NYÍREGYHÁZI HONVÉDEK A KÁRPÁTOKBAN BEN

Átírás

1 Bene János NYÍREGYHÁZI HONVÉDEK A KÁRPÁTOKBAN BEN A Nyíregyházáról, illetve Szabolcs megyéből sorozott gyalogos és tüzér alakulatok a II. világháború idején jelentős mértékben vették ki a részüket az ország politikai és katonai vezetése által meghatározott háborús feladatokból. A doni pokolból május elején hazatért 12. gyalogezredet (pk. 1 : Muzsay Ferenc ezredes) 1944 elején ismét mozgósították, és a szintén nyíregyházi 22. tüzérosztállyal (pk.: Saáry István ezredes), valamint annak ikeralakulatával, a 78. tüzérosztállyal együtt (pk.: Mogyoróssy László alezredes) az elsők között vonultatták fel a szovjet hadsereg állandósult előnyomulása miatt egyre inkább veszélyeztetett keleti határaink védelmére. Ezen alakulatok az ungvári 24. hadosztály (pk.: Pintér Aladár vezérőrnagy) alárendeltségébe tartoztak, amely egyike volt annak a 8 korszerű seregtestnek, amelyet 1943 nyarán, a honvédség utolsó nagy átszervezésekor hoztak létre. Hadrendjébe három (12., 21. és 24.) gyalogezred, négy tüzérosztály (22., 23., 24. és 78.) és egyéb közvetlen alakulatok tartoztak. A keleti hadszíntér december végére kialakult helyzetéből könnyen meg lehetett állapítani, hogy a szovjet hadsereg ukrajnai előnyomulása a következő év első hónapjaiban elérheti a Kárpátok nyúlványait. Az ellenség fő támadási irányait a honvéd vezérkar ugyan inkább Románia és Lengyelország felé valószínűsítette, az északkeleti határok védelmét azonban elsőrendű feladatként kezelte. A magyar katonai vezetés a Kárpát-vonal védelmét kizárólag saját csapatok felhasználásával kívánta megoldani, s ezért a német had vezetőségtől folyamatosan kérte a megszálló hadosztályok átcsoportosítását a Kárpátok előterébe. Ennek megvalósulásától azt remélték a Kállay-kormánnyal közösen, hogy a szovjet csapatok nem tartják majd szükségesnek a Kárpátok jól megerősített és jól védhető vonalának áttörését. Miután a szovjet hadsereg offenzívája február elején folytatódott, a honvéd vezérkar február 13-án elrendelte a már január 6-án mozgósított 1. hadsereghez tartozó szolnoki 16. és az ungvári 24. gyaloghadosztály, illetve a 2. hegyidandár mozgósítását. Időközben, március 11-én mozgósították az 1. hegyidandárt és a 2. páncéloshadosztályt is. Ezek a seregtestek szintén az 1. hadsereg hadrendjébe tartoztak. A csapatoknak a menetkészültséget február 25-ére kellett elérniük, s összeszoktatás, helybeni kiképzés nélkül március 6-ától megkezdődött kiszállításuk, amely 10 napig tartott. A 24. hadosztály Nagyberezna, Perecseny, Szolyva és Munkács körzetében összpontosult, s Ökörmező és az Uzsoki-hágó között látta el a határ védelmét. A nyíregyházi alakulatok szállítási útvonala 1 pk.: parancsnok

2 Miskolc - Sátoraljaújhely - Csap - Uzsok - Munkács - Szolyva volt. 2 A 12. gyalogezred él szállítmánya, az ezredközvetlen árkászszázad március 9-én indult el, majd naponként gördültek ki a szerelvények az ezred részeivel. Az utolsó szállítmány március 14-én rakodott ki. 3 A 12. gyalogezred Szolyva területére került. 4 Március 14-én kezdett bevagonírozni a 22. tábori tüzérosztály, másnap pedig a 78. tábori tüzérosztály. A 22-esek másnap már ki is rakodtak, a 78. tüzérosztály pedig kirakodása után március utolsó napjaiban Körösmezőn és Havasalján kilépett az országból és gyalog folytatta útját. 5 Itt, a kihelyezési területen tökéletesítették az alosztályok a kiképzést, itt tartották az első harcszerű lőgyakorlatokat is. A zömében sík vidékhez szokott legénységnek mintegy 3 hét állt rendelkezésére, hogy elsajátítsa a nehéz, hegyes, erdős terepen való mozgás, harc fortélyait. Március 19., hazánk német megszállása után a Kárpátokban lévő alakulatokat, amelyeket az 1. magyar hadsereg-parancsnokság fogott össze (pk.: Náday István, majd március 28-tól Lakatos Géza vezérezredesek) a német Dél Hadseregcsoportnak (április 5-től Észak-Ukrajna Hadseregcsoport) rendelték alá, és a további alkalmazásukról is a német hadvezetőség döntött. A feladatuk az volt, hogy a Kárpátokon átkelve a Dnyesztertől délre állítsák meg a szovjet támadást. A március 31-én megindított ungvári hadosztály több menetoszlopban, gyalog, ún. ütközetmenetben a havas Uzsoki-, Vereckei- és Beszkid-hágókon és a galíciai sártengeren keresztül három hét alatt érte el Dolina, Bolechow, Sztrij területét. A terep és az időjárási nehézségek, a keményre