ZSKF TKK KÖNYVEK Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpont. Sorozatszerkesztő Kabai Imre

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "ZSKF TKK KÖNYVEK Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpont. Sorozatszerkesztő Kabai Imre"

Átírás

1 1

2 TKK KÖNYVEK Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpont Sorozatszerkesztő Kabai Imre Készült a ROP pályázat keretein belül A könyv megjelenését támogatta a Zsigmond Király Főiskola 2

3 MI LESZ VELÜNK A DIPLOMA UTÁN? A HALLGATÓI ÁLTAL VÉGZETT VIZSGÁLAT ÖT FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNY FRISS DIPLOMÁSAI KÖRÉBEN DIÁKKÖTET Szerkesztették Kabai Imre, Wölcz Judit, Winkler Mónika, Béki Orsolya és Tóth Gábor Zsigmond Király Főiskola

4 Szerzők Abu-Sarah Salwa Badó Dóra Béki Orsolya Blau Klára Damokos Áron Gyúni Zsuzsanna Homó Barbara Horváth Eszter Kajos Edina Kalmár Dóra Kovács Dóra Lénárt Zsófia Lévai Anna Mihály Dániel Nagy Gilda Nhancale Zsuzsanna Szikszai Csilla Tóth Gábor Winkler Mónika Wölcz Judit Zaránd István Lektorálta Laki Ildikó Projektvezető Sulyok Tamás Kutatásvezető Kabai Imre Kabai Imre, Wölcz Judit, Winkler Mónika, Béki Orsolya, Tóth Gábor, 2007 Szerzők, 2007 Zsigmond Király Főiskola, 2007 HU ISSN Kiadja a Zsigmond Király Főiskola A kiadásért felel Dr. Bayer József, a Főiskola rektora A borítóterv Ujváry Jenő munkája 4

5 TARTALOM KABAI IMRE: ELŐSZÓ 6 1. WÖLCZ JUDIT ABU-SARAH SALWA: BEVEZETŐ 8 2. WÖLCZ JUDIT: A KUTATÁS MÓDSZERTANA BÉKI ORSOLYA HOMÓ BARBARA: A MAGYAR FIATALOK HELYZETE, PROBLÉMÁI A TÁRSADALOMBAN NHANCALE ZSUZSANNA BLAU KLÁRA BADÓ DÓRA: A VIZSGÁLT INTÉZMÉNYEKBEN VÉGZETTEK NÉHÁNY SZOCIOLÓGIAI JELLEMZŐJE KOVÁCS DÓRA: A VÉGZETT HALLGATÓK ÉLETÚTJÁNAK ALAKULÁSA LÉNÁRT ZSÓFIA WINKLER MÓNIKA HORVÁTH ESZTER: AZ ÁLLÁSKERESÉS NEHÉZSÉGEI A DIPLOMÁSOK KÖRÉBEN WINKLER MÓNIKA NAGY GILDA KALMÁR DÓRA: A KOMPETENCIÁKRÓL TÓTH GÁBOR DAMOKOS ÁRON ZARÁND ISTVÁN: ÉLETKÖRÜLMÉNYEK, ASPIRÁCIÓK GYÚNI ZSUZSANNA LÉVAI ANNA: A FELSŐOKTATÁS MEGÍTÉLÉSE MIHÁLY DÁNIEL KAJOS EDINA WINKLER MÓNIKA: A KARRIERCENTRUM, KAPCSOLAT AZ INTÉZMÉNNYEL WÖLCZ JUDIT TÓTH GÁBOR: A SZÁMOKON TÚL WINKLER MÓNIKA SZIKSZAI CSILLA: A TOVÁBBLÉPÉS LEHETŐSÉGEI ÖSSZESÍTETT IRODALOMJEGYZÉK MELLÉKLETEK: A VÉGZETT HALLGATÓK ADATAI A VIZSGÁLAT KÉRDŐÍVE KÉRDEZŐBIZTOSI UTASÍTÁS ELLENŐRZŐ ÉS ELŐSZERVEZŐ KÉRDŐÍV A MINTA SÚLYOZÁSA A VIZSGÁLATBAN KÖZREMŰKÖDŐ HALLGATÓK NÉVSORA AZ INTÉZMÉNYEK A KUTATÁS FIELD-JE 5

6 ELŐSZÓ Mi lesz velünk? tesszük fel olykor kétségbeesve a kérdést, ha éppen valami nagyon nehéz döntés előtt állunk, vagy gyülekeznek a felhők fölöttünk. Elfog bennünket a bizonytalanság, ránk telepszik a bénító félelem. Vagy ellenkezőleg: reménykedve pillantunk körül, vajon mi következik most és alig várjuk, hogy megtudjuk! Vannak olyan kivételes pillanatai az életnek, amikor egyszerre törnek ránk ezek az ellentétes érzelmek. Ilyennek gondolom azt a pillanatot amely persze csak egyetlen mozzanata egy nagyon hosszú folyamatnak, amikor kezébe veszi az ember az első diplomáját: lám, értelmiségi lettem! Ilyennek gondolom, mert én így éltem meg. Nem hiszem, hogy valaha is elfelejtem. Milyen furcsa érzés volt oktatóként belülrőlkívülről egyszerre látni mások örömét! Aztán, évek multával halványulni kezdett ez a pillanat és nem én változtam meg, hanem a világ körülöttem. Már nem azt jelenti a diploma, mint annak idején; megnőttek a kétségek, csendesedett a boldog kíváncsiság. Mind erősebbek ugyanis azok kétségbeesett hangok, amelyek arról szólnak, hogy tönkrement a magyar felsőoktatás, hogy az egyetemisták és a fiatal értelmiségiek amorf és kialakulatlan réteggé váltak Bevallom, nem osztom ezeket a véleményeket és nem fogadom el a beletörődést sem. Ez a kötet megszületésének hosszú és nehéz folyamatával együtt csak megerősít abban, hogy lehet és érdemes is tenni ellene. A tények persze, mint tudjuk makacs dolgok. Mindannyian szembesülünk nap mint nap azokkal az adatokkal, véleményekkel, amelyek arról szólnak, hogy a hihetetlen létszámnövekedéssel párhuzamosan hogyan csökken a felsőoktatás színvonala, miként veszíti el munkaerőpiaci értékét egyik értelmiségi szakma a másik után, hogyan fogynak az elhelyezkedési esélyeik, és miként duzzad a munkanélküli diplomások tömege. Hogy mi győzött meg, no, nem az ellenkezőjéről, csak arról, hogy van remény? Annak a sok fiatalnak a lelkesedése, akikkel összehozott a jósorsom ennek a több mint egy évig tartó sziszifuszi munkának a kapcsán. Nem gondoltam volna, több évtizedes tapasztalattal a hátam mögött, hogy ez a kutatás ekkora erőpróba lesz! De megcsináltuk! Íme a kötet, amely ékes bizonyítéka annak, hogy nem fogyott el a lelkesedés a mai hallgatókból sem. Jó volt látni, hogyan küzdik át magukat a nehézségeken, a lehetetlennek tűnő feladatokon is. Jó volt megtapasztalni, hogyan kóstolgatják a kutatás ízét, hogyan szívják magukba az új élményeket, tapasztalatokat. Jó volt velük együtt bepillantani saját jövőjükbe, amikor elődeikkel, a volt hallgatókkal találkoztak és látni azokat a változásokat, amelyeket a közös erőfeszítések idéztek elő bennük. Mindig voltak, akik kidőltek, és mindig voltak, akik a helyükre álltak. Ez a könyv, a Diákkötet, csak halvány lenyomata annak a küzdelemnek, amelyet a megszületéséért vállaltak alkotói: a külső szemlélő az olvasó hogyan is venné észre, egy-egy adat, megállapítás mögött hány ezer és tízezer munkaóra rejlik. A modell tehát egyszerű és nem is újkeletű: adj értelmes feladatokat a tanítványaidnak, magyarázd el annak értelmét, a szabályokat, dolgoztasd őket, majd kérd számon keményen a teljesítményt! És lépj tovább: válassz olyanokat a legtehetségesebbek közül, akik maguk köré gyűjtik hallgatótársaikat, értelmes feladatot adnak nekik, elmagyarázzák annak értelmét egyszóval indíts be egy láncreakciót. Saját tapasztalataim azt mutatják, hogy az eredmény nem marad el. A társadalomkutatás kifejezetten alkalmas terepe az ilyesfajta kísérleteknek. Akik műveljük, pontosan tudjuk, mennyi vászonmunka van benne de óriási szakmai és tudományos kihívások, lehetőségek is. Élő példája a modell működőképességének a Zsigmond Király Főiskolán létrejött Társadalomtudományi Kutatóközpont (a TKK), és ez a könyv. A Diákkötet reményeink szerint első darabja egy induló sorozatnak (a TKK Könyvek -nek). Bízunk abban ugyanis, hogy lesz folytatás: új sikeres pályázatok és eredményes kutatások, melyekből ehhez hasonló kötetek születnek majd. 6

7 És itt emelem ki modellünk másik fontos hozadékát, ami a kutatásunk céljából ered. Arra vállalkoztunk, hogy megvizsgáljuk: hogyan boldogulnak végzett hallgatóink, mit is ér a diplomájuk valójában. Ha belenézünk ebbe a tükörbe, szembesülhetünk azzal: mit csinálunk jól és mit nem; min kell változtatnunk és a hogyanokra is kapunk ötleteket. Úgy gondoljuk, a legfontosabb lépést ezzel megtettük, és a továbblépés innen már nem is olyan nehéz! Kidolgoztuk egy olyan átfogó rendszer koncepcióját, amelynek lényege: egy kutatás-sorozat (munkáltatók, volt és jelenlegi hallgatók, valamint az oktatási rendszer aktorai körében), amely révén kialakítható a felsőoktatás három főszereplőjének az érdemi párbeszéde. Ennek közös nyelve pedig a kompetencia. Az új diskurzushoz a működési kereteket egy speciális számítógépes kommunikációs felület adja. Konstrukciónk a Kompetencia-alapú Digitális Tudásbázis KDT elnevezést kapta. Ha a modell működése révén mindhárom fél világos képet kap a másik elvárásairól, lehetőségeiről, megvalósulhat egy olyasfajta kölcsönhatás közöttük, amely elősegítheti a felsőoktatás két alapelvének egyidejű megvalósulását. E szerint a felsőoktatásnak gazdasági értelemben hatékonyan kell működnie, másrészt a diploma-kibocsátásnak nemzetgazdasági szinten illeszkednie kell a munkaerőpiac igényeihez (mennyiségi és minőségi értelemben egyaránt). Ha ezek teljesülnek, a felsőoktatás egyszerre eredményez egyéni és társadalmi hasznot; a személyes befektetések és a társadalmi jólét egymást erősítő folyamatokká válnak. Egy másik érzelmi hozadéka is van ennek munkának. Öt felsőoktatási intézmény közel kétezer végzett hallgatójának a sorsát ismertük meg a kutatás során. Nem mutathatjuk be mindegyikőjüket, nincs is rá felhatalmazásunk, de a társadalomkutatás sajátos eszközeivel összeállítottunk róluk egy olyan képet, amelyben mégis mindannyian benne vannak. Ott vannak ezekben az írásokban mindazok a fontos mozzanatai az életüknek, amelyek révén már majdnem elmondhatjuk: ismerjük őket, értjük helyzetüket, látjuk sorsukat. De legalábbis eleget ahhoz, hogy értőn közeledjünk hozzájuk. Úgy gondolom, látván erőfeszítéseinket: hogyan keressük a kapcsolatok szálait volt tanítványainkkal, megerősítheti hallgatóinkban is azt az érzést, hogy mégis csak jó helyen vannak, és hogy jó ide tartozni! Itt ragadom meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak mindazoknak a hallgatóknak és oktatóknak, akik közreműködtek vállalkozásunk sikerében! Hosszú lenne a névsor sajnos, ettől el kell tekintenem. Szeretném viszont kiemelni annak a segítő légkörnek, támogató jóindulatnak a hatását, amelyben mindvégig részünk volt a Főiskolán, és amely nélkül ez a mű meg sem születhetett volna. Budapest, november KABAI IMRE 7

8 1. FEJEZET: BEVEZETŐ WÖLCZ JUDIT ABU-SARAH SALWA Valójában mi magunk sem tudtuk, milyen nagy fába vágtuk a fejszénket, amikor szeptemberében nekifogtunk a végzett hallgatók kutatásának! Csak az az óriási lehetőség lebegett a szemünk előtt, hogy megkereshetjük végzett hallgatóinkat, kifaggathatjuk őket sorsuk alakulásáról, arról, hogyan boldogulnak a munka világában, milyen buktatókkal kellett megküzdeniük, milyen esélyeik vannak a sikerre, és mit gondolnak a volt alma materükről, így utólag. Ennek segítségével egy olyan tükröt tarthatunk a kutatás eredményei révén magunk elé, ami reális képet nyújt rólunk nekünk! Íme, elkészült! Tekintsünk hát bele Az előzményekhez tartozik, hogy 2005-ben a Zsigmond Király Főiskola az MTA Politikai Tudományok Intézetével együttműködve, létrehozott egy konzorciumot, és így nyújtotta be pályázatát a Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal Regionális Fejlesztési Operatív Program Irányító Hatóságának (2005/ROP 3.3). A pályázat címe a következő volt: Szakmai gyakorlatszervezés, gyakorlatorientált képzések megvalósítása és szolgáltatóközpont kialakítása. A projekt ma is tart, a koordinálja, vezetője Sulyok Tamás. A pályázat a karrierközpont kiépítéséhez kapcsolódóan két kutatást foglal magába: (1) Munkaerő mérleg, foglalkoztatási térkép-kutatás (ezt a feladatott az MTA PTI munkatársai végezték el); (2) Karrierút követésikutatás. Könyvünkben ez utóbbi empirikus adatfelvétel eredményeit mutatjuk be. A kutatás résztvevőiről és az elvégzett feladatokról egy kicsit bővebben is szólunk. A pályázó a Zsigmond Király Főiskola volt, feladatai a következők: a projektmenedzsment ellátása, a karrierút követéshez kapcsolódó kutatás vezetőjén keresztül a kérdőíves adatfelvétel irányítása, koordinálása, a hallgatók munkájának ellenőrzése. Kutatásvezetőnk Dr. Kabai Imre a tanára. Partnerünk a munka során a Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete. Feladata a foglalkoztatási térkép-kutatás szereplőinek koordinálása, munkájuk szervezése és ellenőrzése, a kutatás lebonyolítása, szakmai iránymutatás, valamint a két kutatás lezárultával egy összefoglaló tanulmány elkészítése. Kutatási szakértők: Dr. Bódi Ferenc tudományos főmunkatárs, Dr. Laki László tudományos főmunkatárs, Dr. Bőhm Antal az MTA PTI tudományos tanácsadója. A kutatás egyes részfeladatainak elvégzésében a közel 200 hallgatója vett részt, de bizonyos kiegészítő feladatok erejéig más intézmények hallgatóit is bevontuk (a hallgatók névsorát lásd a 6. sz. mellékletünkben). Az MTA PTI szakértői az egyes ágazati modelleken belüli konkrét kutatási feladatok meghatározásában, a szükséges adatok biztosításában és az eredmények kiértékelésében segítették a kutatócsoport munkáját. Az éppen csak lezárult kutatás témája a hallgatók foglalkoztatási preferenciáit feltáró adatfelvételek és elemzések mellett a diplomás pályakezdő munkaerő iránti kereslet, és a piac igényeinek vizsgálata Budapesten és Pest megye területén. A kutatási téma választását indokolta, hogy az aktuális munkaerőpiaci trendek ismerete szükséges egy gyakorlatorientált, a valós munkaerőpiaci helyzettel tisztában lévő, annak kihívásaira választ adni képes karrierközpont létrehozásához. Egy ilyen központ hatékony működtetése viszont, csak megfelelő empirikus tapasztalatok tükrében biztosítható. A kutatási terv elkészítése során meghatározásra kerültek: a vizsgált időszak ( ), a témaválasztás relevanciája és indokoltsága, a kutatás módszertana és megvalósításának részletes ütemterve, végül, de nem utolsó sorban a kutatás célkitűzései. A kutatás célkitűzése kettős volt. A magasabbrendű cél a kutatásban résztvevő hallgatók 8

9 olyan gyakorlati tapasztalathoz juttatása, amely segíti későbbi elhelyezkedésüket és a társadalom számára is hasznos munkavégzésüket a régióban. A gyakorlati, szakmai célkitűzés, a kutatás témájából adódik, ez pedig a közvetlen folyamatos kapcsolat biztosítása az érintett piaci szereplők, a munkaadók, a főiskola vezetése és a hallgatók között. Egyéni igények kiszolgálására alkalmas struktúra létrehozásának segítségével javítani a gyakorlati tapasztalatok elérhetőségét, hatékonyabbá tenni az elhelyezkedési folyamatot. Ennek kialakításához azonban szükség van a kutatás során nyert adatokra. Az adatbázis kialakításának fő célja a hallgatói oldal és a piaci szereplők információs ellátottságának javítása volt. Olyan komplex adattartalom segítségével igyekezett ezt elérni, amely biztosítja, hogy a szakmai gyakorlati munkakör keretében végzendő feladatok összevethetők legyenek a hallgatók egyéni ismereteivel, képességeivel (feladatspecifikáció hallgatói portfolió). A foglalkoztatókról, munkaadókról szelektált, rendszerezett céginformációs dokumentáció, és a hallgatók számára releváns egyéb információs anyagok például on-line interjúk elhelyezése is a megvalósítandó feladatok közé tartozott. Ezekből következik, hogy a kutatás egyik feladata a Zsigmond Király Főiskolán kialakítandó Karrier Centrum tevékenységének elősegítése volt. Egy olyan modell megvalósításán dolgozunk, amely ideális együttműködést feltételez a három főszereplő a hallgató, a munkahely és a felsőoktatási intézmény között. Egy ilyen centrum elsődleges célja a hallgatók és a potenciális munkahelyek összekapcsolása, ennek eredményeképpen minél többen helyezkedjenek el a számukra megfelelő munkahelyen. Az összehangolás közös nyelve a kompetencia. Vagyis egy Karrier Centrum egyrészt felméri a hallgatók kompetenciáit és összeveti a munkáltatók által elvártakkal, másrészt kiegészíti a szükséges mértékben, annak érdekében, hogy diplomásaink minél inkább megfeleljenek a kihívásoknak. Ehhez szükséges a hallgatói és a munkáltatói kapcsolatok, kölcsönös elérések szervezése (szakmai gyakorlatok, adatbázisok, állásbörzék stb.). Ugyanakkor ideális esetben a tapasztalatok birtokában a Karrier Centrum javaslatokat tesz a képzés átalakítására, mindezeket a kompetenciák nyelvére lefordítva. Nem csak a jelenlegi, hanem a végzett és esetleg bajba jutott hallgatóira is kiterjeszti szolgáltatásait. A Karrier Centrum olyan képzéseket is szervez, amelyek a munkaerő-piacon hasznosítható készségeket (cv-írás, megfelelő magatartás a felvételi beszélgetésen, információ-források felderítése, egyéb az elhelyezkedést, a munkahelyre való beilleszkedést segítő készségek fejlesztése) segít elsajátítani. A kutatásunk ebbe a modellbe illeszkedett bele (lásd az 1.1. ábrát). 9

10 1.1. ábra: A -en megvalósuló projekt elvi vázlata -Munkaadókkal való kapcsolat kiépítése -Szakmai gyakorlat szervezése - Kutatások, adatbázis Oktatási intézmény Munkahely Karrier Központ - Pályázati figyelés - Külföldi lehetőségek - Végzettek találkozása - Speciális képzések - Beleszólás a képzésbe - Kutatások, adatbázis Hallgató - Munkaadók elvárásainak felderítése - Karrierkövetés - Kutatások, adatbázis Az átfogó adatbázis elkészítésének fő inputját a regionális szintű kutatási projekt képezte. A diplomás pályakezdő munkaerő iránti kereslet meghatározása és a piaci igények felmérése érdekében a kutatási projekt egyrészt munkaerőpiaci vizsgálat keretében összeállította az 1990 és 2005 közötti időszakra Pest-megye településsoros és Budapest kerületenkénti, diplomás munkaerő mérlegét és diplomás foglalkoztatottsági térképét. Másrészt végigkövette 2000 fős mintán 2001 és 2006 között budapesti, illetve pest-megyei egyetemeken, és főiskolákon végzett hallgatók karrierútját, kérdőíves adatgyűjtés segítségével. Mindezen információk és ezek gondos elemzése szükséges a karrier központ által működtetett adatbázis kialakításához. Ezek által meghatározható a hallgatók számára a gyakorlatban leginkább hasznosítható készségek köre, melyek megjelenítése szükséges az adatbázisban. A kutatás lezárultával végleges tanulmány készült, melyben a kutatók megfogalmazták a megfigyelt trendeket és az ezekből levonható következtetéseket. A záró tanulmányok, illetve a kutatási témákból született dolgozatok és szakdolgozatok folyamatosan megjelennek a illetve az MTA PTI honlapján, ahol bárki számára hozzáférhetővé válnak. A projekt különösen fontos része volt a kiválasztott felsőoktatási intézmények végzett hallgatóinak vizsgálata. Nem csak azért, mert az új törvény kötelezi erre a felsőoktatási intézményeket, hanem mert a Zsigmond Király Főiskolának is alapvető érdeke (mint minden felsőoktatási intézményé), hogy releváns képet kapjon a végzett hallgatói helyzetéről, sorsáról. A tavalyi évtől az új Felsőoktatási Törvény az intézményből kikerülők utókövetését kötelezően 10

11 elvégzendő feladatként írja elő a felsőoktatási intézmények számára. 1 A felsőoktatási intézmények önkéntes adatszolgáltatás alapján látják el a pályakövetés feladatait, amelynek keretében figyelemmel kísérik azoknak a munkaerőpiaci helyzetét, akik náluk szereztek bizonyítványt, oklevelet. A felvehető létszámkeret meghatározásánál ezt is figyelembe veszik és a képzési támogatás a pályakövetési rendszer értékelése alapján legfeljebb tíz százalékkal csökkenthető, illetve növelhető. Az intézmények maguk választhatják ki, hogy milyen minőségbiztosítási rendszert használnak, de ennek eredményeit még nem lehet értékelni. Azaz nincs egy olyan megbízható értékelő mechanizmus, amely alapján egyrészről számon lehetne kérni az intézményeken, hogy mi az, amit elértek, másrészről hiányoznak azok a szempontrendszerek is, amely alapján össze lehetne hasonlítani az egyes egyetemeket vagy főiskolákat. 2 A fentebb vázolt feladatok megoldását elősegítő vizsgálatok viszonylag újkeletű kutatási területnek számítanak Magyarországon. Ennek ellenére több olyan jelentős és kevésbé átfogó kutatás is megemlíthető, amely a különböző felsőoktatási intézmények értékelését kísérelte meg a kikerült hallgatók karrierútjának lekövetése által. Az egyik ilyen vizsgálat volt az Universitas Press Képzési és Információs Ügynökség és a Jeltárs Jelenkor Társadalomkutató Műhely 2000/2001-es kutatása, amely a nappali tagozatos hallgatók véleménye alapján igyekezett összeállítani az intézmények presztízsrangsorát. Egy másik, az Oktatási Minisztérium által támogatott országos FIDÉV (Fiatal Diplomások Munkaerőpiaci Életpálya Vizsgálata) kutatás volt, mely ben végzett hallgatókat kérdezett meg munkaerőpiaci helyzetükről és az ezzel kapcsolatos elvárásaikról. Az országos vizsgálatok mellet számos helyi egyetemi főiskolai kutatás is született. Például a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem es felmérése a végzett hallgatók munkaerőpiaci státuszáról, valamint a végzettség hasznosságának megítéléséről a frissdiplomások körében. Az ilyen és ehhez hasonló intézményi kutatások legfőbb hátulütője, hogy nem egységes elvi és módszertani alapok mentén valósulnak meg és így csak kari- és intézményi szinten értelmezhetők, ezáltal lehetetlené teszik a különböző eredmények összehasonlítását A fejlett országok egyetemi rangsorolását tekintve két irányzatot különíthetünk el a vizsgálatok indítatása szempontjából. Az első esetben a privát szféra kezdeményezi az intézmények rangsorolását (ez jellemzi például a németországi gyakorlatot), illetve más országokban az egyetemi, kutatói szféra készíti a rangsorokat (ilyen teszem azt az Egyesült Királyságban készülő is). Akár az egyik, akár a másik irányzatot tekintjük, számos módszertani és rangsorolási szempont szerint értékelik a különböző intézményeket. Éppen ezek miatt a sajátosságok miatt az egyes országok eredményeit csaknem lehetetlen összehasonlítani. Természetesen léteznek már országok közötti rangsorok is. Ilyen például a Financial Times összeállítása, amely 1800 MBA képzést nyújtó iskolát rangsorol két fő szempont szerint. Ezek a következők: a végzet hallgatók munkaerőpiaci státusza, jövedelme, valamint a nemzetköziség és a nők megjelenése az oktatás területén. Az ilyen és ehhez hasonló összehasonlítások segítséget nyújthatnak egy átfogó nemzetközi vizsgálat számára. 3 A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem friss diplomásainak elhelyezkedési esélyeit, a végzettek utókövetését immáron nyolcadik alkalommal végzik el. Így egyre több tapasztalat áll rendelkezésükre, melyek lehetőséget biztosítanak az eltérő, de azonos témájú A felsőoktatási törvény a diplomás pályakövető rendszer bevezetését szeptemberétől rendeli el a felsőoktatási intézmények számára [Ftv (2) bekezdés] A felsőoktatás reformja. Kihívások és elmaradt reformok. Forrás: Letöltés ideje: Fehérvéri Anikó Szemerszki Marianna: Diplomások pályakövetése az Unióban In.: Kutatási előtanulmányok a felsőoktatásról FKI Budapest,

12 kutatások eredményeivel történő összehasonlításra. A vizsgálatot 2007-ben először oly módon is elvégezték, hogy a két évvel ezelőtt már felmért évfolyamot újra megkérdezték. Így olyan adatok állnak rendelkezésükre, amelyek egy négy éve végzett évfolyam teljesítményét képesek összehasonlítani a két éve végzettekével. 4 Ez az utókövetéses vizsgálat része az egyetem minőségbiztosítási rendszerének, melynek keretében rendszeresen felméréseket végeznek az elsős, a végzett hallgatók és a diplomásokat alkalmazó cégek között. Ennek nem titkolt célja, hogy képet kapjanak a végzett hallgatók, mint a felsőoktatás egyik legfontosabb szereplőinek véleményéről, munkaerőpiaci helyzetéről. A vizsgálat erényei közé tartozik a folyamatosság, és ebből adódóan az eltelt évek alatt összegyűjtött adatok összevethetősége, a szakok közötti összehasonlíthatóság. Hátránya ellenben az, hogy viszonylag szűk mintával dolgozik, vizsgálódásai nem terjednek az egyetem falain túlra, így megállapításaikat is csak intézményi szinten lehet értelmezni. A felsőoktatás és a munkaerőpiac szereplőit összekapcsoló közös pont a kompetenciák nyelve kell, hogy legyen, amely mindenki számára egyértelműen definiálhatóvá teszi az elvárások és képességek bonyolult összefüggését. Lehetővé téve az összehasonlíthatóságot akár nemzetközi viszonylatban is. A kompetenciák közös nyelvként történő felhasználása a szereplők közötti egyértelmű kommunikációban az az elgondolás, amely egyedivé teszi és kiemeli vizsgálatunkat a hasonló hazai kutatások sorából. Gondolatmenetünk helyes irányát jelezte, hogy egy általunk a projektünk indulásakor nem ismert nemzetközi kutatás is ezen az úton haladt. A TARGETED SOCIO-ECONOMIC RESEARCH (TSER) KUTATÁS BEMUTATÁSA 5 Ez a vizsgálat, mely 1998 ősze és 2000 tavasza között zajlott, céljaként azt a nemes feladatot tűzte ki, hogy rávilágítson a felsőfokú tanulmányok és a munkaerőpiaci versenyképesség közötti kapcsolatokra. E cél érdekében 3000 diplomást kérdeztek meg országonként. A vizsgált területeket úgy választották ki, hogy 9 európai (Ausztria, Finnország, Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia, Spanyolország, Svédország, Egyesült Királyság), egy EFTA (Norvégia), egy közép-kelet európai átmeneti (Cseh Köztársaság), valamint egy Európán kívüli gazdaságilag fejlett országot (Japán) vontak be. A megkérdezettek ben végzett hallgatók voltak, tehát 4-5 éve diplomáztak. Ez azért volt fontos szempont, hogy a kutatási eredmények a valós helyzetet tükrözzék. Összességében véve körülbelül hallgató válaszolt az önkitöltős kérdőívekre, amelyeket a kérdőív mellé csatolt útmutató segítségével tölthettek ki. A kérdések a következő témaköröket érintették: szociális háttér, tanulmányok, a felsőoktatásból a munkába való elhelyezkedés útja, a pályakezdés, a tanulmányok és a munkavégzés közötti kapcsolat, saját munkáról alkotott vélemény és a kibocsátó iskoláról kialakult utólagos kép. Ez a vizsgálat a világ eddigi legnagyobb kutatása e témakörben. Egyedülálló lehetőséget teremtett arra, hogy megvizsgálják a felsőoktatás és a munka világa közötti összefüggéseket, bepillantást nyerjenek a különböző országok felsőoktatási rendszerébe, ezáltal feltárva a munkaerőpiacok közötti hasonlóságokat és eltéréseket. Ez a folyamat segítette a szakirányok egyes elemeinek megértését, és új munkalehetőségeket térképezett fel a különböző szakon végzett hallgatóknak. Vizsgálták az egyes felsőoktatási intézmények képzéseit, keresték ezek erősségeit, gyengeségeit, és adaptálhatóságukat a munkaerőpiacon történő elhelyezkedés 4 5 Fortuna Zoltán Szemerszki Marianna Veres Gábor: A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem friss diplomásainak elhelyezkedési esélyei Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Diákközpontja, Budapest, Final Report (TSER); Forrás: A74&_entity.name=Report.doc Letöltés ideje:

13 szempontjából. Természetesen az is fontos szerepet játszik a későbbi munkahelyi előmenetelben, hogy milyen szociális háttérrel rendelkeznek a végzettek. Továbbá, hogy a felsőoktatásba kerülésük előtt milyen iskolákat végeztek és milyen eredménnyel. Ezeket a kérdéseket sem hagyhatták figyelmen kívül, mivel mindezek hatással vannak a képességekre, kompetenciákra. A TSER kérdőívben érintett kérdéskörök konkrétan a következők voltak: Szociális háttér, korai tanulmányok; Felvételi és tanulási lehetőségek és tartalékok (ha nem veszik fel az első helyen megjelölt intézménybe); Tanulmányi teljesítmény; Munkakeresés és a közben eltelt idő; Munka a diplomázását követő három évben; Helyi és nemzetközi mobilitás; Befogadóképesség a munkahelyen elvárt új ismeretekre vonatkozóan és saját ismeretek felhasználása; Munkahelyi motiváció és munkájukkal való elégedettség; Jövőbeli szakmai tanulmányok; Karrierlehetőségek. A minta összeállítása, a kérdőívek feldolgozása a következőképpen történt: A helyi viszonylatoktól függően a címlisták összeállításának folyamata országonként eltérő volt. Néhány országban a nevek valamint a címek elérhetőek voltak egy központi adatbázisban, míg más esetekben csak a diploma megszerzésének éve alapján lehetett a végzett hallgatókra rátalálni a felsőoktatási intézmények nyilvántartásaiban. Az adatok feldolgozását országonként végezték a helyi kutatást lebonyolító résztvevők. Mint már korábban említettük, a kérdőívek önkitöltős formában kerültek az érintettekhez. Felhívták a kérdezettek figyelmét arra, hogy a feldolgozás megkönnyítése érdekében az adatok számítógépbe történő bevitelére scanner-t használnak. A kutatás nem csak a végzett hallgatókra fókuszált, azon túlmenően még a munkáltatókat is célba vette, hogy a velük elkészített interjúkkal tegyék teljessé az összegyűjtött információkat. Ez a mozzanat azért volt nagyon fontos része a vizsgálatnak, mert csak így kaphattak reális képet a diploma és az elhelyezkedés közötti kapcsolatról a munkáltatók szemszögéből. Az információk ilyetén egyesítése során élesen kirajzolódtak az egyes országok oktatását jellemző helyi különbségek. A nemzeti munkaerőpiacokon tapasztalható eltérő viszonyok így mind a munkáltatók elvárásai, mind pedig a diplomás munkavállalók tapasztalatainak tükrében értelmezhetők. A saját és a fenti kutatás eredményeinek összevetése egyedülálló lehetőséget teremthet arra, hogy megvizsgáljuk, milyen mértékben hasonlóak illetve különbözőek a felsőoktatás és a munka világa között fennálló viszonyok az egyes nyugat-európai országokban. Egy-egy közép-kelet európai, illetve Európán kívüli ország bevonásával mindez még gazdagabbá tehető. A fentiekben ismertetett, és a mi kutatásunk gondolatmenetében tettenérhető hasonlóság fontos lehet a továbblépési lehetőségek feltárása szempontjából, mivel eredményeink továbbgondolását nemzetközi dimenziókban teszi lehetővé. 13

14 A KUTATÁSUNKBA BEVONT INTÉZMÉNYEK BEMUTATÁSA Végül, de nem utolsósorban, néhány szóval és statisztikai adattal szeretnénk bemutatni azokat a felsőoktatási intézményeket, amelyek együttműködésükkel segítették kutatásunk sikeres megvalósítását 6. Az adatbázisok rendelkezésünkre bocsátásával lehetővé tették számunkra, hogy volt diákjaikat kérdőíveinkkel felkeressük. Ezúton is szeretnénk kifejezni köszönetünket és hálánkat a segítségükért! APOR VILMOS KATOLIKUS FŐISKOLA Az intézmény névadója Apor Vilmos vértanú püspök, aki életét áldozta fel a gyerekek, nők és családok védelmében, amikor a szovjet katonákat nem engedte be a győri püspökvár pincéjében menedéket keresőkhöz. Jelmondata: Hitre, Tudásra, Hivatásra nevelünk, mely méltán tükrözi az iskola küldetését. Nagyon fontosnak tartják, hogy diákjaikat nevelőszülői képzésben részesítsék, melyet a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal együttműködve valósítanak meg. Minden oktatási tevékenységükön érezhető a családok iránti felelősség átadásának szándéka a diákok felé. Szociálpedagógus-képzésükkel a váci egyházmegyei hagyományokhoz híven kiemelt szerepet kívánnak betölteni a szociális szakember-utánpótlást biztosító képzési és tudományos szakterületen. Nemzetiségi pedagógusképzésük is meghatározó jelentősséggel bír az iskola oktatási rendszerében. Német nemzetiségi óvodapedagógus- és tanítóképzésüket osztrák támogatással, kiterjedt német kapcsolatrendszerrel működtetik. A diákoknak lehetőségük van a lovári, valamint a beás nyelv elsajátítására is a képzés keretein belül. Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola az egyetlen az országban, amely minden pedagógusjelölt számára előírja a romológiai ismeretek elsajátítását. Kiemelten foglalkoznak cigány származású hallgatóikkal, segítik őket abban, hogy képzett szakemberekké váljanak. BUDAPESTI MŰSZAKI FŐISKOLA (BMF) A Budapesti Műszaki Főiskola, az ország legnagyobb műszaki főiskolája. Az intézmény öt külön karral rendelkezik: a Bánki Donát Gépészmérnöki, a Kandó Kálmán Villamosmérnöki, a Keleti Károly Gazdasági, a Neumann János Informatikai és a Rejtő Sándor Könnyűipari Mérnöki Kar. Az öt karon összesen több mint 12 ezer hallgató folytatja nappali és levelező tagozatos tanulmányait. Az iskola törekszik arra, hogy hallgatói mind elméleti, mind gyakorlati szempontból maradandó ismereteket sajátítsanak el. Az intézménnyel szerződésben álló cégek kiváló gyakorlati lehetőségeket nyújtanak az iskola tanulói számára. A BMF számos remek nemzetközi kapcsolattal is rendelkezik, mely révén mind szakmai gyakorlatra, mind pedig részképzésre évente több mint száz hallgató utazhat európai és tengerentúli felsőfokú intézményekbe. Tanulóinak arra is lehetőséget nyújt, hogy bekapcsolódjanak a főiskola kutató-fejlesztő tevékenységébe, tudományos diákköri mozgalmába, valamint a diákok igénybe vehetnek az intézmény által biztosított sportolási lehetőségeket is. EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR Az Eötvös Loránd Tudományegyetem méltán büszkélkedhet azzal a címmel, hogy Magyarország legrégebbi folyamatosan működő és legnagyobb egyeteme. Az Állam- és Jogtudományi kar nem csak jogászokat, hanem politológusokat és társadalombiztosítási szakembereket is képez. Bekerülni erre az egyetemre csak a legjobb tanulmányi eredménnyel büszkélkedő tanulóknak van esélye, mivel minden évben tízszeres a túljelentkezés az intézménybe. A diákok 6 Lásd a 7. sz. mellékletünket is, amelyben a 2006/2007. tanév legfontosabb összefoglaló adatai találhatók az érintett intézményekről. 14

15 kiváló szakemberektől sajátíthatják el a választott hivatásukhoz szükséges magas szintű ismereteket. WESLEY JÁNOS LELKÉSZKÉPZŐ FŐISKOLA A főiskolát a Magyar Evangéliumi Testvérközösség alapította 1987-ben, melyet a Magyar Köztársaság Kormánya 1991-ben vett fel az egyházi felsőoktatási intézmények sorába. Nevét John Wesley anglikán teológusról kapta, aki a metodista megújulási mozgalom, majd egyház megszervezője volt. Az iskola céltudatosan keresett magának helyet a Józsefváros szociálisan és mentálisan leghátrányosabb helyzetű negyedében, hogy ezzel is felhívja a különféle szakokon tanulók figyelmét a leendő hivatásuk fontosságára. A Wesley János Lelkészképző Főiskolán létesített szakok kivétel nélkül a segítségre szoruló embert, mint kivételes értéket látják maguk előtt. Amikor lelkészeket, vallástanárokat, teológusokat, lelkigondozókat képeznek, olyan szakmai és emberi felkészítést tartanak fontosnak, amely a hallgatókat képessé teszi a társadalmi lelkipásztorkodásra. ZSIGMOND KIRÁLY FŐISKOLA Az iskola névadója a középkor Európa-szerte elismer nagyszerű uralkodója I. (Luxemburgi) Zsigmond király. A főiskola 2000-ben nyitotta meg kapuit a tanulni vágyók előtt. Bár az intézmény nem rendelkezik jelentősebb múlttal, mégis méltán állítható róla, hogy Magyarország egyik leggyorsabban fejlődő főiskolája. Immár 10 alapszak (BA szak) közül lehet választani. Ezek a következők: andragógia, emberi erőforrások, gazdálkodási és menedzsment, kommunikáció és médiatudomány, nemzetközi gazdálkodás, nemzetközi tanulmányok, pénzügy és számvitel, politológia, szabadbölcsész, szociológia. Ez év szeptemberétől az intézmény megindította az első vallástudományi mesterszakot Magyarországon, ahol neves és magas szinten képzett oktatók tanítják a hallgatókat. Az iskolának számos nemzetközi kapcsolattal rendelkezik, amely egyaránt lehetővé teszi az oktatóknak és hallgatóknak is, hogy külföldön folytassanak tanulmányokat, szerezzenek tapasztalatokat. Külföldről is rendszeresen érkeznek tanárok érdekes szemináriumok vezetésére. A főiskola folyamatos fejlődését, dinamizmusát mutatja, hogy létrehozta a Karrier Centrumát, amely sokrétűen segíti nem csak a jelenlegi, hanem a végzett hallgatóit is. 15

16 2.1. BEVEZETÉS 2. FEJEZET: A KUTATÁS MÓDSZERTANA WÖLCZ JUDIT Fejezetünkben kutatásunk előzményeit és az alkalmazott módszertani eszközöket szeretnénk részletesebben bemutatni. Tesszük ezt abban a reményben, hogy sikerül érzékeltetnünk, milyen akadályokat támasztott elénk, és hányféle problémát vetett fel több mint egy éve tartó vizsgálatunk. A kérdezőbiztosok és instruktorok rekrutálásától a mintaépítés folyamatán keresztül az adatrögzítésig áttekintjük az egyes részfeladatokat, melyek megoldása sokszor igényelt rendkívüli erőfeszítéseket és nem kevés találékonyságot. A vizsgálatok megkezdése előtt a -en előadások sorozatán keresztül mutattuk be a projektet a hallgatók számára. Ezt követően a kutatói stáb összeállításával közel egy időben megalakult 2006 szeptemberében a Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpontja (a TKK), melynek filozófiája az alábbiakban összegezhető: egy hatékonyan működő, magas színvonalon szolgáltató felsőoktatási intézmény fontos ismérve a tudományos kutatómunka támogatása, az oktatók és a hallgatók számára egyaránt nyitott kutatóműhelyek működtetése. A Társadalomtudományi Kutatóközpont széles körben biztosítja az oktatók és az itt tanuló fiatalok részére a tudományos kutatómunkát, legyenek társadalomtudományi, bölcsészettudományi, vagy akár gazdasági érdeklődésűek. Lehetőséget biztosít minden oktatónknak és hallgatónknak arra, hogy bekapcsolódjanak a tudományos közéletbe, elősegíti publikációs tevékenységüket, de fontos szempont a kutatási eredmények oktatásban való felhasználása, bemutatása is MÓDSZERTANI ÁTTEKINTÉS A 2006 nyarán lezajlott Sziget-kutatás mely a TKK első szárnypróbálgatása volt tapasztalatait felhasználva, és a vizsgálatban résztvevő hallgatók segítségét igénybe véve 2006 szeptemberében megkezdődhetett az instruktorok és a kérdezőbiztosok kiválasztása, felkészítése. Nagy körültekintést igénylő feladatról volt szó, mivel minden kutatás csak annyit ér, amennyire hiteles az adatgyűjtése. Ennek biztosítéka pedig a jól kiválasztott és gondosan felkészített, elkötelezett kérdezőkből álló hálózat. Kizárólag a nappali tagozatos hallgatói közül toborzott, 12 főből álló instruktori és 120 fős kérdezői stáb képzését egy kutatószeminárium elindítása segítette. Mindezek mellett is csak jelentős fluktuáció után alakult ki a végleges csapat. Érdekes tapasztalatként megjegyezhető, hogy nem feltétlenül a Sziget-kutatás során kipróbált kérdezők vagy instruktorok nyújtották a legmeggyőzőbb teljesítményt. Ez is bizonyítja, hogy minden kutatás más és más sajátosságokkal rendelkezik, eltérő kihívásokkal és feladatokkal állítja szembe a közreműködőket. A korábbi fejezetben bemutatott pályázatunk révén a 2001 és 2006 között végzett hallgatók karrierútját akartuk végigkövetni, akik valamelyik budapesti, illetve Pest megyei egyetemen, főiskolán végeztek, és ma is a Központi Régióban élnek. A kutatási minta intézmények, karok, nemek és tagozatok szerinti reprezentativitását a végzettek címlistái révén kívántuk biztosítani. A vizsgálatba legalább 2000 volt diákot kívántunk bevonni, de a mintaépítés sajátosságai miatt ez igen komoly akadályokba ütközött. Eredeti terveink szerint három intézményből kellett volna összeállnia mintánknak, végül öt főiskolával, egyetemmel léptünk kapcsolatba. 16

17 Az alappopuláció definiálása az OKM által közzétett adatbázis alapján történt a ig terjedő időszak esetében, a 2006-os év adatait a vizsgált intézmények segítségével állítottuk össze. Mint azt a Mellékletben közölt táblák is mutatják (lásd az 1. sz. mellékletet), minden intézmény esetében szakokra (a BMF-nél karok szerinti csoportosításban is), tagozatokra és nemekre bontott adatok álltak a rendelkezésünkre. A mintánk súlyozásánál e három paramétert vettük figyelembe. Ezt megelőzően azonban el kellett különítenünk a Központi Régióra vonatkozó populációkat. Ezek meghatározása egyes esetekben korántsem bizonyult egyszerű feladatnak. Két különböző módszert alkalmaztunk. A BMF a WJLF és a beazonosítható számítógépes adatforrásait vettük igénybe (ahol minden végzett hallgató esetében szerepelt a nem, a szak és a tagozat ismérve is a lakóhely mellett), ezzel szemben az AVKF és az ELTE ÁJK esetében kénytelenek voltunk becslésekre hagyatkozni. Itt ugyanis a névsorok és a szak, tagozat adatok nem szerepeltek együtt a lakóhely adatokkal. Végül is a következő alappopulációkat sikerült elkülönítenünk (lásd a 2.1. ábrát) ábra: A vizsgálatba bevont intézmények 2001 és 2006 között végzett hallgatóinak száma összesen és a Központi Régióban (a vizsgálat alappopulációja) A minta elérés folyamata kétféleképpen zajlott. Három intézmény (AVKF,, WJLF) esetében teljes körű elérésre törekedtünk, a másik két esetben (BMF, ELTE ÁJK) véletlen mintát vettünk a rendelkezésünkre bocsátott adatbázisokból. A saját mintánkat a részletes számítógépes nyilvántartásából kiindulva szerettük volna felépíteni melyet eredetileg főre terveztük. Az ETR-es nyilvántartásból mind a 2201 itt végzett hallgatóra megkaptuk a nemre, szakra, tagozatra, a végzés dátumára, valamint arra vonatkozóan az információkat, hogy kaptak-e az abszolutórium évében diplomát. Emellett rendelkeztünk az állandó és ideiglenes címeikkel, vonalas és mobil telefonszámaikkal, továbbá címükkel is. Az adataink szerint ebből 1622 fő lakik jelenleg a Központi Régióban. Miután az adatfelvételeket csak rájuk vonatkozóan vállaltuk pályázatunkban, ennyi főre korlátozódott a rendelkezésünkre álló címlista. 17

18 Nehéz, hosszú és buktatókkal teletűzdelt út vezetett a címlisták összeállításától a kapcsolatfelvételig az alanyokkal. Valójában joggal tekinthetünk önálló kutatásként arra a sokszor sziszifuszi kitartással végzett munkára, amelynek eredményeként megszülettek a kitöltött kérdőívek. Nem az alanyok lekérdezése jelentette a nehézséget, sokkal inkább az a szinte már regénybe illő küzdelem, ahogy odáig eljutottunk, hogy egyáltalán feltehessük az első kérdéseket. A -en, vagyis anyaintézményünkön belül a legnagyobb problémát az jelentette, hogy a viszonylag rövid múltra visszatekintő alma mater nem rendelkezett a nagyobb tradíciójú főiskoláknál, egyetemeknél már kialakult végzett diákokat összefogó hagyományokkal. Ezt a hiányosságot orvosolandó, sokak örömére 2006 szeptemberében megalakult a Öregdiák Klubja, azaz a ZSÖK. Ez a klub független, politikától mentes szervezet, amely azonban a Főiskolával szorosan együttműködik, annak célkitűzéseit magáénak érzi. Alapvető céljai között az első helyen szerepel a hallgatók már végzettek és még a főiskolán tanulók segítése. Ennek jegyében a ZSÖK segítségét igénybe véve igyekeztünk elérni a már kikerült hallgatókat. Minden elérhetőséggel rendelkező volt hallgatónknak egy, a főiskola rektora által aláírt meghívólevelet küldtünk, melyben értesítettük a ZSÖK megalakulásáról, és egyben együttműködésüket kértük a kutatáshoz. Ideális esetben az elegendő számú válaszból véletlenszerűen kiválaszthatók lettek volna kellő számban azok a végzett hallgatók, akik beillenek a mintavételi elvek szem előtt tartásával meghatározott kvótába. Eleve annyi kérdezést kezdeményeztünk volna, amennyire a reprezentativitáshoz szükség van (pl. 44 olyan személyt választottunk volna ki az en történő jelentkezésekből, amelyekre igaz, hogy férfiak, HR-esek és levelező tagozaton végeztek). A telefonszámok birtokában a kijelölt személyekkel az instruktorok egyeztették volna a kérdezés időpontját, helyét, majd kiadták volna a kérdezőik közül annak, aki az adott címhez a legközelebb lakik. Mindezekhez legalább érdemi visszajelzést reméltünk. Csakhogy az 1477 sikeresen elküldött -re, mindössze 63 válasz érkezett. Volt egy B forgatókönyv is, amennyiben nem tudunk minden cellába kellő számú alanyt kiválasztani. Ezekben az esetekben telefonon kerestünk volna meg olyan végzett hallgatókat, akik nem válaszoltak ugyan, de a nyilvántartott adatok alapján beillenek az adott cellába (azaz előszervezéssel rásegítettünk volna a szervezésre). Az es válaszok elenyésző számának ismeretében (amely lehetetlenné tette mindkét előző változatunkat) viszont egy újabb megoldást kellett választanunk. Minden esetben előszervezéssel kezdtünk, és a kapcsolatfelvétel után került az instruktorok kezébe az előszervezett cím. Még ebben a C forgatókönyvben is fenntartottuk azt a lehetőséget, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjük a leszervezett volt hallgatók adatait (nem, szak és tagozat szerint), és úgy irányítsuk az előszervezést, hogy a kívánt kvótás minta előálljon. Az előszervezések során kiderült, hogy így sem lesz könnyű legalább főt bevonni a vizsgálatunkba. Előfordult, hogy 6-7 éves telefonszámok álltak csak a rendelkezésünkre, sok már rég elavult. A másik problémát a visszautasítások viszonylag magas aránya jelentette. Gyakorlatilag minden olyan volt hallgatónk bekerült a vizsgálatba, akit sikerrel elértünk és együttműködött velünk. Itt jegyezzük meg, hogy sok más olyan eszközt is kipróbáltunk, mint a személyes kapcsolatok, vagy a hólabda-módszer ( És kit tudsz még az ismeretségi körödből, aki kezdetű kérdésekkel), valamint vadásztunk az IWIW-en is. Végülis mindent összevetve az elérési arány 29,4% lett a saját intézményen belüli hallgatók között, ami a körülményeket tekintve nem is olyan rossz eredmény (az 1622 potenciális célszemélyből végül 477 került a számítógépes adatbázisunkba). Csakhogy idáig úgy jutottunk el, 18

19 hogy az összes telefonszámon mindenkit megpróbáltunk elérni. Összehasonlításként, a BME által végzett hasonló vizsgálatok során a legmagasabb válaszadási arány is 30% körüli volt, bár ebben az esetben önkitöltős kérdőíveket használtak. Az együttműködő iskolák által rendelkezésünkre bocsátott címlisták csak úgy, mint a saját címlistáink alapos szűrés és rendszerezés után kerülhettek felhasználásra. A papíralapú és elektronikus listák egységesítése, az elérhetőség és a régió szerinti leválogatása után kezdődhetett meg az előszervezés. Ez a folyamat a következőképpen zajlott: Az első lépésben en és telefonon kerestük meg az érintetteket. A kapcsolatfelvétel, az adatok előzetes egyeztetése, a felkérés és a feltételek tisztázása után összeállt egy előszervezett címlista. Az előbbiekben vázolt módszerek az összes általunk vizsgált intézmény esetében változó eredményességgel ugyan de adaptálhatónak bizonyultak. A problémák elsősorban a vizsgálat azon sajátosságaiból adódtak, hogy a mintát volt hallgatók képezték, akik egyrészt nehezen elérhetőek, másrészt kevéssé érdekeltek a válaszadásban. Nehezítette a szervezési feladatott az is, hogy a kérdezők nappali tagozatos hallgatók, akik még nem rendelkeztek kellő rutinnal ezen a területen. A telefonos megkeresések lebonyolításához olyan hallgatókat választottunk ki, akik jó kommunikációs készséggel, megfelelő empátiával és finom rábeszélő képességgel rendelkeztek. A fenti adottságokat kihasználva igyekeztünk felkészíteni őket erre a nagy körültekintést igénylő feladatra. Ennek ellenére sem mindig sikerült az alanyokat kellőképpen motiválttá tenniük a válaszadásra. Sok értékes időt, anyagi és emberi erőforrást emésztettek fel a sikertelen megkeresések. A személytelen önkitöltős kérdőívekkel szemben mindig nehezebb valakit arra rábeszélni, hogy akár hatvan-hetven percet is feláldozzon az idejéből egy idegennel történő személyes beszélgetésre (az interjúk számítógépes feldolgozása során egyébként kiderült, hogy a kérdőíveket átlagosan 72 perc alatt töltötték ki kérdezőbiztosaink). A kérdőív megszerkesztésénél Bőhm Antal, Laki László és Bódi Ferenc működött közre, az MTA PTI részéről, külső szakértőként pedig Angelusz Róbert (a kérdőívet lásd a 2. sz. mellékletben). Bár támaszkodhattunk a hasonló jellegű kutatások tapasztalataira is, de mégis elsősorban saját hibáinkból tanulva, a próbakérdezések során alakítottuk ki a kérdőívünk végleges formáját. Legtöbb tanulsággal a BME-n folytatott hasonló jellegű vizsgálatok gondos áttanulmányozása szolgált. Az alapul vett vizsgálat a 2004-ben az alapképzésben nappali tagozaton diplomát szerzett magyar állampolgárságú hallgatók felmérésére irányult, és a 2002-ben diplomát szerzett, a két évvel ezelőtt már felmért évfolyam ismételt megkeresésével bővült. A felmérés a miénktől eltérő módon, önkitöltős kérdőíves technikával történt. A 2004-ben végzett évfolyam kérdőíve a korábbi évekhez hasonlóan, változatlanul három témakörből állt. Első alkalommal tettek fel a továbbképzésre és a lakhatásra költött összeggel kapcsolatos kérdéseket is. A kérdések megfogalmazásakor a korábbiakhoz hasonlóan most is konkrét időpontra kérdeztek rá (2005. december 31.). A válaszok a 2004-ben végzett frissdiplomás mérnökök, matematikusok, mérnök-fizikusok és műszaki menedzserek legalább egy-másfél éves munkaerőpiaci tapasztalatait tükrözték. A 2002-ben végzett évfolyamnak feltett kérdések, a diplomaszerzést követően szerzett új képzettségek, valamint a munkakör és a jövedelem témák köré csoportosultak. A kérdőíveket a BME Diákközpont a Hallgatói Információs és Pénzügyi Rendszer (Neptun rendszer) segítségével az adatvédelmi szabályok betartása mellett juttatta el a célcsoporthoz. A kérdőívek kiküldése előtt telefonos adategyeztetés folyt, ami a Neptun rendszer meglehetősen esetleges frissítése miatt nem volt túl sikeres. Ezt az eljárást az előszervezések során mint ahogy 19

20 már utaltunk rá mi is alkalmaztuk, bár nem mindig egyforma sikerrel. A kérdőív kitöltésére internetes felületen készült, és a díjmentes válaszborítékban vagy faxon történő visszaküldésre is volt lehetőség. A többféle visszaküldési forma ellenére sem emelkedett a válaszadási hajlandóság a korábbi években tapasztalt szintek fölé. Számunkra ezek az eszközök nem voltak alkalmasak, mivel a kérdőív szerkezete, részletessége megkívánta a kérdezőbiztosok bevonását. Az adatok összehasonlítása és kiértékelése során hozzánk hasonlóan segítségül hívták az Oktatási Minisztérium Közgazdasági Főosztályának Statisztikai Osztálya által évente kiadott felsőoktatási statisztikai tájékoztatót, valamint felhasználták az Állami Foglalkoztatási Szolgálat és a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett adatokat is. 7 A legfontosabb különbség a két kutatás között mégis a kérdőívek eltérő szerkezetében mutatkozik. Mi sokkal részletesebben vizsgáltuk az életút eseményeit, a kibocsátó családot és a felsőoktatási intézményekkel szemben felmerülő elvárásokat. Ezen kívül teljesen újszerű megközelítésként vizsgálódásunk tárgyává tettük a kompetenciák szerepét a munka világában. Folytak próbakérdezések a Partiumi Keresztény Egyetemen (Nagyvárad) is Szilágyi Györgyi és Bernáth Krisztina szociológusok segítségével. Sokszor teljes fejezeteket írtunk át a racionalitás és gyakorlati alkalmazhatóság érdekében. Így elmondhatjuk igazi csapatmunka során alakult ki a kérdőív, melyet a kutatás során alkalmaztunk. A KÉRDŐÍV MAKROSTRUKTÚRÁJA: Interjúazonosító és kvóta adatok (intézmény, szak, végzés éve, a képzés tagozata, kapott-e diplomát, neme); Kibocsátó család adatai (a szülők végzettsége, foglalkozása 14 éves korában és jelenleg); Testvérek, nagyszülők (foglalkozásuk, iskolai végzettségük); Életút-elemek 14 éves korától (iskolai, munkahelyi, családi és egyéb életesemények, tervek, fordulópontok ); Jelenlegi foglalkozása, munkahelye (inaktivitás, munkanélküliség, foglalkozás, munkahely, munkaszerződés, megfelelés végzettségének, munkahely választás kritériumai, megfelelés, a munkanélküliek munkahelykeresése); A munkához szükséges kompetenciák (17 kompetencia szükséges volta, meglétének foka, az ideális munkatevékenység kompetenciái, jellemzői); A kompetenciák forrásai (munkavégzés, felsőoktatás, középiskola, korábbi iskolák, család, saját, speciális tényezők); Első munkahely keresése (meddig, hogyan keresett, munkahelyszerzés- megtartás tényezői, vélemények munkahelyről, álláskeresésről); Munkahely-változtatás (gyakorisága, okai); Felsőoktatási intézmények (a választás tényezői, elégedettség, a diploma értéke, oktatott tárgyak megítélése, személyes kapcsolatok, tervek); Középfokú tanulmányai (hol végzett, középfokú intézménye megítélése, különórák); Jelenlegi életkörülményei (a lakás, háztartás jellemzői, problémák, összjövedelem, tartós fogyasztási cikkek, elégedettség életével, élettervei, nyelvtudás, Internet-használat, az érvényesülés tényezői a szkepszis-indikátor ); Karrierközpont, kapcsolat volt felsőoktatási intézményével (elvárások a Karrierközponttal szemben, kapcsolatok a volt anyaintézménnyel, támogatások lehetőségei). 7 Fortuna Zoltán Szemerszki Marianna Veres Gábor: A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem friss diplomásainak elhelyezkedési esélyei Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Diákközpontja Budapest,

21 A kérdezők és instruktorok munkáját támogatandó, gondosan megszerkesztett kérdezőbiztosi utasítást (lásd a 3. sz. mellékletet) készítettünk, amely ismertette a kutatás legfontosabb céljait, az adatfelvétel szabályait (különös tekintettel az etikai követelményekre: az önkéntességre és a titkos adatkezelésre), ugyanakkor igyekezett motiválni is az adatgyűjtést végző hallgatókat. Részletes leírást kaptak a kérdezés általános és konkrét szabályairól, a követendő magatartási formákról az interjúszituációkban. További, a kutatást elősegítő dokumentumokat (úgymint speciális megbízólevelet, ellenőrző és előszervező kérdőíveket, kapcsolat-felvételi dokumentumokat lásd a 4. sz. mellékletet) is szerkesztettünk, melyek együttesen biztosították egy korrekt, minden mozzanatában reprodukálható adatfelvétel feltételeit. Az adatfelvételek során szerzett tapasztalatainkat, részletesen is leírjuk egy külön fejezetrészben a könyvünk végén (kérdezőbiztosaink írásban elkészített visszajelzései, a felkészítő beszélgetések, a mélyinterjús kutatószeminárium tapasztalatai bőséges forrásokkal szolgáltak a közös munkánk emberi hozadékainak feltárásához). Itt most az elkészült kérdőíves adatok súlyozására szeretnénk egy kicsit részletesebben kitérni. A Mellékletben található táblázatunk (lásd az 5. sz. mellékletet) tartalmazza az egyes intézmények alapadatait nem, szak, és tagozat szerint. Célkitűzéseink szerint a Központi Régióban élő végzett hallgatókra reprezentatív mintát kívántunk összeállítani, vagyis egy kvótás mintavételi technikát készítettünk elő. A fentebb részletezett okoknál fogva ez nem sikerült, így arra kényszerültünk, hogy a különböző lényegében a véletlen elérésen alapuló mintáinkat korrekciós súlyozással billentsük helyre. Első lépésben intézményenként készítettük el a súlymátrixokat. A háromdimenziós táblázatok minden cellájában meghatároztuk azokat a súly-értékeket, amelyekkel beszorozva a mintára vonatkozó táblázatok egyes celláiba eső egyedek értékeit, pontosan a Központi Régióra vonatkozó alapadatokat kapjuk. A második lépésben az egyes intézményeket súlyoztuk össze, miután a minta-elemszámok és a tényleges létszám arányok igen jelentős eltéréseket mutattak (lásd a következő 2.1. táblázatot) táblázat: Az egyes intézmények végzett hallgatóinak száma, a minta elemszáma és a súlyozás 8 Központi Minta Súlyozott Intézmények Összesen Súly Régió elemszám elemszám ,8 0,666 WJLF ,92 0,275 AVKF ,7 1,223 ELTE ÁJK ,4 0,828 BMF ,1 1,633 Összesen ,000 A teljes kérdőíves adatfelvétel során, 2027 kitöltött kérdőívet készítettek el kérdezőbiztosaink. A szűrések után (mivel készültek adatfelvételek a Szent István Egyetemen is, de az intézmény visszalépése miatt az adatfelvételt menet közben meg kellett szüntetnünk, illetve a 8 Az adatok forrásai 2001 és 2005 között: Csécsiné Máriás Emőke Besenyei Roland (szer.): Statisztikai Tájékoztató. Felsőoktatás. A következő kiadványok: 2001/2002; 2002/2003; 2003/2004; 2004/2005. Budapest, OKM honlap. Forrás: és a további adatforrások évente. Letöltés ideje: A évre vonatkozó adatok az öt érintett intézmény statisztikai adatszolgáltatásaiból származnak. 21

