ESÉLYEGYENLŐSÉG, ZAPATERO, -

Átírás

1 ESÉLYEGYENLŐSÉG, ZAPATERO, - DEMOKRATIKUS ORGAZMUS - A SPANYOL HARMADIK ÚT? Készítette: Kenéz Anikó és Balogh Róbert progressziv@mptp.hu 1

2 Tartalomjegyzék I. algunos hemos sentido hasta orgasmos democráticos'... 3 Pártállam, pártbetegség... 4 Spanyolország, mint új demokrácia: reforma pactada-ruptura pactada... 4 A spanyol pártrendszer... 6 A PSOE válsága és az új program... 8 A spanyol jobboldal transzformációi...10 A regionális pártok szerepe a spanyol pártrendszerben. A kisebbségi kormányzás kérdése...12 Referencia...15 II. Mozdulatlan lendület: a PSOE kampánya 2008-ban...18 A Con Z de Zapatero - kampány...18 Összehasonlító táblázat...19 A kampánydal...22 El libro blanco A fehér könyv...24 Zapatero arculata...25 A miniszterelnök-jelölti vita...28 Az első vita...29 Prológus...29 Gazdaság és munka...30 Az esélyegyenlőség politikája...31 A szociális kérdések jelentősége között...32 Választási program...35 Választások, választási eredmények 2004-ben és 2008-ban...36 Következtetések...39 Referencia...40 progressziv@mptp.hu 2

3 I. algunos hemos sentido hasta orgasmos democráticos' jónéhányan úgy éreztük, mintha demokratikus orgazmusunk lenne / Pedro Zerolo, a PSOE társadalmi kapcsolatokért felelős titkárának sokat idézett gondolata a 2008-as kampány idején A következőkben arra keressük a választ, hogy mennyiben tükrözi a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) 2008-as választási kampánya azt a feltevést, miszerint Jose Luis Rodriguez Zapatero miniszterelnökként egy, a brit harmadik úttól eltérő, mégis egyedi és életképes XXI. századi szociáldemokrácia modelljét alkalmazza Spanyolországban. Feltevésünk szerint annak ellenére, hogy a közötti időszakra elfogadható Paul Kennedy értékelése, miszerint the PSOE sought to construct a new political project which benefited from the input of a range social group via the establishment of extensive dialogue (Kennedy 2007), 2008-ra a program helyét a spanyol politikában megszokott módon a személyes karizma vette át. A mára domináns diskurzussá vált esélyegyenlőségi program 2008-ban képtelen volt a megújulásra. Elsőként a spanyol pártrendszer azon folyamatait mutatjuk be, melyek meghatározták azt a környezetet, mely közegben az új baloldali program született. A domináns pártrendszer átalakulása, s az új baloldali pártok megerősödése új uralkodó és befogadó jellegű diskurzus megteremtését tették szükségessé a PSOE számára. A dolgozat második részében a 2008-as parlamenti választásokra készült nyilvános szövegek elemzése rámutat majd a program korlátaira és lehetőségeire. progressziv@mptp.hu 3

4 Pártállam, pártbetegség Spanyolország, mint új demokrácia: reforma pactada-ruptura pactada A spanyol rendszerváltást nem forradalom idézte elő, az átmenet jellegét sok tekintetben lehet a magyarországi tárgyalásos folyamathoz hasonlítani. A tranzitológia irodalmának egyik legmérvadóbb összefoglalása, Juan J. Linz és Alfred Stepan (1996) tézise szerint a reform-konszenzusos hatalomváltás (a szakirodalomban is elterjedt spanyol nevén: reforma pactada-ruptura pactada) csak azokban a rezsimekben játszódhat le, melyek túl vannak a totalitárius szakaszon. Ha a kormányzó monolit tömbön belül létrejön, majd meghatározóvá válik egy reformszárny, s ezzel egyidőben szervezett, de mérsékeltnek tekinthető ellenzéki pártok is alakulnak, e két fél tárgyalásba tud kezdeni egymással az átmenet jellegéről. Spanyolországban ilyen helyzet Francisco Franco halála után, 1976-ban állhatott elő legkorábban. A Franco-rezsimet nem lehet ugyan 1939 óta mozdulatlannak tekinteni, hiszen lépések történtek a jogállamiság irányába (Giró-Szász 2003), s az 1960-as évek gazdasági fellendülését külpolitikai nyitás is követte, a Nemzeti Mozgalmon belül azonban Franco elég közvetlen kontrollt gyakorolt ahhoz, hogy halála előtt elképzelhetetlen legyen egy reformszárny nyílt színrelépése. A spanyol átmenet sajátosság, hogy a diktátor halála után nem támadt igazi hatalmi űr, hiszen az 1947-es utódlási törvény eredményeként Juan Carlos személyében visszatért a királyi család és a monarchia az ország élére. A király már a trónra lépését követő első hónapokban, az Amerikai Egyesült Államokban tett látogatása során nyíltan a parlamentáris demokrácia megteremtését tűzte ki célul (Giró-Szász 2002). Ugyanebben az időben Baszkföldön erőteljes rendszerellenes megmozdulások folytak, melyek még egyértelműbbé tették a rendszerváltás szükségességét. A király által kijelölt első miniszterelnök, Arias Navarro és részben még francoista kormánya ezt nem volt hajlandó elfogadni, ezért őt néhány hónap múltán Adolfo Suarez, a Movimento Nacional akkori főtitkára követte a poszton (Giró-Szász 2003). progressziv@mptp.hu 4

5 Suarez egyszerű és határozott politikai programmal állt elő: a reformokról szóló törvényt és általános választásokat akart egy éven belül. Ezen szándékát a plurális demokráciát célzó politikai reformokról szóló törvényt - még az 1976-os év végén népszavazás erősítette meg, elsöprő, 94%-os többséggel. A politikai rendőrség felszámolása, a szerveződés lehetővé tétele, valamint egy általános, a politikai foglyokra vonatkozó amnesztia után lehetővé vált, hogy az egyre szervezettebbé váló ellenzékieket, elsősorban a frissen legalizált kommunista PCE-t és a szocialista PSOE-t is bevonhassa Suarez az átalakulási folyamatba fordulóján, a véres Atocha utcai merényletet követő napokban kiderült, hogy ebben mind a szocialistákat vezető fiatal Felipe Gonzalez, mind a kommunisták főtitkára, Santiago Carillo együttműködésére számíthatott. A konszenzust a készülő Alkotmány alappillérei, valamint a felelősségre vonás elhalasztását rögzítő Moncloa Egyezmény formalizálta ben nemcsak az alkotmányozás, de egyben az ETA első véres éve volt. Az év végén az immár választott parlament elsöprő többsége (a Néppárt elődje, az Aleanza Popular néhány képviselője, illetve a baszk képviselők egy része szavazott nemmel) után egy újabb népszavazás is ratifikálta az Alkotmány szövegét. Az újonnan létrejövő demokratikus rendszereknek rendre meg kell küzdeniük a megelőző diktatórikus-autoriter rendszerek egyes következményeivel. Ilyen például a társadalmi tőke, vagyis a bizalom hiányán túl (Montero-Torcal 2000) a politikai részvétel alacsony szintje, s ezzel együtt az új pártrendszer hajlama a Katz és Mair által 1995-ben modellezett (s azóta többek által kritizált) kartellesedésre. A jelenség lényege, hogy a pártok az állam erőforrásaiból való részesedés érdekében a játékelmélet szabályai szerint - hallgatólagos konszenzust kötnek a külső erők távoltartásáról. Sok tekintetben ezt az utat járja a spanyol parlamentáris demokrácia is (Holliday 2002). A rendszer központi elemei kétségkívül a pártok, melyek elsősorban a party-inoffice modellbe sorolhatók, vagyis céljuk nem bizonyos elképzelések érvényre juttatása vagy a szavaztok maximalizálása, hanem az adminisztráció irányítása. (Montero 2002) progressziv@mptp.hu 5

