Romana 445. Abby Green Bosszú görög módra

Átírás

1 Romana 445. Abby Green Bosszú görög módra Pazar esküvő a felső tízezer köreiben: a görög milliárdos hajómágnás feleségül veszi gyerekkori barátnőjét, a gyönyörű Kallie-t. Az újságok címlapján az ifjú pár szerelmesen mosolyog egymásra, ám a színfalak mögött korántsem ilyen idilli a kép. Alexandrosz valójában rákényszerítette Kallie-t a házasságra, hogy így álljon bosszút egy múltbeli sérelem miatt, és a két család egyesülése révén biztosítsa helyét az üzleti életben. A lány gyerekkora óta szerelmes volt Alexandroszba, de természetesen nem így képzelte a közös jövőt... Eredeti cím: The Kouros Marriage Revenge Megjelenés:

2 ELŐHANG Eleni megfogta az unokahúga karját, és villogó szemmel nézett rá. - Kallie, még ma este beszélned kell Alexandrosszal - mondta -, különben soha nem fogja megtudni, hogy szereted. Te jövőre főiskolára mész, ő pedig két nap múlva hazautazik. Ez az utolsó esélyed, hogy bevalld neki, mit érzel iránta. Kallie gyanakodva méregette Elenit. Miért ilyen fontos ez neki? Ám azonnal el is szégyellte magát. Nem szép tőle, hogy rosszat feltételez az unokanővéréről, aki évek óta a bizalmasa, és mindig végighallgatta őt, amikor Alexandroszról áradozott. Most is csak segíteni akar. - De hát két éve láttam őt utoljára - válaszolta. Eleni határozottan megrázta a fejét. - Nem számít. Alexandrosz mindig is gyengéd érzelmeket táplált irántad, és semmit sem változott. Az egyetlen különbség, hogy most már annyi a pénze, mint a pelyva. És sokkal érettebb lett. Ki fog nevetni, gondolta Kallie. - Nem gyulladhatsz be - buzdította tovább Eleni. Szemében az a türelmetlen kifejezés jelent meg, amelyet Kallie egy kicsit mindig is ijesztőnek talált. Végül azért vadul dobogó szívvel bólintott. Ha elnézett Eleni feje fölött, jól látta rajongása tárgyát, a huszonöt éves, hihetetlenül jóképű Alexandrosz Kuroszt. Éjfekete haja kékes fényben csillogott, egy leheletnyivel talán hosszabb volt a kelleténél, és lágy hullámokban omlott az inge gallérjára. Férfias vonásai megérintettek valamit Kallie lelkének legmélyén, és le sem tudta venni a szemét az egy méter kilencvennél is magasabbra nőtt, széles vállú Alexandroszról. Kallie a nyarakat mindig itt, a nagyanyjánál töltötte, akinek a háza közvetlenül a Kurosz család palotának is beillő villája mellett állt az Athén fölé magasodó hegyekben. Kuroszék minden évben megrendezték a társasági élet egyik legnagyobb eseményének számító nyárbúcsúztató partijukat. A Kurosz Hajózási Vállalat a maga nemében az egyik legnagyobb volt a világon, és apja két éve bekövetkezett korai halála óta Alexandrosz vezette. - Alexandrosz mindig csak barátot fog látni benned, ha nem adod értésére, hogy te többet szeretnél - mondta Eleni. - Igen, tudom. Kallie soha nem volt igazán bátor. Többnyire elbújt egy könyv mögé, vagy a kertben álmodozott a függőágyban. Nem tudta, hogy megtegye-e ezt a merész lépést. Miközben ezen tépelődött, Alexandrosz felvett egy üveg italt az asztalról, és kiment a teraszra. Eleni követte barátnője tekintetét. - Most vagy soha, Kallie - mondta. - Egész életedben bánni fogod, ha kihagyod ezt a lehetőséget. Mire megint találkozol vele, Alexandrosznak már felesége és három gyereke lesz! Erre a gondolatra Kallie-t valósággal rosszullét fogta el, bár annak az a bor is oka lehetett, amit Eleni bátorításképpen diktált bele. Életében most először ivott alkoholt, és szédült tőle. - Indulj már! Most! - nógatta az unokanővére. 2/67

3 Kallie engedelmesen elindult a vendégek között, hogy kimenjen Alexandrosz után. Hamar inába szállt a bátorsága, és meg akart fordulni, de Eleni elállta az útját, és nem engedte, hogy megfutamodjon. A kertben először sehol sem látta a férfit, ám aztán felfedezte egy öreg fa mélyen lelógó ágai alatt. Zakóját közben levette, és egy falnak támaszkodott. Most vagy soha. Ha ma nem mondom el neki, soha nem fogja megtudni, mit érzek iránta. Kallie elszántan ismételgette magában ezeket a szavakat, miközben lélegzetét visszafojtva a lombsátor alatt álldogáló Alexandrosz felé indult. A férfi háttal állt neki, és éppen szájához emelte az üveget. Aztán meghallhatta a lány lépteit, mert hirtelen feléje fordult. Te vagy az, Kallie? - kérdezte a sötétséget fürkészve. A lány tett még egy utolsó lépést. - Igen, én - felelte. Alexandrosz elfordult tőle. - Vissza kellene menned a többiekhez - mondta. Egyértelműbben nem is jelezhette volna, hogy egyedül akar maradni. Kallie zavarba jött. Csak most tudatosult benne, hogy Alexandrosz egész este furcsa hangulatban volt. Komornak és rosszkedvűnek tűnt. A lány azonban most már nem akart meghátrálni, és odalépett a férfi mellé. Szíve olyan sebesen dobogott, hogy egészen kábának érezte magát. - Inkább maradnék, ha nem bánod - felelte. Alexandrosz csak megvonta a vállát, és megint kortyolt egyet az üvegből. Mielőtt még a férfi megakadályozhatta volna, Kallie elvette tőle a palackot, és ő is meghúzta. Az erős italtól azonnal heves köhögés tört rá. Alexandrosz megveregette a hátát, aztán lehúzta maga mellé az alacsony kőfalra, és bágyadtan elmosolyodott. - Azt hitted, bort iszom? - Mi ez? - kérdezte Kallie könnybe lábadt szemmel. - Ouzo. A lány csak most döbbent rá, hogy a férfi nagyon közel van hozzá, és önkéntelenül megborzongott. Alexandrosz előzékenyen vállára terítette a zakóját, és neki uralkodnia kellett magán, hogy ne hunyja le a szemét, és ne lélegezze be mélyen a férfi illatát, amelyet még őrzött a kölcsönkapott zakó. Hosszú percekig szótlanul ültek egymás mellett. Alexandroszon látszott, hogy komor gondolatok foglalkoztatják. A feszültség szinte kézzel tapintható volt. Kallie még lázasan azon gondolkodott, mit mondhatna, hogy megtörje a csendet, amikor a férfi hirtelen feléje fordult. - Miért jöttél ide? Be kellene menned a házba. Lassan egészen besötétedik - mondta. A lány megbántottan nézett rá. - Én csak azért... Szívesen üldögélek itt veled. A férfi halkan felnyögött, és ujjaival beletúrt a hajába. - Sajnálom. Ma este nem vagyok jó társaság - szabadkozott. Kallie a karjára tette a kezét. - Akarsz beszélni róla? - kérdezte. Alexandrosz sokáig nézett rá szótlanul. Pillantása olyan átható volt, hogy a lány ismeretlen bizsergést érzett az ölében. Látta a férfin, hogy vívódik magával. Ám aztán ellazultak a vonásai, felemelte a kezét, és Kallie visszafojtotta a lélegzetét, amikor ujjai közé vette egy fürtjét. 3/67

