A klasszikus tragédia megteremtője Pierre Corneille

Átírás

1 A klasszikus tragédia megteremtője Pierre Corneille ( ) Corneille a klasszikus tragédia megteremtője, a klasszicista dráma nagy alakja. Számos vígjáték és tragikomédia utáni első tragédiája, a Médea (1635) a kor divatjának, a regényes cselekmény fordulatos, szövevényes barokk világának a terméke. Új polgári tudatformát alakít ki, a corneille-i akarat-hőst, amelynek leghíresebb megformálása a Cidben (1637) lép elénk. Becsület és hírnév tragédiáinak kulcsszavai. A Horace (1640), Cinna (1640) tragédiái a klasszikus normákhoz igazodnak, melyek a központosított monarchiában az irodalmi közízlést szabályozták. Corneille életével és művészetével ismerkedve, olvassák el az alábbi, róla és drámáiról szóló idézeteket! 400 éve született Pierre Corneille június 6-án született Rouenban Pierre Corneille francia drámaíró. Jómódú, középosztálybeli családban jött a világra, nagyapja és apja is ügyvéd volt. A jezsuitáknál tanult, itt latin verseivel két díjat is nyert, majd jogot hallgatott. Ügyvédi foglalkozása mellett 1628-tól 1650-ig a helyi vízügyi hivatal tanácsosa volt, ehhez az álláshoz Richelieu bíboros támogatása segítette. A korabeli színház a középkorból maradt vallásos és pajzán világi színjátszás mellett az iskoladarabokra, valamint moralitásokra épült, emellett virágzott a vándortársulatok és vásári kikiáltó bódék komédiázása is. A kastélyokban és nevelőintézetekben antik drámákat játszottak, eleinte görögül vagy latinul, később franciául, de az olasz vándortársulatok hatása is jelentős volt. Corneille első darabját, a Mélite című gáláns komédiát 1628-ban mutatták be Rouenban, majd Párizsban is. Vígjátékai a nyers komikumot szelídebbel váltották fel, a kor műveltebb stílusát vitte színpadra. Sikerei hatására Richelieu meghívta abba a testületbe, amely a bíboros irodalmi ötleteit volt hivatva formába önteni. Corneille azonban nem volt képes közösen dolgozni, s az egyik darab rá osztott harmadik felvonásában el is tért a kapott vázlattól, kihívva Richelieu haragját. Ebben az időben, nem függetlenül az abszolutizmus erősödésétől, a dráma hármas az idő, a hely és a cselekmény egységének elvét tekintették mércének, a darabnak 24 óra alatt, egyetlen helyszínen és mellékszálak nélkül kellett lefolynia. Ezt a görögöktől származó és Nicolas Boileau által megfogalmazott szabályt Corneille nem követte: sem 1635-ben a Médeában, sem pedig főművében, az 1637-ben bemutatott Cidben. Ennek tárgyát Guillén de Castro darabjából merítette, főalakja a spanyol reconquista, a mórok kiverésének 11. századi hőse. A darab, amelynek aktualitását XIII. Lajos spanyol felesége s egy francia-spanyol háború adta, két évig le sem került a műsorról. Corneille vetélytársai, Mairet és Scudéry azonban vitát kezdtek róla, amely vad pamflet-háborúvá fajult. Richelieu, aki megérezte: a nemesi erények magasztalása támadást rejt centralizált hatalma ellen, végül véleményt kért a Francia Akadémiától. Az elemzést elkészítő Jean Chapelain, a szabályos tragédia híve tanulmányában elismerte a mű értékeit, de bírálta valószínűtlen dramaturgiáját és erkölcsi hiányait. A Cid valóban

