ALKOTMÁNYJOG JOGESETEK TÜKRÉBEN Módszertani útmutató és példatár

Átírás

1 Letölthető az Alkotmányjogi Tanszék honlapjáról (alkjog.elte.hu), illetve beszerezhető az ELTE ÁJK kari sokszorosítójában. (Az elektronikus változat kétoldalas nyomtatását javasoljuk.) ALKOTMÁNYJOG JOGESETEK TÜKRÉBEN Módszertani útmutató és példatár Segédanyag az Alkotmányjog 1. kurzushoz ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Alkotmányjogi Tanszék február

2 Szerkesztette: PAPP IMRE ÉS SOMODY BERNADETTE Lektorálta: DEZSŐ MÁRTA A jogesetek kidolgozásában közreműködtek: LÁPOSSY ATTILA NOVOSZÁDEK NÓRA SZIGETI TAMÁS VISSY BEATRIX Jelen kiadvány a Módszertani útmutató és példatár Alkotmányjog 1. tárgyhoz kapcsolódó, még fejlesztés alatt álló részeit tartalmazza. 2

3 TARTALOM TARTALOM... 3 BEVEZETÉS... 5 MÓDSZERTANI ÚTMUTATÓ... 7 I. ÚTMUTATÓ A JOGESETEK MEGOLDÁSÁHOZ... 7 A. A jogesetmegoldás egyes általános kérdései... 7 B. Az alkotmányjogi jogesetmegoldás folyamata példákon keresztül... 8 II. MÓDSZEREK A FELADATOK ÓRAI FELDOLGOZÁSÁHOZ A. Házi feladatok megoldása és értékelése B. Csoportos órai feladat-, illetve jogesetmegoldás C. Vitakérdések csoportos megvitatása D. Pro és kontra álláspontok ütköztetése A JOGFORRÁSI RENDSZER I. JOGANYAG A. Az elsajátítandó joganyag B. Az egész témakört érintő jogszabályi rendelkezések II. PÉLDÁK AZ ELSAJÁTÍTANDÓ JOGANYAG FELDOLGOZÁSÁHOZ A. Norma-e egy jogi aktus? B. Törvényalkotás, a minősített többség szükségessége C. Eredeti és származékos jogalkotói hatáskör Eredeti jogalkotói hatáskör A jogalkotási felhatalmazás D. A jogforrási szint kérdésköre Új norma vagy a norma módosítása? E. A jogszabály személyi, területi és tárgyi hatálya F. Érvényesség, hatályosság és alkalmazhatóság A jogszabály időbeli hatálya, a kellő felkészülési idő követelménye, valamint a visszamenőleges hatályú jogalkotás problematikája Hatálybalépés és átmeneti rendelkezések Hatályvesztés, a hatályba nem lépés Hatálybaléptetés és hatályvesztés más normával A felhatalmazást adó norma hatályvesztése G. Normavilágosság III. JOGESETEK IV. ALKOTMÁNYOS ELVEK ÉS ÉRTÉKEK A. Az alkotmány mint jogforrás B. A jogbiztonság követelménye C. Eredeti és származékos jogalkotási hatáskör V. AZ EGYES JOGINTÉZMÉNYEK ÖSSZEHASONLÍTÁSÁRA VONATKOZÓ FELADATOK

4 A KÖZVETLEN DEMOKRÁCIA JOGINTÉZMÉNYEI, A NÉPSZAVAZÁS ÉS A NÉPI KEZDEMÉNYEZÉS.. 85 I. JOGANYAG A. Az elsajátítandó joganyag B. Az egész témakört érintő jogszabályi rendelkezések II. PÉLDÁK AZ ELSAJÁTÍTANDÓ JOGANYAG FELDOLGOZÁSÁHOZ A. Az országos népszavazás fajtái Kötelező, megerősítő és fakultatív népszavazás B. Tiltott országos népszavazási tárgykörök C. Egyértelműségi teszt D. A népszavazás eredménye E. Országos népi kezdeményezés F. A helyi népszavazás és a helyi népi kezdeményezés III. JOGESETEK IV. ALKOTMÁNYOS ELVEK ÉS ÉRTÉKEK V. AZ EGYES JOGINTÉZMÉNYEK ÖSSZEHASONLÍTÁSÁRA VONATKOZÓ FELADATOK A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁG KELETKEZÉSE, MEGSZERZÉSE, MEGSZŰNÉSE, A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁROK HAZATÉRÉSE I. JOGANYAG A. AZ ELSAJÁTÍTANDÓ JOGANYAG B. AZ EGÉSZ TÉMAKÖRT ÉRINTŐ JOGSZABÁLYI RENDELKEZÉSEK II. PÉLDÁK AZ ELSAJÁTÍTANDÓ JOGANYAG FELDOLGOZÁSÁHOZ A. A magyar állampolgárság keletkezése Vérségi elv, családjogi tények Területi elv B. A magyar állampolgárság megszerzése Honosítás Visszahonosítás, nyilatkozat, a magyar állampolgárság visszaállítása C. A magyar állampolgárság megszűnése Lemondás A magyar állampolgárság visszavonása III. JOGESETEK IV. ALKOTMÁNYOS ELVEK ÉS ÉRTÉKEK V. AZ EGYES JOGINTÉZMÉNYEK ÖSSZEHASONLÍTÁSÁRA VONATKOZÓ FELADATOK

5 BEVEZETÉS Ez a segédanyag az Eötvös Loránd Tudományegyetem Alkotmányjogi Tanszékének műhelyében készült az Alkotmánytan I. című tankönyv 1 oktatásához, az abban foglalt elméleti és hatályos alkotmányjogi ismereteknek a gyakorlatok keretében történő feldolgozását segíti többféle feladattípussal. Ennek megfelelően a példatár szerkezete alapvetően a tankönyv struktúrájához igazodik, a feladatokat a tankönyv fejezeteinek megfelelően csoportosítja. A segédanyagban szereplő jogesetek forrása, jellege és nehézségi foka eltérő. Egyaránt találhatunk közöttük fiktív eseteket, és olyan alkotmányjogi problémák feldolgozását is, amelyekkel ténylegesen szembe kellett nézni az elmúlt két évtized közjogi gyakorlatában. A jogesetek leírásai természetesen az utóbbi esetben sem ismertethetnek meg a hallgatókkal az üggyel kapcsolatos minden tényt és körülményt, azokat a tansegédlet céljára és terjedelmére figyelemmel ésszerűen meg kellett szűrnünk. Ugyanakkor az ügyleírások szövegezése során szem előtt tartottuk azt is, hogy a jogesetek feldolgozásának egyik első lépéseként meg kelljen birkózni a jogilag releváns, alkotmányjogilag értékelhető elemek kiválogatásának feladatával, ezért az esetismertetéseket számos esetben a feltétlenül szükségesnél bővebben fogalmaztuk meg. Az egyes témakörökön belül a jogeseteket az egyszerűbbektől a minél komplexebb kérdések felé haladva rendeztük sorba. A legegyszerűbb jogesetek sokszor egyetlen jogszabály alapján egyértelműen megoldhatók, az összetettebb problémák megoldása több jogi dokumentum együttes értelmezését és alkalmazását igényli. Ezek a feladatok elsősorban a jogesetmegoldás technikájának, a jogszabályolvasásnak és a jogszabály-értelmezés alapvetéseinek, a válasz írásba foglalásának és a szabatos jogszabály-hivatkozásnak a bemutatását, illetve gyakorlását szolgálják. Egyes jogesetek megoldásához a fentieken túl az alkotmánybírósági esetjognak vagy más szerv gyakorlatának az ismerete és alkalmazása is szükséges. Ezek az esetek azt hivatottak megismertetni a hallgatókkal, hogy hogyan kell feldolgozni az alkotmánybírósági határozatokat és más esetjogi dokumentumokat, illetve hogyan lehet alkalmazni az abban szereplő érveket, érvelési logikát. Végül a szokásos jogesetforma mellett majdnem minden témakörnél felvetünk olyan alkotmányjogi, egyes esetekben alkotmányelméleti problémákat, amelyek esetében több, egyaránt jól alátámasztható, indokolható érvelés is megállja a helyét. (Ez utóbbi feladatok feldolgozásához alkalmazható módszereket a következőkben külön pontban ismertetünk.) Ez utóbbiak esetében az alkotmányjogi joganyag értelmezésének elvei, az alkotmányjogi érvkészlet és érvelési technika használata jutnak szerephez. Az egyes feladatok jellegüknek megfelelően akár a gyakorlatokon a gyakorlatvezető oktató által irányított szóbeli munka keretében, akár otthoni írásbeli feladatként is megoldhatóak. A jogesetek írásban történő megválaszolása egyúttal jól előkészíti az alkotmányjogi kollokvium eredményes teljesítését, a vizsgajogesetek sikeres megoldását is. A szerkesztők 1 Kukorelli István (szerk.): Alkotmánytan I. Osiris Kiadó, Budapest,