4 - Tudod, hogy egészen különleges a bőröd? - A lány elhúzta a száját. - Sok bajom van vele. Gyorsan leég, és nagyon könnyen elpirulok. - Arról már nem is szólva, hogy kövér vagyok, tette hozzá magában. Alexandrosz a fejét rázta. - Nem, te édesanyádra hasonlítasz. Igazi angol rózsa vagy... - Apa mindig azt mondja, hogy éppen azért szeretett bele. A férfi arca egy pillanatra elsötétült, és elengedte a lány tincsét. Kallie egyszeriben egészen biztos lett abban, hogy minden hiába. Nem meri megvallani a szerelmét. Egyedül kell hagynia Alexandroszt, hogy megküzdhessen a démonokkal, amelyek szemlátomást kínozzák. - Inkább mégis bemegyek - mondta. Felállt, de megtántorodott, mert lába alól ki akart csúszni a talaj. Alexandrosz azonnal magához vonta, hogy megtartsa. A lányt forróság öntötte el, és egyszeriben már nem akart elmenni. Tenyere alatt ott érezte a férfi széles mellkasát, teste melegét, szíve egyenletes dobbanásait. Illata szinte elkábította, és amikor felnézett rá, valósággal elveszett sötét tekintetében. Tér és idő megszűnt létezni számára, miközben óvatosan felemelte a kezét, és ujjaival utánarajzolta Alexandrosz szájának a vonalát. - Kallie, mit művelsz? A lány életében először érezte úgy, hogy hatalma van egy férfi fölött. Nem tudta, hogyan tett szert rá, de nem is kereste a magyarázatot. - Ezt - felelte egyszerűen, aztán lehunyta a szemét, és a férfi szájára tapasztotta a száját. Alexandrosz egy pillanatig semmit sem tett, őt mégis olyan édes és heves vágy járta át, hogy már-már megijedt tőle. Közben azonban a remény is felébredt a szívében. A férfi nem taszította el! Mindjárt viszonozni fogja a csókját... Ekkor azonban egy világ omlott össze benne. Alexandrosz felállt, és eltolta őt magától. Kallie válláról lecsúszott a zakó, és annyira bódult volt, hogy elesett volna, ha a férfi nem tartja meg egy pillanatra. - Mi ütött beléd? - kérdezte aztán. A lány testében beteljesülés után kiáltott a vágy. Ám hirtelen megdermedt, mert Alexandrosz hitetlenkedőn, megvetően és elborzadva nézett rá. - Sajnálom... Nem tudom, miért... - hebegte Kallie, és hátrált egy lépést. Alexandrosz odalépett hozzá, és megfogta a vállát, hogy ne futhasson el. - Miért csókoltál meg? - akarta tudni. Kallie felnézett rá. Igézően szépnek látta, és tudta, hogy be kell vallania, mit érez iránta. Meg kell tennie. Itt és most. - Mert... szeretlek. A férfi szinte kővé vált. - Tessék? - Én... szeretlek. Alexandrosz arcán a megdöbbenés helyét először zavarodottság, aztán viszolygás foglalta el. Olyan hirtelen engedte el Kallie vállát, mintha megégette volna a kezét. 4/67

5 - Nem tudom, mire készülsz, de bármi legyen is az, nem tetszik nekem. Még ma este bejelentem az eljegyzésemet. Ha valaki meglátott bennünket az előbb... A pokolba! Az lesz a legjobb, ha most elmész innen. Eljegyzés? Kivel? A férfi szavainak értelme csak lassan jutott el a lány tudatáig. Közel járt hozzá, hogy hisztérikus nevetésben törjön ki. Egyszeriben nagyon ostobának érezte magát. Ostobának és éretlennek. - Sajnálom, Alexandrosz. Felejtsd el, ami történt, és engem is felejts el! - mondta, aztán leszaladt a kertbe. Hallotta, hogy a férfi a nevét kiáltja, de nem állt meg. Egy idő után lerogyott a földre, és szabad folyást engedett a könnyeinek. Nem értette, miért engedett Eleni rábeszélésének. Ostoba volt, amikor elhitte, hogy egy olyan férfi, mint Alexandrosz Kurosz, bármit is akarhat tőle. Szó szerint a nyakába vetette magát, ő azonban ellökte, mert nem tehetett mást. A felismerés szörnyen fájt. Kallie végül megtörölte könnyes arcát. Eltökélte, hogy soha többé nem iszik egy korty szeszt sem, és boldogtalanul visszaindult a házba. A teraszajtónál nem állta meg, hogy ne lessen be a villába. A vendégek éppen most értesülhettek az eljegyzésről, s Alexandrosz Kuroszra és lélegzetelállítóan szép menyasszonyára, Pia Kiriapuloszra, a híres modellre emelték poharaikat. Kallie ijedten megfordult, amikor valaki megérintette a vállát. Eleni volt az, aki együtt érzőn nézett rá. - Jaj, édesem, annyira sajnálom - mondta. Hangjában volt valami, amire Kallie felkapta a fejét. Eszébe jutott, amit az unokanővére nem sokkal korábban Alexandroszról mondott. Mire megint találkozol vele, neki már felesége és három gyereke lesz... - Ugye, te tudtál erről? - kérdezte. Eleni dacosan nézett vissza rá. - Én csak szívességet tettem neked. Vagy talán beszéltél volna vele, ha tudsz az eljegyzéséről? Természetesen nem, gondolta Kallie. Úgy érezte, ebben a pillanatban valami meghalt benne. Vagy talán csak most nőtt fel igazán. Eleni tekintete rosszindulatúan szegeződött rá. Kallie látszólag közönyösen megrázta a fejét, pontosan úgy, ahogyan azt az unokatestvérétől már sokszor látta, és megrántotta a vállát. - Semmi baj. A szépséges Piával amúgy sem vehetném fel a versenyt - válaszolta, és még egy halvány mosolyt is sikerült összehoznia. - De legalább megpróbáltam, ahogy te is mondtad - tette hozzá. Aztán utolsó akaraterejét is mozgósította, megfordult, és mindent maga mögött hagyott. A vendégsereget, Elenit és Alexandroszt. Másnap reggelre Kallie szívéből még mindig nem tűnt el a tompa fájdalom. Egy pillanatig megpróbálta azt hinni, hogy az előző nap rossz álom volt csupán, de természetesen tudta, hogy nem álmodott. Csak azzal vigasztalhatta magát, hogy Alexandrosz már valószínűleg visszautazott Athénba. Remélhetőleg ott is marad, amíg ő holnap hazamegy Angliába. Akkor soha senki nem fogja megtudni, mi történt. Kivéve persze Elenit, de ő legalább nem volt tanúja a megalázó kerti jelenetnek, gondolta Kallie megkönnyebbülten. 5/67