2 nem tartja be a hármas egység elvét, mégis a klasszikus francia tragédia alapművének tekintik, amely a hős szenvedélyes szerelme és családhoz való hűsége, becsülete közti konfliktusra összpontosít. Ezzel Racine tragédiáit készítette elő, melyekben a legtökéletesebb formában jelent meg az érzelmek és a kötelesség közti tragikum. Corneille annyira szívére vette a kritikát, hogy három évig semmit sem alkotott ben jelent meg a Horatius, amelyben így ír: A király, a nagyok, a fennkölt szellemek / Látják kis tettben is a teljes érdemet azaz beállt az udvari költők sorába ben adta ki a Cinna című tragédiát, Livius nyomán ez is a római kort dolgozza fel. Ekkor nősült meg, s hét gyermeke született. Következő műve, a Polyeucte keresztény hőse a mártírhalált keresi, miközben felesége arról győzködi, hogy a családi kötelességek éppoly fontosak, mint a vallásiak. Több tragédia (Pompeius halála, Rodogune, Théodore, Héraclius) után 1643-ban bemutatta spanyol mintára készült sikeres vígjátékát, A hazugot, mely Moliére-re is hatott. Corneille 1647-ben Párizsba költözött, s az Akadémia tagja lett. Azonban Perharite című darabjának elutasítása ismét évekre kedvét szegte, drámák írása helyett Kempis Tamás Krisztus követése című művét fordította le versben. Tanulmányokat is írt saját műveihez, s egy értekezést a tragédia szabályairól ben jelentkezett az Oidipusszal, ezután évente írt egy-egy darabot, ám ezek már költői hanyatlását érzékeltetik. A 33 évvel ifjabb Racine Berenice című darabjával versengve írta a Titus és Berenice-t, de egyértelműen alulmaradt után csak köszönő verseket küldött XIV. Lajosnak, mikor az elrendelte darabjai felújítását. Helyzetét nehezítette, hogy megvonták tőle a Richelieu-től kapott állami kegydíját, ezért visszament Rouenbe, ügyvédnek október 1-jén halt meg Párizsban. A közönség és nagy kortársai, Racine és Molière csodálták. A 18. században Racine-t érzelmi telítettsége okán elébe helyezték, Corneille nyersnek és elavultnak hatott, de a romantika kora ismét értékelte művészetét. Drámai helyzetei az eszmék és érdekek ellentétein alapulnak, az egyéni vágyak és az erkölcsi parancsok konfliktusára épülnek. Corneille a tragédia és a vígjáték történetének jelentős mestere, antik példaképeihez képest hősei ésszel felérhető erőkkel küzdenek meg. Művei azonban igen távol állnak attól, amit ma drámának nevezünk, Kristó Nagy István irodalomtörténész szerint: Desztillált víz: önmagával azonos, tiszta, áttetsző épp csak fogyaszthatatlan. ( Babits Mihály a következőképpen látta Corneille drámaírói jelentőségét. Corneille-nek azonban magasabb igényei voltak. Már a Plejád óta történtek kísérletek a francia dráma átklasszicizálására. Ez a reneszánsz szellem, mely az angol drámában fölszabadulást jelentett, a franciát az ellenkezőbe vitte. A finnyásabb irodalmárok szabályokhoz akarták kötni a drámát. Elsősorban a hármas egység szabályaihoz. Ez Arisztotelész poétikájának félreértésén és általánosításán alapul. A görög színielőadásoknál, melyek szabad helyen és egyvégtében játszódtak le, technikai kényszer volt bizonyos egység; noha forgószínpadok s más berendezések már itt is lehetővé tettek egy-egy színváltozást, s az egység a klasszikus görög tragédiákban sem mindenütt merev. Ahol fölvonások vannak, ott az egység követelése merő pedantéria. [ ] A Corneille-féle drámát csak három körülmény érteti meg. Az egyik a spanyol dráma rutinjának presztízse. Spanyolország ekkor állt hatalma tetőpontján, s a spanyol divat és elegancia egész Európában mérvadó. A másik a szabályokba bilincselt, klasszicizáló irodalom levegője. A harmadik pedig a presziőzök illedelmes, kifinomult világa, mely a színpadi ízlésre is döntő hatással van. A három közül csak az első felelt meg Corneille természetének. A szabályokat eleinte nem is egészen fogadta el, s az Akadémia tetszését is csak nehezen nyerte meg. Richelieu intézete kedvetlenül hódolt be a Cid nagy sikerének. A presziőzködés is meglehetősen távol esett Corneille jellemétől. A társas illem kérdései, a szerelmes intrikák alig érdekelték. Darabjaiban a szerelem nagyon alárendelt szerepet játszik, s mg a női karakterek is inkább hősnők, mint nők. Volt benne valami férfias, valami heroikus. (Babits Mihály: Az európai irodalom története. Szépirodalmi, Budapest, oldal) * * * * *

3 Feladatok A klasszikus tragédia megteremtője Pierre Corneille című tájékozató szövegműhöz 1. Készítsen életrajzi vázlatot Corneille-ről a közölt évfordulós szöveg alapján! 2. Jellemezze a francia színházi életet Corneille színrelépésének idején! 3. Hogyan és mennyiben érvényesülnek a klasszicista szerkesztési elvek Corneille drámáiban? 4. Corneille melyik drámáját tekintik főművének? 5. Honnan vette e drámája tárgyát Corneille? 6. Milyen aktualitása volt a Cidnek bemutatása idején? 7. A Cidről jelentős vita bontakozott ki bemutatása után. Kik és milyen indíttatással vettek részt e vitában? Sorolja fel, hogy a vita egyes résztvevői miként érveltek! 8. Milyen hatással volt Corneille-re a vita? 9. Kézikönyvek, könyvtári kutatómunka segítségével gyűjtsön adatokat a Plejád működéséről! 10. Határozza meg a presziőz szó jelentését! 11. Babits Mihály a Corneille-féle drámát meghatározó három körülményre utal. Melyek ezek? Néhány mondatban fejtse ki mibenlétüket, és hatásukat Corneille-re! 12. Hogyan hatott a reneszánsz szellem továbbélése az angol, és hogyan a francia drámában? 13. Melyik korstílus fedezte fel és értékelte újra Corneille művészetét? Néhány mondatban fejtse ki, hogy mi lehetett ennek az oka, illetve érveljen amellett, hogy az újrafelfedezés nem a véletlen műve volt! 14. Olvassa el Corneille Cidjét! Készítse el a dráma cselekményvázlatát! 15. Készítsen a Cid alapján esszészerű szövegművet, amelyben egyetért Kristó Nagy István irodalomtörténész sommás véleményével, vagy cáfolja azt! * * * * *

