KONYVHET. Beszélgetés Bálint Tiborral Fotó: Szabó J. Judit. Tarján Tamás Élô testamentumok. Mezôgazdasági Könyvhónap 2002

Átírás

1 KONYVHET VI. ÉVFOLYAM 3. SZÁM FEBRUÁR 7. KULTURÁLIS KÉTHETILAP FT Mezôgazdasági Könyvhónap 2002 Ember és gondolat Bereczky Loránd Tarján Tamás Élô testamentumok Írófaggató Petôcz András Kertész Ákos Lehet-e ésszerû az idealizmus? Interjú Sumonyi Zoltánnal Lelkes Lajossal Farkas Józseffel Nyerges András Mroz ek, az ismeretlen ismerôs Beszélgetés Bálint Tiborral Fotó: Szabó J. Judit A Mezôgazdasági Könyvhónap újdonságait keresse a Libri Mezôgazdasági Könyvesboltban 1054 Budapest, Vécsey utca 5. Telefon:

2

3 A könyv univerzális Elôzô számunkban, erôsen föllelkesedve a könyvek alapján megszületett tömegsikereken, a könyv diadaláról ejtettem néhány keresetlen szót. Nem lenne teljes az eszmefuttatás, ha nem tennék hozzá néhány kiegészítô gondolatot. A könyvek természetesen nem csupán a filmmûvészetet termékenyítették meg, nyugodtan mondhatjuk, hogy a színházzal például életre szóló szimbiózisban léteznek, de minden mûvészeti ágban megtalálhatók azok a mûvek, amelyek ihletôje valamilyen könyv alakban megjelent irodalmi alkotás volt. A könyvek univerzálisak is, abban az értelemben, hogy a világon minden leképezhetô könyvekben, és mindent le is képeznek az írók, a szerzôk. A magyarországi tízezres könyvtermés igazolja ezt, és ennek a könyvtermésnek a végtelen változatossága, amely örömmel töltheti el mindazokat, akik erre figyelnek. Ha alaposan végiggondoljuk, megállapíthatjuk: csakugyan nincs téma, a világnak olyan jelensége, híres és hírhedt személyisége, ami vagy aki ne bukkanna föl egy vagy akár több könyv témájaként. Ha nem mai kiadványként, akkor korábban megjelent könyvként, antikváriumban vagy könyvaukciókon föllelhetô ritkaságként. Ha a könyv univerzalitását vizslató tekintetünket elmúlt idôkre is kiterjesztjük, akkor aztán igazán szédítô számokhoz juthatunk el. Évi tízezerféle könyv tíz év alatt százezerféle, ötven év alatt félmilliárdféle, és még mindig csak a magyar történelem második világháború utáni néhány événél tartunk, s így visszafelé számolva milyen sokáig tartana eljutni, és milyen nagy számhoz jutnánk el, ha a magyarországi könyvkiadás elsô megjelent könyvét tekintjük az abszolút zéró pontnak: 1473 pünkösdje, amikor Hess András budai mûhelyében elkészült a Chronica Hungarorum. Hány éves is a magyar könyvkiadás? Hirtelen még kiszámolni sem könnyû, de megvan az eredmény: 529. És ez még csak Magyarország. A világ számtalan országában hány könyv jelent meg az idôk kezdete óta? Szerintem a könyvszakma szép szakma. Kiss József A TARTALOMBÓL Interjú Sumonyi Zoltánnal 4. oldal Beszélgetés Bálint Tiborral 5. oldal Kertész Ákos Lehet-e ésszerû az idealizmus? 12. oldal Írófaggató Petôcz Andrást faggatta Nádra Valéria 14. oldal Idôutazás a XVI. századi francia és magyar történelembe Sumonyi Zoltán mesél regénytrilógiájáról (Mátraházi Zsuzsa) Beszélgetés Bálint Tiborral (Borbély László) MEZÔGAZDASÁGI KÖNYVHÓNAP Lelkes Lajos, Farkas József, Radics László, Keresztúri László, Horváth Júlia, Nagy Mónika EMBER ÉS GONDOLAT Bereczky Loránddal beszélget Nádor Tamás Kertész Ákos Lehet-e ésszerû az idealizmus? OLVASÓSZEMÜVEG Nyerges András Mroz ek, az ismeretlen ismerôs ÍRÓFAGGATÓ Petôcz Andrást kérdezte Nádra Valéria SZEMMAGASSÁGBAN Tarján Tamás Élô testamentumok SIKERLISTA KÖNYVAJÁNLÓ MEGJELENT KÖNYVEK JANUÁR Megjelenik kéthetente Ára: 144 Ft Elôfizetôknek: 120 Ft Elôfizetési díj: 2880 Ft egy évre Kiadja: Kiss József Könyvkiadó, Kereskedelmi és Reklám Kft. Az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülésének a tagja Szerkesztôség, hirdetésfelvétel, elôfizetés: 1114 Budapest, Kanizsai u. 41. Telefon/fax: , telefon: , , konyvhet@axelero.hu Fôszerkesztô, felelôs kiadó: Kiss József Fôszerkesztô-helyettes: Csokonai Attila Lapmenedzser: Könnyû Judit Mûvészeti vezetô: Szabó J. Judit Szedés, tördelés: Recent Stúdió, Blasits Ildikó Nyomás: Grafika-Typopress Nyomda Felelôs vezetô: Farkas József elnök-vezérigazgató ISSN A hirdetésekben közöltekért a kiadó és a szerkesztôség nem vállal felelôsséget Terjeszti árusításban: a Magyar Lapker Rt., a Bibliofil Kft., a Libri Kft., a Líra és Lant Rt. Külföldön elôfizethetô a Hungaropress Sajtóterjesztô címén: 1117 Budapest, Budafoki út 70., Hungarica E. C., 2013 Pomáz, Pf:

4 Idôutazás a XVI. századi francia és magyar történelembe Sumonyi Zoltán mesél regénytrilógiájáról A Batthyány-családról jelent meg történelmi regénye Sumonyi Zoltánnak, s a mû olyan magas példányszámot ért el, ami szokatlan az utóbbi években a piacon. Ahhoz képest pedig kitörôen nagy az érdeklôdés a könyv iránt, hogy tudjuk: korunkban a terjedelmes köteteknek már a látványa is riasztja az idôszûkével kínlódó vásárlót, a régmúlt történelem pedig nem tartozik a sikertémák közé. Miként szánta rá magát költôként erre a prózai idôutazásra? Költônek tartom magamat még mindig, noha 95-ben jelent meg az utolsó verseskötetem. Írtam én már prózát, de nem történelmi regényt. Néhány éve azonban megkeresett a Magyar Könyvklub, hogy jó lenne, ha születne egy magyar történelmi regény. Ôk akkor sorban adták ki az összes Habsburgról külföldi szerzôk életrajzi könyveit; szegény Rudolf és összes testvére, elfelejtett és megjegyzett gyerekei, a család betegségei lektûr szinten mind terítékre kerültek. A felkérés nyomán eszembe jutott, hogy gyerekkoromban szerettem volna egy olyan könyvet írni, mint az Egri csillagok. Hogyan talált rá fôszereplôjére, Batthyány Boldizsárra, akirôl a históriában járatosabbaknak is vajmi kevés információjuk van? Évek óta ô a kedvenc figurám. Úgy kerültem vele kapcsolatba, hogy 1991-ben a Batthyány Társaság tagja voltam. Ez, az akkor egészségügyi célok megvalósítására alakult karitatív szervezet, amely egyébként ma is létezik, Batthyány Strattmann László hercegrôl, a szemorvosról vette a nevét. Úgy gondolták, a Pen Clubból is legyen tagja, mintegy mûvészeti szekciója a grémiumnak. A díszelnök, az Ausztriában élô gróf Batthyány Zsigmond azzal a kéréssel fordult a társasághoz, hogy adja ki az Ôseim címû kéziratát, de elôbb egy kicsit át kellene nézni a nyelvezetét, mondta, hiszen ô az ötvenes években távozott Magyarországról, azóta nemigen tartózkodik anyanyelvi környezetben. Nos, ebben az átfésülendô óriási anyagban leltem rá a Batthyány Boldizsár figurájára, akitôl egy csomó levéltári anyag is maradt a XVI. századból. Például 1560-ban ír az apjának Amboise-ból, Franciaországból, ahol a királyi testôrség tagja. Fiatal ember, elvégezvén a Sorbonne-t, magyar fôúrként Miksa király javaslatára odakerül egy évre az uralkodóházba. De épp akkor kezdôdik a hugenotta mozgalom, bekövetkezik a mészárlás. Boldizsár mindennek szemtanúja, s a történtekrôl beszámol az apjának, nagyon óvatosan, a sorok között. Már ettôl izgalmas lett a személye. Amikor a regény ötlete szóba került, döntöttem: az ô életét írom meg. Elôször egy kötetre gondoltam, de amikor befejeztem, azt írtam oda, hogy vége az elsô résznek. Legalább ilyen érdekesen fog folytatódni? kérdezték. Mondtam, hogy igen. Befejeztem az újabb kötetet, s megint odabiggyesztettem, hogy vége a 4 második résznek. Hát menynyit akarsz írni? faggattak. Magyar történelmi regénybôl Móricz Zsigmond Erdélye óta trilógiát illik írni, válaszoltam. Csak Boldizsár életével foglalkoztam. Ô 1538-ban született, és 1590-ig élt. Ez ötvenkét év, de mindaz, ami ezalatt Magyarországon történt, benne van a regényben. Beleesik a szigetvári csatavesztés, csakúgy, mint az, hogy mi történik akkortájt Európában. Batthyány Boldizsár Franciaországban Stuart Máriával szokott testôrként együtt reggelizni, aki akkor fiatal királyné, Ferenc francia király felesége. Boldizsár persze beleszeret. Mária 19, Boldizsár 21 éves. A király 18 esztendôs és nagybeteg, meg is halt. A társadalmi különbség óriási kettejük között, természetesen csak nézni lehet a fiatal királynét. De a magyar fiatalember ott van a sûrûjében a történelemnek. Hazakerülése után elveszi Zrínyi Miklós lányát. Fél éve házasok, amikor a szigetvári csata zajlik. A családja nem engedi oda. Akkor elkezd gondolkodni: végignéztem a hugenotta mészárlást, a lelkemben titkosan protestáns vagyok, át is térek, itt meg azt mondják, hogy ne segítsünk az apósnak, mert katolikus? Mennyi a fikció a történetben? Sokat kellett kitalálnia saját kútfôbôl a rendelkezésre álló anyaghoz? A dátumok, a történelmi események, a személyek mind hitelesek. Az embernek van néhány cölöpe, át kell ívelni ezeket, hogy a cölöpbôl híd legyen, hogy átérjünk a túlsó partra. A híd pallóját nagyjából én találtam ki. Át kell-e magát programoznia a költônek, aki a versekre és versszakokra hangolódott, hogy prózát írjon? Elkezdtem mesélni, mintha társaságban beszélném el a sztorikat, mint ahogy magának elmondtam. Én, mint ebben a dologban kicsit konzervatív szemléletû író, hagyományos, mondjuk, mikszáthos hangvétellel dolgoztam. Nem mintha nekem a posztmodern írók ellen valami kifogásom lenne, csak én nem tudok úgy írni. Még azon nôttem föl, hogy Mikszáthot, Móriczot olvastam vagy Roger Martin du Gard-ot. Mennyire élt benne ebben a korban? Eléggé, mert bele kellett bújni a történetbe. Szeretni kell a figurákat, és én megszerettem ôket. Hogyan tudta nyelvileg megoldani a feladatot? Nagyon egyszerûen. Nekem az a véleményem, hogy a nyelv nem változott annyit, mint ahogyan ezt a nyelvtörténészek állítják. Az a meggyôzôdésem, hogy például a Halotti beszédet, mint a legrégebbi magyar nyelvemléket a magyarul nem tudó francia bencések írták csak le olyan kacifántosan. Nagy valószínûséggel az emberek Deákiban akkor is azt mondták, hogy Látjátok feleim, mik vagyunk, por és hamu vagyunk. A téves lejegyzés miatt hiszik sokan, hogy elôdeink valamifajta ôsmagyar nyelvet beszéltek. Ha létezett is ez a bizonyos, a maitól olyannyira különbözô változat, Isten tudja, hogy hangzott. De ha a legôsibb népdalaink szövegébôl indulunk ki, akkor azt látom, hogy régen is olyan normálisan beszéltek magyarul, mint ma. Na nem, mint ahogy ma mi beszélünk, hanem ahogy húsz harminc ötven évvel ezelôtt, az én gyerek- és ifjúkoromban még Szatmár megyében beszéltek. Csengerben voltam kisgyerek, de ott olyan móriczi nyelvet használtak, remélem, ma is azt beszélik, amelyben világos mondatokat fogalmaztak, jól hangsúlyoztak. Tehát egyszerûen elmesélem ezt a történetet, úgy, hogy mindenki megértse tizenkét éves kortól a nyolcvanévesig. Mátraházi Zsuzsa

