MOLNÁR ISTVÁN MÚZEUM KIADVÁNYAI 3. ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN 2010/2011

Átírás

1

2

3 MOLNÁR ISTVÁN MÚZEUM KIADVÁNYAI 3. ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN 2010/2011 PUBLICAŢIILE MUZEULUI MOLNÁR ISTVÁN 3. TRANSILVANIA ŞI RELAŢIILE EI ÎN EPOCA MIGRAŢIILOR TIMPURII PUBLICATIONS OF THE MOLNÁR ISTVÁN MUSEUM 3. TRANSYLVANIA AND ITS CONNECTIONS IN THE EARLY MIGRATION PERIOD MOLNÁR ISTVÁN MÚZEUM Székelykeresztúr, 2010/2011

4 MOLNÁR ISTVÁN MÚZEUM KIADVÁNYAI 3. ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN 2010/2011 Főszerkesztő: Társszerkesztő: A kötetet szakmailag lektorálta: A borító tervezője: Tördelőszerkesztő: Körösfői Zsolt Sándor-Zsigmond Ibolya Dr. Istvánovits Eszter (Nyíregyháza), Dr. Vida Tivadar (Budapest) Scholtz Róbert Sándor-Zsigmond Dénes Molnár István Múzeum, 2010/2011 Hargita Megye Tanácsának Műemlékvédelmi Közszolgálata, 2010/2011 Az egyes cikkek szerzői, 2010/2011 Román és angol nyelvű tartalmi kivonatokat fordították, ellenőrizték: Madár Xiména Sándor-Zsigmond Ibolya Az egyes tanulmányok szerzői Az első borítólapon: A hátsó borítólapon: A hátsó borítólap belső felén: Alapították: Kr.u. 4. századi tál Fiatfalváról (fotó: Boros György) Fiatfalván feltárt leégett földbeásott lakóház és feltárói (fotó: Czire Alpár) A fontosabb erdélyi lelőhelyek térképen (Kosza Antal) Körösfői Zsolt Luka Zsuzsánna Sándor-Zsigmond Ibolya Kiadja: Támogatók: Nyomda: F&F International Gyergyószentmiklós, Tudor Vladimerescu u. 4. ISBN /2011

5 MOLNÁR ISTVÁN MÚZEUM KIADVÁNYAI 3. ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN PUBLICAŢIILE MUZEULUI MOLNÁR ISTVÁN 3. TRANSILVANIA ŞI RELAŢIILE EI ÎN EPOCA MIGRAŢIILOR TIMPURII PUBLICATIONS OF THE MOLNÁR ISTVÁN MUSEUM 3. TRANSYLVANIA AND ITS CONNECTIONS IN THE EARLY MIGRATION PERIOD Főszerkesztő: Körösfői Zsolt MOLNÁR ISTVÁN MÚZEUM Hargita Megye Tanácsának Műemlékvédelmi Közszolgálata F&F International SRL Székelykeresztúr, 2010/2011

6

7 MOLNÁR ISTVÁN MÚZEUM KIADVÁNYAI 3. ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN SZERZŐK Botár István, botaristvan@yahoo.com Dr. Coriolan Horaţiu Oprean, choprean@yahoo.com Dan Buzea, buzealuci@yahoo.com Demjén Andrea, demjenandi@yahoo.com Dobos Alpár, alpardobos@yahoo.com Dr. Gindele Robert, robigindele@yahoo.com Körösfői Zsolt, korosfoi@gmail.com Kelemen Imola, kelemenimola@csikimuzeum.ro Masek Zsófia, masekzso@googl .com Nyárádi Zsolt, nyaradi_zsolt@yahoo.com Dr. Prohászka Péter, prohaszkapeter1975@gmail.com Radu Zăgreanu, raduzagreanu@yahoo.com Sófalvi András, sofalvi@hotmail.com Dr. Tóth Endre, teutanus@gmail.com Vlad Lăzărescu, lazarescu_vlad@yahoo.com Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda (Muzeul Secuiesc al Ciucului, Mircurea Ciuc) Román Tudományos Akadémia Régészeti Intézete, Kolozsvár (Institutul de Arheologie şi Istoria Artei al Academiei Române, Cluj-Napoca) Keleti-Kárpátok Nemzeti Múzeuma, Sepsiszentgyörgy (Muzeul Naţional al Carpaţilor Răsăriteni, Sfântu-Gheorghe) Tarisznyás Márton Múzeum, Gyergyószentmiklós (Muzeul Tarisznyás Márton, Gheorgheni) PhD, ELTE BTK Régészettudományi Intézet, Budapest Szatmár Megyei Múzeum, Szatmárnémeti (Muzeul Judeţean Satu Mare, Satu Mare) Jósa András Múzeum, Nyíregyháza Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda (Muzeul Secuiesc al Ciucului, Mircurea Ciuc) Magyar Nemzeti Múzeum. Régészeti Tár, Budapest PhD, ELTE BTK Régészettudományi Intézet, Budapest Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely (Muzeul Haáz Rezső, Odorheiu-Secuiesc) Szegedi Tudományegyetem. Régészeti Tanszék, Szeged Keleti-Kárpátok Nemzeti Múzeuma, Sepsiszentgyörgy (Muzeul Naţional al Carpaţilor Răsăriteni, Sfântu-Gheorghe) Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely (Muzeul Haáz Rezső, Odorheiu-Secuiesc) Magyar Nemzeti Múzeum. Régészeti Könyvtár, Budapest Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár (Universitatea Babeş-Bolyai Cluj-Napoca) 7

8 TARTALOMJEGYZÉK CUPRINS CONTENTS ELŐSZÓ - PREFAŢĂ 10 BOTÁR ISTVÁN 15 A Marosszentanna Csernyahov kultúra régészeti emlékei a Csíki-medencében I. Urmele arheologice ale culturii Sântana de Mureş Cerneahov în bazinul Ciucului I. Archaeological finds of the Sântana de Mureş Cerneahov (4th century) culture in the Csík-Basin I. DAN BUZEA RADU ZĂGREANU 39 Posztrómai település Oltszem Homokbánya lelőhelyen (Kovászna megye). Előzetes megfigyelések Locuirea post-romană de la Olteni Cariera de nisip, jud. Covasna. Consideraţii preliminare The Post Roman habitation from Olteni, The sand quarry, Covasna County. Preliminary report DEMJÉN ANDREA VLAD LĂZĂRESCU 63 Római császárkori és kora középkori leletek Gyergyószárhegyen. A régi ásatások újraértékelése Descoperiri aparţinâd epocii romane imperiale târzii şi evului mediu timpuriu de la Lăzarea. Revalorificarea unor vechi săpături Late Roman and Early Medieval finds from Lăzarea. Re-evaluating some old excavations KÖRÖSFŐI ZSOLT 95 A Marosszentanna Csernyahov kultúra lelőhelyei a Nagy-Küküllő felső folyása mentén Siturile culturii Sântana de Mureş Cerneahov pe cursul superior al Târnavei Mari Archaeological sites of Sântana de Mureş-Chernyakhov Culture in the Upper Valley of the Nagy-Küküllő (Târnava Mare) River KELEMEN IMOLA 161 A Székelykeresztúr Felső-Lok-i Marosszentanna Csernyahov kultúrához tartozó kora népvándorlás kori település as kutatásából származó állatcsontanyag vizsgálata Analiza oaselor animale provenite din campania a cercetării sitului epocii timpurii a migraţiilor aparţinând culturii Sântana de Mureş Cerneahov la Cristuru-Secuiesc, punctul Felső-Lok The archaeozoological analysis of the animal bones coming from the campaign of the excavation at the Early Migration period site of the Sîntana de Mureş Cerneahov culture at Cristuru-Secuiesc- Felső-Lok NYÁRÁDI ZSOLT SÓFALVI ANDRÁS 177 Vizigót településrészletek Telekfalván Urme de locuire ale vizigoţilor de le Teleac Remains of visigoth settlement in Telekfalva\Teleac CORIOLAN HORAŢIU OPREANU Az erdélyi Marosszentanna-kultúra vége: Szentgyörgy-kultúra vagy posztcsernyahovi horizont? 191 Sfârşitul culturii Sântana de Mureş în Transilvania: cultura Sfântu Gheorghe, sau orizontul post-cerniahovian? 8

