ALAPÍTVA TARTALOM. A Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Bizottságának folyóirata

Átírás

1 JO GTUDOMÁNYI KÖZLÖNY ALAPÍTVA A Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Bizottságának folyóirata TARTALOM Tanulmány SÁRKÖZY TAMÁS: Az új Ptk. jogi személy könyvérõl BÁNDI GYULA: Gondolatok az elõvigyázatosság elvérõl SZEIBERT ORSOLYA: Az európai harmonizáció lehetõsége a házasság felbontása kérdésében BÉKY ÁGNES ENIKÕ: A páciensjogok, mint az egészségügyi ellátást igénybevevõ személyek nevesített jogai Szemle HAMZA GÁBOR: Pandektarendszer és a római jog BOÓC ÁDÁM: Észrevételek az állam kárfelelõsségérõl a jogszabályban történõ ármegállapítási kötelezettség elmulasztása vonatkozásában Jogirodalom, jogélet SZABÓ ZSOLT: A közvetlen demokrácia helyzete Magyarországon és külföldön J 10 K

2 Contents Studies SÁRKÖZY TAMÁS: On the Legal Persons Book of the New Civil Code BÁNDI GYULA: Several Thoughts on the Precautionary Principle SZEIBERT ORSOLYA: The possibility of European harmonization on the field of divorce with a view to the European tendencies in divorce laws and the Principles of the Commission on European Family Law regarding divorce BÉKY ÁGNES ENIKÕ: Patient s Rights as Specific Rights of Those Receiving Medical Treatment Review: HAMZA GÁBOR: Pandects System and Roman Law BOÓC ÁDÁM: Notes on the Liability of the State Regarding the Failure to Regulate Price in Law Legal Life Legal Literature : SZABÓ ZSOLT: Situation of Direct Democracy in Hungary and Abroad Inhalt Abhandlungen TAMÁS SÁRKÖZY: Über das Buch der juristischen Person im neuen Bürgerlichen Gesetzbuch GYULA BÁNDI: Gedanken über das Vorsorgeprinzip ORSOLYA SZEIBERT: Die Möglichkeit der europäischen Harmonisierung des Ehescheidungsrechts mit Rücksicht auf die europäischen scheidungsrechtlichen Tendenzen und die Prinzipien der Kommission zum Europäischen Familienrecht betreffend Ehescheidung ÁGNES ENIKÕ BÉKY: Patientenrechte als Rechte aller Personen, die Gesundheitsversorgung in Anspruch nehmen Rundschau GÁBOR HAMZA: Pandektensystem und das römische Recht ÁDÁM BOÓC: Bemerkungen zur staatlichen Haftpflicht wegen Versäumung der gesetzlichen Preisbestimmungspflicht Rechtsliteratur Rechtsleben ZSOLT SZABÓ: Direkte Demokratie in Ungarn und im Ausland A KIADVÁNY MEGJELENÉSÉT AZ MTA KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATKIADÓ BIZOTTSÁGA TÁMOGATTA Jogtudományi Közlöny * A MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának folyóirata. A Szerkesztõ Bizottság vezetõje: Dr. Korinek László A Szerkesztõ Bizottság tagjai: Dr. Hamza Gábor, Dr. Lamm Vanda, Dr. Szalma József Felelõs szerkesztõ: Dr. Vörös Imre Szerkesztõ: Dr. Szalai Éva A szerkesztõség címe: 1015 Budapest, I. Donáti u Kiadja a LOGOD Bt Budapest, Logodi u. 49. Telefonszám: , fax: logod@logod.hu, web: Elõfizethetõ a LOGOD Bt. számlaszámán; Felelõs kiadó: Buday Miklós ügyvezetõ igazgató. Nyomdai elõkészítés: LOGOD Bt. Terjeszti a LOGOD Bt. Megrendelhetõ a kiadó címén, Elõfizetési díj belföldön egy évre: Ft, külföldön 120 EUR Egyes lapszámok külön is megvásárolhatók, 1700 Ft/szám áron, melyet a postaköltség felszámolásával kézbesítünk. Nyomdai munkálatok: F&F Print Line Kft. HU ISSN

3 SÁRKÖZY: AZ ÚJ PTK. JOGI SZEMÉLY KÖNYVÉRÕL 461 Az új Ptk. jogi személy könyvérõl * TANULMÁNY - Sárközy Tamás egyetemi tanár, Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - (Budapest) Az új Ptk. alapvetõ újdonsága az önálló jogi személy könyv. A tanulmány e könyv néhány alapvetõ problémájával foglalkozik. Így a társaságosított általános résszel, a törvénytõl való általános eltérési lehetõségekkel, a hitelezõvédelem erõsítésének törvényhozó által választott módszereivel, valamint a jogi személy elsõdleges felelõsségének feloldásával, és a vezetõ tisztségviselõ felelõsségének fokozásával. Észrevételeimet kérdések és indokolt válaszok formájában fogalmaztam meg. I. Kérdés: Indokolt-e a jogi személyek szabályozásának a természetes személyek szabályozásától való elválasztása? Válasz: Amennyiben a gazdasági társaságok joga bekerül a Ptk.-ba, úgy igen. A válaszból adódó további kérdés: Indokolt-e a gazdasági társaságok jogának Ptk.-ba való beolvasztása? Válasz: A civiljog oldaláról igen, a jogrendszer komplexitása szempontjából nem. Indoklás: Eredetileg a Ptk. Kodifikációs Bizottsága ahogy a külföldi Ptk.-kban is általános egységes személyek könyvben gondolkodott. Amikor azonban 2010 õszén az a döntés született, hogy az egyesület mellett (amely a klasszikus Ptk.-kban mindig szerepelt és a hatályba nem lépett 2009-es Ptk.-ba csak azért nem került be, mert az akkor már kisebbségi szocialista kormány nem merte megkockáztatni, hogy az egyesülési joggal való összefüggése miatt az egyesület szabályozására hivatkozással az egész Ptk. kétharmadossá váljon), a gazdasági társaságok joga és a szövetkezet is bekerül a Ptk.-ba, világossá vált, hogy az eredetileg egységesnek tervezett személyek könyvet szét kell bontani. Ennek ha elkerüljük a felesleges ideologizálást egyszerûen mennyiségi okai voltak. Az ember, mint jogalany címû második könyv a személyiségi jogok védelmével együtt is csak ötvenöt paragrafus, a szervezeteket perszonifikáló, jogi személyekrõl szóló harmadik könyv négyszázhat paragrafus a természetes személyek szabályozásának terjedelme lényegében azonos a kft. jogi szabályozáséval.1 A kérdés most már csak az, hogy helyes-e a gazdasági társaságok (most leegyszerûsítve ide számítom az egyesüléseket és a szövetkezeteket is) behelyezése a Ptk.-ba, már csak azért is, mert ez nemzetközi viszonylatban egyértelmûen kivételes megoldás. Az európai országok többségében duális, azaz a Polgári Törvénykönyv Kereskedelmi Törvénykönyv kettõs megoldása van ld. a német vagy a francia jogot.2 Duális megoldás esetén a nonprofit jogi személyek (egyesület, alapítvány) a Ptk.-ban, a kereskedelmi (gazdasági) társaságok a Kereskedelmi Törvénykönyvben kerülnek szabályozásra. Vagy ahol nincs Kereskedelmi Törvénykönyv, ott külön törvényeket hoztak a gazdasági társaságokról, ld. Szlové- * Az új Polgári Törvénykönyvrõl szóló sorozat ötödik tanulmánya (Szerk.) 1 Úgy gondolom, sem a bevezetõ (nyolc paragrafus) sem a záró (hat paragrafus) rendelkezéseket nem kellett volna könyv -nek nevezni. Ténylegesen az új Ptk.-nak hat könyve van, a két személy könyv mellett dologi jog, kötelmi jog, családjog, örökjog. 2 Az osztrák törvényhozás e téren lényegében azonos a némettel: a Ptk. Kt. kettõse, valamint a bonyolultabb gazdasági társaságokról (rt., kft.) külön törvény, azzal a különbséggel, hogy 2005-ben Ausztriában a Handelsgesetzbuchot átkeresztelték Unternehmensgesetzbuch-há, azaz vállalati törvénnyé. 3 Ukrajnában a helyzet a 2000-es évek eleji törvényhozás óta igen sajátos. Egyszerre alkottak polgári és gazdasági törvénykönyvet ban, de az évi társasági törvény is (módosítva) hatályban maradt és a két említett kódex is tartalmaz társasági jogi rendelkezéseket a társasági törvény mellett.

4 462 TANULMÁNY OKTÓBER niát, Szerbiát, Horvátországot, Bulgáriát, Albániát.3 Olyan megoldásokra is vannak példák (mármint ahol Ptk. is van), hogy formálisan a Ptk.-hoz kapcsolják a gazdasági társaságokat lényegében definíciószerû szabályozással, a részletes szabályozást pedig külön törvény(ek) tartalmazza(zák). Ez utóbbiba tartozik a monista megoldáshoz közelítõ újabb orosz,4 vagy a román, illetve cseh5 szabályozás, de így járt el a régi magyar Ptk. is: a társasági definíciók a Ptk.- ban + külön törvények a gazdasági társaságokról és a szövetkezetekrõl.6 Megjegyzendõ, hogy az Európai Unióban készült eddigi tervezetek sem kívánják valamifajta európai egységes Ptk.-ba olvasztani a társasági jogot. Az Unió vagy egyedi szupranacionális társasági formákat szabályoz rendeletekkel, vagy társasági jogi irányelveket alkot elsõdlegesen a nyilvános részvénytársaságok körében. Az irányelvek pedig jogilag komplexek, sõt sokszor a civiljogi vonatkozásokat elnyomják a számviteli szabályok. Ha kivételesen is, de vannak monista megoldások is, amelyeket a magyar civiljog uralkodó irányzata jóval korszerûbbnek tart a dualista megoldásoknál.7 Az úttörõ e téren a svájci ZGB volt, ezt követte az olasz, illetve a holland törvény, amely utóbbi különös jelentõséggel bírt az új magyar Polgári Törvénykönyv elõkészítése során. Ha azonban részleteiben megnézzük e három külföldi példát, jelentõs eltéréseket láthatunk az új Ptk.-ban elfogadott magyar megoldáshoz képest. Az 1907-ben elfogadott svájci ZGB elsõ, személyekrõl szóló részében a jogi személyek rövid általános része ( ) után az egyesületet és az alapítványt szabályozták csak, mint jogi személy típust. A gazdasági társaságok joga az 1911-es Obligationsrecht-tel, azaz a kötelmi joggal került be a Polgári Törvénykönyvbe úgy, hogy az egyes szerzõdések végén szereplõ polgári jogi társaság után ( ) jön a nem jogi személy közkereseti és betéti társaság (Kollektivgesellschaft Kommanditgesellschaft ), majd a részvénytársaság ( ), a kft ( ) és a szövetkezet ( ). A Ptk.-ba bekapcsolt egységes kötelmi jog kissé kereskedelmi jogi jellegét mutatja, hogy a kereskedelmi társaságokat követõ rész a kereskedelmi regiszterre (cégjegyzék) és a kereskedelmi könyvvezetésre vonatkozó szabályokat is tartalmazza. Az olasz Codice Civile a személyekrõl szóló elsõ könyvében az összesen két paragrafusos jogi személy általános rész után csak az egyesületet és az alapítványt szabályozza. A Mussolini-féle korporatív felfogásnak megfelelõen a kereskedelmi társaságok a munkáltatók és munkavállalók státusát egyaránt szabályozó ötödik könyvbe kerültek be a versenyés kartelljoggal, illetve a szerzõi és iparjogvédelmi joggal együtt. A társaságok elég széleskörû általános szabályai után ( ) következik a polgári jogi, a közkereseti és a betéti társaság ( , továbbá , végül ), mindhárman nem jogi személyek, majd jön az rt. a konszernjoggal együtt ( ), a betéti részvénytársaság ( ), a kft. ( ), végül a szövetkezet és a csendes társaság. A holland Ptk. annyiban azonos az új magyar Ptk.- val, hogy szintén szétszedi a személyek jogállását természetes és jogi személyekre, de a természetes személyekre vonatkozó elsõ könyvbe beilleszti a teljes családjogot ( ) is.8 A jogi személyekrõl szóló második könyv általános résszel kezdõdik (1 25. messze nem olyan terjedelmes, mint a magyar Ptk.), majd az egyes jogi személy típusoknál szabályozza az egyesületet ( ), a szövetkezetet ( ), a részvénytársaságot ( ), a kft.- t ( ) és az alapítványt ( ). A holland Ptk. sem csak civiljogi szabályokat tartalmaz a jogi személy könyvben, hanem több mint száz könyvviteli szabállyal zárul ez a könyv ( ). A kkt. és a bt. pedig mint sajátos szerzõdések és nem jogi személyek a polgári jogi társasággal együtt a hetedik könyvbe kerültek. Megemlítem még a monista törvények között a meglehetõsen új brazil Ptk.-t (2002). Ez a törvény a szerzõdésen alapuló társaságokat beolvasztja a Pol- 4 Oroszországban az 1990-es évek közepétõl sorra jelentek meg a Polgári Törvénykönyv kötetei, amelyek a magyar Ptk.-tól eltérõen különbözõ idõpontokban léptek hatályba. Az orosz jogalkotó voltaképp monista megoldást választott, és az elsõ könyv negyedik fejezete foglalkozik a jogi személyekkel. A majd száz paragrafusos szabályozás szinte valamennyi kereskedelmi és nem kereskedelmi szervezetre kiterjed, és ebbõl mintegy negyven paragrafus foglalkozik a gazdasági társaságokkal ( ). Jogi személyként kezeli a kkt.- t és a bt.-t, emellett szabályozza a közös vállalatot, illetve a több fajtájú szövetkezetet. A részvénytársaságokról és a kft.-rõl azonban csak rövid alapszabályozást tartalmaz a Ptk., a részletes szabályozás külön törvényekben történt 1995-ben, illetve 1998-ban. 5 Romániában 2009-ben Polgári Törvénykönyvet alkottak, amely 2011-ben hatályba is lépett. A Ptk.-ban minimális rendelkezések vannak a gazdasági társaságokról, és módosítva hatályban maradt az novemberi társasági törvény. Csehországban a január 1-jén hatályba lépõ, 2012-ben elfogadott Ptk. a kereskedelmi ügyleteket magába foglalja, de a kereskedelmi társaságról külön törvény rendelkezik. 6 A régi magyar Ptk. már az 1977-es nagy módosítás során befogadta a társasági jogot akkori kifejezéssel a gazdasági társulásokat (egyesülés, közös vállalat). A gazdasági társaságokról szóló évi VI. törvény óta a társasági jog úgy képezett külön jogterületet, hogy a Ptk. felsorolja a gazdasági társaságokat (megosztva: az rt.-t, kft.-t a jogi személyeknél, a kkt.-t, bt.-t a kötelmi különös részben, a polgári jogi társasághoz kötve) és a Gt. kimondja a Ptk. mögöttes jogterületi jellegét, azaz a Gt.-ben nem szabályozott kérdésekben a társasági jogban is a Ptk.-t kell megfelelõen alkalmazni. 7 Lásd Vékás Lajos: A Ptk. elméleti elõkérdése. Budapest, BVG-ORAC, Ez a megoldás talán nálunk is számba jöhetett volna, akkor az emberekre vonatkozó rész nem lenne ennyire kicsi a szervezeti státusjoghoz képest (lásd az ezzel kapcsolatos parlamenti vitát).