6 A spanyol pártrendszer Spanyolország pártrendszerét a XXI. század elején mérsékelt pluralizmus jellemzi. Az országban működő pártok száma az alkotmányos berendezkedés sajátosságából az autonóm közösségek nagy számából - adódóan igen nagy, ugyanakkor a parlamenti életet két domináns párt és további három párt-, illetve pártkoalíció határozza meg. Jelenleg országos szervezeti lefedettséggel három párt rendelkezik, melyhez 2007 vége óta csatlakozni igyekszik egy negyedik politikai formáció is. A választási rendszernek komoly hatása van: a kétkamarás parlamentben: a meghatározó képviselőházi (Congresso) helyek több amplitúdós körzetekben dőlnek el arányos, a magyar választási rendszerből is ismert d Hondt módszerre alapozó listás szavazáson, melyhez nem tartozik kompenzáció. A nagy amplitúdó, vagyis az, hogy egy körzetből akár hét képviselőt is választanak, a nagy pártoknak kedvez, jelentős mértékben torzít. A számítások szerint (Gunther 1989) a spanyol választási rendszernél Európában csak a brit többségi rendszer torzít jobban. Mindennek ellenére az utóbbi másfél évtizedben igen ritkán fordult elő, hogy egy párt önmagában megszerezze a képviselőházi helyek több mint felét. A szenátusi helyek döntő többsége a képviselőházi választásokkal egyidőben megtartott választásokon, nyílt listás többségi szavazással dől el. Érdekesség, hogy mivel a nevek névsor szerint szerepelnek, leggyakrabban a listán elöl szereplők jutnak parlamenti helyekhez. A maradék helyekre a regionális parlamentek küldenek képviselőket. A két nagy párt működését tekintve ún. catch-all, vagyis gyűjtőpárt. Tevékenységeik a pártközpontba koncentrálódnak, erősen centralizáltak, s tagságuk a választók arányához képest még nyugat-európai összehasonlításban elenyésző (Holliday 2002). Nyugat-Európa országaiban a hagyományos (Kircheimer által a 60-as években jellemzett) gyűjtőpártok az 1980-as és 90-es évek folyamán jelentősen vesztettek vonzerejükből és szavazati arányukból. Ennek oka - és részben következménye is - az új társadalmi közegben születő új mozgalmak feltűnése és megerősödése a zöld mozgalmak, valamint az új populizmus ruhájában történő megjelenése (esetenként ezek keverékeként). progressziv@mptp.hu 6

7 A pártrendszerek domináns szereplői ettől függetlenül a korábbi gyűjtőpártok maradtak, azonban ehhez ez utóbbiaknak jelentős változáson kellett keresztülmenniük. (Puhle 2002) Az új típusú gyűjtőpárt legfontosabb ismérve, hogy közvetítő szerepet játszik, s ezen minőségében igyekszik többséget teremteni. A posztmodern gyűjtőpárt nem zárható egyetlen definícióba (Wolinetz 2002) A baloldalról érkező új baloldali gyűjtőpártnak azonban az ún. harmadik utas karizmatikus image-t kell követnie, viselkedésében pedig a szavazatmaximalizáló jellegnek kell dominálnia. A párt életében a részvételnek a kampányidőszakban van kiemelt szerepe, a választások között a parlamenti párt aktív tevékenységet folytat (a Duverger-féle káder-párt bizonyos szintű újraéledése). A kampánynak tehát központi szerepe van a korszerű pártok életében. A posztmodern kampány sikeres megvalósításának két leglényegesebb feltétele: 1. Médiaszereplés: fókuszcsoportos elemzések alapján készült, s közvéleménykutatásokon keresztül folyamatosan monitorozott egységes arculatterv mellett lényeges az interaktív eszközök használata: web 2.0, sms, interaktív televíziós műsorok. 2. A grass-roots szervezettség: részben a médiaszereplés túlsúlyba kerülése vezetett a korábbi gyűjtőpártok és szavazóik eltávolodásához, így a társadalmi mozgalmak sikeréhez. A posztmodern kampányeszközök legfontosabb elemei a door-to-door kampány és ún flash mob-szerű rendezvények, melyekben kulcsfontosságú a helyi aktivisták alkalmazhatósága. (Mihályffy 2007) A médiaüzeneteknek egységesnek, jól tervezettnek kell maradniuk, az állandó megújulásra kész image-ben hasznosított policy-k előkészítését a központ körül működő think tank-ek végzik. Ezek egy része a policy tartalmi részéért, mások a fogadtatás tervezéséért, előkészítéséért felelősek. Ennek megfelelően a posztmodern gyűjtőpárt központosított és grass-roots szervezettségű egyszerre. A spanyol pártok struktúráját és életét a Nyugat- Európában megszokottnál évekkel korábban kezdte meghatározni a televízió (Holliday 2002.). Ez, valamint a regionális pártrendszer összetettsége (lásd alább) gyengíti a helyi szervezettséget, vagyis az országos párt létrehozásához igen komoly erőforrásokra és erőfeszítésekre van szükség. Ez a tényező jelentősen növeli egyfelől a domináns párton alapuló, másfelől a szélsőségesen tagolt pártrendszer kialakulásának esélyét. progressziv@mptp.hu 7

8 A pártrendszer fejlődését három szakaszra oszthatjuk. Mindegyik szakasz fontos jellemzője a karizmatikus vezetők jelenléte, valamint a pártrendszer instabilitása, jelentős átalakulásai. (Colomé-Lòpez-Nieto 1998) Az első, közötti szakaszt Adolfo Suarez centrista pártjának dominanciája jellemezte. Az UCD nem rendelkezett egységes és világos profillal, hiszen kereszténydemokrata csoportok ugyanúgy csatlakoztak hozzá, mint szociáldemokraták. A frakciópárt-jelleget a párt rövid élete során nem tudta levetkőzni, így az intézményesülés is elmaradt (Gunther-Hopkin 2002). Annak ellenére, hogy az UCD sikere jórészt Suarez személyes népszerűségének függvénye volt, nem alakult ki központosított vezetés. A vezető testületeken belüli állandó súrlódások, a világos politikai profil és mondanivaló, az egységes üzenet hiánya, az Andalúzia önállóságát övező viták, az ETA-erőszakhullám, valamint növekvő munkanélküliségi és inflációs ráta és egyéb gazdasági gondok együttesen már az első baszkföldi regionális választások idejére, 1980-ra megrendítették a pártot, s egyben az 1977 óta fennálló konszenzust is (Colomé- Lòpez-Nieto 1998). Az február 23-i katonai puccsra épp aznap került sor, amikor a parlament a Suarez-t váltó miniszterelnököt szavazta volna meg. Az 1982-es választások nyomán az UCD majdnem kiesett a parlamentből, az alig tucatnyi képviselő pedig beolvadt a győzelmet arató PSOE-ba, az AP-ba illetve Suarez új szintén rövid életű - centrista pártjába. (Gunther-Hopkin 2002) Ezzel kezdődött az az egy évtizeden át tartó időszak, amikor a PSOE Felipe Gonzalez vezetésével domináns pártként uralta a spanyol pártrendszert. A PSOE válsága és az új program A PSOE az 1990-es évek elején már egy komplex válsággal találta magát szembe: legszembetűnőbb a vezetési válság volt, amely Felipe Gonzalez népszerűségének és hitelének hanyatlását jelentette. A karizma tompulását jórészt az évtized elején áradatként érkező korrupciós ügyek okozták (Mendez- Lago 2005), mely sorozatos perekhez és lemondásokhoz vezetett. A válság mélyebb oka tehát a fentebb már ismertetett jelenség, maga a party-in-office, az állam és a kormánypárt összefonódása volt. Ezt hívhatjuk szervezeti progressziv@mptp.hu 8