4 A modern polgári irodalom őse Molière ( ) Jean-Baptiste Poquelin, közismert írói nevén Molière (1622. január február 17.) francia drámaíró és színész, a komédia és szatíra mestere. Ismerkedjenek meg az életével a Wikipédia, a szabad lexikon segítségével! Élete Egy párizsi kárpitos fia, akinek édesanyja korán meghalt, így a gyermek Poquelin Clermont nagyhírű jezsuita kollégiumába került, hogy iskoláit befejezhesse. Poquelin közeli barátságot kötött La Mothe Le Vayer abbéval, aki apjának, François de La Mothe Le Vayer abbénak a hagyatékát gondozta; egyes források szerint ezek a művek nagy hatással voltak a későbbi szerzőre. Első munkái között tartják számon a Lucretius római filozófus által írt De Rerum Natura fordítását (mely mára elveszett). Amikor az ifjú Poquelin tizennyolc éves lett, apja ráhagyományozta a Tapissier du Roi (udvari kárpitos) címet és az ezzel járó hivatalt, mely így gyakori találkozásokat tett lehetővé számára a királlyal. Poquelin saját állítása szerint 1642-ben Orléansban jogi doktori címet szerzett, ezt azonban többen vitatják júniusában szerelmével, Madeleine Béjart-ral és annak két testvérével L'Illustre Théâtre néven megalapították első színtársulatukat, mely azonban 1645-ben csődbe ment. Poquelin ekkortól vette fel a Molière nevet, mely egy kis dél-franciaországi falu neve volt. A csődbe ment társulat tartozásai fejében néhány napot börtönben töltött, ahonnan apja segítségével szabadult. Ezt követően Madeleine-nel együtt vándorszínésznek álltak, és tizennégy éven keresztül a Párizs környéki falvakat járták. Utazásai során találkozott Conti hercegével, aki egy időre a társulat patrónusa és (ennek fejében) névadója volt. Lyonban Madame Duparc, ismertebb nevén La Marquise is csatlakozott a társulathoz. Ez idő tájt Pierre Corneille nagy igyekezettel és hiába, később Jean Racine viszont sikerrel ostromolta La Marquise-t szerelmével. Racine fel is ajánlotta egyik első darabját Molière társulatának előadásra. Molière azonban, bár biztatta az ifjú szerzőt, nem tűzte műsorra a Théagene et Chariclée című darabot. Racine ekkor felajánlotta a művet a Hôtel de Bourgogne társulatának. Amikor ez a lépés Molière fülébe jutott, minden kapcsolatot megszakított Racine-nal. Molière 1658-ban érkezett Párizsba, és a Louvre (ekkor színházként működő) épületében némi sikerrel játszotta Corneille tragédiáját, a Nicomede-et, illetve A szerelmes doktor című farce-ot. Társulata elnyerte a Troupe de Monsieur (a király testvérének társulata) címet, és patrónusa segítségével egyesült az egyik ismert párizsi olasz Commedia dell arte társulattal november 18-án színházukban, a Petit-Bourbon-ban mutatták be első átütő sikerének számító darabját, a Kényeskedőket (Les Précieuses ridicules).

5 1661-ben, patrónusa kedvét keresve megírta és műsorra tűzte A féltékeny herceg című darabot (Dom Garcie de Navarre, ou le Prince jaloux), melynek előadásán a király testvére (a Monsieur) játszotta Philippe, az Orléans-i Herceg szerepét. (A Monsieur-t annyira elbűvölte a színház világa, hogy hamarosan fel is adott minden állami hivatalt.) Ugyanebben az évben még két másik komédiája is sikerre jutott: a Férjek iskolája (L'École des maris) és a Les Fâcheux, melyet a király tiszteletére rendezett ünnepségen mutattak be ben Molière, társulatának olasz tagjaival együtt átköltözött a Théâtre du Palais- Royal épületébe. Ugyanebben az évben feleségül vette, Armande-ot, akit ő Madeleine Béjart húgának vélt (ám aki valójában Madeleine titkos kapcsolatból született lánya volt). Ekkor játszották a Nők iskolája című művét (L'École des femmes); mind a darab, mind Molière házassága nagy port kavart Párizsban. A művészetét ért kritika ellenében megírta a Nők iskolája kritikáját (La Critique de l'école des femmes ) és a Versailles-i rögtönzést (L'Impromptu de Versailles). Ellenfelei azonban a francia udvar felsőbb köreiben kerestek támogatást Molière kihívó realizmusa és engedetlensége ellen. Ehhez a mozgalomhoz csatlakozott Conti hercege és Racine is. Ugyancsak kevéssé szívelték Molière műveit a janzenisták és a hagyományos művek szerzői is. Molière ekkor azonban még erős támogatókra talált: a király melléállt, és rendszeres jövedelem biztosítása mellett elvállalta Molière elsőszülött fiának keresztapaságát is. A kor irodalmi orákuluma, Nicolas Boileau-Despreaux szintén támogatta őt ben Versailles-ban azonban bemutatták a Tartuffe-öt (Le Tartuffe, ou L'Imposteur), amely óriási felháborodást keltett. A hírre, hogy a király felfüggeszti a képmutató egyházfiról szóló darab előadásait, Molière megírta a Don Juant, melynek középpontjában egy ateista áll, aki vallásosnak mutatja magát, de Isten megbünteti őt. A király reakciója igen diplomatikus volt: mindkét előadást betiltotta, ugyanakkor biztosította a társulat és Molière közvetlen kincstári támogatását. Lully segítségével zenés darabbá dolgozta át A szerelmes doktort, melyet ekkor a par ordre du Roi (a király megrendelésére) alcímmel látott el, és amely így újra sikert hozott számára ban mutatták be a Mizantróp (Le Misanthrope) című, talán legkifinomultabb darabját, melyet azonban a korabeli közönség kevéssé értékelt. Több próbálkozás után, némileg átdolgozva (Panulphe ou L'imposteur címen) ben ismételten megpróbálta színre vinni a Tartuffe-öt, ám amint a király elhagyta Párizst, a főpapság betiltotta a művet, melyet így csak pár évvel később, a királyi hatalom újbóli megszilárdítása után tűzhettek ismét műsorra. Molière ekkor már beteg volt, és jóval kevesebbet írt, mint korábban ban Plautus nyomán megírta az Amphitryont, melyben ugyanakkor egyértelmű utalásokkal szolgál a király titkos szerelmi viszonyaira. A közönség nem fogadta tetszéssel Dandin György, vagy a becsapott férj (George Dandin, ou le Mari confondu) című művét, A fösvény (L'Avare) azonban hatalmas sikert aratott. Lully-vel társulva ismét zenés darabokat alkotott, melyek közül legismertebb Az úrhatnám polgár (Le Bourgeois Gentilhomme), mely egyesek szerint a volt patrónusa, Fouquet ellen forduló Colbert leleplezését célzó szatíra. Ugyancsak Lully-vel együtt alkották meg a Psyché című tragikus balettet, melynek szövegkönyvéhez Thomas Corneille (Pierre Corneille öccse) is hozzájárult ben meghalt Madeleine Béjart, és Molière-t mind a veszteség, mind saját betegsége egyre jobban legyengítette. Ennek ellenére megírta a Scapin furfangjait (Les Fourberies de Scapin), ám az ezt követően írt Escarbagnas hercegnője (La Comtesse d'escarbagnas) messze alatta maradt egyéb művei színvonalának. A Tudós nők (Les Femmes savantes) 1672-es megírásához hozzájárult, hogy Lully-vel eltávolodtak egymástól, így Molière-nek vissza kellett térnie a hagyományos