5 SÁRKÖZY: AZ ÚJ PTK. JOGI SZEMÉLY KÖNYVÉRÕL 463 gári Törvénykönyvbe (de nem a jogi személy, hanem a kötelmi részbe, pl. a kft.-re az vonatkozik), az rt.-t pedig tõkepiaci összefüggései miatt külön törvényben szabályozza, de úgy, hogy az rt. mögöttes jogterülete a Ptk.-ban szabályozott kft.- nek. Lehet látni tehát, hogy az új magyar Ptk. a monista megoldások között is egyedülálló technikát alkalmaz. Kereskedelmi jogi beütések nélküli, tisztán polgári jogi szabályozás, amely nem szakad szét személyi, illetve szerzõdési szabályokra, mivel a kkt.-t és a bt.-t jogi személlyé nyilvánítja. Az új Ptk. felépítése tehát civiljogi szempontból sokkal logikusabb, mint az említett külföldi monista törvényeké. Az azonban kérdéses, hogy mennyire indokolt a gazdasági társaságok jogával megterhelni egy Polgári Törvénykönyvet? Melyek ennek a megoldásnak az elõnyei és hátrányai? Az elõnyök: a társasági jog természetét tekintve komplex jogági vonatkozásai ellenére alapvetõen civiljogi. Ha egy ország új modern Polgári Törvénykönyvet alkot, annak elvileg át kell fognia a polgári jog minden területét.9 A Ptk.-ba való beépítés erõsítheti a társasági jogban a civil autonómiát, szorosabb kapcsolat létesülhet a szerzõdési joggal, a családjoggal és az örökjoggal.10 A hátrányok: a tisztán polgári jogi megoldás szétszakítja a társasági jogot, elveszti egységét a cégeljárási joggal,11 erõsebb kollíziók támadhatnak a számviteli és a tõkepiaci joggal. Kimaradnak a Ptk.- ból a közjogi vonatkozások (pl. mikor és hogyan szüntethet meg a bíróság egy társaságot), illetve a perjogi vonatkozások (pl. az érvénytelenítési per alapvonatkozásai). Emellett egy Ptk.-nak stabilnak kell lennie, kivételes esetekben lehet csak módosítani. A társasági jog viszont jóval flexibilisebb, mint a polgári jog törzsanyaga, a gazdasági változások jobban érintik (fellendülésnél lazább, recesszió esetén szigorúbb szabályozást igényel). Végül a tárasági jog szabályai erõsen szervezeti jellegûek és ez ugyancsak idegen a polgári jog törzsanyagától, a szabályok mennyisége is igen nagy, sok a technikai rendelkezés (ahogy Petrik Ferenc mondja: alulgeneralizált normák ). A magyar polgári jogi jogtudomány uralkodó irányzata eleve némi fanyalgással fogadta az 1988-as Gt.-t és a társasági jog viszonylagos elkülönülését és most szinte egységesen kiállt a társasági jog Ptk.-ba való visszakerülése (? 1945 elõtt is külön volt a Kereskedelmi Törvénykönyvben) mellett. Civiljogi szempontból ez logikus is. Azt azonban látni kell, hogy a társasági jog Ptk.-ba való kerülése (azért is, mert a mi Ptk.-nk a holland megoldással szemben nagyon mereven szinte kizárólag csak polgári jogi normákat tartalmaz) részben sokkal bonyolultabbá teszi a jogalkalmazást, részben jelentõs Ptk.-n kívüli jogalkotási kényszer teremtett. A társasági jogi szabályokat az eddiginél jóval több jogszabályból kell majd a jogalkalmazónak összeszednie, emellett március 15-ig számos jelentõs törvényt kell megalkotni, pl. egészen más cégtörvényre van szükség, jelentõsen módosítani kell a tõkepiaci és a csõdtörvényt, a polgári perrendtartást. Számos egyedi jogszabály-módosítási igény is keletkezett, amelyrõl, ha elfeledkeznek, joghézag támad. Pl. a társaságok felügyelõbizottságaiban szereplõ munkavállalói küldöttek munkajogi védelme eddig benne volt a Gt.-ben, most a Ptk. nem tartalmazza, tehát a Munka Törvénykönyv részévé kell tenni. Ha ez a követõ jogalkotás teljes körû és megfelelõ színvonalú lesz, a hátrányok jelentõsen csökkenthetõk. Ha nem, a társasági jog Ptk.-ba való behelyezését megalapozottan lehet bírálni. Hogy a veszély reális, már most látható: a évi CXXXV. törvény a még hatályba sem lépett Ptk.-t módosítva, a Ptk. részvénytársasági fejezetébe 3:240/A. -ként beépíti az ún. átváltozó kötvényt. II. Kérdés: Indokolt-e ilyen nagy és társaságosított általános rész a jogi személy könyvben, mint amelyet az új Ptk. hatvankét paragrafusban tartalmaz? Válasz: Az eddigi Ptk.-knál nagyobb mértékû közös szabályok megállapítása helyes törekvés, de a Ptk. e téren jelentõs túlzásokba esett azáltal, hogy társasági jogi szabályokat tett modellértékûvé a nonprofit, illetve az intézménytípusú jogi személyek körében is. Indokolás: Mint ahogy a legtöbb külföldi Ptk., a régi Ptk.-nk, illetve a évi CXX. törvény is igen csekély mértékben állapított meg a jogi személyek körében közös szabályokat, és azok közül is kevés 9 Lényegében két terület maradt ki a Ptk.-ból: a munkajog (a kollektív munkajoggal való egység miatt helyesen) és a szellemi alkotások joga (szerintem helytelenül). A Ptk. miniszteri indokolása egyébként a döntõen ugyancsak civiljogi szerzõi és iparjogvédelmi jog Ptk.-ból való kimaradását lényegében ugyanazon két szemponttal indokolja, amit a társasági jognál figyelmen kívül hagyott: a jogági komplexitást és a nemzetközi vonatkozásokat. Az orosz törvényhozó egyébként alkotott a Ptk. részeként a szellemi alkotásokkal foglalkozó könyvet, a Ptk. sorozat befejezõ köteteként. 10 Olyan kérdések kaptak teljes értékû megoldást, mint pl. a kft, üzletrész sorsa a házassági vagyonközösség felbomlása vagy több örökös esetén. 11 A cégeljárást ugyan eddig is a Gt.-tõl elkülönítve külön törvény szabályozta, hiszen nem csak gazdasági társaságoknak lehet cége, de a Gt. és a Ctv. tartalma szorosan össze volt hangolva, és 1997-tõl együtt is fogadták el ezeket (Gt. a évi IV. törvény, Ctv. a évi V. törvény).

6 464 TANULMÁNY OKTÓBER volt a valóban érdemi rendelkezés (mint pl. a régi Ptk a a származtatott belsõ jogi személységrõl). A közös szabályok bõvítése az új Ptk.-ban már azért is indokolt volt, mert a Ptk. típuskényszert vezetett be a jogi személyeknél [3:1. (4) bekezdés], illetve elismerte a nem jogi személy szervezeti jogalanyiságot is [3:3. (3) bekezdés]. Ugyanakkor e téren igen sok a túlzás, tudniillik kisebbségi megoldásokat tettek modellértékûvé, Néhány példa: a) A vállalatcsoport a német jogból átvett intézménye tipikusan az rt.-hez és a kft.-hez fûzõdik. A jogi személyek körében való szerepeltetése téves, még akkor is, ha az új Ptk. a vállalatcsoporti tagságot helytelenül mind az uralkodó, mind az ellenõrzött tagi pozícióban kiterjeszti a szövetkezetre és az egyesülésre is. Véleményem szerint sokkal helyesebb volt az a Gt.-beli megfogalmazás, amely szerint uralkodó tagi pozícióban bármely polgári jogalany lehet, ellenõrzött tag viszont csak rt. vagy kft. b) A társasági jogból valamennyi jogi személyre áthozzák a taggyûlés (más néven persze), a vezetõ tisztségviselõk, a felügyelõbizottság és az ún. állandó könyvvizsgáló intézményét. Az alapítványnál az alapító(k) kívül van(nak) az alapítványból, tehát nem képezhetik az alapítvány szervét, így pl. több alapító esetén az alapítók gyûlése nem taggyûlés, csak kivételesen dönthet az alapítvány ügyeiben.12 Az egyesület elnöksége vagy a kuratórium tagjai vezetõ tisztségviselõknek való minõsítése azzal a következménnyel jár, hogy a vezetõ tisztségviselõk egyébként a társasági jogra nézve is túlzott közvetlen felelõssége (6:541. elemzését ld. IV. Kérdésnél) az egyesületekben, illetve alapítványokban ingyenesen mûködõ társadalmi tisztséget vállalókra is irányadó. Ez pedig jelentõsen vissza fogja tartani a civil aktivitást, amely aligha társadalmi cél. Hasonló a helyzet a felügyelõbizottság és a könyvvizsgáló intézményének társasági jogból való kiemelésével is. Míg a társasági jogban a kötelezõ felügyelõbizottság intézménye 1988 óta egyre szûkült a Gt.-ben, az egyesületeknél az új Ptk. két esetben is kötelezõ felügyelõbizottságot ír elõ (szerintem feleslegesen). Egyébként nem véletlen, hogy ha a nagyobb vagyonnal rendelkezõ egyesületeknél, illetve alapítványoknál eddig egyáltalán volt ilyen típusú szerv (a túlnyomó többséget képezõ kis egyesületeknél erre nincs szükség), akkor is azt zömmel ellenõrzõ testületnek nevezték (az ellenõrzés köztudottan szûkebb fogalom a felügyeletnél). Olyan Ptk. pedig nincs a világon, amely a jogi személy részében könyvvizsgálóról rendelkezne. A könyvvizsgálói státusnak a könnyvizsgálói és a számviteli törvény az anyajoga, a társasági jog ugyan tradicionálisan rendelkezni szokott a társaság cégjegyzékébe bejegyzett könyvvizsgálójáról (aki egyébként sem állandó, hiszen a könyvvizsgálói megbízás idõtartama kötött), de csak társasági jogi vonatkozásban. c) Az átalakulás is tipikusan társasági jogi intézmény. Egyesület alapítvány nem alakulhat át egyetemleges jogutódlással. A Ptk. indokolása szerint a közös szabályoknak nem kell minden jogi személyre mindig vonatkoznia. Ez igaz. No de alapvetõen kisebbségi szabályokat sem kellene modellértékû fõszabállyá változtatni, amelynek következtében jelentõs párhuzamosságok alakultak ki az új Ptk.-ban a jogi személy általános rész, illetve a társasági jogi szabályozás között (most ide érve a szövetkezeti szabályokat is). Bõségesen elég lett volna, ha a felügyelõbizottságról és a könyvvizsgálóról csak a gazdasági társaság közös szabályai között rendelkezni (a szövetkezetekre és az egyesülésre is kiterjedõen), ha pedig egyesület és alapítvány ilyen szerveket önként kíván létesíteni, alkalmazhatja a társasági szabályokat. Az átalakulás, az egyesülés és a szétválás vonatkozásában már most arra kényszerült a jogalkotó, hogy ezen intézmények vonatkozásában a Ptk. mellett külön törvényjavaslatot nyújtson be. 12 Véleményem szerint az alapítók gyûlésére legfeljebb a polgári jogi társaság szabályait lehetett volna alkalmazni, és semmiképp az egyesületi közgyûlés szabályait tenni mögöttes jogterületté, mint ahogy ezt a 3:395. teszi. III. Kérdés: Helyes-e az általános eltérést engedõ, kvázi diszpozitív szabályozás valamennyi jogi személyre nézve? Válasz: Nem, és ez az új Ptk. 4. (2)-(3) bekezdésében található rendelkezés szerintem jogbizonytalanságra, jelentõs jogalkalmazási zavarokra fog vezetni. Indokolás: A Ptk. jogi személy könyvének legjelentõsebb újítása, a jogi személyek jogának általános, ún. diszpozitívvá tétele, azaz annak kimondása, hogy a) valamennyi jogi személynél kivétel nélkül, b) a tagok, illetve az alapítók a létesítõ okiratban, c) a törvény jogi személyekre vonatkozó szabályaitól fõszabályként eltérhetnek, mégpedig d) nemcsak a tagok egymásközti, illetve a jogi személlyel szembeni viszonyaiban, hanem a jogi személy szervezeti és mûködési szabályai tekintetében is. Az új Ptk. 4. (2) bekezdésében foglalt fõszabálytól a (3) bekezdés öt kivételt fogalmaz meg, nevezetesen