6 6

7 MÓDSZERTANI ÚTMUTATÓ A módszertani útmutató két részre tagolódik. Az első részben kifejezetten az alkotmányjogi tárgyú jogesetek megoldásához adunk praktikus segítséget, míg a második részben olyan módszereket mutatunk be, amelyek segítségével a gyakorlati foglalkozások keretében a gyakorlatvezető oktató irányításával a hallgatók közösen dolgozhatnak fel jogeseteket, illetve más formában megfogalmazott alkotmányjogi problémákat. I. ÚTMUTATÓ A JOGESETEK MEGOLDÁSÁHOZ A. A jogesetmegoldás egyes általános kérdései 1. A jogesetmegoldás többfázisú, összetett folyamat, amelynek egyes lépései élesen nem határolhatók el egymástól, és amely során egyes részfeladatokat párhuzamosan hajtunk végre. A jogeset sikeres megoldása érdekében egyrészről az ügy leírása alapján meg kell állapítanunk a tényállást, másrészről ki kell választanunk és értelmeznünk kell az alkalmazandó jogszabályt. Ezután a jogszabályt a tényállásra alkalmazva tudjuk a jogesetben bemutatott helyzetet jogilag értékelni, minősíteni, továbbá megállapítani a jogkövetkezményeket. A B. pontban ezt a folyamatot elemezzük részletesebben úgy, hogy egyúttal végigkövetjük két jogeset megoldásának lépéseit is. 2. Az alkotmányjogi jogesetek sajátossága, hogy nemcsak egyedi élethelyzetek jogi értékelését foglalhatják magukban (például országos népszavazásra bocsátható-e egy adott kérdés, felelősségre vonható-e a köztársasági elnök egy Büntető Törvénykönyvbe ütköző cselekményéért), hanem jogszabályok alkotmányosságáról történő állásfoglalásra is irányulhatnak (például alkotmányos-e a népszavazási törvény egy adott rendelkezése, alkotmányos-e egy jogszabály visszamenőleges alkalmazhatóságának előírása). A jogesetmegoldás módszere a két esetben hasonló, de az utóbbi típusú feladat, a jogszabályok alkotmányosságáról való állásfoglalás rendszerint absztraktabb jellegű jogi érvelést követel meg, bár az alkotmányjogi problémákra jellemző, hogy az elvontabb alkotmányos elveknek és értékeknek számos egyedi ügyben is meghatározó szerep juthat. Különösen az ilyen összetett, az elvek és értékek megfelelő alkalmazásán is múló jogesetekre igaz továbbá, hogy azoknak gyakran nem csupán egyetlen helyes megoldása lehet. Az alkotmánybírósági gyakorlatban a többségi indokolás mellett megjelenő párhuzamos indokolások és különvélemények, illetve a mindezekkel kapcsolatban megfogalmazódó jogirodalmi elemzések és kritikák is jól mutatják: egy-egy alkotmányjogi dilemma sokszor eltérő, de érvekkel egyaránt jól alátámasztható módokon is megoldható. Ezekben az esetekben a jogesetmegoldásban elsősorban annak van jelentősége, hogy mennyire meggyőzően, következetesen érvelünk álláspontunk mellett. 3. A jogesetekben előírt feladatok eltérőek lehetnek abban a tekintetben, hogy csak a bemutatott helyzet érdemének alkotmányjogi értékelését várják el (például alkotmányossági szempontból értékelni kell egy jogszabályi rendelkezést), vagy azt is igénylik, hogy ezt az értékelést valamely közjogi intézmény (például az Alkotmánybíróság) szempontjából, illetve az adott szerv szerepébe helyezkedve végezzük el. Az utóbbi esetben az ügy érdemének vizsgálatát és értékelését megelőzően állást kell foglalni a hatásköri, eljárási kérdésekben is, például abban, hogy az 7

8 Alkotmánybíróság hatásköre kiterjed-e az adott ügyre, teljesülnek-e eljárásának jogszabályi feltételei. Az ügy érdeme értékelésének végén pedig meg kell állapítani azt is, hogy az adott szerv milyen döntést hozna, milyen jogkövetkezményt alkalmazna a jogesetben leírt helyzetben. (Így például hogy az Alkotmánybíróság a jogesetben bemutatott törvényi rendelkezést alkotmányellenesnek minősítené és megsemmisítené.) 4. A jogeset megoldásának írásba foglalása esetén számos formai követelményre is ügyelni kell. a. A jogeset megoldását megfelelő szerkezetben, az egyes szerkezeti elemeket (tényállás ismertetése, alkalmazott jogszabályi rendelkezések ismertetése, jogi értékelés, illetve jogkövetkezmények megállapítása) világosan elhatárolva kell ismertetni. Ha a feladatban amint arról a 3. pontban szó volt nemcsak az ügy érdemének értékelését várják el, hanem a jogesetnek eljárási oldala is van, akkor ennek megfelelően a jogesetmegoldásban el kell különíteni egymástól az eljárási és a tartalmi kérdések vizsgálatát. b. Alapvető jelentőségű a jogilag szabatos, pontos fogalmazás, az alkalmazott jogszabályok és más jogi dokumentumok precíz és a szakmai szabályoknak megfelelő hivatkozása. c. Amennyiben a feladat arra irányul, hogy egy intézmény szerepébe helyezkedve imitáljuk is az adott szerv döntését (például szövegezzük meg az ügyben születő alkotmánybírósági határozatot), akkor követni kell a szerv eljárására, határozatának formájára vonatkozó szabályokat is. Ehhez érdemes tanulmányozni egyrészt az erre vonatkozó szabályozást (például az alkotmánybírósági törvényt és az Alkotmánybíróság ügyrendjét), másrészt az intézmény egyes döntéseit (hasonló ügyekben született alkotmánybírósági határozatokat). B. Az alkotmányjogi jogesetmegoldás folyamata példákon keresztül 5. A jogeset első tanulmányozása során az a feladatunk, hogy azonosítsuk az ügyben felmerülő alkotmányjogi problémát és a kérdést. Ennek az első problémaazonosításnak az alapján pedig ki kell választanunk az alkalmazandó jogszabály(oka)t. Ez az előfeltétele annak, hogy a jogeset leírása alapján majd meg tudjuk határozni a tényállást. A sikeres jogesetmegoldáshoz tehát eleve ismeretekkel kell rendelkeznünk a szóba jöhető jogszabályokról, illetve az alkalmazandó szabályozás tartalmáról, hogy az esetleírás alapján felismerjük, milyen előírások alapján tudjuk majd megoldani a feladatot. Ezt követően ellenőrizhetjük a jogszabályszövegben a rendelkezések részleteit, és így azt, hogy valóban megfelelő jogszabályt választottunk-e az eset majdani megoldásához. A gyakorlatokon, illetve a vizsgákon zajló jogesetmegoldás során természetesen könnyebb az alkalmazandó szabályozás kiválasztása, hiszen a segédanyag struktúrája, illetve a vizsgán számon kért jogszabályok köre eleve behatárolja, milyen szabályok jöhetnek szóba. Ugyanakkor a fentiekből az is következik, hogy a jogszabályok szövegének puszta birtoklása nem elegendő a sikeres jogesetmegoldáshoz. Azokat akkor is előre tanulmányozni kell és fel kell dolgozni, ha egyébként a szabályozás pontos szövegének, a részleteknek az ellenőrzésére van lehetőségünk a jogesetmegoldás folyamán. 8