6 drámaformákhoz. A darab ugyanakkor nagy sikert aratott, és ez némi erőt adott a szerzőnek, hogy tovább dolgozzon. Molière életének talán legismertebb momentuma az utolsó pillanat, amikor is a Képzelt beteg (Le Malade imaginaire) előadása közben a színpadon összeesett, majd néhány órával később saját otthonában meghalt. Az utolsó kenetet nem vehette magához, mert két pap is visszautasította a hívását, a halál pedig már a harmadik megérkezése előtt elérte őt. Mivel a kor szokása szerint színészeket nem temethettek megszentelt földbe, csak Armande közbenjárására, XIV. Lajos külön engedélyével, éjszaka búcsúztathatták el. (Földi maradványait 1792-ben a Pantheonba, majd 1817-ben a Pere La Chaise temetőbe helyezték át.) Munkássága Molière Charles-Antoine Coypel festményén Annak ellenére, hogy a tragédiát tekintette magasabbrendűnek, Molière a vígjátékai, farce-ai révén vált közismertté. A farce műfajában íródott művei az improvizatív játékmódra épülő commedia dell arte olasz hagyományát követik. Az e műfajban is gyakran szereplő házassági bonyodalmak és meg nem értés témákat Molière a fennálló társadalmi rend álságos voltát gúnyoló szatirikus hanggal ötvözi. Vígjátékai nem egy esetben pesszimista végkicsengést kapnak. ( Főbb művei A rászedett féltékeny (La jalousie du barbouillé,?) A repülő orvos (Le médecin volant, 1645) A szeleburdi vagy minden lében kanál (L'étourdi ou les contretemps, 1655) Szerelmi bosszúság (Le dépit amoureux, 1656) A szerelmes orvos (Le docteur amoureux (1658) Nevetséges kényeskedők (Les précieuses ridicules, 1659) Sganarelle (Sganarelle ou le cocu imaginaire, 1660) Navarrai Dom Garcie (Dom Garcie de Navarre, 1661) Férjek iskolája (L'École des maris, 1661) Tolakodók (Les fâcheux, 1661) Nők iskolája (L'école des femmes, 1662) A Nők iskolájának bírálata (La critique de L'école des femmes, 1663) Versailles-i rögtönzés (L'impromptu de Versailles, 1663)

7 Kénytelen házasság (Le mariage forcé, 1664) Az elisi hercegnő (La princesse d'élide, 1664) Tartuffe (1664) Don Juan (1665) A szerelem mint orvos (L'amour médecin, 1665) Mizantróp (Le misanthrope, 1666) Botcsinálta doktor (Le médecin malgré lui, 1666) Mélicerte (1666) A sziciliai (Le Sicilien, 1667) Amphitryon (1668) Dandin György (Georges Dandin, 1668) Fösvény (L'avare, 1668) Gömböc úr (Monsieur de Pourceaugnac, 1669) A pompázatos udvarlók (Les amants magnifiques, 1670) Az úrhatnám polgár (Le bourgeois gentilhomme, 1670) Psyché (1671) Scapin furfangjai (Les fourberies de Scapin, 1671) Escarbagnas grófné (La comtesse d'éscarbagnas, 1671) Tudós nők (Les femmes savantes, 1672) Képzelt beteg (Le malade imaginaire, 1673) Műveinek 1734-es francia kiadása

8 Molière Összes Művei évi kiadásának első kötete Babits Mihály így látta Molière világirodalmi jelentőségét. Az egyik minden idők legnagyobb vígjátékírója, a franciák nagy nemzeti büszkesége. Akiről Boileau azt mondja, hogy a nagy Terentius örökségét Tabarinnek, a vásári komédiásnak hagyományával párosította. Tényleg vásári komédiásoktól tanult s vidéki színészként hányódva végigélte egy Roman comique kalandsorozatát. Első darabjai amolyan commedia dell arte-félék voltak. Rögtönzött színészbohóságok, ami voltaképp régi olasz divat, talán még római maradvány, de átterjedt francia földre is. Lassankint nagyobb bohózatok jöttek, s mikor társulata némi sikerre vergődött, s Párizsba telepedett, Molière merészebb dologra vállalkozott: egy darabban kicsúfolta a presziőzöket. A presziőzködés már csakugyan komikus dolog volt a legtöbb ember előtt, és Molière a közönség szíve szerint beszélt. Ekkor még kényelmesebb céltáblát választott. Ez a céltábla: Tartuffe. A kornak éppoly jellemző alakja, mint a presziőz. A jezsuiták és janzenisták korában vagyunk. Pascal csak pár éve halt meg: mit szólt volna ő a Tartuffe-höz? Igaz, Molière csak a szenteskedést akarta kigúnyolni, s nem a valódi áhítatot. De hogyan definiálja ő ezt a valódi áhítatot! Az erkölcsre szorítja, a társadalmi erényekre: akár egy hitetlen filozóf! Ez a józanság szava; de mit tud a józanság az áhítathoz? Ez a józanság jellemzi Molière költészetét. Ami csak nagyon tág értelemben költészet, még ha versben szól is. Az ész hangja ez is, de már nem a heroikus észé. Inkább a polgári észé. Nemhiába tartjuk Molière-t a modern polgári irodalom ősének. Őszintén szólva, nem nagy dicsőség.