9 válságnak is, mely tönkretette a párt rekrutációs és humánerőforrás-bázisát. Ezt a hatást fokozta, hogy a patronázs-rendszert a fellendülés éveiben a PSOEkormány igyekezett kiterjeszteni szavazóira is. A társadalmi transzferek, elsősorban a nyugdíjak növelésével kísérelte meg a szavazóbázis kiterjesztését. A vidék és az idősek irányába történő nyitás azonban nem volt alkalmas a fiatalabb generáció bevonására, mobilizálsára, s így odalett az a dinamizmus, ami a fiatalos Gonzalezt 1982-ben kormányra segítette. (Colomé 1998) A vezetési válság másik fontos oka az évtizedekig a modernizációra és az európai integrációra építő program kimerülése ben Spanyolországot is elérte a Szovjetunió összeomlását követő általános gazdasági recesszió, így a fejlesztés köré épített diskurzus összeomlott. Kormánypártként saját integrációs elképzeléseinek nyomása alatt (maastrichti kritériumok) a PSOE nem tudott elég baloldali programelemeket sem megvalósítani. A paradoxon jelei már ban, a NATO-csatlakozás kapcsán rendezett népszavazást megelőző indulatos kampányban megmutatkoztak. Ekkor Felipe Gonzalez kvázi bizalmi népszavazást vészelt át, a valójában a PCE-ből építkező másik baloldal újjászületését azonban nem tudta megakadályozni. A PSOE irányváltása egyszersmind jobbra tolta a választói attitűdöket, utat nyitva ezzel a kibontakozó centrista néppárti diskurzusnak (lásd alább). A bukás pillanata 1996-ban érkezett el, a parlamenti választások elvesztésével, mely után Felipe Gonzalez is lemondott, három évre karizmatikus vezető nélkül hagyva a PSOE-t (Mendez-Lago 2005). A döbbenet ideje azonban csak négy évvel később, a korábbinál jóval súlyosabb vereséget hozó 2000-es választások után jött el. Ekkor fennállt a lehetősége, hogy a domináns párt szerepét a PP, a karizmatikus vezető székét José Maria Aznar veszi át. Végül azonban egy másik forgatókönyv valósult meg, mely szerint a PSOE maga is képes a megújulásra, s a PP által elkövetett taktikai hibákból építkezve olyan diskurzust épített, mely az újabb gazdasági recesszió árnyékában is uralni képes a teljes politikai napirendet. progressziv@mptp.hu 9

10 A spanyol jobboldal transzformációi Az 1989-ig Aleanza Popular néven működő Partido Popular alakulásakor, ban még nem volt más, mint hat, a Franco-rendszer korporativista struktúrájába illeszkedő szervezet koalíciója. Ennek megfelelően a párt vezetését 1976 szeptemberétől olyan politikusok alkották, akik kisebb-nagyobb részt vállaltak a Franco-rendszerben (Lopez-Nieto 1998). Manuel Fraga, a párt elnöke töltötte be a belügyminiszteri posztot Arias Navarro kormányában, s így akár őt is tekinthetjük a baszkföldi sztrájkkal összefüggő halálesetek politikai felelősének. Az első komoly belső konfliktus az Alkotmány megszavazása körül robbant ki Lopez-Nieto 255). Az alapítók többsége nem volt hajlandó elfogadni a regionális autonómiák rendszerét és mértékét, különösen Katalónia és Baszkföld esetén. Fraga - felismerve a végletes elszigetelődés veszélyét nem vállalta a közösséget a nemmel szavazókkal, így 1978-ra a hat alapítóból csak kettő maradt. A pártszövetséget az 1980-as évek elején sem sikerült egységes párttá szervezni, az újabb és újabb koalíciók nem hozták meg a várt áttörést: az AP Fraga vezetésével nem tudott kormányzati alternatívát képezni a PSOE-val szemben. A legfőbb problémát a francoista múlt okozta, s az Alkotmánnyal kapcsolatos ambivalens magatartás éppen ezért katasztrofális eredményekhez vezetett az 1979-es választásokon. (Giró-Szász 61.) Az év decemberében tartott III. kongresszuson Fraga igyekezett a pártszervezet centralizálásával, valódi intézményesülésével életet lehelni a pártba. (Lopez-Nieto 1998) A stabilizációt szolgálta az AP-től balra álló kereszténydemokrata koalíciós partnerek keresése is (Partido Democrata Popular). A párt malmára hajtotta a vizet az UCD fentebb érintett mély krízise is. Fraga számításai szerint az UCD elvesztett szavazói az AP-PDP-re adják majd voksukat, s így létrejön a természetes jobboldali többség. Igaz, az AP-PDP a szavazatok 26%-át szerezte meg, a számítás ben nem vált be olyan mértékben, mint az AP vezetése remélte: a távolság korántsem volt elhanyagolható az AP addigi magját alkotó szélsőjobboldali és a szétmorzsolódó UCD kereszténydemokrata bázisa között. A koalíciós politika 1986-ban, a PSOE további erősödésével bukott meg végleg, s ez egyben Fraga lemondását igaz, nem teljes visszavonulását - eredményezte. Két átmeneti év után a XIII. kongresszus, mint az újjáalakulás kongresszusa vált progressziv@mptp.hu 10

