A TB pénzügyi alapjainak helyszíni ellenőrzése (2. sz. füzet)

Átírás

1 A TB pénzügyi alapjainak helyszíni ellenőrzése (2. sz. füzet) TARTALOMJEGYZÉK I. Megállapítások 1. Az alapok zárszámadásának megalapozottsága 2. Az alapok pénzügyi helyzetének alakulása 1999-ben 3. A társadalombiztosítás bevételeinek teljesülése 4. A nyugdíjbiztosítási alap kiadási előirányzatainak teljesülése 5. Az egészségbiztosítási alap kiadási előirányzatainak teljesülése 6. A nyugdíjbiztosítási alap működési költségvetésének végrehajtása 7. Az egészségbiztosítási alap működési költségvetésének végrehajtása 8. A társadalombiztosítás évi zárszámadási ellenőrzése során feltárt hiányosságok utóellenőrzése Az államháztartásról szóló évi XXXVIII. törvény (Áht.) 86. (7) bekezdése értelmében az Országgyűlés a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai (alapok) költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jelentésével együtt tárgyalja meg. Ezen törvényi előírás alapján elvégeztük az alapok évi zárszámadásának helyszíni ellenőrzését. Az ellenőrzés - a korábbi évek gyakorlatától eltérően -nem terjedt ki a társadalombiztosítás szervei által folyósított ellátások pénzügyi adataira, az elszámolások vizsgálatára (1999-től ugyanis ez nem része az alapok költségvetésének). Az alapoknál az Áht. jelenleg érvényes előírásai alapján kötelező könyvvizsgálatot kell végeztetni. Erre figyelemmel a zárszámadási ellenőrzés az évhez kapcsolódó pénzügyi adatok valódiságának, hitelességének vizsgálatára csak korlátozottan terjedt ki. Az ellenőrzés célja annak megállapítása volt, hogy: - a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak évi költségvetéséről szóló évi XCI. (K. T.) és az ezt módosító évi XCIII. törvény előírásait hogyan hajtották végre; - az alapok pénzügyi egyensúlya, bevételi és kiadási előirányzatai hogyan és milyen tényezők hatására teljesültek;

2 - a végrehajtás során a K. T., az Áht., a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól szóló évi LXXXIV. törvény (A. T.), továbbá az alapok és kezelő szervezeteik irányítását, gazdálkodását, működését, feladatellátását érintő egyéb jogszabályokat miként tartották be. A zárszámadás helyszíni ellenőrzése május 2-ától június 23-ig tartott. A jelentés alapvetően az ennek során szerzett tapasztalatokat foglalja össze. A vizsgálatokat a Nyugdíjbiztosítási Alapot (Ny. Alap) kezelő Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságon (ONYF), az Egészségbiztosítási Alapot (E. Alap) kezelő Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál (OEP), valamint - a bevételek alakulásával összefüggésben - az APEH-nál végeztük el. Tájékozódás, információ szerzés céljából felkerestük a Pénzügyminisztériumot (PM), az Egészségügyi Minisztériumot (EüM), valamint a Magyar Államkincstárt (MÁK) és konzultációt folytattunk az alapokat felügyelő politikai államtitkár titkárságának munkatársaival is. I. Megállapítások 1. Az alapok zárszámadásának megalapozottsága 1.1. A költségvetési beszámolók és a zárszámadási törvényjavaslat elkészítése A költségvetési szervek beszámolási és könyvvezetési kötelezettségéről szóló 54/1996. (IV. 12.) Korm. rendelet, valamint a PM által közreadott zárszámadási körirat szerint az ONYF-nek és az OEP-nek az évi auditált (A, D és a konszolidált G-jelű) beszámolókat május 20-ig kellett elkészíteni és a PM mellett az ÁSZ-nak is megküldeni. A május 19-én illetve 23-án kelt Független Könyvvizsgálói Jelentés szerint mindkét Alapnál az éves konszolidált költségvetési beszámoló illetve az éves költségvetési beszámoló az "1999. december 31-i vagyoni és pénzügyi helyzetéről, valamint az éves pénzforgalom alakulásáról a fenti korlátozó tényezők figyelembe vételével ad megbízható és valós képet." A korlátozó tényezők a következők voltak: "az APEH adótitok megsértése címén nem tette lehetővé a tárgyévben bevezetett folyószámla nyilvántartási rendszer működésének, a folyószámlákra elszámolt tételek helyességének ellenőrzését; a folyószámlákon

3 kimutatott adósságállomány, valamint az elszámolt járulékbevételek nem teljesek és nem pontosak, az eltérések értéke nem számszerűsíthető; az APEH elszámolás alapján a Nyugdíjbiztosítási Alap tényleges bevételét képező E Ft-ot az Egészségbiztosítási Alapnál számolták el bevételként. A könyvvizsgálat eredményéről az Áht. 86/A. (3) bekezdése alapján a Kormánynak a zárszámadás keretében az Országgyűlést tájékoztatnia kell. Az alapkezelők zárszámadás törvényjavaslatának - az elemi beszámoló adataival megegyező - összeállítására a PM körirata szintén a május 20-i határidőt írta elő. A könyvvizsgálat utáni végleges beszámolókat, továbbá az ONYF és az OEP zárszámadási javaslatát május 24-én kaptuk meg. Ezzel a zárszámadás helyszíni ellenőrzéséhez a legfontosabb dokumentumok rendelkezésre álltak. Az Áht a szerint a Kormány a zárszámadási törvényjavaslatot az Országgyűlésnek történő benyújtást 60 nappal megelőzően juttatja el az ÁSZ-nak. Hivatalosan a június 30-i határidőig a törvényjavaslatnak a közigazgatási államtitkári egyeztetés utáni változatát kaptuk meg. A Kormány a törvényjavaslatot július 4-én fogadta el, ami a zárszámadáshoz kapcsolódó kérdésekben megegyezett az említett változattal. Egyéb kérdésekben a parlamenti benyújtásig (ez legkésőbb augusztus 31.) még várhatóak módosítások és kiegészítések A beszámolók adatainak egyeztetése a Magyar Államkincstárral Az Áht. értelmében az alapkezelők (1998-tól) és az alapok (1999-től) kincstári körbe tartoznak. Mindez változásokat eredményezett a finanszírozás rendjében, a pénzforgalom nyilvántartásában és egyeztetésében. A kincstári finanszírozás tapasztalatai összességében pozitívak, komolyabb gondok sem év közben, sem az éves elszámolás kapcsán nem merültek fel. Az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendeletben foglaltaknak megfelelően a Kincstár a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai kiadásait a naponta befolyt bevételekből, a tényleges napi hitelszükséglet jóváírásával teljesíti. A napi bevételi többletet pedig automatikusan leemeli a hitel törlesztésére. Az Ny. Alap ellátási célú kifizetéseit (amelyek a költségvetési törvény szerint túlléphető előirányzatok) megelőzően a Kincstár nem végez fedezetvizsgálatot.

