Szabad Gondolat szeptember 6/3 AZ ANTROPOZÓFIA, Antropozófia. Politika. Pedagógia. Gyógyászat. Technika. Melléklet

Átírás

1 Szabad Gondolat AZ ANTROPOZÓFIA, NEVELÉSMÛVÉSZET ÉS SZOCIÁLIS ÉLET FOLYÓIRATA Antropozófia Kálmán István: Az antropozófia és a hazugság nem viselik el egymást Politika Thomas Meyer: "Korunk alapjában hazug természetû " Pedagógia Lothar Vogel: Embertan a Waldorf iskola tantervében Gyógyászat Dr. Olaf Koob: A fájdalomról Technika Paul Emberson: A klónozásról és az elvesztett hierarchiáról II. rész A nemzés Melléklet A PLATÓN-LÉLEK A TÖRTÉNELEMBEN I. Eugen Kolisko november 8-án tartott elõadása szeptember 6/3

2 TARTALOMJEGYZÉK ANTROPOZÓFIA Kálmán István: Az antropozófia és a hazugság nem viselik el egymást 1 Kádas Ágnes: Tájkép csata után - Válasz Dr. Szilágyi Péter cikkére 5 Frisch Mihály: A szellemi harc törvényszerûségei 6 Papp Lajos: Egy zenei hallással rendelkezõ olvasó tanulmánya 7 Kálmán István: Egy szabad kezdeményezésbõl keletkezett intézmény 10 Christian Ammon: Álom a Steiner-iskolák tandíjtól független pénzforrásáról 11 Tóth Márk: A "Váradi-jelenség", avagy mi is az a szellemtudomány? 13 POLITIKA Noam Chomsky: A propaganda látványos sikerérõl 19 Free Lance /Frank Geerk/: Egy hang a világ helyzetérõl 21 Thomas Meyer: "Korunk alapjában hazug természetû " 22 Gondolatok a világ jelenlegi helyzetérõl 22 Gerd Weidenhausen: A Bush család háborúi (Könyvrecenzió) 25 Laurence Oliphant: Egy angol utazó kalandja Athénban 27 PEDAGÓGIA Lothar Vogel: Embertan a Waldorf iskola tantervében 29 Ertsey Attila: Terminátor 33 Szilágyi Márta: Emlék-képek júniusából 34 GYÓGYÁSZAT Dr. Olaf Koob: A fájdalomról 36 TECHNIKA Paul Emberson: A klónozásról és az elvesztett hierarchiáról II. rész A nemzés 38 OLVASÓI LEVELEK 47 HÍREK, HIRDETÉSEK 48 WALDORF INTÉZMÉNYEK CÍMJEGYZÉKE 51 SZABAD GONDOLAT Az antropozófia, nevelésmûvészet és szociális élet folyóirata Szerkesztõbizottság: Buella Mónika, Ertsey Attila, Frisch Mihály, Galántai Ágnes, Kampis Miklós, Kádas Ágnes, Kálmán István, Tóth Márk, Z. Tóth Csaba Kiadja: Ita Wegman Alapítvány Felelõs kiadó: Frisch Mihály Felelõs szerkesztõ: Buella Mónika Borító és tördelés: HÉT-fõ bt. MLA Készült: Acorn Nyomda ISSN Olvasói levelek, hirdetések, információ: a szerkesztõség, illetve az Ita Wegman Alapítvány címére lehet beküldeni 1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41., Tel: Honlap: info@szabadgondolat.hu Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg. Elõfizethetõ az alapítványnál.

3 ANTROPOZÓFIA Szerkesztõségi megjegyzés Talán szokatlannak tûnik, hogy egy másik lapban (Új Impulzus) megjelent cikkre válaszként saját lapunkban négy írást is megjelentetünk. Szükségesnek tartjuk ezen véleményeknek helyt adni, mert a nevezett cikk az Antropozófiai Társaság lapjában jelent meg, a Társaság vezetõje írta, ez pedig súlyt, jelentõséget ad a leírtaknak. A leírtak pedig sajnos nem felelnek meg a tényeknek. Egy idea megközelítése sokféle lehet, egyéni vélemények alakulhatnak ki, a tények azonban (amelyek mint tudjuk, makacsak) csak egyféle módon közelíthetõk meg hazugság nélkül. Kálmán István AZ ANTROPOZÓFIA ÉS A HAZUGSÁG NEM VISELIK EL EGYMÁST Dr. Szilágyi Péter problémái az Ita Wegman Alapítvánnyal Szilágyi Péter az Új Impulzusban megjelent Problémák az Antropozófiai Társaságban és a mozgalomban címû írásában számos nyílt és burkolt kijelentést tett az Ita Wegman Alapítványról, az alapítvány munkatársairól. Íme: Az Ita Wegman Alapítvány szószólói már a Magyar Antropozófiai Társaság megalakulásakor is azt hangoztatták, hogy nem kívánnak egy olyan társaság vezetésében részt venni, amely nem számolt el a saját múltjával, azóta említették azt is, hogy a társaság jelenlegi vezetõi a múltat illetõen amnéziában szenvednek, továbbá még az is felmerült, hogy milyen jogcímen tartjuk Rudolf Steiner képét a társaság helyiségének falán. A valóság az, hogy a Magyar Antropozófiai Társaság megalakulásakor az Ita Wegman Alapítvány még nem is létezett. Két évvel késõbb alakult meg (alapítók: WALA Heilmittel GmbH, BIOKÖR Kft és Karl Kossmann német állampolgár). Ezt Szilágyi Péter nagyon jól tudja, mert õ készítette el az alapító okiratot. Az Ita Wegman Alapítványnak nem voltak és nincsenek szószólói. Az alapítványt megalakulásakor háromtagú, jelenleg öttagú kuratórium irányítja (a kuratórium elnöke Frisch Mihály, tagok: Kádas Ágnes, Kálmán István, Karl Kossmann és Stráma Éva). Szilágyi Péter kijelentése tehát nem tévedés, hanem objektív hazugság. Thomas Meyer gyûlöli az Antropozófiai Társaságot. Miért? Egyedül õ és néhány társa az, aki képviseli a valódi antropozófiai gondolkodást? A valóság az, hogy ezeknek az uraknak Németországban és Svájcban is igen kevés követõjük van, ezért tágabb körökben, pl. Magyarországon is keresnek híveket. Meg is találják azok között, akiknek a dornachi társasággal semmilyen különösen személyes kapcsolatuk nincs, ellenérzéseik azonban vannak. Szilágyi Péter itt burkoltan utal személyekre, akiket nem nevez meg. Az Ita Wegman 1

4 Alapítvány és a Kós Károly Egyesülés által szervezett évi szeminárium egyik meghívott elõadója volt Thomas Meyer, aki hatalmas áttekintést nyújtó elõadásokat tartott a Szabad Gondolatok Házában. A Szabad Gondolat folyóirat, melynek kiadója az Ita Wegman Alapítvány, és amelyet kilenctagú független szerkesztõ bizottság szerkeszt, rendszeresen jelentetett meg írásokat Thomas Meyertõl. Miért? Mert a szerkesztõ bizottság úgy gondolja, hogy Thomas Meyer írásait érdemes a magyar olvasókkal megismertetni. Hogy az olvasó egyetért-e az írások tartalmával vagy sem, az az olvasókra van bízva. Az Ita Wegman Alapítvány szóvivõi a Szabad Gondolat címû folyóirat márciusi számában közzétettek egy állásfoglalást, amelyben a dornachi társaság XII. 29-i rendkívüli közgyûlésének határozatát Rudolf Steinerrel szembeni árulásnak tekintik, mert ezzel megakadályozták, hogy az antropozófiai mozgalom és az Antropozófiai Társaság Steiner elhatározásának megfelelõen egyesüljön. ( ) Az állásfoglalás nem az Ita Wegman Alapítvány szóvivõinek, hanem Kádas Ágnesnek, Frisch Mihálynak és Kálmán Istvánnak a személyes állásfoglalása. Bárkinek joga van a fenti kérdésben állást foglalni, ha a lelkiismerete ezt kívánja, akkor is, ha tagja az Antropozófiai Társaságnak, és ha állásfoglalásával kisebbségben marad is. Hogy Szilágyi Péter az állásfoglalást sommásnak, zavarosnak, félreérthetõnek tartja, az nem biztos, hogy az állásfoglalás szövegébõl adódik. De mindenképpen sommás vélemény az, hogy amit a Magyar Antropozófiai Társaság vezetõje zavarosnak, félreérthetõnek gondol, azt magyaros gesztusnak tekinti. Kérdés: az Ita Wegman Alapítvány említett állásfoglalásának egyik aláírója Szabad Fõiskolájuk címû könyvében a Levél a hallgatókhoz szóló írásában miért tartja szükségesnek megemlíteni, hogy tagja az Általános Antropozófiai Társaságnak, sõt a Szellemtudományi (Szabad, kiegészítés K.I.) Fõiskolának is? A szövegkörnyezetbõl úgy tûnik, ezzel a hivatkozással hitelesíti saját valódi antropozófus mivoltát. Ezzel szemben a tény az, hogy évtizedek óta nem vesz részt sem a társaság, sem a Klasse munkájában. Ugyanõ írja a Levél a tanári konferenciához cím alatt: Amikor ma egy antropozófus a szellemi világról beszél, akkor többnyire hazudik. Vajon miért kellett a Szellemtudományi Fõiskolai tagságára hivatkoznia, ahol csak a szellemi világról van szó? A Szabad Fõiskolát a Kós Károly Egyesülés és az Ita Wegman Alapítvány közösen mûködtette. A kérdésre amely önmagáért beszél a válasz megtalálható a keretben közölt két levél teljes szövegében. Ha egy összefüggésbõl egy mondatot kiemelünk, akkor annak valóban adhatunk az eredetivel ellentétes értelmet is. Magyarországon a hármas tagozódás eszméjét az Ita Wegman Alapítvány képviseli a legerõteljesebben. Ez megjelent programként az Alapítvány közötti szabad fõiskolai tematikájában. Az ezt lezáró és összegzõ igen színvonalas könyvben található egy memorandum, amelynek végkövetkeztetése: Felhívunk ezért minden európait, hogy kezdeményezzenek szerte Európában kerek asztalokat, melyeknél a szabadság, egyenlõség, testvériség megvalósításának lehetõségeit keresve lerakhatjuk az alapjait egy új Európának, mely a világ gyógyulásának esélyét hordozza. Ebbõl azt gondolhatnánk, hogy a legfontosabb a kerekasztal, hármas tagozódás eszméjérõl való beszélgetések kezdeményezése, esetleg valamilyen organizációnak a megszervezése stb. Ez lenne tehát a gyógymód? Csak ez? Megint egy kiragadott mondat a fõiskola hallgatóinak vizsgafeladatként elkészített memorandumából Akik ebben az írásban magukra ismernek, azoktól õszintén kérem elnézésüket, nem akartam megbántani õket, semmilyen indulat nem vezérelt, magatartásuk és gondolkodásuk indítékait még meg is tudom érteni. Igyekezetem kizárólag a dolgok tisztázására irányult, arra, hogy kíséreljük meg látni és megérteni egymást. Engem most nemes indulat vezérelt. Tudom, hogy akinek ez az írás szól, az meg fog sértõdni, de nem kérek elnézést. Én is igyekeztem a dolgok tisztázásához hozzájárulni, mert úgy gondolom, hogy az antropozófia és a nyílt vagy burkolt hazugságok nem viselik el egymást. 2

