A TANÁCSADÁS ELMÉLETE. Tanulási segédanyag a Debreceni Egyetem Emberi Erőforrás Tanácsadó mesterképzés hallgatói számára

Átírás

1 A TANÁCSADÁS ELMÉLETE Tanulási segédanyag a Debreceni Egyetem Emberi Erőforrás Tanácsadó mesterképzés hallgatói számára Dr. Móré Mariann főiskolai docenss Dr. Móré Mariann: A tanácsadás elmélete 1

2 Tartalomjegyzék 1. előadás: A követelmények és a szakirodalom ismertetése. A tanácsadás nemzetközi és hazai története előadás: A tanácsadás elméleti alapjai I. (Parsons elmélete, pályaalkalmassági elméletek) előadás: A tanácsadás elméleti alapjai II. (A személyiség pszichológiai mozgására épülő elméletek. Döntési elméletek) előadás: A tanácsadás elméleti alapjai III. (A fejlődéselvet hangsúlyozó elméletek) előadás: A tanácsadás elméleti alapjai IV. (Pályaszocializációs elméletek) előadás: A tanácsadás elméleti alapjai V. (Magyar kutatók elméleti munkássága) előadás: A tanácsadás, mint szolgáltatás előadás: A tanácsadás etikája előadás: Tanácsadási modellek előadás: A tanácsadás típusai előadás: A tanácsadó személyisége előadás: A tanácsadónapló előadás: Tanácsadó munka csoportban előadás: Munkanélküliség és tanácsadás Dr. Móré Mariann: A tanácsadás elmélete 2

3 1. előadás: A követelmények és a szakirodalom ismertetése. A tanácsadás nemzetközi és hazai története Követelmények: A hallgatók ismerjék meg a pálya-, és munkatanácsadás fogalmát, célját, feladatát, helyét a munkaerőpiaci tanácsadások rendszerében. Ismerjék és tudják alkalmazni a tanácsadási folyamat lépéseit. Legyenek tisztában a munkavállalási tanácsadás során feldolgozandó témakörökkel. Sajátítsák el a tanácsadói viselkedés és etika alapjait. Szakirodalom Csirszka János (1966): Pályalélektan Gondolat Kiadó Bp. EAC - Training Standards, Accreditation and Ethical Character. European Association for Counselling, 2002 (fordította: Katona Nóra: Európai Tanácsadási Társaság Képzési sztenderdek, akkreditáció és etikai kódex) Fonyó-Pajor: Fejezetek a konzultáció pszichológiájának témaköréből. Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola Gibson, R.L. Mitchell, M.H. (1990): Introduction to counselling and guidance. Maximillan Co., New York Gower : Képzési szükségletek felmérése Human Telex Kft. Bp. Gönczi Károly (2003 ): Életpályaépítés Ritoók Pálné, G. Tóth Mária (1995, szerk.): Pályalélektan. Egyetemi jegyzet. Bp., NTK Ritoók Magda (2008): Pályafejlődés- pályafejlődési tanácsadás ELTE Eötvös Kiadó Bp. Szilágyi Klára (1993): A tanácsadás elméletei munkavállalási tanácsadó szakosoknak.gate Szilágyi Klára (1995): Pályaorientáció Kollégium Kft. Bp. Szilágyi Klára (1997): Az egyéni tanácsadás: módszertani kézikönyv a munkavállalási, munka-, és pályatanácsadók számára. Gödöllő, GATE Szilágyi Klára (2000): Munka-pályatanácsadás mint professzió. Kollégium Kft. Bp. Szilágyi Klára (2005):A fiatalok és felnőttek pályaorientációs és karrierépítési készségeinek szintje, fejlesztési lehetőségei NFT Bp. Borbély Tibor (2005): A foglalkoztathatóság támogatása A hagyományos felosztás szerint a munkavállalók lehetnek: Dr. Móré Mariann: A tanácsadás elmélete 3

4 fehérgallérosok - irodai és szellemi munkát végeznek kékgallérosok - fizikai munkát végeznek Az utóbbi időben egy új fogalom jelent meg: az aranygallérosok. Ide tartoznak azok, akik a tudás átadását, alkalmazását segítik elő az élet különböző területein. A nemzetközi szakirodalom szerint a tanácsadók is ebbe a kategóriába tartoznak. A tanácsadás fogalma és jelentése A tanácsadás definíciója az Európai Tanácsadási Társaság megfogalmazása szerint: A tanácsadás: egy interaktív tanulási folyamat, amely az egymással szerződő tanácsadó(k) és a kliens(ek) között jön létre, legyenek azok egyének, családok, csoportok vagy intézmények, amely a szociális, kulturális, gazdasági és/vagy érzelmi kérdésekben holisztikus megközelítést alkalmaz. (EAC 2002) Maga a szó a magyar szaknyelvben a counselling (angol) szó fordításaként tanácsadásként, ill. konzultációként honosodott meg Magyarországon. A nemzetközi szakirodalomban (az angolszász területeken) két megnevezéssel találkozhatunk napjainkban is a fogalmat illetően: az irányítás (guidance) és a tanácsadás (counselling/counseling) szavakkal, melynek magyarázata a szakma, ill. a foglalkozás megjelenése, fejlődése és a munkamódja közötti különbség. A tanácsadás, mint szakma az irányítási mozgalommal kezdődött, a hagyományos pszichoterápia ellentéteként. A tanácsadás kezdeti hangsúlya a pályaválasztási tanácsadáson (guidance) volt. Ma már a pálya kiválasztására irányuló munka csak egyetlen szegmense annak az átfogó szakmai spektrumnak, amit a tanácsadás mesterségének/szakmai területének nevezünk. (Fonyó I. Pajor A., 1998) A két paradigma az irányítás (guidance) és a tanácsadás (counselling/counseling) közötti kezdeti megkülönböztetés szerint: az irányítás arra összpontosul, hogy fontos választásokra irányuló döntésekben segítse az egyént, míg a tanácsadás célja az, hogy az egyéneket a változások végrehajtásában segítse. Míg kezdetben a guidance mint szakmai megközelítés csak a gyerekek és fiatalok, s nekik is a pályaválasztásával kapcsolatosan megjelenő fogalom volt, napjainkra már a tanácsadás más területei is átvették és nem korlátozódik életkori csoportokhoz sem (pl. munka-, és szervezeti tanácsadás, karrier tanácsadás, s mindezek az élet teljes időszakára vonatkozóan). Dr. Móré Mariann: A tanácsadás elmélete 4