4 Az E. Alap ellátási célú kifizetései esetében a túlléphető előirányzatokat a Kincstár fedezetvizsgálat nélkül, a nem túlléphető előirányzatokat (ilyen a gyógyító-megelőző ellátás finanszírozása, a gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök támogatása) fedezetvizsgálat mellett teljesíti. Utóbbiak esetében az előirányzatfelhasználást a Kincstár jóváhagyott finanszírozási terv alapján vezeti. A Kincstár az alapokról külön nem készített kincstári beszámolót, csak összevontan (a tb. szervek közreműködésével folyósított ellátásokat is beleértve), amit azonban az alapkezelők nem kaptak meg. A bevételek és a kiadások egyeztetésére a Kincstár által a napi pénzforgalomról küldött kivonata adott lehetőséget. Az egyeztetés rendje nem szabályozott. A zárszámadásban elszámolt bevételek és a kincstári adatok megegyeznek. A kiadások között az E. Alap zárt előirányzatainál voltak eltérések. Ebből a legjelentősebb a gyógyító-megelőző ellátás, aminek kiadása a zárszámadásban 338,9 Mrd Ft, a Kincstár kimutatása szerint viszont csak 319,5 Mrd Ft. Ez ellentétes a pénzügyi szolgáltatások teljesítésének rendjéről szóló 42/1996. (XII. 28.) PM rendelet azon előírásával, hogy a gyógyító-megelőző ellátás összevont jogcímre meghatározott kincstári tranzakciós kódnak (903 KTK) év végén egyenlege nem lehet. Az eltérés nagyobb része abból adódik, hogy a kórházaknak 1998-ban előlegként kifizetett, de csak 1999-ben könyvelt összeg a Kincstár évi pénzforgalmi adatai között nem jelent (nem jelenhetett) meg. Az OEP által elrendelt belső vizsgálat az eltéréseket tisztázta, utalványozottól eltérő kifizetésekre nem került sor. A gyógyszerár támogatást - a K. T. 6. (2) bekezdésében foglaltak betartása mellett - az előirányzat novemberében történt megemeléséig előrehozott finanszírozással oldották meg. A 2077/1999. (IV. 21.) Korm. határozatban engedélyezték, hogy a Kincstár áprilistól októberig az időarányos teljesítéstől eltérően, 12 %-kal magasabb összegben teljesítse a kiadásokat. Az alapok működési költségvetéséről a Kincstár elkészítette az éves kincstári beszámolókat és azokat februárban megküldte az alapkezelőknek, egyeztetés és az eltérések tisztázása céljából. Az ONYF működési költségvetési beszámolójának teljesítési adatai főösszegben és előirányzatonként is eltértek a kincstári beszámoló adataitól. Ennek oka, hogy a Kincstár a teljesítési adatok helyesbítését csak január 31-ig fogadta el és az auditálás miatti könyvelési helyesbítéseket sem tudta kezelni.

5 Az OEP esetében főösszeget nem érintő (főleg téves KTK kódok alkalmazása miatti) eltérések fordultak elő az egyes előirányzatoknál. 2. Az alapok pénzügyi helyzetének alakulása 1999-ben A társadalombiztosítási alrendszer évi pénzügyi helyzete a vártnál valamivel kedvezőtlenebb lett, a kialakult hiány nagysága azonban nem tért el jelentősen a tervezettől. Az alrendszer összevont hiánya a tervezett 41,7 Mrd Ft-tal szemben 46,7 Mrd Ft lett. Ezen belül az Ny. Alap 1,1 milliárd forintos többlettel, az E. Alap 47,7 Mrd Ft-os hiánnyal zárta az évet. Az évi XCIII. törvény 6. (4) bekezdése a gyógyszer előirányzat 141 Mrd Ft-ra emelése miatt az alrendszer, illetve az E. Alap eredetileg 41,7 Mrd Ftos hiányának mintegy 3 Mrd Ft-os túllépéséhez járult hozzá, ami végül 6 Mrd Ft lett. A pótköltségvetést helyettesítő rendelkezésekkel kapcsolatos álláspontunkat a jelentés 5.3. pontjában részletesen kifejtjük. A helyzet reális megítéléséhez hozzátartozik, hogy mindkét alapnál a vártnál (20,4 Mrd Ft-tal) több vagyonbevétel realizálódott, ami "egyszeri"- jellegénél fogva többé nem ismétlődhet meg. Az E. Alap pénzügyi helyzete (az előző évekéhez hasonlóan) ben is kritikus volt. A bevételek és a kiadások is a tervezettnél kedvezőtlenebbül alakultak. A pénzforgalmilag kialakult hiány - önmagában - nem tükrözi a reális helyzetet. Az E. Alaphoz - a jelentés pontjában foglaltak szerint - 20,8 Mrd Ft-tal több bevétel jutott, mint amennyi a törvényes jogcímek szerint, a bevételek pontos megosztásával megillette volna. Ha ez nem történik meg, az E. Alap hiánya lényegesen nagyobb lett volna. A kiadások teljesítéséhez az alapok folyamatosan - napi gyakorisággal - igénybe vették a Kincstári Egységes Számlát (KESZ). Az Ny. Alapnál a napi átlagos hitel állomány 57 Mrd Ft volt, januárban azonban még csak 10 Mrd Ft, decemberben viszont már 100 Mrd Ft fölé emelkedett. Az E. Alap esetében a hiteligény még magasabb volt, a napi átlag csaknem 106 Mrd Ft, a decemberi átlag pedig 111 Mrd Ft. A hitelfelvételeknél betartották a Magyar Köztársaság évi költségvetéséről szóló évi XC. törvény 28. -ának - a napi likviditási terv készítésére vonatkozó - előírásait. A központi költségvetésből származó megtérítéseket is az előírt ütemezés szerint utalták át az alapok számlájára.

6 3. A társadalombiztosítás bevételeinek teljesülése A K. T. az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerének bevételi főösszegét 1999-re 1.569,5 Mrd Ft-ban állapította meg, ami összességben 1.570,2 Mrd Ft-ra teljesült. Az előirányzat teljesülése mellett a különböző bevételi tételek alakulását eltérő tendenciák jellemezték. A pénzügyi egyensúly szempontjából az alapok ellátásainak fedezetéül szolgáló, törvényekben "garantált" (állandó) bevételek a meghatározóak, melyek között vannak az alapokat közösen, illetve kizárólagosan megillető bevételek. E bevételek együttesen számított előirányzata 1.509,2 Mrd Ft volt, amitől a teljesítés (1.489,3 Mrd Ft) 1,3 %-kal maradt el. Lényeges változás volt, hogy 1999-től a járulékokkal (bevallás, befizetés, nyilvántartás, behajtás, ellenőrzés) kapcsolatos feladatokat a társadalombiztosítás igazgatási szerveitől az APEH vette át. Ez főleg az OEP korábbi feladatait érintette. Az elmúlt évet sok tekintetben átmenetinek kell minősíteni. Az adóhivatalnak az új feladat megismerésére, átvételére minimális felkészülési idő állt rendelkezésére, ami a feladatok megoldásában éreztette hatását. A körülményeket reálisan mérlegelve azonban meg kell állapítani, hogy az APEH összességében igyekezett megfelelni az elvárásoknak. Az alapokat kezelő ONYF és OEP ezzel a változással sajátos helyzetbe került. A kialakított szabályozás következtében gyakorlatilag megszűnt a bevételekkel való közvetlen kapcsolatuk, gazdálkodási önállóságuk e tekintetben formálissá vált (jelenleg az APEH által közölt adatok tudomásulvételén kívül egyéb "jogosítvánnyal" nem rendelkeznek). Az alapok kezelésének és teljesítményének minősítésénél tehát meghatározó jelentőségűvé vált a külső, közreműködő szervek tevékenysége. Hasonlóképpen megszűnt a rálátás, a kontroll lehetősége a társadalombiztosítással szembeni tartozások (túlfizetések) alakulására is. Az alapok mérlegébe a követelés (kötelezettség) állomány anélkül került be, hogy annak valódiságáról az alapkezelők meggyőződhettek volna. Az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 114. (6) bekezdése értelmében "a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak mérlegében kimutatott, az APEH járulékelszámolása keretében vezetett tartozások és túlfizetések állományának valódiságáért az APEH tartozik felelősséggel" A járulék- és hozzájárulás bevételek alakulása