6 Amikor végül lement a szobájából a földszintre, odalent elképesztő jelenet fogadta. Édesanyja felháborodott arccal meredt Alexandroszra, apja pedig éppen egy újságot lobogtatott előtte. - Hogy tehetted ezt? - kiabálta. - Mi megbíztunk benned. Kallie csak tizenhét éves, szinte még gyerek. Nem elég neked, hogy Athén egyik legszebb lánya lesz a feleséged? Az én lányomat is el kellett csábítanod? A szülei nem láthatták Kallie-t, mert Alexandrosz háta eltakarta előlük. - Pia szülei meglepő módon nincsenek elragadtatva a gondolattól, hogy a lányuk olyan férfi felesége legyen, akinek a fényképe az újságok címlapján díszeleg - felelte Alexandrosz halkan, de maró gúnnyal a hangjában. - Hála a lányotoknak, ma reggel Pia már fel is bontotta az eljegyzésünket. Kallie anyja odalépett Alexandroszhoz, és csattanós pofont kevert le neki. - Tudtad, hogy a lányunk mindig is szerelmes volt beléd. Pedig mintha a fiunk lettél volna... Kallie gyomra összerándult, és rosszullét környékezte. Önkéntelenül felkiálthatott, mert egyszeriben mindenki feléje fordult. - Te... - kezdte Alexandrosz, de a házigazda a szavába vágott. - Kurosz, azonnal hagyd el ezt a házat! És többé ne is gyere ide! - mennydörögte Alexandrosz megint feléje fordult. - Ne aggódj, soha többé nem akarlak látni benneteket. Őt a legkevésbé - tette hozzá, és megvető pillantást vetett Kallie-ra, mielőtt elsietett. A lány hirtelen ötletnek engedve elindult utána, és ügyet sem vetett a szülei tiltakozására. Alexandrosz már majdnem a két szomszédos telket összekötő kapunál járt. - Várj! - kiáltott rá Kallie, és majdnem nekiütközött a férfinak, amikor az hirtelen megállt. Alexandrosz megfogta a karját, és már nem tűnt dühösnek, csak szomorúnak. A lány fejében egymást kergették a gondolatok, és megpróbálta megérteni, mi történt itt valójában. - Azt hittem, mi ketten barátok vagyunk, Kallie. Miért tetted ezt velem? - Mindent elrontottál, és csak azért, mert visszautasítottalak? - A férfi értetlenül ingatta a fejét. - Csapdába csaltál, aztán mindent kifecsegtél. - Sejtelmem sincs, miről... Alexandrosz egyetlen komor pillantással elhallgattatta a lányt. Önkéntelenül felidéződött benne, milyen merészen nézett rá előző este, mielőtt megcsókolta. Egyszeriben egészen biztos volt abban, hogy eddig valójában nem ismerte Kallie Demarkiszt. Ártatlannak, romlatlannak hitte... édes kis teremtésnek. A szüleit ugyanúgy félreismerte. Második apjának és anyjának tekintette őket, de most habozás nélkül száműzték az otthonukból és az életükből. Bolond volt, amikor megbízott bennük. - Az utóbbi két évben valóban felnőttél, Kallie. Most már ugyanolyan vagy, mint mindenki más. Nyilván hallottál az eljegyzésemről, és úgy gondoltad, hogy teszel nálam egy próbát. Így volt? Csakhogy az én ízlésemnek kissé fiatal egy tizenhét éves lányka. Benned semmi nincs meg abból, ami nekem kell. A férfi Kallie elé tartotta a pletykalapot. 6/67

7 - Ó, és még egy jó tanács! Ha titokban akarod tartani a kilétedet, amikor majd újra eladsz egy csókról készült fotót a sajtónak, akkor ne a saját címedről küldd el a fényképet. Olcsó kis lotyó vagy, és annak sem igazán ravasz. Alexandrosz ezzel megfordult, és sietve távozott. A lány elképedten nézett utána, és semmit sem értett. Mi van az címével? És ki adott el a sajtónak egy csókról készült fotót? Végül lepillantott a lába elé dobott újságra, amely egy szemcsés, fekete-fehér fényképnél volt nyitva. A fotó egy párt ábrázolt, a férfi egyértelműen Alexandrosz volt, a nyakát átkulcsoló nőt viszont senki sem nézhette Pia Kiriapulosznak. Efelől a kíméletlen képaláírás sem hagyott kétséget: A vőlegény! Az eljegyzése estéjén FEJEZET Hét évvel később. Ritz hotel, Párizs Alexandrosz Kurosz unatkozott. Hosszú-hosszú ideje nem szabadulhatott ettől az érzéstől, és az unalom komor fellegként telepedett a lelkére. Akkor is, ha közben a világ egyik leggazdagabb embere volt. Fojtott hangok ütötték meg a fülét, hiába nem akart tudomást venni róluk. Évek óta ugyanezeket a szavakat hallotta, bármerre járt is éppen. Milyen jóképű, és még mindig milyen fiatal! Onasszisz óta a legsikeresebb hajómágnások egyike, de neki még nála is több pénze van... A legjobb parti... A szűnni nem akaró pusmogástól Alexandrosz hangulata csak még rosszabb lett. Kevesen értek el az övéhez hasonló sikereket. Keményen megdolgozott mindenért, és elégedettnek kellene lennie. Akkor viszont miért nem az? Bármit megkaphat, amit akar, egyetlen csettintésére megmozdul az üzleti világ, és mindenki úgy táncol, ahogyan ő fütyül. Ha nem erre vágyott, akkor mire? Tudata legmélyén felrémlett egy elhalványult emlék. Egy réges-régen szertefoszlott álom idéződött fel benne, ám ekkor valaki megérintette a karját. Nem gyengéden, hanem birtoklón, és az érintés egyszeriben visszazökkentette őt a valóságba. Vissza a mellette ülő nőhöz, akit sokan a világ legszebb asszonyának tartottak, és az utolsó volt azoknak a gyönyörű nőknek a hosszú sorában, akik már megfordultak Alexandrosz ágyában. - Drágám... A férfi bosszúsan felsóhajtott, az udvariasság azonban nem engedte, hogy ne vegyen tudomást a kísérőjéről. Odafordult hozzá, és örömtelenül rámosolygott. Platinaszőke haját egyszeriben túlságosan rikítónak látta, gondosan kikészített arcán pedig kapzsiságot fedezett fel. Egyetlen másodperc elég volt ahhoz, hogy úgy döntsön, nem találja vonzónak ezt a nőt. Már abban sem volt biztos, hogy valaha is annak találta. Isabelle Zolanz még nem sejtette, hogy kitelt az ideje Alexandrosz mellett. A férfi hetek óta most először érzett megkönnyebbülést. Az öröm, hogy megint szabad lesz, máris elűzött valamennyit az unalmából. Úgy döntött, azonnal hazaviszi Isabelle-t erről a partiról, és otthon véget vet a kapcsolatuknak. Már épp szóra nyitotta a száját, amikor szeme sarkából meglátott valamit, ami felkeltette a figyelmét. A helyiség szemközti oldalán egy nő bukkant fel az ajtóban. Most érkezhetett, mert 7/67

