Történelmi áttekintés

Átírás

1 Történelmi áttekintés A Dudvág Kistérség 2007-ben alakult tizenkét község önkormányzata és ezen községek néhány civilszervezete akaratából és támogatásával. A kistérség területén a polgári társulások száma meghaladja a százat és a vállakozói szubjektumoké az ezerötszázat. A Dudvág Kistérség önkormányzatai lakosaik életminősége javítását tűzték ki elérhető célul, megvalósítható feladatul. Ennek érdekében a helyi infrastruktúra, a szolgáltatások és a gazdaság fejlesztése; a környezetvédelem javítása; a képzettségi szint és aktivitásai növelése terén minden reális lehetőséget szeretnének a maguk oldalára állítani. Stratégiai céljaik elérését segítendő, 2007 szeptembere és 2008 februárja között a Nagyszombati Megyei Önkormányzat hathatós támogatásával hozzáláttak az Európai Unió ún. Leader Programja megpályázásához szükséges integrált vidékfejlesztési terv kidolgozásához. A terv egy részét képezi a Dudvág Kistérség idegenforgalmának a fellendítése, a modern vendéglátóipar kiépítése, támaszkodva azokra a régmúlt tradíciókra, amelyek a történelmi Magyarország, s benne természetesen a Kárpátmedence észak-nyugati területeit jellemezte: történetesen gazdag kereskedelmi úthálózatára gondolunk, amelyek összekötötték ezt a tájegységet a szűkebb értelemben vett Mátyusföldet Kelettel és Nyugattal; Északkal és Déllel. Ezeknek a kereskedelmi utaknak is köszönhetően Mátyusföld a történelmi Magyarország, majd a Csehszlovák illetve a Szlovák Köztársaság gazdaságilag és a művelődés színvonala szempontjából is legfejlettebb régiói közé tartozott és tartozik ma is. A kereskedelmi utak közül a Cseh Út, a Via Bohemica élvez prioritást, amelynek létét a művelt közönség a 14. századra vezeti vissza, a történészek a rómaiakat emlegetik, vagy a Nagymorva Birodalmat. Nagymoráviát. Ezeket a feltevéseket a szlovákiai és magyarországi régészeti kutatások legújabb adatai is alátámasztják. Annak ellenére, hogy ennek a találkozásnak nem a történészkedés a célja, vagy ha igen, akkor közvetve, a helyzetfeltárás és a témamegjelölés megköveteli a múltba fordulást, régvolt kereskedelmi kapcsolatok felidézését. - Bizonyítékokért elég csak a középkorba fordulnunk. A történészek véleménye szerint Nyugat-Európában a 11. században a bőség korszaka kezdődött. Megújult és modernizálódott a földművelés. Az erdőírtásokkal és a mocsarak lecsapolásával növekedett a szántóterületek nagysága; a túróekét felváltotta az aszimmetrikus ekevas; majd a kormánydeszka, csoroszlya, taliga tökéletesítette a föld megművelését, s az igavonó szarvasmarhákat a gyorsabb, most már patkóval felszerelt ló váltotta fel.