11 ismertté. Az új vezető, a szélsőjobbról induló Jose Maria Aznar (Balfour 2005) ez alkalommal került olyan pozícióba, hogy Fraga támogatásával tovább centralizálja a pártot, illetve elindítsa azt a professzionalizáció, és ezzel együtt a centrum irányába. A váltással névváltoztatás és új szimbólumok (kék mezőben távolodó madarak) társultak. Giró-Szász és Balfour véleménye gyökeresen eltér a tekintetben, hogy áll e tényleges váltás a PP transzformációjának hátterében. Utóbbi véleménye szerint az egyértelmű elhatárolódás megtagadása, a közötti erősen jobboldali, ortodox konzervatív alapelveken nyugvó oktatási reform, az Alkotmány mellőzése az iraki háború kérdésében, valamint a média totális kontrollja arra utal, hogy a párt attitűdje lényegileg nem változott 1976 óta, s csupán a racionalitás vitte rá az Aznar vezette pártot a centrista irány követésére. Amint a kényszer lazult, a politika is visszatért az eredeti, alapvetően francoista irányvonalhoz. Giró-Szász ettől eltérő érvrendszer mentén, jórészt Molas-Bartomeus: Estructura de la competencia politica en Espana c tanulmányának táblázatait alapul véve úgy látja, hogy a választók világnézetében általános jobbratolódás érzékelhető, amelyet követett a PP beállítódásának elmozdulása a centrum felé. A két módosulás eredője a PP mögött kialakuló többség volt, amit tovább szélesített a PSOE újabb és újabb botránysorozata, valamint a PSOE szavazótábor összetételének változása öregedése és csökkenő mobilizálhatósága. (Giró-Szász 2003.) progressziv@mptp.hu 11

12 A regionális pártok szerepe a spanyol pártrendszerben. A kisebbségi kormányzás kérdése Spanyolország pártrendszerében jelentős szerepet játszanak a regionális szinten kialakuló pártrendszerek, melyek egyedi jellege különösen Baszkföld (País Vasco) és Katalónia (Cataluñya) esetében egyértelmű. A pártok közötti törésvonal nem rajzolható meg a jobb-bal séma alapján. Ennek leglátványosabb manifesztálódása a spanyol kormányalakítás folyamata. Annak ellenére, hogy a választási rendszer a nagy pártoknak kedvez, országos zöld, illetve liberális párt hiányában a regionális pártok töltik be a mérleg nyelvének szerepét. A győztes párt néhány kivételtől eltekintve (1986, 2000) akkor válik kormányzóképessé, ha biztosítani képes maga számára a regionális szinten szerveződő kisebb pártok egy részének támogatását, s így az abszolút parlamenti többséghez szükséges 176 szavazatot. Az alku legfontosabb tárgya rendre a források decentralizálása, a helyben maradó adók mértéke, illetve az autonómia kiterjesztésének lehetősége. Spanyolország gazdaságilag legerősebb, sok tekintetben leginkább európai orientációjú autonóm régióját, Katalóniát az első regionális választás, 1980 óta a Convergencia i Unió nevű, ideológiailag a konzervativizmushoz köthető párt uralja domináns formációként, mely maga is két konzervatív párt egybeolvadásából jött létre. A konzervatív irányzat győzelme és uralma korántsem magától értetődő abban a régióban, mely a polgárháború idején a köztársaságpártiak és a kommunisták legfontosabb bázisának számított. A baloldalt valójában számos párt képviseli. A legnagyobb ezek közül a PSOE föderált pártja, a Partit dels Socialistes de Catalunya (PSC), míg az Iniciativa per Calalunya a szélsőbal metamorfózisából alakult, s elsősorban Barcelonaban jelentős. Baszkföld politikai térképe még összetettebb, itt azonban a nacionalista pártok a Herri Batasuna szélsőséges szeparatizmusától a mérsékelt, s az Alkotmányt 1978-ban elfogadó, a PNV-ből, valamint az EA-ból kivált csoportokig ívelő spektruma jellemzi, melyek mellett a PSOE helyi megjelenési formái (PSE) jelentik az alternatívát. A következő két táblázatban az 1996-ban a Néppárt, illetve a 2004-ben a PSOE által megnyert választás után kialakult viszonyokat mutatjuk be, érzékeltetve a lehetséges alkupozíciókat. progressziv@mptp.hu 12

13 1. Táblázat Szavazatok és mandátumok száma a Kongresszusban 1996-ban Szavazatok és mandátumok az 1996-os országgyűlési választásokon szavazatok (%)* mandátumok (%) Partido Popular (PP) , ,71 Partido Socialista Obrero Español (PSOE) , ,86 Izquierda Unida (IU) , ,43 Partit dels Socialistes de Catalunya (PSC-PSOE) , ,43 Convergencia i Unió (CIU) , ,57 Partido Popular - Partido Aragonés (PP-PAR) ,50 8 2,29 Eusko Alderdi Jetzalea-Partido Nacionalista Vasco (EAJ-PNV) ,29 5 1,43 Iniciativa per Catalunya - Els Verds (IC-EV) ,20 2 0,57 Coalición Canaria (CC) ,89 4 1,14 Bloque Nacionalista Galego (BNG) ,89 2 0,57 Herri Batasuna (HB) ,73 2 0,57 Esquerra Republicana de Catalunya (ERC) ,68 1 0,29 Unión del Pueblo Navarro - Partido Popular (UPN-PP) ,49 2 0,57 Eusko Alkartasuna (EA) ,47 1 0,29 Unió Valenciana (UV) ,37 1 0,29 Total , ,00 Otros** ,23 Total votos a candidaturas ,00 * Calculado en relación a los votos obtenidos por todas las candidaturas. ** Candidaturas restantes que han obtenido votos pero no escaños. Fuente: Junta Electoral Central. Mº del Interior. Elaboración propia ban előrehozott választásokra kerül sor, ahol a PP győzelmet aratott, de szüksége volt a nacionalista pártok támogatására. Ez a helyzet egyben annak próbáját is jelentette, hogy - a választók jó részének véleményéhez hasonlóan - a többi párt szemében sikeresen elfoglalta-e a régóta célként kitűzött centrum - szerepet. A legjelentősebb koalíciós partnere a katalánok nemzeti pártja, a CiU (Convergencia i Unio) lett. A kormányalakítási folyamat két hónapig tartott. Ekkoriban vált a Néppárt jelmondatává: Több párbeszéd, több együttműködés, több felelősség, több kompromisszum. Habár a kormány kizárólag a Néppárt tagjaiból került ki, de a CiU-n kívül élvezte a Kanári-szigetek regionális politikai erőinek koalíciójának és a baszk nemzeti pártnak is a támogatását. progressziv@mptp.hu 13

14 2. Táblázat Szavazatok és mandátumok a Kongresszusban 2004-ben Szavazatok és mandátumok a 2004-es országgyűlési választásokon szavazatok (%)* Mandátumok (%) Partido Socialista Obrero Español (PSOE) , ,86 Partido Popular (PP) , ,71 Convergencia i Unió (C i U) , ,86 Esquerra Republicana de Catalunya (ERC) ,56 8 2,29 Euzko Alderdi Jeltzalea-Partido Nacionalista Vasco (EAJ-PNV) ,65 7 2,00 Coalición Canaria (CC) ,92 3 0,86 Izquierda Unida (IU) ,15 2 0,57 Iniciativa Per Cataluya Verds- Esquerra Unida I Alternativa (ICV-EUIA) ,92 2 0,57 Bloque Nacionalista Galego (BNG) ,82 2 0,57 Unión del Pueblo Navarro-Partido Popular (UPN-PP) ,50 2 0,57 Coalición Esquerra Unida Pais Valencia-Izquierda Republicana (ENTESA) ,49 1 0,29 Chunta Aragonesista (CHA) ,37 1 0,29 Eusko Alcartasuna (EA) ,32 1 0,29 Coalición Nafarroa Bai (NA-BAI) ,24 1 0,29 Total , ,00 Otros** ,71 Total votos a candidaturas ,00 * Calculado en relación a los votos obtenidos por todas las candidaturas. ** Candidaturas restantes que han obtenido votos pero no escaños. Fuente: Junta Electoral Central. Elaboración propia ben a PSOE-nek mindössze tizenkét szavazatra volt szüksége az abszolút többség biztosításához, így a Néppárt által nyolc évvel korábban megélt helyzetnél lényegesen kedvezőbb helyzetben kezdhette meg a tárgyalásokat. Elsősorban azon katalán pártok jöttek számításba, melyek ideológiailag közel állnak a PSOE elképzeléseihez, így a jó eredményt elérő baloldali ERC-vel, valamint az Iniciativa pártszövetségével kezdődtek el, s néhány hét alatt sikerrel is zárultak a tárgyalások. progressziv@mptp.hu 14