5 A bölcsesség édes, megnyugtató szavai Beszélgetés Bálint Tiborral A Magyar Kultúra Napján Bálint Tibor, Bartis Attila és Garaczi László Márai Sándor-díjat vehetett át Rockenbauer Zoltán minisztertôl az Iparmûvészeti Múzeumban, ahol kiállítás nyílt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által támogatott könyvekbôl. A díjazottak másnap este kerekasztal-beszélgetésen vettek részt, s felolvasást tartottak. Ezt az alkalmat megragadva rövid beszélgetésre kértük az idén hetvenedik születésnapját ünneplô Bálint Tibort. Még csak hat óra. A hivatalos program kezdetéig bôven van idô. Bálint Tibor gépelt kézirattal a kezében, csöndesen üldögél az egyik széken. Körülötte csend és nyugalom. Újra átfutottam a novellát, amit majd felolvasok, kicsit eltöprengetem, hogyan kezdjem majd mondja halkan. Az Egyszer mindenkit szólítanak címû írásomat választottam. Egy öregasszonyról szól, akit haldoklás közben a családja kifoszt. Nincs türelmük megvárni, amíg meghal, a néni még magánál van, mialatt az utolsó tûig mindent elvisznek a lakásból. Teljesen érzéketlen és rideg vele szemben mindenki, még a gyereke is. A szerencsétlen haldokló iránt részvétet egyedül az új gazda, a jómódú zöldségkereskedô mutat, akinek eladták a vidéki családi házat. A néni a végén utolsó erejét összeszedve, a számára teljesen idegen embertôl kéri:,,ne engedd, hogy elvigyenek!... Hadd haljak meg itt... Irgalmazz! És az ember a szemét lehunyva, fölényes jósággal bólint, mint egy isten, aki megelégelte a szenvedést. Ez az egyik legdrámaibb hangvételû novellám. Megfigyeltem, hogy mennyire drámaian hat a közönségre, amikor részletesen sorolom fel az egyes tárgyak nevét, amiket a néni haldoklása közben elvisznek a szállítómunkások. Olyan, mintha egy hullarablást szemléltetnék. Ebben a novellában sok mindent összefoglaltam, amit a világról, és a benne élô idôsekrôl gondoltam. Ez a novella a Nekem már fáj az utazás címû kötetébôl bármikor felidézhetô. A kötet Elôszavában úgy fogalmazott: Egyszóval: a tapasztalat igéi igéztek meg engem, ezért vonzódtam az idôs emberekhez, és már elsô számba vehetô novellám is egy öreg borbélyról szólt, jóllehet az arckép inkább csak ürügy volt arra, hogy egy sereg valóságos és kitalált titkot közöljek e szánalomra méltó aggastyán életérôl. Sokszor írtam az idôsekrôl, mert úgy gondoltam, hogy az életkor nagyobb távlatot ad a mondanivalónak. Engem az idôs emberek igéztek meg, ôk intettek elôször felém, és én úgy éreztem, szájukból a bölcsesség édes, megnyugtató szavát hallom. Hatvan, hetven, vagy nyolcvan év távlatából mindenki másképpen tekint vissza az élet nagy drámáira. Az olyan ember, aki fél lábbal már a sírban van, úgy hat rám a szavaival, mintha hegycsúcsról vagy tengerpartról hallanám. Mert csak a megszenvedett élet tud távlatot és mélységet adni a szavaknak. A történelem személyesen átélt epizódjaira. Ha mondanivalóját tárcában, karcolatban, vagy novellában mesélte el, úgy tett, mintha zsebtükörben villantaná meg a színes, nyüzsgô világ valamely részletét. Elôveszi még idônként a,,zsebtükrét? Egy jó tárcában benne van az egész élet sava-borsa. A novellában a kötött, feszes terjedelem ellenére egy egész életsorsot is meg lehet fogalmazni, ezért ez a mûfaj, ha úgy tetszik, a dráma,,kisöccse. Óriási hiány van a rövid mûfajokból. A klasszikus tárcarovatok átpolitizálódtak. A szépprózát igényesen mûvelô szerzôk idôvel eltûntek a szerkesztôségekbôl, holott a novellának, a tárcának, a karcolatnak mindig is komoly hagyományai voltak a magyar irodalomban. Most sorolhatnám a neveket hosszasan, nekem mégis Nagy Lajos jut elsôként az eszembe. Elhivatott tárcaszerzô volt, a kávéházban naponta írta egymás után a történeteit, s ezek honoráriumából átmenetileg fedezni tudta mindennapos kiadásait, szerény jövedelmet biztosított vele magának. Ma, amikor rendkívül csekély juttatást élvez egy író elôfordul, hogy tiszteletdíj helyett tiszteletpéldányokkal honorálják az elvégzett munkát, egyáltalán nem kifizetôdô a rövid mûfajokat mûvelni. Sajnos. Nem tudom, hogyan lehetne visszafordítani ezt folyamatot. Én mindenestre mostanság tárcákat írok, népmûvelô szándékkal. Az élet erkölcsi oldalát igyekszem vizsgálni, kivetíteni a mai gazdasági nyomorúságból, abból az albérleti viszonyból, amelyben mi megalázó módon élünk Erdélyben. Ha most gondolatban végigtekinti a mûveit, melyikre gondol vissza legszívesebben? Számomra a mérleg mindaz, amit eddig megírtam, külön összegzô mû megírására nem készülök. Van egy családregényem, a Zokogó majom, ebben benne van az én életsorsom is. Nem véleményt mondtam a hôseimrôl, hanem ábrázoltam ôket. Csehov mondta, hogy az író egyik legfôbb feladata az ábrázolás, és nem a véleményének az elmondása. Ha jól ábrázol, akkor abból félreérthetetlenül kiderül, hogy mi a véleménye. Erre törekedtem a Zokogó majomban, akárcsak a Zarándoklás a panaszfalhoz címû regényemben, vagy legutóbb a Bábel toronyházában. Érdekes címet sohasem lehet büntetlenül adni, mert azok mindig visszaütnek. Így történt ez a Zokogó majom esetében is. Egyik kiváló szobrász barátom mindig felkiáltott, amikor beléptem a mûtermébe, ahol rendszerint vendégekkel múlatta az idôt:,,itt a Zokogó majom! kiabálta és rám mutatott. Megjött a majom! Úgy gondoltam, ennyit még elviselhetek, ha a sikernek ez az ára, hát legyen így. Mivel tölti legszívesebben az idejét olyankor, ha nem dolgozik? A szabadidômet olvasással töltöm. Olvassa Márai Sándort is? Márai Sándor már régóta a szívemhez nôtt, bármelyik könyvét olvastam, mindig úgy éreztem, hogy lelki megtisztulást nyerek. Mind a mai napig gyászolom a szívemben ôt. Bálint Tibor felesége szinte észrevétlenül intve jelez, hogy kezdôdik a felolvasást bevezetendô kerekasztal-beszélgetés. A szerzô barátságosan üdvözöl mindenkit, helyet foglal. A kezében ott a kilencflekkes, gépelt novella, amelyet rövidesen felolvas, már elhatározta, hogy így kezdi majd:,,egyszer mindenkit szólítanak, csak engem felejtett itt az Isten!... Borbély László Fotó: Szabó J. Judit Lapzártánk után kaptuk a hírt, hogy néhány nappal a kitüntetése átvételét, illetve a fenti interjú elkészültét követôen Bálint Tibor kolozsvári otthonában váratlanul elhunyt. (A szerk.) 5

6 MEZÔGAZDASÁGI KÖNYVHÓNAP Február 7. Február 12. Február 14. Február 21. Február 28. A Mezôgazdasági Könyvhónap idén február 4-én vette kezdetét és tart a hó végéig. Jócskán lapzártánk után, e számunk megjelenése elôtt néhány nappal zajlott (e sorok írása idején ez még jövô idô) le az ünnepélyes megnyitó a Magyar Mezôgazdasági Múzeumban, amelyen átadták Az Év Szerzôje Díjat, ami természetesen ez esetben a mezôgazdasági témában publikáló szerzôkre vonatkozik. Elôzetesen tájékoztatást kértünk a szervezôktôl, akiktôl megtudtuk, hogy 2002-ben Az Év Szerzôje Mihók Sándor, aki a zsûri döntése alapján a Fajtatan c. sorozatban megjelent Ló és szamár c. kötetével érdemelte ki a kitüntetô címet. Az indoklásból megtudtuk, hogy több lovaskönyv is jelent meg az utóbbi idôkben, de a magyar fajták tudományos leírása és rendszerezése egyedül ebben a mûben található meg. A Mezôgazdasági Könyvhónap rendezôinek egyébként is céljuk, hogy a mezôgazdasági könyvkiadás azon mûveire hívják fel a figyelmet, amelyek magyar szerzôktôl születve a magyar viszonyoknak megfelelô ismereteket közvetítik a szakembereknek és a gyakorlati életben azokat használóknak. A Mezôgazdasági Könyvhónapnak két fontos témája van, tudtuk meg ugyancsak a szervezôktôl, az egyik Magyarország európai uniós csatlakozásának hatása a magyar mezôgazdaságra, a másik is ezzel függ össze: a hungarikumok szerepe a magyar mezôgazdaságban és az exportban. A Mezôgazdasági Könyvhónap itt következô programjának közös sajátsága, hogy mindegyik helyszínen olyan szerzôk lesznek az elôadók, akiknek könyve jelent meg az elmúlt évben, illetve illetékesek az elôadások témáiban, mint például a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium EU-integrációs fôosztályának vezetô munkatársai. Kirakatversennyel indul a Mezôgazdasági Könyvhónap A Mezôgazda Kiadó hitvallása és üzletpolitikája Az agrártársadalom könyvszükségleteit kielégítô Mezôgazdasági Könyvkiadót Erdei Ferenc alapította, ahogyan a A évi Mezôgazdasági Könyvhónap rendezvényei 6 Debrecen, Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Budapest, Libri Mezôgazdasági Könyvesbolt Hódmezôvásárhely, Hotel Fekete Sas Kaposvár, Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar Budapest, Földmûvelési és Vidékfejlesztési Minisztérium: záróünnepség A évi Mezôgazdasági Könyvhónap támogatói: Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, FVM Agrármarketing Centrum, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alapprogram. A eseménysorozat rendezôi: Agrárkiadók Szervezô Bizottság, Budapesti Agrárkamara, Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülése februári Mezôgazdasági Könyvhónapoknak is ô volt a kitalálója. Ez a több évtizedes agrárhagyomány a Mezôgazdasági Kiadó 1991-es jogutód nélküli felszámolásával megszûnt. Új könyvkiadók alakultak, köztük a szakmai jogutódnak tekintett Mezôgazda Kiadó. Vezetôje, dr. Lelkes Lajos 1996-ban újraindította a Mezôgazdasági Könyvhónap elnevezésû programsorozatot, melynek minden évben több város ad otthont, célja pedig, hogy a vidéki értelmiség és mezôgazda találkozhasson a szakirodalommal, és a szakkönyvek szakbolt híján is elérjék olvasóikat. A Mezôgazda kiadóként sokszínû választékkal rendelkezik: a növényvédelem, növénytermesztés, kertészet, állattenyésztés, szôlészet-borászat, vadászat és erdészet mellett ökoturizmussal, vidékfejlesztéssel és EU-s kiadványokkal is foglalkoznak. Évente körülbelül 60 könyvet jelentetnek meg ( példányszámban), közülük több mint 90% új, magyar fejlesztés, a maradék fordítás. A mezôgazdasági könyvkiadás a szakkönyvkiadáson belül is sajátos véli dr. Lelkes Lajos, a Mezôgazda Kiadó vezetôje. Nem lehet importálni a világ bármely részérôl. A helyi éghajlati és földrajzi viszonyoknak megfelelô szakmunkákat kell megíratni helyi szakemberekkel. Ez pedig pénz és idô. Az általános témák közül néhányat mint genetika, vagy állatorvosi sebészet le lehet fordíttatni még, de a konkrét mûvelésre vonatkozó, a klímával összefüggésben lévô könyveket magyar szerzôktôl kell megrendelni. A magyar szakemberállomány jól és magasan képzett. De kevesen vannak közülük, akik megfelelô színvonalon képesek publikálni. Az egyetemi tanárok rendkívül elfoglaltak, ezért sokat kell várni, hogy egy-egy munka elkészüljön. Tudomásul kell venni, hogy más nálunk egy istálló, mint Németországban. Más a búza. Más a bor és más a kertkultúra. Mások a hagyományok, ezeket pedig figyelmen kívül hagyni nem lehet. Hiába akarnánk mi az angolkert tradícióját a most oly népszerû könyvek alapján meghonosítani, nem menne, mert a környezet nem alkalmas rá. A Mezôgazda tehát nem követi a mostanság divatos irányvonalat? Gondolok a különbözô borkalauzokra, lovaskönyvekre, vagy kertépítési kalauzokra? Dehogynem. Csak éppen a mi szakértôinkkel és szaktudásunkkal. Megjelentettünk például a borról egy sorozatot, melyben van borászati lexikon, bortermelés amatôröknek és profiknak, illetve a borfajták megismertetése. Felhívjuk a figyelmet az újdonságokra, de persze a hagyományokat is tiszteletben tartjuk. Tesszük ezt olyan módon, hogy könyveinket az egyetemisták, fôiskolások, vagy az onnan kikerült szakemberek egyaránt forgathassák. Könyveink nagy része egyszerre tankönyv és szakkönyv. Drága kiadó vagyunk, hiszen az én kollégáim mind agrármérnökök és szakmunkát végeznek. A szakmai címlisták összeállítása sem olcsó mulatság. Ön újraélesztette a Mezôgazdasági Könyvhónap sok évtizedes hagyományát, egyik házigazdája a rendezvénynek. Mik az idei szakmai fórum legjellemzôbb témái? Az 1996-ban újraindított Mezôgazdasági Könyvhónaphoz gyakorlatilag az összes je-

7 lentôs agrárkiadó (Agrárszakoktatási Intézet, Agroinform Kiadóház, Gazda Kiadó, Mezôgazdaság Kft, Magyar Mezôgazdasági Múzeum, Mezôgazda Kiadó, Országos Mezôgazdasági Könyvtár, Szaktudás Kiadó Ház Rt), valamint Sári Enikô szervezésében a szaklapok és tudományos lapok csatlakoztak. Az idei Mezôgazdasági Könyvhónap a hungarikumok és az EU-csatlakozás jegyében telik. Útjára indítottunk egy könyvsorozatot, mely a jellegzetesen magyar állat- és növényfajtákkal foglalkozik, hagyományos és korszerû termesztésükkel és tenyésztésükkel. Közülük a könyvhónap alatt bemutatjuk Szalay István Régi magyar baromfifajták, Hajdu Edit Ésik Andrásné Új magyar szôlôfajták, Márkus Ferenc és Kapitány József A fûszerpaprika termesztése és feldolgozása, valamint Halmágyi Levente Szalay László: Méhlegelô képekben címû szakmunkáját. Az EU-s csatlakozásra készülve megjelentettük Halmai Péter Az Európai Unió agrárrendszere, Hámori Balázs négynyelvû EU-s fogalomtár, valamint Jansik Csaba A külföldi tôkebefektetetések a magyar élelmiszeriparban címû köteteit. A meghívottak különféle hungarikumokat láthatnak és ízlelhetnek: szilvapálinkát Szatmárcsekérôl, magyar borfajtákat, magyar baromfifajtákat és magyaros ételeket. Ünnepi kiállításunkat ahogyan minden évben a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, dr. Vonza András nyitja meg, Jókai Anna írót pedig felkértük tiszteletbeli elôadónak. A helyszínek részben állandók (Budapest, Debrecen, Hódmezôvásárhely), részben évente változók, mivel igyekszünk minden olyan városba eljutni, ahol mûködik valamilyen agrárképzô intézmény, vagy idôszakonként nagyobb agrárkiállítást és vásárt tartanak. Így a Dunántúlról idén Kaposvárra látgatunk el. Meglehetôsen kevés agrárkiadványt látni a könyvesboltokban. A könyvhónap alatt mit tesznek a kiadványok népszerûsítéséért? Nagy gondot jelent számukra, hogy a magyar nyelvû könyvállomány megnövekedésével a mezôgazdaság kiszorult a városi könyvesboltokból. Ráadásul a boltosok képzettsége sincs meg ahhoz, hogy tudják, mit érdemes megvenniük. Mivel nincs szakboltunk az ország egyetlen mezôgazdasági szakboltja a belvárosban mûködik még nehezebb a helyzet. Pedig a mezôgazdaság Magyarországon a lakosság jelentôs százalékának megélhetést nyújt. Még akkor is, ha többségük nem bejegyzett mezôgazdász. De otthon fóliázik, csirkét nevel, bort termel. Érdekelné ôket a szakirodalom, ha hozzá tudnának jutni. Nagykereskedésünkben, a Könyvistállóban, minden magyarországi agrárkönyv megtalálható és megrendelhetô, nem csak a mi kiadványaink. Lépésrôl lépésre többen keresnek meg minket. Az agrárkiállításokon találkozunk a gazdaboltosokkal, akikkel megállapodásokat kötünk a terjesztésre. Fejlett a csomagküldô szolgálatunk is. A lakosság ezer ágon kötôdik a mezôgazdasághoz, és nemcsak a kert és a kutya érdekli ôket. Önálló szakkönyvesboltokat nem bírunk fenntartani, bár a nagyobb egyetemi városokban, szeretnénk, ha lennének olyan szakkönyvboltok, ahol az agrárirodalom is méltó helyet kapna. A Mezôgazdasági Könyvhónap alatt kirakatversenyt rendezünk a boltok számára. Ezzel akarjuk ösztönözni a vidéki meg a pesti könyvesboltokat, hogy a csúcsidôszaknak úgysem nevezhetô februárban igyekezzenek a mezôgazdasági kiadványokat a kirakatban megjelentetni, és megismertetni az olvasókkal. Hogy az emberek tudják, máskor is érdemes ebbe a boltba bemenni, ha a mezôgazdaság érdekli ôket. Idén differenciáljuk a boltokat: külön versenyben indulnak az üzletláncok, a mezôgazda bolt és a kisbolt. Szeretnénk a könyvszakmával elhitetni, hogy érdemes az aktualitásokra figyelni, legyen az Könyvhét, Könyvfesztivál vagy Mezôgazdasági Könyvhónap. MEZÔGAZDASÁGI KÖNYVHÓNAP Nemcsak szellemi javak a gazdának A mezôgazdasági szakkönyvek rendszeres vásárlóinak nyilván nem kell bemutatni sem a Szaktudás Kiadó Ház Részvénytársaságot, sem elôdjét, a Mezôgazdasági Szaktudás Kiadót. A névváltoztatás nem látszott meg a cég forgalmán tudtuk meg Farkas József elnök-vezérigazgatótól, aki elmondta, hogy jelenleg 182 könyvük kapható a piacon, s ez a mennyiség képes eltartani a kiadót. Üzleti okok miatt úgy láttuk jónak, ha egyik cégünk, a Dinasztia Kft. ezentúl csakis az iskolai és pedagógiai könyvek kiadásával foglalkozik, a másik, a Szaktudás Kiadó Ház Rt. pedig a mezôgazdasági szakkönyveinket és az agrár- oktatásban ajánlott tankönyveinket gondozza, ezért döntöttünk a névváltoztatás mellett. Ôsszel kerek évfordulót ünnepelhettünk, ekkor volt tíz éve annak, hogy mezôgazdasági könyvek és a témához kapcsolódó egyéb szakirodalom kiadásába kezdtünk. Ezalatt 470 könyvet adtunk ki, tavaly 53 új címünk volt. Ez csupán önerôbôl természetesen nem valósulhatott volna meg. A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 50 százalékos támogatást biztosít azoknak a könyveknek, amelyeket a pályázat útján elfogad a mindennapos gyakorlati felhasználásra, vagy egyetemi tankönyvnek javasolja. Anyagi biztonságot tudunk nyújtani azoknak a szerzôknek, akik minket választanak. Hogyan oldják meg a terjesztést? Sajnos, a lehetséges vevô és az általunk neki kínált könyv földrajzilag ritkán találkozik. Vásárlóink zöme ritkán jut el a városok forgalmas könyvesboltjaiba, ezért oda kell szállítanunk a gazdaboltokba a könyveket. A kicsi vidéki könyvesüzletekkel közvetlen a kapcsolatunk. Emellett nem feledkezünk meg a nagy üzlethálózatokról sem, igaz, ott kevesebb példány fogy el az általunk kiadott könyvekbôl. A legbiztosabb módszernek továbbra is az ígérkezik, ha a nyilvántartott törzsvásárlóinkat rendszeresen értesítjük új kiadványainkról és megrendelôlapot küldünk nekik. A Szabad Földben és más szaklapokban a könyveink ismertetésével együtt megrendelôlapot is közzéteszünk, hogy a vásárlást megkönnyítsük azok számára, akik ritkán jutnak el a városi üzletekbe. Milyen könyveket ajánlana a vásárlók figyelmébe a kiadó kínálatából? Az állattenyésztô gazdák figyelmét szeretném felhívni dr. Böô István állatorvos könyvére, a Gazdasági állataink betegségmegelôzésére. A szerzô 30 éve praktizál Békés megyében, ez a tizenötödik szakkönyve. Február 14-én Hódmezôvásárhelyen dedikál és elôadást is tart az érdeklôdôknek. Körülbelül húsz éve nincs hasonló kiadvány, ezért remélhetôleg sokan keresik majd dr. Márkus Ferenc és dr. Kapitány József A fûszerpaprika termesztése címû könyvét. A téma iránt érdeklôdôk nélkülözhetetlen tanácsokat és információkat kaphatnak dr. Juhász Csaba Minôségbiztosítás a mezôgazdaságban, és dr. Radics László Alternatív növények termesztése I. címû munkáiból. Korábbi kiadványainkhoz hasonlóan, most is számtalan olyan témát, és tudnivalót kínálunk, amely a gyakorlati megvalósítás után piaci jövedelmet hozhat a gazdának. Felfedezni az elfeledett növényeket Dr. Radics László a Szent István Egyetem Kertészettudományi Karán, az Ökológiai és Fenntartó Gazdálkodási Rendszerek Tanszék vezetôje, fô kutatási területe, a gyomnövények tápanyagigénye, az ökológiai gazdálkodási kutatások és klímaválto- 7