9 GINDELE RÓBERT 205 A császárkori és kora népvándorláskori anyagi kultúra fejlődésének aspektusai Északnyugat-Románia területén Aspectele evoluţiei culturii materiale din spaţiul nord-vest al României în epoca romană şi începutul epocii migraţiilor Probleme betreffend die Entwicklung der Sachkultur in den 2-5. Jh. im Nordwesten Rumäniens MASEK ZSÓFIA 249 Adatok a Marosszentanna Csernyahov-kultúra és az alföldi késő szarmata hun kori kerámiaanyag kapcsolataihoz Date privind relaţiile ceramicii culturii Sântana de Mureş Cerneahov şi a ceramicii sarmatice târzii epocii hunice din Câmpia Maghiară Angaben zu den Beziehungen der Sîntana de Mureš-Černjachov-Kultur und des spätsarmatisch-hunnenzeitlichen Keramikmaterials auf dem Ungarischen Tiefebene TÓTH ENDRE 293 A pannoniai késő római besimított kerámia eredetéről (Carpok a Dunántúlon) Despre originea ceramicii fine (netezite) romane târzie din Panonia (Carpii dincolo de Dunăre) Über die Herkunft der spätrömischen eingeglätteten Keramik in Pannonien (Karpen in Transdanubien) NYÁRÁDI ZSOLT 321 Gepidák a Nagy-Küküllő felső folyásának dombközi medencéiben Gepizi din bazinul dintre zona deluroasă aflată pe cursul superior al Tărnavei Mari Gepids in the basins found between the hills of the upper flow of the Nagy-Küküllő River DOBOS ALPÁR 377 Az erdélyi soros temetők lovastemetkezései Înmormântările cu cal în cimitirele cu morminte dispuse în şiruri paralele din Transilvania The horse burials of the row-grave cemeteries from Transylvania PROHÁSZKA PÉTER 405 Római aranypénzforgalom Erdély és Partium területén a Kr. u. 3. és 6. század között Circulaţia monedelor romane din aur în regiunea Transilvaniei şi a Parţiumului în secolele 3-6 d. Hr. Römisches Goldmünzverkehr auf dem Gebiet von Siebenbürgen und Partium zwischen dem 3. und 6. Jahrhundert n. Chr Bakayné Perjés Judit ( ) (Puskás Katalin, Domokos Levente) 427 RÖVIDÍTÉSEK 428 Abrevieri Abreviations/Abkürzungsverzeichnis A FONTOSABB ERDÉLYI LELŐHELYEK AZONOSÍTÓJA 431 Identificatorul siturilor arheologice mai importante din Transilvania Identification of the main Transylvanian Sites 9

10 Kelemen Imola A SZÉKELYKERESZTÚR FELSŐ-LOK-I MAROSSZENTANNA CSERNYAHOV KULTÚRÁHOZ TARTOZÓ KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI TELEPÜLÉS AS KUTATÁSÁBÓL SZÁRMAZÓ ÁLLATCSONTANYAG VIZSGÁLATA Székelykeresztúr Felső-Lokon az között zajlott ásatásokat Székely Zoltán és Molnár István végezte, Ughy István valamint Székely Attila segítségével. A munkálatok során egy kora népvándorlás kori, Marosszentanna Csernyahov kultúrához tartozó település nyomait azonosították. A kutatás két idényben zajlott ban az ásatási terület északi részét kutatóárok együttessel tárták fel, a leletanyag kora 2-3. századinak lett meghatározva. Az as idény további kutatóárkai biztosították a jelen oldalakon tárgyalt állatcsontanyagot, négy 4. századi házat, illetve gödröket és vermeket tárva fel. Ezek körül 3 5. századi kerámiát gyűjtöttek, illetve a 4. századi leletanyagban római korinak meghatározott edénytöredékeket és egy dák talpastál töredékét is azonosították. 1 A viszonylag kis mennyiségű állatcsontanyag töredékes, és csak kis mértékben mállott. Nagyrésze ételmaradék, számos darabon égetés, parázsolás, főzés, illetve vágás- és rágásnyomok figyelhetők meg. Mivel csupán az objektumból származó leletek mondhatóak bizonyosan 4. századinak, illetve a Marosszentanna-Csernyahov kultúrához tartozónak, ezért a szórványleleteket kénytelenek vagyunk számításainkon kívül hagyni, figyelembe véve, hogy azok származhatnak római vagy akár dák közösségek 1. BENKŐ 1992, életteréből is. A házakból és azok közvetlen környezetéből származó darabok viszont jó eséllyel 4. századiak, ezért kezelhetők egy csoportba tartozókként. 2 A szórványleleteken kívül tehát 280 állatcsonttöredéket számláltunk, ennek valamivel több, mint 75%-át (213 darab) tudtuk vázrész szerint és taxonómiailag azonosítani. Ezeknek 61%-a (130 darab) származik háziállatoktól, a fennmaradt mennyiséget egy szarvasagancs töredék, egy házipatkány csontváza és egy másik agykoponyája, illetve egyik csípőcsontja, ezenkívül egy madárcsont és néhány kagylómaradvány jelenti (1. táblázat/2.ábra). Ahhoz, hogy megfelelő vagy alátámasztható következtetéseket tudjunk levonni egy közösség gazdaságáról, mindennapi életéről, illetve az állatokkal való kapcsolatáról, jóval több faj és vázrész szerint pontosan azonosított töredéket számláló leletanyagra lenne szükség, amivel mi jelenleg nem rendelkezünk. A kis mennyiség miatt pedig eltorzulhatnak a fajok képviseleti arányai, ezért az eredményeket, az óvatosan levont következtetéseket javasoljuk nagyobb odafigyeléssel és fenntartással kezelni. 2. Az állatcsontok objektumok szerinti eloszlását lásd a mellékletben (8. táblázat). 161

