Génmutációk és polimorfizmusok vizsgálata mellékvese daganatokban. Doktori (PhD) dolgozat. A folyadék és elektrolitháztartás szabályozásának élet-

Átírás

1 Génmutációk és polimorfizmusok vizsgálata mellékvese daganatokban Doktori (PhD) dolgozat A folyadék és elektrolitháztartás szabályozásának élet- és kórélettana c. PhD program keretében Írta: Dr. Patócs Attila Témavezeto: Dr. Rácz Károly Programvezeto: Dr. Rosivall László Semmelweis Egyetem ÁOK II. sz. Belgyógyászati Klinika 2004

2 BEVEZETÉS ÉS IRODALMI HÁTTÉR Irodalmi adatok alapján a hasi computer tomográfiás (CT) vizsgálatok során 2-4 %-ban, kórbonctani vizsgálat során ennél is gyakrabban mutatható ki mellékvese daganat. Az esetek többségében az elváltozás csak az egyik mellékvesét érinti, de az esetek %-ában az elváltozás kétoldali. Ezek a daganatok komoly diagnosztikai és terápiás problémát jelentenek, ugyanis a jelenleg rendelkezésünkre álló klinikai és hisztopatológiai módszerek a daganatok természetének megismerésében az esetek egy részében korlátozott értékunek bizonyultak. A mellékvese daganatok többsége mellékvesekéreg eredetu és a hagyományos klinikai módszerekkel hormonálisan inaktív adenomának bizonyul. Kialakulásukban a fokozott ACTH stimulációt fontos patogenetikai faktornak tartják. Egyik leggyakoribb szteroid-termelési zavarként tartják számon, hogy hormonálisan inaktív mellékvesekéreg daganatos betegek többségében exogén ACTH adásával a normálist meghaladó plasma 17-hidroxiprogeszteron (17-OHP) válasz váltható ki. Erre a megfigyelésre és egyéb indirekt klinikai adatokra 2

3 alapozva feltételezték, hogy a szteroid bioszintézisben résztvevo 21-hidroxiláz enzim részleges defektusa szerepet játszhat a hormonálisan inaktív mellékvese daganatok pathomechanismusában. A hypothesis azonban nem tekintheto bizonyítottnak, ugyanis a szteroid bioszintézis gén mutációk szomatikus vagy csírasejtes elofordulása és az enzimdefektusokra jellemzo laboratóriumi eltérések közötti összefüggéseket hormonálisan inaktív mellékvese adenomás betegekben mindezidáig nem vizsgálták. Klinikai következményei miatt a mellékvese daganatok közül kiemelt jelentoséguek a mellékvese veloállományból kiinduló phaeochromocytomák. Néhány külföldi centrum szelektált betegcsoportjain végzett újabb vizsgálatok szerint a phaeochromocytomák jelentos része (25-30 %-a) örökletes szindróma részeként alakul ki (MEN 2 szindróma, vonhippel- Lindau szindróma, neurofibromatosis, familiáris phaeocromocytoma-paraganglioma szindróma). Az örökletes génmutációk és a betegségek klinikai megjelenése közötti kapcsolat, a genotípus és klinikai fenotípus közötti összefüggések még nem mindenben tisztázottak. A kutatások 3

4 felvetették annak a lehetoségét is, hogy az örökletes szindrómákat okozó géndefektusok látszólag sporadikus esetekben is szerepet játszhatnak a phaeochromocytomák kialakulásában. CÉLKITUZÉSEK Munkámban a mellékvese daganatok, különös tekintettel a hormonálisan inaktív kéreg adenomák és phaeochromocytomák pathomechanismusában jelentosnek tuno genetikai eltéréseket a klinikai és biokémiai paraméterekkel összevetve vizsgáltam, figyelmet fordítva a lehetséges összefüggések megismerésére. Az alábbi kérdések tanulmányozását tuztem ki célul: 1. A hormonálisan inaktív mellékvesekéreg adenomákban indirekt klinikai bizonyítékok alapján feltételezett 21- hidroxiláz enzim gén defektus jelenléte bizonyítható-e a CYP21B leggyakoribb mutációinak direkt meghatározásával? A CYP21B mutációk, amennyiben kimutathatók, szomatikus vagy csírasejtes mutációknak felelnek-e meg? Az egy- és kétoldali adenomákban 4

5 különbözik-e a CYP21B mutációk spektruma és/vagy gyakorisága? 2. Hormonálisan inaktív mellékvesekéreg adenomás betegekben elofordulnak-e a CYP21B mutációin kívül más szteroid bioszintézis enzim gén, mint pl. CYP17 mutációk? A CYP17 szekvencia-analízisével bizonyítható-e a korábbi vizsgálatainkban a CYP17 génen in silico módszerrel felfedezett új (hypotheticus) szekvencia-variánsok természetes elofordulása? 3. A phaeochromocytomával járó örökletes szindrómák egyik leggyakoribb oka, a MEN 2 szindrómát okozó RET génmutációk kimutatására kidolgozott módszer segítségével tanulmányozni kívántam, hogy a pontos genotípus és a részletes klinikai vizsgálatokra alapozott fenotípus meghatározásával nyerhetok-e új klinikai ismeretek? Egy bizonyos betegség-okozó mutációként számon tartott RET mutáció és az általános populációban is eloforduló Ser836Ser szekvencia polimorfizmus (melyet alacsony penetranciájú RET mutációnak is tekintenek) családon belüli ko- 5