15 Referencia Puhle, Hans-Jürgen: Still the Age of Catch-allism? Volksparteien and Parteienstaat in Crisis and Re-Equlibration In Richard Gunther-José Ramon Montero-Juan J. Linz: Political Parties. Old Concepts and New Challanges, Oxford University Press, Oxford, Balfour, Sebastian: The Reinvention of Spanish Conservatism The Popular Party since 1989 In Balfour, Sebastian: The Politics of Contemporary Spain, Routledge, New York, pp Colomé, Gabriel- Lòpez-Nieto, Lourdes: The Spanish Political Parties from Fragmentation to Bipolar Concentration In Ignazi, Piero Ysmal, Colette (eds.): The Organization of Political Parties in Southern Europe. Praeger, London pp Colomé, Gabriel: The PSOE: The Establishment of a Governmental Party. In Ignazi, Piero Ysmal, Colette (eds.): The Organization of Political Parties in Southern Europe. Praeger, London pp Giró-Szász András: Egy sikeres Néppárt. A spanyol út a hatalomba, Budapest, Századvég, Gunther, Richard Hopkin, John: The fall of he UCD in Spain In Richard Gunther-José Ramon Montero-Juan J. Linz: Political Parties. Old Concepts and New Challanges, Oxford University Press, Oxford, Holliday, Ivan: Spain: Building a Parties State in a New Democracy In Webb, Paul Farrell, David Holliday, Ivan: Political Parties in Advanced Industrial Democracies, Oxford University Press, Oxford, pp Kennedy, Paul: Phoenix from the Ashes. The PSOE Government under Rodríguez Zapatero : A new model for social democracy? International Journal of Iberian Studies, Vol.20. Issue progressziv@mptp.hu 15

16 Lopez-Nieto, Lourdes: The Organizational Dynamics of AP/PP In Ignazi, Piero Ysmal, Colette (eds.): The Organization of Political Parties in Southern Europe. Praeger, London pp Mendez-Lago, Monica: The Socialist Party in government and in opposition In Balfour, Sebastian: The Politics of Contemporary Spain, Routledge, New York, pp Mihályffy Zsuzsanna: Kampányok lokális metszetben bevezetés In Kiss Balázs- Mihályffy Zsuzsanna-Szabó Gabriella (szerk.) Tükörjáték, L Harmattan, Budapest, pp és Monreal Juan-Titos, Salvadora: Social Quality in Spain Journal of Social Quality, Vol Montero, José Ramón Torcal, Mariano: A társadalmi tőke kialakulása és működése a spanyol demokráciában In Simon János (szerk.) Demokráciák és Pártok, Budapest, Villányi úti könyvek, pp Linz, Juan J. Stepan, Alfred C.: Problems of democratic transition and consolidation : Southern Europe, South America, and post-communist Europe, Johns Hopkins University Press, Baltimore, Wolinetz, Steven B: Beyond the Catch-All Party In Richard Gunther-José Ramon Montero-Juan J. Linz: Political Parties. Old Concepts and New Challanges, Oxford University Press, Oxford, pp Ugarte, Beatriz Acha-Pérez-Nievas, Santiago: Moderate Nationalist Parties in the Basque Country. Partido Nacionalista Vasco and Eusko Alkartasuna In Regionalist Parties in Western Europe. Contributors: Lieven De Winter - Huri Türsan (eds.) Routledge, London, 1998.pp progressziv@mptp.hu 16

17 Marcet Juan - Argelaguet Jordi: Nationalist Parties in Catalonia. Convergència Democràtica de Catalunya and Esquerra Republicana In Regionalist Parties in Western Europe. Contributors: Lieven De Winter - Huri Türsan (eds.) Routledge, London, 1998.pp Siaroff, Alan: Comparative European Party Systems, Garland. New York, pp progressziv@mptp.hu 17

18 II. Mozdulatlan lendület: a PSOE kampánya 2008-ban A 2008-as PSOE kampány központi üzenete, hogy Spanyolország milyen radikálisan és pozitív irányba változott meg a kormányzás megelőző négy évében. A Con Z de Zapatero - kampány A Con Z de Zapatero ( Zapatro Z -jével - párhuzam a Zorro nevéből alkotott Z -vel) egy irányvonal a kampányon belül, mely cím alatt többfajta kampányanyagot készítettek. Az egyik egyszerű felsorolásként tartalmazza azokat az értékeket, melyre a Zapatero kormány képviselni akar. Ezek a követezőek: - Jólét - Versenyképesség - Hozzáférhetőség - Minőségi foglalkoztatottság - Stabilitás - Magas sebesség (infrastrukturális fejlesztések) - Reakció (oktatás politika) - Modernizáció - Szolidaritás - Egyenlőség - Vagyonszerzés lehetősége Ez a kiadvány strukturálisan egyszerűen épül fel. Oldalanként szerepel egy szó az előbbiekből, annak néhány soros magyarázata, az oldal alján a Con Z de Zapatero és a PSOE jelképe szerepel. Figyelemfelkeltő, hogy a szavak végére kerülő Z mindenesetben nagybetűvel és halványabb piros színnel került, progressziv@mptp.hu 18

19 valószínűleg a markánsabb kiemelés céljából. Vélhetően a könnyebb beazonosítás a választópolgárok számára célzott, a kialakított kép az értékeket helyezi középpontba, ennek kifejtése azonban hiányzik. Összehasonlító táblázat A párt közzétett egy összehasonlító táblázatot is, mely Spanyolország közti helyzetét hasonlítja össze a Partido Popular (Néppárt-PP) kormányzása alatti adatokkal. Az elemzésre kerülő témaköröket így határozza meg: - Spanyolország, egy gazdagabb ország - Több és biztosabb munkahelyek - Több szociális egyenlőség és több szociális jog - Egy erősebb és pontosabb demokrácia - Spanyolország a jövőre készül A táblázatok a téma meghatározásán, a két kormányzat adatain kívül tartalmaznak még egy rövid magyarázat - oszlopot. Itt megfigyelhető, hogy nem alkalmaznak negatív tartalmú szavakat, pl. nem szerepel benne a munkanélküliség, helyette a foglalkoztatottság, az erőszak ellen, a szociális biztonság metaforája jelenik meg. A több szociális egyenlőség és több szociális jog címet viselő fejezetben tizenhárom adatot vetnek össze. Már a cím is jelzi, hogy a szociális helyzet terén elmozdulás volt tapasztalható, hiszen ezek az intézkedések Zapatero kormányzásának egyik legjelentősebb eredményei. A szociális fogalom használata jellemző Zapatero kommunikációjára, mely szót sikerült plusz tartalommal és konkrét intézkedésekkel felruházni. Sokak számára ez jelképezi a PSOE-kormányzás legjelentősebb részét. Először a megalkotott törvényeket említi: elsőként a Ley de dependencia (függőségi törvény, a rászorulóknak nyújt segítséget, felügyeletet). Ezt így kommentálják: a jóléti állam egy új pillére, egy új jog az állampolgároknak. Itt az új használata az újításokat, fejlesztéseket jelképezi, hogy Spanyolországnak szüksége van erre, illetve jelezheti átvitt értelemben magának a pártnak is a megújulását progressziv@mptp.hu 19