9 Akármifajta is, a molière-i ész absztrakt, mint minden ész. Az emberből csak a kicsúfolni való jellemvonást látja. Molière embereiről semmit sem tudunk, életükről, viszonyaikról sejtelmünk sincs. Csupán egy bizonyos gyarlóságuk az, amit felénk fordítanak. A szenteskedő, a fösvény, az úrhatnám polgár, a képzelt beteg Ez a tökéletes ellentéte Shakespeare módszerének. Egy dologban azonban Molière is hasonlít Shakespeare-hez: onnan veszi anyagát, ahol kapja. Plautus, Terentius, Boccaccio és a spanyolok, mind jó forrás neki. Néha saját élményeiből is merít. Néha valósággal tragikus hangot üt meg, amit siet vastagabb komikummal ellensúlyozni. Hősei megrázóan vergődnek, saját szűkre szabott jellemük csapdájában. Egyszer az is megesik, hogy a nézők, s titkon a költő is, a kinevetett alakkal rokonszenveznek. Rokonszenveznek, de mégis kinevetik, mert nem e világból való. Ez a Mizantróp: a legmélyebb molière-i komédia. (Babits Mihály: Az európai irodalom története. Szépirodalmi, Budapest, oldal) Képek egy mai Tartuffe-előadásból: Pesti Magyar Színház, 2006 tavasza. Rendezte: Csiszár Imre. Orgon: Mihályi Győző, Elmira: Benkő Nóra, Tartuffe: Őze Áron, Mariane: Szanter Dominika, Dorine: Csomor Csilla.

10 Orgon: Mihályi Győző, Tartuffe: Őze Áron Orgon: Mihályi Győző, Elmira: Benkő Nóra * * * * *

11 Feladatok A modern polgári irodalom őse Molière című tájékozató szövegműhöz 1. Készítsen életrajzi vázlatot Molière-ről a Wikipédia szócikke alapján! 2. Honnan ered a Molière név? 3. Mi a kapcsolat Molière és a következő személyek között? - Armande Béjart: - Mihail Bulgakov: - Plautus: - Jean-Baptiste Poquelin: - Terentius: - XIV. Lajos: 4. Milyen körülmények között halt meg Molière? 5. Milyen színjátékokkal kezdte pályáját a fiatal Molière? 6. Határozza meg a farce fogalmát! 7. Melyik komédiája hozta meg Molière-nek az első átütő sikert? 8. Gyűjtse ki a közölt szövegből, kik voltak Molière támogatói! 9. Milyen volt a fogadtatása a Tartuffe-nek? 10. Nézzen utána: kik voltak a jezsuiták és a janzenisták! 11. Olvassa el és ha lehetősége adódik, tekintse meg színházban is a Tartuffe-őt! Készítsen cselekményvázlatot a drámáról! 12. Készítsen párhuzamos jellemzést a Tartuffe két főszereplőjéről: a címszereplőről és Orgonról! Milyen polgári erényeket és emberi hitványságokat mutat be Molière? 13. Kiknek a világnézetét, erkölcsi felfogását szólaltatja meg a színpadon Molière? 14. Hasonlítsa össze a Romeo és Júlia é s a Tartuffe szerelmespárjnak sorsát! Miben rokon és miben tér el Júlia és Mariane helyzete, sorsa, jelleme. 15. Készítsen esszét, amelyben konkrét olvasmányélményei (esetleges színházi tapasztalatai), az idézett Babits-szöveg és további szakirodalmi kutatásainak eredményei alapján összeveti Shakespeare és Molière alkotói módszerét, poétikai eszközeit, a műveikből kiolvasható világképét és erkölcsi nézeteit! 16. Gyűjtse össze, milyen korábbi irodalmi témákat dolgozott újra fel Molière? 17. Gyűjtsön konkrét példákat Molière komédiáiból a helyzetkomikum és a jellemkomikum alkalmazására! 18. Készítsen rövid érvelő írásművet, melyben magyarázatát keresi annak, miért hihetetlenül népszerűek napjainkig Molière komédiái! 19. Nézzen utána a világhálón, jelenleg Molière mely komédiái láthatók magyar színpadon?

12 20. Nézzen utána, kik voltak Molière műveinek jelentősebb magyar fordítói! Keressen egy olyan komédiát, amelyet többen is lefordítottak, és vesse össze a fordítások szövegeit. Tapasztalatait rövid írásműben rögzítse (címadás, nyelvhasználat, stílus, azonos és eltérő megoldások stb.). 21. Az egyik legjelentősebb XX. századi orosz író, Mihail Bulgakov drámát (Képmutatók cselszövése) és regényes életrajzot is írt (Molière úr élete) a komédia nagymesteréről. Olvassa el e két művet, és írjon róluk könyvajánlást társainak! * * * * *

13 Az olasz komédia megreformálója Carlo Goldoni ( ) Goldoni február 25-én született Velencében, polgári család sarjaként. Apja orvos volt, és polgári foglalkozást szeretett volna fiának. Tanulmányait Riminiben, majd Perugiában végezte, de 1721-ben vándorszínésznek állva megszökött ben már joghallgató Paviában, de a város hölgyeiről szatírikus hangú verset írt, ezért kicsapták és még Paviát is el kellett hagynia. Jogi tanulmányait tovább folytatta Udine, Chioggia, Modena és Feltre városában. Végül Padovában végzett után ügyvédként dolgozott Velencében, Milanóban, Genovában és Pisában után végleg az irodalom mellett döntött, és Girolamo Medebac színtársulatához csatlakozott Velencében. Velence Goldoni korában (Canaletto festményein) között a Medebac vezette Sant Angelo Színház írójaként dolgozott. Ellenfele ekkoriban Pietro Chiari és Carlo Gozzi volt között a Francesco Vendramin féle San Luca Színház társulatának ír ben Párizsba utazott, hogy ellenfeleit kikerülje, és a Párizsi Olasz Színház művészi vezetője lett. A 70-es években XV. Lajos leánytestvérének olasztanára volt. A király 1780-tól évjáradékot adott az írónak ben a Forradalom Törvényhozó Gyűlése elvette évjáradékát, s halála után egy nappal adta azt vissza a Konvent február 8-án hunyt el Párizsban.