6 szegregációja befolyásolja-e a klinikai fenotípust? A RET gén MEN 2 szindrómát okozó exonjainak szekvencia-analízisével bizonyítékot kívántam nyerni arra, hogy a vizsgált betegek perifériás vér DNS mintáiban kimutatható-e a korábbi in silico vizsgálatainkkal felfedezett új (hypotheticus) RET szekvencia-variánsok természetes elofordulása. 4. Az örökletes phaeochromocytomák újabban észlelt nagy (25-30%-os) gyakoriságával kapcsolatos megfigyelések megerosíthetok-e II. Belklinikán 1995 és 2003 között vizsgált, nem szelektált phaeochromocytomás betegcsoportban? A klinikai, laboratóriumi és pathológiai paraméterek, illetve a daganatok catecholamin tartalmának elemzése segítséget nyújthat-e a phaeochromocytomák örökletes és sporadikus eseteinek elkülönítésében? 6

7 BETEGEK ÉS MÓDSZEREK Betegek, vér- és szövetminták Munkámban a Semmelweis Egyetem ÁOK II. sz. Belgyógyászati Klinikán vizsgált mellékvese daganatos betegek klinikai, hormonális, és szövettani adatait dolgoztam fel. A molekuláris biológiai vizsgálatokhoz perifériás vérbol és mellékvese daganatok mutét során eltávolított szövetmintáiból izolált DNS-t használtam. Plasma kortikoszteroidok A kortikoszteroid koncentrációk meghatározása nagy specificitású radioimmunassay módszerekkel történt. Vizelet VMA és szöveti catecholaminok A VMA és a szöveti adrenalin, noradrenalin és dopamin koncentrációkat nagy nyomású folyadékkromatográfiával határoztam meg. Molekuláris biológiai vizsgálatok A CYP21B mutációk vizsgálatát allél-specifikus PCR módszerrel végeztem. A CYP17 mutáció és polimorfizmus vizsgálat DNS szekvenálással, a RET protoonkogén vizsgálat 7

8 SSCP-vel és direkt DNS szekvenálással, a Vhl gén vizsgálata direkt DNS szekvenálással történt. VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI Mellékvesekéreg adenomák és CYP21B gén mutációk A CYP21B gén 8 leggyakoribb mutációjának elofordulását 19 kétoldali mellékvesekéreg daganatos beteg perifériás vérébol izolált DNS mintáiban, valamint 31 mutéttel kezelt egyoldali mellékvesekéreg daganatos beteg perifériás vérébol és daganatszövetébol izolált DNS mintáiban vizsgáltam. A vizsgálatok eredménye alapján a csírasejtes heterozigóta és homozigóta CYP21B mutációk a kétoldali mellékvesekéreg adenomás betegek 21.1 %-ában, míg az egyoldali mellékvesekéreg adenómás betegek 16,1 %-ában fordultak elo. Kétoldali mellékvesekéreg adenomás betegekben az ACTHstimulált plazma 17-OHP koncentráció meghaladta az egyoldali adenomás betegekben mért értékeket, de a különbség nem volt szignifikáns. Az ACTH-stimulált plasma 17-OHP koncentráció és a CYP21B gén mutációk között a két betegcsoportban nem lehetett korrelációt kimutatni. 8

9 Új CYP17 mutáció és CYP17 polimorfizmusok A kétoldali mellékvese daganatos betegek hormon-adatainak elemzésekor egy betegben 17-hidroxiláz enzimdefektust lehetett valószínusíteni. A CYP17 szekvencia-analízise egy új, az irodalomban eddig még nem közölt mutációt igazolt (Arg440Cys). A betegség-okozó mutáció mellett a CYP17 gén összes exonjának szekvenálása során három, korábban már leírt polimorfizmust és az in silico kutatásokkal felfedezett új génpolimorfizmusok közül két, aminosav-cserével nem járó polimorfizmus jelenlétét igazoltam. RET protoonkogén mutáció-analízis Összesen 86 betegben végeztem el SSCP módszerrel a RET protoonkogén 11-es exon mutáció szurést (5 MEN 2A szindrómás családban 30 egyén, 1 FMTC-s családban 9 egyén, 19 sporadikus MTC-ben szenvedo beteg és 28 sporadikus phaeochromocytomás beteg). A módszerrel 4 MEN 2A szindrómás család 12 tagjában és az FMTC-s család 4 tagjában lehetett a 11-es exonon mutáció jelenlétét valószínusíteni, amit ezt követoen a 11-es exon direkt szekvenálásával minden 9