11 Kelemen Imola A SZÉKELYKERESZTÚR FELSŐ-LOK-I MAROSSZENTANNA CSERNYAHOV KULTÚRÁHOZ TARTOZÓ KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI TELEPÜLÉS AS KUTATÁSÁBÓL SZÁRMAZÓ ÁLLATCSONTANYAG VIZSGÁLATA Fajok NR % MNI % % Bos taurus (szarvasmarha) 79 37, ,11 20 Ovis aries (juh) / Capra hircus (kecske) 28 13, ,22 40 Sus scrofa domesticus (házi sertés) 21 9, ,66 30 Equus caballus (ló) 2 0,93 1 5,55 10 Háziállat összesen , Cervus elaphus (szarvas) 1 0,48 1 5,55 Rattus rattus (házi patkány) 68 31, ,11 Aves (madár) 1 0,48 1 5,55 Unio (kagyló) 13 6, ,22 Azonosított töredék összesen Bos/Equus 12 Azonosítatlan, nagy testű emlős 4 Azonosítatlan kis-közepes testű emlős 34 Azonosítatlan töredékek 17 Összesen táblázat. Az állatcsontmaradványok töredék- (NR Number of Remains) és minimális egyedszám (MNI Minimum Number of Individuals) szerinti megoszlása Bos taurus (szarvasmarha). Az azonosított töredékek 37,08%-át teszik ki a szarvasmarha csontok, ezzel első helyet foglalva el a lelőhelyet egykor benépesítő közösség állatgazdaságában. Bár az erre a korszakra vonatkozó archaeozoológiai kutatások által szolgáltatott analógiáknak igencsak híján vagyunk, a determinált töredékek száma alapján kialakult sorrend nem túl meglepő, hiszen a népvándorláskort megelőző római korban, illetve a középkor ideje alatt is nagyon sok esetben a szarvasmarha az a faj, amely a legnagyobb fontossággal bír a közösségek életében. A székelykeresztúr felső-loki lelőhely esetében 79 töredék alapján vonhatjuk le ugyanezt ~ ábra. Szarvasmarha (Bos taurus) bordatöredékek legnagyobb hosszúságuk (mm-ben) szerinti megoszlása a következtetést, mely darabok nagy része konyhahulladék. A minimális egyedszám alapján a szarvasmarhák a harmadik helyet foglalják el, két egyeddel (11,11% az összes azonosított állatfajon, 20% a háziállatokon belül). Mindkét egyed subadultus (3 táblázat/3.ábra), egyik közülük tehén. Biztos következtetéseket levonni a marhák ún. kizsákmányolási stratégiájáról ilyen kevés adatból gyakorlatilag lehetetlen. A 2. táblázatra vetve egy pillantást, észrevehetjük, hogy a szarvasmarháknál az azonosított vázrészek szerint csoportosított töredékek legnagyobb része (64,38%) a B kategóriájú húsminőséghez 3 tartozik (2.ábra), míg az A és a C húsminőség nagyjából hasonló arányban képviselteti magát (19,18, illetve 16,44%). A szarvasmarhacsontok töredékei között akadt egy ép bal lábközépcsont (metatarsus) is (1. táblázat/ 5.ábra), melynek biometriai adatai egy 1103 mm-es 4 marmagasságú subadultus tehénről árulkodnak. A kora népvándorlás korból sajnos nin- 3. UERPMANN 1973, Matolcsi szorzóit használva (MATOLCSI 1970). 162

12 ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN csenek erre vonatkozó adataink, de a római kor tehenei körülbelül ugyanezekkel a méretekkel rendelkeztek. 5 A csontmaradványokról nem csak az Angela von den Driesch 6 szerint meghatározott szokványos méreteket vettük le 7, hanem ugyanakkor feltűnt a marhabordák nagyjából hasonló mérete, hossza is. Bár e jelenségnek véletlenszerű okai is lehetnek, hiszen a töredékek végei nem minden esetben vágottak, hanem gyakrabban töröttek (1. táblázat/10, 11.ábra), ettől függetlenül azonban utalhatnak szándékosságra, például oldalas készítésére. A 24 marhaborda legnagyobb hosszúságuk szerinti megoszlása az 1. ábrán figyelhető meg, mely szerint jól elkülönül két csoport, a mm és a mm közé esők, az első 8, a második 11 töredéket számlálva. A maradék 5 töredék ezeknél vagy jóval kisebb, vagy jóval nagyobb méretű. Mivel marhacsontokból volt számszerint a legtöbb, értelemszerűen az utólagosan elváltozott (égett, főtt, vágott, rágott) töredékek legnagyobb része is ehhez a fajhoz tartozik. Ezeken belül a húsfeldolgozásról árulkodó hasítás, illetve vágásnyomokat viselő darabok vannak a legtöbben (1. táblázat/13. ábra), köztük két, külön egyedhez tartozó első nyakcsigolya (atlas), illetve egy csigacsont (astragalus) hosszában kettéhasítva (1. táblázat/8, 9, 12.ábra). Ugyanakkor előfordulnak rágott, égett/parázsolt (1. táblázat/2, 3.ábra), illetve főtt csontok is (4. táblázat), a nagyobb hosszúcsontok egy része pedig egyértelműen a velő kiszedése érdekében volt széttörve. Ovis aries (juh) / Capra hircus (kecske). A töredékek számát tekintve (1. táblázat), a juh- és kecskefélék a második helyet foglalják el az anyagban, 28 azonosított töredékkel (13,14%). Ami a minimális egyedszámot illeti, ez a faj mutat fel a legtöbbet, 4 egyedet (22,22% az összes azonosított állatfajon, 40% a háziállatokon belül). Kétségtelen, hogy ez azt jelenti, hogy a juh- és kecskefélék is fontos szerepet játszottak a közösség állatgazdaságában, 5. GUDEA 2007, DRIESCH A méreteket lásd a mellékletben (7. táblázat). de csupán a becsült minimális egyedszám alapján nem állíthatjuk biztosan, hogy ugyanolyan, esetleg még fontosabbak voltak a szarvasmarháknál, hiszen 2 marha még mindig több húst, táplálékot tud biztosítani, mint 4 juh vagy kecske, nem is beszélve a munkákban való teherbírásukról. Testrész Faj Bos taurus (szarvasmarha) Ovis aries (juh) / Capra hircus (kecske) Sus scrofa domesticus (házi sertés) Equus caballus (ló) Összesen Cranium Maxilla Mandibula Dens Atlas 2 2 Scapula Humerus Radius Ossa carpi 1 1 Metacarpus 3 3 Mc. IV. 1 1 Femur 1 1 Tibia Metatarsus 3 3 Metapodium II/IV. 1 1 Mt. III. 1 1 Mt. IV. 1 1 Mt. V. 1 1 Astragalus 3 4 Calcaneus 1 1 Phalanx I. 1 1 Phalanx II. 1 1 Phalanx III. 1 1 Vertebrae Costae Összesen táblázat. A háziállatfajokhoz tartozó töredékek vázrész szerinti megoszlása 163

