Szent István Egyetem. Gödöllő A KÖRNYEZETKÍMÉLŐ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS LEHETŐSÉGEI ÉS GYAKORLATA A KÉRŐDZŐ ÁLLATOK TARTÁSÁBAN

Átírás

1 Szent István Egyetem Gödöllő A KÖRNYEZETKÍMÉLŐ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS LEHETŐSÉGEI ÉS GYAKORLATA A KÉRŐDZŐ ÁLLATOK TARTÁSÁBAN Írta: Nyárai Horváth Ferenc, Póti Péter és Tasi Julianna Szerkesztette: Tasi Julianna 2005

2 TARTALOMJEGYZÉK C í m Oldalszám 2. AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI 4. (TASI JULIANNA) 2.1. Az ökológiai gazdálkodás alapelvei Az ökológiai gazdálkodás magyarországi helyzete SZÁNTÓFÖLDI TÖMEGTAKARMÁNYOK ELŐÁLLÍTÁSA 9. KÖRNYEZETKÍMÉLŐ GAZDÁLKODÁSI FORMÁKBAN (NYÁRAI HORVÁTH FERENC) 3.1. Évelő pillangósok az ökológiai gazdálkodásban LUCERNA VÖRÖSHERE BALTACIM Két- és egyéves szálas takarmánynövények Tavaszi vetésűek FACÉLIA SZUDÁNI FŰ Nyári másodvetésűek OLAJRETEK Őszi- és tavaszi takarmánykeverékek. Zöld futószalag Tavaszi vetésűek ZABOS BÜKKÖNY Nyári vetésűek Őszi vetésű, áttelelők ROZSOS SZÖSZÖS BÜKKÖNY, ŐSZI BÚZÁS PANNON 21. BÜKKÖNY KESZTHELYI KEVERÉK LEGÁNY-FÉLE HÁRMAS KEVERÉK LANDSBERGI KEVERÉK VARSÁNYI PILLANGÓS KEVERÉK Csalamádék Lédús takarmányok Silótakarmányok SILÓKUKORICA SILÓCIROK ÖKOLÓGIAI GYEPGAZDÁLKODÁS (TASI JULIANNA) A takarmányozásra alkalmas gyepnövényzet kialakítása Természetes gyepek növényzete A gyepalkotók csoportosítása és értékelése Telepített gyepek növényzete A természetes gyepek növényállományának minőségjavítási 32. lehetőségei ökogazdálkodásban 4.2. A gyepen előállítható takarmány mennyisége, minősége és annak 38. szabályozása az ökológiai gazdálkodásban A nitrogén-trágyázás lehetőségei, a nitrogén-tápanyag hatásai a termés 39. mennyiségére és minőségére Az ökogyepgazdálkodásban alkalmazható trágyák A víz szerepe és hatása a termésmennyiségre és minőségre Az előállított takarmány hasznosításának lehetőségei 41. 2

3 Gyephasznosítási módok A legeltetéses gyephasználat módszerei és hatása a növényzetre, 42. valamint a takarmányminőségre A szakaszos legeltetés tervezése A kaszálásos gyephasználat és a tartósítási lehetőségek SZARVASMARHA TENYÉSZTÉS ÉS TARTÁS AZ ÖKOLÓGIAI 54. GAZDÁLKODÁSBAN (PÓTI PÉTER) 5.1. A termelési cél és a fajtamegválasztás Az ökológiai gazdálkodásban rejlő lehetőségek Az ökológiai gazdálkodás szempontjából fontosabb értékmérő 55. tulajdonságok 5.2. Szarvasmarha tenyésztés az ökogazdaságban Szarvasmarha fajták értékelése az ökológiai termelés szempontjából A tenyészcél meghatározása A tenyésztési eljárások megválasztása és a teljesítményvizsgálatok Tartástechnológia Az állatok elhelyezése Takarmányozás JUHTENYÉSZTÉS ÉS TARTÁS AZ ÖKOLÓGIAI 78. GAZDASÁGBAN (PÓTI PÉTER) 6.1. A termelési cél és a fajtamegválasztás Az ökológiai gazdálkodásban rejlő lehetőségek Az ökológiai gazdálkodás szempontjából fontosabb értékmérő 78. tulajdonságok 6.2. Juhtenyésztés az ökogazdaságban A juhfajták értékelése az ökológiai gazdálkodás szempontjából Tenyésztési eljárások és tenyésztés-ellenőrzés Ökotartás és -takarmányozástechnológia Báránynevelés és hízlalás Az anyajuhok és kosok takarmányozása Tejtermelés A juhok tartástechnológiája Juhlegeltetés A juhok gyepigénye A juhlegeltetés irányelvei A legeltetés technológiája KECSKETENYÉSZTÉS ÉS TARTÁS AZ ÖKOLÓGIAI 100. GAZDASÁGBAN (PÓTI PÉTER) 7.1. A termelési cél és a fajtamegválasztás Az ökológiai gazdálkodásban rejlő lehetőségek Az ökológiai gazdálkodás szempontjából fontosabb értékmérő 102. tulajdonságok 7.2.Kecsketenyésztés az ökológiai gazdaságban A kecskefajták értékelése az ökológiai gazdálkodás szempontjából A tenyésztési cél meghatározása Tenyésztés-szervezés, tenyésztési eljárások Tartás- és takarmányozás technológia A kecsketejtermelés Húshasznú kecsketartás

4 2. modul: AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI Az ökológiai gazdálkodás összetett, egymással szorosan összefüggő és egymásra épülő elemekből álló folyamat. A folyamat egészét az alapelveket és eljárásokat rendeletek szabályozzák. A magyarországi jogi szabályozás az EU megfelelő, az ökogazdálkodást szabályozó rendeleteire épül. Hazánkban az első, a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek ökológiai követelmények szerinti előállításáról, forgalmazásáról és jelöléséről szóló rendelet a 140/1999-es kormányrendelet volt. Ezt követte a 2/2000. (I. 18.) FVM-KöM együttes rendelet, melyet a 82/2002. (IX. 4.) FVM-KvVM együttes rendelettel, majd a 3/2004. (I. 9) FVM-KöM együttes rendelettel módosítottak. A 2005-ös szabályozás annyiban tér el ettől, hogy a 74/2004. (V. 1.) FVM rendelet pontosít egyes eljárási szabályokat, úgymint az ökológiai gazdálkodás ellenőrzéseinek számát termelőegységenként, valamint a hatósági eljárás díjtételeit. A rendeletek szerint az ökológiai termelés a környezeti adottságok harmonikus használatán alapuló termék-előállítási műveletek összessége a vonatkozó szabályoknak megfelelően végrehajtva Az ökológiai gazdálkodás alapelvei Az ökológiai gazdálkodás a következő alapelveken nyugszik: 1. Helyi források felhasználásán alapuló gazdálkodási rendszer, melyben a lehető legkisebbre kell csökkenteni az energia- és anyagfelhasználást, valamint a veszteségeket. Ezt szolgálja a biológiai nitrogénmegkötés, a saját termesztésű takarmányok felhasználása, a gazdaságban és a háztartásban keletkező hulladékok és növényi maradványok kezelése. 2. Meg kell tartani a talajok termékenységét hosszútávon is. Meg kell óvni a talajok szerkezetét, szervesanyag-tartalmát, biológiai aktivitását. Ennek főbb elemei a vetésforgó alkalmazása, mélyen gyökerező növények, pillangósvirágúak és zöldtrágyanövények vetésforgóba illesztése, ökológiai gazdálkodásból származó komposzt, vagy érett istállótrágya felhasználása. 3. A lehető legkisebbre kell csökkenteni a mezőgazdasági tevékenységhez kötődő szennyezéseket, vagyis az eróziót, a tápanyag-kimosódást és a növényvédőszermaradványokat. Ennek érdekében ahol lehetséges egész évben gondoskodni kell a talajtakarásról, rétegvonalas művelést kell alkalmazni. A tág térállású növények termesztésénél is törekedni kell a talajtakarásra, pl. alávetéssel. A rendelet szerint a kártevők, betegségek és gyomok elterjedését a következő módszerek kombinálásával lehet megakadályozni: géntechnológiával nem módosított rezisztens, toleráns fajok és fajták kiválasztásával, vetésforgó kidolgozásával, talajműveléssel, a károsítók természetes ellenségeinek védelmével, számukra előnyös körülmények biztosításával, gyomperzseléssel, gyomszabályozással, fizikai módon történő gyomirtással. 4. Nagy tápértékű élelmiszerek előállítása az ökológiai gazdálkodás fő célkitűzése. Ez csak akkor valósulhat meg, ha a gazdálkodás során biztosítjuk a különböző káros anyagok (nehézfémek, növényvédőszer-maradványok, hormonok, antibiotikumok stb.) élelmiszerbe jutásának elkerülését. A jogi szabályozás pontosan tartalmazza az erre vonatkozó előírásokat. Az ökotermékek ellenőrzésének alapelve, hogy a végterméket csak szúrópróbaszerűen 4