7 SÁRKÖZY: AZ ÚJ PTK. JOGI SZEMÉLY KÖNYVÉRÕL 465 a) ha az eltérést e törvény tiltja. [Ez így aligha állja meg a helyét, hiszen pl. a számviteli vagy a tõkepiaci törvény is tartalmazhat tiltást. A Ptk. 1:2. (2) bekezdése a Ptk. elsõdlegességét csak a polgári jogi jogszabályok értelmezése tekintetében állapítja meg. A Ptk. egyébként kifejezett tiltást viszonylag csekély számban fogalmaz meg, zömmel csak a nyilvánosan mûködõ részvénytársaságnál. A cégtörvény módosításának tervezete pedig több Ptk.-beli elõírást kifejezetten kötelezõvé tesz.] b) ha az eltérés a hitelezõk, c) ha az eltérés a munkavállalók, d) ha az eltérés a kisebbség jogait (nem érdekeit!) nyilvánvalóan sérti, e) ha az eltérés a jogi személy törvényes mûködése feletti felügyelet érvényesülését akadályozza (mivel a szövegbõl az állami szó a felügyelet elõtt kimaradt, kérdéses, hogy ezt a rendelkezést lehet-e a felügyelõbizottságra, illetve a könyvvizsgálóra is esetleg értelmezni, emellett, hogy a bíróági törvényességi felügyelet mellett az államigazgatási szakhatósági felügyeleteket lehet-e szintén e körbe vonni). Néhány szempont az általános eltérést biztosító fõszabállyal kapcsolatban. a) Azért az talán elgondolkodtató, hogy sehol a világon nincs olyan Ptk., amely valamennyi jogi személynél általános eltérési lehetõséget biztosít, még a legliberálisabb piaci gazdálkodást intézményesítõ államokban sem. b) A társasági jogon kívül egyesületi, alapítványi jog mindenütt a világon a kötelezõ szabályozás dominál, így az eddigi magyar jogban is. Más kérdés, hogy az alapvetõen imperatív szabályozás alól vannak kivételek, amikor a jogalkotó feljogosítja az alapítót(ókat) a jogszabálytól való részleges vagy teljes eltérésre. Szándékosan imperatív szabályozásról beszélek és nem kógensrõl. Sem a természetes személyek státusjogában, sem a dologi vagy az örökjogban nem merül fel a kógencia diszpozitivás problémája. A polgári jog szabályai ebben a körben feltétlen érvényesülést kívánnak. c) A társasági jogon belül is a diszpozitivitás alapvetõen a társasági szerzõdéssel keletkezõ jogi személyeknél jöhet számba. A részvénytársasági szabályozás nemzetközileg mindenütt fõszabályként kötelezõ, mégpedig nemcsak a nyilvánosan mûködõ részvénytársaságoknál, hanem a zártkörûeknél is. Hasonló a helyzet a szövetkezetnél. Mindennek oka pedig az, hogy a diszpozitivitás szerintem dogmatikailag kizárólag a szerzõdéses jogban értelmezhetõ. A polgári jog legtöbb területén személyi jog, dologi jog, örökjog diszpozitivitásról szó sem lehet, a szabályozás imperatív (nem nemzetközi magánjogi értelemben). Mit jelent tudniillik az, hogy egy polgári jogi norma diszpozitív: azt, hogy a szerzõdõ felek közös akarattal eltérhetnek az egyébként kötelezõ jogszabálytól, amely azonban érvényesül, ha a felek eltérõen nem rendelkeznek. A diszpozitív norma így hézagpótló jellegû, illetve mintát ad a feleknek. Ennek a normának ellentétele nem az imperatív, hanem a kógens norma, amely érvénytelenné teszi a vele ellentétes szerzõdéses rendelkezést. Diszpozitivitásról és kógenciáról a személyek jogában véleményem szerint kizárólag a szerzõdéssel keletkezõ jogi személyeknél lehet szó, tehát a kkt.-nál, a bt.-nél, a kft.-nél, valamint az egyesülésnél (és burkoltan szerzõdéssel keletkezik a zártan alapított rt. is). Ahol alakuló közgyûlésen fogadták el az alapszabályt egyesület, szövetkezet avagy alapítói jognyilatkozattal, diszpozitivitásról szerintem nem lehet beszélni, mert nincs szerzõdés, hanem szervezeti aktusról van szó, még akkor is, ha az különbözõ nem egyeztetett jognyilatkozatokon alapul. Persze a törvény feljogosíthatja az alapítókat adott szabályaitól való eltérésre, de ez nem diszpozitivitás. A diszpozitivitás emellett az árucsere-szerzõdések relatív szerkezetû jogviszonyának világában mindig a felek egymásközti viszonyára vonatkozik. A társasági szerzõdés viszont organizációs kötelem, számos szervezeti vonatkozással. Ez az oka annak, hogy a legtöbb külföldi kft. törvény is (rt.-nél az általános diszpozitivitás szóba se jön) fõszabályként kógens így a német, az osztrák, de az 1930-as magyar törvény is.13 Egyébként az 1988-as elsõ Gt. nálunk is megpróbálkozott a szerzõdéssel keletkezõ társaságoknál a diszpozitivitási fõszabállyal, csak az rt. szabályozás volt általános jelleggel kógens (20., illetve 233. ).14 Annyi volt azonban az ezzel kapcsolatos jogbizonytalanság, illetve a diszpozitivitással való vissza- 13 A diszpozitivitás, illetve kógencia kérdésében a polgári jogi irodalom álláspontja nem egységes. Magam részérõl azt az eredetileg Szladits Károlytól származó álláspontot tartom helyesnek, amely ezt a kettõsséget a kötelmi jogra szûkíti, mert ott van a feleknek ügyleti szabadságuk. A kérdés részletes feldolgozását lásd Balásházy Mária: Belsõ viszonyok a magyar korlátolt felelõsségû társaság társasági szerzõdésében. PhD értekezés, Miskolc, Az elsõ Gt. általános diszpozitív rendelkezését már 1993-ban a felek egymás közti viszonyára kellett korlátozni, tehát már a társaság és a tagok viszonyában sem érvényesült, nem is beszélve a társaság szervezeti és mûködési szabályairól. Ennek oka pedig a diszpozitivitás tömeges rendellenes felhasználása volt. 15 Vékás Lajos több elõadásában hangsúlyozta, hogy szerinte a csekély társasági kultúra okozta az 1988-as Gt. diszpozitivitási szabályával kapcsolatos zavart. Ez ma már nem áll fenn, tehát lehet általános diszpozitivitással operálni. Magam részérõl fordítva gondolom: a jóval tapasztaltabb ügyvédi kartól jóval bonyolultabb-ügyesebb jogszabályokon való túllépési technikák várhatók. Pl. a Ptk. indokolás tartalmazza, hogy definitív szabálytól nem lehet eltérni, tehát mondjuk a bt.-t a beltag korlátolt felelõsségével alapítani. Mivel azonban ezt nem a törvény mondja ki, lesznek, akik szerint ez a 3:4. alapján lehetséges. És az is elõfordulhat, hogy egyes cégbírók ezzel az eltéréssel is bejegyzik a társaságot.

8 466 TANULMÁNY OKTÓBER élés, és ebbõl kifolyólag a jogszabály-módosítási kényszer, hogy 1997-ben a második Gt. az összes gazdasági társaságnál megfordította a fõszabályt: a társaságokra vonatkozó törvényi elõírásoktól a társulók a létesítõ okiratban akkor térhetnek el, ha ezt a törvény megengedi.15 Hozzá kell tenni, hogy a jelenlegi világválság, illetve recesszió nem éppen a társulási autonómia növelésének idõszaka. A évi CVCVII. törvény ennek megfelelõen jelentõs szigorításokat hajtott végre a Gt.-ben és a Ctv.-ben. A Ptk. viszont ezzel ellentétes tendenciát érvényesít, amikor az összes jogi személynél az eltérési lehetõséget tette fõszabállyá. Ha most a Ptk. 3:4. (2) (3) bekezdésének konkrét szövegét nézzük, a kételyek tovább fokozódhatnak. a) A Ptk. nemcsak az alapítók, illetve tagok egymásközti, illetve a tagok társasággal kapcsolatos jogviszonyában mondja ki ezt a torz diszpozitivitást, hanem a jogi személy szervezetének és mûködésének szabályaira nézve is. Ilyen szabályok a szerzõdési jogban értelemszerûen nincsenek. A jogi személyeknek viszont alig van olyan szabálya, amely nem szervezeti vagy mûködési jellegû, illetve amely nem függ össze szervezeti mûködési szabállyal (akár a kft. rt. törzs(alap)tõke-minimuma is). Kérdéses, hogy a szervezeti, illetve mûködési szabályt a létesítõ okiratot elbíráló bíróság megszorítóan vagy kiterjesztõen fogja-e értelmezni. b) Megszorító rendelkezés hiányában az eltérést megengedõ fõszabály a jogi személyek közös szabályaira is irányadó, ugyanakkor maga a törvény az általános jogalkotási szokásoknak megfelelõen kötelezõ módon van megfogalmazva. Ez pedig fõleg a nem jogászi gyakorlat számára megtévesztõ. Pl. a vállalatcsoport a jogi személyek általános részében lett elhelyezve. A vállalatcsoport maga nem jogi személy, de a Ptk. a vállalatcsoport keretében számos szervezeti mûködési szabályt állapít meg (többek között jogvesztõ határidõkkel) mind az uralkodó, mint az ellenõrzött társasági tagra nézve is. Eltérhetnek-e a 3:4. alapján e rendelkezésektõl, vagy sem? Az igenlõ és a nemleges válasz is megindokolható. Vagy a 3:11. szerint az rt. kivételével a tagsági jogokról nem lehet értékpapírt kiállítani, de a törvény nem mondja ki, hogy e szabálytól eltérni nem lehet. Most akkor rendelkezhet-e úgy mondjuk egy bt. létesítõ okirata, hogy a kültag betétjérõl ebben a társaságban értékpapírt fognak kiállítani? [Az eltérést a Ptk. 3:4. (3) bekezdés a) pontja szerint magának a Ptk.-nak kellene megtiltania, ehhez a tõkepiaci törvény elvileg kevés lenne.] c) A 3:4. (3) bekezdés b) pontja három generálklauzulával tiltja az eltérést, ha az eltérés nyilvánvalóan sérti a hitelezõk, a munkavállalók, illetve a tagok kisebbségének jogait. De mikor kell ezt a bíróságnak elbírálnia? Nyilván alapvetõen a cégjegyzékbe (nyilvántartásba) való bejegyzési eljárás során, hiszen a törvénybe ütközõ eltérés semmis, a jogerõs cégbejegyzés után viszont érvénytelenség címén a Ptk. 3:15. (2) bekezdése alapján a társaság törlése iránt per már nem indítható. (Ez is túlzás.) Az egészen abszurd rendelkezések kivételével ez azonban rendkívül nehéz, sokszor lehetetlen lesz a cégbíró számára a 3:4. (3) bekezdésben foglalt feltételek megállapítása, hiszen a társaság még nem (elõtársaságként alig) mûködik, nincs hitelezõ, munkavállaló, nem világos, hogy van-e, lesz-e kisebbség. Ehhez a bíróságnak általában érdemi vizsgálatra lesz szüksége feltehetõen búcsúzhatunk (emiatt is) az egy két napos cégbejegyzéstõl. Nem hiszem tehát azt, hogy az esetek többségében ezt a három kritériumot objektív módon meg lehet ítélni. Úgy gondolom, ezeket a problémákat nem lehet elintézni azzal, hogy hát egy kicsit nehezebb lesz ezentúl a jogalkalmazás ld. a Ptk. indokolását. Jelentõs jogbizonytalansággal, eltérõ bírói ítéletek sokaságával fogunk elõreláthatóan találkozni (bár ne lenne igazam). Az új Ptk. 3:4. -ába lényegében az alapvetõ nemzetközi tendenciáknak megfelelõen a hatályos Gt. 9. (1) bekezdését általánosítva azt lehetett volna kimondani (ha egyáltalán ezen általánosításra szükség van, maradhatott volna a társasági jogban), hogy A jogi személy alapítói a létesítõ okiratban a törvénytõl csak akkor térhetnek el, ha ezt a törvény megengedi. Nem minõsül a törvénytõl eltérésnek a létesítõ okirat olyan rendelkezése, amelyrõl a törvény nem szól, ha ez a rendelkezés nem áll ellentétben az adott jogi személy rendeltetésével és nem sérti a jóhiszemû joggyakorlás követelményeit. Ezen általános szabály mellett is mód lett volna arra, hogy biztosítsuk a társulás szabadságát, a privát autonómiát, tudniillik ahol lehet, a Ptk.-ba minél több eltérést engedõ szabályt kellett volna felvenni (elsõsorban persze a társasági jogban és ott is a szerzõdésen alapuló típusoknál. Ez a 2006-os Gt.- ben tulajdonképp megvalósult.) A jogbiztonságot több jogszabály-szövegezési megoldás is növeli. Vegyünk két példát. A felügyelõbizottságra vonatkozó szabályozás nem vitásan szervezeti szabály. Ha kötelezõ lenne a szabályozás, a rendelkezés helyesen így szólna: A felügyelõbizottság legalább három személybõl áll. Ha viszont diszpozitív a fõszabály, akkor ezt így lehetne kógenssé tenni: A felügyelõbizottság legalább három személybõl áll, e szabálytól való eltérés semmis. Mit tesz ehelyett a Ptk. több helyen másként szabályoz: a) Általános rész 3:26. (1) bekezdés: A tagok vagy az alapítók a létesítõ okiratban három tagból álló felügyelõbizottság létrehozását rendelhetik el A legalább szó hiányzik és bár a szöveg kötelezõen van megfogalmazva, a 3:4. (2) bekezdése alapján elvileg két vagy egy fõbõl álló felügyelõbizottságot is lehet létesíteni. De két fõnél mi van a