5 Levél a hallgatókhoz Azok a látens, ki-nem-mondott vagy félig-kimondott gondolatok és érzések késztettek ennek a levélnek a megírására, melyekkel a hallgatók egy talán legnagyobb része próbál dûlõre jutni: hogy van az, hogy a fõiskola tanárai deklarálták, hogy az egész fõiskolai munka forrása az antropozófiailag orientált szellemtudomány, magáról az antropozófiáról azonban mégsem hajlandók beszélni? Hogyan juthatok el én magam ehhez a forráshoz, ha az életet meg akarom érteni? Makovecz Imre mondta nemrég: aki az antropozófiát mint mai életünk forrását megérti, az többé nem az antropozófiáról beszél, hanem az életrõl. Valaki nagyon sarkítva így fogalmazott: igen, lehet az antropozófiáról dogmatikusan is beszélni, de úgy látszik, van egy élet-doktrína is Ezzel a levéllel nem a kérdés megválaszolásához, hanem csak világos megfogalmazásához szeretnék hozzájárulni. Akik eddig a szabad fõiskolán elõadásokat tartottak, valamennyien foglalkoztak antropozófiával, megismerkedtek szellemtudományos mûvekkel, hallgattak antropozófiai témájú elõadásokat, sõt, legtöbben éveken keresztül részt vettek antropozófiai csoportmunkákban is. Én magam tagja vagyok az Általános Antropozófiai Társaságnak és a Szellemtudományi Szabad Fõiskolának is. A magam de talán a többi elõadók nevében is, paradox módon úgy is fogalmazhatnék, hogy az elmúlt év során mindig az antropozófiáról beszéltem, de úgy is, hogy eszem ágában sincs antropozófiáról beszélni. Ami engem a fõiskolai munkában nagyon erõsen motivál, az az, hogy tudom: a generációs kontinuitás mellett, ami az emberi faj fennmaradását biztosítja, létezik egy szellemi folytonosság, amely a generációk találkozásában individuálisan tarttatik fenn. Vagy ha nem, akkor a szellem nem talál földi otthonra, és az emberiség barbarizálódik, visszasüllyed az állati létbe. Számomra nagyon fontos az, hogy kikkel találkozom, például itt a fõiskolán. Egyáltalán: tudunk-e találkozni? Tudunk-e szellemi tapasztalatainkról beszélgetni, vagy csak locsogunk? Ha tudunk beszélgetni, akkor hamar kiderül, hogy nem intellektuális tudásra és megértésre vágyunk, hanem elementáris megismerésekre, melyeket az emberi élet legmélyebb forrásából akarunk felszínre hozni. Individuumok akarunk lenni, és visszautasítunk mindent, ami személyes gondolkodásunkban, érzéseinkben, akaratunkban korlátoz. Mivel ezt sokszor nem tudjuk megfogalmazni, elégedetlenségünkkel hozzuk kifejezésre. Szociális kapcsolatokra törekszünk, de a hagyományos kapcsolatokban ezt nem találjuk. Kétségbeesve próbáljuk személyes karakterünket megõrizni, de rá kell jönnünk arra, hogy életünket kint és bent alapjaiban kell megváltoztatni. Ehhez azonban új gondolatokra, új eszmékre van szükségünk, mely eszméket a számunkra érzékelhetõ és intellektuálisan megérthetõ világban nem találhatjuk meg. Eszméket csak a szellemi világból meríthetünk, melynek kapui a századforduló óta nyitva állnak a keresõ lelkek számára. De csak azok számára, akik nem riadnak vissza az élet küzdelmeitõl! A szellem nem tûnt el a világból, csak a szellemért való lelkesedés. A szellemet eszmét ma csak az individuális akarat képes megragadni és ideállá tenni, hogy a szellemtelenné vált világot a saját képére formálja. Az ideálért való lelkesedésben tudjuk egymást megtalálni, az egymás iránti érdeklõdést, szeretetet felgyújtani az egymás elleni küzdelem helyett, amit a pénz vezérel. Ilyen közös ideálokból született meg a Kós Károly Egyesülés és a Szabad Fõiskola is, melyet együtt akarunk megvalósítani. Hogy munkájuk során a tanárok hogyan törekedtek az antropozófiáról mint forrásról és életrõl beszélni, az a tanári konferenciához írott levelemben olvasható. 3

6 Levél a tanári konferenciához, július 17. Számosan beszélnek ma az antropozófiáról; de amit a szellemrõl mondanak, az sokkal alacsonyabb nívón áll, mint a régi, pogány hagyományokból merített bölcsesség, amit például Hamvas Béla mûveiben nagyszerû megfogalmazásban olvashatunk. Ennek nem az antropozófia az oka, hanem az antropozófia interpretálása. Azok az emberek, akik nem ismerik az antropozófiát, abból ítélnek, ahogyan az antropozófusok az antropozófiát interpretálják. A fontos az, hogy vannak emberek, akiknek kérdéseik vannak, melyekre az antropozófia választ tud adni, és vannak olyan emberek is, akiknek egyáltalán nincsenek kérdéseik. Az antropozófia ma nagyon sok ember számára létkérdés lenne ha megfelelõen közvetítenék számukra. A fõiskolán törekedtünk olyan elõadásokat tartani, olyan gyakorlatokat vezetni, ahol nem a megtanított anyag volt a fontos, hanem amelyek arra akartak ösztönzést adni a diákoknak, hogy életüket megújíthassák. Mert az élet csak akkor megy tovább, ha az ember lényének legbensõbb szentélyébe folytonosan megújító impulzusokat tud befogadni, melyek nem pusztán ismeretek, hanem olyan ismeretek, melyekben teremtõ akarat van, amely révén az ember maga képes teremtõvé, alkotóvá válni. A pogány bölcsesség, a hagyományok nagyszerû tartalmak, ismeretek lehetnek, mûvészi formáikat tekintve tökéletesek, de hiányzik belõlük a folyamatosság. Ezekkel az ismeretekkel az ember nem képes szellemi módon megragadni az érzékelhetõ világot, úgy, ahogyan a goethei világszemlélettel a növényben a szellemet ragadhatjuk meg. A fõiskolán senki semmit nem fog megtanulni az elõadásokból, ha maga a saját útját nem keresi. Mi pedig nem az antropozófiáról beszélünk, hanem olyan módon beszélünk például a természettudományról, történelemrõl, gazdaságról, tájról, mûvészetrõl, vállalkozásról, hogy a diákok képesek legyenek saját ismereteiket valóságos ismeretekké tenni. Ha ez megtörténik, akkor ez nem más, mint út a forráshoz, az antropozófiához, vagy ha úgy tetszik: zarándoklás az élet fájához. Fõiskolai kiadványunkban deklaráltuk, hogy a Rudolf Steiner alapította szellemtudományt forrásnak tekintjük. Az elsõ év végén a tanári kollégiumnak címzett levél szükségessé teszi ebben a kérdésben az önvizsgálatot. Vajon úgy gondoljuk-e, ahogyan egyszer Makovecz Imre ezt megfogalmazta: az antropozófia a szellemi forrás énbennem; Rudolf Steiner a mesterem, akivel szemben az a dolgom, hogy megszabaduljak tõle. Amikor ma egy antropozófus a szellemi világról beszél, akkor többnyire hazudik. Túlságosan nagy a szakadék az önmagát túlélt intellektuális mûveltség és a spirituális világ között. Mi nem vagyunk szellemi látók, nem vagyunk szellemi kutatók. Nekünk az életrõl kell beszélnünk, az életrõl szellemi módon, ahogyan Goethe szellemi módon beszélt a növényrõl. Ha ezt tesszük, akkor az antropozófiai világszemléletet képviseljük. És ha ezt nem tudásnak, hanem törekvésnek tekintjük, akkor becsületesek lehetünk, és egyszer talán megtaláljuk az utat az antropozófiai mozgalomhoz is; mert az antropozófia emberi közösség nélkül, amely hordozza, nem lehet jelen a világban. Kálmán István 4

7 Kádas Ágnes TÁJKÉP CSATA UTÁN VÁLASZ DR. SZILÁGYI PÉTER CIKKÉRE Nagyon elszomorított Szilágyi Péter cikke az Új Impulzus 14/2. számában. Most csak néhány dolgot szeretnék felsorolni, ami ezt a szomorúságot okozta. A cikk elsõ fejezetében Szilágyi Péter röviden összefoglalja a társaság történetét, de pontosan nem tér ki az utóbbi évek "ellenzékének" ellenvetéseire. Én elég alaposan tanulmányoztam a "Weihnachtstagung" anyagát, majd az ös társasági iratokat, jegyzõkönyveket, és Karl Buchleitnernek és társainak aggályait teljes mértékben osztom. Az Általános Antropozófiai Társaság jelenlegi vezetõsége által javasolt és a decemberi közgyûlésen elfogadott módosítások teljes mértékben ellentétesek Steiner eredeti intencióival (pl. bárki indoklás nélkül kizárható, mint bármilyen más svájci egyesületbõl). Szilágyi Péternek az a megjegyzése, hogy a módosítás ellenzõi csak kevesen voltak és a többség egyetértett, számomra egyáltalán nem meggyõzõ, hisz' Hitler és Rákosi is elsöprõ gyõzelemmel jutott hatalomra ben a társaság emlékezetes közgyûlésén pedig, ahol a jelenlévõk megszavazták Ita Wegman és a többiek kizárását, egyedül Ludwig Graf Polzer-Hoditz emelt ez ellen szót. Nem tudom, hogy "A belsõ és külsõ történet" c. szakasz végén mire gondol Szilágyi Péter, amikor "ország-világ elõtti bocsánatkérõ vagy helyesbítõ állásfoglalásokat" említ, amilyenekhez a szocializmus idején hozzászoktattak bennünket. Nem világos, hogy szerinte ki vár el kitõl ilyen nyilatkozatokat, és ezt honnan lehet tudni? A "Mégis, mi a különbség?" címû rész elején Szilágyi Péter teljesen valótlan dolgokat állít az Ita Wegman Alapítványról. Erre a passzusra Kálmán István cikkében tárgyszerû választ találhatunk. Az Ita Wegman Alapítványt említõ szakasz után Szilágyi Péter szót kerít egy harminc éve magát antropozófusnak nevezõ társasági tagra, illetve az õ nyilatkozatára, de nem mondja meg, hogy ki ez az illetõ, és hol és mikor tette az említett nyilatkozatát. A cikk olvasójában önkéntelenül is felmerül, hogy netán az Ita Wegman Alapítvány tagjáról lenne esetleg szó. Az alapítványnak azonban egyetlen tagja sem tett soha, sehol ilyen nyilatkozatot sem szóban, sem írásban. Nagyon érdekes, ahogy Szilágyi Péter Thomas Meyerrõl ír a cikkben. Thomas Meyer az Ita Wegman Alapítványnál is tartott egy hétvégi szemináriumot, ahol elõadásaiban semmiféle Szilágyi Péter által emlegetett, az Általános Antropozófiai Társaság elleni gyûlöletnek nyoma sem volt. Hihetetlen mélységû, rendkívüli áttekintésrõl tanúskodó elõadásokat hallhattunk tõle, kijelentései tárgyszerûek és bizonyítékokkal alátámasztottak voltak. Rendkívüli áttekintését és tudását egyébként könyvei (Ludwig Graf Polzer Hoditzról, Dunlopról, H. von Moltkérõl) is bizonyítják. Kár, hogy Szilágyi Péter egyetlen elõadását sem hallgatta meg; különben nem írna le olyan elképesztõ állításokat, mint amilyeneket a cikkében találunk. A cikk a továbbiakban ismét az Ita Wegman Alapítvány ellen fordul, ezekkel a mondatokkal Kálmán István cikke foglalkozik. De egy további zavaros dolog feltétlenül említésre érdemes. Az alapítványról szóló bekezdések után szó esik egy öt éve megjelent könyvrõl, a szerzõ és a könyv címének megnevezése nélkül. Az alapítványunk egyetlen tagja sem jelentetett meg könyvet sem öt éve, sem máskor, de a tájékozatlan olvasó a szerzõ elleni kirohanást is könynyen az alapítvány nyakába varrhatja. Ha komolyan vesszük, hogy a gondolatok a szellemi világban tettek, és ott minden hazugság úgy hat, mint itt a fizikai világban egy puskalövés, akkor elgondolkozhatunk azon, hogy a cikk írójának vajon mennyi idõt kell majd a dornachi Menschheitsrepresentant (Emberiség reprezentáns) elõtt üldögélve* magasztos gondolatokkal foglalkoznia, hogy mindazt jóvá tudja tenni, amit ezzel a cikkével okozott. * Miért tartózkodnak ezek a nagyképességû és antropozófiában igen járatos emberek attól, hogy elmenjenek Dornachba, ha másért nem, csak azért, hogy az Emberiség reprezentáns hatalmas szobra elé leüljenek és legalább egy órán keresztül csak nézzék, nézzék, nézzék (Részlet Dr. Szilágyi Péter cikkébõl) 5

