Doktori disszertáció tézisei. Ďurkovič Éva. A Győr-Ménfőcsanak lelőhelyen feltárt kora vaskori település

Átírás

1 Doktori disszertáció tézisei Ďurkovič Éva A Kárpát-medence északnyugati részének településszerkezete a kora vaskor középső és kései szakaszában A Győr-Ménfőcsanak lelőhelyen feltárt kora vaskori település Budapest 2016

2 Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Ďurkovič Éva A KÁRPÁT-MEDENCE ÉSZAKNYUGATI RÉSZÉNEK TELEPÜLÉSSZERKEZETE A KORA VASKOR KÖZÉPSŐ ÉS KÉSEI SZAKASZÁBAN A Győr Ménfőcsanak lelőhelyen feltárt kora vaskori település Doktori disszertáció tézisei Témavezető: Dr. Szabó Miklós MHAS, professor emeritus Történelemtudományok Doktori Iskola Vezetője: Székely Gábor DSc., egyetemi tanár Régészet Doktori Program Vezetője: Borhy László DSc., intézetvezető, egyetemi tanár Budapest,

3 A disszertáció témája és célkitűzései A disszertáció a Kárpát-medence északnyugati területének kora vaskori időszakával, annak településeivel foglalkozik. Célja elsősorban az elérhető információk összegyűjtése volt, majd az adatok kiértékelése különböző szempontok alapján. A gyűjtés egy kisebb földrajzi egységre, a Kisalföldre terjedt ki, amelynek mind Magyarország mind Szlovákia területére eső részét érintette (tehát a szlovákiai Podunajská nížina elnevezésű régiót, Magyarországon pedig Győr-Moson-Sopron megyét). Patek Erzsébet 1993-ban közölt összefoglalása óta a Dunántúl kora vaskori leletanyagát nagyobb kiterjedésű területen egy kutató sem vizsgálta. A forrásanyag folyamatosan gyarapodása, tehát időszerű tette e gyűjtés elvégézését. A kora vaskor kutatásában a gazdag és kivételes leletanyagot hozó halomsírok és magaslati települések mellett az egyszerű, ún. nyitott vagy síktelepek kutatása háttérbe szorult. A régióban élt kora vaskori Hallstatt-kultúra népességének mindennapjai kevéssé voltak ismertek, vizsgálhatók. A szakdolgozat keretében elvégzett adatgyűjtés alátámasztotta e régió intenzív kora vaskori betelepültségét. A településkép felvázolása során számos kérdés merült fel, amelynek megválaszolásához egy nagyobb anyagra épülő adatbázisra volt szükség. A disszertáció leglényegesebb eleme a lelőhelyek környezetének, elhelyezkedésének vizsgálata, kiterjedésük, jellegük, régészeti jelenségeik és leletanyaguk jellemzése volt. A lelőhelyek kapcsolatai, így a telepek, temetők viszonya, időrendjük és kulturális elemeik a munka egy további, már szélesebb kitekintést igénylő fázisát jelentik. Számos újabb kérdés körvonalazódott, amelynek megválaszolása újabb kutatásra ad módot. A forrásanyag minősége jelentős mértékben befolyásolta az eredményeket. A múzeumok, adattárak és a szakirodalmi adatokon túl, maga a leletanyag néhány kérdéskörben szűk kereteket szabott. 3