5 vizsgálja, a termelési folyamat egészének ellenőrzésével igyekszik garantálni a nagy tápértékű, egészséges élelmiszerek, ill. élelmiszer-alapanyagok előállítását. 5. A megújuló energiaforrások használatának elsőbbsége, a fosszilis energia alkalmazásának minimalizálása. Ebbe a körbe tartozik a szél-, nap-, geotermikus energia használatának előtérbe kerülése. Az energiafű, a faforgács, venyige, kukoricaszár és egyéb mezőgazdasági hulladékok felhasználása. Csökkenteni lehet az energiafelhasználást azzal is, ha növeljük a termékek helyi értékesítését, csökkentjük a szállítási távolságokat. A gazdálkodás folyamatában kerüljük a szintetikus anyagok alkalmazását. 6. Az ökogazdálkodásban biztosítani kell a termelők és családjuk megélhetését. Beleértendő a jövedelem mellett a stressz-mentes környezet, a természeti környezettel harmóniában élő család. Ennek feltétele a talaj, a növények és az állatok egészsége, ezt biztosító gazdálkodás megteremtése. 7. Meg kell óvni a vidéki környezetet és a nem mezőgazdasági élőhelyeket is. Ennek érdekében áll az erdősítés, fásítás, sövények, vízi élőhelyek kialakítása, fenntartása és megóvása. 8. Az ökológiai gazdaságban az állattartás a gazdálkodás szerves részét képezi. Az érvényes rendelet ezt is pontosan szabályozza: Az állattartással hozzá kell járulni a környezeti elemek védelmét biztosító módon a mezőgazdasági termelési rendszer egyensúlyának fenntartásához, a talaj szervesanyagtartalmának növeléséhez és a növények tápanyagigényének kielégítéséhez, így biztosítva a talaj-növény, növény-állat és az állat-talaj kapcsolatrendszer kialakítását és fenntartását. Az állattartás szabályozása kimondja, hogy az ökológiai állattartás termőföldhöz kapcsolódó tevékenység. Az állatoknak biztosítani kell a szabadban való mozgás lehetőségét. A termelőnek úgy kell korlátozni a tartott állatok számát, hogy a gazdálkodási egységen belül biztosítva legyen a növénytermesztés és az állattenyésztés egysége, egyúttal ez megakadályozza a környezetszennyezés bármilyen formáját, különösen a talaj, valamint a felszíni és a felszín alatti vizek szennyezését. Az állatok számának szoros összefüggésben kell lenni az általuk termelt trágya elhelyezésére alkalmas terület nagyságával, hogy elkerülhessék a környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatásokat. Ökológiai állattartás esetén az egy gazdálkodási egységben lévő összes állatot a rendelet követelményeinek megfelelően kell tartani. A rendelet meghatározza az ökológiai gazdálkodásra való átállás szabályait is. Szabályozza az állatok származását, megszabja a nem ökológiai gazdaságból származó állatok lehetséges arányát a létszám növelésekor. Szabályozza a takarmányozást. Az állatok takarmányának ökológiai termelésből kell származni. Az állatok kényszertáplálása tilos. A kérődzők takarmányozását amikor az időjárás és a legelők állapota megengedi legeltetésre kell alapozni. A napi takarmányadagnak a szárazanyag-tartalom arányában hatvan százalékban szálas, friss vagy szárított tömegtakarmányból vagy silózott takarmányból kell állni. Ez csak a laktáció első három hónapjában csökkenthető 50 százalékra az ellenőrző szervezet engedélyével. Az ökológiai állattartásban tilos a kötött tartás. A rendelet szabályozza az állattartás körülményeit, a férőhelyminimumokat, a hízlalási időszak maximális hosszát, a betegségmegelőzés és állatorvosi kezelés mikéntjét. Az ökológiai állattartásban a betegségmegelőzés alapelvei a következők: a megfelelő fajta, vagy törzs kiválasztása a származásra vonatkozó előírások szerint, minden állatfaj számára az etológiai és élettani igényeinek megfelelő tartási mód alkalmazása, az erős ellenállóképesség kialakítása a fertőzések terjedésének megakadályozása céljából, 5

6 jó minőségű takarmánnyal való etetés, rendszeres mozgás és legeltetés biztosítása, amely erősíti az állat természetes ellenállóképességét, az optimális állatsűrűség betartása, így elkerülhetőek a túlzsúfolt tartásból eredő megbetegedések. A fenti alapelvek betartásával az állategészségügyi problémák jelentős része elkerülhető. Legeltetéses hasznosítás a Nemzeti Parkokban Nemzeti Parkjaink eltérő ökológiai környezetben, más és más adottságokkal rendelkeznek. Ennek megfelelően megőrzendő növénytársulásai eltérőek, így mindig az adott terület ökoszisztémájának védelmére, fenntartására, vagy egy korábbi helyreállítására van szükség. Ezért az adott Nemzeti Parkra, esetleg azon belül is egyes területekre külön hasznosítási tervet kell kidolgozni. A Nemzeti Parkok nagy területein rétek, legelők, illetve ligetes társulások vannak. Ezek legeltetéses hasznosítása több szempontból is szükséges: -Legeltetés hiányában a területek elgyomosodnak, kultúrállapotuk romlik, allergén növények szaporodhatnak el rajtuk. -A nem legeltetett, kaszált területeken a fűtermés elszárad és aszályos időben könnyen meggyullad, amelynek következtében jelentős környezeti károk keletkeznek (állatokban, védendő növényekben, létesítményekben). Bizonyos esetekben ez hozzátartozhat az eredeti ökoszisztéma fenntartásához. -Legelőhasználat hiányában a terület kultúrállapotának fenntartása jelentős költségeket igényel. -Sok esetben, legeltetés hiányában nem tartható fenn a kívánt flóra és erre alapuló fauna. -Az adott területre jól megtervezett és végrehajtott legelőhasználat során árbevétel is keletkezik (területalapú támogatás, előállított piacképes hús és tej, növeli a turisztikai értéket, stb.). -A Nemzeti Parkok nagy része gazdaságilag elmaradott térségekben fekszik, így ezeknek a területeknek a hasznosítása megélhetést és perspektívát biztosítana hosszútávon számos hátrányos helyzetű családnak. A Nemzeti Parkok arra alkalmas területeinek legeltetése így mindenféleképpen indokolt. A sikeres kivitelezéshez számos kérdést kell megoldani. A feladatok között vannak általános érvényűek, és az adott terület specifikusságából adódóan olyanok, amelyeket mindig a Nemzeti Park konkrét sajátosságainak figyelembe vételével kell megoldani. Általános érvényű kérdések lehetnek: -a központi szabályozás, -a rendszer beindításához szükséges pénzügyi források biztosítása, -az integrálás és a működtetés formája, -érdekeltség megteremtése, -a programban résztvevők szakképzettsége és szaktanácsadással történő ellátása, -az előállítandó termékek iránti piaci kereslet. Az adott területhez, Nemzeti Parkhoz kapcsolódóan megoldandó feladatok: -az adott területen lévő növénytársulás speciális igényei (védendő növényfajok, azok virágzásának időpontja, taposás érzékenysége, stb.), -a domborzati viszonyok figyelembevételével a természetes itató-, etető- és pihenőhelyek kijelölése stb., -mennyi időn keresztül lehet a területről az állatok szükségletét biztosítani, csak a legeltetés lehetséges, vagy kaszálás is megengedett, -milyen állatfaj(ok) legeltetése lehetséges a legelő növényzetének figyelembevételével, -egy vagy több állatfaj (vegyesen) hasznosítsa a legelőt, 6