2 A században megváltozott a jobbágyság társadalmiszociális helyzete: szabadon költözködhetett, az általa megművelt földet örökjogon használta; terménnyel és pénzzel adózott földesurának. A földesúri birtokon létrejött a jobbágytelek nélküli jobbágyság: a zsellérség csoportja; a majorságok pedig kitermelték a kézművesek-kézművesség egy részét: a bognárokat, a kádárokat, a szíjgyártókat, hogy a kovácsokról, az ácsokról és más szakmabeliekről ne is beszéljünk. - A későbbiek folyamán gyakran nevezték őket kontároknak, nem hozzáértő szakembereknek. Ennek az oka valószínűleg az volt, hogy a legtöbb esetben nem a céhmesterektől sajátították el a mesterséget. Valószínű, a kézművesség kialakulásának egyik oka az önellátáson kívül az lehetett, hogy a Római Birodalom bukása után stagnáló kereskedelem nem láthatta el áruval a fejlődésnek indult mezőgazdasági termelést, vagy termelési egységeket. Ez a fejlődési folyamat a nyugat-európai uralkodókat arra kényszerítette, hogy a régi római városok jogait, a kereskedelmi utakat felújítsa, azok mentén vagy kereszteződésében új városokat hozzanak létre, saját önkormányzatukkal, vezetőikkel, bíráikkal. Sőt, a városok egy része elérte, hogy csak a királynak adózzanak: vásártartási, árumegállítási joggal rendelkeztek és gyakran vámmentességet élveztek. A városok lakossága kereskedőkre, kézművesekre tagozódott; a nagyszámú plebejus réteg pedig az olcsó munkaerőt jelentette. Természetesen, az iparosok áruikat minden időben értékesíteni szeretnék, a kereskedők pedig biztonságos kereskedelmi útra vágytak. A levantei: a Földközi-tenger keleti medencéjét Közel-Kelettel vagy Európával összekötő kereskedelmi út víziója lebeg előttük, vagy az ún.selyemút, netán a régebbi, a borostyán-út. Ez utóbbi Nyugat- Magyarországon Sopronon áthaladva Nyugat- és Észak-Európa felé vette az irányt. Vagy itt van a két észak-német város, Hamburg és Lübeck, az általuk létrehozott Hanza Szövetséggel. Ha most Közép-Európa három fejlett, vagy ha úgy tetszik a felzárkózás lehetőségét magukban hordozó országainak Lengyelországnak, Csehországnak és Magyarországnak gazdaságát összehasonlítjuk Nyugat-Európával, kénytelenek vagyunk egypár hátráltató körülményre rámutatni. Lengyelország a feudális széttagoltság korát élte, s csak a 14. század elején I.Ulászló ( ) és Nagy Kázmér ( ) képes az ország belső és külső problémáinak megoldására. Hadakozott az oroszokkal, a német lovagrenddel, a csehekkel. Csehországban, miként Magyarországon is, dinasztiaváltás volt. A Přemysliek helyét a Luxemburgok foglalták el, akik

3 a Habsburgokkal, a lengyelekkel és a magyarokkal is hadakoztak. IV.Béla az Árpád-ház utolsó európai szintű uralkodója a tatárjárás után rendezte az ország gazdasági és társadalmi ügyeit, megerősítette a várakat és biztosította katonaságával a kereskedelmi utakat a Csallóközben és Mátyusföldön, tehát a Duna, a Kisduna és a Vág folyók mentén is, de az őt követő V.István, IV.László és III.András a feudális anarchiába, a kiskirályok karjába taszították az országot. III.András halála után a későbbi cseh király, III.Vencel, bajor Ottó és Róbert Károly a három legjelentősebb trónkövetelő, akik közül a pápa, a magyar egyházi méltóságok, a középnemesség, s az akkor még kis számú városi polgárság segítségével V.István dédunokája, Károly Róbert többszöri koronázás után lett Magyarország királya. A kiskirályok Csákok, Abák, Kőszegiek, Rátótok, Borsa Kopasz és mások ellen viselt háborúkból végül is győztesen került ki és Temesvárról, ahonnan az eseményeket irányította között, Visegrádra költözött, amely az Anjouk uralkodása kezdetén az ország fővárosa volt. Károly Róbert a feudális monarchia újjászervezése érdekében hatalmas munkát fejtett ki. Támogatói a békét és nyugalmat várták tőle. Támogatta az egyházak vezetőit. Rómával sikerült megegyeznie, hogy az egyházi adók egy része Magyarországon maradhasson. Az őt segítő középnemesekből alakult ki az új nagybirtokos nemesség: Garák, Lackfiak, Báthoriak, Kanizsaiak, Széchiek vagy a Bánffiak. Új alapokra helyezte a katonaságot is. Bandériumokat szerveztetett az új földesurakkal, és a vármegyékkel. Rajtuk kívül a várkatonák, a könnyűlovas kunok és a zsoldoskatonák erősítették hadseregét. Gazdaságpolitikája eredményeként a hűbéri anarchia idején szétzilálódott államháztartást új alapokra helyezte. A felség jog alapján ún. regálékat szedetett. A bányamonopólium, a pénzverés királyi jogát megosztotta a földesurakkal, érdekeltté téve őket a nemesfém-termelésben és a pénzverésben. Bevezette a kapuadót és a harmincadvámot. Magyarország évi kg arany termelésével Euróbában az első helyen állt, kg-os ezüst kitermelésével pedig Csehország mögött a második Európában. Miután Magyarországon Károly Róbert uralkodásának első felében megközelítően 35 féle pénzt használtak, firenzei mintára aranyforintot veretett, amely fokozatosan egész Európa egyik kedvelt csere-és fizetőeszköze lett. Az 1325-től bevezetett forint mellé váltópénzként garast és dénárt is veretett. (1 aranyforint= 16 ezüstgaras; 1 garas= 6 ezüstdénár) A gazdasági rendszer szanálása, az európai értékű pénz verése, az új belső és külső vámrendszere hatalmas lökést adott a közép-európai kereskedelem fellendüléséhez is.

4 Károly Róbert békét teremtő munkája kedvezett az ország gazdasági fejlődésének. A tatárjárás után két milliónyira csökkent lakosságszámot német fejedelemségbeli bányászokkal, észak-keleten ruszin jobbágyokkal, Erdélyt pedig kézműves szászokkal és román jobbágyokkal egészítette ki. - A gazdasági fejlődés feltétele volt a munkaerő-kiesés pótlása. Közben a mezővárosok szabad királyi városokká alakultak az őket megillető jogokkal. Országépítő igyekezete külpolitikájában is sikeres volt. Ezt nem magyarázhatjuk csak dinasztikus kapcsolataival: ugyanis első három felesége egy orosz hercegnő, Mária tescheni hercegnő és Beátrix Luxemburgi János cseh király testvére hamar elhunyt, s ezután 1320-ban feleségül vette I.Ulászló lengyel király lányát, Erzsébetet. Ifjabb fiát, Endre herceget összeházasította nápolyi Johannával; idősebb fia Lajos nemcsak Károly Róbert utóda, hanem a lengyel trón várományosa is lett. A történészek szerint Károly Róbert kiemelkedő külpolitikai sikerei közé tartozott az 1327-es és 1335-ös év, a közép-európai béke és a visegrádi hármak találkozójának megszervezése. Károly Róbert 1327-ben Nagyszombat városában találkozott Luxemburgi János cseh királlyal. A találkozón és a találkozó után gazdasági és kereskedelmi jellegű szerződés született a két király között, amelynek eredménye az 1335 novemberében kezdődő, s mint egy három hétig tartó királytalálkozó, amelyen Károly Róbert vendégül látta III.Kázmér lengyel, Luxemburgi János cseh királyt, ennek fiát Károly herceg morva őrgrófot és számos lengyel, sziléziai és német fejedelmet. A tárgyalásokat, amelynek a fő programja az évtizedekre visszamenő cseh-lengyel ellentétek elsimítása volt, a csehek kezdeményezték, hogy szövetségeseket keressenek-szerezzenek egyes német fejedelmekkel szemben. Előzőleg, 1335.május 28-án egy lengyel-cseh fegyverszüneti egyezmény, majd augusztus 24- én Trencsénben egy előzetes békeszerződés és szeptember 3-án Visegrádon egy cseh-magyar szövetségi szerződés született. A visegrádi találkozón november 19-én Csehország és Lengyelország között barátsági szerződést írt alá a két uralkodó. A Luxemburgi-ház lemondott lengyel trónigényéről 1 millió 200 ezer cseh garas kártérítés fejében, amelynek 30%- nyi hátrálékát a magyar király szavatolta, azaz vállalt kezességet. Döntő bírói ítélet született a lengyel király és a német lovagrend közötti vitában: Kujáviát és Dobrzynt Kázmérnak, Pomerániát pedig a lovagrendnek ítélték. A cseh-lengyel ellentétek második fontos pontja Szilézia kérdése volt, amelyet mind a két felet kielégítő módon csak 1339-ben rendeztek. Távlataiban nézve a visegrádi találkozó békés, gyakorlatilag szövetségi viszonyt teremtett a három érdekelt hatalom között.