4 I. A disszertáció módszere és felépítése A disszertáció adatai több forrásból származnak. Kiindulópontját a szakdolgozat keretében elkészített kataszter jelentette. A lelőhelyek a régészeti szakirodalomból, az egyes megyei múzeumok adattári dokumentációjából ismertek. Továbbá a megyei múzeumokban, intézményekben dolgozó kollégák kutatásai révén váltak ismertté (mint pl. Takács Károly, Figler András, Losonczi Máté). Az ELTE-BTK Régészettudományi Intézetének kutatási projektje, amelyet Dr. Czajlik Zoltán vezetett, szintén lehetővé tette a forrásanyag bővítését. A projekt keretében Győr-Moson-Sopron megyében terepbejárásokat folytattunk. A disszertáció egy sarkalatos pontja a Győr-Ménfőcsanakon közt feltárt kora vaskori település leletanyagának feldolgozása volt, amelyet az egykori MNM-NÖK szombathelyi régió csoportja végezett Ilon Gábor vezetésével. A kutatás módszertana ezáltal sokrétűként jellemezhető. Az adott terület adatainak rendezése, feldolgozása és elemzése mellett, egy nagyobb leletegyüttes módszeres feldolgozására, kiértékelésére volt szükség. A disszertáció első fejezete a kutatott terület és Győr-Ménfőcsanak lelőhely általános bemutatásával foglalkozik. Alapvető fontosságú a földrajzi környezet ismerete (1.1), valamint a kora vaskorra irányuló, eddig megvalósult kutatások bemutatása (1.2). A munka második fejezete a kutatómunka szempontjából lényeges módszertani (2.2), valamint a forrásanyag mennyiségének és minőségének kérdéseit tárgyalja (2.1 és 2.3). Az adott korszak, vagyis a kora vaskor tekintetében lényeges volt a kutatás jelen állásán belül felvázolni azokat a kérdéseket, témákat, amelyek a disszertáció kapcsán érintettek voltak. Mind a terminológia mind a fogalmak definiálásának kérdése valamennyi korszak és téma tekintetében lényeges egy közérthető, következetes munka szempontjából (3.1). A kora vaskor kutatásának fontos kérdésköre a kronológia. Az érintett területre vonatkozó kutatások szerteágazóak, esetenként eltérőek, így azokra szükséges volt egy külön alfejezetben kitérni (3.2). A disszertáció negyedik fejezete a katalógusban szereplő lelőhelyek régészeti jelenségeinek elemzését tárgyalja. A forrásanyagnak csupán kisebb része volt vizsgálható, mivel a lelőhelyek 58 százaléka felszíni leletként, vagy szórványként került elő. Az egyes alfejezetek a településeket alkotó jelenséges típusait mutatják be. A jelenségek típusainak meghatározása elsősorban az ismert analógiákon, továbbá a szerkezeti elemek, feltételezhető funkciók 4

5 rekonstruálásán alapult. A Győr-ménfőcsanaki településen megfigyelt objektumtípusok jelentették e felosztás alapját. A gazdasági-, vagy lakóépületként értelmezhető, főként földbemélyített gödrű jelenségek (4.1), a különböző funkciókat ellátó telepgödrök mint tárolás, kézműves tevékenység, áldozati szertartások (4.2), a kutak (4.3), árkok (4.5), tűzhelyek és kemencék (4.4) közel valamennyi a kora vaskori telepen megtalálható volt. A Győr-Ménfőcsanakon közt feltárt kora vaskori település már jól ismert, polikulturális lelőhely. Jelentőségére a korábban feltárt, részben közölt együttesek is felhívták a kutatás figyelmét. A lelőhely tervezett monografikus közlése sajnos nem valósulhatott meg, azonban a volt MNM-NÖK szombathelyi csoportja segítségének köszönhetően a Győrménfőcsanaki kora vaskori telep feldolgozása a disszertáció egyik alapvető eleme lett (4, 5. fejezet). A negyedik fejezetben a kora vaskori síktelepek jelenségeinek jellemzése a ménfőcsanaki objektumok besorolásából és értékeléséből indult ki. Az ötödik fejezet a leletegyüttes anyagi kultúráját dolgozta fel. A kora vaskori lelőhelyek általános jelensége régiónkban, hogy anyagi kultúrájának legnagyobb hányadát az agyagból készített tárgyak, elsősorban a használati kerámia képviseli. A győr-ménfőcsanaki együttes szintén ezt a gyakorlatot erősítette. A leletanyag kiértékelése az általános feldolgozási módszereknek megfelelően a leletek anyaga alapján történt. A kerámiát kiértékelő alfejezet (5.1), tekintve, hogy a legnagyobb számú leletet képviseli e csoport, további alfejezetekre tagolódott az egyes edénytípusoknak megfelelően. A kora vaskori kerámia tipológiai felosztása, az egyes típusok megnevezése a szakirodalomban már használt terminológiát követte. Mivel a kutatók által használt tipológia elég sokrétű, a lehető legegyszerűbb és a gyakorlati céloknak megfelelő kategóriákat használtam. A megmunkált fém (5.2), csont (5.3) és kő (5.3) alapanyagú leletek száma ugyan jóval kisebb, jelentőségük azonban a népesség életének, s számos kutatási kérdésnek a szempontjából hasonlóan számottevő. A településen előkerült archaeobotanikai és archaeozoológiai leletek kiértékelése önnáló publikáció keretében kerül közlésre. A disszertáció hatodik fejezete a kutatás leglényegesebb eredményeit tárgyalta. A síktelepülések és magaslati települések megkülönböztetése révén kézenfekvő volt a rájuk vonatkozó megfigyeléseket, kutatásokat külön alfejezetként tárgyalni. A kora vaskori települések többsége az alföldi régióban helyezkedett el, így az azokat érintő 6.1. alfejezet egyben a kutató munka egy nagyobb részének összegzését jelenti. Természeti környezetük és adottságaik által a magaslati telepek külön csoportként voltak értékelhetők (6.2 fejezet). Mind a magaslati mind a síktelepek jellemzése hasonló szempontok alapján történt. A 6.3. alfejezet a Kisalföld településszerkezetét a települések egymáshoz való viszonya szempontjából 5