14 Jelenlegi ismereteink szerint 120 színművet szerzett, életműve maga is terjedelmes. Irodalomkutatók szerint Céltudatosan valósította meg vezéreszméjét, az olasz komédia megreformálását. Két műve és komédiái előszavai adják meg irodalmi programját: Emlékiratai (Mémoires) 1787, A komikus színház (Il teatro comico) 1750 és Előszavak ( ). A komédia megújítója, Vivaldi és Galuppi librettóival a zenés komédiát európai szintre emeli. Velencében kialakítja a vígjáték polgári, realisztikus szemléletmódját, színházi reformját, megalkotja a polgári vígjátékot mint műfajt. A színház nyelvének megújítása: ügyel a művészien kidolgozott szövegre, szakít az ún. fentebb stílussal, és hőseit nyelvhasználatukkal is jellemzi. Tisztán velencei dialektusban is írt néhány darabot. A szereplők jellemrajzának újjászületése: az állandó típusokat a tipikus figurák váltják fel. Gyakorlata: Színműveim alkotása közben mindössze arra törekedtem, hogy ne hamisítsam meg a természetet. Nevetségessé teszi az emberi gyarló tulajdonságokat: a kicsinyességet, a nőgyűlöletet, a pletykát, de hisz az ember nevelhetőségében. Tartalmi és dramaturgiai változtatásai: A színpadi látványosság, hagyományos figurák mellett, főhőseit egyénivé, valóságossá tette, műveit társadalmi tartalommal látta el. A színpadon eltűnik a színészek addig viselt álarca. ( Legfontosabb komédiái Arlecchino, két úr szolgája (Arlecchino, servitore di due padroni) (1745) A hazug (Il bugiardo) (1750) A kávéház (La bottega del caffé) (1750) A fogadósnő vagy Mirandolina (La locandiera) (1753) Magyar fordítói: Magyarósi Gizella, Barna Imre. Hegedüs Géza így vázolta fel Goldoni portréját: Végig nevetett és végig nevettetett egy izgalmakkal teljes évszázadot, méghozzá két nyelven: olaszul és franciául. A kor nevezetes, nagy hatású írói Voltaire, Rousseau, a Bécsben élő olasz Metastasio, Goethe elismeréssel írnak, beszélnek róla. Van úgy, hogy vígjátékait egyszerre játsszák Párizsban, Velencében, Bécsben, Weimarban. A felvilágosodás fénykorában ő is harcos felvilágosodottnak számít. De öregkorában, megérve a nagy francia forradalmat, meghőköl. Ezt már nem érti, de a forradalmárok sem őt. Régóta járó ösztöndíját is megvonják. Igaz, később visszaadják, de akkor már 87 éves, hamarosan meg is hal. Halála óta is a legtöbbet játszott színpadi szerzők közé tartozik. A nagy ókori görög és latin komédiaszerzők, és az előbbi században élt Moliére után ő fedezi fel a színpad számára a humor új forrásait, amelyek azóta is elemei az újkori és még újabb kori vígjátékoknak. Több mint 150 színjátékot írt, ezeknek java része vígjáték. Olykor azonban, hogy megmutassa, nem kevesebb ő, mint a tragédiaköltők, komoly hangú történelmi drámákkal arat sikereket. A tragikus sorsú bizánci hadvezérről, Belizárról írt ifjúkori drámája ugyanolyan zajos siker, mint Két úr szolgája című komédiája. Szakadatlan író volta mellett volt rendező, színigazgató. És közben fiatal kora óta igen jó hírű jogász. Chioggiában évekig bíró, Velencében mindvégig az ügyvédi kamara tagja, tudós hírű, keresett perbeli képviselő. És nyelvészi buzgalommal kutatja az olasz, majd a francia tájszólásokat. Ezt az ismeretét fel is használja mint humorforrást. E mozgalmas életet nagyon is jellemzik a szerelmi kalandok, házassága előtt az olyan nagy szerelmi botrányok, hogy hasznosabb menekülnie előlük, nehogy büntetőügyekké váljanak. Természetesen a szerelmi bonyodalmak is alkotórészei humorának. Jellemkomikum és helyzetkomikum vagyis lélektani tartalmú vígjáték és váratlan fordulatokkal is nevettető bohózat egyaránt otthonos az ő színpadán. (Hegedüs Géza

15 Babits Mihály ekképpen értékelte Goldoni jelentőségét: Lent, a kontinensen, ugyanekkor még javában zengett a múlt zenéje. A német glóbuson Gottsched uralkodott, pedáns nevelője egy serdülő literatúrának, mely még nem sejtette a váratlan kivirágzás közelségét. Lessing szerint versfaragó s nem költő, szabályos és ízetlen klasszicizmusával. Olasz nyelven édesebb hangok hallatszottak, urbánus és elegáns hangok. Mondják, Metastasio a kor legjobb költőihez tartozott, s Goldoni minden idők egyik legnagyobb vígjátékírója. Mindketten kicsit nemzetköziek. Goldoni Párizsban lakott, Metastasio Bécsben. Goldoni az olasz Molière, aki véget vetett a rögtönzésnek, a commedia dell arte szabadságainak. Metastasiót olasz Szophoklésznek hívták! Így hívják cukrászdai Michelangelónak azt, aki cukorból szobrocskákat formál a torták tetejére. Metastasio melodrámákat írt, pasztorálokat és operaszövegeket. A kor egyik legjobb költője. De ha például Thomson mellé tesszük, akinek körülbelül kortársa, olyan, mintha a múltat tennők a jövő mellé. Goldoninak mindenesetre több köze van Molière-hez, mint Metastasiónak Szophoklészhez. S mondják, Goldoniban van valami valóságíz, ami (Babits Mihály: Az európai irodalom története. Szépirodalmi, Budapest, oldal) * * * * *