5 Valószínűleg már a találkozón született megállapodás arról, hogy a Németország és a Magyarország közötti kereskedelmet, Bécs árumegállító jogát kikerülendő Brünn, Prága, tehát Csehország irányába tereljék. Ez volt az ún. cseh út, a Via Bohemica, amelynek oklevelét Károly Róbert 1336.január 6-án, vízkereszt napján deklarálta. A kereskedelmi út a Boszporusztól indult és az Atlantióceánnál végződött. Békeidőben a nemzetközi, vagy városok közötti üzleti kapcsolatok lebonyolítását biztosította, háborús időkben a hadak felvonulási útja volt. Bécs kikerülése természetes következménye volt a csehosztrák és magyar-osztrák ellentéteknek. Hogy a kereskedelmi út nem újkeletű, bizonyítja maga az oklevél is: mind a mi kereskedőinknek, mind a csehországiaiknak és más szomszédos országbelieknek az alább megírt országutakon és útvonalakon kell járniuk és utazniok......mivel jól tudjuk, hogy Béla király (IV.Béla) jelölte ki mind a brünni polgároknak, mind a nagyszombatiaknak a vámhelyeket, ezeket továbbra is törvényeseknek és jogosaknak tekintjük. A kereskedelmi út Budát érintve indult Esztergom irányába, a dunai réven Párkányba, a mai Szlovákia területére érkezett, majd Udvard Érsekújvár, Galánta, Szered, Nagyszombat, Nádas (Trstín), Bikszárd (Buková), Sándorfa (Prievaly), Jablánc (Jablonica), Szenic (Senica) Holics Kátó (Kátov) volt az irány. Közben Udvardnál a Zsitva folyón, Szerednél a Vágon és Kátónál a Morava folyón vezetett az út, Sándorfánál pedig a Kiskárpátok hegyszorosán keresztül, majd Brünn Prága és Németországban Nürnberg és Köln volt az irány. A morva területeken közvetlenül a Kárpátok nyugati hegykoszorúit követve a cseh-lengyel határnál a Jablunkai szoroson lengyel területek felé ágazott le az út. A célállomás, helyesebben a vámállomás Krakkó. Ez a Krakkói út nem tévesztendő össze a Kassán keresztül Krakkóba vezető kereskedelmi útvonallal. A cseh úton, a Via Bohemicán lebonyolítandó kereskedelem és a kereskedők biztonságát erődítmények és a bennük szolgálatot teljesítő királyi katonaság szavatolta biztosította. Többek között a semptei (Šintava), szomolányi (Smolenice), éleskői (Ostrý Kameň), korlátkői (Korlátka), sasvári (Šaštín-Stráže) és holicsi erődítményekről volt szó. Az oklevélben a király pontosan megszabta a vámokat. A kereskedelmi áruk után nyolcvanad részt kellett fizetni a magyar királyság határai közé való első belépéskor Holicson (Fehéregyházának vagy Újvárnak is nevezték ebben a korban); azután Sasváron vagy Szenicen minden egyes kereskedőkocsi után, amit rudasszekérnek is mondanak, fizetni kellett egytizenhatod márkát vagy három garast; továbbá minden, aynczasnak (együléses kocsi) nevezett szekér után másfél garast. Innentől kezdve csak Jablonicnál, Korlátkő vára alatt