8 Frisch Mihály A SZELLEMI HARC TÖRVÉNYSZERÛSÉGEI Megjegyezések Szilágyi Péter "Problémák az antropozófiai társaságban és mozgalomban" címû cikkéhez. Szilágyi Péter cikkének érdeme, hogy az antropozófiai világmozgalom problémáinak ismertetése mellett most már írásban is megtámadta az Ita Wegman Alapítványt, amely tevékenysége során hangozzon bár szerénytelennek igen sokat tett az antropozófiai mozgalom hazai munkájában. Azért tartom érdemnek a cikket, mert eddig ugyaninnen csak itt-ott elhangzott sanda megjegyzéseket, támadásokat kaptunk, de leírt gondolatokat nem. Azt már viszont szomorúan kell megállapítanom, hogy a támadások a szellemi harc alapvetõ követelményeinek nem felelnek meg. Hiszen tudjuk, hogy a tökéletlen emberi gondolatok világában mennyire szükséges a szellemi harc, amelyben lehetõség nyílik arra, hogy kikutatott, felismert tények segítségével rámutassunk valamely gondolat tökéletlenségére, hibájára, avagy valótlanságára. Ebbe a szellemi harcba a dolog lényegébõl adódóan nem csúszhat bele személyes, individuális elem a dolog lényegét illetõen. A cikkbõl csak példákat ragadok ki, amelyek jellemzik ezt a problémát. Elõször talán egykét olyan példa, amelyek látszólag formai, külsõ, de ha belegondolunk, a legmélyebb belsõt érintik. A cikk második fele az Ita Wegman Alapítványban dolgozó emberekrõl szól, de soha nem nevezi õket nevükön Szilágyi Péter. Támadja õket, vitatkozik velük kimondott, leírt név nélkül. Fontos ez? Igen, nagyon fontos. Nemecsek Ernõ majd belehalt szégyenébe, hogy csupa kis betûvel írták a nevét, hát mi mit szóljunk? Ugye nem kell bizonyítani, hogy óriási különbség van a között a harc között, ahol nevén nevezem az ellenfelemet, és a között, ahol csak sejtelmesen célozgatok az ellenségemre. Ismeri ezt az okkult módszert a sajtó is, és használja is. Ahogy minden nap találkozhatunk a sajtóban azzal az okkult módszerrel is, hogy ha a támadott gondolat szerzõjének említésekor néhány gúnyos, vagy pejoratív jelzõt alkalmazok, akkor az olvasó öntudatlanul ezen szerzõ gondolatai ellen fordul. Szilágyi Péter cikkében sajnos hemzsegnek ezek a jelzõk, amelyeknek, ha ismét megnézzük a cikket, rájövünk, semmi közük a gondolathoz (".egyébként az antropozófiában igen jártas urak ", "Az Ita Wegman Alapítvány szószólói ", "Thomas-Meyer féle eszmék "). Végül egy tényszerû kérdés. Idézet a cikkbõl: ".továbbá még az is felmerült, hogy milyen jogcímen tartjuk Rudolf Steiner képét a Társaság helyiségének falán." Aki ezt a mondatot mondotta volna, az én vagyok. De én nem ezt mondottam. Ugyan minden kimondott gondolatot félre lehet érteni, de Szilágyi Péternek ez a mentsége sem lehet, hiszen ez a képtelen vád már egyszer elhangzott a Társaságban, és akkor nyilvánosan cáfoltam is. Ezek után tényként kell leírnom: ez egy hazugság. Talán nem tanulság nélkül való röviden megemlíteni a valóban elhangzott mondatokat. Egy Zweig alkalmával vita alakult ki, hogy vajon Rudolf Steiner képe a hallgatókkal szembeni falon vagy a hátuk mögött legyen. A vita hiábavalóságát átérezve azt találtam mondani, hogy érdemesebb lenne azon elgondolkoznunk, talán vitatkoznunk, hogy megérdemeljük-e, hogy a falon kint legyen Rudolf Steiner képe. Ugye nem kell bizonygatnom, hogy ez a mondat minden kritikájával együtt más, mint amit Szilágyi Péter leírt. A cikk végén a szerzõ leírja, hogy mi az, ami csodálatos lenne. Úgy gondolom, ez a csoda amely számomra is egy szép vízió csak akkor következhet be, ha mindenki figyelembe veszi a szellemi élet és benne a szellemi harc törvényszerûségeit. 6

9 Papp Lajos* EGY ZENEI HALLÁSSAL RENDELKEZÕ OLVASÓ TANULMÁNYA Szilágyi Péter: "Problémák az Antropozófiai Társaságban és a mozgalomban" címû cikkének egyes részleteivel kapcsolatban Mottó: "Mintha valami diszharmónia mutatkozna " Szilágyi Péter Mindenekelõtt a következõket tartom fontosnak tudatosítani: ha valaki kritizál, úgy nem szabad elfelejtenie azt, hogy a kritizált személy gondolataival, gondolkodásmódjával való foglalkozás hozzájárul a kritizáló saját tudatának élesítéséhez, ember- és világismeretének bõvítéséhez. Ez sokszor szomorú és fájdalmas állapotot hozhat létre mindkét félben. Az eredmény lehet keserûség, antipátia és helytelen tettek sorozata, vagy az ön- és világismeret tágulása és helyes tettek sorozata mindkét fél esetében. Sokkal nehezebb az eset, ha a két személy a szóban forgó ügy kapcsán különbözõ emberekkel áll emberi és szociális viszonyban õk igen erõsen színezhetik, befolyásolhatják mindkét fél gondolatait, érzéseit, tetteit. Nos, általánosságban: "egység" vagy "a kiegyenlítõdés és a béke" nem célja minden áron egy, a tudati lélek korának megfelelõ szellemi mozgalomnak. A közösen átélt munka következtében megszületõ igazságnak lehet ez az ajándéka, gyümölcse. A tudati lélek korának jellemzõ impulzusa a szabadság, mind az egyénre, mind a csoportokra vonatkozólag. Ez sokszor harcot és konfliktust eredményez, sõt megoldhatatlan problémákat. Meg kell tanulnunk velük együtt élni, javasolta Rudolf Steiner. A testvériség a hatodik Atlantisz utáni kornak lesz a jellemzõ impulzusa. Nos, ezek után: Der Teufel steckt im Detail (az ördög a részletekben rejtõzik), mondja a német. Szilágyi Péter közel ötoldalas cikkében retorikus, hatásvadászó, gúnyos és sajnos, így kell fogalmaznom övön aluli ütések is sorakoznak erõsen az érzésekre apellálva, ítélet, állítás formájában, az olvasó számára tárgyi bizonyítékok nélkül. Ezekben inkább a cikkíró csoportszellembõl is táplálkozó antipátiája érzõdik. Vizsgáljunk meg egy részletet, kritikusan elemezve, a zenész belsõ hallásával a disszonanciákra, a diszharmóniára ügyelve. Idézetek a cikkbõl: "Érdekes, hogy akik a társaság múltjával kapcsolatos kérdéseket számonkérésként állandóan napirenden tartják, ezek személy szerint külföldön is azonosak azokkal, akik az bõl eredõ jogi problémát is változatlanul forszírozzák." Elõször eddig, aztán majd folyamatosan tovább. Nem értem, hogy kik azonosak kikkel, éspedig "külföldön", sõt: "külföldön is". De ettõl most függetlenül: "Érdekes" ez a szó a "furcsa" színezetét kapva eleve gúnyosan kérdésessé tesz valamit; ha hangosan mondjuk a mondatot, akkor ez a mondatkezdõ szó bizonyos elnyújtott é-vel kezdõdik és különleges dallamot is kap. "Számonkérésként" tehát megvetendõ módon, és méghozzá "állandóan napirenden tartják" vagyis szégyentelen módon; de vajon miért történik ez?, ahelyett, hogy a szõnyeg alá söpörnék a dolgot egyszer s mindenkorra! "ezek személy szerint külföldön is" ezt a szót, hogy 'külföld', a szocializmusnak mondott rendszerbõl jól ismerjük már, azonos volt az 'imperialista' fogalommal, így Magyarhonban az idõsebbek ezt olvasva megborzonganak "azonosak azokkal" itt már fokozódik az energia! "akik az bõl eredõ jogi problémát is" "is", tehát nem csak jogi problémák voltak, vannak?, de hogy még a jogi problémákat is "változatlanul" mert így "változatlanul" egészen borzalmas a dolog! És most már kiabálást hallok: "forszírozzák" ez aztán remekül ható szó! Elég csak a hangzókat a szó kimondása közben a két o-betû kivételével hosszabban és jól préselve kimondani, és rögtön kiderül ennek az eretnek, pártos, elhajló csoportnak a gonosz mesterkedése. "Az ismert, Dornach körüli ellenzéki szellemi háttér pl. Thomas Meyer, Karl Buchleitner, Andreas Flörsheimer, egyébként az antropozófiában rendkívül járatos urak megnyilatkozásaiból, írásaiból azt is megtudhatjuk, hogy Rudolf Steiner, közvetlenül * zeneszerzõ, Oldenburg/Németország 7