9 SÁRKÖZY: AZ ÚJ PTK. JOGI SZEMÉLY KÖNYVÉRÕL 467 szavazategyenlõséggel, egy fõnél pedig mondhatja a bíróság, hogy egy ember nem bizottság, tehát a rendelkezés semmis. b) A társaságok közös szabályainál a 3:121. (1) bekezdése megerõsíti az egy vagy két tagból álló felügyelõbizottság lehetõségét. A felügyelõbizottság három tagból áll. Ha a társaságnál kötelezõ a felügyelõbizottság létrehozása vagy ügydöntõ felügyelõbizottság mûködik, semmis a létesítõ okirat azon rendelkezése, amely háromnál kevesebb tagú felügyelõbizottság felállítását írja elõ. Azaz a többi esetben nem semmis az egytagú felügyelõbizottság létrehozása. c) Szövetkezetnél helyes a rendelkezés (bár a legalább szót beírtam volna): A szövetkezet felügyelõbizottsága háromtagú. Semmis az alapszabály azon rendelkezése, amely háromnál kevesebb tagú felügyelõbizottság létrehozását teszi lehetõvé. Másik példa: a társasági szerzõdés (alapszabály, alapító okirat) módosítása. a) A jogi személyek közös szabályainál nincs rendelkezés a módosításról, de a 3:19. (3) bekezdése kimondja, hogy ha a jogi személy döntéshozó szerve határozathozatalához egyhangúságot ír elõ a törvény, a létesítõ okirat ettõl eltérõ rendelkezése semmis. Ugyanakkor ezt a minõsített többségre nézve a törvény nem mondja ki, amibõl a contrario következik, hogy pl. a létesítõ okirat a módosításra háromnegyedes többség helyett egyszerû többséget is elõírhat a 3:4. (2) bekezdése alapján. b) Ez az eltérési lehetõség az egyesületnél rögtön alkalmazásra kerülhet. A 3:76. (1) bekezdése ugyanis látszólag kötelezõen kimondja, hogy Az egyesület alapszabályának módosításához a jelenlévõ tagok háromnegyedes szótöbbséggel hozott határozata szükséges. No de a 3:19. (3) és a 3:4. (2) bekezdése alapján ezt a mértéke a létesítõ okirat leviheti egyszerû szótöbbségre, kivéve, ha a bíró a 4. (3) bekezdés alapján ezt nem értékeli a kisebbség jogai nyilvánvaló sérelmének. c) Hasonló a helyzet a gazdasági társaság közös szabályainál is. A 3:102. (1) bekezdése szerint a létesítõ okirat módosításáról a társaság legfõbb szerve legalább háromnegyedes szótöbbséggel dönt. No de jön a 3:4. eltérési lehetõsége, amely természetesen itt is fennáll. d) Szövetkezetnél eltérést tiltó rendelkezés nélkül a 3:338. (2) bekezdése annyit mond, hogy az alapszabály módosításához a jelenlévõk legalább kétharmadának és valamennyi tag felének szavazata szükséges. Kimondhat az alapszabály a 3:4. alapján ennél kevesebbet? e) Az egyesülésnél a 3:372. (5) (6) bekezdése több mint hat esetben állapít meg háromnegyedes minõsített többséget az eltérõ rendelkezés tilalma nélkül. A kérdés ugyanaz, mint a szövetkezetnél. Szerintem a minõsített többség elõírása garanciális szabály, amelytõl a lefelé való eltérést, azaz csekélyebb szótöbbség elõírását nem helyes megengedni. De van számos más olyan szabály is, amely egy társasági forma fundamentális lényegéhez tartozik. Pl., hogy kft.-nél egy tagnak csak egy üzletrésze lehet. Ha ezektõl rendelkezésektõl eltérést engedünk, az adott társasági formát deformáljuk. Azt sem hiszem, hogy ez az általános engedõ szabályozás lényegesen csökkentené a szindikátusi megállapodások számát. (De miért is kellene ezeket csökkenteni? A szindikátusi szerzõdés innominát szerzõdés, a Ptk. általános szerzõdési szabályait alkalmazni lehet rá, a társasági szerzõdéssel való esetleges kollíziókat a bírói gyakorlat eddig is megfelelõen feloldotta.) A társulók részben elõszerzõdésként kötnek szindikátusi szerzõdést, részben olyan kérdésekben állapodnak meg, amelyeket nem kívánnak nyilvánossá tenni. Nyilvánvaló, hogy a Kúria a jogegységi döntésekkel irányíthatja a bírói gyakorlatot, de az is világos, hogy ilyen döntésekre csak két három év után kerülhet sor. Emellett úgy gondolom, hogy a Ptké., illetve a cégtörvény még módot adna ezen szerintem hibás szabályozás részleges korrigálására. Egy ilyen megoldás persze nagyon csúnya : friss anyagi jogszabály tényleges megváltoztatása lényegében eljárási szabállyal. De ez szerintem a kisebbik rossz. A bizonytalanság egyébként a gazdasági társaságoknál elkerülhetõ a formanyomtatvány alkalmazásával is, hiszen annak szövegét nem lehet megváltoztatni. 16 E tanulmány kereteit meghaladja annak a megoldásnak a bírálata, amely a vezetõ tisztségviselõ jogi személlyel szembeni felelõsségét a szerzõdésszegéssel okozott károk megtérítésére vonatkozó szabályok szerint kívánja megoldani, tudniillik ez esetben a szerzõdésszegés szerintem értelmezhetetlen. IV. Kérdés: Helyes módszerekkel fokozta-e a Ptk. a hitelezõvédelmet? Válasz: A hitelezõvédelem fokozása elvileg helyes törvényhozói törekvés. Az új Ptk. azonban e téren több esetben jelentõs túlzásokba esett és feleslegesen, illetve aránytalanul áttörte a jog személyek elsõdleges és egységes vagyoni felelõsségét (helytállási kötelezettségét), illetve a tagi ún. korlátozott felelõsség intézményét. Indokolás: A jogi személy kritériumaiból következik, a jogi személy egységes önálló vagyoni felelõs-

10 468 TANULMÁNY OKTÓBER sége, illetve helytállási kötelezettsége. A fõszabály amely alól kivételt a polgári törvénykönyvek fõleg a szándékos károkozás esetén tettek az, hogy a jogi személy felel kifelé harmadik személyekkel szemben tagjai, alkalmazottai károkozásáért, lévén, hogy a jogi személy cselekvõképtelen, csak tagjain, illetve munkavállalóin, mint szervezeti képviselõkön keresztül tud cselekedni. Ezt követõen természetesen a jogi személy polgári jogi vagy munkajogi alapon visszafordulhat a vétkesen kárt okozó taggal, vagy alkalmazottal szemben.16 Az új Ptk. ezen az alapelven túllép, amikor a 6:541. -ban kimondja, hogy ha bármely jogi személy vezetõ tisztségviselõje (teljesen mindegy, hogy a tisztségviselõ ingyenesen vagy ellenérték fejében, megbízottként vagy munkavállalóként jár el ez tehát lex specialis a megbízotti károkozásért való felelõsség 6:542. -ban foglalt általános szabályával szemben is) e jogviszonyával összefüggésben (ez tágabb, mintha a keretében szót használta volna a törvényszöveg) harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a vezetõ tisztségviselõ a jogi személlyel egyetemlegesen felel. Harmadik személyen gondolom a jogi személy tagjaitól való elkülönülése folytán a jogi személy tagját (pl. az rt. esetén a részvényest) is érteni kell. A Ptk. egyébként ezen egyetemlegesség kapcsán nem hivatkozik a többek közös károkozása szabályára (6:524. ), de szerintem ezt a szabályt mind a vezetõ tisztségviselõ és a jogi személy együttes felelõsségére, mind pedig, ha több vezetõ tisztségviselõ együttesen járt el (pl. testületi döntés született rt., szövetkezet, egyesülés igazgatósága az igennel szavazók tekintetében), úgy a vezetõ tisztségviselõk egymásközti viszonyában is alkalmazni kell.17 Véleményem szerint ez az indokolásban különösebben nem magyarázott szabály túl szigorú és különösen az ingyenes, szívességi tisztségvállalásnak jelentõs akadálya lesz. Még a gazdasági társaságok esetében az igen magas jövedelmet biztosító vezetõ tisztségviselõknél talán védhetõ társadalompolitikai szempontból ez a rendelkezés, de a nonprofit szektorban ingyenesen munkát végzõknél sehogy sem. Ha ez a szabály a Ptk. alapján tudatosul, visszatartó erõvel fog hatni a civil aktivitásra. A Ptk. még erre a szabályra is rátesz egy lapáttal az egyesületeknél a 3:86. -ban, amikor azt is kimondja, hogy az egyesület vezetõ tisztségviselõi (azok a vezetõ tisztségviselõk, akik az egyesület megszûnésétõl számított két évben e tisztséget betöltötték) az egyesület jogerõs megszüntetésétõl számított két évig (a Ptk. ráadásul nem teszi jogvesztõvé a határidõt!) egyetemlegesen kötelesek helytállni az egyesület kielégítetlenül maradt tartozásiért az egyesület hitelezõinek. A 3:86. ezen szabálya indokolatlanul szigorúbb, mint az átlagban sokkal nagyobb vagyont mozgató gazdasági társaságok szabályozása. Tudniillik kimentési lehetõséget nem adó, objektív helytállási szabályt mond ki itt a Ptk. A gazdasági társaságoknál a 3:118. azt mondja ki, hogy ha a társaságot jogerõsen felszámolják, úgy a hitelezõk kielégítetlenül maradt követelésük erejéig a deliktuális felelõsség szabályai szerint kártérítési igényt érvényesíthetnek a vezetõ tisztségviselõvel szemben, ha a tisztségviselõ a társaság fizetésképtelenségével fenyegetõ helyzet beállta után a hitelezõi érdekeket nem vette figyelembe.18 Ez tehát a felróhatóságon alapuló felelõségi és nem objektív helytállási szabály, a vezetõ tisztségviselõ a 6:519. alapján kimentheti magát, ráadásul az elõreláthatóság hiánya a 6:521. alapján kizárja a kárral való okozati összefüggést. Rátérve a vezetõ tisztségviselõk felelõsségének tárgyalása után a jogi személy egységes helytállási kötelezettségének (felelõsségének) a tagok terhére való áttörésére, erre a jogi személyek közös szabályai körébõl két példát is szeretnék felhozni. Az elsõ a 3:2. (2) bekezdésében szereplõ felelõsség-átviteli szabály. Ez a szabályt tudniillik Nyugat- Európában a bírói gyakorlat alakította ki, a legtöbb országban nincs is tételesjogi alapja.19 Ez a szabály a jogi személységgel való visszaélést szankcionálja, mint a joggal való visszaélés sajátos esetét. A szabály lényege, hogy ha a jogi személy tagja(i) korlátolt felelõsségével visszaél (pl. kiüríti a társaságot), és emiatt a jogi személy felszámolásra kerül, a kielégítetlen hitelezõi követelésekért a tag magánvagyonával korlátlanul köteles helytállni (a német bírói gyakorlat a társaságból kivont vagyonból létrehozott új társaságra is kiterjeszti a Haftungsdurchgriffet). Ez a szabály tipikusan csak a kft.-re és az rt.-re vonatkozik, ahol a tagnak (részvényesnek) nincs mögöttes helytállási kötelezettsége a kft. rt. tartozásaiért. A kkt.-re vagy az egyesülésre már nem vonatkozik (elvileg kiterjesztõ a bt. kültagjára). Eddig ezt a szabályt a Gt a tartalmazta, most kiterjesztésre került szerintem teljesen feleslegesen, mert ilyen eset egyesületnél-alapítványnál szövetkezetnél nem fordulhat elõ valamennyi jogi személyre. Megjegyzem, hogy a törvényjavaslat szerint a 3:2. -nak volt egy harmadik bekezdése is, amely az ala- 17 Ennek hangsúlyozása azért szükséges, mert a 6:524. alapján a bíróság rendkívüli méltánylást érdemlõ körülmények fennállása esetén mellõzheti az egyetemlegességet. 18 A Ptk. 3:118. szabálya egyébként jóval jobb megoldást biztosít, mint a jelenlegi Gt. 30. (3) bekezdése, illetve a Cstv. 33/A. -ba utólag beerõltetett wrongfutt trading szabályozás, amely túlbonyolított és jelentõs jogalkalmazási nehézségeket okozott. 19 A felelõsség-átvitel elsõ elméleti feldolgozását lásd R. Serick: Rechtsform und Realität juristischer Personen. Tübingen, A társaságok tõkeellátási problémáinak elemzését lásd Csehi Zoltán: A társaságok tõkésítéséért való tagi felelõsségrõl. Acta Conventus de Iure Civili. Tomus X. Szeged, Lectum Kiadó,