8 MEZÔGAZDASÁGI KÖNYVHÓNAP zás hatása az európai gyomnövényzetre, nyolc évig volt az MTV/2 Gazdaképzô mûsorának növénytermesztô szakértôje. Az általa szerkesztett Alternatív növények termesztése I címû könyvben szerzôtársaival közösen ajánl a termelôknek olyan növényeket például a kenyérgabona és a kukorica helyett a tönkölybúzát, vagy a durum búzát és egyéb növényeket, amelyek piaci eladása nem probléma, jótékony hatással van a természetes technológiára, a munkaidô kihasználására, védi a környezetet és az emberek egészségét. Szükség van arra, hogy a sokféleséget terjesszük vidéken mondta el dr. Radics László. Magyarországon körülbelül száznegyven termesztett növényféleség van, ebbôl jó ha tizenötöt termesztenek, az összes többit nem ismerik a termelôk. Ezen a helyzeten szeretnénk változtatni azzal, hogy ezeket a mára elfeledett növényeket visszahozzuk a köztudatba. Lehet, hogy a könyvben leírtak sokaknak újdonságot jelentenek, pedig nem,,szenzációs felfedezéseket adunk közre, hanem elfeledett ismereteket. Nem szabad engedni azt, hogy a sokszínûség elmúljon és egyre kevesebb választási lehetôségük maradjon a termelôknek. A lehetôségekhez mérten mindenkinek törekedni kellene a sokféleségre, a változatosságra. Az elsô kiadás óta folyamatosan érkezô visszajelzések egyértelmûen jelzik, hogy a hazai parasztság rendkívül fogékony az újdonságra. Nyitottak az új információk iránt, szívesen tájékozódnak. Ezt tapasztaltam akkor is, amikor a Gazdaképzô címû televíziós magazin munkatársa voltam. Ha a termelô érdeklôdését sikerül felkelteni, akkor már könnyen lehet rávenni arra, hogy gyarapítsa a szaktudását. A korábbi növénytermesztési könyvek körülbelül egy oldalt szenteltek minden egyes növénynek, ezért kevés ismeretet nyújtottak azoknak, akik termeszteni szerették volna ezeket. Az Alternatív növények termesztésében legalább egy nyomdai ívet szántunk minden egyes növényre, ebbôl pontosan és részletesen kiderül minden fontos tudnivaló, amely elengedhetetlen a termesztésükhöz. A könyv elsô kiadása tavaly tavasszal jelent meg, gyorsan elfogyott, hamar sikeres lett, így a kiadó és én sem panaszkodhatom. Úgy érzem, hogy a gazdálkodók sem teszik, ha rájönnek, hogy hasznosan kamatoztathatják a közkincsé tett tudásanyagot. Egyre többen fogékonyak a környezetbarát gazdálkodás iránt. A könyv megismerése és gyakorlati alkalmazása nagy lépést jelenthet az ehhez vezetô úton. Szeretném, ha az elképzeléseink és a terveink a jövôben is termékeny talajra hullanának. Dr. Radics László szerkesztésében idén jelenik meg az Ökológiai gazdálkodás címû egyetemi tankönyv második része, amelyet szintén a Szaktudás Kiadó Ház Rt. gondoz. Borbély László Kereskedôk a Mezôgazdasági Könyvhónapról Nagy Mónika, Magyar Könyvklub Egy olyan könyvkereskedô cégnél, amelyiknek zömmel vidéken vannak boltjai, nagy a jelentôsége egy olyan rendezvénynek, mint a Mezôgazdasági Könyvhónap mondja Nagy Mónika, a Magyar Könyvklub marketingszakembere. Jónak tartom az idôzítést is, a február amolyan csendes hónap a földeken dolgozók számára. Ez a felkészülés idôszaka, mondhatjuk, hogy van egy kis idô áttekinteni a teendôket, beszerezni és elolvasni a hasznos tudnivalókat tartalmazó könyveket. Az országos hálózatunk révén Pécstôl Nyíregyházáig minden vidéki nagyvárosban, megyeszékhelyen üzemeltetünk könyvesboltot, és fontos feladatunknak tekintjük az ország mezôgazdasági szakkönyvekkel való ellátását. Az üzletek könyvkínálatát, a könyvkészleteket a tájegységhez, a mezôgazdasági irányzatokhoz igazítjuk, s folyamatosan figyeljük, milyen igény merül fel, mit keresnek a vásárlóink. A boltjainkban az általánosabb ismeretterjesztô kötetek és a szûkebb szakirodalom egyaránt jelen van, a hazai mezôgazdasági kiadók köteteinek szinte teljes palettája az olvasók rendelkezésére áll. A boltban fellelhetô könyveken kívül kérésre bármely, a vásárlók által keresett szakkönyvet rövid idô alatt beszerezzük, és a boltba szállítjuk. Az elmúlt évek során a Mezôgazdasági Könyvhónap megrendezését szép siker kísérte, a vásárlók megszokták, várják ezt az akciót. Természetesen mindenben igyekszünk a kiadók segítségére lenni, ismertetôanyagokat kínálunk a vásárlóknak, könyvesboltjainkban a könyveket mind a kirakatokban, mind a boltbelsôben kiemelten mutatjuk be, és minden üzletünk részt vesz az országosan meghirdetésre kerülô kirakatversenyben. Büszkén jelenthetjük ki, hogy igazán ötletes, szép kirakatok készülnek, a múlt évben a Móra Ferenc Könyvesbolt lett a második helyezett. A könyvkereslet alakulása tájegységenként változó. A borászattal, a borkultúrával foglalkozó köteteket országszerte keresik a szôlôsgazdák. Az állattartással foglalkozó szakkönyvek megoszlása már nagyobb szórást mutat, a nyúltenyésztéssel, a galambászattal foglalkozó szakkönyveket a kisgazdák vásárolják inkább, akik a házi fogyasztás mellett a vágásra is tartanak állatot. A lovassporttal, a lótenyésztéssel foglalkozó könyvek vásárlói már szûkebb réteget tesznek ki, ez egy speciálisabb terület. A népszerûbb szakirodalomhoz tartoznak például az ôszibarack- vagy a málnatermesztéssel foglalkozó könyvek, amelyeket a kisebb területen gazdálkodók, a kiskerttulajdonosok keresnek. Zömérôl elmondható, hogy bár a szakkönyvek ára elég borsos, országszerte nagy a kereslet irántuk, a gazdálkodók számára fontos a megfelelô szakmai információ. Horváth Júlia, a Fókusz Könyváruház vezetôje A Mezôgazdasági Könyvhónap alkalmából kiemelten figyelemmel kísérjük a szakkiadók kínálatát. Legfontosabb partnereink a teljesség igénye nélkül a Mezôgazda, a Szaktudás, a Holló és Társa, a Pécsi Direkt és a Grafo. Üdítô a változás, mert hosszú idôn keresztül egyetlen kiadó volt, aki ellátta a piacot mezôgazdasági szakkönyvekkel. A mai helyzet ezen a téren is sokkal jobb. A megnövekedett érdeklôdésnek köszönhetô, hogy a Mezôgazda némi szünet után ismét felelevenítette a Mezôgazdasági Könyvhónap megrendezését. A könyvkínálat önmagában is nagy érdeklôdésre számít az olvasók, a vásárlók körében, de ezt fokozza, hogy ilyenkor a kirakatok is ünnepi ruhába öltöznek. A meghirdetett kirakatversenyeket többnyire a szakboltok nyerik meg, azonban a legutóbbi alkalommal mi is elismerésben részesültünk. A könyvhónap megrendezésére a munkakezdés elôtti idôpont nagyon megfelelô. Bár egész évben tartunk mezôgazdaságot érintô könyveket, ilyenkor a választék szélesebb és a mennyiség is megnövekszik. Megugrik a forgalom, akár háromszorosára is, ennek érde- 8

9 MEZÔGAZDASÁGI KÖNYVHÓNAP kében átrendezzük a készleteinket. Többnyire a kiskert- tulajdonosok rohamára számítunk, a metszéssel, a virágok ápolásával, a kisállattartással foglalkozó könyveket keresnek. Kiemelten nagy az érdeklôdés a lovakkal foglalkozó könyvek iránt. Természetesen a professzionális olvasókat is megcélozzuk, egyetemi tankönyvek, jegyzetek, sorozatok iránt is megnô ilyenkor az érdeklôdés. Nagy népszerûségnek örvendenek a virágkötészettel, -ápolással foglalkozó könyvek, a gyepgondozást érintô kiadványok. Ebben az évben is megrendezésre kerül az Iparmûvészeti Múzeumban a szárazvirág-vásár, amelyhez csatlakozunk: a témát érintô könyveket nagy sikerrel kínáljuk az oda látogatóknak. A Mezôgazdasági Könyvhónap alkalmával a boltunkat is átrendezzük, az emeletrôl lehozzuk a mezôgazdasági szakkönyveket a földszinti eladótérbe, s ügyelünk a látványos kihelyezésre, s természetesen arra is, hogy ha valami kifogy, nagyon gyorsan utánrendelünk. Keresztúri László, a Libri Mezôgazdasági Könyvesboltjának a vezetôje A mi üzletünk az egyetlen a könyvszakmában, amelyik kizárólag mezôgazdasági könyvek árusításával foglalkozik. Pontosítanék, mert ugyan árusítunk más könyveket is, de a mezôgazdasági kínálat teljes spektruma megtalálható itt az üzletünkben. Az FVM közelsége a napi informáltságot jelenti: az ottani szakemberek is innen szerzik be a szakirodalmat, a könyvtárat mi látjuk el. Annak ellenére, hogy az ötvenes évek óta konkurencia nélkül létezünk, mégis figyelünk arra, hogy az üzletünk olvasóbarát legyen. Átalakítunk, kialakítunk, berendezünk. Legújabb kínálatunk az antikvárium és a terrárium többek között van gabonasiklónk, malajziai cakkos hátú teknôsünk, melyekkel elsôsorban a vásárlók gyerekeit kápráztatjuk el és kötjük le, amíg az apuka a könyveket böngészi. A szakkönyvvásárlók három jól körülhatárolható körbe sorolhatók: a vezetô agrárértelmiség, a középszintû gazdálkodók és a családi gazdálkodó, végül pedig a hobbisták. A középszint a legfogékonyabb, ami szomorú, hogy az olvasás iránti érdeklôdés úgy általában visszaesett. Mi valljuk, hogy jó szakember csak kimûvelt ember lehet, ezért tartunk szépirodalmat is az üzletünkben. Nagy érdeklôdés övezi a borászattal foglalkozó könyveket és mindent, ami a lovakkal foglalkozik, legyen az tenyésztés, tartás. A parasztgazdák között is egyre többen megértik, hogy a könyvekbe fektetett forintok megtérülnek. A tartalom mellett egyre fontosabb a minôség is, az igényes, szép kiállítású könyvek iránt nagyobb a kereslet. Bár az EU-csatlakozás ráirányította a figyelmet a külföldi szakirodalomra is, azonban a hazai szerzôk még ma is elsôbbséget élveznek, mert ezek jobban igazodnak a hazai viszonyokhoz. Egy jó szaklektor kész arra, hogy a külföldi szakirodalmat adaptálja. Van hiányirodalom is, például a bioés megújuló-energiával foglalkozó könyveket keresik, azonban kevésfajta található a kínálatban. Többet kellene írni. A tavalyi év is nagyon erôs volt, s remélhetôleg, ilyen lesz az idei is. 14 százalékos forgalomemelkedésünk volt. Az elektronikus információterjesztés területén alig-alig beszélhetünk eredményekrôl. Kicsi a kereslet a CD-ROM-ok iránt, s az internetes böngészés sem terjedt el. Kevés számítógép van vidéken, a falvakban. Bizonyára idôvel ez is változik. Az üzletünkben megtalálható CD-n a mezôgazdasági szótár, az állatorvosi és a hatályos jogszabályok. 5. Könyvkirakat-verseny a évi Mezôgazdasági Könyvhónapon A Könyvistálló nemes versenyt hirdet a szép szakmai kirakatokért! Kategóriák 1. Könyvesbolt-láncok 2. Egyéni könyvesboltok, gazdaboltok, vadászboltok, vetômagboltok, egyetemi-fôiskolai árusítóhelyek Díjak Kategóriánként I II III. Értéke 250 ezer forint 150 ezer forint 100 ezer forint forgalmi árú szakkönyv, amely a Mezôgazda Kiadó Könyvistálló nagykereskedésében az agrárkiadók mûveibôl választható. Nevezés Három darab színes fotóval, melyet február 11-ig kell eljuttatni a Könyvistálló címére: 1165 Budapest, Koronafürt u. 44. Bírálat Az elôzsûrizés után a MAGYAR MEZÔGAZDASÁG újságírói és fotósai a helyszínekre utazva személyesen tesznek javaslatot a díjazottakra. Eredményhirdetés Díjátadás február 28-án a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban a Mezôgazdasági Könyvhónap záró rendezvényén. 9