fagyott és hóval borított hegyi utak, valamint a szabadban való pihenés, éjjelezés és étkezés mind a személyi állományt, mind a lovakat nagyon igénybe vette. Hosszú menetelésünk április 23-án fejeződött be. SwietyJozef (Szent József) nevű helységben szállásoltunk el... " írta Huszár László őrnagy, a 12. gyalogezred ezred első segédtisztje, majd a 12/11. zászlóalj parancsnoka. A 24. gyaloghadosztály alakulatai április 24-én estek át a tűzkeresztségen. Erre az időre ugyanis a főirányban támadó, s a német XI. hadtestparancsnokság alá rendelt 2. páncélos hadosztálynak a Nadwornán, Delatynon át Kolomea felé indított támadása Nadworna és Delatyn április 18-án való elfoglalása után április 23-ára Sadzawka, Tlumaczyk és Slobodka Lesna helységek előtt elakadt. így egyre sürgetőbbé vált ezen seregtest megsegítése. E napon azonban még csak a 12. gyalogezred, a hadosztály tüzérségből pedig 14 h-ig mindössze a 22. tábori 2 Hadtörténelmi Levéltár (a továbbiakban HL), Vezérkar Főnöke iratai (a továbbiakban VKF), 2815/M. hdm. 1. vkf./944. sz. 3 HL, Központi Szállításvezetőség (a továbbiakban KSZV) napló márc Huszár László: Visszaemlékezés a nyíregyházi m. kir. 12, honv. gyalogezred harcaira márc jan. (a továbbiakban Huszár). 3. Lelőhely: Jósa András Múzeum (a továbbiakban JAM) Adattára, sz. 5 HL, KSZV napló márc

3 tüzérosztály és a 78. tábori tüzérosztály zöme tudott úgy felvonulni, hogy a támadást támogathassa. " 6 A Swiety Jozefre megérkező nyíregyházi gyalogezred tehát a 2. páncéloshadosztály alárendeltségébe lépve már április 24-én kora délután harcba bocsátkozott. Először a 12/1. zászlóalj (pk.: Ilonkay József alezredes), illetve az ezredközvetlen páncéltörő ágyús és aknavető alosztályok, majd a 12/11. (pk.: Veresváry László alezredes) és a 12/ni. (pk.: Sándor Zoltán alezredes) zászlóaljak kísérelték meg a Slobodka Lesnából kivezető út mentén, illetve attól délnyugatra és északnyugatra lévő erdőkből támadó ellenség visszavetését. Kilenc napig tartott a tusakodás! Egyik fél sem tudott jelentős eredményt kiharcolni, kedvező pozíciót elérni. így az elért helyzetben védelmi harcok kezdődtek. " olvasható Huszár László visszaemlékezésében. A 12. gyalogezred bevetése annál is inkább szükséges volt, mert a 2. páncéloshadosztály két harccsoportja közötti erdőben a felderítés erős ellenséges csapatokat állapított meg, amelyek a Tlumaczyk elfoglalásáért küzdő saját támadó csoport északi szárnyát veszélyeztették. Az ellentámadás azonban elkésett, a Slobodka Lesna felől előretörő ellenség tért nyert, s a 12. gyalogezred április 25-én Brodki, Smeredzyna, Bredtheim helységek vonalában rendezkedett be védelemre, a 12/1. zászlóalj pedig Swiety Jozeftől délre biztosított. Az ezred ezt követően egészen május 12-éig a 2. páncéloshadosztály alárendeltségében maradt május 3-áig az arcvonalon viszonylagos nyugalom uralkodott. Ezen a napon a 12. gyalogezred sikerrel próbált a Swiety Jozefből Slobodka Lesnába vezető műút mentén kedvezőbb állást felvenni, s ott a 12/11. zászlóalj az út két oldalán beásta magát. Két nap múlva a 12/IH. zászlóalj próbálta meg mintegy méterrel előrébb az arcvonalat kiegyenlíteni, ez azonban nem sikerült, mert másnap hajnalban egy szovjet ellenlökés 500 méterrel visszavetette őket. Az ezred másik arcvonal-kiigazító vállalkozása május 11-én a 12/1. zászlóalj és a 24. gyalogezred részeinek részvételével történt, Budaházy Mihály vezérőrnagy, a hadosztály gyalogsági parancsnokának (hadosztályparancsnok-helyettes) vezetésével. A cél a Jedlina erdő teljes birtokbavétele volt. A támadás hajnali 4 órakor indult, s a sűrű, bokros erdőben nehezen haladt előre, sokszor csak kézigránátharc árán érték el céljukat, a Kolomijka patakot. Május 11-ike után a 24. hadosztály viszakerült az 1. hadsereg parancsnoksága alá. E naptól kezdve az arcvonal megmerevedett, s mintegy két hónapig tartó, az első világháborúra emlékeztető állóháború alakult ki. A fő támadási célt, a fontos vasúti csomópont, Kolomea és Obertyn környékének elfoglalását nem sikerült elérni. A sok veszteséggel, de kemény helytállással vívott harcok során azonban az 1. hadsereg helyreállította a Kárpátok előterében a megszakadt német arcvonalat, s Nadworna, Delatyn és a Prut völgyének elfoglalásával a szovjet hadsereg előreugró arcvonalívét súlyos veszteségek árán felszámolták. E harcok során a 6 HL, VKF, 634/hdm. csf Uo.