10 esetben bizonyítani tudtam. Az ötödik MEN 2A család tagjaiban az SSCP vizsgálat álnegatív eredményt adott, ebben a családban a betegség-okozó mutációt (TGC634AGC) a 11-es exon direkt szekvenálásával azonosítottam. Sporadikus MTCben és sporadikus phaeochromocytomában szenvedo betegekben SSCP vizsgálattal nem lehetett a 11-es exonon mutáció jelenlétét bizonyítani. A RET protoonkogén 10, 11, 13, 14, 15 és 16-os exonok mutáció-analízisét 10 MEN 2 szindrómás (7 MEN 2A és 3 FMTC) család 72 tagján végeztem el. Mutációt leggyakrabban a 11-es exon 634-es kodonjában igazoltam (6 család). A 10-es exon 609-es kodonon két MEN 2A szindrómás családban két különbözo mutációt igazoltam (TGC609TAC és TGC609TCC). A TGC609TCC mutáció esetén a családfaelemzés és a családtagok klinikai adatainak elemzése során a medullaris pajzsmirigy carcinoma mellett 3 családtagban phaeochromocytoma jelenlétét is kimutattuk. A családban megfigyelt elváltozásokat a TGC609TCC mutáció új klinikai fenotípusaként publikáltuk. 10

11 Munkám során egy olyan 4 generációból és 80 tagból álló FMTC-s család vizsgálatát végeztem el, ahol a 14-es exon vizsgálatakor egy ismert betegség-okozó mutáció (GTG804TTG, Val804Leu) és az AGC836AGT (Ser836Ser) polimorfizmus együttes elofordulását mutattam ki. A mutáció és polimorfizmus különbözo allélokon helyezkedett el és a nagyszámú családtag vizsgálata lehetové tette a mutáció és polimorfizmus klinikai fenotípusra gyakorolt hatásainak részletes elemzését. A klinikai tünetek elemzésével megállapítottam, hogy a betegekben az FMTC kórlefolyása a 14-es exon mutációk esetében megfigyelt viszonylag enyhe formának felelt meg, a Val804Leu mutáció és Ser836Ser polimorfizmus együttes elofordulása nem súlyosbította a klinikai tüneteket vagy a kórlefolyást. MEN 2 szindrómás betegek DNS mintáiban a RET protoonkogén exonok nukleotid szekvencia analízisével a Ser836Ser polimorfizmuson kívül egyéb polimorfizmusokat is azonosítottam. A 13-as exonon egy korábban már leírt, aminosav cserével nem járó CTT769CTG (Leu769Leu) polimorfizmus jelenlétét detektáltam mind heterozigóta, mind 11

12 homozigóta formában. Külön kiemelést érdemel, hogy a korábbi in silico vizsgálatainkban felfedezett új RET protoonkogén polimorfizmusok közül a TCC904TCG (Ser904Ser) polimorfizmus jelenlétét mutattam ki egy sporadikus phaeochromocytomában szenvedo betegben. Örökletes és sporadikus phaeochromocytomák Az örökletes és sporadikus phaeochromocytomák relatív gyakoriságának, valamint klinikai és biokémiai sajátosságainak meghatározását a Semmelweis Egyetem II. sz. Belgyógyászati Klinikán között vizsgált 609 mellékvese daganatos beteg adataira alapoztam. A 609 beteg közül 41 betegben (6.7%) igazolódott phaeochromocytoma. A 41 phaeochromocytomás beteg közül 13 esetben lehetett örökletes phaeochromocytomát igazolni (7 esetben RET mutáció vizsgálattal igazolt MEN 2A szindróma, 2 esetben vhl mutáció analízissel bizonyított vonhippel-lindau szindróma és 4 esetben a klinikai kép alapján igazolt 1-es típusú neurofibromatosis). Az örökletes phaeochromocytomás esetek az összes phaeochromocytomás beteg 28 %-át tették ki, ami megegyezik az újabb felmérések adataival, de jelentosen eltér a 12

13 régebbi, kb. 10 %-os gyakoriságot jelzo vizsgálatok eredményétol. Az örökletes phaeochromocytomák mérete a sporadikus esetekhez képest kissé nagyobb volt és gyakoribb volt a kétoldali elváltozás, míg malignitás csak sporadikus phaeochromocytoma esetén fordult elo. Az örökletes és sporadikus esetek klinikai tünetekben a sporadikus phaeochromocytomás betegekben észlelt szignifikánsan magasabb szisztolés vérnyomástól eltekintve nem volt szignifikáns különbség. A vizelet catecholamin metabolit ürítés sem különbözött a két csoportban. Mind az örökletes, mind a sporadikus phaeochromocytomában szenvedo betegek daganatszövet mintáiban a noradrenalin és adrenalin koncentráció nagyfokú egyedi variabilitást mutatott, a klinikai tünetek és a daganat-szövetek catecholamin-tartalma között nem sikerült egyértelmu összefüggést megállapítani. ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KÖVETKEZTETÉSEK A mellékvese daganatok leggyakoribb klinikai típusát képezo hormonálisan inaktív, véletlenszeruen felfedezett mellékvesekéreg adenomák nem elhanyagolható százalékának 13