22 SZIE-n készült kérdőíveket kiiktatnunk az adatbázisunkból; emellett más okokból is szűrtünk ki kérdőíveket) összesen 1928 adatrekord szerepel az SPSS adatbázisunkban. Ebből a fenti táblázat adatainak megfelelően a -en 477 kérdőív készült, a WJLF-en 189, az AVKF-en 183, az ELTE ÁJK-n 531, míg a BMF-en 548. A további fejezeteinkben ezeket a kérdőíveket elemezzük súlyozott változatukban lehetőleg minden fontosabb adatot intézményenkénti bontásban is közlünk. Vizsgálati eszközeink: az SPSS kontingencia-tábla statisztikái (ha a magyarázó és magyarázandó változók egyaránt nominális mérési szintűek; alap- és részmegoszlások, Khí-négyzet próba, adjusztált sztenderdizált reziduálisok), valamint a variancia-analízis (amennyiben a magyarázandó változók arány skálán mérhetők; F-próbát és Éta-négyzetet számítunk az átlag és a szórás mellett). 22

23 3. FEJEZET: A MAGYAR FIATALOK HELYZETE, PROBLÉMÁI A TÁRSADALOMBAN BÉKI ORSOLYA HOMÓ BARBARA A Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpontjának vizsgálata mint arról az előző fejezetekben már részletesebben is írtunk öt felsőoktatási intézmény végzett hallgatóit célozta meg. Az alanyok 2001 és 2006 között szerezték meg diplomájukat. Többségük az ifjúság részének tekinthető, ezért ebben a fejezetben megkíséreljük felvázolni a magyar fiatalokat az elmúlt bő másfél évtizedben érintő legfontosabb problémákat, annak érdekében, hogy a kötetünkben szereplő további adatok mélyebb értelmet nyerjenek. Az ifjúságot nem tekinthetjük egységes társadalmi csoportnak. Különböző nemű, korú, státuszú, családi állapotú egyének tartozhatnak ide, és életkörülményeik is merőben eltérőek. Jelen tanulmányban a 15 és 29 év közötti egyéneket tekintjük fiatalnak, elfogadva az Ifjúság 2000 című kutatás meghatározását, mivel ezen felmérés eredményeire fogunk hivatkozni a leggyakrabban. Ha a mai magyar fiatalok helyzetét szeretnénk felvázolni, mindenek előtt azt kell megvizsgálnunk, hogy a másfél évtizedes magyarországi újkapitalizmus milyen lehetőségeket biztosít számukra. A rendszerváltást követően nemcsak az ifjúságnak, hanem az egész társadalomnak olyan problémákkal kellett szembesülnie, amelyek a nem túl magas életszínvonalat, ámde kiszámíthatóságot biztosító államszocializmusban ismeretlenek voltak. A kilencvenes évek elején a piacgazdaság kialakulásával megváltoztak a gazdasági és munkaerőpiaci elvárások, ezekre a különböző társadalmi rétegek eltérően reagáltak az állami válságmenedzselés hiánya miatt 9. Magyarországon a rendszerváltást követően közel másfélmillió munkahely szűnt meg, és az ország bizonyos területein nem is teremtődtek újak, így a társadalom és ezen belül is az ifjúság egyik legégetőbb problémájává a munkanélküliség vált. Mivel jóval kevesebb munkahely van jelenleg Magyarországon, mint amennyire szükség lenne, ezek megszerzéséért a rendszerváltás óta komoly verseny folyik és bizonyos társadalmi rétegek, nehezen tudnak megfelelni a kihívásoknak. Az elhelyezkedés tekintetében az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy a piacgazdaság olyan készségeket, kompetenciákat várt el, illetve vár el a munkavállalóktól (kommunikációs és problémamegoldó készség, hajlandóság a vállalatvezetéssel való együttműködésre, azonosulás a vállalati törekvéssel, folyamatos képzésre való hajlandóság), amelyek az államszocializmus idején nem voltak megszokottak és ezeknek sokan ma sem tudnak megfelelni. 10. A Kádár-rendszer ugyanis a teljes foglalkoztatásra törekedett, ami azt jelentette, hogy mindenki el tudott (el kellett) helyezkedni, függetlenül az illető hozzáállásától, iskolai végzettségétől. Valószínűleg ebből adódhat, hogy a munkanélküliség a pályakezdők mellett a nyugdíj előtt álló ötvenes korosztályt sújtja leginkább, az idősebbek ugyanis nehezebben alkalmazkodnak az új, számukra eddig ismeretlen kihívásokhoz. A fiatalok többsége pedig, nem rendelkezik elegendő tapasztalattal, így az ő lemaradásuk ebből eredeztethető. A magyar oktatás és ezen belül a felsőoktatás nem elég gyakorlatorientált, jórészt csak elméleti képzésben részesíti a tanulókat, akik így nem felelnek meg a munkaerőpiac új kihívásainak. Véleményünk szerint a jövőben a magyar felsőoktatási intézményeknek arra kellene törekedni, hogy a munkaerőpiaci elvárásokhoz jobban alkalmazkodó gyakorlati rendszert építsenek ki, ezzel javítva hallgatóik piacképességét Laki László: Az ifjúság a magyar társadalomban. In: Kovách Imre (szerk.): Társadalmi merszetek. Napvilág Kiadó, Budapest, Makó Csaba Simonyi Ágnes: A tudásfelhasználás rugalmasságának felértékelődése. In: Makó Csaba- Simonyi Ágnes (szerk.): A munka és a párbeszéd új paradigmái. Budapest, OFA,

24 A rendszerváltás után a regionális különbségek is tovább növekedtek, mivel a kilencvenes évek elején megszűnt munkahelyek helyett csak ott teremtődtek újak, ahol külföldi beruházások zajlottak le 11. A külföldi tőke pedig, jó részt az úgynevezett kapuvárosokba (pl.: Budapest, Győr, Székesfehérvár) és környékére koncentrálódott, így bizonyos területek fejlődése folyamatos és az életszínvonal nem csökkent drasztikusan a rendszerváltást követően, más területek pedig, leszakadtak. Ez a különbség a munkanélküliek számában is erőteljesen megmutatkozik. Ebből a szempontból Budapest került a legkedvezőbb helyzetbe, itt ugyanis a munkanélkülivé vált fiatalok aránya 24% miközben az országos átlag ennél 10%-kal magasabb 12. A fővárosban annyi munkahely teremtődött külföldi tőke segítségével, hogy nemcsak a helyi lakosságot, hanem jórészt az általunk vizsgált Központi Régióban élőket is foglalkoztatják. A budapesti munkanélküliségi ráta tehát lényegesen alacsonyabb az országos átlagnál, minden foglalkoztatási szegmensben, tekintet nélkül az életkorra és a képzettségi szintre, ellentétben az elmaradott régiók (Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Dél-Baranya) településeivel, különösképpen a falvakkal. Az itt élőknek jóval kisebb az esélye a munkahelyszerzésre ( Az észak- magyarországi településeken élő fiatalok 41% vallotta magát munkanélkülinek 2000-ben), ráadásul az elmaradott régiók falvaiban élőkre jellemzőbb az alacsony iskolázottság is. A társadalmi egyenlőtlenségek elmélyültek, sokan tartósan munkanélkülivé váltak, tömegeket érintett az elszegényedés. A deprivált rétegeknél megfigyelhetővé vált a marginalizálódás folyamata, amelynek következtében a munkaerőpiacról tartósan kiszorult, alacsony iskolázottságú és munkakultúrájú rétegek a társadalom peremére kerültek. 13 Mivel a politika nem fordított kellő figyelmet a problémára, a marginalizálódás kiterjedt az ifjúságra, nemzedéki dinamikát kapott. 14 Ma már szinte bármelyik magyar településen megtalálhatjuk ezt a réteget függetlenül attól, hogy egy fejlettebb vagy egy elmaradottabb régióban helyezkedik el, de az utóbbiakra halmozottan jellemző ez a tendencia (pl.: Ózd). A rendszerváltást követően, amint már említettük, megváltoztak a munkaerőpiaci elvárások, de oktatási rendszerünk a mai napig nincs megfelelően felkészülve az új igények kielégítésére. Átmeneti megoldásként kialakult a családon belüli parkoltatás, mint az új helyzethez való alkalmazkodás stratégiája, amely a következőképpen jött létre: Az államszocializmus idején a fiatalok többsége a szakmunkásképző, illetve a középiskola befejezése után mindjárt munkába állt és 20 éves kora körül családot alapított. A kilencvenes években a munkaerőpiaci feszültségeket tovább erősítette, hogy akkoriban fejezte be tanulmányait a hetvenes években született nagy létszámú generáció, amely tagjai az előző trendekhez alkalmazkodva középfokú tanulmányaik befejezése után (kb évesen) munkát szerettek volna vállalni, de a megváltozott körülmények sokak számára ezt nem tették lehetővé. Így továbbra is szüleik tartották, tartják el őket, holott ők maguk is küzdöttek, küzdenek a létbizonytalansággal. 15 Mivel az állam nem volt felkészülve erre a problémára, átmenetileg a fiatalok ahhoz a megoldáshoz folyamodtak és folyamodnak ma is, hogy kitolják az iskolába járás időszakát, így később kerülnek ki a munkaerőpiacra (1995 és 2004 között a felsőoktatási intézmények hallgatóinak száma kétszeresére növekedett). Ennek költségét pedig, az amúgy is rossz anyagi helyzetben lévő szülőknek kell állnia. Az Ifjúság 2000 kutatás adatai is azt bizonyítják, hogy a fiatalok jelentős részénél kitolódik az első munkavállalás ideje (a év közötti megkérdezetteknek mindössze 45%-a lépett be 19 éves koráig a munkaerőpiacra és valószínűsíthető, hogy ez a szám csökkenő tendenciát mutat). Ebből kifolyólag az oktatási rendszer is megváltozott Laki, Gazsó Ferenc Laki László: Fiatalok az újkapitalizmusban. Napvilág Kiadó, Budapest, 2004 Laki, Darvas Ágnes Tausz Katalin: Szegénység és kirekesztettség gyermekkorban. In: A szegénység és a társadalmi kirekesztődés folyamata. Tanulmányok. Budapest, KSH, 2004 ; Ladányi János Szelényi Iván: A kirekesztettség változó formái. Napvilág Kiadó, Budapest, 2003 ;Kertesi Gábor Kézdi Gábor: A cigány népesség Magyarországon. Socio-Typo, Budapest, 1998 ; Laki László: A munkaerőpiacról tartósan kiszorult falusi munkanélküliek helyzete. Struktúra- Munkaügyi Kiadó, Budapest, 1997 ; Laki, Laki,

25 A szocializmusban népszerű szakmunkásképző intézmények háttérbe szorultak, egyre többen szereznek érettségi bizonyítványt, majd különböző tanfolyamokon, képzéseken vesznek részt. Ennek köszönhető a felsőoktatás tömegessé válása is. Ez részben kedvező fejlemény, hiszen a fiatalság képzettebbé, iskolázottabbá válik, de hosszú távon a diplomák elértéktelenedéséhez vezet. Ebből adódóan a munkaerőpiac diplomás túlképzésről és szakmunkáshiányról küld jelzéseket. Ez a jelenség azonban nem magyar sajátosság, az Unió többi tagállamának munkaerőpiacai is hasonló problémákkal küzdenek. Az Ifjúság 2000 felmérései azonban azt bizonyítják, hogy minél magasabb a fiatalok iskolai végzettsége, annál kevésbé valószínű, hogy többször válik munkanélkülivé. Ha egy diplomás fiatal karriert szeretne építeni, szinte minden energiáját az ezzel kapcsolatos tevékenységekbe kell fektetnie (például: továbbképzések, tudományos minősítés vagy újabb diploma, nyelvvizsga megszerzése, a munkaadó cég iránti alázat és odaadás stb.). Ráadásul sok esetben ezek jelentős anyagi ráfordítást is igényelnek, így a többségük kénytelen kitolni a családalapítás és a gyermekvállalás időpontját. Különféle okokból kifolyólag, egyre többen vállalják a munka melletti tanulás különböző módozatait, mint például a levelező vagy a távoktatási képzéseket (itt érdemes megemlíteni, hogy a Zsigmond Király Főiskola eddig végzett diákjainak 82,6 %-a levelező tagozatos volt, döntő többségük munka mellett szerzett diplomát). A tanulási idő tehát néhány év alatt jelentősen megnövekedett. Ahhoz, hogy az oktatás minősége, színvonala megmaradjon, szükség lett volna az új állapothoz alkalmazkodó iskolarendszerre. A magyar politikai elit azonban nem tett mást, mint a nyugati kapitalista államok iskolarendszerét konvertálta hazánkba. Ez a típusú oktatás, azonban stabil, jól működő gazdaságokra épít, a középosztálybeli családok számára, akik elő tudják teremteni a szükséges költségeket, a magyar társadalomban azonban nem találjuk meg ezt a bázist. Ebből adódóan, a magyar iskolarendszert esélyegyenlőtlenség jellemzi. A társadalmi és kulturális különbségeket legtöbbször nem csökkenti, sokkal inkább felerősíti, miközben a szűkösen rendelkezésre álló forrásokat nagyon egyenlőtlenül osztja szét. 16 Ebből kifolyólag sajnos sok olyan fiatalt találunk hazánkban (16-18%), aki a rossz családi háttér és az anyagi források hiányában, az alapoktatás befejezésével elhagyja az iskolarendszert, és tökéletesen esélytelenül lép be a (legális) munkaerőpiacra. 17 Többségük a városok lepusztult negyedeiben (gettókban), vagy falvakban él. Sokan közülük funkcionális, vagy teljes analfabétaként hagyják el az iskolarendszert, és éves korukban az egész életüket végig kísérő hátránnyal, kezdik meg felnőttkori életüket. Sajnos ma Magyarországon nem fordítanak rájuk kellő figyelmet, pedig ezek a hiányosságok felnőttképzéssel részben pótolhatók lennének. Ezekre a fiatalokra (ellentétben a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező társaikkal) nem jellemző a gyermekvállalás kitolódása, így nem meglepő, hogy ben Magyarországon a csecsemők 31%-a élt szegény családban. 18 A társadalmi polarizáció tehát az oktatási rendszerben is megjelenik. A statisztikai adatok szerint a főiskolákra, egyetemekre való bejutás nagymértékben függ fiatalok lakhelyétől (A községben élő fiataloknak 29%-a még szakmunkásképzőt sem végzett ben. Ugyanez az arány a fővárosban mindössze 10%) 19. A másik fontos tényező e tekintetben a szülők iskolai végzettsége (lásd a 3.1. táblázatot) Magyarországon 2,7-szer nagyobb valószínűsége annak, hogy egy magasabb társadalmi-gazdasági hátterű 15 éves diák továbbtanul egy egyetemen vagy főiskolán, mint az alacsonyabb státusú társa ez derült ki az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) legutóbbi nemzetközi vizsgálatából. A kutatók azt is megállapították, hogy a több mint ötven OECD ország közül ez a mutató hazánkban a legmagasabb. (Davidson, Michael: Education at a Glance Idézi: Varga Dóra: Könnyű továbbtanulás már akinek. Népszabadság 2007 szept oldal.). Ezeket az összefüggéseket messzemenően megerősítik saját kutatási adataink is lásd a későbbiekben! Laki, Laki, Szabó Andrea Bauer Béla Laki László: Ifjúság 2000, Tanulmányok I. Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, Budapest,

26 3.1. táblázat: Az egyetemi és főiskolai hallgatók megoszlása 2000-ben az apa iskolázottsága szerint (százalékok) Az apa iskolai végzettsége Egyetemi hallgatók: Főiskolai hallgatók: Egyetem Főiskola Középiskola Szakmunkásképző Általános iskola, vagy annál kevesebb 3 6 (Forrás: Gazsó Ferenc Laki László: Fiatalok az újkapitalizmusban. Napvilág Kiadó, Budapest, ) A 3.1. táblázat tanúsága szerint az egyetemi hallgatók 44%-ánál megfigyelhető, hogy az apa diplomával rendelkezik. Ez az arány sokszorosa a szülök korosztályára jellemző országos átlagnak. Ezzel szemben az általános iskolai, vagy annál alacsonyabb végzettséggel rendelkező családfők száma aránytalanul kevés (az egyetemistáknál 3%, míg a főiskolásoknál 6%). Az alacsonyabb iskolai végzettséggel, ebből adódóan valószínűleg rosszabb anyagi körülményekkel rendelkező szülők gyermekei, tehát jóval kevesebb eséllyel léphetnek be a különböző felsőoktatási intézmények kapuin. Esetükben a lemaradás, már az általános iskolában is megfigyelhető, mivel a felmérések azt mutatják, hogy a jó tanuló diákok szülei általában magasan kvalifikáltak. Ezeket a diákokat az alapoktatás befejezése után leggyakrabban gimnáziumokba íratják, ami azért lényeges, mert az itt végzők köztudottan magasabb arányban nyernek felvételt a különböző felsőoktatási intézményekbe. Az ördögi kör tehát folytatódni látszik: akik rosszabb körülmények közé születnek, ritkán tudnak abból kitörni. A szülőktől való elválás sem zajlik problémamentesen. Az iskolarendszerben eltöltött idő növekedése miatt a fiatalok többsége egyre később tud elköltözni a szülői háztól. Munkába állás után az alacsony bérezés miatt az önálló lakás megszerzése sem egyszerű. Magyarországon a lakosság inkább saját tulajdonban lévő otthon megszerzésére törekszik, nem szívesen élnek huzamosabb ideig bérlakásban, így azokból viszonylag keveset találunk és azt is drágán. A fiatalok is arra törekszenek, hogy saját ingatlant vásárolhassanak, ezt pedig csak hitelből képesek megoldani. Béreik viszont igen alacsonyak a törlesztő részletekhez képest, ráadásul munkájuk elvesztésétől is tartaniuk kell (ha egyáltalán rendelkeznek munkahellyel), így sokuk nem számít hitelképesnek. Az Ifjúság 2000 című kutatásban kiderült az is, hogy a megkérdezett fiataloknak csupán az egyötöde rendelkezik lakáscélú megtakarítással. Ez nem csoda tekintve, hogy csaknem minden második megkérdezett, anyagi helyzetét úgy jellemezte, hogy pénze nem tart ki a hónap végéig. A szülők pedig, hiába szeretnének, nem tudnak anyagi segítséget nyújtani gyermekeiknek, mivel sok esetben ők is forráshiánnyal küszködnek, vagy el adósodtak, legtöbbjük nem rendelkezik semmilyen megtakarítással. Valószínűleg az eddig felsorolt problémákból eredeztethető, hogy Magyarországon a különböző deviáns viselkedési formák jóval nagyobb arányban fordulnak elő a fiatalok körében, mint korábban. A népegészségügyi kutatások azt bizonyítják, hogy a rendszerváltás óta megnövekedett a fiatalok körében a depressziós betegek száma (1988-ban 24,3%; 1995-ben 30,5%). Ez azért válik egyre aggasztóbbá, mert ebben az állapotban az emberek fogékonyabbak a különböző megbetegedésekre és kevésbé képesek változtatni szociális helyzetükön. 20 A Stratégiai Audit felmérése szerint Magyarországon még mindig népbetegségnek számít az alkoholizmus, sőt, ez az egyik fő halálok. 21 Ez egyéb súlyos problémákat is eredményezhet úgy, mint a családon belüli Laki, Dessewffy Tibor Pulai András: Startégiai Audit DEMOS Magyarország Alapítvány, Budapest, Forrás: Letöltés ideje:

27 erőszak, munkahelyi balesetek. Gyakran ez is szerepet játszik a családfő munkanélkülivé válásában és a család elszegényedésében. Az elmúlt 15 évben dinamikusan emelkedett hazánkban az egy főre jutó alkohol mennyisége. Az Ifjúság 2000 című kutatás során a megkérdezetteknek több mint a fele (51%) vallotta, hogy szokott alkoholt fogyasztani. A férfiak esetében ez az arány magasabb. Folyamatosan növekszik a drogfogyasztók száma is, bár hozzá kell tennünk, hogy az EU többi államához képest hazánkban a számuk még oly jelentős. 22 Feltételezhető, hogy az említett társadalmi anomáliák is közrejátszanak sok más tényező mellett abban, hogy a fiatalok többsége vagy egyáltalán nem, vagy csak 1-2 gyermeket mer vállalni. Ezt bizonyítja az Ifjúság 2000 című kutatás, amely során kiderült, a fiataloknak elenyésző része (5%) gondolkodik 3 vagy annál több gyermek vállalásában. Nagy részük a jövőbeni körülményeitől teszi függővé elképzelései megvalósítását. Mindenesetre Magyarországon 1991 és 1999 között a gyermekszületések száma 26%-kal csökkent, pedig ekkor nőtt fel a már említett nagy létszámú generáció. A Stratégiai Audit 2005 című tanulmány szerint ha ez a tendencia folytatódik, 2020-ig közel félmillióval csökkenhet a munkaképes korú lakosság száma, mely hosszú távon a nyugdíjrendszer összeomlásához és számos más súlyos társadalmi problémához vezethet. Az Ifjúság 2000 című kutatás azt is megvizsgálta, mennyire vannak tisztában a fiatalok saját helyzetükkel, mit tartanak ők saját maguk és korosztályuk legnagyobb problémáinak (lásd a 3.2. táblázatot) táblázat: Mit tart az ifjúság két legégetőbb problémájának? A két válasz összesítése alapján (százalékok) Tényezők Százalékok A munkanélküliséget 47 A pénztelenséget, alacsony kereseteket 34 A lakáshelyzet megoldatlanságát 32 A szegénységet, létbizonytalanságot 14 A kábítószerek elterjedését 13 A növekvő társadalmi egyenlőtlenséget 9 A kilátástalan jövőt 8 A tanulási lehetőségek beszűkülését (anyagi okok miatt) 7 (Forrás: Gazsó-Laki, ) A táblázat adatainak tanúsága szerint a fiatalok probléma-érzékelése sok vonatkozásában egybecseng a magyar társadalom tényleges helyzetével. A megkérdezetteknek közel fele (47%) a munkanélküliséget tartja az ifjúság életkörülményeit leginkább befolyásoló tényezőnek. A második legégetőbb problémának a pénztelenség és az alacsony keresetek bizonyultak (34%). Harmadik helyen említették a lakáshelyzet megoldatlanságát (34%), negyedikként pedig, a szegénységet és a létbizonytalanságot (13%). Ezen tényezők, egymással összefüggnek és az ország gazdasági dekonjunktúrája mellett a fiatalok kedvezőtlen munkaerőpiaci helyzetére vezethetők vissza. Az Ifjúság 2000 című kutatásban megkérdezettek 13%-a aggodalommal tekint a kábítószerek terjedésére, így ez fontosabbnak bizonyult a növekvő társadalmi egyenlőtlenségeknél, pedig a Stratégiai Audit 2005 írói szerint más Uniós országokhoz hasonlítva inkább az utóbbi jelenthet a magyar társadalom számára komoly problémát. A fiatalok 8%-a egyenesen kilátástalannak tartja jövőjét és nem lát kiutat jelenlegi helyzetéből. A tanulási lehetőségek anyagi okok miatti 22 Dessewffy-Pulai,

28 beszűkülését említették utolsó problémaként (7%) 2000-ben a fiatalok, ami valószínűleg azzal magyarázható, hogy utóbbi másfél évtizedben új szakmák és szakképzési intézmények jelentek meg az oktatási piacon és a főiskolák, egyetemek évről évre több hallgatót vehettek fel. Ha azonban 2007-ben végeznénk egy hasonló vizsgálatot, könnyen lehet, hogy ez a probléma több fiatal számára lenne említésre méltó, mivel az idei évben bevezetésre került felsőoktatási intézményekben kötelezően fizetendő tandíj sokakat megrémített. Végezetül szeretnénk bemutatni, hogy mit tartanak a fiatalok az érvényesülés feltételeinek a mai magyar társadalomban és a magánéletben egyaránt (lásd a 3.3. táblázatot) táblázat Az érvényesülés társadalmi és személyes feltételeinek rangsora a fiatalok körében (százalékok) Mi szükséges ahhoz, hogy az ember érvényesülhessen a mai magyar társadalomban? Százalékok Pénz, anyagiak 46,8 Iskolázottság, tudás, felkészültség 17,8 Személyes összeköttetés jó kapcsolatok 14,5 Személyes tulajdonságok, képességek (rátermettség, ambíció, akaraterő) 3,8 Stabil (jó) munkahely 2,6 Jó szakma 2,3 (Forrás: Gazsó-Laki, ) A fenti adatok szerint a pénz jelenti magasan a legnagyobb előnyt az érvényesüléshez (46,8%). Ez a vélemény részben az alacsony bérezés és a magyar társadalomra jellemző pesszimista hozzáállás eredménye lehet. Szintén negatív képet mutat, hogy a személyes kapcsolatok szerepét jelentősebbnek ítélik meg (14,5), mint a személyes tulajdonságokat, képességeket (3,8). Az iskolázottság is fontos feltétele az érvényesülésnek (17,8), tehát a fiatalok továbbra is ebben látják érvényesülésük egyik fő zálogát. A munka presztízsének csökkenésére enged következtetni az a tény, hogy a társadalmi érvényesülés feltételei közt igen jelentéktelen szerepet tulajdonítottak a stabil (jó) munkahelynek (2,6), illetve a jó szakmának (2,3). Vajon kialakulnak-e a közeljövőben azok a mechanizmusok, amelyek a magyar újkapitalizmus működési viszonyainak megfelelően képesek lesznek biztosítani a fiatalok sikeres társadalmi beilleszkedését? Kutatásunk éppen az egyik legjellegzetesebb fiatal csoportról, a frissen diplomázottakról szól. Lássuk, hogyan jelennek meg a fent említett problémák a vizsgálatunkba bevont fiatalok körében! 28

29 4. FEJEZET: A VIZSGÁLT INTÉZMÉNYEKBEN VÉGZETTEK NÉHÁNY SZOCIOLÓGIAI JELLEMZŐJE NHANCALE ZSUZSANNA BLAU KLÁRA BADÓ DÓRA 4.1. BEVEZETÉS Ahhoz, hogy megismerjük és leírjuk a kutatásunkban vizsgált végzett hallgatók helyzetét, illetve értékelni tudjuk véleményüket, a mért eredményeket, érdemes áttekintenünk néhány fontosabb szociológiai jellemzőjüket. A korábbi fejezetben részletesen tárgyaltuk a magyar társadalom benne különös tekintettel a fiatalok helyzetét, az előttünk álló feladatokat. A vizsgált társadalmi tényezők közül kiemelkedő a felsőoktatás, amely a rendszerváltás óta jelentős változásokon ment keresztül. Ezek a folyamatok nem csak a munkaerőpiacra és az oktatásra, de a fiatalok pályaválasztására is nagy hatással voltak. A rendszerváltás utáni hirtelen felsőoktatási expanzió a korosztály több mint 40%-ának felsőoktatási részvételét eredményezte, az ilyen mértékű bővülés pedig, elkerülhetetlenül a diploma értékének romlásához vezetett. 23 Mindez változatlan maradt egészen 2004-ig, mikor a magyar felsőoktatás jogi struktúrája átvette a bolognai folyamat követelményrendszerét. Az elkészült kormányrendelet (381/2004) a többciklusú felsőoktatási szerkezetről rendelkezik. A korábban bevezetett átváltható kreditrendszerhez új többszintű képzési rendszer társult. Ez az előző rendszerhez képest nagyobb mobilitást enged a felsőoktatásban részt vető hallgatóknak nem csak a magyar, hanem az európai képzési rendszeren belül is. Az oktatási reform nem csupán a szaktárca hatókörében, hanem a Nemzeti Fejlesztési Terv prioritásai közt valósult meg (HEFOP). Az oktatásra költött összeg az elmúlt időszakban dinamikusan nőtt Magyarországon (az es mélypontról 2003-ban a GDP 6,5%-ára növekedett, amely másfélszerese a korábbinak ezzel felzárkóztunk az európai középmezőnybe). A kétségtelen fejlődés ellenére oktatási rendszerünk számtalan gonddal küzd. Ami elsősorban aggasztó: a gyermekek iskolai teljesítménye sok tekintetben jelentősen elmarad a nemzetközi átlagtól (a PISA-vizsgálatok tanúsága szerint például a 15 éves magyar diákok általános szövegértési képességei, de a matematikai képességeik is elmaradnak a nemzetközi átlagtól 24 ). De súlyos problémákat vetítenek előre az oktatási rendszerünk strukturális torzulásai is: míg a szakképzésben túl kevés, a felsőoktatásban túl sok a hallgató. Egyes elemzések szerint a magyar emberi erőforrás gazdálkodás legfőbb problémáját nem az alacsonyszintű foglalkoztatás, hanem a munkaerő foglalkoztathatósága jelenti 25. Ide sorolható az iskolai képzési rendszerből képesítés nélkül kiesők magas aránya, az élethosszig tartó tanulás csekély elterjedése, a természettudományos és műszaki diplomások alultermelése, miközben túltermelés folyik például a jogász, bölcsész végzettségűekből, a tudósképzésben résztvevők alacsony aránya stb. vagyis az emberi erőforrásaink kedvezőtlen fejlettségi szintje. Az alábbi ábrán látható (lásd a 4.1 ábrát), hogy a magyar oktatási rendszer jelentős strukturális átalakulásokon ment át a rendszerváltás óta és változik mind a mai napig. Csaknem teljessé vált a középfokú oktatás (mára a 16 évesek több mint 90%-ára terjed ki), ezen belül viszonylag kevesen választják a szakképző iskolákat és mind többen az érettségit adó intézményeket. 23 Forrás: Letöltés ideje: Dessewffy Tibor Pulai András (szerk.): Honnan hová? Stratégiai Audit DEMOS Magyarország 95. Forrás: Letöltés ideje: Lásd például Kádár Béla: Fejlődési őszikék. Népszabadság november 27. Hétvége 3. 29

30 Az 1990-es és a 2004-es adatokat összevetve: a szakiskolai tanulók aránya 43-ról 21%-ra csökkent, míg a szakközépiskolásoké 33-ról 44%-ra, a gimnazistáké 24-ről 35%-ra emelkedett. A felsőoktatási intézményekben tanulók száma radikálisan megnőtt, ahogy az oklevelet szerzők száma is. Arányukat tekintve az 1990-ben érettségizettek 20%-a, míg 2004-ben már 45%-a tanult tovább valamely felsőoktatási intézményben ábra: A közoktatás szerkezete (ezer főben) Felsőoktatási oklevelet szerzett Szakmai vizsgát tett szakiskolában, vagy szakközépiskolában Gimnáziumban érettségizett Szakközépiskolában érettségizett (Forrás: Dessewffy-Pulai, ) Nemzetközi összehasonlításban is magas a munkaerőpiacra bekerülő pályakezdő diplomások aránya ennek következtében jelentősen megnőtt a diplomás munkanélküliség (a hivatalos adatok szerint különösen a nők körében 2002-ben megközelítette a 9%-ot 26. Azóta is jelentős emelkedésekről tudósítanak az adatok: komoly riadalmat okozott 2004-ben, hogy a pályakezdő munkanélkülieken belül a diplomások aránya meghaladta a 15%-ot (miközben két évvel korábban még csak 6%-ot tett ki) 27. Az okokat elemezve a szerzők elsősorban az erősen fragmentált felsőoktatást, másodsorban a képzés és a munkaerőpiac közötti aránytalanságokat említik. A kötetünk későbbi fejezeteiben részletesebben is foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel. Az alábbiakban bemutatjuk, hogy a vizsgált felsőoktatási intézményekben végzett hallgatóiknak hogyan alakultak a legfontosabb szociológiai jellemzőik: mennyi a nők és férfiak aránya, milyen arányban végeztek a különböző szakokon és tagozatokon stb. Fontosnak tartottuk azt is bemutatni, hogy a végzett hallgatók hányadik generációs értelmiségiek, hiszen nagyban befolyásolja a pályaválasztásukat és a főiskola elvégzését követő gazdasági aktivitásukat is a családi háttér Dessewffy-Pulai, Gerencsér Vivien: Diploma után munkanélküliség. Forrás: Letöltés ideje:

31 4.2. INTÉZMÉNYEK, SZAKOK ÉS TAGOZATOK Kutatásunk során több felsőoktatási intézményt kerestünk meg, mint arról már szót ejtettünk az előző fejezetekben is. Célkitűzéseinknek megfelelően fontosnak tartottuk, hogy a vizsgálatba bevont felsőoktatási intézmények jellege eltérő legyen szintek (egyetem, főiskola), tulajdonosi forma (állami, egyházi, alapítványi), nagysága és a képzés jellege szerint. Így, ha nem is reprezentatív, de átfogó, a főbb jellegzetességeket tükröző képet remélünk az intézményekben végzett hallgatók sorsáról, beilleszkedésükről a munka világába. Öt felsőoktatási intézmény végzett hallgatóihoz jutottak el kérdezőbiztosaink 28. Ezek a Budapesti Műszaki Főiskola (BMF), a Wesley János Lelkészképző Főiskola (WJLF), az Eötvös Lóránt Tudomány Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara (ELTE ÁJK), az Apor Vilmos Katolikus Főiskola (AVKF) és a Zsigmond Király Főiskola () voltak. A következő ábra (lásd a 4.2 ábrát) az öt intézményen belül a nappali, levelezős illetve az estin és szakképzésen végzett hallgatók arányát mutatja be szakonkénti bontásban. Az összes megkérdezett végzett hallgató 60,2%-a nappali, 32,4%-a levelező és 7,2%-a szakképzésen vagy esti tagozaton kapta meg diplomáját. Ez az arány azonban nem mutatja meg a szakok közötti különbségeket. Jelentős eltéréseket figyelhetünk meg mind az intézmények és szakok között, mely függ a szak illetve a képzés jellegétől is. A Wesley János Lelkészképző Főiskolán egy szak hallgatói vettek részt a vizsgálatban, a szociális munkások. Az összes megkérdezett hallgató közül 61,5% kapta diplomáját nappali tagozaton, 38,5% pedig levelezőn. Esti tagozatot nem indított az intézmény. Az ELTÉ-n három szak hallgatói vettek részt a vizsgálatban. Fontos megemlítenünk, hogy mindhárom szak más jellegű képzést nyújt. A társadalombiztosítás szak csak levelező képzésben indult, ezzel szemben a politológia szakosok mind nappali tagozatosak voltak. A jogász képzés mindhárom képzési formában indult, mind nappalin, levelezőn illetve estin. A nappali tagozaton végzett hallgatók voltak döntő többségben, a szakon végzett hallgatók közel háromnegyede; levelező és esti tagozaton hasonló arányban végeztek (12,0 és 13,5%). Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola illetve a Zsigmond Király Főiskola közös vonása, hogy egyetlen szakot sem lehetett elvégezni esti tagozaton esetleg szakképzésként. Az AVKF-en három szakot vizsgáltunk külön. Ezek az óvópedagógus, szociálpedagógus és a tanítóképzések. A többi szakokról kérdezett hallgatókat összesítve az egyéb szakokon belül vizsgáltuk. A szociálpedagógus és óvópedagógus képzéseken a hallgatók hasonló arányban végeztek nappali és levelező tagozatokon. Túlsúlyban voltak a levelezősök, akik 60% fölötti értéket képviseltek. A tanítóképző szakon ellenben a nappali tagozatosok voltak többségben 56,8%-kal. Az egyéb szakokon belül szintén a nappali tagozaton kaptak többen diplomát, a megkérdezettek háromnegyede. A Zsigmond Király Főiskolán négy szak végzett hallgatóit kerestük fel. A négy szak a nemzetközi kapcsolatok, művelődésszervező, kommunikáció-művelődésszerező illetve a humán erőforrás képzések voltak. Ezek közül kiemelkedik a művelődésszervező szak, amelyet a megkérdezettek valamennyien levelező tagozaton végeztek el. A másik három képzésen a hallgatók döntő többsége szintén levelezős volt. 28 Az intézményenkénti részletesebb adatok az 1. sz. mellékletben találhatók. Mint azt a korábbiakban jeleztük, vizsgálatainkat a kutatási pályázatunk előírásainak megfelelően a Központi Régióban élő végzett hallgatókra szűkítettük. 31

32 4.2. ábra: Milyen tagozaton végzett szakonkénti bontásban 29 (százalékok) Összesen Apor Vilmos Katolikus Főiskola AVKF egyéb szak AVKF tanító AVKF szociálpedagógus AVKF óvodapedagógus Budapesti Műszaki Főiskola BMF RS könnyűipari mérnök BMF NJ műszaki informatika BMF KE egyéb szak BMF KE műszaki menedzser BMF KA egyéb szak BMF KA villamosmérnök BMF BD egyéb szak BMF BD gépészmérnök ELTE Állam- és Jogtudományi Kar ELTE ÁJK társadalombiztosítás 0,0 ELTE ÁJK politológus ELTE ÁJK jogász Wesley János Lelkészképző Főiskola WJLF szociális munkás Zsigmond Király Főiskola nemzetközi kapcsolatok művelődésszervező 0,0 komm-művszervező humán erőforrás 35,5 31,6 21,3 37,1 14,3 20,9 60,2 75,0 56,8 64,5 68,4 89,5 80,0 100,0 80,7 78,7 79,8 57,9 16,5 78,3 100,0 100,0 74,6 61,5 62,9 100,0 85,7 79,1 32,4 7,3 25,0 43,2 10,5 20,0 0,0 4,4 14,9 6,7 13,4 25,6 21,7 0,0 12,0 13,5 38,5 0% 20% 40% 60% 80% 100% nappali levelező egyéb (esti, szakképzés) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) A Budapesti Műszaki Főiskola képzései voltak a legszerteágazóbbak. A főiskolán belül több kart is vizsgáltunk. A Rejtő Sándor Könnyűipari Mérnöki Karon könnyűipari mérnöki diplomával 29 Az ábrán alkalmazott rövidítések, összevonások: (1) a BMF esetében: RS: Rejtő Sándor Könnyűipari Mérnöki Kar; NJ: Neumann János Informatikai Kar; KE: Keleti Károly Gazdasági Kar; ezen belül az egyéb szak : közgazdász gazdasági informatikai szakon, főiskolai mérnök menedzser szakon, menedzser szakképesítés; KA: Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kar; ezen belül az egyéb szak : mérnöktanár, műszaki szakoktató, számítógép-hálózati szakember, főiskolai szakmérnök távközlés-hálózati szakon illetve távközlés-hálózati szakon; BD: Bánki Donát Gépészmérnöki Kar; ezen belül az egyéb szak : biztonságtechnikai mérnök, biztonságszervező szakember, termékfejlesztő szakmérnök, minőségügyi szakember, műszaki mérnöktanár. (2) AVKF egyéb szak : hitoktató, hittanár, kántor, nemzetiségi óvodapedagógus, nemzetiségi tanító, drámapedagógus, vezető óvodapedagógus. Kiegészítő megjegyzések: BMF esetében NJ műszaki informatika: levelező = esti ; KE műszaki menedzser: egyéb = távoktatás ; KA egyéb szak: egyéb = szakirányú ; KA villamosmérnök: egyéb = távoktatás ; BD egyéb szak: egyéb = szakirányú. Lásd bővebben: az. 1. sz. mellékletben. 32

33 rendelkezőket kérdeztünk, akiknek majdnem 90%-a nappali tagozaton végzett. A Neumann János Informatikai Karon a műszaki informatikusok 80%-os aránya volt nappalis. A Keleti Károly Gazdasági Kar műszaki menedzser illetve más egyéb szakokat is indított. A műszaki menedzser képzést végzők többségben voltak, így őket külön is vizsgálhatjuk: 80,7%-uk nappali, 4,4%-uk levelező, míg 14,9%-uk esti tagozaton szerezett diplomát. Az egyéb szakokról vizsgált hallgatók mind nappali tagozatosak voltak. A Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karon szintén többféle diplomát lehetett szerezni. Erről a karról a villamosmérnöki képzést végzett hallgatókat emelnénk ki, akiknek közel 80%-a nappali, 6,7%-uk levelező és 13,4%-uk esti tagozatot végzett, mely arány nagyon hasonló a műszaki menedzser képzést végzettek arányához. A Bánki Donát Gépészmérnöki Karon a gépészmérnökök 78,3%-a nappali, 21,7%-uk levelező tagozatot végzett. A többi szakon végzett hallgatókat az egyéb szakosokhoz soroltuk, ahol is a többi iskolához és szakhoz képest is kiemelkedően magas az estin végzett hallgatók aránya, a megkérdezettek több mint negyede. Az intézmények jellegéből és profiljából következethetünk számos dologra, például a hallgatók nemére is. Míg a BMF-en műszaki jellegéből fakadóan nagy valószínűséggel számíthattunk arra, hogy a hallgatók többsége férfi, addig az AVKF-en nőtöbbletet feltételezhettünk ábra: Milyen tagozaton végzett intézményenként (százalékok) Összesen 60,3 32,4 7,3 AVKF 44,4 55,6 0,0 BMF 75,5 13,9 10,6 ELTE ÁJK 68,3 21,2 10,5 WJLF 61,5 38,5 0,0 17,3 82,7 0,0 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100% nappali levelező egyéb (esti, szakképzés) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) A fenti ábrán (lásd a 4.3. ábrát) a vizsgált felsőoktatási intézmények hallgatóinak tagozatonkénti megoszlását látjuk a korábbi ábrán közölt részletes adatok egyfajta összesítését Az ilyen jellegű kereszttábla-elemzések esetében kiszámítjuk a Khí-négyzet próba értékeit. Ezek alapján állapítjuk meg, hogy az intézményenkénti eltérések szignifikánsak-e (95%-os megbízhatósági szint esetén beszélünk szignifikáns eltérésről ; azaz ha a függetlenségi próba elfogadási valószínűsége, a P értéke 0,05 nál kisebb). Kiegészítésképpen az egyes cellák adjusztált sztenderdizált rezudiálisait (ASR) is számításba vesszük. Itt is a 95%- os megbízhatósági szint (azaz az ASR +1,93 -nál nagyobb illetve -1,93 -nál kisebb értékei) mellett beszélünk szignifikáns felül- illetve alulreprezentáltságról. Lásd erről: Babbie, Earl: A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi Kiadó, Budapest,

34 Jelentős (szignifikáns) eltérések figyelhetőek meg, ha az iskolákat egymáshoz illetve az összesített átlaghoz hasonlítjuk. Kiugró eredményeket (szignifikáns felül- illetve alulreprezentált értékeket) láthatunk főleg a Budapesti Műszaki Főiskola és a Zsigmond Király Főiskola adataiban. A BMF-en végezetek legtöbben nappali tagozaton az összes vizsgált intézmény közül, a hallgatók több mint háromnegyede (75,5%); a -en ugyanezen vizsgált csoport aránya csak 17,3%, vagyis nem éri el a megkérdezett hallgatók létszámának egynegyedét sem. A -en végeztek legtöbben levelező tagozaton. A felsőoktatási intézmények között az ilyen adatsorok nem túl jellemzőek. Ez egyfajta specifikuma a főiskolának, hiszen az országos arányok ettől jelentősen eltérnek (a 2006-os felsőoktatási adatok szerint az összes hallgató 35,5%-a tanult levelező tagozaton, a nappalisok aránya 54,6%). Viszonylag kiegyensúlyozott képet mutat az ELTE ÁJK, ahol is a hallgatók közel 70%-a nappali tagozaton szerezte diplomáját. Esti tagozaton és szakképzésen a hallgatók 10,5%-a végzett, mely arány közel megegyezik a BMF-ével. Az AVKF másként mutat eltéréseket, mint az ELTE, hiszen a nappali és levelező tagozatokon végzettek aránya a felező értéket közelíti meg, enyhe túlsúlyban a levelezősökkel. Az iskola esti tagozaton nem is osztott diplomát. A Wesley-n sem indult esti képzés, de a két tagozaton végzettek közül a nappali tagozatosok vannak többségben (61,5%). A fenti eredményeket alátámasztja a 2006-os Felsőoktatási Statisztikai Tájékoztató is, hiszen az 1996-os adatokhoz képest a nappali tagozatosok száma megkétszereződött ( főről és főre; azaz 205%-ra emelkedett), míg a levelező tagozatosok aránya több mint háromszorosára nőtt (6.846 versus ; azaz 330%). Látható, hogy a hallgatók száma folyamatosan növekszik, viszont a nappali és a levelező tagozaton résztvevők száma nem lineárisan változott. Megállapítható, hogy a levelező tagozat egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Ennek több oka lehet. Egyrészt növekszik azon munkahelyek száma, amelyek betöltéséhez diploma szükséges, másrészt ahhoz, hogy az idősebb korosztály jelenlegi munkakörét megtarthassa szintén diploma, illetve továbbképzés ajánlott. Bár a munkahelyek nem feltétlenül várják el a szakmához illeszkedő diplomát, de a korszerű, adekvát tudást igen. Így a levelező tagozatosok közül többen abba a szerencsés helyzetbe kerülnek, hogy a frissen elsajátított tudást munkájuk során rögtön a gyakorlatban tudják alkalmazni. Sokan a középiskola elvégzése után munkát vállalnak (frissen érettségizettek 40%-a nem azonnal tanul tovább), és csak a biztos munkahely megszerzése után kezdenek felsőfokú tanulmányokba Györgyi Zoltán: Friss-diplomás fiatalok a munkaerőpiacon. Forrás: Letöltés ideje:

35 4.3. NEMEK SZERINTI MEGOSZLÁSOK Visszatérve a korábbi megállapításunkhoz, miszerint a nők aránya az általunk vizsgált felsőoktatási intézményekben nagyobb; a mi vizsgálatunk során azt tapasztalhattuk, hogy az összesített arányokat tekintve a nők csak 1%-kal haladják meg a férfiak arányát. Ezeket az adatokat nagyban befolyásolják a BMF értékei (lásd a 4.4. ábrát). Az országos adatok szerint, a 2006-ban főiskolai diplomát nem nappali tagozaton szerzettek 71,6%-a tartozott a szebbik/gyengébbik nemhez 32. A mi kutatásunkban a Műszaki Főiskola átlagtól eltérő értékei (a szakok maszkulin jellege miatt) az általános tendenciával ellenkező arányokat regisztráltunk. Ahogy Európában, úgy Magyarországon is jellemző ugyanis az a tendencia, hogy egyre több nő tanul a felsőoktatásban. Ezt mutatják a 2006-os Felsőoktatási Statisztikai Tájékoztató adatai is, amelyekből kiderül, hogy a nők aránya a felsőoktatásban 2000 óta 55% felett van, ezen belül a levelező tagozaton 67% ábra: A megkérdezettek neme intézményenként (százalékok) Összesen 49,3 50,7 AVKF 10,3 89,7 BMF 77,5 22,5 ELTE ÁJK 36,0 64,0 WJLF 21,2 78,8 20,4 79,6 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100% férfi nő TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Ezeket az arányokat követik a vizsgálatunkba bevont intézmények is a BMF kivételével. Jól szemlélteti ábránk, hogy az átlag sokszor félrevezető lehet, hiszen az AVKF esetében kilencszeres a nők aránya, de a Wesley és a esetében is négyszeres a szorzó. Az ELTE ÁJK nemek szerinti arányai közelítenek a leginkább a harmonikus fele-fele arányhoz (az intézményenkénti eltérések természetesen szignifikánsak) Forrás: Csécsiné Máriás Emőke Besenyei Roland (szerk.): Felsőoktatási statisztikai Tájékoztató 2005/2006. OKM, Budapest, Forrás: Letöltés ideje: Csécsiné Besenyei,

36 4.4. ÉLETKOR, CSALÁDI ÁLLAPOT A következő ábrán (lásd a 4.5. ábrát) a diplomát szerzett hallgatók, kormegoszlása látható. Összességében elmondható, hogy a hallgatók többsége (71,5%-uk) 21 és 29 év közötti, vagyis vélhetően érettségit követően a nappali tagozaton folytatta tanulmányait, és a vizsgált intézményben első oklevelét szerezte meg (a teljes mintánk átlagéletkora 29,8 évnek adódott, az egyes intézmények átlagértékei szignifikáns eltéréseket mutatnak 34) ábra: Életkor intézményenként (százalékok) Összes 71,5 19,1 9,4 AVKF 62,8 26,9 10,3 BMF 84,1 10,8 5,0 ELTE ÁJK 73,1 16,6 10,3 WJLF 33,3 31,4 35,3 45,9 38,4 15,7 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100% éves éves 40 éves és idősebb TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) A végzésükkor 30 és 39 éves kor között lévő hallgatók aránya kevesebb, ám még mindig jelentős értékeket mutat, főleg a és WJLF hallgatói között (e két intézmény bizonyult átlagéletkorukat tekintve a legidősebbnek: míg a Zsigmondosok átlagéletkora 33,4 év, addig a Wesley-seké 37 év). A 40 évesnél idősebb korban lévő hallgatók száma kiemelkedő értéket a WJLF-en mutat, itt arányuk mintegy 35,5%, mely az átlagérték közel négyszerese, de a hozzá legközelebb álló adatsorainak is közel kétszerese. Ugyanakkor ez az intézmény mutatja a legnagyobb kiegyensúlyozottságot a hallgatók kormegoszlásában: a három korosztály közel azonos arányban vett részt a képzésben, míg ezek az 34 Abban az esetben, ha a magyarázó (független) változónk alacsony, míg a magyarázandó (függő) változónk magas mérési szintű (mint esetünkben is), a variacia-analizist (ANOVA vagy szóráselemzés), illetve az F-próbát alkalmaztuk. Ennek lényege: a függő változó szóródását két részre bonthatjuk: a csoportosított kategóriák közötti és az azon belüli szórásra. Az előbbi a független változó által magyarázott, míg az utóbbi a nem magyarázott szórása a függő változónak. E két elem hányadosát nevezzük F-statisztikának (bizonyos küszöbérték meghaladása esetén beszélhetünk szignifikáns hatásról, itt és a későbbiekben a 95%-os megbízhatósági szintet fogadjuk el). Ha az F értéke nagy, úgy is mondhatjuk, hogy a csoportokon belüli szórások kicsik, míg a csoportok közöttiek nagyok vagyis a csoportok viszonylag jól el vannak különítve egymástól a független változó által. Lásd bővebben: Székelyi Mária Barna Ildikó: Túlélőkészlet az SPSS-hez. TYPOTEX Kiadó, Budapest,

37 értékek BMF-en nagyon eltolódnak a legfiatalabbak javára (itt az átlagéletkor 28,0 év). A es korosztály itt 84,1%-ban képviselteti magát, míg a másik két korcsoport aránya 10,8% és 5%. Az ELTE ÁJK-n is hasonló arányok figyelhetőek meg, de itt a évesek aránya kisebb a BMF-hez képest, csak 73,1%. A éves korosztály 16,6%-ban, míg a középkorúak 10,3%-kal képviseltetik magukat (az ELTE-sek átlagéletkora 29,2 év). Az AVKF-en 62,8%-ban van jelen a legfiatalabb korosztály, egytizedük tartozik a legidősebbek csoportjába (átlagéletkoruk 31,5 év). Ha összehasonlítjuk eredményeinket az országos adatokkal, akkor megállapíthatjuk, hogy a legfrissebb OKM statisztikák szerint a 2006-ban végzett nappali tagozatos főiskolai hallgatókon belül a 30 évesnél fiatalabbak aránya 93,6%-ot tesz ki 35. Szoros összefüggésben az életkorral vizsgálható a megkérdezettek családi állapota. A következő ábráról (lásd a 4.6. ábrát) kitűnik, hogy a házasság intézménye kevéssé népszerű megkérdezettjeink körében: miközben 29,6%-uk él házasságban, a tartós párkapcsolat egy lazább formáját az együttélést választotta 39,2%-uk. További közel egyharmaduk (már vagy még) egyedül él: 29,5%-uk. Részletesebb adataink szerint 2,6%-uk elvált, 7,1%-uk különél állandó partnerétől, további 3,6%-uk újraházasodott ábra: Családi állapot intézményenként (százalékok) Összes 71,5 19,1 AVKF 62,8 26,9 BMF 84,1 10,8 ELTE ÁJK 73,1 16,6 WJLF 33,3 31,4 45,9 38,4 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100% éves éves TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Az intézményenkénti különbségek markáns (szignifikáns) eltérésekre utalnak. A két vallási intézményben az AVKF-en és a WJLF-en végzettek körében viszonylag kevés az egyedül élő, ugyanakkor itt a házasság intézményét választók aránya meghaladja a tartós párkapcsolatokét. Relatíve a legmagasabb az ELTE és a BMF végzettjei körében az egyedülállók aránya, miközben mindkét esetben vonzóbbnak tűnik a tartós párkapcsolat a házasságnál. A -en közel ugyanannyian élnek házasságban, mint ahányan partneri kapcsolatban, itt az egyedül élők aránya 23,0%. 35 Csécsiné Besenyei, 2006,

38 4.5. LAKÓHELY Miután az volt a célkitűzésünk, hogy (ideiglenes vagy állandó lakóhelye szerint) a Központi Régióban élő végzett hallgatókat keressük fel, nem meglepő, hogy több mint háromnegyedük (77,4%-uk) Budapesten él. Kisebb részük lakik valamely Pest megyei városban (kevesebb, mint 7%-uk), míg a fennmaradó 15,7%-uk községekben él ábra: Lakóhely (a Központi Régión belül) intézményenként (százalékok) Összesen 15,7 6,9 77,4 AVKF 24,6 9,8 65,6 BMF 16,9 8,7 74,4 ELTE ÁJK 12,3 3,9 83,8 WJLF 13,5 5,8 80,8 11,3 4,1 84,6 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100% TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Tanulságos a régión kívül elhelyezkedett végzett hallgatók aránya intézményenként. A en diplomát szerzett körében a legkisebb ez az arány: mindössze 26,3%-uk élt a vizsgálat időpontjában a Központi Régión kívül, miközben a másik négy intézmény esetében ez az arány megközelíti az ötven százalékot (AVKF: 41,9%; WJLF: 44,7%; ELTE ÁJK: 46,0%; végül BMF: 48,5% - rájuk nem terjedt ki adatfelvételünk). A vizsgálatba bevont volt hallgatók körében is jellegzetes (szignifikáns) különbségekre figyelhetünk fel (lásd a 4.7. ábrát): a Vácott végzett Aporos hallgatók körében a legalacsonyabb a fővárosban élők aránya (65,6% - miközben 24,6%-uk községekben lakik), míg az ellenkező póluson a -esek találhatók: köreikben ez az arány 84,6% CSALÁDI HÁTTÉR község város Budapest A végzett hallgatók körülményeinek megítéléséhez és a főiskolai tanulmányok megértéséhez meg kell vizsgálnunk a családi hátteret, mint kikerülhetetlen tényezőt. Nagy befolyással bír a továbbtanulásra például a szülők iskolai végzettsége. A következőkben bemutatjuk, hogy a végzett hallgatókat vérszerinti vagy nevelő szülők nevelték, hogy családban hogyan alakultak az iskolai végzettségek, első vagy második generációs értelmiségi a család, illetve, hogy milyennek ítélték életkörülményeiket 14 éves korukban. Ezek mellett megvizsgáljuk még a jelenlegi életkörülményeiket, hiszen nagyban befolyásolja a tagozatot, az iskola elvégzésének idejét illetve 38

39 nehézségét, hogy a hallgató család, munka mellett esetleg fiatal egyedülállóként szerezte diplomáját ábra: Kik neveltél 14 éves koráig intézményenként (százalékok) Összesen 0,5 92,5 6,9 AVKF 0,0 89,7 10,3 BMF 0,8 94,2 5,0 ELTE ÁJK 0,2 94,1 5,7 WJLF 1,9 86,5 11,5 0,3 88,7 11,0 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100% NT/NV csak vér szerinti szülők más TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Fontos tényezőnek tartottuk megvizsgálni, hogy a végzett hallgatókat 14 éves korukig kik nevelték, mivel ez az időszak fontos egész életük, pályaválasztásuk szempontjából. Két kategóriába soroltuk a hallgatókat. Megkülönböztettük azokat, akiket csak vér szerinti szülők neveltek azoktól, akiknél más volt a válasz. Ez utóbbi kategórián belül sokféle esettel találkoztunk a nevelőszülőktől a vérszerinti szülő élettársán át a nagyszülőkig (ábránkon eltekintettünk ezek részletezésétől). Azt hogy intézményenként milyen eredményeket kaptunk, a 4.8. ábra mutatja. Megfigyelhetjük, hogy a végzettek döntő többségét (92,5%-ukat) vérszerinti szülei nevelték. A legkedvezőtlenebb arány a WJLF-nél figyelhető meg, ahol is a vizsgált mutató 86,5%. Kiemelkedőek még a BMF arányai: itt a vérszerinti szülőkkel élt a megkérdezettek 94,2%-a. Megállapíthatjuk ugyanakkor, hogy nincsenek az intézmények között olyan jelentős eltérések, melyekből messzemenő következtetéseket vonhatnánk le. A 4.9. ábrán azt vizsgáltuk, hogy a megkérdezettek életkörülményei milyenek voltak 14 éves korukban. Az összesített adatok szerint többségük (59,8%-uk) átlagosnak ítélte meg, 27,5%-uk ennél valamivel jobbnak minősítette. A szélsőséges válaszok hasonló arányúak voltak: a volt hallgatók 5,2%-a vallotta életkörülményeit sokkal jobbnak az átlagosnál és 4%-uk rosszabbnak. Az átlagosnak ítélt életkörülményi jellemzők minden vizsgált csoportban közel azonos arányokat mutatnak, bár az ELTE ÁJK kilóg a sorból 51,4%-os értékével (szignifikánsan alulreprezentált), de a többi intézménynél 59 és 62% közötti értékek voltak a jellemzőek. 39

40 4.9. ábra: Milyenek voltak életkörülményei 14 éves korában intézményenként (százalékok) Összesen 2,5 4,0 59,8 27,5 5,2 AVKF 4,0 3,1 60,7 23,2 7,1 BMF 2,1 4,1 63,7 24,8 4,6 ELTE ÁJK 2,7 3,2 51,4 36,4 5,5 WJLF 3,8 11,5 59,6 15,4 5,8 1,9 4,4 59,9 27,9 5,3 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100% NT/NV sokkal rosszabb rosszabb átlagos jobb sokkal jobb TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Rosszabbnak ítélték az életkörülményeiket mintegy 11,5%-ban a WJLF végzett hallgatói, míg ugyanez az érték, a többi vizsgált hallgatónál csak 3 illetve 4%-között mozog. A legváltozatosabb adatsorokat az AVKF produkálta, hiszen itt a megkérdezettek 60,7%-a vallotta ugyan magát átlagos helyzetűnek 14 éves korában, de a sokkal jobb körülmények között élők száma itt a legmagasabb, mintegy 7,1%. De figyelemreméltó, hogy az itt végzett hallgatók körében a legmagasabb a válaszmegtagadás is. Összességében az ELTÉ-sek adatai alakulnak a legkedvezőbben: köreikben a legalább négyes osztályzatok ( jobb helyzet az átlagosnál) aránya messze a legmagasabb: összesen 41,9%, az átlag 32,7%-hoz képest; ugyanez az arány a Wesley esetében a legalacsonyabb: mindössze 21,2%. A következő ábrán (lásd a ábrát) azt vizsgáljuk, hogy a hallgatók hány százaléka első, illetve legalább második generációs értelmiségi. Az esélyegyenlőtlenségek melyekről a korábbiakban már szóltunk a legutóbbi OECD vizsgálat kapcsán ezen felsőoktatási intézményeknél is jól tetten érhetőek: az összes megkérdezett közel fele (48,9%-uk) diplomás szülők gyermeke (21,2% esetében legalább második generációs értelmiségi kibocsátó családról van szó, azaz nagyszüleik valamelyike is rendelkezik diplomával), miközben a felnőtt magyar lakosság alig több mint egytizede rendelkezik felsőfokú végzettséggel. 40

41 4.10. ábra: Hányadik generációs értelmiségiek intézményenként (százalékok) Összesen 51,1 48,9 AVKF 63,2 36,8 BMF 54,4 45,6 ELTE ÁJK 31,3 68,7 WJLF 70,8 29,2 57,0 43,0 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100% első generációs legalább második generációs TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Az eltérések a kiválasztott intézmények között ez esetben is szignifikánsak. Érdemes elsőként az ELTE ÁJK értékeit vizsgálni, hiszen ez az egyetlen egyetemi rangú intézmény, és a mai magyar társadalomban az egyik legmagasabb presztízsű hivatás (jogász, ügyvéd) betöltéséhez nyújt diplomát. Így kevéssé meglepő, hogy a hallgatók 68,7%-a, legalább második generációs értelmiségi (ezen belül 29,4% nagyszülei is rendelkeztek diplomával). Csak a hallgatóik kevesebb, mint egyharmada, 31,1%-a tartozik az elő generációs értelmiségiek közé. A WJLF esetében a fenti értékek fordított aránya figyelhető meg. Az első generációs értelmiségiek 70,8%-ban, míg a legalább második generációs értelmiségiek 29,2%-ban képviseltetik magukat (a második generációs családi háttér itt a legalacsonyabb arányú: alig 14,0%). A Műszaki Főiskola és a Zsigmond Király Főiskola közel azonos értékeket mutat, mindkét esetben eltolódással, az első generációs értelmiségiek javára. A esetében a különbség 14% a két vizsgált csoport között, míg a BMF esetében 8,8%. Az AVKF-en az első generációs értelmiségiek 63,3%-ban, a másik vizsgált csoport pedig, 36,8%-ban képviselteti magát. Az előző ábrán a generációs értelmiségieket vizsgáltuk; a következőkben részletesebben is elemezzük a szülők iskolai végzettségét. Adataink révén (lásd a ábrát), plasztikusan kirajzolódnak a kutatásunkba bevont felsőoktatási intézmények rekrutációs bázisainak különbségei. 41