5 A fogalom átalakulását jelzi továbbá, hogy a tanácsadó megnevezés helyett egyre gyakoribb az angol counsellor kifejezés használata, amellyel a tanácsadók szeretnék elhatárolni magukat a szó jelentéséből adódó tanácsot adó feladatkörtől. (Szilágyi K., 1993) Gibson és Mitchell (1990) könyvükben több szerző definícióját ötvözve összegzik a tanácsadás definícióját, miszerint a tanácsadás két személy közötti kapcsolat, képzett tanácsadó részvételével, amely a kliens alkalmazkodási, döntéshozatali vagy fejlődési szükségleteinek néhány aspektusára koncentrál. A folyamat egy olyan kapcsolatot, ill. kommunikációs alapot biztosít, amely lehetővé teszi a kliensnek, hogy fejlessze önismeretét, felfedezhesse lehetőségeit és változást kezdeményezzen. Mindehhez a tanácsadó készségei és tudása biztosítja azt a keretet és irányt, amely maximalizálja a kliens pozitív eredményekre való potenciálját. A tanácsadás nemzetközi története A munkavállalási tanácsadás, amely a munka sajátos jellegéből adódóan integrálja magába a pályaválasztási tanácsadást is, a munkapszichológia társtudománya, de felhasználási területe eltér tőle, ezért önálló módszertani apparátust és szakemberképzést igényel. A munkavállalási tanácsadást századunk jogelvei hívták életre, de története sokkalta távolabbra tekint vissza. Az első pályaválasztási tanácsadással foglalkozó könyvre Csirszka (1967) hivatkozik. Említése szerint 1575-ben látott napvilágot Juan Huarte tollából egy kötet, amelynek pályaalkalmasságról szóló nézeteit négy pontban lehet összefoglalni: 1) Az embernek csak egy adottsága lehet kiváló 2) Minden adottságnak megfelel valamilyen foglalkozás 3) Idejekorán meg kell állapítani, hogy az ember adottságai inkább elméletiek vagy gyakorlatiak 4) Minden adottság megfelelő testalkatban és temperamentumban nyilvánul meg. Magyarországon 1716-ban Lőcsén jelent meg névtelenül az első hasonló tárgyú munka. A későbbi kutatások Felvinczi György nevéhez kötik a mintegy ötven kézműves mesterséget ismertető könyvet. A címe így hangzik: Az ötves Mesterségről való vélekedés, amellyben először egy ifjú tudakozódik egy ötvöstől, miben állyon az ötvös Mesterség, előszámlálván hány -féle Mesterségeket próbált és melyiket miért nem szeret: Azután az ötvös előszámlálja nekie az ötvös Mesterséghez való Matériát, Műszer és szerszámot, Továbbá mi légyen az ötvös inasoknak tiszte, Dr. Móré Mariann: A tanácsadás elmélete 5

6 röviden elibe adja. röviden tehát ennyi, maga a cím tulajdonképpen részletesen ismerteti a munka tartalmát is. A XIX. század második felében már egyre másra jelentek meg a pályákat ismertető munkák: Galgóczy K. Mire nevelje a magyar ember gyerekét? (1859) Kemény Ferenc Az első magyar könyv a pályaválasztásról (1894), Ferenczi Életpályák (1898). A tanácsadásra igazán tömeges igény a kapitalista gazdasági rendszer megjelenése hozott. Idehaza ez az átmenet kissé megkésett, hiszen a húszas évek fél kapitalista Magyarországán a szabad pályaválasztás még nem működhetett. A harmincas években a nagy világgazdasági válság szólt közbe, a negyvenes években pedig a világháború. A háború utáni új uralmi rendszerben a pálya, munka választását alapvetően nem tartották egyéni szempontnak, a közösség hangzatos jelszavát mindenek elé helyezték. Így e század Magyarország történetében a pálya- és munkatanácsadás kezdeti korszaka egészen az ötvenes évek végéig tolódott ki. Csak a kilencvenes évek elejétől a nyolcvanas évek második felétől beszélhetünk a tanácsadás modern európai értelemben vett működésének kimutatható jelenlétéről hazánkban A tanácsadás előzményeihez között szorosan kötődnek a felgyorsult társadalmi változások: Gazdasági okok: iparosodás, munkamegosztás növekedése Szociális okok: városiasodás, migráció, gyermekmunka Ideológiai okok: reformszellem, az ember státusza javítható Tudományos okok: kísérleti pszichológia fejlődése Problémák a munka világában: ipari-, és munkaeszközök rohamos fejlődése, ezt a munkaerő képzése, elosztása nem tudja követni. Egyszerre van jelen a munkaerőhiány és felesleg. A tanácsadói tevékenység megjelenése XX. századi jelenség. (Szakmaként, ill. először ben említik.) Az 1900-as évek elején az Amerikai Egyesült Államokban az irányítási mozgalomból fejlődött ki, a hagyományos pszichoterápia ellentéteként. Mérföldkőnek számít Frank Parsons munkássága: 1908-ban megalapította a Bostoni Pályaválasztási Irodát, módszereket dolgozott ki, és nagy hatást és fejlődést váltott ki az 1909-ben megjelent Pályaválasztás c. könyve a pályaválasztás megtervezésének szükségessége terén és az indította el. Az irányítás atyjának nevezett Parsons elmélete a század első 50 évének meghatározó paradigmája volt a karrier- és pá- Dr. Móré Mariann: A tanácsadás elmélete 6

7 lyatanácsadás területén. Hivatást választani c. publikáció: 3 dolgot kell vizsgálni: az egyént, a foglalkozást és a kettő viszonyát. Az 1930-as évek legjelentősebb eseménye a tanácsadás első elméletének megalkotása volt a Minnesota-i Egyetemen Williamson, E.G. és munkatársai átvéve és módosítva F. Parson amely irányító jelleg és tanácsadó-központú volt. A tanácsadás tevékenységi köre fokozatosan kibővült. Túllépett a csak foglalkozásügyi problémákon, melyet az 1932-ben megjelent John Brewer m megfogalmazása szerint a nevelés arra irányuljon, hogy a diákokat felkészítse az iskolán kívüli életre. Az 1940-es években az egyik, s egyben legnagyobb hatást Carl Rogers 1942-ben megjelent könyve váltotta ki. Rogers a fő hangsúlyt a kliensre helyezte és a non-direktív megközelítésre. Elveit elfogadták, de hevesen bírálták is, azonban a tanácsadás fejlődésében paradigmaváltást hozott. Egyrészt a Williamson tanácsadó-központú elmélet megkérdőjeleződött, másrészt Rogers előtt az irányítás és tanácsadás szakirodalmában főleg gyakorlati kérdésekkel foglalkoztak, úgymint a tesztelés, orientációs módszerek, foglalkozások, jegyzőkönyvek, stb., illetve többnyire csak az irányítás céljaival és feladataival. A változást az hozta, hogy szinte eltűnt az irányítás tematika és új, nagyobb hangsúlyt kapott a tanácsadás gyakorlata és módszerei, a kutatás, a tanácsadók kiválasztása és képzése, valamint a tanácsadás tárgyával és céljával kezdett foglalkozni a szakirodalom. Rogers munkásságának köszönhető, hogy a tanácsadás az alkalmazott pszichológia területévé válhatott, ezért is tartják a pszichológiai-, a terápiás tanácsadás megalkotójának Hatással volt még a szakma fejlődésre az is, hogy a II. Világháború előtt és alatt mind a hadseregben, mind az iparban a szakemberek kiválasztásához és kiképzéséhez sok pszichológusra és tanácsadóra volt szükség. Továbbá, hogy beindult a tanácsadók és pszichológusok egyetemi képzése.(1943-ban adták ki az első tanácsadási képzést szolgáló kézikönyvet szociális munkások számára). Azzal, hogy a szakma megkezdte eltávolodását a pályaválasztási irányítástól, hogy elkezdődött az egyetemi szint képzése: elkezdhette kivívni a helyét a szakmai társadalomban. Míg 1950 előtt a fő vitapont az volt, hogy a direktív vagy a non-direktív a jó megközelítés, addig 50 után új elméletek sora született meg. Egymásután megalakulnak a szakmai társaságok, a tanácsadói munkát biztosító intézmények és megnő a tudományos szakirodalomban való megjelenések száma is. A szakma elismeréseként 1952-ben hivatalosan megalakulhatott az Amerikai Pszichológiai Társaság keretein belül a tanácsadás pszichológiai tagozat Az 1960-as és 70-es évek jellemzői: van Etikai Kódexe a tanácsadó szakmának, Dr. Móré Mariann: A tanácsadás elmélete 7