6 kellett a hídvámot leróni. Bikszárd településen vagy Binóc faluban Sasvárhoz és Szenichez hasonló nagyságú vámot fizettek a kereskedők és az utasok. A Dudvág partján elterülő Farkashida (Vlčkovce) vagy a semptei átkelő szintén vámszedő hely volt. Hogy a Via Bohemicán, azaz a cseh kereskedelmi útvonalon állathajtás - konkrétan - szarvasmarha-hajtás is eszközöltetett, maga a szerződés is bizonyítja, mondván "Innentől kezdve csak Jablonicnál, Korlátkő vára vidékén kell hídvámot leróni, mégpedig minden kocsit húzó ló vagy ökör után egy bécsi dénárt, továbbá az eladásra szánt jószágok közül két nagyobb után ugyancsak két bécsi dénárt; azután négy kisebb állat után - mint amilyen a juh, a kecske és a disznó - szintén egy bécsi dénárt és nem többet." Ezen a ponton szeretnénk tanulmányunkba érdemlegesen bevonni a Dudvág Kistérség tizenkét települését, amelyek közül 10 település első írásos emlékei az Árpád-korba vezetnek bennünket, két település írásosságát pedig az Anjou-korból, történetesen Károly Róbert uralkodásának korából származtatjuk. Íme a legfontosabb adatok a kistérség falvairól: A Dudvág Kistérség településeinek alapvető adatai: S.sz. A település Első Uralkodó: Kataszteri Lakosság megnevezése: írásosság: terület: száma: 1. Gány-Gáň 1113 Kálmán 617ha Tósnyárasd Kálmán 1047ha 836 Topolnica 3. Nemeskosút II.Béla 1473ha 1503 Košúty 4. Taksony II.Béla 1402ha 1950 Matúškovo 5. Feketenyék II.András 1214ha 1405 Čierna Voda 6. Vízkelet II.András 1770ha 1556 Čierny Brod 7. Hidaskürt IV.Béla 2516ha 1600 Mostová 8. Vága IV.Béla 1600ha 2041 Váhovce 9. Alsószerdahely IV.László 1324ha 1425 Dolná Streda 10. Nemeskajal III.András 1309ha 1400 Kajal 11. Kismácséd Károly 797ha 585 Malá Mača Róbert 12. Nagymácséd- Veľká Mača 1326 Károly Róbert 1482ha 2600 Megjegyzés: A község kataszteri területének nagysága és a lakosság száma a 2001-es népszámlálási adatokat tükrözi. A feketenyékiek egyes képviselői szerint 1113-ból származik az első írásos említés a faluról, de a történészek zöme a második variánst fogadja el egyelőre. Összesen: ha

7 A régészeti kutatások, amelyek a 70-es, de főleg a 80-as évektől folyamatosan feltárták a semptei vár és az egész régió, az ún. nagy Galántai járás területe majdnem azonos volt a szűkebb értelemben vett Mátyusföld területével tárgyi kultúrájának jelentős részét, többé-kevésbé magyarázatot adnak a korabeli emberi kapcsolatok egy-egy fontos szakaszára, a kapcsolattartás módját elősegítő ókori, középkori utak kialakulására, az útvonal irányára. A galántai múzeum, amely egy időben a Dudvág Menti Múzeum nevet is viselte, akkori régész-igazgatója kutatásai szerint a Via Bohemica, a cseh út Esztergomtól haladva a Vág bal oldalán Vágsellye és a 60-as években épült hatalmas vegyi kombinát; amelyet a régió polgárai Duslo néven emlegetnek, között haladt észak felé, Mocsonok község nyugati határait érintve, Sopornya község Vág felőli oldalán (a nyugati széleken) elérkezett a semptei várhoz. A semptei réven a Vág folyó jobb partjára átkelve érintve Alsószerdahely (valamikor Vágszerdahely), Galánta katasztere keleti területeit, a mácsédi domboknál Majtény, Farkashida (Vlčkovce) felé fordult, majd Nagyszombaton keresztül az oklevélben kijelölt útvonalon haladva a kereskedők, miután eleget tettek vámkötelezettségeiknek, folytatták útjukat Prága, vagy akár a német városok felé. Visszatérve a régészeti