6 tekintette át, a síktelepek, a síktelepek és magaslati telepek, valamint a telepek és temetők kapcsolatának kutatását foglalta össze. Ugyanitt kapott helyet a hagyományosan elterjedt hierarchikus településrendszer kérdése. A kutató munka utolsó fejezetében a kora vaskor időrendjének problémaköre került tárgyalásra. A természettudományos módszerek az abszolút dátumok meghatározásában egyelőre térségünkben elég kevés támpontot adtak, így a munka részben a külföldön elért eredmények felhasználására támaszkodott. A kutatásban használt relatív kronológiai felosztások sokrétűsége szükségessé tette azok áttekintését, illetve a disszertációban használt felosztás definiálást (7.1. alfejezet). A Győr-Ménfőcsanakon feltárt kora vaskori leletegyüttes a kronológia szempontjából is fontos támpontot jelentett e kutatás számára (7.2. alfejezet). A kilenc jelenségből származó minták C14 vizsgálata újabb adatokkal bővítette a terület abszolút kronológiai adatbázisát, míg az anyagi kultúra vizsgálata a relatív kronológiai besorolást tette lehetővé. A lelőhelyek katalógusa a disszertáció utolsó fejeztét alkotta (8). A tömören leírt lelőhelyjellemzések csupán a legfontosabb adatok tartalmazták (mint elnevezés, jelleg, kutatás, jelenségek, publikáció, keltezés), a teljes adatbázis részletei, adatai (jelenleg táblázatos formában) a megfelelő szempontok alapján kerültek bemutatásra (melléklet: táblázatok). A munka terjedelme szükségessé tette a táblázatokba rendezett képanyag külön kötetté szerkesztését. A Győr-ménfőcsanaki leletanyag katalógusa, hasonló okból, CD mellékletként csatolva kapott helyet. II. A disszertáció főbb eredményei A kora vaskori lelőhelyek adatbázisának létrehozása a Kisalföld térségében a disszertáció alapvető jelentőségének mondható. A kora vaskor kérdéseinek vizsgálatához nyújt kiindulópontot. Az egyelőre ugyan még nem teljesen kiforrt és természetesen folyamatosan bővülő adatbázis a lelőhely pontos megnevezését, annak jellegét, koordinátáit (a megfelelő térképszámmal), a kutatás módját, a kutatás történetét, az ismert jelenségeket és leletanyagot, a feltárt együttesek elhelyezését, a leletanyag keltezését és bolygatottságára vonatkozó 6

7 adatokat tartalmazza. A lelőhelyek Magyarország területén az HD72/EOV, Szlovákia területén az S-JTSK koordinátarendszerben kerültek térképre. A kutatás eredményeként, több fejezetre tagolva a térségben ismert kora vaskori települések jellemezhetők voltak. A síktelepek és magaslati telepek megkülönböztetése általánosan ismert. A telepek környezetének vizsgálata a disszertáció lényeges eleme. A síktelepeket elsősorban a vízforrás (patak, folyó), a mezőgazdálkodásra és állattartásra alkalmas területek közelsége jellemezte. Néhány feltárt és vizsgált lelőhelynek köszönhetően, mint esetünkben Győr-Ménfőcsanak, a lelőhelyek környzetéről egész pontos képet kaphatunk. A talajtakaró, a növény- és állatvilág megismerése fontos adaléka a korszak kutatásának. Fontos eredmény például, hogy a mezőgazdaság és állattartás mellett a vadászat és a halászat is jelentős tevékenységnek számított. A megművelt területek mellett kisebb ligetek helyezkedtek el a telepek közelében. A magaslati telepek környezetük természetes adottságai által sokkal zártabb egységet alkottak, ugyanakkor az alapvető létfenntartáshoz szükséges elemek elérhetők voltak (lásd például az ivánkai kutakat, a dévényi vagy a szomolányi ciszternát). Környzetük, elhelyezkedésük a védelem, valamint a kereskedelem szempontjából játszott fontos szerepet. Itt elegendő a Soproni-Várhely vonalán haladó Borostyánkő-útra, vagy a Pozsony lábánál fekvő Duna-szorosra utalni. A magaslati és síktelep jellemzésénél egyaránt lényeges volt a kiterjedés vizsgálata. A gyűjtésben szereplő lelőhelyek esetében megfigyelhető volt a síktelep horizontális fejlődése, amint azt az analógiák körében ismerjük. A magaslati telepek kiterjedését a természeti környezet határozta meg. Ugyanakkor a magaslatok lábánál feltárt telepek felvetették értelmezésük kérdését, például Pozsony és Sopron kapcsán. Feltehetően ezek a kisebb teleprészletek a magaslati telepek alsóváraként működtek. A kutatás jelen állása alapján a magaslati telepek erődítéseinek kérdése gyakran megválaszolatlan marad. Ahogy a kutatók Wien-Leopoldsberg esetében megállapították, a korábban épült erődítések a kora vaskorban elveszítették jelentőségüket. A telepek belső szerkezetét tekintve szintén megfigyelhetők a földrajzi adottságok által okozott különbségek, amelyek arra utalnak, hogy a kora vaskori népesség a környezetével összhangban alakította ki életterét. A magaslati telepeken gyakran megfigyelhető a teraszok kialakítása (pl. Prašník-Tlstá hora). A síktelepeknél a vízforrás (patak) melletti vonulatok magasabb partjai mutattak intenzívebb kihasználtságot. A telepeken belül feltételezhető 7