7 -milyen takarmánytermő, vagy egyéb más hasznosítható (árterület, töltés stb.) terület van a Nemzeti Park közvetlen közelében, -milyen hasznosítási irányt (tej, hús, kettős) célszerű alkalmazni, -és melyik a legkedvezőbb legeltetési mód. Mindezek alapján megállapítható, hogy az ökológiai gazdálkodás a termelés olyan rendszere, amely kizárja a szintetikus szerek (műtrágyák, növényvédőszerek), növekedésszabályozók (állattenyésztésben hormonok és antibiotikumok) használatát. Ebben a gazdálkodási rendszerben alapelv, hogy a talaj egy élő rendszer, a gazdálkodás a talaj-növény-állat rendszer egységén nyugszik. Az ökológiai gazdálkodásnak szerves része az állattartás. Az ökológiai gazdálkodás alapelveinek figyelembe vételével a világ egyes részein speciális gazdálkodási formák is kialakultak, melyeket ma ugyancsak ökológiai gazdálkodásnak nevezünk. Ilyen a biodinamikus gazdálkodás, a permakultúra, a fenntartható gazdálkodás. A biodinamikus gazdálkodás figyelembe veszi az asztrológiai ismereteket, a vetést, betakarítást a csillagképeknek megfelelően időzíti. A biodinamikus minősítés feltétele a biodinamikus preparátumok rendszeres használata a gazdálkodásban. A minősített termékek a DEMETER-logót használják. A permakultúra célül tűzte ki a saját létezésünk és annak fenntarthatósága iránt érzett és vállalt felelősségtudat elérését. Felfogása szerint az emberi viselkedést az együttműködés jellemzi, nem agresszív versenyszellem. Elvei alapján a gazdálkodásban a fenntarthatóság biztosítása, az értékmegőrző használat vezérli a permakultúrát. Ennek az elvnek rendeli alá a mezőgazdálkodást Az ökológiai gazdálkodás magyarországi helyzete Az ökológiai módon művelt hazai területeket és az ökotermékeket előállító feldolgozókat a Biokultúra Egyesület ellenőrző szervezete a Biokontroll Hungária Kht. ellenőrzi. A jelenlegi jogi szabályozás szerint köteles valamennyi termelőegységet a helyszínen teljeskörűen ellenőrizni évente legalább egyszer, az átállás alatt lévő egységeket pedig évente legalább kétszer. Az ellenőrzött ökotermékeket jelölni kell, az ellenőrző szervezet nevének és kódszámának feltüntetésével. Jelenleg ez a következő: Biokontroll Hungária Kht. HU-ÖKO- 01. Az ellenőrző szervezet adatai szerint 2004-ben ha mezőgazdasági területet ellenőriztek. Az előző évhez képest a 2001 óta tartó dinamikus növekedést folytatva 13 %- al nőtt az ökológiai gazdálkodásban művelt földterület és 23 %-al az ilyen módon gazdálkodó vállalkozások száma ben 1420 vállalkozást ellenőrzött a szervezet. Az 1. ábra mutatja az ellenőrzött területek hasznosítás szerinti összetételét. Láthatóan két művelési ág uralta a gazdálkodást, a szántó és a gyep. A kérődző állatállomány tömegtakarmány-ellátását jelentős terület szolgálta, hiszen az átállt és átállás alatt lévő, összesen ha gyepterület mellett ha szántóföldi tömegtakarmány-termőterületet és 518 ha silókukoricát ellenőrzött a szervezet 2004-ben. Ezek az ellenőrzött mezőgazdasági termőterület 62 %-át tették ki. Az adatokból következik, hogy jelentős az ökológiai gazdálkodásban a kérődző állatok tartása. 160 gazdaság foglalkozott 2004-ben ökológiai állattartással, összesen számosállattal. Ebből számosállatban kifejezve 8419 szarvasmarha, 2122 juh, 327 bivaly és 253 kecske volt. Jelentős a ló, szamár és öszvér állománya is, 247, 33 és 1,5 számosállatnak megfelelő. Az állattenyésztés szerkezetét számosállatban kifejezve a 2. ábra mutatja. 7

8 1. ábra: Az ellenőrzött területek megoszlása Magyarországon (2004) (forrás: Biokontroll Hungária Kht. éves jelentése) ipari növények friss fehérje növények zöldségek gabonafélék gyep silókukorica halastó, erdő, nádas gyümölcs és bogyós ugar tömegtakarmány egyéb gyep egyéb tömegtakarmány ugar gyümölcs és bogyós halastó, erdő, nádas silókukorica gabonafélék fehérje növények ipari növények friss zöldségek 2. ábra: Az ellenőrzött állattartás szerkezete (2004) (forrás: Biokontroll Hungária Kht. éves jelentése) bivaly sertésló, öszvér, szamár juh baromfi kecske szarvasmarha juh baromfi kecske szarvasmarha bivaly sertés ló, öszvér, szamár 8

9 3. modul: SZÁNTÓFÖLDI TÖMEGTAKARMÁNYOK ELŐÁLLÍTÁSA KÖRNYE- ZETKÍMÉLŐ GAZDÁLKODÁSI FORMÁKBAN A környezetkímélő gazdálkodás olyan termesztési módszerek alkalmazását feltételezi, amelyek lehetővé teszik a növénytermesztés alapvető közegének, a talajnak (és a talajvizeknek) a megőrzését, megóvását. Az ilyen gazdálkodást folytatók elsődleges célja a talaj szerkezetének, a talajéletnek és a talajban lévő minden struktúrának a fenntartása. Ez a tevékenység áthatja a gazdálkodás teljes körét, megvalósítva a környezet és a termelés harmóniáját. Nem létezik környezetkímélő takarmánytermesztés, hanem csak környezetkímélő gazdálkodás létezik, amelynek szerves része lehet a tömegtakarmány termesztés. Szálastakarmányok termesztése ökogazdálkodásban Az ökológiai gazdálkodás harmóniát teremt a növénytermesztés és az állattenyésztés között is. Az elsődleges energiamegkötő folyamatok, az asszimiláció kiegészül az állati termék előállítást szolgáló transzformációval és a keletkezett melléktermék a trágya, az ökológiai gazdálkodásban a talajerő visszapótlás egyik legfontosabb eleme. A növénytermesztés és az állattenyésztés szerves kapcsolata, a felépítés és a lebontás körfolyamatában tökéletesen kiegészítik egymást. A teljes értelemben vett ökológiai gazdálkodás csak növénytermesztés és állattenyésztés egyidejű jelenlétével képzelhető el. Ezért az ökológiai gazdálkodásban nagyon fontos szerepet tölt be a takarmánynövények termesztése. Ez a növénycsoport összességében kedvező hatást fejt ki a talaj állapotára is Évelő pillangósok az ökológiai gazdálkodásban Az évelő pillangósvirágú növények az ökológiai gazdálkodásban alapvető szerepet játszanak. Szakszerű termesztésükkel gazdagítják a talaj tápanyagtartalmát, kedvezően alakítják a talaj szerkezetét és gazdagítják a talajéletet. Termesztésük az előállított termék értékén túl a talajerőgazdálkodásban, a talajélet fenntartásában és a talajvédelemben jelentős szerepet játszik. Nélkülük pozitív tápanyagmérleg nehezen érhető el. Számos fajuk közül az alábbiak termesztése terjedt el Magyarországon a különböző természeti adottságú vidékeken. Lucerna, vörös here, baltacim, tarka koronafürt, fehér somkóró, bíborhere, görög széna, nyúlszapuka, szarvaskerep, perzsahere (fonákhere), fehér here, szöszösbükköny, pannonbükköny, tavaszi bükköny, őszi borsó 9

