A halak etetése. Víz Fehérje Szénhidrát Zsír Ásványianyag Kitin Tubifex Vörös szúnyoglárva (Chironomus)

Átírás

1

2 Tartalomjegyzék: A halak etetése... 3 Száraz műeleségek... 5 Szárított vagy liofilizált természetes eleségek... 6 Fagyasztott eleségek... 7 Eleségállatok, élő eleségek az akvarisztikában... 7 Papucsállatka (Paramecium caudatum)... 8 Infúzória... 9 Enchytraeus albidus. Televényféreg Enchytraeus buchholzi, Grindál Ecetféreg, mikro Úszó Ecetféreg (Turbatrix aceti, Anguillula silusiae) Földigiliszta Csontkukac, és pinki Röpképtelen muslinca (Drosophila fasciata) Lisztkukac Tubifex, Csővájó féreg Planktoneleség Vízibolha Tenyésztése Szúnyoglárvák Artemia salina. Sóféreg Ugróvillás (Collembola): Viaszmoly (Galleria melonella) A mexikói bolharák (Hyalella azteca) A banánféreg A kerekesféreg (Rotatoria) Hal Növényi eredetű táplálékok Teljes értékű táplálékok Kiegészítő, alkalmi eleségek Felhasznált irodalom:

3 A halak etetése Halainkat táplálkozási módjuk, táplálékigényük jellege szerint mindenevőkre, növényevőkre és húsevőkre csoportosíthatjuk. A mindenevők állati és növényi eleséget egyaránt fogyasztanak. Díszhalaink zöme mindenevő (pl. pontyfélék, elevenszülő fogaspontyok, pontylazacok). Kimondottan növényevő hal alig akad medencéinkben. Növényi táplálék kiegészítést feltétlenül igénylő azonban jóval több (pl. Poecilia velifera, Xiphophorus variatus). A húsevő, ragadozó természetű halak, kizárólag élő halakkal vagy nagyobb méretű élő eleséggel táplálkoznak (pl. Nandidák, Belonesox belizanus). A különböző haleleségek fő tápanyagai a fehérjék, a szénhidrátok és a zsírok. Ezekből a hal viszonylag nagy mennyiséget igényel. A halaknak kínált táplálék minősége és mennyisége fontos tényező. Csupán annyi táplálékra van szükségük, amennyit néhány perc alatt el tudnak fogyasztani. A maradékból szennyeződés lesz, bomlása fogyasztja az akvárium oxigénkészletét és olyan biológiai folyamatokat indíthat el mely kedvezőtlen végső soron mérgezi a vizet. Véletlen balesetek előfordulhatnak, ilyenkor vízleszívó csővel könnyen kiszívhatjuk az aljzatról a felesleges eleséget. Semmiképp ne hagyjuk ott, mert rengeteg kárt okozhatunk vele, ami akár a halaink életébe is kerülhet. A kifejlett halak viszonylag jól bírják a koplalást. Pár napig, akár egy hétig is elkeresgélnek, de hosszabb időre azért ne hagyjuk őket étlen. Vagyis ha több hetes útra utazunk, gondoskodjunk táplálásukról. Az semmiképp sem jó megoldás, hogy indulás előtt degeszre etetjük őket, mert nem fognak tudni sokkal többet enni, mint amennyit egyébként is szoktak. A maradék az aljzaton fog elbomlani. Csak annyit adjunk, amennyit egyébként is szoktunk. Hosszabb távollét esetén igénybe vehetünk emberi segítséget, (megelőzendő a bajt, mérjük ki előre a napi adagokat) vagy esetleg beruházhatunk egy automata etetőre is. / Megjegyzendő,hogy aki ivadékot nevel annak otthon a helye!/ Ezt ajánlatos egy pár nappal az indulás előtt beüzemelni, hogy ellenőrizhessük működését, és hogy beállíthassuk a megfelelő mennyiségű adagokat. A hal egészséges fejlődéséhez, számos élettani folyamat zavartalan lefolyásához szükségesek igen kis mennyiségben a vitaminok és az ásványi anyagok is. Ezek nélkülözése ún. hiánybetegségben mutatkozik. A fő táplálékok a halak testállományának felépítéséhez, valamint az életfolyamatokhoz szükséges energia pótlására szolgálnak. A halak a táplálék fehérjéiből szénhidrátokat és zsírokat is képesek előállítani. Emiatt fehérjében gazdag, de szénhidrátban és zsírban szegény táplálékon is elhízhatnak. Testállományuk fehérjéit azonban csak a táplálékból származó fehérjéből képesek felépíteni. A díszhalak szakszerű táplálására vonatkozó ismereteink gyakorlati tapasztalatokra és nem kísérleti eredményekre alapozódnak. A különböző haltáplálékok összetételére vonatkozó adat rendkívül kevés és hézagos. Néhány díszhal táplálék összetételéről a következő táblázat ad némi tájékoztatást. Eleség Víz Fehérje Szénhidrát Zsír Ásványianyag Kitin Tubifex Vörös szúnyoglárva (Chironomus) , ,5 Vizibolha (Daphnia) ,5 0,5 1,5 1,5 3

4 A táblázatból látható, hogy a Tubifex fehérjetartalma pl. kétszer akkora, mint a vízibolháé. A fiatal halak rendkívül gyors növekedése Tubifex-etetés hatására annak nagy fehérjetartalmával magyarázható. A fiatal hal nagy növekedési esélye folytán igen sok fehérjét igényel, hiszen a testállomány gyarapodása főleg fehérjéből adódik. Az egyes táplálékféleségek fehérjéinek emészthetősége és a hasznosulása nem egyforma. Pl. a Tubifex és a Chironomus fehérjéi 90%-osan, a Daphniáé azonban csak 80%-osan hasznosulnak. Ugyanakkor elgondolkoztató hogy egyes gyári dobozos eleségek 40% körüli fehérjét említenek (Ennek fő oka az aminosav-összetételben keresendő.) A növényi fehérjék az állati fehérjéknél általában rosszabbul hasznosulnak. A különböző táplálékféleségekkel nyújtott fehérjék és egyéb tápanyagok biológiai hasznosulása, így táplálkozás-élettani értéke is erősen különböző. A többféle eleség, még ha egyenként kisebb biológiai értékűek is, élettani értelemben kedvezőbb hatásúak, kölcsönösen előnyösen egészítik ki egymást-a változatos etetés fontosságára ez a tény is rávilágít. A halak anyagcsere-folyamataiban fontos szerepet játszó vitaminokat a táplálékkal kell a halak szervezetébe juttatnunk. A halak számára az A-, D-, B1-, B2-, B12- és a C-vitamin a legfontosabb. Az E- és K-vitamin-igény még vitatott. Az A-vitaminnak a növekedési folyamatokban, az anyagcserében és a szaporodási folyamatokban van lényeges szerepe. A D-vitamin nélkülözhetetlen a csontok ásványianyag-forgalmában. A B-vitamin-csoport szükséges a növekedési és vérképzési folyamatokban, a máj-anyagcserében és az idegsejtek anyagcseréjében. A C-vitamin az egyes enzimek aktiválásában és a sejtek anyagcseréjében játszik fontos szerepet, és növeli a halak ellenálló képességét. Halaink vitaminellátása megoldható Daphnia, Cyclops. Tubifex, általában élő eleségek rendszeres és algasaláta időnkénti etetésével. Jó hatású, különösen télen a marha- vagy csirkemáj etetése is, mert a májban igen sok, a halak számára fontos (A-, D-, B-) vitamin van. A szárított eleségek általában nem tartalmaznak vitaminokat. (Kivétel néhány gyári műeleség.) Ásványi anyag hiánya az akvarisztikai gyakorlatban a legritkább esetben jelentkezik, mert a halak minimális szükségletét még viszonylag szakszerűtlen etetéssel is fedezni tudjuk. Azonban mindenképpen ajánlatos a változatos,és halaink speciális igényeihez igazodó táplálás-felnőtt halak esetében pedig alkalmankénti koplaló nap beiktatása is. A díszhalak táplálékait öt fő csoportra oszthatjuk: Száraz műeleségek, Szárított vagy liofilizált természetes eleségek Fagyasztott eleségek Élő eleségek o Tubifex tubifex. Csővájó féreg o Planktoneleség o Szúnyoglárvák o Enchytraeus albidus. Televényféreg o Paramecium caudatum. Papucsállatka o Enchytraeus buchholzi. Grindál o Turbatrix aceti. Mikró o Artemia salina. Sóféreg o Drosophila fasciata (melanogaster) o Stb. Növényi eredetű táplálékok 4