42 4.11. ábra: Magasabb iskolázottságú szülő végzettsége intézményenként (százalékok) AVKF 0,4 3,6 14,8 BMF 1,6 2,2 8,3 ELTE ÁJK 0,7 2,0 7,5 WJLF 1,9 15,1 18,9 1,6 3,8 13,8 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100% NT/NV 8 általánosig szakmunkásképző TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Összességében alig haladja meg a 14%-ot az érettségivel nem rendelkező (alacsonyabb iskolázottságú) szülők aránya, miközben közel 40%-uk rendelkezik középfokú végzettséggel (17,6%-uk szakközépiskolát, további 20,3%-uk gimnáziumot végzett). A diplomások között 4,8% rendelkezik a legmagasabb fokozattal (tudományos minősítése van), több mint egyötödük (22,3%- uk) egyetemet végzett, míg a főiskolai diplomások aránya 20,8%. Miként már korábban megállapítottuk, a gyermekkori család társadalmi státuszának vizsgálatakor, a vizsgált intézmények közül az ELTE-ÁJK (szignifikánsan) kiemelkedő értékeket mutat a szülők iskolai végzettsége tekintetében. A volt hallgatók szüleinek mintegy 10,5%-a rendelkezik tudományos minősítéssel, 32,7%-a egyetemi diplomával, 24,3%-a főiskolai oklevéllel. Az érettséginél alacsonyabb iskolai végzettségű szülők aránya a többi vizsgált intézményhez képest értékeiben messze alulreprezentált: mindössze 9,5%. A BMF, az AVKF és a értékei hasonló arányokat mutatnak, mindössze néhány százalékos eltéréssel. Mindhárom intézmény esetében a felsőfokú végzettséggel rendelkező szülők aránya meghaladja a 60%-ot (mint arra a korábbiakban utaltunk), ugyanakkor ezen belül a BMF volt hallgatóinál alacsony alig 1,8%-nyi a legmagasabb fokozattal rendelkező szülők aránya, miközben az egyetemet végzetteké itt a legmagasabb (22,0%). Érdemes külön kiemelni, hogy a BMF-en végzett hallgatók szülei viszonylag magas számban szakközépiskolai végzettséggel bírnak (21,2%), miközben a 8 általánosig jutott, alacsony iskolázottságú szülők aránya itt nem éri el a 10%-ot. Utolsóként a WJLF-re térünk ki. Fontos megállapításokra juthatunk, ha az ábrát alaposabban megvizsgáljuk. Ennél az intézménynél a legalacsonyabb a felsőfokú végzettségű szülők aránya, nem éri el a 30%-ot. Gimnáziumi végzettséggel is csak 13,2%-uk rendelkezik. Kiemelkedően magas viszont a 8 általánost végzett, illetve szakmunkás szülők aránya: 15,1 illetve 18,9%. Joggal 42

43 feltételezhetjük tehát azt, hogy az intézmény volt hallgatóinak egy jelentős hányadát nagyban befolyásolta továbbtanulási ambícióikban, hogy szüleiknél jóval magasabb iskolai végzettséget szerezhetnek. Ez kevésbé érvényes azon 15,1% esetében, akik szülei legalább egyike egyetemi diplomás (ezen belül 3,8% a tudományos minősítésig is eljutott) ábra: A magasabban iskolázott testvér végzettsége intézményenként (százalékok; csak ahol van testvér) Összesen 12,3 17,9 22,6 AVKF 11,5 19,9 21,8 BMF 9,5 19,4 21,6 ELTE ÁJK 9,6 11,3 24,9 WJLF 23,9 14,8 19,7 14,4 23,5 23,0 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100% szakmunkásképzőig szakközépiskola gimnázium, technikum TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1598) A megkérdezettek testvéreinek iskolázottságát egy összevontabb, öt iskolai fokozatot tartalmazó skálán elemezzük (lásd a ábrát), és csak abban az esetben, ha van legalább egy testvére (a megkérdezettek 17,1%-a egyedül nőtt fel ők kimaradtak ebből a vizsgálatból -, további 59,7%-uknak egy testvére van, míg 23,2%-uknak legalább kettő; több testvér esetében a magasabban iskolázottat vettük figyelembe). Az összesített értékekből megállapítható, hogy a vizsgált családokban a testvérek közel fele (47,2%-uk) szintén eljutott a diplomáig. Ezen belül 23,4%-uk egyetemi végzettségű (elenyésző hányaduknak van tudományos fokozata is). A diplomás testvérek aránya szignifikáns eltéréseket mutat intézményenként, és ez esetben is az ELTE-sek adatai a legkedvezőbbek (54,2%-uk testvére is felsőfokú végzettségű), míg az ellenkező póluson a és a WJLF található (az arányok 40% körül ingadoznak). Ez esetben talán még plasztikusabban kirajzolódik a Wesley volt hallgatóinak egyfajta ambivalenciája : miközben ebben az intézményben képviseltetik magukat a legnagyobb arányban a társadalom alsóbb rétegei (8 általánost végzett szülők, testvérek), ugyanakkor a felsőbb társadalmi rétegekből is jelentős arányban származnak az itt diplomát szerzettek. De vessünk egy pillantást a végzett hallgatóink jelenlegi iskolázottságára is! Egyes esetekben első diplomájuk megszerzése óta már eltelt közel egy fél évtized: közülük hányan léptek előbbre, tanultak tovább? 43

44 4.13. ábra: A megkérdezettek jelenlegi legmagasabb iskolai végzettsége intézményenként (százalékok) Összesen 66,8 31,7 1,5 AVKF 87,0 13,0 0,0 BMF 84,2 15,5 0,3 ELTE ÁJK 3,6 90,7 5,7 WJLF 76,9 23,1 0,0 89,6 10,1 0,3 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100% TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Mint adatainkból kiderül (lásd a ábrát) összességében közel harmaduk (31,7%-uk) rendelkezik egyetemi diplomával, további 1,5%-uk idő közben tudományos minősítést is szerzett. Az intézményenkénti adatokból kiolvasható, hogy az ELTE volt hallgatói közül 5,7% már eljutott a tudományos minősítésig is (kisebb arányban, de találunk a -esek és a BMF-en végzettek között is fokozattal rendelkezőt). Jelentős előrelépések tanúi lehetünk a Wesley végzettjei körében: 23,1%-uk időközben megszerezte az egyetemi diplomát, de a másik három főiskola végzett hallgatói közül is 10-16%-uknak sikerült magasabb végzettséget szereznie GAZDASÁGI AKTIVITÁS főiskola egyetem PhD A rendszerváltás óta került előtérbe a diplomás munkanélküliség 36, mely azzal hozható összefüggésbe, hogy a rendszerváltást kövező expanzió a felsőoktatásban túlképzést eredményezett. A munkanélküliség megítélésénél a legaktuálisabb kérdés a friss diplomások munkaerőpiacra való bejutásának lehetősége. A felsőoktatásban való részvétel kitolja a munkába állás kezdetét, így a friss diplomások évesen kerülnek ki a munkaerőpiacra. Egyes kutatók szerint az adatok arra utalnak, hogy a pályakezdő diplomások elhelyezkedési esélyei általában javulnak, kimutatható ugyanakkor, hogy a főiskolai diplomát szerző fiatalok esélyei romlanak Az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) munkanélküliség definíciója: Az a munkaerő felmérésében megkérdezett éves személy, aki az adott héten nem dolgozott, és nincs olyan munkája, amelytől átmenetileg távol volt; aktívan keres munkát; rendelkezésre áll, azaz munkába tudna állni, illetve már talált is munkát, ahol 30 napon belül dolgozni kezd. 37 Kertesi Gábor - Köllő János: Felsőoktatási expanzió, diplomás munkanélküliség és a diplomák piaci értéke; Közgazdasági Szemle, LIII. évf., március; 205. oldal. 44

45 4.14. ábra: Mit csinál most intézményenként (százalékok 70%-tól ábrázolva) Összesen 85,7 4,5 2,1 AVKF 82,0 10,4 2,7 BMF 89,2 2,2 1,1 ELTE ÁJK 81,5 4,9 3,6 WJLF 92,6 4,8 1,6 84,9 4,2 1,5 75% 80% 85% 90% 95% 100% dolgozik inaktív munkanélküli-passzív TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Az adott intézmény illetve a szak sikerességét talán azzal tudjuk a legpontosabban mérni, ha megvizsgáljuk, hogy a végzettek milyen arányban vesznek részt aktívan a munka világában, természetesen eltekintve az egyéni képességektől, talpraesettségtől (holott ezek jelenősen befolyásolják a munka világában való részvételt). A fenti ábra (lásd a ábrát) tehát intézményenként mutatja be a végzett hallgatók gazdasági aktivitását. A hallgatókat nem oszthatjuk egyszerűen kétfelé aszerint, hogy munkanélküliek, avagy dolgoznak. A munkanélkülieken belül fontos, hogy elkülönítsük a munkavállalásra törekvő, vágyó vagyis aktív munkanélkülit a továbbtanulóktól, és azoktól is, akik nem keresnek állást vagyis passzív munkanélküliektől. Ugyanis az elhelyezkedési esélyeket jelentősen módosítja, hogy milyen intenzitással keres az illető állást. 38 A negyedik csoportot az inaktívak alkotják. Mindegyik vizsgált intézményben az aktív keresők aránya 80% fölött van. A legrosszabb eredményeket az ELTE ÁJK mutat, ahol is a dolgozók aránya 81,5%, tehát itt a legmagasabb a gazdaságilag nem aktívak aránya. Azonban érdemes megjegyezni, hogy a munkanélküliek közül 10,0% az aktív munkanélküli kategóriába került, tehát mindenképpen változtatni szeretne jelen helyzetén. Azt is fontos azonban megjegyeznünk, hogy a passzív munkanélküliek aránya is itt a legmagasabb (3,6%). Kiemelkedő a WJLF is, ahol a legkedvezőbb viszonyokat mértünk: a dolgozók aránya 92,6%, ugyanakkor a munkanélkülieké nem éri el a 3%-ot sem. A következő legkedvezőbb adatokat a BMF végzett hallgatói körében regisztráltunk az aktívak aránya szempontjából (89,2%), a munkanélkülieké különösen az aktív munkát keresőké viszont itt igen magas (8,6%). Az AVKF 38 Kertesi-Köllő, 2006, 206. Vizsgálatunk során egy árnyalattal eltértünk az aktív, munkát kereső definíciótól: nem csak azokat soroltuk ide, akik az elmúlt időszakban munkát kerestek, hanem azokat is, akik személyes elképzeléseik között kiemelték a munkahely szerzését. 45

46 esetében az inaktívak aránya kimagasló 39 (10,4%), míg a esetében az aktív munkanélküliek viszonylag nagy aránya tűnik ki (9,4%).. A következő ábrán (lásd a ábrát) a passzív munkanélküliek megoszlását láthatjuk, aszerint, hogy ki mit csinál, miből él. Ez az ábra az összes megkérdezett 2,1%-át foglalja magába (mindössze 35 főt). Ők azok a végzettek, akik nem keresnek munkát, nem kívánnak változtatni jelenlegi helyzetükön ábra: Ha nincs munkája, miből él passzív munkanélkülieken belül (százalékok) 8,8 1,7 27,1 14,1 munkanélküliséghez kapcsolódó ellátást kap egyéb segélyeket kap alkalmi üzletekből stb. vagyonából, lakáskiadásból stb. egyéb válasz TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=35) Öt kategóriába sorolták magukat a megkérdezettek. Adataink szerint közel felüket (48,3%) házastársa, szülei, stb. tartja el. Anyagi forrásaik tehát elegendőnek bizonyulnak a megélhetéshez, illetve az életkörülményük olyan szintű, hogy nincsen szükség a munkába állására. További 14,1%- uk alkalmi üzletekből, lakáskiadásból, vagyonából él, mely források bizonyos része nem bejelentett, viszont olyan anyagi körülményeket biztosít, melyekkel elégedettek. Az érintettek kevesebb, mint egytizede (8,8%-uk) munkanélküliséghez kapcsolódó segélyt kap, míg 1,7%-uk egyéb segélyekből él (27,1% más formában biztosítja megélhetését). Érdemes utánajárni más kérdésekre adott válaszok alapján e csoport tényleges tevékenységének. Egyrészt kiderült, hogy a passzív munkanélküli megkérdezettjeink mindössze 9,7%-a bejelentett munkanélküli, eközben 68,6%-uk valamilyen kereső tevékenységet folytat (a szürke vagy a fekete gazdaságban), az egyéb választ adók körében például ez az arány meghaladja a 90%-ot. Az összes megkérdezett hallgató 7,8%-a sorolható az aktív munkanélküli kategóriába; ők változtatni szeretnének jelenlegi helyzetükön. Mivel náluk a munkanélküliség remélhetőleg csak ideiglenes állapot, ezért itt a megélhetési források arányai teljesen más módon alakultak; ezeket láthatjuk az alábbi ábrán (lásd a ábrát). 39 Szignifikánsan alulreprezentált a kategória. Ide soroltuk a mindazokat, akik GYES-en, GYED-en, GYET-en vannak, illetve a diploma megszerzése után nappali tagozaton folytatják tanulmányaikat. 46

47 4.16. ábra: Ha nincs munkája, miből él aktív munkanélküliek (százalékok) 11,1 13,4 2,9 4,9 67,8 eltartja a házastársa, szülei stb. munkanélküliséghez kapcsolódó ellátást kap egyéb segélyeket kap alkalmi üzletekből stb. vagyonából, lakáskiadásból stb. egyéb válasz TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=149) Jóval nagyobb részüket, 67,8%-ukat házastársuk, szüleik tartják el, 13,4%-uk alkalmi üzletekből, vagyonukból (esetleg lakáskiadásból stb.) élnek. A passzívakkal ellentétben ők nincsenek megelégedve anyagi biztonságukkal, így a rendszeres jövedelem megszerzése érdekében állást keresnek. Az aktív munkanélküliek 6,8%-a kap valamiféle intézményes támogatást, ezen belül 4,9%-uk munkanélküliséghez kapcsolódó ellátásba részesül, míg 2,9%-uk egyéb segélyekbe. Itt is alaposabban utána jártunk néhány további szempontnak. Többek között kiderült, hogy a munkát kereső (aktív) diplomás munkanélküliek mindössze 18,8%-a jelentkezett be valamely Munkaügyi Központban, ugyanakkor 7,4%-uknak jelenleg is van valamilyen bejelentetlen rendszeres munkája Az össze megkérdezett végzett hallgató 4,5%-a tartozik az inaktív kategóriába. A következő ábrán (lásd a ábrát) jól megfigyelhető, hogy az inaktívak legnagyobb része, 59,2%-a valamilyen gyermekneveléshez kapcsolódó juttatást, GYES-t, GYED-et, GYET-et kap. Esetükben feltételezhető, hogy legnagyobb hányaduk a gyermeknevelés után újra aktív keresővé válik és visszatér az előző munkahelyére. 47

48 4.17. ábra: Ha nincs munkája, mit csinál inaktívak (százalékok) 22,8 4,4 1,7 21,6 3,7 2,5 43,4 nyugdíjas (öregségi, rokkantsági, özvegyi nyugdíj) eltartja a házastársa, szülei stb. gyermekneveléshez kapcsolódó juttatásokat kap (pl. GYED) egyéb segélyeket kap alkalmi üzletekből stb. vagyonomból, lakáskiadásból stb. tanuló nappali tagozaton egyéb válasz TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=76) Viszonylag nagy arányban pontosan 39,5%- uk jelenleg is nappali tagozaton folytja tanulmányait. Ők azok, akik a diploma megszerzése után nem kerestek munkát, hanem kitolva a pályakezdést újabb felsőfokú vagy kiegészítő továbbképzésbe fogtak. Elenyésző hányaduk (1,3%- uk) nyugdíjas, feltehetően korengedményes vagy rokkantsági nyugellátást kapnak. Más kérdésekre adott válaszaik szerint sikerült kideríteni, hogy az inaktívak közel fele (43,4%-uk) valamilyen pénzkereső tevékenységet folytat (különösen a GYES-en, GYED-en lévőknél gyakori: kétharmaduknak van valamilyen munkája). 48

49 5. FEJEZET: A VÉGZETT HALLGATÓK ÉLETÚTJÁNAK ALAKULÁSA KOVÁCS DÓRA a korábbi nemzedékek számára kiszámíthatóbb volt a jövő. Életpályájuk során nehezebben vagy egyáltalán nem lehetett helyesbíteni azokat az alapvető döntéseket, amelyek az emberek pályaválasztását vagy párválasztását szabták meg. Szüleik és nagyszüleik sorsának alakulásából tudták a fiatalok, hogy ezek a döntések meghatározzák egy lány és egy fiú életútját, és hogy jövőjük nagymértékben éppen ezektől függ. A kiszámíthatóság erősebb kötöttséget jelentett, de biztonságot adott. Korlátozta az egyén szabadságát, hiszen akadályozta a helyesbítéseket és változásokat, de az állandóság ígéretét hordozta, és irányt adott a fiatalok előrelátásának BEVEZETÉS A következőkben a vizsgálatba bevont végzett hallgatók többnyire húszas-harmincas éveikben járó fiatalok életének eddigi alakulását, terveiket, aspirációikat vesszük alaposabban górcső alá. Kérdőívünkben részletesen kitértünk azokra az életeseményekre, amelyek sorsuk három legfontosabb aspektusát ölelik fel: a család, a tanulás és a munka világát. Sorra vettük a szülői családtól való elszakadás folyamatait (az öngondoskodás, az önálló lakásba költözés, a párkapcsolat, a házasság majd a gyermekvállalás tényeit, a saját család felbomlásáig, újraépítéséig); azokat a döntéseket, lépéseket, amelyek elindították, alakították a munka világában a helyüket, helykeresésüket; részletesen kitértünk a tanulás világába való bekapcsolódásukra, kilépéseiket és visszatéréseiket is nyomon követtük. Elemeztük azokat a fordulópontokat is, amelyek hol negatív, hol pozitív irányban döntő mértékben befolyásolhatták életük alakulását: sikereiket, kudarcaikat, az ártó és segítő külső beavatkozásokat. Vizsgálatunk alapvető célkitűzése az volt, hogy felderítsük: hogyan boldogulnak a munka világában a kiválasztott öt intézmény végzett hallgatói. Úgy gondoltuk, és ebben erősítettek meg előzetes vizsgálataink, kiegészítő mélyinterjúin is (lásd a kötetünk 11. fejezetét), hogy arra a kérdésre: hova jutottak nem csupán a felsőoktatási intézmények és a munka világa adja meg a választ, hanem ki kell terjesztenünk vizsgálatainkat arra a kérdésre is honnan jöttek, illetve hogyan jutottak idáig. Különösen fontosnak érezzük ezeket a kérdéseket azoknak a társadalomtudományi vizsgálatoknak a tükrében, amelyek a posztmodern világ kialakulásának, azon belül is a fiatalok életét meghatározó posztadoleszcens jelenségeknek a jelentőségére hívják fel a figyelmet. Számtalanszor botlottunk ugyanis megkérdezettjeink életútját elemezve azokba a problémákba, amelyekre Somlai Péter fenti idézete is utal: az előrelátás hiányára, a bizonytalanságra, az életutak olyan vargabetűire, amelyek szorosan kapcsolódnak a magyar társadalom legutóbbi időkben tapasztalható változásaihoz. 40 Somlai Péter: A posztadoleszcensek kora. In: Somlai Péter Bognár Virág Tóth Olga Kabai Imre: Új Ifjúság. Napvilág Kiadó, Budapest,

50 Természetesen ez korántsem magyar jelenség : a világszerte jól kimutatható hatást gyakorolnak ezek a radikális társadalmi átalakulások a fejlettebb társadalmakban is az élet minden területére. Nevezik ezt az emberiség információs vagy posztindusztriális korszakba való belépéseként is. Számtalan olykor egymásnak is ellent mondó elgondolás született a legutóbbi időkben. Egyesek nagy változási hullámnak nevezik 41, amely legalább olyan történelmi hatású lesz, mint az ipari forradalom volt annak idején. Egy újabb megközelítésben egyesek a negatívumokra is figyelmeztetnek, és nagy szétbomlásról beszélnek 42, amely az 1960-as évektől az 1990-es évek végéig a korábbi (ipari, vagy fordi ) társadalmi rend szétbomlását eredményezi a technika kihívásai, a globalizáció hatására hogy a végén egy új rend szerveződjön. A társadalmi viszonyok átláthatatlanságát emeli ki Ulrick Beck 43. Szerinte a felbomló rendi alapú életformák helyén egy kockázatokkal teli társadalom alakul ki, amelynek legfőbb jellegzetessége, hogy az egyéni életutak diverzifikálódnak és individualizálódnak (eltérő életutak, szinte kiszámíthatatlan életpályák jelennek meg). Anthony Giddens is hasonlóan látja 44, de a véleménye annyiban eltér Beckétől, hogy szerinte a szétbomlás mellett a modern intézményrendszerekben újfajta összetartó erők is megjelennek (pl. a család is változik, újjáalakul). Az egyének tudatában vannak a környezetük felbomlásának, de nem visszahúzódnak, hanem merészen beilleszkednek, igyekeznek megtalálni a helyüket 45. Az elméletek a posztmodern társadalmak strukturális változásainak négy fő tendenciáját emelik ki 46 : - a tömegfogyasztás egyre intenzívebbé válik a magas termelékenység hatására a nyugati társadalmakban; - egyre inkább előtérbe kerül a tercier szektor a gazdaságban, kiépül a szolgáltatói társadalom és a szabadidőipar ; - a termelékenység ugrásszerűen megnövekedett, ezért kevesebb munkaerőt igényel a gazdaság, a foglalkoztatottság pedig ennek megfelelően alakul át (széles körben uralkodóvá válik az úgy nevezett flexibilis alulfoglalkoztatottság modellje); - a felsőoktatásban való részvétel általánossá válik, megindul a felsőoktatási expanzió. Ezek a változások összekapcsolódnak a fiatalok életének radikális átalakulásaival, amelyeket a posztadoleszcencia fogalmával írhatjuk le 47. Posztadoleszcensek alatt azokat a fiatalokat értjük, akik már nem kamaszok, de még nem felnőttek, és ez az életszakasz egyre inkább meghosszabbodik náluk. A 68-as nemzedéket kezdték el először posztadolensnek nevezni. Jellegzetessége ennek az életformának, hogy számtalan felnőtt kompetenciát (pl. a szabad döntés, beleszólás joga, önálló egzisztenciális alapok a fogyasztáshoz) időben előbbre hoznak, mint a szüleik, ugyanakkor a felnőtté válás olyan döntéseit, mint saját család alapítása, végleges kilépés az oktatás rendszeréből, vagy a szülői családtól való leválás, minél későbbre tolnak ki. Egyes életesemények nem csak később következnek be, hanem fel is cserélődnek (a lineáris életpálya felborul és ún. választásos életutak jelennek meg: előbb vállalnak pl. munkát, mint befejeznék tanulmányaikat) Lásd pl. Toffler, Alwin: The Third Wawe. William Morrow, New York, Fukuyama, Francis: A Nagy Szétbomlás. Európa Kiadó, Budapest, Beck, Ulrich: A kockázat-társadalom. Századvég Kiadó, Budapest, Giddens, Anthony: A harmadik út. Agóra Kiadó, Budapest, Nevezik ezt az új jelenséget individualizálódó-reflexív folyamatnak is. Lásd: Kabai Imre: Társadalmi rétegződés és életesemények. Új Mandátum Kiadó, Budapest, Kitűnő összefoglalását adja ennek: Zinnecker, Jürgen: Gyermekkor, ifjúság és szociokulturális változások a német szövetségi köztársaságban. In: Gábor Kálmán Jancsák Csaba (szerk.): Ifjúságszociológia. Belvedere Kiadó, Budapest, Vagy Lásd még: Kabai Imre: Társadalmi rétegződés és életesemények. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, A fogalmat először Keniston használta (lásd: Keniston, Kenneth: Youth: As a stage of life. American Scholar, 1970/ ). 50

51 Az első dimenzió, amit érdemes kiemelnünk, az a munka és a tanulás világának időbeli kapcsolódása. Míg korábban az volt a jellemző, hogy ha a fiatalok elsajátítottak egy szakmát, akkor kiléptek a munkaerőpiacra, és ha minden jól alakult életük végéig az azon a pályán maradtak. Viszonylag kevesen szereztek diplomát, a felsőoktatás nem volt annyira széles körben elérhető. 48 Manapság viszont egyre többen végeznek felsőoktatási intézményben, így eleve meghosszabbodott a tanulás időszaka, kitolódott éves korig. Ráadásul a globalizáció diktálta rendkívül gyors technikai és technológiai fejlődés következtében folyamatosan képeznie kell önmagát az embernek, mert ha lemarad, kiszorul a munkaerőpiacról. Tehát a tanulás nem fejeződik be az első szakma megszerzésével, hanem folytatódik szakmai továbbképzésekkel, vagy akár a következő papír megszerzésével. A friss diplomásoknak emellett azzal is szembe kell nézniük, hogy a korábban divatos vagy hiányszakmának tűnő szakon szerzett papírral sem találnak betöltetlen állást, hiszen négy-öt év alatt a munkaerőpiac rengeteget változott. A második dimenzió a családtól való leválás. A fiatalok a meghosszabbodott tanulási idő miatt később válnak keresővé. Ha azonban elvégezték a főiskolát vagy egyetemet, akkor sem biztos, hogy rögtön állást találnak, vagy ha mégis, nem biztos, hogy a kezdő fizetés elegendő ahhoz, hogy abból önálló háztartást tartsanak fent. Nyugat-Európában olyan tendencia is kimutatható, hogy a diplomás fiatalok még évekig a szülőkkel laknak, mert kényelmesebb és anyagilag kedvezőbb is, hogy az édesanyjuk ellátja őket, mos-főz rájuk, és a fenntartási költségekben sem kell olyan mértékben beszállniuk, mintha külön lakásban laknának (a Mama-hotelok ). Az Egyesült Államokban pedig a diplomás fiatalok, akik addig az ország más részein tanultak, visszaköltöznek a szüleikhez tanulmányaik befejezése után. Így nem csak kitolódik a szülői háztól való elválás, hanem sok esetben vissza-visszatérnek a mai fiatalok szüleik háztartásához. A harmadik dimenzió a nemi szerepekhez kapcsolódik. A 60-as években tömegesen elterjedtek az orális fogamzásgátlók. Ezek megjelenésével a gyermekvállalás szabályozhatóvá vált, és a szexualitáshoz való viszony is liberalizálódott. Az első szexuális tapasztalatok szerzésének időpontja korábbra tolódott, míg a gyermeknemzés későbbre csúszott. Ezzel a folyamattal párhuzamosan megváltozott a házasság jelentőssége és az élettársi kapcsolat megítélése is. A házasságok száma Magyarországon a 70-es évek óta csökken, a válásoké nő, jelenleg minden második házasságkötésre egy válás jut évente. Emellett az élettársi kapcsolatok száma növekszik, hiszen a házasságon kívül született gyereket ma már nem érinti semmilyen hátrányos megkülönböztetés, és a családjogban hasonló kedvezmények illetik meg az élettársi kapcsolatban élőket, mint az élettársi kötelékben lévőket 49. A 90-es évek pedig egy új jelenséget is magával hozott; a szingliséget. A szingli egyedülálló karrierista fiatalt jelent, akinek nem elsődleges célja a családalapítás, hanem a szakmai siker és az anyagi biztonság a legfontosabb AZ ÉLETCIKLUSOK TIPOLÓGIÁJA Áttérve válaszadóink életútjának empirikus vizsgálatára, először egy átfogó képet kívánunk adni arról: hol helyezkednek el most megkérdezettjeink az életciklusok különböző fokozatain: önálló lakásban (háztartásban), párkapcsolatban élnek-e, illetve van-e már gyermekük (miután döntő többségük 86%-uk dolgozik, így erre a dimenzióra nem terjed ki tipológiánk). Összefoglaló ábránkon ezt mutatjuk be intézményenként 50 (lásd az 5.1. ábrát) Magyarországon 1980-ban a foglalkoztatottak még csak 8,1 %-a volt diplomás (Somlai et al., ). A házasságon kívül született gyermekek aránya 2005-ben Magyarországon meghaladta a 35%-ot, miközben1989- ben ez az arány még csak 12% körüli volt. A nem házas együttélések aránya a párkapcsolatokon belül szintén jelentősen változott: 5%-ról 15% fölé emelkedett. Forrás: Harcsa István Papp Gábor Vukovich György: Magyarország a társadalmi jelzőszámok tükrében. In: Kolosi Tamás Tóth István György Vukovich György (szerk.): Társadalmi Riport TÁRKI, Budapest, Az adatok forrása: Az ilyen jellegű kereszttábla-elemzések esetében kiszámítjuk a Khí-négyzet próba értékeit. Ezek alapján állapítjuk meg, hogy az intézményenkénti eltérések szignifikánsak-e (95%-os megbízhatósági szint esetén beszélünk 51

52 5.1. ábra: Egyes életciklusok (önálló lakás, partner, gyermekek) intézményenként (százalékok) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Az összesített adatokból kiolvasható, hogy hat alaptípusba soroltuk válaszadóinkat. A legelső életciklus-csoportba azok tartoznak, akik még nem rendelkeznek saját lakással (többnyire szüleiknél élnek), nincs partnerük és gyermekük sem (átlagéletkoruk 25,4 év tehát a fiatalabb korosztályhoz tartoznak, hiszen a teljes minta átlaga 29,8 év). Összességében megkérdezettjeink 15,0%-a sorolható ide. Feltűnően magas arányban képviseltetik magukat itt a férfiak (26,3%), felülreprezentáltak még a főiskolát végzettek és a falusiak is. Intézményenként szintén jelentős szignifikáns eltérések tapasztalhatóak: e csoport különösen magas arányban figyelhető meg a BMF-esek körében (23,9%), az ellenkező pólust a WJLF-esek képezik (itt a vizsgált arány mindössze 5,3%). A második életciklusban lévőknek azokat tekintettük, akik már partnerrel élnek, de nem a saját lakásukban, és gyermektelenek. Az összes megkérdezett 16,8%-a tartozik ebbe a csoportba, átlagéletkoruk 25,9 év. Megállapítható még a kisvárosiak felülreprezentáltsága e kategóriában. Az előző kategóriához hasonlóan itt is a BMF-esek körében regisztráltunk átlag fölötti arányokat (21,9%), míg az ellenkező pólust a WJLF képezi (7,9%). Az egyedülálló, gyermektelen saját lakásukban élők a harmadik életciklus-csoportunk (kevesebb, mint egytizedük 8,7% - sorolható ide; átlagéletkoruk 28,5 év). A szingli fogalmát a szignifikáns különbségről ; azaz ha a függetlenségi próba elfogadási valószínűsége, a P értéke 0,05 nál kisebb). Kiegészítésképpen az egyes cellák adjusztált sztenderdizált rezudiálisait (ASR) is számításba vesszük. Itt is a 95%- os megbízhatósági szint (azaz az ASR +1,93 -nál nagyobb illetve -1,93 -nál kisebb értékei) mellett beszélünk szignifikáns felül- illetve alulreprezentáltságról. Lásd erről: Babbie, Earl: A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi Kiadó, Budapest,

53 karrierista, jól kereső, egyedülálló nő helyzetével azonosították. Ez a sztereotípia esetünkben téves, mert a nők nincsenek felülreprezentálva ebben a csoportban, sokkal inkább a tudományos fokozattal rendelkezők 51 és a fővárosiak. (Lehet, hogy az ódivatú agglegény és vénkisasszony kifejezés illene rájuk?) Jellegzetesen az ELTE ÁJK diplomásai körében magas ennek a csoportnak az aránya (13,2%), míg az AVKF-en és a WJLF-en csak elvétve találunk ilyen típust (alig 5%-ot). A negyedik kategóriát a partnerükkel, gyerek nélkül saját lakásban élők alkotják. Átlagosan 28,0 évesek (25,8%-ukat soroltuk ide). Kiemelkedően magas az aránya a csoportban a nőknek, a budapestieknek a vidékiekkel szemben és az egyetemen diplomát szerzőknek. Ez esetben is az ELTE ÁJK volt hallgatóinál a legmagasabb az arány (32,0%), míg a két egyházi intézmény alkotja az ellenkező végletet (16-17% közötti értékekkel). Az ötödik és a hatodik kategóriába a gyermeküket partnerükkel vagy egyedül nevelő szülők tartoznak. Döntő többségük saját háztartásában él. Ez a két csoport a legidősebb, az életkoruk átlaga 37,4 év illetve 39,1 év. A gyermeket partnerükkel együtt nevelők tábora a legnépesebb, a megkérdezettek 27,9%-a tarozik ide. Ebben a kategóriában kiugróan magas a nők és a falun élők aránya, és szintén felülreprezentáltak a főiskolát végzettek illetve az első generációs értelmiségiek. A fenti intézmények szerinti tendenciák itt megfordulnak: a két egyházi intézmény messze felülreprezentált ebben a kategóriában, míg itt is az ELTÉ-sek helyezkednek el az ellenkező póluson (17,1%-kal). A legidősebb csoport, a hatodik a gyermeküket egyedül nevelő szülőké. Ők vannak a legkevesebben, mindössze a válaszolók 3,9%-át alkotják. Ebben az esetben a WJLF-en diplomát szerzők aránya kiugróan magas (12,7%). Ugyanakkor a nők is alaposan felül vannak ebben a csoportban reprezentálva (itt arányuk 86,7%), ami bizonyos értelemben természetesnek tekinthető (ha figyelembe vesszük, hogy válás esetén általában a gyengébbik nemnél helyezik el a gyermekeket, és így kevés a gyermeküket egyedül nevelő apák száma). Az összesített adatok azt mutatják, hogy a legnagyobb arányban az BMF-en diplomát szerzettek gyermektelenek, (77,6%), ezt szorosan követi az ELTE volt hallgatóinak 76,6%-os aránya. Saját lakás tekintetében a műszaki főiskolán végzettek vannak a legkedvezőtlenebb helyzetben, több mint 50%-uk nem saját lakásban él. A többi intézmény adatai messze elmaradnak ettől, 25 % körül mozog a saját lakás nélküliek száma. A családi viszonyok szempontjából néhány további jellegzetességet emelünk ki. Összességében 39,3% él élettársi viszonyban (állandó partnerével ebből 5,1%-uk újraépített kapcsolatban); mindössze 29,4%-uk házasságban (3,5% ezen belül újraházasodott), és közel egytizedük (9,7%-uk) elvált, vagy partnerétől külön él. Az intézmények közötti eltérések itt is a fenti jellegzetességeket követik: miközben az ELTE ÁJK végzett hallgatóinak 41,3% -a élettársi viszonyban él és 24,0% házasságban, az AVKF volt hallgatóinál ez a két arány a következőképpen alakul: 39,3% versus 47,3% AZ ÉLETUTAK ALAKULÁSA A következőkben a végzett hallgatók életútját elemezzük aszerint, hogy az egyes életesemények megtörténtek-e velük, és ha igen, mikor. A kérdőívben megkérdeztük a bekövetkezés időpontja mellett azt is, hogy ha nem történt meg az adott esemény, akkor mikorra tervezik. Először a bekövetkezett eseményeket mutatjuk be összefoglalóan (lásd az 5.2. ábrát ), majd különböző szempontok (nem, korcsoport, tagozat) szerint kibontva is elemezzük adatainkat. 51 A tudományos fokozattal rendelkezők aránya a csoportban 17,2%, míg az összes vizsgált körében csak 8,6%. 53

54 5.2. ábra: A végzett hallgatók életútjának alakulása: Megtörtént-e az adott életesemény (százalékok) ha igen, mikor (évek) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Az adatokat a fenti ábra az egyes életesemények bekövetkezésének időpontja szerinti sorrendben tartalmazza. Mi ettől eltérően egy speciális tematikus csoportosítás mentén elemzünk: a különböző létszférákhoz a munka a család és az iskola világa tartozó életeseményeket vesszük sorra. A munka világába már nagyon sokan beléptek: teljes állása volt eddigi élete során a végzett hallgatók 88,7% -ának (ez a legnagyobb arány). Általában már 22 éves koruk előtt bekövetkezett ez az esemény (természetesen ezek átlagértékek igen nagy szóródásokkal, tehát nem ritka a későbbi és a korábbi időpont sem). A következő oszlopban láthatjuk, hogy 80% keresett már élete során annyit, amiből el tudta tartani magát, és ez átlagosan 22 éves koruk előtt következett be. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy aki talált magának teljes állást, az nagyobb részben el is tudta belőle tartani magát. A munka világához kapcsolódik még az állás első elvesztésére és az első munkanélkülivé válása Összesen 16,3% volt már munkanélküli, de csak 12,5 % vesztette el az állását. Ez a különbség abból adódhat, hogy a felsőoktatásból kikerülve nem találtak rögtön munkahelyet a végzett hallgatók (azaz még nem volt állásuk, amit elveszíthettek volna). Mindkét esemény általában 25 éves kor után történt meg. A következőkben a családi létszférához tartozó életeseményeket vesszük sorra. A posztadoleszcencia egyik fontos tényezője, indikátora a családi otthonból való elköltözés időpontja. Ez nagymértékben attól is függ, hogy a munkaerőpiacra kikerülők tudnak-e elég pénzt keresni, illetve megtakarítani ahhoz, hogy önálló otthont teremtsenek maguknak. A mi válaszadóink 54

55 átlagosan 21,9 éves korukban hagyták el a szülői otthont. Az állandó partnerrel való együttélés ennél valamivel későbbre tolódott, átlagosan 22,3 éves korra. Az adatok alapján valószínűsíthetjük, hogy megkérdezettjeink először nem egy állandó partnerrel költöztek össze, hanem kis ideig (átlagosan fél évig) egyedül éltek. A megkérdezettek közel egyharmada házasságban él, vagy élt. A családalapítás mellett átlagosan 24,5 éves korukban döntöttek. Két évvel azután, hogy összeköltöztek, és a gyermekáldást másfél évvel megelőzve. A válaszadók 25,9 %-a vállalt már gyermeket, 11,1 %-uknak pedig már legalább kettő van. A házasodást közel egy harmad arányban válás követte, (ez 9,6%-uknál fordult elő eddig) körülbelül négy évvel a házasságkötés után. Új kapcsolat a válás után 31 éves kor körül alakult ki, legalább is az összes megkérdezett 6,1 %-ánál, az elváltak egyötödénél. Az események időpontjából láthatjuk, hogy a második gyermek vállalása inkább az első házasságban élőkre jellemző. A tanulás életvilágának néhány eseményét emeljük ki a továbbiakban. A végzett hallgatók 85 %-a eldöntötte átlagosan 16 éves kora körül, hogy milyen pályát választ. Ez tűnik (a magyar oktatási rendszert nézve) a racionális időpontnak, tehát a legtöbbjüknek ez az esemény a középiskola 10. illetve 11. évfolyamára esik. Ekkor kellett ugyanis döntést hozniuk arról, hogy akarnak-e és hol szeretnének továbbtanulni a későbbiekben (a felvételi előkészítő fakultációkat általában a 11. osztálytól választhatják ki a tanulók). Viszont rendkívül tanulságos, hogy 64,2%-uk úgy gondolja, hogy még nem fejezte be a tanulmányit, tehát jelenleg is valamilyen szinten tanul, vagy szándékában áll továbbképezni magát. Azok, akik a tanulmányaikat úgy gondolják, hogy már befejezték, ez átlagosan 26,7 éves korukban történt meg. Tehát elég későn, ha azt az átlagosnak tekinthető lineáris életpályát követjük nyomon, hogy a középiskolát rögtön (18-19 évesen) követi a felsőoktatás, az egyetem 5 éves, a főiskolák pedig 6 és 8 szemeszter között változnak. Feltétlenül érdemes korcsoportonként is megnézni, hogy milyen lényeges különbségek vannak a 40. életévüket már betöltöttek, a harmincasok és a 30 év alattiak között, van-e változás a különböző generációknál, esetleg kitolódtak, felcserélődtek-e egyes események. Az alábbi adatsoron (lásd az 5.3. ábrát) nyomon követhetjük az egyes életesemények bekövetkezésének arányai külön a húszas, a harmincas és a negyvenes éveikben járók vagy idősebbek esetében. Mint arra korábban utaltunk, tanulmányait az összes végzett hallgató egyharmada tekinti befejezettnek. Ami nem kis meglepetés: nincsenek nagy különbségek korcsoportonként. Kiemeljük, hogy a harmincasok azok, akik legnagyobb arányban szeretnék folytatni a tanulmányaikat. Teljes állást összességében a megkérdezettek 88,7%-a vállalt már, a legkisebb mértékben a legfiatalabb csoport (84,9%), az életkorral együtt a teljes munkaidőben foglalkoztatottak aránya is emelkedik: a középső korcsoportnál 94,7%, míg a legidősebbeknél 97,6% ez az érték. A legtöbb életeseménynél hasonló tendenciák figyelhetőek meg: a bekövetkezési arányok az életkorral együtt növekednek. A 40. életévüket betöltöttek 92,0%-a megházasodott, kisebb arányban (88,5%) vállaltak legalább egy gyermeket, további gyermeke pedig a korcsoport 46,0%-ának született. Ez a két utóbbi arány valószínűleg már nem módosul, hiszen a nők esetében negyven év felett a gyermekvállalás ma még igen ritka. A válások száma ennél a korosztálynál meglehetősen magas, több mint harmaduknál következett be. A fiatalabb korosztályoknál rendre alacsonyabb százalékértékeket regisztráltunk. A húszasok alig 12,8%-a kötött eddigi élete során házasságot, mindössze 6,5%- uknak van legalább egy gyermeke és egy százalék alatt vállalkoztak másodikra. A harmincas éveikben járók 76,8%-a cserélt már gyűrűt, közel felük (49,7%-uk) vállalkozott az első gyermekre, és 22,8%-uk többgyermekes szülő. Ezeknél a korcsoportoknál még a jövő titka: hogy alakul életük e tekintetben. 55

56 5.3. ábra: Az egyes életesemények bekövetkezésének aránya korcsoportonként (százalékok) további gyermek munkanél-külivé válni elveszí-teni állását újraházasodni külön-élni, elválni apa/anya lenni saját lakásba költözni meghá-zasodni elköltöz-ni otthonról partner-rel együtt élni gondos-kodik magáról teljes állást vállalni befejezni tanulmá-nyait szakmá-ját eldönteni 11,1 22,8 0,8 16,3 19,8 26,3 12,1 12,5 18,3 19,6 9,0 6,1 28,7 9,8 0,9 9,6 37,6 15,0 2,7 25,9 6,5 35,4 32,7 12,8 35,8 34,0 29,9 38,2 46,0 49,7 51,8 76,8 59,3 69,4 58,8 65,9 54,4 88,5 95,2 92,0 86,8 83,7 94,8 95,2 80,0 91,5 90,0 74,4 88,7 97,6 94,7 84,9 84,6 87,3 79,2 86,0 0,0 20,0 40,0 60,0 80,0 100,0 120,0 Összesen 40 éves és idősebb éves éves TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) A munka világában tapasztalható arányok viszont bizonyos esetekben nem követik az általános tendenciákat. Megfigyelhető ugyanis, hogy a harmincasok körében a legmagasabb az állásukat elvesztők aránya (19,6%), de különösen a munkanélkülivé válás esetében kiugró e korosztály adata (26,3%, miközben az idősebb korosztálynál ez az arány csak 19,8%). Talán azzal magyarázható ez az anomália, hogy a harmincas éveikben járóknak a munkavilágába való belépése a rendszerváltás utáni évekre tehető, amikor az állások százezrei szűntek meg. A következőkben azt vizsgáljuk meg, hogyan alakulnak az egyes életesemények bekövetkezésének átlagos időpontjai korcsoportonként (lásd az 5.4. ábrát). 56

57 5.4. ábra: Az egyes életesemények bekövetkezésének időpontja korcsoportonként (évek) 57 TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928)

58 A szakmájukról átlagosan 16,5 évesen döntöttek, mint arra korábban utaltunk, és ebben nincs szignifikáns különbség az egyes korcsoportok adatai között 52. A többi életesemény tekintetében viszont szignifikáns eltérések tapasztalhatóak. A tanulmányok befejezésénél már jelentős különbségekről szólnak az adatok az egyes korcsoportok között. Legkorábban a legfiatalabbak fejezték be először a tanulást (23,9 évesen), őket a harmincasok követik kerek 30 évvel, a negyven éves korosztálynál ez az esemény kitolódik 38,3 éves korukra. Megállapítható tehát, hogy közülük sokan a munka mellett is folyamatosan tanulnak. Ami megint csak meglepő: teljes állást a legidősebbek vállaltak a legfiatalabb korban (18,9 évesen), ezután következnek a harmincasok (20,1 évvel), majd a húszas éveikben járók (23,9 évvel). E mögött nagy valószínűséggel az húzódik meg, hogy a legidősebb diplomás korosztály életútja a középiskola elvégzése után a munka világában folytatódott, és csak jó néhány évvel ezután kerültek be a felsőoktatásba (többnyire munka mellett levelező szakokon). A harmincasok körében már érzékelhetően csökken ez a fajta életút, míg a legfiatalabbaknál már csak koruknál fogva is még kisebb a valószínűsége. A családdal kapcsolatos eredmények tekintetében váratlanul alakul a bekövetkezés sorrendje néhány esetben. A legfiatalabb korosztály költözik el legkorábban, 21,6 évesen otthonról, ők élnek először saját lakásban 23,5 éves koruktól, és ők vállalnak leghamarabb gyermeket, 24,7 évesen. Ezekben az esetekben a 40 évnél idősebbek csoportja követi őket időben kevés különbséggel, majd pedig a 30 és 39 év közöttiek. Partnerrel együttélés és a házasság tekintetében viszont a 40 év felettiek állnak az élen, ők már 21,8 évesen összeköltöztek partnerükkel, és 23,3 évesen házasok voltak. A többi életesemény adatai között jelentős eltéréseket fedezhetünk fel korcsoportok szerint. Ezek a legtöbb esetben nyilvánvalóak, hiszen például a második gyermekvállalást későbbre időzítő húszasok nem szerepelhetnek benne, így azt látjuk, hogy ők a második gyermeküket átlagosan 23,9 évesen szülték, míg a 40 év fölöttiek átlagosan csak 29 éves koruk után vállalkoztak további gyermekekre. Ellenben a harmincas korosztálynál már észrevehető, hogy az egyes események időben kitolódtak. A 40 év felettiek 88,5%-ának van gyermeke (ez az esemény az érintettek 25,6 éves korában történt meg). Ezzel szemben a 30 és 39 év közöttieknek csak kevesebb, mint a fele apa vagy anya, és 26,7 évesen született az első gyermek. Tehát átlagosan legalább egy évvel korábban vállalt gyermeket a legidősebb korosztály. Ugyanez a tendencia a házasságkötésnél is megfigyelhető. Ezután azt vizsgáljuk meg, hogy van-e szignifikáns különbség a férfiak és a nők között az egyes életesemények bekövetkeztének időpontját illetően. Kiemeljük, hogy a férfiak átlagéletkora két teljes évvel alacsonyabb (28,8 év, míg a nőké 30,8 év). 52 Abban az esetben, ha a magyarázó (független) változónk alacsony, míg a magyarázandó (függő) változónk magas mérési szintű (mint esetünkben is), a variacia-analizist (ANOVA vagy szóráselemzés), illetve az F-próbát alkalmaztuk. Ennek lényege: a függő változó szóródását két részre bonthatjuk: a csoportosított kategóriák közötti és az azon belüli szórásra. Az előbbi a független változó által magyarázott, míg az utóbbi a nem magyarázott szórása a függő változónak. E két elem hányadosát nevezzük F-statisztikának (bizonyos küszöbérték meghaladása esetén beszélhetünk szignifikáns hatásról, itt és a későbbiekben a 95%-os megbízhatósági szintet fogadjuk el). Ha az F értéke nagy, úgy is mondhatjuk, hogy a csoportokon belüli szórások kicsik, míg a csoportok közöttiek nagyok vagyis a csoportok viszonylag jól el vannak különítve egymástól a független változó által. Lásd bővebben: Székelyi Mária Barna Ildikó: Túlélőkészlet az SPSS-hez. TIPOTEX Kiadó, Budapest, 2002,

59 5.5. ábra: A férfiak és a nők életútjának eltérései a bekövetkezés ideje szerint (pozitív érték: a nőknél előbb következik be, években) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) A fenti adatsorból (lásd az 5.5. ábrát) láthatjuk, hogy a nők valamennyivel előbb döntenek jövendő szakmájukról, a férfiak viszont hamarabb fejezik be a tanulmányaikat, ezért is lehet az, hogy ők minimális különbséggel ugyan, de korábban tudják eltartani magukat. Ez a különbség azonban nem szignifikáns. Még egy esetben az újra házasodás bekövetkezésének időpontjában tapasztalhatjuk azt, hogy nincs jelentősebb különbség a két nem adatai között. Minden más életeseményt érdemes alaposabban is megvizsgálni. Az alapvető hipotézisünk az volt, hogy a férfiak később érnek, nehezebben szakadnak el a családjuktól, ezért később alapítanak új családot, hiszen az ő biológiai órájuk nem ketyeg olyan gyorsan a gyerekvállalás tekintetében sem. Az adatok szinte teljes mértékben igazolják feltételezésünket. A nők korábban költöznek el otthonról, és élnek együtt állandó partnerrel. Két évvel hamarabb kötnek házasságot, és több mint 2,5 évvel korábban születik meg az első gyermekük. Az esetleges válás is előbb bekövetkezik náluk 2,2 évvel, de a második gyermek születésének időzítésében is megelőzik a férfiakat 2,4 évvel. Azt is megvizsgáltuk, hogy az egyes események milyen százalékarányokban következtek be nemenként (lásd az 5.1. táblázatot). A nők 40,0%-a megházasodott, míg a férfiaknak csak kevesebb, mint 26 %-a. A gyermekvállalás tekintetében is alacsonyabb náluk a vizsgált érték (33,1% versus 18,5% ; ez egyébként a legnagyobb különbség a táblázatban). További gyermeket is nagyobb arányban vállaltak a nők (14,6% versus 7,5%). A munka világában hasonló viszonyokról árulkodnak az adataink: a nők nagyobb arányban vesztették már el az állásukat (2,3% a különbség), és magasabb számban voltak munkanélküliek is (itt 3,9% az eltérés). 59

60 5.1. táblázat: Az egyes életesemények bekövetkezésének aránya - nemenként (százalékok) Életesemények Férfi Nő szakmáját eldönteni 85,0 84,2 befejezni tanulmányait 39,4 32,3 teljes állást vállalni 88,9 88,4 gondoskodik magáról 80,5 79,5 partnerrel együtt élni 58,8 72,7 elköltözni a szülői háztól 63,2 75,4 megházasodni 25,8 39,4 saját lakásba költözni 45,6 57,9 apa/anya lenni 18,5 33,1 különélni, elválni 5,2 13,9 újra együtt élni, újraházasodni 4,1 8,2 elveszíteni állását 11,3 13,6 munkanélkülivé válni 14,3 18,2 további gyermek 7,5 14,6 TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) A fentiek alapján azt állapíthatjuk meg, hogy bár vannak különbségek a két nem között az életesemények bekövetkezésének időpontját tekintve, de ezek nem túl jelentősek. Az pedig, hogy a férfiak a posztadoleszcencia szempontjából fontos döntéseket csak később hozzák meg, még nem jelenti feltétlenül azt, hogy az erősebb nem tovább kamasz, hanem inkább csak azt, hogy a magyar társadalomban még mindig élnek azok az elvárások, hogy a férfi a családfenntartó, és az egzisztencia megteremtés a családalapításhoz időt vesz igénybe. Ezért vannak ők két évvel lemaradva. Felmerült bennünk a kérdés, hogy változik-e a bekövetkezés arány, ha a terveket is megnézzük, nem csak a megtörtént eseményeket elemezzük. Az eredmények rendre azt mutatták, hogy a férfiak és a nők körében az életesemények nagy valószínűséggel azonos arányban fognak bekövetkezni legalábbis a válaszolók tervei szerint. A két év korkülönbség vajon megmarad-e? A következő ábránk adatai (lásd az 5.6. ábrát) választ adnak a kérdésünkre. 60

61 5.6. ábra: Az egyes életesemények bekövetkezésének időpontja nemek szerint (évek) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Az élettervek szerint szignifikáns különbségek csak az ötödik életeseménytől (együttélés partnerrel) mutathatóak ki. A férfiak 2,2 évvel később döntenek ( majd ) a partnerrel való együttélés mellett, mint a nők, valamivel 29 éves koruk előtt. Egy évvel később költöznek el a szülői háztól, 27,9 évesen, és másfél évvel később kötnek majd házasságot a gyengébbik nemhez tartozók. A gyermekvállalásnál csökken a különbség 1,2 évre, az újraházasodás szintén későbbi döntés az erősebb nem életében (1,4 évvel tolódik ki), de a második gyermekre is egy évvel később következik be. Az eredmények tükrében azt mondhatjuk, hogy bár a különbség a két nem között életterveik tekintetében valamelyest csökkent, de így is megmaradt átlagosan 1,4 év. A következőkben azt vizsgáljuk, hogy a nappali, a levelezős és az estis hallgatók között milyen különbségek vannak. Fontos ilyen szempontból is megvizsgálni a különbségeket, hiszen a levelező illetve az esti tagozatos hallgatók valószínűleg munka mellett folytatták tanulmányaikat, de sok más szempontból is egészen más volt az életvitelük. 61

62 5.7. ábra: Az egyes életesemények bekövetkezésének arányai tagozatonként (százalékok) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Az 5.7. ábra révén azt mutatjuk be, hogy az egyes életesemények milyen arányban következtek be az egyes tagozatokon. Itt is kiemeljük, hogy az átlagéletkor a nappali tagozatosoknál 26,1 év, a levelezőseknél 35,5 év, az estin végzettek körében pedig kereken 35 év. Azt rögtön láthatjuk, hogy a nappalin végzettek már csak fiatalabb életkoruknál fogva is a legtapasztalatlanabbak. Az összes életesemény közül náluk csak a szakma választása és a tanulmányok befejezése történt meg nagyobb arányban az átlagnál. A további adatsorok rendre azt mutatják, hogy a nem nappali képzésben résztvevők sokkal nagyobb arányban estek már át az élet nagy fordulópontjain. Különbségek csak abban vannak, hogy a levelező vagy az esti tagozaton végzettek körében magasabb-e az arány. A legnagyobb eltérések a házasság, a saját lakásba költözés és a gyermekvállalás tekintetében vannak. A levelezősök 61,2%-a, az estisek 58,4%-a, míg a nappalisoknak csak 14,2%-a kötött már házasságot. A gyermekvállalás hasonló tendenciákat mutat: sorrendben 54,8, 44,7 illetve 8,1% a három arány. Ezek a kiemelkedően nagy aránykülönbségek elsősorban az életkor eltérései alapján magyarázhatóak. Nézzük meg a tagozatonkénti eltéréseket a bekövetkezések időpontja szerinti is a következő ábra (lásd az 5.8. ábrát) segítségével. 62

63 5.8. ábra: Az egyes életesemények bekövetkezésének időpontjai tagozatonként (évek) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Nem szignifikánsak a tagozatonkénti eltérések az elköltözni a szülői háztól, az újra együtt élni, az elveszíteni állását és a további gyermek életesemények esetében. Lássuk azokat a tényezőket, amelyeknél érdemes megtenni az összehasonlítást! A nappalisok sokkal hamarabb, már 24,2 évesen befejezik a tanulmányaikat, ez azzal magyarázható, hogy a másik két tagozattípus a legtöbbször a munkaerőpiaci tapasztalatok után dönt a diploma, esetleg a második diploma megszerzése mellett. A nappalisok ezzel szemben csak a felsőoktatásból kikerülve vállalnak teljes állást, azaz 3 évvel később, mint a levelezősök, és 2 évvel később, mint az esti tagozatosok. Az önállóan gondoskodni saját magáról esemény a nappali és az esti tagozat esetében nem sokkal követi a teljes állás elvállalását időben, míg a levelezőseknél erre több mint egy évvel később kerül sor. A nappalisok már a diploma megszerzése előtt is éltek állandó partnerrel, átlagosan 22,3 évesen, míg a levelezőn végzettek időpontban ennél kicsit korábban: 22,1 évesen, az esti tagozatosok pedig 1 évvel később: 23,2 évesen. Érdekes megnéznünk, hogy a negyedik életeseménytől a levelezősök és nappalisok adatai nagyon közelítenek egymáshoz, miközben az esti tagozatosak egy évvel később költöznek el otthonról, házasodnak meg és teremtenek önálló otthont. A válás időzítésében tér el leginkább a három tagozat adatsora: a nappalisok esetében a különélés/válás egy évvel a házasság után következik be, átlagosan 25,7 évesen, a levelezősöknél 5 évvel a házasság után, 29,4 évesen, az esti tagozaton végzettek körében pedig szintén 5 évvel az esküvőt követően, 31,1 évesen. 63

64 Az munkanélkülivé válás bekövetkezése szintén szignifikánsan eltér egymástól: a nappalisok és az esti tagozatosak valamivel 23 éves koruk előtt szembesültek ezzel, a levelezősök viszont csak jóval később, 26,3 évesen. Intézményenként is megvizsgáltuk az életeseményeket (lásd az 5.2. táblázatot). Kiemeljük itt is, hogy az átlagéletkorok igen jelentős eltéréseket mutatnak: a esetében 33,4 év, az AVKF esetében 31,5 év, az ELTE-ÁJK esetében 29,2 év, a WJLF esetében 37,0 év míg a BMF-en végezettek átlagban a legfiatalabbak, 28,0 évesek táblázat: Az életesemények bekövetkezési arányai iskolák szerint (százalékok) ELTE Életesemények AVKF BMF ÁJK WJLF Összesen szakmáját eldönteni 90,2 85,6 87,7 82,5 73,8 84,6 befejezni tanulmányait 30,5 41,3 28,2 20,4 37,0 35,8 teljes állást vállalni 95,5 89,5 82,5 92,2 89,5 88,7 gondoskodik magáról 77,9 83,2 71,9 80,0 83,5 80,0 partnerrel együtt élni 77,7 59, ,3 76,9 65,9 elköltözni a szülői háztól 77,0 60,9 75,9 83,2 77,0 69,4 megházasodni 55,5 23,7 27,8 57,5 44,5 32,7 saját lakásba költözni 62,3 41,5 55,6 66,9 65,8 51,8 apa/anya lenni 51,4 16,3 20,0 58,0 38,0 25,9 különélni, elválni 11,2 4,5 9,1 28,7 20,3 9,6 újra együtt élni, újraházasodni 5,8 3,3 5,6 18,0 13,2 6,1 elveszíteni állását 12,2 10,6 8,9 26,7 20,6 12,5 munkanélkülivé válni 21,2 13,5 10,2 29,7 26,8 16,3 további gyermek 22,9 6,1 10,3 26,8 15,5 11,1 TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Nehéz lenne markáns intézményenkénti életutakat megrajzolni az eltérések nem annyira egyértelműek, de néhány jellegzetességet szeretnénk kiemelni. Összességében tekintve az adatokat, láthatjuk, hogy a BMF-en végzettekkel történtek meg az események legkisebb százalékban, míg a Wesley-n diplomázottakkal a legnagyobb arányban. Ez az átlagéletkor alapján feltételezhető volt, hiszen a két iskola válaszolói között kilenc év a különbség. Érdekes azonban látnunk, hogy a műszaki főiskolásoknál bizonyos esetekben a bekövetkezési ráta kiugróan alacsony. Az előbbire példa, hogy ők döntöttek az AVKF-esek után a második legnagyobb arányban a jövendő szakmájukat, és tőlük fejezték be legtöbben a tanulmányaikat (41,3%-ban), az utóbbira példa a saját lakásba költözés: ebben az esetben a műszakisok 10 %-kal vannak lemaradva az 51,8 %-os átlagtól. Az 5.3. táblázat a bekövetkezések időpontját mutatja intézmények szerinti bontásban. Ebből is csak néhány érdekesebb adatot emelünk ki. 64