10 LUCERNA Származása, története, jelentősége A lucerna (Medicago sativa) a közel keleti géncentrumból származik. Vad fajai Dél-nyugat Ázsiában élnek. Legtöbb változata Észak-nyugat Iránban őshonos. Innen terjedt el Európába is. Számos faja közül a legjelentősebb a kék virágú lucerna (Medicago sativa L.), de termesztik még a sárkerep lucernát (Medicago falcata), a tarkavirágú lucernát (Medicago varia) és a komlós lucernát (Medicago lupulina). A későbbiekben a kékvirágú lucernát fogjuk ismertetni. Ezt a növényt már a régi görögök is termesztették, felismerték kedvező hatását a talajerőgazdálkodás területén. A görögök után a Római Birodalom területén is elterjedt, amelyet írásos emlékek bizonyítanak. Magyarországra Tessedik Sámuel 1768-ban hozta be először Szarvas környékén termesztették. A lucerna vetésterülete az egész világon meghaladja a 20 millió hektárt, Magyarországon jelenleg 200 ezer hektár területen termesztik. A növény jellemzése Gyökérzete főgyökér rendszer, a főgyökér orsó alakú, igen erős, karógyökér. Többnyire 2-4 m mélyre hatol, de a többéves lucerna alkalmas helyen m mélyre is képes lehatolni. Gyökerei függőlegesen megdrénezik a talajt. A szik alatti szár erősen megvastagodik, belőle a főgyökér folytatásaként rövid szártagú, földalatti szár fejlődik. Egyre vastagabb és mind több elágazást fejleszt. Ez a gyöktörzs, vagy más néven rizóma, amely raktározó szerv és a hajtásrendszer kifejlesztője. Szára dudvás szár, amely többnyire elágazik. Levélzete hármasan összetett. Virágzata fürt, rendszerint 8-25 virággal. A virág jellegzetes pillangós szerkezetű, termése hüvely, amely a kéklucerna esetén egy-kétszer csavarodott. Az ökológiai igénye Igényes növény, a mészben gazdag, mély termőrétegű, középkötött talajokat kedveli. Megfelelnek számára a vízrendezett réti- és öntéstalajok. Kedveli a jó kultúrállapotú, humuszos homokot is. A tartósan magas vízállást nem tűri. A mély termőréteg és a mély talajvíz biztosítja a gyökérzet szabályos fejlődését. A talajvíz legalább 3-4 m mélyben legyen. A szélsőséges hőmérsékleteket is kibírja, hó alatt o C-ot is elvisel. Néhány cm-es növedékkel a fagyokat jobban bírja. Bőséges vízellátást kíván, a csapadéknak való kiszolgáltatottsága viszont kisebb, mert a mélyebben levő talajvízből részben képes szükségleteit kielégíteni. Elővetemény igénye Igényes az előveteményekre, jó előveteményei a kalászosok. Ezek a növények gyom- és kártevőmentes talajt biztosíthatnak a lucerna számára, bőséges idő jut a talaj előkészítésére. Ne legyen előveteménye burgonya, cukorrépa, napraforgó, kukorica, pillangós és hüvelyes növény, valamint szántóföldi zöldség. Az elővetemények helyes megválasztása az ökológiai gazdálkodás feltételrendszerében, a konvencionális gazdálkodásnál sokkal nagyobb jelentőségű. A kártevők és kórokozók elleni védekezés első és legfontosabb lépése a megelőzés. Helyes elővetemény választással nagyon sokat segíthetünk a megelőzés terén. A lucerna évelő növény, számára a talajművelés alapvető jelentőségű. Alkalmas elővetemény esetén bősége idő áll majd rendelkezésünkre a helyes talajművelés végrehajtásához. 10

11 Talajelőkészítés Mélyen gyökerező, évelő, aprómagvú növény, ezért alapos talajmunkát igényel. Hosszú életéhez biztosítani kell a megfelelő talajállapotot, mély gyökérzetének kiváló feltételeket kell biztosítani, a nitrogén fixáció megvalósításához, levegős, szellőzésre képes talajszerkezetet, apró magjának kiváló magágyat, veszteségmentes betakarításához sík talajfelszínt kell létrehozni. A talajelőkészítés munkáit meghatározza a telepítési idő. A lucernát tavasszal és nyár végén telepíthetjük. A két időpont nagyon eltérő feltételeket jelent, ezért a két esetet külön kell tárgyalnunk. Talajelőkészítés tavaszi telepítés előtt Az alapozó talajművelés az elővetemény tarlóhántásából, tarlóápolásból és őszi szántásból áll. A legtöbbször előforduló búza elővetemény betakarítása után könnyű tárcsával tarlóhántást végzünk, amelyet gyűrűshengerrel lezárunk. A tarló kizöldülése után ismét tárcsázunk és gyűrűshengerrel zárunk. Ezzel a munkával elpusztítjuk az árvakeléseket, a kelő gyomokat és nagyban hozzájárulunk a talaj tisztulásához. Az előzetes gyomirtásnak az ökológiai gazdálkodás keretei között nagy jelentősége van, hisz a későbbiekben nagyon korlátozottak lehetőségeink. A jól végzett tarlóhántás és tarlóápolás lehetőséget biztosít a talajélet beindítására, a talajba kevert szerves anyagok átalakításához, a talaj beéréséhez. Mindezek mellett törekednünk kell a művelet szám csökkentésére és a gép kapcsolásokkal a taposás mérséklésére. A lucernának őszi szántásra, esetenként mélyszántásra van szüksége, amit tömörödött talaj esetén közép mély lazítással is ki kell egészíteni. A szántás a talaj vízbefogadó képességének javítását, a gyökérzóna szerkezetének javítását és a gyomok irtását biztosítja. A forgatás nélküli (szántás nélküli technológiák) növényvédelmi szempontból, elsősorban a gyomosodás miatt nem váltak be az ökológiai gazdálkodás keretei között. Az őszi szántást munkáljuk el! A magágy készítést kora tavasszal végezzük. Szükség szerint simítózzunk, majd kombinátorral készítsünk jó magágyat, lehetőleg egy menetben. A talajműveléssel javítjuk a talaj szerkezetét, növeljük a víz befogadó képességét, gyérítjük a gyomokat, hozzájárulunk a talajélet fellendítéséhez és aláforgatjuk azokat a növényi részeket, amelyek betegséget és kártevőt terjeszthetnek. Mindezeknek az ökológiai gazdálkodás keretei között, mint a megelőzést szolgáló lépéseknek nagyon nagy a jelentősége. Talajelőkészítés nyárvégi telepítés előtt Nyárvégi telepítés esetén augusztus végére kell vetésre alkalmas talajt létrehozni. A legkedvezőbb kalászos elővetemény után is nehéz ezt a feladatot elvégeznünk, hiszen kevés idő áll rendelkezésünkre, miközben általában száraz viszonyok között kell dolgoznunk. Nyárvégi telepítés előtt már az elővetemény talajelőkészítésénél gondolnunk kell arra, hogy a talajt olyan állapotba hozzuk, hogy a lehető legkevesebb munkával alkalmas legyen a lucerna telepítésére. Javasolható a búza elővetemény előtti középmély lazítás. Az elővetemény betakarítása után több menetben fokozatosan mélyítve tárcsáznunk kell, amellyel lazítjuk és keverjük a talajfelszínt. Ennek a művelésnek el kell érnie a cm mélységet. A tárcsázást követően gyűrűs hengerrel lezárjuk a talajt. Két-három héttel később nehezebb tárcsával 2-3 menetben 20 cm-ig munkáljuk át a talajt, amely után szintén gyűrűs hengerrel zárjuk a felszínt. A magágyat kombinátorral készítsük el úgy, hogy a felső 5 cm-es réget finom, morzsás szerkezetű legyen. Száraz és kötött talajon a fentiekben leírt talajművelés nem végezhető el. A mélyebb művelés rögösít, a sekély és gyakori művelés pedig porosít. Száraz és kötött talajon ha nem rendelkezünk öntözési lehetőséggel hagyjunk fel a nyár végi telepítés kísérletével. Az ökológiai gazdálkodás keretei között gyakoribb a tavaszi telepítés. 11