10 A KORTÁRS KIADÓ TAVASZI ÚJDONSÁGAI Géczi János: A visszavont tekintet Versek és képversek. 120 o., 1500 Ft Illyés Gyula: Petôfi Sándor 600 o., keménytáblás, 2500 Ft Kodolányi Gyula: Táncban a sötéttel Összegyûjtött versek a költô 60. születésnapjára. 240 o., 1942 Ft Péterfy Jenô zenekritikái Szöveggondozó: Wilheim András Veress Miklós: Éjszaka gyûrött atlaszon Hatvan vers a költô 60. születésnapjára. 160 o., 1700 Ft A KÖNYVEK KAPHATÓK A KÖNYVESBOLTOKBAN, ILLETVE MEGRENDELHETÔK ÉS MEGVÁSÁROLHATÓK A KORTÁRS KÖNYVKIADÓNÁL: 1062 Budapest, Bajza u. 18. Telefon/fax: eamil: korkiadó@axelero.hu Az Aula Kiadó ajánlata BLAHÓ ANDRÁS PRANDLER ÁRPÁD NEMZETKÖZI SZERVEZETEK ÉS INTÉZMÉNYEK Szerkesztette: PRANDLER ÁRPÁD Mennyit és hogyan fejlôdtek a nemzetközi szervezetek az I. világháború, a Nemzetek Szövetsége megalapítása óta? A nemzetközi szervezetek alapelvei kiállták-e a lényegesen megváltozott idôk próbáját, vagy idejétmúltnak bizonyultak? A nemzetközi globális és regionális intézmények, szervezetek térhódítása 1945 után változtatott-e a világpolitika és a világgazdaság mechanizmusain? Hatottak-e e szervezetek a világpolitikát és világgazdaságot alakító tényezôk nemzetállamok, transznacionális intézmények és vállalatok magatartására, vagy ezek változatlanok maradtak? Lényeges szolgáltatásokat nyújtottak-e e szervezetek a világrend és világrendszer fenntartását figyelembe véve? Ha igen, használtáke, s helyesen használták-e a nemzetállamok és vezetôik e szolgáltatásokat? A nemzetközi szervezetek és intézmények marginálisak-e, vagy éppen ôk a jövôre adott válasz, esetleg csak átmenetek egy új nemzetközi rend és rendszer kialakításában? 484 oldal, kötött, 4300 Ft KERTÉSZ JUDIT RENDSZERES SPANYOL NYELVTAN KÖZÉPFOKON E nyelvtankönyv a Rendszeres spanyol nyelvtan rövidített változata. Nagyobb közönséghez szól, a minimális nyelvi elôképzettséggel rendelkezô magyar anyanyelvû tanulók is bátran forgathatják. De nemcsak a nyelvtanulóknak, hanem a kollégáknak és a leendô kollégáknak is segítséget kíván nyújtani azzal, hogy a didaktikai követelményeket és a magyar anyanyelvûek sajátos nehézségeit szem elôtt tartva igyekszik közérthetôen bemutatni a mai spanyol nyelvtan rendszerét. A könyv szerkezetileg következetesen épül fel, ezért tanári irányítás nélkül is használható... Részlet a szerzô Elôszavából. 388 oldal, kötött, 4950 Ft 1093 Budapest, Közraktár u. 2/B. Telefon/fax: A Széphalom Könyvmûhely ajánlata JÓKAI ANNA: Napok (regény, 3. kiad. életmûsorozat) B/5, fûzött, keménytáblás, 612 o., 3950 Ft A Kossuth-díjas írónô nagy sikerû regénye ma is idôszerû: a 20. század elsô harmadától a hetvenes évekig követhetjük nyomon a regényhôs útját, tudati fejlôdését és közel fél évszázad színes, nemegyszer tragikus társadalmi rajzát. KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ: Az ellenállás melankóliája (regény harmadik kiadás), 384 o., A/5, cérnaf., keménytáblás, fóliázott egészpapír köt., 1950 Ft A nyolcvanas évek végének magyar és európai könyvsikerébôl nemrégiben készült film Tarr Béla rendezesében (Werckmeister-harmóniák). Ahogy Krasznahorkai regénye, mely a 20. századi Közép-Európa közösségeinek válságáról szól, német nyelvterületen elnyerte az év legjobb külföldi regényének díját, a film is jelentôs hazai és nemzetközi figyelmet keltett. LENGYEL BALÁZS: Ki találkozik önmagával? (esszék) A/5, karton, színes borító, 276 o., 1800 Ft A Széchenyi-díjas irodalomtörténész, esszéista, az Újhold szerkesztôje Babits, Kassák, Mándy, Mészöly Miklós, Weöres, Ottlik életmûvérôl írt kritikáit, esszéit adja közre a kötetben. A könyv igazi csemegéje az Erdélyi út címû, Nemes Nagy Ágnessel 1956 nyarán közösen írt napló. MIKLÓSSY ENDRE: Túl a tornyon, melyet porbul rakott a szél (XX. századi gondolkodók) A/5, ragasztott kartonkötésben 410 o Ft Az ismert kultúrtörténész századunk jeles sokáig tiltott, elhallgatott gondolkodói hagyományát: Fülep Lajos, Hamvas Béla, Kerényi Károly, Szabó Lajos, Várkonyi Nándor és Karácsony Sándor életmûvét elemzi. SALAMON PÁL: A menyegzô (regény) A/5, ragasztott kartonkötés, 224 o., 1800 Ft A Sorel-ház írójának új regénye egy tizenhárom éves zsidó fiúnak és egy tizennégy éves keresztény lánynak az ismert történelem legsötétebb napjaiban fellobbanó szerelmérôl szól. VÁRKONYI NÁNDOR: Az írás és a könyv története (mûvelôdéstörténet, életmûsor., 8. kötet), 450 o., B/5, ff. illusztr., cérnaf., keménytábl. egész vászonköt., színes fóliázott védôborítóval, 3500 Ft Az írás és a könyvnyomtatás történetét tekinti át a szerzô a kezdetektôl a 19. századig, idôn és téren átívelô, széles panorámát rajzolva az emberi civilizáció e különleges, fontos jelenségérôl. Címünk: 1068 Bp. Városligeti fasor 38. Telefon/fax: Kiadónkban vásárlóinknak 20% engedményt adunk! A CICERÓ KIADÓ AJÁNLJA 1133 Bp., Pozsonyi út 61. Telefon/fax: , fax: cicero@axelero.hu Klasszikusok fiataloknak A megújított sorozatban, a közelmúltban jelent meg: Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn Török Sándor: Kököjszi és Bobojsza Török Sándor: Gilikoti Collodi: Pinokkió 1400 Ft 1400 Ft 1500 Ft 1500 Ft 1500 Ft Februárban jelenik meg: Vázsonyi Endre: Fortélyos mester királysága kb Ft Fortélyos mester a ravaszdi róka. Ô az, aki csúfot ûz az erdô lakóiból, aki gátlástalanul becsapja a jóhiszemû állatokat, aki a biztosnak vélt kelepcébôl is kivágja magát, s ô az, aki végül is pórul jár, mert hiszen ravaszkodással, fondorlattal nem lehet örökké boldogulni. Márciusban jelenik meg: Vázsonyi Endre: Rémusz bácsi meséi A Falu Kertész sorozat megvásárolható kötetei (cca 72 oldal, színes és fekete-fehér melléklet, egységár 1290 Ft) Susanne Bruns: Amit a nagyapáink még tudtak 1., 2., 3. változatlan utánnyomás kb Ft Susanne Bruns: Amit nagyapáink még tudtak 4. A népszerû nagyapáink sorozat újabb kötete az elôzôekhez hasonlóan régi termelési módszereket elevenít fel, amelyek könnyen újra meghonosíthatók: zöldségek, teafélék, gyümölcsök hajdani termesztési módszereit, a komposztkészítés mesterfogásait és még sok érdekes titkot. Horst Stohl: Szobabonsai Ewald Kleiner: Sziklakertek. Függôkertek Sigrid Heuer: Szobanövények sikeres ápolása és szaporítása 10

11 Bereczky Loránddal beszélget Nádor Tamás Húsz éve jár a Magyar Nemzeti Galériába, húsz éve jár hozzá a magyar nemzet galériája. A régieké, de fôképp a századé. Egy sokszorosan összetett korszaké, mely egyszersmind érdeklôdésének, kutatásainak homlokterében áll, és amelyet fôigazgatói munkásságában sem kíván mellôzni. Életmûve nem könyvek sokadalmában, hanem épp e gyûjtemény gondozásában, ôrzôinek egybetartásában, ösztönzésében, állandó kiállításainak és alkalmi tárlatainak tervezésében, kivitelezésében testesül meg. Mondhatni: e hagyományteremtésbe és fönntartásba oltotta invencióját, szemléletét, igyekezetét. Azok egyike tehát, akik láthatatlan írással is maradandó betûket, sorokat, monográfiákat írtak mûvészetünk történetébe. Ön éppen húsz éve fôigazgatója a Magyar Nemzeti Galériának. Azóta rendszerek, kormányok változtak, ön maradt rendületlenül. Rosszmájúak azt mondhatják: íme egy túlélômûvész. Jóhiszemûek viszont azt: szakember, végezte a dolgát. Mi történt valójában? Munkám nem rendszer-, kurzus- vagy kormányfüggô. Mûvészettörténész vagyok, aki arra kapott megbízást, hogy irányítsa, tartsa egybe azt a gyûjteményt és gondozóit, amelynek jogelôdje, a Nemzeti Képcsarnok már 1851-ben létrejött. Az Esterházy-képtár 1870-es megvásárlása, Ipolyi Arnold püspök 1871-beli adományozása révén e képzômûvészeti együttes tovább gazdagodott. Az 1896-ban alapított Szépmûvészeti Múzeum magyar részét 1928-ban elkülönítették, s ezután történt vele még egy s más tôl a hajdani Kúriába került, a Kossuth térre, onnan 1975-ben a Budavári Palotába. Magam már ide szerzôdtem 1982-ben. E kalandos elôzményeket és elôdeim szakértô és szeretetteli értékôrzô-védô szolgálatát és szétágazó munkásságát ismerve, nemes kötelességemnek éreztem ezt folytatni. Közel százezer mûtárgy látható itt, vagy kiállításra vár raktárainkban, ennek ôrzése, karbantartása, restaurálása, feldolgozása, fölmutatása, kiállítása, elhelyezése a kulturális közgondolkodásban nem napi politikai feladat. Mûvészettörténeti iskolázottságomat így nem monográfiák sokaságába írtam, hanem transzformáltam múzeumi munkámba. S mivel itt is kell egy csapat, ezt próbáltam megtartani, új munkatársakkal ütôképessé tenni, hogy maga az intézmény is mûködôképes legyen. Tehát nem érzi elvetélt mûvészettörténésznek magát? Hiszen a szakma bizonyára publikációkon méri a teljesítményt. Ön viszont ehelyett hivatalnoki, közszolgálati feladatot vállalt... Írtam is azért, és 1974 óta tanítom a századi egyetemes és magyar mûvészet történetét. Ha kiállításmegnyitóimat, más publikációimat egybegyûjteném, kitelnék belôlük néhány kötet. Megjegyezve: szeretek röviden fogalmazni. Mert akiben letisztul a mondanivaló, így is elmondhatja a legjobb tudása szerinti lényeget. Mégsem kerülöm meg a kérdést. Az intézmény irányításában legfontosabb feladatomnak éreztem, hogy megteremtsem, szavatoljam a gyûjtemény fenntartásához, gondozásához stb. szükséges feltételeket. Szerencsém volt: kitûnô kollégákkal hozott össze a sors, így hozta ezt a természetes szakmai kiválasztódás. Itt nincs gyûlölködés. Beszélgetéssel, vitával megegyezünk ebben-abban, aztán ki-ki végzi a maga dolgát. Tudva: a vita nem helyettesíti a munkát. S bár persze számon kérem azt, amit el kell végezni, EMBER ÉS GONDOLAT nem hiszek az utasításos stílusban. Nem felejtettem el kérni. S úgy tapasztalom: e módszer és modor eredményre vezet. Tudós, kutató ember lévén nyilvánvalóan van kedvelt korszaka, vannak kedvenc mûtárgyai, szemben azokkal, amelyekhez nem fûzi különösebb rokonszenv. Miképp ütközteti elfogultságait a munkája révén kötelezô tárgyilagossággal? Vagy épp ez a feszültség ösztönzi? Nem tagadom vonzalmaimat, de önfegyelemmel kordában tartom ôket. Tudva: mások esetleg mást tekintenek szívügyüknek, különleges értéknek. S ez így van rendjén. Föladatom épp az, hogy a feltételek megteremtésével katalizátora legyek munkatársaim tevékenységének, akik (napi munkájukon túl) jelentôs mûvészettörténeti kutatásokat is végeznek. Szívósságukat, szemléletmódjuk sokféleségét tisztelettel szorgalmazom, figyelem, kísérem. Tudomásul véve, hogy van, aki egy-egy kor történeti, társadalmi, gazdasági, kulturális összképébe ágyazza a mûvészettörténet adott jelenségét, alkotóját. (Ugratásképpen mondogatjuk: nem zavarja semmi, csak maga a mû). És van, aki talán kicsit lazábban kezeli a történeti tényeket, összefüggéseket, ám briliáns esztétikai megállapításokra képes egyes vitathatatlan értékek megítélésében és értékgyanús mûvek fölfedezésében. Mindkét kutatási módszer kitûnô eredményekre vezethet és vezet is. De minden kutató, ha igazi személyiség, különbözik a többiektôl. S nekem, afféle szellemi menedzserként persze nagy örömöm telik e sokféleségben. Akad azért olyan ember is, aki teóriákat állít fel, és azokba szuszakolná áldozatait. S eme igyekezetét a lehetô legtudományosabb magyarán: tudományoskodó mezbe öltözteti, madárnyelven adja elô... Van ilyen veszély, de azért a szakma igazi mûvelôi tudják: minden általános teória, skatulya, rubrika végül is csôdhöz vezet. Ha az illetô számos jelenség egybejátszó vagy azonos mozzanatait erôszakolja is kispekulált rendszerébe, abba az igazi alkotás úgysem fog beleférni. Mert épp attól mûvészet a mûvészet, hogy nem gyömöszölhetô klisébe. És hát munkánkban annyi a praxis, hogy itt nemigen van mód ilyen osztályozósdira. Kollégáim nem is hajlamosak efféle dolgozatok írására. De az egybegyûjtött értékek sem hajlandók teoretizált tételeket igazolni. Megszemélyesítette a gyûjtemény darabjait. Gondolom, tudatosan tartja ôket bármennyien vannak is külön-külön személyiségnek. Vagyis a galéria százezernyi értéke nem halott mûtárgyak sokasága, hanem eleven, mozgó együttes, amely kortársainkat is befogadja... Valóban, hiszen immár az államalapítástól napjainkig ôrizzük, gondozzuk képzômûvészetünk maradandó alkotásait. A régi idôkéit éppúgy, mint a század, illetve jelenünk mûveit. Amirôl úgy véljük, korjellemzô érték, azt próbáljuk beszerezni. Ami egyébként nemcsak anyagi gondokkal jár, hanem mivel kortársaink korábban nem ismert anyagokat is használnak, és ritkán foglalkoznak a konzerválhatósággal ezek tartósításával is törôdnünk kell. Hiszen egyik legfôbb kötelességünk, hogy úgy óvjuk gyûjteményünk minden darabját kiállításon, raktárban egyaránt, hogy ne csak tökéletes, naprakész nyilvántartásunk legyen mindenrôl, hanem abban a tudatban: galériánkban a nemzet trezorba helyezte pótolhatatlan kincseit. Közhelyek közhelye, hogy a szó elszáll, az írás marad. Tehát: ön ugyan intézményt irányított, értéket ôrzött, gondozott, tanított, kiállításokat megnyitott, publikált stb., nem érzi-e mégis mulasztásnak, hogy kortanúként nem jegyezte fel legalább azt, ami nem csupán magánügye? Memoárra gondol? Lírai szöveget, elérzékenyült emlékezést én aligha írok. Ám, ha lesz rá idôm, lehetôségem, azt, ami tevékenységembôl, találkozásaimból, igyekezetembôl dokumentumértékû, talán mégiscsak egybeszerkesztem. Abban a reményben, hogy a bennünket követôk e réven néhány velünk egykorú tényben, jelenségben így egy kicsit könnyebben eligazodnak. 11