20 Az apasági szabadság ismét a család támogatását tükrözi. A gyermekek utáni támogatás esetén figyelembe veszi azt, hogy a szülő egyedülálló-e, illetve a gyermekek számát. Konkrét adatokkal támasztja alá a támogatás mértékét. Meghatározott munkaviszonyok rendezése kapcsán használja a végre kifejezést, mely a helyzet már sürgető voltára utal, illetve arra, hogy ezt sem oldotta meg a PP. Növelték a határokon túli spanyolok jogait. Itt a határon kívül tartózkodó kifejezést használja, mely erősítheti az összetartozás érzetét a spanyolokban, hiszen a távollét kapcsán nem említ véglegességre célzó szavakat, csak tartózkodásról beszél. A vizsgált szakaszig minden sorban a PP eredményeinek kihúzásával vagy nullával szemlélteti, tekintve, hogy a PSOE kormány alatt alkották a jogszabályokat, nem is lehetett volna másképp. Azonban ez azt szemlélteti, mintha a PP kormányzás nem tett volna semmit az adott témában. Figyelemfelkeltő továbbá, hogy a megalkotott törvények esetén is a nullát használja (nem tett semmit a PP), míg a többi jogszabálynál a kihúzást alkalmazza. Mindkettő a PP kormány tehetetlenségére utal, az hogy kétféle módszerrel szemlélteti, ezt az érzést növeli. Ezután a minimálbér növekedését mutatja be a dokumentum, mely a Zapaterokormányzás legjelentősebb jóléti intézkedése: a PP kormányzás alatti a minimálbért (451,2 euróról) emelte 600 euróra. Hasonlításként kiemeli, hogy a Zapatero kormány 4 éve alatt többet juttattak, mint a PP kormányzás előző 8 éve alatt. Ez az összehasonlítás szemlélteti, hogy a PSOE sokkal hatékonyabban működött, mint amilyen teljesítményre a PP képes volt. Itt direkt a 2004-es adatokat mutatja be a PP esetében, és a PSOE legutolsó minimálbér-emeléséhez viszonyítja. Tehát a PP kormányzása alatti változásokat nem említi. A következő két adat a bevándorlási politikát szemlélteti. Az egyik, a bevándorlók integrációjára költött összeg esetében a növekedés 720%-ra tehető, a következő sorban, mely a bevándorlók oktatására fordított tétel, 58% a növekedés. Természetesen a radikális változást jelentő 720% került első helyre és csak utána következik a kisebb javulást mutató adat. Egyértelműen a figyelem felkeltésére irányult ez az elhelyezési módszer. A lakbérek összegének csökkenése olyan intézkedés, mely az egyetemistáknak és a bevándorlóknak könnyíti meg a létfenntartást és az előrehaladást. Logikailag megfelelő, hogy mindez a migrációt követő részbe került. progressziv@mptp.hu 20

21 A lakhatás támogatásra szánt összegek (melyek a duplájára nőttek a kormányzás alatt) ismételten a bevándorlóknak és a rászorulóknak célzott üzenetek. A családoknak lakhatás támogatás céljából folyósított összegek emelését jeleníti meg. Itt a stabilitást emeli ki, azaz a biztos lakhelyet szemlélteti, kifejezetten a spanyolok számára. Ezután a fiataloknak és az időseknek nyújtott támogatásokat említi. Kitűnik az is, hogy ebben a részben próbálja a kormány a szocialista egyenlőség politikáját kiemelni: mindenkire figyelnek és mindenki fontos számukra. Ezeket az adatokat a PP kormányzás esetén ismét nullával jelöli, átvitten utalva arra, hogy a PP számára nem volt fontos ez a két korosztály. Ez az utolsó adatsor hangsúlyozza a szociális jogok változását. Összefoglalva láthatjuk, hogy valószínűleg a táblázat formátumának adottságai és kampány-jellege miatt - ezek az információk nem kerülnek bővebb kifejtésre, illetve nem próbálnak összefüggéseket teremteni, egyszerű üzeneteket fogalmaznak meg. A dokumentum felépítése - a szociális kérdéskörök belüli minimális kohézió - biztosítja, hogy az érdeklődő végignézze ezt a részt, és a szociális intézkedések legtöbbjét eközben megismerje. Ezekre a fogalmakra épülve elkészítettek egy 40 oldalas dokumentumot: Espana címmel. Ez a formai jegyeket tekintve megegyezik a korábbi kiadványokkal látványvilágát tekintve: a címoldalon Zapatero, valamint a PSOEfelirat, ezeken kívül a Con Z de Zapatero és a Spanyolország között felirat kapott helyet. Összefüggő szövegben sorolja fel a kormányzás sikereit, helyenként összehasonlítva a PP kormányzással. A szövegben kiemelt kifejezéseket piros betűszínnel hangsúlyozták. Ebben a dokumentumban már elég sok grafikont, diagrammot alkalmaznak a PP-PSOE kormányzás különbségeinek hatékonyabb szemléltetése érdekében. A választási programban a szociális intézkedéseit két fejezetben részletezi. A Jóléti állam megerősítése és a Szociális modellünk dinamizálása fejezetcímeket adták. A Szociális modellünk kifejezéssel azt jelzi, hogy ez teljes mértékben a baloldalé, ők hozták létre, nekik kell továbbfejleszteni. Magával a témakörrel 50 oldal terjedelemben foglalkoznak, melyben a család, az progressziv@mptp.hu 21