11 SÁRKÖZY: AZ ÚJ PTK. JOGI SZEMÉLY KÖNYVÉRÕL 469 pítói (tagi) felelõsségét kiterjesztette volna felszámolás esetén arra az esetre is, ha az alapító(k) nem biztosítja a társaság biztonságos mûködése megkezdéséhez (eredetileg folytatásához is) szükséges vagyont a jogi személy részére és ennek következtében a jogi személy felszámolásra kerül és kielégítetlen hitelezõi követelések maradnak.20 Ez a hitelezõvédelmet eltúlzó rendelkezés (mely az okozati összefüggés bizonyítási kényszere miatt amúgy is nehezen lett volna alkalmazható), a parlamenti tárgyalás során szerencsére kikerült a törvénybõl. Egy, a hitelezõvédelmet végképp eltúlzó szabály viszont bennmaradt a Ptk.-ban, nevezetesen a 3:9. (2) bekezdésében. E szerint, ha a jogi személy alapítója (tagja) nem köteles a jogi személy számára vagyoni szolgáltatást teljesíteni, úgy a jogi személy tartozásaiért a tag a hitelezõk felé köteles helytállni több ilyen tag esetén helytállási kötelezettségük egyetemleges. Úgy gondolom, hogy ez a szabály gyakorlatilag kizárólag az egyesületre vonatkozik. Gazdasági társaságoknál ugyanis minden tag köteles vagyoni hozzájárulást teljesíteni, ez a helyzet a szövetkezetnél és az egyesülésnél is. Az alapítvány ennyiben a törvényszöveg kifejezetten téves célvagyon, tehát az, hogy az alapító ne teljesítsen vagyoni hozzájárulást, lehetetlen. Marad az egyesület. Arra pedig, hogy egy egyesület tagja nemcsak a felszámolás esetén, nemcsak másodlagosan, hanem a folyamatos mûködés során bármikor perelhetõ legyen az egyesület tartozásaiért, abszurd, hiszen ez még a közkereseti társaságnál sem fordulhat elõ. Az egyesületi világban ez a szabály ha tudatosul jelentõs zavarokat fog okozni. V. Kérdés: Vannak-e még jelentõsebb problémát okozó szabályok az új Ptk. harmadik könyvében? Válasz: Igen. Ezek közül a nonprofit gazdasági társaság intézményének megszüntetését, a szövetkezetek életidegen szabályozását, a költségvetési szervek Ptk.-ból való teljes kihagyását említeném. Indokolás: A Ptk. megszünteti a hatályos Gt ban szereplõ nonprofit gazdasági társaság intézményét. Ennek alapja az indokolás szerint szintén a kvázi diszpozitivitás: hiszen ha ezt akarják a társulók, nem kell felvenniük a nyereséget és a társaság megszûnésekor is a megmaradt vagyont fordíthatják szabad belátásuk szerint akár közérdekû célra is. Elsõ látásra ez az indokolás meggyõzõ. Ha azonban a jogági komplexitás oldaláról nézzük, már nem nagyon az. Tudniillik a civiltörvény alapján a nonprofit társaság bejegyeztethette magát közhasznú szervezetként és élvezhetett gazdaságpolitikai elõnyöket a normál gazdasági társaság nem. Hogyan lesz ez a jövõben? Egyenként kell vizsgálnia majd szerzõdésként a bíróságnak, hogy a létesítõ okirat alapján valóban nonprofit-e az adott társaság vagy nem az? Vagy esetleg a gazdasági társaságként mûködõ szervezetek végképp kiesnek a közhasznú szervezetek körébõl? Tisztán civiljogi alapon nem kell erre a kérdésre válaszolni, az egész jogrendszert nézve viszont nem ártana a helyzetet egyértelmûen tisztázni.21 A szövetkezeteket az új Ptk. önálló jogi személy típusként fogadta be ez rendben is van. Az már kevésbé, hogy az elõkészítés során elutasították azt a javaslatot, hogy éppúgy, mint az egyesülésnél, a gazdasági társaságok közös szabályai váljanak mögöttes jogterületévé a szövetkezeteknek számos társasági szabály kerül ezért megismétlésre a szövetkezeti részben. Az igazi probléma azonban az, hogy a szövetkezeti rész fényévnyi távolságban van a szövetkezeti fõleg a mezõgazdasági szövetkezeti szektor valós jelenlegi problémáitól, amelyek nem vitásan az elmúlt huszonhárom év ellentmondásos fejlõdésébõl következtek. Így pl. a jelenleg hatályos szövetkezeti törvénnyel (2006. évi X. törvény) ellentétben a Ptk. nem ismeri a szövetkezeti részjegy speciális intézményét, vagy az ún. befektetõi tagságot. Ezek viszont létezõ intézmények a befektetõi részjegyekben milliárdos vagyonok vannak. A Ptk.-val párhuzamosan új általános szövetkezeti törvény aligha alkotható. Akkor viszont kiegészítõ törvényhozásra lesz szükség sok tekintetben a Ptk.-t mintegy lerontva nemcsak a lakás-, avagy a takarékszövetkezetekre nézve, nemcsak a szociális, illetve az iskolaszövetkezetek tekintetében, hanem a szövetkezeti törzsszabályozás, azaz a termelõ beszerzõ értékesítõ fogyasztási szövetkezetekre nézve is. A problémák kisebb részét lehet tudniillik a Ptk. 3:4. -a alapján a diszpozitivitás révén a létesítõ okiratban a Ptk.-tól való eltérés útján megoldani, törvényhozásra van szükség. Végül a Ptk. nem szabályozza a költségvetési szerveket, amelyek így kimaradnak a bírósági nyilvántartásba vétel garanciális szabályai alól. A költségvetési szervek túlnyomó része a civiljogi forgalom teljes értékû résztvevõje, közszolgáltató intézmény iskola, kórház, egyetem, szociális intézmény, múzeum, színház stb. Ptk.-ban való szabályzásuk tehát mindenképp indokolt lett volna, függetlenül attól, hogy közérdekbõl hozzák létre ezeket az intézményeket. 21 Ezt a problémát a jogalkotás a nonprofit társaság cégeljárási törvénybe való beleerõltetésével kívánja rendezni.

12 Rendelje meg a Jogtudományi Közlöny 2014-es évfolyamát! Ára: ,-Ft Egyetemi hallgatóknak külön kedvezmények Érdeklôdjön a Kiadónál! Kiadja a Logod Bt., 1012 Budapest, Logodi u. 49. Telefon: , logod@logod.hu

13 BÁNDI: GONDOLATOK AZ ELÕVIGYÁZATOSSÁG ELVÉRÕL 471 Gondolatok az elõvigyázatosság elvérõl 1 TANULMÁNY Bándi Gyula egyetemi tanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetem (Budapest) Az elõvigyázatosság mint jogi alapelv elsõsorban a környezetjog jellemzõje, de tényleges hatásában immár valamennyi olyan területre kiterjed, ahol a fokozott kockázat lehetõsége a hagyományos jogfelfogástól eltérõ beavatkozást kívánja meg. Az elv mintegy a bûnösség vélelmét jeleníti meg, ezzel a jogérvényesítés kereteit tágítja, tehát elvárja a feltételek, garanciák pontosítását, különösen az érdekek közötti fokozott súlyozás követelményét, az arányosság kiemelt alkalmazását. Az elv több évtizedes története, alkalmazása olyan tanulságokkal szolgál, amelyeket immár össze lehet és kell foglalni. 1. Felvezetés I. Az elv megjelenése Alkalmanként érdemes felidézni, értelmezni alapvetõnek számító fogalmakat, jogintézményeket, elveket, átgondolva azok tényleges értelmét, teoretikus alapjait, alkalmazási problémáit. Erre jubileumok is szolgáltatnak okot, mint az ENSZ környezetvédelmi konferenciái sorozatának tavalyi nem túl sikeres negyedik állomása,2 amely azonban egy 20 évvel ezelõtti alkalmat3 elevenített fel. Ekkor nyert nemzetközi szinten is polgárjogot a fenntartható fejlõdés és ezzel összefüggésben, annak egyik alapjához számítható elõvigyázatosság elve, amelyrõl idõnként szükséges elmélkedni. Az ENSZ színterén azonban amint alább erre visszatérünk már harminc éve is elmúlt annak, hogy az elv megjelent. A megfelelõ felvezetés érdekében szólni kell a fenntarthatóság fogalmáról erre alkalmas a Világ Tudományos Akadémiáinak Nyilatkozata (Tokió, 2000):4 a fenntarthatóság az emberiség jelen szükségleteinek kielégítése, a környezet és természeti erõforrások jövõ generációk számára történõ megõrzésével egyidejûleg. E nagyon sokat emlegetett fogalom, elv egyik részegysége az elõvigyázatosság, amelyrõl az ENSZ Fenntartható Fejlõdés Bizottság égisze alatt készült szakértõi jelentés,5 amely a téma nemzetközi jogi elveit volt hivatva összesíteni a környezet és fejlõdés egyik alapvetõ összetevõjeként emlékezik meg: Az elõvigyázatosság elve arra utal, hogy a tudományos bizonyosság hiánya nem lehet oka annak, hogy a komoly és visszafordíthatatlan környezeti károk elkerülésére irányuló lépéseket elhalasszuk. Alább utalunk arra, mennyire szoros ez a kapcsolat. A Nemzetközi Jogi Társaság a fenntartható fejlõdés nemzetközi jog elveit taglaló Új-Delhi Nyilatkozatában6 tíz évvel ezelõtt hét elvet különböztetett meg, amelyek között a 4. elv volt az elõvigyázatosság: Az elõvigyázatosság elve, ami az emberi egészségre, a természeti erõforrásokra és ökoszisztémákra vonatkozik. Ezen belül több fontos elemet is megjelenít az elv, túllépve ezzel az elõvigyázatosság hagyományos koncepcióján: a károkozással kapcsolatos elszámoltathatóság, a tervezés, a környezeti hatások vizsgálata, a bizonyítási teher áthárítása az üzemeltetõre, a komoly vagy visszafordíthatatlan károk esetében. A Nyilatkozattal pedig ismét visszacsatolunk a jubile- 1 A tanulmány a Pázmány Péter Katolikus Egyetem TÁMOP B-11/2/KMR sz. projektje (A tudományos kutatások kibontakoztatása a PPKE-n) keretében jelent meg. 2 Rio+20, United Nations, Rio de Janeiro, Brazil, June 2012, ( ) 3 Riói Nyilatkozat, Elfogadta Egyesült Nemzetek Környezet és Fejlõdés Konferenciája, június között Rio de Janeiró, ( ) 4 ( ) 5 Report of the Expert Group Meeting on Identification of Principles of International Law for Sustainable Development, Geneva, Switzerland, September 1995, Prepared by the Division for Sustainable Development for the Commission on Sustainable Development Fourth Session 18 April 3 May 1996, New York ( 6 ILA New Delhi Declaration of Principles of International Law Relating to Sustainable Development, 2 April in International Environmental Agreements: Politics, Law and Economics 2: , 2002., Kluwer Academic Publishers.