12 Voltam valami irodában valami ügyet intézni, ahol föltettek nekem egy kérdést. Na most az átlag civil ember hivatalos ügyekben sohasem ismeri ki magát; hirtelen nem tudtam, hazudjak-e vagy mondjam meg az igazat. Mi lenne jobb? Végül is igazat mondtam ebbôl sem lett komolyabb baj. De nem ez az érdekes. Az érdekes az, amit az esemény kapcsán a feleségemnek mondtam: Ezek az idôs hölgyek túl kedvesek voltak hozzám, túl rokonszenvesek voltak ahhoz, hogy pofám lett volna hazudni nekik. És alighogy ezt kiejtettem a számon, azonnal rádöbbentem: hát ettôl vagyok én hülye, ettôl vagyok született balfácán! Biztos, hogy honfitársaim kilencvenöt százaléka úgy gondolta volna: ha ezek az ügyintézô hölgyek rokonszenvesek, és még kedvesek is velem, ez a legalkalmasabb szituáció, hogy jól átverjem ôket: szemrebbenés nélkül hazudjak. Na most ennek a fényében próbáljunk válaszolni arra, mi az idealizmus? Ki az idealista? Szigorúan kettôs tudattal élünk itt az európai vadkelettôl az amerikai vadnyugatig. Egyfelôl tudjuk, mi az erkölcsös, a tisztességes. A mi kultúránk arra az erkölcsi alaptörvényre épül, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy amit magadnak nem kívánnál, ne tedd embertársaddal sem. Aki vét az alaptörvények ellen, arra az alaptörvények többé nem vonatkoznak. Ha olyat teszel felebarátod ellen, amit magadnak nem kívánnál, ne csodálkozz, ha embertársaid (a társadalom) védekezni fognak ellened. Szankciókat alkalmaznak, elveszik a szabad mozgásodat, esetleg meg is ölnek (kivégeznek). Eddig rendben volnánk. Ez a morál. (És a jog.) Azonban ez Kertész Ákos Lehet-e ésszerû az idealizmus? az értékrend nem mûködik. Ez a balfácánok, a palimadarak, a rászedettek, a hülyék értékrendje. Aki így akar élni, eltapossák, abból törvényszerûen vesztes lesz. Az a másik értékrend, az mûködik. Amely szerint akkor gyôzhetsz, ha nem szereted a felebarátodat, ha azt teszed ellene, amit magad ellen nem tennél, és nem is tûrsz el másoktól sem, amely szerint a szankciókat nem a vétkesek, hanem a vétlenek ellen alkalmazza a társadalom. Az elsôt hirdetjük, de a második mûködik. Ez van. Most feleljünk rá: ki az idealista? Idealista az, aki fütyül rá, hogy ez van. Aki azt mondja: nem ennek kell lennie! Az elsô értékrendnek kell mûködnie, mert amíg másokat rászednek, megtaposnak, megaláznak, kizsákmányolnak, akár meg is gyilkolnak, addig én is ki vagyok téve annak, hogy bármikor rászedjenek, megtapossanak, megalázzanak, kizsákmányoljanak, esetleg meg is gyilkoljanak. Vagyis a legtermészetesebb önzés mondatja velem, hogy a szeretet törvényének kell érvényesülnie. És ha azt mondom, a vesztesekkel érzek együtt, velük vagyok szolidáris, és az erômet nem arra használom, hogy legázoljak mindenkit magam elôtt, hanem, hogy megakadályozzam mások legázolását is, akkor racionálisan gondolkodom és ésszerûen cselekszem. Mert a világ kicsi lett, minden mindennel összefügg. Az emberiség olyan hatalmas erôket birtokol, hogy ha nem fékezi meg az agresszív, terjeszkedô, harácsoló, szélsôséges esetben gyilkos ösztöneit, ha nem a morált választja, nem a föntebb tárgyalt elsô értékrend szerint él, záros idôn belül elpusztítja saját életterét a Földön, elpusztítja önmagát. Rubicsek Sándor Idealista röpirata ennek az racionális idealizmusnak a nevében íródott. Legközelebb, ha élünk, errôl a könyvrôl szeretnék beszélni. Márai Sándor-díj Az idén Bálint Tibor, Bartis Attila és Garaczi László részesült Márai Sándor-díjban, az elismeréseket a hagyományok szerint a Magyar Kultúra Napján nyújtotta át Rockenbauer Zoltán, a nemzeti kulturális örökség minisztere Budapesten, az Iparmûvészeti Múzeumban rendezett ünnepségen. Az 1995-ben alapított kitüntetés életmûért, vagy a díj adományozását megelôzô évben megjelent kimagasló értékû prózakötetért, valamint magyar író külföldi elismerést szerzett munkásságáért adományozható. Mint a méltatás tartalmazza: az 1932-ben Kolozsvárott született Bálint Tibor írói indulását az 1963-ban napvilágot látott Csendes utca címû elbeszélések és karcolatok gyûjteménye jelentette. Hat évvel késôbb jelent meg korszakos nagy regénye, a Zokogó majom, alcíme szerint az Egy élhetetlen család története, amely a XX. század egyik mérföldköve immár a magyar prózatörténetben. Hasonlóan nagy sikert aratott a mû folytatásának is tekinthetô regény, a Zarándoklás a panaszfalhoz. Mindkét alkotást nagydíjjal jutalmazta a Román Írószövetség. Bálint Tibor jelentôs mûfordítói munkásságot is folytat. Bartis Attila 1968-ban született Marosvásárhelyen, családjával 1984-ben települtek Magyarországra. Elsô kötete, A séta címû regénye 1995-ben jelent meg, amelyet 1999-ben német kiadó is közreadott. A kéklô pára címû novelláskötete 1998-ben látott napvilágot. A tavalyi Ünnepi Könyvhét egyik nagy sikere volt A nyugalom címû nagyregénye. Garaczi László 1956-ban született Budapesten. A magyar irodalom újabb generációjának jeles képviselôje, a nehezen meghatározható posztmodern egyik vezéralakja. Elsô kispróza-kötete, a Plasztik 1985-ben jelent meg. Garaczi László nevéhez olyan kötetek fûzôdnek, mint a Nincs alvás!, a Bálnák tánca, Mintha élnél, Pompásan buszozunk! A csodálatos vadállatok címû színpadi játékát ez idô tájt Bécsben játsszák. ( A Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemen a Közgazdasági, jogi és társadalomtudományi szakkönyvkiállítás idén negyedik alkalommal kerül megrendezésre a Saldo Rt., valamint a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülése szervezésében március án. A kiállítás résztvevôi: Aula Kiadó, Arcanum Adatbázis Kft., Dialóg Campus, HVG- Orac Lap- és Könyvkiadó Kft., KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Magyar Könyvvizsgáló Kamara Oktatási Központ, Napvilág Kiadó, Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Penta Unió Oktatási Centrum, Perfekt Gazdasági Tanácsadó Oktató és Kiadó Rt., Rejtjel Kiadó, Saldo Kiadó, Századvég Kiadó, Szent István Társulat, Tri-Mester, Unió Szakkönyvkiadó, Veszprémi Egyetemi Kiadó. A kiállítást szakkönyvbemutatók, író-olvasótalálkozók kísérik. A kiállítás ünnepélyes megnyitójára március 12-én 11 órakor kerül sor, azt követôen 12 órakor Bart István, az MKKE elnöke tart elôadást A reprográfiai díjak, és elosztásuk címmel. A kiállítás 9 17 óráig tart nyitva, a látogatás díjtalan. 12

13 Mroz ek, az ismeretlen ismerôs Számomra minden a Tangóval kezdôdött. Pontosabban a Tangó nyomtatott változatával, az 1967-es Nagyvilágban. Akkor még csak (már?) három éve volt, hogy Mroz ek megírta ezt a mindmáig életmûve csúcsát jelentô darabot, ehhez (és az akkori viszonyokhoz) képest elképesztôen gyorsan jutott el hozzánk. Színpadra persze csak tizenkét évvel ezután, de a mû ismeretében ezen már nem csodálkoztunk. A Tangó reveláció volt ben és 1979-ben, a remek szolnoki premieren is. Magam részérôl azt gondolom, talán ma is annak éreznénk, ha lenne, aki hozzányúlna. Mindenesetre tény, hogy akkor egybôl megtanultam Mroz ek nevét és rögtön nekiláttam megkeresni, mit lehetne tôle még olvasni magyarul. Néhány rövid prózáját találtam meg: talán más is emlékszik A zsiráf, Az elefánt, Az oroszlán címûekre Mroz ek-étvágyam, Mroz ekszomjam ezektôl is csak nôtt. Talán nem fölösleges megjegyezni, hogy ezek az évek, a hatvanasok, Örkény István nagy íróvá válásának évei voltak s egyúttal annak az évei is, hogy a groteszk és az abszurd (az írók többségének esetében külön-külön) uralkodó szemléletté és stílussá vált. Még harcot kellett folytatni azért, hogy egyáltalán polgárjogot nyerjen, de már érezhetô volt, hogy gyôzni fog. Igaz (és errôl sem szabad megfeledkezni), volt olyan, elvben ifjú esztéta, aki a Kortársban nem átallotta leírni, a szerkesztô meg leadni, hogy a groteszk sosem válhat mûvészi minôséggé, de ez volt az az eset, amikor a valóság kivételesen felül tudott kerekedni a teóriákon. Abban a világban, melyben akkor éltünk, ez nemhogy nem volt kevés, de nagyon is nagy szó volt. A kitérô mert tudom: annak látszik valójában a lényegrôl szól: Mroz ek iránti rajongásomban (meg talán másokéban is) egy kicsit az is benne volt, hogy túl mûvein, örültünk annak: lám, az egyszerre groteszk és abszurd szemlélet Örkényen kívül másra is jellemzô, és ha ez a más éppen egy lengyel író, az még szerencsésebb dolog, mert és itt a csehekre is gondolni kell azt jelzi, hogy valamiképpen annak az életformának, társadalmi berendezkedésnek, mely Közép- Kelet-Európa úgynevezett (de csak úgynevezett) szocialista államaiban dívik, ez felel meg, s amíg a rendszer végképp ki nem múlt, meg is felelt mindvégig. Mroz eket úgy olvastuk, mintha magyar szerzô volna, mert hát amikrôl szóltak az írásai, azok a lényeget illetôen nálunk is ugyanúgy megvoltak, az apró differenciáknál szembeötlôbbek voltak az azonosságok. Most, hogy az Európa Könyvkiadónál szépen sorjáznak apró prózájának kötetei (jelenleg éppen a negyediknél, az Ismeretlen barátom címûnél tartunk, de legalább még kettô ígérkezik), úgy olvasom újra a valaha, például az 1978-as Zuhanás közben c. kötetbôl ismerôs novelláit, hogy fura érzés kerülget: emlékszem minden motívumra, s az egész valahogy mégis ismeretlennek tûnik. Persze, nem mindegyik. Mindjárt a kötetnyitó, Forradalom címû, akár a rendszerváltás utáni idôk emberének groteszk portréja is lehetne: a szoba, amelyet átrendeznek, egész az értelmetlenségig, csak azért, hogy nagyon más legyen, mint amilyen volt, ám így meg lehetetlen élni benne, majd végül hibáival együtt visszaalakul olyanná, amilyet a gazdája elviselhetetlennek érzett: alig két oldalon is remekmû és úgy tûnik, ha túlélte ezeket a változásokat, túl fog élni mindent, bármely kor bármely embertípusa a magáénak fogja érezni. Ehhez azonban az elvontságnak egy bizonyos magasabb szintje kellett, mint amilyen például a keletkezésekor szenzációsnak hitt Az utolsó ítélet címûben jelen van. Utóbbi valóságos tûzijáték olyan ötletekbôl, melyek a mennyország szocialista variánsáról bizonyítják be, hogy valójában kibírhatatlanabb, mint a pokolnak mondott kapitalizmus. Az angyal, akinek akkorkára van kurtítva a szárnya, hogy valamiképp el ne tudjon röppenni vele ebbôl a mennybôl pazar politikai parabola volt, s mert nem sejthettük, hogy ez a rendszer valaha is véget érhet, akkoriban föl se tételeztük, hogy jöhet idô, amikor már nem találjuk mulatságosnak, mert nem érvényes többé. (Azt meg végképp nem gondoltuk, hogy a benne foglalt szimbólum, pár évnyi kapitalizmusban élés után olykor fordítva érvényesnek fog tûnni). Száz szónak is egy a vége: Mroz ek, ez ma már világosan látszik, túl közel ment a politikához, amúgy jogos indulatai elfedték elôle a tényt, hogy a hatás gyakran nem a mûvészi értéknek, hanem a mindannyiunk számára jólesô elégtételnek: az irodalmi fricskának szólt. Az Ismeretlen barátom (és a megelôzô: Lolo és más történetek) címû kötet ettôl olyan ismeretlen: belenézünk a tükörbe, és az arc helyett, amit megszoktunk, furcsa új vonások néznek vissza ránk. Amit Mroz eknél mellékesnek hittünk, most különös módon fölértékelôdik, és amit legjobban élveztünk, azt elkezdjük kritikusabban vizsgálni, a puszta tartalom meg a bátorság helyett a mûvészi kifejezés eszközeivel piszmogunk, mennyit nyomnak ma a mérlegen. És az ember már csak olyan, hogy ha ebbe belekezd, nem bír leállni. Most hirtelen az is föltûnik, ami azelôtt sose: Mroz ek, sajnos, néha szájbarág, néha meg szónokol. Eszembe jut, hogy volt 1988-ban egy rendhagyó kötetkéje Levélkék címmel. Abban ô aki pedig igazán nem tartozik a léptennyomon önvalló, minden ürüggyel interjúkat adó írók közé egy helyütt megengedett magának egy érdekes kis személyes közlést. Így szólt: Hát igen, az ötvenes évek. Megint prédikációk, bár más ügyben. Akkor már nemcsak olvastam, de írtam is. Elsô kísérleteimet magasztos célok ihlették. Észre se vettem, hogyan lett belôlem felnôtt, pátoszon nevelt lengyel. De mivel nem lehet csak pátoszon élni, a szervezetem kitermelte az antitestecskét: a viccelôdést, gúnyolódást. Jó, de mi van a kettô között? Azt hiszem, nekünk hiányzik valami a viccelôdés meg OLVASÓSZEMÜVEG a mennydörgés között. Mint lengyel író, aki nem akar sem ordítani, sem viccelni, fájdalmasan érzem ezt a hiányt. Érezni érezte, teszem hozzá, de azért ez látszik kisprózáinak válogatásán legtöbbször mégiscsak viccelôdött és mennydörgés fôként a színpadi mûveiben tárolódott, a Tangóban, az Emigránsokban. Nem akarnék most, valamiféle neofita indulattól vezérelve, egyszerre igazságtalan lenni azzal a Mroz ekkel, aki korábban olyan fontos bálvány volt a számomra. Alighanem hasonlóképp járnék más kedvencemmel is, akiket a hatvanas hetvenes nyolcvanas évek mutattak jelentôsnek jelentôsebbnek tényleges nagyságuknál. (Közbevetôleg: Örkény kivétel, ôt nemrég újraolvastam és mit sem ártott neki az idô...) Azonkívül meg ki tudja, Mroz ek él, alkot, rá is új élmények zúdulnak és lehet, hogy talán már írja, tán rég meg is írta azt vagy azokat a mûveit, amelyek ennek a mostani rendszernek a csakis az ô tollára illô tükörképei. Azt is a már emlegetett Levélkékben olvastam (és miért is ne lenne éppoly igaz a jelenre is), hogy Mroz ek fájdalmasan kínlódik egy gonddal, mely a világnak ezen a részén minden írót érint:...még mindig nem beszéltük ki magunkat. Ami nem azt jelenti, hogy nem beszéltünk. De még mennyit! Csakhogy nem a magunk hangján. Trombiták voltunk, melyeket mások fújtak... Azám, de a hang, ami ebbôl a trombitából kijött, máig ott van a fülünkben. És nagyon bízom benne, hogy még jönnek olyan új Mroz ekprózák (meg drámák, persze), amik az utánunk jövô nemzedékek számára is ilyen el nem feledhetô trombitaszót fognak jelenteni. Slawomir Mroz ek: Lolo és más történetek Ismeretlen barátom Európa Könyvkiadó 298 ill. 181 old. 1800, ill Ft. 13