14 pathomechanismusában a CYP21B csírasejtes mutációinak - a 21-hidroxiláz enzim aktivitás részleges csökkenésén és következményes ACTH túltermelésen keresztül - oki szerepe lehet. Az egy- és kétoldali adenomás esetekben a CYP21B leggyakoribb mutációinak gyakorisága és spektruma különbözo. A 21-hidroxiláz enzim defektus klinikai markereként tekintett hormonális eltérések és a CYP21B mutációk elofordulása között nem minden esetben állapítható meg szoros kapcsolat, ezért feltételezheto, hogy a CYP21B mutációk az ACTH-stimulációtól független hatással is szerepet játszhatnak a hormonálisan inaktív mellékvesekéreg adenomák kialakulásában. A mellékvese daganatok hátterében a CYP21B mutációin kívül igen ritkán (609 közül egy esetben) CYP17 mutációt lehetett igazolni. Egy kétoldali mellékvesekéreg adenomában szenvedo beteg perifériás vér DNS mintájában a CYP17 nukleotid-szekvencia vizsgálatával igazoltam egy új, az irodalomban eddig nem közölt betegség-okozó mutációt Arg440Cys mutációt valamint öt polimorfizmust, melyek közül három korábban ismert, kettot pedig új korábbi in silico 14

15 vizsgálatainkban új hypotheticus szekvencia-variánsként írtunk le. Eredményeink igazolják az in silico vizsgálatok alkalmasságát a CYP17 új variánsainak kutatásában. A phaeochromocytomával járó örökletes szindrómák egyik leggyakoribb oka, a MEN 2 szindrómát okozó RET gén mutációk kimutatására alkalmazott módszerek közül az SSCP vizsgálat a 11-es exon 634-es kodon TGC? AGC mutációja esetén álnegatív eredményt ad. A nemzetközi irodalomban közzétett állásponttal ellenkezoen vizsgálatainkkal bizonyítottuk, hogy a 10-es exon 609-es kodon mutációhoz phaeochromocytoma társulhat. Megfigyelésünk közvetlen klinikai jelentoséggel bír, mert egyértelmuvé teszi, hogy a 10- es exon 609-es kodon mutációt hordozó egyénekben indokolt a phaeochromocytoma irányában történo szurés. A sporadikus medulláris pajzsmirigy carcinomás esetekben alacsony penetranciájú RET variánsként számontartott AGC836AGT (Ser836Ser) polimorfizmusnak és az FMTC-t okozó RET mutációként ismert GTG804TTG (Val804Ser) mutációnak koszegregációja egy 4 generációból álló, 80 tagú FMTC-s családban nem befolyásolta a Val804Ser mutáció esetén 15

16 várható viszonylag enyhe klinikai fenotípust. Eredményeim ezért nem támasztják alá azt a hypothesist, hogy a sporadikus medulláris pajzsmirigy carcinomákhoz hasonlóan a Ser836Ser polimorfizmusnak szerepe van az FMTC pathomechanismusában. A korábbi in silico vizsgálatainkban felfedezett új RET protoonkogén polimorfizmusok közül a TCC904TCG (Ser904Ser) polimorfizmus jelenlétét igazoltam egy sporadikus phaeochromocytomában szenvedo beteg DNS mintájában, bizonyítva az in silico kutatásokkal leírt új hypotheticus polimorfizmus természetes elofordulását és az in silico vizsgálatok alkalmasságát a RET új variánsainak kutatásában. A II. Belklinikán 1995 és 2003 között vizsgált összes phaeochromocytomás betegben a RET gén mutációk következményeként kialakuló MEN 2 szindróma, a vhl gén mutációk eredményeként kifejlodo vonhippel-lindau szindróma és az 1-es típusú neurofibromatosus elofordulásának szisztematikus vizsgálatával megállapítottam, hogy az örökletes szindrómákhoz társuló phaeochromocytoma az összes phaeochromocytoma eset 28 %-át teszi ki (41 esetbol 16

17 13). Nem szelektált betegcsoportban nyert eredményeim megerosítik néhány külföldi centrum szelektált beteganyagában az örökletes phaeochromocytomák nagy gyakoriságával kapcsolatos megfigyeléseket. Az örökletes esetek között gyakoribbnak találtam a kétoldali elváltozást, míg malignitás csak sporadikus phaeochromocytoma esetén fordult elo. Sporadikus phaeochromocytomás betegekben a legmagasabb szisztolés vérnyomás szignifikánsan magasabb volt, mint az örökletes phaeochomocytomás betegekben mért érték, azonban egyéb klinikai és laboratóriumi paraméterekben nem találtam szignifikáns különbséget az örökletes és sporadikus esetek között (életkor, prezentációs tünet, pulzusszám, éhgyomri vércukor érték, vizelet catecholamin metabolit ürítés, daganatszövet catecholamin koncentráció). Eredményeim alapján ezek a klinikai és laboratóriumi paraméterek nem nyújtanak lényeges támpontot a phaeochromocytoma örökletes és sporadikus formáinak elkülönítésében. 17