kutatásokhoz elmondhatjuk, hogy a közlekedési utak kacskaringós volta a terepadottságokból ered. Magyarán, nem mindenütt követhették a folyók medrét, ami azzal is magyarázható, hogy az árterületek mocsaras vidéke nem volt alkalmas az egész év folyamán a közlekedésre. Ennek tudható be például, hogy a mácsédi dombok egyébként az egyszerű laikus halandó manapság nem észlel semmiféle magaslatokat leletanyagának gazdag volta nagyszerű magyarázatot nyújt e gondolatfelvetés megértéséhez. A semptei vár feltárási munkálatainál kiásott pénzlelet, az 500 db ezüst dénár is alátámasztja a régészek véleményét, miszerint a vár egyúttal vámszedő hely is volt, nemcsak a kereskedelmi utak felügyelete-biztonsága volt a feladata. Alsószerdahellyel kapcsolatban a régészek megjegyzik, hogy vásárhelyként keletkezett a szeredi területeken. Galántához pedig a vágai település egyes birtokterületei, Nemeskajal, a mai Tósnyárasd, Taksony és Nemeshódi, a mácsédi komplexumba pedig Barakony és Gány tartozott. Egyes szerzők tanulmányai alapján mint vámos helyet megemlíthetjük még Szereden kívül Semptét, Sopornyát, Ábrahámot, Farkashidát (Vlčkovce), Súrt (Šúrovce), Alsószelit, Vezekényt, Nagymácsédot és Vágkeresztúrt (Križovany nad Dudváhom) is. A kutatók, történészek közül a legtöbben a 16.század második felét jelölik meg a cseh kereskedelmi útvonal, a Via Bohemica ha nem is megszűnésével, de jelentőségének csökkenésével. Ez az időszak a mohácsi vész, Magyarország három részre szakadásának, a török expanziónak az időszaka.

8 A mátyusföldi településmonográfiák közvetve több esetben is utalnak az említett kereskedelmi útvonal és elágazásai jelenlétére és jelentőségére. Az egyik adat a Sárd folyóval (ma patakkal) összefüggő észrevétel: ugyanis az Erdélyből, a Maros, a Kőrös vidékén keresztül érkező sószállítmány a Vágon majd a Kisdunán érkezett az általunk elemzett régióba. Az Alsóhatár (1960-ig Alsószeli község szerves része) alatti Seregakó dűlőnél a Feketevízen folytatódott a vízi út, Királyrévnél a Dudvág folyó vette át a szállítmányokat, s Alsószeli fölött a sószállító hajók a Sárd folyón Taksonyon át haladtak északi irányba, még a 18. század elején is. A szállítmányok jelenlétét mi sem bizonyítja jobban, mint például Nádszeg községben még a XX. században is sóháznak nevezett épület; amely a Feketevíz mellett épült sóraktár, vagy lerakat helyén épült, vagy Alsószeliben a Sóspuszta elnevezésű falurész. Érvelésünk szempontjából még ennél is fontosabb a régión áthaladó postai útvonalak hálózatának kialakulása a 16. század utolsó éveiben. Ugyanis ezek majdnem azonosak a Via Bohemica útvonalával. Az első hivatalos postavonal a következő irányt követte: Pozsony-Szenc-Majtény (Majcichov), Sopornya, Felsőjattó (Jatov), Tardoskedd (Tvrdošovce), Érsekújvár (Nové Zámky), Komárom. A későbbiek folyamán kiépültek az első postaállomások Szeredben, Felsőjattón, majd Diószegen (Sládkovičovo), Galántán, Vágsellyén (Šaľa), Vágtornócon (Trnovec nad Váhom). A posta útvonala és a postaállomások meg- vagy felépítése után a cseh keresledelmi út a Via