5 A díszhalak jó egészsége nagymértékben függ a helyes táplálástól. A megfelelő táplálék kiválasztásához ismernünk kell halaink természetes táplálékait és testfelépítését. A természetben általában rovarok és lárváik, férgek, algák, növények, gyümölcsök alkotják a díszhalak étrendjét. A műeleségek általában e táplálékok kiváltására szolgálnak,és inkább az akvarista kényelmét szolgálják. Emellett léteznek speciális célokra készült műeleségek is-pl. gyógyszeres,vagy színfokozó összetevőket tartalmazók is. A halak testfelépítéséből adódóan három táplálkozási formát különböztetünk meg. Az egyenes hátú, felső szájállásúak a víz felszínről csipegetnek, a hajlított hát- és has vonalúak középen álló szájjal inkább a vízközt táplálkoznak, míg a lapos hasú lefelé irányuló szájú halak inkább a fenéken keresgélnek. Természetesen ez nem jelenti azt,hogy kizárólag onnan szerezhetik be táplálékukat-ki ne látott volna már a fenéken csipkedő guppit? Száraz műeleségek A különböző halak, a ragadozók, a növényevők vagy a mindenevők, a felnőttek és az ivadékok számára egyaránt létezik megfelelő eleség lemezes, granulált vagy tabletta formájában és ezeken belül is szédítő választékú íz- és beltartalommal. Ma már többféle, különböző összetételű és szemcsenagyságú gyári száraz eleség kerül forgalomba. Ezek megegyeznek abban, hogy sok alkotórészből állítják össze, vitaminokkal, ásványi anyagokkal, nyomelemekkel, sőt hormonokkal is kiegészítik őket. A halak e gyári keverékeleséget" szívesen fogyasztják. Komponenseik különböző húsok, mint pl. a marhamáj, halhús, tengeri rákhús, halikra, Daphnia, alga, burgonya, búzaliszt és sok egyéb is. A pontos összetétel gyártási titok. A hazai tapasztalatok kedvezőek a gyári műeleségek étrendi hatását illetően is. A műeleségekre is vonatkozik azonban az, hogy nem szabad a halaknak többet adnunk belőle, mint amennyit azonnal elfogyasztanak. Az elmúlt évtizedek a hobbiállatok, díszhalak táplálásában is igen nagy változást hoztak. Az emberi, humán élelmiszergyárakhoz hasonlóan üzemek létesülnek a tökéletes, minden igényt kielégítő, különféle műeleségek előállítására. A ma gyártott műeleségek szinte mindazt tartalmazzák, ami az élő eleségekben található, esetenként kiegészítve gyógyszerekkel, festékanyagot pótló szerekkel, vitaminokkal, aminosavakkal. A műeleségek előnye, hogy sokáig tárolhatók, nem igényelnek külön tartó-, tárolóedényt, hűtést, vízcserét és azok is használhatják, akik az élő tubifextől elzárkóznak-vagy éppen idejük nem engedi az otthoni élőeleségek tenyésztését. Külföldi neves eleséggyártó cégek mellett évekkel ezelőtt megkezdődött a magyar Aqua- Food cég által a már külföldön is elismert minőségű műeleségek, lemezes és granulátum formájú hazai előállítása. Vannak olyan akvaristák,akik szerint mindenben a külföldi a jó-nos nekik a Sera, a JBL, a Tetra stb. márkák egész tárháza áll rendelkezésére. A lemezes tápok a víz felszínén hosszabb ideig úsznak, táplálkozásra serkentve azokat a fajokat, amelyek a víz színéről nyerik élelmük jelentős részét. A granulátumok lassan szállnak le a talajra, így a víz közepén és a talajról táplálkozó halak könnyen hozzáférhetnek. 5

6 Szárított vagy liofilizált természetes eleségek A liofilizálás a ma létező legkorszerűbb szárítási eljárás, mellyel a lehető legkisebb károsodással szárítható a táplálék. A liofilizálás lényege, hogy az eleséget lefagyasztás után, vákuumtérben fosztják meg víztartalmától. Az eljárás drágább ugyan, mint a szárítás, de a végeredmény összehasonlíthatatlanul jobb minőségű lesz, mivel megmarad az eredeti íz, vitamin- és rosttartalom. Nem véletlen, hogy az űrhajósok is liofilizált ételeket fogyasztanak az űrben. Lio tubifex Fagyasztva szárított (liofilizált) csővájó féreg (tubifex). A csővájó féreg 1-7 cm hosszú, vékony gyűrűsféreg, a földigiliszta vízi rokona. Ahol tömegesen fordul elő, az iszapból kiálló himbálódzó sűrű féregtelep, nemegyszer rózsaszínű, hullámzó szőnyeget alkot. A kis kockákba préselt eleséget szétmorzsolva, vagy akár az akvárium oldalára tapasztva kínálhatjuk halainknak. Lio vörös szúnyoglárva (Chironomus) A horgászok körében misztikus-szuper-aduász csalinak elkönyvelt eleség nem maradhat ki a díszhalak étrendjéből sem. Ezt az eleséget keresik legszívesebben természetes környezetükben is a halak. A miértre a válasz a magas fehérjetartalomban és a halak számára ellenállhatatlan ízben rejlik. Viszonylag nagy mérete miatt kistermetű díszhalaknak érdemes kicsit szétmorzsolni. Szárított vízibolha (Daphnia) A halak természetes élőhelyein nagy mennyiségben megtalálható ágascsápú rákok. A hazánkban forgalmazott szárított vízibolhák a volt Szovjet tagállamok, cukorgyárainak derítőtavaiból származnak. Kis tápértékű, sok ballasztot tartalmazó eleség, mert a Daphnia kitinpáncélja adja a fő tömeget. Csak kiegészítő eleségként etessük. Kizárólag szárított vízibolhán tartva a halak előbb-utóbb emésztési zavarokat, gyomor- és bélgyulladást kapnak. Kisebb halaknak porfinomságúra kell törni. Magas kitintartalmú, sokáig a víz tetején lebegő kiegészítő eleség. Felső szájállású díszhalak részére adható táplálék. Tablettás eleségek Hatalmas a választék a különböző tablettás termékekből. Célszerű az akvárium üvegére tapasztani, így az etetés még látványosabb. Szárított Cyclops. A kereskedelem által nem forgalmazott, nagy tápértékű eleség. A tavaszi plankton gyűjtések alkalmával, ha módunkban áll, érdemes nagyobb mennyiségű Cyclopsot fogni, és otthon meleg (nem forró) helyen - itatóspapírra szétterítve - megszárítani. Szárított szúnyoglárva. Kitűnő minőségű száraz eleség, amelyet a halak rendkívül kedvelnek. A Cyclopshoz hasonlóan magunknak kell szárítani, de a nem megfelelően végzett szárítás során sokat veszíthet értékéből. Szárított Tubifex. Tápláló, igen kedvelt száraz eleség. Egészen finomra, szinte púderfinomságúra törve jó eleség halivadék részére is. 6