9 Az alábbi keretes szövegekben a jogesetmegoldás egyes lépéseit két konkrét példán követhetjük végig. A eset A férfi és a női munkaerőnek egyenlő mértékű munka esetén járó egyenlő díjazásáról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia évi 34. ülésszakán elfogadott 100. számú Egyezmény kihirdetéséről szóló évi LVII. törvény 3. -a szerint e törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, rendelkezéseit azonban június 8-tól kell alkalmazni. Értékelje e törvényi rendelkezést az időbeli hatály szempontjából! A jogeset első tanulmányozásakor azonosítanunk kell az alkotmányjogi problémát: a kérdés egy jogszabály hatálybaléptetésével kapcsolatos. Erre a problémára a jogalkotással összefüggő alkotmányi és törvényi szabályok vonatkoznak, az ügyben tehát nagy valószínűséggel maga az Alkotmány, illetve a jogalkotásról szóló évi CXXX. törvény lesznek az alkalmazandó jogszabályok. Emellett a jogszabályok hatálybaléptetésének időpontjával, köztük a visszaható hatályú szabályozásra vonatkozó alkotmányos követelményekkel több alkotmánybírósági határozat is foglalkozik, amelyek értelmezik az Alkotmány rendelkezéseit ezek ugyancsak lényegesek lehetnek a jogeset megoldása során. A jogesetben megfogalmazott feladat ugyanakkor másképpen is szólhatna: a törvényi rendelkezés általános jellegű értékelése helyett kérhetné, hogy ezt az értékelést az Alkotmánybíróság szempontjából végezzük el. Tegyük fel, hogy a jogeset utolsó mondata helyett a következők olvashatók: Egy munkaadói érdekszervezet megtámadja a törvényi rendelkezést az Alkotmánybíróság előtt az időbeli hatállyal kapcsolatos érvekre hivatkozva. Hogyan dönt az ügyben az Alkotmánybíróság? Míg az első esetben csupán a jogesetben leírt helyzet általános alkotmányjogi értékelése a feladat, addig a második esetben ezt az értékelést az Alkotmánybíróság szerepében kell elvégezni. (Vö. 3. pont.) Ennek megfelelően míg az első esetben a jogalkotásra, azon belül is a hatálybalépésre vonatkozó alkotmányi és törvényi szabályok alkalmazására lesz szükség, addig a második esetben az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó szabályokat, az Alkotmánybíróságról szóló évi XXXII. törvény előírásait, illetve a hatásköri szabályokat értelmező alkotmánybírósági gyakorlatot is alkalmazni kell majd. Méghozzá a jogesetmegoldás során először az utóbbi szabályokat kell használnunk: azt kell eldöntenünk, hogy hatásköri szempontból az Alkotmánybíróság eljárhatott-e az ügyben. B eset 2 A köztársasági elnökről hivatali idejének második évében olyan hangfelvételt hoznak nyilvánosságra, amelynek tartalma arra utal, hogy korábbi országgyűlési képviselői megbízatása során egy wellnesshétvégét fogadott el a végrehajtásról szóló törvény módosításának megszavazása fejében. A legfőbb ügyész álláspontja szerint fennáll annak megalapozott gyanúja, hogy az elnök bűncselekményt követett el. Felelősségre vonható-e tettéért a köztársasági elnök? Ha igen, hogyan; ha nem, miért nem? A jogeset egy közjogi pozícióban lévő személy büntetőjogi felelősségével kapcsolatos, amire több tekintetben speciális szabályok vonatkoznak. A kérdés összetett annyiban, hogy elsődlegesen az államfő felelősségére vonatkozik, de kiderül belőle, hogy ugyanez a személy korábban országgyűlési képviselő volt, akinek a büntetőjogi felelőssége szintén eltér az általános szabályoktól. Mindennek megfelelően két speciális büntetőjogi felelősségre vonatkozó szabályanyaggal kell majd dolgoznunk: egyrészt a köztársasági elnök büntetőjogi felelősségéről rendelkező szabályokkal, amelyeket az Alkotmány tartalmaz, másrészt az országgyűlési képviselők jogi felelősségének sajátos szabályaival (a képviselői mentelmi joggal), amelyről az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló évi LV. törvény rendelkezik. Miután a jogeset tárgya büntetőjogi felelősség megállapítása, felvetődhetne a büntetőjogi, 2 A B eset megoldásához szükséges ismeretek az Alkotmányjog 2. tárgy anyagát képezik. 9