14 472 TANULMÁNY OKTÓBER umi 20 évhez, mert az 2012-ben teljes megerõsítést nyert ugyanazon fórum által.7 Emellett már némi tartalmi útmutatót is kaptunk a további gondolkodáshoz. Az elõvigyázatosság arra utal, hogy a károsodás veszélyéhez vezetõ tevékenységek megalapozása során el kell kerülni az olyan helyzetet, amelyeknek negatív az eredménye, tehát az emberi magatartásokról eleve feltételezzük az esetleges késõbbi környezeti ártalmak bekövetkezésének lehetõségét, a környezetjog mindennapjaiban az elõvigyázatosság egyenlõ az óvatossággal, körültekintéssel. A jogalkotás az elv érvényesülését elvárhatja, de részletes szabályokat nem rendelhet hozzá, megfelelõ alkalmazása igazi feladatot jelent a joggyakorlat számára. 2. Történet Nézzük tehát az elõzményeket, amelyre többféle, de nagyjából hasonló utalásokat találunk. Az elõvigyázatosság az 1970-es években az NSZK-ban jelent meg. Gyökerénél az a felfogás áll, hogy a szabályozó hatóságoknak és kormányoknak abba az irányba kell lépniük, hogy minimalizálják a környezeti kockázatot, elõre látva a lehetséges kárt, és ha lehet, megelõzve azt. A nyolcvanas években, az NSZK kormánya alkalmazta a Vorsorgeprinzip-et (elõrelátás vagy elõvigyázatosság elve), annak érdekében, hogy igazolja a savas esõk, globális felmelegedés és az Északi-tenger szennyezése miatt szigorú politikát. Ezen problémákkal összefüggésben, a Vorsorge magában foglalta a legjobb elérhetõ technológia (BAT) alkalmazását a szennyezés forrásnál való minimalizálására. 8 Más szerzõk a nemzetközi jogban keresik az elõzményeket: A 70-es és 80-as években alakult ki az elõvigyázatosság kérdése, mint a természeti környezetet és emberi egészséget érintõ kezelés lehetõsége. Az eredeti területek a tengeri környezet és a veszélyes anyagok voltak. 9 A jogtudományi munkák szerzõi kissé elvibb következtetésig jutnak:10 Az elõvigyázatosság elve az emberiség és annak fizikai létét biztosító környezet közötti filozófiai és spirituális kapcsolatra irányítja a figyelmet. Jelzi azon fejlõdési út átértékelését, amelyet számos társadalom választott az Angliában a késõi XVIII. században kezdõdõ ipari forradalom óta. Máshol: Az elõvigyázatosság elvének rövid története a modern környezetpolitika két fontos jellemzõjét példázza: erõs fordulat a nemzetközivé váló követelmények felé, illetve a környezetvédelmi elvek beszivárgása olyan, korábban nem környezetvédelminek tartott területekbe, mint a kereskedelem, ipar vagy energiatermelés. 11 Melyek is azok a harminc éves elõzmények, amikor a nemzetköziség és a környezetpolitika együtt elindítja az elõvigyázatosság térhódítását? Nemzetközi dokumentumban elsõként az ENSZ egy korai kezdeményezésében (World Charter for Nature) jelenik meg az elõvigyázatosság, részben a szöveg megfelelõ értelmezésével, részben kissé korlátozottabb tárgykörben ugyan direkt módon.12 A funkciókról szóló II. rész 11. cikkében a Karta elvárja a természetre vonatkozó jelentõs kockázat vagy más káros hatás csökkentését, és ezen belül egyebek között elõzetes vizsgálatokat igényel, amelyek bizonyítják, hogy a várható elõnyök nagyobbak, mint az esetleges károk, és ahol a lehetséges káros hatásokat nem lehet teljesen értelmezni, a tevékenység nem folytatható. Ez az az általános követelmény, amely sokban megfelel az alább részletezett elõvigyázatosság elvének, amely szerint, ha nincs bizonyíték nem lehet értelmezni a káros hatásokat 13, akkor az a követelmény, hogy ne folytassák a tevékenységet. Ugyanitt a 12. cikk a szennyezés természeti rendszerekbe történõ bebocsátásának elkerülését várja el, és ezen belül a b) alpontban jelenik meg a tényleges fogalom: (b) külön elõvigyázatosság szükséges a radioaktív vagy mérgezõ hulladék bebocsátásához. Ez a dokumentum ugyan értékelhetõ elvi alapként, de meghatározónak nem lehet mondani. Az elv azonban ennek ellenére egyre jobban beépül a környezetvédelemmel, illetve hasonló különösen egészségüggyel kapcsolatos kockázatok kezelésének rendszerébe, amire a joggyakorlat egyértelmû példát ad. Tíz évvel az EK Szerzõdésben való megjelenés (Maastricht, 1992) elõtt az ún. Sandoz-ügyben14 már hasonló érvelést találhatunk az ítéletben, a vitaminok túlzott mértékû alkalmazása, illetve fogyasztása kapcsán: 11. ( ) a Bíróság elé tárt észrevételek szerint a tudományos kutatás még nem elég fejlett ahhoz, hogy a kritikus mennyiséget és a pontos hatást bizonyossággal megállapíthassuk. 17. ( ) a tudományos értéke- 7 Resolution No. 7/2012, Committee on International Law on Sustainable Development, The 75th Conference of the International Law Association held in Sofia, Bulgaria, 26 to 30 August AE249CDEB1278D0 ( ) 8 Jordan, Andrew and O Riordan, Timothy: the precautionary principle: a legal and policy history in: Martuzzi, Marco and Tickner, Joel A., (ed.): The precautionary principle: protecting public health, the environment and the future of our children, WHO Europe, 2004, Vlek, Charles: A precautionary-principled approach towards uncertain risks: review and decision-theoretic elaboration, Erasmus Law Review 2009, Vol 2, Issue 2, Cameron, James and Abouchar, Juli: The Precautionary Principle: A Fundamental Principle of Law and Policy for the Protection of the Global Environment, 14 Boston College of International and Comparative Law Review 1 (1991), Jordan and O Riordan: i. m World Charter for Nature, elfogadva az ENSZ Közgyûlés 48. ülésszakán, október 28-án, A/RES/37/7, ( ) 13 where potential adverse effects are not fully understood 14 C-174/82, elõzetes döntéshozatali eljárás a Societe Sandoz BV ellen indult büntetõeljárásban, július 14., E.C.R

15 BÁNDI: GONDOLATOK AZ ELÕVIGYÁZATOSSÁG ELVÉRÕL 473 lésben rejlõ bizonytalanság ismeretében igazolhatók azok a nemzeti intézkedések, amelyek elõzetes engedély hiányában megtiltják az olyan élelmiszerek forgalmazását, amelyek hozzáadott vitaminokat tartalmaznak, mégpedig a Szerzõdés 36. cikke értelmében, az emberi egészség védelme érdekében. Idõrendben haladva, az elõvigyázatosság elve immár valóban kötelezõ erejû nemzetközi egyezményben is helyet kap, mégpedig az ózonréteg védelmérõl szóló Bécsi Egyezmény (1985)15 preambulumában. Sajnálatos módon ez a hivatalos, jogszabályként megjelent magyar szöveget olvasók számára aligha észlelhetõ, ugyanis a szöveg az 1990-es fordításban hibásan jelent meg16 és úgy is maradt. A helyes idézet: Tudatában annak is, hogy nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt hoztak már elõvigyázatossági intézkedéseket az ózonréteg védelmére, ehelyett a megelõzõ intézkedések fogalma jelenik meg. A Kiss-Shelton szerzõpáros egyik alapmunkájában kiemeli: Az elõvigyázatosság elvének kialakítása viszonylag új. A fogalom ténylegesen, cselekvésre is utaló módon, elsõként a nemzetközi környezetjogban egy nyilatkozatban jelent meg, amelyet az 1987-es Északitengeri konferencián fogadtak el. 17 A nyilatkozat18 preambuluma szerint: VII. Elfogadva, hogy az Északitenger veszélyes anyagokból származó lehetséges káros hatásai elleni védelme érdekében elõvigyázatossági megközelítés szükséges, amely megkövetelheti az ezen anyagok bejutásának ellenõrzésére tett intézkedéseket, még mielõtt az okozati kapcsolat a teljesen egyértelmû tudományos bizonyíték révén megalapozott lenne. Ez sokkal nagyobb lépés, mint az elõbbi utalás, más értelmezést is ad, igaz korlátozott hatókörrel, a veszélyes anyagokra terjedve ki csupán. Az 1992-es Riói Csúcs elõkészületei között tartjuk számon az európai környezetvédelmi miniszteri találkozót (1990). A Bergeni Miniszteri Nyilatkozat az elõvigyázatosság és a fenntartható fejlõdés közötti kapcsolatra hívja fel a figyelmet, kijelentve: Annak érdekében, hogy fenntartható fejlõdést érjünk el, a politikáknak az elõvigyázatosság elvére kell alapozódnia. A környezeti intézkedéseknek elõre kell látnia, megelõznie és kezelnie a környezeti pusztulás okait. Amikor komoly és visszafordíthatatlan kár fenyeget, a tudományos bizonyosság hiánya nem szolgálhat indokként arra, hogy a környezeti károsodás megelõzésének intézkedéseit halogassuk. 19 Eszerint az elõvigyázatosság a fenntarthatóságnak elengedhetetlen feltételeként funkcionál. Visszajutunk sorrendben a Riói Nyilatkozathoz,20 a Környezetrõl és a Fejlõdésrõl, amelynek 15. elve összegzi, és immár globális szintre emeli az elõvigyázatosságot: A környezet védelme érdekében az Államok, lehetõségeiknek megfelelõen, széles körben törekedni fognak az elõvigyázatosságra. Ahol súlyos vagy visszafordíthatatlan kár fenyeget, a teljes tudományos bizonyosság hiánya nem használható föl indoklásként a környezetromlást megakadályozó, a hatékonysággal járó intézkedések elhalasztására. Ez lesz az a fogalom, amelynek egyes elemeit a témával foglalkozó szerzõk külön is értelmezik, mint a nemzetközi környezetjog egyik nagy alakja, Sands: A fogalom legáltalánosabban azt jelenti, hogy az államok abban állapodnak meg, hogy körültekintõen járnak el és kellõ elõrelátással, amikor a környezetre feltételezhetõen káros hatással lévõ tevékenységekrõl határoznak. Egy még általánosabb nézet szerint, az elv azt kívánja meg, hogy a valószínûsíthetõen környezetre káros tevékenységeket és anyagokat szabályozzák, lehetõség szerint megtiltsák, akkor is, ha nem áll rendelkezésre teljes vagy túlnyomóan erõs bizonyíték a környezeti kár vagy várható kár kérdésérõl. 21 A teljesség igénye nélkül még két egyezményt emelünk ki a húsz évvel korábbi idõszak termésébõl. Az elsõ a Rióban elfogadott egyik nemzetközi egyezmény, a biodiverzitási,22 amelynek preambuluma értelemszerûen azonosan fogalmaz a Riói Nyilatkozattal, eltérõ tárgyi hatállyal: megjegyezve azt is, hogy ahol a biológiai sokféleség jelentõs csökkenésének vagy elvesztésének veszélye fenyeget, a teljes tudományos bizonyosság hiánya nem használható érvként az e fenyegetés elkerülésére vagy mérséklésére irányuló intézkedések elhalasztására,. A másik példa is ebbõl az évbõl való, a vizekkel kapcsolatos Helsinki Egyezmény,23 már nem preambulumban, hanem a szerzõdéses rendelkezések között köte /1990. (II. 16.) MT rendelet a sztratoszferikus ózonréteg védelmérõl szóló, Bécsben március 22. napján aláírt egyezmény kihirdetésérõl 16 Az eredeti angol nyelvû megfogalmazás szerint: Mindful also of the precautionary measures for the protection of the ozone layer which have already been taken at the national and international levels,, ami magyarul ekként hangzik a jogtárakban: Tudatában annak is, hogy nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt hoztak már megelõzõ intézkedéseket az ózonréteg védelmére, 17 Kiss, Alexandre Shelton, Dinah: International Environmental Law, Transnational Pubishers, New York, 1999, Second International Conference on the Protection of the North Sea, London, November Bergen Ministerial Declaration on Sustainable Development in the ECE Region, (May 16, 1990), Conference on Action for a Common Future," Bergen, Norway, May 8 16, Elfogadta Egyesült Nemzetek Környezet és Fejlõdés Konferenciája, június között Rio de Janeiró, 21 Sands, Philippe (1994) The Greening" of International Law: Emerging Principles and Rules, Indiana Journal of Global Legal Studies, Vol. 1: Issue. 2, Available at: ( ) évi LXXXI. törvény a Biológiai Sokféleség Egyezmény kihirdetésérõl /2000. (VII. 11.) Korm. rendelet a határokat átlépõ vízfolyások és nemzetközi tavak védelmére és használatára vonatkozó, Helsinkiben, március 17-én aláírt Egyezmény kihirdetésérõl

16 474 TANULMÁNY OKTÓBER lezõként írja elõ az elv alkalmazását, ami akkor is elõremutató, ha egyebekben az elõvigyázatosság marad elv: 2. Cikk, Általános elõírások a Feleket a következõ elvek vezérlik: a) Az elõvigyázatosság elve, amely szerint a valószínûsíthetõen határokon átterjedõ hatást okozó veszélyes anyagok kibocsátásának megelõzésére irányuló intézkedések nem halaszthatók el azon az alapon, hogy a tudományos kutatás még nem bizonyította teljes mértékben ezen anyagok és a valószínûsíthetõen határokon átterjedõ hatásuk közötti oksági kapcsolatot; 3. Az elv tartalmáról Tisztázandó tehát elsõsorban, mire is vonatkozik az elõvigyázatosság. Egy összegzõ elvi megközelítés kiemeli az érzékelhetõ megközelítésbeli különbségeket, ahol egyes nézetek az elv hatókörét csökkentenék: Az elõvigyázatosság azt kívánja meg, hogy most cselekedjünk a környezet védelme érdekében, elkerülve a késedelmet, várva, amíg a tudományos tények ismertté válnak. Amit elég tudnunk, hogy a környezeti kár helyreállításának költségei nagyobbak, mint a megelõzésé. (...) Széleskörû vita van arról, hogy az elõvigyázatosság olyan elv-e, ami minden politikát és döntéshozatalt átjár, avagy csupán a veszélyes vagy különösen veszélyes tevékenységekre kell-e alkalmazni. 24 Más szerzõtõl, más szavakkal: A támogatók és a kritikusok általában egyetértenek abban, hogy az elõvigyázatosság egy folyamat mentén mûködik, amely az elég gyenge formulától ami inkább a status quo megõrzése a nagyon erõs megoldásokig terjed. (...) A gyengébb formula az olyan anyagokra, illetve tevékenységekre korlátozódik, amelyek mérgezõek vagy az emberi egészséget fenyegetik. 25 Mielõtt az egyes elemeket szemrevételeznénk, érdemes egy általános etikai érvre gondolni, amely az erõs elõvigyázatossági formulát támogatja: A tudomány határait felismerve, az elõvigyázatosság elve az elõvigyázatossági intézkedéseknek ad felhatalmazást és biztatást, amelyek az alapul szolgáló értékek között azokat is szolgálják, amit ismerünk és azt is, amit nem ismerünk. (...) az elõvigyázatosság elve kombinálja a kár megelõzésére irányuló kötelezettség etikai elemét a tudományos megismerés határainak realitásával.(...) Az elõvigyázatosság ezen sérülékeny rendszereknek biztosít prioritást, illetve elvárja a hálát, az empátiát, az önuralmat, az alázatosságot, a tiszteletet és könyörületet. 26 Amennyiben tehát az etikai felelõsség jelenti az egyik kiindulási pontot, illetve felmérjük az emberi beavatkozás eddigi, távolról sem kedvezõ tapasztalatait, akkor azt az értelmezést kell elfogadni, amelyik minél szélesebben vonja meg az elõvigyázatosság kereteit. Ha ilyen az értelmezési alap, akkor a Riói 15. elv fogalmából ki kell emelni, és egyenként górcsõ alá tenni a következõket: a környezet védelme, a súlyos vagy visszafordíthatatlan károsodás, a tudományos bizonyosság kérdése, illetve a szükséges lépések és azok minõsége. Mindehhez pedig még egy kérdést illeszthetünk, amelyik ugyan nincs a riói fogalomban, de óhatatlanul felmerül, és ez a bizonyítási teher alakulása. 1. A környezet védelme II. Az elv értelmezése Elsõ megközelítésben az elv a környezet védelmérõl szól, de ez a szempont mára már aligha tartható. A Riói Nyilatkozat azonban nem terjedhetett túl a környezet és fejlõdés gondolati körén. Egy holland PhD dolgozatban írja a szerzõ: Az elõvigyázatosság elvének általános megfogalmazásában a környezet elemét szélesen kell értelmezni (beleértve az állati vagy növényi egészséget is vagy a természeti erõforrásokkal való gazdálkodást) és ide kell érteni az emberi egészséget is. 27 Az európai bírói gyakorlat amelyre késõbb részletesen kitérek rámutat majd, mennyire szélesíthetõ ez az alkalmazási kör. Az mindenesetre bizonyos, hogy olyan témákra kell gondolni a tárgyi hatály megjelölése esetében, amelyek fokozottan sérülékenyek, fokozottan igénylik a védelmet, amelyet ez az extra, az általánostól eltérõ óvatossági klauzula jelent. Az elõvigyázatosság elve alkalmazásának feltételeit magyarázó bizottsági kommüniké erre vonatkozó része szerint:28 Annak ellenére, hogy az elõvigyázatosság elvét a Szerzõdés a környezetvédelmi területen kívül máshol kifejezetten nem említi, az alkalmazási terület messze szélesebb és minden olyan körülményt felölel, amikor a tudományos bizonyosság nem elegendõ, bizonytalan vagy beleértett és az elõzetes objektív tudományos értékelés által szolgált vélemény szerint indo- 24 Palassis, Stathis N.: Beyond the Global Summits: Reflecting on the Environmental Principles of Sustainable Development, Colorado Journal of International Environmental Law and Policy, Vol. 22, No. 1, 2011, Jordan and O Riordan: i. m Schettler, Ted and Raffensperger, Carolyn: Why is a precautionary approach needed? in: Martuzzi, Marco and Tickner, Joel A., ed: The precautionary principle: protecting public health, the environment and the future of our children, WHO Europe, 2004, Douma, Wybe Th.: The Precautionary Principle Its Application in International, European and Dutch Law, évi PhD, Rijksuniversiteit Groningen, a szerzõ engedélyével, Communication from the Commission on the precautionary principle /* COM/2000/0001 final */, Content: 3. The precautionary principle in the European Union, Policy orientations, ( )