8 a terület funkcionális felosztása. A szomolányi tűzhelyek csoportja, vagy a ciszternák, illetve a síktelepeken megfigyelt gödörcsoportok (Győr-Ménfőcsanak, Letenye, Koroncó) arra engedtek következtetni, hogy azokat a telep teljes lakossága (vagy nagyobb csoportja) használta. A feltárt régészeti jelenségek elrendeződése ugyan szabálytalan volt, azonban az objektumok közti nagyobb, üresen hagyott területek a gazdálkodás, kézművesség számára megfelelő teret biztosíthattak. A jelenségek tulajdonságai és elrendeződése kisebb háztartási egységek körvonálazását is lehetővé tették a régészetileg feltárt lelőhelyek esetében (Győr- Ménfőcsanak, Szomolány, Sereď). A kora vaskori telepek jelenségeit a vizsgált régióban többségében a földbemélyített gödrű objektumok képviselték. A késő bronzkorban jellemző, oszlopszerekzetes, földfölé emelt épületekkel szemben a kora vaskorban a kisebb alapterületű, földbemélyített gödörrel kialakított, de a föld fölé emelt felépítménnyel rendelkező épületek jellemezték. Oszlopszerkezetük esetenként megfigyelhető volt, azonban egységes, szabályos típusuk nem határozható meg. A Győr-Ménfőcsanakon feltárt kora vaskori település jelenségei reprezentatív módon mutatták be a térségben ismert kora vaskori telepeket. A feltehetően lakóházként is szolgáló, nagyobb alapterületű, földbemélyített épületek mellett, számos telepgödör, árok, oszlophely és néhány tűzhely került feltárásra. A Pozsonyivánkán feltárt kutak, a Pusztafödémesen ismert áldozati gödör további információkkal bővítette ismereteinket. A nyugati Hallstatt-körben továbbra is gyakran előforduló oszlopszerkezetes épületek nyomait térségünkben Sopron-Krautacker és Sereď-Mačianské vršky lelőhelyeken találhatjuk meg. Az egyes objektumok funkciójának meghatározására szerekezetük és leletanyaguk alapján volt mód, természetesen nem minden esetben. Győr-Ménfőcsanakon szerkezete alapján például agyagkinyerő helyként volt értékelhető néhány gödörkomplexum, amelyhez hasonlóak Pozsonydúbravkán is előkerültek. Az objektumok aljának hosszában megfigyelt árkokat szövőszék nyomaiként értékelték például Sopron-Krautacker, Dunaluzsna, vagy szintén Győr-Ménfőcsanak esetében, amely feltételezést az objektumokban előkerült hálónehezékek és orsógombok támasztottak alá. A kora vaskori települések jellemzése mellett a települések egymáshoz való kapcsolatának megfigyelése a disszertáció lényeges pontja volt. A felszíni kutatások, korai gyűjtőmunkák, kiegészülve a kisebb és nagyobb régészeti feltárásokkal a terület intenzív lakottságát mutatták. Az egymás közelében elhelyezkedő kisebb teleprészletek felvetik annak 8