7 Fagyasztott eleségek Létezik belőle vörös, fehér és fekete szúnyoglárva, vízibolha, tubifex, krill, trópusi mix és még sok egyéb, mi hal szem-szájnak ingere. Nagy előnye, hogy állaga, íze a lehető legjobban hasonlít a természetes eleségekhez, és hogy sokáig eláll a mélyhűtőben. Ezért bőven lehet belőle tartalékolni. Ajánlott a még nem ismert típusokat egy kis tálkában felolvasztva kipróbálni. Ennek legbeváltabb módja a mikrohullámú sütőben,vízben való gyors felengedés-semmi esetre sem forró vízben! Ha túlságosan színezi a vizet érdemes a későbbiekben is külön kiolvasztani, és egy teaszűrőben átmosni, különösen a vörös szúnyoglárva esetében melegen ajánlott, borzalmasan sok a leve. Ezután bemosni az akvárium vizébe, így nem viszünk feleslegesen szennyeződést az akváriumba. Eleségállatok, élő eleségek az akvarisztikában Sok akvarista esküszik rájuk, mások messziről elkerülik. Az igazi nagy előnye frissességében rejlik. Hátránya viszont, hogy rengeteg fertőzés bevihető vele az akváriumba. Sokszor a frissen begyűjtött tubifex vagy szúnyoglárva egy szennyvízkifolyó közvetlen közeléből származik. Tehát ha szeretnénk élő eleséggel etetni, ajánlatos előtte jó alaposan átmosni. Sajnos azonban a lárvák köztigazdaként hordozhatják egyes halélősködők lárváit, amelyen a mosás nem sokat segít. De a fertőzések minimálisra csökkentése érdekében a legtöbb élő eleséget mi magunk is tenyészthetjük halaink számára és örömére Nem vagyok nagy tapasztalattal rendelkező akvarista. Mindazonáltal az eleségállatokra vonatkozó információim Dr. Lányi György: Korszerű akvarisztika és Horn P. - Zsilinszky S.: Akvarisztika c. könyveire támaszkodnak, valamint a fórumokon és egyéb internetes felületeken általam fellelt írásokból tevődik össze. Melyik eleséget tenyészthetjük otthon? Elég sokféle élő eleség tenyészthető otthon. Ezek közül talán legkevesebb munkával a grindál, a vízibolha, a muslica, a mikró, kisebb halaknak papucsállatka, nagyobbaknak földigiliszta (esetleg lisztkukac), nyáron szúnyoglárva szaporítható. Elég nehéz, hely- és eszközigényes pl. a tubifex és a sórák (eddig tudomásunk szerint csak kis mennyiségben sikerült házilag szaporítani). Az élő eleség előnyei a fagyasztott vagy műeleségekkel szemben: 1. az el nem fogyasztott eleség nem kezd el azonnal bomlani, 2. saját magunk tenyészthetjük a halak eleségét, így elkerülhetünk mindenféle fertőzést 3. az eleség házilagos tenyésztése minimális költséggel megoldható és 4. a legfontosabb, hogy a halak mindenféle "mozgó dologra" szívesen vadásznak (valamint az akvaristák is szeretik vadászat közben nézegetni a halaikat). Szeretném azonban ha elkerülnétek az ezekkel való túlzott etetést is, gondoljunk csak arra: van olyan táplálék mely erősen hizlaló pl. a grindál. Ez az írás olyan élő eleségeket mutat be, melyet az akvaristák otthon is könnyűszerrel tenyészthetnek és a tenyésztésükkel kapcsolatban számos tapasztalat található az interneten. 7

8 / Megjegyzés: akinek sajnos nem adatik meg a megfelelő hely és szabadidő, ne érezze azt hogy ő kevesebbet ér. Sajnos az életkörülményeink nem mindig engedik meg hobbink maradéktalan kielégítését, és időnk is véges. Az alábbi állatkák leírásánál több esetben is szó szerint idézünk Horn-Zsilinszky: Akvarisztika c. művéből. Az ő szavaiknál senki sem mondhatja el találóbban és érzékletesebben, talán ezért sem tartom bűnnek ha itt is megjelennek bibliánk szavai. T.:halőrxxl / Papucsállatka (Paramecium caudatum) Az ázalékállatok közé tartozó papucsállatka a nagyon apró halivadék számára kitűnő eleség. Ez az eleség általában az első napokban megfelelő, utána már a táplálásuk nem okozhat problémát! Könnyen tenyészthető és nagyobb mennyiségben adagolva sem veszélyezteti a zsenge ivadékot. A papucsállatka talán a legismertebb egysejtű táplálékállat. Ahhoz, hogy élősködőt terjesszen, önmagában kicsi. De a tenyészvizében élhetnek mellette más apró állatok ( rotatoria, cyclops, hydra, stb.), esetleg élősdiek, kórokozók is! Ezért lényeges, hogy ha módunkban áll, akkor olvassunk utána, hogyan lehet a zöld víz -ből, infusoriatenyészetből tiszta paramecium-kultúrát csinálni. Lehet, hogy az általam leírt (több szakkönyvben is olvasható) módszer erre nem alkalmas, de még nem volt gondom a parameciummal elindított kishalakkal. Nem lett hidrás, vagy élősködőkkel teli a nevelőmedencém, tehát megbízom a módszerben. Kirándulások alkalmával természetes vizekből egy-két liternyit haza viszünk és finom szövésű szűrőn leszűrjük. Pocsolyák vizében is megtalálható a papucsállatka, tehát komolyabb keresésre nincs szükségünk, ha be akarjuk szerezni az első néhányat. Mivel egysejtű, és osztódással szaporodik, nem kell az ivari különbözőségeken törnünk a fejünket. Meg aztán, mivel egyetlen sejt, úgysem látnánk semmit komolyabb (minimum 10x-es) nagyító nélkül. Ha megvan a pocsolyavíz, öntsük egy hosszúnyakú üvegbe (konyakos, pálinkás, kinek mi van kéznél) úgy, hogy a zöld víz csak a nyak aljáig, a szűkület kezdetéig érjen. Vagy ha nem elég a víz akkor a szűrt vizet zárható tetejű széles szájú edénybe öntjük és friss csapvizet töltünk hozzá,hogy kb. kétszer annyi legyen. Vigyázzunk, hogy a hőmérséklet azonos legyen,mert a jelenlévő papucsállatkák elpusztulhatnak. Ugyanis nem bírják a hirtelen hőmérséklet változást! Ekkor vattából laza dugót tegyünk az üveg nyakába. Vékony dróttal rögzítsük a dugót, nehogy beleessen az üvegbe. Megpróbáltam cérnával. A cérnában a hajszálcsövesség elve érvényesült; kiszívódott a víz egy része-a műszálas cérna pedig nem jutott eszembe;). Tehát dróttal rögzítjük a vattadugót úgy, hogy az alja a vízbe érjen, de ne érje el a teteje az üveg száját. Ezután a dugó feletti részbe óvatosan friss-klórmentes,állott- csapvizet töltünk, hogy a vízfelszín elérje az üveg száját. Takarjuk el újságpapírral a palack oldalát a dugó magasságáig, hogy a fény és a keletkező oxigénhiány miatt átmásznak a vattadugón a friss vízbe a parameciumok. Hagyjuk egy ideig a palackot magára, majd a dugó feletti vízréteget szemcseppentő pipettával,műanyag fecskendővel szívjuk le. Észrevehetően töményebb, sűrűbb, mozgalmasabb a dugó feletti vízrész. Teli van papucsállatkával. A leszívott állatkákat használhatjuk új telep létrehozásához is, és halivadék etetésére is. 8