12 Tápanyagellátás A lucerna tápanyagigényes növény. Ellátását az a körülmény is nehezíti, hogy telepítése után 3-4 évig szeretnénk termesztésben tartani és ez alatt az idő alatt a talaj mozgatásáról le kell mondanunk. 1 tonna légszáraz lucernaszéna az alábbi tápanyag mennyiségeket veszi fel a talajból. nitrogén (N) 27 kg/t mész (CaO) 35 kg/t foszfor (P 2 O 5 ) 7 kg/t magnézium (MgO) 3 kg/t kálium (K 2 O) 15 kg/t Jó adottságú termőhelyeken 6-8 t szénatermésre számíthatunk, így a felvett tápanyagmennyiség a fentieknek 6-8 szorosa. Természetesen ezt a tápanyagmennyiséget nem kell a lucernának kiadnunk, hiszen a talaj jelentős tápanyagkészlettel rendelkezik. A talaj felvehető tápanyagkészletét talajvizsgálattal határozhatjuk meg. Csak azt a mennyiséget kell kijuttatnunk, amennyivel a növény igénye meghaladja a talaj felvehető tápanyagkészletét. Az ökológiai gazdálkodás keretei között szintetikus műtrágya kijuttatására nem kerülhet sor. A jelentkező tápanyagigényt csak szerves trágya formájában adhatjuk ki. Ennek részleges, vagy teljes hiányában juttathatunk ki olyan baktérium készítményeket, ill. a talajéletet felpezsdítő anyagokat, amelyek segítségével növelhetjük a talajban a tápanyag feltáródás folyamatait, aminek eredményeként megnövekedhet a talaj felvehető tápanyagkészlete. Abban az esetben, ha istállótrágyát (vagy egyéb szerves trágyát) juttatunk ki nem léphetjük túl a 170 kg/ha-os nitrogén adagot évenként. Szervestrágyázás esetén lehetőség van az elővetemény trágyázására is. Fajtamegválasztás, telepítés A fajtamegválasztás során ne a termőképesség legyen az elsődleges szempont, hanem a betegségekkel és a kártevőkkel szemben fennálló rezisztencia, esetleg tolerancia. Fontos a természeti adottságokhoz való alkalmazkodás és a szélsőségesebb viszonyok közötti stabilitás is. Magát a telepítést két időszakban hajthatjuk végre, az egyik a tavaszi, a másik a nyár végi (augusztusi). Időben először az első lehetőség a nyár végi, de sokkal gyakoribb a tavaszi. A tavaszi telepítés március 10. és április 10. között esedékes, többnyire gabona sortávolságra (12 cm), esetleg szórva vetve, 1-2 cm mélyre, 12 millió csíraszámmal. A nyár végi telepítés augusztus között esedékes, szintén gabona sortávolságra, ill. szórva vetéssel 1-2,5 cm mélyre, 13 millió csírával. A magvak lehetőleg fémzároltak legyenek, átlagos ezermag tömegük 2-2,4 g, csírázóképességük legalább 80%-os, tisztasági %-uk 98%-os legyen. Nagyon fontos szabály, hogy a fémzárolt mag ökológiai gazdálkodásból származzék. Ez a feltétele annak, hogy a termék ökotermék minősítést kaphasson. Természetesen a magvak szintetikus csávázószerekkel nem csávázhatók. Leggyakrabban tiszta telepítéseket alkalmaznak, de a Dunántúlon kisebb mértékben terjed a tavaszi árpával történő takarónövényes telepítés is. A fűkeverékes telepítés nagyon kevés helyen használatos. A füvek okozhatják ugyanis a lucerna idő előtti kiritkulását. Ápolás Kora tavasszal a könnyű fogasolás serkentheti a rizóma hajtásképzését. Gyomirtás 12

13 A lucernában sokféle gyom előfordulhat, így megkülönböztetünk ízrontó gyomokat, mint pl. a lósóska, a pongyolapitypang, vagy a pásztortáska, továbbá mérgező gyomokat, mint a csattanó maszlag, fekete ebszőlő, beléndek, vagy a kutyatej fajok és az aranka. Az ökológiai gazdálkodásban szintetikus növényvédőszer sem vetés előtt, sem azután nem alkalmazható. A gyomfésű károsíthatja a rizómát, ezért ez sem ajánlatos. Az aranka fertőzés esetén foltszerű perzseléssel védekezhetünk, minden más esetben csak a kaszálás segíthet. Mindenek előtt törekedni kell a jó kultúrállapot megvalósítására és a gyomosodás megelőzésére. Betegségek A betegségek között vírusok, baktériumok és gombák fordulnak elő. A vírusok közül a mozaik vírus, a baktériumok közül a hervadás és a szárfoltosság a leggyakoribb. A gombák közül a fuzáriumok, a gyökérfekély, a rhizoktónia, a peronoszpóra és a lisztharmat a leggyakoribb. Ellenük csak a fajta rezisztenciájával és a megelőzéssel védekezhetünk, ill. az engedélyezett szerek listáján szerepel néhány mérsékelten hatékony réz- és kén készítmény, ami ökológiai gazdálkodásban is alkalmazható. Kártevők A kártevők között a lombkártevők a gyakoribbak, így a lucernabogár, a csipkéző barkók, a bagolylepkék hernyója, a lucerna poloska, a lucernaböde, a lucerna ormányos, stb. A virág- és magkártevőknek takarmánytermesztés esetén nincs jelentőségük. Védekezésre szintetikus növényvédőszer nem használható, csak az engedélyezett készítmények alkalmazására van mód. Ezek azonban rendkívül korlátozott hatékonysággal rendelkeznek. A védekezés eszköze a kaszálás és a megelőzés kell, hogy legyen. A vetésváltás és a rezisztens fajták alkalmazása sokat segíthet. Az ökolucernát öntözni nem szokták. Betakarítás Az álló (nem új telepítésű) lucerna vegetatív növekedése napig tart. Öntözetlen körülmények között évente négy kaszálás várható. Az első május elején, a második június közepén, a harmadik július végén, augusztus elején, a negyedik szeptember közepén, végén. Az egész évi szénatermés 40%-át az első, 30%-át a második, 15%-át a harmadik és szintén 15%-át a negyedik kaszálás adja. A kaszálások közötti idő növelésével növelhetjük az adott kaszálás termésmennyiségét, de rontjuk annak minőségét a kisebb fehérjetartalom és a nagyobb rosttartalom miatt. A lucerna életteljesítményét a rövid időközönkénti gyakori kaszálás csökkenti. Évente legalább egyszer a kék bimbós állapotig meg kell hagyni és csak azután lehet kaszálni, hogy a rizómák kellőképpen feltöltődhessenek. A betakarítás leggyakoribb célja a szénakészítés. Ennek érdekében az első munkafolyamat a kaszálás, amelyik rendre vágást jelent. Ezt követi a rendsodrás, szükség szerint a rendforgatás. Törekedni kell a kíméletes munkavégzésre, hogy a száraz levelek ne peregjenek le. A megszáradt lucernaszénát bálázzuk és ilyen módon szállítjuk el. Törekedni kell a menetszámok és a taposás mértékének csökkentésére. 13

14 VÖRÖSHERE A vöröshere Eurázsiából származik. Néhány évtizede vetésterülete megközelítette a lucernáét, de ma már jóval kisebb. A jobb csapadékellátású területek takarmánynövénye, a legtöbb gyepterületen előfordul. Hazánkban a vörösherét 1796 óta termesztik, főként a Dunántúlon és Észak-Magyarországon terjedt el. Vad alakja is előfordul ezeken a területeken. Erős karógyökér jellemzi, amely cm mélyre hatol, de jobb talajokon 1-2 m mélységet is elér. Erős, dús mellékgyökérzete van, jól hasznosítja a talajvíz és tápanyagkészletét. A mélyebbre hatoló gyökerek, oldalgyökeret kevésbé fejlesztenek. A föld feletti hajtásrendszer cm-re nőhet. A szára felálló, belül üreges, néha piros színezetű és gyéren szőrözött. Levelei hármasan összetettek. Virágzata összetett gombvirágzat, egy virágzatban a virág található. Termése egymagvú hüvelytermés. Már évtizedek óta a tetraploid változatok termesztése jellemző, ezek %-kal nagyobb méretűek a diploid változatoknál. A csapadékosabb és a kiegyenlített vízellátású területek takarmánynövénye, csak ott érzi magát igazán jól, ahol az éves csapadékmennyiség meghaladja a mm-t. Igényli a nagy páratartalmat az ún. üde fekvésű helyeket. Már 1906-ban Cserháti a vörösherét a nyirkos klíma növényének nevezte. Hőigénye mérsékelt, a téli fagyokat akár -20 o C-ig is károsodás nélkül elviseli. A semleges, az enyhén lúgos és a savanyú talajok egyaránt megfelelnek termesztésére, a szikes és az erősen savanyú talajok, valamint a rossz vízgazdálkodású laza homok talajok kivételével mindenhol termeszthető. Elsősorban a talaj kultúrállapota iránt érzékeny, a talajféleséggel szemben jórészt közömbös. Magyarországon azokon a területeken, ahol számára a klímaviszonyok kedvezőek, barna erdőtalajok és sekély termőrétegű, erodált talajok találhatók. Az utóbbi évtizedekben a legjobb cukorrépa- és burgonyatalajokról a lucerna kiszorította. A klasszikus Norfolki négyes vetésforgó alkalmazása idején a legjobb talajok takarmánynövényeként volt közismert. Az ökológiai gazdálkodás feltételrendszerének megfelelő vetésforgókban jelentős szerepet tölthet be a jövőben is. A vöröshere előveteménye kalászos legyen, utónövénye szintén kalászos lehet. Sem előtte, sem utána pillangós növényt nem termeszthetünk. Önmaga után legkorábban négy évre kerülhet vissza. Egyes termőhelyeken, ill. többszöri, hosszabb termesztés után felléphet a hereuntság veszélye. Ez fejlődési és növényvédelmi problémák jelentkezésében nyilvánul meg. Ilyen területekre hat évnél korábban nem kerülhet vissza. A vöröshere gyökérzete sekélyebb a lucernáénál, ezért a felszín közeli talajréteg művelésére gondot kell fordítani. Az elővetemény tarlóját tárcsával hántjuk, majd gyűrűshengerrel lezárjuk. A hántott tarlót ősszel középmélyen felszántjuk. Később betakarított növény esetén az elővetemény szármaradványainak aprítása után szintén őszi szántást végzünk. A szántásnak az ökológiai gazdálkodás keretei között nagy a jelentősége, mert kedvező a hatása a gyomosodásra és a betegségeket, valamint a kórokozókat hordozó szármaradványok aláforgatásával javítja az utónövény egészséges fejlődésének esélyét. A vöröshere jó minőségű magágyat igényel, sík talajfelszínnel. Telepítése után évekig nem végezhetünk talajmunkát, ezért kora tavasszal simítózás után nagy gonddal, kombinátorral végezzük el a magágykészítést. Tömött, de szerkezetes magágyra van szüksége. Az 1 tonna légszáraz vöröshere széna az alábbi tápanyagmennyiségeket vonja ki a talajból. 14