17 BÁNDI: GONDOLATOK AZ ELÕVIGYÁZATOSSÁG ELVÉRÕL 475 kolt alapjai vannak annak a lehetõségnek, hogy a környezetre, emberi-, állati- vagy növényegészségre várhatóan veszélyes hatások jelennek meg, és a választott védelmi szint nem lenne ennek megfelelõ. 2. A súlyos vagy visszafordíthatatlan kár A fenti holland szerzõ szerint: A fogalomban gyakran megjelenõ tényezõ a kár komoly vagy visszafordíthatatlan mivolta. A vagy szó használata arra utal, hogy a lehetséges kár magába foglalja vagy egyiket vagy másikat, vagy mindkettõt, tehát nem kell egyszerre komolynak és visszafordíthatatlannak lennie. 29 A két feltétel alternatív ugyan, de együtt is érvényesülhet. A súlyos kár is, akárcsak a visszafordíthatatlan kár, megfelelõ tudományos magyarázatot igényel, hiszen tiszta jogi fogalmat, értelmezést nem rendelhetünk egyikhez sem. A súlyos kár maga is viszonylagos, mert függ a kérdéses környezeti elem sérülékenységétõl, ritkaságától, állapotától, de természetesen az e kérdéseket elbíráló személyétõl is. Erre nézve analógiaként hivatkozok a jelentõs hatás fogalmára, amire nézve az ECJ-nek kiterjedt gyakorlata van. Ennek lényege nem a jelentõs hatás fogalmi tisztázása, hanem a tisztázás fontosságára való figyelmeztetés, ugyanazon okból, amiért a súlyos károkat sem lehet pontosan, elõre meghatározni. Egy közismert példa az ún. Waddenzee ügy,30 a vonatkozó EK szabályozás lényegi követelményét összegezve: 34. Az utóbbi rendelkezés olyan eljárást vezet be, amelynek célja, hogy elõzetes ellenõrzési mechanizmus segítségével biztosítsa, hogy valamely tervet vagy projektet amely nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlen a természeti terület kezeléséhez, de arra jelentõs hatással lehet csak akkor lehessen engedélyezni, amennyiben nem befolyásolja hátrányosan az érintett természeti terület épségét. (...) 47. Ha valamely terv vagy projekt hatást gyakorol ugyan a természeti területre, de a természeti terület védelmével kapcsolatos célkitûzéseket nem veszélyezteti, nem tekinthetõ olyan tervnek vagy projektnek, amely jelentõs hatással lehet az adott természeti területre. A Bíróság nem kívánja meghatározni, mit is értsünk jelentõs hatás vagy akár súlyos környezeti kár alatt, hanem azt várja el, hogy ennek felderítésére tegyenek meg mindent az erre kötelezettek. Nem más a helyzet az elõvigyázatosság elvét kitevõ fogalom esetében sem. A visszafordíthatatlan kár önmagában is a tudományos bizonytalanság mezsgyéjére tartozik, amire jó példa a klímaváltozás területe, ahol még ma is vannak olyanok, akik magát a tényt vitatják, de legalábbis eltérõek a vélemények arról, mennyire visszafordítható a folyamat és annak milyen része nem visszafordítható, illetve mennyi idõ kell ennek visszafordításához. A klíma példájánál az is eldöntendõ kérdés, vajon mennyire tekinthetjük visszafordíthatónak az elviekben visszafordítható, de több évtizeden keresztül érdemben nem visszafordítható változásokat, különösen akkor, ha azok célja nem egy elképzelt fogalmi állapot tisztázása, hanem a beavatkozás megalapozása. Tehát, ha igaz, hogy a klímaváltozás esetében 4-5 évtized kell a mégoly pozitív és pillanatnyilag csak elméletileg létezõ lépések hatásainak átfordításához, akkor szerintem ez a folyamat a visszafordíthatatlan kategóriája alá esik, hiszen addigi hatásai már nem befolyásolhatók, ami pedig 50 év múlva ténylegesen történik, azt még megbecsülni sem lehet. A visszafordíthatatlanság kritériuma sem abszolút érvényû tehát, amint a súlyosság sem az, esetenként értékelendõ és önmagában is a tudományos bizonyosság határait feszegeti. 3. A tudományos bizonyosság szintje Negatívan közelítve, a kérdés a tudományos bizonytalanság határa, amire nézve alább sok példát hozunk fel az európai bíróság (ECJ) gyakorlatából, ezért most nem térünk ki részletesen erre a kérdésre. Az EK Bizottság évi vonatkozó iránymutatása ugyancsak támpontokat ad erre nézve,31 bár ezzel nem kerülünk közelebb a megértéshez, legfeljebb ismét aláhúztuk az elv fontosságát: A tudományos értékelés a lehetséges káros hatásokról a meglévõ adatok alapján kell, hogy elkészüljön, amikor azt értékeljük, vajon szükségesek-e lépések a környezet, az ember-, állati- vagy növényegészség védelmében. A kockázatok értékelését meg kell fontolni, amikor eldöntjük, vajon alkalmazzuk-e az elõvigyázatosság elvét. A kialakult bírói gyakorlat azonban életszerû magyarázattal szolgál alább. A kommüniké összefoglalója egy kicsit többet tár fel, de nem igazán ad érdemi segítséget:32 4. Az elõvigyázatosság elvét a kockázat felmérésének strukturált megközelítésén keresztül kell vizsgálni, amelyben három elem jelenik meg: a kockázat felmérése, a kockázatkezelés és a kockázat kommunikálása. (...) Az elõvigyázatossági megközelítésen alapuló fellépés a tudományos értékeléssel kezdõdik, amelyik a lehetõ legteljesebb és amennyire lehetséges, minden lépésben a tudományos bizonytalanság fokát is meg kell ítélni. 29 Douma: i. m C-127/02. sz. ügy, elõzetes döntéshozatali eljárás, a Landelijke Vereniging tot Behoud van de Waddenzee és tsa, illetve Staatssecretaris van Landbouw, Natuurbeheer en Visserij közötti eljárásban, szeptember Communication: i.m, Content: Scientific evaluation 32 Communication: i.m, Summary

18 476 TANULMÁNY OKTÓBER 4. Az intézkedések Az elv klasszikus fogalmazása a környezetromlást megakadályozó, a hatékonysággal járó intézkedések körérõl szól, mint amelyek nem halogathatók csupán azért, mert nincs teljes tudományos bizonyosság. Ismét a Bizottság kommünikéjébõl szemezgetve:33 Az elõvigyázatosság elvének elemzése két eltérõ kérdésre világít rá: (i) a cselekvés vagy nem cselekvés politikai döntésére, amely összefüggésben van az elõvigyázatosság elvét megalapozó megoldásokkal; (ii) és az állítás oldalán, miként cselekedjünk, tehát milyen intézkedések következnek az elõvigyázatosság elvének alkalmazásából. (...) Azt meg kell jegyezni, hogy az elõvigyázatosság elve semmilyen körülmények között nem alkalmazható önkényes döntések igazolására. Majd a Bizottság kommünikéjének összefoglalójából:34 6. Amennyiben szükséges, az elõvigyázatosságon alapuló lépések többek között legyenek a védelem szintjének megfelelõen arányosak, alkalmazásukat tekintve mentesek a megkülönböztetéstõl, a már alkalmazott hasonló lépéseknek megfelelõek, a cselekvés vagy nem cselekvés lehetséges hasznainak és kárának felmérésére alapozódóak, felülvizsgálatra is nyitottak, az új tudományos adatok fényében, és alkalmasak arra, hogy tudományos bizonyíték keresését is megalapozzák, egy még átfogóbb kockázatelemzés révén. Az intézkedések tehát legyenek hatékonyak, arányosak, de ne legyenek diszkriminatívak, és mindenképpen alkalmasak a környezetromlás megakadályozására. Mindez valójában azt jelenti, hogy az intézkedések egész rendszerét, hálóját kell kialakítani, mert aligha tételezhetõ fel, hogy találunk alkalmanként egyedül üdvözítõ megoldásokat. Mindennek nyomán megjelenik egy olyan további jogi szempont, amely a Riói Nyilatkozatból, vagy az elvet, akár követelményként is, tartalmazó nemzetközi egyezményekbõl közvetlenül nem olvasható ki, mégpedig ez a bizonyítási teher problémája. 5. A bizonyítási teher kérdése Valóban megfordul-e a bizonyítási teher? Igazság szerint formálisan nem, de tartalmában jobbára igen. Formálisan nem, mert a döntéshozó felhatalmazást kap a beavatkozásra, a megfelelõ intézkedésre, amihez neki bizonyítani kell azt, hogy a tudományos bizonyosság hiányzik, de ez nem jelent teljes bizonytalanságot. Az Európai Bíróság gyakorlata ebben is ad eligazítást. A bizonytalanság önmagában is tudományosan megalapozott, tehát a lényege, nem az, hogy nincs, hanem hogy nem kellõen bizonyított, így elfogadjuk a valószínûséget. Az intézkedést tevõ oldaláról nézve tehát egyszerûbb a helyzet, létezik bizonyítási kötelezettség, de az messze nem azonos a megszokott bizonyítási teherrel, elég az alapos gyanú. A másik oldalon áll valamilyen érintett, vállalkozás, szabályozott közösség, esetleg a társadalom vagy akár az emberiség (?) ha a már említett klímaváltozás hatásaira gondolunk. Akárki is áll a potenciális kötelezetti oldalon, valóban felmerül az a lehetõség, hogy neki kell bizonyítania azt, hogy a jogosult oldalán csak valószínûsítésként szereplõ érvrendszer nem megalapozott, vagyis érdemben érvényesül egyfajta kimentési teher. A bizonyítási teher tehát nem fordul meg teljesen mint az objektív vagy netán abszolút felelõsség eseteiben, hanem megoszlik, érzékelhetõen a kötelezetti oldal terhét növelve meg. A jogosultnak is kell bizonyítani, illetve valószínûsíteni, és a kötelezettnek lehetõsége van ez ellen más bizonyítékkal élni. Már eddig is idézett szerzõtõl a bizonyítási teher megfordulása kérdésében:35 Ez a megközelítés arra utal, hogy a bizonyítási teherre inkább úgy gondoljunk, mint a meggyõzõdés és felelõsség terhére, amelyik elkerüli a sok hasznot nem hozó kijelentést, amely szerint abszolút biztonság soha nem bizonyítható. (...) Azt jelenti, hogy egy magatartás támogatói meggyõzõ érveket kell, hogy keressenek arra, amit csinálni szeretnének és el kell fogadják az ezzel kapcsolatos felelõsséget. A bizonyítási teher megosztásának az általánostól eltérõ jellegét úgy pontosíthatjuk, hogy egyik oldalon akire nézve a terhesebb kötelezettségek jelennek meg, tehát a környezethasználó alaposan indokolni kell a kérdéses tevékenység létjogosultságát, minél inkább élnie kell valós bizonyítékokkal, míg a másik oldalon döntéshozó vagy társadalom elég a fenyegetett érdek sérülékenységére, a hatás esetleges súlyosságára, vagy visszafordíthatatlanságára utalni amelyek számos esetben nem is igényelnek kifejezett bizonyítást, hogy kellõ súlyú ellenérveink legyenek. Nincs tehát egyensúly a felek helyzete között, mert így kell kompenzálni a hatás veszélyeivel kapcsolatos egyensúlytalanságot. III. Az európai integráció és az elõvigyázatosság 1. Az elsõdleges jog Többször emlegettük az EK (EU) szabályozási felfogását, magyarázatait és különösen sokszor utaltunk a 33 Communication: i.m, 5. The constituent parts of the precautionary principle, 5.1. Factors triggering recourse to the precautionary principle 34 Communication: i.m, Summary 35 Schettler and Raffensperger: i. m. 78.