4 78. tüzérosztály a 24. és a 21. gyalogezredet, a 22. tüzérosztály pedig a 12. gyalogezred harcát támogatta. 8 A hadműveletek befejezése után a Tlumacz - Ottynia K. - Kolomea Ny. - Peczeniczyn - Pistyn - Kuty - Kosow mögötti vonalon megkezdődött a védőállások kiépítése. A védelem súlyát az útszorosokra, a Prut völgyére és a Stanislauba vezető útra helyezték, Tatarow, Dolina, Nadworna és Delatyn városokat pedig körvédelmi központokká építették ki. A 24. hadosztály amelynek élén ekkor már Markóczy János vezérőrnagy állt feladata a Prut völgyének lezárása volt. A 12. gyalogezred parancsnoksága továbbra is Swiety Jozefben maradt, védelmi harcát a 22. tábori tüzérosztály támogatta. A 78. tüzérosztály pedig a 24. gyalogezredhez került. A tüzérség szerepe ezekben a hónapokban az erdős-hegyes terep miatt erősen lecsökkent, nem tudtak össztüzeket adni, és a terepet sem sikerült teljesen belőni. A mocsarakon és erdőkön (Jedlina, Marjanka) átvezető arcvonalon nem lehetett szilárd védőállásokat kiépíteni. A hamar feltörő talajvíz miatt csupán alig fél méteres lövészteknőkben helyezkedtek el az első vonal alakulatai, méterre az orosz vonaltól. Az ellenség közelsége miatt drótakadályok, aknazárak telepítésére alig nyílott lehetőség, ezeket főleg az erdőátvágások, ösvények, utak szegélyein telepítették június elején érkezett ki első pótlásként a 12. gyalogezredhez a 12/a menetzászlóalj (15 tiszt és 431 főnyi legénység). 10 Június közepétől aztán felgyorsultak az események. A szovjet hadsereg június 23-án megindított Bagratyion fedőnevű támadó hadművelete előbb a Heeresgruppe Mitte vonalát törte át több helyen, majd július közepétől a Heeresgruppe Nordukraina vonalát veszélyeztette. A szovjet 1. és 4. Ukrán Front Tarnapol és Brody felől megindult seregtestjei áttörték a német 1. páncéloshadsereg védelmét és Lemberg felé közeledtek, a német 4. páncéloshadsereg állásain is túljutva akadálytalanul gördültek előre nyugati irányba. A Lembergnél bekövetkezett események miatt a már Beregfy Károly vezérezredes parancsnoksága alatt (1944. május 26-ától) álló 1. hadsereg július 19-én tette meg első előkészületeit az arcvonal tervszerű visszavételére. A felettes német parancsnokság beleegyezése nélkül, a többnyire szóban elrendelt visszavonásnak július én kellett volna megkezdődnie, s a későbbi események ismeretében ez lett volna az utolsó alkalom a tervszerű visszavonulásra. A szovjet hadművelet a magyar arcvonal ellen július 23-án reggel 8 órakor vette kezdetét, de az még nem érintette a 24. hadosztály védőállásait. Az áttörés a bal szomszéd soproni 7. hadosztálynál történt, s annak alakulatai a hátukba került szovjet 11. lövészhadtestbeli erők átkaroló hadmozdulatai elől a 24. hadosztály védősávjába húzódtak. A Majdan Sredninél súlyos veszteséget szenvedett Gergelyfi Imre: Háborús napló (a továbbiakban Gergelyfi). 8. HL, Tanulmányok és viszszaemlékezések gyűjteménye, sz. 9 Huszár, HL, KSZV napló máj. 23.