9 A leszívott papucsállatkákat a tiszta vízzel egy állott csapvízzel felengedett (de a friss is jó, már próbáltuk) befőttes üvegbe tesszük. Ez lesz a tenyész-üveg. Ide kiszárított, sötét banánhéj-darabokat szórunk (mindössze egy-két 1cm x 1cm méretű négyzetnyit, összevágva apróra. A pontos biológiai táplálékláncra nem térnék ki, de a rövid lényeg: a banánhéjat valami baktérium bontja. (Vagy karalábé-vagy karórépadarabkákat szórunk) Ha elszaporodott a baktérium, jóllaknak a parameciumok, és osztódni kezdenek, C.-on tartva az állatkák nagyon hamar szaporodásnak indulnak. Ha sok a papucsállatka, elfogy a baktérium, majd éhen halnak a papucsok. Tehát hetente, kéthetente újabb szárított banánhéj-darabokat teszünk a vízbe, hogy a baktériumoknak legyen kaja + utánpótlás. Mikor etetni akarjuk a halivadékainkat, a már leírt módon a hosszúnyakú üvegbe töltjük a tenyész-vizet, vattadugó, satöbbi. A tenyészet tisztaságát rendszeresen kell ellenőrizni. Erre megfelel egy zsebmikroszkóp, esetleg egy erősebb lupe is. A már beállt tenyészet táplálható kizárólag tejjel is, arra azonban ügyelni kell, nehogy a túl sok tej miatt a tenyészet vize megsavanyodjék. Amikor a víz letisztult, újból egy kávéskanálnyi tejet adhatunk. Infúzória A frissen kikelt ivadékok elesége. Tenyésztését kezdjük jól érett, zöld vízzel, tegyünk bele növényi részeket, pl. salátát, lucerna darabokat. A felforralt növényi részek sokkal gyorsabban lebomlanak, ezzel gyorsíthatunk a folyamaton. Mikor a növények bomlásnak indulnak baktériumok jelennek meg, majd véglények szaporodnak el annak függvényében, hogy mennyi baktérium táplálékot találnak. Vegyük figyelembe, hogy egy újonnan indított tenyészet több baktériumot, mint véglényt tartalmaz. Ha azt akarjuk, hogy a kultúrának ne legyen szaga, akkor erősen levegőztessük azt. Ha az akvarista hosszabb időn keresztül fent szeretné tartani a tenyészetet, akkor a fenéken összegyűlő rothadó növényi részeket 3-4 naponta le kell szívni és újakkal helyettesíteni. A tenyészet optimális mérete attól függ, hogy mennyi véglényre van szükségünk. Az infúzória etetése előtt állítsuk le a levegőztetést és tegyünk egy lámpát a medence mellé majd hagyjuk a vizet leülepedni. 15 percen belül a véglények a lámpa körül összegyűlnek, vagy jól látható fehéres réteget alkotnak rendszerint közvetlenül a vízszint alatt. Az így kialakult rétegeket könnyen kiszippanthatjuk a vízből és már adhatjuk is a növendék halak medencéjébe. 9

10 Enchytraeus albidus. Televényféreg Otthon tenyészthető, tápláló haleleség. A 2-3 cm hosszú, 0,5-0,75 mm átmérőjű fehér féreg szerves hulladékkal táplálkozik. Sok halfaj szívesen fogyasztja, azonban rendszeres etetése nem ajánlatos. Az egyik legerősebben hizlaló eleség. Tenyészállatoknak ikrázás után 2-3 alkalommal nagyobb adagot is adhatunk, hogy energiaveszteségüket hamarabb pótolhassák. Ha módunkban áll más élő eleséget is etetni, akkor hetenként csak egy alkalommal adjunk Enchytraeust. Természetesen, ha nincs élő eleség, akkor rákényszerülünk, hogy többször is etessünk. Ha zsilettpengével apróra vágjuk és jól kimossuk, akkor halivadékkal is etethetjük. Az Enchytraeus tenyésztése: 30 x 30 x 10 cm vagy megközelítően hasonló méretű faládát megtöltünk nedves virágföld és tőzeg fele-fele arányú keverékével (jo a többször átmosott erdei moha is), úgy hogy a láda felső szélétől kb. 1-2 cm szabad légtér maradjon. A földréteg felszínének közepén kiképzünk egy 1-2 cm mély és 6-7 cm átmérőjű mélyedést. Ez lesz az etetőgödör. Az etetőgödröt takarjuk le egy 10 x 10 cm-es üveglappal. A telep beoltásához 1-2 dkg-nyi televényférget kell akvarista társainktól beszerezni. A férgeket az etetőgödörbe helyezzük. Otthoni tenyésztésük rendkívül egyszerű, akár konyhai, szerves hulladékkal is etethetőek, hasonlóan a földigilisztához. Egyébként fehér gilisztának is szokták nevezni. Etetésükre főtt zabpehely, sárgarépa és fehérrépa, borsó, hab, spenót, valamint főtt tésztafélék a legalkalmasabbak. Különböző tejtermékeket tartalmazó eleség etetését kerüljük (tejes kenyér, tejbegríz stb.), mert a sajtmuslicák és atkák erős inváziója tönkreteheti a tenyészetet. A telepet fedjük le falappal, amelynek közepén nejlon vagy fémszövetű anyaggal zárt szellőzőnyílás legyen. A telepet a lakás hűvösebb helyiségében tartsuk. Az optimális hőmérséklet C. A földet enyhén,de rendszeresen nedvesíteni kell. A férgeket 3-4 naponként kell etetni, ugyanakkor az előző ételmaradékokat el kell távolítani. Időnként a talaj felső, elsavanyodott rétegét ki kell cserélni. Ha a ládát erős izzólámpa alá tesszük, az erős felületi felmelegedés miatt az Enchytraeusok a mélyebb rétegekbe húzódnak. Így a felső föld- és tőzegréteg kicserélhető frissre, anélkül, hogy érdemleges mennyiségű televényférget kellene kidobnunk. Enchytraeus buchholzi, Grindál A Grindál ( Enchytraeus buchholzi) egy trópusi televényféreg, egy svéd akvaristanőről kapta nevét. A grindálféreg 0,5-1,5 cm hosszú, nagyon vékony, átmérője 0,25 mm, azaz kis eleségállat, fehéres féreg, a televényféreg trópusi rokona. A Grindál-férgek melegigényes gyűrűsférgek, amelyet C között lehet 10

11 csak jól szaporítani. A mérsékelt égövi rokonaikhoz hasonlóan tőzeg-föld keverékben tarthatók. A virág-boltokban kapható, legolcsóbb tőzegben tarthatjuk őket, de föld hozzákeverése nélkül. Lehet, hogy így nem a legjobb, de működik ez is. A tőzeget megnedvesítem, összenyomkodom, hogy beigya a vizet. Aztán kinyomkodom annyira, hogy ne legyen lucskos, ne ússzon a vizében, de nedves maradjon. Egy kiürült margarinos, vagy fagylaltos műanyag dobozt (akár fadoboz is lehet lásd. képen) félig feltöltök a nedves tőzeggel, majd a tőzeget egyenletesre nyomkodom. Aztán a közepébe kis gödröcskét kaparok, ide jönnek a férgek. A tőzeg fölé üveglapot kell tenni, és az egész( sűrű szövettel le kell takarni, elsötétíteni. Akvarista barátainktól beszerezhetünk ilyen tenyész -férgeket egy telep elindításához, de Budapesten néhány boltban tudom, hogy lehet kapni. De ma már nem divat, mert a száraz eleségek, a tápok hódítanak. Azokat azonban kevésbé ismerem. A grindál a tőzegben csak akkor szaporodik, ha enni is adunk neki, és a hőmérséklet is megfelelő számára (Melegigényessége miatt az akvaristák sokszor a szekrény tetején helyezik el a grindáltenyészeteket). Tehát valami ennivalót (pl. ételmaradékokkal etethetjük, főtt zöldségfélét, sárgarépát, krumplit, borsót, kiválóan szaporodnak zabpehely etetésével vagy sajton, a sajtot azonban nagyon vékony szeletekre kell vágni, és egyszerre csak keveset szabad adni belőle) kis darabokban az etetőgödör -be potyogtatunk, a gödör fölé üveglapot teszünk, de úgy, hogy az üveglap széle a tőzegen támaszkodjon, ne a doboz peremén! Egyébként az üveglap szerepe hasonló a mikrónál leírt üveglapéhoz. Ide fognak férgeink felmászni, innen fogjuk őket vízzel kis tálkába, pohárba, egyéb edénykébe öblíteni, mielőtt megetetnénk őket a halainkkal. Kis testű halak magas energia (zsír)-tartalmú elesége. Ha túl sok grindált esznek a halak, elhízhatnak, emellett az egyoldalú táplálás ártana nekik. A grindált ezért is csak mint kiegészítő eleséget ajánlom. A halak elé tálalás módja nálunk megegyezik a mikrónál leírtakkal. Sokkal gyorsabban szaporodik, mint a televényférgek. Ivadékkal is etethető, összevágva, akár napos ivadék is fogyaszthatja. Mikró közelében ne tartsuk, könnyen átfertőződik és tönkremegy. Gyakori gond a grindál-telepek gondozásánál, hogy apró lábasjószágok (főleg atkák) jelennek meg a telepben, vagy esetleg mikrót találunk a nagyobb gyűrűsférgeink (grindál) között. A mikró csak akkor reális veszély, ha eredetileg mikrótelepek mellett vannak a grindáltelepeink. Vagy akkor, ha mindkét férget ugyanazokkal az eszközökkel (csipesz, kiskanál, késhegy, esetleg ugyanaz az üveglap mikrótelep gondozásához is használatos,) etetjük, gondozzuk. Mindkét esetben új telep készítését javaslom, kisütött (fertőtlenített) tőzeggel. 11

