FÕISKOLAI HALLGATÓK VÁLLALKOZÓI KOMPETENCIÁI

Átírás

1 251 Szomor Tamás * FÕISKOLAI HALLGATÓK VÁLLALKOZÓI KOMPETENCIÁI ÚJ KUTATÁSI EREDMÉNYEK A 2003/2004-es tanév során a Vállalkozásmenedzsment Tanszék kutatást végzett külsõ szakértõk közremûködésével Gazdasági és vállalkozói képzés által fejleszthetõ kulcskompetenciák a középfokú nevelés-oktatásban címmel 1. A kutatást az Oktatási Minisztérium finanszírozta pályázati úton. A kutatás során többféle módszertani eszközt alkalmaztunk. A legtöbb és legrészletesebb információt, az Általános Vállalkozási Fõiskola (ÁVF) elsõ éves hallgatóinak kérdõíves megkérdezésével nyertük. Az eredeti kutatási célokat szolgáló információkon túl számos olyan információkat nyertünk, amelyrõl úgy véltük, további kutatás esetén az ÁVF képzésében közvetlenül hasznosíthatók lennének. Ehhez a korábbi mintában szereplõ hallgatók követését, az új elsõs évfolyamok megkérdezését, illetve kontrollcsoport lekérdezését tartottuk szükségesnek. Az új kutatást az ÁVF kutatási keretének finanszírozásával 2005-ben végeztük el. A munkát Szomor Tamás vezette, és Korona Ildikó tanszéki titkár mûködött közre. Mivel egy korábbi kutatás során alkalmazott információforrást dolgoztunk fel újra, illetve azt egészítettük ki, tudatosan három fontosnak tartott területre korlátoztuk a vizsgálódást: tavaszán az elõzõ kutatásban megkérdezett szakmenedzser hallgatók többsége két év tanulás után befejezte az ÁVF-en tanulmányait. Õk azok, akik nem igazi fõiskolai képzésben vesznek részt, hanem akkreditált felsõfokú szakképzésben. Ez a képzés számos ponton találkozik a Vállalkozásszervezõ szakos fõiskolások képzésével. Így többek között a Vállalkozásmenedzsment Tanszék által tanított alapozó tantárgyakat Vállalkozási alapismeretek, illetve Vállalat-gazdaságtan az elsõ évben a két csoport együtt tanulja. A végzõs reklámszervezõ, valamint üzletviteli szakmenedzser hallgatók újra kitöltötték a kérdõívnek az ismeretekre vonatkozó részét. 2. Az OM finanszírozta korábbi kutatás során az adatok feldolgozása több érdekesnek, meglepõnek tûnõ információt eredményezett. Ahhoz azonban, hogy ezek az információk ne csak érdekesek, hanem elemezhetõek is legyenek, indokoltnak tûnt valamely más felsõoktatási intézmény hallgatóinak megkérdezése is. Olyan csoportot kellett keresni, amelynek tagjai szintén budapesti fõiskolán tanulnak nappali tagozaton, de nem gazdasági jellegû fõiskolán, tehát motivációik alapvetõen különbözhetnek az ÁVF-es hallgatókétól. Ugyanakkor szintén tanulnak majd gazdasági, vállalkozási ismereteket és e tanulmányaik megkezdésekor ki tudják tölteni a kérdõívet. Így esett a választás az ELTE Tanító- és Óvónõképzõ Fõiskolai Kar Kommunikáció Mûvelõdésszervezõ szakos hallgatóira. 3. Az idõbeli egyezés érdekében a 2005 szeptemberében tanulmányaikat kezdõ nappali tagozatos ÁVF-es hallgatókkal is kitöltettük a kérdõívet. A 2003-as és 2004-es lekérdezést folytatva így biztosítottuk az adatfelvétel folyamatosságát. Elméleti megközelítések A vállalkozásoktatás 15 éves hazai története folyamán nem került sor annak tisztázására, mi tartozik, minek kellene tartoznia igazán a képzés közép- és felsõszintjéhez, az általános és a szakmai képzés feladatai sem kerültek egyértelmûen meghatározásra. A középszint/felsõszint, általános/szakmai képzés közti * Fõiskolai adjunktus, Általános Vállalkozási Fõiskola 1 A kutatás részleteirõl szóló cikk az ÁVF Tudományos Közlemények 12., áprilisi számában jelent meg.