5 7. hadosztály részeinek pánikszerű visszaözönlése már lehetetlenné tette a 24. hadosztály tervszerű visszavételét. A július 24-én délelőtt elkésve megkezdett visszavonulás miatt a 12. gyalogezred, amelynek hátrajutása javarészt nehezen járható erdei földutakon történhetett meg csak, az ellenség átkaroló támadásaitól is veszélyeztetve, nehézfegyverzete és vonatalakulatai nélkül, rendezetlenül, kisebb csoportokban özönlött hátra. Az ezredet támogató 78/3. üteg a visszavonulás során két lövegét megmentette, 11 a másik két üteg lövegei július 24-én Krasnán, a krasnai pánik" során vesztek el, a 22. tüzérosztály viszont minden lövegét elvesztette (a visszavonulás elrendelésekor, nehogy azok szovjet kézre kerüljenek, felrobbantották), és csak személyi állományával érkezett a hátsó gyülekezési körzetbe. 1 A visszavonulás irányába eső utakon özönlött hátra a tömeg, amely sok helyen rendkívüli torlódásokat okozott. E pániknak oka volt az is, hogy még július 24-én délelőtt amikor már nyilvánvalóvá vált az áttörés és a bekerítés veszélye nagyon sok parancsnok nem kapott semmilyen visszavonulási parancsot, s így ők a közvetett módon szerzett értesüléseik alapján igyekeztek viszavonni csapataikat a második védelmi vonalba, amelyben az első vonalhoz való közelsége miatt sikeres védelmi harcot folytatni már nem lehetett. A hirtelen felbukkanó bekerítő csapatok miatt nem volt ideje a tüzérségnek sem a tüzelőállásból kivonni és felkapcsolni a lövegeket, így azért azokat ott semmisítették meg. Ebben az általános zűrzavarban a 24. hadosztály a számára Nadworna felé megadott visszavonulási irány helyett Delatyn felé vonult vissza, s így a Prut völgyében még nagyobb torlódás keletkezett. A két napig tartó visszavonulás során a legnagyobb veszteséget az áttöréshez legközelebb fekvő 12. gyalogezred zászlóaljai szenvedték el. Az átkarolások elkerülése végett a reteszállásokat is feladó, többször is új felvételi állásokat foglaló nyírségi alakulatok végig harcolva vonultak vissza. A Delatynba hátrajutott gyalogezredből csupán egy zászlóaljnyi harccsoport s az ezredközvetlen alosztályok maradtak meg írta Huszár László őrnagy. 13 Az áttörésért felelőssé tett s német részről erősen bírált Beregíy Károlyt ezekben a napokban váltották le, és küldték ki parancsnokul dalnoki Miklós Béla vezérezredest, kiérkezéséig pedig kisbarnaki Farkas Ferenc altábornagy, a VI. hadtest parancsnoka látta el a hadseregparancsnoki teendőket, aki drákói szigorral, kegyetlen terrorral, felkoncolások elrendelésével próbált a pánikon úrrá lenni re már javában folyt a védelem kiépítése a Kárpátokban. Az 1940-ben Csapon felállított Erődítési Parancsnokság alakulatai a völgyek lezárására fokozatosan három védelmi vonalat alakítottak ki. Ez a rendszer korántsem alkotott 11 Bernáth Zoltán: Ukrajnától a párizsi medencéig. Nyíregyháza, (a továbbiakban Bernáth, 1998.) Gergelyfí, Huszár, Dombrády Lóránd - Tóth Sándor: A magyar királyi honvédség Budapest,

6 összefüggő védelmi vonalat, az egyes támpontok között az ellenséges gyalogság könnyen átszivárgott, a harckocsik és a gépkocsikon szállított gyors alakulatok ellen azonban védelmet jelentett, s a támadás lassításával lehetőséget biztosított a saját erő tervszerű átcsoportosítására, bevetésére. A legkülső vonal a Hunyadi-állás volt a Kárpátok túloldalán, a hegyek előterében a Zabie - Mikuliczyn - Zielona - Turka vonalon. Mögötte, az ezeréves határon húzódott a Szent László-állás a Hoverla - Tatár-hágó - Toronyai-hágó - Vereckei-szoros - Uzsoki-szoros vonalban. A védelmi rendszer fő erősségét a Körösmező - Királymező - Ökörmező - Volóc -Fenyvesvölgy terepszakaszon kijelölt Árpád-vonal képezte, amely a lehetőséghez képest a legjobban ki volt építve, de amely mögött már a magyar Alföld terült el, tehát az Árpád-vonal áttörése után az ellenséges csapatok szabadon törhettek előre az ország szíve, Budapest felé. 15 Az Árpád-vonal ugyanis nem zárta le az Alföldre leghamarább kivezető ungvári és munkácsi irányt, és Huszt felé sem védett. Ezen városok előterében mindössze tábori jellegű védőállások épültek ki. 16 A 24. hadosztály július 28-án hajnalban vonult vissza Delatynból a Hunyadiállásba, ahol a Bystrzycza Nadwornianska folyó völgyében húzódó szakasz védelmére kapott parancsot. A Dórán, majd Jaremczén átvonuló gyalogsági és tüzéralakulatok a magas hegyek között, a Zonka és a Zielenica patakok völgyében menetelve július 29-én és 30-án érkeztek meg a fent említett folyó melletti Zielona helység területére. Itt szeptember közepéig tartózkodtak, s a folyó völgyét körülvevő magaslatokon kemény és fáradságos munkával erős fedezékeket és támpontokat építettek ki. Maga a Hunyadi-állás nem volt kiépített védővonal. Csupán védelemre előkészített területnek minősült, tüzelőállásai és óvóhelyei csak a fontosabb útvonalak és patakvölgyek lezárásainál épültek ki. A 12. gyalogezred a hadosztály főellenállási vonalába került, Czernik községet és a körülötte lévő hegyvonulatokat szállta meg. 17 Az ungvári seregtest parancsnoksága Rafajlovára települt, s ide irányították a 78. tüzérosztály megmaradt két lövegét is. 18 A Hunyadi-állásban való tartózkodás a 24. gyaloghadosztály számára ismét a nyugalmasabb állásharc idejét jelentette. Nagyobb ellenséges támadás nem érte az arcvonalát, csupán a nehezen járható, erdővel borított magas hegyekben tevékenykedő ukrán nemzeti partizáncsoportokkal volt kapcsolatuk. Az önálló Ukrajna létrehozására fegyvert fogott csapatok nem tanúsítottak ellenséges magatartást a magyar alakulatokkal szemben. Elsősorban a német és a szovjet megszálló erőkkel álltak szemben, de a lengyel partizánok is ellenségeik voltak. 