8 lábujjhegyre állva fürkészőn körbenézett. Alexandrosz számára a másodperc törtrészéig elnémult a világ, és nem tudta levenni a szemét az ismeretlenről. Egyszerűen lélegzetelállítónak találta, bár nem igazán tudta, miért. A nő nem volt szabályos szépség, és különösebben magas sem, de a férfi tapasztalt szeme azonnal felfedezte, hogy az alakja tökéletes, noha kissé talán teltebb, mint manapság divatos. Teste elemi vágyakat ébresztett Alexandroszban. Az ismeretlen egyszerű szabású, fekete ruhája kiemelte viselője vékony derekát és feszes mellét. Nyakláncán egyetlen drágakő ragyogott a csillárok fényében. A férfi elképedt, amikor rádöbbent, hogy a legszívesebben azonnal odamenne hozzá, kézen fogva kivezetné a teremből, és kiderítené, valóban olyan puha és selymes-e a bőre, mint amilyennek látszik. Ez a késztetés olyan erős volt benne, hogy már el is indult feléje. El akarta tüntetni a többi férfi elől, akik már ugyancsak felfigyeltek rá. A nő vonásai finomak voltak, járomcsontja magasan ült, és Alexandrosz közelebbről is meg akarta nézni mandulaformájú szemét, hogy megtudja, milyen a színe. Az izgató teremtés szőke haja lágy hullámokban omlott alá a vállára, és mézszínű csíkok villantak meg benne. A férfi követte a tekintetével, ahogy kecsesen ringó csípővel keresztülvágott a termen. Amikor Alexandrosz megérezte, hogy valaki megrángatta a zakója ujját, kis híján ingerülten lesöpörte magáról az idegesítő kezet. Szerencsére még időben eszébe jutott, hogy ki ő, és kivel érkezett ide. Pár pillanatra megfeledkezett magáról, sőt az egész világról is. Most már egészen biztos volt abban, hogy tovább kell lépnie, és szakítania kell Isabelle-lel. Intő jel, hogy egy emberekkel teli teremben vágyat ébreszt benne egy másik nő, akit még csak nem is ismer. Vagy talán mégis ismeri? Olyan érzése volt, hogy látta már valahol. Komoly erőfeszítésébe került, hogy levegye róla a szemét, és visszaforduljon Isabelle-hez. Azonnal eszébe jutott, hogy az előbb már eldöntötte, elmegy innen. Szelíd mosolyt varázsolt az arcára. - Bocsáss meg, kérlek - mondta. - Holnap korán reggel fontos tárgyalásom lesz. Nem bánnád, ha most hazamennénk? Isabelle megszorította a férfi karját, és viszonozta a mosolyát. Nyilvánvalóan azt hitte, hogy kettesben akar maradni vele. - Egyáltalán nem bánom, drágám. Csak hozom a kabátomat. - Alexandrosznak halvány lelkifurdalása sem volt. Isabelle Zolanz olyan nő, aki ismeri a magafajta férfiak játékszabályait. Természetesen csalódott lesz, de mivel érzelmeket nem táplált iránta, csak a pénzének és a társadalmi helyzetének az elvesztését fogja siratni. Alexandrosz kapcsolatai kivétel nélkül ilyenek voltak, és igazából csak a vadászat izgalmát élvezte. Bár ha egészen őszinte akart lenni magához, akkor el kellett ismernie, hogy jó ideje minden hódítása keserű utóízt hagyott maga után. Már rég nem kellett megerőltetnie magát ahhoz, hogy célt érjen valakinél. Tekintetével önkéntelenül megint azt a másik nőt kereste, de sehol sem látta. Talán jobb is így, gondolta. Jól tudta, mi lesz az álmokból. A csodálatot elkerülhetetlenül csalódás követi. Kallie utat vágott magának a tömegben. Nyakát nyújtogatva a nagybátyját kereste, és végül meg is pillantotta egy csöndes sarokban. Odament hozzá, és arcon csókolta. - Elnézésed kérem, Alekszej. Feltartottak a munkahelyemen. - Semmi baj, kedvesem. Hozok neked egy italt. 8/67