2 252 határok elmosódása miatt a korábbi és a jelen kutatás is a Szirmai Péter által bevezetett tipizálásra alapozott (Szirmai, 2002). Véleménye szerint háromféle megközelítés létezik. A generalista megközelítés lényege, hogy a vállalkozási ismeretekre úgy tekint, mint általános állampolgári ismeretekre. A piacgazdaságban való eredményes boldogulás érdekében mindenkinek el kell azokat sajátítania. A specialista megközelítés szerint a közgazdasági szakmacsoportos képzés keretén belül a vállalkozásoktatás feladata, hogy a tanuló képes legyen segíteni a vállalkozót a munkájában. A szerzõ kiemeli, hogy fontos a szülõi várakozások lehûtése, sok szülõ ugyanis a családi vállalkozás utódlási problémáját kívánja megoldatni az iskolával. A professzionalista megközelítés szerint maga a vállalkozás szakma. Aki megszerez bizonyos szakképesítés(eke)t, az egyben képes vállalkozás indítására (Szirmai, 2002). A leírt tipizálásnak megfelelõen a kutatási kérdõív összeállításakor a felmérendõ ismeretek köre egyrészt a mindennapokban alkalmazható hétköznapi tudásra irányult, másrészt speciális szakmai ismeretekre is kíváncsiak voltunk. Rákérdeztünk a hallgatók középiskolában szerzett szakképesítésére is. A vállalkozóvá válás folyamatában érintettként elsõsorban az oktatás szerepét vizsgáljuk, hangsúlyozzuk. Ugyanakkor Robert D. Hisrich cikke (F.B., 1990) alapján már a rendszerváltás óta tudjuk, hogy más tényezõknek is fontos szerepük van. Az iskolán kívül a család is erõteljesen hat, és talán ennél is erõsebben mások sikeres vállalkozása. Ez a szemlélet már a kutatássorozat indulásakor is érvényesült a kérdõív összeállításakor. Az akkori célok miatt azonban az iskolai hatások mellett egyéb szempontok részletes elemzésére, értékelésére nem került sor. A kutatás jelenlegi szakaszában viszont kitértünk a szülõi, rokoni háttér szerepére is. A Vállalkozási alapismeretek tantárgy tanításakor a hallgatóknak azt tanítjuk, hogy a vállalkozó és a menedzser nem azonos fogalmak. Számos jellemzõ alapján megkülönböztethetjük õket. A Vállalkozásszervezõ elnevezés, mint szak megjelölése sem igazán segíti az eligazodást 2. Értelmezésünk közelebb áll M.E. Gerber felfogásához, aki szerint a vállalkozó jellemzõi: álmodozó, látnok; jövõben él, ritkán a jelenben; nélküle nem lennének újítások, nélküle nem lenne mit rendbe rakni, nem lenne mit megcsinálni; a változások éltetik, ellenõrzésre vágyik. (M.E. Gerber, 1996.) A vállalkozóhoz képest Gerber más jellemzõkkel ruházza fel a menedzsert. Véleménye szerint a két típus (igazából leírása szerint létezik egy harmadik is, a szakember) egyszerre van jelen az emberekben. A nagy kérdés, hogy az egyes személyiségtípusok egyensúlyban vannak-e egy emberben, vagy valamelyik felülkerekedik, ezáltal lehetetlenné téve a sikeres vállalkozóvá válást. Az oktatás során az a célunk, hogy a hallgatók egyrészt a gerberi értelmezésben vállalkozókká, álmodozókká váljanak, másrészt képesek legyenek a vállalkozásuk irányítására, menedzselésére is. A Vállalkozásmenedzsment Tanszéken hiszünk abban, hogy a vállalkozó nem születik, hanem azzá válik (F. B., 1990), és ezt a folyamatot oktatás révén elõ lehet segíteni. A mintáról 2005 tavaszán a korábban felmért hallgatók közül 67 fõ (73,6 %) szakmenedzser hallgatót sikerült megkérdezni. A két kérdõívet kitöltõk személyi összetétele: a 67 fõbõl 47 fõ töltötte ki mind a két kérdõívet, azaz a második, kimeneti kérdõívet kitöltõk 70 százaléka biztosan töltött ki elsõ, azaz bemeneti kérdõívet. (Õk azok, akik mindkét kérdõívre ráírták a nevüket, ezért személyükben is összevethetõk.) 14 fõ kitöltötte a második kérdõívet, de az elsõt nem. Hat kérdõív esetén nem tudtuk pontosan megállapítani, hogy mindkét 2 A Vállalkozásszervezõ szakon a képzési cél: Elsõsorban a gyakorlatra felkészített szakemberek képzése, akik a vállalkozói tevékenységek és folyamatok szervezéséhez, irányításához és lebonyolításához szükséges korszerû elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkeznek. (Complex CD jogtár, 2005.) Vannak, akik ezt úgy értelmezik, hogy a szak elnevezésébõl az vezethetõ le, hogy a vállalkozó és a menedzser kifejezések szinonimák (Szakács, Bánfalvi, Nagy, Veres, Karcsics, 2003).