13 Kelemen Imola A SZÉKELYKERESZTÚR FELSŐ-LOK-I MAROSSZENTANNA CSERNYAHOV KULTÚRÁHOZ TARTOZÓ KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI TELEPÜLÉS AS KUTATÁSÁBÓL SZÁRMAZÓ ÁLLATCSONTANYAG VIZSGÁLATA Faj Korcsoport Bos taurus (szarvasmarha) Ovis aries (juh) / Capra hircus (kecske) Sus scrofa domesticus (házi sertés) Equus caballus (ló) Összesen Infans 1 oc 1 Juvenilis 2 o 1 3 Subadultus 2(1 ) 2(1 ) 4 Adultus 1 c 1 2 Összesen táblázat. Az azonosított egyedek korcsoportok szerinti megoszlása ( o =Ovis aries, c =Capra hircus, oc =Ovicaprinae) A juhok és kecskék csontmorfológiailag nehezen szétválasztható volta miatt az archaeozoológiában kénytelenek vagyunk használni egy a valóságban nem létező kategóriát, a két faj együttes csoportját, melyet Ovicaprinae-nak nevezünk. Minden egyes töredék esetében, amelyet nem állt módunkban a juhok vagy a kecskék csoportjába sorolni, az Ovicaprinae kifejezést használjuk. Így adódik, hogy a 28 azonosított töredék a következőképpen oszlik meg: 7 juh, 2 kecske és 19 Ovicaprinae csont. A juh, illetve kecskecsontok aránya 25 7,15%. E három azonosított egyed korcsoportok szerinti megoszlása a következő: 1 újszülött (infans) Ovicaprinae, 2 fiatal (juvenilis) juh, 1 felnőtt (adultus) kecske (3. táblázat, 4.ábra). Nagy bátorság lenne négy egyed alapján biztos következtetéseket levonni egy közösség gazdaságáról, de azért óvatosan elmondható, hogy a juh- és kecskeféléket inkább húsukért tartották, biztosítva magukat a másodlagos termékek szolgáltatóival is. Az izolált leletként azonosított fogtöredékeket leszámítva a csontok több, mint fele (52,38%) a test B húsminőségű zónájából származik, 28,57%- uk A, illetve 19,05% C minőségű régióból (3.ábra). Tekintve, hogy ezen csontok nagyjából mindegyike objektumból származik és figyelembe véve a rajtuk látható elváltozásokat, égés/parázsolás (1.táblázat, 4.ábra), főzés, rágás- (1.táblázat, 6.ábra), illetve hasítás/vágásnyomokat (4. táblázat), elmondható, hogy konyhahulladékokról van szó. Sajnos egy juh- vagy kecskecsont töredék sem maradt meg olyan állapotban, hogy valamilyen méretet le tudjunk venni róla, ezért biometriai adatokkal, illetve azokból levont következtetésekkel nem szolgálhatunk. Sus scrofa domesticus (házi sertés). A csontanyagban 21 maradvány bizonyult ehhez a fajhoz tartozónak, ez az azonosított töredékek 9,85%- a. Ami a minimális egyedszámot illeti, a sertések a második helyen állnak 3 egyeddel, mely az öszszesen azonosított fajok minimális egyedszámának 16,66%-át, csak a háziállatokénak pedig 30%-át jelenti. A három azonosított egyed korcsoportok szerinti eloszlása a következő: 1 juvenilis és 2 subadultus, melyek közül az egyik még ezen a csoporton belül is a fiatalabb, a másik pedig biztosan kan (egy alsó állkapocsban levő szemfog mérete alapján). A kis egyedszám miatt ugyanaz a helyzet áll fenn, mint az eddigi háziállatfajok vizsgálata során, azaz következtetéseket nagyon nehéz levonni. Mindenesetre, a még felnőtt korukat nem elért disznó egyedek jelenléte nem meglepő, hiszen azok korai levágása tökéletesen megfelel a kor (és, mondhatni minden kor) sertéstartási stratégiájának, hogy szinte kizárólag csak a húsukért és zsírjukért tartják őket. A töredékek fele származik C húsminőségű testrészekből, 40%-a B, illetve csupán 10% A minőségű régióból. Ugyanakkor egy parázsolt fog (premolaris 2 inf.) és egy rágásnyomokat viselő radius is előkerült, melyek mind konyhahulladékra utalnak. Csupán egy radius szolgált biometriai adatokkal 8, egyéb ép, illetve marmagasság mérési lehetőségeket nyújtó csontok nem kerültek elő. Equus caballus (ló). Csupán 2 lócsont (0,93%) került elő 4. századi objektumokból, egy 8. Lásd a mellékletben (7. táblázat)! 164