65 5.3. táblázat: Az életesemények bekövetkezésének időpontjai intézményenként (évek) Életesemények AVKF BMF ELTE ÁJK WJLF Összesen szakmáját eldönteni 15,7 16,4 16,5 16,1 17,0 16,4 befejezni tanulmányait 26,1 25,6 27,7 36,3 28,6 26,7 teljes állást vállalni 20,5 21,9 22,4 19,5 19,7 21,4 gondoskodik magáról 20,9 22,1 22,6 20,2 20,7 21,8 partnerrel együtt élni 21,7 22,7 22,5 21,5 22,0 22,3 elköltözni a szülői háztól 21,9 22,8 20,8 20,9 21,8 21,9 megházasodni 23,3 25,7 24,5 22,6 24,0 24,5 saját lakásba költözni 24,2 25,2 24,3 24,0 24,7 24,7 apa/anya lenni 24,3 27,7 26,1 23,7 25,7 25,9 különélni, elválni 27,4 29,0 30,5 29,4 28,1 28,8 újra együtt élni, újraházasodni 33,1 30,3 30,1 32,0 31,4 31,1 elveszíteni állását 24,1 24,5 26,0 29,8 27,0 25,7 munkanélkülivé válni 23,7 23,2 25,9 30,8 26,6 25,0 további gyermek 27,4 30,1 30,2 27,2 29,1 29,0 TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Arra a következtetésre jutottunk az adatok hasonlósága alapján, hogy az AVKF és a WJLF volt hallgatóinak az értékrendje meglehetősen hasonló. A családalapítással kapcsolatos események időpontja ezen két intézmény esetében került a legközelebb egymáshoz; általában kevesebb mint egy évvel történnek meg hamarabb az események a WJLF-en végzettek körében. Azonban ebből a tendenciából erősen kiemelkedik a válás. A válás legfiatalabban az AVKF-eseknél történik meg, átlagosan 27,4 évesen, míg legkésőbb az ELTÉ-n diplomát szerzetteknél (30,5 évesen). E kettő érték között helyezkedik el a másik három intézmény. Tanulságos még a gyermekvállalás adatsora: a legkorábban a WJLF-eseknél történt meg ez az életesemény (23,7 év az átlag), miközben a BMFesek késleltették ezt a legnagyobb mértékben (náluk négy évvel később, átlagosan 27,7 éves korukban történt ez meg) SIKER SIKERTELENSÉG, ELÉGEDETTSÉG ÉS AZ ÉLETUTAK ÖSSZEFÜGGÉSEI A következőkben arra a keressük a választ, hogy van-e különbség a magukat sikeresnek illetve sikertelennek tartó hallgatók között az életesemények bekövetkezésének arányában és időpontjában. Hogy ezt megvizsgálhassuk, elkészítettünk egy elégedettségi, vagy más néven sikerességi mutatót. A kutatás kérdőívében egy speciális kérdéssor arra vonatkozott, hogy a végzett hallgatók mennyire elégedettek bizonyos dolgokkal. Hét szempontot értékeltek egy ötfokozatú skálán: partnerkapcsolataikat, baráti kapcsolataikat, munkavállalási lehetőségeiket, tanulási, önképzési esélyeiket, jelenlegi életszínvonalukat, személyes életterveik megvalósításának esélyeit, jövőbeli kilátásaikat. A kapott pontszámok összegzett átlagát számítottuk ki minden válaszadónk esetében, így ez az aggregált átlagérték alkotja a válaszadó sikerességi mutatóját (eredményeinket lásd az 5.4. táblázatban). 65

66 Az új változó mentén öt csoportot (az ötödöket ) különítettük el, majd a felső ötödöt a sikeresnek ( az átlagnál jóval elégedettebbnek ) illetve az alsó ötödöt sikertelennek (vagy az átlagnál jóval elégedetlenebbnek ) neveztük 53. Megjegyezzük, hogy a felső ötödbe szignifikánsan nagyobb valószínűséggel kerülnek a fővárosiak, a tudományos minősítéssel rendelkezők, a második generációs értelmiségiek, azok, akiknek nincs még gyermeke (ez alól kivételt képeznek azok a harmincas éveikben járók, akik saját háztartást vezetnek, és még nincs gyermekük). Az alsó ötödbe kerülést valószínűsítő faktorok: falusi élet, főiskolai diploma, ha nő a megkérdezett, illetve a Wesley volt hallgatói között is relatíve nagyobb arányban találkozhatunk velük táblázat: Mennyire elégedett élete alakulásával? (átlagértékek az ötfokozatú skálán) Mennyire elégedett Átlag partnerkapcsolataival 4,06 baráti kapcsolataival 4,36 munkavállalási lehetőségeivel 3,33 tanulási, önképzési lehetőségeivel 3,69 jelenlegi életszínvonalával 3,44 személyes élettervei megvalósításának esélyeivel 3,55 jövőbeli kilátásaival 3,54 Összesített átlag 3,71 TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) A két elkülönített csoport esetében vizsgáltuk meg az életút-beli különbségeket. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy egyáltalán felfedezhető-e valamilyen lényeges (szignifikáns) eltérés az egyes életesemények bekövetkezési gyakorisága illetve időzítése tekintetében. A következő ábránk révén nyomonkövethető az egyes események előfordulási gyakoriságának eltérése (százalékban) a sikeres és a sikertelen csoportok esetében (lásd az 5.9. ábrát 54 ) Az alsó és a felső ötöd meghatározása: az alsó ötödbe azok kerültek, akik összesített átlagértéke (a siker mutatójuk ) a 20. percentilis (3,2857 érték) alá esett; a felső ötödbe azok, akik átlagértéke a 80. percentilist (4,1429 értéket) meghaladta. A bemutatott százalékértékek kiszámítása: minden életesemény csoportonkénti előfordulási gyakoriságát kivontuk egymásból (a sikertelenekéből a sikeresekét így a negatív értékek azt mutatják, hogy a sikeresek körében hány százalékkal nagyobb arányban fordult elő az adott életesemény a vizsgálat időpontjáig). 66

67 teljes állást vállalni gondoskodik magáról elköltözni a szülői háztól partnerrel együtt élni megházasodni saját lakásba költözni munkanélkülivé válni elveszíteni állását apa/anya lenni befejezni tanulmányait különélni, elválni további gyermek újra együtt élni, újraházasodni 5.9. ábra: Az egyes életesemények bekövetkezésének arányeltérései aszerint, hogy mennyire sikeres (pozitív értékek: a sikerteleneknél nagyobb arányban fordul elő; százalékokban) 20,0 17,1 15,0 10,0 10,0 5,0 0,0-5,0-10,0 0,9-5,3-5,7-6,4 1,8-0,8 4,0-2,0 0,2-15,0-11,7-11,1 TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=676) Az ábrán időrendben követik egymást az egyes életesemények (a teljes minta bekövetkezési átlagértékei alapján a pozitív értékek azt jelentik, hogy a sikerteleneknél az adott esemény nagyobb gyakorisággal fordult elő a kérdezés időpontjáig, mint a sikereseknél ). Megfigyelhető, hogy az utak az életesemények első felében válnak igazán ketté: a mai elégedettség az öngondoskodás, az önálló egzisztencia, a partnerkapcsolat, majd házasság, a saját lakás megszerzésének nagyobb arányával hozható összefüggésbe. Ellenkező tendenciák figyelhetőek meg azaz az elégedetlenséget valószínűsíti a munkahely elvesztésének, a munkanélkülivé válásnak a gyakoribb előfordulása. Nem igazán hozható összefüggésbe viszont az elégedettséggel a különélés, a válás gyakorisága (létezik a jó válás ), de a második gyerek, vagy az újabb házasság sem. Mindezek azt erősítik meg, hogy a családi élet vargabetűi (kudarcai?) nem feltétlenül járnak együtt a közérzet romlásával annál inkább a munka világában elszenvedett kudarcok. Meglepő módon az iskola befejezésének gyakorisága sem mutat szignifikáns eltéréseket. A következő ábrán az egyes életesemények bekövetkezésének időzítését vizsgáljuk meg a két elkülönített csoport esetében (lásd az ábrát). 67

68 szakmáját eldönteni teljes állást vállalni gondoskodik magáról elköltözni a szülői háztól partnerrel együtt élni megházasodni saját lakásba költözni munkanélkülivé válni elveszíteni állását apa/anya lenni befejezni tanulmányait különélni, elválni további gyermek újra együtt élni, újraházasodni ábra: Az egyes életesemények bekövetkezésének időbeli eltérései aszerint, hogy mennyire sikeres (pozitív értékek: a sikerteleneknél hamarabb történik meg; években) 3,0 2,0 1,0 0,0-1,0 0,9 0,2-0,2 0,0-0,6-0,8 0,1 0,9 1,3-0,8 1,8 0,4-2,0-2,1-3,0-3,0-4,0 TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=676) Itt is hasonló módon az előző ábránkhoz a bekövetkezések általános idősorrendjében tekinthetjük át a különbségeket (a pozitív értékek azt jelzik, hogy ezek az események a sikerteleneknél hamarabb következnek be). A sikeresek esetében megfigyelhető a pályaválasztás későbbi időzítése (közel egy évvel), ugyanakkor nem csak nagyobb gyakorisággal élnek párkapcsolatban (partnerrel, házastárssal) kevésbé sikeres sorstársaikhoz képest, hanem ezek az életesemények érzékelhetően hamarabb is következnek be náluk. Ha viszont előfordul a munkájuk elvesztése (kisebb arányban, mint a másik csoportnál lásd fentebb), az idősebb korukban éri el őket. További sajátosságuk, hogy hamarabb fejezik be tanulmányaikat (az arányeltérések nem voltak szignifikánsak), viszont fiatalabb korukban vállalkoznak gyermekekre (megfigyelhető ez az elsőszülött és a további gyermekek időzítésénél is). Ha különélésre, válásra kerül a sor, az valamivel idősebb korukban érinti őket, viszont sokkal (három évvel) hamarabb építenek újabb kapcsolatot. Úgy tűnik (főleg az utóbbi adatsor alapján), hogy tetten érhetőek olyan életút-beli különbségek, amelyek valamiféle magyarázatot adhatnak a, sikerekre-kudarcokra, a jelenlegi elégedettségre. Vannak nyilvánvaló összefüggések is a siker összekapcsolódik a munkanélküliség kisebb gyakoriságával, a párkapcsolat nagyobb valószínűségével, de igen tanulságosak az időzítésbeli különbségek. Szemmel láthatóan nem mindegy például, hogy ki mikor válik munkanélkülivé (a későbbi szembesülés a munka elvesztésével talán kisebb megrázkódtatást 68

69 okoz), a korábbi kapcsolatépítésnek (partneri, házastársi viszonyban), a relatíve előre hozott gyermekvállalásnak, de még a késleltetett szakmaválasztásnak is lehetnek jótékony hatásai AZ ÉLETUTAK ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉSE (IFJÚSÁG 2004) Az adatainkat más felmérésekkel is összehasonlíthatjuk. Az Ifjúság 2004 kutatás, bár koncepciója más, de alkalmas néhány sajátosság megállapítására, hiszen itt is életesemények bekövetkezésére és a bekövetkezések időpontjaira kérdeztek rá. A teljes ifjúságra vonatkozó adatokból az ún. főállású hallgatókat elemezték 55, külön a nappali tagozatos egyetemisták és főiskolások körében. Úgy egészítettük ki adatainkat az összehasonlíthatóság kedvéért, csak a nappali tagozaton végzetteket válogattuk le, különválasztottuk az egyetemi végzettséggel rendelkezőket a főiskolai diplomásoktól és egy ábrára kerültek az egyes események bekövetkezésének arányai, időpontjai, valamint a tervezett bekövetkezés időpontjai is. Az ábra mutatja a nappali tagozatos főiskolás kérdezettek adatait (a részmintánk elemszáma 676 fő) ábra: Egyes életesemények bekövetkezésének aránya (százalékok), időpontja és tervezett időpontja (évek) Főiskolások - nappali tagozaton végeztek TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=676) Sajnos a feltett kérdések nem egyeznek meg teljes mértékben (vizsgálati koncepciónkból és a két populáció életkori eltéréseiből eredően), de így is vizsgálni tudunk néhány életeseményt. Összehasonlítható adataink a pályaválasztással, az állandó partnerrel való együttéléssel, a saját lakással, a teljes állás betöltésével, a tanulmányok befejezésével, és a gyermekvállalással kapcsolatban állnak a rendelkezésünkre. A szakmaválasztás az Ifjúság 2004 kérdezettjeinek esetében magasabb arányban, és hamarabb megtörtént, vagy fog bekövetkezni a terveket is figyelembe véve. A tanulmányok befejezésével kapcsolatos adatok is hasonló jellegzetességet 55 Kabai Imre: A magyar egyetemisták és főiskolások életútja, élettervei 2004-ben. In: Somlai Péter et al

70 mutatnak, bár a különbség sokkal nagyobb. A bekövetkezés aránya a 2004-es kérdezés alkalmával 20% volt, míg a mi kutatásunk 0,9%-os arányt mutatott. A teljes állás tekintetében a fenti tendencia megváltozik. A volt hallgatóink 40,1%-a vállalt már teljes állást, a korábbi kérdezés alkalmával csak 26,1%-os volt azok aránya, akiknél ez már megtörtént. Állandó partnerrel a mi vizsgálatunk esetében válaszadóinknak több mint fele élt együtt. Az összehasonlító adatsorban ez az arány 36,2% volt, viszont a bekövetkezés és a tervezett időpont is korábbra tolódott 2 évvel. A saját lakásba költözés közel kétszer nagyobb arányba történt meg a mi válaszadóink körében, és hamarabb négy évvel. A nappali tagozaton egyetemi diplomát szerzettek (lásd az ábrát) esetében a részmintánk mindössze 298 főre csökkent, miután csak az ELTE ÁJK-n végzettek közül is a politológusokat és a jogászokat vehettük figyelembe ábra: Egyes életesemények bekövetkezésének aránya (százalékok), időpontja és tervezett időpontja (évek) Egyetemisták nappali tagozaton végeztek TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=298) Jelentős eltérések vannak a bekövetkezési arányok tekintetében itt is általában az Ifjúság 2004 kutatásban résztvevők javára, és az események is hamarabb következtek be ott a legtöbb esetben. Azonban a különbségek esetenként sokkal nagyobbak. A szakma eldöntése az országos reprezentatív adatfelvétel esetében 95,7%-ban történt meg, míg a végzett hallgatóinknál 86,9%-ban. Ez az eltérés a két csoport között a tanulmányok befejezésével kapcsolatban 17,4%. Korábban történik meg a pályaválasztás majdnem egy évvel a diplomásoknál, viszont ha még nem döntöttek róla, akkor a tervek szerint két és fél évvel később következik be, mint az Ifjúság 2004 kutatásban résztvevőknél. Nagyobb arányban léptek be a munkaerőpiacra a főállású egyetemisták közel 10%-kal, mint a végzett hallgatóink, viszont egy évvel később tették meg ez a lépést. A tervekben ez a késés közel 6 évre növekszik. 70

71 Állandó partnerrel az általunk kérdezettek 51,7%-a élt már együtt, míg a másik kutatásnál ez az arány csak 38%. Viszont mind a megvalósulás, mind a tervezés tekintetében korábban döntöttek az első adatfelvétel válaszadói (az előbbi esetben 3 évvel, utóbbi esetben 2,5 évvel). Saját lakással a főállású egyetemisták 32,6%-ban rendelkezetek 2004-ben, a mi vizsgálatunknál azonban egyharmadára csökken ez az arány (11,2%). A bekövetkezés időpontjában is a alacsonyabb értékeket mértek a korábbi vizsgálatban: 20,7 évesen valósult meg, illetve 26,3 éves korukra tervezik; míg végzett hallgatóinknál ezek az életesemények bekövetkezésüket tekintve 25,2 illetve a tervek szerint 29,4 évre tolódnak ki. A gyermekvállalás tekintetébe a legnagyobbak a különbségek a két vizsgálati eredmény között, hasonlóan a főiskolások körében tapasztaltakhoz. A bekövetkezési arányok 27%-nál magasabb eltérést mutatnak, ebben az esetben is a 2004-ben kérdezetteknél regisztrálták a nagyobb értéket. Az időpontokban azonban meglepő adatokkal találkozhatunk: hamarabb vállaltak gyermeket a mi válaszadóink, viszont ha még nem született gyermekük, akkor nagyon sokára, 41 éves korukra szeretnék időzíteni ezt az életeseményt, míg az Ifjúság 2004 kutatás alanyai nem akarnak ilyen sokat várni a gyermekük születésre, ha még nem következett be, 28,2 éves korukra tervezik. Éppen csak felvillantottunk néhány olyan jellegzetes különbséget, amelyek elsősorban abból eredeztethetőek, hogy az Ifjúság 2004 kutatás során a jelenlegi nappali tagozatos ( főállású ) hallgatókat kérdezték meg, míg a mi mintánkból azokat vetettük össze velük, akik 2001 és 2006 között végeztek nappali tagozaton a kiválasztott öt intézmény valamelyikében ÉLETTERVEK Összehasonlító elemzéseink után a következőkben visszatérünk a kutatásunk teljes mintájára, és azt vizsgáljuk meg, hogy az öt intézmény végzett hallgatóinak hogyan alakulnak a jövőjükre vonatkozó személyes elképzeléseik. A következő ábra (lásd az ábrát) az összes általunk megkérdezett személyes elképzeléseit mutatja be legalább is azokban a kérdésekben, amelyek szerepeltek a kérdőívünkben 56. A válaszolók abban voltak a legbiztosabbak, hogy elutaznak külföldre a következő 5 évben, ez az arány 68,4% volt. A külföldi munkavállaláshoz már közel sem állnak ennyire pozitívan a kérdezettek: 48%-uk egyáltalán nem vállalkozna rá, 40,9%-uk talán, és csupán 7,7% mondja azt, hogy biztosan megpróbálkozik vele. A volt hallgatók legmagasabb arányban a külföldi tanulás lehetőségét utasították el (72,3%-kal), és csak 24,3 % lát lehetőséget arra, hogy megismerkedjen a külföldi oktatási rendszerek valamelyikével. Továbbtanulni azonban 32,3% biztosan fog, további 41,5%-uk pedig lehetségesnek tartja. 56 A kérdés a következőképpen hangzott: Vannak-e olyan személyes elképzelései, amelyeket a következő öt évben szeretne megvalósítani? Az ábrán látható 12 kérdés szerepelt, a válaszadóink a biztosan, a talán és a nem kategóriák közül választhattak minden esetben. 71

72 5.13. ábra: Személyes elképzelések a következő öt évre (százalékok) külföldi utazás 2,2 68,4 22,0 7,4 szakmai sikerek 2,6 60,6 32,9 3,9 családalapítás/változtatás 3,3 39,0 29,3 28,3 lakás építése, vásárlása, cseréje 3,1 33,2 31,6 32,1 munka(hely) szerzés/változtatás 3,2 32,9 34,0 29,9 (további) gyerek vállalása 5,1 32,5 31,4 30,9 továbbtanulás, újabb szakmaszerzés 2,6 32,3 41,5 23,6 lakásfelújítás, bővítés, modernizálás 2,9 31,3 29,9 35,9 autóvásárlás 2,3 30,0 33,2 34,5 vállalkozás indítása, saját vállalkozás 3,1 12,8 33,3 50,8 külföldi munkavállalás 3,5 7,7 40,9 48,0 külföldi tanulás 3,43,1 21,2 72,3 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100% NT/NV biztosan talán nem TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Optimizmusukra vall, hogy kétharmaduk biztosra veszi : sikereket fog elérni a munka világában, egyharmada viszont még csak az állásszerezést, vagy módosítást fontolgatja. A volt hallgatók 12,8%-a önálló vállalkozás indítását tervezi, és további 33,3%-a fontolgatja ezt a lehetőséget. A családdal kapcsolatban két személyes elképzelést minősítettek a hallgatók. Az egyik a családalapításra illetve változtatásra vonatkozott. Biztosan változtatni fog a családi állapotán 39,0%, ugyanakkor 29,3 % a bizonytalankodók aránya, és 28,3 %-a a megkérdezetteknek nem remél változást. A másik megállapítás, amit értékelniük kellett az alapján, hogy az életterveik között szerepel-e, a gyermekvállalásra vonatkozott. A megkérdezettek 63,9%-a fontolgatja gyermek vállalását az elkövetkezendő 5 évben (közülük 32,5% biztosra veszi, hogy gyermeke születik), és a válaszolók kevesebb, mint harmada, aki teljesen kizárja ennek lehetőségét. Három elképzelést nem vizsgáltunk még: ezek az autóvásárlást, a lakás vásárlását (cseréjét, építését), és a lakás modernizációját (felújítását, esetleg bővítését) érintik. Ezeknek az életminőséget javító tényezőknek az esetében nagyjából egy harmad arányban oszlanak meg a válaszok: mindhárom kérdésben hasonló arányú a biztos, a talán és a nem válaszok aránya. 72

73 A következő ábráink intézményenkénti bontásban mutatnak be néhányat a fentiek közül: az első révén a külföldi munkavállalással kapcsolatos elképzeléseket elemezhetjük, majd a továbbtanulást, a külföldön tanulást, a szakmai sikereket, és végül a gyermekvállalást elemezhetjük. A következő ábra (lásd az ábrát) adataiból az derül ki, hogy a külföldi munkavállaláshoz való kedv sehol sem túl nagy ábra: Személyes elképzelések a következő öt évre: munkavállalás külföldön intézményenként (százalékok) Összesen 3,5 7,7 40,9 48,0 AVKF 1,83,1 34,4 60,7 BMF 3,0 9,5 46,4 41,1 ELTE ÁJK 5,0 5,7 40,5 48,7 WJLF 1,93,8 30,8 63,5 4,1 9,1 31,9 54,9 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100% NT/NV biztosan talán nem TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Relatíve a és a BMF esetében a legmagasabb ez az arány, de itt sem éri el a 10%-ot. A bizonytalankodók jóval többen vannak minden intézménynél, bár itt is a BMF-en végzettek az elsők a 46,4 %-os aránnyal. A WJLF-en és az AVKF-en diplomát szerzők azok, akik közül a legtöbben egyáltalán nem próbálkoznának külföldi munkavállalással, arányuk 63,5 % és 60,7 %. Ennek feltételezhetően az az oka, hogy ők az idősebb korosztályhoz tartoznak, és sokuknak van már családjuk, emiatt pedig nehezebb lenne külföldön egzisztenciát teremteniük. Egyébként az életkor szerinti eltérések rendkívül jelentősek: miközben a évesek 9,7%-a biztosra veszi a külföldi munkavállalást, a 40. életévüket betöltöttek körében mindössze 1,8% ez az arány. Magasabb az átlagnál a vállalkozószellem a gyermekteleneknél (közülük is azoké, akik még partner nélkül élnek szüleiknél: 15,6%-uk gondolja biztosnak ), a vidéki kisvárosokban élőknél és a második- illetve többedik generációs diplomásoknál. Konkrétan a nemzetközi kapcsolatok szakán végzett hallgatók körében tapasztaltuk a legnagyobb vállalkozókedvet: itt 17,1% akar az elkövetkezendő öt éven belül külföldön munkát vállalni. 73

74 A következő ábráról (lásd az ábrát) az olvasható le, hogy meglepően magas azoknak az aránya, akik szeretnének további tanulmányokat folytatni, újabb szakmát szerezni ábra: Személyes elképzelések a következő öt évre: továbbtanulás intézményenként (százalékok) Összesen 2,6 32,3 41,5 23,6 AVKF 0,9 43,3 37,9 17,9 BMF 2,1 26,8 45,9 25,1 ELTE ÁJK 3,6 30,6 35,6 30,2 WJLF 1,9 38,5 38,5 21,2 3,8 41,5 39,9 14,8 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100% NT/NV biztosan talán nem TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Közülük is kiemelkednek a -en és az AVKF-en végzettek. Körükben 14,8 és 17,9% azoknak az aránya, akik egyáltalán nem szeretnének továbbtanulni, és a biztosan továbbtanulók száma meghaladja a 40%-ot. Az ellenpólust a BMF-en és az ELTÉ-n végzett diákok képviselik. Az utóbbiak 30,2%-a egyáltalán nem akar továbbtanulni, míg a műszaki főiskolát végzetteknél a legkisebb azoknak a száma, akik biztosan újra belépnek az oktatási rendszerbe. Szakok szerint a legmagasabb arányt a politológusoknál regisztráltunk (59,1%), de átlag fölötti a humánerőforrás menedzsereinél is. A legkisebb értékeket az ELTE ÁJK társadalombiztosítási szakon diplomát szerzetteknél és a BMF könnyűipari mérnökeinél találtunk (alig éri el itt a 15%-ot). Átlag fölött ambiciózusak viszont a nők, az első generációs értelmiségiek és azok, akik egyedül élnek gyermek nélkül saját háztartásukban (a szinglik?). Eltérő a jelenlegi végzettségük szintje szerint is az arányok: míg a PhD fokozattal rendelkezők 41,4%-a biztosra veszi, hogy továbbtanul a következő öt évben, addig a főiskolai diplomával rendelkezőknél csupán 29,7% ez az érték (az egyetemi diplomával rendelkezők a két szélsőérték között helyezkednek el 37,4%-kal). Az ábrán azt vizsgálhatjuk, hogy milyen mértékben vállalkoznának a megkérdezettek arra, hogy külföld legyen a további tanulás helyszíne. 74

75 5.16. ábra: Személyes elképzelések a következő öt évre: tanulás külföldön intézményenként (százalékok) Összesen 3,43,1 21,2 72,3 AVKF 0,4 0,9 19,2 79,5 BMF 3,52,5 21,5 72,6 ELTE ÁJK 5,0 5,0 25,3 64,0 WJLF 1,9 1,9 7,7 88,5 3,1 3,1 18,5 75,2 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100% NT/NV biztosan talán nem TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Érdekes, hogy bár az ELTE ÁJK diplomásai között a legmagasabb a továbbtanulást elutasítók aránya, ennek ellenére ők azok, akik leginkább vállalnák a határon túli oktatási rendszer kipróbálását: 31 % lát rá lehetőséget az elkövetkezendő öt éven belül (ezen belül is a politológusok aktivitása a legmagasabb: közülük 11,1% veszi biztosra). A főiskolák végzett hallgatói már sokkal kevésbé aktivizálhatóak ebben a kérdésben. A teljes elutasítás arány nagyon magas, ezek közül is kiemelkedik a WJLF-es megkérdezettek 88,5 %-a. Talán nem annyira meglepő, hiszen mint azt korábban láthattuk a külföldi munkavállalás az ő terveik között szerepelt a legkisebb arányban. Jellegzetesen felülreprezentáltak egyébként a biztos kategóriában a tudományos fokozattal rendelkezők (17,9%-kal), de átlag fölötti a vizsgált érték a legfiatalabbaknál, a fővárosban élőknél, azoknál, akiknek még nincs gyereke (elsősorban a szüleinél magányosan élőkre igaz ez), illetve átlag fölött aktívak a második és többedik generációs értelmiségiek is. A következő ábra (lásd az ábrát) adatainak igen optimista üzenete van: végzett hallgatóink közül sokan bíznak abban, hogy biztosan lesz részük szakmai sikerekben. 75

76 5.17. ábra: Személyes elképzelések a következő öt évre: szakmai sikerek intézményenként (százalékok) Összesen 2,6 60,6 32,9 3,9 AVKF 1,3 46,7 43,1 8,9 BMF 2,0 66,3 29,2 2,6 ELTE ÁJK 3,4 62,2 31,7 2,7 WJLF 1,9 46,2 44,2 7,7 4,1 54,7 36,2 5,0 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100% NT/NV biztosan talán nem TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) A rendkívül magas 60,6%-os összesített átlagérték a pozitív póluson és a 3,9%-os a másikon hűen kifejezi, hogy a friss diplomások számtalan nehézségeik ellenére is (erről szólnak könyvünk más fejezetei) alapvetően nagy bizalommal tekintenek az elkövetkező öt év elé. Azért itt is vannak jelentősebb különbségek. Természetesnek vehetjük, hogy a legfiatalabbak, a BMF és az ELTE-ÁJK volt hallgatói vágynak a leginkább a szakmai sikerekre, akarnak bizonyítani, hiszen ők léptek be legkésőbb a munkaerőpiacra. A bizonytalankodókat is belevéve, 97 % feletti azok aránya, akik a nagy reményekkel tekintenek a következő öt év elé. A WJLF és AVKF volt hallgatói relatíve a legpesszimistábbak a karrierjük felíveltetését illetően (bár megjegyezzük, hogy egyik esetben sem haladja meg a 10%-ot azok aránya, akik eleve kizárják ezt a lehetőséget). A WJLF esetében ez megmagyarázható azzal, hogy ők középkorúak, nagyrészt családosak, és náluk már nem a munka, hanem a magánélet van előtérben. Azonban ha csak a korral hoznánk összefüggésbe a fenti eredményeinket, ebből az következne, hogy a diplomásai között is magas lenne a pesszimisták aránya de ez nem így van. Ezek alapján azt feltételezhetjük, hogy a mentalitás és az egyéni értékrend is nagy szerepet játszik a válaszokban. Adataink egyébként azt mutatják, hogy elsősorban a férfiak, a legfiatalabbak, a fővárosiak és a PhD fokozattal rendelkezők optimisták. Szakok szerint az ELTE politológusainál kimagasló értéket regisztráltunk (77,8%-uk biztos szakmai sikerében), őket követik a BMF könnyűipari mérnökei (71,0%-kal). Az ellenkező póluson az AVKF szociálpedagógusai és hitoktatói találhatók (40% körüli értékekkel). Életciklus szerint a szüleinél magányosan élő fiatalok körében a legnagyobb a szakmai sikerek reménye (közelíti a 70%-ot). A tanulás és a munka világa után végül a családdal kapcsolatos elképzeléseket szeretném részletesebben ismertetni, azon belül is a legfontosabbat, a gyermekvállalási szándékokat elemezhetjük a következő ábrán (lásd az ábrát). 76

77 5.18. ábra: Személyes elképzelések a következő öt évre: (további) gyermek vállalása intézményenként (százalékok) Összesen 5,1 32,5 31,4 48,0 AVKF 2,2 43,8 28,1 25,9 BMF 5,4 32,6 35,3 26,7 ELTE ÁJK 6,6 27,7 32,3 33,4 WJLF 1,9 17,3 25,0 55,8 5,0 33,3 22,6 39,0 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100% NT/NV biztosan talán nem TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Összességében a végzett hallgatóink egyharmada gondolja úgy, hogy az elkövetkező öt évben vállalkozik az első vagy a következő gyermekre, további egyharmaduk még hezitál, míg kategórikusan 30,9%-uk zárja ki ennek lehetőségét (további 5,1%-uk nem tudott vagy nem akart válaszolni kérdésünkre). Azok körében tapasztaltuk a legerősebb elhatározást, akik már önálló háztartásban élnek partnerükkel és még nincs gyerekük (50,3%-uk akar ezen a helyzeten változtatni a közeljövőben). Érzékelhetően magasabb a nők körében a gyermek utáni vágy (36,3%). Érdekes módon a harmincas éveikben járók között éppen akkora a biztos választ megjelölők aránya, mint a huszonéveseknél (37% körüli értékek), miközben a 40. életévüket betöltöttek legtöbbje már lezártnak tekintik ebből a szempontból életét (2,2%-uk biztosan vállalkozik gyermekre, míg 9,0%-uk elképzelhetőnek tartja a következő években). A fentiekkel összefüggésben értelmezhetőek a fenti intézményenkénti arányeltérések. A WJLF-en végzettek több mint fele semmiképpen sem vállalna gyermeket, és ezt nagyobbrészt magyarázza koruk (ami átlagosan 37 év). Viszont a legnagyobb mértékben nem a legfiatalabb végzettek, a BMF-esek szeretnének gyermeket, hanem a 31,5 átlagéletkorú AVKF-esek. Az ELTE- ÁJK-n diplomázottak között pedig a legkisebb azok aránya, akik biztosan gyermeket fognak vállalni, annak ellenére, hogy az ott végzettek átlagéletkora a második legalacsonyabb. 77

78 6. FEJEZET: AZ ÁLLÁSKERESÉS NEHÉZSÉGEI A DIPLOMÁSOK KÖRÉBEN LÉNÁRT ZSÓFIA WINKLER MÓNIKA HORVÁTH ESZTER 6.1. BEVEZETÉS A pályakezdőknek egyre inkább fel kell készülniük arra, hogy a munkaerőpiacon esetleg jól csengő, neves intézményekben szerzett diplomájuk ellenére is akadályokba ütköznek elhelyezkedésük során. Ennek fő oka lehet az egyre nagyobb számban kibocsátott, így óhatatlanul is elértéktelenedő diploma. A végzett hallgatóknak számításba kell venniük azt is, hogy akár hosszú hónapokig sem találnak a végzettségüknek megfelelő állást 57, illetve ha találnak, előfordul, hogy jelentős kompromisszumokat kell kötniük. Húsz évvel ezelőtt még szinte garantált volt a diplomás pályakezdők számára a kielégítő jövedelemmel társuló, biztosnak mondható munkahely megtalálása. Mára ez a helyzet gyökeresen megváltozott. A befektetett humánerő-tőke nem térül meg automatikusan a munkaerőpiac befogadóképességének korlátaiból következően. Megdöbbentően nagy azon fiatalok aránya, akik munkanélkülinek mondják magukat: számuk meghaladja az 50 ezret 58. A hivatalosan nyilvántartott munkanélküliek körében az iskolázottabbak aránya még alacsony, de egyes vizsgálatok alapján valószínűsíthető, hogy a diplomás munkanélküliek száma a valóságban háromszor-négyszer is nagyobb lehet, mint amit a hivatalos felmérések mutatnak. A felsőfokú végzettségűek ugyanis az átlagnál ritkábban jelentkeznek a foglalkoztatási szolgálatoknál. A helyzet kialakulásáért több tényező is felelős. Egyrészt a felsőoktatási intézmények ontják magukból a diplomásokat (a jelenség az utóbbi tíz évben vált igazán jellemzővé) 59. Másrészt a felsőoktatás előtt álló fiatalok sokszor nincsenek tisztában a munkaerő-piaci lehetőségekkel, vagyis azzal, hogy az érdeklődési körön túl milyen szempontokat vegyenek figyelembe a választásnál. Ez például a különféle divatszakmák (pl. a menedzserek, marketingesek) utóbbi időkre igen jelentős túltermelésében mutatkozik meg 60. A munkapiac igényei gyorsan, mondhatni hektikusan változnak. Aki ott eredményes akar lenni, annak leginkább rugalmasnak kell lennie, a vágyakat, terveket, stratégiákat kell a lehetőségekhez igazítania. A divatszakmák többségében amelyek általában kelendőek költségtérítéses képzés keretében is nem mindig a piaci elvárásoknak, hanem a továbbtanulni szándékozó diákok, illetve a (gyermekeik vágyait kielégíteni akaró, a témában laikusnak számító) szülők igényeinek igyekszik megfelelni az oktatási kínálat. Tengernyi szak indításánál az intézmények a bemenetnél jelentkező keresletre (ezáltal elsősorban a bevételre) koncentrálnak, és nem törődnek a kimeneti oldalon jelentkező foglalkoztatói igényekkel, tehát a diploma piaci értékét figyelmen kívül hagyják. De a normatív alapú finanszírozási rendszer is arra ösztönzi a felsőoktatási intézményeket, hogy minél nagyobb létszámot biztosítsanak maguknak az állami keretből, és ezeket a helyeket maradéktalanul be is töltsék. Nem számít tehát, hogy milyen tudásszintű hallgatók jelentkeznek, hiszen immáron nincs előre meghatározott felvételi pontszám-minimum, hanem az adott évi felhozatal alapján, az utolsó bekerülő után húzzák meg a ponthatárt, feltöltve így a keretszámokat. 57 Tóth Sándor: Pályakezdők munkaerőpiaci helyzete Forrás: Letöltés ideje: Tóth, Tóth, Tóth Sándor: Felsőoktatási feketelista Forrás: Letöltés ideje:

79 Érzékelhető változások indultak meg a rendszerváltás után a humán piac terén, a fent említett tényezők következtében, s e folyamat máig is tart. Míg 1989 előtt túlzottan is a műszaki oktatásra fektették a hangsúlyt, elhanyagolva a humán jellegű képzést 61, addig az ezredforduló környékén csökkent az iparban, a banki és biztosítási szférában foglalkoztatottak aránya, növekedett viszont a közigazgatásban és az oktatásban foglalkoztatottaké 62. Napjainkban viszont a mérnökök és az informatikusok, továbbá a logisztikai szakemberek iránt nőtt meg a munkaerőpiac kereslet 63. Mindent egybevéve megállapítható, hogy a felsőoktatási rendszer már jó ideje nem a gazdaság igényeihez illeszkedve képzi hallgatóit 64. Kis túlzással ma már mindenkit felvesznek a főiskolák, illetve egyetemek és diplomát adnak a kezükbe, de a továbbiakban az intézmények nem foglalkoznak a hallgatóik sorsával. Azaz az egyénre bízzák, hogy a kapott papírral miként boldogul, vagyis talál-e a végzés után munkahelyet. Emiatt egyes intézmények esetén a kikerülő hallgatók tudásszintje és tudástartalma, ez által a diploma értéke nem éri el a felvevő piac, illetve a foglalkoztató cégek által elvárt szintet. Azzal, hogy az elmúlt években megnőtt a munkáltatók diplomás munkaerő iránti kereslete, egyenes arányban elszaporodtak a felsőoktatási intézmények és szakok. Hatalmas különbségek alakultak ki a különböző főiskolákon és az egyetemeken megszerezhető diplomák között. Egy friss tanulmány 65 megállapítása szerint, éppen emiatt nem csökken (és várhatóan a közeljövőben sem csökken majd) a kereslet az igazán magas színvonalú felsőoktatási intézmények nagy piaci értéket képviselő diplomái iránt. Egyes nagyvállalatok gondosan válogatott lista segítségével szűrnek pályázóik között, elsősorban diplomájuk megszerzésének helye alapján. A munkáltatók jelentős része nem tesz számottevő különbséget az egyetemi és főiskolai diplomák között. Sokkal inkább a munkakör jellege illetve az ismeretek gyakorlatban való alkalmazhatósága határozza azt meg, hogy melyik diploma felel meg jobban. Ugyanakkor minőségi különbséget tesznek az intézmények között. Vannak bizonyos készségek, kompetenciák és tulajdonságok, amelyek nagyon fontosak egy állás betöltésekor. A munkaadók elvárása szerint egy pályakezdő személyiségjegyei között a jó kommunikációs készség, a megfelelő csapatmunkára való alkalmasság a legfontosabb. Ugyancsak elengedhetetlen az idegennyelv-tudás, számítógépes ismeretek megléte, és nem utolsó sorban a precíz munkavégzés képessége. Emellett fontosnak tartják még a jó szervezőkészséget, valamint a szakmai gyakorlatot 66. Nem csupán nálunk, világszerte hasonló gondokkal küszködnek a fiatal pályakezdő diplomások, de vannak jellegzetes különbségek. Az Egyesült Államokban pl., sokkal körültekintőbbek és tudatosabbak a felsőoktatás előtt álló fiatalok, amikor szakma és intézmény kiválasztásáról döntenek 67, Szlovákiában pedig még jelenleg is hatalmas az igény a diplomás munkaerőre 68. Az egyébként is nehéz helyzetben lévő fiatal diplomások esélyein a nyugdíjkorhatár emelkedése sem javít, hiszen ez által csökken a megüresedő állások száma. További elhelyezkedési nehézségeket okoz, hogy nem ritkán az alapvető tudásanyag hiányzik a hazai álláskeresőknél. Annak ellenére, hogy a nyelvtudás ma már az állások igen nagy hányadához elengedhetetlen, sajnos Néda Árpád: Miért Bologna? És Hogyan? Forrás: Letöltés ideje: Forrás: Galasi Péter: Fiatal diplomások életpálya-vizsgálata. In: Kolosi Tamás - Tóth István György - Vukovich György (szerk.): Társadalmi Riport TÁRKI, Budapest, Doór Zoltán: Mérlegen a szakmák. Pályacsúcs Magazin, Forrás: Letöltés ideje: Tóth, Csak az értékes diploma a nyerő. Forrás: Gazdaság- és Vállalkozáselemző Intézet (GVI); Forrás: Letöltés ideje: Forrás: Diplomás pályakezdők helyzete és kilátásai az üzleti szféra munkaerőpiacán Letöltés ideje: Tóth, Berda Éva et al: Diplomával a munkaerőpiacon. Felsőoktatási Kutatóintézet, Budapest, Forrás: Letöltés ideje:

80 nem büszkélkedhetnek túl sokan kiemelkedő nyelvi ismeretekkel. A tíz évvel ezelőtti helyzethez képest ma valamivel jobb eredményekről lehet beszámolni e téren. A valamilyen szintű idegennyelv-ismerettel rendelkezők aránya a évesek körében 42%-ról 65%-ra, a nyelvvizsgával rendelkezőké 14%-ról 28,4%-ra emelkedett 69. A fiatalok hiányos vagy épp nem lévő nyelvtudása valószínűleg sok esetben iskolai, tanítástechnikai problémákra utal. Biztos nyelvtudás nélkül azonban bizonyos, hogy a szükséges kiemelkedő szakmai tudás megléte sem segít a munkahely elnyeréséhez. "Mivel, például a logisztikai cégek állandó kapcsolatban állnak a különböző külföldi partnervállalatokkal, a kiváló nyelvtudás az elsődleges elvárás a munkavállalók felé a szakma minden területén. Egy vagy két idegen nyelv ismerete nélkül a megfelelő szakmai tudás, illetve a szakirányú végzettség ellenére is problémás az elhelyezkedés" 70. A KSH egyik legutóbbi tanulmánya szerint 71 a munkatapasztalattal rendelkező fiatalok közel fele (46,6%) nyilatkozott úgy, hogy semmiféle idegennyelv-tudással nem rendelkezik. Ez az arány a foglalkoztatott fiatalok esetében is csak mintegy 3%-kal alacsonyabb, a munkanélküli fiatalok pedig közel kétharmada (61,6%) számolt be a nyelvismeret hiányáról. A nyelvtudással rendelkező foglalkoztatott fiataloknak közel felét (48,3%-át), a munkanélkülieknek pedig kevesebb, mint harmadát (31,7%) segítette nyelvtudása jelenlegi, illetve utolsó állása megszerzésében. Kétségtelen, hogy napjainkban a tudás egyre jobban felértékelődik, és ezen belül az idegennyelv-tudás fontossága megnőtt. Hiszen siker csak akkor remélhető, ha a szolgáltatások, a közigazgatás, a kereskedelem vagy bármely más terület olyan szinten működik, hogy nem állítja a külföldről hozzánk érkezőket kommunikációs nehézségek elé. A kisvállalatok, a kistelepülések önkormányzatai ilyen jellegű nehézségei közismertek, de nem ezek a problémák számukra most a legfontosabbak. A látványosan fejlődő nyelvipar sokat segít ugyan a hiányosságok felszámolásában, de megnyugtató megoldást csak az idegennyelv-ismeret szintjének általános növekedése hozhat. Ezek után tekintsük át egy konkrét felmérés kapcsán 72, hogy a valóságban milyen munkaterületen alkalmazzák a cégek a nyelvtudással rendelkező munkatársakat. A felmérésben részt vevők a következő munkakörökben dolgoznak (csökkenő sorrendben): titkárnő (34%), idegen nyelvi levelező (26%), fordító/tolmács (17%), idegenvezető / hostess (3%), nem a nyelv a fő szakterülete (28%; ide tartoznak többek között az adminisztratív, a műszaki, a marketing területek vezetői és munkatársaik). Az informatikai ismeretekkel kapcsolatosan pár évvel ezelőtt még hasonló eredményekről lehetett beszámolni, mint a nyelvtudás vonatkozásában. Ám a megállíthatatlanul fejlődő technikának köszönhetően egy friss felmérés eredményei szerint ma már minden harmadik háztartás rendelkezik számítógéppel 73, így a számítógépes ismeretekkel bírók száma igencsak megnőtt. Sajnos az európai viszonylatokhoz képest még mindig nem zárkóztunk fel számítógép és nyelvismeret terén. Egy speciális csoport, a sajátos nevelési igényűek nehézségei közismertek, igen sokakat érintő súlyos problémáról van szó. Oktatásuk nem megoldott, elhelyezkedési esélyeik többek között ezért is rosszak. Kiemelt jelentősége volna annak, hogy számukra olyan speciális taneszközegyüttest dolgozzanak ki, amelyek alkalmasak lehetnek az iskolai és otthoni tanulás összehangolására, egyéni tanulmányok folytatására, távtanulási és e-learning programokhoz 69 Doór, Doór, Váradi Rita (szerk.): A fiatalok munkaerő-piaci helyzete. KSH Budapest, Forrás: Letöltés ideje: Fóris Ágota Kozma László: Az idegen nyelvtudás a Dél-Dunántúlon egy felmérés tükrében. Tudás Menedzsment, Forrás: Letöltés ideje: Kelenhegyi Péter: A hét elemzése: Számítógép a háztartásokban. Forrás: 1sokban&meta=lr%3Dlang_hu Letöltés ideje:

81 kapcsolódásra. A fogyatékkal élők, legyen az bármilyen típusú vagy súlyosságú fogyaték is, nem nélkülözhetik a piacképes szaktudást. Erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy javuljon a fogyatékos emberek munkahelyekhez való hozzáférése, hiszen e nélkül nem lehet eredményesen fellépni a társadalmi kirekesztettségük ellen. Ezek a munkahelyek alkalmassá váljanak arra, hogy a munkakultúrára való szocializációhoz lehetőséget biztosítsanak azok számára is, akiket különleges bánásmód illet meg a munkavállalási jogaik érvényre jutásában 74. (Akadnak jó példák is: a Salva Vita Alapítvány két speciális programot is működtet a fogyatékkal élő emberek munkaerő-piaci esélyeinek növelése érdekében 75.) Általánosnak tekinthető problémája a felsőoktatásnak, hogy nem csak a tudásanyag, de a gyakorlati tapasztalok terén is mutatkoznak hiányosságok. A felsőoktatási intézmények nem nyújtanak kellő mennyiségű és minőségű gyakorlati lehetőséget, ami azonban egyre gyakoribb elvárás a munkáltatók körében a pályázókkal szemben. Ma már szinte lehetetlen kedvező álláshoz jutni szakmai gyakorlat hiányában 76. Remek gyakorlati lehetőségekről informálódhatnak a hallgatók a karrier központokon keresztül, amelyeket egyre több felsőoktatási intézmény, köztük a is működtet. A karrier centrum azért is hasznos pályakezdők számára, mert még diplomázás előtt információt közvetít a munkaerőpiacról, illetve segít az eligazodásban 77. Az állásbörzék nem tudnak kielégíteni minden igényt, ezzel szemben a karrier centrum folyamatosan működik. Segíti a pályakezdők elhelyezkedését, nem mellékesen a cégek munkaerő-utánpótlását is kielégítve. A legelső ilyen irodát a Közgazdaságtudományi Egyetem hozta létre 1995-ben, ezután nyílt meg a Budapesti Műszaki Egyetemen is, majd később a Janus Pannonius Tudományegyetemen Pécsett. A felsőoktatási intézmények olyan karrier központokat alakítanak ki, amelyek az egyetemek, illetve főiskolák szerves egységeként működnek. Folyamatosan működő információs csatornát jelentenek a felsőoktatási intézmények és a munkaerőpiac között. Az irodák túlnyomó többsége a felsőoktatási intézmények legfelsőbb vezetése közvetlen irányítása alatt, az intézmény szerves egészébe integrálva végzi tevékenységét. Az esetek több mint felében az első számú vezetőknek vannak alárendelve, máskor a karrier irodák felett a hallgatói szervezetek is gyakorolnak valamilyen felügyeletet. A külföldi karrier centrumok tapasztalataiból még van mit átvennie a hazai gyakorlatnak. Ilyen a karrier-tanácsadás állami támogatása, hallgatói szakmai szervezetek beintegrálása, (ahol a feladatok zömét szakemberek végzik, akik többnyire az intézmény öregdiákjai), a központi irodának alárendelve működjön szakonkénti iroda is (jogi, orvosi, üzleti), álláskereséssel kapcsolatos információk nyújtása. Az oktatási intézményekbe való felvételi interjú megszervezése, elhelyezkedéssel kapcsolatos ismeretek, készségek oktatása, a hallgatók teljes állású munkakörben való elhelyezkedésének segítése, a régebben végzettek elhelyezkedésének támogatása, számítógépre alapozott adatbank létesítése és használata, ajánlólevél-és referencianyújtás, önéletrajzi minták rendelkezésre bocsátása, segítség a középiskolát végzetteknek, hogy megtalálják a megfelelő továbbtanulási lehetőségeket, részmunkaidős és nyári programok szervezése, munkaerőpiaci információk gyűjtése stb. A karrier centrumok létrejötte szorosan kapcsolódik a felsőoktatás új korszakát megnyitó bolognai folyamathoz. A Bolognai Nyilatkozat közös európai problémákra keresi a közös európai választ. Legfontosabb célkitűzései közé tartozik a könnyen áttekinthető és összehasonlítható oklevelek rendszerének bevezetése, továbbá a két ciklusú felsőfokú képzési rendszer, illetve a Forrás: Köpatakiné et al (szerk.): Akadálypályán. Sajátos nevelési igényű tanulók a középfokú iskolákban. Sulinova, Budapest, Forrás: Salva Vita alapítvány honlapjáról. Forrás: Letöltés ideje: Tóth, Lásd kötetünk 10. fejezetét. 81

82 mobilitást segítő kreditrendszer bevezetése. Számtalan erőfeszítést tesz a hallgatói és oktatói mozgásszabadság elősegítése, az összehasonlítható kritériumok és módszerek kifejlesztése érdekében is. Mindezek eredményeképpen az európai munkaerő-piacon való jobb elhelyezkedési lehetőségeken túl javulhat a képzés minősége, s az eddiginél sokkal szerteágazóbb képzési lehetőségek nyílhatnak a hallgatók előtt. Magyarország is elkötelezte magát, hogy részt vesz az Európai Felsőoktatási Térség kialakításának feladataiban, és annak részeként a többciklusú képzési rendszer bevezetésében. Az eltelt időszakban a bolognai folyamat megvalósítása terén a magyar felsőoktatás az említett nehézségek ellenére számos eredményt ért el. A további átalakulás jogszabályi hátterét az új felsőoktatási törvény adja DIPLOMÁS ÁLLÁSKERESÉS: NEHÉZSÉGEK ÉS LEHETŐSÉGEK A következőkben a kutatásunk során szerzett tapasztalatainkat bemutatva a végzett hallgatók munkaerőpiaci pozícióival, elhelyezkedési nehézségeivel foglalkozunk. Ehhez kapcsolódóan azt tekintjük át, hogy milyen okai lehetnek a munkaerőpiacon keresettnek számító diplomások elhelyezkedési nehézségeinek, de szólunk a megoldást kínáló lehetőségekről is. Egyes vizsgálatok szerint 79 a megüresedett állások, posztok csak mintegy 20-25%-a kerül hivatalosan meghirdetésre, vagyis a maradék 75-80% ismerősök, az úgynevezett rejtett piac útján talál gazdát. A szisztematikus kapcsolatépítés (networking) nagyon energia- és időigényes, ám eredményes, sok haszonnal járó folyamat az álláskereső karrierjére nézve. Az adott szakmán, szakterületen belül mozgó illetékes, befolyásos személyek, vagy környezetük közelébe kerülve jóval könnyebb az álláskereső helyzete, mivel informálódhat a zárt munkaerő-piacon történő üresedésről, elvárásokról. Több lehetőség is fennáll a kapcsolatok kiépítésére; levélben, telefonon, szakmai rendezvényeken, stb. Néhány évvel korábban a felsőfokú végzettségűeknek kevésbé volt szükségük az interperszonális kapcsolatok kihasználására, azaz az alacsonyabb végzettségűekkel összehasonlítva ők kisebb arányban vették igénybe a barátok, ismerősök, rokonok segítségét, és nagyobb arányuk jutott álláshoz tanintézetük, hirdetés, a magán- vagy állami munkaközvetítő, esetleg az Internet segítségével. Néhány évvel később az említett különbség megszűnt 80. A meghirdetett munkahelyek alacsony száma miatt meglehetősen nehéz az álláshirdetések figyelése útján munkahelyhez jutni a több száz vetélytárs mellett, akik valószínűleg egytől-egyig hasonló képességekkel, ambíciókkal rendelkeznek. Így célszerűbb egyszerre több posztra is jelentkezni, olyanra is, amely nem teljesen felel meg a pályázó képességeinek, mivel sok cég magasabb elvárásokat fogalmaz meg a felvételizővel szemben, mint amilyet a munkakör valójában megkíván. Egyre nagyobb érdeklődést mutatnak a pályakezdők a fejvadász cégek szolgáltatásai iránt, amely valószínűleg kényelmes és kevés anyagi ráfordítást igénylő volta miatt népszerű. A már fentebb említett karrier központok szintén egyre nagyobb figyelmet kapnak. Az állásbörzéken való részvétel ugyancsak célravezető megoldás lehet az álláskeresésben, mert koncentrált és összehasonlítható ismereteket nyújt. Kiemelten fontos a pályakezdők esetében a tudatosság, az 78 Forrás: A bolognai folyamat hivatalos definíciói. Forrás: Letöltés ideje: Forrás: Szegedi Erzsébet: Álláskeresés felsőfokon, Figyelő, Letöltés ideje: Forrás: Váradi Rita (szerk.): A fiatalok munkaerő-piaci helyzete. KSH Budapest, Letöltés ideje:

83 álláskeresés megtervezése, a saját preferenciák tisztázása, a felkészülés a kiválasztási folyamatra (a tudatos hozzáállás döntő lehet, mert más álláskeresőkkel szemben versenyelőnyt jelent) 81. Az álláskeresés folyamatában a kommunikációs, az együttműködő és a problémamegoldó kompetenciák szerepe közismert, melyek elsajátítása, fejlesztése nem könnyű feladat, de az eredményesség szempontjából perdöntő lehet. 82 Többféle hibát is elkövethetünk például az állásinterjúk során. A magyar álláskeresők nagy többsége két csoportba sorolható az állásinterjúhoz való viszonya alapján 83 : az egyik, aki visszahúzódó, szorongó, a másik, aki képességeit tekintve nagy túlzásokba esik az állás megszerzésének érdekében, bár sok munkáltató nagyra értékeli az efféle önmenedzselést. A felvételizők ezen csoportja a ma divatos vagy esetleg az állás szempontjából kimagaslóan releváns tulajdonságait igyekszik kiemelni. Állításaik és sugalmazásaik nem feltétlenül fedik a valóságot, és a gyakorlott interjúztatók rövid idő alatt kiszűrik a valótlanságokat. Ilyen és hasonló hibákba többnyire a fiatal munkavállalók és a hosszabb ideje állást keresők esnek. Megfigyelhető, hogy az álláskeresők nagy része hosszabb-rövidebb idő elteltével lemond elképzeléseiről a szakmáját illetően, hiszen manapság az anyagi függés, vagyis, hogy minél hamarabb állást találjon, erősebb a tanult szakma iránti elkötelezettséggel szemben 84. Egy felmérés szerint a férfiakkal ellentétben a nők jelentős arányban hajlandók a végzettségüknek nem megfelelő munkakörben is elhelyezkedni Ebben jelentős szerepet játszik a magasabb fizetés, a kedvezőbb munkafeltételek lehetősége 85. Abban, hogy egyre kevesebb azon diplomások száma, akik szakterületüknek megfelelő munkakörben dolgoznak, valószínűleg az is közrejátszik, hogy jelentősen meghosszabbodott az álláskeresés ideje. Egy másik felmérés állítása szerint, a frissen végzetteknek áltagosan 2004-től hónapnyi keresgélésre kell számítaniuk. Az összehasonlítás kedvéért ez a várakozási idő ban 3-5 hónap, 1998-ban 5-7 hónap volt, míg 2002-től már hónappal számolhattak a felsőoktatásból kikerülők. A friss diplomás munkavállalókra jellemző ez idő alatt a flexibilis vagy alkalmi munkák elvállalása 86. Egyes egyetemek, főiskolák a mienkhez hasonló kutatásokkal követik nyomon a végzett hallgatóikat annak érdekében, a munkaerőpiaci beválásuk tapasztalatait megosszák a hallgatókkal és az oktatási folyamatokba is beépítsék. Íme néhány adat a vizsgálatok eredményei közül. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem már négy éve készít rendszeresen ilyen vizsgálatot, amelyből kiderül, hogy folyamatosan csökken a tanult szakmájukban dolgozók aránya. A Nyíregyházi Főiskolán a végzettek 73%-a három hónapon belül, míg 35%-uk már tanulmányai alatt talált a szakmájában munkát. Számottevő azok aránya is, akik továbbtanulnak: 40 % folytatja tanulmányait, vagy a választott szakágán előbbre lépve, vagy más diplomát is igyekszik megszerezni. Általános tapasztalat, hogy nagyon sok diplomás képtelen elhelyezkedni szakmáján belül, igen sokukat éppen azzal utasítják el, hogy túlképzettek. Ez az esetek döntő többségében nem fedi a valóságot, vagyis nem a visszautasítás valódi okát jelöli Forrás: Tóth, Lásd erről bővebben: Vass Vilmos: A kompetencia fogalmának értelmezése Letöltés ideje: Forrás: Figyelőnet: Letöltés ideje: Forrás: Tóth Sándor: Pályakezdők munkaerő piaci helyzete, Letöltés ideje: Forrás: Serman Lajosné szerk. A celldömölki kistérségben végzett alapozó kutatás értékelése 2006 szeptember: Letöltés ideje: Forrás: Gerencsér Vivien: Diploma után munkanélküliség: Letöltés ideje: Forrás: A nagybetűs élet fényei és árnyai: mi vár a friss diplomásokra a munkaerőpiacon: Letöltés ideje:

84 Az álláskeresés nehézségeit és lehetőségeit tekintve az alábbiakban az általunk megkérdezett végzett hallgatók válaszaiból válogatunk, a legérdekesebb eredményeket ismertetjük VIZSGÁLATI EREDMÉNYEINKBŐL: VOLT-E MÁR VALAHA MUNKANÉLKÜLI? Az öt vizsgált felsőoktatási intézmény volt hallgatóiról más sokat megtudhattunk a korábbi fejezetek révén, így szociológiai jellemzőik ismertetésére itt nem térünk ki. Az első ábránk (lásd a 6.1. ábrát) adatai révén azt mutatjuk be, hogy a megkérdezettjeink milyen arányban voltak már munkanélküliek, illetve akiknél ez előfordul, regisztráltként vagy nem regisztráltként voltak-e ebben a helyzetben ábra: Volt-e már valaha munkanélküli intézményenként (százalékok) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Összességében megállapíthatjuk, hogy válaszadóink több mint harmada (35,7%-uk) volt már munkanélküli. Tanulságos, hogy ezen belül többségüknél (18,1%-uknál) előfordult már, hogy nem 88 Az ilyen jellegű kereszttábla-elemzések esetében kiszámítjuk a Khí-négyzet próba értékeit. Ezek alapján állapítjuk meg, hogy az intézményenkénti eltérések szignifikánsak-e (95%-os megbízhatósági szint esetén beszélünk szignifikáns eltérésről ; azaz ha a függetlenségi próba elfogadási valószínűsége, a P értéke 0,05 nál kisebb). Kiegészítésképpen az egyes cellák adjusztált sztenderdizált rezudiálisait (ASR) is számításba vesszük. Itt is a 95%- os megbízhatósági szint (azaz az ASR +1,93 -nál nagyobb illetve -1,93 -nál kisebb értékei) mellett beszélünk szignifikáns felül- illetve alulreprezentáltságról. 84

85 regisztráltatták magukat a Munkaügyi Központban (közülük 5,8% már mindkét helyzetet kipróbálta ). Az intézmények szerinti eltérések igen jelentősek (szignifikánsak). Adataink szerint az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán (ELTE ÁJK) végzett hallgatóknak kellett ez idáig a legkisebb mértékben szembenéznie a munkanélküliséggel (az érték 28,2% esetükben), ellentétben a Zsigmond Király Főiskola (), a Wesley János Lelkészképző Főiskola (WJLF) és az Apor Vilmos Katolikus Főiskola (AVKF) végzett hallgatóival, ahol lényegesen rosszabb eredményekről lehet számot adni (43-45%-os értékeket regisztráltunk). A Budapesti Műszaki Főiskolán (BMF) végzettek már valamivel nagyobb aránya (66,4%) válaszolt nemmel kérdésünkre azzal kapcsolatban, hogy volt-e már valaha munkanélküli. A BMF-en végzettek azon része, akik úgy válaszoltak, hogy már voltak munkanélküliek (33,6%-uk), viszonylag kiegyenlített arányban voltak regisztrált (13,2%) és regisztrálatlan munkanélküliek (13,8%). Ezzel szemben a WJLF-en végzettek esetében ellenkező tendenciákat tapasztaltunk: 31,4%-uk csak regisztrált munkanélküli volt, míg 5,9%-uk csak regisztrálatlan, további 5,9%-ukkal mindkét eset előfordult már. Az ELTE ÁJK-n végzett hallgatók vizsgálatával kapcsolatban megállapítható, hogy a valaha volt munkanélküli megkérdezettek fele-fele arányban regisztráltatták illetve nem regisztráltatták magukat (13% versus 12%) az állami munkaközvetítőnél. Az AVKF és a esetében is elég magas arányban igyekeztek álláshoz jutni a munkanélküliek regisztráció segítségével (AVKF: 31,8%, : 24,2%.) A MUNKAHELY KIVÁLASZTÁSÁNAK TÉNYEZŐI ILLETVE EZEKNEK MENNYIRE FELEL MEG Az alábbi elemzéshez az ötfokú skálát használtuk; arra a kérdésre kerestük a választ, hogy megkérdezettjeink egy munkahely választásánál mely tényezőket preferálnak (lásd a 6.2. ábrát). A skála első három helyén álló tényezők, amelyek a leginkább befolyással vannak a pályakezdőkre a munkahely-választásnál, a következők: jó, egészségre nem ártalmas munkakörülmények (átlag 4,63 pont), bejelentett állás (átlag 4,63 pont), és az, hogy jól bánjanak az alkalmazottakkal (átlag 4,62 pont). Ezek mellett fontosnak ítélték még a munkahely biztonságát (átlag 4,5 pont) és a magas fizetés lehetőségét (átlag 4,47 pont). A szakmai előrejutás lehetőségét átlag 4,38 értékelte lényeges szempontnak a munkahellyel kapcsolatban. A kreativitás (átlag 4,28 pont) és az önállóság (átlag 4,28 pont) már relatíve kevésbé mondható fontosnak a válaszadók véleménye alapján. Az viszont különösen meglepő eredménynek számít, hogy a kedvező előrejutási lehetőségek (átlag 4,11 pont) és a szakmában való elhelyezkedés (átlag 4,10 pont) csupán a skálánk végére került, a cég presztízse (átlag 3,85 pont) és a lakóhelyhez való közelség (átlag 3,8 pont) előtt. 85