3 253 kérdõívet kitöltötték-e, mivel ennyien nem írták rá a kérdõívre a nevüket. Az elemzett minta 21 százalékáról tudtuk biztosan azt mondani, hogy személyében eltért az elsõ kérdõívet kitöltõktõl. A minta nagysága miatt azonban úgy gondoltuk, hogy az összehasonlítás eredményeit ez a különbség nem befolyásolja szeptemberében további két különbözõ mintán készült adatfelvétel. Az egyik mintában az ÁVFen tanulmányaikat kezdõ nappali tagozatos hallgatók szerepeltek. Összesen 301 fõ vállalkozásszervezõ, illetve szakmenedzser hallgató válaszolt kérdéseinkre. A másik mintában az ELTE Tanító- és Óvónõképzõ Fõiskolai Kar Kommunikáció Mûvelõdésszervezõ szakos, I. évfolyamos, nappali tagozatos hallgatói 87 fõ töltötték ki a kérdõívet, mielõtt gazdasági, vállalkozási ismereteket tanultak volna. A kérdõívek elemzése A kérdõívek tartalmi elemzése természetesen jóval meghaladná jelen cikk kereteit. Csak néhány izgalmasabb kérdésre adott választ emelünk ki. El tudja-e képzelni, hogy élete során valamikor vállalkozásba kezd? tettük fel a kérdést. Az 1. sz. tábla tartalmazza a bemeneti és a kimeneti kérdõívre adott válaszok összevetését 3. A kimeneti kérdõívre adott válaszok közül azokat soroljuk az El tudja képzelni vállalkozóként a jövõjét kategóriába, akik azt jelölték be, hogy vagy rögtön a diploma megszerzése után, vagy a késõbbiekben lehetnek ilyen terveik. Azokat, akik csak azt jelölték be, hogy szüleik, illetve rokonaik vállalkozásában dolgoznak, besegítenek, nem soroljuk ide, de nem soroljuk az elutasítók kategóriájába sem (kivéve, ha bejelölte azt, hogy soha nem akar vállalkozó lenni). 1. sz. táblázat A bemeneti és a kimeneti kérdõív összehasonlítása Mit gondol, fog-e valamikor vállalkozni? (Szakmenedzserek, 2003 õsz/2005 tavasz) Fõ Arányuk a válaszolók számához viszonyítva (%) bemeneti kimeneti bemeneti kimeneti El tudja képzelni ,7 75,8 Nem tudja elképzelni 1 5 1,3 7,6 Nem sorolható be 11 16,6 Nem válaszolt 1 Összesen Az adatok értékelésekor figyelembe kell venni, hogy a 2003-ban és a 2005-ben lekérdezett kérdõívekben ennél a kérdésnél változtatást hajtottunk végre. Az eredeti igen illetve a nem választása helyett finomítottuk a választási lehetõségeket. A változtatást az indokolta, hogy amikor egy év tanulás után rákérdeztünk arra, hogy el tudják-e a jövõjüket képzelni vállalkozókként, meglepetésünkre néhány százalékkal csökkent az igen -t válaszolók, illetve nõtt azok aránya, akik nem -et válaszoltak. Pontosabban megvizsgálva, hogy kik változtattak véleményükön, kiderült, hogy a több százas mintához képest ez csak néhány fõt jelent. Mégis úgy éreztük, hogy érdemes lenne a vélemény megváltoztatásának indokairól többet megtudni.