10 a halála elõtt elszakadt az általa újraalapított társaságtól. Erre azonban semmilyen bizonyíték nincs." "Az ismert" feltétel nélküli ítélet itt hallhatóan kriminális jelleget kap, gonosztevõkre szokták mondani: 'a jól ismert figura ' "Dornach körüli ellenzéki szellemi háttér" tehát nem dornach-i, csak körüli, ennyiben is negatív; "ellenzéki" tehát politikai fogalom kapcsán a hatalom szempontjából veszélyes elem! "egyébként az antropozófiában rendkívül járatos urak" egyébként=mellesleg, ami inkább degradáló gesztusként hat; mert úgy is lehetne: 'különben az antropozófiában tájékozott egyének' vagy 'személyek', de nem, hanem "rendkívül járatos urak" úgy-e, hogy milyen remekül gúnyosra sikerült szóösszetétel? Az "urak" a fénypontja a gúnynak, kis mosollyal, a szó kimondása után a szájat erõsen összeszorítva különösen hatásos! Mintha a cikkíró ismernéõket személyesen, vagy csak megközelítõleg is munkásságukat, munkáikat! A fenti idézet befejezése egy olyan állítás az "urakról", ami egy ilyen sommás ítélet formájában nem igaz, azon kívül a cikk olvasója maga nem kap lehetõséget, hogy utánajárjon a dolognak. "Érdekes az is, hogy noha Thomas Meyer elismeri, hogy az 1935-ös kizárási határozatokat 1948-ban visszavonták és azt is, hogy Willem Zeylmans 1960-ban a holland társaságot viszszavitte Dornachba, e tényekhez mégis olyan hátsó gondolatokból eredõ következtetéseket fûz, amelyek nem a kiegyenlítõdés és a béke, hanem egyértelmûen a hasadás és az ellentét további fennállásának képzetét sugallják." "Érdekes" megint! "e tényekhez mégis" ej-ej "olyan hátsó" tehát nem elülsõ! "gondolatokból eredõ következtetéseket fûz" nem következtetéseket fûz, hanem leír eseményeket, ezeket összefüggésükben szemlélteti az olvasóval, aki így ítéletet tud maga alkotni, olvasható a Szabad Gondolat júniusi számában "amelyek nem a kiegyenlítõdés és a béke" mert ugyanis ez a súlyos probléma nem lett csak úgy a szõnyeg alá söpörve! "hanem egyértelmûen" egyértelmûen? Ezután megint csak egy sommás ítélet jöhet, valami nagyon rossz ízzel; jön is: "a hasadás" a szakadás már nem elég, a hasadás szó maga fájdalmasabban hat! "és az ellentét további fennállásának képzetét sugallják." "Sugallják". Ez megint egy remek hatású szó egy ilyen ügy kapcsán, ez különösen furcsa érzést kelt a cikk olvasójában. "Ez különösen jellemzõ a szerzõnek a Der Europaer évi 5. számában megjelent írására (itt egy a Szabad Gondolatból átvett sajtóhiba, a cikk a 6. számban jelent meg, P.L.), amelynek végén teljesen szubjektív véleményként arról ír, hogy mekkora szakadék van a mai antropozófiai társasági frázisok és a valódi antropozófiai gondolkodás, érzés és cselekvés között, s ez a szakadék még nagyobb, mint amekkora 67 évvel ezelõtt (1935?) volt." "teljesen szubjektív" a szubjektív szó tehát nem elég, hanem "teljesen szubjektív", ami által a másik véleménye teljesen hamisnak minõsül, mert így a szubjektív szó, köznapi értelemben használva egy negatív jelentésû szóvá válik. "A cikk (Th. Meyeré) vége azt sugallja, hogy amennyiben az Antropozófiai Társaság világtársaság, úgy ez annyiban igaz, hogy csak a világ nagy hazugságait tükrözi." "Sugallja" megint sugallás van, tehát valami gonosz dolog jön; de ezúttal Szilágyi Péternek súg valaki, mert egy rendkívül komolyan veendõ ferdítés jön: "hogy amennyiben" és"hogy csak se az amennyiben, sea csak szó nincs sem a német eredetiben, sem a Szabad Gondolatban megjelent magyar fordításban! Az így elferdített mondatot, vagyis a Szilágyi Péter eredeti fogalmazását kérem, hogy még egyszer gondolja át a tisztelt Olvasó, majd ismét a Thomas Meyerét, ami így szól: "Ilyen értelemben az Antropozófiai Társaság valóban világtársasággá vált. A 'nagyvilág' hazugságai, hazug természete hûen tükrözõdik benne." Tehát a meyeri elsõ mondat kezdete "ilyen értelemben" visszautal a megelõzõ fejtegetésekre. A második mondatában lévõ "hûen" viszont nem zárja ki az igazságra vonatkozó megnyilatkozást az Antropozófiai Társaságon belül. A Szilágyi Péter féle változat "csak- " szava teljesen más értelmet ad a mondatnak. Ki ez a Nagy Ferdítõ bennünk? Erre vonatkozóan tanulmányom végén idézem majd Rudolf Steiner egy mondatát. A következõ mondat Szilágyi Péter cikkében: "Thomas Meyer gyûlöli az Antropozófiai Társaságot." így, egyszerûen, kész, pont. Kedves Cikkíró! Ez övön aluli ütés! Már az elõzõ ferdítés is, és még ez a mondat németül Rufmord is! Nos, érdekes! Mondom most én. Ebben a mondatban ugyanis sajtóhiba van. Mintha egy kis nyomdai elementáris démon is övön alulinak ítélte volna a mondatot, és ezért egy csellel elhárította az ütést Thomas Meyertõl itt ugyanis a név Mayernek van írva. Ez tehát nem ugyanaz a személy, itt egy Mayer úrról van szó. Különben magamtól is tudtam volna, hogy ez a mondat tartalmilag is 8

11 abszurd, de azért fölhívtam Meyer urat e-vel Baselben, és egyenesen rákérdeztem, hogy gyûlöli-e az Antropozófiai Társaságot. Elõször csend volt a vonalban, aztán pedig azt mondta: nem tudja, hogyan is tudná ezt véghezvinni ugyanis azt a különleges mûvészi aktust, hogy hogyan lehet egy társaságot gyûlölni. Neki egyes személyekkel van dolga, ezek megnyilatkozásait, írásait kritizálja õket se gyûlöli, természetesen. Még szó esett arról, hogy Rudolf Steiner maga is figyelmeztet arra, hogy a Társaság nem egy személy, nem egy individuum, így nem lehet bizonyos személyekre jellemzõ tulajdonságokat, karaktert adni neki. "Miért? Egyedül õ (Th. Meyer) és néhány társa az, aki képviseli a 'valódi antropozófiai gondolkodást'? A valóság az, hogy ezeknek az uraknak Németországban és Svájcban is igen kevés követõjük van, és ezért tágabb körökben, pl. Magyarországon is keresnek híveket." "Követõjük", "híveket" követésen és hívõségen kívül, úgy látszik, a cikkíró nem ismer másfajta magatartást. Ha tehát én mondjuk érdeklõdésbõl meghívok valakit magamhoz, akkor szükségképpen "követõje" és "híve" leszek, amit a vendégem akart is, hisz azért jött el hozzám, hogy belõlem követõt és hívõt csináljon? Hogy lehet kedves Cikkíró ennyire elferdíteni valamit? Ennek a fajta ferdítésnek tudatosan? nem tudatosan? acélja: a másik személy lejáratása! Az "igen kevés" (t.i. hívõ) itt értékítélet, vagyis ez is bizonyítaná, hogy ezeknek az uraknak igen kevéssé van igazuk. Különben a cikk elején: "azonban különféle, kis létszámú német és svájci antropozófus csoportok " (kiemelés P.L.) így érvel a Magyar Antropozófiai Társaság vezetõje? A mennyiség tehát minõség is? Egy szellemi irányultságú gondolkodásmód soha ilyen módon nem érvelt, mert abban a pillanatban elveszítette az irányt és a kapcsolatot a pozitív szellemiséggel. De azért még egy példa erre az ismét csak abszurd érvelési módra. A rock-zenének manapság sokkal több követõje van, mint a klasszikus zenének, ergo? Melyik zenei irányzat értékesebb? Vagy még egy példa: Neil Postman amerikai író említi egyik könyvében a demokráciával kapcsolatban Szókratész esetét: Athén legbölcsebb emberét, Szókratészt 280 szavazattal 220 ellenében halálra ítélték. Itt is a többségnek volt igaza? Vagy egy utolsó példa: az Antropozófiai Társaság tagjainak létszáma akár országonkénti, akár világviszonylatban a különbözõ világnézeti vagy vallási csoportosulások tagjainak létszáma mögött enyhén szólva igencsak elmarad. Érv lenne ez a létszámprobléma az igazság és valóság helyes megítélése szempontjából? Még sok példával lehetne foglalkozni, amitõl most eltekintek. Utolsónak csupán egy antropozófiailag teljesen téves megállapításra szeretnék rámutatni, idézet: " s ez a szerv, az agyvelõ képes arra, hogy az individuális logikus és tiszta gondolkodás bázisa legyen." A "tiszta gondolkodás" egy steineri fogalom. A tiszta szó arra utal, hogy nincs köze többéaz érzékiséghez, a matériához, az agyhoz. Irodalma egy antropozófus számára ismert kell legyen. Most már csak az ígért Steiner-gondolatra van hely. "Für Ahriman handelt es sich also darum, dass er nie sieht auf die Zusammenstimmung einer Vorstellung mit der Objektivitat, sondern auf die Wirkung, auf das, was erreicht werden kann." Kissészabad fordításban: Ahrimánt sosem érdekli az, hogy egy képzet összhangban áll-e az objektivitással (valósággal), hanem csak az a hatás, amit elérhet vele." (GA 170, 13. elõadás, augusztus 28.) 9