8 van törvényi szabályozottsága a működési engedélyek kiadásának, bővültek a képzési lehetőségek és specializálódott maga a képzés is, a nagyszámú és egymással verseng tanácsadási elméletek és módszertanok jelennek meg, az egyéni tanácsadás mellett tért hódít a csoportos tanácsadás is, az oktatás/iskola keretein kívüli tanácsadás gyors növekedése, megindul a tanácsadás diverzifikálódása, nő az alkalmazási területek száma. Az 1980-as évek elején új hangsúly jelenik meg a szakmában: az emberi fejlődés lépett elő térbe, az egész élet folyamára kiterjed fejlesztési tanácsadás kap fontos szerepet. Az 1990-es évekre és a századfordulóra már nemcsak Észak-Amerika és Európa országaiban dolgoznak tanácsadók, de Ázsia, Afrika és a világ összes országában m ködnek tanácsadó szolgálatok a legkülönbözőbb területeken. Napjainkban a fejlődés tovább folytatódik és a tanácsadó szakma kiterjedt művelése és világméretű elterjedése a jellemző. Összefoglalva: - Taylor: a munkafolyamatok ésszerűsítése, a munka tudományos megszervezése, gazdaságos munkatempó, -mozdulatok. A cél a géphez a megfelelő embert kiválasztani és a munkást a géphez idomítani - Wallon kritikája: ez lelki amputáció: látszólag felesleges mozdulatokra is szükség van! Cattell: az első mentális (akadémiai teljesítőképességet jósoló) teszt megalkotása as évek eleje: a tanácsadás kezdetei: Davis: iskolák számára egységes (pályaválasztási) tanácsadó programot dolgozott ki Beers: mentális-gondozó intézményekről- könyv a mentálhigiénés TA kiindulópontja Parsons: Hivatást választani c. publikáció: 3 dolgot kell vizsgálni: az egyént, a foglalkozást és a kettő viszonyát pályaválasztási folyóirat indul Dr. Móré Mariann: A tanácsadás elmélete 8

9 Münsterberg: Pszichológia és ipari hatékonyság című könyv (a kísérleti pszichológia eredményeinek alkalmazása) Miner kidolgozza az első érdeklődés kérdőívet Elton Mayo vizsgálatai a megvilágítás változtatásának hatásairól (Hawthorne vizsgálat): vezetés/felügyelet/dolgozók morálja befolyásolja a termelékenységet - Bernard: kísérleti iskola-műhelyek: bentlakásos tanácsadás - szakmakipróbálás Hull: a képességek tesztelése es évek: Rogers: tanácsadás és pszichoterápia, Super: foglalkozási minták vizsgálata Crites: Pályapszichológia c. műve Super: pályaérettségi leltár (a személyiség érettségével hozza kapcsolatba) as évek: - élethosszig tartó fejlődés, nemi szerepek. A tanácsadás története Magyarországon A magyar kezdeményezések között említésre méltó Frecskay János Mesterségek szótára (1912) 400 oldalas műve, amely 50 szakma ismertetésével a pályaválasztás ügyét is szolgálta ben jelent meg a Polgári életpályák c. kiadvány. A múlt század elejétől az 1920-as évekig, tehát a kezdetekben a tanácsadás és a munkapszichológia együtt haladt, fejlődött. Először a pályaalkalmasság problematika volt el térben, a figyelem középpontjában az alkalmazás volt, jellemző megközelítés, a direkt, körülhatárolt feladatvégzés. Az irányítás tematika egészen az 1960-as évek elejéig uralkodó is maradt. Kiemelendő azonban egy másik irány is már a század elején, melyet Nagy László képviselt: a személy központba állításával és figyelem a személyiségen megközelítésével (pl. tehetségfejlesztésével is foglalkozott), munkássága igazán ismertté majd csak az 1960-as években válik. Az 1930-as évekből Schnell János munkássága kiemelkedő, aki az első gyermeknevelési tanácsadó hálózatot alakította ki. A 40-es években Mérei Ferenc könyve, a Pályaválasztás lélektana (1942) volt nagy hatással a pszichológiára, s magára a tudományág fejlődésére. Dr. Móré Mariann: A tanácsadás elmélete 9

10 A II. világháborút követő politikai változások miatt először mozgalmas időszak (intézmények alakulnak: Pályatanácsadók, Nevelési Tanácsadó Szolgálatok, vagy a tehetség-tanácsadás felívelése jellemzi a korszakot), majd a fordulat éve (1949) után megszűntek az intézményhálózatok, s a pszichológia is. Az es évek jellemzői: Nagy László és Mérei Ferenc munkássága elismertté válik, újra megalakulnak a pályaalkalmassági tanácsadó szolgálatok és a nevelési tanácsadó országos hálózata. Az első világháború időszakában is aktuális kérdés volt a pályaválasztás, hiszen egyrészről lehetőséget kívánt nyújtani a tehetséges gyermekeknek, másrészről megjelentek a munkaerőpiacon a katonaviselt férfiak, akik segítséget igényeltek újbóli munkába állásukhoz. Azonban a pályaválasztás első kezdeményezései korábbra, az 1800-as évek végére tehetők. Elsősorban pedagógusok kezdtek foglalkozni ezzel a témával. Ebből az időszakból kiemelkedő jelentőségű Zanathy Bódog 1891-ben megjelent munkája: Az életpályaválasztás kérdése kiváló tekintettel az iparágakra, mely a kőszegi Bencés Gimnázium évkönyvében jelent meg. Megjelenése egybeesik a hasonló külföldi kezdeményezésekkel. Nagy László 1909-ben alakította meg első laboratóriumát Budapesten, mindig teret adva a pályaválasztási kutatásoknak. A pályaválasztás elméletének kialakulásához járult hozzá Révész Gábor. Főleg a módszertani ismeretek bővítésével, valamint a tehetséges proletárgyerekek képességvizsgálatával foglalkozott. Az első világháború után 1915-ben Makra Imre szerkesztésében megjelenik az a kézikönyv, mely teljes egészében feldolgozza az Osztrák-Magyar Monarchia összes pályaválasztási és továbbtanulási lehetőségét ben a II. Gyermeklélektani Kongresszus már kiemelt jelentőséggel kezeli a pályaválasztást a gyermekeknél. Mádai István felveti a hadiárvák pályaválasztásának intézményes és szervezett formában történő megvalósítását. A tanácsköztársaság kultúrpolitikai intézkedései nagy reményeket és központi szerepet biztosítottak a pályaválasztással kapcsolatos elképzeléseknek, de ez ebben a rövid időszakban nem valósulhatott meg, sőt, egy visszaesés is megfigyelhető volt ezen a téren. A hatalmas munkanélküliség és gazdasági válság arra készteti Ranschburg Pált és Nagy Lászlót, hogy intézményi kereteket találjanak a pályaválasztás számára, azonban egységes hálózatot nem sikerült kialakítani, a kezdeményezések egymástól elszigetelten működtek. Dr. Móré Mariann: A tanácsadás elmélete 10