14 ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN Elváltozás Faj Bos taurus Ovis aries / Capra hircus femur (1.táblázat, 1.ábra) és egy elcsökevényesedett metapodium (II. vagy IV.), az előbbi egy adultus egyedről árulkodva (5,55 / 10%) és néhány biometriai adatot is szolgálva. Mindkét töredéken vélhetően kutya által okozott rágásnyomok láthatóak, illetve míg a combcsont A húsminőségű zónából származik, addig a metapodium C minőségű testrészből. Mindezek a lóhús fogyasztását jelenthetik, hiszen, ha állatbarátként tekintenének a lóra, akkor elpusztulása után a földbe temetnék, ahol a kutyák nem férhetnének hozzá. Ezek szerint viszont vagy az ember által már a hústól lepucolt csont került direkt módon az állathoz, vagy pedig az a hulladékgödör volt elérhető a kutyák számára, amelybe a feldolgozás során a lómaradványok kerültek. Cervus elaphus (szarvas). Egyetlen szarvasagancs töredék került elő a 4. kunyhó környékéről (2.táblázat, 2.ábra). Sima felülete megmunkálásra utalhat, de nem egyértelmű. Rattus rattus (házi patkány). A középkori Keresztúr-szék régészeti topográfiájában 9 Benkő Elek így írja: A ház (ti. 1. ház) padlója alatt két, szintén 4. századi, kerek, ívelt aljú gödröt bontottak ki, az egyikben csirke (?) csontvázára találtak. Bár a tévedés igencsak furcsa lenne, véleményünk szerint ez azonban nem lehetett más, mint egy házi patkány maradványa, hiszen ez volt az egyetlen viszonylag teljes csontváz a leletanyagban töredéket (31,93%) tulajdonítottunk ennek a fajnak, ezekből 66 ugyanazon egyed darabjai (2.táblázat, 1.ábra). A két másik töredék közül az egyik, egy csí- Sus scrofa domesticus Equus caballus Bos/Equus Kis-közepes termetű emlős Égett / parázsolt Főtt Hasítás / vágásnyomok Rágásnyomok Összesen táblázat. Az utólagosan elváltozott (égett, főtt, vágott, rágott) töredékek fajok szerinti megoszlása Összesen pőcsont (pelvis) szintén ebből a házból került elő, de mivel jobb oldali, megegyezik a csontvázban lévővel, így nem származhat ugyanabból az egyedből. A másik töredék a gödör alja -ként meghatározott objektumból előkerült viszonylag ép agykoponya. Ezek alapján a minimális egyedszám 2-re lett meghatározva (11,11%). Az ürgével vagy vakonddal ellentétben a házi patkány esetében nem kell számolnunk a beásás lehetőségével, hiszen ez a faj nem folytat ásó életmódot. 11 Kora ezért valószínűleg megegyezik a leletanyag többi részével. A házi patkánynak a római kortól fogva egyre több előfordulása ismert Európában és az ezután következő népvándorlás kori lakóépületek tároló- és hulladékgödrei megfelelő feltételeket, táplálékot biztosítottak a faj megélhetésére. 12 A ház padlója alatti gödörben talált csontváz és csípőcsont, illetve a gödör aljában talált agykoponya is jól alátámasztja ezt az elméletet. Aves (Madár). Egy könnyű, üreges hosszúcsont töredéket sorolunk a madarak csoportjába, pontosabb determinálás aligha lehetséges (2.táblázat, 3.ábra). Sima, fényes felülete utalhat megmunkálásra, de mivel a madárcsontok többsége eredetileg is hasonló, az utólagos beavatkozás ez esetben sem egyértelmű. Unio (kagyló). A leletanyagban 13 (6,11%) ép vagy töredékes kagylódarabot azonosítottunk (2. táblázat/5.ábra), ha párokba csoportosítjuk az ép maradványokat, minimum 4 egyedet számolhatunk. Jelenlétük utalhat a kagylók táplálékként való 9. BENKŐ 1992, A determinálást Kovács Zsófia Eszter végezte, segítségét ezúton is hálásan köszönöm. 11. KOVÁCS 2009, KOVÁCS 2009,

15 Kelemen Imola A SZÉKELYKERESZTÚR FELSŐ-LOK-I MAROSSZENTANNA CSERNYAHOV KULTÚRÁHOZ TARTOZÓ KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI TELEPÜLÉS AS KUTATÁSÁBÓL SZÁRMAZÓ ÁLLATCSONTANYAG VIZSGÁLATA felhasználására, ahogy ez folyó- vagy tóközeli helyeken egyáltalán nem volt ritka. A 4. kunyhó környékéről előkerült egy megmunkált töredék (2. táblázat/ 4.ábra) is. Valószínűleg szarvasagancs lehetett és félbehagyott munkáról van szó. Funkcionalitása nem egyértelmű, lyukasztónak, árnak készülhetett. A töredék felülete simára csiszolt, mindkét széle azonban törésben végződik, eredeti méretét, formáját így nem ismerhetjük. A középkori Keresztúr-szék régészeti topográfiájában még megemlítenek egy csontból faragott fibulatestet (mely azonban tipikusan római) az 1. házból, illetve egy csonttűt és egy púposhátú csontfésűt a 4. házból. Ezeket nem volt szerencsém kézben fogni. Szórványleletek. Érdemesnek tartom a szórványosan talált állatcsonttöredékek tárgyalását is, bár ezek a statisztikai számításba nem kerültek bele. Többek között 6 szarvasmarhacsont került elő: egy koponyatöredék, két vágásnyomokkal rendelkező lapockatöredék, egy jobb csípőcsont, amely egy felnőtt tehénről árulkodik, szintén látható vágás- és rágásnyomokkal, egy metatarsus diafízis, illetve egy FAJOK Darab % Szarvasmarha Bos taurus L ,57 Házi sertés Sus domesticus Erxl ,83 Juh vagy kecske Caprinae Gray ,35 Kutya Canis familiaris L ,93 Ló Equus caballus L ,68 Házityúk Gallus domesticus L ,71 Juh Ovis aries L ,35 Kecske Capra hircus L ,25 Házilúd Anser domesticus L ,1 Háziállatok ,77 Gímszarvas Cervus elaphus L ,57 Hörcsög Cricetus cricetus L ,45 Vaddisznó Sus scrofa L ,40 Őz Capreolus capreolus L ,30 Őstulok Bos primigenius Boj ,20 Mezei nyúl Lepus europaeus Pall ,15 Eurázsiai hód Castor fiber L ,05 Holló Corvus corax L ,25 Búbos vöcsök Podiceps cristatus L ,05 Vadon élő állatok 68 3,42 Meghatározható Vad- vagy házi macska Felis sp Vaddisznó vagy házi sertés 2 Szarvasmarha-ló méretű állat Mammalia 822 Juh-sertés méretű állat Mammalia 1122 Nyúl-macska méretű állat Mammalia 2 Rágcsáló 2 Madár Aves 19 Koprolit 1 Összesen táblázat. A Székelyudvarhely Kadicsfalvi-rét/Alsólok lelőhelyen feltárt vizigót faluban előkerült állatcsontok darabszám szerinti eloszlása 166