18 KÖSZÖNETNYLVÁNÍTÁS Munkámhoz nyújtott segítségükért szeretnék köszönetet mondani:? Dr. Tulassay Zsolt professzor Úrnak, a Semmelweis Egyetem II. sz. Belgyógyászati Klinika igazgatójának, aki lehetové tetté, hogy munkámat a II. sz. Belgyógyászati Klinikán végezhessem.? Dr. Rácz Károly professzor Úrnak, témavezetomnek, akitol munkámhoz minden segítséget, tanácsot megkaptam.? Dr. Rosivall László professzor Úrnak, programvezetomnek, aki biztosította számomra a lehetoséget, hogy PhD hallgatóként kutatómunkámat végezhessem.? Dr. Tóth Miklós, egyetemi adjunktus Úrnak, a betegek klinikai, laboratóriumi és genetikai vizsgálati eredményeinek feldolgozásában nyújtott segítségért.? Krauszné Vaczula Mária aszisztensnonek, a molekuláris biológiai vizsgálatokban nyújtott segítségéért.? Dr. Kovács Gábornak, Cech Gábornak és Nyíro Gábornak, akik az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Mikrobiológiai Tanszékének munkatársai a DNS szekvenálásban nyújtott segítségért.? Dr. Varga Ibolyának és a Semmelweis Egyetem II. sz. Belgyógyászati Klinika Endokrinológiai és Izotóp Laboratóriumában dolgozó asszisztenseknek.? Laboratóriumunkban dolgozó TDK és PhD hallgatóknak. Feleségemnek és családomnak a türelmükért. 18

19 A DOLGOZAT ANYAGÁT KÉPEZÓ SAJÁT KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE Külföldi folyóiratokban megjelent eredeti közlemények: 1. Rácz K, Tóth M, Patócs A, Gláz E: Incidentally discovered adrenal masses Polskie Towarzystwo Endokrynolodiczne (2000); Supl 1:85-88) 2. Patócs A, Tóth M, Barta Cs, Sasvári-Székely M, Varga I, Szücs N, Jakab C, Kiss R, Gláz E and Rácz K : Hormonal evaluation and mutation screening for steroid 21- hydroxylase deficiency in patients with unilateral and bilateral adrenal incidentalomas European Journal of Endocrinology (2002), 147(3): ) IF: 2,56 3. Igaz P, Patócs A, Rácz K, Klein I, Váradi A and Ésik O: Occurrence of pheochromocytoma in a MEN2A family with codon 609 mutation of RET protooncogene (Journal of Clinical Endocrinology and Metabolism (2002) 87(6): 2994, IF: 5,199 (Letter) 4. Patócs A, Valkusz Zs, Igaz P, Balogh K, Tóth M, Varga I, Rácz K: Segregation of the V804L mutation and S836S polymorphism of exon 14 of the RET gene in the extended kindred with familial medullary thyroid cancer Clinical Genetics (2003): 63: IF: Patócs A, Karádi E, Tóth M, Varga I, Szücs N, Balogh K, Majnik J, Gláz E, Rácz K: Clinical and biochemical features of sporadic and hereditary pheochromocytomas: an analysis of 41 cases investigated in a single endocrine center European Journal of Cancer Prevention, (2004), 13(5):403-9, IF: 1,673 19

20 Hazai folyóiratokban megjelent közlemények és absztraktok 6. Patócs A, Tóth M, Varga I, Jakab Cs, Gláz E, Adleff V, Kiss R, Szücs N, Futo L, Rácz K: Hormonálisan inaktív mellékvesekéreg adenómák genetikai és biokémiai jellegzetességeinek vizsgálata (MEAT, 2000 Lillafüred, Orvosi Hetilap, Suppl. I: 1263, 2000) 7. Majnik J, Patócs A, Igaz P, Tóth M, Rácz K: MEN 2A szindrómás betegek vizsgálatával szerzett tapasztalatok a II sz. Belklinikán (MEAT, 2000 Lillafüred, Orvosi Hetilap, Suppl. I: 1259, 2000) 8. Patócs A, Rácz K, Tóth M, Kovács G: Ret protoonkogén mutációk kimutatása különbözo molekuláris biológiai módszerekkel MEN2A szindrómás betegekben (2000) (II. Magyar Sejtanalitikai Konferencia, Budapest) 9. Patócs A, Rácz K, Tóth M: Genetic screening of Ret protooncogen in Hungarian patients with MEN2A (2000) International Congress of Endocrinology, Sydney 10. Patócs A., Rácz K: Phaeochromocytoma Hippocrates, (2001) III/6: Patócs A., Tóth M., Varga I., Balogh K., Szücs N., Jakab Cs., Gláz E., Rácz K.: CYP21 gén mutációk hormonálisan inaktív mellékvesekéreg daganatokban. MEAT, 2002, Gyula (Orvosi Hetilap, (2002) 143: 18 Suppl. 1: 991- abstract 12. Patócs A, Valkusz Zs, Igaz P, Balogh K, Tóth M, Majnik J, Varga I, Rácz K: RET protoonkogén V804L mutáció és S836S polimorfizmus familiáris medulláris pajzsmirigycarcinomában. A Magyar Belgyógyász Társaság XXXIX. 20