19 BÁNDI: GONDOLATOK AZ ELÕVIGYÁZATOSSÁG ELVÉRÕL 477 Bíróság ítéleteire, tehát illendõ az eddig elmondottakat mindezek révén kézzelfoghatóbbá tenni. Elsõ kérdés, hogy az EK szerzõdéses jogban ( Maastricht-i Szerzõdés ) is az 1992-es Riói Nyilatkozat évében jelenik meg maga az elv, a Szerzõdés környezetvédelmi címében, itt is elvi utalásként, mindent a gyakorlati érvényesülésre hagyva: 130r. cikk (2) (...) Ez a politika az elõvigyázatosság és a megelõzés elvén, a környezeti károk elsõdlegesen a forrásuknál történõ elhárításának elvén, valamint a szennyezõ fizet elvén alapul. (...) A késõbbi szerzõdéses tartalmak sem térnek el érdemben az elsõ megjelenéstõl. A Lisszaboni Szerzõdés 191. cikk (2) bekezdése a hivatkozott mondatot szó szerint megismétli, de ugyancsak adós marad a magyarázattal. Az elsõdleges jogi megjelenés azonban mindenképpen az elv kiemelkedõ fontosságára utal, amely ebbõl következõen át kell, hogy hassa a másodlagos jogot ami esetünkben, amint az a joggyakorlatból kiviláglik, nem korlátozódik a környezetvédelemre csupán, hanem annál sokkal szélesebb értelmet nyer. Az elsõdleges jogi magyarázat szûkszavúsága miatt tehát választ kell keresnünk arra, mit is érthetünk valójában ezen elv alatt. 2. Az EK/EU bírói gyakorlat Az elv alkalmazásának legjobb értékelése annak a gyakorlatban való megjelenítése. Ha ugyanis az elvet alkalmazza a joggyakorlat, a vitás esetek eldöntésének tényleges alapjává válik, akkor vélhetõen jogi alapelvként értelmezhetõ, nem csupán politikai szempontként amire jó ellenpéldánk lesz az integráció elve. A joggyakorlat legjobb és legnagyobb hatású területe a környezetvédelemben az európai bíróság (ECJ, most CJEU) gyakorlata, amelyben nagyon jól nyomon követhetõ az elv valós értéke, fejlõdése. Az elv alkalmazása korábban is, és most is elsõsorban számos közegészségügyi, élelmiszer-egészségügyi esetben jelent meg, hiszen ezekben könnyebben tetten érhetõ volt az embert esetleg érõ negatív hatások kockázata. A Sandozügyre már utaltunk, tehát vizsgálódásunk immár a Szerzõdésben való megjelenéssel indul. E tekintetben a legtöbbet idézett ügy volt, hiszen az alapul szolgáló tényállás világszerte nagy figyelmet kapott, az ún. BSE-ügy,36 vagy másnéven kerge marha kór eset, amelynek alapja volt, hogy a Bizottság ban határozattal átmenetileg megtiltotta a brit marhaés borjúhús behozatalát a Közösség országaiba és kivitelét a Közösségen kívüli országokba, a szigetországban megjelenõ kór miatt. A fõ indok a BSE-kór és az embereknél megjelenõ Creutzfeldt-Jakob kór közötti lehetséges kapcsolat volt, tehát annak a veszélynek a feltételezése, amit az állatról az emberre terjedõ járvány idézhet elõ. Ezt az intézkedést tartotta túlzottnak az Egyesült Királyság, hiszen akkortájt semmilyen közvetlen tudományos bizonyíték nem állt rendelkezésre. Az ügy alkalmas volt számos fontos értelmezési gondolat megfogalmazására, mind az elõvigyázatosság elvének értelmezése, mind pedig az ebbõl eredõ bizottsági feladat- és hatáskörök terjedelme tárgyában. Mindezek az értelmezõ gondolatok az elõvigyázatossággal kapcsolatos késõbbi ítéleteket is befolyásolták. Az elõvigyázatosság esetében a legfontosabb kérdések egyike, hogy az eljáró hatóság/bíróság számára milyen lehetõségeket ad az elv, mint jogalap: 60. Utoljára, tekintettel arra, hogy a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel bír, különösen az általa elfogadott intézkedések természetét és terjedelmét illetõen, a közösségi ítélkezés során, amikor ezen intézkedéseket értékelik, csak annak vizsgálatára lehet szorítkozni, hogy ennek a mérlegelési jogkörnek a gyakorlását alapvetõ hiba vagy a hatáskörrel való visszaélés érintette-e, illetve a Bizottság nyilvánvalóan nem lépte-e túl a számára nyitva álló mérlegelés kereteit. (...) A megfelelõ válasz érdekében a Bíróság vizsgálta az eset elõzményeit is, miközben továbbra is a választás lehetõsége, illetve a választott eszköz indokoltsága jelentette a legfontosabb kérdést. 61. Jelen esetben az új tudományos információ közzététele lehetséges kapcsolatot teremtett az Egyesült Királyságban a marhákat érintõ betegség és egyes végzetes olyan betegség között, amely az embereket érinti, és amelynek gyógymódját még nem ismerik. 62. Figyelemmel elsõsorban arra, hogy a jelen intézkedést megelõzõen az Egyesült Királyság és a Közösség által elfogadott intézkedések megfelelõsége és hatékonysága tekintetében bizonytalanság van, illetve másodsorban arra, hogy a kockázat az emberi egészségre súlyos veszélyt jelent (...), a Bizottság nem lépte túl nyilvánvalóan mérlegelésének kereteit, amikor arra törekedett, hogy a betegséget az Egyesült Királyság területén tartsa azáltal, hogy megtiltja élõ állatok, illetve ezek húsa és hústerméke exportját más tagállamokba vagy harmadik országokba. (...) 73. (...) az export-tilalom indokait elégséges mértékben igazolta a kockázat bizonytalansága, a sürgõsség és az intézkedés átmeneti jellege; a kereskedelemmel kapcsolatos eltérések megelõzésére csak ezt követõen utaltak, a harmadik országokkal kapcsolatos export tilalom kapcsán. Az elõvigyázatosság elve alkalmazásának rövid, de egyértelmû indokolása jelenti az ítélet számunkra legfontosabb részét, illetve itt ezen felül részben megjelenik az elõvigyázatosság elvének kiterjesztése az eredetileg környezetvédelmi elvként való elfogadáshoz képest. 98. A megkérdõjelezett határozat elfogadásának 36 C-180/96. sz ügy, Egyesült Királyság kontra Bizottság, amelyet a Tanács is támogatott, május 5.

20 478 TANULMÁNY OKTÓBER idejében, nagymértékû bizonytalanság volt az élõ állat, tõkehús és hústermékek által okozott kockázatot illetõen. 99. Amennyiben az emberi egészséget érintõ kockázat létének vagy kiterjedésének megítélése bizonytalan, az intézményeknek (értve ezalatt a Közösség intézményeit a Szerzõ megjegyzése) lehetõségük van arra, hogy védelmi intézkedéseket fogadjanak el mindaddig, amíg a kockázat valóságtartalma és súlyossága teljesen világossá nem válik Ezt a megközelítést az EK Szerzõdés 130r. cikkének (1) bekezdése teremti meg, amely szerint a Közösség környezetpolitikájának célja, egyebek között az emberi egészség védelme. A 130r. cikk (2) bekezdése szerint ez a politika a védelem magas szintjén kell, hogy alapuljon, különösen azokon az elveken, melyek alapján megelõzõ intézkedést kell tenni, és a környezetvédelmi követelményeket a Közösség más politikáinak meghatározásába és alkalmazásába kell integrálni. Második elhíresült példánk a Pfizer ügy,37 amelyben az eddigiek összegzése és pontosítása egyaránt megtalálható, a döntéshozótól elvárható körültekintés vonatkozásában is. A fõ kérdés ezúttal, hogy a Bizottság egyes antibiotikumok táplálék-kiegészítõként való alkalmazását tiltotta meg, illetve korlátozta az állattartás során, hivatkozva arra, hogy ezek rendszeres használata az ilyen gyógykészítményekkel szembeni rezisztenciát válthat ki az embernél, mint fogyasztónál. Az ügy az egész elõvigyázatossági elv legátfogóbb értelmezését is jelenti: 114. Az EK Szerzõdés 130r. cikk (2) bekezdésével összhangban (...) az elõvigyázatosság elve a Közösség azon elveinek egyike, amelyik a környezetre vonatkozik. A felek nem kérdõjelezik meg azt, hogy ezt az elvet alkalmazni kell akkor is, amikor a Közösség intézményei, a közös mezõgazdasági politika keretei között, az emberi egészséget védõ intézkedéseket alkalmaznak. ( ) 139. Feltétlenül figyelemmel kell lenni arra, amint azt már az Európai Bíróság és az Elsõ Fokú Bíróság kiemelte, hogy amennyiben az emberi egészséget érintõ kockázat léte vagy terjedelme tekintetében tudományos bizonytalanságról van szó, a Közösség intézményeinek, az elõvigyázatossági elv alapján, lehetõsége van védelmi intézkedések megtételére, anélkül, hogy ki kellene várniuk, amíg a kérdéses kockázat realitása és súlyossága teljesen bizonyosság nem válik. (...) 143. Mindazonáltal, a 139. bekezdésben idézett esetjog szerint a kérdéses megelõzõ intézkedéseket nem lehet csupán a kockázat tisztán hipotetikus megközelítésére alapozni, pusztán sejtésekre alapozva, amelyeket tudományosan nem igazoltak. (...) 144. Inkább, amint ez a Közösség Bíróságának az elõvigyázatosság elvével kapcsolatos értelmezésébõl következik, a megelõzõ intézkedést csak akkor lehet tenni, ha a kockázat, noha annak léte és kiterjedése megalapozott tudományos bizonyítékokkal nincs bizonyítva, mindazonáltal megfelelõen alá van támasztva olyan tudományos adatokkal, amelyek rendelkezésre álltak akkor, amikor az intézkedést tették. (...) 146. Így az elõvigyázatosság elve olyan esetekre alkalmazható csupán, amikor a kockázat, nevezetesen ami az emberi egészségre vonatkozik, ugyan nem bizonyított teljesen, de nem csupán egyszerû feltételezésen alapul, amelyet tudományosan még nem igazoltak. Így válik érthetõvé az a megközelítés, amely az elõvigyázatosság elvének alkalmazását az un. tudományos bizonytalansággal magyarázza, tehát elvárja ugyan a tudományosan létezõ alapokat, de nem várja el a teljes bizonyosságot. Az elõvigyázatosság alkalmazásának a kockázatelemzés lesz tehát a döntõ tényezõje, amelynek 148. (...) célja, hogy megbecsülje a kérdéses termék vagy eljárás kapcsán az emberi egészségre irányuló lehetséges káros hatások valószínûségének mértékét és ezen hatások súlyosságát. A következmény pedig a kisebb rossz elve alapján, mint az eddig említett más esetekben is, nem lehet más, mint a következõ érvelés és egyben cselekvési felhatalmazás: 170. Különösen az elõvigyázatosság elve alapján a Közösség intézményei, széles körû mérlegelési jogkörükben jogosultak arra, hogy az emberi egészség védelme érdekében fogadjanak el a ma még nem teljes tudományos ismeret alapján is olyan védelmi intézkedéseket, amelyek akár súlyosan sérthetnek jogilag védett helyzeteket. Az elõvigyázatosság elvének a fentiekbõl következõen akkorra már egyértelmûen és igazoltan meglévõ egyetemes közösségi jogi mivoltát teljes mértékben elsõként az Artegodan esetben38 mondta ki a Bíróság. Az eset ugyancsak az emberi egészséggel kapcsolatos, gyógyszerek forgalmazására kimondott tilalmakra és korlátozásokra alapozódik. Az általános kérdések tekintetében kiemelt figyelmet érdemelnek a következõ gondolatok: 183. (...) noha az elõvigyázatosság elvét a Szerzõdés a környezetvédelmi politikával kapcsolatban említi csupán, ennek hatóköre bõvebb. Az elv arra irányul, hogy alkalmazzák az egészség, a fogyasztók biztonsága, illetve a környezet védelme magas szintû biztosítása érdekében a Közösség minden cselekvési területén. (...) 184. Mindebbõl tehát az következik, hogy az elõvigyázatosság elvét úgy határozhatjuk meg, mint a kö- 37 T-13/99, Elsõ Fokú Bíróság, Pfizer Animal Health SA kontra Bizottság (2002), E.C.R. II-3305, szeptember T-74,76, 83-85,132,137 & 141/00, Elsõ Fokú Bíróság egyesített ügyek, Artegodan GmbH és társai kontra Bizottság, November 26. E.C.R. II-4945.