9 A férfi egy kicsit gyorsan beszélt, és Kallie idegesnek érezte. Ez a benyomása csak fokozódott, amikor bácsikája lekapott egy pohár vizet egy arra haladó pincér tálcájáról, és úgy nyomta az unokahúga kezébe, hogy közben kerülte a pillantását. Aztán még egy hatalmas pálma mögé is behúzta, és eléje állt, hogy eltakarja. Alekszej! - tiltakozott Kallie. Nagybátyjának mindig is hajlama volt a drámára, de az már tőle is túlzásnak tűnt, hogy úgy tegyen, mintha egy kémfilm főszerepét alakítaná. -A szeretőd elől bujkálunk? - kérdezte a lány suttogva, és hamiskásan elmosolyodott. A férfi megbántottan nézett rá. - Kallie Demarkisz, jól tudod, hogy számomra egyedül a feleségem létezik. Soha nem vetnék szemet más nőre. A lány csitítóan nagybátyja karjára tette a kezét. - Csak vicceltem. Mindenesetre nagyon furcsán viselkedsz. Most már előbújhatok innen? A férfi elsápadt, és úgy tűnt, hogy a terem másik végében felfedezett valamit. Kallie összeráncolta a homlokát, és lassanként félni kezdett. - Mi a baj? - kérdezte. - Van itt valaki... Valaki, akit te nagyon régen nem láttál már... Valaki... - Kicsoda? - akarta tudni a lány, és kezdett bosszankodni. Bácsikája kitért a kérdés elöl. - Megpróbáltalak elérni a mobiltelefonodon, hogy ne gyere ide, de nem vetted fel... - Miért nem kellett volna eljönnöm? - A férfi nagyot nyelt. - Mert Alexandrosz Kurosz is itt van. Kallie egyszeriben távoli morajlásnak hallotta a terem zaját. Nagybátyja szavainak az értelme csak nehezen jutott el az agyáig. Hirtelen bénultság vett erőt rajta, és kicsúszott a kezéből a pohár. Bácsikájának az utolsó pillanatban még sikerült elkapnia, de a víz így is ráfröccsent a lány ruhájára. Szerencsére nem hagy majd foltot, futott át a fején az ebben a helyzetben teljességgel képtelen gondolat. Alexandrosz Kurosz... Ez csak egy név, gondolta kábultan. Egy híres, gazdag, vonzó és befolyásos férfi neve, aki nem az ő köreiben forog. Viszont a múltja egy részét is jelenti. Egy fontos részét, amelyet azóta sem tudott elfelejteni. Olyasvalakit jelent, akit álmában sem szeretne viszontlátni. És erre most itt van a teremben, talán csak pár méterre tőle. A lány halálra rémült. Nagybátyja megfogta a kezét, és Kallie erőnek erejével állta a tekintetét. - Nagyon sajnálom, kincsem. Ha Kurosz meglát téged... - A lány lassan bólintott. Elképzelni sem merte, mit tenne a férfi, ha észrevenné őt. Közben dühítette, hogy nem képes könnyed vállrándítással túltenni magát a dolgon. Eddig nem is sejtette, hogy Alexandrosz még mindig ilyen erős érzelmeket vált ki belőle. Hiszen csak egy csók volt! - akarta hinni. Csakhogy annak a csóknak súlyos következményei lettek. Meghiúsította az évszázad esküvőjét. Alexandroszt otthagyta miatta az a nő, akit szeretett. Alekszej egyre izgatottabb lett. - Az a helyzet, Kallie... Neked eddig nem szóltam erről, mert nem akartalak nyugtalanítani, de megint üzleti kapcsolatban állok Kurosszal. Természetesen csak a szüleid halála óta. Édesapád soha nem egyezett volna bele, de meg kellett tennem. Senki máshoz nem fordulhattam, és amikor időpontot adott nekem... - A férfi kurtán felnevetett. - Időpontot nekem! Úgy tűnik, nem akarja bolygatni a múltat, legalábbis velem kapcsolatban nem. Ami 9/67

10 viszont édesapádat illeti... Nos, az már más történet. - Alekszej elhallgatott, és még erősebben szorította Kallie kezét. - De ha most meglát téged... - Alekszej, engem nem zavar, ha te üzletelsz Alexandrosszal. Komolyan nem. Most viszont elmegyek. Hidd el, én éppoly kevéssé akarom viszontlátni őt, mint amennyire ő engem. Hazudsz. Nagyon is szívesen találkoznál vele, mondta Kallie-nak egy gonosz kis hang, és neki máris hevesebben kezdett dobogni a szíve. Tudta, hogy azonnal el kell mennie innen. Futó puszit nyomott a nagybátyja arcára. - Holnap délelőtt felhívlak, és mindent megbeszélünk. Alekszej megkönnyebbülten bólintott. Lelki szemeivel alighanem már látta csődbe menni a cégét, ha Alexandrosz Kurosz meglátja itt az unokahúgával, és mégis a megkésett bosszú mellett dönt. Kallie leszegett fejjel, se jobbra, se balra nem nézve a kijárathoz indult. Azzal nyugtatta magát, hogy az elmúlt hét évben nagyon megváltozott, és Alexandrosz valószínűleg akkor sem ismerné meg, ha szembe jönne vele. Már majdnem elérte az ajtót, amikor ki kellett kerülnie egy poharakkal megrakott tálcát cipelő pincérnőt, és közben nekiütközött egy másik vendég hátának. Mind a ketten megfordultak, és Kallie döbbenten nézett fel a magas, széles vállú férfira. Fekete haja kicsit talán hosszabb volt a kelleténél, és lágy hullámokban omlott az inge gallérjára. 2. FEJEZET Kallie magán érezte egy fekete szempár kifürkészhetetlen pillantását, amelyet túlságosan is jól ismert. Tekintete a vonzó arcra tapadt, amelynek a vonásai mindig is elevenen éltek az emlékezetében. Gépiesen elnézést akart kérni, de egyetlen hang sem jött ki a torkán. - Alexandrosz Kurosz. A lány észre sem vette, hogy hangosan kimondta a férfi nevét. Miért pont vele kellett összeütköznie? Miért ilyen kegyetlen hozzá a sors? A férfi megállt, és egészen Kallie felé fordult. Ő az! Az a nő, akit az előbb látott. És ezek szerint valóban találkoztak már. - Ismerjük egymást? - Elnézést! - mondta Kallie, és továbbindult. Néhány lépés után már remélte, hogy ennyivel megúszta, ám akkor egy erős kéz markolta meg a karját. - Kallie Demarkisz? - kérdezte Alexandrosz hitetlenkedve. A lány lehunyta a szemét. Legrosszabb rémálma vált valóra. A férfi vasmarokkal szorította, a keze alatt mégis izgatón bizseregni kezdett a bőre. Végül felnézett Alexandroszra, mert nem is volt más választása. - Igen, én vagyok. 10/67