12 Ecetféreg, mikro Az Turbatrix aceti (ecetféreg) egy apró fonalféreg, tartása roppant könnyű, és halaink étrendjének hasznos kiegészítője. Ivadékaink nagy része, méreténél fogva nem is tud más élő eleséget megenni, mint a plankton, és a hasonlóan kis méretű táplálékok. A mikró 1-2mm hosszúságú fonálféreg. A pontylazacok egyáltalán nem, vagy csak keveset fogyasztanak belőle. Kizárólag mikróval etetve az ivadék lassan nő, ezért csak kiegészítőnek adjuk más, apró eleségek (plankton, száraz tápok) mellé. Nálunk a virágcserepes, vagy a tejfölös doboz tenyésztés a jellemző, de ismerünk más eljárásokat is (pl.: zabpehely, üvegedény, tej). A könyvek szerint minden boltban beszerezhető a mikró törzskultúra. A könyvek régiek, és sajnos az utóbbi években nagyon kevés az olyan üzlet, ahol élő, tenyészthető eleségállatot tartanak. A virágcserepes tenyésztelep elkészítése a következő: egy kis virágcserép alján a lyukat bedugjuk egy kaviccsal, s a (sütőben) szárazra sütött pörkölt kávézaccal feltöltjük a tetejétől 1-2cm-ig (ha nem elég száraz, könnyen penészesedik, ez pedig tönkreteszi a telepet). Ha ez megvan, és a zaccunk szobahőmérsékletűre hűlt, finoman leöntjük aludttejsavóval, olyan módon, hogy a zacc felső 1-1,5cm-es rétege nedvesedjen át. Egy kis kefirt, vagy natúr joghurtot kiskanállal, vagy késheggyel szétkenünk a zacc tetején, és a kis férgekkel beoltjuk a telepet. Ezután már csak jól le kell fednünk a cserepet egy üveglappal, majd erre tapadnak fel a jóllakott kukacok. Ha nem jól fedjük le, a legyek beköpik, és a kikelő lárváik tönkreteszik a telepet. A zacc felső 2-3cm-s rétegét mindig nedvesen (NEM VIZESEN) kell tartani savóval, de vigyázva, nehogy túl sokat öntsünk belőle, mert akkor a telep idő előtt elsavanyodik, és ki lehet dobni( meg piszok büdös is) C-on férgeink nagyon gyorsan szaporodnak. Naponta etessük a telepet joghurttal, vagy kefirrel, aludttejjel (ez általában elegendő is a nedvesen tartáshoz), így naponta etethetünk halivadékainkkal mikrót. Etetésükre a valódi kefirt javaslom mindenféle álkefír alkalmatlan-alkotóelemeit ellenőrizzük a dobozán! A mikrót a halaknak a következőképpen tálaljuk : A jóllakott férgek a fedőüvegre tapadva érdekes ábrákat, rajzolatokat mutatnak, s a fedőüveget lassan folyó, épp csak csurgó víz alá, egy kis edény (tejfölös doboz, bögre, vajas doboz) fölé tartva öblítjük le a férgeket. A mikrót az edényből szemcseppentő pipettával szívjuk fel, majd csepegtessük az ivadékok vizébe. Másik módszer mikor nedves ecsetkével szedjük le az edény falára,és az üveglapra telepedett férgecskéket. A többi a halak dolga. A mikró a vízben 2 óráig élve marad. Csak annyit etessünk egy alkalommal, amennyit kis halaink 1-2 óra alatt el tudnak fogyasztani. A mikró telepeket 2-3 hetenként teljesen fel kell újítani, rendszerint akkor, 12

13 amikor a cserép alsó kis nyílásán néhány csöpp erősen savanyú szagú savó távozik. A mikró nagyon ellenálló. Ha hónapokig nem kap enni, akkor is feltámad. Kibírják a nagy hideget is. Néhány telepet a pincében, C-on tartottam a télen, egyet pedig kitettem a hidegbe (röpködtek a mínuszok!). Amíg ott voltak, (két három hónap!) nem nagyon mutattak életjelenséget, de miután behoztam őket a melegbe, újra etethettem a halakkal belőlük. Úszó Ecetféreg (Turbatrix aceti, Anguillula silusiae) A halak etetése: Igen kis alak számára ajánlott, melyek még a növendék sórákot sem tudják elfogyasztani. Tenyésztés: Az ecetférgek kis termetű fonálférgek, melyek a pasztörizálatlan almabor-ecetben találhatók meg. Savas oldatokban él és erjesztő baktériumokkal táplálkozik. Lúgos kémhatású vízben hosszabb időn keresztül is életben marad (pl. akváriumvíz), de nem szaporodik. Ivadék halak etetésére nagyon megfelelnek, mivel a tenyésztésük nem igényel különösebb odafigyelést és a "befogásuk" is egy pillanat alatt megvan. Az izgőmozgó ecetférgek lámpa mellett jól láthatók a tenyészetben. A tenyésztéshez szükség van egy szélesebb szájú (az egyik kezünk beférjen rajta) kb. 4 literes üvegre, egy almára, almabor-ecetre és vízre. Kisebb üveg is megfelel, de a 4 literes mindenféle igény kielégítésére megfelelő mennyiségű férget "termel". Keverjük el az almabor-ecetet 50% vízzel, tegyünk bele pár hámozott alma kockát (4 literhez kb. egy maroknyi 2,5 cm szélű kockát) és töltsük fel fele-fele arányú ecet-víz keverékkel. Tegyük bele a beszerzett férgek felét. Várjunk legalább 24 órát, hogy megjelenjenek a baktériumok, majd adjuk hozzá a férgek másik felét is. Egy hónapon belül a férgek nagyon elszaporodnak. Amikor a tenyészet már nagyon undorítóan néz ki (hónapok alatt legalább 1,5 centiméternyi üledék halmozódik fel a fenéken), kezdjünk új tenyészetet. A férgeket két csésze és egy kávéfilter segítségével foghatjuk ki. Merjük bele az egyik csészét a tenyészetbe, a filteren keresztül öntsük át a másik csészébe a folyadékot majd töltsük vissza az üvegbe. A legtöbb féreg átcsúszik a filteren de páran belekapaszkodnak. Mossuk bele a férgeket egy üvegbe. Használhatunk papír kávéfiltert is, ez az össze férget megfogja, viszont maga az ecetes víz is nehezebben szivárog át rajta.műanyagfalú edény falára azonban felmásznak-fórumtársunk közlése alapján. Hagyjuk a férgeket egy kicsit megtisztulni az üvegben mielőtt feletetjük őket a halakkal. Jól át kell öblíteni őket, mert a halak medencéjében a legkisebb mennyiségű ecet is hirtelen ph csökkenést okozhat. Az ecetférgek hosszabbak, de keskenyebbek a kis sórákoknál, a kis halak számára könnyebben kezelhetők. A férgeket az áramlatok sodorhatják, de ha nincs semmilyen áramlás a medencében, akkor a vízfelszín felé törekednek. Beszerzési források: Akvarista klubok, üzletek, postai árurendelés. 13