4 254 A 67 módosított kimeneti kérdõív részletesebb eredményei a következõk: 1 fõ egyik választ sem jelölte be. Senki nem válaszolta azt, hogy már most van saját vállalkozásom. 11 fõ válaszolta azt, hogy szüleim, illetve rokonaim vállalkozásában dolgozom, besegítek. További 2 fõ is bejelölte ezt, de még azt is bejelölték, hogy a diploma megszerzése után nem kezdek vállalkozásba, de a késõbbiekben el tudom képzelni, hogy majd igen. További 1 fõ pedig azt is bejelölte, tervezem, illetve gondolkodom rajta, hogy rögtön a diploma megszerzése után vállalkozni fogok. 1 fõ miközben segít szülei, rokonai vállalkozásában azt is bejelölte, hogy soha nem akarok vállalkozó lenni. A legtöbben 44 fõ azt jelölték be, hogy a diploma megszerzése után nem kezdek vállalkozásba, de a késõbbiekben el tudom képzelni, hogy majd igen. 3 fõ jelölte be azt a választ, hogy tervezem, illetve gondolkodom rajta, hogy rögtön a diploma megszerzése után vállalkozni fogok. 4 fõ válaszolta azt a már említett hallgatón kívül, hogy soha nem akarok vállalkozó lenni. Látható, hogy közel kétévnyi tanulás után csökkent azok aránya, akik el tudják magukat képzelni a jövõben vállalkozóként. A két kérdõívre adható válaszok változtak, az egybevetésnél ezt figyelembe kell venni. 1,3 százalékról 7,6 százalékra nõtt azok aránya, akik kijelentették, hogy a jövõben nem kívánnak vállalkozni. A kiindulásként szolgáló kutatás során is hasonló eredményre jutottunk (igaz, akkor csak egy évnyi tanulás után) 3 százalékról 6,3 százalékra nõtt azok aránya, akik nem tudják jövõjüket vállalkozókként elképzelni. Ekkor merült fel, hogy jó lenne, többet megtudni azokról, akik megváltoztatták véleményüket. Ezért is módosítottuk a kérdõívet. Az elõzõ kutatás során a minta összetételének változása miatt nem tudtuk megállapítani, hogy menet közben változott-e a hallgatók véleménye, vagy csak a minta eltérésébõl adódik a különbség. A mostani eredmények azt mutatják, hogy nem volt véletlen a nem válaszok arányának növekedése. A kérdõívre írt nevek alapján tudjuk, hogy az 5 fõbõl 4 fõ a 2 évvel ezelõtti igen -rõl változtatta meg a véleményét nem -re. Az 5. hallgató nem töltötte ki a bemeneti kérdõívet. (Az az egy fõ, aki a bemeneti kérdõívben nem -et válaszolt, nem töltött ki 2005-ben kimeneti kérdõívet.) 4 fõ indoklást is írt, miért nem akar vállalkozni. Nem áll elképzeléseimhez közel ez a terület. Nincs kedvem hozzá. Nem tudnék talpon maradni a piacon (hiányos a tudásom, nincs tapasztalatom, és a munka nem vág az érdeklõdési körömbe). Nem érzem otthon magam a vállalatok világában, és az ezzel kapcsolatos dolgok felét nem értem. Aki besegít a szülei, rokonai vállalkozásában, így indokolta válaszát: Túl nagy a felelõsség, nincs szabadidõm, nincs elég pénzem soha, napi órát igényel, nagy a kockázat pláne Magyarországon. Úgy gondolom, az idézetek tükrözik: a hallgatóknak a két év tanulás során kialakult valamifajta képük a vállalkozások világáról, a vállalkozóvá váláshoz szükséges ismeretek körérõl, és e kép alapján változtatták meg korábbi álláspontjukat. Aki az iskolában szerzett tudás, élmények mellett mûködõ vállalkozásban is megtapasztalhatta a vállalkozói lét keserveit, bár konkrétabb érveket hozott fel, mégis hasonló indoklást adott. Egyrészt tükrözõdik az érzelmi elfordulás ( nincs kedvem hozzá ; azaz túl nagy a felelõsség, nincs szabadidõm ), másrészt megtalálhatók a racionális érvek ( nem tudnék talpon maradni a piacon, azaz nagy a kockázat ). A vállalkozói képzés, tanácsadás célja elsõsorban a vállalkozóvá válás segítése, a lehetõségek feltárása, bemutatása. E cél mellett gyakran kimondatlanul az is fontos, hogy azok, akik nem alkalmasak arra, hogy vállalkozzanak, ezt képesek legyenek belátni. Bár úgy jelentkeztek a hallgatók a fõiskolára, hogy valamikor majd vállalkozni fognak, a képzés végére néhányan belátják, hogy ez nem való nekik. Ezt az ÁVF-en zajló képzés egyértelmû sikerének tartom. Tény ugyanakkor, hogy a hallgatók legalább háromnegyede a szakképesítés megszerzése után is el tudja képzelni a jövõjét vállalkozóként, tehát a fõiskola akkreditált felsõfokú szakképzésében részt vett hallgatók igen nagy hányada potenciális vállalkozóként hagyja el az intézményt. A õszi két mintán történt lekérdezés eredményeit tartalmazza a 2. számú tábla.