7 Járulékok és hozzájárulások címén realizált bevételek összességében 1.373,8 Mrd Ft-ra teljesültek, ami a tervezettet 1,9 Mrd Ft-tal haladta meg. A legfontosabb három bevételi elem alakulását az alábbi adatok mutatják: előirányzat teljesítés % munkáltatói járulék 951,3 Mrd Ft. 968,0 Mrd Ft. 101,8 biztosítotti járulék 204,2 Mrd Ft 217,8 Mrd Ft 106,7 egészségügyi hozzáj. 171,7 Mrd Ft 156,8 Mrd Ft 91,3 Kedvezően alakultak a bruttó keresetektől függő munkáltatói és egyéni járulékok. Az egészségügyi hozzájárulás bevételek 1999-ben is elmaradtak a tervezettől (az elmaradás a százalékos hozzájárulás esetében jelentős, a tervezett 20,1 Mrd Ft-tal szemben a teljesítés 8,5 Mrd Ft). Ez a két alapnál eltérő helyzetet teremtett, amíg az Ny. Alap bevételei túl-, addig az E. Alap bevételei alul teljesültek Az APEH adatszolgáltatása a bevételek alakulásáról A MÁK által az APEH nevén vezetett számlákon elszámolt járulékbevételeket a Kincstár naponta utalja át az OEP és az ONYF bevételi számláira. A K. T a (amely egy új szakasszal egészítette ki a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól szóló évi LXXXIV. törvényt) előírta, hogy: "Az APEH a járulékbevételekről, havonta a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetésével azonos bontásban, előzetes adatot szolgáltat a pénzügyminiszter, valamint az OEP és az ONYF részére." Az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30) Korm. rendelet szerint az adatszolgáltatást: "1999. június 20-ig kell teljesíteni az I-V. havi adatokról. A kifizetőhelyen folyósított ellátásról első ízben április 15-ig kell adatot szolgáltatni." Ez a törvényi előírásokhoz viszonyítva már önmagában is engedményt jelentett. Az alapokat jogcímenként, külön-külön megillető bevételekre vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségét az APEH nem teljesítette (amiben objektív tényezők is szerepet játszottak), ezt a PM sem tudta elérni. Első ízben október 1-én közölte az előírt formában és tartalommal az adatokat a január és szeptember 24. közötti (tört-) időszakra. Az adatok állandóan változtak, azokat a bevallások

8 feldolgozásának menetében folyamatosan korrigálták. Egy adott időpontban, adott időszakra nem lehetett "végleges" adatokat előállítani, annak ellenére sem, hogy a második félévtől az alapkezelőkkel rendszeresen próbáltak egyeztetni. Az APEH első éves adatszolgáltatása február 21-én történt, de annak további egyeztetésére volt szükség, mivel a túlfizetési állomány korábbi gyakorlat szerinti megosztását az OEP kitolta. A járulékbevételek végleges - éves - elszámolására április 20-án került sor, az alapok ennek alapján készítették el a költségvetési beszámolókat és a zárszámadás is erre épült A bevételek két alap közötti megosztása, elszámolása A K. T a szerint az APEH által beszedett bevételeket az OEP és az ONYF főigazgatója által kötött megállapodás alapján kellett megosztani a két alap között. A januárban kötött megállapodás értelmében a januári bevételeket 37,5-62,5 % arányban, a február-december közötti bevételeket 28,5-71,5 % irányban kellett megosztani, az E. és az Ny. Alap között. A megállapodás az egészségügyi hozzájárulásra és a pénzforgalom nélküli tételekre nem vonatkozott. Az APEH adatszolgáltatásának elmaradása miatt a megállapodás tartalma év közben nem módosult, az arányok változatlanok maradtak. A napi megosztás és az alapokat jogcímek szerint megillető bevételek eltérése miatti különbözet (havi, illetve éves) megállapítására és pénzügyi rendezésére sem került sor. Az APEH decemberben többször tett kísérletet a különbözet megállapítására és a pénzügyi rendezésre, de a nagyságában és előjelében is változó összegek rendezését az alapkezelők elutasították és azt a PM sem támogatta. (Az APEH december 27-i levele szerint az E. Alapot a november végéig terjedő időszakra 35,9 Mrd Ft illette volna meg.) Az APEH az összes járulékbevételek nemenkénti megosztásából indult ki. Először a folyószámlán lévő bevételek járulék fajtáinak összesítése történt meg - a kiegyenlítési sorrend figyelembe vételével - az február és december közötti időszakra, majd ehhez hozzáadták a NYUFIG könyvelése alapján a januári bevételeket és arányos osztással a függő bevételeket és a túlfizetéseket. Az így összesített járulékokat egységesen az 1999-re előírt arányok szerint osztották meg a két ág között, függetlenül a követelés keletkezésének időpontjától. Az előző pontban említett április 20-i "végleges" elszámolás jelentős eltérést mutatott a már átutalt bevételek megosztásához képest, melynek következtében az E. Alapnak 20,8 Mrd Ft-ot át kellett volna adnia az Ny. Alapnak. A pénzforgalmi és a bevételi jogcím szerinti adatok között az eltérés kétségtelenül fennáll, e nélkül az alapok 1999.

9 évi pénzügyi pozíciója másképp alakult volna (ami azonban az alrendszer egészének helyzetét nem érinti). A K. T. az eltérés pénzügyi rendezését írja elő, amire nem került sor. A zárszámadási törvény-javaslatban a Kormány ennek elengedésére tesz javaslatot, ami indokolt lehet, mivel a pénzügyi rendezés befolyásolná a év folyamatait (amikor az évihez hasonló eset a módosított szabályok miatt várhatóan már nem fog előfordulni) A járulék-folyószámlák rendezése A járulékbevételek alapok közötti megosztását befolyásolta a folyószámlák nyitó egyenlegének meghatározása. Az APEH által átvett, több, mint 2 millió darab folyószámla helyett újakat nyitott, ahol a nyilvántartás alapja az adó-, illetve az adóazonosító szám. A társadalombiztosítási járulék-folyószámlák rendezéséről szóló évi LXIV. törvény értelmében a folyószámlák egyeztetett nyitó egyenlegeit december 31-ig kellett volna megállapítani. Ezt nem sikerült megvalósítani májusában a számlák kb. 15 %-át még nem egyeztették le, ami a számlákon lévő összegeket tekintve nagyobb mértékű rendezetlenséget is takarhatott. A rendezetlen számlák aránya a fővárosban 29 %. Az LXIV. törvény végrehajtásával " a központi költségvetés, illetve a társadalombiztosítást illető adó- és járulékbevételek realizálásának ellenőrzése" tárgyú - az APEH-nál ez év februárjában végzett helyszíni - vizsgálat részletesen foglalkozott, ennek részeként a folyószámla nyilvántartás helyzetével is. Az ellenőrzés idején a rendezetlen számlák aránya még magasabb (országosan 39 %, a fővárosban pedig 55,6 %) volt. A vizsgálat egyéb megállapításait e helyen nem ismételjük meg. Az APEH döntése szerint a pénzforgalmi ellenőrzéssel egyeztetett folyószámlák nyitó egyenlegénél egy összegben állapították meg a járulékot, majd a szektor kódonként meghatározott - az elmúlt évek tapasztalati számain alapuló - kiegyenlítési sorrendnek megfelelően gépi programmal bontották fel ezeket a főbb járulék típusokra. Ez a megoldás meggyorsította folyószámlák rendezését azonban a nyitó egyenlegek megbízhatóságát illetően több problémát is okozott: ˇ Minden járulék fajtát megképeztek, akár volt abból hátraléka a járulékfizetőnek, akár nem. Még az egészségügyi hozzájárulás hátralékát is szétosztották, mert 1999-től ezt az adók között tartják nyilván. ˇ Az átlagos százalékok nem tükrözik az egyes munkáltatók sajátosságait (mennyi a magánpénztárakhoz csatlakozók aránya, hogyan alakult a táppénz igénybevétele stb.).