15 nitrogén (N) 23 kg/t mész (CaO) 25 kg/t foszfor (P 2 O 5 ) 5 kg/t magnézium (MgO) 5 kg/t kálium (K 2 O) 20 kg/t Tápanyagigényét a 4-6 t/ha várható szénatermésnek megfelelően a fenti fajlagos igény alapján számolhatjuk ki. Talajvizsgálattal győződhetünk meg arról, hogy mekkora az adott terület tápanyagszolgáltató képessége. Két utóbbi információ alapján meghatározható a kijuttatandó trágya mennyisége. Az ökológiai gazdálkodás feltételrendszere a műtrágyák használatát nem teszi lehetővé, ezért kizárólag szervestrágyák kijuttatásáról lehet szó. Használhatunk olyan baktériumkészítményeket, amelyek mobilizálják a talaj tápanyagkészletét és növelik a felvehető tápanyagok mennyiségét. Az a módszer a leghelyesebb az ökológiai gazdálkodásban, ha olyan vetésforgót alkalmazunk, amelyben a pillangósvirágú növény számára közvetlen tápanyagkijuttatásra nincs szükség. A vöröshere telepítését két időszakban lehet elvégezni. Az egyik a nyárvégi telepítés, amelynek az a feltétele, hogy a korán lekerült elővetemény után, még nyár végén kellően nedves talajon jó magágyat tudjunk készíteni. Ezek a feltételek kevés helyen állnak elő, ezért a nyárvégi telepítés meglehetősen ritka. A nyárvégi telepítés ideje augusztus között van. A tavaszi telepítés március 1-április 15. között lehetséges. Alkalmazhatunk tiszta és takarónövényes telepítést is. Korábban széleskörben alkalmazták a tavaszi árpa takarónövényt, amely újabban háttérbe szorult. A tavaszi árpa betakarításának korszerű technológiái nagyon megviselik a vöröshere állományát, ami miatt ma már a takarónövényes telepítés nem javasolható. A tiszta telepítés majdnem egyeduralkodóvá vált. A vörösherét gabona sortávolságra (12 cm) 1-2 cm mélyre, 8 millió csírával telepítjük. A tavaszi árpás takarónövénnyel való telepítés esetén 10 millió/ha csírát használunk, 2,5 millió/ha árpával. Fűkeverékes telepítés is szóba jöhet. Ebben az esetben 12 millió/ha csíra kivetésére van szükség, 15 millió csíra/ha réti komócsinnal, vagy 10 millió csíra/ha olaszperjével. A manapság használt tetraploid fajták magjának ezermag tömege 2,6 g átlagosan. A vöröshere csírázóképessége legalább 80, tisztasága legalább 98% legyen. Csávázni nem szabad! A használható magvak kizárólag ökogazdálkodásból származhatnak, csak ilyen feltételekkel számítható ökológiai takarmánynak az előállított széna. Kora tavasszal a könnyű fogasolás segíti a tavaszi sarjadást. Kötöttebb talajon jelentkező tavaszi felfagyást hengerezéssel orvosolhatjuk. A vörösherében számos gyom fordulhat elő, ezek némelyike káros gyomként ismert. Ezek az útszéli zsázsa, a vándorvirág, a porcsin keserűfű, a lósóska, valamint a tarka koronafürt. Szintetikus növényvédőszerekkel sem vetés előtt, sem vetés után gyomirtást nem végezhetünk. A gyomfésű megsértheti a rizómát, alkalmazása szintén nem javasolható. A talaj jó kultúrállapotának fenntartása és a gyommentes viszonyok megőrzése biztosíthat védelmet. A kaszálás maga is gyomirtó hatású. A vöröshere gyakori betegsége a virágzöldülés, amellyel helyes vetésforgó alkalmazásával védekezhetünk. A lisztharmat mint közönséges gomba ellen kénporos készítménnyel korlátozottan még az ökológiai gazdálkodás keretei között is védekezhetnénk, de inkább a korai kaszálást válasszuk, mint a vegyszerhasználatot. A herefoltosság, a rozsda csak kaszálással előzhető meg, ill. helyes vetésforgó alkalmazása esetén elkerülhetjük a fertőzést. Az állati kártevők között a csipkéző bogarak, a lucernaböde, a vincellér bogár és a somkóró bagolylepke a leggyakoribb, de ellenük is csak a vetésforgó helyes alkalmazásával és korai kaszálással lehet. A vöröshere évente kétszer kaszálható, az első kaszálást bimbózás idején, a másodikat virágzás elején végezhetjük el. Sikeres termesztés esetén nagyon nagy zöldtömeg keletkezik, 15

16 amelyből szénát készíteni komoly feladatot jelent. A kaszálást követő rendsodrást és rendforgatást kíméletesen kell végezni, hogy elkerüljük a levelek lepergését. Száradás után a szénát bálázva takarítják be. A szénakészítést, ill. annak száradását megkönnyítheti, ha szársértővel felszerelt kaszát alkalmazunk BALTACIM A baltacim a lucernát megközelítő takarmányértékű növény. A meszes, sekély termőrétegű, száraz fekvésű talajok pillangósvirágú szálastakarmánya. Olyan helyeken termesztik, ahol a lucerna és a vöröshere nem termeszthető. Erős karógyökereivel, fejlett oldalgyökér hálózatával gazdagítja a talajokat. Először Dél-Franciaországban terjedt el a termesztése az 1500-as évek második felében. Magyarországon csak az 1800-as években terjedt el. Rossz minőségű, meszes, silány gyeptakarójú területeken volt képes adni jelentős mennyiségű értékes takarmányt. Talajjavító hatását sok helyen alkalmazzák. Rendkívül szívós, évelő növény, gyenge talajokon 4-6 évig termeszthető, de jobb adottságú területeken is megterem, ahol akár évig él. Európában és Ázsiában ősidők óta előforduló növény, főként a Kaukázusban, az Alpokban, a Pireneusokban és a Kárpátokban ismert. Számos vad faja él. Legnagyobb értékét az adja, hogy sekély termőrétegű területeken, ahol 40 cm mélyen már tömör kőzet található, ott is sikeresen termeszthető. Szára kör keresztmetszetű, cm magasra nő, virágzata füzéres fürt. Egymagvú hüvelytermése van. Hámozatlan magját berének nevezik. A baltacim meszes talajt kíván, de jóval igénytelenebb, mint a lucerna. Mély és sekély termőrétegű talajon egyaránt termeszthető. Észak-Magyarország és a Dunántúl gyenge, sekély termőrétegű talajain van termesztésének jelentősége. Elsősorban erdő talajokon és sekély termőrétegű, váz talajokon termesztik. Éves szénatermése 2-8 tonna között változhat. Kalászos gabona legyen az előveteménye, önmaga után 3-4 éven belül ne kerüljön vissza ugyanarra a helyre. Utónövénye a pillangósok kivételével bármi lehet. A sekély rétegű talajokon jó gyökér, ill. magágyat igényel, a talajműveléssel ennek a létrehozása a cél. Az elővetemény tarlóhántása és lezárása után ősszel egy cm-es szántást kell végeznünk, amennyiben a talaj ezt lehetővé teszi. Az elmunkálatlan talajon tavasszal simítóval és kombinátorral készítünk jó magágyat. 1 tonna baltacim széna a következő tápanyagmennyiségeket veszi fel a talajból. nitrogén (N) 25 kg/t mész (CaO) 35 kg/t foszfor (P 2 O 5 ) 9 kg/t magnézium (MgO) 4 kg/t kálium (K 2 O) 17 kg/t A tervezhető termésátlag és a fenti fajlagos igény alapján számítható tápanyagszükséglete. Ez a tápanyagszükséglet mérlegre kerül a talajvizsgálat eredményeként születő tápanyagszolgáltató képességgel. Célszerű olyan vetésváltást alkalmazni, amely nem teszi szükségessé a baltacím számára közvetlenül tápanyag kijuttatását. Ökológiai gazdálkodás keretei között műtrágya alkalmazására nem kerülhet sor. Csak szervestrágya, ill. baktériumkészítmény adagolható ki. Az utóbbi feltárja a talaj addig fel nem vehető tápanyagkészletének számottevő részét. Telepítésére tavasszal kerül sor. Hámozott magját március között, hámozatlan, hüvelyes (bere) változatát, március között kell vetni. 16