14 Földigiliszta Ugye nem kell mondanom, milyen finom csemege ez is a halak számára. Közepes vagy nagytestű akváriumi halak szívesen fogyasztják. Az akvarisztikában inkább a vékony gilisztafajok etetése kedvelt. Tenyésztésükről rengeteg információ található a neten (pl. Tenyésztés: A földigiliszták tenyésztésének lépései: 1. Készítsünk fából egy dobozt (bármekkora jó, de nagyobb doboz = több giliszta). Két pánttal rögzítsük rá a tetejét. Fúrjunk/vágjunk kb. 5 centis lyukakat a doboz elejére úgy, hogy a lyukak alsó széle a doboz belsejének aljával legyenek egy vonalban. Fessük be a dobozt valamilyen olaj alapú, vízálló festékkel. Tegyünk a doboz belső felén a lyukak elé valamilyen műanyag hálót, így a későbbiekben a dobozba helyezett tőzeg majd ki tudja ereszteni a vizet, de a giliszták nem tudnak elszökni. A doboz kész is. 2. Alakítsuk ki a giliszták lakhelyét. Töltsük fel tőzeggel a dobozt. Vegyük figyelembe, hogy az átázott tőzeg a későbbiekben majd összetömörül. Locsoljuk át a tőzeget úgy, hogy a víz teljesen átitassa. Szerezzünk 6 téglát. Helyezzünk egy-egy téglát az első és két-két téglát a hátsó sarkok alá, így a doboz előre dől és víz szivárog a lyukakból. Tegyünk egy tálat a lyukakhoz megakadályozandó a padló átázása (hacsak nem kint tartjuk a tenyészetet). 3. Jöhetnek a giliszták. Szerezzünk be olyan kis méretű gilisztákat, amilyet csak találunk. Tegyük a gilisztákat a dobozba. Vegyünk a boltban egy csomag gabona (kukorica) pelyhet. Ez az egyetlen, ami a giliszták táplálásához kell. Három vagy négy naponta hintsünk a pehelyből egy keveset a tőzeg tetejére. Mielőtt ezt megtennénk az előző etetés maradékát keverjük bele a tőzegbe. Egy hónap múlva már milliónyi gilisztánk lesz a legkisebbtől a teljesen kifejlett nagyságúakig. A kis gilisztákat a kis és közepes termetű halaknak adhatjuk, míg a nagyobbakat a legfalánkabb nagy halaknak. A tenyészet rendszeresen megújul így szinte lehetetlen túl sokat etetni belőle! A tőzeget rendszeres locsolással nedvesen kell tartani, de ne locsoljuk túl és ne engedjük kiszáradni! Ha kiszárad a giliszták nagyon gyorsan elpusztulnak. Szerencsére a tőzeg igen jól visszatartja a vizet, így nem kell gyakran locsolni. A gilisztákat nem szabad nagyon hideg helyen tartani. Mivel a tenyészetnek nincs szaga, télen nyugodtan tartható pl. a garázsban is. Nyáron viszont a tűző naptól óvjuk őket, tartsuk a tenyészetet árnyékos helyen. A tetőt tartsuk lecsukva, a giliszták a sötétséget kedvelik. Beszerzési források: Horgászboltok, kertészetek, kertek, udvarok. 14

15 Csontkukac, és pinki Ezt a finomságot nem kell senkinek bemutatnom. A nagyobb méretű akváriumi halak is szívesen fogyasztják. Sajnos szeret az aljzat réseiben elbújni, ezért figyeljünk oda az etetéskor. A csonti tenyésztéséről szintén sokat olvashatunk az erről szóló fórum topikokban. ( 6) A pinki nem egyéb mint festett csonti., felesleges és kerülendő a színezett változatot etetni halainkkal - a natúr jobb! Röpképtelen muslinca (Drosophila fasciata) A drosophilák a muslincák családjába tartozó, 2-4 mm nagyságú legyek. A gyümölcslégy mindenki számára ismerős. Az érettebb, fonnyadó, rothadó gyümölcsökön gyakorta találkozunk ilyen apró kis állatokkal, a cefrében, borospincékben meg már szinte kötelező a jelenléte. Ennek a kis jószágnak sok faja van, a világ minden táján, ahol gyümölcstermő fák, növények élnek. Ezek közül főleg a Drosophila fasciata jöhet számításba. Laboratóriumokban mutációval létrehozták ennek a fajnak egy repülésre képtelen változatát. Olvastam szárnyatlan változatról is, de személyesen nem találkoztam a fajjal. A mi muslincáink csak nem használják a szárnyaikat, így a vízfelszín közelében táplálkozó halak jó természetszerű táplálékállata (sajnos ezen halak teljes felsorolásához nincs kellő tapasztalatom, de a fiatal gurámik, betták és az elevenszülő fogaspontyok tapasztalatom szerint szívesen fogyasztják). A rovartápláléknak főleg télen van nagy jelentősége, de több trópusi halfajunk tenyészkondícióba hozásához is igen fontos eleség. Laboratóriumokban kifejezetten mászkáló, repülni nem tudó mutánsok továbbtenyésztésével jött létre a ma már akvarisztikai szempontból is fontos szapora, apró, és el nem repülő drosophila. A boltok manapság már csak a röpképtelen változatukat árulják. Egy röpképes egyed az egész tenyészetet tönkre tudja tenni ezért jól fedjük le a tárolóedényt. Szaporításuk nagyon egyszerű itt meg is említenék egy táptalaj receptet. Az alábbi recept körübelül 6 kisebb edényhez elég. A Drosophila könnyen tenyészthető. Tenyésztéshez csupán néhány befőttesüvegre van szükség, melyeket fűtött helyiségben, Con kell tartanunk. Az üvegek nyakát vászonnal vagy sűrű gézzel kössük le, miután 1,5-2 cm magas rétegben savanyúan erjedő táptalajt helyeztünk beléjük. A táptalajnak mindig nedvesnek kell lennie, kiszáradnia nem szabad, még a felületén sem. Táptalajként paradicsomból, szilvalekvárból és búzakorpából kásává összedolgozott, majd megfőzött masszát használhatunk. Kihűlés után babszem nagyságú sütőélesztőt teszünk rá. Amikor az erjedés 15