16 Feladatok Az olasz komédia megreformálója Carlo Goldoni című tájékoztató szövegműhöz 1. Foglalja össze Goldoni életútját a fentiekben közöltek alapján! 2. Kik voltak Goldoni velencei ellenlábasai? 3. Gyűjtsön irodalomtörténeti adatokat Carlo Gozziról! 4. Idézze fel a commedia dell arte-ról tanultakat! 5. Goldoni rendkívül termékeny szerző volt, több mint 200 drámát alkotott. Nézzen utána még műcímeknek Goldonitól! 6. Gyűjtsön adatokat Goldoni és az opera kapcsolatáról! 7. Milyen szerepet játszik Goldoni drámaírói és színházrendezői gyakorlatában a commedia dell arte? 8. Fogalmazza meg: mi lehet a különbség az állandó típusok (= tipi fissi) és a tipikus figurák között! 9. Milyen emberi tulajdonságokat vitt színpadra Goldoni? 10. Kihez hasonlítja Babits Goldonit? 11. Mit mond Babits Goldoni drámáiról? Értelmezze az olvasottakat! 12. Olvassa el és ha lehet, tekintse meg Goldoni egyik komédiáját, majd készítsen esszészerű írásművet olvasmányélménye (színházi élménye) alapján! * * * * *

17 Lessing dramaturgiája Lessing ( ) Lessing kézírása Lessing, Gotthold Ephraim (1729, Kamenz 1781, Braunschweig): német lutheránus író, kritikus, esztéta, szabadelvű gondolkodó, a felvilágosodás szellemi életének jelentős alakja. Lipcse egyetemén rövid ideig teológiát majd orvoslást tanult és ekkor mutatták be első színdarabjait is. Orvosi tanulmányait 1752-ben fejezte be, de a következő években független íróként próbált megélni és ekkor került barátságba a kor szellemi életének olyan jelentős alakjaival, mint Friedrich Nicolai vagy Moses Mendelssohn tól Breslauban Trauentzin tábornok titkára volt, 1767-től a hamburgi színház dramaturgjaként dolgozott, élete utolsó két évtizedét pedig a braunschweigi herceg wolfenbütteli könyvtárának könyvtárosaként töltötte. Szépíróként számos színpadi művet alkotott, amelyek közül a Minna von Barnhelm (1767) és az Emilia Galotti (1772) a legismertebbek, de írt mesét, verset, szépprózát is. A felvilágosodás szemléletének megfelelően a vallások értékének viszonylagosságáról és a vallási tolerancia fontosságáról fejtette ki a véleményét Nathan der Weise (1779) című drámai költeményében, esztétikai gondolatait pedig a Laokoon (1766) és a Hamburgische Dramaturgie (1768) című munkáiban foglalta össze. Szabadelvű vallásbölcselőként kezdeményezője volt a deizmus és a panteizmus létjogosultságáról kirobbanó, a német szellemi életet évtizedeken át izgalomban tartó Spinoza-vitának, publicisztikájában pedig a felvilágosodás ész-kultusza nevében a lutheránus ortodoxia teológiája ellen, a radikális racionális bibliakritika mellett foglalt állást. Nevéhez fűződik a modern bibliakritikai racionalizmus körüli vita kirobbantása is: 1774 és 1778 között ő adta közre Wolfenbütteli töredékek címen H. S. Reimarusnak a Biblia hitelességét és a szentírási szerzők jóhiszeműségét megkérdőjelező munkája néhány részletét. ( Lessing több művét magyarul is olvashatják: Laokoón Hamburgi dramaturgia. Fekete Sas Kiadó, Budapest, 1999, Minna von Barnhelm avagy A katonaszerencse. Nap Kiadó, Budapest, 2002.

18 A következőkben Babits értékelését olvashatja Lessing Hamburgi dramaturgiá -jának jelentőségéről. Ezt a leszámolást ejtette meg Lessing, alig egy év múlva, a Hamburgi dramaturgiá -ban. Azt mondják, ez a könyv tette szabaddá az utat az új dráma felé. Mindenesetre ez nyitott utat a költészet dinamikus felfogása felé. Csak természetes, hogy az új elmélet szerint a dráma látszott a legfontosabb műfajnak, minden műfajok királyának; s a cselekvés tűnt föl a dráma lényege gyanánt. Nem jelent-e már maga a dráma szó is cselekvést? Nem emlékszem, van-e szó erről a Hamburgi dramaturgiá -ban, amely különben nem rendszeres dramaturgia, hanem összefűzött színikritikák sorozata. De amiről folyton és főleg szó van benne: az a dráma megújhodásának szükségessége. Nemcsak a németeknek nincs drámájuk, mondja Lessing kereken és a köztudattal homlokegyenest ellenkezőleg, hanem a francia dráma sem igazi dráma. Nem a hármas egység a fontos az arisztotelészi szabályok közül, hanem a részvét és félelem, azaz a dráma dinamikus hatása. Ezt pedig az ész és szimmetria szabályai inkább akadályozzák, mint segítik. Az igazi mintakép eszerint nem a klasszicizáló ízlés szigorú törvényei alapján kimért Racine Corneille-féle tragédia. Hanem a szabálytalan, szertelen, minden törvény alól fölszabadult s minden klasszikus ízlésnek fittyet hányó, a shakespeare-i. Az új ízlés hajnala Shakespeare presztízsnek hajnalát jelentette. Akiben Voltaire még pallérozatlan félbarbárt látott. Shakespeare még modern és vitatott auktor volt (mintha nem is halt volna meg már másfél százada). De most egyszerre klasszikus lett. Legalább a német szellemek számára, akik az északi zsenihez vonzódtak. (Babits Mihály: Az európai irodalom története. Szépirodalmi, Budapest, oldal) * * * * *