17 Gabona sortávolságra (12 cm) 2-3 cm mélyen, 8 millió csíra/ha vetőmag mennyiséggel telepítjük. A felhasznált vetőmag csak ökológiai gazdálkodásból származhat. Csávázni nem lehet! A gyomok elleni védekezés során korlátozott lehetőségekkel rendelkezünk a lucernánál leírtak az irányadóak.. A baltacim betegségei között a lisztharmat, a szürke penész, a verticillium, valamint a levél- és szárfoltosság a leggyakoribbak. Helyes vetésváltással és rezisztens fajták alkalmazásával védekezhetünk. Kártevői lehetnek a csipkéző bogarak, a levélgubacs szúnyog, a vincellér bogarak, a poloskák, valamint a fehérgyűrűs csüngő lepkék. Ellenük kizárólag a helyes vetésváltás szabályainak betartásával és a jó agrotechnika betartásával védekezhetünk. A telepítés évében egy kaszálást, a további években akár három kaszálást is adhat. Gyengébb adottságú helyeken csak két kaszálást ad, de a második növedék legeltethető is. Virágzás elején kaszálható, szára vastag, lassan szárad, ezért a hagyományos szénakészítés során nagy levélpergésre lehet számítanunk Két- és egyéves szálas takarmánynövények Tavaszi vetésűek A szálastakarmány termesztés az ökológiai gazdálkodásban jelentős szerepet játszik, mert az állattenyésztés tömegtakarmány szükségletének számottevő részét elégíti ki. A talajok kultúrállapotát javítják, serkentik a talajéletet, tarlómaradványaikkal gazdagítják a talajt. Magyarországon az alábbi növényfajok termesztése terjedt el. Közönséges mohar, pirosszemű óriás mohar, csumíz, répa repce, facélia (közönséges mézontó fű), szudáni fű, tavaszi takarmány repce FACÉLIA A facélia termesztés az utóbbi időben fellendülőben van. Az ország északi területeit kivéve a legtöbb területen termeszthető középkötött és kissé laza talajokon szinte mindenhol megterem. Főként zöld és szálastakarmány termesztés céljára vetik, de nagyon jó mézelő, ezért akként is hasznosítják. Jól megterem kalászos gabonák után, de a rostnövények is lehetnek előveteményei. Rossz kultúrállapotú termőhelyeken nem szabad kísérletezni vele. Pillangósok ne legyenek előveteményei, a többi növény szerepelhet előtte. Takarmányként való hasznosítása, ill. méhlegelőkénti használata meglehetősen más irányú használatát jelenti. Talajművelésre mérsékelten igényes, az alapozó talajmunkák mélysége és alapossága iránt nem támaszt különösebb igényeket. Kedveli a jó kultúrállapotú, tömött magágyat. 1 tonna zöld takarmány a következő tápanyagmennyiségeket veszi ki a talajból: nitrogén (N) 2,3 kg/t mész (CaO) 1,0 kg/t foszfor (P 2 O 5 ) 1,5 kg/t magnézium (MgO) 0,4 kg/t kálium (K 2 O) 3,2 kg/t A talajvizsgálat fényében elkészíthető a tápanyagmérleg és meghatározható az átlagosan tonnás zöld termés számára kijuttatandó tápanyagszükséglet. Műtrágyák szükségletének kielégítésére nem használhatók. Célszerű olyan vetésszerkezetet kialakítani, amely biztosítja a talaj tápanyagkészletének feltöltődését és ezáltal elkerülhető ezen takarmánynövény közvetlen trágyázása. Fővetésként március 15. és 30. között, őszi vetésként pedig szeptember 10. és 30. között vetjük 12 cm-es gabona sortávolságra 2-3 cm mélyen, 4,5-5,0 millió/ha csíraszámmal. 17

18 Ezermag tömege 1,4-1,8 g, csírázóképessége legalább 85%, tisztasága legalább 96%-os legyen. Méhlegelőnek sokkal ritkábban kell vetni. Csak ökológiai gazdálkodásból származó, lehetőleg fémzárolt vetőmagot használjunk, amelyet csávázni a hagyományos készítményekkel nem szabad. Gyomosodásra a kezdeti fejlődés lassúsága miatt érzékeny, ezért a megelőző védekezésre, jó kultúrállapotra törekedni kell. Betegsége, kártevője nem ismert. Takarmánynak való betakarítására a virágzás kezdetéig alkalmas SZUDÁNI FŰ A szudáni fű nagy termések előállítására képes, széles körben használt takarmány növény. Jobb termőhelyeken tonna zöldtermésre is képes, de szerény körülmények között is teremhet tonnát. Szárazságtűrő, hőigényes növény. A cirokfélék közé tartozik, de azok között a legigénytelenebb. Nem javasolható szélsőséges termőhelyekre, futóhomokra, nyirkos, nehéz talajokra, de minden más helyen sikeresen termeszthető. Előveteményekre nem igényes, ezért bármilyen növény után termeszthető lenne, de ökológiai gazdálkodás körülményei között okosan meg kell választani a lehetséges elővetemények körét. Azonos betegséget hordozó, vagy azonos kártételnek kitett növények ne legyenek előveteményei. Egyéb cirokfélék és a kukorica, mint elővetemények mellőzendők. Rossz előveteménye a kalászosoknak és minden apró magvú növénynek. Talajelőkészítésénél a kevés menetszám, a talaj kímélése az irányadó szempont. Mindenképpen végezzünk őszi szántást, de a korábban lekerült elővetemények után tarlóhántásra és szántásra is szükség van. Tavasszal símítózzunk és szükség szerint tartsuk gyommentesen a területet. Magágykészítésre eléggé későn kerül sor, mert késői vetésű növény. Vetés előtt 8-10 cm mélyen kombinátorral aprómorzsás szerkezetű magágyat kell készíteni. Tömött magágyat kíván, amit lehetőleg egy menetben, kombinátorral készítsünk. 1 tonna zöldtermés a következő tápanyagmennyiségeket veszi ki a talajból. nitrogén (N) 2,6 kg/t mész (CaO) 1,0 kg/t foszfor (P 2 O 5 ) 1,2 kg/t magnézium (MgO) 0,5 kg/t kálium (K 2 O) 3,5 kg/t A talajvizsgálat eredménye alapján megállapítható a talaj könnyen felvehető tápanyagkészlete, amely összevethető a tonna termés kalkulálható tápanyagigényével. Műtrágyákat nem használhatunk. A tápanyag utánpótlás egyetlen lehetősége a szervestrágya, esetleg a baktériumtrágyázás, amellyel a talaj tápanyagkészletének mobilitását növelhetjük. Helyes vetésforgóban a szudáni fű trágyázására nem kell gondot fordítani. Vetésére április 25. és július 10. között kerülhet sor, cm-es sortávolsággal. Legelőnek sűrűbben, zöldtakarmánynak ritkábban vetik. A vetés mélysége 2-4 cm, legelőnek 2 millió, takarmánynak 1 millió hektáronkénti csíraszámmal vetik. Ezermag tömege g, a mag csírázóképessége legalább 80%, tisztasága legalább 98%-os. Konvencionális csávázószerek alkalmazása tilos. Lehetőleg szabadon elvirágzó fajtái közül válasszunk, de lehet hibridet is termeszteni. Vetőmagja ökológiai gazdálkodásból származzon. E nélkül a termés nem minősül ökoterméknek, és így az ökológiai állattenyésztés nem tekintheti öko takarmánynak az előállított zöld tömeget. A gyomok kezdeti lassú fejlődése miatt gondot okozhatnak, ezért törekedni kell a tiszta, jó kultúrállapotú talajra és a kiváló minőségű vetőágyra. Szárbaindulás és a talajtakarás után gyomproblémával nem kell számolni. A fedett üszög és a porüszög gyakran károsítja, de előfordulhatnak a cukorcirok betegségei is. A gyakorlatban ezek ellen nem védekeznek. Válasszunk olyan előveteményt, amely nem 18