10 ˇ A hátralékok megtérülése nem egyenletes és nem is átlagos, nem az arányszámokat követi. Mindezek 1999-ben befolyásolták az alapok közötti bevételek megosztását és ami 2000-ben is jelentkezni fog. A törvény lehetőséget adott az előtt keletkezett késedelmi pótlék és bírság tartozás elengedésére, ha az adós 30 napon belül vállalja a tőke tartozás megfizetését. Ezzel a lehetőséggel viszonylag kevesen éltek, az elengedett összeg 192,6 M Ft volt. Az évi LXIV. törvény alapján lehetőség volt arra is, hogy a 10 ezer forint alatti tartozásokat saját hatáskörben elengedjék. Ennek összege 217,8 M Ft volt A társadalombiztosítással szembeni tartozások alakulása Az december 31-i tartozásállomány (a korengedményes nyugdíjtartozásokkal együttesen számítva - ami a NYUFIG-hoz tartozik) meghaladta a 300 Mrd Ft-ot. A növekedés 1998-hoz viszonyítva 13,5 %-os, több, mint a megelőző években volt. Az APEH-nál nyilvántartott tartozások nagysága végén 285,2 Mrd Ft volt, szemben az december 31-i 251,2 Mrd Ft-os összeggel. A növekedés alapvetően a felszámolás alatt álló gazdálkodók tartozásában jelentkezett. A kintlévőségek behajtásából a K. T. 45,5 Mrd Ft-os behajtási bevétellel számolt, a teljesítés - az összes bevételből - 21 Mrd Ft. Ez az összeg nem tartalmazza a kényszerintézkedés nélküli bevételeket (a fizetési felszólításra, vagy az adós által kért halasztás alapján fizetett összegeket). A hatékonyabb behajtási tevékenységet az elmúlt évben a folyószámlák rendezetlen nyitó egyenlegei is akadályozták Az alapok központi költségvetésből származó bevételei A K. T. 130,1 Mrd Ft összegben tartalmazott különféle jogcímeken központi költségvetési hozzájárulást, ami 107,1 Mrd Ft-ra teljesült. Az E. Alap esetében három jogcímen történt a tervezettel (30,3 Mrd Ft) azonos összegű pénzeszköz átadás. A terhesség-megszakítással kapcsolatos térítés 890 M Ft, az egészségügyi feladatok ellátásával összefüggő hozzájárulás 2,7 Mrd Ft, a jövedéki adóból átadott bevétel pedig 26,7 Mrd Ft volt. Az Ny. Alap költségvetési támogatása 76,8 Mrd Ft volt. A magánnyugdíj-pénztárakba átlépők miatti járulék kiesés pótlására 57,2 Mrd Ft-ot utaltak át az Alapnak, ami a számítottnál 12,6 Mrd Ft-tal kevesebb. A PM tájékoztatása szerint az átlépők között a korábban számítottnál nagyobb volt a kiskeresetűek aránya, ezért az egy főre jutó tagdíj - így a járulék kiesés is - kisebb.

11 Ez azért vethető fel kérdésként, mert az Ny. Alapba a pénztártagok által befizetett 2 %-os egyéni járulékból számolva - ennek összege a zárszámadásban 16,8 Mrd Ft - jóval kisebb összeg (50,4 Mrd Ft) adódna. Az Ny. Alap egyensúlyi helyzetének biztosításához nem volt szükség az eredetileg előirányzott 19,4 Mrd Ft-os támogatásra, végül is csak 9 Mrd Ft átadására került sor (az Alap még így is enyhe szufficittel zárta az évet) Vagyonból származó bevételek A K. T. 9. -a 1999-ben a vagyonértékesítés költségeinek elszámolása után - az ellátások fedezetére - összesen 53,7 Mrd Ft-os vagyonbevétellel számolt, melyet a teljesítés - 73,8 Mrd Ft - meghaladott. A bevételek minkét alap esetében meghaladták az előirányzatot, ami az Ny. Alap esetében a Richter G. Rt. részvényeinek, az E. Alapnál pedig az OTP részvények eladásából következett be. Az említett részvényeket az ÁPV Rt. a könyv szerinti értéket meghaladó áron tudta értékesíteni. A bevételek 96,4 %-a az ingyenesen juttatott vagyon értékesítéséből, a fennmaradó rész hozambevétel, illetve a tartozás fejében átvett vagyon értékesítéséből származott. A társadalombiztosítás igazgatási szerveinek irányításával kapcsolatos feladatokról és hatáskörökről szóló 131/1998. (VII. 23.) Korm. rendelet 4. (3) bekezdése alapján "az alapok vagyonának értékesítését, valamint az értékesítésig történő vagyonkezelést - a működést közvetlenül szolgáló vagyonelemek és az december 31-ig járuléktartozás fejében átadott, valamint követelés fejében felajánlott vagyon kivételével - kizárólag az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. végezheti." Az alapokat felügyelő politikai államtitkár márciusában az ÁPV Rt.-vel (és a tartozásos vagyon tekintetében a KVI-vel) megkötötte a vagyonkezelési és vagyonértékesítési szerződést. A KVI a társadalombiztosítási alapok járuléktartozás fejében december 31-ig kapott vagyonából 4,7 Mrd Ft névértékű vagyont vett át, aminek csak töredékét értékesítette (128 M Ft-ért). Az átadott kb. 300 db ingatlanból, hármat adtak el. A vagyonkezelés költségei az alapokat terhelték, miközben bevételhez nem jutottak. Az során már az APEH által átvett vagyonból nem történt értékesítés. Az átvett vagyonról az APEH nem adta át az alapkezelőknek a nyílvántartásba vételhez szükséges dokumentációt (ezért ezeket az alapok mérlege nem is tartalmazza). A helyszíni vizsgálat idejéig a KVI-nek nem adtak át vagyonelemeket, a két szervezet (APEH-KVI) között szerződéses kapcsolat sem létesült.