21 Nagygyulése, (Magyar Belorvosi Archivum Supplementum 3/2002) 13. Patócs A, Valkusz Zs, Balogh K, Nyíro G, Tóth M, Igaz P, Varga I, Rácz K: Coexistence of V804L mutation and S836S polymorphism of exon 14 of the RET gene in an extended kindred with familial medullary thyroid cancer (2003) The 6th European Congress of Endocrinology, Lyon 14. Patócs A, Karádi É, Balogh K, Majnik J, Tóth M, Szücs N, Varga I, Kiss R, Gláz E, Rácz K: Sporadikus és örökletes phaeochromocytomák gyakorisága egy endokrin centrumban vizsgált mellékvese daganatos betegekben (2004) (MEAT, Szolnok)(Orvosi Hetilap, 145; 20 Suppl. 3: 1100, 2004) Egyéb, a tézisekhez szorosan nem kapcsolódó külföldi újságokban megjelent közlemények 15. Szücs N, Varga I, Jakab C, Patócs A, Gláz E, Tóth M, Kiss R, and Rácz K: Leptin inhibits cortisol and corticosterone secretion in pathologic human adrenocortical cells Pituitary (2001) 4: Igaz P, Patócs A and Rácz K: Novel sequence variants of the genes associated with the multiple endocrine neoplasia syndromes 1 and 2. Analysis by an in silico approach Journal of Endocrinological Investigation, (2002) 25: ) IF: 1, Igaz P, Pap E, Patócs A, Falus A, Tulassay Z and Rácz K: Genomics of steroid hormones: In silico analysis of nucleotide sequence variants (polymorphisms) of the 21

22 enzymes involved in the biosynthesis and metabolism of steroid hormones Journal of Steroid Biochemistry and Molecular Biology (2002) 82: , IF: 2, Toth M, Ujhelyi R, Tulassay Z, Szathmari M, Patocs A, Miheller P: Decreased bone mineral density and alterations of bone metabolism in heterozygotes for cystic fibrosis Gastroenterology (2002) 122 (4): W1009 Suppl 1- absztrakt 19. Varga I, Jakab Cs, Szucs N, Patócs A, Tóth M, Kiss R, Gláz E, Rácz K: Plasma and salivary 6betahydroxycortisol measurments for assessing adrenocortical activity in patients with adrenocortical adenomas Hormon Metabolic Reearch (2003) 35: , IF: 1, Szücs N, Varga I, Patócs A, Tóth M, Gláz E, Rácz K: Secretion of 6? -hydroxycortisol in human adrenals and adrenocortical adenomas Steroids (2003) 68: IF: Szücs N, Varga I, Patócs A, Tóth M, Gláz E, Rácz K: Plasma 6beta-hydroxycortisol measurments for assessing altered hepatic drug metabolizing enzyme activity Acta Physiologica Hungariaea (2003), 90 (3): , IF: 0, Tóth M, Speer G, Patócs A, Salamon D, Lakatos P, Rácz K, Tulassay Zs: Familiáris hypocalciuriás hypercalcaemia Orvosi Hetilap (2003) 144: 41: Speer G, Tóth M, Niller HH, Salomon D, Takács K, Miheller P, Patócs A, Nagy Z, Bajnok É, Nyíri P, Varga I, Lakatos P: Calcium metabolism and endocrine functions in a family with familial hypocalciuric hypercalcemia 22

23 Experimental and Clinical Endocrinology & Diabetes, (2003) 111: , IF:1, Balogh K, Patócs A, Majnik J, Varga F, Illyés Gy, Hunyady L, Racz K: Unusual presentation of multiple mutation of the MEN1 gene, Journal of Human Genetics (2004) 49 (7): , IF: 2, Majnik J, Szücs N, Patócs A, Tóth M, Balogh K, Varga I, Gláz E and K. Rácz K: Effect of single doses of dexamethasone and adrenocorticotrop hormone on serum bone markers in healthy subjects and in patients with adrenal incidentalomas and Cushing s syndrome. Journal of Endocrinological Investigation (2004) közlésre elfogadva, IF: 1, Likó I, Igaz P, Patócs A, Tóth S, Pázmány T, Tóth M, Rácz K: Sequence variants of the ligand-binding domain of the glucocorticoid receptor gene and their functional consequences on the three-dimensional protein structure. Current Medicinal Chemistry, 2004, 11, , IF: 4, Balogh K, Patócs A, Majnik J, Rácz K, Hunyadi L: Genetic screening methods for the detection of mutations responsible for multiple endocrine neoplasia type 1 (MEN 1). Molecular Genetics and Metabolism, 2004, 83(1,2):74-81, IF: 2, TM Toth and A Patocs Gene Symbol: CASR. Disease: Hyperparathyroidism. Hum Genet, 2004; 114(6): Majnik J, Patócs A, Balogh K, Tóth M and Rácz K: A rapid and simple method for detection of Asn363Ser polymorphism of the human glucocorticoid receptor gene J 23