19 jelent fertőzési forrást a cirok számára. Alkalmas elővetemény, ill. helyes növényi sorrend használata esetén elkerülhetők az állati kártevők okozta károk is. Gyakran előfordul a drótféreg, a kukoricamoly és a bagolylepke hernyója. Betakarítása közvetlenül bugahányás előtt végezhető el. Kaszálással takarítjuk be cm tarlómagassággal, amely az újrasarjadás feltétele. Általában két kaszálást ad, harmadik sarjú növedéke pedig legeltethető. Zölden és szénaként is etethető és jól silózható Nyári másodvetésűek A nyáron másodvetésként termeszthető takarmánynövények biztosítják a folyamatos zöldtakarmány ellátást és hozzájárulnak a zöld futószőnyeg kialakításához. Hazánkban leggyakrabban az alábbi növényeket termesztik. Olajretek, fehér mustár OLAJRETEK Az olajretek a laza, homoktalajokon és a középkötött talajokon terjedt el, elsősorban a Duna- Tisza közén, belső Somogyban és a Nyírségben termesztik, ott ahol a kettős termesztés feltételei megvannak. Jellemzője a rövid tenyészidő, a gyors fejlődés. Vízigénye mérsékelt, fagytűrő képessége jó, akár -7 o C-ot is elvisel. Középkötött mezőségi és erdőtalajokon, valamint laza homoktalajokon termesztik, tonna közötti zöld termésekre képes hektáronként. Előveteménye kalászos legyen. Középkötött talajokon más is szóba jöhet. A keresztes virágú növények egyáltalán nem lehetnek előveteményei. Önmaga után két éven belül ne kerüljön vissza ugyanarra a helyre. Nemcsak takarmánynak, hanem zöldtrágyának is használják és nematicid hatása is közismert. Ezért a burgonya és cukorrépa jó előveteménye. A kalászosok betakarítása után sekély tarlóhántással és lezárással kezdjük a talajmunkát. A tarlót ápolva, a művelést egyre inkább mélyítjük. Úgy végezzük el a hántást, hogy a hántott tarló egyben magágy is legyen. 1 tonna zöld az alábbi tápanyagmennyiségeket vonja ki a talajból. nitrogén (N) 2,9 kg/t mész (CaO) 2,8 kg/t foszfor (P 2 O 5 ) 1,6 kg/t magnézium (MgO) 0,6 kg/t kálium (K 2 O) 3,2 kg/t Talajvizsgálattal megismerhetjük a talaj tápanyagszolgáltató-képességét és a fenti fajlagos igény alapján tervezhetjük a tonna közötti zöldtermés trágya szükségletét. Kizárólag szervestrágyát juttathatunk ki, ill. baktérium készítménnyel (BACTOFIL) serkenthetjük a tápanyag feltáródást. Az ökológiai gazdálkodás feltétel rendszerét kielégítő vetésforgó alkalmazása esetén ennek a növénynek az esetek többségében tápanyag kijuttatásra nincs szüksége. A vetésre augusztus1-15. között kerüljön sor, gabona sortávolságra (12 cm) 1-3 cm mélységben, 2,6-3,0 millió csíra/ha-os adaggal. Az ezermag tömeg 8-11 g, a csírázóképesség legalább 85%, a tisztaság legalább 98% legyen. Feltétlenül augusztus közepe előtt kell vetni, mert vegetatív típusú fejlődésre a későbbiekben már nem számíthatunk. Kizárólag ökológiai gazdálkodásból származó vetőmag használható, lehetőleg fémzárolt szaporító anyagot használjunk, mert csak ilyen feltételek mellett nyilvánítják öko takarmánynak a termést. 19

20 Betegsége a gyakorlatban nem fordul elő, kártevők azonban vannak, ezek közül a legjelentősebb a repce fénybogár lárvája. Védekezni csak időbeli és térbeli izolációval lehet, más keresztes virágú növényektől való távoltartással. Betakarítására szeptember közepétől kerülhet sor az erősebb fagyok beálltáig. -7 o C-ig életben marad. Kaszálható és legeltethető. A juhok elfagyott állapotában is legelhetik Őszi- és tavaszi takarmánykeverékek. Zöld futószalag A takarmánytermesztésben nagy népszerűségre tettek szert a takarmánykeverékek. Ezen keverékekben kettő, vagy több növényfaj egyidejű termesztéséről van szó, amelyek agrotechnikailag összeilleszthetők, tápanyagszolgáltató-képességük alapján pedig kiegészítik egymást. Az ilyen takarmányokkal sokszínűvé, teljesebbé tehetjük a takarmány beltartalmát és jobban meg tudunk felelni az egyes állattenyésztési ágazatok igényeinek. Vannak tavasszal és ősszel vethetők, az utóbbiak áttelelnek és a következő évben biztosítják a termést. Általában széles időtartományban vethetők és így termésük is széles időskálán takarítható be. Vetésidejük alkalmas megválasztásával folyamatos zöld termés ellátást biztosítanak, s ezzel megvalósítható a zöld futószalag, vagyis az állattenyésztés folyamatos zöldtakarmány ellátása. A tavaszi, a nyári és az őszi vetésű takarmánykeverékek az alábbiakban láthatók Tavaszi vetésűek Zabos bükköny, zabos borsós tavaszi bükköny ZABOS BÜKKÖNY A tavaszi vetésű keveréktakarmányok között a leggyakoribb a zabos bükköny termesztése. Egynyári, csak egyszer kaszálható keveréktakarmány. Termőhely igénye nem jelentős, csupán azt a feltételt kell kielégíteni, hogy kora tavasszal, márciusban vetésre alkalmas állapotban legyen a talaj. Azok a területek, ahol ez nem lehetséges, termesztésére nem kerülhet sor. Gyakorlatilag minden termőhelyen előfordulhat tonna közötti zöldtermésre képes. A legjobb termést a csernozjom, a barna erdőtalajon és a nem túl kötött réti talajon adja. Előveteményre nem érzékeny, konvencionális termesztésben csak a szermaradvány érzékenység a szempont, amely ökológiai gazdálkodás esetén természetesen nem létező probléma. Pillangós előveteménye ne legyen. Talajelőkészítése a zab igényei szerint történik, az alapozó talajmunkákat ősszel, ill. nyár végén végezzük. Az ökotermesztés köreiben a szántást javasolják kedvező gyomirtó hatása és a betegséget hordozó növénymaradványok aláforgatása miatt. Tavasszal korán kell magágyat készíteni, lehetőleg gépkapcsolással, simítózást és kombinátorozást végezzünk. 1 tonna zöld zabos bükköny az alábbi tápanyagmennyiséget veszi fel a talajból. nitrogén (N) 2,5 kg/t mész (CaO) 1,1 kg/t foszfor (P 2 O 5 ) 1,2 kg/t magnézium (MgO) 0,6 kg/t kálium (K 2 O) 3,5 kg/t A t/ha-os várható termés alapján számítható tápanyagigénye. Talajvizsgálattal meghatározhatjuk a könnyen felvehető tápanyag készletet és összevethetjük az igényekkel. Az ökogazdaságra jellemző vetésforgóba illesztve a zabos bükköny számára tápanyagot kijuttatni nem szükséges. Amennyiben mégis negatív a tápanyagmérleg úgy, vagy szervestrágyát, vagy baktérium készítményt juttathatunk ki a talaj tápanyagkészletének jobb feltárására. 20