12 Egyértelmű, hogy vagyonnal kapcsolatos feladatok az ingyenesen juttatott vagyon értékesítése után is lesznek, mert a tartozásos vagyon fennmarad. E vagyoni körre vonatkozóan az alapkezelőknél, az APEH-nál, illetve a Kincstárnál megoldatlan az átvétel rendje, a számviteli előírásoknak megfelelő nyilvántartása, kezelése és értékesítése, felsorolt szervezetek együttműködése. 4. A nyugdíjbiztosítási alap kiadási előirányzatainak teljesülése A K. T. az Ny. Alap kiadásainak főösszegét 914,7 Mrd Ft-ban határozta meg. A teljesítés - közel azonos - 915,6 Mrd Ft. A kiadásokból 15,7 Mrd Ft a működési kiadások összege, amiről a jelentés 6. pontja szól részletesen A nyugellátások kiadásai A nyugdíjkiadások K. T. szerinti előirányzata 893,1 Mrd Ft volt, ami 894,3 Mrd Ft-ra teljesült. A kiadások 112,5 Mrd Ft-tal, 14,4 %-kal haladták meg az előző évit. Öregségi nyugdíjakra 618,0, a korhatár feletti I-III. csoportos és a korhatár alatti I-II. csoportos rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugellátásokra 147,7 és hozzátartozói ellátásokra 128,3 Mrd Ft-ot fordítottak. Méltányossági célú kifizetésekre a K. T. 8. -a összesen 950 M Ft-ot irányozott elő (méltányossági nyugdíjemelésre 600 M Ft-ot, egyszeri segélyekre 350 M Ft-ot). A zárszámadás - nevesítetten - a 350 M Ft-os segélykeret elköltéséről ad számot. A méltányossági alapon megállapított nyugdíjemelések megvalósultak, de e kiadásokat elkülönítetten (az egyes nyugdíjnemekre) nem lehet kimutatni. A nyugdíjkiadások alakulását 1999-ben alapvetően a nyugdíjemelés mértéke és módja határozta meg. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló évi LXXXI. törvény (Tny.) 1999-től módosított 62. -a alapján megváltoztak a nyugdíjak rendszeres, éves emelésének szabályai. Az évi nyugdíjemelés ezen belül is sajátos szabályok szerint történt, figyelemmel a Tny. 62. (2) bekezdésében, valamint a 222/1998. (XII. 30.) Korm. rendeletben foglaltakra. A tárgyévi nyugdíjemelés számítási módja a megelőző és a következő évek automatizmusaitól egyaránt eltért. A nyugdíjakat januárban a tárgyévre tervezett fogyasztói árnövekedés mértékének megfelelően 11 %-kal, legalább havi forinttal, legfeljebb 25,5 %-kal kellett megemelni. E szabály érvényesítésével az elmúlt esztendőben az egyéni nyugdíjak a két szélső érték között, átlagosan 14,2 %-kal növekedtek. Az emelés után az évi nyugdíj-minimum havi forintos összege 12 %-kal, forintra

13 emelkedett. A forintos határértéket képviselő nyugdíj-szint felett az ellátások egyöntetűen 11 %-kal növekedtek. Az öregségi nyugdíjak havi átlagos összege forint volt, ezen belül (a teljes állomány 95 %-át kitevő) korhatár feletti nyugdíjakra forintot, az előrehozott nyugdíjazással összefüggő ellátásokra forintot és a korkedvezményes ellátásokra forintot fizettek ki. A rokkantsági nyugdíjak átlagos összege havonta forint volt, a hozzátartozói ellátásokra alapellátásként mintegy forintot folyósítottak, a különféle kiegészítő ellátások átlaga pedig forint volt. Az Alapból 1999-ben 2,4 millió fő részére több, mint 2,9 millió ellátást folyósítottak. Az ellátások cserélődéséből (illetőleg összetétel-változásából) ben mintegy 3 Mrd Ft kiadásnövekedés következett be. Az induló nyugdíjak a korábbi évekénél kedvezőbben alakultak, amiben szerepe volt a valorizációba aktuálisan bekerült évi magas kereseti indexnek, a degresszió kedvezőbb szabályozásának, a hosszú szolgálati idő viszonylagos felértékelődésének és az egyéni járulékalap felső összeghatára (plafon) megemelésének is A nyugdíjrendszer továbbfejlesztése érdekében 1999-ben hozott intézkedések A Kormány 2102/1999. (V. 5.) számú határozata "a nyugdíjrendszer továbbfejlesztésével kapcsolatos feladatokról" a magánpénztárakkal, a járulékbeszedési és információs rendszer változásával, a társadalombiztosítási öregségi nyugdíjrendszer helyzetével, a rokkantsági és hozzátartozói ellátások rendszerével, továbbá a vegyes nyugdíjrendszer működésével, felülvizsgálatának szükségességével kapcsolatosan fogalmazta meg az időszerű teendőket. A feladatokat tárcaközi munkabizottsági formában, 1999-re előírt (eleve rendkívül szűkre szabott) határidők mellett kellett elvégezni. A végrehajtásra négy munkabizottság jött létre, amelyeknek "műhelyében" szakmai anyagok, tanulmányok készültek el. A kitűzött tennivalók megvalósulása csak részlegesnek tekinthető. A PM-től kapott tájékoztatás szerint készült ugyan kormány-előterjesztés, de konkrét döntések nem születtek, a nyugdíjrendszer továbbfejlesztésének iránya nem körvonalazódott Az Ny. Alap egyéb kiadásainak alakulása Postaköltségek és egyéb kiadások

14 Az Alap postaköltségeinek eredeti előirányzata M Ft volt. A M Ft-os teljesítés ettől kismértékben maradt el. A tényadat magában foglalja az APEH-nak átutalt 801 M Ft-ot is, amire a K. T. eredetileg nem tartalmazott előirányzatot. A postaköltségek kiadási tétele M Ft, az egyéb (főként kamat-) kiadások összege 46 M Ft. Az alapok évi költségvetésének végrehajtásáról szóló évi XCIII. törvény visszamenőleg módosította a K. T.-t, azt egy új 12/A. -sal egészítette ki. E szerint az APEH-hoz került járulékigazgatási feladatokkal összefüggésben, a dolgozók személyi célú ösztönzésére a munkáltatói nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékok, az egyéni nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékok, továbbá az egészségügyi hozzájárulás bevételi előirányzatainak 101 %-os együttes teljesülése esetén az alapoknak összesen M Ft-ot - ebből az Ny. Alapnak 1000,7 M Ft-ot - kell átutalni az APEH részére. A november 25-ig teljesítendő 100 %-os pénzátadás egyetlen jogszabályi feltétele az volt, hogy az előírt teljesítés mértéke október 31-ig érje el a 89 %-ot, vagyis haladja meg az időarányos (83,3 %-os) mértéket. Az APEH PM felé adott elszámolása szerint október 31-ig a jutalmazás feltételét képező (1 %-kal emelt) előirányzatnak csak a 86 %-a teljesült. A pénzügyminiszter az APEH kezdeményezésére a "részteljesítést" és az évi "különleges körülményeket" értékelve a törvény szerinti összeg 80 %-ának kifizetését engedélyezte. Így került sor - az alapokat felügyelő politikai államtitkár utasítására - az Ny. Alap esetében a már említett 801 M Ft átutalására. A K. T. nem szól a "részteljesítés"-ről (noha nem is tiltotta annak elismerését) és a pénzügyminiszter részére nem biztosít mérlegelési jogkört sem. Az alapok - jutalmazás alapjába beszámító - bevételeinek összege, az APEH éves (2000. április 20-án teljesített) elszámolása szerint, 1.342,6 Mrd Ft, ami az 1.327,2 Mrd Ft-os bevételi előirányzat 101,2 %-os teljesítését jelenti. Az utólagos elszámolás alapján a kifizetés indokoltnak tekinthető. A járulék-bevételi előirányzatok túl-, az egészségügyi hozzájárulásból származó bevételek viszont alul teljesültek, mint erről a jelentés 3.1. pontja szól. Ez a két pénzügyileg önálló alapnál eltérő helyzetet teremtett. Az Ny. Alap esetében a teljesítés 102,6 %-os, az E. Alap esetében ugyanakkor csak 99,3 %-os. Hozzájárulásuk az APEH dolgozóinak személyi ösztönzéséhez, ettől függetlenül, egységes volt A vagyongazdálkodás kiadásai A K. T. két jogcímen tartalmazott kiadási előirányzatot: a Postabank garanciális kötelezettségének teljesítésére M Ft-ot és a vagyongazdálkodás valóságos kiadásaira 260 M Ft-ot, együttesen tehát M Ft-ot. A teljesítés M Ft volt.