10 illetve büntetőeljárás-jogi szabályok alkalmazása is. Természetesen a valóságban egy hasonló eset megítéléséhez valóban szükség is lenne a különböző jogágakba tartozó szabályozások együttes alkalmazására, amennyiben azonban alkotmányjogi jogesetmegoldást végzünk, ettől eltekinthetünk. A megoldandó alkotmányjogi problémának nem része az eset büntetőjogi szempontú megítélése, ennek megfelelően büntetőjogi szabályokat nem kell kiválasztanunk, és a jogesetmegoldás további fázisaiban sem kell majd alkalmaznunk. 6. Az ügyben alkalmazandó szabályozás azonosítását követően tudjuk megállapítani a tényállást. A jogeset jelleg természetesen kizárja a bizonyítási kérdéseket: abból kell kiindulnunk, hogy a leírásban olvasható tények bizonyítottak. (Ennek megfelelően a jogesetmegoldás során sem lehet azzal érvelni, hogy valamely, a leírásban szereplő tény nem volt valós.) Továbbá bár az ügyleírás során már szükségszerűen szelektáltan kerülnek ismertetésre az esettel kapcsolatos körülmények, a jogeset sokszor még így is több információt tartalmazhat, mint ami a jogi probléma tényleges megoldásához szükséges. A tényállás megállapítása során az a feladatunk, hogy a jogeset leírásából kiválasszuk az alkotmányjogilag fontos, jogilag releváns tényeket. Ezek az alkotmányjogi szempontból értékelhető és figyelembe veendő körülmények, azok az információk, amelyek a kiválasztott jogszabály alkalmazása szempontjából jelentőséggel bírnak. Ezeket azonosítva határozhatjuk meg az elbírálandó történeti tényállást. A jogeset írásbeli megoldása során először ezt kell rögzítenünk. A eset Az alkalmazandó jogszabályokat és az irányadó alkotmánybírósági gyakorlatot felidézve az esetleírást a következők szerint fogalmazhatjuk át úgy, hogy az alkotmányjogilag releváns elemei kerüljenek kiemelésre: A jogesetben megjelölt törvény ugyan 8 napos felkészülési idővel lépett hatályba, rendelkezéseit azonban a 2000-ben történt kihirdetését több évtizeddel megelőzően, 1957-től alkalmazni rendelte. A törvény tárgyából következően a rendelkezések a címzettek egy részére kötelezettségeket állapítanak meg, valószínűleg a munkaadók számára a nők magasabb díjazását írják elő. Érdemes észrevennünk, hogy ebben a jogesetben nem egy konkrét élethelyzetről, nem egy egyedi aktusról kell állást foglalnunk, hanem egy jogszabály (egy nemzetközi szerződést kihirdető törvény) alkotmányosságát kell megítélni (vö. 2. pont). Amennyiben a jogeset második variációját oldjuk meg, az alkotmánybírósági eljárással is foglalkoznunk kell, és a tényállást ki kell egészítenünk az erre vonatkozó tények rögzítésével: Egy munkaadói érdekszervezet indítványa nyomán a nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba léptető rendelkezése az Alkotmánybíróság elé kerül. B eset Ez a jogeset az A esettől eltérően nem egy jogszabály alkotmányosságáról szól, hanem egy egyedi ügy alkotmányjogi értékelését igényli. A történeti tényállás rögzítésével határozzuk meg, miben is áll ez a konkrét élethelyzet: A jogesetben érintett személy jelenleg köztársasági elnök, korábban pedig országgyűlési képviselő volt. Fennáll a megalapozott gyanúja annak, hogy országgyűlési képviselői megbízatása során bűncselekményt követett el: szavazatáért jogtalanul ajándékot fogadott el. 7. A tényállás megállapítását követően az alkalmazandó jogszabályt részletesen tanulmányozzuk, és a konkrét tényállásra vonatkoztatva értelmezzük a releváns jogszabályi rendelkezéseket. Az értelmezésben ha a jogeset megoldása megkívánja kiemelkedő szerepet kaphat a jogszabály alkalmazásával kapcsolatos joggyakorlat, amit tehát szükség esetén szintén fel kell dolgoznunk. Így különösen a hasonló ügyekben született alkotmánybírósági határozatokat, egyedi ügyekben a rendes bírósági gyakorlatot, vagy például az ombudsmani jogértelmezést. Különösen komplexebb, elméleti problémákat is felvető jogesetek tekintetében merülhet fel a jogszabály értelmezésével kapcsolatos jogirodalmi álláspontok hasznosítása is. 10

11 Ennek megfelelően az írásbeli jogesetmegoldás során a tényállás ismertetését követően rögzítjük a releváns jogszabályi rendelkezések tartalmát, azoknak a jogesetmegoldás szempontjából irányadó értelmezését. Természetesen nem szükséges hosszabb jogszabályhelyek szó szerinti idézése, lemásolása, és külön hangsúlyozni kell, hogy a jogszabályidézés nem pótolja annak értelmezését. Ki kell választanunk a releváns paragrafusokat, azoknak is az irányadó bekezdéseit. Ha elegendő, ezeket bemutathatjuk összefoglalóan is; az egyes rendelkezésekhez kapcsolhatjuk hozzá azok releváns gyakorlatának bemutatását is. 8. Bár a jogesetek írásos megoldásának struktúrájában a tényállás megállapítását szerkezetileg attól világosan elválasztva követi az alkalmazandó szabályozás rögzítése, a gondolkodási folyamatban nem húzhatunk ilyen éles határokat. A jogeset áttekintése alapján választjuk ki az alkalmazandó jogszabályt, az alkalmazandó jogszabály fényében azonosítjuk a tényállási elemeket. A tényállás alapos feldolgozása után ismét mérlegeljük, hogy megfelelően választottuk-e ki az alkalmazandó jogszabályokat, majd a tényállás alapján a jogesetmegoldáshoz szükséges elemeit részleteiben is elemezzük, értelmezzük. Ennek az eredménye pedig akár arra is vezethet, hogy a tényállást újabb elemekkel kell kiegészíteni stb. A tényállás meghatározása és az alkalmazandó jogszabály azonosítása és értelmezése tehát egymással párhuzamosan zajló, egymásra kölcsönösen hatást gyakorló lépései a jogeset megoldásának. 9. Ügyelni kell arra, hogy az alkalmazandó jogszabályok szövegét és a hozzájuk kapcsolódó joggyakorlatot csak megbízható forrásból szerezzük be. A jogeset sikeres megoldásához nélkülözhetetlen az is, hogy meggyőződjünk arról: a jogszabály hatályos szövegét szereztük be, nem valamely korábbi, esetleg későbbi időállapotát. Komplexebb jogesetek megoldása esetén szükség lehet már nem hatályos jogszabályi rendelkezések alkalmazására is, akkor értelemszerűen ennek megfelelően kell ügyelni a megfelelő időállapotú jogszabályszöveg beszerzésére. 10. A jogeset megoldása során az alkalmazott jogszabályi rendelkezések forrását pontosan meg kell hivatkozni. Ebből ki kell derülnie annak, hogy pontosan honnan, mely jogi dokumentumból, annak pontosan melyik részéből származik az az előírás, amire hivatkozunk. Így például nem elegendő csak utalnunk egy törvény létezésére (például a népszavazási törvény szerint ), hanem meg kell jelölnünk annak számát és azon belül a megfelelő paragrafusszámot stb. is (például az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló évi III. törvény 8. (1) bekezdése szerint ). Többszöri hivatkozás esetén bevezethetjük és alkalmazhatjuk a jogszabály rövidítését [például: az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) ]. A jogszabályokat és más jogi dokumentumokat a jogesetmegoldás során a hivatkozási szabályoknak megfelelően, precízen és következetesen kell jelölni. Mind ebben, mind a 9. pontban írtakban fontos alapot és segítséget jelentenek azok az ismeretek és készségek, amelyeket a hallgatók az első szemeszterben a Bevezetés a jogi adatbázisok kezelésébe című kurzuson sajátítottak el. Ezekre az alkotmányjogi jogesetmegoldó munka során támaszkodni fogunk. 11. A jogszabály kiválasztása során különös figyelmet kell fordítani az alkalmazni kívánt jogszabály hatályának az ellenőrzésére, ennek alapján állíthatjuk ugyanis biztosan azt, hogy az ügyben relevánsnak látszó jogszabályi rendelkezés valóban hatályos az adott életviszony tekintetében, így alkalmazható az adott probléma megoldására. Az időbeli hatály jelentőségéről korábban már szóltunk (lásd 9. pont), de emellett jelentős szerepe lehet a jogszabály területi, személyi, tárgyi, szervi stb. hatályának is. 3 3 A jogszabályok hatályához lásd Kukorelli (szerk.): i. m skk. 11