16 ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN hátcsigolya töredéke. Érdekesebb a két lócsont lelet, hiszen ha ezeket beleszámolhatnánk a biztosan 4. századiak közé, megduplázná a lovaktól származó töredékek számát. Egy vágásnyomokkal rendelkező 2. nyakcsigolyáról és egy bal csigacsontról (astragalus) van szó, ez utóbbi tetejéből, proximális részéből egy kis rész kihasítva, levágva. A szórványok közt találunk ugyanakkor két házi sertés maradványt is, egy fiatal subadultusnak tulajdonítható bal mandibula töredéket, melyen rágás- és vágásnyomok is láthatóak, illetve egy izolált, felső állkapocshoz tartozó szemfogat, mely mérete alapján valamikor egyértelműen egy kanhoz tartozhatott. Ezeken kívül szórványleletként szerepel még 5 nagytestűhöz és 1 parázsolt, kis-közepes termetű emlőshöz tartozó bordatöredék, illetve 2 teljesen azonosíthatatlan csontszilánk. Analógiák. A Marosszentanna Csernyahov kultúra egy archaeozoológiailag nagyon gyengén kutatott közösség, Erdélyben csupán két ehhez tartozó lelőhely csontanyaga volt a régészeti állattan szempontjából megvizsgálva, melyekhez valamelyest hozzá tudtunk férni. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen ezek közül az egyik nagyon közel helyezkedik el a jelen oldalakon vizsgált Felső- Lok-i lelőhelyhez, egész pontosan Székelyudvarhely határában (Kadicsfalvi-rét/Alsó-Lok) van, ahol 2008-ban egy oda tervezett ipari park helyén vizigót falut tártak fel. Az innen előkerült állatcsontokkal a Magyarországon tevékenykedő Daróczi házaspár foglalkozik. Feldolgozásuk még tanulmányunk leadási határideje előtt is folyamatban volt, ezért a pontos eredmények még nem voltak hozzáférhetőek. Egy provizórikus faunalistával azonban ki tudtak segíteni 13 (5. táblázat), melyből kiderül, hogy a jóval reprezentatívabb leletanyag ellenére az első helyet itt is a szarvasmarhák foglalják el. Ami a darabszámot illeti, a Székelykeresztúr Felső-Lok-i lelőhelyhez képest, a második és harmadik hely felcserélődik a juh/kecske és sertések között, arányaiban viszont nem túl nagy köztük az eltérés. A lovaktól származó töredékek itt is csak mindezek után kö- 13. Daróczi-Szabó László és Márta jóindulatú segítségét ezúton is köszönöm. Faj Darab szarvasmarha 109 ló 45 juh és/vagy kecske 43 juh 1 disznó 29 kutya 1 hörcsög 2 lúd 1 kagyló 1 csiga 13 nagytestű emlős 86 kistestű emlős 43 ember 1 6. táblázat. Az Ernye Kavicsbánya lelőhelyről előkerült állatcsontok. vetkeznek, megjelenik előttük azonban a kutya, relatív nagy létszámban. A háziállatok sorát a szárnyasok egészítik ki, ugyanakkor a vadon élő fajok listája is jóval változasabb a felső-lokinál. Érdekesség azonban, hogy a Székelyudvarhely melletti lelőhelyen egyáltalán nem került elő házi patkány maradványa, mely a székelykeresztúri lelőhely anyagában azonban reprezentatív. A másik 3-4. századi, Marosszentanna- Csernyahov kultúrához tartozó lelőhelyet Maros megyében, Ernyén tárták fel, egy a helyiek által Kavicsbányá -nak nevezett helyen, 14 mely faunalistájából (6. táblázat) először szintén a szarvasmarha dominanciája tűnik fel. A leletanyag kis mennyisége folytán a sorrendet szintén nem szabad meghatározónak vennünk, hiszen valószínűleg ez az oka annak is, hogy a disznókat jócskán megelőzve, a lovak mondhatni ugyanolyan arányban jelennek meg, mint a juh- és kecskefélék. Az egyetlen kutyacsont, a székelyudvarhelyi párhuzamból ítélve nem meglepő, és a kagylómaradvány is érthető egy folyó viszonylagos közelségében élő közösségnél. Összefoglalás. A Székelykeresztúr Felső- Lokon feltárt lelőhelyről előkerült állatcsontok azonosított töredékeinek alapján a Marosszentanna Csernyahov kultúrához tartozó vizigót település lakosai nagy valószínűséggel egy állattartó közösség 14. BERECKI ET AL

17 Kelemen Imola A SZÉKELYKERESZTÚR FELSŐ-LOK-I MAROSSZENTANNA CSERNYAHOV KULTÚRÁHOZ TARTOZÓ KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI TELEPÜLÉS AS KUTATÁSÁBÓL SZÁRMAZÓ ÁLLATCSONTANYAG VIZSGÁLATA részét képezték, gazdaságukban a legfontosabb szerepet pedig vélhetőleg a szarvasmarhák töltötték be. Fontosságukban megközelítették őket a juh-és kecskefélék is, nem sokkal lemaradva pedig a sertések is követik ezeket. Az azonosított töredékek nagy hányada ételmaradéknak, konyhahulladéknak bizonyult, melyet a számos utólagos elváltozás, emberi beavatkozás nyoma is alátámaszt. A marha és juh/kecske csontok között az összes elváltozásfajtából (égetés/parázsolás, főzés, hasítás/vágás, rágásnyomok) akad, míg a ló- és sertéscsontok egy égett disznófogat leszámítva inkább rágottak. Az égés és főzésnyomok az étel elkészítési módozatáról árulkodnak, a vágás- és hasításnyomok pedig inkább a leölésről, húsfeldolgozásról, kicsontolásról, mint ahogy például a két hosszában hasított marha nyakcsigolya is. Ugyanakkor számos hosszúcsont egyértelműen a benne rejlő velőért volt széttörve, illetve a hasonló méretkategóriába eső marhabordák túlsúlya akár épp az oldalas készítésére is utalhatnak. Egy ép metatarsus-nak köszönhetően azonosítani tudtunk egy 1103 mm-es marmagasságú subadultus tehenet, amely bár erre vonatkozó vizigót, kora népvándorlás kori adataink nem állnak rendelkezésünkre, ezért a római korhoz viszonyítva átlagos méretűnek számít. A juh- és kecskeféléket vélhetően inkább húsukért tartották, de ugyanakkor bizonyára volt egy, a másodlagos termékeket (tej, gyapjú) szolgáltató idősebb korosztály is. A fiatal egyedek jelenléte a leletanyagban bizonyítja, hogy a házi sertés tartása nem meglepően egyoldalú: hús- és zsírcentrikus. A ló csupán két csonttal van jelen az anyagban, de mindkettő, érdekes módon, kutya által rágott. Ez arra utalhat, hogy a közösség a lóhúst is fogyasztotta. A húst lerágva a csontról, azt vagy a kutya elé dobták, vagy pedig a feldolgozás során termelt szemét, húsmaradék, részleges csontváz egy olyan hulladékgödörbe került, amely elérhető, megdézsmálható volt a kutyák számára. A házi patkány jelenléte nem meglepő, hiszen a faj épp ebben az időszakban terjed el Európában és a vizigót települések építményei, hulladék-, illetve tárológödrei jó megélhetést, táplálékot és búvóhelyet biztosítanak neki. Mi sem támasztja ezt jobban alá, mint a házi patkány csontjainak gödrökből való előkerülése. A kagylómaradványok azok fogyasztására is utalhatnak, élelmiszerjellegük, a táplálékmennyiséghez való hozzájárulásuk egy tóparti vagy folyómenti közösség életében nem elhanyagolható. A Székelykeresztúr Felső-Lok-i vizigót, Marosszentanna-Csernyahov kultúrához tartozó közösség az állatok csontjait nyersanyagként is felhasználta eszközeihez, több megmunkálás-gyanús, egy valószínűleg lyukasztónak tervezett, de félbehagyott töredék, illetve egy csonttű és egy púposhátú csontfésű is ezt igyekszik igazolni. 168