15 A postabanki kiadások M Ft-ot tettek ki, amiből a tőketörlesztés összege 1.172, a kamat 501 M Ft volt. Az ÁSZ az alapok évi zárszámadásának ellenőrzése kapcsán, az alapok vagyonának állami tulajdonba vétele miatt, vitatta a költségvetésben a tulajdonosi jogokhoz kötődő viszontgarancia indokoltságát és jogszerűségét. (2001-től ennek már vagyonbevétellel biztosított fedezete sem lesz.) Ezt az álláspontunkat a továbbiakban is fenntartjuk. A vagyongazdálkodással kapcsolatosan ténylegesen 370 M Ft kiadás merült fel. Növekedtek az ÁPV Rt. vagyonkezelési és vagyonértékesítési tevékenységével összefüggő kiadások, amit a vagyonbevételi többlet magyaráz. 5. Az egészségbiztosítási alap kiadási előirányzatainak teljesülése Az E. Alapból folyamán teljesített kiadások összege 701,2 Mrd Ft volt, ami a tervezettet (696,5 Mrd Ft) 6,7 %-kal haladta meg. Ebből 19,2 Mrd Ft a működési kiadások összege, melynek felhasználását a jelentés 7. pontja részletesen ismerteti. A működési kiadások nélkül az Alap ellátási és az ellátásokhoz kapcsolódó egyéb kiadásainak terv szerinti összege 677,5 Mrd Ft volt, ami év közben 687,1 Mrd Ft-ra módosult. Az egyes - természetbeni - ellátási előirányzatokat érintő módosításokat alapvetően a gyógyszerkassza alultervezettsége és az ezt követő kormányzati intézkedések sorozata váltotta ki. A teljesítés végül is 682 Mrd Ft lett, melyből a természetbeni ellátásokra 504,1 Mrd Ft-ot, az E. Alapot terhelő nyugellátásokra 115,9 Mrd Ft-ot, az egyéb pénzbeni ellátásokra 58,8 Mrd Ft-ot és az egyéb - ellátásokhoz kapcsolódó - kiadásokra 3,2 Mrd Ft-ot fordítottak. A kiadások alakulását ellátásonként eltérő tendenciák határozták meg A gyógyító-megelőző egészségügyi ellátásra fordított kiadások A K. T. a gyógyító-megelőző ellátások "zárt" előirányzatát 350,2 Mrd Ft-ban állapította meg, a felhasznált összeg 11,3 Mrd Ft-tal kevesebb lett, 338,9 Mrd Ft. A gyógyító-megelőző egészségügyi ellátás eredeti előirányzatából mintegy 7 Mrd Ft-os céltartalékot kellett képezni. A K. T. 10. (1) bekezdésében zárolt céltartalék - (2) bekezdés szerinti - a gyógyító-megelőző feladatok finanszírozására történő felhasználásáról (figyelemmel a Magyar Köztársaság évi költségvetéséről szóló

16 1998. évi XC. törvény 49. (4) bekezdésének előírásaira is) a Kormány döntése a későbbiek során sem született meg. Az eredeti előirányzat tervezésénél 13 %-os bér- és 11 %-os dologi növekményt vettek figyelembe. A Kormány a gyógyszer-támogatási előirányzat túllépésére tekintettel (amire már az ÁSZ költségvetési véleményében felhívta a figyelmet) a gyógyító-megelőző ellátások terhére két esetben rendelt el zárolást, összesen 6,1 Mrd Ft összegben (a 2077/1999. (IV. 21.) Korm. határozatban 5 Mrd Ft-ot és a 2214/1999. (VIII. 15.) Korm. határozatban további 1,1 Mrd Ft-ot). A zárolások hatásairól a 2077/1999. (IV. 21.) Korm. határozat 6. pontja az egészségügyi miniszter tájékoztatási kötelezettségét írja elő. Ilyen dokumentumot a helyszíni vizsgálat idején nem bocsátottak a rendelkezésünkre. Az Egészségügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára július 31- én kelt levelében jelezte ennek megtörténtét. Az év végén a 2375/1999. (XII. 27.) Korm. határozattal a korábbi elvonást 1,7 Mrd Ft-tal csökkentették. Az összeget a fekvőbeteg ellátás kasszájába jutatták vissza. Az egészségügy finanszírozására az E. Alapból 1999-ben végül is összesen 338,9 Mrd Ft-ot használtak fel, vagyis az előirányzatnál 11,3 Mrd Ft-tal kevesebbet A kiemelt előirányzatok közötti évközi átcsoportosítások A K. T. 5.. (3) bekezdése szerint a gyógyító-megelőző előirányzaton belül a kiemelt előirányzatok között az egészségügyi miniszter a felügyelő politikai államtitkárral együtt átcsoportosíthat. A zárolásokat és az év végi forrás visszaadást is beleértve erre öt alkalommal került sor, végeredményét tekintve a fekvőbeteg ellátás javára. Az átcsoportosításokat - egy kivétellel - szabályszerűen hajtották végre. Az 5.1. pontban említett 5 milliárd forintos zárolás kiemelt előirányzatokra történő felosztását jóváhagyó döntés miniszteri dokumentuma hiányzott A 13. havi illetmény fedezete A K. T. 5. (2) bekezdése deklarálja, hogy a gyógyító-megelőző ellátás kiadási előirányzata a 13. havi illetmény fedezetét is tartalmazza. Ez azonban a szektorsemleges finanszírozás következtében az egységes díjakon keresztül jut el a szolgáltatókhoz. Így a 13. havi bér fedezete "külön többletként" - nevesítetten - a költségvetési rendben gazdálkodó intézmények finanszírozásában nem jelenik meg. A finanszírozás, a költségvetési gazdálkodás és a közalkalmazottakat törvény szerint megillető személyi

17 juttatások szabályainak ellentmondásaira többször is utaltunk már. Ennek lényege az, hogy a teljesítménytől függő bevételek állnak szemben a felhasználás költségvetési gazdálkodási szabályaival, illetőleg a KTV személyi juttatásokra vonatkozó előírásaival. A fedezetet az intézményeknek maguknak kell megteremteni. A 13. havi illetmény teljes körű kifizetéséről az OEP-nél nincs megbízható, intézményi szintű információ. A K. T a alapján az OEP januárjában M Ft előleget folyósított az igényt benyújtó szolgáltatóknak a 13. havi illetmény kifizetéséhez, melynek visszafizetésére - júniustól kezdődően - 5 hónap alatt került sor Végkielégítés A K. T. 5. (1) bekezdése előírásainak megtartása mellett a felmentéssel, végkielégítéssel járó kiadásokra 117 M Ft, a teljesítés mértékéig túlléphető előirányzat szolgált. Az év során összesen 240 M Ft-ot fizettek ki e célra, 32 intézménynek. Az előirányzat felhasználásával összefüggő teljes létszám-leépítés 562 fő volt, ebből 16 fő az orvos. Az év végén további 165,5 M Ft megtérítésére érkezett igény, áthúzódva a évre. Ennek rendezése, az OEP és a PM közötti egyetértés hiányában a helyszíni vizsgálat idejéig nem történt meg. A kielégítetlen igények a kórházak adósságállományát növelik. A PM helyettes államtitkárának tájékoztatása szerint "...előzetes felmérést rendelt el az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a évi végkielégítésre vonatkozóan és ennek során kerültek összegzésre az áthúzódó kifizetések. Ennek a gyakorlatnak a bevezetésével minimalizálódhatnak a kasszát érintő áthúzódó kifizetések." A végkielégítés költségvetési megtérítésének kritériuma a "tartós megtakarítás". Ennek megítélése azonban nem egyértelmű. A PM álláspontja szerint a kórházak egyes tevékenységeinek vállalkozásba adása is kimerítheti ezt. Az évi zárszámadás ellenőrzésekor szerzett tapasztalataink szerint a vállalkozásoknak fizetett összeg esetenként rövid idő alatt meghaladja a "bérmegtakarítást", vagyis az igazi cél nem valósul meg. Hasonlóan ehhez, az is megtörténhet, hogy a létszámcsökkentés megvalósul ugyan, de mégsem eredményez - tartós - megtakarítást. Az ilyen esetekre nincs szankció A finanszírozás szabályainak változása Az egészségügyi szolgáltatások E. Alapból történő finanszírozásának részletes szabályozásáról szóló áprilisában hatályba lépett - 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet a legtöbb ellátási formát érintően