14 Írófaggató Nádra Valéria megkérdezte Petôcz Andrást Petôcz András (1959) író, költô, képzômûvész. Az ELTE magyar történelem szakán szerez diplomát 1985-ben óta publikál és 1983 között a Jelenlét vezetô szerkesztôje. Videofilmeket készít a Balázs Béla Stúdióban, 1985-ben egyéni kiállítása van a Liget Galériában. Alapítója a Médium Art nevû underground stúdiónak és 1992 között a Magyar Mûhely szerkesztôje, tól a Budapesti Jelenlét fôszerkesztôje. Eddig 18 önálló kötete jelent meg, szerkesztette a Kassák-emlékkönyvet és a Médium Art munkásságát bemutató antológiát. Akusztikus versei egy Sáry Lászlóval közös hanglemezen hallhatók. Munkásságát Kassák-, Graves- és József Attila-díjjal ismerték el. Üvöltés és jajongás és sikoltás és elnémulás : Ön ugyan az akusztikus verseit jellemezte így, de talán egész költészetét lefedik ezek a kifejezések. A költészet lehetôségeivel folytatott kísérletezésnek nincs határa, legalábbis köteteit figyelve ez volt a látszat. Az utóbbi idôben viszont, kívülrôl úgy tûnik, a Petôcz-vers is átesik egyfajta, persze Önre jellemzô, klasszicizálódáson. Meddig kell és meddig lehet avantgárd költônek lenni? Amennyiben avantgárd alatt nyitottságot értünk, akkor szívesen maradok avantgárd költô. Egyébként pedig nem szeretem ezt a jelzôt, van benne valamiféle címkézés. A sokszínûséget szeretem. Szeretem az irodalom legkülönbözôbb lehetôségeit. És, ez is kétségtelen, van benne valami ösztönös lázadás. Szeretem meglapni mindazokat, akik kíváncsiak írásaimra, azzal, hogy mindig mást csinálok, mint amire számítanak. Erdély Miklós, aki a nyolcvanas években mûvészetével nagy hatással volt rám, 1985-ben azt mondta egy beszélgetésen, hogy az nem jó, ha mindenki avantgárd. Ha mindenki avantgárd, akkor én inkább nem leszek az. Ma is úgy gondolom, ez a meghatározás áll hozzám a legközelebb. Ha mindenki egy bizonyos módon gondolkodik, akkor én inkább másképpen szeretem látni magam körül a világot. Szeretek ellentmondani. Szeretek másképpen gondokodni. Nem csak írta (rajzolta, elôadta, filmezte) a vers hatáslehetôségeivel folytatott kísérleteit, de ezek értelmezésében, fogalmi meghatározásában is részt vett kritikákkal, tanulmányokkal. Ihlet, fantázia, extázis miképp egyeztethetô össze a történetiségben gondolkozást, fegyelmezettséget, tudatosságot követelô prózával? Önnél ez a kettô nem zárja ki egymást? Engedje meg, hogy különválasszam a szépprózát és a tanulmányírást. A nyolcvanas években, amikor új, pontosabban kevésbé elismert mûfajokkal, vizuális költészettel, akusztikus versekkel is foglalkoztam, önértelmezésemhez szükségem volt elméleti háttérre, történeti visszatekintésre. Ebben az idôben meglehetôsen sok tanulmányt írtam, ezek közül jó néhány az irodalom határterületeivel foglalkozott. Könyv is összeállt tanulmányaimból, kritikáimból, A jelben-létezés méltósága volt a címe, és nagyon jól összefoglalta akkori irodalmimûvészeti ars poéticámat. Ma is fontos könyvemnek érzem. Tanulmány és kritika valóban tudatosságot feltételez, de ez a tudatosság nem zárja ki az alkotói invenciót. Sôt, segíti azt. A Nyugat nagy költôi közül többen irodalomkritikusként is maradandót alkottak. A széppróza egészen más. Ott valóban keveredik ihlet és fegyelem. Ma már egyébként nem írok tanulmányokat, kritikát is csak hosszas rábeszélésre. A század elsô felében többé-kevésbé elmaradt formabontás folytatói, felélesztôi között hosszú ideig Ön volt az egyik legfiatalabb és leglázadóbb személyiség. Túl a negyvenen azonban az ember mintegy beleérik a középnemzedékbe, a derékhadba. Milyen a viszonya a most indulókkal? Úgy kezelik-e, mint öreg költôt, vagy éveitôl függetlenül maguk közé számítják? Azt remélem, soha nem leszek öreg költô. Ezért is fontos a nyitottság. Sôt, van olyan nálam fiatalabb költô, akit éppen öregsége, merevsége miatt nem tartok jónak. A játékosság, a jó értelemben vett kísérletezés, a sokszínûség legyen a mindenkori fiataloké. Furcsa a számomra, ha valaki merevnek, konzervatívnak születik. Persze, lehet, hogy ez is konzervativizmus, ez a gondokodás. Hiszek a szabadságban, éppen ezért el kell fogadjam, hogy a költészet szabadságához a fiatal költô konzervativizmusa is hozzátartozhat. Általában is elmondhatom, kíváncsi vagyok arra, mit és hogyan írnak a nálam fiatalabbak. És ez a kíváncsiság minden esetben segít: jó a kapcsolatom a nálam fiatalabb szerzôkkel, könyveiket sokan elküldik, irodalmi estjeikre meghívnak. De, szerencsére, nem tartanak fiatal szerzônek. Avantgárd költô létére immár a harmadik gyermekvers-kötetét publikálja. A Bojtorján mintha Weöres Bóbitájának legjobb hagyományait folytatná, játékosságában, ritmikájában, kedves szertelenségében is. Mi vagy inkább talán ki ihlet arra egy ilyen költôt, hogy ezt a másik arcát is fölfedezze és megmutassa? A gyerekirodalom, a mese, a gyerekvers ugyanolyan fontos, mint bármi egyéb mûfaj az irodalmon belül. Amikor ezekben a mûfajokban gondolkodom, akkor saját gyerekmagam írom bele történetbe, versbe. Nincs más ihletforrás. Van viszont nagyon magas szintû hagyomány, melyet kiemelten fontosnak érzek. Weöres, Tamkó Sirató, mások. Ôket követem. Nincs egyik arc vagy másik arc. A Bojtorján versei is én vagyok. Egyik, 1994-ben készült interjújában arról beszélt, hogy van egy regényterve, amit szeretne megvalósítani. Hol tart vele? Mikor olvashatjuk? A széppróza új világ a számomra, mostanában hódítottam meg magamnak. Vagy pontosabban, most hódítom. Írtam egy családregényt, fejezeteket írtam egy családregénybôl, Egykor volt házibarátaink címmel. Majdnem az egészet olvashatták az Élet és Irodalomban. Ez a könyv, remélem, ebben az évben megjelenik. Ha tetszik, ez az elsô regényem. Nem igazán regény, inkább történetfüzér, bár a szereplôk mindegyik elbeszélésben ugyanazok. Egy kisfiú a történetek fôhôse, Czigler Tóni, aki gyerekszemmel és kissé csodálkozva nézi a családja körül megjelenô felnôtteket. A történetek kisebbik része saját családom legendáriumához tartozik, de a fôhôs mégsem én vagyok. Sokoldalúsága feltûnô: rendezett videofilmet, írt hangjátékokat, hírlapi publicisztikát, szerkesztett több folyóiratot is, alapítója egy izgalmas képzômûvészeti underground stúdiónak, igen termékeny költô, rendszeres résztvevôje a világ minden táján költészeti fesztiváloknak és a felsorolás még így is hézagos. Ennyi és ennyiféle munka mellett mikor él és hogyan él Petôcz András? A válasz igen egyszerû: akkor és úgy élek, amikor és ahogy írok. Nincs hétköznap, nincs vasárnap. Írófaggatók végén azt szoktam kérdezni beszélgetôpartnereimtôl: mi készül a mûhelyükben. Öntôl utalva az eddigiekre ezt úgy kérdezem: mi minden készül a mûhelyében? Igaza van, valóban nem csak egyetlen, de sokféle tervem van. Körülbelül négy kézirat készül most, egyszerre. Ugyanakkor babonás is vagyok: nem szeretek arról beszélni, ami születik, arról szeretek beszélni, ami már megszületett. Akkor hiszem el, hogy valami megvalósult, ha már tôlem függetlenedik. Ha fogható, ha megérinthetô, ha tárgyiasul. Ha könyv lett. De annyit elárulhatok, hogy a 2000-ben megjelent Medúza címû könyvembôl megismert Seymour Glass verseit folyamatosan írom, és remélem, egy bôvebb válogatást nem olyan sokára közreadhatok. Végül is Seymour Glass szerettette meg velem az irodalmat. Annyival tartozom neki, hogy végre megírom a verseit. 14

15 Élô testamentumok Aligha kétséges, hogy a legnagyobb filológiai mozgolódás pillanatnyilag a Szabó Lôrincéletmû körül tapasztalható. Ez a szakmai dinamizmus, mely elsôsorban az oeuvre-öt négy évtizede szolgáló, kutató, népszerûsítô Kabdebó Lórántnak köszönhetô, fiatal tudósok szorgalmára és invenciójára is számíthat, a szervezettséget és a távlatosságot pedig a Miskolci Egyetemre telepített kutatóhely (a Kabdebó vezette mûhely) biztosítja (hasonló tudatossággal, bár más-más felépítésben igyekszik tevékenykedni a közeljövôre ugyancsak kötetek sorát tervezô Babits-, valamint a 125. születési évforduló esztendejében programjáért kettôzötten is felelôs Ady-kutatás). Kabdebó Lóránt Szabó Lôrinc pályaképe címmel negyedszer rugaszkodott neki tárgya összefoglalásának (Osiris): korábbi felismeréseit és megfogalmazásait ôrizve és finomítva, az irodalomtudományi robbanás téziseit és terminológiáját is alkalmazva alkotta meg a szakemberek és az irodalombarátok számára egyként érvényes munkáját. A költô személyiséglátomásáról, vagy az 1945 utáni nagy ciklusokról írottak mintaszerû pontossággal és ritka érzékenységgel rajzolják meg azt az utat, melynek egy-egy állomásaként revelálóan új értelmezésben is megmutatkozhatnak a versek. Vers és valóság. Bizalmas adatok és megjegyzések címmel az Osiris közrebocsátotta azt a páratlan önmagyarázatot, amelyet Szabó Lôrinc élete alkonyán diktált egy mindmáig ismeretlen Íródeáknak, serkentve valószínûleg egy inspiráló másik hallgató által is. A párját ritkító módon az életmû valamennyi költeményére kiterjedô kommentárt 1990-ben már olvashattuk, akkor Kabdebó bevallottan és kényszerûen sietôs, ám alapos gondozásában és lábjegyzeteivel. Most a Bizalmas adatok... portréi-vallomásai is közkinccsé válnak, immár Lengyel Tóth Krisztina és Kiss Katalin jegyzeteivel (a verseket viszont félcédulái most az eddigi leggazdagabb gyûjteménybôl, az Osiris évi kétkötetesébôl kell hozzákeresnünk a versmagyarázatokhoz). Szívesen idôznénk Szabó Lôrinc önismereténél, antifeminizmusának kérdésénél, szerelemmé stilizált Bajor Gizi-rajongásánál, a könyv megannyi titkánál és titok-leleplezésénél, de már itt is az Argumentum újdonsága: Ne panaszold magányodat! címmel Kodolányi János, Szabó Lôrinc és Szabó Lôrincné Mikes Klára 1948 és 1957 közötti levelezése. Az anyagot összegyûjtötte, közreadta és bôséges jegyzetekkel ellátta: Horányi Károly (akinek a neve sajnálatos módon csak a copyrightban jelenik meg). Alig 150 kilométer választotta el egymástól a két jó barátot, általában mégis a sûrû levélváltások okos, évôdô, vitázó ingajáratára kellett hagyatkozniuk. A rengeteg személyes apróság, stílusfordulat mellett természetesen a két, részben rokon sors összefonódása az érdekes, s az: a kortárs nagyokról akik lehetnek mindkettejük barátai, mindkettejük ellenlábasai, esetleg csak egyikük vagy másikuk fegyvertársai miként vélekednek, s egymás érzékenységét hol tisztelve, hol horzsolva, miként szólnak a levelezôk (Mikes Klára amolyan nélkülözhetetlen katalizátora, idônként maga is íródeákja e literátus cimborálásnak). Az én Magyarországom (Cikkek, riportok ) borítója 92, elôszava 89 évesnek mondja a finn újságíró-szerzôt, az egykor hosszabb idôre hazánkba látogató Helena Kangast (a második adat a helyes). A fiatal riporter annak idején Szabó Lôrinccel, az 1940-es évek elejének egyik szellemi nagyhatalmával is kapcsolatba került, hogy kis híján mily közelibe, az sem marad rejtve a kötetben..., a fordító, Labády-Bertényi Gizella segítségével Kabdebó Lóránt ezért kért találkozót, emlékezô írást az idôs hölgytôl, s így lettünk gazdagabbak egy Vikár Béláról, Szent- SZEMMAGASSÁGBAN Györgyi Albertrôl, a magyar finn testvériségrôl, a magyar sírvavigadásról is szóló, szinte memoárrá vált publicisztikai koszorúval. Kelecsényi László író, irodalomtörténész vezérlô csillaga (Krúdy Gyula mellett) Ottlik Géza. Sokadszor szól róla, ezúttal az antologizálás nyelvén, a Holnap Kiadó Az elbeszélés nehézségei címû Ottlikolvasókönyvében. Az igen szép kötet a könyves mûhely új törekvéseinek, profilbôvítésének jeleit is hordozza igényes kivitelében. Az esszéizáló eleganciával fejezetekre tagolt breviárium Ottlikról szóló és Ottliktól vett szövegeket tartalmaz idôrendi igazodású, de mégis szabad asszociációkat engedô elrendezésben. Tanúi lehetünk, hogyan alakult az Ottlikértés (illetve sokáig a -nemértés): milyenek voltak az író egyes nyilvános és társaságbeli megjelenései, milyennek látták az ôt bálványozó fiatalok. Az elsô, részint szubjektív olvasás Réz Pál, Illés Endre, Salamon István, Szántó Piroska, Rónay György, Balassa Péter, Lengyel Péter, Rónay László, Lengyel Balázs, Margócsy István írásait, interjúit találta a legeredetibbnek (s mintha egy-két ide kívánkozó név hiánya is érzôdne a Vas István soraival beszegett összeállításban). Tény, hogy a roppant felkészült Kelecsényit a saját, 1996-os Ottlik-emlékkönyve korlátozta is, és szükségképp orientálta is a válogatásban. Egyetlen komolyabb vitapontunk, hogy az Ottlikot ért és visszavert kései plágiumvád (miszerint az Iskola a határon Örley István mûve lenne) a várhatónál kisebb teret kap az érettségire készülôk, az egyetemi hallgatók, az irodalmárok mellett a botrányok után szimatolókra is tekintô olvasókönyvben (vajon a kérdéssel foglalkozó és az írónak igazságot szolgálatató televíziós beszélgetés terjedelmes szövegét nem lehetne reprodukálni?). Szegedrôl indította útjára a Tiszatáj könyvek sorozata Baka István Sztyepan Pehotnij testamentuma címû opuszát, ezúttal kétnyelvû kiadásként. A modern szerepvers fiktív költô-hôsének magyarul írott (de orosz alcímmel ellátott) mûveit Jurij Pavlovics Guszev ültette át oroszra. Tehát a Baka-oeuvre egy alapvetôen fontos szegmensét, az eleve csak fordításban létezô (értsd: a feltételezett-játszott orosz eredetit magyar tolmácsolásban nyújtó) verseket, ím, tényleg oroszul (is) élvezhetjük. Innen már csak egy logikus lépés, hogy Guszev orosz Pehotnij-strófáit valaki Baka István egy beleérzô költôbarátja, pályatársa visszafordítsa (immár valóban fordítsa) magyarra. Nem a Karinthy Frigyes által többször emlegetett fából vaskarika átformálások lehetnének ezek a variánsok, noha nyilván kevéssé hasonlítanának az alapszövegekre. Mégis legalább szemináriumi mûhelymunkaként érdemes belevágni ebbe a kísérletbe, hiszen Guszev eredményes erôfeszítése ellenére, leginkább talán a magyar és az orosz rímelés elütô volta miatt igencsak megváltozott a vershangulat, a verskarakter, s persze a másik költô tollán új színárnyalatok is felvillantak. Baka István életének krónikája, továbbá Szôke Katalin Baka István oroszverse címû tanulmánya csatlakozik a bilingvis kötethez (mindkettô ugyancsak két nyelven). A tanulmány elemzôi remeklés, kezdve azzal, hogy a Sztyepan Pehotnij nevet a Baka István név kissé félresikeredett orosz fordításaként jeleníti meg (a helyénvalóbb Pehotyinszkij árnyékában), azt nyomatékosítva azonban, hogy Baka tükörénjét megteremtve a maga idegenajkúságát, az idegen név auráját is koncipiálni akarta (az orosz verscímek, alcímek egykét kis hibájával is). Az apokaliptikus, egyben századvégi érzület, az orosz marginalitás, a messzi, zord tél motivikájában is kibontott otthontalanság, az orosz és a magyar kultúra átfedése egyként segítô értelmezést kap az utószóban. A szimulatív szerepvers e különleges gyûjteményben megelevenedô s több versbôl egy verssé, oroszverssé összeálló példája a kortárs magyar irodalom más rokon törekvéseit is új fénykörbe vonhatja többek között a Kovács András Ferenc lírikusi birodalmát benépesítô- beíró szerzôi neveket. Ki tudja: az Alekszej Asztrov-i körökben oly járatos KAF talán nem is hagyja költôi-fordítói kommentár nélkül a Baka Pehotnij Guszev kötetet