11 A férfi arcáról semmit nem lehetett leolvasni, a szeme azonban megvillant. Tekintetét lassan végigjáratta Kallie testén. - Lám, lám! A kis Kallie Demarkiszból felnőtt nő lett - mondta tűnődve, inkább csak saját magának. - A szemed árult el. Nincs még egy ilyen zöldeskék szempár. Máskülönben nem ismertelek volna fel. Nyilvánvaló, hogy valaki besegített a természetnek. Még emlékszem, milyen bizonytalan kislány voltál, de ez az eredmény megérte a fáradozást - tette hozzá. Pillantása Kallie mellére siklott, és ő csak most értette meg, hogy a férfi mire célzott a megjegyzésével. Felháborodottan levegő után kapkodott, de végül sikerült legyűrnie a megrökönyödését, és kiszabadította a karját. - Túl sokat engedsz meg magadnak. Egyébként semmit sem változtattam meg magamon. Sajnálom, hogy neked mentem, és most, gondolom, kész örömmel megbocsátasz nekem, ha magadra hagylak. - Nem azt sajnálod inkább, hogy miattad felbomlott az eljegyzésem? Vagy azt, hogy meghurcoltad a nevem a szennylapokban? Netán azt is sajnálod, hogy megaláztatok, amikor kidobtatok a házatokból, mintha közönséges tolvaj lettem volna? Ennyit a reményemről, hogy Alexandrosz Kurosz elfelejtette a múltat, gondolta Kallie, és lángba borult az arca. A férfi hiábavalóan próbálta visszanyerni az önuralmát. Kallie-t még mindig tökéletesnek látta, mégsem értette, hogyan sikerült őt ilyen gyorsan és könnyen visszarántania a múltba, amelyről pedig azt hitte, hogy örökre maga mögött hagyta. Hirtelen szédülés tört rá. Szédült, mert szemtől szemben állt azzal a nővel, aki már a terem túlsó végéből is óriási hatással volt rá. Megszédítette a szépsége. Ráadásul éppen Kallie Demarkisz van rá ilyen hatással. Az egykori kislány, aki majdnem tönkretette az életét. Most azonban már nem kislány, hanem felnőtt nő. Izgató nő, akitől felforr a vére, és feszítést érez az ágyékában. Kallie már éppen szóra nyitotta a száját, hogy végre mondjon valamit, ám ekkor egy szőke jelenség bukkant fel Alexandrosz oldalán, és a karjára tette a kezét, amelyen vörösre lakkozott körmök virítottak. Mozdulata egyértelműen azt fejezte ki, hogy ez a férfi az övé. Ezt persze senki sem róhatja fel neki, gondolta Kallie, elvégre Alexandrosszal egyetlen más férfi sem veheti fel itt a versenyt. Már fiatalkorában is jóképű volt, azóta viszont egyenesen lélegzetelállító lett. Arcát a múló évek még markánsabbá faragták. Olyan érzéki kisugárzás árad belőle, amilyet csak a kor, a magabiztosság és a tapasztalatok kölcsönözhetnek egy férfinak. Egyedül hullámos haja maradt meg ugyanolyannak, amilyen az ifjúságában volt, gondolta Kallie elgyötörten. Töprengését végül a szőke nő finomkodó hangja zavarta meg. - Nem akarsz bemutatni, drágám? Alexandrosz nem tudta levenni a szemét Kallie-ról. Látta rajta, hogy neki is csak nehezen sikerül uralkodnia magán. Hosszú pillanatokra mind a ketten megfeledkeztek arról, hogy nyilvános helyen vannak, és emberek veszik körül őket. A férfi tudta, hogy most Isabellelel kellene foglalkoznia, mégis Kallie találta meg előbb a hangját. - Elnézést kérek, de okvetlenül találkoznom kell valakivel, mielőtt még elmenne a partiról. Alexandrosz... jó volt újra látni téged - motyogta, aztán sietve elvegyült az emberek között. 11/67

12 Szőke tincseit a férfi néha még megvillanni látta a tömegben, és szinte ellenállhatatlan késztetést érzett arra, hogy utánaeredjen. Unalma elszállt, és egyszeriben tele lett energiával. Ilyen erős vágyat már nagyon rég nem érzett, és ez a vágy beteljesülés után kiáltott. Vonakodva követte Isabelle-t a kijárathoz, és fejében máris megszületőben volt egy terv. Évek óta nem gondolt Kallie-ra, és akkor is csak épphogy az eszébe villant, amikor Alekszej, a nagybátyja nemrégiben felkereste őt. Még gratulált is magának, hogy végre mindent sikerült elfelejtenie. Egészen biztos volt ebben. A mai estéig. Kallie Demarkisz. A férfi fejében egyre csak ez a név visszhangzott. Ki hitte volna, hogy ő is itt lesz ma ezen a partin? Ki hitte volna, hogy éppen ez a lány fogja fellobbantani benne a szunnyadó szenvedélyt? És ki hitte volna, hogy neki, Alexandrosz Kurosznak valaha is alkalma nyílik, hogy megtorolja Kallie-n a hét éve elkövetett galádságát, amelyért soha senki nem vonta felelősségre? Majdnem hangosan felnevetett, amikor arra gondolt, hogy jobbkor nem is találkozhatott volna a lánnyal. Az időzítés egyszerűen tökéletes. Előnyére fogja fordítani ezt a véletlent, és az utolsó cseppig kiélvezi a bosszút. Ahogyan Kallie Demarkiszt is. Két nappal később Kallie döbbenten meredt a házi telefonon villogó kijelzőre. A titkárnője megismételte az iménti bejelentését. - Kallie, hallottad, amit mondtam? Alexandrosz Kurosz akar beszélni veled. - A lánynak nagyot dobbant a szíve. Az utóbbi negyvennyolc órában szinte mást sem csinált, mint igyekezett elhitetni magával, hogy csak rosszat álmodott, és talán nem is találkozott Alexandrosszal. - Köszönöm, Cécile. Most már kapcsolhatod a hívást - mondta, amikor végre nagy nehezen sikerült megszólalnia. Mielőtt megnyomta a villogó lámpa alatti gombot, még egyszer nagy levegőt vett. - Igen, tessék! - Kallie. - Alexandrosz. - A lányt meglepte, hogy a hangja semmit sem árult el a lelkében uralkodó zűrzavarból. A vágy, amelyet a váratlan viszontlátás ébresztett benne, most újra fellángolt, és ez megijesztette. - Mit tehetek érted? Gondolom, nem a hogylétem felől akarsz érdeklődni. - Mi tagadás, felkavaró volt az a tegnapelőtti találkozás. Mióta nem láttuk egymást? Hat éve? - Hét. Kallie tudta, hogy túl gyorsan vágta rá a választ. Erősen remélte, hogy a férfinak ez nem tűnt fel. - Sajnálom, ami a szüléiddel történt - mondta. Kallie most már végképp nem értett semmit. Édesanyja felpofozta Alexandroszt, az apja kiutasította a házukból, ő pedig azt mondta neki, hogy soha többé nem akarja látni. Elképedésében a lány még szóhoz sem jutott, amikor a férfi hozzátette: - A haláluk híre a történtek ellenére is elszomorított. - Köszönöm - felelte a lány, aztán megismételte a kérdését. - Mit tehetek érted, Alexandrosz? A férfi sokáig nem válaszolt. - Vacsorázz ma este velem! - felelte végül elképesztő nyugalommal. 12/67