5 sz. táblázat Az ÁVF-es és az ELTE-s hallgatók válaszai Mit gondol, fog-e valamikor vállalkozni? kérdésre (2005. õsz) Fõ Arányuk a válaszolók számához viszonyítva (%) ÁVF ELTE ÁVF ELTE El tudja képzelni Nem tudja elképzelni ,7 13,3 Nem sorolható be ,3 4,7 Nem válaszolt 18 4 Összesen Látható, hogy igen magas mindkét mintában azok aránya, akik el tudják a jövõjüket vállalkozókként képzelni (akár rögtön a tanulás után, akár késõbb). A számok azért is meglepõek, mert Szirmai Péter már idézett cikkében arról számol be, hogy felmérésük szerint a Corvinus Egyetem Vállalkozói mellékszakirányának IV. évfolyamos hallgatói közül kevesebb, mint 20 százalék készült arra, hogy az egyetem elvégzése után vállalkozzon (Szirmai, 2002). Célszerûnek tûnik a jövõben az általunk alkalmazott kérdõív lekérdezése a Közgázon is, hogy lássuk, valóban összemérhetõek-e a kapott eredmények. Egyelõre, a kontrollcsoportként lekérdezésre került ELTE-sek eredményei alapján, azt kell mondanunk: nem tekinthetõ rendkívülinek az ÁVF-esek vállalkozói hajlandósága. A várakozásoknak inkább megfelel, hogy az ELTE-sek közül többen gondolják: soha nem lesznek vállalkozók. Az ÁVF esetén az elutasítás rendkívül alacsony aránya már összefüggésbe hozható az iskola profiljával. Néhány idézet az ELTE-s hallgatóktól, miért nem lennének soha vállalkozók: Mert úgy érzem ez a világ messze áll tõlem. Nem olyan fõiskolára járok, Nem érdekel. Többen azt is indokolták, hogy miért csak késõbb kezdenének vállalkozásba. Tõkére van szükségem, jelenleg nincs. Ha megszereztem a megfelelõ tapasztalatot, talán saját vállalkozásba kezdek, ha lesz elég tõkém. Az ÁVF-s hallgatók indokaiból: Mindig humán ember voltam, és színházban dolgoztam. De a változtatás gyönyörködtet, nem? Nem érzek magamban késztetést! Mert nem érdekel! Inkább valamilyen vezetõ beosztású munkát szeretnék vállalni. Idézünk egy olyan hallgatótól is, aki a fõiskola elvégzése után szeretne vállalkozni: A közvetlen környezetemben több sikeres vállalkozóval állok kapcsolatban, s õket figyelve próbálok elég tapasztalatot gyûjteni a saját vállalkozás elindításához és mûködtetéséhez. Fontos kérdés, hogy megvannak-e a hallgatóknak a vállalkozóvá váláshoz szükséges vállalkozási ismereteik. Az ismeretek felmérésére vonatkozó adatok összefoglalását a kimeneti és a bemeneti kérdõívre adott válaszok, valamint a õszi két minta eredményeivel összehasonlítva a 3. számú tábla tartalmazza.