12 Kálmán István EGY SZABAD KEZDEMÉNYEZÉSBÕL KELETKEZETT INTÉZMÉNY NATURA BUDAPEST KFT -ITA WEGMAN ALAPÍTVÁNY -SZABAD GONDOLATOK HÁZA A Cég A WALA Heilmittel GmbH-val kötött szerzõdés alapján Magyarországon a WALA néven elõállított élelmiszer-kiegészítõk és gyógyszerek, valamint a Dr. Hauschka néven elõállított testápoló és kozmetikai készítmények kizárólagos forgalmazója január 1-tõl a Natura Budapest Kft. (1992 óta a forgalmazást a BIOKÖR Kft végezte.) A Társaság tulajdonosai 50-50%-ban Frisch Mihály és Kálmán István. Székhelye: 1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41. A társaság tevékenysége: kis- és nagykereskedelem saját üzletében, valamint bio- és reformüzleteken keresztül oktatás újság- és könyvkiadás A cég éves forgalma cca. 70 millió Ft. A társaság nem profitérdekeltségû, adózott jövedelmét 100%-ban az Ita Wegman Alapítványnak juttatja. A Ház A Szabad Gondolatok Házának kezdeményezése 1998-ban hét autonóm személy találkozásából született meg (Buella Mónika, Döbröntei Zoltán, Frisch Mihály, Kampis Miklós, Kádas Ágnes, Kálmán István és Mesterházy Mária). Az alapítók szükségét érezték annak, hogy legyen egy hely, ahol a szabad szellemi élet jegyében találkozni és beszélgetni lehet, ahol olyan gondolatok és kezdeményezések találnak otthonra, amelyek az antropozófia szellemi forrásából származnak, hogy az emberi érzéseken és akaraton keresztül a széthulló világban a jövõt formálják. Ezekbõl a gondolatokból született meg elõször a "Szabad Gondolat" folyóirat, majd a "Szabad Fõiskola", a évi szeminárium, valamint az alapítvány és a cég munkatársainak közös munkáját segítõ hároméves iskola. A Szabad Gondolatok Háza nincs bejegyezve, gazdasági és jogi hátterét a Natura Budapest cég biztosítja. A Cég, az Alapítvány és a Ház egymástól elválaszthatatlan hármas egységet képez. Az Alapítvány Az Ita Wegman Alapítványt 1992-ben a WALA Heilmittel GmbH, a BIOKÖR Kft és Karl Kossmann alapították. Az alapítvány kizárólag közhasznú célokat szolgál. Feladata: a Rudolf Steiner alapította antropozófiailag orientált szellemtudomány alapján szociális, pedagógiai és terápiai kezdeményezések támogatása. Az alapítványt öttagú kuratórium vezeti. Elnök: Frisch Mihály, kurátorok: Kádas Ágnes, Kálmán István, Karl Kossmann és Stráma Éva. 10

13 Christian Ammon ÁLOM A STEINER-ISKOLÁK TANDÍJTÓL FÜGGETLEN PÉNZFORRÁSÁRÓL Ezen a címen közölte az alábbi cikket a baseli Rudolf Steiner Schule "Mitteilungen" c. lapja a 2001.évi téli számában (Nr. 159). Az egész anyagot átvette és húsvéti számában közölte a "Der Schulkreis", a svájci Rudolf Steiner iskolák lapja is. A nehéz anyagi helyzetben lévõ Steineriskoláknál újra meg újra felvetõdik az a gondolat, hogy az iskolák hagyományos forrásokból, így a szülõi hozzájárulásokból, elárusításokból stb. származó pénzeszközei mellett a saját intézménytõl független, további pénzforrásokra is szert kellene tenni. A hármas tagozódású társadalomról alkotott elképzelésnek megfelelõen, amely szerint a szellemi életet tulajdonképpen adományokból származó pénzeknek kell fenntartaniuk, ezt követõen ötleteket gyûjtenek, hogyan lehetne a beérkezõ adományok nagyságát növelni. Az iskolák különösen a gazdaság szereplõitõl várják az égetõen szükséges támogatást. A szponzorok toborzására nem kis fáradsággal a legkülönbözõbb akciókat tervelik ki és hajtják végre, és az utóbbi idõben rendszeresen felmerül a professzionális tõkefelhalmozás gondolata is. Sajnos ezek a nagy ráfordítással végrehajtott akciók többnyire csak konkrét projektek esetében vezetnek sikerre, az iskolák pénzügyi helyzetére azonban csak a legritkább esetben vannak tartós hatással. Éppen ezért nem meglepõ, hogy az 1996/97-es tõzsdei fellendülés idején nyitott fülekre talált egy hang, amely meggyõzõ megoldást kínált az iskolák szorult anyagi helyzetére. Különbözõ antropozófiai rendezvényeken találkozhattunk akkoriban Peter Krack-kal, aki azt a nézetet képviselte, hogy hihetetlen bõség vesz körül minket, és nincs más dolgunk, mint hogy kinyújtsuk a kezünket érte. Pusztán le kell vetkõznünk gátlásainkat, amelyek megakadályozzák, hogy pénzügyi ügyletekkel magas profitra tegyünk szert. A habozóknak és kritikusoknak azt vetette a szemére, hogy egész egyszerûen nem ismerik a pénz valóságát, a pénzáramlásokkal kapcsolatban hiányzik belõlük a képzelõerõ, és nincs meg bennük a kellõ akarat vagy felelõsségérzet, hogy a pénzt szociális téren helyes célokra fordítsák. Peter Krack az iskolamozgalomból érkezõ és tõkéjüket Krack gondjaira bízó befektetõknek 8% fölötti kamathozamot garantált, és megígérte, hogy az elért extraprofitot eljuttatja az érintett befektetõk iskoláihoz. Hogy végül mi lett az ügybõl, azt jól mutatja a Sydney Morning Herald címû ausztrál napilap május 18-i számának alább rövidített formában közölt cikke. STEINER-ISKOLÁK NÖVENDÉKEINEK CSALÁDJAI MILLIÓKAT VESZTENEK A KÉTES BEFEKTETÕ MIATT Peter Krack, a férfi fehér cipõben hatalmas nyereségrõl regélt, néhányan pedig hittek neki. Mostanra mindent elvesztettek. Paul Barry beszámolója. Ausztrál befektetõk egy csoportja dollármilliókat vesztett azzal, hogy olyasvalakire bízta a pénzét, aki azt ígérte cserébe, hogy a nyereség akár évi 1200% is lehet. Az önjelölt befektetési guru, Peter Krack megesküdött, hogy megoldást kínál anyagi gondjaikra, gazdaggá teszi õket, és elhozza nekik a szabadságot. Most azonban úgy tûnik, hogy elherdálta a befektetõk megtakarításait. A jelek szerint amerikai, német, holland és svájci emberek is dollármilliókat vesztettek egy hatalmas pénzügyi csalás során. Az ausztrál befektetõk szinte valamennyien a Steiner-mozgalom útján ismerték meg Peter Krackot. Sokuk a sydney-i Steiner-Ház vagy a brisbane-i Samford Valley School szemináriumainak hallgatója volt 1995-ben és 1998-ban. A többiek barátaik révén hallottak Krackról. A Steiner-mozgalommal való kapcsolata miatt megbízhatónak ítélték. Mindezidáig nem tisztázott, hányan bízták nehezen megtakarított pénzüket Krackra, de az egyik Brisbane-i család legalább 450 ezer dollárt fog veszteni, ha nem kapja vissza befektetését. Egy másik családra mintegy 350 ezer dolláros veszteség vár, az egyik német befektetõnek pedig több mint 600 ezer dollárt kell majd leírnia. Három svájci befektetõ egyenként 50 ezer és több millió svájci frank közötti összeggel lett szegényebb. (...) Krack útmutatásainak megfelelõen Sally Wilson minden pénzét, mintegy 150 ezer dollárt utalt a bukaresti Bank Romania-nál vezetett egyik számlára. Ez volt az utolsó alkalom, hogy látta a 11

14 pénzt. Amikor 1998 februárjában megpróbálta visszakérni azt, sûrû bocsánatkéréseket kapott csak helyette. Három évvel késõbb sem látott egy centet sem befektetésébõl. Az ausztrál hatóságoknál tett panaszok nem vezettek eredményre. A megtakarításait Krack gondjaira bízó egyik másik befektetõ a pénzének egyik részét 1996-ban egy monaco-i bankba, másik részét pedig ban egy liechtensteini bankba utalta. Neki sem volt semmi esélye, hogy visszaszerezze az összeget. Krack háromszor tett ígéretet neki, hogy fizet, de erre sosem került sor. Ausztráliába 1995 augusztusában érkezett elõször Krack egy magyar írónak, a Steiner-mozgalomban nagy tekintélyt élvezõ Georg Kühlewindnek a baráti támogatásával. A potenciális befektetõknek elõadták, hogy Krack kivételes befektetõi képességeinek kamatoztatásával megoldotta a magyar Waldorf iskolák anyagi gondjait. Ausztráliában ugyanezt tenné, sõt, a tehetõs szülõknek még pénzt is tudna termelni. Elmondták, hogy "Robin Hood módjára a gazdagoktól ellopott pénzt a szegényeknek akarja adni". (...) Kezdetben néhány befektetõ részesült is kifizetésben igaz, csak kisebb összegûben és csak kisebb-nagyobb felhajtás útján. A brisbane-i iskola 29 ezer dollárt kapott osztalék címén. Hosszútávon ugyanakkor a befektetõknek fel kellett ismerniük, hogy lehetetlenség hozzájutniuk pénzükhöz; számos késedelem és nehézség adódott tavaszán Sally Wilson szinte naponta telefonált vagy küldött faxot Kracknak Svájcba. Végül áprilisban megtudta, hogy a pénze már nem Romániában pihen, hanem egy J. C. Jeffers nevû kaliforniai pénzügyi tanácsadónak utalták át, aki néhány valószínûtlennek hangzó befektetési alapban helyezte el az összeget. Az ausztrál befektetõk az ezt követõ idõkben mexikói, svájci és kanadai címekrõl kaptak faxokat különbözõ magyarázatokkal. "A levelet diktálta: J. C. Jeffers" vagy "Peter Krack irodájától" hangzott a levelek aláírása. Az üzenetekben különbözõ elnevezésû "the $5 billion Malaysian deal", "the New York program", "the UN and Washington transaction", "the Chase invoice", "the World Bank placement" stb. projektekrõl esett szó. Jeffers és Krack tájékoztatása szerint valamennyi fenti projekttel kapcsolatban nehézségek adódtak, de minden jel arra mutat, hogy a dolgok jóra fognak fordulni, amint "Washington befolyásos brókerei", az FBI vagy "az USA szövetségi jegybankja" a hozzájárulását adja, illetve amint a Scotland Yard engedélyezi az alapok kibocsátását. Három évvel késõbb is még mindig csak ugyanazok a megfáradt mentegetõzések érkeztek. (...) Kétségtelenül számos ausztrál befektetõ próbál még belekapaszkodni abba a hitbe, hogy vissza fogja kapni a pénzét. De ez általános jelenség azoknál az amerikai csalási ügyeknél, amelyeknél rendre hihetetlenül magas nyereséggel kecsegtetik a befektetõket. Az érintettek között sok keresztény közösség akad, hiszek náluk erõs a bizonyíthatatlanba vetett hit. Ezek a befektetõk még akkor is hittek a pénzüket elvevõ emberekben, amikor bebizonyosodott róluk, hogy csaltak, hiszen egy jó keresztény ajánlotta õket. A Steinerközösség magas ideálokkal rendelkezik, de ugyanennyire sebezhetõ is. (...)1998 szeptemberében Peter Krack azt ígérte az ausztrál befektetõknek, hogy jogi lépéseket fog tenni Jeffers ellen, ha Jeffers nem fizeti azonnal vissza a beszedett pénzeket újabb ígéret, amit Krack megszegett. Ehelyett õt és Jeffers-t most dühös befektetõk üldözik. A múlt hónapban egy német befektetõ 1,2 millió dolláros, csalás miatt indított pert nyert ellenük Kaliforniában az USA Szövetségi Törvényszéke elõtt. Az Egyesült Államokban és Ausztráliában a károsultak bevonásával mindeközben kollektív perbeadvány készül Jeffers ellen (...) A nyolcvanas évek közepe óta különbözõ kaliforniai bíróságok elõtt több mint egy tucat polgári per folyt Jeffers ellen. (...) Ezalatt Krack tovább folytatja ügyleteit, jóllehet a Heraldnak azt nyilatkozta, hogy a jövõben nem fog már pénzeket beszedni. A múlt hónapban kapcsolatba lépett vele egy brisbane-i asszony, hogy befektesse a pénzét. Érdeklõdésére a következõ tájékoztatást kapta en: "5 ezer amerikai dollár feletti összegek számára két mûködõ befektetési lehetõséget tudunk. Az egyiknél júliusban és januárban, a másiknál háromhavonta kerül sor kifizetésre. Az átadott tõkét rajtam keresztül egy társaság veszi gondjaiba. A hozam 20% és 30% között mozog. 300 ezer amerikai dollár fölött még kedvezõbb hozamú befektetési lehetõségeink vannak." A közlemény nem utalt korábbi veszteségekre, ugyanakkor a jövõbeni befektetõnek kétoldalas nyilatkozatban kellett volna megerõsítenie ("az esetleges hamis tanúzás miatti felelõsségre vonás terhe mellett"), hogy nem Krack kérte a pénz átadását. (...) Az asszony ezek után elállt attól, hogy Krackra bízza a pénzét. Az eredeti szöveg megtalálható az interneten a cím alatt. Angolról németre fordította : Christian Ammon, németrõl magyarra fordította: Benedicty Gergely 12