15 Uo Ölvedi Ignác: Az 1. magyar hadsereg története január 6-tól október 17-ig. Budapest, Bene János - Szabó Péter: Huszonnégyes honvédek a Kárpátokban. Nyíregyháza, (a továbbiakban Bene - Szabó, 1997.) Bemáth,

7 Erre az időre esett a veszteségek számbavétele is. A hadosztály az eddigi harcok alatt elvesztette gyalogságának 40 %-át, tüzérségének pedig a felét. Gyalogezredei ennélfogva két zászlóaljra olvadtak le. Az újjászervezés során a július 23-iki áttörésért bűnbakká kikiáltott és méltánytalanul feloszlatott 7. gyaloghadosztály 4. gyalogezredének legénységét a 12. gyalogezredbe olvasztották be. A tüzérséget is átszervezték, s az eddig Máramarosszigeten feltöltésre váró 78. tüzérosztályt végül is nem alakították újjá, hanem legénységéből és tisztikarából teljesen feltöltötték a nyíregyházi 22. tüzérosztályt, ellátták új lövegekkel és osztályparancsnokként Mogyoróssy László alezredest bízták meg. A továbbiakban ez a tüzérosztály támogatta a 12. gyalogezred harcait. Az ezredparancsnokság élén is változás történt: Muzsay ezredes bevonult a hadosztály-parancsnokságra, helyét pedig Hegedűs Flórián ezredes vette át. Románia augusztus 23-i kiugrásával az 1. hadsereg helyzete újból kritikussá vált. Kötelékéből néhány seregtestet a közvetlenül veszélyeztetett déli határszakaszra vezényeltek, ezért a hadsereg visszavonása a kevesebb erővel is tartható, jobban kiépített hátsóbb állásokba egyre inkább fontossá vált. Ugyanakkor mindinkább várható volt a szovjet hadsereg támadásának felélénkülése ezen az arcvonalszakaszon is. A várt támadás még a Hunyadi-állásban érte a magyar csapatokat szeptember 9-én, s a felettes német hadseregcsoport-parancsnokság csak szeptember 23-án engedélyezte a visszavonulás megkezdését. 19 A 24. hadosztály alakulatai a Légió-hágón át a Tarac folyó völgyében tették meg az utat a Szent László-, illetve az Árpád-vonalig. A 12. gyalogezred szeptember 26. és október 17. között Királymezőtől délkeletre a Tempa-magaslat közelében vívott védelmi harcokat. Az október 15-i kormányzói proklamáció, a háborúból való kiugrás tétova kísérlete, majd a nyilas hatalomátvételt követő, a harc további folytatásáról intézkedő parancs általában az Árpád-vonalban érte a csapatokat. A katonapolitikai helyzetről szinte teljesen tájékozatlan tiszti és legénységi állomány nagy meglepetéssel", izgalommal és örömmel" majd teljes elképedéssel" fogadta a híreket, a hadseregparancsnok és vezérkari főnöke átmenetelét a szovjet hadsereghez és az új parancsnok, László Dezső altábornagy megérkezését. Az október i kétnapos hadműveleti szünet után a 4. Ukrán Front 18. hadserege újból támadásba lendült az 1. hadsereg arcvonalán. A hadsereg-parancsnokság úgy döntött, hogy az ellenségtől mielőbb leszakadva folytatja a visszavonulást a Tiszához, s ott próbálja meg feltartóztatni a szovjeteket. A 24. hadosztály visszavonulásának útja: Bedőháza - Técső - Bustyaháza - Huszt (október 22- én éjjel nagy csata a partizánokkal a városban) - Nagyszőllős - Beregszász - Vásárosnamény - Kisvárda - Dombrád. A helyzetet súlyosbította azonban az a tény, hogy egyes szovjet seregtestek október 20. és 22. között dél felől már Nyíregyházát is elérték, s ezzel nemcsak az Erdélyből visszavonuló német 6. és 8., 19 Jolsvai Viktor: A Magyar Királyi 1. Honvéd Hadsereg története. In: Magyarország honvédelme a II. világháború előtt és alatt ( ). 2. köt. Szerk. Dalnoki Veress Lajos. München,

8 valamint a 2. magyar hadsereget fenyegették bekerítéssel, hanem az 1. hadsereg hátát is veszélyeztették. Az október én a Tiszához kijutott és a jobb partra átkelt 24. hadosztálybeli alakulatok másodízben kerültek közvetlen német alárendeltségbe, miután november 4-éig a Wöhler-seregcsoport XVII. hadtestének parancsnoksága alá utalták őket. Ezt követően ugyan az 1. hadsereg ismét átvette felettük a vezetést, de közvetlen felettes német hadtestparancsnokságuk megmaradt. 20 Az ungvári seregtest alakulatai a szüntelen visszavonulást követően november 5-étől 26-áig a Tisza vonalának védelmét látták el. Az arcvonal a Révleányvár - Cigánd - Tiszakarád - Kenézlő - Zalkod - Bodrogkeresztúr vonalon húzódott, mögötte a sok csatornával s patakkal átszőtt tisza-bodrogi sík árterület feküdt, mely az őszi esőzések nyomán nehezen járható sártengerré változott. Az 1. hadsereg-parancsnokság hiába javasolta arcvonalának a védelemre kiválóan alkalmas Zempléni-hegység aljai, Bodrog mögötti területre való visszavételét, a felettes német parancsnok, Ottó Wöhler gyalogsági tábornok, a német 8. hadsereg parancsnoka nem járult ehhez hozzá. 