24 Steroid Biochem Mol Biol, 2004 közlésre elfogadva IF: Egyéb eloadás és poszter bemutatók 30. Patócs A, Tóth M, Rácz K, Czirják S, Gláz E, Szücs N, Jakab Cs: Invasive corticotroph pituitary macroadenoma in a patient with mild clinical manifestation of Cushing s disease (Semmelweis Symposium, 1999) 31. Patócs A, Tóth M, Rácz K, Varga I, Kocsis I: Vizelet catecholamin meghatározás HPLC módszerrel essentiális hypertóniás betegekben (MLDT 49. nagygyulés Siófok, 1999, Klinikai és Kísérletes Laboratóriumi Medicina, 1999, 3:128) 32. Varga I, Rácz K, Tóth M, Futo L, Kiss R, Pusztai P, Jakab Cs, Patócs A, Szücs N, Gláz E: Emelkedett nyál 6? - hydroxycortisol koncentráció nem-hyperfunkciós mellékvesekéreg adenómás betegekben (MLDT 49. nagygyulés Siófok, 1999, Klinikai és Kísérletes Laboratóriumi Medicina, 1999, 3:127) 33. Csiffáry B, Oláh M, Patócs A, Varga I, Tóth M, Jakab Cs, Gláz E, Kiss R, Rácz K: Nem-klasszikus 21-hidroxiláz defektusos betegek klinikai-, hormon-, és genetikai vizsgálatainak eredményei (MEAT, 2000 Lillafüred, Orvosi Hetilap, Suppl. I: 1243, 2000) 34. Igaz P., Patócs A., Rácz K.: Szekvenciavariánsok a multiplex endokrin neoplásia 1-es és 2-es típusáért felelos gének esetében: in silico eredmények Orvosi Hetilap (2002) 143: 18 Suppl. 1: 982-absztrakt 24

25 35. Rácz K, Tóth M, Jakab C, Patócs A és Kiss R: Acromegalia: a feltuno, mégis késon felismert betegség Orvosi Hetilap (2002) 143 (19, Suppl.2: Tóth M, Jakab C, Patócs A, Varga I, Füto L, Horányi J, Kiss R, Gláz E, Rácz K, Tulassay Z: Bone mineral density of patients with non-hyperfunctioning adrenal adenomas (International Congress of Endocrinology, Sydney 2000) 37. Tóth M, Patócs A, Miheller P, Jakab C, Horányi J, Kiss R, Gláz E, Rácz K: Endocrin investigations and bone mineral density measurements of patients with non hyperfunctioning adrenal adenomas (5 th European Congress of Endocrinology, Torino, 2001) 38. Varga I, Szücs N, Tóth M, Jakab C, Patócs A, Kiss R, Gláz E, Rácz K: Leptin inhibits cortisol and corticosterone secretion in pathologic human adrenocortical cells (5 th European Congress of Endocrinology, Torino 2001) 39. Balogh K., Rácz K., Patócs A., Hunyady L., Valkusz Zs.: Új lehetosége a hazai MEN 1 szindrómás betegek genetikai szurésére MEAT, Gyula (Orvosi Hetilap, 143: 18 Suppl. 1: 973, 2002) 40. Igaz P., Patócs A., Rácz K.: Szekvenciavariánsok a multiplex endokrin neoplásia 1-es és 2-es típusáért felelos gének esetében: in silico eredmények MEAT, Gyula (Orvosi Hetilap, 143: 18 Suppl. 1: 982, 2002) 41. Tóth M., Speer G., Patócs A., Lakatos P., Miheller P., Takács I., Rácz K., Tulassay Zs.: Familiáris hypocalciuriás hypercalcaemia- új calcium-sensor gén mutáció MEAT, Gyula (Orvosi Hetilap, 143: 18 Suppl. 1: 997, 2002) 42. Jakab Cs., Tóth M., Varga I., Szabó P., Szücs N., Patócs A., Kiss R., Rácz K., Gláz E.: A macroprolactin 25