13 Kallie egészen biztos volt abban, hogy Alexandrosz készül valamire. Lehetséges vacsorapartnereinek a listáján nála még Attila, a hunok királya is előkelőbb helyet foglalhat el. Alexandrosz a világ egyik végéből a másikba utazgat, sokmilliós üzleteket köt, államfőkkel találkozik, és olyan modellekkel meg színésznőkkel randevúzik, mint Isabelle Zolanz. És vele meg a többi szépséggel a férfi egészen biztosan nem csak vacsorázni szokott. - Nehéz elhinnem, hogy tényleg ezt szeretnéd, Alexandrosz. - Pedig ez az igazság. Beszélgethetnénk a régi szép időkről - felelte a férfi könnyedén. Ez csakis rossz vicc lehet. Alexandrosz játszik vele. - Én nem szeretnék veled vacsorázni - jelentette ki Kallie. - Te is azt mondtad, hogy soha többé nem akarsz látni engem. - Megváltozott a véleményem. - Miért? - Mondjuk, mert tartozol nekem ennyivel. Kallie lehunyta a szemét. Mit válaszolhatna erre? Lázasan keresett valami kifogást, de a férfi megelőzte. - Beszélgettem kicsit a titkárnőddel, és ő igazán segítőkésznek mutatkozott. Elárulta, hogy ma estére nincs bejegyzés a határidőnaplódban. Kallie titokban a pokolba kívánta Cécile-t. Most már nem hivatkozhat az elfoglaltságára. - Úgy tűnik, nincs más választásom - mondta végül mereven. - Hat óráig dolgozom. Neked mikor volna jó? - Nyolcra foglaltattam asztalt a Crillon szállodában. Menjek érted, vagy küldjem inkább a sofőrömet? - Inkább találkozzunk ott! - felelte a lány sietve. Lelki szemeivel látta, amint Alexandrosz a vonal túlsó végén megvonja a vállát. - Ahogy óhajtod. Akkor nyolckor! A bárnál foglak várni. 3. FEJEZET Alexandrosz letette a kagylót, és felállt a bőr karosszékből. Az ablakhoz sétált, mérték után készült, olasz nadrágja zsebébe süllyesztette a kezét, és felidézte magában a két nappal korábbi estét. A váratlan találkozás okozta döbbenet még mindig élénken élt az emlékezetében. Ugyanolyan élénken, mint az, hogy Kallie nagyon megváltozott, ő pedig hevesen megkívánta. Az előbb már a hangja hallatán is újból fellángolt benne a vágy. Tekintete a távolban magasodó Eiffel-toronyra tévedt, de gondolatai csak Kallie körül forogtak. Megjelent előtte zöldeskék szeme, és az eltelt hét évet egyszeriben hét másodpercnek érezte. Egykori érzései megint hatalmukba kerítették, pedig szentül hitte, hogy életének azt a fejezetét rég lezárta már. Nos, alighanem tévedett. Annak idején elképesztően hiszékeny volt. Hogyan gondolhatta valaha is, hogy Kallie családja közelebb áll hozzá, mint a sajátja? Keze ökölbe szorult, amikor felidézte magában, milyen bosszúszomjasan viselkedett a lány. És hogy őt milyen váratlanul érte a támadása. 13/67

14 Kallie azon az estén csábító szirénné változott, és ő mindmáig nem felejtette el, mennyire meglepte az az átváltozás. Valósággal megbénította, azért nem tudott elhúzódni a lány csókja elől. Azzal pedig, hogy a saját címéről küldte el az újságnak a róluk készült képet és azt az írást, Kallie többszörösen is elárulta őt. Mert olyasmit is közhírré tett, amit ő egyedül neki árult el. Maradéktalanul megbízott benne, Kallie pedig mindent kifecsegett, és nevetségessé tette őt. Alexandrosz összeszorította a száját. Apja halála után a keselyük azonnal ki akarták használni az ő esetleges gyengeségét, az eljegyzése felbomlása után pedig még alacsonyabban köröztek a feje fölött. És nem sok választotta el őket attól, hogy lecsapjanak rá. Az a bizonyos este fordulópontot jelentett az életében. Akkor tökélte el, hogy soha senkit nem fog közel engedni magához. Azóta egyedül járja az útját. És nincs is szüksége senkire. A férfi haragosan ökölbe szorította a kezét. Elég ebből! Kallie Demarkisz hamarosan megtanulja, hogy jár az, aki keresztbe akar tenni Alexandrosz Kurosznak. Ideje, hogy a lány is kóstolót kapjon a valóságból, amit neki annak idején meg kellett ízlelnie. Alexandrosz gondolatai visszakanyarodtak azokhoz a tervekhez, amelyeket azóta szövögetett, hogy viszontlátta Kallie-t. Nem az a fajta ember volt, aki örömét leli a bosszúban. Számára ez mindig csak eszközt jelentett arra, hogy kihasználja az ellenfelei gyengeségét. A sikereit is részben éppen ennek a felfogásának köszönhette, ahogy azt is, hogy újra megerősödött, visszaszerezte a befolyását, és még túl is szárnyalta mindazt, amit az apja elért. Amikor Alekszej Demarkisz segítségért fordult hozzá, Alexandrosz sokáig fontolgatta, mit tegyen. Most már tudta, hogyan kell döntenie. A sors a kezére játszott, ő pedig immár készen áll arra, hogy átértékelje a bosszúról alkotott véleményét. Már csak azért is, mert a terv, amelyet kidolgozott, hihetetlenül csábító volt, és eddig még soha nem tapasztalt vágyat érzett. Elérkezettnek látta az időt, hogy végleg elhallgattassa a múlt suttogó kísérteteit, és mellékesen kellemes órákat szerezzen magának. Kallie Párizs utcáit nézegette a taxiból. Általában beérte a metróval, de ma az utolsó pillanatban feltartották az ügynökségen, és tömegközlekedéssel nem ért volna oda időben a Crillon szállodába. Magában idegesen azt találgatta, milyen lesz újra találkozni Alexandrosszal. A férfi mintha még magasabb lett volna, mint amilyennek az emlékezetében élt, de ugyanolyan karcsú és izmos volt, akár annak idején. A gondolatra furcsa bizsergés ébredt a lány testében, de sietve elhessegette magától az érzéki képeket. A lapokból tudta, hogy Alexandrosz nem nősült meg, miután Pia Kiriapulosz szakított vele. Pia viszont nagyon hamar férjhez ment egy másik férfihoz, amivel bizonyára csak újabb adag sót szórt az Alexandrosz szívén ütött sebbe. Mai eszével Kallie már tudta, hogy annak idején Alexandrosz iránt nem érzett többet kislányos rajongásnál. Abból azonban a férfi semmit sem vett észre, és soha nem is vett volna, ha ő Eleni biztatására nem keresi fel azon az estén. Éretlen kamaszként összetévesztette a vágyat a szerelemmel, de ma már felnőtt nő, aki képes uralkodni magán és az érzésein. Amikor a taxi megállt a szálloda bejárata előtt, Kallie-t előbb forróság öntötte el, aztán kirázta a hideg. Egy portás odalépett a kocsihoz, és kinyitotta előtte az ajtót. A lány még habozott kicsit, mielőtt tűsarkú cipőjében kissé bizonytalanul lépkedve bement a mézszínű márvánnyal kirakott előcsarnokba. Azonnal meglátta Alexandroszt, és a legszívesebben megfutamodott volna, de erőt vett magán. A férfi egy bárszéken ült a pultnál, sötét színű itallal teli poharat forgatott a kezében, 14/67