21 Az itt eltöltött három hét alatt a magyar alakulatok sikeresen hiúsították meg az ellenséges átkelési kísérleteket. November 20. és 22. között csaknem teljesen megsemmisítettek egy Kenézlőnél átkelt román 18. gyaloghadosztálybeli harccsoportot. Az ellenséges csapatok visszavetésében elsősorban a 12/111. és a 21/1. zászlóaljak vették ki részüket. Ellentámadásukat üteg, közöttük a nyíregyházi 22. tábori tüzérosztályéi is támogatták. Mivel a felső vezetés a Tisza vonalát védeni akarta, az átkelt ellenség visszavetését rendelte el... Pokoli tűzharc kezdődött. A támadást a 12/111. zászlóalj hajtotta végre Maár Gyula őrnagy vezetésével. Felzárkózva a tüzérségi tűzre egy lendületes, elsöprő támadással visszavetette az ellenséget mely többszörös túlerőben volt a Tisza túlsó partjára. A megmaradt részeket foglyul ejtették. A felső vezetés a kimagasló haditettért a zászlóaljnak a sisakon viselhető tölgyfalomb megkülönböztető jelzést adományozta. A hadseregen belül elsőként. Sajnos, ennek a kitüntetésnak nagy ára volt, közel 30 %-os veszteséget szenvedtek." írja Huszár László őrnagy, aki ekkor már a 12/11. zászlóalj parancsnoka volt. 22 A Tisza mentén eltöltött hetek alatt csoportosították a soproni 4. gyalogezred megmaradt állományát a Szüle László százados parancsnoksága alatt álló 12/1. zászlóaljba. Miután délen, a Tiszadadánál átkelt ellenséges erők már Szerencs és Miskolc felé közeledtek, északon pedig az Ungvárról kiinduló szovjet támadás Kassa felé nyert tért, a Tisza vonalának védelme értelmetlenné vált, s így a 12. gyalogezred is az ellenséggel szoros érintkezésben november án a Bodrog és a HL Mikrofilmtára, 896/b. tekercs. Heeresgruppe Síid anyaga. Anlagen zum Kriegstagebuch (1944. okt dec. 30.) nov Uo nov Huszár,

9 Ronyva közötti magaslatokon húzódó állásokba hátrált. A védelmi vonal leginkább veszélyeztetett balszárnyát Sárospatak és Bodrogzsadány között a 12/1. és II. zászlóalj tartotta, míg a jobbszárny Olaszliszka és Szegilong védői között ott találjuk a 12/111. zászlóaljat. Ekkor már állandóvá vált a visszavonuló magyar alakulatok bekerítésének veszélye. December hónapban a csapatok sokszor alig járható földutakon, állandó harcérintkezésben a hátukban és oldalukban fel-felbukkanó ellenséges erőkkel a Hernád völgyében vonultak vissza, és Hidasnémetinél keltek át a folyón. A Hernád és a Bódva völgyében visszavonuló 24. gyaloghadosztály alakulatait december végén a Rozsnyótól délre, illetve délkeletre fekvő Sziliceifennsíkra irányították. A román 4. hadsereg VI. hadtestének hadosztályai azonban már december 20-án elérték a fennsíkot, sőt lejutottak a Szádellői-völgybe. További támadásukat az ott védekező német 4. hegyihadosztály megállította, és a támadókat Szádalmás felé visszavetette. A harcok ezt követően a fennsík uralgó pontjaiért folytak. A magyar állások fekvése a Szádalmás felől támadó ellenséggel szemben előnyösebb volt, de a sziklás talajon nem lehetett megfelelő fedezékeket építeni, s a ritkás erdőben pihenésre alkalmas épület sem volt. Az első vonalban fedezék nélkül harcolók sokat szenvedtek a tüzérségi tűztől és a becsapódások nyomán szétrepülő szikladaraboktól, a kemény januári hidegtől. Erre a helyre érkezett meg már december 25-én a 12. gyalogezred. Súlyponti területre kerültek, hiszen a román csapatok Hárskút és Várhosszúrét felől nagy erővel nap mint nap támadták a vonalakat. A január 4. és 11. között elhárított számos század- és zászlóaljerejű támadás során mindhárom zászlóaljparancsnok kiesett (hősi halált halt Virágh Emil főhadnagy, 12/1. zászlóaljparancsnok, megsebesült Huszár László őrnagy, 12/11. zászlóaljparancsnok és megbetegedett Maár Gyula őrnagy, 12/111. zászlóaljparancsnok). A fokozódó ellenséges nyomásra január 20-ától a 24. hadosztály Dobsinán és Helpán át a Garam mentén ismét visszavonult. A hosszú és fáradságos menet alatt leginkább a 12/1. zászlóaljat érték veszteségek, január 24-én Bradarkán egy teljes százada esett fogságba. Az alakulatok január utolsó napján érkeztek meg Hronec (Kisgaram) térségébe, és itt ismét védelembe mentek át. A német XXLX. hadtestparancsnokság ugyanis a Garam folyására merőlegesen Hronec központtal egy hosszú védővonalat létesített, mivel itt a folyó mentén több völgy és közút találkozott február 8. és március 31. között a 24. hadosztály a fent említett hadtestparancsnokság alá tartozott, alegységeit pedig a mind gyakoribbá váló szökések miatt bizalmatlan német felsőbb parancsnokságok a német alakulatok közé ékelték be. A magyar csapatoknál lévő német összekötő tisztek pedig egyre éberebben felügyelték az arcvonalbeli és amögötti tevékenységet. Az ungvári seregtest egykori fő- és vezérkari tisztjei, Horváth Gyula és Szende László századosok, valamint dr. Szilágyi Gábor vezérkari százados által korabeli hadinaplók, visszaemlékezések alapján készített összeállítás a 24. gyaloghadosztály történetéről. 67.