18 korrekciós változtatásokat hozott. A járó- és fekvőbeteg ellátásban megszűnt az ún. fix díj és "tiszta" teljesítmény-elvű finanszírozás működik. A zárszámadási ellenőrzés során a kórházi finanszírozás változásait tekintettük át részletesen. A múlt év májusában a HBCS-rendszer 4.0- ás verziója lépett életbe. A HBCS- (homogén betegségcsoportok szerint megállapított) súlyszámok arányait úgy változtatták, hogy az átlagos eset-összetétel indexe (case-mix index) - az előző év azonos időszakához viszonyítva - a 100 %-hoz közelítsen. Az átdolgozásra azért volt szükség, mert a kórházak a bevételek növelése érdekében egyre "súlyosabb" eseteket jelentettek, a kódolásban rejlő lehetőségeket kihasználva "növelték a teljesítményt". A súlyszám-korrekciónak tudható be, hogy amíg az aktív fekvőbetegellátás esetszámban kifejezett teljesítménye 1998-hoz viszonyítva 101,1 %, ugyanez súlyszámban kifejezve csak 99,3 %. Egyidejűleg emelkedtek a HBCS alapdíjak is. A krónikus ellátásban 2700 forintról 2800 forintra, az aktív ellátásban forintról forintra emelkedett az alapdíj. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a HBCS-súlyszámok változása miatti teljesítmény csökkenést az alapdíj emelésének mértéke nem tudta ellensúlyozni. Az májusi teljesítmények alapján elvégzett próbaszámítás azt mutatta, hogy az új paraméterekkel számított számított finanszírozási összeg csak 98,4 %-a a réginek. Magasabb összegű alapdíj megállapítására forrás hiányában nem volt lehetőség. Az önkormányzati tulajdonban lévő kórházak pénzügyi helyzetének, gazdálkodásuk ellenőrzéséről szóló ÁSZ jelentés ez év júliusban készült el. Megváltozott a pénzügyi utalás rendje is, annak időpontja július 1-től a tárgyhónap első munkanapja. Megszűnt az addigi, ún. előlegfinanszírozás, ez biztosítja a Kincstárban nyilvántartott gyógyítómegelőző előirányzatnak az adott évre könyvelt összegekkel történő megfeleltetését 5.2. Az irányított betegellátás modellkísérlete A K. T a tartalmazza az irányított betegellátás modellkísérletére vonatkozó szabályokat. A K. T. 200 ezer főben állapította meg a kísérletbe bevonható lakosságszámot. A szervező a természetbeni ellátások tárgyévi előirányzatának az érintett lakosság korösszetételére figyelemmel számított arányos részére (fejkvóta) jogosult. A finanszírozó az egészségügyi ellátást szervező szolgáltató számára ún. elvi folyószámlát vezet, melynek bevételi oldalán a fejkvóta szerinti összeg, kiadási oldalán a ténylegesen igénybevett szolgáltatások, támogatások összege

19 szerepel. A folyószámla bevételi többletét a finanszírozó az év végén utalja át a szerveknek. Prevenciós kiadásokra, lakosonként évi 1000 forint illeti meg a szervezőt. A K. T. 16. (11) bekezdése szerint a modellkísérlet részletes szabályait a Kormány rendeletben állapítja meg. Az új finanszírozási jogszabály, a 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet 50. -ában gyakorlatilag megismétli a törvényben is szereplő előírásokat, a részletes szabályozásra nem került sor. A modellkísérletre - a hagyományos finanszírozáson felül ben a gyógyító-megelőző ellátás "egészségmegőrzés" célelőirányzata terhére 139,7 M Ft-ot fizettek ki, amiből 67,3 M Ft az elvi folyószámlán megjelenő bevételi többlet, 72,4 M Ft a prevencióra kifizetett díj összege. Ezen kívül a gyógyszertámogatás előirányzata terhére 25,3 M Ft fejkvótához viszonyított megtakarítást térítettek meg a szervezőknek. A többletet a megfelelő előirányzat (előirányzat-csoport) terhére fedezték, ily módon a kísérletben részt nem vevők "rovására". Ez a megoldás csak a jelenlegi "méretű" kísérleti körülmények között lehetséges. Ugyanígy rendezetlen a negatív egyenleg (ha "veszteséggel" működik a szolgáltató) kezelésének kérdése is. Az OEP által márciusában közzétett pályázati felhívás általános feladatokat, formálisan teljesíthető követelményeket tartalmazott, amelyeket a bíráló bizottság tételesen nem kért számon. Az OEP 9 szervezővel kötött szerződést, július 1- től december 31-i, határozott időre. A szerződésekben nem határozták meg konkrétan, hogy a szolgáltató milyen természetbeni ellátási kört biztosít, nem szabályozták a prevenciót, a beszámolást, az ellenőrzést, a maradvány felhasználását. Az év végére 5 szolgáltató maradt a kísérletben (ami összesen 51 háziorvosi praxist és főt jelent). Sem a K. T., sem a kormányrendelet nem tért ki arra, hogy a kísérlet meddig és hogyan fog működni. Ez az OEP magatartását is elbizonytalanította, a szerződések meghosszabbítására nem került sor, miközben a finanszírozás folytatódott.(az alapok évi költségvetéséről szóló évi CIX. törvény lehetővé tette a folytatást.) A modellkísérlet ellenőrzése az OEP-nél a finanszírozásra terjedt ki, pontosabban a finanszírozási adatok feldolgozására és elemzésére. Helyszíni ellenőrzés nem volt.