12 12. A jogesetmegoldás mint jogi problémamegoldás lényegi magvát a kiválasztott jogszabályi rendelkezéseknek a konkrét tényállásra vonatkoztatott értelmezése, a jogszabály egyedi esetre vonatkoztatott jelentésének a feltárása jelenti. A jogszabály-értelmezés alapjait a hallgatók a Jogi alaptan című tárgyból elsajátították, ezeket az ismereteket, különösen a jogértelmezési módszereket az alkotmányjogi jogesetmegoldás során is hasznosítani kell. Tekintettel kell lennünk emellett az alkotmányértelmezés, illetve az alkotmányjogi szabályok értelmezésének sajátosságaira. Az alkotmányjogi, és különösen az alkotmányi szabályok az egyébként megszokottnál sokszor sokkal magasabb absztrakciós szinten kerülnek megfogalmazásra, szövegezésük a megszokottnál sokszor több részkérdést hagy nyitva. Az ilyen elvontságú, illetve töredezettségű rendelkezések értelmezése során kiemelt szerepet kapnak az alkotmányos elvek és értékek, amelyek nem feltétlenül nyernek jogszabályi megfogalmazást. A jogtudományi irodalom mellett ezek elsősorban az alkotmánybírósági gyakorlatból ismerhetők meg. Az alkotmányos elvek és értékek jogértelmezésben játszott szerepét jól szemléltetik az alkotmánybírósági gyakorlatból vett alábbi példák. A jogalkotással kapcsolatban a jogállamiság-jogbiztonság elvéből levezetett normavilágosság elve játszik szerepet az úgynevezett salátatörvények alkotmányosságának a megítélésében: ( ) az úgynevezett salátatörvények gyakorlata esetenként alkotmányossági aggályokat vet fel. A jogalkotással szemben alkotmányos követelmény, hogy a jogszabályok szerkesztése és módosítása (hatályon kívül helyezése, kiegészítése stb.) ésszerű és áttekinthető legyen. Jogállamiság értékét súlyosan veszélyeztetheti az olyan törvényszerkesztési gyakorlat, mely logikai kötelék nélkül kapcsolja össze számos törvény megváltoztatását, mivel a követhetetlen és áttekinthetetlen változtatások alááshatják a jogbiztonság értékét, a jogrendszer világosságát és áttekinthetőségét. (...) A jogbiztonságot elsősorban az olyan salátatörvények veszélyeztetik, melyek tartalmi összefüggés nélkül úgy rendelkeznek különböző törvényekről, hogy a képviselők, valamint a jogkereső közönség számára a változások nehezen követhetővé válnak ( ). [155/2008. (XII. 17.) AB határozat] 4 Az Alkotmánybíróságnak az országgyűlési választásokon érvényesülő választási küszöböt alkotmányosnak minősítő határozatában érvként szerepelt a parlamentáris kormányzati rendszer működőképessége, az Országgyűlés működőképessége és a Kormány stabilitása: Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az eljárás alá vont rendelkezés az Alkotmányba foglalt parlamentáris berendezkedés működőképességét szolgálja. Ha ugyanis a választási rendszer a legkisebb, a legcsekélyebb társadalmi támogatást elért pártokat is mandátumhoz juttatná, akkor ez veszélyeztetné mind a Parlament döntéshozatali képességét, mind pedig a kormányzás stabilitását. [3/1991. (II. 7.) AB határozat] 5 A frakcióalakítás azóta átalakult szabályozását alkotmányellenesnek minősítő alkotmánybírósági határozat indokolásában ugyancsak lényeges tényező volt a hatékony parlamenti működés alkotmányos elve: Bár a Házszabály megalkotására az Alkotmányban adott felhatalmazás az Országgyűlés működése szabályainak és tárgyalási rendjének megállapítására szól [24. (4) bekezdés], a hatékony parlamenti működés messze e technikai értelemben vett működési renden túlmutató, alkotmányos elv. ( ) A hatékonysági kritériumokat ( ) az Alkotmánybíróság alkotmányosnak ítélte, és egységesen alkalmazta a párt fogalmától kezdve a választási rendszer vizsgálatán át a párt parlamenti működésének az Alkotmányban meghatározott legteljesebb formájáig, a képviselőcsoport jogainak gyakorlásáig. [27/1998. (VI. 16.) AB határozat] 6 A köztársasági elnök kinevezési jogkörével kapcsolatos alkotmányértelmezés során meghatározó szerepet kapott az államszervezet normális és folyamatos működtetésének alkotmányos követelménye és az alkotmányos szervek együttműködési kötelezettsége: Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 30/A. 4 Vö. Uo Vö. Uo Vö. Uo

13 (1) bekezdés h), i) és m) pontja, valamint a 30/A. (2) bekezdése értelmezése alapján megállapítja, hogy a köztársasági elnök a kinevezési jogkörébe tartozó döntést ésszerű határidőn belül köteles meghozni, amely annak megállapításához szükséges, hogy a kinevezés alkotmányos feltételei fennállnak-e. E határidő túllépése alkotmányellenes. ( ) Az Alkotmány kifejezett rendelkezéssel háromféle határidőt állapít meg a köztársasági elnök döntésével kapcsolatban. ( ) A határidő meghatározásának minden esetben megtalálható, döntő oka ( ) az állam folyamatos működésének biztosítása. ( ) Az államszervezet normális és folyamatos működtetése azonban más döntések [ti. ahol nem szerepel határidő az Alkotmányban] esetében is ugyanolyan súlyú alkotmányos érdek és követelmény, mint ahol ezt az Alkotmány kifejezett határidővel biztosítja. ( ) Az elnök döntése igen gyakran a döntést kezdeményező, illetve az azért politikai felelősséget viselő szerv jogkörének gyakorlásával kapcsolódik össze, úgy, hogy csak a két döntés együtt váltja ki a kívánt joghatást. Más esetben pedig az elnök kezdeményező aktusát más szervnek az elnököt is kötelező döntése követi. Az elnöki jogkörök beágyazódása a legfelsőbb állami szervek döntési mechanizmusába alapot ad a köztársasági elnök mások döntésével összefüggő jogosítványainak olyan értelmezésére, hogy azokat a köztársasági elnök bizonyos határidőn belül köteles gyakorolni akkor is, ha az Alkotmány szövege az illető jogkör gyakorlására sem kötelességet, sem határidőt nem ír elő kifejezetten. Ez az értelmezés a fentiek szerint az Alkotmány 29. (1) bekezdésére épül. Emellett a jogállamiság elvéből [Alkotmány 2. (1) bekezdés] is következik az Alkotmányban szabályozott szerveknek az a kötelessége, hogy alkotmányos jelentőségű hatásköreiket jóhiszeműen, feladataik teljesítését kölcsönösen segítve, együttműködve gyakorolják. Ebből is levezethető, hogy a köztársasági elnök jogainak gyakorlása nem határidő nélküli kivéve azokat a jogköröket, amelyekhez értelemszerűen nem rendelhető határidő. [8/1992. (I. 30.) AB határozat] 7 A példaként megoldásra kerülő két jogesetben a következőképpen végezhető el a releváns jogszabályi rendelkezések értelmezése: A eset Az Alkotmány 2. (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. E rendelkezés alapján az Alkotmánybíróság a jogalkotással szemben támasztott alkotmányos követelményként számos határozatában következetesen érvényesítette a kihirdetés napját megelőző, visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmát. E tilalom korlátozott annyiban, hogy csak a jogalanyok helyzetét terhesebbé tevő jogalkotásra vonatkozik. [Lásd például 28/1992. (II. 30.) AB határozat.] Következetes az alkotmánybírósági gyakorlat a tekintetben, hogy valamely jogszabály nem csupán akkor minősülhet az említett tilalomba ütközőnek, ha a jogszabályt a jogalkotó visszamenőlegesen léptette hatályba, hanem akkor is, ha a hatálybaléptetés nem visszamenőlegesen történt ugyan, de a jogszabály rendelkezéseit erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell. [57/1994. (XI. 17.) AB határozat] A visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütköző jogszabály sérti az Alkotmány 2. (1) bekezdéséből levezetett jogbiztonság elvét, és ezért alkotmányellenes. A jogalkotásról szóló évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. (2) bekezdése az alkotmánybírósági gyakorlattal összhangban rögzíti a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát. Eszerint jogszabály a hatálybalépését amely a Jat. 7. (1) bekezdése értelmében a kihirdetést követő valamely nap megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. Ha az ügyben az Alkotmánybíróság szerepét is vizsgáljuk, először, vagyis még a fenti fejtegetéseket megelőzően arról kell állást foglalnunk, hogy a hatásköri szabályok alapján a testület érdemben eljárhat-e az ügyben: Az Alkotmánybíróságról szóló évi XXXII. törvény 21. (2) bekezdése értelmében bárki, vagyis a jogesetben szereplő munkaadói érdekszervezet is jogosult arra, hogy egy már kihirdetett jogszabály alkotmányosságának utólagos vizsgálatát indítványozza az Alkotmánybíróság előtt. Az Alkotmánybíróság 7 Vö. Uo