22 egészségügyi rendszer, a foglalkoztatottság, a szociális kohézió, lakhatás, a drogprobléma, a kulturális lehetőségek növelése kapnak helyet. Látható, hogy széleskörűen tárgyalja a témakört, de különösebb összefüggést nem lehet találni a témák sorrendjében. Sok esetben imperativusban fogalmaz: Megalapítani a szociális és egészségügyi koordinációt az intézményi kereteknek megfelelően. A kijelentéssel csak azzal kapcsolatban lehetnek aggályaink, hogy semmilyen konkrétum nem szerepel, illetve hogy ezt a külső kényszer motiválja. Ezenkívül az intézményi keretek átalakítása régi probléma a szociáldemokrácia számára, minimális újdonságként jelenik meg, hogy nem az intézményt, hanem a koordinációt akarja megváltoztatni. A jóléti állam segít választ adni ezekre a kihívásokra, esélyt teremtve minden embernek. Aktuálisan a gazdaság, a társadalom és a kultúra összefüggésében ír a program. A jóléti állam -mint válasz, illetve megoldás- gyakori fordulat a kommunikációjukban. A mondatban az esélyegyenlőség fogalma ismét felmerül, a mindenkire való kiterjesztés tipikusan szociáldemokrata ideológiát követ. Sokat használja a fejlesztés, a jóléti állam és a támogatás kifejezéseket, melyek pozitív üzenete ismét megerősíti az olvasót abban, hogy a kormány eddigi eredményei sikeres voltak és a folytatásra szükség van. Azonban a szöveg olvasása közben folyamatosan hiányoznak a konkrétumok. Nem is próbál kísérletet tenni arra, hogy politikáját megújítsa. A végső következtetés az marad, hogy az eddig elkezdett intézkedéseket szándékoznak folytatni, melyek sikert arattak az előző kormányciklus alatt. A kampánydal A kampánydal: Defender la Alegría, azaz Megvédeni a boldogságot. A dal stílusa a tipikus spanyol elvárásokat követi. A szóhasználat azt sugallja, hogy a boldogságot meg kell védeni, tehát egyfajta ellenségképet próbál körvonalazni. Ez retorikailag a mozgósításra és az összezárásra irányulhat. A dalban kiemelésre kerül maga a cím ( megőrizni a boldogságot ). Ezzel az eddigi intézkedéseket is pozitívnak ábrázolja, mert az teremtette meg a boldogságot, melyet védeni kell. Egy hozzászólás a dalhoz (forrás: nevesíti progressziv@mptp.hu 22

23 a katasztrófa tárgyát: 1996 és 2004 között megtapasztaltuk a katasztrófát, soha többé Partido Popular! A dalban felsorolja, hogy mihez hasonlóan kell megvédeni a boldogságot ( úgy, mint egy lövészárkot, a jellegzetességeket, a zászlót ) és hogy mitől kell védelmezni a boldogságot. Ebben a részben folyamatosan negatív felsorolást alkalmaz (nyomor, sorscsapás). A hallgatók érzelmeire próbál hatni, mely a későbbiekben motiválhatja arra, hogy a választásokon is ezen megfontolás alapján szavazzanak. A kezdősor a Megőrizni a boldogságot, mint egy lövészárkot jelképezheti a kettészakadó Spanyolországot. Azaz a két harcoló fél a PP és a PSOE, a boldogságot pedig - akár harc útján is - meg kell védenie a PSOE-nek: a káosztól, a lidércnyomástól, a szegénységtől és a nyomorultaktól. Ezt a korábbi PP-kormányzást hivatott megjeleníteni. A káosz, azaz a zavartság az emberek legjelentősebb félelmét, azaz a biztonság elvesztését jelenti. Ennél erősebb megfogalmazás a lidércnyomás, ez misztifikálja a PP-kormányzás lehetőségét. A szegénység és nyomorultság említése már a szociális érzékre illetve a létbiztonságra koncentrál, tehát inkább az emberek személyes félelmeit fejezi ki. A második versszakban a jellegzetesség megvédésére koncentrál. A spanyol történelmi hagyományok fontossága és értéke az érzéketlen hozzáállással szemben a hazafiságot képviseli. Azonban ennek fenyegetettségét is kilátásba helyezi. Ezt erősíti meg a záró versszak, mely a zászló megvédésére koncentrál. Itt már a spanyol nép nemzeti jelképét használja, ezt a sorscsapások sora és a melankólia veszélyeztetheti. Sorscsapásként értelmezhető egy kormányváltás. A melankólia említése ismét a közöny ellen próbál tenni, azaz politikai aktivitást vár, mert csak így lehet megőrizni a boldogságot. Külön érdekes a szövegben a: defenderla del rayo y la melancolía rész, mely az előadás során kifejezetten a PP - miniszterelnök-jelöltjének nevét érzékelteti (így: megvédeni >a boldogságot< Rajoytól). Az utolsó sorban a csirkefogóktól és az opportunistáktól kell védelmezni a boldogságot, mely ismételten az ellenzékre vonatkozhat. Ezzel zárja a dalt, így ez a sor marad meg leginkább a hallgatókban. progressziv@mptp.hu 23

24 A dalt összegezve gyakoribb a negatív kijelentések sora, mely célja a fenyegető veszély szemléltetése. Ezzel szemben lép fel a PSOE, aki a felsoroltaktól megvédi a boldogságot. Szemlélteti, hogy a boldogság nem állandó, és szükség van arra, hogy ezt folyamatosan védjék, melyre a PSOE kormány a legalkalmasabb. A dalban szerepel a harmadik utas szocialista felfogás is, a szociális értékvilág megjelenik, pl. megvédeni a boldogságot az eltávolodástól. Szociális kohéziót próbál teremteni, mely magára a kormányzásra is jellemző volt. El libro blanco A fehér könyv A Fehér könyv kiadásának legfőbb célja, hogy segédanyagként szolgáljon a televíziós viták során: Ezen kiadvány célja, hogy alapos dokumentáció alapján elkészített információkat nyújtson. Mely megerősíti és alátámasztja a valóságot, a Mariano Rajoy-jal február 25-én és március 3-án folytatott vitában, José Luis Rodríguez Zapatero, a PSOE miniszterelnök-jelöltje számára. Főleg a diagramokat használta fel Zapatero, de a Fehér könyv ezen kívül más információkat is tartalmaz. A tematika az eddigi sikeres intézkedések köré épül, gyakran alkalmazza az összehasonlítás módszerét az eredményesség szemléltetésére. Az összeállított anyag komoly szakmaiságról árulkodik, részletesen kidolgozottak a témák, publikációkat is beillesztve világítanak rá egy-egy téma teljességére. Habár az el libro blanco kifejezetten a miniszterelnök-jelölti vitára készült, mindenki számára elérhető, mivel letölthető a PSOE honlapjáról. Az érdeklődő választópolgároknak segít a döntésben, mivel alapos és könnyen áttekinthető. Azt érzékelteti a választópolgárokkal, hogy az ellenzék nem valós adatokat használ fel, ezáltal hiteltelen. (Rejtett reakció a vádra, mely szerint a miniszterelnök hazudott. Ezzel az ellenzék az ETA-val való tárgyalásokra utalt.) A PSOE megalapozott információkkal szolgálnak a spanyol lakosság számára. A címoldal közepére ismételten Zapatero fényképe került, a háttérben egy könyvespolccal. Ez a kép visszaköszön a kampányfilmben is. Zapatero stílusát és progressziv@mptp.hu 24