6 sz. táblázat Az egyes vállalkozási formák ismertsége (2003. õsz/2005. tavasz) Megnevezés Említés száma Említés aránya az összes megkérdezetthez viszonyítva (%) Ismertségi sorrend Bemeneti 1 Kimeneti 2 Kimeneti (csak szakmenedzse rek) Bemeneti Kimeneti Kimeneti (csak szakmenedzs erek) Bemeneti Kimeneti Kimeneti (csak szakmenedz serek) Közkereseti társaság ,5 84,8 83, Közös vállalat ,3 45,0 32, Egyéni vállalkozás ,5 58,6 52, Betéti társaság ,3 97,4 97, Korlátolt felelõsségû ,3 76,4 86, társaság Részvénytársaság ,5 96,3 95, Szövetkezet ,9 15,2 9, Alapítvány ,3 4, Egyesület ,4 10,5 10, Nonprofit szervezet ,3 35,1 10, Az adatok lényegében megerõsítik a korábbi kutatás során tapasztaltakat. A vállalkozási formák ismertsége két év tanulást követõen egyértelmûen nõtt. Megfigyelhetõ, hogy a már ismert fogalmak ismertségében kevésbé történt változás. Az ismertségi skálán középen szereplõ fogalmak esetén van nagyobb jelentõsége a tanulásnak. Új elem, hogy a korlátolt felelõsségû társaság amely eredendõen a középmezõnyben foglalt helyett ismertségét tekintve a tanulás során mind ismertebb fogalommá válik, felzárkózva a közkereseti társaság ismertsége mellé, sõt kicsit meghaladva azt. (Tulajdonképpen így áll helyre a rend, hiszen a kft. eredetileg jóval ismertebb volt a kkt.-nál.) Korábban megállapítottuk, hogy a jelentõsebb növekedés az ismertséget illetõen éppen azoknál a fogalmaknál figyelhetõ meg, amelyek az oktatás során nagyobb hangsúlyt kaptak. Ugyan valamennyi fogalom szerepel a Vállalkozási ismeretek tankönyvben, azonban az elõadások során az egyéni vállalkozás és a gazdasági társaságok (közkereseti társaság, közös vállalat, betéti társaság, korlátolt felelõsségû társaság, részvénytársaság) kaptak nagyobb hangsúlyt. Az ismertség csekélyebb növekedése egyben, úgy tûnik, múlandó ismereteket is jelent, mert például a szövetkezeti forma ismertsége 10 százalékkal nõtt egy év után (amikor egyáltalán szóba kerülhetett), majd újabb év elteltével, amikor valószínûleg egyáltalán nem esett szó róla, ismertsége ismét az eredeti szinthez került közelebb. (Ez igaz az alapítvány fogalmára is, de már nem igaz az egyesület -re.) Külön érdemes kitérni a nonprofit szervezet fogalmára. Ez a fogalom nem vállalkozási formát takar. Mégis érdemesnek láttuk kigyûjteni hányan jelölték meg, mert a feldolgozás közben kiderült, hogy elég sokszor szerepel. Tehát egy év tanulást követõen a csekély mértékû növekedés az ismertségben talán annak köszönhetõ, hogy e fogalom többször felbukkanhatott a tanítás során (bár minden harmadik hallgató tévesen értelmezte a kifejezést). Az említés gyakoriságának visszaesése két év tanulás után vagy azt jelzi, hogy kikopott a fogalom a használatból, vagy kedvezõbb esetben nõtt azok aránya, akik tudták, hogy nem kell ennél a kérdésnél megemlíteni. 4 Vállalkozásszervezõ és szakmenedzser hallgatók együtt 5 Vállalkozásszervezõ és szakmenedzser hallgatók együtt