14 utólagos normakontroll hatásköre korlátozás nélkül minden jogszabálytípusra kiterjed, így a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabályokra is [4/1997. (I. 22.) AB határozat]. 8 Csak ezek rögzítését követően térhetünk rá a jogesetben felvetett probléma érdemére, ahogyan azt fentebb megtettük. B eset Az eset összetett voltára tekintettel a jogszabályok értelmezése során is külön kell választanunk az államfői felelősséggel, illetve a képviselői mentelmi joggal kapcsolatos előírások elemzését: A köztársasági elnök büntetőjogi felelősségének speciális anyagi és eljárásjogi szabályairól az Alkotmány szól. Az Alkotmány 31/A. (2) bekezdése értelmében a köztársasági elnökkel szemben csak a tisztsége gyakorlása során elkövetett törvénysértés miatt indítványozható a felelősségre vonás. Ezt erősíti meg a bűncselekmények tekintetében az Alkotmány 32. -a, amelynek (1) bekezdése a köztársasági elnök ellen a hivatali ideje alatt a hivatali tevékenységével összefüggésben elkövetett, büntetőjogilag üldözendő cselekmény miatt indult felelősségre vonási eljárásra állapít meg további szabályokat. A 32. (2) bekezdése pedig kifejezetten kimondja, hogy a köztársasági elnök ellen egyéb, vagyis nem a hivatali ideje alatt a hivatali tevékenységével összefüggésben elkövetett cselekménye miatt büntetőeljárást csak megbízatásának megszűnése után lehet indítani. Mivel az államfő a gyanú szerint a bűncselekményt nem köztársasági elnöki, hanem korábbi országgyűlési képviselői megbízatása alatt követte el, felelősségre vonására csak a köztársasági elnöki megbízatás megszűnését követően kerülhet sor. Ugyanakkor mivel a gyanú szerint a bűncselekményt országgyűlési képviselői megbízatásának ideje alatt követte el, a későbbi felelősségre vonásnak előfeltétele, hogy a képviselői mentelmi jog szabályai se zárják ezt ki. Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló évi LV. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) a mentelmi jog két alakzatáról rendelkezik: az örökös anyagi jogi mentességet biztosító felelőtlenségről, illetve a képviselői megbízatási időre szóló, feltételes eljárási mentességet biztosító sérthetetlenségről. Ez utóbbiról a Kjtv. 5. (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a képviselő ellen csak az Országgyűlés előzetes hozzájárulásával lehet büntetőeljárást indítani, vagyis ez a feltételes eljárási mentesség az országgyűlési képviselőt csak képviselői megbízatásának tartama alatt védi, ennek lejártát követően nem képezi akadályát a felelősségre vonásnak. Mivel a jogesetben érintett személy már nem országgyűlési képviselő, ezek a szabályok esetében sem zárják ki a felelősségre vonást. A Kjtv. 4. (1) bekezdése biztosítja a felelőtlenséget, amikor kimondja, hogy a képviselő főszabály szerint bíróság vagy más hatóság előtt sem megbízatásának ideje alatt, sem azt követően nem vonható felelősségre leadott szavazata, továbbá a megbízatásának gyakorlása során általa közölt tény vagy vélemény miatt. Ezek a szabályok tehát a képviselői mandátum lejárta után is feltétlen mentességet biztosítanak a felelősségre vonás alól a törvényben meghatározott cselekmények tekintetében (ilyen a képviselő által leadott szavazat). Bár a jogesetben leírt cselekmény összefüggésben áll a szavazatleadással, a korábbi képviselőt nem a szavazatáért, hanem a szavazat fejében adott ajándék elfogadásáért akarják felelősségre vonni. Ennek tehát a képviselői mentelmi jog sem eljárási, sem anyag jogi szempontból nem jelenti akadályát. 13. A jogesetmegoldás végül azzal zárul, hogy az alkalmazandó jogi szabályozást a megállapított tényállásra vetítjük ez a tényállás jogi minősítése, továbbá ha a feladat szerint ez szükséges, a jogi minősítésen alapulva megállapítjuk a jogkövetkezményeket. A eset A törvény ugyan a kihirdetését követően, felkészülési idő biztosításával lépett hatályba, de a címzettek egy része számára többletkötelezettséget állapított meg már az ezt megelőző időszakra is. Ez a visszamenőleges alkalmazás a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközik. A törvény tehát sérti az Alkotmány 2. (1) bekezdésében rögzített jogállamiság 8 Az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó részletesebb ismeretek az Alkotmányjog 2. tárgy anyagát képezik. 14

15 elvét, valamint sérti a Jat. 2. (2) bekezdésében előírtakat. A jogeset alkotmánybírósági döntésre is rákérdező második változatának teljes körű megoldásához ki kell mondanunk a következőket is: Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján az indítványt elbírálja, megállapítja, hogy a nemzetközi szerződést kihirdető törvény visszamenőleges alkalmazásáról szóló rendelkezés alkotmányellenes és megsemmisíti azt. Amint arra már korábban is utaltunk, egy jogeset megoldása akár azt is igényelheti tőlünk, hogy egy szerv szerepébe helyezkedve ítéljük meg az esetet, például hozzunk meg az ügyben egy alkotmánybírósági határozatot (lásd 3. pont). Ebben az esetben a megoldás írásbeli rögzítése során követnünk kell a szerv döntéseinek, adott esetben egy alkotmánybírósági határozatnak a formáját, szerkezetét (vö. 4. c) pont), így például előbb kell kimondanunk azt, hogy a törvény alkotmányellenes és azt az Alkotmánybíróság megsemmisíti (rendelkező rész), és ezt követően kell a döntést megindokolnunk (indokolás). B eset A köztársasági elnök a korábbi országgyűlési képviselői megbízatása során elkövetett bűncselekményért felelősségre vonható, de csak államfői megbízatásának megszűnését követően. A felelősségre vonására ebben az esetben az általános büntetőeljárási szabályok lesznek irányadók. II. MÓDSZEREK A FELADATOK ÓRAI FELDOLGOZÁSÁHOZ A. Házi feladatok megoldása és értékelése 14. A hallgatók az órákra a gyakorlatvezető által kijelölt házi feladatok megoldásával készülnek fel. A megoldandó feladatok különösen a következők lehetnek: a. a joganyag feldolgozását segítő példák (az egyes anyagrészeken belül a II. pont), illetve jogesetek (III. pont) megoldása; b. jogesetmegoldás az adott kérdésben hatáskörrel rendelkező szerv szerepébe helyezkedve (például egy alkotmánybírósági határozat tervezetének elkészítése, vö. 4.c. pont); c. esszéírás vitakérdésben (IV. pont). Ezt a munkát a gyakorlatvezető a probléma bemutatásával, szakirodalmi források megjelölésével segítheti (vö. 17. pont). A feladatmegoldás bemutatásának módját (például írásbeli megoldás leadása vagy es megküldése, szóbeli prezentáció), illetve határidejét a gyakorlatvezető oktató határozza meg. 15. A házi feladatok megoldásának értékelésére sor kerülhet egyrészt egyéniesített értékeléssel, amelynek során a gyakorlatvezető külön-külön értékel minden hallgatót. Másrészt sor kerülhet rá csoportos órai munkával is: a házi feladatként feldolgozott feladatok, jogesetek megoldását egyegy hallgató az órán bemutatja, az ismertetett megoldást a hallgatók kiegészítik vagy vitatják, végül a gyakorlatvezető összegzi a helyes megoldás(oka)t. Az esszé keretében a hallgatók által feldolgozott vitakérdés tárgya lehet a C., illetve D. pont szerinti órai munkának. Ezekben az esetekben az egyes hallgatók maguk ítélhetik meg, hogy egyéni munkájuk mennyiben felelt meg a megoldásnak. 15