10 A csapatok a Garam környéki állásokban néhány napos pihenőhöz is jutottak, mert a Tiszától őket üldöző román II. hadtest alakulatai csak február 6-án érték el védővonalukat. A német ellátásra való áttéréssel valamit javult a személyi állomány élelmezése is. Ezen a védővonalon az egyes zászlóaljak az uralgó magaslatokon körkörös védelemre berendezkedve támpontokat alakítottak ki, közöttük pedig járőrök tartották az összeköttetést. A kemény munkával, nagy nehezen elkészített bunkerek valamelyest védtek a hideg ellen. Az ellátás viszont az méteres szintkülönbségek miatt roppant nehéz volt. A kellemetlen időjárásra tekintettel az első vonalban lévőket akárcsak a Szilicei-fennsíkon sűrűn kellett váltani, s a leváltottak néhány napos pihenőjüket a völgyekben fekvő falvakban töltötték el. A közel másfél hónapos Garam környéki védelem az egyes támpontok megszerzésére irányított, gyakran heves, s tüzérségi támogatással kísért ellenséges támadások elhárításával és kisebb felderítő vállalkozásokkal telt el. Leginkább a 12/1. zászlóalj állásait érték nagyobb román támadások. A zászlóalj megviselt másfélszáz főre leapadt állományát ezért február 17-én egy nyugalmasabb védőszakaszra irányították. Az állóháború március 20-án fejeződött be, amikor a szovjet és román csapatok Zólyom elfoglalását követően déli és keleti irányból a Garam mentén megindították támadásukat Besztercebánya ellen. A magyar csapatok ismét kemény utóvédharcokban vonultak vissza Besztercebánya, majd Hermanecen át a Túróc völgyében Stubnyafurdő irányába. A súlyos harcokban érzékeny veszteségeket szenvedtek a 12. gyalogezred zászlóaljai is, amelyek Besztercebánya nyugati részére szorultak vissza. A visszavonuló 24. hadosztály feladatát a felettes német XXIX. hadtestparancsnokság abban jelölte meg, hogy foglaljon el védőállást a Teplice patak völgyében, Stubnyafurdő - Cremosne vonalában, s ezzel április 6-áig biztosítsa a német 101. vadászhadosztály kivonását, amely a magyar seregtest védelmi vonalán átvonulva, a Kis-Fátra keleti vonulatán, Mosócz község környékén kerül új védőállásba. 24 A feladat a kimerült, súlyos veszteségeket szenvedett csapatok csekély erkölcsi és fizikai ereje, a rájuk váró teljesen kiépítetlen állások és az ellenség túlereje miatt szinte megoldhatatlan volt. A német csapatok eddigi szoros kötelékéből való kikerülés és a seregtest szinte valamennyi alakulatának egymáshoz közeli elhelyezkedése lehetőséget teremtett egy merész és kockázatos lépésre, nevezetesen egy előnyös feltételek melletti kiegyezésre az ellenséggel, a megmaradt személyi állomány megóvása érdekében. A 24. gyaloghadosztály több alakulata sorsát szívén viselő fő- és vezérkari tisztjének fejében fordult meg a további értelmetlen harcból, s az előnytelen német szövetségből való kiválás gondolata. Ezen elhatározás értelmi szerzője dr. Szilágyi Gábor vezérkari százados, a seregtest anyagi vezérkari főnöke volt. Ő győzte meg e lépés szükségességéről a hadosztály ideiglenes parancsnokát, Bene-Szabó,

11 Muzsay Ferenc ezredest, s ő ment át két kísérőjével parlamenterként április 3-áról 4-ére virradóan a kiegyezési ajánlattal a szemben álló román 1. lovashadosztályhoz is. Az ajánlat, amelyet a zólyomi román hadosztály-parancsnokságon április 4-én szovjet részről végül is akceptáltak, a magyar csapatok számára az adott helyzetben előnyösnek tűnt: a hadosztály beszünteti a harcot, fegyverzetét és felszerelését megtartva átadják a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormánynak, s mentesülnek a hadifogság alól. Eddig még egyetlen magát megadó, átálló magyar kötelék sem kapott ilyen lehetőséget, hisz valamennyien hadifogoly-, jobb esetben antifasiszta táborokba kerültek. A megállapodásban rögzítettek gyakorlati kivitelezése, tehát a német összekötő törzsek lefegyverzése, az esetleges német csapatmozgások megakadályozására az utak és vasútvonalak lezárása, a csapatok zárt egységbe való csoportosítása, végül az állások megnyitása és az ide felzárkózott ellenséges