15 Tóth Márk A"VÁRADI-JELENSÉG", AVAGY MI IS AZ A SZELLEMTUDOMÁNY? Ebben az évben egy rendkívül figyelemreméltó, különleges elõadás tanúi lehettek mindazok, akik ellátogattak a Magyar Antropozófiai Társaság húsvéti, ünnepi elõadására. Az elõadást Váradi Tibor tartotta. Az elõadás mély benyomást gyakorolt rám, és arra sarkalt, hogy a bennem keletkezett élmény gyökereit megkíséreljem lehetõségeimhez mérten, minél mélyebben feltárni. Semmi különösebb indíttatást nem éreznék arra vonatkozóan, hogy beszéljek a nevezett eseményen tapasztalható jelenségrõl, vagyis az elõadó által képviseltekrõl, ha ennek az elõadásnak a helyszíne valami más lett volna. Mert minden megnyilvánuló dolognak helye van a világban, de ha egy jelenség nem a neki megfelelõ helyen nyilvánul meg, az nem marad minden következmény nélkül. Ezért tartom érdemesnek, egészen személyes indíttatásból, hogy pár gondolatot közöljek az elõadásban általam felfedezni vélt jelenséggel kapcsolatban. Ha valaki csak felületesen is rátekint Váradi Tibor munkásságára (már amennyi abból a nyilvánosság számára elérhetõ), egy fantasztikus mérvû és ívû szellemi teljesítmény tárul a tekintete elé. Megszámlálhatatlanul sok elõadás, melyek a vallástól a táplálkozásig az emberi élet szinte minden területét felölelik és tárgyalják. Váradi tevékenysége forrásául elsõsorban az antropozófiát jelöli meg. Nyilvános elõadásait hatalmas érdeklõdés követi, azt "minden héten több száz ember látogatja". Elõadásai egy része videó kazettákon is kapható, az evangéliumokról tartott elõadásai pedig már könyv alakban is megjelentek. Most elsõsorban a legutóbb megjelent, A János evangéliuma a szellemtudomány fényében címû könyvéhez kapcsolódnék néhány gondolattal, egyrészt mivel Rudolf Steinernek errõl az evangéliumról tartott elõadásciklusa is már régóta elérhetõ könyv alakban, így a két mû bárki számára egybevethetõ, másrészt pedig egy szóbeli elõadáson elhangzottakat objektív vizsgálat tárgyává tenni képtelen feladat, lévén hogy az olvasó számára szinte lehetetlen azt ellenõrizni, hogy egy ilyen megnyilvánulásba mennyire hat bele torzító elemként a vizsgálódást végzõ szubjektív megítélése. Egy írott mû ilyen vonatkozásban tökéletesen ellenõrizhetõ. Fellapozva Váradi Tibor könyvét, azt találjuk, hogy néhány stílusbeli és tartalmi eltérést leszámítva, a könyv szerkezete megtévesztésig hasonló Rudolf Steiner hazánkban megjelent mûveihez, akár össze is lehetne téveszteni azokkal. Ha eltekintünk a formai körülményeket érintõ ízlésbeli differenciáktól, akkor azt találjuk, hogy az egyik ilyen lényeges különbség, hogy Váradi könyve egy szellemtudományos bedekkerrel kezdõdik, mintegy kivonataként annak, amit a szellemtudományból tudni kell ahhoz, hogy mûve érthetõvé váljon. Ezt akár egy szerzõi gesztusnak is tekinthetnénk a laikus olvasó felé, hiszen a szerzõ hangsúlyozza, elõadásait egy olyan közönség elõtt tartotta, amely ezekben az alapfogalmakban már elmélyült. Mindenesetre szimptomatikus ténynek tekinthetõ, hogy a szerzõ úgy gondolja, egy táblázatos, absztrakt megjelenítése a valóban alapvetõ szellemtudományos ismereteknek és fogalmaknak, a szellemtudománnyal éppen ismerkedõ laikust olyan lelki diszpozícióba képes hozni, hogy az úgymond összetettebb szellemtudományos közléseket ezáltal képes lesz majd megérteni. Ezt annál is inkább kétkedéssel kell fogadnunk, mivel Rudolf Steiner Theosophie címû mûve elõszavában, melyben éppen az ember okkult felépítésének alapvetõ tényeit tárja az olvasó elé, a következõ megjegyzést találjuk: "Ez a könyv nem olvasható a korunkban szokásos módon. Az olvasónak bizonyos értelemben minden oldalért, sõt minden mondatért meg kell birkóznia. Erre tudatosan törekedtem, mert csak így válhat ez a könyv azzá, amivé válnia kell. Aki csak átolvassa, az egyáltalán nem olvasta. Az igazságait át kell élni. A szellemtudománynak csak így van értelme." 1 És valóban, Steiner mûveinek olvasása közben ezt a küzdelmet mindig újra és újra át kell élni. Még ekkor is gyakran kerül a Steiner szellemtudományos közléseit tanulmányozó olyan helyzetbe, hogy késõbb minden igyekezete ellenére képtelen az általa olvasottakat az emlékezetében felidézni. Elõbb meg kell találnia lelkének megfelelõ állapotát, amelyben egy ilyen szellemtudományos tartalom megjelenhet. 13

16 De ez alapján, egyelõre még ne ítéljünk meg semmit Váradi Tibor munkájából, hiszen ettõl még mondhatja valaki, hogy egy ilyen "apró" részlet még nem befolyásolhatja véglegesen a mûve értékét, az ettõl a tévedéstõl függetlenül még rendelkezhet igazi szellemtudományos értékekkel. Váradi, könyve bevezetésében, annak is mindjárt a legelején a következõ megállapítást teszi: "A szellemtudomány célja az érzékfeletti világ lényeinek és tényeinek a megértése, megélése és megvalósítása által az egyéni szellem visszavezetése a világszellembe, azaz Istenbe. Az idõk folyamán a szellemtudománynak három nagy ágazata alakult ki: 1) manicheista szellemtudomány 2) rózsakeresztes szellemtudomány 3) antropozófikus szellemtudomány." Sommás kijelentés, mégis eddig még, tudomásom szerint, senki sem akadt fenn rajta. Pedig számos dolog kiderülhet a számunkra, ha megvizsgáljuk az ebben foglaltakat. (A dolgot azért hozom fel, mert a szerzõ a MAT-ban tartott elõadásán ezt a gondolatsort is kibontotta.) Rudolf Steiner errõl a kérdésrõl így nyilatkozik: "A szellemtudomány a természettudományos kutatási módot és érzületet, amely a maga területén a fizikai tények összefüggéséhez és folyamatához igazodik, el akarja oldani tárgyától, de gondolkodását és egyébsajátosságait meg akarja tartani. A természettudomány ezzel a kutatás- és gondolkodásmóddal megáll a fizikainál, a szellemtudomány azonban a természet területén folytatott lelki munkát az önnevelés egy bizonyos módjának tekinti és eredményeit nem a fizikai jelenségek területén akarja alkalmazni. Nem beszél a fizikai jelenségekrõl, mint fizikaiakról, hanem a világ nem-fizikai tartalmáról beszél. A természettudományos kutatási módból éppen azt tartja meg, ami a természeti megismerést tudománnyá emeli: a természettudományos kutatáshoz szükséges érzületet. Ezért nevezheti magát tudománynak." 2 A két idézet ellentmondásos volta egészen nyilvánvaló, mégis, annak érdekében, hogy a hátterükben meghúzódó problémára fény vetülhessen, érdemes azt kissé bõvebben taglalni. Rudolf Steiner több helyütt hivatkozott arra, hogy az általa a világba hozott szellemtudomány nem a természettudomány ellen, vagy helyett akar fellépni, hanem éppen hogy a szellemtudományban kell keresnünk annak az útnak a kiteljesedését, amelynek mentén a természettudomány kialakult. Milyen érzületet hordozott magában a természettudomány, amelyre feltétlenül szükség volt, hogy a szellemtudomány a világban megjelenhessen? Ebben az érzületben az a legfontosabb elem, hogy az ember úgy érzi, hogy a tudatában megjelenõ gondolatokat lelkének tevékenységével önmaga alakítja ki. Például az egyiptomi kultúrkorban, és az azt megelõzõ korokban még egyáltalán nem beszélhetünk önálló tudományról. A régi Egyiptomban nyomát sem lehet találni semmi olyannak, amit csak hinni vagy csak tudni lehetett, a tudás és a vallás még nem vált el egymástól. A régi egyiptomi ember tudata még feltekintett a szellemi lények világába, (errõl a tényrõl tanúskodik minden olyan emlék, amely ebbõl a korról reánk maradt) és ott közvetlenül élte át a szellemi igazságokat. Önálló tudományról, az emberiség fejlõdésében elõször, az antik görög világban lehet beszélni. Itt jelenik meg az, ami a gondolkodás termékeként a szellemi átéléstõl függetlenül is vizsgálhatóvá válik. Ám a görögök gondolataikat még nem a saját alkotásaiknak élték meg. Figyeljünk csak meg egy szókrátészi beszélgetést Platón valamelyik mûvében! Milyen mesteri átéléssel hozza elõ Szókrátész a különbözõ tévedésekben élõ vitapartnerei lelkének mélyérõl az igazságot, pusztán azáltal, hogy a megfelelõ kérdéseket felteszi számukra. Ez csak úgy lehetséges, ha az általános emberi gondolkodásban még benne lüktet az élet, amely az organikus világot is alkotja, és az ember a lelke elõtt álló gondolati képek egymásba kapcsolódási törvényszerûségeinek a szemlélete által jut el az igazsághoz. Ugyanakkor, emellett az irányultság mellett, az antik görög korban mindvégig a különbözõ misztériumhelyek maradnak a szellemi világok átélésének az intézményei. Vallás és tudomány elõször ebben a korban válik el egymástól az emberiség szellemi fejlõdése során, de a görög gondolkodást még állandóan átszínezi mindaz, ami a külsõ világ imaginatív átélésébõl az emberi lélekben hat. A két terület igazi szétválása a keresztény középkorban jön létre. A skolasztikában jelenik meg elõször kristálytisztán az a vélemény, hogy az egyházi tanításokban hinni kell, ezeket nem szabad a puszta emberi értelemmel megközelíteni. 14