26 meghatározás klinikai jelentosége hyperprolactinaemiában MEAT, Gyula (Orvosi Hetilap, 143: 18 Suppl. 1: 91, 2002) 43. Csákváry V., Tóth M., Horváth K., Patócs A., Toldy E., Oroszlán Gy.: Familiáris hypocalciuriás hypercalcaemia laboratóriumi és radiológiai leletek újszülött és gyermekkorban. MEAT, Gyula (Orvosi Hetilap, 143: 18 Suppl. 1: 975, 2002) 44. Majnik J., Oláh M., Patócs A., Bezzegh A., Szücs N., Tóth M., Jakab Cs., Rácz K.: A csontanyagcserét jellemzo szérum-markerek kortikoszteroid érzékenysége. MEAT, Gyula (Orvosi Hetilap, 143: 18 Suppl. 1: 988, 2002) 45. Patócs Attila, Tóth Miklós, Miheller Pál, Szabó Péter, Pregun István, Tulassay Zsolt: DEXA-vizsgálat adatainak elemzése (Ca-és Csont, 5:1:24, 2002) 46. Varga I., Rácz K., Tóth M., Patócs A., Futo L., Kiss R., Jakab Cs., Szücs N., Szabó P., Gláz E.: Az interleukin-1? glucocorticoid és mineralocorticoid bioszintézist serkento hatása izolált humán mellékvesekéreg sejtrendszerekben. MEAT, Gyula (Orvosi Hetilap, 143: 18 Suppl. 1: 998, 2002) 47. Majnik J, Szücs N, Patócs A, Tóth M, Rácz K: A csontmarkerek szérumkoncentrációinak változása endogén és exogén glukokortikoid stimulusokra. A Magyar Belgyógyász Társaság XXXIX. Nagygyulése, (Magyar Belorvosi Archivum Supplementum 3/2002) 48. Majnik J, Balogh K, Patócs A, Rácz K: Glukokortikoid receptor génvariánsok vizsgálata kétoldali mellékvesedaganatos betegekben. (2003) SE PhD Tudományos Napok 26

27 49. Balogh K, Majnik J, Patócs A, Rácz K, Hunyady L. MEN1 szindrómás betegek és családtagjaik genetikai szurése. (2003) SE PhD Tudományos Napok 50. Majnik J, Patócs A, Balogh K, Rácz K: Glucocrticoid receptor gene variants in patients with bilateral adrenal incidentalomas. (2003) The 6th European Congress of Endocrinology, Lyon. 51. Balogh K, Patócs A, Majnik J, Rácz K, Hunyady L: Mutation analysis in patients with multiple endocrine neoplasia type 1 (MEN1) with temporal temperature gradient gel electrophoresis (TTGE) and DNA sequencing. (2003) The 6th European Congress of Endocrinology, Lyon. 52. Balogh K, Majnik J, Patócs A, Rácz K, Hunyady L: MEN1 szindrómás betegek és családtagjainak genetikai szurése (2004) SE PhD Tudományos Napok 53. Balogh K, Majnik J, Patócs A, Valkusz Zs, Rácz K, Hunyady L: MEN1 szindrómás betegek és családtagjainak genetikai szurése. (2004) (MEAT, Szolnok) (Orvosi Hetilap 145, 20:Supp 3: 1085, 2004) 54. Csákváry V, Tóth M, Patócs A, Oroszlán Gy, Rácz K: De Novo heterozygota Ca2+-érzékelo receptor gén mutáció (R551K) okozta újszülöttkori súlyos primer hyperparathyerosis (2004) (MEAT, Szolnok) (Orvosi Hetilap 145, 20:Supp 3: 1087, 2004) 55. Majnik J, Balogh K, Patócs A, Rácz K: Mellékvese incidentalómák és a glukokortikoid receptor gén Asn363ser polimorfizmusának összefüggései (2004) (MEAT, Szolnok) (Orvosi Hetilap 145, 20:Supp 3: 1096, 2004) 27

28 56. Mondok Á, Rácz K, Gláz E, Varga I, Szucs N, Patócs A, Czokoly A: A 11 béta-hidroxiszteroid dehidrogenáz aktivitásának vizsgálata akromegáliában (2004) (MEAT, Szolnok) (Orvosi Hetilap 145, 20:Supp 3: 1088, 2004) 57. Varga I, Mondok Á, Rácz K, Tóth M, Kiss R, Patócs A, Szücs N, Jakab Csilla, Gláz E: Plazma kortizol és kortizon koncentrációk változása a hypophysis-mellékvesekéreg betegségeiben alkalmazott funkcionális tesztek során. (2004) (MEAT, Szolnok) (Orvosi Hetilap 145, 20:Supp 3: 1109, 2004) 58. Gyorffy András, Virág Tibor, Szabó András, Tulassay Tivadar, Patócs Attila, Molnár Béla, Tulassay Zsolt: Development of a new electrochemical chip technology for gastrointestinal biopsy specimen cdna analysis (2004) SE PhD Tudományos Napok 59. Szoke Dominika, Patócs Attila, Molnár Béla, Tulassay Zsolt: P53 sequence determination in gastric biopsy specimens by chip and conventional sequencing technology (2004) SE PhD Tudományos Napok 60. Tóth Géza, Futo László, Lipkovics Judit, Horvát Gyula, Horváth Györgyi, Balogh Katalin, Patócs Attila, Rácz Károly: Multiplex endokrin neoplasia 1-es típusa esetismertetés (2004) MEAT, Szolnok) (Orvosi Hetilap 145, 20:Supp 3: 1106, 2004) 28