9 lehetőségét, hogy a későbbi korszakokból ismert, kisebb tanyaszerű telepek létével is számoljunk, amelyek megélhetését elsősorban az állattartás és a mezőgazdálkodás jelentette. A magaslati telepek, az intenzíven betelepült nagyobb kiterjedésű telepek egyértelműen a nagyobb központok meglétére utaltak. Minden bizonnyal a magaslati telepek olyan funkciókkal is rendelkeztek, amelyeknek a síktelepek lakossága ugyan résztvevője volt, de nem szervezője, vagy vezetője (pl. kereskedelem?). A kutatás jelen állása egyelőre nem tette lehetővé a kora vaskori társadalom szerveződésének rekonstrukcióját. A települések mellett elhelyezkedő temetők több esetben ismertek ugyan, azonban kevés esetben kutatottak (Sopron-Burgstall, Fertőrákos). Az ausztriai és morva területen feltárt lelőhelyek, valamint a várhelyi, a dunaluzsnai, a cseklészi temtekezések arra utalnak, hogy a kora vaskori temetők a településektől elkülönülve, azok mellett helyezkedtek el. A jövőben számos fontos kérdés megválaszolását segítheti az ismert telepek temetőinek kutatása, feltárása. A kora vaskori kronológia feltehetően az egyik legfontosabb volna e kérdések körében. A disszertáció a kora vaskori időrend tekintetében főként a Győr-Ménfőcsanakon feltárt telep kirétékelésével hozott újabb eredményeket. Az elvégzett C14 vizsgálatok a kora vaskori abszolút kronológia bázisát újabb adatokkal gyarapították, míg a jelenségek leletanyagának kronotipológiai vizsgálata a korszak relatív kronológiája szempontjából volt számottevő. A kora vaskori síktelepüléseket elsősorban az ún. házikerámia jellemezte, amelynek edénytípusai hosszú időszakon át voltak használatban, így a kronológia szempontjából kicsi az információ-értékük. A díszítés, egy egy forma fejlődése, új elemek megjelenése (grafit mint soványítóanyag, korongolás), némi támpontot jelentett a korszakok meghatározásánál. A fémleletek alacsony száma a térség valamennyi kora vaskori síktelepén megfigyelhető volt. A Győr-Ménfőcsanakon feltárt telep a leletanyag elemzése alapján a kora vaskor teljes szakaszában lakott volt. A jelenségek bolygatottságát azonban ez esetben is szem előtt kellett tartani. A kora vaskor végét lezáró Ha D/Lt A fázis zárt együttesekben volt megfigyelhető. A leletegyüttes feldolgozása arra engedett következtetni, hogy egy biztosabb kronológiai besoroláshoz további feltárt leletegyüttesek, a temetők és telepek kapcsolatának vizsgálata szükséges. A szomszédos régiókkal való kapcsolatok vizsgálata (Vekerzug-kultúra, dél dunántúli kora vaskori leletegyüttesek, dél és kelet alpi csoportok) a jövőben hasonlóképpen szükséges mind a kronológia mind a kulturális kérdések szempontjából. 9

10 III. A szerző publikációi a disszertáció témakörében Újabb adadtok a Kisalföld kora vaskori településszerkezetéhez. Arrabona 45/1., 2007, Győr, Légi fényképezéses régészeti kutatások Magyarországon 2007-ben. Régészeti kutatások Magyarországon 2007, Budapest 2008, A Kislaföld kora vaskori kapcsolatainak kérdése néhány fibulatípus tükrében. Mómosz, VI. Őskoros konferencia kötete, Kőszeg 2009, Kora vaskori topográfiai kutatások a Kislaföldön. Ősrégészeti levelek 11. évfolyam, 2009, Budapest 2010, Kora vaskori temető Fertőrákos-Kőhidai dűlőn. Communicationes Archaeologicae Hungariae 2009, Budapest, 2009, Weaving-related finds from the Early Iron Age settlement at Győr Ménfőcsanak (Hungary). In: Szathmári, I., Ilon, G. (ed.): An der Grenze der Bronze- und Eisenzeit. Festschrift für T. Kemenczei. Budapest, 2015 (mit Bibliographie von T. Kemenczei), Structure of the Early Iron Age Settlement Excavated at Győr-Ménfőcsanak. In: L. Borhy (red.), Studia archaeologica Nicolae Szabó LXXV annos nato dedicata. Budapest, 2015, Topografické poznatky o mikroregiónoch v okolí dnešnej Bratislavy a Šoprone v staršej dobe železnej. In: J. Bartík (ed.), Zborník na pamiatku Jozefa Paulíka. ZSNM S9, Bratislava, 2015,