16 megkezdődött, a tenyészmuslincákat is behelyezzük. A hímek potrohvége tompább a nőstényekénél. A nemek megkülönböztetésének egyik lehetséges módja: a hímek utolsó két szelvényének színe sötét, fekete - míg a nőstényeknél csak az utolsó szelvény sötétül be. Szemei világosak, vagy egyes tenyésztett egyedeknél tűzvörösek. A táptalaj készíthető: 100 g lisztből, 90 g cukorszirupból (vagy lekvár), melyhez 10 g Agart és 600 g vizet keverünk, majd az egészet felfőzzük. Kihűlés után egy kis élesztőt keverünk hozzá. Egy-egy 1/2 literes edénybe muslinca telepíthető. A muslincák páronként ivadékot nemzenek, melyek a párok behelyezése után már a 12. napra kikelnek és etethetők. Hogy a nyüveknek lehetőséget adjunk a bábozódásra, összehajtogatva egy kis celofánt vagy itatóspapírt tegyünk az üvegekbe. Ha már kellő mennyiségű báb van egyegy üvegben, hagyjuk a táptalajt kiszáradni, és a frissen kibújt muslincákat etessük meg a halakkal. Ezalatt a tenyésztést a többi üvegben folytathatjuk tovább. A muslincákat egyszerűen az akváriumba tudjuk rázni. Nyissuk fel az akvárium tetejét, vegyük ki a vattacsomót az üvegből és apró rázó mozdulatokkal egyszerre kb. egy tucat muslincát tereljünk a vízbe. Persze a táptalajnak elég szilárdnak kell lennie ahhoz, hogy kibírja ezt a rázogatást. Az állatkákat ezután két módon adtam a halaknak: 1. kinyitottam a flakon tetejét, levéve a rongyot, és beleráztam a kis rovarokat az akváriumvízbe. 2. Cigarettafüsttel kábítottuk a kis legyeket, aztán a rongyot levéve, beleráztuk őket egy műanyagpohárba, majd innen már elosztva kerültek az akváriumokba. Pasaréti Gyula javaslatára egyszerűsítettem a dolgon: A táplálék behelyezése, ami lehet magas fruktóz tartalmú gyümölcs. Banán, megérett alma, szőlő, stb.. Elég egy túlérett banán 1/3-át, ¼-ét egy üdítős flakon (műanyag, 2 literes, teteje levágva) aljára rakni 1 dl vízzel és az aljára egy marék háztartási vattát vagy szivacsot, vagy benedvesített zsebkendőket tehetünk és a tetejét lefedjük pl. harisnyadarabbal meggátolva ezzel legyeink elszökését. Kicsit összerázva a flakont, a vatta felszívta a vizet. Nedves volt az egész, de nem állt a víz mindenütt. Lényeges a továbbiakban, hogy a telep ne is száradjon be, mert akkor a nyüvek nem tudnak fejlődni. Némi rafia-kötelet, bálamadzagot (lehet, hogy a közönséges spárga is megteszi, nem próbáltam) tekertem a kezemre, és ezt összetekert állapotában bedobtam a táptalajra úgy, hogy a muslincák majd ezen, mint faágakon, mászkálhassanak. Ekkor jöttek a muslincák egy régebbi, Pasaréti-féle telepből. Lezártam a flakon tetejét egy szövet-darabbal (valaha talán asztalterítő, vagy ing lehetett, csak apró darabokra téptem), azt rágumiztam, és vártam. Eltelt 3 nap, és a banán romjain megjelentek a nyüvek. Kis, fehér, két végükön hegyesedő kukacok formájában. Eltelt még 9-10 nap, és tele volt a flakon muslincával. Tehát a muslinca fejlődése a petétől a kifejlett állatig 12 nap. Miután már a flakon oldala, meg a madzag, vagy rafia tele van üres báb-bőrökkel, érdemes új telepet készíteni. Igazából az a jó, ha a folyamatos légy-ellátás érdekében több, különböző időre programozott telepet tartunk. Így nem egyszerre van sok muslincánk, és nem is egyszerre várjuk mindben a nyüvek fejlődését. Meg nem is egyszerre lesznek öregek a telepek. 16

17 Egyébb táptalajreceptek: -4banán -fél evőkanál élesztő -fél evőkanál zselatin -Búzakorpa -Ca vitaminok -2dl tej -2dl víz -3evőkanál cukor A banánt leturmixolom,majd ebbe annyi búzakorpát adok,hogy a kanálról letudjam csepegtetni. Ezek után belekeverem a többi hozzávalót. A masszát 2-3cm vastagon beleteszem egy félbevágott 1.5L flankon aljára. Egy papírtörlőt helyezek a dobozba hogy erre kitudjanak mászni a muslincák. A flakont egy papír törlőkendővel lefedem. Életciklusuk: 0.nap : A nőstények tojást raknak 1.nap : A tojásokból kikelnek a lárvák 2.nap : Első bábozódás (1 nap) 3.nap : Második bábozódás (1 nap) 5.nap : Harmadik végső bábozódás (2 nap) 7.nap : A lárva utolsó átalakulása nap : A kifejlett egyedek elhagyják a bábokat Lárvái erjedő, bomló növényi anyagokban (pl. erjedő gyümölcsökben) fejlődnek, ahol mikroszkopikus gombákkal táplálkoznak. Pár hét alatt hemzsegni fognak a kis muslincák, és elkezdhetjük halaink etetését. Nálam többször előfordult, hogy mutálódott pár muslinca és újra röpképesek lettek, őket légycsapóval ajánlom etetni ;). Legyeink komfortérzetét növelhetjük még, ha teszünk a PET palackba hosszabb faaprítékot, szárított fűszálakat, amin tudnak mászkálni. 17

18 Lisztkukac A lisztkukac a lisztbogár lárvája (ha úgy jobban tetszik, a hernyója). A rovar teljes átalakulással fejlődik, ezért a telepben egy idő után 3 formával találkozhatunk: lárva (kukac), báb, kifejlett rovar. A petéket én még nem láttam, biztos nagyon aprók. Meg nem is kerestem soha. Minden rendes állateledel-boltban lehet venni lisztkukacot pár forintért. A megvásárolt kukacokat hazaszállítva nincs különösebb teendőnk: egy üres margarinos, tejfölös, vagy bármilyen műanyagdoboz megteszi, aminek az oldala magasabb, mint 3 cm. A lényeg, hogy egy kevés búzakorpát, vagy egyéb gabonaszármazékot (ami száraz, és nem penészesedik) tegyünk a dobozba akár a kukacok alá, akár rájuk. Utóbbi esetben a lisztet nem javaslom, mert nagyon jól tömít, és ez fulladást okozhat. Mármint a kukac a liszt alatt megfulladhat. Ezért is nagyon bevált a búzakorpa. A korpa nem tömörödik annyira, és könnyű kiválogatni közüle a kukacokat, nem tapad a kukacra, meg a kezemre. A lisztkukacnak feje, lábai vannak, mint egy hernyónak, de bőre kemény kitinpáncél, száraz, nem nyálkás. Ez lényeges, mert így nem gusztustalan megfogni, nem hagy nyomot a ruhán, ha véletlenül magunkra borítjuk a telepet. Csak össze kell szedni a kukacokat, összesöpörni a korpát, és kész a takarítás. Jártam már így, azért írom. A kitinpáncél nem nő a kukaccal, tehát a lisztkukac vedlik növekedése közben. Mikor kikel, szabad szemmel alig látni, olyan pici. Mikor bebábozódik, sokszor eléri a 4-5 cm-s hosszúságot, és a 3-3,5mm vastagságot. A báb már nem ilyen nagy. A kifejlett bogár fekete, vagy nagyon sötét barna szokott lenni, a pattanóbogárra hasonlít. Se a kukac, se a bogár nem csíp, ártatlan, ártalmatlan jószágok, amíg a konyhaszekrénybe, vagy az éléskamrába nem kerülnek. Akkor aztán minket is kivág lisztkukacostól a kedves anya, apa, anyós, feleség, stb., ha az ételkészítésre szánt liszt közelében meglát valami hasonló állatot. Ezért a tartódobozuk tetejét célszerű lefedni szúnyoghálóval, vagy kilyuggatott műanyag fedéllel, nehogy mégis kimásszanak. A lisztkukacot szívesen fogyasztják teknősök, nagytestű halak, rákok egyaránt. Ha összenyomjuk, és nem kell a kitinpáncéllal bajlódniuk, kisebb halak is kieszik a kukac puha belső részeit. Csak az szokott gond lenni, hogy nem minden esetben süllyed le a víz alá egyből. Ha nincs összenyomkodva, sokszor úszik a víz felszínén még napok múlva is, és rákunk nem találja meg. Ezért szoktam vagy csipesszel kicsit megrázni, már a vízben, hogy a lábai közé szorult levegőbuborékoktól megszabadítsam, vagy meg hozzányomni az üveghez, kinyomni a belészorult levegőt. Igaz, ekkor már nem kapálózik, nem tekergőzik, nem is olyan vonzó a rák számára. Azért így is elfogyasztja. Hogy olcsóbb legyen, és ne kelljen minden két hétben vennem lisztkukacot, azt találtuk ki, hogy a bábokat már nem szedjük ki a telepből, és nem etetjük fel rákjainkkal. Hagyjuk őket kifejlődni, és a felnőtt rovarok aztán petéznek, szaporodnak, újabb lisztkukac adaggal lepnek meg minket. Tényleg egyszerű lisztkukacot tenyészteni és más bogártenyészettel szemben teljesen tiszta. Én lapos üvegtálcákat csináltam, azok vannak egymáson és sínen ki lehet húzni. 18