Bohemica a későbbi évszázadokban is irányt szabott Mátyusföld, így a Dudvág kistérség fejlődésének is. Itt nemcsak arra gondolunk, hogy a mezővárosaink vagy vásári joggal felruházott településeink zöme a cseh út mentén található, de azokra a mátyusföldi településekre, amelyek 1960-tól vagy 1976-tól soroltattak be a nagyobb közigazgatási egységek, a városok sorába, mint például Szered, Szenc, Vágsellye, Galánta és a legfiatalabb, Diószeg. A kézművesek első szervezett tömörülése az ún.céh Mátyusföldön Szered nevéhez fűződik, amelynek a területén a Vág folyó medrének változása folytán az elemzett, említett semptei vár romjai találhatók, majd Galánta neve sorolandó ide, amely település az Esterházyak hercegi ágának köszönhette a céhek megalakulását. Vágsellye és Szenc az oktatásügy területén volt a történelmi Magyarország egy-egy fontos állomása, hiszen Pázmány Péter bíborosérsek a 16/17. század törésvonalán ide telepítette a jezsuita egyetemet, azon kívül, hogy béresek voltak a kézi fegyvereket gyártó céh-mesterei éslegényei. Szenc pedig Mária Terézia Ratio Educationisával, iskolareformjával vonható szoros kapcsolatba, hiszen itt alapíttatta meg felsőbb fokú közigazgatási oktatási intézményét.

9 Diószeg pedig a 17. századi német iparostelepítéssel írta be nevét gazdasági fejlődésünk vonulatába. A városrész neve az 1938-as visszacsatolásig Németdiószeg volt. Nem vonatkoztatható el a cseh kereskedelmi út sok évszázados jelenlététől a 19. század vívmányainak a vasútnak a felépítése sem. Ugyanis az 1850 decemberében üzembe helyezett Pestbuda-Szob-Érsekújvár-Vágsellye-Galánta-Szenc-Pozsony útvonal is hű maradt az ősök kitaposta utakhoz, s a későbbi galántai leágazás Szered-Nagyszombat vagy Lipótvár irányába is igazodott az eredeti kereskedelmi útvonalhoz. Az utókor szerencséjére, vagy inkább a késői utódok szerencséjére az 1987-ben "beindult" település-monográfiák méltóképpen értékelik az elődök értékeket létrehozó igyekezetét. Befejezésül visszatérve az írásosság előtti időkbe, hadd mondjuk el, hogy a felsorolt tizenkét község közül kőkori leletekkel Vízkelet, Gány, Nemeskajal, Kismácséd és Vezekény dicsekedhet, bronz és vaskorszakbeliekkel: Feketenyék, Vízkelet, Taksony, Vága és Vezekény. A régészek kora-középkori leleteket találtak Vízkelet, Feketenyék, Gány, Kajal, Nemeskosút, Nemeskajal, Kismácséd, Hidaskürt, Nagymácséd és Vezekény térségében. Az itt felsoroltak véleményeink szerint megfelelően illusztrálják azokat a lehetőségeket, amelyek a gazdag út-, vagy inkább kereskedelmi úthálózat kialakulását segítették régiónkban, így a Dudvág Kistérségben is. Felhasznált irodalom: 1. Študijné zvesti Arch.ústavu SAV Nitra 1990 I.zv. 2. Sereď dejiny mesta Galanta dejiny mesta Historický kalendár Slovenska Ezer év arcképek a magyar történelemből Magyarország képes története Képes krónika Thuróczy János: A magyarok krónikája Képes magyar história (Mitták F.) História 1992/9 11.Historicka revue 2007 Česká cesta Wikipédia 12.Károly Róbert emlékezete Korai magyar történelmi lexikon Levéltárunk kincstárunk , 1998