17 Viszont mindent, ami tudománynak nevezhetõ, arra kell használni, hogy a hitbéli tartalmak igazságát be lehessen bizonyítani. A skolasztika nominalista irányzata az elsõ, amely a fogalmakban csak a dolgok ember alkotta neveit látta, melyek eloldozódtak a dolgok tartalmától. Ebben a véleményben fejezõdik ki elõször élesen, hogy a gondolatait az ember önmaga alkotja. Ugyanakkor ez még csak érzésbeli tartalomként hatja át a középkori gondolkodást, mintegy tudattalan tartalomként vonul be abba. Tulajdonképpen a természettudomány ezen a nominalizmus által lefektetett úton haladt egészen a XIX. századig, miközben mindjobban eltávolodik a vallási élettõl. Az emberi lélek az anyagi világ jelenségeinek vizsgálata során, tökéletesen elszakadt a szellemtõl. A természeti világ vizsgálata létrehozta az emberi lélekben azt a képességet, hogy logikusan, minden szellemi befolyástól mentesen, absztrakt gondolkodással tudja észleleteit megragadni. Ez a képesség nemcsak a materializmust eredményezte a külsõ kultúrában, hanem a szabadság impulzusát is elhozta az emberi lelkek számára. Az anyagi világ jelenségeinek a leírásával a természettudomány ezt a forradalmi szerepét be is töltötte. Ami ezután következett, az mindezen a célon túlhaladt. Túlhaladt abban az értelemben, hogy az anyagi jelenségek megismerésénél ugyan teljesen helyénvaló a logikus, absztrakt gondolkodás, ám ez már képtelen megragadni teljes tartalmában az organikus világ és az annál magasabb világok jelenségeit. A természettudományban rejlõ romboló erõk feloldó hatásukat akkor kezdték destruktívan kifejteni, amikor az élet felé, hovatovább az emberi lélek felé fordultak. A valóság eme területei nem ragadhatók meg absztrakciókkal, a természettudomány ezekre a területekre tévedve szükségszerûen spekulatívvá vált. Ez a kor a biológia, és a pszichológia tudománnyá válásának a kora, valamint az anyag belsõ szerkezetét kutató, atomisztikus elméletek megalkotásának idõszaka, ez a XIX. század vége, a XX. század eleje. Ebben a korban jelenik meg a világban Rudolf Steiner által a szellemtudomány. "Azt hiszem, a természettudomány szebb formában adhatja vissza nekünk a szabadság tudatát, mint amilyen formában valaha is az emberekben élt. A lelki életünkben ható törvények éppúgy természetiek, mint azok, amelyek az égitesteket a Nap körül mozgatják. De ezek a törvények egy olyan Valamit nyilatkoztatnak meg, ami magasabb rendû minden egyébnél a természetben. Ez a Valami csak az emberben van, sehol másutt. Ami ebbõl jön, abban szabad az ember." 3 Most már feltehetjük azt a kérdést, hogy a természettudomány virágkora elõtt beszélhetünk-e egyáltalán bármiféle szellemtudományról? Mert mit is nevezhetünk a szó valós értelmében szellemtudománynak? A hangsúly nem a tárgyon, hanem a tevékenységi módon van: milyen magatartást foglal el a lélek a tudományos tevékenysége közben, képes-e objektív, elfogulatlan viszonyt létesíteni a saját erejébõl a megismerttel. Ez képesség, amint az eddigiekbõl kiderült, csak a természettudomány kialakulása során jelent meg az emberi lélekben! Az emberiség történetében a görög kultúráig egyáltalán nem beszélhetünk tudományról, mint ahogy azt bemutattuk, az után pedig a szellemi élet egyre élesebben elkülönült a tudományos élettõl. Tehát a természettudomány virágkorát, vagyis a XIX. századot megelõzõ korokban, és ezekben a korokban élt és létezett mind a manicheizmus, mind pedig a rózsakeresztes mozgalom, képtelenség arról beszélni, mint ahogy azt Váradi Tibor teszi, hogy kialakulhatott bármi olyan, amit illetni lehetne a szellemtudomány kifejezéssel. Váradi Tibor itt tipikusan azt a csúsztatást követi el, amit például a tudományos szocializmus megalkotói is elkövettek, akik az osztályharc hangzatos elméletét bizonyítandó, a XVI. század elõtti idõket is képletesen ugyanazokkal a gazdasági erõkkel ruházták fel, amelyek csak ez után az idõpont után alakultak ki. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy Rudolf Steiner egyetlen helyen sem nyilatkozik sem a manicheizmusról, sem a rózsakeresztességrõl, mint tudományról; a manicheizmusról tanként beszél, a rózsakeresztességet pedig szellemi áramlatként, mozgalomként jelöli. Az emberiség történetének majd két és félezer éves periódusa után a múlt század fordulóján jelent meg annak a lehetõsége, hogy Rudolf Steiner tevékenysége nyomán a világban ismét egybekapcsolódhasson a szellemi élet a tudománnyal, antropozófiaként. Ezen kívül nincs ma más szellemtudomány! Váradi Tibor kategorizálásával egy a jövõben aktuális lehetõséget anticipál a jelenbe, történetesen azt a tényt, hogyha az emberiség felveszi magába az antropozófiát, mint szellemtudományos megismerési utat, ez esetben megnyílik a lehetõség a rózsakeresztes és manicheus szellemi 15

18 áramlatok számára, hogy processziójukat betöltsék a jövõben, a világ és az ember fejlõdése érdekében. Természetesen ezt a kitérõt nem csak annak érdekében tettük meg, hogy fényt vessünk Váradi Tibor könyvében erre az elsõ látásra aprónak tûnõ csúsztatásra, hanem az eddig vázolt történetre támaszkodva megvilágíthatjuk a szerzõ nevezett könyvének tartalmát, bizonyos részleteiben is. Természetesen a számomra itt adott keretek között nem lehet minden részletre kitérni, ezért tudom, hogy írásomban sok minden befejezetlen marad. Elõre kell bocsátanom azt a meglátásomat, hogy Váradi könyve bizonyos értelemben kivételesen zseniális mû. A szó igazi értelmében zseniális! Elképesztõ mélységû és mennyiségû ezoterikus ismeretre bukkanhatunk benne, mely szinte árad a szerzõbõl. Azt lehet mondani, minden okkult titkot megtudhatunk ebbõl a könyvbõl, ami a János evangéliumáról elmondható. Ez a mérhetetlen tudás egészen lenyûgözi az embert! Ehhez hozzájárul az a tény, hogy végül is az emberiség történetének a leghatalmasabb eseményérõl van szó, és ettõl a ténytõl nem könnyen tudja függetleníteni magát az ember, állandóan meg kell küzdenie a saját lelkében felemelkedõ érzésekkel. Ám, ha valaki meg tudja találni azt az erõt, amellyel egészen elfogulatlanul képes a leírtakra tekinteni, akkor néhány lényeges dologra feltétlenül fel kell figyelnie. Annak ellenére, hogy bizonyos helyeken szinte mondatokat lehetne egymással behelyettesíteni abból, amit egyfelõl Váradi Tibor, másfelõl Rudolf Steiner mond bizonyos elõadásaiban, mégis, a közléseik módja egészen más. Rudolf Steiner elõadásai tökéletesen mentesek mindenféle absztrakciótól, a gondolatai eleven, organikus egységként kapcsolódnak egymásba. Az embernek sokszor az az érzése, hogy az adott témáról mérhetetlenül többet is mondhatna, mint amennyit elmond. Valamit mintha mindig visszatartana magában és minden erejét arra fordítja inkább, hogy az általa elõadottak eleven, egymásba átalakuló fogalmakkal álljanak a hallgatók elõtt. Habár kénytelenségbõl azokat a merev fogalmakat használja, melyeknek felfogása az utolsó szellemi képessége a mai emberi léleknek, mégis, ahogy a merev fogalmakat egymáshoz fûzi, a halott, absztrakt fogalmak elevenné, mozgékonnyá válnak. Steiner elõadásaiban állandó tanúi lehetünk a szellem feltámadásának a halott fogalmak anyagában! Ezzel szemben Váradi Tibor elõadásai teljesen didaktikusak. Közléseinek sorrendje numerikus szisztéma szerint halad. Például mindjárt az elõadásai elején meghatározza, pontokba szedve 1-tõl 7-ig, a véleménye szerinti kulcsfogalmakat, melyek a János evangéliumát meghatározzák (Krisztus, Logosz, szeretet, stb.), majd ugyancsak pontokba szedve 1-tõl 7-ig, elmondja azt, amit ezekrõl a fogalmakról tudni kell. Hogy konkrétak legyünk, nézzünk meg egy jellemzõ példát: A szerzõ elsõ (1.) legfontosabb kulcsfogalomként Krisztust jelöli meg. Krisztus megközelítését úgy kísérli meg, hogy mondandója lényegét a Szentháromság kérdésének a taglalására helyezi. Elõször arra apellál, hogy János milyen kijelentéseket tesz az Atya és Krisztus vonatkozásában ("Én és az Atya egyek vagyunk". Stb.), majd belevág az idézett kijelentések értelmezésébe: "Az embereknek mindig is nagy fejtörést okozott, hogy három, avagy csak egy személyrõl vane szó, hiszen a keresztény szentháromságtan tulajdonképpen egy paradox igazságot fogalmaz meg, miszerint egy egyenlõ hárommal [1=3]. Ez a paradoxon ugyanakkor feloldható! Istennek három arca, három vetülete van, azaz háromféleképpen tud megnyilvánulni a teremtett létben: mindenható Atyaként, mindenszeretõ Fiúként, és mindentudó Szent Szellemként. Istennek tehát három fõ tulajdonsága van: a mindenhatóság, a mindenszeretet és a mindentudás; s ezeknek a tulajdonságoknak a tökéletes hordozói a Szentháromság egyes tagjai az Atya az isteni mindenhatóságnak, a Fiú az isteni szeretetnek, a Szent Szellem pedig az isteni mindentudásnak tökéletes megnyilvánítója. Isten mindenütt jelenlévõ, az isteni szellem mindenhol, mindenben megtalálható: áthatja az érzéki világot ugyanúgy, mint az érzékfelettit." Aztán az így felállított tételt még három másik módon is variálja, és a Szentháromságot geometriai elemként, mint egyféle háromszöget a gondolati térben mozgatja, forgatja. És ezzel ki is végzi a kérdést! A mai átlagember filozófiai mûveltsége elég sekélyesnek mondható, ezt nem kritikaként említem, pusztán tényként állapítom meg. Ha ez nem így volna, egy a filozófiai megnyilvánulásokra érzékeny, mûvelt lélek is elegendõ lenne ahhoz, hogy itt felkiáltson: De hát ezt már hallottam valahol! És lám, ha valaki utánanéz, mindezt megtalálhatja Szent Ágostonnál, csak kicsit emelkedettebb, 16