18 ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN IRODALOM BENKŐ Elek 1992 A középkori Keresztúr-szék régészeti topográfiája. Budapest BERECKI Sándor DARÓCZI-SZABÓ László, DARÓCZI-SZABÓ Márta 2005 Archaeozoological Finds from Ernei- Quarry. Sargetia DRIESCH, Angela von den 1976 A Guide for the Measurement of Animal Bones from Archaeological Sites. Peabody Museum Bulletin I. Harvard University GUDEA, Alexandru 2007 Contribuţii la istoria economică a Daciei romane. Editura Mega. Cluj Napoca. KOVÁCS Zsófia Eszter 2009 A házi patkány (Rattus rattus L.) megjelenése Európában: szubfosszilis leletek Magyarországról. In Csontvázak a szekrényből / Skeletons from the Cupboard. Szerk.: Bartosiewicz László, Gál Erika, Kováts István. Martin Opitz Kiadó. Budapest MATOLCSI János 1970 Historische Erforschung der Körpergröße des Rindes auf Grund von ungarischen Knochenmaterial. Zeitschrift für Tierzüchtung und Züchtungsbiologie 87, 2. Hamburg Berlin, UERPMANN, Hans-Peter 1973 Animal bone finds and economic archaeology. World Archaeology

19 Kelemen Imola A SZÉKELYKERESZTÚR FELSŐ-LOK-I MAROSSZENTANNA CSERNYAHOV KULTÚRÁHOZ TARTOZÓ KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI TELEPÜLÉS AS KUTATÁSÁBÓL SZÁRMAZÓ ÁLLATCSONTANYAG VIZSGÁLATA Melléklet: GL GLl GLm Bp SD Bd BFd Dl Dm DLS Ld Lsa MBS Mm Bos taurus Radius 65 57,1 Tibia 53,3 47,2 Metatarsus ,3 21, Astragalus 52,2 58,1 30, ,2 57,7 28,8 28,6 Phalanx I. ant ,6 22,8 Phalanx II. post. 45,1 34,3 27,3 29,4 Phalanx III. 61,8 48,3 26,6 20 Sus scrofa domesticus Radius 24,8 Equus caballus Femur 43,8 87,3 Azonosítatlan, kis-közepes méretű emlős 33 Costae táblázat. A háziállatfajok csonttöredékeinek biometriai adatai % 0.48% Bos taurus 31.93% 37.08% Ovis aries / Capra hircus Sus scrofa domesticus Equus caballus Capreolus capreolus Rattus rattus Aves 0.48% Unio 0.93% 9.85% 13.14% 2.ábra. Az azonosított töredékek fajok szerinti megoszlása 15 Driesch Rövidítések: Bd Greatest breadth of the distal end (a disztális epifízis legnagyobb szélessége), BFd Greatest breadth of the Facies articularis distalis (a disztális epifízis ízesülési felületének legnagyobb szélessége), Bp Greatest breadth of the proximal end (a proximális epifízis legnagyobb szélessége), Dl Greatest depth of the lateral half (a laterális oldal legnagyobb mélysége), DLS Greatest diagonal length of the sole (a talp legnagyobb átlós hossza), Dm Greatest depth of the medial half (a mediális oldal legnagyobb mélysége), GL Greatest length (Legnagyobb hosszúság), GLl Greatest length of the lateral half (a laterális oldal legnagyobb hosszúsága), Glm Greatest length of the medial half (a mediális oldal legnagyobb hosszúsága), Ld Length of the dorsal surface (a dorszális felület hossza), Lsa Length of the articular surface (az ízesülési felület hossza), MBS Middle breath of the sole (a talp középső szélessége), Mm marmagasság, SD Smallest breadth of the diaphysis (a diafízis legkisebb szélessége). 170

20 ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN Fajok és objektumtípusok Vázrészek Bos taurus Ovis a./ Capra h. Kunyhó Kunyhó környéke Gödör alja Sus s. dom. Equus caballus Rattus rattus Unio Összesen Bos taurus Ovis a./ Capra h. Sus s. dom. Cervus elaphus Aves Unio Összesen Bos taurus Ovis a./ Capra h. Rattus rattus Összesen Összes objektum töredéke Agancs Cranium Maxilla Mandibula Dens Atlas Scapula Humerus Radius Ossa carpi Metacarpus Mc. IV Pelvis Femur Tibia Fibula Metatarsus Metapodium II/IV Mt. III Mt. IV Mt. V Astragalus Calcaneus Phalanx I Phalanx II Phalanx III Sacrum Vertebrae Costae Hosszúcsont Összesen táblázat. Az azonosított töredékek objektumtípusok szerinti megoszlása 171

21 Kelemen Imola A SZÉKELYKERESZTÚR FELSŐ-LOK-I MAROSSZENTANNA CSERNYAHOV KULTÚRÁHOZ TARTOZÓ KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI TELEPÜLÉS AS KUTATÁSÁBÓL SZÁRMAZÓ ÁLLATCSONTANYAG VIZSGÁLATA Bos taurus Ovis aries/capra hircus 17% 19% A 19% 29% A 64% B C 52% B C Sus scrofa domesticus Equus caballus 10% 50% 40% A B 50% 50% A B C C 0% 3.ábra. A háziállatfajokhoz tartozó töredékek húsminőség szerinti megoszlása Infans Juvenilis Subadultus Adultus Bos taurus Ovis a. / Capra h. Sus scrofa domesticus Equus caballus 4.ábra. A háziállatok korcsoportok szerinti megoszlása 172

22 ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN Analiza oaselor animale provenite din campania a cercetării sitului epocii timpurii a migraţiilor aparţinând culturii Sântana de Mureş Cerneahov la Cristuru-Secuiesc, punctul Felső-Lok (Rezumat) Numărul fragmentelor determinabile (213) în lotul faunistic de la Cristuru-Secuiesc, punctul Loc nu este nici pe departe reprezentativ, aşadar concluziile trase în urma analizei lor trebuie tratate cu grijă. După analiza arheozoologică se poate spune totuşi, că locuitorii în aşezarea vizigotă (cultura Sântana de Mureş Cerneahov) au avut ca ocupaţie principală creşterea animalelor, iar în economia lor bovinele par a fi avut cel mai important rol. Ovicaprinele au fost şi ele reprezentante în exploatare, importanţa lor apropiindu-se la cea a bovinelor, iar imediat după acestea le urmează suinele. Vânatul se pare că a avut o importanţă mai redusă, speciile sălbatice nefiind atât de reprezentate în lot. Marea majoritate a fragmentelor determinate s-au dovedit a fi resturi menajere, fapt sprijinit şi de mulţimea modificărilor artificiale ulterioare. Printre oasele bovinelor şi ovicaprinelor găsim din toate feluri (ardere/prăjire, fierbere, urme de tăiere/despicare şi de roadere), dar oasele de porc (cu excepţia unui dinte ars) şi cal sunt mai ales roase. Urmele de ardere/prăjire şi fierbere ne povestesc despre modul de gătire a cărnii, iar urmele de tăiere şi cele două fragmente de vertebre cervicale (atlas) despicate vertical în două despre strategia de ucidere a animalului şi a prelucrării. În acelaşi timp, multe dintre oasele lungi au fost evident sparte pentru măduvă, iar preponderenţa coastelor de aceeaşi proporţii pot referi la pregătirea costiţei. Folosind datele metrice unui metatars întreg de bovină am putut identifica un individ subadult, o vacă, cu o talie de 1103 mm, care cu toate că, privind aceste date, suntem în lipsă de analogii din epoca timpurie a migraţiilor în comparaţie cu vacile din perioada romană, dispune de proporţii medii. Ovicaprinele par a fi crescute în principal pentru carnea lor, dar comunitatea culturii Sântana de Mureş Cerneahov s-a asigurat totuşi şi cu indivizi mai în vârstă, crescute pentru produsele lor secundare (lapte, lână). Strategia de exploatare a porcilor nu este una surprinzătoare: apariţia indivizilor tineri în lot dovedesc faptul că exemplarele acestei specii sunt crescute exclusiv pentru carnea şi grăsimea lor. Calul este prezent în lot cu numai două fragmente, dar în mod interesant, ambele sunt roase, probabil de câini. Fenomenul poate apărea datorit consumului cărnii de cal de către comunitatea vizigotă. Fie, după ce l-au curăţat, au aruncat osul direct la câini, fie groapa de gunoi în care au aruncat rămăşiţele a fost accesibilă animalelor. Prezenţa şobolanului de casă nu este surprinzătoare, deoarece specia se răspânde în Europa chiar în această perioadă, iar gropile de provizii şi de gunoi a comunităţilor le oferă ascunziş şi multă hrană. Ce altceva ar putea să confirme mai bine această teorie decât faptul că oasele şobolanului de casă au fost găsite la fundul unor gropi. Rămăşiţele de scoici pot semnala consumarea acestora, valoarea lor nutriţională şi contribuţia lor la rezervele alimentare ale unei comunităţi de pe malul unui lac sau râu nu este de neglijat. Membrii culturii Sântana de Mureş Cerneahov, a cărei urme au ieşit la iveală pe punctul Loc lângă Cristuru-Secuiesc în epoca timpurie a migraţiilor, au folosit oasele animale şi ca prim material în confecţionarea uneltelor sau a obiectelor de ornament, aşa cum o dovedesc numeroasele fragmente în curs de prelucrare, dar şi acul şi pieptenele de os. 173