11 1924-ben Bálint Antal vezetésével létrejön az első Nyilvános Pályaválasztási Tanácsadó Laboratórium, ahol pályaalkalmassági vizsgálatokat végeznek munkanélkülieknek, valamint állást ajánlanak számukra ben a Pedagógiai Szeminárium egyik osztályaként pályaválasztási laboratóriumot hoznak létre Nagy László vezetésével, aki már régóta elkötelezettje a pályaválasztás elméleti és gyakorlati munkájának ben, Schnell János a Gyógypedagógiai Pszichológiai Laboratórium keretei között megszervezte az Állami Gyógypedagógiai Nevelési és Pályaválasztási Tanácsadó állomást, mely önálló részlegként működött. Harkay Schiller Pált kérik fel egy pszichológiai labor kialakítására. Jól ismerte a német (pszichotechnikai) és angolszász eredményeket. A munkalélektan sajátos alkalmazója volt, s a cselekvés folyamatát vette alapul, ebből kiindulva dolgozta ki vizsgálati eljárását. Megalapította a Magyar Királyi Honvéd Képességvizsgáló Intézetet ben alakult az OTI (Országos Társadalombiztosítási Intézet) Képességvizsgáló Intézete, mely 1945-ben újra kezdi működését. Nagy László vezetése alatt korszerű pszichotechnikai laboratórium jön létre, majd 1931-ben bekövetkezett halála után, 1941-ben a Fővárosi Pedagógiai Szeminárium keretei közt működő Lélektani és Pedagógiai Laboratóriumból 1941-ben megalakul a Székesfővárosi Pályaválasztási Tanácsadó és Képességvizsgáló Intézet. Az intézetet 1945-ben Fővárosi Lélektani Intézetté szervezték át, vezetője Mérei Ferenc lett. Vezetése alatt Radnai Béla foglalkozik a pályaválasztási tanácsadó tevékenységgel a Fővárosi Pedagógiai Szemináriumban ben az Állami Gyermeklélektani Intézetnek Ortutay Gyula kultuszminiszter megbízása alapján már 10 megyeszékhelyen volt pályaválasztási tanácsadással foglalkozó részlege. Ez a folyamat 1949-ban politikai okokból megszakadt. A Gyermeklélektani Állomások működését 1949-ben azonnali hatállyal megszüntették. Egyedül a Gyermeklélektani Intézet maradt fönn, azonban a szovjet pszichológiából átvett nézetekkel kellett dolgoznia. Az 1950-es évek társadalompolitikai tévedései után a megújulás a 60-as években indul meg. A közbeeső időszakban Horváth László Gábornak köszönhető a pszichológia kontinuitásának fennmaradása. Létrehozza a MÁV Pályaalkalmassági Vizsgáló Állomást 1947-ben, kialakítja a vasúti munkakörökbe kerülők kiválasztási rendszerét, majd később Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Vasúti és Közúti Alkalmasságvizsgáló Intézete néven folytatja tovább tevékenységét ben a Munkaügyi Minisztériumban megalakul a Munkalélektani Csoport. Politikai kezdeményezésre 1967-ben létrejön a Fővárosi Pályaválasztási Intézet, kialakul az az ismert intéz- Dr. Móré Mariann: A tanácsadás elmélete 11

12 ményrendszer, mely egészen a 1980-as évekig látta el feladatát a pályaválasztás- és az alkalmasságvizsgálatok terén re minden megyében megalakultak a pályaválasztási tanácsadó intézetek, s törekedtek egységes vizsgálati módszerek kialakítására. Az 1980-as évek közepére jól szervezett tanácsadói hálózat alakult ki hazánkban, de kormányzati döntés hatására a pályaválasztási tanácsadók működése háttérbe szorul, önállóságuk egyre több helyen megszűnik. (Laczkó, 2000) Ma a pályaválasztási döntés elősegítése ismét előtérbe kerül, bár elsősorban rövid távú anyagi szempontok előtérbe helyezése miatt, nem mindenhol hozzáférhető ez a szolgáltatási terület mindenki számára. Jelenleg pályaválasztási tanácsadó intézetek, munkaügyi központok és pályaválasztási tanácsadó tanárok segítik a döntési folyamatot. A II. világháború után a pszichológiai tanácsadást Magyarországon elsősorban a pályaválasztási és nevelési tanácsadás képviselte elméletben és gyakorlatban egyaránt. A kettő párhuzamosan fejlődött, gyakran azonos intézményben. Jelen tanulmány keretében elsősorban a pályaválasztási tanácsadás fejlődésének főbb tendenciáival foglalkozunk. A fejlődést a következő korszakokra lehet fölosztani: A II. világháború befejezése után nagyon jelentős energiák kerültek felszínre a magyar szellemi életben. Ez jellemezte a pszichológia és ezen belül a pályaválasztási tanácsadás fejlődését is. Völgyesy Pál: (1976) A pályaválasztás elméletének és gyakorlatának történeti fejlődése c. tanulmányában főként Mérei Ferenc, Radnai Béla, Schnell János munkásságával jellemzi ezt a korszakot. A társadalmi igény elindítja a Gyermeklélektani Intézet nevelési és pályaválasztási tanácsadással foglalkozó vidéki állomásainak fejlődését is: Debrecenben, Egerben, Miskolcon, Pécsett, Szegeden A magyar társadalom fejlődésében 1948-ban új korszak kezdődött. A fordulat éve után megkérdőjeleződtek az előző évek és még inkább a II. világháború előtti időszak eredményei, sokszor személyükben is üldözötté váltak az előző korszak szellemi értékeinek képviselői. Dr. Móré Mariann: A tanácsadás elmélete 12

13 Ugyancsak Völgyesy (1976) hívja föl a figyelmet arra, hogy a parciális létezésnek sajátos formája valósult meg a MÁV keretében, ide értve a MÁV nevelő intézeteiben folyó pályaválasztási tanácsadást Az 1956-ban kezdődött politikai változások a pályaválasztási tanácsadás ügyére is kedvezően hatottak ben a Munkaügyi Minisztérium Csirszka János vezetésével pályaválasztási tanácsadó csoportot szervezett, amely a napjainkban is folyó intézményes pályaválasztási tanácsadó tevékenység kiindulópontjának tekinthető. Elméleti és módszertani szempontból Csirszka János (1966) képviselte a pszichológiai pályaválasztási tanácsadásban a kontinuitást. Egyedülálló szerepe volt annak a metodikai kultúrának az átmentésében, amely az 1948 előtti évtizedekben jött létre Nagy László (1924) munkásságától Mérei Ferenc (1942) tevékenységéig. Emellett önmaga is fontos elméleti tanulmányokban fogalmazta meg a pályaválasztási tanácsadás és a pályalélektan alapkérdéseit. (Csirszka, 1963) Az elmúlt 50 év fejlődésében kitüntetett szerepe volt a kormányhatározatoknak. Ilyen volt az 1027/1961-es határozat, amely kimondta a pályaválasztási tanácsadás megszervezésének szükségességét A magyarországi pályaválasztási tanácsadás fejlődésének az elmúlt 50 év alatti legvirágzóbb korszaka, melynek nyitánya az 1029/1971-es kormányhatározat volt. A hetvenes évek elején az ifjúság számára nyújtott pályatanácsadásnak egy európai szinten működő rendszere jött létre Magyarországon a Munkaügyi Minisztérium kezdeményezésével és irányításával, melyben az akkori oktatási tárca is nagyon aktívan vett részt az iskolai pályaorientáció területén. Elméleti megalapozottság és metodikai felkészültség szempontjából egyaránt magas színvonalú munka folyt a munkaügy irányítása alatt működő pályaválasztási tanácsadó intézetekben (ahol pszichológusok, pedagógusok, közgazdászok és szociológusok, sőt a legtöbb megyében orvosok dolgoztak együtt) és a velük országosan kiépített hálózat keretében kapcsolatban Dr. Móré Mariann: A tanácsadás elmélete 13