86 6.2. ábra: Az alábbiak mennyire döntőek munkahely választásakor? (átlagértékek és szórások az ötfokozatú skálán) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928 Érdemes megemlíteni azt is, hogy a kedvező előrejutási lehetőségeket minden intézmény megkérdezettjei átlag 4,0 pont felettire értékelték, csupán az AVKF volt hallgatóinak eredménye 3,86 értékpont, viszont a lakóhelyhez való közelség az ő esetükben mutatkozott legfontosabbnak, (átlag 4,3 pont) a többi megkérdezetthez (átlag 3,6 és 4,0 pont közötti eredmények) képest. Figyelemre méltó az is, hogy a szakmában való elhelyezkedés esetében regisztráltuk a legnagyobb szóródást. Intézmények szerinti elemzéseink során kiderült, hogy a -en végzett válaszadók számára a felsorolt tényezők közül a legkevésbé lényeges (átlag 3,84 pont) egy állás betöltésének szempontjából, míg a többi intézmény megkérdezettjei esetében 4,0 érték feletti értékeket mértünk. 86

87 Az előző eredmények kiegészítéseképpen, arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a fontosnak vélt tényezők válaszadóink megítélése szerint mennyiben teljesülnek a valóságban, azaz mennyire felel meg jelenlegi (vagy legutóbbi) munkahelyük ezeknek a kritériumoknak (lásd a 6.3. ábrát) ábra: Az alábbiak mennyire teljesülnek a munkahelyén? (átlagértékek és szórások az ötfokozatú skálán) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Az általunk megkérdezettekről összességében elmondható, hogy a bejelentett állásra és az előzőekben legfontosabbnak ítélt jó munkakörülményekre vonatkozó elvárásaik nagyobbrészt teljesülnek (itt az átlagértékek: 4,74 illetve 4,29 pont). A munkahely biztonsága (átlag 4,20 pont) és az alkalmazottakkal szembeni jó bánásmód szintén elég jó értékeléseket kapott (átlag 4,03 pont). A magas fizetés lehetősége is lényeges tényezőnek mutatkozott adataink szerint, ám a valóságban egész más kilátásai vannak megkérdezettjeinknek e téren (az átlag itt csak 3,32 pont). A lakóhelyhez való közelség, amelyet a válaszadók igen csekély jelentőséget tulajdonítottak, nem túl magas, 3,83 pontos átlagértéket kapott. A kedvező előrejutási lehetőségekkel kapcsolatos várakozások teljesülnek talán a legcsekélyebb mértékben: miközben a fontosságát illetően 4,38-as átlagértéket regisztráltunk, a teljesülés tekintetében a legalacsonyabb 3,25 pontos átlagérték mögött számtalan csalódott fiatal sejthető. 87

88 6.5. A JÖVEDELEM ALAKULÁSA Az alábbi ábra (lásd a 6.4. ábrát) a megkérdezett öt intézmény végzett hallgatóinak átlagos havi bruttó keresetét mutatja, intézményenkénti és azon belül szakonkénti lebontásban ábra: A havi bruttó átlagkeresetek alakulása - szakonkénti bontás (forintban). TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) 89 A kérdőívben így hangzott az erre vonatkozó kérdésünk: Most a főmunkahelyi kereseteiről kérdezem. Kérem, számolja össze a főmunkahelyi fix keresetét, mozgó bérét, a bérkiegészítéseket és a különböző pótlékokat, amit a legutóbbi (legutolsó) hónapban kapott. Az esetleges túlóra után járó összeget is vegye ide. Mennyi volt ezek bruttó összege? (Lásd a 2. sz. mellékletben a kutatás kérdőívét: IV.9. kérdés.) 88

89 Az öt intézmény megkérdezettjei átlagosan bruttó Ft-ot keresnek havonta 90. A részletesebb adatokból kiderül, hogy a BMF végzett hallgatói 91 keresnek a legtöbbet (átlag Ft), ezen belül is a műszaki informatika szakon végzettek találhatók a jövedelmi csúcson ( Ft-os átlagjövedelemmel), szorosan a nyomukban az ugyanitt végzett biztonságtechnikai, termékfejlesztő szakmérnökök hasonló kereseti viszonyokkal. Az AVKF-en diplomázott hallgatók rendelkeznek a legalacsonyabb jövedelemmel, amely alig több mint a fele Ft az ellenkező póluson elhelyezkedőkének. Az AVKF megkérdezettjei közül is az óvodapedagógusoknak van a legkisebb jövedelme a vizsgált szakmacsoportok közül (átlag Ft). Főiskolánkon, a -en végzettek átlagos fizetése a második helyen áll, ez Ft. Ezen belül is a humán erőforrás szakon végzettek keresnek átlagosan a legtöbbet (átlag Ft), míg legkevesebbet a művelődésszervező szakosok (átlag Ft) A MUNKAHELYEK NÉHÁNY JELLEMZŐJE A következő adatsor segítségével az egyik legfontosabb kérdésre kerestük a választ: a végzett hallgatóink dolgoznak-e jelenleg, illetve volt-e már valaha is munkájuk 92 (lásd a 6.5. ábrát) ábra: Jelenleg van-e munkahelye intézményenként (százalékok) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) 90 Megjegyezzük, hogy a KSH legfrissebb jelentése szerint a január-júniusi időszakban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó havi átlagjövedelme Ft volt. Forrás: Letöltés ideje: Az ábrán alkalmazott rövidítések, összevonások: (1) a BMF esetében: RS: Rejtő Sándor Könnyűipari Mérnöki Kar; NJ: Neumann János Informatikai Kar; KE: Keleti Károly Gazdasági Kar; ezen belül az egyéb szak : közgazdász gazdasági informatikai szakon, főiskolai mérnök menedzser szakon, menedzser szakképesítés; KA: Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kar; ezen belül az egyéb szak : mérnöktanár, műszaki szakoktató, számítógép-hálózati szakember, főiskolai szakmérnök távközlés-hálózati szakon illetve számítógép-hálózati szakon; BD: Bánki Donát Gépészmérnöki Kar; ezen belül az egyéb szak : biztonságtechnikai mérnök, biztonságszervező szakember, termékfejlesztő szakmérnök, minőségügyi szakember, műszaki mérnöktanár. 92 Korábban, a 4. fejezetben már behatóbban megvizsgáltuk a válaszadóink gazdasági aktivitását. 89

90 A válaszadók igen magas arányban dolgoznak jelenleg (összesített adataink szerint 86,5%- uk). A WJLF végzettjei foglalkoztatottak jelenleg a legnagyobb arányban (92,3%) a vizsgált öt felsőoktatási intézmény közül, míg az ELTE ÁJK volt hallgatói esetében tapasztaltuk a legalacsonyabb értéket (82,0%-ot). A foglalkoztatási szempontjából a második helyen a BMF (89,5%-os aránnyal) áll, míg a esetében átlagos helyzetről beszélhetünk. Az összes válaszadó közül majd minden tizediknek jelenleg nincs, de már volt állása (9,0%); ez leginkább az AVKF (15,6%) volt hallogatóira jellemző. Viszonylag alacsony azoknak a száma, akinek még soha nem volt munkahelye (4,5%), viszont az ELTE ÁJK diplomásainak közel egytizede (9,8%-uk) tartozik e kategóriába. Az ellenkező pólust az AVKF képezi, akik rendkívül kedvező (alig 1,8%-os) aránnyal büszkélkedhetnek. A következő táblázatban (lásd a 6.1. táblázatot) arra keressük a választ, hogy a megkérdezettjeink milyen szférákban helyezkedtek el, és mi ott a beosztásuk táblázat: Milyen szférában dolgozik és mi a beosztása intézményenként (százalékok) AVKF BMF ELTE ÁJK WJLF Összesen soha nem volt munkahelye 1,8 3 9,8 1,9 2,5 4,3 magánszférában beosztott egyéb 8,1 8,4 5,4 3,8 12,3 8,2 magánszférában beosztott értelmiségi 10,3 44,5 27,9 11,3 26,7 32,9 magánszférában vezető beosztású 1,8 16,3 3,2 1,9 13,5 10,8 magánszférában munkaadó 1,3 2,7 1,8 0 2,8 2,3 magánszférában egyéni vállalkozó 2,7 4 0,9 1,9 3,1 3 családi vállalkozásban résztvevő 1,8 1,7 2 1,9 2,5 1,9 állami szférában közalkalmazott egyéb 9,9 1,1 2,3 1,9 2,2 2,6 állami szférában közalkalmazott értelmiségi 38,1 6,8 9,8 22,6 3,5 11 állami szférában közalkalmazott vezető 3,1 0,2 2,5 15,1 2,8 1,9 állami szférában köztisztviselő egyéb 0,9 0,1 2,3 0 2,5 1,1 állami szférában köztisztviselő értelmiségi 2,7 1,4 14,1 9,4 6 5,4 állami szférában köztisztviselő vezető 2,2 0,7 4,1 3,8 1,9 1,9 állami szférában egyéb alkalmazott 0,9 0,9 1,4 0 1,6 1,1 állami szférában értelmiségi 4,5 3,2 6,6 1,9 2,8 4 állami szférában vezető 0 1,7 1,1 1,9 1,3 1,3 nonprofit szférában egyéb alkalmazott 0,9 0,1 0,7 1,9 0,6 0,5 nonprofit szférában értelmiségi 4 0,1 1,1 11,3 1,3 1,3 nonprofit szférában vezető 0 0,2 0,5 3,8 0,6 0,4 egyéb szférában alkalmazott 0 0,6 1,1 1,9 3,8 1,2 egyéb szférában értelmiségi 3,6 1,8 1,1 1,9 3,5 2,1 egyéb szférában vezető 1,3 0,6 0,5 0 2,2 0,9 Összesen TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) A fenti táblázat összefoglaló jelleggel tartalmazza a megkérdezettek jelenlegi, illetve a legutolsó beosztását, szférák szerinti bontásban. Miután a későbbiekben még foglalkozunk ezekkel 90

91 a munkahelyi, foglalkozási jellemzőkkel, itt csak néhány érdekesebb, jellegzetesebb összefüggésre hívjuk fel a figyelmet. Az öt intézmény végzett hallgatóit a legnagyobb valószínűséggel a magánszféra foglalkoztatja, ahol beosztott értelmiségiként találnak maguknak a legtöbben munkát (32,9%-os arányuk kimagaslik). Viszonylag gyakori a for-profit szervezetekben vezető állást talált diplomás is (10,8%), illetve az értelmiségi beosztásnál szerényebb állást vállalók (8,2%). Számottevő még a köztisztviselőként dolgozó, közülük a legtöbben végzettségüknek megfelelő értelmiségi állást töltenek be (5,4%). Jól kitapinthatóak az intézményenkénti eltérések: miközben az AVKF volt hallgatói körében kimagasló a közalkalmazott értelmiségi foglalkozású (38,1%), addig a BMF-esek jelentős része (44,5%-uk) a magánszférában végez diplomás munkát, további 11,3%-uk vezetői beosztást is elért már. Viszonylag jelentős a vezető közalkalmazottak aránya a WJLF volt hallgatói körében (15,1%), de itt a legmagasabb a nonprofit szférában alkalmazott értelmiségi is (11,3%). Az ELTE ÁJK volt hallgatói viszonylag nagy arányban töltenek be közalkalmazotti illetve köztisztviselői állásokat, mégis legtöbbjük a magánszférában talál munkát. Még markánsabban kirajzolódik a esetében ez a tendencia: döntő többségük valamely forprofit cégnél dolgozik, magas arányban vezetői pozíciót foglalnak el (13,5%), de van közöttük munkaadó is (2,8%-os arányuk a legmagasabb, ehhez hasonló értéket csak a BMF-esek körében regisztráltunk). A fentiekhez kapcsolódóan, most azt vizsgáljuk meg, hogy mely szférában dolgoznak megkérdezettjeink (lásd a 6.6. ábrát) ábra: Mely szférában dolgozik jelenleg intézményenként (százalékok) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) 91

92 A válaszadók legnagyobb része (összesen 58,9%-uk) magánszférában, családi vállalkozásban foglalkoztatott. Az intézményenkénti adatokból kiderül, hogy ez leginkább a BMF-en végzettekre jellemző (77,5%), legkevésbé pedig a WJLF volt hallgatóira (19,6%). A diplomásai is viszonylag nagy számban vállalnak, vállaltak munkát magánszférában (60,7%). Megkérdezettjeink közel egyharmadát (30,5%-ukat) alkalmazza az állami szféra. Az AVKFen és a WJLF-en végzettek körében a legmagasabb ez az arány (megközelíti illetve meghaladja a 60%-ot), míg a BMF helyezkedik el az ellenkező póluson (itt csak 16,2% a vizsgált érték). A válaszadók igen kis arányban dolgoznak non-profit szférában (2,1%), legtöbben a WJLF végzettjei (17,6%) találnak itt munkahelyet, míg a BMF-eseknél ilyen gyakorlatilag alig fordul elő (0,4%). A továbbiakban arra keressük a választ, hogy állásukon belül milyen pozíciókban, beosztásokban sikerült elhelyezkedniük (lásd a 6.7. ábrát) 6.7. ábra: Mi a jelenlegi beosztása - intézményenként (százalékok) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Az összesített adatok szerint a megkérdezettek legnagyobb hányada beosztott értelmiségiként dolgozik (56,9%), míg a vezető beosztású (17,2%) és a beosztott egyéb kategória (14,5%) már jóval kisebb arányban fordul elő. Az önfoglalkoztatók (4,8%) és a munkaadók (2,3%) aránya pedig elenyésző. Az AVKF hallgatói foglalkoztatottak legnagyobb arányban beosztott értelmiségiként (63,4%), míg az ellenkező póluson a volt hallgatói helyezkednek el a vizsgált szempontból (43,8%). A beosztott egyéb csoportban szintén az AVKF (20,5%) volt hallgatói dolgoznak a legtöbben, míg a WJLF válaszadói a legkevesebben (7,7%). A vezetői beosztásban dolgozók aránya a WJLF megkérdezett hallgatói között a legmagasabb (25% - a -nél hasonló arányokat regisztráltunk), a legkisebb viszont az AVKF végzettjeinél található (8,5%). Az ábrából az is kiderül, hogy a WJLF végzettjei egyáltalán nem dolgoznak munkaadóként, legnagyobb arányban pedig a volt tanulói képviseltetik magukat (2,8% - mint azt korábban is jeleztük, a BMF-esek értéke hasonlóan 92

93 magas). Az önfoglalkoztatók száma a BMF-en végzettek körében a legnagyobb (5,7%), de a esek is gyakran választják ezt a formáját a jövedelemszerzésnek. A következő adatsor révén arra kerestük a választ, hogy az általunk megkérdezett végzett hallgatók, milyen munkaszerződéssel rendelkeznek (lásd a 6.8. ábrát) ábra: Milyen jellegű a munkaszerződése a jelenlegi (utolsó) munkahelyén - intézményenként (százalékok) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Mind az öt intézmény esetében a legtöbb végzett hallgatónak teljes állása van határozatlan idejű munkaszerződéssel (82,1%), további 7,7%-uké határozott idejű, míg a többi kategóriában elenyésző arányokat tapasztaltunk (részmunkaidős 0,7%, alkalmi munkából él 2,0%. míg egyéb választ adott 3,1%-uk). A teljes állású, határozatlan idejű munkaszerződéssel rendelkezők között a legnagyobb értékkel a WJLF (90,4%), a legkisebbel pedig az ELTE ÁJK (73,6%) volt hallgatói körében találkozhatunk. A legtöbb olyan hallgató, aki ugyan teljes állásban dolgozik, de határozott munkaszerződéssel, az AVKF-en végzett (19,2%), ezzel szemben ez az arány mintegy 3,8%-ra tehető, ha azokat a hallgatókat vesszük figyelembe, akik a WJLF- en diplomáztak. Igen kevés azon végzett diákok száma is, akik alkalmi munkából élnek meg (alig 2,0%), ezen belül viszont elég jelentősek az intézményenkénti szórások: miközben az ELTE ÁJK diplomásainak 3,2%-a jelölte meg ezt a formát, addig az AVKF-eseknél arányuk mindössze 0,9%. Nem árt figyelembe venni azt sem, hogy az ELTE ÁJK-n végzett diákok igen nagy hányada rendelkezik egyéb munkaszerződéssel (3,6%); a határozatlan idejű, teljes állású ezen intézmény diplomásai körében fordul elő relatíve a legkisebb arányban (73,6%). A következő táblázat adatai révén azt követhetjük nyomon, hogy a végzett hallgatók a gazdaság milyen ágazatában dolgoznak (lásd a 6.2. táblázatot) 93

94 6. 2. táblázat: Milyen ágazatban dolgoznak jelenleg intézményenként (százalékok) Ágazat AVKF BMF ELTE ÁJK WJLF Összesen soha nem volt munkahelye 1,8 3,2 9,8 2 2,8 4,5 NT/NV 0,9 0,6 1,1 3,9 3,4 1,3 mezőgazdaság, halászat 0 0,4 0,2 0 0,6 0,4 bányászat, energiaipar, vízellátás 0 5, ,3 2,7 javítás, szerelés, karbantartás 0,4 3, ,6 1,9 építőipar 0,9 5,1 0,9 0 0,9 2,8 feldolgozóipar 0,9 3,7 0,7 0 1,3 2,2 kereskedelem, vendéglátás 8,5 7,8 2,7 3,9 15 7,8 szállítás, raktározás 0 1,2 0,5 0 0,9 0,8 közlekedés, távközlés, posta 1,3 7,2 1,6 2 7,2 5,1 számítástechnika, informatika 1,3 21,4 1,6 0 4,1 11,1 pénzügy, számviteli tevékenység 2,2 2,5 7,1 0 13,8 5,3 ingatlanügy, bérbeadás 0 0, ,6 0,4 közigazgatás, védelem 1,3 2,5 17,3 7,8 6,9 6,6 oktatás, tudomány 41,1 5,1 5,5 2 5,6 9,4 egészségügy, szociális ellátás 19,2 1 6,2 60,8 5,3 6,6 egyéb közösségi szolgáltatás 7,1 2,8 6,6 5,9 3,4 4,4 személyi szolgáltatás 1,8 3,8 11,6 7,8 4,1 5,5 egyéb szolgáltatás 4,5 8,7 14,6 2 12,8 10 egyéb válasz 6,7 13,6 12,1 2 8,4 11,3 Összesen TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Összességében megkérdezettjeink a számítástechnika, informatika területein dolgoznak (11,1%) a legnagyobb arányban. Ezt követi az oktatás, a tudomány (9,4%-kal), de viszonylag gyakran helyezkednek el a kereskedelem, a közigazgatás, az egészségügy, szociális ellátás területén is (ez esetekben 6-7% körüli értékeket regisztráltunk). Az intézményenkénti eltérések igen egyértelműen kapcsolódnak az egyes képzések jellegéhez. Kiemelkedik a WJLF, amelynek volt hallgatói szociális munkásként döntő többségükben (60,8%) az egészségügy és a szociális ellátás területén találtak munkahelyet maguknak. Néhányan a közigazgatásban, mások a személyi és egyéb szolgáltatások területén dolgoznak. Az AVKF volt hallgatóinak is igen egyértelműek az orientációi a munka világában: náluk az oktatás fordul elő a legnagyobb arányban (41,1%), de sokan közülük szintén az egészségügy, szociális ellátás terén kamatoztatják diplomájukat. Viszonylag magas köreikben a vendéglátás illetve az egyéb közösségi szolgáltatások területén dolgozók aránya is. Jól nyomon követhető az ELTE ÁJK diplomásainak az útja is: a közigazgatásban fordulnak elő a legnagyobb arányban (17,3%), de a szolgáltatások, a pénzügyi, számviteli tevékenységek is gyakoriak köreikben. A BMF esetében kiemelkedik a számítástechnika, informatika (21,4%), de a kereskedelemben és egyéb szolgáltatásokban is nagy arányban el tudtak helyezkedni. Az ipari tevékenységek (bányászat, építőipar), a távközlés, közlekedés érthetően náluk fordul elő a leggyakrabban. Ha a volt hallgatóinak a 94

95 jellegzetességeit próbáljuk a vizsgált szempontból megragadni, két gazdasági ágazatot emelhetünk ki: a pénzügyi, számviteli tevékenységet (13,8%), és az egyéb szolgáltatások területeit (12,8%). Viszonylag nagy gyakorisággal megtalálhatók a közigazgatás, a közlekedés és az oktatás ágazataiban is MENNYIRE FELEL MEG MUNKÁJA VÉGZETTSÉGÉNEK? A következő ábra (lásd a 6.9. ábrát) adatai révén talán az egyik legfontosabb kérdésünkre keressük a választ: azt vizsgálhatjuk, hogy a válaszadóink szerint mennyire felel meg munkájuk a végzettségüknek ábra: Mennyire felel meg a munkája a végzettségének intézményenként (százalékok) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Összességében elmondható, hogy alig több mint egyharmaduk érzi magát tökéletesen a helyén végzettségét tekintve a munka világában: 38,9%-uk adta a legmagasabb értéket ( tökéletesen megfelel ) az ötfokozatú skálánkon. Kedvező fejlemény, hogy az ellenkező póluson ( egyáltalán nem felel meg ) csupán ennek a harmadát (12,5%-ot) regisztráltunk. A legelégedettebbnek a WJLF végzettjei mondhatók (53,8% arányuk a legmagasabb kategóriában), de ehhez hasonló értékek figyelhetők meg az AVKF esetében is (51,1%). Nem sokkal rosszabb az ELTE ÁJK-n sem az eredmény (49,5%; ha azt is beleszámítjuk, hogy itt a legalacsonyabb a teljesen elégedetlenek aránya). A legkevésbé a hallgatói mondhatók elégedettnek (22,3%). Ez magyarázható azzal is, hogy főiskolánk csak néhány éves múlttal rendelkezik. További magyarázatot adhat a levelező tagozatosok kimagasló (több mint 80%-os) 95

96 aránya: közöttük nem egy a jelenlegi állása megőrzését tűzte ki célul, melynek egyik lehetséges eszköze a diploma (sokszor az sem számít, milyen végzettséget ad 93 ). A következőkben azt vizsgáljuk meg, hogy az általunk megkérdezett végzett hallgatók, hogyan kerestek állást, milyen lehetőségeket vettek leginkább igénybe ahhoz, hogy eredményesen munkába álljanak (lásd a ábrát) ábra: Hogyan keresett munkát? (százalékok többválaszos kérdés) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Látványosan magas (54,9%) azok aránya, akik személyes ismerősei, barátai, rokonai révén igyekeztek rátalálni munkahelyükre. Sokan különféle médiumok (újság, Internet) segítségével próbáltak elhelyezkedni (35,6%). Viszonylag sokan számoltak be arról is, hogy személyesen keresték fel a munkáltatókat (20,4%). A többi álláskeresési módszer kevésbé volt népszerű, illetve sikeres a válaszadók körében. Igen csekély azoknak a száma, akik álláshirdetést adtak fel (3,6%), de alatta marad a 10 százaléknak azok aránya is, akik az álláskeresésben oktatási intézményüktől kaptak segítséget. Reményeink szerint a karrier centrumok kiépülését követően ez az arány megsokszorozódik. Tanulságosak a vizsgált szempontból az intézmények szerinti eltérések is. A következőkben ezeket elemezzük egy kicsit alaposabban. 93 Erről bővebben is szólunk a kötetünk 11. fejezetében, a mélyinterjúk kapcsán. 96

97 6.11. ábra: Hogyan keresett munkát? intézményenként (százalékok) 94 a felsőoktatási intézménye segítségét veszi igénybe 7,7 2,9 10,7 9,0 2,4 1,7 rokonai, barátai, ismerősei révén keres 54,9 58,3 51,0 52,5 65,3 65,2 fejvadász céghez fordul személyesen keresi fel a munkáltatókat álláshirdetést ad fel 7,9 3,8 9,9 4,9 0,8 10,3 20,4 27,7 19,2 22,0 30,8 14,5 3,6 6,5 3,4 4,8 1,5 1,0 0,0 10,0 20,0 30,0 40,0 50,0 60,0 70,0 Összesen AVKF BMF ELTE ÁJK WJLF TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) A fenti ábra adatai (lásd a ábrát) alapján kitűnik, hogy a WJLF-en végzettek vették igénybe leginkább a családi és baráti kapcsolataikat (65,3%), de hasonlóan magas az arány a diplomázott hallgatóinál is (65,2%). A legkevesebben tanulmányaikat a BMF-en befejezők éltek ezzel a lehetőséggel (51,0%), de náluk is ez a leggyakoribb állásszerzési lehetőség. Összességében megállapítható, hogy minden álláskereső számára jelentős értékeket képvisel az ismeretség, a kapcsolat, hiszen általa könnyebb munkát találni. Ebben közrejátszik, hogy a munkaadók is szívesebben alkalmaznak olyan szakembereket, akikről már rendelkeznek előzetes információval. Az ábrából kiemelkedik még a személyesen keresi fel a munkáltatókat alternatíva: ez esetben is a Wesley János Lelkészképzőn végzettek tűnnek ki (30,8%), a legkevésbé pedig a BMF volt diákjai (9,2%) alkalmazták ezt az álláskeresési technikát. Ez a lehetőség azért is vonzó, mert ha személyesen felkeresnek egy munkaszervezetet, akkor az adott intézmény általában feljegyzi, adatbázisában eltárolja adataikat (még akkor is, ha az aktuális állásajánlatukat már betöltötték), és 94 Azokat az alternatívákat ábrázoltuk, ahol a legnagyobbak voltak az eltérések Khí-négyzet próba alapján. 97

98 legközelebb, amikor megüresedik egy álláshely, elsősorban azokat hívják meghallgatásra, akiknek előzetesen tárolták a jelentkezésüket. Igen tanulságos az intézményi segítség igénybevételének gyakorisága. Ha nem is magas, de relatíve a legnagyobb arányban (10,7%) a BMF volt hallgatói számoltak be arról, hogy főiskolájuk segítette elhelyezkedésüket. Ebből a szempontból a, a WJLF és az AVKF kiépülő karrierközpontjainak lesz a legtöbb teendője (az arányok a 3%-ot sem érik el). A fejvadász cégek szolgáltatásait elsősorban a és a BMF volt hallgatói ismerik, miközben az AVKF diplomásai között az álláshirdetést feladók aránya magas. Mindezek arra hívják fel a figyelmet, hogy intézményenként nagyon eltérő gyakorlat alakult ki, amely összefügghet a képzés jellegével, az elhelyezkedés nehézségeivel de mindenképpen jó támpontokat adnak az álláskeresést segítő intézmények munkatársai számára. Végül a fenti témánkhoz kapcsolódóan azt tárgyaljuk, hogy válaszadóink mennyi ideig kerestek munkát diplomájuk megszerzése után ábra: Mennyi ideig keresett munkát - intézményenként (százalékok) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) A fenti ábrán (lásd a ábrát) megfigyelhető, hogy intézményeként viszonylag csekélyek az eltérések. Összességében közel háromnegyedük (71,4%-uk) azonnal munkahelyet talált (a fenti módozatok valamelyike eredményes volt), illetve megtartotta állását (ha levelező hallgatóként munka mellett tanult). Az AVKF volt diákjai esetében különösen jónak mondható ez az arány (85,7%), míg az ELTE ÁJK volt hallgatóinak okozott talán a legnagyobb problémát a munkába állás (itt csupán 67,9% a vizsgált arány). Pozitívumként mondható el, hogy válaszadóink közül összességében, akik hosszabb ideig kerestek munkát, azoknál sem telt el túl sok idő (átlagosan kb. négy és fél hónap; ez a megkérdezettjeink 23,0%-ára vonatkozik). Legnagyobb arányban (29,1%) a BMF végzett hallgatói kerestek hosszabb ideig munkát, melynek okait érdemes lenne külön is megvizsgálni 98

99 7. FEJEZET: A KOMPETENCIÁKRÓL WINKLER MÓNIKA NAGY GILDA KALMÁR DÓRA A felsőoktatás aktoraira, de a vezetőkre is általában a konzervatív szemlélet, a régi sémákhoz, értékrendhez való ragaszkodás, jellemző... A felsőoktatási integráció végrehajtásának hiányosságai, a veszteséges egyetemek, főiskolák viszonylag nagy száma, a stratégiai gondolkodás hiánya és a rövidlátó intézményi döntések magas gyakorisága azt jelzi, hogy a jelenlegi vezetési struktúra változatlansága egyben a bolognai elvek hazai megvalósulásának kudarcát is előrevetíti. Ekkor viszont nemcsak a magyar felsőoktatás versenyképessége van veszélyben, hanem az EU felsőoktatás pozícióját is gyengítjük. A magyar felsőoktatás a perifériára szorul. Hasonló a helyzet az ország gazdasági versenyképességével is: a mobil munkaerő megteremtése a Bologna-folyamat végső célja, ennek elmulasztása stratégiai hátrányt jelent az országnak BEVEZETÉS Több kutató véleménye is egybecseng abban a tekintetben, hogy a magyar felsőoktatásból hiányzik egyfajta dinamikusabb megközelítés így elsősorban a kompetencia-alapú gondolkodásmód. 96 Ennek eredményeképpen túl sok a versenyképtelen diplomás a munkaerőpiacon, miután a munkaadók elsősorban az alkalmazható készségek, képességek meglétét kérik számon az akadémikus alkalmassággal szemben. Az Oktatási Minisztérium 2001-ben ebben a témakörben egy kutatási projektet indított, amelynek legfontosabb eredményeit a következőkben foglaljuk össze 97 : Az oktatási intézmények nem végeznek adatgyűjtéseket a piac számára fontos kompetenciák felderítésére, ennek következtében hiányzik az érdemi kommunikáció a gazdaság és az oktatás között. A csekély rendelkezésre álló információt az egyetemek, főiskolák képtelenek lefordítani az oktatás nyelvére (nem alakul át tematikává, oktatási tervé); nincsenek a felsőoktatásban olyan tananyagok, amelyek az álláskereséssel, az önéletrajz-írással, vagy a munkavállalói jogokkal foglalkoznának. További problémákat vet fel, hogy a felsőoktatási intézmény hallgatói nagyon eltérő mértékben sajátítják el az oktatás által megszerezhető készségeket, és ezzel együtt különböző módon dolgozzák fel a tanulmányaik során kapott információkat. Szinte lehetetlen egységes tanítási sablont alkotni akár 30 hallgató esetében is adott tantárgyra vonatkozólag, de általában ennél jóval nagyobb a hallgatói létszám a tanórákon (előfordulhat 100 tanuló együttes részvétele is az ilyen alkalmakon). Minden diák személyisége és viszonya a környezetéhez eltérő, ezáltal a tananyagot is máshogyan dolgozzák fel, így arra kell törekedni, hogy a tanulók a leghatékonyabban sajátítsák el az évek során kapott elméleti és gyakorlati tapasztalatokat. Ezért van szükség a különböző főiskolákon és egyetemeken a tudás kompetencia-alapú megközelítésére, amely szintén arra keresi a választ, hogy mely tényezők okoznak jelentős különbségeket az egymáshoz hasonló képességű, tudású emberek teljesítményében, és miként lehet ezeket a faktorokat megbízhatóan 95 Barakonyi Károly: Javaslat a hazai felsőoktatási intézményvezetési modellre II. rész. Vezetéstudomány 2003/9. 96 Lásd például: Jancsics Dávid: A kompetencia alapú megközelítés hiánya a magyar felsőoktatásban. Forrás: Letöltés ideje: A kutatás eredményeit Az európai gyakorlathoz illeszkedő munkaerő-piaci készségigény-felmérés a magyar oktatás-képzés fejlesztése szolgálatában címmel egy tanulmányban összegezték a Szent István Egyetem Gazdaság és Társadalomtudományi Karán működő Vezetéstudományi Tanszékének munkatársai. Forrás: Letöltés ideje:

100 elkülöníteni. A kompetenciák alkalmazásának végső célja minden esetben a szervezet teljesítményének növelése, amit csak felkészült és motivált munkavállalókkal lehet elérni. 98 A kompetenciák fogalmából kiindulva, ha tisztában vagyunk egy adott személy készségeivel és képességeivel, nagyjából előre tudhatjuk, milyen szituációhoz hogyan fog viszonyulni, és következtethetünk ez alapján az adott egyén teljesítményére is. Egy feladat elvégzése előtt még azt is behatárolhatjuk, hogy az alany kompetenciáihoz mérten, mennyire fog megfelelni, hogyan végzi el a rá váró munkafolyamatot. A kiváló teljesítményszint a sztenderd eltérés az átlagostól fölfelé, a hatékony teljesítés, pedig a végzés minimálisan elfogadható szintjét jelenti. 99 A kompetencia koncepció kidolgozása McCelland nevéhez fűződik, de Boyatzis tette ismertté a fogalmat. Egyik kutatása során, amikor azt vizsgálta, mi a különbség a sikertelen és a sikeres vezetők között, azt a felfedezést tette, hogy nem lehet egyetlen faktort differenciálni erre vonatkozólag, hanem különböző tényezők egész sora (személyes tulajdonságok, motívumok, tapasztalatok, magatartásbeli jellemzők) határozzák meg a különbségeket. 100 Számos definíció létezik a kompetenciák pontos meghatározására, miszerint a kompetenciák alapvető készségek és képességek, amelyek a magas szintű munkavégzéshez szükségesek 101, ugyanakkor kompetenciának tekinthető bármely olyan egyéni jellemző, amely mérhető vagy megbízhatóan értékelhető, és amelyről kimutatható, hogy szignifikánsan megkülönbözteti a hatékonyan teljesítő munkavállalókat a nem hatékony egyénektől 102 és azzal is egyet kell értenünk, hogy a kompetenciák a munkateljesítményre ható viselkedési dimenziók 103. Összességében elmondható, hogy kompetenciaként definiálható minden munkával kapcsolatban álló személyes tulajdonság, tudás, készség és érték, amelyet egy személy mozgósít annak érdekében, hogy jól végezze munkáját 104. A kompetenciák típusainak széles tárházát ismerjük, leggyakrabban a tudatosság szintje szerint különböztetik meg őket. Emellett lehetnek általánosak vagy specifikusak, egyéniek vagy munkakörhöz kapcsolódóak, illetve kezdeti (küszöb-) vagy megkülönböztető jellegű (kulcs-) kompetenciák. 105 Léteznek ún. kognitív, illetve szociális kompetenciák. E két kategória közül, a szociális kompetenciával 106 foglalkozunk a továbbiakban, amely nem más, mint a lazán egymáshoz kapcsolódó viselkedésbeli, kognitív és performancia jellegű dimenziók összessége. Ezen készségek két részből tevődnek össze. Az egyik az öröklött elemek, amelyek a szociális rutinokat (arcfelismerés, hangbeazonosítás) és a hajlamokat (párképzés, birtoklás, kötődés, gondozás) tartalmazzák. A másik, a tanult elemek, amelyek az egyének helyzetét (önértékelés, nyitottság, attitűdök), a család szerepét (életmódbeli modellnyújtás, kötődés), az iskolában nyújtottakat (fizikai környezet, szociális struktúra, pedagógus, kortársak az iskolában), illetve a környezet hatásait (kulturális hatások, kívánatos és elfogadott viselkedésmódok) foglalják magukban Bíró Krisztina Csányi Zsuzsanna Vincze Szilvia: A hallgatók elhelyezkedéséhez kötődő kompetenciák vizsgálata (Regionális Operatív Program, a BDF megbízásából), Elbert et al. 2000, február. Forrás: Letöltés ideje: Jákó Melinda: A kompetencia fogalmának értelmezési lehetőségei; Letöltés ideje: Forrás: Bíró Csányi Vincze, A kompetencia koncepció bemutatása Forrás: Amstrong, Mark: A Handbook of Personnel Management Practice. Kogan Page Limited, London, Forrás: Spencer, Lyle. M. Spencer, Signe M.: Competence at work: Models for superior performance, Wiley, New York, Forrás: Woodruffe, Charles: What is meant by competency? Leadership and Organization Developement Journal, 14:1, Forrás: Amstrong, Forrás: Bíró - Csányi Vincze, A kompetenciák típusai Szabó Győzőné: Szociális kompetenciák és érzelmi nevelés: Jász-Nagykun Szolnok Megyei Pedagógiai Intézet. Forrás: Letöltés ideje:

101 Egy másik megközelítés szerint 107 a szociális kompetencia (social skills) társas viselkedés, az emberek, és a közösségek közötti viszonyokat, kapcsolatokat, illetve a viselkedésben megnyilvánuló kölcsönhatásokat jelenti. Ezt az aktuális szociális helyzet, az értékrend és a szociális képességek határozzák meg. A kompetenciák fejlődésének feltétele a szociális komponenskészletek gyarapodása és alakítása az elvárásokhoz. A fejlődés egyik motorja a nevelés, amelynek feladata ezen a téren kettős. Egyrészt, a szociális illetékesség komponenskészleteinek gyarapítása, másrészt a pozitív egyéni értékrend és a képességrendszer kiépülésének, a kreativitás növekedésének, fejlődésének és szerveződésének segítése. Ennek működését az egyéni szociális értékrend és a képességrendszer szabályozza. Az illetékesség fontos részeként valósul meg a világtudat, az éntudat (myself) és a szociális viselkedés. A spontán és szándékos szocializációtól, és a neveléstől függ az egyéni tudat és a szociális kompetencia-fejlettsége. A szociális kompetencia, a társas kapcsolatok irányításában játszik nagy szerepet, ezek közül néhányat bemutatunk: Emberi konfliktusok kezelése: az életben előforduló különböző szituációk kezelési technikája, ami emberenként változó metódusú lehet. A viták a munkatársak között lehetnek ösztönző jellegűek, működhetnek egy adott probléma megoldásának érdekében. Minden ember gondolkodási módja más, emiatt egy adott problémát másképpen közelítenek meg. A vita során mód van arra, hogy a nézeteltérések feloldódjanak, és csökkenjen a feszültség. A konfliktuskezelés módjai az asszertivitás, a határozottság, a mérsékelt hangnem-használata. Olykor azonban egy jól időzített kedves mosoly is eloszlathatja a konfliktusokat. Konfliktustűrés: ez a készség abban mutatkozik meg, hogy az ember a stressz-hatásokra mennyire nyugodt, illetve heves vehemenciával reagál. Ez nagyban függ a szülőktől kapott magatartásmintáktól. Ez a kompetencia is elengedhetetlen a sikeres munkavégzéshez. Együttműködés egy csapattal: ez a kompetencia elsősorban az együtt végzett tevékenységekben tölt be hatékony szerepet. Abban mérhető, hogy a munkavállaló mennyiben képes kollégáival összefogni egy adott cél érdekében. Ennél a készségnél fontos tényező az innovatív képesség, az újító szellem, hiszen a fantáziadús ötletek megvitatása után tud a team egy kidolgozott stratégiát alkalmazni. Ki kell emelni, hogy ebben az esetben a vállalati rendszer egy ún. rácsszerkezet alapján működik, vagyis a kommunikáció nem felülről lefelé irányul, ebben a szituációban az összes fél egyenrangú partner. Megfelelő csapatszellem kialakítása: A munkatársak között bizonyos célok érdekében egyfajta pszichológiai szerződés jön létre, annak a célnak alárendelve, hogy egy adott feladatot közösen, alkotóan és együtt gondolkodóan oldjanak meg. A cél a sikeresség, az anyagi jutalom és az emberi kapcsolatok mélyítése. Munkaszervezés: Azon feltétlenül szükséges kompetenciák egyike, amellyel minden munkavállalónak rendelkeznie kell. Lényegében az adott gyakorlati és szakmai feladatok térben és időben való logikus rendszerben történő elhelyezését, tervezését és ennek kivitelezését jelenti a munkahelyen belül. Mások szakmai vezetése: Ezen készség a szakmai irányítás és a csapat munka kialakítása során döntő fontosságú. Alkalmazásánál fontos tényező, hogy a vezető mennyiben tudja motiválni a munkatársait, illetve hogyan viselkedik embertársaival, beosztottjaival szemben. Ennek szerves része a mások utasítására, irányítására való képesség is. 107 Radnóti Katalin: A szociális kompetencia fejlesztési lehetőségei a mai magyar iskolában a tanórákon. In: Kerber Zoltán (szerk.): Hidak a tantárgyak között. Országos Közoktatási Intézet, Budapest, Forrás: Letöltés ideje:

102 A szociális kompetenciarendszerben a cél egy kiegyensúlyozott kapcsolat munkavállaló és munkaadó között. Ehhez az előbb említett képességeken kívül szükséges a kommunikációs készség is. Ez magába foglalja a munkatársakkal való kapcsolattartást, kapcsolatteremtést, a felső vezetéssel való hatékony verbális-nonverbális érintkezést, és a csoportos feladatvégzés során felmerülő kérdésekre az adekvát válaszok megkeresését. Ezen kívül meg kell említenünk az érdekek érvényesítését is, ami nem rámenősséget jelent, hanem világos, de nem kérkedő, hanem érvelő tárgyalási stílust és ez eszköze lehet a ranglétrán való feljebbjutásnak. A szociális tanulás szerepe az emberi viselkedésben jut kifejezésre. Ezzel összefüggésben a család az egyén személyiségének formálásában meghatározó. Elengedhetetlen a pozitív önazonosuláshoz a szociális elfogadás a környezet részéről. Ha az egyén önértékelési gondokkal küzd, akkor az kihat nem csak a szociális kapcsolataira, hanem a munkavégzésére is. A tanuló a szociális környezetében sajátítja el a társas kapcsolatok kiépítéséhez, fenntartásához szükséges ismereteket és készségeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a későbbiekben a társadalom cselekvő tagja legyen. A szocializáció, tanítási - tanulási folyamat, a képességek és készségek fejlesztése minden tanuló érdeke az iskolában, a társadalomnak, pedig természetes elvárása. A tanulás azonosításának, mérésének és elismerésének gyakorlati megvalósítása feltételezi, hogy pontos definícióval rendelkezzünk arra vonatkozólag, melyek azok a tanulással megszerezhető készségek és képességek, amelyek kívánatosak és elérhetőek az egyének tanulási tevékenységének eredményeként. Így a kompetencia fogalmát a fentiekkel összhangban úgy határozzuk meg, mint egy személy olyan alapvető jellemzőit, tulajdonságait, amelyek részei a személyiségnek, meglétük vagy hiányuk alapján következtetni lehet az adott személy viselkedésére bizonyos szituációkban. A következőkben a kutatási eredményeink közül azokat ismertetjük a fentiekhez kapcsolódóan, amelyek a végzett hallgatók kompetenciáira vonatkoznak. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyben járultak hozzá ezek a készségek a munka világába való sikeres beilleszkedéshez, illetve ezek a készségek mely forrásokból eredeztethetők MENNYIRE SZÜKSÉGESEK A KOMPETENCIÁK A MUNKÁHOZ? Az első ábránk (lásd a 7.1. ábrát) adatai révén azt elemeztük, hogy melyek azok a vizsgált kompetenciák, amelyek elengedhetetlenek az általunk megkérdezett végzett hallgatók szerint a sikeres munkavégzéshez. Adataink alapján megállapítható, hogy az ötfokozatú skálán mért 17 kompetencia közül a legmagasabb értéket a probléma-megoldási készség és leleményesség (átlag 4,48 pont) kapta a megkérdezettektől. 102

103 7.1. ábra: Mennyire szükségesek az egyes kompetenciák a munkához? (átlagértékek és szórások az ötfokozatú skálán) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Alig valamivel kisebb értékkel a második legfontosabb kompetencia az együttműködés egy csapattal, (átlag 4,33 pont), a harmadik helyen a nagy munkabírás, kitartás áll (átlag 4,30 pont). Meg kell még említeni, ugyan a középmezőnyben szereplő, de nagyon fontos kompetenciát is, amely a konfliktustűrés (átlag 4,24 pont). A táblázatból egyértelműen kitűnik, hogy a vizsgálatba bevont friss diplomásoknak alig van szükség a kézügyességre a munkavégzés során. Ez átlagosan épp, hogy eléri a 2,5 pontot (egész pontosan: 2,49). Láthatóan sokkal fontosabb a mások irányítása, utasítása a kézügyességhez képest, 3,11 ponttal előzi meg az előbb említett 103

104 kompetenciát, ezzel majdnem, hogy teljesen egyező pontot kapott a mások szakmai vezetése is (átlag 3,13 pont). Egyforma fontossággal bír a megkérdezett volt hallgatók körében a munkaszervezés és az íráskészség, fogalmazási készség, (a táblázatról látható, hogy átlag 4,00 pontot kaptak). Megemlítendő, a mai világban szinte elengedhetetlen kompetencia a nyelvtudás. Nem kis meglepetésre csak a középmezőnyben szerepel (3,15 pontos átlaggal). Ezzel szemben a számítógép-ismeretet, informatikai tudást szükségesebbnek érezték az alanyok a munka világában való sikeres érvényesüléshez. Az intézményenkénti eltérések amint azt az F-próba 108 adatai alapján megállapíthatjuk mind a 17 kompetencia esetében szignifikánsak, azaz a próba elfogadási valószínűsége alatta marad a 0,05-ös értéknek. A továbbiakban azokat a kompetenciákat vesszük alaposabban szemügyre, amelyek esetében az Éta-négyzet (a magyarázott szórás aránya) a legnagyobb volt (lásd a 7.2. ábrát). Miközben a korábbi adatok szerint a kézügyesség játszik a legkisebb szerepet a vizsgált diplomásoknál, a fenti adatok arról tanúskodnak, hogy ez az eredmény nem minden intézmény esetében állja meg a helyét: az AVKF-en végzettek esetében relatíve kiemelkedő a szerepe ennek a készségnek, miközben az ELTE ÁJK végzett hallgatói számára ez a legkevésbé szükséges. Az eltérő eredményeket magyarázhatja, hogy a két intézmény merőben más szakmákra készít fel, ezáltal a munkavégzéshez is különböző kompetenciákra van szükség. A többi főiskolán a kézügyességhez való viszony átlagosnak mondható, nagyjából egyformán (nem) tartják szükségesnek ezt a készséget. A korábbi ábráról leolvasott nyelvtudás megítélése a munka világában igen alacsonynak mutatkozott. A legkevésbé fontosnak a WJLF ex-hallgatói tartották ezt a kompetenciát (2,15 pont), kis eltéréssel, hasonlóan vélekedtek az AVKF végzettjei is, (2,42 pont), a legszükségesebbnek a BMF diplomásai tartották. Azonban ez a szám is csak alig 3,37 pont az ötös skálán. A többi kompetencia minden intézményben nagyjából egyformán fontos. Kiemelkedő eredményekkel bírnak a következőkben felsorolt kompetenciák (minden intézményben az átlag 4 pontnál nagyobb): Emberi konfliktusok kezelése, beszédkészség, és íráskészség, fogalmazási készség. Ezeket intézményi szinten vizsgálva kitűnik, hogy az emberi konfliktusok kezelése a WJLF megkérdezettjei szerint a legfontosabb a munka világában (átlag 4,70 pont), ugyanez a BMF végzettjei szerint a legkevésbé szükséges, de azért szerintük is elengedhetetlen készség (átlag 4,04 pont). 108 Azokat az alternatívákat ábrázoltuk, ahol a legnagyobbak voltak az eltérések az Éta-négyzet alapján. (Az F-próba során számított Éta-négyzet úgy interpretálható, hogy mekkora hányadát magyarázza a független változó a függő változó szórásának.) A variacia-analizis (vagy szóráselemzés) lényege: ha a függő változónk magas mérési szintű, míg a független változó alacsony (mint esetünkben is), a függő változó szóródását két részre bonthatjuk: a csoportosított kategóriák közötti és az azon belüli szórásra. Az előbbi a független változó által magyarázott, míg az utóbbi a nem magyarázott szórása a függő változónak. E két elem hányadosát nevezzük F-statisztikának (bizonyos küszöbérték meghaladása esetén beszélhetünk szignifikáns hatásról ). Ha az F értéke nagy, úgy is mondhatjuk, hogy a csoportokon belüli szórások kicsik, míg a csoportok közöttiek nagyok vagyis a csoportok viszonylag jól el vannak különítve egymástól a független változó által. Lásd bővebben: Székelyi Mária Barna Ildikó: Túlélőkészlet az SPSS-hez. TYPOTEX Kiadó, Budapest, vagy Kolosi Tamás Rudas Tamás: Empirikus problémamegoldás a szociológiában. OMIKK TÁRKI, Budapest,

105 7.2. ábra: Mennyire szükségesek az egyes kompetenciák a munkához intézményenként (átlagértékek az ötfokozatú skálán) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) A beszédkészség az előbb felsorolt kompetenciák közül az egyetlen, ahol, csak a BMF-en tanultak értéke maradt az átlag 4 pont alatt (3,89). Más intézmények esetében viszont nélkülözhetetlen ez a kompetencia, például a WJLF és az AVKF végzettjeinél kimagasló értékeket figyelhetünk meg (átlag 4,62 és 4,67 pont). Szemmel láthatóan számukra ez az egyik legnélkülözhetetlenebb készség, ami azzal magyarázható, hogy pl. a szociális munka, vagy a kántortanító tevékenységének talán legfontosabb eleme a kommunikáció, az emberekkel való kapcsolatteremtés. Az íráskészség, fogalmazási készség tekintetében elmondható, hogy az ELTE megkérdezettjei értékelték a legfontosabbnak (átlag 4,43 pont). Ez talán érthető is, hiszen a 105

106 jogászok és a politológusok szakmájukból kifolyólag rengeteget használják ezeket a képességeiket. Ugyanez a BMF-en végzettek szerint a munkavégzéshez nem olyan szükséges (átlag 3,68 pont), amely szintén könnyen magyarázható, mivel ők elsősorban mérnöki tevékenységet végeznek. Meglepődve tapasztaltuk hogy a számítógép ismeretet, informatikai tudást a -en és a BMF-en diplomázott hallgatók preferálták leginkább (az eredmény mindkét esetben átlag 4, 26 pont). Ugyanakkor, az AVKF volt diákjai számára a legkevésbé fontos ez a képesség MENNYIRE RENDELKEZIK A KOMPETENCIÁKKAL? A következőkben azt vizsgáltuk, hogy az általunk megkérdezett végzett hallgatók saját meglátásuk szerint milyen mértékben rendelkeznek a felsorolt kompetenciákkal. 7.3 ábra: Mennyiben rendelkezik az egyes kompetenciákkal? (átlagértékek és szórások az ötfokozatú skálán) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) 106

107 Az előző két ábrához kapcsolódóan itt (lásd a 7.3. ábrát) az követhető nyomon, hogy a felsorolt 17 kompetenciával milyen mértékben rendelkeznek a volt hallgatók. A legmagasabb értéket a nagy munkabírás, kitartás kapta (átlag 4,10 pont), a volt hallgatók úgy gondolják, hogy ez az a kompetencia, amivel a leginkább rendelkeznek. A második kompetencia a munkában való alkalmazás tekintetében, a beszédkészség (átlag 4,08 pont), ami igencsak meglepő az előző táblázattal való összehasonlításban, mivel ott a középmezőnybe került. Alig lemaradva az előzőtől, az együttműködést egy csapattal, a harmadik helyre sorolták (4,07 pont), ami azt jelenti, hogy sokan hisznek a csapatmunkában. Kiemelkedő jelentősége van még (átlag 4 pont felett értékelték) a probléma-megoldó képességnek, leleményességnek is. Ez egyértelmű eredménynek mondható, ha arra gondolunk, hogy a munkavégzés során fellépő problémákat azonnal orvosolni kell, mivel csak így lehetünk eredményesek. Egyértelműen kitűnik az ábráról, hogy a kézügyesség készséggel inkább rendelkeznek (átlag 3,17 pont) a volt hallgatók, mint amennyire ezt a munkájuk megkívánja (lásd: 7.1 ábra). Ez az eredmény sem meglepő, hiszen az általunk megkérdezett végzett hallgatók nem ilyen jellegű állásokat töltenek be, ahogyan anyaintézményeik sem ezekre a területekre szakosodtak. Érdekes módon a nyelvtudás a második leggyengébb kompetencia (átlag 3,25 pont), mégis előkelőbb helyen szerepel, mint a 7.1 ábrán. A konfliktustűrés rosszabb értéket kapott (átlag 3,70 pont), ebben az esetben több a kompetenciájuk, mint amennyire szükségük van a munkavégzésük során. A 7.4 ábrán ugyanezen kompetenciákat intézményenkénti bontásban láthatjuk. Azokat a kompetenciákat vesszük alaposabban szemügyre itt is, amelyek esetében az intézmények közötti eltérések a legnagyobbak voltak. Adataink alapján elmondható, hogy kézügyesség -gel a BMF ex-hallgatói rendelkeznek a leginkább (átlag 3,62 pont), hasonló mértékben az AVKF megkérdezettjei (átlag 3,56 pont), míg az ELTE végzettjei a legkevésbé (átlag 2,59 pont). Az eredményekből kiolvasható, hogy ennél a kompetenciánál a legnagyobb a különbség intézményenként. Eltérések figyelhetőek meg a számítógép-ismeret, informatikai tudás tekintetében is, a BMF-en végzettek értékelték úgy, hogy kiemelkedően magas tudásuk van e téren (átlag 4,23 pont), de ehhez hasonló eredmények tapasztalhatók a esetében is (átlag 4, 07 pont). A nyelvismerettel kapcsolatban elmondható, hogy az ELTE végzett hallgatói érzik legbiztosabbnak ezt a tudásukat (átlag 3,50 pont), míg a WJLF hallgatói ezzel szemben a leginkább bizonytalanok (átlag 2,62 pont). A szaktudás alkalmazása a gyakorlatban kompetenciát hasonló eredményekkel értékelték a megkérdezettek, a WJLF végzettjei érzik úgy, hogy a leginkább rendelkeznek vele (átlag 4,01 pont), legkevésbé pedig az AVKF-en diplomázottak érezték magukénak ezt a készséget. Ez az eredmény azért is elgondolkodtató, mert a két felsőoktatási intézményben hasonló végzettséget szerezhetnek az ott tanulók, ez is azt bizonyítja, mennyire eltérő két hasonló főiskola oktatása. A munkaszervezés tekintetében a legkiemelkedőbb a (átlag 3,91 pont), a legalacsonyabb pedig az ELTE (átlag 3,56 pont) eredménye. 107

108 7.4. ábra: Mennyiben rendelkezik az egyes kompetenciákkal - intézményenként (átlagértékek az ötfokozatú skálán) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) 108

109 7.4. A KOMPETENCIÁK FORRÁSAI Az alábbi ábrán (lásd a 7.5. ábrát) azt vizsgáltuk, hogy a felsorolt kompetenciák elsajátításához mennyiben járult hozzá a végzett hallgatók szerint anyaintézményük. 7.5 ábra: Kompetenciák forrása: a felsőoktatás (átlagértékek és szórások az ötfokozatú skálán) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Az első helyre sorolták a végzett hallgatók az elméleti szaktudást, felkészültséget (átlag 3,99 pont), ami azt jelenti, hogy a képző intézmények leginkább ezt a kompetenciát fejlesztik az oktatás során. Ezután következik a beszédkészség (átlag 3,70 pont), majd az íráskészség, fogalmazási készség (átlag 3,67 pont). 109

110 A legkevésbé a kézügyességet (átlag 2,03 pont) sajátították el tanulmányaik alatt. Ugyanez érvényes kisebb százalékban a mások irányítása, utasítása (átlag 2,18 pont) és a mások szakmai vezetése (átlag 2,44 pont) készségre is. A következő ábra (lásd a 7.6 ábrát) intézményenkénti bontásban szemlélteti, hogy az általunk megkérdezett végzett hallgatók mennyiben sajátították el a felsorolt kompetenciákat. 7.6 ábra: Kompetenciák forrása: a felsőoktatás intézményenként (átlagértékek az ötfokozatú skálán) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) A legmagasabb átlagérték az íráskészség, fogalmazási készség kompetenciánál figyelhető meg: a WJLF volt hallgatói vélik úgy, hogy anyaintézményük jól megtanította ezt a készséget (átlag 4,04 pont), ezzel a legkevésbé a BMF végzettjei értenek egyet (átlag 3,30 pont). Figyelemre méltó különbségek mutatkoznak az együttműködés egy csapattal tekintetében is: szintén a WJLF eredményei emelkednek ki (átlag 3,95 pont), s a legkevésbé jeleskednek ebben az ELTE-n diplomát szerzettek (átlag 3,09 pont). Ahogy már a többi adatsornál is, itt is utolsó helyen szerepel a 110

111 kézügyesség : egyetértettek a végzett hallgatók abban a tekintetben, hogy ezt a készséget sajátították el a legkevésbé tanulmányaik során, bár az AVKF eredményei itt is magasabbak (átlag 2,89 pont). Az alábbi ábra egyfajta összefoglaló elemzésre ad lehetőséget a fent vizsgált kérdésekkel kapcsolatban (lásd a 7.7. ábrát). Azt vizsgálhatjuk adataink révén egyszerre, hogy a megkérdezettjeink a vizsgált kompetenciákkal mennyiben rendelkeznek, mennyire lenne szükségük, illetve mennyit kaptak a felsőoktatásban. 7.7 ábra: Az adott kompetenciákkal mennyire rendelkezik mennyire szükségesek a munkában - mennyit kapott a felsőoktatásban? (átlagértékek az ötfokozatú skálán) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) A fentiekből kiolvasható, hogy a 17 kompetencia közül munkájukhoz leginkább a konfliktustűrést és a probléma-megoldó készséget találták a legszükségesebbnek, (átlag 4,24 illetve 4,48 pont). E területeken azonban kevesebb tudással rendelkeznek, mint kellene (átlag 3,70 illetve 4,06 pont), és a felsőoktatás is kevés alapot adott ehhez (átlag 3,30 illetve 3,41 pont). Ezen kívül még a szaktudás alkalmazását a gyakorlatban és az együttműködést egy csapattal emelték ki az általunk megkérdezettek. Mindkét kompetenciánál kevésnek ítélték meg anyaintézménytől 111

112 kapott felkészítést, és az is kiderült, hogy nem rendelkeznek kellő ismeretekkel. Érdemes kiemelni a nyelvtudást, ugyanis a megkérdezettek szerint több a nyelvismeretük, mint amennyire ez a munka világában szükséges lenne. Holott a gyakorlati tapasztalatok éppen az ellenkezőjét bizonyítják: a munkáltatók általában arra panaszkodnak, hogy a pályakezdők nem rendelkeznek megfelelő nyelvtudással. Hasonló eredmények figyelhetők meg az innovatív készségnél, újító szellemnél is. Összességében elmondható a 7.7 ábra alapján, hogy a végzett hallgatók szerint komoly hiányosságok tapasztalhatók a felsőoktatásban a munka világára való felkészítés és ezzel összefüggően a szakmai gyakorlat tekintetében. A megoldás kulcsa lehet a Karrier Centrum, ezért létrehozásának egyik fő célja a hiányosságok feltárása, pótlása, szakmai gyakorlatok szervezésével, a munkáltatókkal való kapcsolat kiépítésével, a munkaerőpiaci elvárások hatékonyabb felderítésével és mindenekelőtt olyan oktatás biztosításával, amely lehetővé teszi, hogy amit az elméleti órákon egy tanuló elsajátít, azt később, a gyakorlatban is hasznosítani tudja. Az eddigiekben csak a felsőoktatás szerepével, jelentőségével foglalkoztunk a kompetenciák fejlesztése kapcsán. Kérdőívünkben igyekeztünk feltérképezni mindazokat a kompetenciaforrásokat, amelyek szerepet játszhattak a végzett hallgatóink eddigi életében. Így az felsőoktatási intézmények mellett rákérdeztünk a korábbi iskoláira, a család szerepére, a munka világára abból a szempontból, hogy mennyire járultak hozzá ezen képességeik kialakításához, fejlődéséhez. A következő táblázat (lásd a 7.1. táblázatot) azokat az összetett számítási eredményeinket tartalmazza, amelyek az egyes kompetencia-források jelentőségének összehasonlítását teszik lehetővé. Arra voltunk kíváncsiak, hogy ha minden vizsgált kompetenciát összegzünk -, kimutatható-e valamiféle különbség az egyes tényezők között táblázat: Az egyes kompetencia-források jelentősége intézményenként (átlagértékek az ötfokozatú skálán) Intézmény munka világa (összegző) felsőoktatás (összegző) középiskol a (összegző) korábbi iskola (összegző) család (összegző) Saját maga (összegző) Átlag (*) AVKF 3,87 3,55 3,14 2,86 3,39 3,63 3,41 BMF 3,76 3,17 2,9 2,41 2,96 3,41 3,10 ELTE ÁJK 3,64 2,93 2,94 2,53 3,05 3,37 3,08 WJLF 3,83 3,28 2,88 2,62 3,14 3,55 3,22 3,84 3,23 2,96 2,63 3,17 3,56 3,23 Összesen 3,76 3,17 2,95 2,57 3,10 3,47 3,17 TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) A következőképpen jártunk el: minden megkérdezettre kiszámítottuk annak átlagát, hogy az egyes tényezők (a felsőoktatás, a család stb.) esetében milyen szerepet tulajdonítottak a 17 kompetencia kialakításában (az ötfokozatú skálán osztályoztak, mint azt a felsőoktatás esetében be is mutattuk a korábbiakban). Így a hat tényező (a munka világa, a felsőoktatás, a középiskola, a korábbi iskolák, a család illetve saját maga ) mindegyikére megkaptunk egy összegző átlagértéket az ötfokozatú skálán. A fenti táblázat ezeket az átlagértékeket tartalmazza intézményenkénti bontásban. 112