16 B. Csoportos órai feladat-, illetve jogesetmegoldás 16. Az egyes anyagrészeknél a II. és a III. pontban szereplő feladatok órai feldolgozásának lépései a következők: a. A hallgatók a feladott feladatok/jogesetek számával egyező számú, hozzávetőleg azonos létszámú csoportba szerveződnek. b. A rendelkezésre álló idő alatt mindegyik csoport megoldja valamennyi feladatot/jogesetet, és a megoldás vázlatát írásban rögzítik. c. Ezt követően dől el (például sorsolással), hogy melyik csoportnak melyik feladat/jogeset megoldását kell ismertetnie. d. Minden egyes feladat/jogeset esetében először a kijelölt csoport ismerteti a megoldást. e. Ezután a többi csoport kap lehetőséget arra, hogy elmondja észrevételeit, így kiegészítse, opponálja, korrigálja a bemutatott megoldást, amely hozzászólásokra az előadó csoport reflektál. f. A gyakorlatvezető oktató az egyes feladatok/jogesetek feldolgozásának végén összegzi a helyes megoldást, illetve az elfogadható érvelési irányokat, külön reflektálva a csoportok közötti vitakérdésekre. C. Vitakérdések csoportos megvitatása 17. Ez a módszer elsősorban az egyes témaköröknél IV. Alkotmányos elvek és értékek cím alatt található egyes feladatok feldolgozásához alkalmazható. A vitakérdések feldolgozásának menete a következő: a. A gyakorlatvezető előkészítheti a vitát azzal, hogy házi feladatként feladja a témát tárgyaló valamely jogi dokumentum, például alkotmánybírósági határozat, illetve szakirodalmi forrás elolvasását és elemzését. b. A vita kezdetekor a gyakorlatvezető ismerteti, illetve a hallgatókkal közösen meghatározza a vita menetét és elveit (a szó megadásának gyakorlata, egymás meghallgatása stb.). c. Ezt követően bemutatja, röviden exponálja a vitakérdést, felveti néhány megvitatható aspektusát, időszerű problémáját stb. d. A vita során táblán rögzítik az elhangzott érveket. e. A gyakorlatvezető végül összegzi az elhangzottakat, az érvelési irányokat és a konklúziót. 16

17 D. Pro és kontra álláspontok ütköztetése 18. A módszer a komplexebb, egyértelműen nem megoldható jogesetek (III. pont) és egyes vitakérdések (IV. pont) feldolgozására alkalmas, amelyek esetében előre azonosítható kétféle érvelési irány, egy pro és egy kontra álláspont. Lépései a következők: a. A gyakorlatvezető a órai munkát a 17. pontban írtaknak megfelelően készítheti elő és vezeti be. b. A hallgatók az órán két csoportba szerveződnek, amelyek közül az egyik csoportnak a pro, a másiknak a kontra álláspontot kell képviselnie. c. A csoportok rövid felkészülési idő alatt összegyűjtik az álláspontjuknak megfelelő érvanyagot. d. Ezt követően a gyakorlatvezető irányításával sor kerül a két érvelési irány, a pro és a kontra érvek ütköztetésére. e. Végül a gyakorlatvezető oktató összegzi az elhangzottakat, amire a csoportok reflektálhatnak. 17

18 18

19 A JOGFORRÁSI RENDSZER I. JOGANYAG A. Az elsajátítandó joganyag Az Alkotmány érintett rendelkezései A jogalkotásról szóló évi CXXX. törvény (Jat.) B. Az egész témakört érintő jogszabályi rendelkezések Alkotmány 2. (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. 7. (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. 7/A. (1) Általánosan kötelező magatartási szabályt az Alkotmányban megjelölt, jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv által kiadott jogszabály állapíthat meg. (2) Jogszabály a törvény, a kormányrendelet, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete, a miniszterelnöki rendelet, a miniszteri rendelet, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének rendelete, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökének rendelete és az önkormányzati rendelet. Jogszabály továbbá a Honvédelmi Tanács rendkívüli állapot idején és a köztársasági elnök szükségállapot idején kibocsátott rendelete. (3) A jogszabályt a Magyar Köztársaság hivatalos lapjában ki kell hirdetni. Az önkormányzati rendelet, a Honvédelmi Tanács, a köztársasági elnök és a Kormány 35. (3) bekezdés 9 szerinti rendelete kihirdetésének szabályait a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának (3) Veszélyhelyzetben és megelőző védelmi helyzetben a Kormány az Országgyűlés felhatalmazása alapján egyes törvények rendelkezéseitől eltérő rendeleteket és intézkedéseket hozhat. A veszélyhelyzetben és a megelőző védelmi helyzetben alkalmazható szabályokról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. szavazatával elfogadott törvény eltérően is megállapíthatja. (4) A jogalkotásról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 32/D. (4) A Magyar Nemzeti Bank elnöke külön törvényben meghatározott feladatkörében rendeletet bocsát ki, amely törvénnyel nem lehet ellentétes. A Magyar Nemzeti Bank elnökét rendelet kiadásában az általa rendeletben kijelölt alelnök helyettesítheti. 35. (2) A Kormány a feladatkörében rendeletet bocsát ki és határozatot hoz, amelyek törvénnyel nem lehetnek ellentétesek. 37. (3) A Kormány tagja törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján feladatkörében eljárva, önállóan vagy más miniszter egyetértésével rendeletet ad ki, amely törvénnyel és kormányrendelettel nem lehet ellentétes. 40/D. (4) A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke törvényben meghatározott feladatkörében, törvényben kapott felhatalmazás alapján rendeletet bocsát ki, amely törvénnyel, kormányrendelettel és a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendeletével nem lehet ellentétes. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnökét rendelet kiadásában az általa rendeletben kijelölt alelnök helyettesítheti. 40/E. (4) A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke törvényben meghatározott feladatkörében, törvényben kapott felhatalmazás alapján rendeletet bocsát ki, amely más jogszabállyal nem lehet ellentétes. 44/A. (1) A helyi képviselőtestület: 19