14 lévő általános és középfokú iskolákban, valamint - az ún. üzemi, munkahelyi pályaválasztási felelősök révén - számos munkahelyen Ez a korszak egy jól működő tevékenységrendszer fejlődésében a stagnálás, sőt szervezeti értelemben a leépítés időszaka volt, melyben jelentős szerepe volt annak is, hogy megszűnt a Munkaügyi Minisztérium, és a pályaválasztási tanácsadás felett felügyeletet gyakorló oktatási tárca akkori vezetői elherdálták az előző évtized értékeit. Jelentős kutatások folytak ugyan ezekben az években, de elszigetelten a gyakorlattól. A gyakorlati munka pedig átmenetileg egyre inkább elsorvadt. Ez nem közvetlenül függött össze a politikai élet eseményeivel, de összefüggött az ország vezetésében uralkodó, a gazdasági szellemi értékekkel való gazdálkodni-nem tudás, az általános középszerűség én inkompetencia korszakával, amelyen belül a pályaválasztási tanácsadás ügye csak egy jelenség volt a sok közül A hetvenes években megteremtett metodikai kultúra és szakértelem nem veszett el. Ezeken a hagyományokon épülve számos új elemmel, valamint a legújabb nemzetközi tapasztalatokkal gazdagodva, az utóbbi években megkezdődött egy a 90-es évek új feladatainak megfelelő pályatanácsadási rendszer felépítése, bizonyos értelemben újjáépítése. Ehhez nélkülözhetetlen volt a pályákról - és választás előtt állóknak önmagukról szóló információk rendszerének kidolgozása és széles körű közreadása az iskolai és iskolán kívüli szinteken egyaránt. Az elmúlt évtizedben a munkaügyi tárca a Világbank támogatásával kidolgozta és adaptálta a nemzetközi összehasonlításban legkorszerűbbnek nevezhető pályainformációs rendszert (Foglalkozási Információk Kézikönyve, a számítógéppel támogatott pályatanácsadás különféle módszerei, ezek között is kiemelkedő a magyarországi viszonyokra adaptált CHOICES), évtizedes lemaradást hozva be ilyen módon. Ez a program tovább folytatódott a következő években is és hozzáférhetővé vált az ifjúság minden rétege számára. Ez az eszközrendszer a felnőtt munkavállalók számára is ugyanúgy alkalmazható. Dr. Móré Mariann: A tanácsadás elmélete 14

15 A munkaügyi tárca emellett létrehozta a munka- és pályatanácsadás országos intézményhálózatát, amely közvetlenül is foglalkozik a hozzájuk tartozó vagy hozzájuk forduló felnőttek és fiatalok problémáival. Különösen jelentős a ma már országos hálózatként működő FIT-rendszer (Foglalkozási Információs Tanácsadók) rendszere. Emellett a fővárosban és néhány megyeszékhelyen továbbra is folyik az elsősorban fiatalokkal foglalkozó pályatanácsadó tevékenység. Dr. Móré Mariann: A tanácsadás elmélete 15

16 2. előadás: A tanácsadás elméleti alapjai I. (Parsons elmélete, pályaalkalmassági elméletek) A pályaválasztás és munkavállalási tanácsadás a XX. században válik fontossá, mert az emberek, gyerekek és munkát keresők egyre kevésbé tudnak eligazodni a szakmák világában. Ma a világon kb különböző foglalkozást tartanak számon és több ezerre tehető a szakmai felkészülést és végzettséget igénylő foglalkozások száma. A pályák világában történő tájékozódás támogatása az egyéni pályaorientáció vezetése, szervezése különböző elméleti megközelítésen alapulhat. Az elméleteket Szilágyi (2007) nyomán öt fő csoportba sorolhatjuk: a. pályaalkalmasságra alapozó megközelítés, b. személyiség pszichológiai mozgására épülő elméletek, c. a döntést, mint centrális mozzanatot kezelő elméletek, d. fejlődéselvet hangsúlyozó elméletek, e. szociokulturális meghatározottságra épülő elméletek. Pályaalkalmasságra alapozó megközelítés Ez az elmélet a pályaválasztást úgy fogja fel, mint egy lehetőséget arra, hogy a pályát választókat összerendezze a pályák világával; konkrétan: a szakmai követelmények és a pályát választók személyiségjegyeinek összekapcsolása útján. Klasszikus formájában ez a koncepció a következő feltételezéseken alapszik: minden ember személyiségjegyei egyéni fejlettségének megfelelően alkalmassá teszik őt egy pályára; az egy azonos pályán tevékenykedőket meghatározott, a pályára jellemző képességek és személyiségjegyek jellemzik; az egyéni pályasikert és a szakmai elégedettséget, a pályaalkalmassági követelmények és az egyéni alkalmassági jegyek megegyezőségének mértéke határozza meg; a pályaválasztás meghatározott időpontra korlátozott egyszeri esemény; Dr. Móré Mariann: A tanácsadás elmélete 16

17 egy pálya választása lényegében tudatos, racionális problémamegoldási és döntési folyamat (itt vagy maga a személy, vagy a pályalélektani szakember választja ki a legmegfelelőbb pályát). Az itt felsorolt öt feltevést 1909-ben Parsons fogalmazta meg szintetizált formában (Frank Parsons volt, aki az USA-ban a pályaválasztás megalapítója, és az egyik legalapvetőbb pályaválasztási kézikönyv szerzője). Parsons elmélete szerint a pályaválasztás problémáját az egyén alábbi módon oldhatja meg: 1. Világos ismerete saját adottságainak, képességeinek, érdeklődési körének, törekvéseinek, erőforrásainak, korlátainak és a mögöttes tényezőknek 2. A sikerek, előnyök, hátrányok, a foglakozásokon belüli lehetőségek és követelmények ismerete 3. Az előző tényezők összhangjának megtalálása Parsons jelszava: Jobb foglakozást választani, mint csupán állásra vadászni A foglakozás kihat a személy egész életmódjára: jövedelem, stressz, társadalmi tudat, célok, képzés, hobbi, érdeklődési kör, baráti kör, életstílus. Ez a pályalakalmassági elmélet idővel differenciálódott, a tesztdiagnosztikai módszerek elterjedése árnyalta a képet. Az elmélet kibővült az alkalmasság mellett egyéb személyiségjegyek vizsgálatával is, lassan terjedt az a felfogás is, mely szerint a sikeres munkavégzéshez az alkalmasságon kívül több képesség együttes jelenléte is szükséges. A pályaalkalmasság kérdéskörének megjelenése és az első alkalmasságvizsgálatok 1912-re tekintenek vissza. A Titanic katasztrófájának vizsgálata során kiderült, hogy nem csupán szerencsétlen véletlenek egybeeséséről volt szó, hanem a hajó tisztikarának alkalmatlanságáról is. Egyebek mellett ez az esemény is közrejátszott abban, hogy H. Münsterberg megbízást kapott a munkaalkalmasság tanulmányozására és gyakorlati megállapítások kidolgozására. A magyar kutatók közül a téma avatott szakértőjeként CSIRSZKA (1967) említhető meg. Megfogalmazása szerint Munka, - és pályaalkalmasságon a munkaadottságoknak és az egyéni adottságoknak azt a szükséges összhangját értjük, amely megadja a beválás feltételeit, azaz munkatevékenységét életpályáján eredményesen és harmonikusan tudja végezni.. Dr. Móré Mariann: A tanácsadás elmélete 17