20 Az eltelt rövid időszakban még nem volt mód arra, hogy az OEP a prevencióra vonatkozó és a bevételi többletként kifizetett pénzeszközök felhasználását tételesen ellenőrizze. A társadalombiztosítás központi hivatali szerveit irányító politikai államtitkár tájékoztatása szerint az OEP rövid időn belül átfogó ellenőrzés keretében fogja értékelni szakmai-pénzügyi szempontrendszerek betartását, a bevételi többletek felhasználását. Az egészségügyi miniszter létrehozta a kísérlet értékelésére hivatott szakértői csoportot, de érdemi következtetésekre (a továbbfejlesztés irányát illetően) nem jutottak, erre információkkal sem rendelkeztek A gyógyszerek fogyasztói árának társadalombiztosítási támogatása A K. T. a gyógyszerkassza évi eredeti "zárt" előirányzatát 122,9 Mrd Ft-ban határozta meg, ami az évi XCIII. (zárszámadási) törvény szerint a bázis évre, 1998-ra, elismert 135,5 Mrd Ft-nál 12,6 Mrd Ft-tal kevesebb volt. (Az előirányzatot az évi költségvetésről alkotott véleményünkben tarthatatlannak ítéltük.) Az említett törvény a záró rendelkezések (18. ) keretében az évi gyógyszer-előirányzatot 141 Mrd Ft-ra növelte. Megismétlődött az 1998-ban is alkalmazott megoldás, miszerint az E. Alap éves költségvetését pótköltségvetés megalkotása nélkül módosították. A gyógyszerelőirányzatot úgy emelték fel 18,1 Mrd Ft-tal, hogy annak forrását nem törvény jelölte meg. Az Országgyűlés a gyógyszer támogatási előirányzat megemelésével összefüggésben az E. Alap 41,6 Mrd Ftos hiányának 3 Mrd Ft-tal való túllépését "vette tudomásul". Ezzel szemben a gyógyszerkiadások valóságos összege alatta maradt a 141 Mrd Ft-nak, a hiány (a tervezett bevételek elmaradása miatt) a vártnál mégis magasabb lett. A gyógyszer-előirányzat megemelésének fedezetét a Kormány a 2077/1999.(IV. 21.) és a 2214/1999. (VIII. 25.) számú határozatokkal, különböző előirányzatok csökkentésével és átcsoportosításával teremtette meg. Erre az Áht. 38/A. -a a Kormány számára lehetőséget biztosít. Az Áht. 38/A. (2) bekezdése ugyanakkor előírja, hogy a Kormány a megtett intézkedésekről 30 napon belüli jelentésben tájékoztassa az Országgyűlést. E kötelezettség teljesítésére nem került sor. A tényleges teljesítés 139,4 Mrd Ft, amiből 132,2 Mrd Ft a járó betegek gyógyszertámogatására, 7,2 Mrd Ft pedig a külön keretes gyógyszerekre fordított kiadások nagysága. A gyógyszer-előirányzat módosításakor a szintén "zárt" külön keret megemelésére nem

21 intézkedtek. A 6,6 Mrd Ft-os előirányzat túllépésének íly módon nem volt jogalapja. (Erre vonatkozóan egyébként sem az OEP-nél, sem az EüM-ben nem találtunk jóváhagyó dokumentumot.) Egészségügyi szempontból a túllépés indokoltságát nem vitatjuk. A támogatási kiadások mérséklését célzó intézkedések (a vényellenőrzési rendszer javulását kivéve) nem voltak eredményesek, hiszen az eredeti előirányzat megtartását ezek révén sem lehetett elérni Az E. Alap egyéb természetbeni ellátásai A gyógyászati segédeszközök eredeti előirányzata 22,6 Mrd Ft volt, amit a 2214/1999. (VIII. 25.) Korm. határozat alapján 2 Mrd Ft-tal csökkentettek (5.3. pont). A felhasználás 20,6 Mrd Ft volt. A támogatási kulcsok mértéke és a támogatott termékek köre nem változott. Az év közepétől az árak 6 %-kal emelkedtek. Pozitívumként értékelhető, hogy gyakoribbá váltak a MEP-ek által végzett ellenőrzések, előfordult, hogy jelentős visszaélést sikerült feltárni. Anyatejellátás jogcímén a 215 M Ft-os előirányzatból 147 M Ft-ot használtak fel, ami a kereslet csökkenésével mellett a leadási rendszer működési zavaraival is magyarázható. A gyógyfürdőellátás 2 Mrd Ft-os előirányzata 1999-ben is "nyitott" maradt, a túllépésnek nem volt törvényi akadálya. A teljesítés közel 2,3 Mrd Ft volt Az E. Alap pénzbeli ellátásainak kiadásai Az Alapból finanszírozott különféle pénzbeni ellátásokra összességében 174,6 Mrd Ft-ot terveztek, a ténylegesen kifizetett összeg 174,7 Mrd Ft volt Rokkantsági nyugellátások Az E. Alapból a korhatár alatti III. csoportos rokkantsági és baleseti rokkantsági ellátások kiadásainak céljaira a K. T. 117,7 Mrd Ft-ot irányozott elő. Ezt az összeget a gyógyszer-előirányzat megemelése érdekében (5.3. pont) a 2214/1999.(VIII. 25.) Korm. határozat 2 Mrd Ft-tal csökkentette. A rokkantsági nyugellátások előirányzata a törvény szerint túlléphető, amelyet akkor is teljesíteni kell, ha a költségvetés bevételei arra nem nyújtanak fedezetet. Az ilyen előirányzat csökkentését, zárolását célzó intézkedésnek előirányzat-túllépés esetén - jogszerűen - nem lehet érvényt szerezni, ezért a megtakarítás fedezetként való megjelölése csupán formalitásnak minősíthető. A teljesítés 115,9 Mrd Ft, ami kis mértékben (265 M Ft-tal) meghaladta a módosított előirányzatot. A nyugellátások emelése az E. Alap juttatásainál is a jelentés 4.1. pontjában leírtak szerint valósult meg.

22 Az ellátottak létszáma az évi főről főre emelkedett, amiben az igénylők számának növekedése és a korhatáremelés is közrejátszott. A rokkantsági nyugdíjigénylés eljárása bonyolult, mindkét ágazat igazgatási szerveinek munkáját terheli. A rokkantsági nyugellátásokat a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv (az OEP igazgatási szervével, az Országos Orvosszakértői Intézettel együttműködve) állapítja meg, majd végzi annak folyósítását - a korhatár alatti III. csoportos ellátások esetében az E. Alap költségvetési előirányzatának terhére. Új eljárási rend kialakítása azonban nem képzelhető el a rokkantsági nyugdíjrendszer, a rokkantak ellátó rendszereinek teljes körű átgondolása, a szükséges teendők meghatározása nélkül. E téren azonban 1999-ben nem sikerült előbbre lépni Terhességi-gyermekágyi segély A kiadási előirányzat 7,8 Mrd Ft volt, a teljesítés ezzel közel azonos (annál 34 M Ft-tal kevesebb). A kiadások alakulására két tényező hatott, ellentétes előjellel. Emelkedett az egy segélyezési napra jutó kiadás, amit "ellentételez" a segélyezési napok számának csökkenése (összefüggésben a születések számának hosszú idő óta tartó kedvezőtlen alakulásával) A táppénzkiadások alakulása A tervezett 46,8 Mrd Ft-hoz viszonyítva a tényleges táppénzkiadások összege 49,2 Mrd Ft lett, ami az egy táppénzes napra jutó kiadás vártnál (a bruttó keresetek emelkedéséből adódó) magasabb összegével és a táppénzes napok számának növekedésével magyarázható Betegséggel kapcsolatos segélyek A K. T. szerint előirányzott M Ft-ból 876 M Ft-ot használtak fel. Minden ide tartozó előirányzatnál "megtakarítás" mutatkozik. A külföldi gyógykezelésre fordított kiadásokra a zárszámadási törvény-tervezetben 445 M Ft szerepel. Ebben nincs benne az év során előlegként kifizetett 295 M Ft. Külföldi sürgősségi gyógykezelésekre 67 M Ft-ot fordítottak. Nemzetközi egyezményekből eredő kötelezettségek teljesítésére 26 M Ft-ot használtak fel, a volt Jugoszlávia utódállamaiban a magyar állampolgároknak nyújtott egészségügyi ellátással kapcsolatosan. (Az Ausztriával és Németországgal előkészített egyezmények 1999-ben még nem léptek hatályba.) Méltányossági támogatásokat 338 M Ft összegben folyósítottak a vonatkozó OEP utasítás előírásainak betartásával Kártérítési járadék Ezen a címen 941 M Ft-ot használtak fel, az M Ft-os előirányzattal szemben. A kiadások az előtti időszakra vonatkozó