20 a) önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül, (2) A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes más jogszabállyal. 47. (1) A Legfelsőbb Bíróság a Magyar Köztársaság legfőbb bírósági szerve. (2) A Legfelsőbb Bíróság biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, jogegységi határozatai a bíróságokra kötelezőek. 77. (1) Az Alkotmány a Magyar Köztársaság alaptörvénye. (2) Az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok mindenkire egyaránt kötelezőek. Jat. 2. (4) A jogszabályok megalkotásakor biztosítani kell, hogy a jogszabály a) megfeleljen az Alkotmányból eredő tartalmi és formai követelményeknek, b) illeszkedjen a jogrendszer egységébe, c) megfeleljen a nemzetközi jogból és az európai uniós jogból eredő kötelezettségeknek és d) megfeleljen a jogalkotás szakmai követelményeinek. AB gyakorlat A jogforrás fogalma egyrészt magát a jogszabályt jelenti, másrészt a jogalkotó hatáskört és annak gyakorlását, a jogalkotási eljárását, a jogalkotó tényt. A jogforrások szabályozása kizárólag az Alkotmány feladata; az Alkotmány éppen attól a jogrendszer alapja [Alkotmány 77. (1) bekezdés], hogy a jogszabályok kötelező erejét és fajtáit maga határozza meg. Az Alkotmányban felsoroltakon kívüli jogforrás nem létezhet, ezekhez a Jat. sem hozzá nem adhat, sem el nem vehet, mert mindkét esetben Alkotmányba ütközne. A jogszabályok kötelező erejének jogi forrása az Alkotmány. A Jat. így nem a jogforrásokat szabályozza, hanem, mint az Alkotmány mondja, a jogalkotás rendjét. Az Alkotmánybíróság a jelen határozatában fentebb már foglalkozott a jogforrás fogalmával, és megállapította, hogy a jogforrás fogalma a jogszabályt jelenti, amely mindig jogalkotó hatáskörrel rendelkező állami szervtől származik. Amint azt az Alkotmánybíróság fentebb már kifejtette, jogforrást mindkét értelemben - jogszabály, illetve jogalkotó hatáskör - csak az Alkotmány határozhat meg, hiszen a jog érvényességének végső forrása jogilag az Alkotmány. [121/2009. (XII. 17.) AB határozat] II. PÉLDÁK AZ ELSAJÁTÍTANDÓ JOGANYAG FELDOLGOZÁSÁHOZ A. Norma-e egy jogi aktus? Jat. 23. (1) Az Országgyűlés, a Kormány, a helyi önkormányzat képviselő-testülete, a testületi központi államigazgatási szerv és az Alkotmányban megjelölt más testületi szerv normatív határozatban szabályozza az általa irányított szervek, valamint saját tevékenységét, működését és szervezetét, továbbá saját cselekvési programját. (2) A miniszterelnök, a központi államigazgatási szerv vezetője, a nemzetbiztonsági szolgálat vezetője és az Alkotmányban megjelölt egyszemélyi vagy egyszemélyi vezetés alatt álló szerv vezetője a vezetése, irányítása vagy a felügyelete alá tartozó szervek tevékenységét, működését és szervezetét szabályozó, a szerv állományába tartozó személyekre nézve kötelező normatív utasítást adhat ki. 24. (1) A közjogi szervezetszabályozó eszköz jogszabállyal nem lehet ellentétes. A közjogi szervezetszabályozó eszközben jogszabály rendelkezése nem ismételhető meg. (2) A közjogi szervezetszabályozó eszközökre vonatkozó rendelkezések nem érintik a kibocsátásukra jogosultak más jogszabályon alapuló egyedi határozat meghozatalára vagy egyedi utasítás adására vonatkozó jogát. 20

21 (3) Állami szerv vagy köztestület tevékenységét és működését szabályozó törvény alapján kiadható más jogi eszköz jogszabállyal és közjogi szervezetszabályozó eszközzel nem lehet ellentétes. AB gyakorlat Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a jogalkotásról szóló évi XI. törvény garanciális szabályainak mellőzésével hozott minisztériumi és egyéb központi állami szervektől származó, jogi iránymutatást tartalmazó leiratok, körlevelek, útmutatók, iránymutatások, állásfoglalások és egyéb informális jogértelmezések kiadása és az ezekkel való irányítás gyakorlata alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróság elvi éllel mutat rá arra, hogy a minisztériumi, egyéb központi állami szervektől származó, jogi iránymutatást tartalmazó leiratok, körlevelek, iránymutatások, útmutatók, állásfoglalások és egyéb informális jogértelmezések, amelyek nem a Jat. garanciális szabályainak betartásával kerülnek kibocsátásra, sértik az Alkotmány 2. (1) bekezdésében deklarált jogállamiság alkotmányos követelményét. Jogbizonytalanságot teremtenek, kiszámíthatatlanná teszik a jogalanyok, a jogalkalmazó szervek magatartását. Bár a bennük foglalt jogértelmezésnek, jogalkalmazási szempontnak semmiféle jogi ereje, kötelező tartalma nincs, miután az államigazgatás központi szervei bocsátják ki, alkalmasak arra, hogy a címzetteket megtévesszék, s a címzettek kötelező előírásként kövessék azokat. Napjainkban, amikor kivételesen nagy jogalkotási teher hárul a jogalkotó szervekre, s ez lelassítja a jogalkotás folyamatát, fokozottan fennáll a veszélye annak, hogy az államigazgatás központi szervei továbbra is ilyen informális eszközökkel próbálják pótolni a jogszabályok hiányosságait. A törvényben foglalt garanciális szabályok be nem tartásával alkotott, ilyen iránymutatások könnyen válhatnak a jogi szabályozást pótló, a jogszabályok érvényesülését lerontó irányítási eszközökké, s ez a jogállamiság követelményével összeegyeztethetetlen. [60/1992.(XI. 17.) AB határozat] [A] jogalkotás diszfunkcionális, ha a jogalkotó normatív szabályozási tárgykörben ( ) egyedi döntést hoz. A normatív aktus szükségképpeni eleme ugyanis az, hogy a címzettek köre szélesebb, s nem közvetlenül és konkrétan meghatározott egy vagy több személy, vagyis a rendelkezés nem valamely konkrét egyedi ügyre vonatkozik. Ha a jogalkotó a hatályos jogszabály alkalmazását, vagy a jogszabály normatív módon történő módosítását kerüli meg az egyedi döntés jogszabályi formába öntésével, a megoldás visszaélésszerűvé válik. A konkrét jogviszonyokat ezzel a módszerrel megszüntető jogszabályi rendelkezés ( ) tartalmában jogalkalmazói ( ) aktus, amely ellen viszont (tekintettel a jogszabályi formára) az érintettek jogorvoslattal nem élhetnek. [5/2007. (II. 27.) AB határozat] 1. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló évi XXXII. törvény szerint a jogszabályokat, valamint a közjogi szervezetszabályozó eszközöket (normatív határozat, normatív utasítás) vizsgálja felül. Állapítsa meg, hogy az alábbi példákban megjelenő normák felülvizsgálatát elvégzi-e az Alkotmánybíróság! a) 18/2004. (X. 25.) KvVM rendelet a Bükki Nemzeti Park bővítéséről és határainak módosításáról A természet védelméről szóló évi LIII. törvény 24. (1) bekezdés a) pontjában, valamint 85. b) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el: 1. (1) Védetté nyilvánítom és a 18/1976. (TK. 59.) OTvH határozattal létesített, valamint a 4/1984. (XII. 13.) OKTH rendelkezéssel, valamint a 23/1996. (X. 9.) KTM rendelettel kibővített Bükki Nemzeti Park területéhez csatolom a Felsőtárkány 1502/18 ingatlannyilvántartási helyrajzi számú, 8,7276 hektár kiterjedésű területet. (2) A Bükki Nemzeti Park részét képező Miskolc 01206/4 helyrajzi számú 0,7875 hektár kiterjedésű terület és a Miskolc 01206/5 helyrajzi számú, 2,2402 hektár kiterjedésű terület védettségét feloldom. 4. E rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba. 21