18 Csirszka megfogalmazása szerint az az ember alkalmas egy meghatározott pályára, aki egész személyisége: testi ereje, ügyessége, érzékszerveinek funkcionális épsége, értelmi képességei, érzelmi adottságai és jelleme révén az adott szakmában és munkakörben tartósan egyenletesen és legalább átlagszínvonalon megmaradó teljesítményt nyújt, egészségének, idegrendszerének károsodása, baleset elkövetése és személyiségének torzulása nélkül. Az ember igen sok munka végzésére alkalmas. A munka tárgyával, természetével, körülményeivel az egyéni adottságoknak összhangban kell állniuk. Az alkalmasság tényezői: 4. Munkaprofil (a pálya tárgyi jellegzetességei: a munkavégzés feladatai, anyaga, eszközök, a megvalósítás konkrét feltételei) 5. A munka emocionális adottságai (a tárgyi és személyi környezetből származnak és hatnak) 6. A munka dinamizmusa (a lehetőségek és követelmények rendszere) Rókusfalvy Pál szerint a pályaalkalmasság az egyén és a pálya potenciális, a beválás pedig a valóságos megfelelést jelenti. A pályaalkalmasság nem azonos a munkaképességgel. Dr. Móré Mariann: A tanácsadás elmélete 18

19 3. előadás: A tanácsadás elméleti alapjai II. (A személyiség pszichológiai mozgására épülő elméletek. Döntési elméletek) A személyiség pszichológiai mozgására épülő elméletek (pszichodinamikai elméletek) összefoglalóan jelölik mindazokat az elméleteket, amelyek a pályakeresést és a pályán tanúsított magatartást irányító tényezők jelentőségére mutatnak rá. Ezeket általában a kora gyermekkori élmények, az élet minőségét meghatározó igények, és hajlamok együttes értelmezése jellemzi, amelyeknek kölcsönhatása a személyiség egész kognitív felépítését kialakítják és szabályozzák. Kiindulási pontként Freud kora gyermekkori ösztönökről vallott nézeteit kell tekintenünk. Az elvet a szublimáció fogalmával írhatjuk le: alacsonyabb rendű ösztönös indítékok szellemi vagy alkotó tevékenységben való kiélése. A szublimált embert nagymértékben indulatai határozzák meg, egyidejűleg teljesítőképesebb, de hajlamosabb a hibára, zavarra mint az átlagember. A személyiség pszichológiai mozgására épülő elméletek szerint azt, hogy a foglakozási lehetőségek kiválasztását milyen erők irányítják, már kora gyermekkorban eldől. Ezen elmélet kritikusai a későbbiekben hozzátették, mindez csak abban az esetben érvényes, ha a vizsgált személyt más hatások (gazdasági és kulturális környezet) a szabad választásban nem korlátozzák. Anne Roe 1957-ben pályaválasztási motivációs kutatások keretében a pályaválasztási magatartás tendenciáit a gyermekkori családi háttérre vetítette ki. Nézete szerint a pályaválasztást a szükségleti struktúra irányítja, az alapszükségleteken keresztül. A szükségletek kielégítése a korai gyermekkorban azonban messzemenően függ a szülők magatartásától. Roe ezzel lényegében azt mondja ki, hogy a szülői magatartás (nevelés) és a gyermekek szakmai orientációja között szoros összefüggés mutatható ki. Roe hat nevelési stílust különböztet meg: Túlságos óvás (A gyermek igényeinek-szükségleteinek- maximális kielégítése; ide tartoznak a fiziológiai, biztonsági szükségletek, a szeretet és az elismerés utáni végy kielégítése. A gyermektől keveset követelnek, elkényeztetik, sok tapasztalattól elzárják, megnyilatkozásit korlátozzák) Túlkövetelés (A gyermek igényeinek-szükségleteinek- maximális kielégítése, de célirányosan, a cél a teljesítés, a teljesítmény.) Szeretetteljes elfogadás (A szükségletek méltányos kielégítése; bátorítják a gyermek önállóságra való törekvését, figyelembe veszik a fejlődést; a családi környezet meleg) Dr. Móré Mariann: A tanácsadás elmélete 19

20 Alkalmi elfogadás (Alapjaiban a szeretetteljes elfogadással egyezik meg, de a gyerekkel való törődés alkalmi, véletlen. A törődést a szülők elfoglaltsága, távolléte határozza meg.) Visszautasítás (A fiziológiai szükségleteket általában kielégítik a szülők, de mindez nem párosul szeretettel, törődéssel, nem jelent védettséget.) Elhanyagolás (Bár a gyereket nem utasítják el, még a fiziológiai szükségleteket sem elégítik ki teljesen) Roe a hat nevelési stílust az orientáció alapján csoportosítja. Személyorientációhoz vezet a túlságos óvás, a túlkövetelés és a szeretetteljes elfogadás. A domináns személyorientáció szolgáltatási-, kulturális-, művészi-, kereskedelmi-, igazgatási-,szervezési pályákra teszi alkalmassá az egyént. Tárgyorientációhoz vezet az alkalmi elfogadás, a visszautasítás, az elhanyagolás. A domináns tárgyorientáció a technikai-, természettudományos pályákra tesz alkalmassá az egyént. Roe ezen feltételezésit a vizsgálatok nem igazolták egyértelműen. A pszichodinamikai elméletek körébe tartozik az önfelfogás elmélete. Az önfelfogás fogalmát Super vezette be a pályalélektanba 1957-ben. Az elmélet szerint az önfelfogás (önmeghatározás), mint önmagunkról alkotott kép nagyban meghatározza a szakmai preferenciák kialakulását és fejlődését, a szakmai elégedettséget. A szakmai fejlődés folyamata abból a törekvésből áll, hogy az egyén kifejlessze és kipróbálja öndefinícióját, megtalálja az önfelfogás és a foglakozási szerepek közötti egyezőséget. Önfelfogáson Super azt a képet érti, amely valakinek saját magáról megvan. Az embernek önmagáról csak annyiban lehet meghatározott elképzelése, amennyiben azt bizonyos szerepekben, szituációkban, funkciókban, az emberek közötti kapcsolatokban megéli. A gyerek megéli a szülőkhöz viszonyítva, hogy kicsiny, a tanuló a saját osztályában, hogy intelligens, a menedzser a cégénél, hogy sikeres. Super szerint az öndefinícónak három fokozat van: 1. Az öndefiníció kialakítása: ebben a szakaszban saját lényünk a felfedezés tárgya. Különböző társadalmi szerepek kipróbálásával lehetőséget kap az egyén arra, hogy ellenőrizze öndefiníciójának érvényességét. 2. Az öndefiníció átültetése a pályaképbe: ezt a folyamatot jelentősem megahtározza egy foglakozási szerep átvételénél nyert személyes tapasztalat. 3. az öndefiníció megvalósítása Dr. Móré Mariann: A tanácsadás elmélete 20