16 ÚJ SOROZAT MAGYAR NÉZÔ ÚJ SOROZAT A Természet- és Társadalombarát Fejlôdésért Közalapítvány és a Kortárs Kiadó új, évente hat kötettel jelentkezô sorozatának darabjai a nemzeti gondolkodásról adnak áttekintést úgy, ahogyan az egyes elmélkedôk, politikusok és szépírók a magyarságot gondjaival, sorsával, feladataival együtt látták, de úgy is, ahogyan a közelibb-távolibb világot szemlélték. A Magyar Nézô 2002-ben megjelenô kötetei: A nemzetiségi törvényjavaslat országgyûlési vitája, 1868 (Schlett István válogatása) Mikszáth Kálmán (Alexa Károly válogatása) Illyés Gyula (Domokos Mátyás válogatása) Szabó Zoltán (András Sándor válogatása) Németh László (Monostori Imre válogatása) Zrínyi Miklós (Kovács Sándor Iván és Kulcsár Péter válogatása) A sorozat kötetei kaphatók a könyvesboltokban, illetve megrendelhetôk és megvásárolhatók a Kortárs Könyvkiadónál: 1062 Budapest, Bajza u. 18. Tel./fax: korkiado@axelero.hu Az EURÓPA KÖNYVKIADÓ ajánlata Tony Parsons brit újságíró és neves tévés személyiség saját történetén alapuló regénye 1999-ben Angliában az Év Könyve-díjat nyerte. Február 12-tôl nálunk is kapható! Ára: 1600 Ft Igaz történet egy gyermekét egyedül nevelô apáról. Ha válságba jutott a házassága vagy ha minden rendben van, ha már otthagyták vagy még nem, ha már otthagyta a partnerét vagy ha nem, ha jó vagy rossz a kapcsolata szüleivel, házastársával, gyermekével akkor Önnek, Önhöz szól ez a szívbôl jövô, megható könyv, mely többet árul el az emberi kapcsolatokról, mint egy könyvtárnyi szakirodalom. Újdonságaink megtalálhatók az Európa Könyvesházban (1054 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky u. 35. Telefon: ) és az Európa könyvesboltban (1081 Budapest, József krt. 18. Telefon: ). A terjesztôket, viszonteladókat az Európa Raktárház (1134 Budapest, Váci út 19. Telefon/fax: ) szolgálja ki. 16

17 Libri sikerlista január A Libri üzlethálózatban regisztrált vásárlások számítógépes összesítése alapján SZÉPIRODALOM ISMERETTERJESZTÔ GYERMEK, IFJÚSÁGI A Fókusz Könyváruház sikerlistája Szépirodalom: január Harris, Joanne: Csokoládé Ulpius-Ház Könyvkiadó 1. Dr. Kende Péter: A Viktor Hibiszkusz Könyvkiadó 1. Rowling, J. K.: Harry Potter I IV. Animus Kiadó 1. Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek Helikon Könyvkiadó 2. Márai Sándor: Ég és Föld Helikon Könyvkiadó 2. Tolkien, J. R. R.: A babó Falukönyv-Ciceró 3. Grisham, John: Holló a hollónak Magyar Könyvklub 4. Gray, Harry: Volt egyszer egy Amerika Ulpius-Ház Könyvkiadó 5. Loyd, Josie Rees, Emlyn: Forró rágógumi Ulpius-Ház Könyvkiadó 6. Szabó Magda: Katalin utca Európa Könyvkiadó 7. Lash, Jennifer: Vérségi kötelék Szabad Föld Lapés Könyvkiadó 8. Márai Sándor: Mágia Helikon Kiadó 9. Lulu Wang: Tavirózsa Színház Trivium Kiadó 10. Soueif, Ahdaf: Szerelmem, Egyiptom Ulpius-Ház Könyvkiadó 2. Felsôoktatási felvételi tájékoztató Educatio Kiadó 3. Felsôoktatási felvételi feladatok és vizsgakövetelmények Educatio Kiadó 4. Iskolarendszeren kívüli felsôoktatás és érettségi utáni szakképzési lehetôségek Dokusoft Informatikai Kft. 5. Petôcz György: Csak a narancs volt Irodalom Kft. 6. Taraborrelli, Randyj: Madonna titkos története Magyar Könyvklub 7. Kerekes Ágnes (szerk.:) Szakok a felsôoktatásban Dokusoft Informatikai Kft. 8. Mit kínál a Magyar felsôoktatás? Educatio Kiadó 9. Zacker, Christina Mutter, Sonja: Zsírégetô diéta Magyar Könyvklub 10. Pályaválasztás, továbbtanulás Okker Kiadó 2. Báling Ágnes: Az elvarázsolt egérkisasszony Holnap Kiadó 3. Sachar, Louis: Stanley, a szerencse fia Animus Kiadó 4. Wilson, Jacqueline: Micsoda anya! Animus Kiadó 5. Sachar, Louis: Bradley, az osztály réme Animus Kiadó 6. Weiss, Ellen: Shrek Ulpius-Ház Könyvkiadó 7. Rowling, J. K.: A kviddics évszázadai Animus Kiadó 8. Schmidt, Annie M. G.: Macskák társasága Animus Kiadó 9. Sachar, Louis: Laura titkos társasága Animus Kiadó 10. Lowry, Lois: Az emlékek ôre Animus Kiadó 3. Fielding, Helen: Mindjárt megôrülök! Európa Könyvkiadó 4. Eco, Umberto: A rózsa neve Európa Könyvkiadó 5. Márai Sándor: Mágia Helikon Könyvkiadó 6. Harris, Joanne: Csokoládé Ulpius-Ház Kiadó 7. Janikovszky Éva: De szép ez az élet! Móra Kiadó 8. Kepes András: Könyvjelzô Park Könyvkiadó 9. Esterházy Péter: Harmonia caelestis Magvetô Kiadó 10. Londoni esô Noran Kiadó Ismeretterjesztô: 1. Felsôoktatási felvételi tájékoztató Dr. Kende Péter: A Viktor Educatio Kiadó 3. Ingram, Christine és Shapter, Jennie: A kenyér és a kenyérsütés enciklopédiája Gloria Kiadó 4. Szabó Attila: Mûvészettörténet vázlatokban Veritas Kiadó 5. Grimm, Hans Ulrich: A leves hazudik Kétezeregy Kiadó 6. Atkinson: Pszichológia Osiris Kiadó 7. Silbley, Brian: A Gyûrûk Ura Hivatalos filmkönyv Szukits Alexandra Kiadó 8. Látnivalók Magyarországon Well-Press Kiadó 9. Bartus László: Maffiaregény Bartus László 10. Chia, Mantak Carlton Abrams, Doug: A multiorgazmusos férfi Lunarimpex Kiadó PARNASSZUS ANTIKVÁRIUM 1054 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 50. Tel./fax: vásárol régi könyveket, könyvtárakat, mûfaji, tartalmi, idôbeli kötöttségtôl mentesen, ám válogatva. Mindenfélét, de nem mindent Elôzetes telefonos egyeztetés alapján díjtalan kiszállás, szállítás. Minden könyv egy helyen! TANKÖNYVCENTRUM a Kódex Könyváruházban Budapest V., Honvéd u. 5. (A Parlamenttôl egy percre.) Telefon: , Az általános és középiskolai tankönyvek közel teljes választékával várjuk kedves vásárlóinkat. Minden könyvet egy helyrôl! Vírusvadászok: az emberiség járványainak krónikája Michael B. A. Oldstone Vírusvadászok 1750 Ft Szeretettel várunk minden kedves vásárlót új könyvkereskedésünkben a Park Kiadó teljes választékával. Nagyiván Attila és csapata Cím: 1138 Budapest, Tomori u. 33. Telefon: , telefon/fax:

18 Csatlakozzon a Líra és Lant Rt. franchise hálózatához! Ha Ön már mûködô könyvesboltot üzemeltet és problémája van az árubeszerzéssel, gondja van a készlet-finanszírozással, és ezért nem elég széles a választéka, igényelné egy nagy tapasztalatokkal rendelkezô könyvkereskedelmi vállalat könyvszakmai és marketing támogatását, hasznosítani tudná egy sok boltot üzemeltetô könyvesboltlánc szolgáltatásait; ha Ön most kíván új vállalkozásként könyvesboltot nyitni és ehhez szívesen élvezné az egyik legnagyobb magyar könyvesbolthálózat támogatását; és tulajdonosa vagy bérlôje egy, az ország bármely részén lévô, központi helyen elhelyezkedô négyzetméteres üzlethelyiségnek, akkor csatlakozzon franchise hálózatunkhoz és élvezze a következô elônyöket! folyamatos, igényes könyvellátás, bizományosi konstrukció számítógépes áruforgalmi rendszeren keresztül, rendkívül széles könyvválaszték, folyamatos értesítés a megjelenô újdonságokról, forgalom függvényében emelkedô árrés, árrés-prémium a Líra és Lant csoport kiadóinál megjelent könyvekre, teljes jogú részvétel a Líra és Lant központi marketingjében, egy tôkeerôs, jó hírû vállalat arculata, könyvszakmai, kereskedelemtechnikai, számítástechnikai betanítás, folyamatos tanácsadás, boltátalakítás, berendezés a modern könyvkereskedelmi követelményeknek megfelelôen. Referenciáink a saját és a már mûködô franchise boltjaink: Fókusz Könyváruházak 1072 Budapest, Rákóczi út Debrecen, Hunyadi u Miskolc, Széchenyi u Pécs, Jókai u Szeged, Tisza L. krt. 34. Fókusz Online Könyváruház Szakkönyváruházak Infotéka Könyvesbolt 1088 Budapest, Rákóczi út 27/b. Iskolacentrum 1051 Budapest, Október 6. u. 9. Mediprint Orvosi Könyvesbolt 1053 Budapest, Múzeum krt. 17. Mûszaki Könyváruház 1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 9. Technika Könyvesbolt 1114 Budapest, Bartók B. út 15. Minden, ami zene Kodály Zoltán Zenemûbolt, Antikvárium és Hangszerbolt 1053 Budapest, Múzeum krt. 21. Rózsavölgyi és Társa Zenemûbolt 1052 Budapest, Szervita tér 5. Könyvesboltok 1085 Budapest, József krt Eger, Bajcsy-Zs. u Gyôr, Arany J. u Hódmezôvásárhely, Szegfû u Kecskemét, Arany J. u Komló, Városház tér Miskolc, Bajcsy-Zs. u (Szinvapark) 5900 Orosháza, Gyôry Vilmos tér Szarvas, Kossuth u. 21/ Szekszárd, Garay tér Szentendre, Fô tér Szentes, Kossuth u Szombathely, Király u Szombathely, Foghíj 3. TOVÁBBI INFORMÁCIÓ: Líra és Lant Rt Budapest, Szervita tér 5. Telefon: Fax: Internet: lira@lira.hu Magyar Könyvgyûjtô A régi könyvek és az antikvitások kedvelôinek. Megjelent az 1. szám Kizárólag elôfizetôknek! Elôfizetési díj évre (10. szám) 4400 Ft. Megrendelhetô a szerkesztôségben: 1114 Budapest, Kanizsai utca 41. Telefon/fax: A tematikus összeállítása március 7. Közgazdasági, jogi és társadalomtudományi szakkönyvkiadás A Könyvhét március 7-én megjelenô számában tematikus összeállítást tervezünk, immár másodízben, a közgazdasági, jogi és társadalomtudományi szakkönyvkiadásról a SALDO 2001 Közgazdasági, jogi, és társadalomtudományi szakkönyvkiállítás és vásár (2002. március Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem) programjához kapcsolódva. Az összeállításban megszólaltatjuk ennek a könyvszakmai területnek a képviselôit, ajánljuk a téma aktuális könyvújdonságait, készülünk kis szakkönyvpiaci kalauzzal, közvetítjük a szakkönyvek használóinak a véleményét, utánajárunk a szakkönyvkiadás sztárjainak, elemezzük a szakkönyvpiacot, vizsgáljuk e terület marketingkommunikációs sajátosságait. A lapból többletpéldányokat nyomatunk, melyeket a kiállítás látogatói kapnak meg díjmentesen. Várjuk az e területen mûködô kiadók hirdetéseit: különleges lehetôség ez a részletesebb bemutatkozásra (újdonságok, cégtörténet, kiemelkedô szerzôk, új témák piaci bevezetése) azoknak a kiadóknak, amelyeknek kiadói arculata éppen a közgazdasági, jogi, társadalomtudományi szakkönyvkiadás tematikájához illeszkedik leginkább. MEGRENDELÉS Igen, szeretnék tájékozott lenni a régiségek világában, emiatt megrendelem a Magyar Könyvgyûjtô c. újságot a évre (10 lapszám) 4400 Ft elôfizetési díjért. Kérem küldjenek belföldi postautalványt és számlát az elôfizetési díj befizetéséhez. NÉV Anyagleadás határideje: február 21. Hirdetésfelvétel: Könnyû Judit CÍM