23 Kelemen Imola A SZÉKELYKERESZTÚR FELSŐ-LOK-I MAROSSZENTANNA CSERNYAHOV KULTÚRÁHOZ TARTOZÓ KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI TELEPÜLÉS AS KUTATÁSÁBÓL SZÁRMAZÓ ÁLLATCSONTANYAG VIZSGÁLATA The archaeozoological analysis of the animal bones coming from the campaign of the excavation at the Early Migration period site of the Sântana de Mureş Cerneahov culture at Cristuru-Secuiesc- Felső-Lok (Abstract) The number of determinable fragments (213) in the lot coming from Cristuru-Secuiesc Loc is far from representative, so any conclusions we may draw in the course of the research must be handled with a greater care. Following our analysis, it may be stated though, that the main occupation of the inhabitants from the Visigoth settlement (Sântana de Mureş Cerneahov culture) was animal husbandry, and in their economy cattle seem to play the most important role. Sheep/goats also seem representative, but they do not precede the cattle. Swine follow these real closely. Hunting was a bit laid aside, at least according to the number of bone fragments in the lot, coming from wild animals. The majority of the determined fragments have proved to be kitchen waste, a fact supported by the multitude of bone alterations. Among the cattle bones and those of sheep/goats we find all kinds of these (burning, cooking, cutting and gnawing marks), but on the other hand the horse and pig bones with the exception of a burnt pig tooth are only gnawed. Traces of burning and cooking tell us about the ways of food making, while cutting marks reveal the strategies of killing and processing of the carcass, as do the two cervical vertebrae (atlas) fragments vertically split in two. In the same time, many long bones have clearly been broken for the extraction of the marrow and the domination of ribs of similar length may refer to the making of flitch. Luckily, a cattle metatarsus was preserved in whole, so we were able to identify a subadult cow with an 1103 mm wither s height, which since we are lack of any analogies in this period, comparing it to the cows in the roman period seems of an average height. Sheep/goats seem to be kept mainly for their meat, but the community of the Sântana de Mureş Cerneahov culture has assured themselves also with older individuals, kept for their secondary products (milk, wool). The exploitation strategy of pigs is not at all unusual: the presence of young individuals in the lot proves that the specimens of these species were kept exclusively for their meat and fat. The horse is present in the lot with only two fragments, but interestingly, both are gnawed, probably by dogs. This may be because the Visigoth community consumed horse meat. Either, after they cleared the bone, they have thrown it directly to the dogs, or the refuse pit in which they threw the remains was accessible for the animals. The black rat s presence is not a surprise, since this species is spreading in Europe in exactly this period of time, and the provision pits and those for refuse of these communities offer a great hiding place and much food. What better proof for this then the fact that the remains of black rat were discovered exactly at the bottom of pits? Clam remains probably suggest their consumption. Their nutritional value and their contribution to the food provisions of a community from along the river bank is not negligible at all. The members of the Sântana de Mureş Cerneahov culture that once populated the Cristuru- Secuiesc Loc site in the early period of migrations have used animal bones as prime material for confectioning tools and ornaments, as shown by the numerous fragments in course of processing, but also by a ready made bone-needle and a comb. 174

24 ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN 1. tábla. Állatcsontleletek a székelykeresztúr-felső-loki lelőhelyről (Animal bone finds from Cristuru-Secuiesc-Loc). 1: ló combcsont (horse femur), 2: égett marha metatarsus töredék (burnt cattle metatarsus fragment), 3: parázsolt marha koponyatöredék/os nasale (burnt cattle cranium fragment/os nasale), 4: parázsolt juh mandibula (burnt sheep mandible), 5: tehén metatarsus (cow metatarsus), 6: durván rágott ovicaprinae radius töredék (heavily gnawed ovicaprinae radius fragment), 7: két marha astragalus (two cattle astragali), 8-9: két külön marha egyed hosszában kettéhasított nyakcsigolyája/atlas (two separate cattle individuals vertically split vertebrae/atlas), 10-11: hasonló méretű marhabordák (cattle ribs of similar length), 12: hosszában kettéhasított marha csigacsont/astragalus (vertically split cattle astragalus), 13: vágott marhaborda (cattle rib with cutmarks). 175

25 Kelemen Imola A SZÉKELYKERESZTÚR FELSŐ-LOK-I MAROSSZENTANNA CSERNYAHOV KULTÚRÁHOZ TARTOZÓ KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI TELEPÜLÉS AS KUTATÁSÁBÓL SZÁRMAZÓ ÁLLATCSONTANYAG VIZSGÁLATA 2. tábla. Székelykeresztúr-Felső-Lok-i állatcsontletek (Animal bone remains from Cristuru Secuiesc-Loc). 1: házi patkány csontváz (black rat skeleton), 2: megmunkált (?) őz agancs töredék (worked [?] deer antler fragment), 3: megmunkált (?) madárcsont (worked [?] birdbone), 4: megmunkált csont (worked bone), 5: kagylómaradványok (shell remains). 176