21 A pszichodinamikai elméletek körébe tartozik Holland elmélete, amelyet az 1960-as évek elején dolgozott ki. Lényege: az emberek különböző módon viszonyulnak a különféle foglalkozásokhoz, különböző érdeklődést mutatnak egyes tevékenységi formák iránt. Holland célja az volt, hogy elmélete alapján előre lehessen jelezni a pályán tanúsított magatartás legfontosabb elemeit. 6 személyiségtípust különböztetett meg: (a szem.típusok meghatározott foglalkozásra predesztinálják a személyt) 1.) REALISTA: Általában nehezen fejezik ki magukat szavakban, nehezen beszélnek az érzelmeikről. Gyakorlatiasak. Praktikus fizikai tevékenységek, erőt, koordinációt igényelnek. Pl: repülőgép-szertelő, építésvezető, villanyszerelő, benzinkutas. 2.) INTELLEKTUÁLIS (KUTATÓ/FELTÁRÓ): érdeklik az elméletek, elvont problémamegoldás, kreatívak. Tudományos tevékenység iránt vonzódnak. Kevésbé érdeklik az emberi kapcsolatok, intellektuálisak, kutatók. Nem szeretik nagyon szabályozott, erősen strukturált helyzeteket. Pl.: antropológus, csillagász, botanikus, kémikus, geológus 3.) MŰVÉSZI: Képzelőerő használata, önkifejezésre törekszik. Nehezen viseli a szabályokat, mert úgy érzi korlátozza őt. Jellemző az eredetiség, függetlenek, nem konvencionálisnak látják magukat. Nem szeretik a fizikai erőt kiváltó és az erősen szabályozott helyzeteket. Kreatívak, eredetiek. Pl.: festő, zeneszerző, költő 4.) SZOCIÁLIS (TÁRSAS): Szeretnek együtt dolgozni másokkal, segíteni, problémákat megoldani. Barátságos, megértő, vidám, népszerű emberek. Önmagukat jól tudják kifejezni, nehézségeiket másokkal való együttműködés során oldják meg. Jól kijönnek másokkal, szeretik lekötni környezetük figyelmét. Nem kedvelik a fizikai aktivitással járó+ gépekkel történő munkát. Emberközpontúak, együttműködők. Pl.: iskolaigazgató, szociális munkás, tanácsadó, logopédus, lelkész 5.) VÁLLALKOZÓ: Élvezik a más emberekkel való kapcsolatteremtést, irányítás, rábeszélés, saját akaratuk keresztülvitele érdekli leginkább. Vezető szerep betöltésére törekszik. Rugalmasak, könnyen találnak új alkalmazkodási módokat. Energikus, lelkes, kalandvágyó. Szeretik a hatalmat, státuszt, anyagi jólétet. Szívesen dolgoznak elegáns környezetben. Türelmetlenek, ha olyan Dr. Móré Mariann: A tanácsadás elmélete 21

22 feladatot kell elvégezni, ami nagy intellektuális erőfeszítés, koncentrációt igényel. Pl.: üzletkötő, hoteligazgató, politikai kampányfőnök, étteremvezető 6.) KONVENCIONÁLIS (SZOKÁSOK/HAGYOMÁNYT KÖVETŐ): a tervezést tartják fontosnak. A jól strukturált, átlátható környezetet kedvelik. Érték a biztonság, a másoktól való függés. Akkor érzik jól magukat, ha őket irányítják. Jól be tud illeszkedni. Nem akarnak vezetők lenni. Magukról: megbízható, stabil, precíz. Nem szeretik ahol fizikai ügyességre és emberek közötti mélyebb kapcsolatokra van szükség. Pl.: bankellenőr, könyvelő, statisztikus, vámszakértő Ugyanezt a 6 típust állította fel a környezetre is. Holland felfogása szerint az egy foglalkozáscsoporton belül tevékenykedő emberek hasonló személyiségstruktúrával rendelkeznek. Különböző helyzetekben és problémákkal szemben hasonlóan reagálnak. Hipotézise szerint az emberek olyan környezetet és pályát keresnek, amelyek lehetővé teszik képességeik és készségeik kibontását, a nekik megfelelő szerep vállalását. Fontosnak tartotta önmagunk és a pályák ismeretét és megértését, a fogalakozási területekben rejlő egyéni fejlődési lehetőségeket. Jelentős tényezőnek ítélte a környezet és a család szerepét, a társadalmi nyomást, a gazdasági és társadalmi realitásokat. A kutatások nagyos sok esetben igazolták a Holland által kialakított személyiségtípusokat. DÖNTÉSELMÉLETEK A döntéselméleti megközelítés megpróbálja a pályaválaszt a pálya vagy munkahely keresését választási és döntési folyamatokkal magyarázni, megvilágítani. Ezekben az esetekben a szakmai fejlődés egyéni életrajzi feltéte1eiből indul ki, és ezeket, valamint a társadalmi determinánsokat csupán a folyamat módosító tényezőiként értékelik. A döntéselméleti modelleknek két nagy csoportját különbőztetjük meg: a zárt és a nyitott döntési modellt. Zártnak nevezzük azt a döntési modellt, amely azon a feltevésen alapszik, hogy a döntési szituáció világosan strukturált. Például zárt döntési modell elemei az alábbiak lehetnek: Dr. Móré Mariann: A tanácsadás elmélete 22

23 - egy döntési alany, aki a szóba jöhető alternatívákat figyelmesen és elfogadhatóan szemléli; - ezeket az a1terativákat szisztematikusan feldolgozza, azaz gondoskodik minden releváns információról, és azokat rendszerezi; - előrevetíti a döntési alternatívák következményeit és a szubjektív elvárt haszon valamint a szubjektív elérhetőség szempontjából értékeli azokat, - és végezetül azt az alternatívát választja, amely kielégítő megvalósulási valószínűség mellett a legnagyobb hasznot ígéri Nyitott döntési modellek esetén abból indulunk ki, hogy a döntési alany a számára objektíve nyitva álló cselekvési alternatívák és azok következményein túl a cél eléréséhez szükséges összes információval nem rendelkezik, az alkalmas döntési szabályokkal sincs tisztában. A döntési magatartási helyzetet problémamegoldó magtartásként fogja fel. Számos döntéselméleti nézet látott napvilágot, ebből kiemelhető Ries döntési modellje, amelyet ő maga úgy definiál, hogy a pályaválasztást mint egy racionális döntési folyamatot fogja fel, amely az adott állapot tökéletlenségének megszüntetésére törekszik. Az állapot tökéletlenségét abban látja megalapozottnak, hogy a fiatalságot a pályaválasztás fázisában a társadalom egyrészt nem gyermeknek, de másreszt meg nem felnőttnek tekinti. Ries szerint a fiatalok megkísérlik az állapot tökéletlenségét a pályaválasztással megszüntetni. A tanácsadó munka szempontjából a döntési magatartás egyéni jellemzőit kell áttekintenünk. Ezek három fogalompárban fogalmazhatók meg: - racionális-intuitív - aktív-passzív -autonóm-függő - Racionális: tervszerű kritériumok által vezetett, információra építő, célra irányuló magatartás - Intuitív: érzelmileg hangsúlyozott, spontán, a szituációra cselekvő magatartás - Aktív: kiterjedt információkeresés, alternatívák kreatív kifejlesztése, hajlékony alkalmazkodás új helyzetekhez - Passzív: új információkeresés átruházása, ragaszkodás a megszokotthoz, várakozás a kedvező véletlenre - Autonóm: erős önbizalom, felelősségvállalásra kész, az információ belső feldolgozására törekszik, bizakodó Dr. Móré Mariann: A tanácsadás elmélete 23

24 - Dependens: csekély önbizalom, felelősségtől való félelem, az információ értékelését külső féltől várja, aggodalmaskodó Dr. Móré Mariann: A tanácsadás elmélete 24