113 Azért, hogy az összehasonlításokat még szemléletesebbé tegyük, átalakítottuk az ötfokozatú skálán számított átlagértékeket egy 100 pontos skálára. Bennünket elsősorban az intézmények közötti eltérések érdekelnek, úgy alkottuk tehát meg ezt az új skálát, hogy minden intézmény esetében kiszámítottuk a hat tényező átlagát és ezt vettük intézményenként 100 pontnak. Kiküszöböltük ezzel azt, hogy például az AVKF volt hallgatói szinte minden kompetenciaforrásnak nagyobb jelentőséget tulajdonítottak, mint az ELTE ÁJK diplomásai (a két összesített átlagérték: 3,41 illetve 3,08). Immáron vizsgálhatóvá vált, hogy intézményenként mennyire tér el az egyes kompetencia-források jelentősége. Az alábbi ábrán (lásd a 7.8. ábrát) bemutatjuk eredményeinket mind a hat kompetenciaforrásra intézményenkénti bontásban. 7.8 ábra: Ha a kompetencia-források átlagát 100 pontnak vesszük intézményenként, mekkora az egyes források súlya intézményenként (pontok egy speciális 100-as skálán) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) A következő fontosabb megállapításokat tehetjük adataink alapján: Kiugróan magas (118,7 pont) a munka világának jelentősége a vizsgált öt intézmény átlagában (az Összesen értékek alapján); a második legfontosabb kompetencia-forrásnak önmagukat tarják megkérdezettjeink (109,6 pont); ezt követi a felsőoktatás és a család (100,1 illetve 97,7 pont); a legkisebb jelentőséget az általános iskolának tulajdonítanak (81,0 pont); a középiskola szintén átlag alatti (93,0 pont). 113

114 Az intézményenkénti eltérések igen jelentősek (szignifikánsak) mind a hat komponens esetében. Anélkül, hogy az adatok részletes elemzésébe bocsátkoznánk, néhány érdekesebb összefüggésre hívjuk fel a figyelmet. Feltűnő például az AVKF volt hallgatóinak preferencia-sorrendje: relatíve felértékelik a családot (99,5 pont szemben az átlagos 97,7 ponttal), a korábbi iskolákat és a felsőoktatást. Háttérbe szorul náluk a munka világa és önmaguk szerepe a készségek kialakításában. Némileg másképpen alakulnak a preferencia-sorrendek a BMF-eseknél: kitüntetett szerepe van náluk a munka világának (121,2 pont), háttérbe szorul viszont a család, és a korábbi iskolák szerepe kompetenciáik alakulásában. De feltűnő az ELTE diplomásai esetében a felsőoktatás relatív leértékelése a vizsgált szempontból (mindössze 113,4 pont), ugyanitt a család jelentősége meghaladja az átlagot. A Wesley-sek a középiskola hatását tartják relatíve csekélynek, ugyanakkor a felsőoktatás szerepe náluk átlag feletti A KOMPETENCIÁK FORRÁSAI ÉS A SIKERE BEILLESZKEDÉS A kompetencia-források vizsgálata során még egy érdekes kísérletre vállalkoztunk. A következő ábra segítségével (lásd a 7.9. ábrát) azt mutatjuk be, hogy a válaszadóink mit gondolnak arról: milyen forrásokból származnak kompetenciáik (készségeik, jártasságaik) annak függvényében, hogy mennyire illeszkedik sikeresen a felsőfokú végzettségük a munka világában elfoglalt helyükhöz. Valójában arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyiben befolyásolják a munka világába való sikeres beilleszkedést a készségek kialakulásának (a kompetenciák megszerzésének) forrásai. Elkülönítettük a megkérdezettjeink között azokat, akik jelenlegi munkájukat megfelelőnek ítélték végzettségükhöz képest, illetve azokat, akik kevéssé. Mint azt a korábbiak már elemeztük (lásd a 6. fejezet 6.6. ábráját), egy ötfokozatú skálán értékelték helyzetüket megkérdezettjeink. A következőkben ezt az öt kategóriát elemezzük a kompetencia-források szempontjából, a fenti speciális 100-as skála egy variánsát alkalmazva (itt a kompetencia-forrásonkénti átlagokat vettük 100 pontnak). Az első kategória azokat foglalja magába, akik a végzettségüknek leginkább megfelelő munkát kaptak (5- ös kategória: tökéletesen megfelel ). A tényleges munkavégzéshez szükséges kompetenciák forrásaként átlag alatti mértékben jelölték meg a felsőoktatást (a -0,92 es érték a második legalacsonyabb), ugyanakkor esetükben a munka világa kiemelkedik (messze a legmagasabb értéket regisztráltuk itt: +1,57 pontot). Megfigyelhetjük azt is, hogy minden más kompetencia-forrás relatíve háttérbe szorul (átlag alatti jelentőséggel bír) náluk a munka világán kívül. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy akik a végzettségüknek tökéletesen megfelelő munkát kaptak, azokat a felsőoktatás, de a képzés alsóbb foka sem készít fel kellőképpen hivatása betöltésére. Az átlagosnál csekélyebbek a saját források (nem igazán selfmade-men ek ), de a családi háttér sem nyújt elegendő muníciót a munkájuk ellátásához. (Külön vizsgálat tárgya lehetne: vajon a szülők foglalkozásának a hasonlósága/eltérése a megkérdezett foglalkozásához képest mekkora ennek függvényében változik-e a helyzet?) Értelmezhetjük eredményünket a következőképpen is: Újabb bizonyítékát kaptuk annak a kijelentésnek, hogy ma a felsőoktatás vizsgált szegmense legalábbis nem készít fel kellőképpen a legoptimálisabb kimenetelre (a diplomájának megfelelő munkára). A sikeres hallgatóinknak elsősorban a munka világában kell felvértezniük magukat a megfelelő kompetenciákkal, ahhoz a tevékenységhez, amiről a papírjuk szól (ez egybecseng válaszadóink azon panaszával, hogy kevéssé vagyunk felkészítve a tudásunk gyakorlati alkalmazására ). Érdekes módon a felsőoktatás azokat készíti fel relatíve leginkább a munka világára, akik egy, a diplomájukhoz, képzettségükhöz csupán közeli állást kapnak (4-es kategória: nagyobb részben megfelel itt a vizsgált pontérték: +2,08). 114

115 7.9. ábra: A kompetenciák forrásainak relatív eltérései aszerint, hogy mennyire illeszkedik végzettsége jelenlegi (utolsó) munkájához (kompetenciaforrásonként az átlagértékek 100 pont) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1842) Ennél a csoportnál a legmagasabbak a közép- és felsőfokú tanulmányok hozadékai, miközben alaposan háttérbe szorul a munka világában szerzett kompetenciák jelentősége (-1,29 pont). Vizsgáljuk meg az ellenkező pólust is: hogyan, milyen forrásokból merítenek azok a friss diplomások a munkavégzés során, akik egyáltalán nem megfelelő munkatevékenységet folytatnak diplomájukhoz képest (1-es kategória: egyáltalán nem felel meg )! Munkájukhoz a felsőfokú tanulmányaik előtti iskolákban (különös, de elsősorban az általános iskolában) elsajátítottak nyújtanak megfelelő segítséget (+0,370 pont), ugyanakkor viszonylag sokat a munkavégzés folyamán lesnek el abból, amire szükségük van (+0,33). Az egy fokozattal feljebb elhelyezkedők (2-es kategória: nagyobb részben nem felel meg ) sok szempontból más jellegzetességeket mutatnak: bár náluk is jelentős a korai iskolai élményeik jelentősége (+3,05 pont), de itt a családi szocializáció nyújtja relatíve a legjelentősebb segítséget (+3,28 pont). Náluk a munkavégzés során megszerezhető készségek messze elmaradnak az átlagtól (-2,46 pont). És végül nézzük azokat, akik a közbülső helyzetet foglalják el a vizsgált szempontból (3- as kategória: meg is felel, meg nem is ). Ez az élethelyzet is sajátos, karakterisztikus jegyekhez 115

116 kötődik: itt relatíve a legmagasabb a saját erőforrások jelentősége (+1,18), vagyis ők azok, akik nyilván ambivalens helyzetüknél fogva a legnagyobb mértékben magukra vannak utalva : nekik saját maguknak kell kitalálni, hogyan is tegyék a dolgukat.. De a családi szocializáció is átlag fölött besegít (+1,09 pont) ebbe az önépítő folyamatba. Mindezek alapján azt mondhatjuk: a felsőoktatás azt adja de nem pont úgy amire és ahogyan arra a munka világában szüksége lenne egy friss diplomásnak. Azokat látja el relatíve a legjelentősebb munícióval, akik jó helyen vannak de nem pont a helyükön (a 4-es csoportról van szó). Úgy is fogalmazhatunk: egy kicsit alálő a célnak! Csak további alaposabb vizsgálatok, részletesebb adatelemzések után tudnánk arra válaszolni: hogyan és miben hibázik. De a kompetenciák részletesebb elemzései (különösen a diszkrepanciák tekintetében) több támpontot is adhatnak e problémakör precíz körüljárásához VÉLEMÉNYEK A PÁLYAKEZDŐ DIPLOMÁSOK HELYZETÉRŐL Végezetül néhány, a felsőoktatás, a fiatal pályakezdők problémáival kapcsolatos kérdést vizsgálunk meg 109. Arra kértük válaszadóinkat, hogy egyes kijelentéseket értékeljenek aszerint, hogy mennyire értenek vele egyet (az 5-ös azt jelentette, hogy tökéletesen egyetértenek, míg az 1-es azt, hogy egyáltalán nem). Eredményeinket az alábbi ábrán szemléltetjük intézményenkénti bontásban (lásd a ábrát). Azzal a kijelentéssel értettek egyet a leginkább megkérdezettjeink, hogy a fiatal diplomások ismeretei korszerűbbek, adekvátabbak itt az átlag 3,44 pontnak adódott az ötfokozatú skálán (ez azt jelenti, hogy valamivel többen voltak válaszadóink között azok, akik egyetértenek, mint akik nem szó sincs tehát általános elfogadásról). A hűség és a lojalitás a többség véleménye szerint érték a munkáltató szemében (az átlag 3,63 pont), hasonló módon többségi vélemény szerint a munkahelyek segítik a beilleszkedést (3,30 pont). Az elfogadók enyhe túlsúlya figyelhető meg abban a kérdésben is, hogy a diplomások könnyebben elhelyezkednek a képzetlenekkel szemben (3,19 pont); valamint abban is, hogy a fiatalokkal jobban járnak a munkahelyek, mint az idősebbekkel (3,15 pont). Ezekben a kérdésekben, az intézmények szerinti értékeket megvizsgálva, megállapíthatjuk, hogy a WJLF volt hallgatói az átlagosnál szkeptikusabbak. A BMF-esek kiugróan magas arányban értenek viszont egyet azzal a kérdéssel, hogy a diplomások jobban el tudnak helyezkedni, mint a képzetlenek. Hasonló módon kedvező a véleményük a beilleszkedést segítő munkáltatókkal kapcsolatban. A volt ELTE-sek a lojalitás fontosságát emelik ki a munka világában, míg a -esek a fiatal diplomások korszerűbb tudását hangsúlyozzák. Csupán néhány érdekesebb kérdést emelünk ki a fentiekből. Így például tanulságos, hogy a megszerezhető jövedelmek arányosak a tudással kijelentéssel a megkérdezettek többsége nem ért egyet (2,40 az átlagpontszám). Itt a legkevésbé az AVKF diplomázottai elégedetlenek, miközben a BMF-esek pontértéke átlag fölötti. Hasonló a helyzet a pályakezdők jövedelme reális kijelentés esetében is. A legalacsonyabb pontértéket az a kijelentés kapta, mely szerint a pályakezdők munkát találása megoldott (mindössze 1,84 az átlagpont, amely azt jelenti, hogy a megkérdezettek elsöprő többsége nem ért egyet ezzel a kijelentéssel). Összességében egy olyan kép alakul ki a megkérdezettjeink válaszai alapján, hogy a mai friss diplomások sorsa rendkívül kedvezőtlenül alakul: elhelyezkedésük nem megoldott, jövedelmük irreális mivel a azok nem arányosak sem a tudással, sem a befektetett erőfeszítésekkel. Az is kiderül válaszaikból, hogy kevéssé értékelik a munkáltatók a merész váltásokat. Ugyanakkor azt elismerik, hogy diplomásként könnyebben lehet álláshoz jutni, mint a képzetlenek, kellő segítséget kapott többségük a munkahelyi beilleszkedéséhez, ahol méltányolják a hűséget és a lojalitást. 109 Lásd a 2. sz. mellékletben a Kérdőív VII.8. kérdéssorát. 116

117 7.10. ábra: Mennyire ért egyet a kijelentésekkel? intézményenként (átlagértékek az ötfokozatú skálán) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Egyetlen kérdés maradt, amelyben viszont erőteljesen megoszlanak a vélemények: mennyire készíti fel a hallgatóit a felsőoktatás a munka világára: ebben a tekintetben kioltják egymást a pozitív és negatív vélemények, az átlagérték éppen 3,00 pont az ötfokozatú skálán. Éppen ezért ennek egy kicsit alaposabban utánanéztünk. Utolsó ábránk arra a kijelentésre adott válaszok átlagértékeit tartalmazza, hogy A felsőfokú tanulmányok jól készítettek fel a munkára (lásd a ábrát) 117

118 7.11 ábra: Mennyire ért egyet: A felsőfokú tanulmányok jól készítenek fel a munkára állítással? szakonkénti bontásban (átlagértékek az ötfokozatú skálán) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) 118

119 Adatainkból az derül ki, hogy a legelégedettebbek volt alma materükkel az AVKF egyéb szakos (hitoktatók, hittanárok, kántorok, óvodapedagógusok), itt ugyanis az átlagérték (3,75 pont az ötfokozatú skálán) a kedvező vélemények meggyőző többségére utal. Őket követi a WJLF (átlag 3,40 pont; itt mindannyian szociális munkások), majd nem sokkal tőlük lemaradva az Aporos óvodapedagógusok következnek (3,38 ponttal). Ezzel szemben a legkevésbé elégedettek az ELTE végzett politológusai (átlag 2,67 pont), a BMF műszaki menedzserei és könnyűipari mérnökei (mindkettőnél átlag 2,75 pont). De hasonló az elégedetlenség a műszaki informatikusoknál (átlag 2,80 pont) és a kommunikáció-művelődésszervező szakosainál is (átlag 2,78 pont). Ahhoz, hogy a konkrét hiányosságra fény derüljön e kérdés tekintetében, nem elég egy kérdőíves vizsgálat, olyan kvalitatív módszerek alkalmazására lenne szükség, mint pl. a mélyinterjú. 119

120 8. FEJEZET: ÉLETKÖRÜLMÉNYEK, ASPIRÁCIÓK TÓTH GÁBOR DAMOKOS ÁRON ZARÁND ISTVÁN 8.1. BEVEZETÉS Az alábbi fejezetben azt kívánjuk bemutatni, hogy a végzett hallgatóink hogyan élnek és miként vélekednek saját életükről. Megpróbálunk arra a kérdésre is választ találni, hogy miként befolyásolják életkörülményeik a jövőről alkotott képüket, jövőbeli kilátásaikat, aspirációikat. Fejezetünk bevezető részében különböző adatforrásokra 110 támaszkodva mutatjuk be az elmúlt 15 év egyfajta mérlegét: hogyan alakultak Magyarországon az életviszonyok és az azokhoz kapcsolódó lakossági vélemények, a közérzetünk. Hazánkban az egy főre jutó (vásárlóerő paritáson számított 111 ) GDP időbeli alakulása alapján kimutatható, hogy az EU átlagához mérten sikerült relatív mértékben felzárkóznunk, de legalábbis megtettük a kezdőlépéseket ennek érdekében. Míg 1991-ben az EU átlagának 46,9%-a volt Magyarország GDP-je, addig 2002-ben már 53,3%-ra csökkentettük lemaradásunkat. Hazánk GDPje az EU átlaghoz mérten 1993 óta abszolút mértékben is növekedett. Megemlíthető, hogy a előtt csatlakozott 15 EU-országban, ről dollárra (62,5%-kal) növekedett a GDP, miközben a frissen csatlakozott 10 EU országban ugyanezen idő alatt ről re (itt tehát 75%-os a növekedés). A visegrádi négyek 112 között Magyarország megőrizte a második helyét Csehország mögött, valamelyest még csökkentette is hátrányát. Regionális szinten tehát egyfajta relatív fejlődést hozott ez az elmúlt 15 év, de nem állíthatjuk, hogy az EU korábban csatlakozott országainak átlagát jelentős mértékben megközelítettük volna. A lakosság vásárlóerejére vonatkozó (szubjektív elemeket is tartalmazó) mutatójának 113 időbeli alakulását megvizsgálva, a tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottság összességében lassú és folyamatos növekedést mutat. A televízióval való ellátottság alakulásában semmi meglepő nincs (az egy háztartásban megjelenő több tv mindenképpen az erősödő individualizálódás jele), hasonló módon a mobiltelefonok birtoklásának 1998-tól tömegessé válása sem. E téren nem maradunk el az EU átlagtól. 114 Elgondolkodtató viszont a számítógépek elterjedésének rendkívül lassú üteme. Számítógéphozzáférés tekintetében ugyanis több mint 15%-kal vagyunk lemaradva az EU átlagtól. Még egyértelműbben tettenérhetőek súlyos problémáink a hazai Internet-hozzáférés tekintetében: a magyar lakosságra vonatkozó átlagérték (a világhálóba bekapcsolódók aránya) nagyjából csak a felét teszi ki az EU átlagának. A közintézményekben (könyvtárakban, iskolákban stb.) elvileg 110 Különösen sokat merítettünk a TÁRKI Háztartás Monitor kutatásaiból, valamint Dessewffy Tibor és Pulai András dolgozatából (Startégiai Audit DEMOS Magyarország Alapítvány, Budapest, Forrás: Letöltés ideje: ) 111 Dessewffy-Pulai, Hivatkozott forrás: A KSH STADAT rendszere 112 Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia. 113 Dessewffy-Pulai, Hivatkozott forrás MNB statisztikák 114 Ágoston László (szerk.): Az életminőség fogalmán túl. DEMOS Magyarország Alapítvány, Budapest, Forrás: Letöltés ideje:

121 mindenki számára hozzáférhetőek ezek a technológiai javak hazánkban is és ezzel a lehetőséggel többeknek115 segítik a tájékozódást a világban (talán elsősorban a diákok tanulmányait sikerül elősegíteni). Ugyanakkor a tartós fogyasztási cikkekhez való hozzájutásban komoly eltolódások figyelhetőek meg a viszonylag olcsó információs technológiai cikkek javára, és ez egyértelműen jelzi: a lakosság vásárlóereje és kereslete nem követi az információs társadalom technológiai kihívásait. A gépkocsiállomány 1989 és 2003 között egymillióval gyarapodott, amely számadat figyelemreméltó. A napi hírekből tudni lehet, hogy ez nagymértékben összefügg a külföldről behozott, tisztes korú használt kocsikkal és a sok esetben végiggondolatlan, megalapozatlan hitelezési gyakorlattal. Az elégedettséget és a jövővel kapcsolatos várakozásokat szemléltető szubjektív adatok 116 alapján kijelenthetjük, hogy a rendszerváltáshoz sokan nagy reményeket fűztek, ezek a várakozások azonban többnyire nem teljesültek. A jövedelmek szempontjából az elégedetlenség általánosnak mondható, de a jövőbeli kilátásaival és életszínvonalával is csak minden negyedik ember elégedett ma Magyarországon. A legutóbbi években észlelhető volt bizonyos lassú javulás ezekben a mutatókban, amely összefügghet a minimálbérek növekedésével is (1999. februárjában ennek összege még Ft volt, míg februárjában már Ft 117 ). Lakásával és lakókörnyezetével az emberek több, mint 60%-a elégedett, és a lakókörnyezet szempontjából még valamelyest javulás is érzékelhető, de ez a mutató alig emelkedett 2002 óta. A városokban a lakókörnyezet javulásának jele, hogy egyre több sétálóutcát építenek ki és a zöldöveztek aránya is növekszik. Ugyanakkor a lakótelepi jelleg sok helyen megmaradni látszik, emiatt még mindig sokak számára személytelen és rideg a lakókörnyezete. Bizonyos mérvű javulás az emberek egészségi állapotára vonatkozó mutatóból is kiolvasható, ami az életviszonyok javulásához közvetlenül is köthető. A legfontosabb mikrokörnyezetével, a családon belüli kapcsolataival az emberek 85%-a elégedett Magyarországon, de ez az arány 2001-ben még valamivel magasabb (87%) volt, és feltételezhetően azóta is csökkent. Ugyanakkor a munkájával 2002 óta megközelítőleg az emberek 60%-a elégedett. A család anyagi helyzetének megítélése nem mondható kifejezetten kedvezőtlennek: az emberek 9%-a érzi úgy, hogy gond nélkül ki tud jönni a jövedelméből, miközben 34%-uk éppen csak kit tud jönni keresetéből. Összességében a magyar felnőtt lakosság 12%-a vallotta azt, hogy nehezen tud csak megélni a jövedelméből. 118 Egy másik megközelítésben: tíz megkérdezett magyar közül hárman nem vallják magukat boldognak,119 a boldogsági mutató értéke 6,34 körül mozog egy korábbi vizsgálat szerint a tízfokú skálán.120 Más adatok életkilátásaink bizonyos mértékű javulását tükrözik: érzékelhetően nőtt a várható élettartam mind a férfiaknál, mind pedig a nőknél (míg 1990-ben 65,13 év volt ez az Azoknak, akik legalább a tagsági díjat ki tudják fizetni, ha még az otthoni rendszeres Internet használatot nem engedhetik meg maguknak. Szívós Péter Tóth István György (szerk.): Feketén fehéren. TÁRKI Monitor jelentések, TÁRKI, Budapest, Forrás:. Letöltés ideje: Minimálbér Forrás: lnk&cd=1&gl=hu&inlang=pl&client=pub Letöltés ideje: Bauer Béla Szabó Andrea (szerk.): Ifjúság Gyorsjelentés. Mobilitás, Budapest, Forrás: Letöltés ideje: Dessewffy-Pulai, Füstös László P. Táll Éva Szabados Tímea (szerk.): Társadalmi ábratár MTA PTI és MTA SZKI, Budapest ( European Social Survey ) 121

122 érték a férfiaknál, a nőknél pedig 73,71 év, addig 2004-ben már 68,59 illetve 76,91 évet regisztráltak a statisztikusok).121 Összegzésképpen azt mondhatjuk, hogy Magyarország regionális szinten egy jól kimutatható gazdasági fejlődésen ment át az elmúlt 15 évben. De hiába nőtt a nemzeti össztermék és a GDP, javultak egyes mutatók, az emberek úgy érzik, hogy a helyzetük romlott az elmúlt években és még romlani is fog. Mindezek következtében elégedettségük és boldogságérzetük talán elmarad a tényleges helyzetükhöz képest (lásd az 8.1. ábrát). Kevesen érzik még a lehetőségek fokozatos bővülését, sokkal inkább a létbizonytalanság nyomja rá bélyegét közérzetükre a piacgazdaság bevezetése és EU-csatlakozásunk kapcsán ábra: Egyes országok lakosságának elégedettsége és az egy főre jutó GDP alakulása (Forrás: Desswffy-Pullai, ) Természetesen sok vonatkozásában nem tudjuk összehasonlítani saját vizsgálati eredményeinket a fentiekkel. Egy meglehetősen speciális csoport öt kiválasztott felsőoktatási intézmény végzett hallgatói vizsgálatára vállalkoztunk; kérdéseink sem illeszkednek pontosan a 121 Harcsa István Papp Gábor Vukovich György: Magyarország a társadalmi jelzőszámok tükrében. In: Kolosi Tamás Tóth István György Vukovich György (szerk.): Társadalmi Riport TÁRKI, Budapest, (Adataink forrása: 462. oldal.) 122

123 fentebb idézett adatokhoz. Mégis hasznos lehet a felvázolt összkép a válaszadóinktól gyűjtött információk értelmezéséhez. Ki hogyan él, és azt hogyan éli meg sok szempontból vizsgálható. A szubjektív jólét-érzet nem mindig kapcsolódik össze az objektívnek tekinthető tényekkel: hasonló anyagi körülmények között élő egyének, családok gyakran eltérően értékelik helyzetüket. De a fentebb idézett adatok is ékesen bizonyítják: jelentős diszkrepanciák alakulhatnak ki egy-egy ország lakosságának értékítéletei és tényleges gazdasági-anyagi helyzetük között. Amikor arra kérjük válaszadóinkat, hogy értékeljék saját helyzetüket, óhatatlanul is viszonyítanak közvetlen környezetükhöz, saját múltjukhoz, és sok minden más (habitusuk, hangulatuk, a baráti, szomszédi kapcsolataik, vagy a munkahelyi légkör) lehet hatással értékítéleteikre. Mindezek meghatározzák a jövőbeli kilátásaikat, aspirációikat is. Az alábbiakban a kérdőív talán legizgalmasabb, ugyanakkor legkényesebb kérdéseit vesszük sorra: a végzett hallgatók életkörülményeinek néhány jellegzetes indikátorát elemezzük (jövedelem, tartós fogyasztási cikkek, vásárlóerő ), megítélésüket a közelmúltról, a jövőről, hova helyezik magukat a képzeletbeli osztálylétrán, végül arra is kitérünk, hogy a jobb élet, a boldogulás reményében milyen erőfeszítésekre hajlandóak megkérdezettjeink. Csak néhány vonatkozását emeljük ki jelenlegi helyzetük objektíve mérhető és szubjektíve megélt jellegzetességeinek, de talán így is kellőképpen érzékeltethetjük: hogyan élnek, gondolkodnak a felsőoktatásból a közelmúltban kilépett diplomások. Szorosan kapcsolódik témánkhoz egy érdekes kérdéssor, amely segítségével feltérképezhetjük, válaszadóink szerint mi kell ahhoz, hogy boldoguljanak a mai világban. Ezzel kezdjük elemzésünket MI KELL A BOLDOGULÁSHOZ? Arra kértük válaszadóinkat, osztályozzák le az általunk felsorolt 19 tényezőt abból a szempontból, mennyire van szükség ezekre a dolgokra ahhoz, hogy az ember érvényesülhessen a mai magyar társadalomban. Egy ötfokozatú skálát alkalmaztunk, ahol az 5-ös azt jelentette, hogy ez elengedhetetlenül szükséges, míg az 1-es azt, hogy ez egyáltalán nem szükséges, a közbülső értékekkel pedig árnyalhatták véleményüket. Összesített eredményeinket a következő ábrán szemléltetjük (lásd a 8.2. ábrát). Bár az eltérések az egyes tényezők átlagértékei között nem túl nagyok, így is kirajzolódik egy sajátos preferencia-sorrend. Talán nem meglepő: az összeköttetések, a jó kapcsolat került az első helyre (4,75-ös pontértékkel). Ezt szorosan követ egy kifejezetten pozitív érték-együttes, a személyes akaraterő, rátermettség, ambíció (4,57 pont). Úgy gondoljuk, ez híven kifejezi azt a meglehetősen ambivalens viszonyrendszert, amely a mai magyar közérzetet jellemzi. Alaposan háttérbe szorult ugyanakkor a diploma, mint a boldogulás lehetséges eszköze (csak a 16. helyet foglalja el 3,61-es ponttal), miközben a nyelvtudás, vagy a számítógép-ismeret (amelyek csupán a kellő iskolázottság kiegészítő elemeinek számítanak a munka világában) sokkal előkelőbb helyet foglalnak el (4,39 illetve 4,17-es pontértékekkel). Szkeptikus hozzáállásuk abból is kiolvasható, hogy a becsület, az erkölcs szintén alaposan háttérbe szorult (3,06 pont), melyet majd egy fél osztályzattal megelőz a könyöklés, pofátlanság (3,51 pont). A pozitívumok között említhető viszont, hogy a mai társadalmi-gazdasági viszonyok között különös jelentőséggel bíró vállalkozó szellem magas prioritással (az átlagérték itt 4,28 pont) igen előkelő helyet foglal el a rangsorban. Hasonló módon kedvező jelenségként értékelhető, hogy a tisztességtelenség sokak szerint (ezt mutatja 2,83-as pontérték bár elég jelentős szóródással) megítélésük szerint nem célravezető út az érvényesüléshez. 123

124 8.2. ábra: Mi kell ahhoz, hogy boldoguljon a mai Magyarországon? (átlagértékek és szórások az ötfokozatú skálán) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Tanulságos lehet megvizsgálni, hogy vannak-e jelentősebb eltérések a vizsgálatba bevont öt intézmény diplomásainak a véleménye között. Elemzéseink során azt tapasztaltuk, hogy a kérdések közül tíz esetben szignifikáns különbségek mutathatóak ki. A következő ábránkon (lásd a 8.3. ábrát) 124

125 azokat az alternatívákat mutatjuk be, amelyek esetében a legnagyobbak az intézményenkénti átlageltérések (más esetekben a teljes minta átlagai vehetők figyelembe az egyes felsőoktatási intézmények vizsgálatakor) ábra: Mi kell ahhoz, hogy boldoguljon a mai Magyarországon - intézményenként (átlagértékek az ötfokozatú skálán) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) 122 A variancia-analízis Éta-négyzet értékei alapján döntöttük ezt el. Az F-próba során számított Éta-négyzet úgy interpretálható, hogy mekkora hányadát magyarázza a független változó a függő változó szórásának. Abban az esetben, ha a magyarázó (független) változónk alacsony, míg a magyarázandó (függő) változónk magas mérési szintű (mint esetünkben is), a variacia-analizist (ANOVA vagy szóráselemzés), illetve az F-próbát alkalmaztuk. Ennek lényege: a függő változó szóródását két részre bonthatjuk: a csoportosított kategóriák közötti és az azon belüli szórásra. Az előbbi a független változó által magyarázott, míg az utóbbi a nem magyarázott szórása a függő változónak. E két elem hányadosát nevezzük F-statisztikának (bizonyos küszöbérték meghaladása esetén beszélhetünk szignifikáns hatásról, itt és a későbbiekben a 95%-os megbízhatósági szintet fogadjuk el). Ha az F értéke nagy, úgy is mondhatjuk, hogy a csoportokon belüli szórások kicsik, míg a csoportok közöttiek nagyok vagyis a csoportok viszonylag jól el vannak különítve egymástól a független változó által. Lásd bővebben: Székelyi Mária Barna Ildikó: Túlélőkészlet az SPSS-hez. TYPOTEX Kiadó, Budapest,

126 A legnagyobb eltérést az egészség megítélése tekintetében találtuk az intézmények között. Miközben az AVKF és a volt hallgatói ennek átlag fölött igen nagy jelentőséget tulajdonítanak az érvényesülés tekintetében, a BMF és az ELTE ÁJK diplomásai körében ennek relatíve kisebb a súlya (megjegyezzük, hogy az eltérés 2-3 tizednyi, minden átlagérték jóval 4 fölött helyezkedik el). A csekély különbségek mögött talán az húzódhat meg, hogy az AVKF és a esetében igen magas a levelező tagozatos, tehát idősebb válaszadó. A számítógépes ismeretek megítélésének eltéréseire a munkavégzés során tapasztalható szakma-specifikus különbségek adhatnak magyarázatot (a Zsigmondosok gyakrabban használhatnak munkahelyükön informatikai eszközöket). Kiemelésre érdemes a véleményeltérések a diploma jelentőségének megítélésében. Itt a WJLF és volt hallgatóinak értékei haladják meg a leginkább az átlagot, ugyanakkor a BMF-es válaszadók a legszkeptikusabbak felsőfokú végzettségük jelentőségének megítélésében (szakokra bontva a művelődésszervező szakon végzettjei esetében a legmagasabb a vizsgált érték, míg a BMF biztonságtechnikai mérnökeinél a legalacsonyabb; az eltérés 0,64 pont) JÖVEDELMI VISZONYOK Egy, az előzőeknél objektívebb tényezőt elemzünk a továbbiakban: milyen jövedelmi viszonyok között élnek válaszadóink. 123 A következő ábránk (lásd a 8.4. ábrát) az egy főre jutó havi nettó átlagjövedelem ( amiből gazdálkodtak ) különbségeit mutatja intézményenként ábra: Egy főre jutó havi nettó átlagjövedelem intézményenként (forint/hó; érdemben válaszolók) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1191) 123 A kérdés így hangzott: Mindent egybevetve mennyi volt az Önök múlt havi (adózás utáni) összjövedelme, amivel gazdálkodtak? Ennél a kérdésnél a válaszmegtagadás igen gyakori: esetünkben is mindössze a kérdőívek kétharmadában 1191 fő szerepelnek értékelhető adatok. Megjegyezzük, hogy más kutatásokban nem ritka a 40% fölötti adathiány sem legalábbis diplomás kérdezettek esetében. Az egy főre jutó átlagjövedelem kiszámítása: a háztartás összes (múlt) havi jövedelmét osztottuk a háztartás létszámával. (Lásd a 2. sz. mellékletben a kutatásunk kérdőívét!) 126

127 Összességében a százezer forintot meghaladó átlagértéket regisztráltunk igen jelentős eltérésekkel. Miközben a műszaki főiskolán végzettek közel 130 ezer forintból gazdálkodnak havonta, az AVKF esetében ennek a kétharmada 85 ezer forint jut. Hasonló kedvezőtlen viszonyokkal találkozhatunk a WJLF volt hallgatói körében is. Ha egy kicsit részletesebben szakonként is megvizsgáljuk adatainkat (lásd a 8.2. táblázatot), kiderül, hogy a BMF könnyűipari mérnöki diplomájával rendelkezők élnek a legkedvezőbb körülmények között, de az őket követő műszaki informatikusok (150 ezer forintot meghaladó értékkel) is ugyanehhez az intézményhez kötődnek. Csak a kommunikációművelődésszervező szakán végzettek közelítik meg őket más intézményből (140 ezer forintos összeggel). Az ellenkező póluson is találkozunk nem kis meglepetésre BMF-esekkel: a gépészmérnök diplomával rendelkezők 77 ezer forintos egy főre eső jövedelemmel az utolsó-előtti helyet foglalják el. A legkedvezőtlenebb viszonyok általában az AVKF szakjain tapasztalhatóak, nem igazán találhatunk kivételt köreikben táblázat: Egy főre jutó havi nettó átlagjövedelem szakonként 124 (forint/hó; érdemben válaszolók) Intézmény, szak Jövedelem/fő BMF RS könnyűipari mérnök BMF NJ műszaki informatika kommunikáció-művelődésszervező nemzetközi kapcsolatok BMF KE egyéb szak BMF KA villamosmérnök ELTE ÁJK politológus humán erőforrás ELTE ÁJK jogász művelődésszervező BMF BD egyéb szak BMF KE műszaki menedzser ELTE ÁJK társadalombiztosítás BMF KA egyéb szak WJLF szociális munkás AVKF tanító AVKF szociálpedagógus AVKF óvodapedagógus BMF BD gépészmérnök AVKF egyéb szak TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1191) 124 A táblázatban alkalmazott rövidítések, összevonások: (1) a BMF esetében: RS: Rejtő Sándor Könnyűipari Mérnöki Kar; NJ: Neumann János Informatikai Kar; KE: Keleti Károly Gazdasági Kar; ezen belül az egyéb szak : közgazdász gazdasági informatikai szakon, főiskolai mérnök menedzser szakon, menedzser szakképesítés; KA: Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kar; ezen belül az egyéb szak : mérnöktanár, műszaki szakoktató, számítógép-hálózati szakember, főiskolai szakmérnök távközlés-hálózati szakon illetve számítógép-hálózati szakon; BD: Bánki Donát Gépészmérnöki Kar; ezen belül az egyéb szak : biztonságtechnikai mérnök, biztonságszervező szakember, termékfejlesztő szakmérnök, minőségügyi szakember, műszaki mérnöktanár. (2) AVKF egyéb szak : hitoktató, hittanár, kántor, nemzetiségi óvodapedagógus, nemzetiségi tanító, drámapedagógus, vezető óvodapedagógus. 127

128 A jövedelmi viszonyok alakulását természetesen sok más tényező is befolyásolja. Érdekességképpen néhányat megvizsgáltunk. A legnagyobb szóródást a kor, a saját háztartás és a saját gyermek jelenléte okozza: miközben a éves gyermektelen, saját háztartásukban élő megkérdezettek átlagértéke 148 ezer forint volt, addig a hasonló korú gyermekes családokban ez az érték csupán 83 ezer forint. Rendkívül kedvező a éves, saját háztartásában gyermek nélkül élő fiatalok helyzete is (147 ezer forint), miközben a szüleikkel élő kortársaiknál 101 ezer forintot regisztráltunk. Átlagosnak tekinthető a 40 éves és idősebb megkérdezettek jövedelmi helyzete: 108 ezer forint (döntő többségüknek van gyermeke és saját háztartásban élnek). A gyermeküket egyedül nevelők sorsa viszont igen kedvezőtlenül alakul: alig 91 ezer forint itt az egy főre jutó havi jövedelem. Mindezeken túl a férfiaknál egy árnyalattal kedvezőbb helyzetet mértünk, mint a nőknél (a különbség 10 ezer forintra tehető), de szignifikáns eltérések tapasztalhatóak lakóhely szerint is (a fővárosban élőknél 124 ezer forint, a kisvárosokban 111 ezer forint, míg a községekben élőknél 99 ezer forint az átlagérték). Érdekes módon a generációk közötti hatások is kimutathatóak: az első generációs értelmiségiek egy főre jutó átlagbevétele 112 ezer forint, miközben a legalább második generációs kortársaiké ennél szignifikánsan magasabb: 128 ezer forint FOGYASZTÁSI JAVAK, A VÁSÁRLÓERŐ A jövedelmi adatok módszertani problémái közismertek (fentebb említettük a válaszmegtagadások magas arányát, de a hibás, torzító becslések miatt is igen megbízhatatlanok ezek az információk), így más eszközökkel is megpróbáltuk megállapítani a válaszadóink tényleges anyagi-egzisztenciális viszonyait. Néhány tartós fogyasztási cikk, ingó és ingatlan vagyontárgy meglétére is rákérdeztünk. Az alábbi ábránk (lásd a 8.5. ábrát) az eredményeket mutatja be. Szinte minden megkérdezettünk rendelkezik mobil telefonnal, de az automata mosógép és a számítógép is majd minden háztartásban megtalálható (90% fölötti arányokban). Rendkívül kedvező az Internet ellátottság ( penetráció ) is a végzett hallgatóink körében: ötből négyen otthon is kapcsolatba léphetnek a világhálóval. A személyautó ellátottság szempontjából is kedvező a kép: több mint a háztartások kétharmada rendelkezik valamilye járművel (persze, óriási különbségek vannak autó és autó között: a legértékesebb meghaladja a 9 millió forintot, míg van pár tízezer forintot érő roncsautó is közöttük 125 ). Harmaduk rendelkezik nagyobb értékű egyéb ingatlannal (saját lakásán kívül), viszonylag ritka a mosogatógép és luxusnak számít a plazmatévé is. 125 Összességében egynegyedüknek van kevesebb, mint egymillió forintot érő autója, míg 2 millió forint fölötti egyötödüknek. A BMF-esek körében a leggyakoribb az értékes autó (különösen a könnyűipari mérnökök tűnnek ki e tekintetben: 44%-uknak legalább 2 millió forint értékű személyautója van). Az ellenkező póluson az ELTE ÁJK végzettjei helyezkednek el: 46%-uknak még egyáltalán nincs autója. Általában a vidéken élők rendelkeznek nagyobb arányban gépkocsival (80%; a kisvárosok lakóinál aránytalanul magas 31% - az értékesebb autó gyakorisága), ahol gyerek van (79%); viszont a saját háztartásban élő gyermektelen huszonévesek 44%-a nem költ még autóra. 128

129 8.5. ábra: Egyes fogyasztási javakkal való rendelkezés (százalékok) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Egyes esetekben ahol különösen jelentősek az intézmények szerinti eltérések 126 érdemes a különbségeket is figyelemmel kísérni (lásd a 8.6. ábrát). 126 Azokat az alternatívákat ábrázoltuk, ahol a legnagyobbak voltak az eltérések ezt a Khí-négyzet próba értékei alapján döntöttük el. 129

130 8.6. ábra: Egyes fogyasztási javakkal való rendelkezés - intézményenként (százalékok) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Csak néhány érdekesebb adatot emelünk ki a fentiekből. Szemmel látható, hogy a BMF-esek körében a legelterjedtebbek a számítástechnikai eszközök (úgy is fogalmazhatunk, hogy ők illeszkedtek be a legjobban az információs társadalomba : 96,3%-uknak van otthon PC-je, ezen belül 86,2%-uk rácsatlakozott az információs hálózatra is), míg az Internettel rendelkezők aránya az AVKF-en relatíve a legalacsonyabb (69,3%). Mint azt korábban kiemeltük, feltűnő az ELTE ÁJK végzett hallgatói körében az autó hiánya : 58,6%-uk rendelkezik személygépkocsival és egyetlen más vizsgált szempontból sem kerülnek az átlag fölé, holott ezt nem igazán indokolják jövedelmi körülményeik (lásd fentebb). A házimozi, az értékesebb sporteszközök tekintetében újra csak azt tapasztalhatjuk, hogy a műszaki főiskola volt hallgatói körében a legelterjedtebbek amely utal szabadidejük eltöltésének jellegére, egyfajta minőségére is. Mint azt az előzőekben jeleztük, az anyagi életkörülmények vizsgálatakor különös hangsúlyt fektettünk a tartósabb fogyasztási javak vizsgálatára, amelynek elsődleges célja az volt, hogy minél pontosabban megmérjük válaszadóink tényleges helyzetét. Éppen ezért konstruáltunk egy 130

131 speciális (az alkalmazott társadalomtudományokban jól ismert) vásárlóerő -indikátort 127. A következő ábránk ennek segítségével mutatja be az intézmények közötti eltéréseket (lásd a 8.7. ábrát) ábra: Vásárlóerő intézményenként (százalékok) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) A vásárlóerő szempontjából relatíve a legkedvezőbb körülményeket a BMF esetében regisztráltunk (az eltérések szignifikánsak, 128 a műszaki főiskolások a felső harmadban felülreprezentáltak, arányuk itt 36,1%, míg az alsó harmadban alulreprezentáltak 31,6%-os aránnyal). Az AVKF-hez kötődők az átlagos csoportban (a középső harmadban) felülreprezentáltak (43,5%), míg az ELTE ÁJK volt hallgatói az alsó harmadban (39,5% - elsősorban a társadalombiztosítás szakon végzettek miatt : az alsó harmadban arányuk 54,0%). Összességében a WJLF volt hallgatóinak objektív anyagi helyzete a legkedvezőtlenebb: miközben szignifikánsan felülreprezentáltak az alsó harmadban (40,4%), az ellenkezője figyelhető meg a legkedvezőbb tercilisben (26,9%). Szakonként a BMF műszaki menedzser végzettségű diplomásai körében mértük a legkedvezőbb adatokat (40,7%-uk került a felső harmadba) A vásárlóerő mutatót (vagy fogyasztási státust ) a vizsgált fogyasztási javakkal való rendelkezés alapján számítottuk ki. Inverz súlyozást alkalmaztunk, ami annyit jelent, hogy a nagyobb gyakorisággal előforduló eszközöket kisebb súllyal vettük figyelembe (pl. a CD lejátszóval rendelkezők aránya 86,0% - itt a súly: 1,000 0,860 = 0,140), míg a ritkábban előfordulókat nagyobbakkal (pl. a mosogatógépnél 28,1%, így a súly: 1,000 0,281 = 0,719). Ezeket a súlyokat minden válaszadónál összeadtuk és ezen értékek alapján különítettük el a harmadokat (terciliseket). Az ilyen jellegű kereszttábla-elemzések esetében kiszámítjuk a Khí-négyzet próba értékeit. Ezek alapján állapítjuk meg, hogy az intézményenkénti eltérések szignifikánsak-e (95%-os megbízhatósági szint esetén beszélünk szignifikáns eltérésről ; azaz ha a függetlenségi próba elfogadási valószínűsége, a P értéke 0,05 nál kisebb). Kiegészítésképpen az egyes cellák adjusztált sztenderdizált rezudiálisait (ASR) is számításba vesszük. Itt is a 95%- os megbízhatósági szint (azaz az ASR +1,93 -nál nagyobb illetve -1,93 -nál kisebb értékei) mellett beszélünk szignifikáns felül- illetve alulreprezentáltságról. 131

132 Meglepő a nemek szerinti szignifikáns eltérés: a férfiak helyzete érzékelhetően kedvezőbb a vizsgált szempontból a nőkhöz képest (a felső harmadban az arányok a következőképpen alakultak: 37,1% versus 29,0%). Életkor és családi státus szerint a 30-as éveikben járó gyermekes saját családban élők e mérleg nyertesei : 40,6% az arányuk a felső tercilisben. Végül az is erőteljes hatást gyakorol a megkérdezettek jelenlegi anyagi életkörülményeire, hogy hányadik generációs értelmiségiek: az első generációsak helyzete a kedvezőtlenebb (szignifikánsan felülreprezentáltak az alsó harmadban a 38,5%-os aránnyal, miközben a legalább második generációs értelmiségiek aránya ugyanitt csak 29,1%) HOGYAN ÉLNEK ÉS HOVA SOROLJÁK MAGUKAT? A fentiekben az anyagi életkörülmények objektíve megragadható tényezőivel foglalkoztunk. A jövedelem és a fogyasztási javak alapján kibontakozó képet most kiegészítjük a válaszadóink szubjektív értékítéleteivel. Egy olyan kérdéssort alkalmaztunk, amely több társadalomkutatásban is szerepel: összességében hogy érzi, anyagilag hogyan élnek (a válaszalternatívákat lásd a 8.8. ábrán) ábra: Hogy élnek (szubjektív megítélés) intézményenként (százalékok) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Döntő többségük (54,4%-uk) beosztással jól kijön bevételeiből, míg közel egyötödük (19,0%) legalább is anyagi viszonyaikat tekintve arról számolt be, hogy gondok nélkül él. Az ellenkező póluson nélkülözések között él kevesebb, mint egy százalékuk (0,4%), míg 3,5%-a válaszadóinknak hónapról hónapra anyagi gondjaik vannak. Végül 19,0% azzal a kijelentéssel 129 Lásd például: Bauer Béla Szabó Andrea (szerk.): Ifjúság Gyorsjelentés. Mobilitás Ifjúságkutató Iroda, Budapest, Forrás: Letöltés ideje:

133 azonosult, hogy éppen hogy kijönnek jövedelmükből (megjegyezzük, hogy mindössze 3,6%-os volt a válaszmegtagadók aránya). Ha összevetjük adatainkat egy, a közelmúltban készült országos adatfelvétellel, (lásd az Ifjúság gyorsjelentését, amely 8000 fiatal adatait összegzi) akkor megállapíthatjuk, hogy valamelyest kedvezőbb a kép válaszadóink esetében: a éves fiatalok 9%-a számolt be arról, hogy gondok nélkül él, miközben 10%-uk anyagi gondokra hivatkozik, 2%- uk pedig nélkülözni is kénytelen. 130 Az intézményenkénti eltérések igen markánsan kirajzolódnak: a WJLF és az AVKF végzett hallgatói számolnak be a legnagyobb arányban ilyen jellegű gondokról, míg a BMF és az ELTE ÁJK diplomásainak helyzete relatíve a legkedvezőbb. Kitűnik ez abból is, hogy a hónapról hónapra élők aránya a Wesley szociális munkásai körében erőteljesen felülreprezentált (11,5%), de az AVKF-esek esetében is szignifikánsan magas (6,3% - a szociál-pedagógusoknál 9,3%), miközben az ELTE végzettjei között mindössze 1,4% jelölte meg ezt az alternatívát. A legkedvezőbb válaszlehetőség ( gondok nélkül élünk ) legnagyobb előfordulási gyakorisággal a BMF esetében figyelhető meg: 22,4% (a könnyűipari mérnökök körében 32,8%). Itt a két egyházi főiskola végzettjei vannak szignifikánsan alulreprezentálva. Az ELTE diplomásai között legnagyobb arányban a beosztással jól kijövünk választ adták, ezen belül is a társadalombiztosítási szak esetében 75,5%. Néhány további szempont vizsgálata alapján a következő jellegzetes eredményeket kaptuk: gondok nélkül élők körében az átlagot meghaladó mértékben találunk férfiakat (23,0%), városokban élőket (20-22%), gyermekteleneket (21,3%), tudományos fokozattal rendelkezőket (36,7%) és olyan huszonéveseket, akik saját háztartást vezetnek és nincs még gyermekük (23,2%). Az anyagi életkörülményeik megítélésén túl egy átfogóbb önbesorolásra is megkértük válaszadóinkat: becsüljék meg osztályhelyzetüket egy adott ranglétra alapján (az alternatívákat lásd a 8.9. ábrán). Mindössze 2,8%-uk nem tudta magát besorolni a kategóriák egyikébe sem, míg a legnagyobb hányaduk (63,2%-uk) a középosztályba valónak gondolta magát. Elenyésző az alsó osztály megjelölési aránya (0,2%), valamivel magasabb a munkásosztályé (1,3%). A ranglétra következő fokán az alsóközép osztály helyezkedik el, amelyet közel ötödük (19,5%-uk) választott. A középosztály fölött elhelyezkedő kategóriák esetében is viszonylag alacsony arányokat regisztráltunk: 12,9%-uk a felsőközép osztályba tartozik saját megítélése szerint, míg a felső osztályt alig 0,2%-uk jelölte meg. Intézményenként az ELTE és a WJLF végzettjei különülnek el a legmarkánsabban az átlagtól : miközben az ELTE ÁJK válaszadóinak 16,2%-a sorolta magát a felsőközép osztályba, addig ez az arány a Wesley esetében mindössze 5,8%. Megfordul a helyzet az alsóközép osztály esetében: itt a WJLF-esek vannak felülreprezentálva 36,5%-os arányukkal, itt az Eltések 15,5%-kal képviseltetik magukat. A másik három intézmény esetében nem tapasztalhatunk lényegesebb eltéréseket. Érdemes néhány a szakok szerint megjelenő sajátosságra is felhívni a figyelmet: a felsőközép osztályban kimagasló a nemzetközi kapcsolatok szakos volt hallgatóinak az aránya (34,1%), de átlag feletti az ELTE jogászaié is (18,7%). Az alsóközép osztályban a BMF gépészmérnökei fordulnak elő nagy százalékban (36,5%) a Wesley-s szociális munkások mellett (39,1%). Végül a középosztályt választók között kiugróan magas az ELTE társadalombiztosítás és a BMF könnyűipari mérnöki szakokon végzettek aránya (megközelíti a 80%-ot). 130 Bauer-Szabó,

134 8.9. ábra: Szubjektív osztályhelyzete intézményenként (százalékok) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) A tudományos fokozat megszerzése nagyban közrejátszik az előresorolásban : a PhD-vel rendelkezők 24,1%-a sorolta magát a felsőközép osztályba, miközben a főiskolai diplomásoknál ez az arány alig több mint fele (11,3%). Az alsóközép osztálynál pontosan az ellenkezője tapasztalható (10,3% versus 24,1%). Az egyetemi diplomával rendelkezők mindkét esetben a közbülső pozíciókat foglalják el (15% körüli értékekkel). Az életkor, családi életciklus is szerepet játszik az önbesorolásban: az alsóközép osztályban a 40 évesnél idősebb, gyermekes megkérdezettjeink aránya kétszer akkora, mint a huszonéves, önálló háztartásban élő gyermektelen válaszadóinké (36,8% versus 16,7%). Az első generációs értelmiségiek szintén szignifikáns mértékben alulsorolták magukat többgenerációs társaikhoz képest (a felsőközép osztályban a két arány: 9,8% versus 16,5%) MÉRLEGEN A MÚLT ÉS A JÖVŐ A következőkben annak elemzésére vállalkozunk, végzett hallgatóink hogyan élték meg a legutóbbi tíz évet. Arra kértük őket, hogy mindent számításba véve ítéljék meg az ország gazdasági helyzete, az emberek életszínvonala valamint saját helyzetük, kilátásaik szempontjából javult vagy romlott a helyzet, esetleg nem változott. Egyszerű háromfokozatú skálát alkalmaztunk, amelyet a könnyebb interpretálhatóság érdekében átkonvertáltunk egy plusz-mínusz 100-as skálára. 131 A következő ábránkon mutatjuk be eredményeinket (lásd a ábrát). 131 A skála értékei: = romlott ; 0 = nem változott ; = javult. 134

135 8.10. ábra: Az elmúlt 10 év mérlege intézményenként (értékek a +/- 100 fokú skálán) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Az általános kérdéseknél egyértelműen negatívak a mérlegek: mind az ország gazdasági helyzetének, mind pedig az emberek életszínvonalának alakulása szempontjából válaszadóink többsége romlást érzékel (ezt fejezi ki a 35,9 es és a 30,2 es átlagérték). Az intézményenkénti eltérések szignifikánsak: kiugróan kedvezőtlen a volt Aporosok megítélése ( 63,4 és 58,0 pontok; megjegyezzük, hogy a hitoktatók, kántorok, nemzetiségi óvodapedagógusok átlagértéke -100 körüli), de a másik egyházi intézmény, a Wesley esetében is hasonló tendenciákat mutatnak az adatok ( 46,0 és 51,3 pont a két érték a +/ 100-as skálán). Az ellenkező pólust az ELTE ÁJK diplomásai képezik mindkét kérdésben. Bár itt is negatív a mérleg ( 18,6 és 14,8 pontos átlagértékeket regisztráltunk), de lényegesen kedvezőbb összbenyomás alakult ki bennük az elmúlt tíz évről, mint kortársaiknak (a politológusok különösen kedvező értékeléseket adtak, de szakmák szerint a legkedvezőbb megítélést mindkét esetben a nemzetközi kapcsolatok szakosainál tapasztaltuk: +3 illetve +1 pont itt a két átlagérték). Szemmel láthatóan kedvezőbb az összkép szűkebb pátriájuk, saját sorsuk alakulását illetően: mind a személyes helyzete, mind pedig személyes kilátásai kérdésében pozitív a mérleg : az első esetben +26,3, a másodikban, pedig kereken +20,0 pont az összesített átlagérték. Az intézményenkénti szóródások itt is szignifikánsak, és nagyon hasonló eltérések tapasztalhatók, mint amilyeneket az előzőekben jeleztünk: az AVKF és a WJLF diplomásai relatíve a legszkeptikusabbak (az Aporosok értékei rendre a negatív tartományban találhatók: 7,4 és 18,8). 135

136 Feltűnő viszont a BMF volt hallgatóinak kedvező mérlege: +35,4 és +32,9 a két átlagérték (hasonló tendenciák figyelhetők meg az ELTE diplomásainál, valamivel kisebb amplitúdókkal ). A szakonkénti bontásban ismét az AVKF-en végzett egyéb szakosok (kántortanítók, hitoktatók stb.) képezik a negatív csúcsot 40 körüli átlagértékekkel, míg a BMF műszaki informatikusai és könnyűipari mérnökei +50 körüli pontértékekkel tűnnek ki az ellenkező póluson. Erős, szignifikáns különbségeket találtunk nemenként: feltűnően szkeptikusak a nők (rendre ponttal is kisebb átlagértékeket regisztráltunk a férfiakhoz képest); a gyermekesek, a 40 év fölöttiek, az első generációs értelmiségi diplomásaink is. A legkedvezőbb véleményeket a jövőjüket illetően, a húszas éveikben járó, saját háztartásban élő gyermektelen fiataloknál tapasztaltunk: kilátásaik, lehetőségeik szerintük sokat javultak az elmúlt időszakban (átlagérték: +46,8 pont). Hasonló technika egy plusz/mínusz 100 fokozatú skála 132 segítségével követhetjük nyomon válaszadóink jövővel kapcsolatos elképzeléseit (lásd a ábrát) ábra: A következő években hogy alakul intézményenként (értékek a +/- 100 fokú skálán) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Az intézményenkénti eltérések itt még markánsabban kirajzolódnak különösen a saját személyes helyzetüket illetően 133. Külön vizsgálat tárgyát képezhetné az Apor Vilmos Főiskola volt 132 A skála értékei: = romlani fog; 0 = nem változik; = javulni fog. 136

137 hallgatóinak a saját és tágabb környezetük jövőjét illetően megfigyelhető kiugró borúlátása. Más intézmények diplomásainak sincsenek különösebb illúziói az emberek életszínvonalának kérdésében (a teljes minta átlaga 7,9 pont a +/ 100 as skálán), de a 43,8 es érték feltűnő. Még erősebb relatíve a szkepszisük saját helyzetük jövőbeli alakulását illetően: minden más esetben pozitív a mérleg, náluk 14,3 pont. Az ELTE ÁJK és a BMF diplomásai jelentik itt is az ellenkező pólust: mindkét átlagérték meghaladja a +50 pontot, vagyis döntő többségük személyes helyzete érzékelhető javulásában bízik. A tágabb környezet az emberek életszínvonala, az ország gazdasága jövőjének kérdésében általában várakozó álláspont (nulla körüli átlagértékek) figyelhető meg (nagyjából a kérdezettek harmada választja az egyes alternatívákat). Szakok szerint itt is az AVKF egyéb szakos (kántortanítók, hitoktatók stb.) volt hallgatói a legborúlátóbbak (még saját sorsukat illetően is 67 pontos átlagértéket mértünk). A BMF könnyűipari mérnökeinek optimizmusa található az ellenkező póluson: a +75 pontos átlagérték rendkívül kedvező személyes kilátásokról árulkodik. Ha ebben a kérdéskörben más magyarázó változót is megvizsgálunk, feltűnik a nemek szerinti különbség: a férfiak derűlátása kimagaslik (+51,3 es átlag; a nőknél csak +28,2); még nagyobb a PhD-vel rendelkezőké (+65,8 pont; itt a főiskolásoké +35,3 pont, míg az egyetemi diplomásoké a kettő között helyezkedik el: +47,6 pont). Feltűnő a harmincas éveikben járók relatív pesszimizmusa: ha már van gyerekük, akkor a mérleg valahol a nem változik alternatíva körül állapodik meg (+6,6 pont; megjegyezzük, hogy jelenlegi életszínvonaluk igen kedvező, mint arra a korábbiakban utaltunk), miközben a huszonéves sorstársaik saját gyermektelen háztartásban élve igen bizakodóak: itt az átlagérték +51,1 pont MIT TENNE A JOBB ÉLET REMÉNYÉBEN? Áttekintettük ha csak néhány jellegzetes indikátor erejéig is az öt felsőoktatási intézmény diplomásainak életkörülményeit, némi bepillantást nyertünk gondolkodásmódjukba, jövővel kapcsolatos elképzeléseikbe, várakozásaikba. Óhatatlanul is felvetődik a kérdés: vajon milyen erőfeszítésekre képesek a jobb elhelyezkedés, a kedvezőbb életkörülmények reményében? A következőkben azokat a kérdéseket tekintjük át, amelyek a külföldi munkavállalásra, az országon belüli mobilitásra, illetve a továbbképzésben való részvételre vonatkoznak. Elsőként azt elemezzük egy ábra (lásd a ábrát) segítségével, hogy a szakmai felkészültségük terén vajon vállalkoznának-e az előrelépésre. Úgy gondoljuk, a mai társadalmi-gazdasági viszonyok között elengedhetetlenek az ilyesfajta erőfeszítések, a munka világa olyan mértékben változik, fejlődik, hogy még ezek a friss diplomások sem igazán engedhetnék meg maguknak azt a luxust, hogy hátat fordítsanak az oktatásnak. A szakmai fejlődés nem csupán egy jobb állás megszerzéséhez, de a jelenlegi megtartásához is elengedhetetlen a legtöbb helyen. Az adataink alapján kibontakozó összkép nem túl kedvező, hiszen a felsőoktatásból néhány éve kilépett diplomások igen jelentős hányadának 26,8%-uknak nem szerepel a tervei között (még a jobb elhelyezkedés, a jobb élet reményében sem) valamely szakmai képzésben való részvétel. Ez az arány a volt hallgatói körében a legalacsonyabb (22,1%), azon belül is a legambiciózusabbak a művelődésszervező szakosok (83,6% tanulna tovább). A Wesley diplomásai alkotják az ellenkező végletet 30,8%-os aránnyal (megjegyezzük, hogy szakok szerinti bontásban viszont a BMF könnyűipari mérnök diplomás hallgatóinál tapasztaltuk a legjelentősebb passzivitást: 44,8%-uk nem tervezi a szakképzésben való részvételt). 133 Ez esetben az Éta-négyzet értéke: 9,0%, amely messze a legnagyobb a vizsgált tényezők között. De más ok változó (nem, kor, lakóhely, életciklus stb.) sem mutatott ekkora magyarázó erőt. 137