19 KÖNYVAJÁNLÓ Irodalomtörténet Tarján Tamás: Kengyelfutó Pont Kiadó, 146 oldal, 1380 Ft A mûelemzés értô olvasókra is tartozó, minôségjelzô részletei többnyire egy-egy csúcsteljesítmény boncolása kapcsán rendre hitelesítôleg bukkannak fel Tarján Tamás hetedik irodalomkritikai gyûjteményének tágasabb írásaiban. Mind a Petri Györgyrôl, mind a Tandori Dezsôrôl írott, sûrûn tartalmas eszmefuttatásai kitüntetett helyén vagyis az ütemelôzve értékelô megállapítások bizonyítékaként szerepel egy vagy több, olykor a mûhelymunka mélységéig hatoló analízise. A börtönviselt, majd mártírhalált halt Gérecz Attilát illetô szövege pedig szinte másból sem áll, mint az ígéretes fiatal poéta egy sikerült versének mintaszerû összevetésébôl Kosztolányi Hajnali részegségével. Hasonló, komoly versélvezô társakra apelláló tudni-érdemes szakinformációkat közöl Gergely Ágnes világegészet struktúráló kötetszerkesztésérôl, Bella István sokatmondó névmáshasználatáról (!), vagy a fiatalabb sorványú Orbán János Dénes szöveg útján elkövetett élvezetes provokációinak számmisztikai vonatkozásairól. A légbôl kapott esszéizálást mellôzô, okos tanárra valló, ismeretbôvítô módszerével természetesen sose kerüli meg a nyílt értékítéletet, illetve azt, hogy dokumentáltan tudtul adja: kinek a teljesítményét tartja érdemesnek a magyarázatos figyelemre, s ki az, akivel foglalkozva netán fönntartással, gyanúperrel kell élnie. Az utóbbi kategóriába tartozik Karafiáth Orsolya lazán dúdolgató szexis-szerelmi problémázgatása, vagy a Balla D. Károly rafinált énregényébôl kitüremkedô, banális tucatáruként aposztrofált, helyére rakott prózabetét minôségrontása. A rutinrántó egyenetlenségekre, tehetség-szüneteltetésekre, munkamegpsórolásra egyébként is kegyetlenül jó a szeme a (hasonszôrû színházi jelenségek rapid megtapasztalásán edzett) kritikusnak. A radikális költészetkorszak-újító Tandori Dezsôt sem kíméli, amidôn fejcsóválva nyugtázza óriás-lírikusunk dicséretre hangszerelt, elnézô kritikusi gyakorlatát. Ugyanígy tárgyilagosan regisztrálja a Nagy László szépséges anyaverseit szeplôsítô redundanciákat. (Ágh István azonos tárgyú költeményeit egészükben maradandóbbnak ítéli...) Annál jobban tiszteli a homogenitás törvényei ellen alig vétô, mégoly-emlegetetlen stílérzékenyeket, eredeti világukhoz ragaszkodó önhordozókat. Mélyen egyet tudok vele érteni például, amikor Sebôk Éva líráját méltatja. Ráolvasott meghatározását, a minimál elégikusságot bravúrosan találónak érzem. (Annak ellenére, hogy ô meg a jelzôs szerkezetekkel való rövidre zárt bíráló operálást rühelli.) Hálás vevô voltam még Tarján Tamás komplex-szellemes hasonításaira. Belôlük kedvcsinálónak idéznék kettôt: 1. A Gergely Ágnes-vers olyan, mint a lajtorja: semmit nem takar szem elôl... nagy mélységekbôl vezet nagy magasságokba, s vissza, bár nem tudni biztosan, hol lehet megvetett támasza, s hol végzi be önmagát. 2. Manapság literátus berkekben a Tandori olyan jel és bûvszó, mint a Bánk bán összeesküvôinek a Melinda. Végül meg kell engednie az illusztris szerzônek, hogy írásban is borzongva gratuláljak a kis kötet legjobb két esszé-tanulmányához. Mindkettô Petri Györgyöt tárgyazza, s az elsô kritika mûvekbôl kibányászott jós-következtetéseivel valósággal agnoszkálja hazánk heroikus sötétenlátójának sejtekben-hordott, és sajnos beteljesült félholtságát. Iszlai Zoltán Kortárs gyerekkönyvek Ciceró Könyvkiadó, 240 oldal Ez a könyv az olvasó gyerekekért és a gyerekkönyvekért íródott. Szülôknek, pedagógusoknak, könyvtárosoknak. Nem több, nem kevesebb, mint nyilvános beszélgetés huszonöt kortárs gyerekkönyvrôl az olvasás évében írja a mûelemzéseket és mûismertetéseket tartalmazó kötet bevezetô tanulmányában (tulajdonképpen elôszavában) az egyik szerkesztô, Komáromi Gabriella. Szerkesztôtársával, Borbély Sándorral együtt olyan kötetet állított össze, amely párja, folytatása az Ötven fontos gyerekkönyv-nek, melyhez hasonlóan a szerzôk itt is részben hazai ( pl. Fekete István, Mándy Iván, Szabó Magda, Janikovszky Éva, Lázár Ervin és Békés Pál), részben külföldi írók (Chr. Nöstlinger, K. Paterson, M. Ende, A. Lindgren, T. Beckmann, R. Goscinny) egy-egy alkotását (vagy többrészes munkáját) analizálják. A tanulmányírók elemzéseik segítségével megpróbálják az elmúlt száz esztendô maradandó értékû, kiemelkedôen fontos gyerek- illetve ifjúsági regényein keresztül felhívni a figyelmet a tematikai standardokra és újításokra, az esztétikai tudnivalókra. Kétségtelen, hogy mind a 25 bemutatott írónak, 25 elemzett mûnek helye van egy ilyen válogatásban, amely nyilván nem kevés fejtörés, mérlegelés árán állt össze. Olyan klasszikusokról is szó esik, amelyeket a magyar olvasóknak most kell felfedezniük (Paul Gallicóra és Kenneth Grahamre gondolok), de szerepelnek a legfrissebb sikerkönyvek (Stanley, a szerencse fia és a Harry Potterek). Holmi hiányérzetrôl meg azért nem kell szólnom, mert biztos lehetek benne, hogy a mûelemzésben is közremûködô két szerkesztô, tanár és irodalomtörténész folytatni fogja azon vállalkozását, amelynek már sok szép rész-eredménye született. Cs. A. Külföldi irodalom Ryszard Kapuscinski: Ében Széphalom Könyvmûhely 312 oldal, 1500 Ft A fekete földrész közelmúltjáról és jelenérôl fest érzékletes képet a lengyelek világhírû száguldó riportere legújabb könyvében: ez a tizedik magyar nyelven megjelent kötete. A korábbiak, köztük a Hailé Szelasszié etióp császár bukásáról, az iráni sah uralmát megdöntô iszlám forradalomról vagy a portugálok angolai kivonulásáról szólók, idehaza is nagy sikert arattak. Szerzônk sokfelé járt a világban, leginkább azonban Afrika ragadta meg: Elôször 1957-ben utaztam oda. Aztán a következô negyven évben, ahányszor csak alkalom volt rá, visszatértem írja az Ében elôszavában. E csaknem negyedszázad alatt tanúja volt a földrész gyarmati sorból felszabadult országai elsô reményteljes éveinek, amelyeket az az illúzió uralt, hogy a függetlenné válás azonnal, mintegy automatikusan magával hozza a jólétet: a szegénység, az elmaradottság helyébe tejjel-mézzel folyó Kánaán lép. A valóságban azonban minden másképp történt: Afrika új államaiban megindult a hatalomért folyó harc, amelyben a helyi elitek minden lehetséges eszközt felhasználtak egymás ellen, mindenekelôtt a törzsi, etnikai, vallási ellentéteket. Lázadások, puccsok, véres zavargások, évtizedekig tartó polgárháború követték (és követik) egymást, nyomukban éhség, milliós menekült tömegek, gazdasági csôd, pusztító járványok (Ebola, AIDS stb.) megannyi humanitárius katasztrófa! S hogy még nagyobb legyen a baj, Afrika a Kelet és a Nyugat közötti (hál isten, mára már véget ért) hidegháborúba is belekeveredett: mindkét pólus, katonai tömb a maga érdekkörébe igyekezett bevonni a kontinens önálló állami létüket éppenhogy csak megkezdett országait. Nem csoda tehát, ha az eufóriás évek demokratának mutatkozó vezetôit diktátorok váltották fel: az ôrmesterbôl avanzsált Bokassa császár a Közép-afrikai Köztársaságban, a kegyetlenségeirôl elhíresült Idi Amin tábornok Ugandában, a fejlôdés szocialista útját választó 19

20 KÖNYVAJÁNLÓ Mengisztu ezredes Etiópiában, s a sort még lehetne folytatni. Rezsimjeik zsákutcának bizonyultak, sokéves uralmuk azonban helyrehozhatatlan károkat okozott, akárcsak a véres polgárháborúk Szomáliában, Libériában, Ruandában és Burundiban. Ez utóbbi két ország tuszi és hutu népessége évtizedek óta irtja egymást. A helyi háborúkat wardlordok -nak nevezett, maguk köré sereget gyûjtô törzsfônökök vívják a központi hatalom és egymás ellen, hiszen Afrikában ma sok országban a fegyverek tulajdonlása dönti el a hatalom kérdését. S aki mindezt megszenvedi, az egyszerû, máról holnapra élô afrikai ember, akit a szerzô nagy szeretettel, empátiával és némi humorral ábrázol. Az ô élniakarása, mindennapi küzdelme a létfenntartásért, reménykedése a dolgok jobbrafordulásáért tölti el optimizmussal Kapuscinskit. Könyve mûfaját nehezen határozhatnánk meg: kalandregény, útleírás, szociográfia és izgalmas riportkötet egyben, stílusa mestereien ötvözi az újságíró és a szépíró eszköztárát. S afrikai útikalandjai háttérben minduntalan felsejlik a sokszínû, természeti szépségekben gazdag afrikai táj paradicsom a pokolban mintegy napjaink Afrikájának nagy paradoxonaként. Tasnádi András Teológia Liturgikus lexikon Szerkesztette Verbényi István Szent István Társulat Kairosz Budapest, A Kühár Flóris és Radó Polikárp által szerkesztett, hasonló címû 1933-as nagy vállalkozás után hosszú évtizedekkel, 1989-ben jelent meg az Ecclesiánál a katolikus egyház liturgiáját enciklopédikusan bemutató és magyarázó Liturgikus lexikon, melynek most 2., bôvített és javított kiadását kaptuk. Változott a (már nem is egy) megjelentetô szakmai mûhely: Arató Miklós Orbán ciszterci atya más elfoglaltságai miatt immár csupán társszerkesztôként jegyzi a kötetet: a javítás, módosítás, átdolgozás munkája egyedül Verbényi István atyára, a sokoldalú professzorra maradt. Korszerûbb, beszédesebb lett a fekete-fehérbôl színesbe váltó képanyag, mely a Szentatyát is megjeleníti és lényegszerûbb felvételek pontosabb képaláírásaival segíti a tájékozódást. Egy munkatársát (Bíró Luciánt) idôközben sajnos elvesztette a könyv, amely viszont már számíthatott a fiatal Füzes Ádámra. Még a cím is elmozdult : a második l betû, a lexikon szó l-je immár kisbetû. Az új edíció keletkezéstörténetérôl, jellegérôl és a változásokról tömören informál az újabb bevezetô (amelyben sajnos éppúgy akad sajtóhiba, amiként a tipográfiai szeplôk egy részét is sikerült megörökölni, a látnivalóan alapos elôkészületek, a tetszetôsebb kivitel és az ésszerûbb szövegtagolás ellenére is). Újdonságként lapozhatunk rá a liturgia a Katolikus Egyház Katekizmusában címszóra. Ez a szócikk a maga történeti áttekintésével nagy nyereség, egyben tovább erôsíti azt a tényt, hogy az opusz a II. Vatikáni Zsinat szellemiségének gyümölcse. Új címszó az inkulturáció is, mely a katolikus modernitásának jegyében íródott. Erre utal a kifejezés (A. Shorter szerint) feloldása is: az inkulturáció kreatív dinamikus viszony a keresztény üzenet és egy vagy több kultúra között. Itt kell megjegyeznünk, hogy a könyv nem egyértelmûen funkcionál lexikonként, hiszen a fogalmak, nevek stb. rövid, párszavas magyarázatát nem feltétlenül nyújtja. Sok esetben inkább kifejt, körülír. Ez sokszor elônyös, néha hátrányos. Meglepô módon valójában például a Húsvét címszónak is csak szófejtése van, a szó szoros értelmében lexikális definiálást a részletes kibontás helyettesíti. A lexikon anyagát a világosság, a grammatikai ápoltság, a gyakorlatiasság uralja. Katolikus szellemiségét nemes pasztoráló és pedagógiai erények járják át. Az új kiadás használója örömmel veszi a figyelmes frissítéseket (például a Vízkereszt címszónál már 20 + G + M + B + OO a Gáspár + Menyhért + Boldizsár, azaz a Christus Mansionem Benedicat (Krisztus áldja meg e hajlékot) ismert felirat szám- és betûsora: a magyar naptárral bôvített általános római naptárba április hónapnál bekerült Húsvét második vasárnapja, mint AZ ISTENI IR- GALMASSÁG VASÁRNAP- JA stb.). A nyilván szükségessé váló harmadik kiadásra is elôretekintô tökéletességigény persze észlelheti, hogy ha mondjuk a Flectamus genua (Boruljunk térdre!) utalószó, akkor a latinban is kellene a felkiáltójel, a magyar feloldás pedig megkövetelné, hogy Levate! (Álljatok fel!) hívószó is legyen. Az említett inkulturáció címszó a Missale Romanum címszóhoz irányít, ilyen azonban önmagában nincsen, noha nem nehéz megtalálni a misekönyv szócikk részeként, s mindjárt egy, az elsô kiadáshoz képest tiltó tartalmú bôvítménnyel. A Liturgikus lexikon joggal tudatja magáról, hogy benne megtalálható a Római Katolikus Egyház liturgikus életének teljes világa: a templom és berendezése, a liturgikus év eseményei, a szentmise és a szentségek ünneplései stb. Ökumenikus szemléletének és gazdag anyagának köszönhetôen hatósugara nem csupán a hívek körét fogja be: minden, az emberi kultúra iránt érdeklôdô olvasó biztonsággal fordulhat hozzá. (-más) Humor Trunkó Barnabás: Kész kabaré! Ciceró, 203 oldal A honi légierô gépvásárló hezitálása is ludas abban, hogy Trunkó Barnabás kabarétréfája, a Repülôt vegyenek különösen megtetszett a vegyes tematikájú és színvonalú kötetecskéjébôl. A szakértelemhiány, no meg a korrupció fûalatti fennmaradásának ostorozása a legjobb formája mutatja a szerintem Kellér Dezsôvágású humoristát. Sokszor túl nyájas humoreszkjei akkor igazán csípôsek, ha el-elfutja a pulykaméreg, s fején találva a zsákból kibújt szöget, egy-egy félmondatban általános érvényû fonákságokat diagnosztizál közéletünkben, vagy makacsul emberi ökörködéseinkben. Kímélô terjedelmû könyve elsô fejezeteit Hacsek és Sajó-jelenetek töltik ki. Röhögni folyvást lehet rajtuk, bár nem rugaszkodnak el a Vadnai-féle patentektôl. A disznólkodással körített félreértéses szójátékok (akár dilettáns poéták rímkényszeredései) nem szolgálnak mélyebbre szántó mulatsággal. Mindazonáltal a Tôzsde címû párbeszéd helyesen határozza meg a tôzsde lényegét, s a hungaroringi gumicseréktôl a tosz végzôdésû görög kifejezéseken át a DNSig eljutó épületes hablatyolás majdhogynem eljut a megintcsak fûzfaköltôi eredetû képzavaros ôrületig... A válogatásba foglalt bohózatok egyikében (a bevadult slemil-pofátlanság jópofaságának élvezete közben) találtam rá egy sokatmondó, trunkói szabású megállapításra: Nekem egy ideje már abszolute nincsenek fogyasztói szokásaim. A Maffiózó-ban pedig félelmetesen mutatja be azt a lekezelô modort, amivel a bûntetteire büszke moral insanity, s a velejéig korrupt rendôr lelki alkatának egy tôrôl fakadását pellengérezi ki, epésen és szatírai elánnal. Trunkó kétkedô és kiváró politikai magatartását koncentráltan tükrözi a Házasodj Európa! Pikáns évôdés, kedves bumfordiság és gúnyos precízkedés áll egybe itt gyanúperrel élô, groteszk mondanivalóvá. Ezt az üzenetet úgy tudnám összegezni, hogy keltével dicsérd a nyugati napot az Európai Unióban. Iszlai Zoltán 20