19 kiforrottabb stílusban, még sokkal kevésbé absztrakt módon: "Az a dolog tehát, amelyet élvezni kell, nem más, mint az Atya, a Fiú és a Szentlélek, az egyazon Háromság, egyfajta legfõbb dolog, mely közös minden õt élvezõ számára, ha egyáltalán dolog, és nem inkább minden dolog oka, már amennyiben ok. Hiszen nem könnyû olyan nevet találni, amely illik az ilyen kiválósághoz, hacsak nem helyesebb, azt mondani, hogy e háromság egy Isten, akitõl, aki által, és akiben minden van. Így tehát az Atya, a Fiú és a Szentlélek külön-külön is teljes valóság, és valamennyien együttesen is egy lényeg. Az Atya nem Fiú és nem Szentlélek, a Fiú nem Atya és nem Szentlélek, hanem az Atya csak Atya, a Fiú csak Fiú és a Szentlélek csak Szentlélek. Mindháromnak ugyanaz az örökkévalósága, ugyanaz a változhatatlansága, ugyanaz a felsége és ugyanaz az ereje. Az Atyában egység van, a Fiúban egyenlõség, a Szentlélek pedig az egység és az egyenlõség összhangja, s így mindhárom egy az Atya miatt, egyenlõ a Fiú miatt, és összekapcsolt a Szentlélek miatt." 4 Az a Szent Ágoston mondja ezt, aki a katolikus keresztény filozófia alapjainak a lefektetésével közel másfélezer évre maghatározta a vallás és a tudomány alakulásának irányát a nyugati világban. Jórészt Ágoston filozófiájának a következménye, hogy a katolikus egyház 869-ben dogmában tagadta meg a manicheizmus által képviselt tant, mely szerint az ember testbõl, lélekbõl és szellembõl áll. Az emberi lényre így a középkorban mindvégig, mint testre és lélekre tekintettek. Rudolf Steiner így ír Ágostonról: "Ágoston fiatal korában nagyon is híve volt a manicheus tannak, mélységesen megragadta õt. Aztán felcserélte a manicheus tant a római katekizmusra. Mit nem értett a manicheus tanból? Mivel nem birkózott meg? A manicheus tan nem alkotott absztrakt fogalmakat, amelyek mintegy elszakítják a gondolatot az egyébvalóságtól. Ilyen fogalmak alkotása lehetetlen volt a manicheus tanban, egyébként már az eleusisi misztériumok beavatottainál is. Megkíséreltem, hogy rámutassak a pusztán logikus és a megfelelõ fogalmak különbségére. Manicheus tan elve mindenekelõtt az, hogy ne pusztán logikus fogalmakat alkosson, hanem mindig a valóságnak megfelelõ fogalmakat, képzeteket. Nem mintha a nem valóságos képzetek nem játszanának szerepet az életünkben. Sajnos nagy szerepük van, de olyan is ez a szerep! A manicheus tan értelmében többek között tehát olyan képzeteket kell alkotni, amelyek nem csak gondolatiak, hanem elég hatalmuk van ahhoz, hogy a külsõ valóságos természetben hassanak, és szerepet játsszanak benne. A manicheus tanban teljesen lehetetlen lett volna az olyan képzet, amilyet Jézus Krisztusról alakítottak ki. Mivé lett hát Jézus Krisztus sok tekintetben? Krisztus eléggé bizonytalan fogalmává, aki Jézusban testesült meg és végbevitt valamit a Föld fejlõdésében." 5 Váradi Tibor egész könyvében a fentebb vázolt elvet követi! Kategorizál, sematizál, absztrahál, vagyis mindent olyat elkövet gondolatai fûzésével, mondandója szerkesztésével, amit a mondatai tartalmával tagadni igyekszik. Mûve egész szerkezete mechanikus és absztrakt. Kérem, ne higgyék el nekem amit mondok! Nézzenek utána! Vizsgálják meg, hogy Rudolf Steiner hogyan jut el elõadásaiban például a Logoszhoz. Majd vessék ezt egybe azzal, ami Váradinál található. Váradi Tibor csak halott csontvázát nyújtja mindannak, ami Steinernél az egész kozmikus létesülést átfogó, eleven, organikus egységként áll az olvasó lelke elõtt. Váradi egész mûve olyan, hogy igazi zsenialitással megszerkesztve, pont annak az ellenkezõjét érje el, mint amit látszólag hirdetni kíván. A legmélyebb spirituális tartalmakat rángatja bele az anyag alatti, atomisztikus világ merev fogalmaiba. Az egész nem más, mint a szellemtudományos közlések zseniális absztrahálása, okkult "sztorizással" (értsd: szellemtudományos titkok kifecsegése) ötvözve. Nem az agyhoz kötött, absztrakt gondolkodás feloldozásáért dolgozik, hogy az felemelkedjen a szellembe, hanem éppen ez ellen a folyamat ellen hat. A szellemet rángatja le a sárba! Ahol a gondolkodásnak fel kéne emelkednie a szellemibe, hogy megváltsa az érzést és az akaratot, Váradinál szentimentális jópofáskodássá lesz, melyet többnyire morális direktívák sugalmazása követ. Engedjenek meg még egy idézetet a nevezett mûbõl, melynek megítélését az Önök ízlésére bízom. A szerzõ éppen a János keresztelõrõl beszél, arra hivatkozva, hogy az evangéliumokban nincs minden benne, ami e körül az esemény körül történt, a teljes történet csak az Ákása krónikából olvasható ki, melyet ezen a helyen õ idéz. Így hangzik ebbõl egy részlet: "A négy barát megvacsorázik, beszélgetnek, majd lefekszenek, Jézus pedig átvirrasztja az éjszakát. Másnap virradatkor kimennek a Jordánhoz, ahol Keresztelõ János már javában prédikál. 17

20 Megint csak észreveszi Jézust, aki hófehér ruhában közelít felé, s szokásos prófétai modorában felordít: "Ímé az Isten báránya, aki elveszi a világ bûneit!" Ez a mondata már a Bibliában is megtalálható (lásd: Jn. 1:29) Ekkor mindenki elhallgat, és az összes szempár Jézusra szegezõdik. Szétnyílik a tömeg, Jézus Keresztelõ János elé lép, s így szól: "Béke legyen veled! Most pedig Jánosom, végezd el rajtam a keresztelést Isten akarata szerint!" János erre azt feleli: "De hát én nem keresztelhetlek meg téged, mert nekem kell általad megkereszteltetnem." János még ekkor is akadékoskodik egyszerûen képtelen elhinni, hogy õt, tisztátalan, bûnös lelket választották arra, hogy megkeresztelje az Isten bárányát! Jézus meghallgatja János ellenvetéseit, de még egyszer utoljára megpróbálja meggyõzni õt; a Keresztelõ szemébe néz, és így szól hozzá: "Az élõ Istenre kérlek, engedj most, mert így illik nekünk betölteni az Ég akaratát!" Erre szerencsére megtörik a jég, János végre beadja a derekát, és megkereszteli Jézust." Ma mindenkiben, aki csak valamilyen okkult témával is foglalkozik, mérhetetlen tiszteletet és csodálat ébred, ha valakirõl az hírlik, hogy bizonyos szellemi látóképességgel rendelkezik. Ez a csodálat még azt a maradék jó ízlést is elaltatja mindenkiben, ami még utolsó belsõ érzékszervként örökül maradt ránk az elmúlt korokból. Az emberi lélek ma valóban a semmivel áll szemben, ha önmagába tekint Ha valakinek még bármi kétsége lenne afelõl amit itt állítok, kérem üssék fel a könyv utolsó oldalait! Tesztkérdéseket fognak ott találni. Csak példaként néhányat közülük: "Mit jelent az a kifejezés: Logosz? Milyen értelmezéseket kap János evangéliumában a világosság szó? Milyen szellemi szabály alapján ismerték fel az apostolok Krisztust? Stb., stb." Váradi kérdései az ember melyik részének szólnak? Az ember örök szellemi lényének? Vagy az agyhoz kötött földi memóriának, amely a halállal semmivélesz? És fel kell tennünk azt a kérdést is, mi történik azokkal a lelkekkel, akik az ilyen "szellemtudományos" közlések alapján hiszik azt, hogy eljutottak a szellemhez? Nincsen az õ sorsukkal szemben semmi felelõsségük azoknak, akik arra vállalkoztak, hogy az antropozófiát képviseljék a világban? "A jövõben nagyon fontos lesz tehát, hogy az ember elegendõ erõvel felhozza a tudattalanból a tudatba azt, hogy milyen végtelenül elterjedt ma az ellentétes tendencia arról, hogy mi is az, ami a jövõ számára szükséges: a határozott felelõsséget azzal szemben, amit az ember igazságnak nevez. Mert az igazságot megdöbbentõ módon eltûnni látjuk, különösen az utóbbi években. A legfontosabb az, hogy odafigyeljünk! Az ember a maga felsõ tudatával nem tudja, mennyire erõs a hajlama, hogy valótlanságot mondjon. Az ember valójában csak akkor jut el az igazsághoz, ha azt minden oldalról megforgatja, mindenhová odaállítja, és különbözõ oldalakról megvilágítja, ha hosszú ideig tartózkodik attól, hogy ítélkezzen. Nem egy hirtelen kimondott vélemény vagy közlés lehet valamely ténynek az igazsága. Épp ellenkezõleg, ezek úgy mûködhetnek, hogy az emberiség egyre inkább dekadenciába kerül általuk. Ebben a vonatkozásban nagyon egyszerû tapasztalatokat szerezni. Az emberek legtöbbször nem tudnak csak úgy simán hazudni. Bizonyára vannak, akik ezt is tudják, de a legrosszabb az, hogy tudattalanul, öntudattalanul hazudnak, luciferi csábításra úgy, hogy fél-, negyed-, nyolcad- vagy százkilencvennyolcad-igazság, és a maradék dinamikus kétszázad rész útján minden a legrosszabbra fordul." 6 Ma sok szempontból fontos lenne, hogy az igazság bizonyos esetekben kimondásra kerüljön! Hivatkozott idézetek 1. Rudolf Steiner: A világ és az ember szellemi megismerésének alapelemei. Clusium Kiadó (7. oldal) 2. Rudolf Steiner: A szellemtudomány körvonalai (GA 13), Genius Kiadó (28. oldal) 3. Rudolf Steiner: Életutam (GA 28), Genius Kiadó (258. oldal) 4. Szent Ágoston: A keresztény tanításról, Kairosz Kiadó ( oldal) 5. Rudolf Steiner: A golgotai misztérium megismerésének építõelemei (GA 175) Génius Kiadó ( oldal) 6. Rudolf Steiner: Az ember talánya (GA 170), Új Mani-fest Kiadó ( oldal) 18