7 257 A korábbi eredmények tanulságát kiegészítve: szakemberként, tanárként tudatosan súlyozzuk a tananyagot, amelynek az a következménye, hogy a hallgatók teljes csoportjára vetítve is megjelennek ezek a hangsúlybeli különbségek. Ezért lesznek hallgatók, akik az adott tananyagnak csak a hangsúlyos részét tanulják, jegyzik meg, a kevésbé hangsúlyos részeket egyáltalán nem tanulják meg. (Vagy, ha meg is tanulják, könnyen elfelejtik.) Korábban azt is megállapítottuk, hogy közel 100 százalékos tudást olyan ismeretek esetében lehet elérni, amely tudásnak már szilárd alapjai vannak. Ezt az eredményt a tudatosan és hangsúlyosan tanított ismeretek esetében sem sikerült elérni, jó esetben esetleg meg lehet közelíteni. Érdemes megemlíteni, hogy vannak jelek, amelyek szerint a további tanulás egyben az ismeretek növekedését is jelentheti. A vállalkozási formák ismertségét tartalmazza a 4. számú tábla is, a õszi lekérdezés adatai alapján. A 2003-as és a 2005-ös adatok az ÁVF-es hallgatók esetén rendkívüli hasonlóságot mutatnak. (A két legismertebb forma esetén feltûnõen egyeznek az adatok.) A sorrend is szinte azonos (egy különbséggel). Korábban a nonprofit szervezet a középmezõnyben helyezkedett el, 2005-re visszacsúszott a lista aljára. Az ELTE-s hallgatók eredményeivel összevetve az adatokat megállapítható, hogy a hasonlóság szintén fennáll. 4. sz. táblázat Az egyes vállalkozási formák ismertsége (2005. õsz) Megnevezés Említés száma Említés aránya az összes megkérdezetthez viszonyítva (%) Ismertségi sorrend ELTE TOFK ÁVF ELTE TOFK ÁVF ELTE TOFK ÁVF Közkereseti társaság ,7 29,5 4 4 Közös vállalat ,7 5, Egyéni vállalkozás ,7 13, Betéti társaság , Korlátolt felelõsségû ,9 64,7 3 3 társaság Részvénytársaság , Szövetkezet 1 4 1,1 1,3 7 8 Alapítvány 1 4 1,1 1,3 7 8 Egyesület 1 4 1,1 1,3 7 8 Nonprofit szervezet 1 8 1,1 2,6 7 7

8 258 A 2005-ös õszi ÁVF-es és ELTE-s felmérések hasonlóságai alapján összességében azt lehet mondani: valószínûsíthetõen nincs nagy jelentõsége, hogy a fiatalok milyen középiskolába jártak, ismereteiket a vállalkozásokról jórészt nem az iskolapadban gyûjtötték össze. A kutatás tervezett folytatása Kívánatosnak tartjuk a kutatás folytatását a 2007-ben végzõ fõiskolai hallgatók ismételt megkérdezésével. Célszerû további kontrollcsoportokat bevonni. További lehetõségeket rejt, ha megváltoztatjuk az adatfeldolgozáshoz használt szoftvert. Az adatokat eddig Excel programmal dolgoztuk fel, a jövõben tervezzük az SPSS szoftver használatát. Szükség lenne a felsõoktatásban folyó vállalkozásoktatásra vonatkozó hazai és nemzetközi szakirodalom feldolgozására. Ezt a kutatómunkát ki kellene terjeszteni a bolognai folyamat során felmerülõ kérdések, problémák vállalkozásoktatást érintõ részére is. A bolognai folyamat kapcsán felmerülõ konkrét gyakorlati problémákat is célszerû lenne beépíteni a kutatásba. Így többek között arra a kérdésre kellene választ adni, hogy hol húzódnak a vállalkozóiképzés területén a bachelor és a master képzés határai. Hosszabb távon a fejlesztendõ vállalkozói tulajdonságok és az alkalmazható oktatási módszerek összefüggéseit is érdemes lenne vizsgálni. FELHASZNÁLT IRODALOM F. B. (1990): Ki és miért vállalkozik Élet és tudomány, XVV. évf. 51. szám. M.E. Gerber (1996): A vállalkozás mítosza. Budapest, Bagolyvár Könyvkiadó. Szakács Ferenc Bánfalvi Mária Nagy István Veres Nóra Karcsics Éva (2003): A vállalkozói személyiség. Budapest, Általános Vállalkozási Fõiskola, Tudományos Közlemények, 9. sz. november. Szirmai Péter (2002): Vállalkozásoktatás és helyreállítási periódus. Vezetéstudomány, XXXIII. évf. 1. sz. január. 4/1996. (I. 18.) Korm. rendelet a közgazdasági felsõoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeirõl Complex CD jogtár, november.