138 A korábbi pesszimisztikus képet némileg árnyalja, hogy a nők esetében nagyobb a potenciális aktivitás, mint a férfiaknál (73,1% versus 68,1%). Az életkor előrehaladtával, a negyven évesnél idősebbek esetében már csökkennek a továbbtanulás esélyei (61,6% szándékozik közülük valamilyen szakképzésben részt venni). A gyermek megjelenése is általában csökkentő tényező (30% fölé emelkedik a passzívak aránya). Ugyanakkor a harmincas éveikben járó, saját egzisztenciával rendelkező gyermektelen párkapcsolatban élőknél a legmagasabb, közelít a vizsgált arány a 80%-hoz. Végül megjegyezzük, hogy az első generációs értelmiségiek körében szignifikánsan magasabb a tanulásvágy többgenerációs társaikhoz képest (73,3% versus 67,8%) ábra: A jobb elhelyezkedés, vagy a jobb élet reményében Ön részt vesz valamilyen képzésben intézményenként (százalékok) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) A helyváltoztatás, az országon belüli térbeli mobilitás kérdése már nem olyan nyilvánvaló, mint a szakmai fejlődésé volt. Lényegesen kevesebben is vállalkoznának erre: a megkérdezettjeink kevesebb, mint egyharmada (27,0%-uk) költözne el a jobb élet reményében (lásd a ábrát). Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a vizsgálat a Központi Régióban zajlott, a válaszadóink döntő többsége a fővárosban él. A budapestiek esetében valóban alacsonyabb (26,1%-os) az aktivitás, de nem magasabb a falvakban élőké sem (26,4%), miközben a vidéki városok lakóinak 37,9%-a vállalkozna a jobb élet reményében a költözésre. Ezzel van összhangban az AVKF végzettjeinek viszonylag magas 30,5%-os költözési ambíciója. A legnagyobb költözési kedv is itt tapasztalható szakok szerint: a kántortanítók, hitoktatók több mint fele jelezte, hogy szívesen mozdulna, de a BMF könnyűipari mérnökeinél is hasonló arányokat regisztráltunk (45,2%). A nemzetközi kapcsolatok szakosainál tapasztaltuk a legalacsonyabb arányt: mindössze 14,3%- ot. 138

139 8.13. ábra: A jobb elhelyezkedés, vagy a jobb élet reményében Ön elköltözne-e az országon belül intézményenként (százalékok) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) A férfiak nagyobb mobilitási hajlandósága itt is kimutatható: köreikben 31,1% vállalkozna a helyváltoztatásra, míg a nőknél ez az arány csak 22,9%-os. További tényező a saját lakás: akik más fedele alatt élnek, 34,7%-os arányban változtatnának lakóhelyet. A gyermek visszatartó ereje szintén kimutatható: ahol már megszületett, ott a költözni hajlandóak aránya 20 százalék alá csökken. Az életkor szintén közrejátszik: 86,1%-a nem vállalkozna költözésre azon megkérdezettjeink közül, akik már betöltötték 40. életévüket. Végül a külföldi munkavállalás lehetőségeit vizsgáljuk meg. Arra voltunk kíváncsiak ez esetben, hogy egy jobb állás, az életviszonyok javítása érdekében hajlandóak lennének-e megkérdezettjeink egy idegen országban munkát vállalni. Az eredményeket a következő ábrán kísérhetjük nyomon (lásd a ábrát). 139

140 8.14. ábra: A jobb elhelyezkedés, vagy a jobb élet reményében Ön vállalna-e külföldön munkát intézményenként (százalékok) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Igen magas azok aránya válaszadóink körében, akik hajlandóak lennének külföldön munkát vállalni: 51%-uk vállalkozna erre. Intézményenként igen jelentős ingadozásokat tapasztalhatunk: miközben a BMF-eseknél 60,3% ez az arány (különösen a Keleti Károly Gazdasági Karon végzettek ambiciózusak), addig a WJLF diplomásainál csupán 38,5%. Ennél is alacsonyabb egyébként az ELTE ÁJK társadalombiztosítás szakosok adata: mindössze 21,2%. Az előzőekhez hasonlóan, e tekintetben is aktívabbak a férfiak, (57,6% versus 46,2%) a második (és többedik) generációs értelmiségiek, (56,0% versus 48,0%) a fiatalabbak, (a húszas éveikben járóknál 59,0%, a harmincasoknál 43,7%, míg a negyveneseknél csupán 27,4% a vizsgált arány) és a gyermektelenek (58,0% versus 35,5%). Összességében a más fedele alatt élő fiatal gyermektelen diplomások a legmozgékonyabbak : 62,6%-uk hajlandó a külföldi munkavállalásra jobb állás, kedvezőbb anyagi kondíciók érdekében. 140

141 9.1. BEVEZETÉS 9. FEJEZET: A FELSŐOKTATÁS MEGÍTÉLÉSE GYÚNI ZSUZSANNA - LÉVAI ANNA Napjaink közfelfogása szerint ahhoz, hogy az ember megállja helyét a világban, három dolog kell: pénz, kapcsolatok, és még több pénzt biztosító, jó munkahely. Sokan ennek a hármas egységnek a megvalósulását a diploma megszerzésében látják. Hiszen a munkaerőpiac folyamatos mozgásának köszönhetően egyre nehezebb olyan állást találni, melyhez nem szükséges diploma (a nemrég középiskolai végzettséggel is betölthető munkakörökhöz ma már komolyabb kritériumokat szabnak a reménybeli munkavállalókkal szemben). Tehát mindenkinek mérlegelnie kell, hogy ahhoz az élethez, amire vágyik, szükséges-e a diploma vagy sem. Ha pedig valaki úgy dönt, hogy tovább akar tanulni, nem mindegy, milyen intézményt választ. Fontos, hogy a leendő hallgatók megfelelő tájékoztatást kapjanak az intézmény által kínált lehetőségekről és a diplomájuk majdani értékéről. A felsőoktatás expanziója, az a tény, hogy minden korábbinál többen jutnak el a felsőfokú végzettségig, gyökeres változásokat indított el. Többek között hazánkban is elindult a bolognai folyamat, mely alapjaiban alakítja át egész felsőoktatásunkat. A folyamat állomásai közül talán a leglényegesebb változást az osztatlan képzés (legtöbb szakon történő) eltörlése jelentette. Ez a gyakorlat ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a továbbtanulni vágyók hamarabb szerezzenek diplomát. A szakértők többsége az oktatás minőségének romlásától tart. Az utóbbi időszakban más, a felsőoktatást alapjaiban érintő változások is történtek. Itt kell megemlíteni a mindenkire kiterjedő tandíj-kötelezettség gondolatát ( fejlesztési részhozzájárulásként, azaz FER néven vált ismertté), amely erősen megosztotta a közvéleményt. Ennek értelmében az állami finanszírozású hallgatóknak is hozzá kell járulniuk a tanulmányaik költségeihez. Ez a döntés többek között azt hivatott elősegíteni, hogy az intézmények jutalmazhassák azokat, akik az elvárásoknak megfelelően teljesítenek, és fizetésre kötelezzék azokat, akik nem tesznek kellő mértékű erőfeszítéseket. Ezek csupán a leginkább szembetűnő változások a rengeteg újítás közül, amelyek az elmúlt időszakban érintették a magyar felsőoktatást. A reformintézkedéseket figyelembe véve nem meglepő, hogy a diákok nagy részének komoly nehézségeket jelent, hogy eligazodjanak az új oktatási rendszer útvesztőiben. Az is megfigyelhető, hogy az emberek többsége vegyes érzelmekkel viseltetik a felsőoktatás, különösen annak megváltozott körülményei iránt, számtalan heves vita tárgya a felsőoktatás és általában a diplomások sorsa. Sokakban felmerül például, hogy egyáltalán szükség van-e manapság a diplomára a munkaerőpiacon való érvényesüléshez, vagy csupán egy avítt státuszszimbólum. A kérdéskörrel foglalkozó szakemberek sem értenek egyet abban, hogy a diplomásokból túltermelése van-e hazánkban, és ennek következménye-e az alacsonyabb képesítést igénylő munkakörökben tapasztalható munkaerőhiány. Felvetődik tehát a kérdés: kell-e egyáltalán továbbtanulni, és ha igen: mit, és hol? Sokan megpróbálnak a képességeiknek, a lehetőségeiknek és az általuk kialakított jövőképnek leginkább megfelelő intézményt és szakot választani, de hogy jól döntöttek-e, majd csak a diploma kézhezvétele után derül ki. A kutatásunk során többek között a megváltozott felsőoktatás megítélésére is kíváncsiak voltunk végzett hallgatóink körében. Különösen az érdekelt bennünket, hogyan ítélik meg volt alma 141

142 materüket az ott diplomát szerzettek néhány év távolából. Nem újkeletű az az igény, hogy a felsőoktatási intézmények szembesüljenek a jelenlegi és volt hallgatók, illetve a munkaerőpiac reakcióival. Számtalan olyan kísérlet ismert, amelyek rangsorok formájában gyűjtik össze az érintettek értékítéleteit a diploma, a felsőoktatási intézmények vagy éppen az egyes szakok népszerűségének tekintetében. Hazánkban az utóbbi években több formában is napvilágot láttak a főiskolákat és egyetemeket rangsoroló kiadványok. Az első ilyen felsőoktatási rangsort a Heti Válasz c. lap jelentette meg 2005 októberében. A kiadvány a jogi, az idegenforgalmi illetve a szálloda- és vendéglátóipari karokat vette górcső alá, a szakokra jelentkezők számarányának tükrében állította fel népszerűségi listáját. Azóta már több ilyen jellegű kísérlet fellelhető, melyek közül talán a legismertebbek az OFIK rangsorai. Az egyik legvitatottabb álláspont 134 szerint a diplomás-túltermelés mindenekelőtt a felsőfokú végzettségűek növekvő munkanélküliségében jelenik meg. Egyes kutatók érvelése szerint közismert, hogy a képzetlenebbek gyakrabban és hosszabb ideig vannak munka nélkül, mint a tanultabbak. Ez most a felsőoktatás dinamikus fejlődésével párhuzamban megváltozhat. Bár a munkanélküliség ma is az alacsony képzettségűeket érinti leginkább, a magasabb képzettségűek ezen belül a diplomások előnye azonban folyamatosan csökken. A legtöbb európai országban mind a közép-, mind a felsőfokú végzettségű szakemberek aránya növekszik a munkanélküliek között. Ez volt a helyzet az 1990-es években például Belgiumban, Dániában, Franciaországban, Portugáliában, Spanyolországban és Svédországban. Valószínű, hogy a növekedés ütemének világméretű gyorsulásával egyidőben diplomások tömegei nem tudnak majd szakmájukban elhelyezkedni sem Európában, sem Amerikában. Hazánkban a diplomás munkanélküliek aránya a regisztrált, nyilvántartott munkanélküliek között meglehetősen kicsi, alig három százalék. Valóságos arányuk azonban ennél lényegesen nagyobb lehet. A diplomások közül többen nem kérik a munkaügyi hivatalok segítségét, oda inkább a középfokú végzettségűek fordulnak. A diplomás munkanélküliek száma az utóbbi egy évtizedben jelentősen megnövekedett. Ezt jelzi többek közt a fiatal diplomások munkahelyre találása idejének meghosszabbodása. Hazánkban egy friss diplomás az 1990-es évek közepén még 3-5 hónap alatt talált magának állást. Napjainkban ez az idő tíz hónapra nőtt, miközben pályázatot is benyújt az állást kereső. Széleskörű tapasztalat, hogy minél képzettebb a pályázó, annál hosszabb idő alatt talál magának munkahelyet. Nemcsak az elhelyezkedési, de a tanulmányi idő meghosszabbodása mögött is gyakran a diplomás-munkanélküliség húzódik meg. Említésre méltó jelenség még a szakmai leértékelődés, mint a diplomás-túltermelés jellegzetes megnyilvánulása napjainkban. Egyre több jól képzett szakember kénytelen képzettségét nem vagy csak részben igénylő munkát végezni. Példának okáért az USA-ban a megkérdezett fiatalok több mint húsz százaléka érzi magát hasonló helyzetben. Ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, hogy milyen felsőfokú végzettséggel rendelkezik valaki. Ez a különbség mind inkább érzékelhető hazánkban is, amely megmutatkozik az egyes intézményekbe, illetve szakokra jelentkezők eltérő arányában is. Az Országos Felsőoktatási Információs Központ 2007-ben kiadott jelentése szerint az idén a felvételei eljárásba jelentkezők száma alapján a következő szakok örvendhettek a legnagyobb népszerűségnek 135 : A korábbi évek adatai alapján talán nem meglepő, hogy a legnépszerűbb szakok 134 Falusné Szikra Katalin: Diplomás-túltermelés van. ÉS: vita a felsőoktatásról 6. XLVI. évfolyam, 8. szám, február A nemzetközi tanulmányok az egyik legnépszerűbb társadalomtudományi szak OFIK, Budapest, szeptember, Forrás: Letöltés ideje: A honlapjukon szereplő legfrissebb jelentések alapjául a nappali tagozatos alapképzések szolgáltak, kiegészítve nappali tagozatos osztatlan (pl. jogász, orvos) képzésekkel is. A 2007-es felvételi rangsor összeállításakor csak a nappali tagozatra jelentkezők első helyként megjelölt szakjait vették számításba. 142

143 között is a gazdálkodással, kommunikációval és az informatikával kapcsolatosak kerülnek az elsők közé. A turizmus-vendéglátás idén fejhosszal megelőzte a némiképp elméletibb hangsúlyú gazdálkodást és menedzsmentet. Nem sokkal maradnak el tőlük a klasszikus gazdálkodási szakok: a kereskedelem és marketing, illetve a pénzügy és számvitel. Harmadik helyen áll a jelentkezők választásai alapján a mérnök informatikus szak. Az első húszban több mérnöki szak is szerepel, ami az alkalmazott reáltudományok iránt növekvő érdeklődést jelzi. Az orvosi és az ápolás és a betegellátás más területeivel kapcsolatos szakok is húsz legkeresettebb között vannak, mutatva az egészségügyi terület iránt továbbra is fennálló érdeklődést. A társadalomtudományi képzések közül évek óta legnépszerűbb a kommunikáció és médiatudományi alapszak, a nemzetközi gazdálkodás és a szintén sokakat vonzó nemzetközi tanulmányok. Bölcsészettudományi területről a jog és a pszichológia a legnépszerűbb, de bekerült az első húsz közé két régi-új szak, a szabadbölcsészet és az andragógia is. 136 Egy másik, általánosabb motivációs hatásról is beszélnünk kell. Ez pedig a bizonytalanság a konkrét jövőképpel kapcsolatban, valamint a továbbtanulásra fordított időkiesés kérdése. Az utóbbi évtizedekben a kutatók felfigyeltek a posztadoleszcencia jelenségére. Általános jelenség a fejlettebb nyugati társadalmakban, de immáron hazánkban és a környező országokban is, hogy meghosszabbodik az utódok reprodukciós ideje, azaz az ifjúsági életszakasz kitolódik a fiatalok életének harmadik évtizedére is. Ahogy a szociológusok ezt megfogalmazzák: Megfigyelhető, hogy amint bizonyos képzési idők általánossá válnak más társadalmi csoportok fiataljai számára is ( normává és standard idővé lesznek ), sajátos distinkciókényszer alakul ki, amely arra ösztönzi a családokat, hogy gyermekeiknek pótlólagos vagy extra időt biztosítsanak a kulturális tőke megszerzéséhez annak reményében, hogy minél előnyösebb pozíciót szerezzenek meg a felnőtt társadalomban 137 Tehát lényegében megjelenik egy új, a felnőtt kor és a gyermekkor közé beékelődött speciális életszakasz, elsősorban a tanulási kényszer hatására. Mindez azt eredményezi, hogy a felnőtt élet kezdete (saját család alapítása, beintegrálódás a munka világába stb.) időben jelentősen kitolódik, illetve bizonyos felnőtt kompetenciákat (döntési, beleszólási, választási jogokat saját életük alakulásában) hamarabb megkapnak a fiatalok. Ezért is érzik úgy sokan, hogy még ráérnek a döntéssel, például abban a kérdésben, hogy pontosan milyen szakmát is válasszanak, hiszen túl sok a bizonytalanság a jövőjükkel kapcsolatban. Nem szeretnék még elkötelezni magukat, és ez igaz a továbbtanulás tekintetében is. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az elhúzódó diplomaszerzéssel kitolhatják a sokak számára vonzó diákkort. Némelyeknek komoly nehézséget okoz a középiskola utolsó éveiben eldönteni, mivel is szeretne foglalkozni a későbbiekben. Nem könnyű felelősségteljes döntés hozni, olyat, ami az egész további életünket meghatározhatja. De persze a munka világa egyáltalán nem mindenkinek ijesztő, és nem mindenki találja úgy, hogy diplomára van szüksége a boldoguláshoz. Ez lehet az oka annak, hogy nem mindenki tanul tovább mindjárt a középiskolát követő első években, sokan inkább azt választják, hogy állást vállalnak és későbbre halasztják a döntést. Lehetőset kapnak arra, hogy kipróbálhassák magukat, és egy kicsit belekóstoljanak az életnek abba az oldalába is, amibe esetleg eddig még nem volt lehetőségük. Ez meghatározó élmény lehet azok számára, akik bizonytalanok a jövőjükkel kapcsolatban, mert így megnőhetnek a választási lehetőségeik. Néhányan ekkor döntenek a továbbtanulás mellett: vagy azért, mert kritériuma az előrejutásnak, vagy mert eredeti elképzeléseikhez képest felértékelődik a diploma. Ebben a helyzetben népszerű választás az úgynevezett OKJ-s képzési forma, ami egy-két év alatt elvégezhető, és szakképesítést ad a hallgatók kezébe. Ezalatt az idő alatt sokan rájönnek arra, hogy mégiscsak a részeseivé kívánnak válni a felsőoktatásnak. Az új jelentkezők nagy része ekkor már tudja, merre is érdemes tovább menni, mert a képzés ideje alatt megtalálta azt a szakterületet, A 2007-es felvételi statisztika csúcsai. Forrás: Letöltés ideje: Kabai Imre: Társadalmi rétegződés és életesemények. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest,

144 ami igazán érdekli. A döntésnél azt is fontos mérlegelni, hogy milyen intézmény felel meg leginkább a leendő hallgató elképzeléseinek, illetve biztosít piacképes diplomát. Erről megoszlanak a vélemények. Vannak, aki inkább a régi, nagyhírű alma mátereket választják, ahova nehéz ugyan bekerülni, de az intézmény nevével fémjelzett diploma garanciát nyújthat sokak szemében a jó munkahely megtalálására. A fiatal intézmények általában dinamikusan fejlődnek, alkalmazkodó képességük rugalmasabbá teszi őket, így könnyebben reagálhatnak a gyorsan változó munkaerőpiaci kihívásokra. A választást az egyén környezete is befolyásolja: a család, a barátok véleményei is hozzájárul a döntéshez. Komoly szerepe van a felsőoktatási intézményről szóló információknak is, melyeket vagy magától az intézménytől, vagy külső, független forrásból szerezhetnek meg a leendő hallgatók. Gyakran ilyen információk alapján hozzák meg döntésüket, ezért is fontos az intézmény hírneve, illetve az általa kínált lehetőségek. A diploma azonban nem csak a megfelelő, biztos munkahely megtalálásához, illetve egy színvonalas életvitelhez fontos, hanem a társadalomban beöltött helyet is jelentősen befolyásolja, s vannak, akiket az értelmiség réteghez való tartozás, az értelmiségi lét motivál a leginkább. A család, a szűkebb és tágabb társadalmi környezet meghatározó jelentőségű az értékrend-választás szempontjából minden fiatal számára. Ezért az eddig felsorolt tényezőkhöz kapcsolódik még egy fontos szempont, miszerint a közvetlen környezetünknek is komoly hatásai lehetnek döntéseinkre. Nem elhanyagolhatóak a szülők által kiváltott szándékos vagy indirekt hatások a tanuláshoz való hozzáállásunkkal kapcsolatban sem. Több kutatási adat is azt bizonyítja, hogy a szülők körében, mint a világon mindenütt, nálunk is az iskolázottsági és a foglalkozási helyzet átörökítése a legerősebb tendencia. 138 Ezért is olyan erős befolyásoló tényező a szülők iskolai végzettsége, a munka világában betöltött szerepe. További összefüggésekre hívják fel a figyelmet a kutatók: a szülők iskolai végzettsége nagyban meghatározza a gyermekei előmenetelét, ugyanis a magasabb iskolázottságú szülők gyermekének jobb a tanulási teljesítménye, illetve továbbtanulási esélye 139. Ez kihatással van az egész iskolarendszerre is, hiszen ahogy a kutatók is kiemelik az iskolai oktatás hatékonyságának fontos tényezője, hogy hány szülő végezte el az általános iskolát, érettségizett stb. 140 az iskola vonzáskörzetében. A következőkben a saját kutatási eredményeinket ismertetjük: azokat a kérdéseket vesszük sorra, amelyek a fenti problémákhoz kapcsolódnak. Adataink révén bemutatjuk, hogy a válaszadóink az öt kiválasztott felsőoktatási intézmény végzett hallgatói milyen motívumok alapján választották ki a felsőoktatási intézményüket, hogy látják így utólag: elvárásaiknak, reményeiknek mennyiben felelt meg volt alma materük. Megvizsgáljuk azt is, milyen ambíciók ébredtek bennük az elmúlt évek alatt a szakmai továbbfejlődésre, arra, hogy visszakerüljenek az oktatás világába MIÉRT AKART FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYBEN TANULNI, DIPLOMÁT SZEREZNI? Szinte lehetetlen számba venni azokat a motívumokat, amelyek diákokat a felsőoktatás felé orientálják. Jelen kutatásunk során a leggyakoribb okok elemzésére vállalkoztunk csupán: kit mi motivál leginkább, ha a felsőfokú továbbtanulásról van szó. Az alábbi ábrán (lásd a 9.1. ábrát) jól látható, hogy sokak számára a legfőbb motiváció maga az oklevél, (a megkérdezettek 4,46 pontot adtak az ötfokozatú skálán), és az sem elhanyagolható tényező, hogy a szakmai érdeklődésüknek megfelelő szakmát választották (a második legmagasabb átlagérték, 4.13 pont) Liskó Ilona: Társadalmi esélyek és iskola. Új Pedagógiai Szemle 2000/ Liskó, Liskó, uo. 144

145 9.1. ábra: Miért akart felsőoktatási intézményben tanulni? (átlagok és szórások az ötfokozatú skálán) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Sokak számára az értelmiségi lét egyet jelent a karrierrel, mondhatni, annak számukra nélkülözhetetlen feltétele (3,98 pont). Érdekes megfigyelni, hogy kisebb arányban ugyan, de vannak, akik a diplomában látják annak a lehetőségét is, hogy elkerüljék a fenyegető munkanélküliséget (3,11 pont ami azt jelenti, hogy egy árnyalattal nagyobb azok aránya, akiket ez a tényező is motivált azokkal szemben, akiket nem). Kisebbségben vannak azok, akiket a meghosszabbított diákélet vonzott a főiskolára, vagy egyetemre (2,90 pont). Megfigyelhetjük, hogy meglehetősen eltérően ítélték meg ezt a motívumot, ugyanis a szórás itt a legnagyobb (1,55 pont). Figyelemre méltó, hogy az önálló élet, a szülőktől való függetlenedés mennyire nem befolyásolta a vizsgált személyeket a továbbtanulásban (1,83 pont, ez a legkisebb érték). Ez is egyfajta posztadoleszcens jelenség: még nem kilépni a szülői házból, kitolni az önállósodás időpontját. A következő ábrán (lásd a 9.2. ábrát) a fentiek közül azokat a tényezőket emeltük ki, amelyek megítélésében a legnagyobb volt az eltérés az intézmények volt diákjai között Ezt az Éta-négyzet alapján döntöttük el. (Az F-próba során számított Éta-négyzet úgy interpretálható, hogy mekkora hányadát magyarázza a független változó a függő változó szórásának.) Abban az esetben, ha a magyarázó (független) változónk alacsony, míg a magyarázandó (függő) változónk magas mérési szintű (mint 145

146 9.2. ábra: Miért akart felsőoktatási intézményben tanulni intézményenként (átlagértékek az ötfokozatú skálán) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) A szülői elvárások esetében a legjelentősebb az intézmények átlagai közötti eltérés (itt a legnagyobb az Éta-négyzet). Az ELTE ÁJK végzett hallgatóinak körében figyelhető meg leginkább az a tendencia, hogy a családi háttér igen jelentősen befolyásolta az életútjukat (itt az átlagérték 3,07 pont), miközben az AVKF és a esetében tapasztalhattuk ennek a tényezőnek a legcsekélyebb hatását (ez esetekben az átlagértékek alig haladják meg a 2-es értéket). A már végzett ELTÉ-sek számára a korai munkába állás is relatíve nagy befolyással bírt (2,4 pont) ami arra utal, hogy ők szerettek volna leghosszabb ideig résztvevői lenni az iskolarendszernek. Ezzel szemben a volt -es hallgatók ebben a tekintetben alacsonyabb tendenciát mutatnak (ennek oka lehet a levelező tagozaton végzett hallgatók magas aránya). A WJLF végzett diákjainak többsége kimondottan a szociális munkás szakma iránti elhivatottságból választotta ezt az intézményt (4,5 pont), ez a tényező a többi válaszadó esetében esetünkben is), a variacia-analizist (ANOVA vagy szóráselemzés), illetve az F-próbát alkalmaztuk. Ennek lényege: a függő változó szóródását két részre bonthatjuk: a csoportosított kategóriák közötti és az azon belüli szórásra. Az előbbi a független változó által magyarázott, míg az utóbbi a nem magyarázott szórása a függő változónak. E két elem hányadosát nevezzük F- statisztikának (bizonyos küszöbérték meghaladása esetén beszélhetünk szignifikáns hatásról, itt és a későbbiekben a 95%-os megbízhatósági szintet fogadjuk el). Ha az F értéke nagy, úgy is mondhatjuk, hogy a csoportokon belüli szórások kicsik, míg a csoportok közöttiek nagyok vagyis a csoportok viszonylag jól el vannak különítve egymástól a független változó által. Lásd bővebben: Székelyi Mária Barna Ildikó: Túlélőkészlet az SPSS-hez. TYPOTEX Kiadó, Budapest,

147 alacsonyabb értékeket mutatott. A megkérdezettjeink körében intézményektől függetlenül egyaránt fontos szempont volt a felsőfokú szakképesítés megszerzése, míg a családi kötelékből való korai kiszakadás nem volt alapvető indoka a továbbtanulásnak MI BEFOLYÁSOLTA A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNY MEGVÁLASZTÁSÁBAN? Napjainkban egyre több intézmény kínálja felsőfokú végzettséget biztosító képzéseit. Így egyre több és több intézmény nyitja meg kapuit és a hallgatókért folytatott verseny egyre kiélezettebb. Az élesedő versenyhelyzetben be kell bizonyítaniuk leendő hallgatóiknak, hogy érdemes őket választani, mert piacképes diplomát adnak, és megfelelnek mindazoknak az elvárásoknak, melyeket hallgatóik támasztanak velük szemben. Ehhez azonban fel kell mérniük, egyáltalán mi az, ami vonzóvá tesz egy egyetemet vagy főiskolát, mit és hogyan kell fejleszteniük ahhoz, hogy a hallgatók megszerzéséért folytatott versenyben eredményes legyen az intézményük. Az átalakult felsőoktatási rendszerben a versenyhelyzet azt is eredményezheti, hogy több szak, kar, esetleg egész intézmény is kénytelen lesz bezárni kapuit, ha nem képes megfelelni a megváltozott körülményeknek. Így azonban egyes vélemények szerint létrejöhet egy színvonalában egységesebb, piacképesebb felsőoktatás. A rendszerváltás óta szinte évről évre változik a felsőoktatási intézmények száma és a régi nagy egyetemek struktúrája. Egyre több egyházi, alapítványi, vagy magánintézmény jelenik meg az oktatási piacon 142. Az idei felvételik során is tapasztalható a nagyobb múlttal rendelkező felsőoktatási intézmények töretlen sikere a felvételi eljárásban résztvevők körében. Ilyen például az ELTE, valamint Pécs, Szeged, Debrecen és Miskolc városok tudományegyetemei. 143 Kutatásunk során több szempontból is megvizsgáltuk, mely tényezők tesznek vonzóvá egy felsőoktatási intézményt, valamint a hallgatok elégedettségét a tényezők megvalósulásával kapcsolatban. A végzett hallgatóink véleménye különösen fontos lehet, hiszen ők egyszerre látják immáron kívülről és belülről is vont intézményüket, szembesíthették a munka világában azt, amit kaptak a felsőoktatástól. A következő ábránk (lásd a 9.3. ábrát) azt mutatja be, hogy a felsőoktatási intézmény választásánál melyek voltak azok a konkrét tényezők megkérdezettjeink szerint, amelyek vonzóvá tesznek egy intézményt. A vizsgálatunk arra is kiterjedt, hogy azok a szempontok, amelyeket különösen fontosnak ítéltek, mennyire valósultak meg a választott intézményben. A két kérdéssor eredményét egymás mellett ábrázoljuk az összehasonlítás és a mélyebb elemzés érdekében A 2006/2007. tanévben 71 felsőoktatási intézmény kapcsolódott be a hallgatókért folyó versenybe. Ezen belül 31 állami, 26 egyházi és 14 alapítványi fenntartású. Összesen 416 ezer hallgatója volt ezeknek az intézményeknek amely a rendszerváltás óta először kevesebb mint a megelőző évben. Ez is mutatja a verseny élesedését. Besenyei Roland et al (szerk.): Oktatás-statisztikai Évkönyv 2006/2007. OKM Budapest, Forrás: Letöltés ideje: Lásd még a könyvünk 7. sz. mellékletét. A legnépszerűbb egyetemek és szakok FigyelőNet Forrás: Letöltés ideje:

148 9.3. ábra: Mik azok a tényezők, amelyek befolyásolják, hogy egy felsőoktatási intézmény mennyire vonzó és ezeknek mennyire felelt meg intézménye? (átlagértékek az ötfokozatú skálán) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) 148

149 A megkérdezettek véleményét tükröző adatok alapján a következőket emelhetjük ki: Az oktatás színvonala mindenki számára elsődleges szempont, hiszen ez jelentősen befolyásolja a későbbi elhelyezkedést (fontosságát 4,64 pontra, teljesülését 3,75 pontra értékelték a hallgatók, ami a kedvező vélemények dominanciáját jelzi). Meglepően magas a megfelelő információhoz jutás fontossága és itt az adatok arra is felhívják a figyelmet, hogy ezen a területen sok hiányosságot tapasztaltak intézményükben a volt hallgatók (fontossága 4,44 pont, miközben a teljesülése csak 3,35 pont). A harmadik helyre az intézmény jó híre került jelezve, hogy a munka világában is egyre nagyobb a jelentősége annak, hogy hol szerezték a diplomát (4,19 pont, itt a teljesülése is magas: 3,91 pont). A következő tényező arra hívja fel a figyelmet, hogy a kedvező tanrendi időbeosztás talán fontosabb, mint gondolnánk: a magas pontérték (4,18) mindenképpen erre utal és itt is erőteljesek a kritikák (a teljesülésére csak 3,50 pontot adtak). Magas szinten teljesült viszont a hallgatók közötti jó viszony, amely fontosságát tekintve is előkelő helyen szerepel (fontosság: 4,18; teljesült: 4,07 pont). A jó tanár-diák viszony jelentősége alig valamivel kisebb (4,08 pont), itt viszont nagyobbak a diszkrepanciák (teljesült: 3,73 pont). Nem elhanyagolható a képzés költsége, a megfelelő jegyzetellátás, de a közlekedés átlagértéke is a 4 pontos szinten vagy afölött van. Ezek azok a tényezők tehát, amelyeket a válaszadóink döntő többsége kiemelten fontosnak tart. Az ezt követő tényezők közül csak néhányat a legtanulságosabbakat emelünk ki. A jó intézményi ügyintézés fontosságát tekintve ugyan csak a középmezőnyben található (3,82 pont), itt viszont az elégedettségi mutató nagyon alacsony (2,85); de az elhelyezkedést segítő intézmények hiánya még egyértelműbben kimutatható (itt a teljesülés pontértéke mindössze 2,55). Mintegy visszaigazolása annak az elképzelésnek, hogy érdemes ezeket a karrier központokat életre hívni, hiszen megvan rájuk az igény. Tanulságosak azok a tényezők is, ahol a teljesülés pontértéke meghaladja a fontosságét. Ilyen például az intézmények arculata (a design), amely ha nem is felesleges, de kevéssé játszik fontos szerepet egy-egy intézmény megítélésénél válaszadóink szerint. Hasonlóakat figyelhetünk meg az étkezési lehetőségek és a kollégiumi ellátás tekintetében is, de nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget a volt hallgatóink a TDK mozgalomnak, vagy a diák önkormányzatoknak sem. Rendkívül hasznos lehet a felsorolt elemek részletesebb vizsgálata a kutatásba bevont oktatási intézmények számára: ezek alapján eldönthetik, hogy mely tényezőkre érdemes odafigyelni, ha sikerrel akarnak részt venni a hallgatókért folytatott küzdelemben. De az adatok arról is árulkodnak, hogy melyek azok a problémáik, amelyeken különösen érdemes javítani, mert nem felelnek meg az elvárásoknak, holott fontosak lehetnek. A következő ábrán (lásd a 9.4. ábrát) azokat a tényezőket emeljük ki, ahol nagyobb eltéréseket tapasztaltunk az intézmények átlagértékei között (a többi tényező esetében a fenti átlagértékektől kevéssé eltérő adatokat regisztráltunk minden intézményben). 149

150 9.4. ábra: Mik azok a tényezők, amelyek befolyásolják, hogy egy felsőoktatási intézmény mennyire vonzó intézményenként (átlagértékek az ötfokozatú skálán) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) A legnagyobb átlageltérések a családi kötelezettségek és a tanulás összehangolásának fontossága tekintetében tapasztalható: miközben a két egyházi intézmény volt hallgatóinál ez a legfontosabb tényezők között szerepel (jóval a 4 egész fölötti átlagokkal), addig például a BMFeseknél ez jóval hátrébb helyezkedik el a preferencia-sorrendben. Itt nyilván az intézmények hallgatóinak eltérő családi háttere a magyarázat. A kollégiumi elhelyezés az AVKF-eseknél átlag feletti fontosságú, miközben a vagy a BMF volt hallgatóinál nem játszott különösebb szerepet. Kiemeljük még az intézmény jó hírének megítélését: miközben a WJLF volt hallgatóinál ez kisebb jelentőséggel bírt, az ELTE esetében kimagasló pontértéket (4,55) regisztráltunk. A kedvező tanrendi időbeosztás kiemelt jelentősége a volt hallgatóinál (4,54 pont), vagy a jó közlekedési lehetőségek relatív fontossága az AVKF-eseknél (4,46 pont) mind arra hívják fel a figyelmet, hogy bizonyos esetekben nagyon specifikus különbségek határozzák meg az egyes felsőoktatási intézmények megítélését. Csak ezek konkrét elemzése után lehet eldönteni: melyek azok a tényezők, amelyekre az általánosan fontosnak ítélteken túl érdemes különös figyelmet szentelni. 150

151 Az alábbi ábra segítségével az előzőhöz hasonló módon azt kísérhetjük figyelemmel, hogy az elégedettségi mutatók mely kérdésekben jeleztek komolyabb (erősen szignifikáns) eltéréseket intézményenként (lásd a 9.5. ábrát) ábra: Mennyire felelt meg intézménye az egyes tényezőknek intézményenként (átlagértékek az ötfokozatú skálán) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Talán nem meglepő, hogy egy olyan nagymúltú intézménynél, mint az ELTE-ÁJK, a volt hallgatói kedvezően ítélték meg az egyetemük hírnevét (4,27 pont). Kutatásunk eredményei szerint az AVKF is átlag fölötti jó hírnévnek örvend a volt hallgatói körében (4,05 pont). A náluknál jóval fiatalabb csupán 3,3 pontot kapott, ami annak is betudható, hogy a válaszadóink véleménye azt az időszakot tükrözi, amikor megszületett a főiskola. Mindezek a kezdeti nehézségek (az ismeretlenség ) jócskán közrejátszottak a szerény eredményben. Az ELTE diplomásai vélik leginkább úgy, hogy magas szintű képzésben részesültek (4,18 pont), és ők a legelégedettebbek a tanulmányi követelmények, a felvételi pontszámok tekintetében is. Kedvezőtlenül alakul viszont köreikben a tanár-diák viszony megítélése, vagy az étkezési lehetőségek, a pénzbeli juttatások kérdésköre. 151

152 Látható, hogy bizonyos tényezők mentén kialakulnak azok a jellegzetes profilok, amelyek segíthetnek az egyes intézmények számára eldönteni: mire fordítsák erőforrásaikat, miben kell illetve érdemes előrelépni, hogy jobban elnyerjék hallgatóik elismerését A VIZSGÁLT FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN SZEREZHETŐ DIPLOMÁK ÉRTÉKE Ha egy felsőoktatási intézmény színvonaláról beszélünk, akkor megítélésénél minden bizonnyal fontos szempont a leendő hallgatók számára a kimenetel kérdése, vagyis az, hogy mennyire találja majd nívósnak és értékesnek az itt megszerezhető oklevelet a külvilág és különösen a munkaerőpiac ábra: Mit ér az intézményében szerzett diploma intézményenként (átlagértékek az ötfokozatú skálán) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) A fenti ábrán (lásd a 9.6. ábrát) azt mutatjuk be, hogyan ítélik meg az intézményekben szerezhető diplomát azok, akik már rendelkeznek bizonyos tapasztalatokkal, hiszen szembesülhettek a munka világában az álláskeresés, majd a beilleszkedés során is olyan visszajelzésekkel, amelyek alapján megfogalmazhatták véleményüket. 152

153 Viszonylagos optimizmusra utal, hogy még a legszerényebb eredmény esetében is egy árnyalattal azok a vélemények vannak többségben, amelyek értékesebbnek ítélik az átlagnál diplomájukat, mint általában más magyar diplomát, illetve az azonos végzettséget adó egyetem vagy főiskola oklevelet illetően 144. Többnyire igaz ez az európai összehasonlítás esetében is, bár itt már alacsonyabbak az átlagértékek. Az intézményenkénti eltérések markánsan megmutatkoznak, és a legkisebb értékeket a esetében regisztráltunk összefüggésben a korábban említett kezdeti stádiumot tükröző viszonyokkal. Némi meglepetést okozott viszont, hogy az ELTE ÁJK végzett hallgatóinak hogyan alakul a véleménye: miközben más magyar diplomákhoz képest jelentős az előnyük (saját megítélésük szerint), már a hasonló végzettséget adó diplomák között relatíve kisebb a leszakadása más intézmények diplomásainak (itt a BMF-esek közelítik meg őket leginkább). De az EU hasonló diplomájával való összehasonlítás esetében érzékelhetően optimistábbak a műszaki főiskolán végzettek, valamelyest az AVKF-esek is. Megjegyezzük, hogy a 3,26-os átlagérték még azt jelzi, hogy a volt ELTÉ-sek körében is egy árnyalattal többen vannak azok, akik értékesebbnek gondolják diplomájukat az európai átlagnál. A szakok szerinti rangsorok is igen tanulságosak. Más magyar diplomához képest az ELTE jogi oklevelével rendelkezők és a BMF villamosmérnökei tartják relatíve a legértékesebbnek az intézményükben megszerzett felsőfokú végzettséget (4,00 körüli átlagértékeket mértünk esetükben). Valamelyest átrendeződik a rangsor a hasonló végzettséget adó magyar diplomák összehasonlításakor (itt az értékek is jóval a 4 egészes átlag fölé emelkednek): a jogászok mellett megjelennek a politológusok, felzárkóznak az AVKF egyéb szakosai (kántor, hitoktató stb.), miközben a BMF-esek hátrébb csúsznak. Végül az EU-s összehasonlításban a felső régiókban nem szerepelnek ELTÉ-sek, ugyanakkor az AVKF óvodapedagógusai és egyéb szakosai, továbbá a BMF villamosmérnökei igen kedvező pozíciókba kerültek a vizsgált szempontból (3,6 fölötti átlagértékekkel) A TOVÁBBTANULÁSI SZÁNDÉKOK ALAKULÁSA A fentiekkel szoros összefüggésben azt is megvizsgáltuk, hogy végzett hallgatóinknak milyen továbbtanulási szándékaik vannak. Nyilvánvalóan ebben a kérdésben összekapcsolódnak az esetleges elégedetlenségek a jelenlegi végzettséggel, valamint a továbblépés vágya, a karrierambíciók. Következő ábránkon azt követhetjük nyomon intézményenkénti bontásban, tervezik-e megkérdezettjeink, hogy valamely formában folytatják tanulmányaikat (lásd a 9.6. ábrát). Összességében elmondhatjuk, hogy a megkérdezettek közel háromnegyede szeretné folytatni tanulmányait (72,6%). Leginkább az Apor Vilmos Főiskola végzettjei, legkevésbé az ELTE és a BMF volt hallgatói érzik szükségét további tanulmányok folytatásának. Kiemeljük, hogy kérdésünk csak az intézményes keretek között folytatható tanulásra vonatkozik, hiszen amíg a műszaki területen dolgozók a technológiák megújulása folytán szinte állandó továbbképzési kényszerben végzik a munkájukat, addig a pedagógiai vagy szociális területen dolgozóknak sokkal inkább szervezett oktatás keretein belül, tehát kívülről kell további tudásra szert tenniük. 144 A 3,00-es átlag ugyanis úgy értelmezhető, hogy ugyanolyan értékű. Az ötfokozatú skála értékeinek definíciója a kérdőívben: 5 = sokkal értékesebb ; 1 = sokkal értéktelenebb. (Lásd a 2. sz. mellékletünkben a kutatás kérdőívét!) 153

154 9.7. ábra: Tervezi-e, hogy a jövőben másutt folytat tanulmányokat - intézményenként (százalékok) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Az alábbi táblázat segítségével (lásd a 9.1. táblázatot) azt kívánjuk bemutatni, hogy a vizsgált hallgatók, akik látnak arra esélyt, hogy ismét belevágjanak valamilyen intézményesített képzési formába, milyen kereteken belül tanulnának szívesen táblázat: Milyen formában tervezi, hogy a jövőben folytatja tanulmányait (százalékok) Képzési formák Százalék nyelvtanulás 55,8 szakirányú továbbképzés 35,9 egyetemi kiegészítő képzés 28,8 egyéb, felsőfokú képzés keretében 19,7 egyéb, nem felsőfokú képzés keretében 16,1 MA, mesterképzés 15,4 újabb alapképzés (BA) főiskolán 11,6 újabb alapképzés (BA) egyetemen 10,4 PhD, doktori iskola 9,5 egyéb 2,2 TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Szemmel láthatóan a nyelvi készségeik fejlesztésére helyezik a friss diplomások a legnagyobb hangsúlyt: összesen 55,8%-uk jelölte meg ezt az alternatívát. 154

155 A második legnépszerűbb továbbtanulási forma a szakirányú továbbképzésen való részvétel (35,9%-os aránnyal), míg az egyetemi kiegészítő képzés 28,8%-uknak szerepel a terveiben. Viszonylag magas közel tíz százalékos a tudományos minősítésre vágyók aránya, de összességében közel 20%-uk szeretne valamilyen újabb alapképzésen BA fokozatot szerezni (ezen belül 10,4%-uk egyetemi, míg 11,6%-uk főiskolai kereteken belül). További 15,4%-uk a master diploma megszerzését tűzte ki célul. Adataink alaposabb elemzése után kiderült, hogy egyes képzési formák esetében jelentős eltérések vannak intézményenként (lásd a 9.8. ábrát) ábra: Milyen tanulmányokat szeretne folytatni a jövőben - intézményenként (százalékok) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Ha az intézmények felkeresik volt hallgatóikat, esetleg szeretnék visszacsábítani őket a falaik közé, akkor ezt meglehetősen differenciált módon tehetik. Miközben az ELTE ÁJK diplomásait átlag fölötti mértékben vonzza a doktori iskola (16,1%-uk szeretne PhD fokozatot), a és az AVKF elsősorban egyetemi kiegészítő képzés meghirdetésével érhet el sikert. De érdemes lehet figyelemmel kísérni a BMF diplomásainak átlag fölötti vonzalmát bizonyos speciális képzések iránt A korábbi táblázat és a fenti ábra adatai fontos támpontokat adhatnak az intézmények számára a kapcsolatépítéshez volt hallgatóikkal. 145 A vizsgálatokat a Khí-négyzet próba segítségével végeztük el, az ábrán azok az alternatívák szerepelnek, ahol a próba a legjelentősebb szignifikáns eltéréseket mutatták intézményenként. 155

156 10. FEJEZET: A KARRIERCENTRUM, KAPCSOLAT AZ INTÉZMÉNNYEL MIHÁLY DÁNIEL KAJOS EDINA WINKLER MÓNIKA BEVEZETÉS A rendszerváltást követő rendkívüli társadalmi-gazdasági változások szinte kikényszeríttették Magyarországon a felsőoktatás és a munkaerőpiac kapcsolatának újragondolását az összehangoltabb, hatékonyabb együttműködés érdekében. A kötetünk korábbi fejezeteiben már szóltunk a magyar felsőoktatás versenyképességének, a diplomások elhelyezkedésének problémáiról, azokról a veszélyekről, amelyek azt a rémképet vetítik előre, hogy Európa perifériájára szorul nem csak oktatási rendszerünk, hanem ezzel együtt az egész ország. Megvizsgáltuk azt is, hogyan alakult a kutatásunkba bevont öt intézmény végzett hallgatóinak sorsa, mennyiben érzik a bőrükön ezeket a kihívásokat, veszélyeket. Ebben a fejezetben arra vállalkozunk, hogy felvázoljuk: a kutatási eredményeink hogyan hasznosulhatnak annak érdekében, hogy ne csak megállítsuk, hanem meg is fordítsuk ezeket a negatív folyamatokat. Konkrétan: milyen módon integrálhatók be tapasztalataink abba a rendszerbe, amelynek lényege: olyan új modellek, intézményrendszerek kialakítása a magyar felsőoktatásban, amelyek révén megvalósul(hat) a képzés együttműködő kapcsolata a munka világával. Ma már nem cseng olyan idegenül a magyar egyetemeken, főiskolákon sem az a kifejezés, hogy karriercentrum. Még néhány évvel ezelőtt is csak külföldi egyetemek honlapjait böngészve találkozhattunk ilyesfajta diák-szolgáltató intézményekkel. Ha most rákattintunk a Zsigmond Király Főiskola honlapjára, biztos azonnal a szemünkbe ötlik a Karrier Centrumának legújabb híre, közleménye, felhívása valamilyen új lehetőségre 146 Hosszú út vezetett idáig, tekintsük át egy rövid összefoglaló erejéig 147! Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban már évtizedekkel ezelőtt olyan, a munkaerőpiac és a felsőoktatás folyamatos kapcsolatát szolgáló intézményesült eszközrendszert alakítottak ki, amely három fő elemet tartalmaz: az időszakos illetve alkalmi állásbörzék rendszerét, a főiskolai és egyetemi karrier irodákat, valamint a pályakezdők követési rendszerét. Ezek együttesen alkalmasak arra, hogy bizonyos alapvető elvek mentén biztosítsák a felsőoktatás három főszereplőjének (a kibocsátó oktatási intézménynek, a befogadó munkaerőpiacnak, és a leginkább érintettnek, a hallgatónak) a kapcsolatrendszerét. Az említett alapelvek a következők: A felsőoktatási intézmények szerte a világon gazdasági értelemben hatékonyan kell működnie; illetve a diploma-kibocsátásnak nemzetgazdasági szinten illeszkednie kell a munkaerőpiac igényeihez. E két elv számtalan nehezen megoldható kérdést vet fel. Ha úgy fogjuk fel, hogy a felsőoktatás egyfajta beruházás az emberi tőkébe, akkor a beruházás és megtérülés arányait kell elemeznünk. Ez az elv alkalmazható egyszerre az egyén illetve az egész nemzetgazdaság szintjén 148. A felsőoktatás egyéni és társadalmi haszonnal is járhat, az egyéni befektetések és a társadalmi jólét egymást erősítő folyamatok (az egyének bizonyos jövőbeli jövedelmet nyernek a A mai napon például a következő közlemény olvasható a honlapunkon: Piacképes tudás, kulcskompetenciák a -en. KAC. Forrás: Letöltés ideje: Lásd erről bővebben: Majo Zoltán: A munkaerő piac és a felsőoktatás kapcsolata. In: Farkas Beáta - Lengyel Imre (szerk.): Versenyképesség- Regionális versenyképesség. JATEPress, Szeged, Forrás: Letöltés ideje: Lásd erről bővebben: Schultz, Theodore, W.: Beruházás az emberi tőkébe. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest,

157 felsőoktatásban való részvételükkel: jobb kereset esélye, értelmesebb munka lehetősége; miközben a gazdaságban a képzettségbe való beruházás növeli az összes keresetet, így emelkedik a jólét). Mivel nem létezik ingyenes oktatás, így mindkét szinten felmerül, hogy megéri-e befektetni? Felmerülhet a kérdés, hogy egy ország az erőforrásaiból mennyit fordítson pl. a szegénység enyhítésére és mennyit a felsőoktatásra mi hoz többet? Ugyanez igaz lehet egy család életében is: megéri-e a pénz- és időbefektetést gyermekük taníttatása? A döntés soha nem egyszerű elkél minden segítség Nem sokkal egyszerűbb a másik alapelv biztosítása sem: hogyan lehet összehangolni a diplomás-keresletet a végzett hallgatók igényeivel, vágyaival? Ráadásul nem csak egyszerűen mennyiségi, hanem egyfajta minőségi egyensúlyt is ki kell alakítani a felsőoktatás és a munkaerőpiac között: egyes értelmiségi területeken túltermelés van, míg esetleg másutt több diplomás is elkelne Ma Magyarországon ezen a téren egyes kutatók totális aszimmetriáról beszélnek 149, melynek eredményeképpen a kínálati oldalon a különböző szakok egyensúlytalansága figyelhető meg. Az elemzések szerint például az 1990-hez képest a gazdasági és kereskedelmi képzésben a munkaerőpiaci igény kezdeti növekedésének eredményeképpen mára kilencszeresére nőtt a hallgatók száma, így a szakma erősen túltelítetté vált. De hasonló helyzet alakult ki egyes társadalomtudományi szakokon, miközben fogy a szakma munkaerőpiaci értéke és csökkennek az elhelyezkedés esélyei. Ugyanakkor a műszaki és informatikai végzettség esetén csupán háromszoros a növekedés, holott a munkaerőpiaci súlya kimagasló ezeknek a szakmáknak. Azt is figyelembe kell azonban venni, hogy ez a képzési típus sokkal költségesebb más szakképzésnél, de a tanulmányi követelmények is átlag felettiek. Nagyok tehát az egyéni és intézményi beruházási költségei Sajátos folyamatok indultak be a gazdaságban, amelyek eredményeképpen felértékelődtek bizonyos főiskolai végzettségek az egyetemiekkel szemben, hiszen a lexikális tudás helyett a vállalatok a gyakorlati tudást választják. Még ma is igen alaposnak és mélynek ítélik meg a külföldi beruházók a magyar felsőoktatást, és szívesen alkalmazzák a diplomásainkat, de azt is hozzáteszik, hogy gyenge a nyelvtudásuk, általában a kommunikációs képességük ( nem tudják magukat eladni ), és meglehetősen hiányos a problémamegoldó képességük. Ugyanígy kiemelik a csoportmunkára való csekély képességüket, de a vezetői, önismereti kompetenciáik sem megfelelőek. Hosszasan folytathatnánk ezeknek a visszajelzéseknek a sorát. Az mindenesetre egyértelművé vált az utóbbi másfél évtizedben, hogy a diploma önmagában nem elég a boldoguláshoz: egyáltalán nem mindegy, hol, milyen szakmában szerezte a fiatal pályakezdő, és az is nagyon lényeges, hogy milyen készségeket, képességeket takar valójában a papír. Mindezekre a dilemmákra kínál egyfajta megoldást, segítséget a karriercentrumok intézménye. Nem véletlen, hogy az új felsőoktatásról szóló törvény 150 kötelezően előírja a ilyen szolgáltatások kialakítását, és a diplomás pályakövetést minden felsőoktatási intézményben. Ugyanakkor a karrierközpontok jól definiált működéséről, az egységes pályakövető rendszerről még nem beszélhetünk, csupán a főbb körvonalai rajzolódtak ki Magyarországon 151. De mi is a 149 Lásd például: Felsőoktatás kontra munkaerőpiac Totális asszimetria (sic!) HRportal Forrás: Letöltés ideje: A felsőoktatásról szóló évi CXXXIX. Tv. 34. (6) bekezdése alapján a felsőoktatási intézmények ellátják a pályakövetés feladatait, amelynek keretében, figyelemmel kísérik azoknak a munkaerőpiaci helyzetét, akik náluk szerezték meg bizonyítványukat, oklevelüket. A törvény 53. (6) bekezdése alapján határozzák meg a felsőoktatásba belépő új hallgatók létszámkeretét, míg a 130. (1) bekezdése alapján az OKM végzi a volt hallgatók pályakövetési rendszerének igazgatását. 151 Lásd például: Kerekes Gábor: Diplomás Pályakövetési Rendszer (DPR). Educatio Kht. OFIK, Budapest, április. Forrás: Letöltés ideje:

158 dolga egy karrier centrumnak, hogy kapcsolódik ehhez a diplomás pályakövető rendszer (a DPR ), illetve az intézményi alumni rendszer (az AR )? Az első magyar karrier iroda 1995-ben alakult a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. Az azóta eltelt időben gombamódra szaporodtak a hasonló jellegű kezdeményezések, amelyek már szolgálnak némi tapasztalattal, de érdemesebb a külföldi példákon keresztül bemutatni: milyen is egy jól működő szisztéma. Németországban például az állam hozta létre a Deutsche Studentenwerken (DSW) intézményrendszerét, amely állami támogatással végzi a karrier tanácsadását. Munkamódszerük, hogy hallgatói szakmai szervezeteket integrálnak, ahol a feladatok zömét szakemberek intézik, akik az intézmény öregdiákjai. Az amerikai irodák ennél sokkal változatosabb módon működnek. Sok név alatt találhatunk ott karrierirodákat (p. Career Services, Career Development Ofice stb.) Az irodák ott a felsőoktatási intézmények felső vezetésének közvetlen irányításával végzik tevékenységüket, de a hallgatói szervezetek is gyakorolnak felettük bizonyos felügyeletet. Az egyetemek kitüntetett szerepet tulajdonítanak karrier centrumaiknak, gondosan ügyelnek arra, hogy magas szinten biztosítsák számukra a megfelelő infrastrukturális feltételeket. Nehéz lenne bemutatni a maga teljességében, hogy milyen tevékenységeket végeznek ezek az intézmények, de az amerikai egyetemekre vonatkozó felmérések eredményei alapján a következő főbb funkciókat különíthetjük el: (1) képzési, felkészítési funkciók (a munka világával kapcsolatos ismeretek, az elhelyezkedést segítő készségek fejlesztése); (2) nyilvántartási, adatbanki funkciók (végzett hallgatók, a programokban részt vevő aktív hallgatók, potenciális foglalkoztatók adatai); (3) kapcsolattartási, kapcsolatépítési funkciók (hallgatók elhelyezkedését segítő akciók, szakmai gyakorlatok szervezése, potenciális alkalmazókkal való kapcsolatépítés); (4) konkrét segítségnyújtás (pl. önéletrajz adatbázis, nyári gyakorlat, részmunkaidős foglalkoztatás szervezése stb.). Kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a beállott, jól működő karriercentrumok azoknak az adatgyűjtéseknek, kutatásoknak is, amelyek elősegítik a rendszerszerű működésüket (vizsgálatok a volt hallgatók, a munkáltatók körében, adatgyűjtés a mostani hallgatókra vonatkozóan stb.). Ebből a korántsem teljes felsorolásból is kitűnik, hogy szinte minden tekintetben hatékony segítséget nyújt egy karrierközpont a felsőoktatási intézmény hallgatói számára. 152 Miután a pályázati projektünk egyik központi célja a főiskolánk karrier központjának kialakítása, a megfelelő kutatási eredmények révén szeretnénk ehhez hozzájárulni. A következőkben tehát a vizsgálatunkba bevont öt intézmény végzett hallgatóinak válaszait elemezzük ebből a szempontból. Elsősorban arra koncentrálunk, hogy milyen elképzeléseik vannak a volt anyaintézményük által működtetett karriercentrumok feladatait, funkcióit illetően. A továbbiakban kitérünk azokra a pragmatikus kérdésekre is, hogy milyen kapcsolatokat ápolnak a volt alma materükkel és ennek keretein belül milyen konkrét segítséget tudnának adni volt egyetemüknek, főiskolájuknak. 152 Részletesebb elemzését adja a hazai karrierirodáknak pl. Turzó Barbara Éva Farkasné Kurucz Zsuzsanna Lóránd Balázs: Hallgatói és vállalati elvárások a változó munkaerőpiacon. Forrás: ; Letöltés ideje:

159 10.2. A KARRIERCENTRUMOK FELADATAI Az alábbi ábra (lásd a ábrát) adatai alapján arra a kérdésre kerestük a választ, hogy az általunk megkérdezettek szerint, milyen tevékenységeket kellene egy Karrier Centrumnak végeznie. Nem csak az intézmények, hanem maguk a volt hallgatók is legszükségesebb tevékenységi körének tartják a munkaadókkal való kapcsolat kiépítését és az elvárásaik felderítését (átlag mindkét esetben 4,67 pont az ötfokozatú skálán). Emellett legalább annyira igényt tartanak (átlag 4,53 pont) egy információs adatbázis kiépítésére is. Kiemelésre érdemes még a szakmai gyakorlatok fontossága: a negyedik legnagyobb értéket kapta (4,50-es átlaggal), amely szervesen illeszkedik jövőbeli elképzeléseinkhez. A kutatásunk szempontjából igen pozitív visszajelzés, hogy a végzett hallgatók is fontosnak tartják az ilyen jellegű adatfelvételeket, mint a mienk. A grafikon legalján szereplő adat némileg elgondolkodtató: a találkozási lehetőségek szervezése relatíve igen csekély érdeklődést váltott ki válaszadóinkból (az átlagérték mindössze 3,41 pont), holott a kibocsátó intézmények szempontjából ennek nagy jelentőséget tulajdonítunk. Arra hívja fel a figyelmet, hogy, minden intézmény saját rétegét érintő jól szervezett programokkal lássa el volt és leendő diákjait, így ennek eredményeként olyan érdeklődéssel fogadják majd ezeket a programokat, mint amikor hétvégi szórakozásukat fontolgatják ábra: Milyen tevékenységet kéne végeznie a karriercentrumnak? (átlagértékek az ötfokozatú skálán) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) 159

160 Az alábbi ábra (lásd a ábrát) azokat a válaszalternatívákat tartalmazza a fentiek közül, amelyek esetében az intézményenkénti átlageltérések a legnagyobbnak bizonyultak 153. Igen megoszlott a vélemény abban a kérdésben, hogy a Karrier Centrum milyen mértékben szólhat (szóljon) bele az intézményben folyó oktatásba. Miközben a BMF volt hallgatói relatíve ezt igen fontosnak tartják (esetükben az átlagérték 3,75 pont), a volt AVKF-esek kisebb jelentőséget tulajdonítanak ennek (itt az átlagérték 3,30 pont). Ezek, igen tanulságosak az eredmények, hiszen a kutatások, a hallgatók és munkáltatók visszajelzései során szerzett tapasztalatok beépítése a képzésbe talán az egyik legnagyobb hozadéka ennek az új (pályakövetési) rendszernek. Ugyanakkor a képzés jellegétől erőteljesen függhet e visszacsatolások hatékonysága ábra: Milyen tevékenységet kéne végeznie a karriercentrumnak intézményenként (átlagértékek az ötfokozatú skálán) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) 153 Az F-próba Éta-négyzetei alapján választottuk ki a fenti kérdéseket. A próba során számított Éta-négyzet úgy interpretálható, hogy mekkora hányadát magyarázza a független változó a függő változó szórásának. Az alkalmazott szórás-elemzés (ANOVA) lényege: ha a függő változónk magas mérési szintű, míg a független változó alacsony (mint ebben az esetben is), a függő változó szóródását két részre bonthatjuk: a csoportosított kategóriák közötti és az azon belüli szórásra. E kettő arányából számíthatók az F-próba statisztikái. Lásd bővebben: Székelyi Mária Barna Ildikó: Túlélőkészlet az SPSS-hez. TYPOTEX Kiadó, Budapest,