19 De először hogy kipróbáljam, egy befőttes üvegben csináltam és nagyon jól sikerült. Egy keveréket kell csinálni: 1/3 morzsa, 1/3 liszt, 1/3 búzakorpa + kevés tejpor. Ebbe kell szórni a lisztkukacokat. Egy kevés nedvességet kell biztosítani. Van aki szerint elég egy rongyot fölé tenni, amit pár naponta megnedvesítünk. Én vékony almaszeleteket szoktam a keverék tetejére tenni 3-4 naponta. Ha nincs alma, lehet banánhéj, vagy vékony narancs. Amikor kikelnek a bogarak, állítólag tudnak repülni, de én még sosem láttam, de azért érdemes kilyuggatott fedővel becsukni. Kb. 1 hónap múlva (ha jó meleg van, mint most), megtúrva a keveréket, egészen apró kukacokat már látni. Ekkor az összes bogarat átteszem egy másik edénybe, hogy nagyjából azonos méretűek legyenek egy tálban. A kukacoknak is kell nedvesség. Ha megnőttek, át kell szitálni és kész. Tubifex, Csővájó féreg Egész éven át beszerezhető, kiváló élő eleség melynek igen magas fehérjetartalma (2x nagyobb mint pl. a vízibolháé) nagyon fontos a halak növekedéséhez, fejlődéséhez és manapság már könnyen beszerezhető, igen jó minőségű élő eleség. Szerves anyagokban gazdag, iszapos fenekű vizekben, csatornák iszapjában nagy mennyiségben található. Az egészben etetett, fölös mennyiségű Tubifex az akvárium talajába befúródik, és néha erősen el is szaporodik. Kiirtása talajcserével lehetséges. A vásárolt Tubifex főleg télen sok szennyező anyagot tartalmaz. A szennyezett Tubifex-csomót gondosan, erős vízsugár alatt többször át kell mosni, mindaddig, amíg a mosásra használt vízben szennyeződés egyáltalán nem látható. A Tubifexet lehetőleg csak egy-két napi tárolás után etessük, mert ennyi idő alatt béltartalma kiürül. Kényes halakban a friss Tubifex béltartalma emésztési zavarokat okozhat. A Tubifex oxigénigényes, ezért biztonságos eltartása friss víz állandó átfolyatása mellett lehetséges. E célra megfelel egy befőttesüveg, amelyben a Tubifexet a gyengén folyóra állított vízcsap alá helyezzük. Víz nélkül a biztonságos tárolás csak hűvös időben lehetséges. A Tubifexet a halak méretétől függően etethetjük egészben vagy apróra vágva. A vágott Tubifex, a plankton eleséghez hasonlóan, több különböző lyukbőségű hálósorozat segítségével igen jól osztályozható. Így különböző korú és szájnagyságú halivadék számára is egységes méretű vágott Tubifex adagolható. Nagymértékben csökkenthető tehát a fulladásból eredő veszteség, melyet az okoz, hogy a falánk halivadék nagyobb darabokat is bekap, mint amekkorát le tud nyelni. Csak annyit szabad adnunk, amennyit azonnal elfogyasztanak. A különböző nagyságúra vágott Tubifexet megfelelő lyukbőségű hálóba helyezve alaposan ki kell mosni etetés előtt, különben vére és testnedvei rövid idő alatt megbontanák az akvárium vizének biológiai" egyensúlyát. Ragadozó természetű és nagyméretű halak nem szívesen fogyasztják a vágott Tubifexet, ezeknek egészben, esetleg csomókban adjuk. A Tubifex fehérjedús, tápláló eleség, elzsírosodást azonban csak túlzott mennyiségű etetése okoz. Nagy előnye, hogy egész éven át közel azonos minőségben áll rendelkezésünkre. Nem éppen mellékes a magas vitamintartalma, mivel bőven van A-vitamin (mely a növekedésben, anyagcserében és a szaporodásban létfontosságú),b-vitamin (a növekedéshez és vérképzéshez) és nem utolsó 19

20 sorban D-vitamin (a csontok felépítéséhez) tartalma. Halaink eleségének %-át alkothatja, így joggal nevezhetjük a díszhalak alaptakarmányának is. A pihentetett élő tubifex etetéséről megoszlanak a vélemények, van aki hetente többször etet vele és semmi baja nem volt soha, van akinek megbetegedtek a halai. Mikor okozhat bajt az élő eleség? Csak abban az esetben betegedhetnének meg halaink az élő eleségtől, ha a betegség kórokozóját szerencsétlen módon azonos tartóvízben kaptuk, illetve akkor okozhat az élő eleség betegséget, ha nem elég tiszta helyen szedték és nincs rendesen átmosva/pihentetve. Reálisan belegondolva, hogy a természetes vizekben mennyi kórokozó úszkál és mennyi ideig élő állapotban a boltokba jutásig, majd az akvaristához jutásig tartó idő alatt élő kórokozók beszerzésére az esély igen csekély. De biztonsági okokból (főleg a béltartalom kiürülése végett) a frissen beszerzett élő eleséget 1-2 napig pihenni szokás hagyni és alaposan átmosni. Nem igen éri meg tenyészteni. A tubifex a víz alján él és tenyészik. Banánhéjjal etethető. Vizét erősen szűrni kell. Egy hálóval belemerítünk a talajba és kiszitáljuk a tubifexet. Koszos, nehézkes a tenyésztése és egyszerűbb protein forrást is találhatunk. Planktoneleség A plankton gyűjtőfogalom, amely összefoglalja a szabad vizekből, pocsolyákból hálóval begyűjthető kisméretű, alsórendű rákokat és egyéb lebegő szervezeteket. Különböző Daphnia, Cyclops, Bosmina és Diaptomus fajok a leggyakoribbak. Rendkívül tápláló, vitamindús, kiváló étrendi hatású eleségek. A díszhalüzletekben főleg a Daphnia (vízibolha) fajok kaphatók, ezek közül a kis vízibolha (Daphnia pulex) a jobb minőségű, míg a nagy vízibolha (Daphnia magna) kizárólag nagyobb testű halakkal etethető. A különböző planktonféleségek begyűjtése egész éven át lehetséges. Késő ősszel, télen és kora tavasszal a Cyclops és a Diaptomus fajok a gyakoribbak, a vizek felmelegedésével azonban a Bosmina és főleg a Daphnia fajok szaporodnak el erősen, és állóvizeinkben időnként óriási mennyiségben találhatók. Az első napokban a halivadékkal a Cyclops és Diaptomus lárvaalakjait, a 0,2-0,3 mm-es naupliust etetjük. A Diaptomus naupliusa a legkiválóbb hazai ivadékeleség. Sajnos, viszonylag ritkán, főleg januárban a jég alatt gyűjthető. Az apró planktoneleséget rendszerint magunknak kell begyűjteni, mert a szaküzletekben ritkán kaphatók. A Cyclops és a Diaptomus nauplius a hideg évszakok természetes ivadékeleségei. A kerekesférgeket (Rotatoria) tavasztól késő őszig, a kevésbé felmelegedő, árnyékolt vizekben gyűjthetjük. Valamivel kisebb tápértékűek a Cyclops és Diaptomus naupliusoknál. A Rotatoriával nevelt kis halak növekedése lassúbb. Nyáron azonban rendszerint ez az egyetlen gyűjthető, ivadéknevelésre alkalmas élő eleség. 20