alakulatok átengedése a seregtest hadműveleti területén nehéz és kockázatos feladat volt április 6-án a harcok beszüntetésének tervezett napján a hadosztály alakulatai általában Stubnyafurdő körzetében, a Teplice patak völgyétől keletre helyezkedtek el. Az északi szárnyat a 12. gyalogezred biztosította már nyugat-keleti arcvonallal. Az ezredparancsnokság a hadosztály-parancsnokság harcálláspontján, Raksán települt, a 12/1. zászlóalj védőállásai pedig Háj községtől keletre létesültek. Különös gondot kellett fordítani a két község felé vezető utak lezárására, ezért ide csoportosították a még megmaradt páncéltörő ágyúkat is. Az akció szempontjából a védővonalaktól hátrább elhelyezkedő tüzérség előnytelenebb helyzetben volt. A tervezett vállalkozásról, annak lefolyásáról csak az ezred- és zászlóaljparancsnokok s a hadosztálytörzs néhány megbízható" tisztje tudott, a csapat csak a bekövetkezett események előtt szerezhetett erről tudomást. A német alárendeltségből való kiválásra és a harc beszüntetésére végül is április 7-én került sor. A 12. gyalogezred e napon engedte át állásain a román csapatokat. A 12/1. zászlóalj utólag rekonstruált harctéri naplója így örökítette meg az eseményt: Bemegyünk az ezredparancsnokságra. Együtt a tisztikar. Nagy a titkolózás. Hegedűs Flórián ezredes, 12. gyalogezred-parancsnok előveszi a térképet és kiadja a parancsot: pj védőállásba megyünk... A teremben lévő két német tiszt elköszön. Mikor a németek elhagyták a termet, ezredes úr megáll a beszédével. Egy pillanatra hallgat és mondja:»hadosztályunk ma éjjel átáll a Miklós-féle hadsereghez! A megegyezés az oroszokkal már megtörtént. A fegyvereket megtarthatjuk. Nem leszünk hadifoglyok!«nagy csend, szinte hallani a zsebórák ketyegését. Mindenki lehajtott fejjel áll, vár. Vajon mi fog történni... Megyünk vissza egységeinkhez és tájékoztatjuk tisztjeinket, a legénységet... Közben német páncélgépkocsi szalad be a faluba. Az ezredparancsnokság előtt megáll. SS századosok az őrséget lefegyverzik, bemennek a parancsnokságra és Hegedűs ezredest és Csikor századost 25 letartóztatják. Vári alezredes 26 észrevette az SS-eket és Perger őrmesterrel Csikor Kálmán a 12. gyalogezred ezred 1. segédtisztje. Vári Ferenc a 12/1. zászlóalj parancsnoka.

12 és a hírvivőkkel az őrt álló SS századost s a gépkocsivezetőt elfogják. Berohannak az ezredparancsnokságra, és az ott lévő négy SS tisztet letartóztatják, elfogják... Német tüzérség és harckocsik lövik erősen a Raksa, Stubnyafürdő, Háj, Cremosne községek területén lévő egyéb magyar egységeket. Április a románok felé fordulunk. Jelszó: Budapest, ne löjjl... Közben jönnek a románok... Rövidesen jön az ideiglenes fegyverletétel. Garmadával áll ott pisztoly, géppisztoly, villámgéppuska, aknavető, gránátvető, páncéltörő ágyú stb.... Szörnyű volt az elválás azoktól a bajtársaktól, akik minden rábeszélés ellenére visszamennek a németekhez... " 2? A 12. gyalogezred április 7-én 43 tisztből, 35 tiszhelyettesből, 185 tisztesből, 354 honvédből, összesen 617 főből állt. 28 A hátrább fekvő tüzérségi és vonatalakulatok átállását azonban az észbe kapó német hadvezetés fegyveres beavatkozással megakadályozta. Természetesen voltak olyan alakulatok is a hadosztályban, amelyek annyira távol voltak az arcvonaltól, hogy hírt sem kaptak a tervezett lépésekről, s voltak olyanok is, akik azt eleve helytelenítve nem is akartak átállni. Ma már nem tudjuk melyik okból, de később orosz fogságba került a nyíregyházi 22. tüzérosztály megmaradt tisztikara és legénysége is. Az ungvári seregtest harcot beszüntetett 2587 fős állománya előbb a zólyombucsai táborba, majd vasúton Hajmáskérre került. A fegyverzet és felszerelés nagy részét a románok az előzetes megállapodás ellenére maguknak tartották meg. A Hajmáskérre szállított 24. hadosztálybeli alakulatok adták majd a magvát az 1945 tavaszán-nyarán szervezett új, demokratikus honvédség 5. hadosztályának JAM Adattára, sz. A 4/1. majd 12/1. zászlóalj harctéri naplója április 6-7. Bene-Szabó,