19 Feladatok a Lessing dramaturgiája című tájékoztató szövegműhöz 1. Milyen tanulmányokat folytatott Lessing? 2. Milyen foglalkozásokat űzött Lessing élete során? 3. Sorolja fel Lessing legfontosabb drámáinak címét! 4. Vázolja röviden lexikonok, kézikönyvek segítségével a deizmus és a panteizmus fogalmát! 5. Milyen jellegű írásmű a Hamburgi dramaturgia? 6. Milyen műfaji (műnembeli) hierarchiaváltás következett be a Hamburgi dramaturgia szerint? 7. Miben jelöli meg Lessing a dráma lényegét? 8. Foglalja össze Lessing provokatív, kora közvéleményével szemben álló megállapításait! 9. Lessing szerint miben értette félre a francia klasszicizmus Arisztotelésznek a drámára vonatkozó poétikai alapelveit? 10. Ki az a nagy, reneszánsz szerző, akit újra felfedez Lessing? 11. Miben látja ennek a szerzőnek drámaírói erényeit? 12. Mi volt a felvilágosodás szerzőinek (pl. Voltaire) véleménye Shakespeare-ről? 13. Miért mondhatjuk, hogy Shakespeare a 18. század második felében kortárs szerzőként van jelen? 14. Gyűjtsön tényeket, adatokat a Babits-idézetből, amelyek igazolják Lessing dramaturgiájának a romantika irányába mutató vonásait! 15. Írjon rövid, esszészerű fogalmazást arról, miért állíthatta Szerb Antal, hogy a német preromantika már Lessinggel elkezdődött! * * * * *

20 A leglatinabb német költő Friedrich Schiller ( ) A címül emelt minősítés Szerb Antaltól való. Ő nevezte így a vérbeli és feltétlen színházi embert, a hétköznapokat nem ismerő, az élet tompaságát és kicsinyességét tudomásul nem vevő, szárnyas szavú német költőt, drámaírót és esztétát. Goethe olyan képet alkotott barátjáról, amely manapság is mértékül szolgál: Schiller minden művén a szabadság eszméje vonul keresztül, s ez az eszme más-más alakot vet fel, amint Schiller a maga kultúrájában továbbhaladt és maga is mássá vált. Ifjúságában a fizikai szabadság volt az, ami foglalkoztatta, és ami költészetében is lecsapódott, később az eszmei. Az irodalmi tudat együtt őrzi ma is Goethe és Schiller nevét. Barátok, megértő, segítő társak ők, a német és a világirodalom összetartozó, elválaszthatatlan alakjai. Goethe: maga a természetesség Schiller: a nehéz munka árán alkotó. Ez a fejezet elsősorban Schillerről szól, neki adózik, előtte tiszteleg. Ám kétségtelen, a szellemóriás, vagyis Goethe Schiller életében való jelenlétének felemlegetése nem kerülhető meg, hiszen számos irodalomtörténészt foglalkoztatta a rejtély megfejtése: párhuzamos vagy külön utakon járó e két német drámaköltő pályája? Johann Christoph Friedrich Schillernek a művészi fejlődéséről is hírt adó, itt fontosnak tartott életrajzi adatok közelebb hozzák a ma olvasójához azt a német költőt, aki a nagy latin szerzők hatására alkotta szabadságvágyó drámáit. A württembergi Marbachban 1759-ben született Schiller. Apja katona volt, Károly Jenő württembergi herceg szolgálatában állt felcserként. Az ifjú Schiller lelkésznek készült, ám a herceg parancsára az uralkodó stuttgarti akadémiáján jogot, majd orvostudományt tanult között. Az életrajzírói sosem hallgatták el, hogy a fiatalembert mennyire elkeserítették ezek az évek. Már katonaorvos volt, amikor 1782-ben előadták első darabját, a Haramiák (= Die Räuber ) címűt, amely a Sturm und Drang hívének mutatja a fiatal szerzőt. Szerb Antal ekképpen vélekedett a szerzőről és annak utolérhetetlen sikerű művéről. A fiatal Schiller még inkább a Sturm und Drang embere, mint Goethe; legkivált első darabjában, Die Räuber -ben ( Haramiák, 1781). Az egész Sturm und Drang a kamaszkori lelki alkat megrögzítése és elvvé tétele a Räuber pedig a kamaszság megdicsőülése. Minden serdülő fiúban, aki szenved az iskola és a szülői ház korlátjai miatt, benne él a Räuber, mint lehetőség; millió és millió fiú közül egynek, Schillernek sikerült is megírnia. Karl Moor, a nemeslelkű rablóvezér, minden Rózsa Sándor és Rinaldo Rinaldini őse, gonosztevő lesz, hogy megbüntesse a társadalmat, amelyben csalódnia kellett, és végül is önmagát pusztítja el ki nem akarta első ifjúságában megbüntetni a világot azzal, hogy tönkreteszi magát? A Räuber -ben annyi a groteszk, suta, elnagyolt, szertelen kamaszosság, hogy nem is érdemes rámutatni mégis zseniális. Ez az a mű, amelyet minden Sturm und Drang, majd később minden romantika és még