25 4. előadás: A tanácsadás elméleti alapjai III. (A fejlődéselvet hangsúlyozó elméletek) A pályafejlődést hangsúlyozó elméletek a pályaválasztást és a pályára állás feladatait az egyes életszakaszokhoz kötik. A pályához való viszony létrejöttét a fejlődés eredményének tekintik, és azt kutatják, hogy ez a viszony milyen belső és külső hatások eredményeként alakul ki. A belső tényezők közül kiemelik a személy érdeklődési körét, képességeit, értékrendszerét, külső hatásként pedig elsődlegesen a munkaerőpiac helyzetét és a pálya társadalmi presztízsét vizsgálják. Ezek közül kettőt emelünk ki, Ginzbergét és Superét. Ginzberg elméletében, a kognitív, szociális növekedést hangsúlyozta. Szerinte a pályaválasztás a döntéseknek egy életen keresztül elhúzódó folyamata, melyben az egyén igyekszik megtalálni az ideális összhangot karrierjének előkészítése és céljai, valamint a munka világának realitásai között (Ritoók. 89). Ginzberg három fejlődési periódust különít el: 1. A fantázia szerinti választás periódusa: a serdülőkör elején jellemzi a gyermeket, amikor a szakmaválasztás még csak a képzelet szintjén történik, elsősorban a felnőtté válásra való törekvés a motívum. Nem játszik szerepet a képességek elemzése és a pályakövetelmények egyeztetése. 2. A próbaválasztás periódusa, amely a serdülőkorban jellemzi a gyermek tájékozódását a pályák között. Ebben az időszakban Ginzberg négy egymást követő korszakot különít el. Ezek a következők: o az elsőben a saját érdeklődési körök dominálnak, o a másodikban a saját képességek szintje dominál, o a harmadikban a pályára vonatkozó értékek kerülnek előtérbe, o a negyedik az általános megnyugvás szakasza (ebben a valóság tényezőinek fokozatos tudomásulvétele történik). Az első tehát az érdeklődés szakasza, amelyben kiválasztódik a személy érdeklődésének megfelelő pályák köre, s kifejlődnek a vonzások és az elutasítások a pályák között. E szakasz második részében melyet kapacitáskorszaknak nevezett el Ginzberg a serdülő egyezteti a pályák követelményeit saját jellemző tulajdonságaival. Ezt követi az értékelő szakasz, amelyben a serdülő felismeri, hogy a foglalkozások különböző életstílusokat jelentenek, és más-más alkalmat adnak az önmegvalósításra. Dr. Móré Mariann: A tanácsadás elmélete 25

26 3. A realisztikus periódus, ez a pályára állást jelenti. Ekkor számba veszi az egyén a tanulmányi lehetőségeket és a munkatapasztalatokat, a törekvéseikben bekövetkező változásokat, az anyagi források változásait, a saját és a munkaerőpiac természetét, mint olyan faktorokat, amelyek arra ösztönzik, hogy próbáljon meg optimális egyensúlyt teremteni személyes törekvései, életstílusa és a környezet adta lehetőségek között. A másik fontos elméletalkotó Donald E. Super volt. Az ő pályafejlődés-elmélete már nem csak a pályaválasztás és a pályavitel első szakaszának leírását tartja fontosnak, hanem végigkíséri a teljes életutat. Elméletében hangsúlyozza, hogy a személyiség saját életútjának, pályafutásának megteremtésében aktív résztvevő, s ez a részvétel a személyiség önkifejezésének formája. Ez a gondolatmenet azt is jelzi, hogy Super összegzi a klasszikus pályaalkalmasság-elmélet és a fejlődés-lélektani szemlélet jellemzőit, sőt kiegészíti azzal, hogy a szakmai énkép alakulásában nagy szerepe van a foglalkozási szereppel való azonosulás folyamatának. Elméletében az alábbi tézisek fogalmazódnak meg (SZILÁGYI): 1. A személyek különböznek egymástól, érdeklődési körük, képességeik és személyiségük alapján. 2. Ezek az egyéni jellemzők több pályára is alkalmassá teszik a személyeket. 3. Az egyén egy sor pályára is alkalmas, és minden pálya bizonyos mennyiségű ember számára elérhető. 4. Azok a helyzetek, amelyekben az emberek élnek és dolgoznak változnak az idők folyamán és a tapasztalat alapján. A pályaválasztást, a szakmába való beilleszkedést állandó folyamatnak kell tekinteni. 5. Ez a folyamat életstádiumokban foglalható össze, amelyek alfázisokra oszlanak. 6. A személyes pályafutásmodellt meghatározza az egyén szellemi képességei, szülei társadalmi státusza, a rendelkezésre álló szakmai lehetőségek. 7. Az életfázisok alatti fejlődés irányítható. 8. A szakmai fejlődés az öndefiníció kialakításából és megvalósításából áll. 9. Az egyéni és társadalmi tényezők, a saját elképzelés és a valóság közötti kompromiszszumra jutás folyamata szerepek kipróbálásnak folyamata, függetlenül attól hogy ez a tanácsadás alkalmával vagy a valós tevékenységek során történik. 10. A munkával való elégedettség attól függ, milyen mértékben talált az egyén lehetőséget képességeinek, érdeklődési körének, személyiségének hasznosítására. Dr. Móré Mariann: A tanácsadás elmélete 26

27 Super a szakmai fejlődést az egyén és a környezet interakciójaként magyarázza. A személyiség fejlődése bizonyos életszakaszokban összekapcsolható a szakmai fejlődési folyamatokkal. Super öt fő stádiumot különböztet meg, amelyek további kettő vagy három alfázisra oszlanak. 1. Növekedés stádiuma (születéstől 14 éves korig) Az önmegfogalmazás fejlesztése, a családban és az iskolában, illetve azokon a személyeken keresztül, akikkel a gyermek folyamatosan érintkezik, és a velük való azonosulás által fejlődik az önmegfogalmazása. A korai stádiumban a szükségletek és a fantázia elképzelések dominálnak, ezután jelentősebbé válnak az érdekek és a képességek, egyidejűleg az egyén fokozottabban integrálódik a társadalomban, és reális lehetőségekkel is találkozik. Alfázisok: - fantázia fázisa (4-10 éves kor): jellemzőek, hogy a szükséglet kielégítése a fontos, és fantázia elképzelések alapján a gyermek különböző szerepeket játszik. - érdeklődés (érdek) fázisa (11-12 éves kor): a gyermekben kialakuló hajlamok, a fokozott kíváncsiság határozzák meg elsősorban a tetteket és a tevékenységeket. - képességek fázisa (13-14 éves kor): a képességeknek egyre nagyobb jelentősége lesz azokban a tervekben, amelyek a szakmai, illetve pályaelképzeléseket jelentik. Tájékozódás történik a szakmai és szakképzési követelményekről. 2. A felfedezés stádiuma (15-24 éves kor) A fiatal megpróbálja kipróbálni önmagát az iskolában a szabadidőben és a részidős elfoglaltságokban, illetve az itt megjelenő szerepekben. Egyre tudatosabban reális elemeket is számításba vesz. Ez az az időszak, amikor megismerkedik a különböző szakmai lehetőségekkel. Fontossá válik az önvizsgálat, az önismeret, meghatározzák a szakmát az iskolai tapasztalatok és a szünidős tevékenységek, valamint a különböző munkavállalási például nyári munkavállalási élmények. Alfázisok: - a puhatolódzás fázisa (15-17 éves kor) Ezt a szakaszt kísérleti jellegűnek is definiálhatjuk, ahol nem tartós választásokra kerül sor, és ezeket kipróbálja vagy a fantáziában vagy a valóságban a fiatal. A valóságos szerepeket itt a tanfolyamok, szakkörök, edzések, alkalmi munkavállalások jelentik, illetve viták, megbeszélések. Ebben a fázisban konkrét módon megnyilvánulnak a személyes érdeklődések, képességek, a személyiség értékei, amelyek keresik a rendelkezésre álló lehetőségeket. Ideiglenes szakmai dön- Dr. Móré Mariann: A tanácsadás elmélete 27