161 A második hasonlóan megosztó kérdés a pályázatok figyelése, pályázatírás segítése, mely leginkább az AVKF-en végzettek számára fontos, (átlag 4,60 pont) a volt hallgatóknak ez egészen konkrét igénye lehet, hiszen lelkészként szűkebb körökből kell kiválogatniuk munkalehetőségeiket, szemben egy kevésbé specifikus diplomával, amellyel esetenként könnyebb az elhelyezkedés. A kutatás a munkaadók körében kérdés esetében kiemelkedő eredmény regisztráltunk a BMF-nél (átlag 4,47 pont), míg az AVKF esetében a legkisebb a lelkesedés ez iránt (átlag 4,24 pont). Érdemes megemlíteni, hogy ebben az esetben a hallgatói is igénylik ezt a kutatást, hiszen számukra kiemelkedően fontos (a specializációk miatt) megismerni lehetőségeiket. A külföldi munkalehetőségek felderítését minden intézményben nagyjából hasonló érdeklődés fogadta, sajnálatos jelzést adva arról, hogy még mindig csábítóbb munkalehetőségeket kínálnak föl ott, mint itthon. Kivételt képez az AVKF, ahol szakmájuk jellegénél fogva viszonylag csekély a külföldi munkavállalás KAPCSOLAT AZ ALMA MATERREL Az alábbi ábrán 154 (lásd a ábrát) azt követhetjük nyomon, hogy a felsőoktatási intézmények volt hallgatói hogyan ítélik meg az anyaintézményükhöz fűződő személyes, illetve egyéb kapcsolataikat. Adatainkból kitűnik, hogy válaszadóinknak összességében meglehetősen laza a kapcsolata volt intézményével. Alig egytizedük tesz említést szorosabb kötődésről (9,9%- uk), további harmaduk (37,3%-uk) meglehetősen laza kapcsolatot tart volt alma materével, míg legnagyobb részük (51,4%-uk) semmilyen kapcsolatot nem említ (további 1,4%-uk nem válaszolt kérdésünkre) ábra: Van-e kapcsolatuk intézményükkel intézményenként (százalékok) 154 TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Az ilyen jellegű kereszttábla-elemzések esetében kiszámítjuk a Khí-négyzet próba értékeit. Ezek alapján állapítjuk meg, hogy az intézményenkénti eltérések szignifikánsak-e (95%-os megbízhatósági szint esetén beszélünk szignifikáns eltérésről ; azaz ha a függetlenségi próba elfogadási valószínűsége, a P értéke 0,05 nál kisebb). Kiegészítésképpen az egyes cellák adjusztált sztenderdizált rezudiálisait (ASR) is számításba vesszük. Itt is a 95%- os megbízhatósági szint (azaz az ASR +1,93 -nál nagyobb illetve -1,93 -nál kisebb értékei) mellett beszélünk szignifikáns felül- illetve alulreprezentáltságról. 161

162 A Wesley János Lelkészképző Főiskola ebben a tekintetben kiemelkedik a sorból, (45,1%), ők rendelkeznek a legszorosabb kötődéssel anyaintézményükhöz, (közel 16%-uk számolt be meghatározó kapcsolatról és további 45%-uk kötődik lazábban). Ez azzal is magyarázható, hogy a képzés jellege folytán, az intézmény hallgatói vélhetően mélyebb empatikus készségekkel rendelkeznek, közelebb érzik magukhoz embertársaikat így volt intézményüket is. Említést érdemel az ELTE ÁJK, ahol igen magas az intézményhez szorosan kapcsolódó volt hallgatók aránya (15,0%) Bizonyos értelemben az ellenkező póluson a BMF található: itt a legmagasabb azon volt hallgatók aránya (54,3%), akik semmilyen kapcsolatot nem tartanak a főiskolájukkal (a WJLF-en ez az arány 39,2%). Összességében tehát a végzett hallgatóknak több mint a fele nem tartja kapcsolatát anyaintézményével, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy a most szerveződő alumni-mozgalmak és karrier központok számára sok még a megoldandó feladat. A fentiekhez szervesen kötődik a következő ábránk (lásd a ábrát), amelyből leolvasható, hogy ezt a kapcsolatot milyen mértékben szeretnék szorosabbra fűzni az intézmények volt hallgatói. Átlagban a megkérdezettek közel egyötöde (17,5%-uk) határozottan fogékony anyaintézményével való szorosabb kapcsolattartásra ( feltétlenül számíthatnak rájuk). Azok, akik nem voltak ilyen biztosak céljaikat illetően, nagyobb százalékban fordulnak elő (37,8%). Ők az intézmény kezdeményezésére aktivizálhatók csupán. A válaszadóknak elég magas százaléka (41,9%) határozottan elutasító ábra: Szeretnék-e szorosabbra fűzni a kapcsolatot intézményenként (százalékok) 3,4 21,3 42,6 32,6 WJLF 1,9 26,4 30,2 41,5 ELTE ÁJK 4,5 16, ,6 BMF 2,3 15,9 35,1 46,7 AVKF 0,9 17,9 44,6 36,6 összesen 2,8 17,5 37,8 41,9 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100% NT/NV Igen, feltétlenül csak, ha a volt anyaintézményem kezdeményezi nem TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Megint kedvező eredményt mutat a WJLF (itt a feltételek nélküli kapcsolatépítők aránya 26,4%), de szorosan követi a (21,3%). Az AVKF (17,9%) és az ELTE-ÁJK (16,8%) mutatói a középmezőnybe esnek. A legalacsonyabb értéket a BMF hallgatóinál tapasztaltuk (15,9%-ot), de ezt az eredményt érthetőbbé teszi az a tény, hogy itt a többi intézményhez képest magas a nappali 162

163 tagozatos hallgatók aránya, köreikben talán nem olyan nagy a jelentősége a kapcsolattartásnak, illetve valószínűleg nincsenek tisztában a kapcsolatból eredő lehetőségekkel, előnyökkel. Valamelyest javítja ezt a kedvezőtlen képet, hogy a BMF-en igen magas azoknak az aránya (35,1%), akik némi hajlandóságot mutatnak a későbbi együttműködésre MIBEN SEGÍTHETÜNK? A következő ábrák révén azt mutatjuk be, hogy megkérdezettjeink milyen konkrét segítségnyújtási formák révén képesek illetve hajlandóak segíteni volt alma materüket. Egyfajta potenciális kínálati térkép tárul a vizsgálatba bevont intézmények különösen karrier központjaik elé: honnan, milyen segítséget remélhetnek. Az első kérdésünk arra vonatkozott, hogy a végzett hallgatók milyen mértékben tudnák segíteni az intézményük jelenlegi hallgatóinak szakmai gyakorlatát saját munkahelyükön (lásd a ábrát). Összességében válaszadóink fele (49.9%-uk) mutatkozott készségesnek e tekintetben, és mindössze 5,5%-uk zárkózott el mereven egy ilyen együttműködés elől. További 17,1%-uk potenciális együttműködőnkké válhat, míg 27,5%-uk véleményét nem sikerült megismernünk. A táblázat tanúsága szerint a WJLF ex-hallgatói tudnák támogatni a legnagyobb mértékben a fiatalabb hallgatótársaikat (átlag 61,5%), és ugyanitt a legkisebb értéket mutatja azok száma, az összes vizsgált intézmény közül, akik talán gondolták úgy, hogy tudnának segíteni anyaintézményüknek ebben a kérdésben (átlag 11,5%). Végül azon eredmény sem elhanyagolható, hogy ugyanezen intézmény hallgatói válaszoltak a legkevesebb nemmel (átlag 1, 9%) a fenti kérdésre, ami rendkívüli segítséget jelenthet majd az intézmény számára a későbbiekben ábra: A segítség formái: munkahelyén szakmai gyakorlati hely biztosítása intézményenként (százalékok) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) 163

164 A következő ábránk (lásd a ábrát) a végzett hallgatók hajlandóságát mutatja arra nézve, hogy milyen mértékben vállalnák fel azt, hogy személyes tanácsokkal segítsék fiatalabb kollégáikat. A személyes tanácsokkal kapcsolatos kérdést egészen jól fogadták, válaszadóink (44,8%) támogatná anyaintézményét személyes tapasztalatának átadásával. További egyötödük (21,2%-uk) potenciális segítség lehet és csak 6,5% nem akart részt venni benne. Itt is tapasztalható a passzív (27,5%) több mint negyedes arány, akik nem tudtak vagy nem akartak választ adni kérdésünkre. Ebben a gesztusban élen jár a Wesley János Lelkészképző Főiskola (55,8%) mint általában máshol is, illetve a talán segítségünkre lenne (13,5%) és az egyértelműen nemleges válaszok aránya itt közel a legalacsonyabb (3,8%), ami ismét a főiskola emberbaráti szellemiségéről és végtelen lelkesültségéről tesz tanúbizonyságot ábra: A segítség formái: személyes tanácsokkal a jelenlegi hallgatóknak intézményenként (százalékok) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) A továbbiakban arra voltunk kíváncsiak (lásd ábra), hogy a volt hallgatók részt vennének-e lobbizásban anyaintézményük részére. Itt már jóval kevesebb (15,8%) azoknak aránya, akikre biztosan lehet számítani, viszont a potenciális részvétel egy nagyon erős arány (30%), kisebb azoknak azok aránya (25,5%), akik határozottan elutasították a felkérést. Az előzőekhez képest nem meglepő az az eredmény, hogy legszívesebben a WJLF végzett hallgatói lobbyznának anyaintézményükért (19,6%), és az sem okoz a fentiekhez képest nagy differenciát, hogy ebben az intézményben végzettek utasítanák el ezt a lehetőséget legkevésbé 164

165 (19,6%). Hasonló mérvű potenciál mutatkozik a BMF-esek esetében, de még a legszerényebb eredmények is komoly lehetőségeket rejtenek ábra: A segítség formái: lobbizás az anyaintézményért intézményenként (százalékok) TKK Végzett hallgatók vizsgálata (N=1928) Azt is megkérdeztük, (lásd ábra) hogy a vizsgált felsőoktatási intézmények végzett hallgatói mennyire tájékoztatnák a jelenlegi hallgatókat információkkal az esetleges lehetőségekről. Szerencsére ez nem egy nagy kérés, nem meglepő tehát a pozitív a visszacsatolás, sokan érezhették, hogy diákkorukban nekik is szükségük lett volna rá (47,8%). További 20,3%-uknak még némi meggyőzésre vagy szüksége, míg alig 4,2%-uk zárkózik el határozottan. Adataink szerint a Budapesti Műszaki Főiskola végzett hallgatói kiemelkedő arányban segítenének ebben a feladatban (51,1%), hasonlóan az ELTE ÁJK diplomázottaihoz (50,1%). Az intézmények számára talán az egyik legfontosabb kérdést feszegettük: a volt hallgatók munkahelyének szakképzési alapja mennyiben hozzáférhető megítélésük szerint (lásd ábrát). Itt válaszadók kisebb része (22,9%-uk) bizonyult segítőkésznek, ugyanakkor 26,7%-os arányban vannak azok, akik potenciálisan részt vállalnának anyaintézményük ilyesfajta támogatásában. Azok, akik támogatnák volt alma materüket, leginkább a Budapesti Műszaki Főiskola végzett hallgatói (28,7%), de hasonlóan magas arányt regisztráltunk a WJLF-esek körében is (27,5%). 165

Központi diplomás pályakövető program (DPR)

Központi diplomás pályakövető program (DPR) TÁMOP 4.1.3 DPR Központi diplomás pályakövető program (DPR) avagy amit a VAS elbír Fodor Szabolcs 11. Educatio Nemzetközi Oktatási Szakkiállítás 2011. január 21. Tudja Ön pontosan, hogy mennyi ma Magyarországon

Részletesebben

DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETÉS A PANNON EGYETEMEN 2010-2012-BEN ABSZOLUTÓRIUMOT SZERZETT HALLGATÓK VIZSGÁLATA

DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETÉS A PANNON EGYETEMEN 2010-2012-BEN ABSZOLUTÓRIUMOT SZERZETT HALLGATÓK VIZSGÁLATA DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETÉS A PANNON EGYETEMEN 2010-2012-BEN ABSZOLUTÓRIUMOT SZERZETT HALLGATÓK A MÓDSZERTAN Telefonos megkérdezés központilag előírt kérdőív alapján Adatfelvétel ideje: 2013. November 20014.

Részletesebben

Kosztyán Zsolt Tibor Diplomás pályakövetés intézményi on- line kutatás a Pannon Egyetemen, 2014

Kosztyán Zsolt Tibor Diplomás pályakövetés intézményi on- line kutatás a Pannon Egyetemen, 2014 2014.??.??. Kosztyán Zsolt Tibor Diplomás pályakövetés intézményi on- line kutatás a Pannon Egyetemen, 2014 A projekt célkitűzései Hallgatói érdeklődés felkeltése a tudományos pálya iránt, főleg az MTMI

Részletesebben

MÓDSZERTANI LEÍRÁS DIPLOMÁS KUTATÁS 2010. A vizsgálat keretei. A kutatás alapsokasága. Az adatfelvétel módszere

MÓDSZERTANI LEÍRÁS DIPLOMÁS KUTATÁS 2010. A vizsgálat keretei. A kutatás alapsokasága. Az adatfelvétel módszere FÜGGELÉK FÜGGELÉK DIPLOMÁS KUTATÁS 2010 MÓDSZERTANI LEÍRÁS A vizsgálat keretei A Diplomás kutatás 2010 adatfelvétele az Országos Diplomás Pályakövetési Rendszer kutatási programjának keretében zajlott

Részletesebben

Hallgatók 2011. Diplomás Pályakövetési Rendszer Intézményi adatfelvétel a felsőoktatási hallgatók körében - 2011. Módszertani összefoglaló

Hallgatók 2011. Diplomás Pályakövetési Rendszer Intézményi adatfelvétel a felsőoktatási hallgatók körében - 2011. Módszertani összefoglaló Hallgatók 2011 Diplomás Pályakövetési Rendszer Intézményi adatfelvétel a felsőoktatási hallgatók körében - 2011 Módszertani összefoglaló Készítette: Veroszta Zsuzsanna PhD 2012. március 1. Az adatfelvétel

Részletesebben

Diplomás pályakövetés diplomás kutatás, 2010

Diplomás pályakövetés diplomás kutatás, 2010 Diplomás pályakövetés diplomás kutatás, 2010 A jogi és igazgatási képzési terület diplomásainak munkaerő piaci helyzete Az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. által végzett, Diplomás pályakövetés

Részletesebben

B/21. számú melléklet TÁMOP 4.1.1 - Intézményi követelmények Diplomás Pályakövető Rendszer

B/21. számú melléklet TÁMOP 4.1.1 - Intézményi követelmények Diplomás Pályakövető Rendszer B/21. számú melléklet TÁMOP 4.1.1 - Intézményi követelmények Diplomás Pályakövető Rendszer 1. Támogatandó szakmai követelmények - pályakövető kutatások A pályakövetési vizsgálatok főbb elemei: hallgatói

Részletesebben

Nevelőszülőnek jelentkezők 2010 - kutatási terv -

Nevelőszülőnek jelentkezők 2010 - kutatási terv - Nevelőszülőnek jelentkezők 2010 - kutatási terv - Kutatási célunk, hogy képet kapjunk arról: mi jellemzi azokat az embereket, akik nevelőszülőnek jelentkeznek az egyes nevelőszülői hálózatoknál. Egy olyan

Részletesebben

MINTA. Oktatói kérdőív (munkaerő-piaci kutatócsoport)-támop 411-C [Új] PTE Munkaerő-piaci Kutatócsoport

MINTA. Oktatói kérdőív (munkaerő-piaci kutatócsoport)-támop 411-C [Új] PTE Munkaerő-piaci Kutatócsoport PTE Munkaerő-piaci Kutatócsoport Válasz megjelölése: Javítás: Kérem, használjon tollat vagy vékony hegyű filcet. Az űrlap automatikus feldolgozásra kerül. Az optimális beolvasási eredmények érdekében kérem,

Részletesebben

JELENTÉS. Középiskolát végzett diákok helyzete - 2012-2013 -

JELENTÉS. Középiskolát végzett diákok helyzete - 2012-2013 - - 0 - HMTJ 25 /2015 Ikt. szám:1855/27.01.2015 JELENTÉS Középiskolát végzett diákok helyzete - 2012-2013 - Előterjesztő: Elemző Csoport www.judetulharghita.ro www.hargitamegye.ro www.harghitacounty.ro HU

Részletesebben

diplomás pályakövetés II.

diplomás pályakövetés II. diplomás pályakövetés II. elhelyezkedés, alumni, jó gyakorlatok Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság Országos Felsőoktatási Információs Központ (OFIK) 2009. július Készült

Részletesebben

Diplomás pályakövetés diplomás kutatás, 2010

Diplomás pályakövetés diplomás kutatás, 2010 Diplomás pályakövetés diplomás kutatás, 2010 A képzési terület diplomásainak munkaerő piaci helyzete Az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft., a Diplomás pályakövetés 2009 2010 kutatási program

Részletesebben

Diplomás pályakövetés intézményi online kutatás, 2012

Diplomás pályakövetés intézményi online kutatás, 2012 Diplomás pályakövetés intézményi online kutatás, 2012 Módszertani útmutató a Diplomás Pályakövető Rendszer 2012 es tavaszi online kérdőíveinek központi blokkjához Educatio Nonprofit Kft. Felsőoktatási

Részletesebben

Diplomás pályakövetés diplomás kutatás, 2010

Diplomás pályakövetés diplomás kutatás, 2010 Diplomás pályakövetés diplomás kutatás, 2010 A természettudomány képzési terület diplomásainak munkaerő piaci helyzete Az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. által készített, Diplomás pályakövetés

Részletesebben

1. A hallgató adatai. 2. A szakmai gyakorlat vezetőjének adatai: 1.1 Név: 1.2 Melyik szakra jár? HFF-Idegenforgalmi. HFF-Turizmusvendéglátás

1. A hallgató adatai. 2. A szakmai gyakorlat vezetőjének adatai: 1.1 Név: 1.2 Melyik szakra jár? HFF-Idegenforgalmi. HFF-Turizmusvendéglátás BKF KarrierCentrum KarrierCentrum Szakmai gyakorlat (SZGYN 09/10-1) Válasz megjelölése: Javítás: Kérem, használjon tollat vagy vékony hegyű filcet. Az űrlap automatikus feldolgozásra kerül. Az optimális

Részletesebben

TANÍTÓK ELMÉLETI ÉS MÓDSZERTANI FELKÉSZÍTÉSE AZ ERKÖLCSTAN OKTATÁSÁRA CÍMŰ 30 ÓRÁS PEDAGÓGUS TOVÁBBKÉPZŐ PROGRAM

TANÍTÓK ELMÉLETI ÉS MÓDSZERTANI FELKÉSZÍTÉSE AZ ERKÖLCSTAN OKTATÁSÁRA CÍMŰ 30 ÓRÁS PEDAGÓGUS TOVÁBBKÉPZŐ PROGRAM E4/VI/2/2012. TANÍTÓK ELMÉLETI ÉS MÓDSZERTANI FELKÉSZÍTÉSE AZ ERKÖLCSTAN OKTATÁSÁRA CÍMŰ 30 ÓRÁS PEDAGÓGUS TOVÁBBKÉPZŐ PROGRAM ELÉGEDETTSÉGI KÉRDŐÍVEINEK ÖSSZEGZÉSE Tanfolyam időpontja: 2012. október 12

Részletesebben

DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETÉSI RENDSZER 2013/2014. TANÉV ŐSZI FÉLÉV

DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETÉSI RENDSZER 2013/2014. TANÉV ŐSZI FÉLÉV DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETÉSI RENDSZER 2013/2014. TANÉV ŐSZI FÉLÉV 1. Neme 2. Születési éve 3. Lakhelye 1 4. Melyik évben végzett? 5. Melyik szakon végzett? 2 6. Milyen tagozaton végzett? 7. Idegen nyelv ismerete

Részletesebben

Diplomás kutatás 2010. Módszertani leírás

Diplomás kutatás 2010. Módszertani leírás Diplomás kutatás 2010 Módszertani leírás A kutatás alapsokasága Vizsgálati populáció: államilag elismert felsőoktatási intézmények alapképzésben, kiegészítő alapképzésben és diplomás képzésben (minden

Részletesebben

GDF felmérések DPR2014_hm (Hallgatói mot. 2014) Válaszadók száma = 112. Felmérés eredmények. Válaszok relatív gyakorisága Átl. elt.

GDF felmérések DPR2014_hm (Hallgatói mot. 2014) Válaszadók száma = 112. Felmérés eredmények. Válaszok relatív gyakorisága Átl. elt. GDF felmérések DPR0_hm (Hallgatói mot. 0) Válaszadók száma = Felmérés eredmények Jelmagyarázat Válaszok relatív gyakorisága Átl. elt. Átlag Kérdésszöveg Bal pólus 5% 0% 50% 0% 5% Jobb pólus n=mennyiség

Részletesebben

Diplomás pályakövetés diplomás kutatás, 2010

Diplomás pályakövetés diplomás kutatás, 2010 Diplomás pályakövetés diplomás kutatás, 2010 Az képzési terület diplomásainak munkaerő piaci helyzete Az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft., a Diplomás pályakövetés 2009 2010 kutatási program

Részletesebben

Szociális információnyújtás a Pro-Team Nonprofit Kft.-nél

Szociális információnyújtás a Pro-Team Nonprofit Kft.-nél Szociális információnyújtás a Pro-Team Nonprofit Kft.-nél A szolgáltatás átfogó és operatív célja A Pro-Team Nonprofit Kft. rehabilitációs akkreditált foglalkoztató, ahol több mint 2000 fő megváltozott

Részletesebben

Szakmai összefoglaló Munkavállalási készségeket fejlesztő tréning

Szakmai összefoglaló Munkavállalási készségeket fejlesztő tréning Munkavállalási készségeket fejlesztő tréning A tréning célja: Cél: a hallgatók munkaerőpiaci integrációjának elősegítése - előkészítése. Cél ezen túl egyrészt, hogy a résztvevők munkavállaláshoz, álláskereséshez

Részletesebben

A DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETŐRENDSZER KUTATÁSI EREDMÉNYEIBŐL 2011. JELLI JÁNOS ÉS KABAINÉ TÓTH KLÁRA

A DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETŐRENDSZER KUTATÁSI EREDMÉNYEIBŐL 2011. JELLI JÁNOS ÉS KABAINÉ TÓTH KLÁRA AVKF KUTATÁS 1. A DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETŐRENDSZER AVKF Aktív Hallgatók 2011 tavasz KUTATÁSI EREDMÉNYEIBŐL 2011. JELLI JÁNOS ÉS KABAINÉ TÓTH KLÁRA APOR VILMOS KATOLIKUS FŐISKOLA EGYÜTTMŰKÖDÉSBEN A ZSKF TKK-VAL

Részletesebben

TÁRSADALMI MEGÚJULÁS OPERATÍV PROGRAM TÁMOP-4.1.1./A-10/2/KMR - 2010-0013 A PPKE MENEDZSMENTJÉNEK KÖZPONTI FEJLESZTÉSE DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETŐ RENDSZER

TÁRSADALMI MEGÚJULÁS OPERATÍV PROGRAM TÁMOP-4.1.1./A-10/2/KMR - 2010-0013 A PPKE MENEDZSMENTJÉNEK KÖZPONTI FEJLESZTÉSE DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETŐ RENDSZER TÁRSADALMI MEGÚJULÁS OPERATÍV PROGRAM TÁMOP-4.1.1./A-10/2/KMR - 2010-0013 A PPKE MENEDZSMENTJÉNEK KÖZPONTI FEJLESZTÉSE DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETŐ RENDSZER BESZÁMOLÓ a Pázmány Péter Katolikus Egyetem TÁMOP 4.1.1.

Részletesebben

Társadalmi kapcsolathálózat-elemzés

Társadalmi kapcsolathálózat-elemzés A CENTROPE K+F EGYÜTTMŰKÖDÉSI HÁLÓZAT Társadalmi kapcsolathálózat-elemzés Első eredmények Az ÖAR-Regionalberatung GmbH és a CONVELOP cooperative knowledge design gmbh együttműködésében Graz, 2010. február

Részletesebben

Duális felsőoktatási képzés a modell és tapasztalatok Dr. Ailer Piroska

Duális felsőoktatási képzés a modell és tapasztalatok Dr. Ailer Piroska Duális felsőoktatási képzés a modell és tapasztalatok Dr. Ailer Piroska 2015. március 17. Duális képzés kecskeméti modellje definíció 1. A duális felsőoktatás a felsőoktatási intézmények és az érintett

Részletesebben

GDF felmérések Diplomás Pályakövetés 2013 () Válaszadók száma = 94. Felmérés eredmények. Válaszok relatív gyakorisága Átl. elt.

GDF felmérések Diplomás Pályakövetés 2013 () Válaszadók száma = 94. Felmérés eredmények. Válaszok relatív gyakorisága Átl. elt. GDF felmérések Diplomás Pályakövetés 0 () Válaszadók száma = 9 Felmérés eredmények Jelmagyarázat Válaszok relatív gyakorisága Átl. elt. Átlag Kérdésszöveg Bal pólus 5% 5 5% Jobb pólus n=mennyiség átl.=átlag

Részletesebben

RIVER projekt. A projekt bemutatása

RIVER projekt. A projekt bemutatása RIVER projekt A projekt bemutatása Az Európai Bizottság támogatást nyújtott ennek a projektnek a költségeihez. (Hivatkozási szám: 517741-LLP-1-2011-1-AT-GRUNDTVIG-GMP) A kiadvány a szerző nézeteit tükrözi,

Részletesebben

Budapesti Gazdasági Főiskola Felvételi tájékoztató 2013/2014. tanév

Budapesti Gazdasági Főiskola Felvételi tájékoztató 2013/2014. tanév Budapesti Gazdasági Főiskola Felvételi tájékoztató 2013/2014. tanév Miért érdemes továbbtanulni? Mert a felsőfokú végzettséggel rendelkezők magasabb jövedelmet érhetnek el, több munkalehetőség közül választhatnak,

Részletesebben

A Nemzeti Pedagógus Kar szabályzata az iskolai közösségi szolgálattal kapcsolatos feladatairól

A Nemzeti Pedagógus Kar szabályzata az iskolai közösségi szolgálattal kapcsolatos feladatairól A Nemzeti Pedagógus Kar szabályzata az iskolai közösségi szolgálattal kapcsolatos feladatairól A Nemzeti Pedagógus Kar (továbbiakban NPK) a 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről (továbbiakban

Részletesebben

Sikertörténet lett? Idegen nyelvi kompetenciák fejlesztése a TÁMOP 2.1.2 programban. Szabó Csilla Marianna Dunaújvárosi Főiskola

Sikertörténet lett? Idegen nyelvi kompetenciák fejlesztése a TÁMOP 2.1.2 programban. Szabó Csilla Marianna Dunaújvárosi Főiskola Sikertörténet lett? Idegen nyelvi kompetenciák fejlesztése a TÁMOP 2.1.2 programban Szabó Csilla Marianna Dunaújvárosi Főiskola Kulcskompetenciák Idegen nyelvi kompetencia Digitális kompetencia lloydchilcott.wordpress.com

Részletesebben

ÁROP 2.2.17 Új közszolgálati életpálya. Kérdőíves felmérés. A közszolgálati tisztviselők képesítési keretrendszerének felülvizsgálata

ÁROP 2.2.17 Új közszolgálati életpálya. Kérdőíves felmérés. A közszolgálati tisztviselők képesítési keretrendszerének felülvizsgálata ÁROP 2.2.17 Új közszolgálati életpálya Kérdőíves felmérés A közszolgálati tisztviselők képesítési keretrendszerének felülvizsgálata A felmérés céljai a jelenlegi közszolgálati tisztviselői állomány végzettségével,

Részletesebben

Felmérési koncepció. DUNAÚJVÁROS MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA ÁROP-1.A.5-2013-2013-0090 kódszámú Önkormányzati Szervezetfejlesztés projektje

Felmérési koncepció. DUNAÚJVÁROS MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA ÁROP-1.A.5-2013-2013-0090 kódszámú Önkormányzati Szervezetfejlesztés projektje Felmérési koncepció 9. fejlesztési elem: A lakosság körében átfogó felmérés és elemzés készítése a közszolgáltatásokkal kapcsolatos elégedettségről és felmerülő igényekről DUNAÚJVÁROS MEGYEI JOGÚ VÁROS

Részletesebben

Felsőoktatási intézmények tevékenységének minőségi dimenziói c. párbeszéd konferenciához

Felsőoktatási intézmények tevékenységének minőségi dimenziói c. párbeszéd konferenciához Felsőoktatási intézmények tevékenységének minőségi dimenziói c. párbeszéd konferenciához Bács-Kiskun Megyei Munkaügyi Központ Busch Irén Baja, 2005. szeptember 13. www.bacsmmk.hu,, e-mail: bacsmmk@lab

Részletesebben

TANÁRKÉPZÉS: AZ ÁLTALÁNOS ISKOLAI TANÁROK KÉPZÉSÉNEK HELYZETE ÉS KILÁTÁSAI EURÓPÁBAN

TANÁRKÉPZÉS: AZ ÁLTALÁNOS ISKOLAI TANÁROK KÉPZÉSÉNEK HELYZETE ÉS KILÁTÁSAI EURÓPÁBAN EURÓPAI PARLAMENT BELSŐ POLITIKÁK FŐIGAZGATÓSÁGA B. TEMATIKUS OSZTÁLY: STRUKTURÁLIS ÉS KOHÉZIÓS POLITIKÁK KULTÚRA ÉS OKTATÁS TANÁRKÉPZÉS: AZ ÁLTALÁNOS ISKOLAI TANÁROK KÉPZÉSÉNEK HELYZETE ÉS KILÁTÁSAI EURÓPÁBAN

Részletesebben

TÁMOP-5.3.8-11/A1-2012-0001. Bernáth Ildikó elnök Szakmapolitikai Koordinációs Testület. 2015. szeptember 28.

TÁMOP-5.3.8-11/A1-2012-0001. Bernáth Ildikó elnök Szakmapolitikai Koordinációs Testület. 2015. szeptember 28. Rehabilitáció - Érték - Változás (RÉV): Megváltozott munkaképességű személyek munkaerő-piaci helyzetének elősegítése érdekében történő rendszerszintű képzési és szolgáltatásfejlesztési modellprogram Bernáth

Részletesebben

105 ezer diák közül mintegy 72 ezret vettek fel, 72 ezer diákból 55 800 jutott be állami

105 ezer diák közül mintegy 72 ezret vettek fel, 72 ezer diákból 55 800 jutott be állami Felvételi 2015. A felsőoktatásba jelentkező 105 ezer diák közül mintegy 72 ezret vettek fel, ami lényegében megegyezik a tavalyi arányokkal A felsőoktatási szakképzésre 6500, alapképzésre 45 200, osztatlan

Részletesebben

Tájékoztató a programról

Tájékoztató a programról Tájékoztató a programról NYITOK HÁLÓZAT A TÁRSADALMI BEFOGADÁSÉRT TÁMOP-5.3.9-11/1-2012-0001 A program keretei, előzményei A szegénység, a társadalmi és a munkaerő-piaci hátrányok újratermelődésnek megakadályozása

Részletesebben

- 1 - Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Munkaügyi Központ Sátoraljaújhelyi Kirendeltség TÁJÉKOZTATÓ. a munkanélküliség városi, térségi alakulásáról

- 1 - Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Munkaügyi Központ Sátoraljaújhelyi Kirendeltség TÁJÉKOZTATÓ. a munkanélküliség városi, térségi alakulásáról - 1 - Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Munkaügyi Központ i Kirendeltség TÁJÉKOZTATÓ a munkanélküliség városi, térségi alakulásáról, 2006. május 31. Napjaink gyorsan változó világában a munkahely megszerzése

Részletesebben

Továbbtanulás a felsőoktatásban

Továbbtanulás a felsőoktatásban Továbbtanulás a felsőoktatásban Szemerszki Marianna Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) OFI konferencia, 2011. december 7. Minőségfejlesztés a felsőoktatásban TÁMOP-4.1.4-08/1-2009-0002 Intézményrendszer

Részletesebben

AZ ELMÚLT HÁROM ÉV TAPASZTALATAI A DUÁLIS KÉPZÉS KIALAKÍTÁSA SORÁN

AZ ELMÚLT HÁROM ÉV TAPASZTALATAI A DUÁLIS KÉPZÉS KIALAKÍTÁSA SORÁN AZ ELMÚLT HÁROM ÉV TAPASZTALATAI A DUÁLIS KÉPZÉS KIALAKÍTÁSA SORÁN II. DUÁLIS FELSŐOKTATÁSI KONFERENCIA A KECSKEMÉTI DUÁLIS MODELL 3 ÉVE 2015. OKTÓBER 15. A program a TÁMOP-4.1.1.F-13/1-2013-0019. azonosítószámú,

Részletesebben

III. 3. Egységes módszertani mérés az integritás helyzetéről (integritás menedzsment értékelő lap)

III. 3. Egységes módszertani mérés az integritás helyzetéről (integritás menedzsment értékelő lap) A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság 0. évi integritásjelentése III.. Egységes módszertani mérés az integritás helyzetéről (integritás menedzsment értékelő lap) Az integritás menedzsment táblázat

Részletesebben

munkások képzése, akik jogokon és a társadalmi problémák megelőzésére, szakszerű kezelésére.

munkások képzése, akik jogokon és a társadalmi problémák megelőzésére, szakszerű kezelésére. 1 Mi a képzés célja? A hallgatók a képzés során elsajátított ismereteik és készségeik birtokában alkalmazni tudják az adatfelvételi és számítógépes Mi lesz akkor a diplomámba írva? szociológia BA szociális

Részletesebben

KAPITÁNY ZSUZSA MOLNÁR GYÖRGY VIRÁG ILDIKÓ HÁZTARTÁSOK A TUDÁS- ÉS MUNKAPIACON

KAPITÁNY ZSUZSA MOLNÁR GYÖRGY VIRÁG ILDIKÓ HÁZTARTÁSOK A TUDÁS- ÉS MUNKAPIACON KAPITÁNY ZSUZSA MOLNÁR GYÖRGY VIRÁG ILDIKÓ HÁZTARTÁSOK A TUDÁS- ÉS MUNKAPIACON KTI IE KTI Könyvek 2. Sorozatszerkesztő Fazekas Károly Kapitány Zsuzsa Molnár György Virág Ildikó HÁZTARTÁSOK A TUDÁS- ÉS

Részletesebben

Összefoglaló a 2014. évi ügyészségi fogalmazói pályázatról

Összefoglaló a 2014. évi ügyészségi fogalmazói pályázatról Összefoglaló a 2014. évi ügyészségi fogalmazói pályázatról I. A pályázati felhívás és az előszűrés Az Ügyészségi Közlöny 2014. évi 6. számában megjelent 20 ügyészségi fogalmazói álláshelyre szóló pályázati

Részletesebben

Salva Vita Alapítvány 1081 Bp. Népszínház u. 17. www.salvavita.hu info@salvavita.hu

Salva Vita Alapítvány 1081 Bp. Népszínház u. 17. www.salvavita.hu info@salvavita.hu Salva Vita Alapítvány 1081 Bp. Népszínház u. 17. www.salvavita.hu info@salvavita.hu Küldetésünk A Salva Vita Alapítvány célja az értelmi sérült emberek önálló életvitelének és társadalmi beilleszkedésének

Részletesebben

www.pwc.com Panorama project

www.pwc.com Panorama project www.pwc.com Panorama Magyarország hosszú távú versenyképességének kulcsa az üzleti igények és szakemberi kínálat folyamatos, dinamikus összehangolása. A PwC kidolgozott egy nemzetközi módszertant a cégek

Részletesebben

Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar

Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar ÜZLETI TANÁCSADÓ szakirányú továbbképzési szak Az üzleti tanácsadás napjaink egyik kulcsfontosságú ágazata az üzleti szférában. A tercier szektor egyik elemeként

Részletesebben

A BME matematikus képzése bemutatkozik

A BME matematikus képzése bemutatkozik A BME matematikus képzése bemutatkozik Kiknek ajánljuk a szakot? NEM CSAK A VERSENYEK GYŐZTESEINEK! Logikai feladatok iránti érzék Stabil középiskolai teljesítmény Matematika fakultáció Lehetőleg emelt

Részletesebben

A Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Diplomás Pályakövetési (DPR) vizsgálatának eredményei 2013-ban végzett hallgatók

A Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Diplomás Pályakövetési (DPR) vizsgálatának eredményei 2013-ban végzett hallgatók A Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Diplomás Pályakövetési (DPR) vizsgálatának eredményei 2013-ban végzett hallgatók Az adatfelvételt és a kutatást végezte: Füleki Beáta és Hranecz Krisztián A tanulmányt

Részletesebben

GDF felmérések Hallgatói motivációs vizsgálat 2012 (DPR_hallgmotiv_2012) Válaszadók száma = 111. Felmérés eredmények

GDF felmérések Hallgatói motivációs vizsgálat 2012 (DPR_hallgmotiv_2012) Válaszadók száma = 111. Felmérés eredmények GDF felmérések Hallgatói motivációs vizsgálat 0 (DPR_hallgmotiv_0) Válaszadók száma = Felmérés eredmények Jelmagyarázat Válaszok relatív gyakorisága Átl. elt. Átlag Kérdésszöveg Bal pólus 5% 5 5% Jobb

Részletesebben

Motivációs tesztek felépítése

Motivációs tesztek felépítése Motivációs tesztek felépítése Veresné dr. Somosi Mariann intézetigazgató, egyetemi docens 1 Motivációs vizsgálat típusa Képzési szint BSc/BA MSc/MA OSZTATLAN Bejövő Közbülső Kimenő TANULMÁNYOK MEGKEZDÉSEKOR

Részletesebben

Hallgatói elégedettségi felmérés

Hallgatói elégedettségi felmérés Hallgatói elégedettségi felmérés 2012/2013. tanév 1. és 2. félév Kérdések k4 k5 k6 k7 k8 k9 k10 k11 k12 k13 k14 Az oktató mennyire felkészült az órákra? Mennyire érthető az oktató által átadott ismeret?

Részletesebben

Ágazati Vezetői Információs Rendszer koncepciója

Ágazati Vezetői Információs Rendszer koncepciója Ágazati Vezetői Információs Rendszer koncepciója Ágazati Vezetői Információs Rendszer koncepciója Bemutatja: Bruhács Tamás főosztályvezető-helyettes - OM, Fejlesztési és Tudományos Ügyek Főosztálya Hodász

Részletesebben

Alapító vezetője Dr. Czabán János professzor. 2001-től a Tanszék irányítója: Dr. Illés Mária professzor.

Alapító vezetője Dr. Czabán János professzor. 2001-től a Tanszék irányítója: Dr. Illés Mária professzor. A Gazdaságtudományi Kar története A Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kara 1987 szeptemberében nyitotta meg kapuit hallgatói előtt. A következő sorokban a Kar eltelt csaknem 20 évének eseményei, tényei,

Részletesebben

A NEVELÉSI-OKTATÁSI PROGRAMOK PEDAGÓGUSOKRA ÉS DIÁKOKRA GYAKOROLT HATÁSAI

A NEVELÉSI-OKTATÁSI PROGRAMOK PEDAGÓGUSOKRA ÉS DIÁKOKRA GYAKOROLT HATÁSAI XXI. Századi Közoktatás (fejlesztés, koordináció) II. szakasz TÁMOP-3.1.1-11/1-2012-0001 A NEVELÉSI-OKTATÁSI PROGRAMOK PEDAGÓGUSOKRA ÉS DIÁKOKRA GYAKOROLT HATÁSAI LIPPAI EDIT, MAJER ANNA, VERÉB SZILVIA,

Részletesebben

Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar EU PROJEKTMENEDZSER. szakirányú továbbképzési szak

Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar EU PROJEKTMENEDZSER. szakirányú továbbképzési szak Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar EU PROJEKTMENEDZSER szakirányú továbbképzési szak Az EU projektmenedzser képzés a projektek sikeres előkészítésével, menedzselésével, végrehajtásával, és

Részletesebben

Partneri elégedettségmérés 2007/2008 ÖSSZEFOGLALÓ A PARTNERI ELÉGEDETTSÉGMÉRÉS EREDMÉNYEIRŐL 2007/2008. TANÉV

Partneri elégedettségmérés 2007/2008 ÖSSZEFOGLALÓ A PARTNERI ELÉGEDETTSÉGMÉRÉS EREDMÉNYEIRŐL 2007/2008. TANÉV ÖSSZEFOGLALÓ A PARTNERI ELÉGEDETTSÉGMÉRÉS EREDMÉNYEIRŐL. TANÉV 1 Bevezető Iskolánk minőségirányítási politikájának megfelelően ebben a tanévben is elvégeztük partnereink elégedettségének mérését. A felmérésre

Részletesebben

Munkaköri leírás. Projektmenedzser. TÁMOP-3.3.10.B-12-0004 Továbbtanulás erősítése a Táncsicsban. A projektvezető szerepe és feladata

Munkaköri leírás. Projektmenedzser. TÁMOP-3.3.10.B-12-0004 Továbbtanulás erősítése a Táncsicsban. A projektvezető szerepe és feladata A projektvezető szerepe és feladata Projektmenedzser A fejlesztési munkát a projekt vezetője irányítja, akinek feladata a projektterv elkészítés, a fejlesztés operatív feladatainak megszervezése, koordinálása

Részletesebben

MÉRLEG- ÉS EREDMÉNYELEMZÉS c. tárgy tanulmányozásához

MÉRLEG- ÉS EREDMÉNYELEMZÉS c. tárgy tanulmányozásához Számvitel Intézeti Tanszék /fax: 469-6798 Budapest 72. Pf.: 35. 1426 TANTÁRGYI ÚTMUTATÓ NAPPALI TAGOZAT MÉRLEG- ÉS EREDMÉNYELEMZÉS c. tárgy tanulmányozásához Gazdálkodási és menedzsment szak Statisztikus

Részletesebben

Munkaerőpiaci szolgáltatások a foglalkoztathatóság javításának új eszközei. Nemzetközi szakmai rehabilitációs konferencia 2006. Január 30-31.

Munkaerőpiaci szolgáltatások a foglalkoztathatóság javításának új eszközei. Nemzetközi szakmai rehabilitációs konferencia 2006. Január 30-31. Munkaerőpiaci szolgáltatások a foglalkoztathatóság javításának új eszközei Nemzetközi szakmai rehabilitációs konferencia 2006. Január 30-31. Igények, követelmények Befogadó társadalom Azonos jogok az élet

Részletesebben

SAJTÓKÖZLEMÉNY CHILI ÉS MANGÓ INNOVATÍV ISKOLA FEJLESZTÉS AZ ÉLELMISZERIPAR JÖVŐBELI SZAKEMBEREI SZÁMÁRA

SAJTÓKÖZLEMÉNY CHILI ÉS MANGÓ INNOVATÍV ISKOLA FEJLESZTÉS AZ ÉLELMISZERIPAR JÖVŐBELI SZAKEMBEREI SZÁMÁRA 2015. 06. 22. Westsik Vilmos Élelmiszeripari Szakképző Iskola SAJTÓKÖZLEMÉNY CHILI ÉS MANGÓ INNOVATÍV ISKOLA FEJLESZTÉS AZ ÉLELMISZERIPAR JÖVŐBELI SZAKEMBEREI SZÁMÁRA TÁMOP 3.1.4.C 14-2015-0217 jelű projekt

Részletesebben

A felsőoktatási szolgáltatások rendszer szintű fejlesztése: diplomás pályakövetés és vezetői információs rendszerek (TÁMOP 4.1.3)

A felsőoktatási szolgáltatások rendszer szintű fejlesztése: diplomás pályakövetés és vezetői információs rendszerek (TÁMOP 4.1.3) A felsőoktatási szolgáltatások rendszer szintű fejlesztése: diplomás pályakövetés és vezetői információs rendszerek (TÁMOP 4.1.3) 2011. december 7. Fejlesztés a minőségi oktatásért Minőség a felsőoktatásban

Részletesebben

Dr. Hengl Melinda. A siketek felsőoktatásának aktuális kihívásai

Dr. Hengl Melinda. A siketek felsőoktatásának aktuális kihívásai Dr. Hengl Melinda Jogász, Pszichológus, Írásszakértő hallgató, Grafológus, Jelnyelvi interkulturális kommunikációs szakértő A siketek felsőoktatásának aktuális kihívásai A tudásgyárak technológiaváltása

Részletesebben

Minden sikernek megvan a maga története. Junior Managers Program Vezető-utánpótlás program

Minden sikernek megvan a maga története. Junior Managers Program Vezető-utánpótlás program Minden sikernek megvan a maga története. Junior Managers Program Vezető-utánpótlás program 2 www.bosch.hu/jobs Junior Managers Program Egyedi karrierlehetőség a Bosch vezető-utánpótlás programjában A Bosch

Részletesebben

SSC specialista szakirányú továbbképzés

SSC specialista szakirányú továbbképzés SSC specialista szakirányú továbbképzés (Shared Service Center - SSC) Edutus Főiskola 2016 Az SSC (Shared Service Center/szolgáltató központ) szektor jelenleg a leggyorsabban fejlődő iparág Magyarországon.

Részletesebben

MediaGo Alapítvány MediaGo Alapítvány

MediaGo Alapítvány MediaGo Alapítvány A a MediaGo Holding független érdekszövetség tagjaként jött létre 2009-ben. Missziónk a pályája elején lévő fiatal munkaerő elhelyezkedésének segítése, ezen keresztül a strukturális munkanélküliség csökkentése,

Részletesebben

Abaúji Területfejlesztési Önkormányzati Szövetség Borsod-Abaúj-Zemplén Megy Munkaügyi Központ Encsi Kirendeltsége. Kérdőív

Abaúji Területfejlesztési Önkormányzati Szövetség Borsod-Abaúj-Zemplén Megy Munkaügyi Központ Encsi Kirendeltsége. Kérdőív Abaúji Területfejlesztési Önkormányzati Szövetség Borsod-Abaúj-Zemplén Megy Munkaügyi Központ Encsi Kirendeltsége Kérdőív Foglalkoztatási stratégia kidolgozása Abaújban, a helyi foglalkoztatási kezdeményezések

Részletesebben

A mindennapi sikeres együttműködés és kommunikáció záloga a logisztikában az idegen nyelv?!

A mindennapi sikeres együttműködés és kommunikáció záloga a logisztikában az idegen nyelv?! A Szolnoki Főiskola idegen nyelvi képzési rendszerének fejlesztése TÁMOP-4.1.2.D-12/1/KONV-2012-0013 A mindennapi sikeres együttműködés és kommunikáció záloga a logisztikában az idegen nyelv?! Készítette:

Részletesebben

A szakképző iskolát végzettek iránti kereslet várható alakulása a kutatás koncepciójának bemutatása, új elemek ismertetése

A szakképző iskolát végzettek iránti kereslet várható alakulása a kutatás koncepciójának bemutatása, új elemek ismertetése A szakképző iskolát végzettek iránti kereslet várható alakulása a kutatás koncepciójának bemutatása, új elemek ismertetése Tóth István János, PhD tudományos főmunkatárs, MTA KRTK KTI ügyvezető, MKIK GVI

Részletesebben

Továbbtanulást erősítő kezdeményezések a Keményben TÁMOP 3.3.10.A 12

Továbbtanulást erősítő kezdeményezések a Keményben TÁMOP 3.3.10.A 12 Továbbtanulást erősítő kezdeményezések a Tőlünk függ minden, csak akarjunk! Társadalmi Széchenyi Megújulás István Operatív Program Továbbtanulást erősítő Pályázati konstrukció Társadalmi Megújulás Operatív

Részletesebben

HOGYAN JELEZHETŐ ELŐRE A

HOGYAN JELEZHETŐ ELŐRE A HOGYAN JELEZHETŐ ELŐRE A MUNKATÁRSAK BEVÁLÁSA? A BELSŐ ÉRTÉKELŐ KÖZPONT MÓDSZEREI ÉS S BEVÁLÁSVIZSG SVIZSGÁLATA Budapest, 2010.03.25. PSZE HR Szakmai nap Előadó: Besze Judit BÉK módszergazda. 1/28 BEVÁLÁS

Részletesebben

ÁROP-1.2.18 Szervezetfejlesztési Program

ÁROP-1.2.18 Szervezetfejlesztési Program Pályázói Tájékoztató Nap Önkormányzati szervezetfejlesztés ÁROP-1.A.5. és ÁROP-3.A.2 2014. március 21. és 25. Előadó: Fekete Letícia szakmai tanácsadó KIM Közigazgatás-fejlesztési és Stratégiai Tervezési

Részletesebben

KÉZIKÖNYV A GÁBOR DÉNES FŐISKOLA DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETÉSI RENDSZERÉHEZ 1

KÉZIKÖNYV A GÁBOR DÉNES FŐISKOLA DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETÉSI RENDSZERÉHEZ 1 Szervezeti és Működési Rend 7. sz. melléklete A Diplomás Pályakövetés rendszere, működtetése KÉZIKÖNYV A GÁBOR DÉNES FŐISKOLA DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETÉSI RENDSZERÉHEZ 1 Tartalom: 1.) Bevezető 2.) Intézményi

Részletesebben

Az Alba Regia Egyetemi Központ bemutatkozása. www.arek.uni-obuda.hu

Az Alba Regia Egyetemi Központ bemutatkozása. www.arek.uni-obuda.hu ÓBUDAI EGYETEM Az Alba Regia Egyetemi Központ bemutatkozása Alba Regia Egyetemi Központ Székesfehérvár Akkor.. és Most KANDÓ 1971 Óbudai Egyetem Alba Regia Egyetemi Központ 2013 Alba Regia Egyetemi Központ

Részletesebben

AZ ISKOLAI EREDMÉNYESSÉG DIMENZIÓI ÉS HÁTTÉRTÉNYEZŐI INTÉZMÉNYI SZEMMEL

AZ ISKOLAI EREDMÉNYESSÉG DIMENZIÓI ÉS HÁTTÉRTÉNYEZŐI INTÉZMÉNYI SZEMMEL XXI. Századi Közoktatás (fejlesztés, koordináció) II. szakasz TÁMOP-3.1.1-11/1-2012-0001 AZ ISKOLAI EREDMÉNYESSÉG DIMENZIÓI ÉS HÁTTÉRTÉNYEZŐI INTÉZMÉNYI SZEMMEL Bander Katalin Galántai Júlia Országos Neveléstudományi

Részletesebben

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Pályaválasztási Tanácsadási Központjának szervezeti és működési szabályzata

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Pályaválasztási Tanácsadási Központjának szervezeti és működési szabályzata 1653/2015.02.06. sz. szenátusi határozat A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Pályaválasztási Tanácsadási Központjának szervezeti és működési szabályzata Törvényes keretek: A Sapientia EMTE Pályaválasztási

Részletesebben

Foglalkoztatási lehetőségek megteremtése közösségi feladatok ellátása során.

Foglalkoztatási lehetőségek megteremtése közösségi feladatok ellátása során. FIATALOK FEHÉRVÁRÉRT - PÁLYAKEZDŐ MUNKANÉLKÜLIEK BEVONÁSA KÖZÖSSÉGI FELADATOK ELLÁTÁSÁBA PROJEKT BEMUTATÁSA MACZUCZÁNÉ FENYVESI VIKTÓRIA, PROJEKTVEZETŐ A TAMOP 1.4.1.-11/1 konstrukció célja Példák: A foglalkoztatási

Részletesebben

Minőségügyi rendszerek szakmérnök szakirányú továbbképzés

Minőségügyi rendszerek szakmérnök szakirányú továbbképzés Minőségügyi rendszerek szakmérnök szakirányú továbbképzés (Szakirányú továbbképzési (szakmérnöki) szak) Munkarend: Levelező Finanszírozási forma: Költségtérítéses Költségtérítés (összesen): 375 000 Ft

Részletesebben

PEDAGÓGUSKÉPZÉS TÁMOGATÁSA TÁMOP-3.1.5/12-2012-0001

PEDAGÓGUSKÉPZÉS TÁMOGATÁSA TÁMOP-3.1.5/12-2012-0001 A pedagógusok szakmai munkájának támogatása Dr. Pompor Zoltán szakmai vezető Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet TÁMOP 3.1.5/12 projekt Főbb témák, csomópontok Milyen fejlesztések történnek a TÁMOP 3.1.5

Részletesebben

Munkahely, megélhetőségi tervek. Szlávity Ágnes. MTT, Szabadka, 2006. február 22.

Munkahely, megélhetőségi tervek. Szlávity Ágnes. MTT, Szabadka, 2006. február 22. Munkahely, megélhetőségi tervek Szlávity Ágnes MTT, Szabadka, 2006. február 22. Tartalom Vajdaság munkaerő-piacának bemutatása A fiatalok munkaerő-piaci helyzete A magyar fiatalok továbbtanulással kapcsolatos

Részletesebben

Nemzeti és európai identitás az Iránytű Intézet 2014. márciusi közvélemény-kutatásának tükrében

Nemzeti és európai identitás az Iránytű Intézet 2014. márciusi közvélemény-kutatásának tükrében Nemzeti és európai identitás az Iránytű Intézet 2014. márciusi közvélemény-kutatásának tükrében Közvélemény-kutatásunk március 21-25. között zajlott 1000fő telefonos megkeresésével. A kutatás mintája megyei

Részletesebben

A MESTERKÉPZÉS FELVÉTELI ELJÁRÁSRENDJE A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM GAZDASÁGTUDOMÁNYI KARÁN

A MESTERKÉPZÉS FELVÉTELI ELJÁRÁSRENDJE A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM GAZDASÁGTUDOMÁNYI KARÁN A MESTERKÉPZÉS FELVÉTELI ELJÁRÁSRENDJE A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM GAZDASÁGTUDOMÁNYI KARÁN A felsőoktatási felvételi eljárásról szóló 237/2006. (XI. 27.) Korm. rendelet, valamint a Szegedi Tudományegyetem

Részletesebben

A Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program véleményezése

A Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program véleményezése A Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program véleményezése FÖK: A program egyike a legjobban kidolgozott anyagoknak. Tekintve az EU-források felhasználásában rejlő kockázatokat, az operatív program hangsúlyát

Részletesebben

Melléklet A 2013. július 3-án közzétett TÁMOP-2.2.7.A-13/1 Út a szakmaválasztáshoz c. kiemelt projekt tervezési útmutató változásai

Melléklet A 2013. július 3-án közzétett TÁMOP-2.2.7.A-13/1 Út a szakmaválasztáshoz c. kiemelt projekt tervezési útmutató változásai Módosítás történt az Út a szakmaválasztáshoz című kiemelt felhívásban Módosítás történt a TÁMOP-2.2.7.A-13/1 jelű, Út a szakmaválasztáshoz című kiemelt felhívásban. Melléklet A 2013. július 3-án közzétett

Részletesebben

A Debreceni Egyetem Diplomás Pályakövetési Rendszer (DPR) Szabályzata

A Debreceni Egyetem Diplomás Pályakövetési Rendszer (DPR) Szabályzata A Debreceni Egyetem Diplomás Pályakövetési Rendszer (DPR) Szabályzata A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (továbbiakban: Nftv.) 19. (2) bekezdése rögzíti, hogy a felsőoktatási intézmények

Részletesebben

Galasi Péter: Fiatal diplomások életpálya-vizsgálata

Galasi Péter: Fiatal diplomások életpálya-vizsgálata Galasi Péter: Fiatal diplomások életpálya-vizsgálata (elektronikus verzió, készült 2006-ban) A tanulmány eredetileg nyomtatásban megjelent: Galasi Péter (2002) Fiatal diplomások életpálya-vizsgálata :

Részletesebben

Helyzetkép a foglalkoztatási együttműködésekről a 2015. évi adatfelvétel alapján

Helyzetkép a foglalkoztatási együttműködésekről a 2015. évi adatfelvétel alapján Hétfa Kutatóintézet Nyugat-Pannon Terület- és Gazdaságfejlesztési Nonprofit Kft. Helyzetkép a foglalkoztatási együttműködésekről a 2015. évi adatfelvétel alapján A TÁMOP 1.4.7.-12/1-2012-0001 FoglalkoztaTárs

Részletesebben

TÁMOP 5.3.1-08/2-2009-0052

TÁMOP 5.3.1-08/2-2009-0052 TÁMOP 5.3.1-08/2-2009-0052 A projekt célja és létrejötte A projekt olyan tartós, alacsony végzettségű, munkanélküli csoportot célzott meg, melynek tagjai a Gyulai Kistérségben hátrányos helyzetük miatt

Részletesebben

Tréningszokások Európában 2012

Tréningszokások Európában 2012 Tréningszokások Európában 2012 A Cegos Németországban, Spanyolországban, Franciaországban, az Egyesült Királyságban, Olaszországban, Hollandiában és Magyarországon elvégzett kutatásának eredményei 2,800

Részletesebben

Mit tudott a szakról? Honnan volt ez az információja? (Itt rákérdezni: az egyetem informálta őt bármiről?)

Mit tudott a szakról? Honnan volt ez az információja? (Itt rákérdezni: az egyetem informálta őt bármiről?) DIÁKOK Előzmények a múlt: az egyetem előtti időszak Hol született? Meséljen a családjáról! (szülei foglalkozása, iskolai végzettsége, lakóhely típusa, testvérek száma) Hova járt középiskolába? (Milyen

Részletesebben

AJÁNLOTT SZAKDOLGOZATI TÉMAKÖRÖK. Pénzügy - Számvitel szak részére (2012/13. Tanévre)

AJÁNLOTT SZAKDOLGOZATI TÉMAKÖRÖK. Pénzügy - Számvitel szak részére (2012/13. Tanévre) AJÁNLOTT SZAKDOLGOZATI TÉMAKÖRÖK Pénzügy - Számvitel szak részére (2012/13. Tanévre) Közgazdasági, Pénzügyi és Menedzsment Tanszék: Detkiné Viola Erzsébet főiskolai docens 1. Digitális pénzügyek. Hagyományos

Részletesebben

Megyei statisztikai profil a Smart Specialisation Strategy (S3) megalapozásához Zala megye

Megyei statisztikai profil a Smart Specialisation Strategy (S3) megalapozásához Zala megye Megyei statisztikai profil a Smart Specialisation Strategy (S3) megalapozásához Zala megye Az alábbi statisztikai profil a megye általános, a Smart Specialisation Strategy (S3)-hoz kapcsolódó stratégiaalkotás

Részletesebben

Az osztatlan tanárképzésre a 2013. évi normál eljárásban 17 intézmény 39 karára2

Az osztatlan tanárképzésre a 2013. évi normál eljárásban 17 intézmény 39 karára2 Ercsei Kálmán Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, kutató/elemző Jelentkezők, ek, alkalmassági vizsgák a számok tükrében Rövid írásunk a pedagógusképzésre és ek adatait, továbbá a vizsgával kapcsolatos

Részletesebben

Alba Vélemény Radar 1. - GYORSJELENTÉS -

Alba Vélemény Radar 1. - GYORSJELENTÉS - Alba Vélemény Radar 1. Lakossági közvélemény-kutatási program Székesfehérváron - GYORSJELENTÉS - Lakossági vélemények a népesedési problémákról 2010. június 21. Készítette: Ruff Tamás truff@echomail.hu

Részletesebben

T Á J É K O Z T A T Ó. a Képviselő-testülethez

T Á J É K O Z T A T Ó. a Képviselő-testülethez 1 FÖLDES NAGYKÖZSÉG POLGÁRMESTERE 4177 FÖLDES, Karácsony Sándor tér 5./Fax: (54) 531 000 ; 531 001 E-mail: foldes.ph@gmail.com Iktatószám: 19. T Á J É K O Z T A T Ó a Képviselő-testülethez a TÁMOP- 1.4.3-12/1-2012-0141,,e-KARRIER

Részletesebben

A marketing tevékenység megszervezése a sepsiszentgyörgyi kis- és közepes vállalatok keretében

A marketing tevékenység megszervezése a sepsiszentgyörgyi kis- és közepes vállalatok keretében 531 JEGYZETLAPOK Domokos Ernő Krájnik Izabella A marketing tevékenység megszervezése a sepsiszentgyörgyi kis- és közepes vállalatok keretében A kolozsvári Babeş Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi

Részletesebben

TÁMOP-5.3.8-11/A1-2012-0001 RÉV projekt

TÁMOP-5.3.8-11/A1-2012-0001 RÉV projekt TÁMOP-5.3.8-11/A1-2012-0001 RÉV projekt Rehabilitáció - Érték - Változás (RÉV): Megváltozott munkaképességű személyek munkaerő-piaci helyzetének elősegítése érdekében történő rendszerszintű képzési és

Részletesebben

Alba Radar. 11. hullám

Alba Radar. 11. hullám Alba Radar Lakossági közvélemény-kutatási program Székesfehérváron 11. hullám A Videoton labdarúgócsapat megítélése a székesfehérvári lakosok körében 2012. január 25. Készítette: Németh A. Violetta nemetha.violetta@echomail.hu

Részletesebben