25 image-profilját ebben a kampányban próbálták a hombre tranquillo ( nyugodt ember ) irányába formálni. A sajtó eddig is sokszor használta rá ezt a kifejezést, és a kampányban felvett stílusa alapján még inkább igazzá vált rá ez a kifejezés. Ezt az álláspontot támasztja alá a PSOE Zapatero-ról készített rövidfilmje, melyben a következő kijelentések hangoznak el: amikor beszél, mond is valamit, beismeri a tévedéseit, nem hazudik, van egy terve. Ezek a kulcsmondatok a miniszterelnök személyével kapcsolatban a megfontoltságot, valamint az őszinteséget sugallják. Ezáltal csökken a miniszterelnök támadhatósága, és pozitív képet alakít ki személyiségvonásain keresztül a választópolgárokban. Zapatero arculata Nem vonható kétségbe az elmúlt négy év intézkedéseinek fontossága és eredményessége, de a politika felfogásában nem sok újítást hozott ez az időszak. A kampány leginkább a Zapatero-képre, személyiségjegyeire épül. Az egész kampány során egyfajta személyiségi kultusz kiépítése volt a cél, melynek sikeressége vitathatatlan. Zapatero plakátjait még a kampányfilmekbe is beleépítették. A személyiség szerepe a spanyol politikában hagyományosan erős és nem idegen tőlük a vezér-kultusz. Amint az első részben már utaltunk rá, az elmúlt két évtized választásai során a személyiség, illetve annak hiánya fontosabb tényezőnek bizonyult a választói döntés meghozatalakor, mint az egyéb törésvonalak. A személyiségkultusz a kampányra készült kiadványokban 2008-ban is központi szerepet tölt be. A legtöbb anyag címoldalára felkerült Zapatero fényképe, központi helyre pozícionálva. progressziv@mptp.hu 25

26 Ezen a képen megfigyelhető az az arculat, amit Zapatero számára alkottak. A tekintet, mellyel a kamerába néz, bizalmat ébreszt, illetve nyitottságot szimbolizál. A mosoly megerősíti azt az általános boldogságot (defender la alegría), amit teremtettek a kormányzás alatt. Valamint a la mirada positiva (optimista jövőkép) kampányirányzatra is rámutat. Ez szimpátiát ébreszt a választópolgárokban. A könyvespolc mindenképp az intellektust, bölcsességet mutatja be. Zapatero olyan ember, akire rá lehet bízni Spanyolország sorsát. Az, hogy inget visel öltöny helyett, közelebb viszi őt a választópolgárokhoz, mivel nem a tekintély megteremtésre törekszik. A hétköznapibb viselet a közvetlenebb kapcsolat ( egy közülünk) jele. Érdekessége a kampánynak, hogy Zapatero szemöldöke jelképpé válhatott. Az őt támogató platform saját jelképé választotta a Zapatero szemöldökét jelölő két fordított v -t. Ezáltal egy tipikus fizikai jellemzőt kiemelve az azonnali Zapatero-ra asszociálást tudják előidézni. Zapatero nevére kiépítettek egy külön kampányt, melyet a Con Z de Zapatero ( Zapatro Z -jével - párhuzam a Zorro nevéből alkotott Z -vel) szlogen képviselt. Létrehoztak egy honlapot ugyanezzel a címmel. A Zapatero nevének kezdőbetűjét úgy illesztették a kampányba, hogy a kulcsszavak végződését, mely általában d, átírták z -re. Már 2004-ben alkalmazták a ZP rövidítést (Zapatero Presidente Zapatero elnök), amivel a 2008-as kampány során is találkozhattunk. Az ilyen jellegű kampány hasznos, mivel indirekt módon emlékezteti a választópolgárokat a jelöltre. Ez a módszer Magyarországon is működhetne. progressziv@mptp.hu 26

27 A fenti képen jól látható a Z -formára megalkotott pódium, mely feltűnő jellegét mind a Z -forma, mind a piros szín biztosítja. Ez a kampány állandó elemévé vált. Kritikusan mondhatjuk: Zorrohoz hasonlóan megörökítette nevét a spanyol politikatörténetben. A kampány bemutatását szolgáló felvételen Zapatero egy nappalinak berendezett szobában ülve (háttérben könyvek) és a kormánya értékrendszeréről beszél. Itt sem visel nyakkendőt, ki van gombolva az öltönykabátja, tehát ismét nem a hivatalos miniszterelnöki arculattal találkozunk. Ez a választópolgár közeli stílus, valamint a szoba egyszerű berendezése ismételten Zapaterora magára hívja fel a figyelmet. Nem alkalmaznak marketingfogásokat, csak a miniszterelnök úr személyére támaszkodnak. A kampány során megcélozták a fiatal szavazói csoportokat, már-már jelszóvá vált a Estoy con Zapatero ( Zapateroval vagyok ) kifejezés. Ebből promóciós klipet is készítettek. Itt jelent meg először az a Zapateroval kapcsolatos jel, melyet a jobb szem elé tartott kört formázó ujjakkal ábrázolnak. Ez a süketnémák számára alkalmas arra, hogy jelbeszéddel kifejezzék: Presidente Zapatero. A klipben ez a jel és az estoy con Zapatero mondat mutatja be a Zapatero-t támogatókat: fiatalok, idősek, sportolók, a defender la alegría előadói. A Platforma de Apoyo a Zapatero (Zapatero-t támogatók platformja) aktívan dolgozott a választási sikerekért. A platform rövidítése: PAZ, mely spanyolul a békét jelenti. A jelképükben is a Paz és Zapatero neve kerül kiemelésre. PAZ által létrehozott honlap: a Ezen az oldalon bemutatják Zapaterot, a választási programot, az aktivistáknak lehetőséget nyújtanak csatlakozni, blogot létrehozni. Új funkció A világ első MSN robotja iz (információ Zapateroról), ami MSN-en információkat kínál a választásokról, illetve direkt kommunikációt is lehetővé tesz. Összességében ezek a kampányelemek kevés jövőre vonatkozó tervet vázolnak fel, inkább az eddigi négy év összegzésének nevezhetőek tartalmilag. A progressziv@mptp.hu 27

28 legfontosabb szlogen is meglehetősen öncélú: Szavazzatok minden erőtökkel! (!Vota con todos tus fuerzas!) Az ehhez kapcsolódó kampányfilmek bemutatják az idős férfit, aki reményeit látja a szavazásban, a fiatal lányt, aki tájékozódik, és az alapján dönt Zapatero mellett, és a fiatalembert, aki autójával elutazik vidékre, majd elviszi édesanyját szavazni, mert fontos neki ( a szavazás szent ). A kampányeszközök (háttérzene, képi megjelenítés) az érzelmekre akarnak hatni és a szavazási hajlandóságot növelni. A klipekben nem található direkt utalás a PSOE-re, csak a megfelelő ponton feltűnő plakát. A PSOE kampány arculatot épít Zapateronak, mely az ország védelmezőjeként tünteti fel: Z (mint Zorro), defender la alegría. Úgy kerül bemutatásra, mintha az ország egész lakosságának támogatását élvezné. Az a gyűjtőpárt jelleg, melyet a PSOE fel kívánt építeni magának, végig megjelenik a kampány során. A miniszterelnök-jelölti vita Spanyolországban 15 éve nem volt miniszterelnök-jelölti televíziós vita ban Felipe González és José María Aznar között követhették figyelemmel az érdeklődők a vitát. Idén először, 2008-ban volt alkalmuk nyilvános TV-vitára a jelölteknek. Két vitára is sor került a kampányban, melyet közvetített az állami csatorna, valamint két kereskedelmi adó: az A3 és a Tele 5. Az IU (Izquierda Unida, Egyesült Baloldal) élesen támadta magának a vitának az intézményét egyik promociós rajzfilmjében. Azt követelte, hogy őket is vonják be a vitába, ne csak a két nagy párt jelöltje vegyen rajta részt. progressziv@mptp.hu 28