15 és olyan áthatóan méregette a tartalmát, mintha abban remélne válaszokat találni az őt gyötrő kérdésekre. Kallie megállt mellette. - Alexandrosz - szólította meg halkan, és bosszankodva hallotta, hogy remeg a hangja. A férfi felnézett rá, és sötét szemének pillantásával azonnal foglyul ejtette. Arca azonban akkor is kifejezéstelen maradt, amikor felállt, és lesegítette Kallie kabátját. A lány gondosan vigyázott arra, hogy közben ne érjen egymáshoz a kezük. - Elnézést a késésért! Feltartottak az ügynökségen. Alexandrosz fanyar mosolyra húzta a száját, de a szeme nem mosolygott. - Semmi baj. Iszunk egyet, aztán átmegyünk az étterembe. A férfi elbűvölően kedves volt, de Kallie nem hitt a látszatnak. Bizonytalan léptekkel követte Alexandroszt az egyik asztalhoz. Örült, hogy az egyszerű selyemblúz és az egyenes szabású, fekete szoknya mellett döntött, s nem tett kísérletet arra, hogy az öltözékével bármiféle hatást gyakoroljon a férfira. Amikor a pincér megállt mellettük, a lány csak ásványvizet kért. Alexandrosz magának whiskyt rendelt, s miután megint kettesben maradtak, felvonta a szemöldökét. - Ma nem iszol? Kallie elvörösödött. Jól tudta, hogy a férfi arra az estére célzott, amelyen ő szabályosan kitépte a kezéből az üveg ouzót. Ezek szerint semmit sem felejtett el, gondolta. Válaszképpen csak megrázta a fejét. Természetesen nem fogja Alexandrosz orrára kötni, hogy az óta az éjszaka óta egyetlen csepp alkoholt sem ivott. Alkalma bőven lett volna rá, de már a szagától is rosszullét fogta el. - Nincs sok időm - mondta. - Mi lenne, ha most rögtön elmondanád, mit akarsz? - Mindent a maga idejében, Kallie. Alexandrosz előrehajolt, a lány pedig csak nehezen tudta rávenni magát, hogy hátrább húzódjon. Egyre biztosabb volt abban, hogy olyan játék részese lett, amelynek nem ismeri a szabályait. Pókhálóban vergődő légynek érezte magát, és nem volt ínyére. Az még kevésbé tetszett neki, hogy Alexandrosz úgy nézett rá, mint egy zsákmányra leső pók. - Mesélj! Hogy kerültél Párizsba? - kérdezte a férfi egykedvűen, miután a pincér eléjük rakta az italokat. - Nem Angliában jártál főiskolára? - De igen - bólintott Kallie. - A szüleim halála után azonban elvágyódtam Londonból, és Párizst mindig is szerettem. A főiskola alatt eltöltöttem itt egy évet, és megtanultam franciául. - A lány megvonta a vállát. - Az örökségemből alapítottam egy kis céget, és szerencsém volt, mert nagyon gyorsan sikerült felfuttatnom. Itt angol vállalatokat vezetek be, Angliában pedig franciákat. Alexandrosz azokra az értesülésekre gondolt, amelyeket az elmúlt két napban szerzett be Kallie-ról. Számtalan fényképet látott róla, amelyek fogadásokon készültek, és úgy tűnt, hogy mindenütt ő volt a középpontban. Ma este az öltözékével komoly üzletasszony benyomását igyekezett kelteni, a férfi azonban jól emlékezett csábos alakjára, amelyeket a Ritzben nem rejtett el az estélyi ruha. Bár most nem kért alkoholt, Alexandrosz nem hitte el Kallie-nak, hogy soha nem iszik. Érezte, hogy erőt vesz rajta a harag, de elszántan igyekezett megőrizni a hidegvérét. 15/67

16 - Aligha csak a szerencsének köszönheted a sikereidet - mondta. - Több szakmai lapban is olvastam a cégedről. Azt is megírták, hogy tavaly te lettél az év vállalkozója az újonnan alapított kisvállalatok kategóriájában. A férfi dicséretében túl sok gúny volt ahhoz, hogy Kallie-t valódi büszkeség tölthesse el. - Mint mondtam, jó volt az időzítésem. A Csalagút közelebb hozta egymáshoz Angliát és Franciaországot, és ez sok üzleti vállalkozásnak segített. Én csak egy voltam a sok közül. - Igaz, de nem mindenki ért el akkora sikereket, mint te. Nyilvánvalóan megörökölted a Demarkiszok üzleti érzékét. - Az semmi a Kuroszokéhoz képest - felelte Kallie mosolyogva. Már nem volt annyira feszült, tudta azonban, hogy könnyen veszélyes terepre tévedhet, ha ellankad a figyelme. - Talán igen, talán nem - mondta Alexandrosz. Tekintete a lány érzéki ajkára tapadt. A mosolyára nem volt felkészülve. Egyszeriben semmi másra nem tudott gondolni, csak arra, hogy milyen érzés lenne, ha megcsókolná... Alexandrosz megkönnyebbült, amikor a pincér odalépett hozzá. - Mr. Kurosz, elnézést kérek a zavarásért, de felszabadult az asztaluk. Vagy esetleg parancsolnak még egy italt? - Nem, Pierre, mehetünk - felelte Alexandrosz. Egy ragadozó nagymacska kecsességével felállt, és megvárta, hogy Kallie is kövesse a példáját. Közben ökölbe kellett szorítania a kezét, mert hirtelen erős vágyat érzett arra, hogy megérintse a lányt. Egyelőre uralkodott magán, de hosszú idő óta most először nézett bizakodó várakozással a jövő elé. Alexandrosz a lányra emelte a tekintetét, - ízlett? A kérdés ártalmatlan volt, Kallie mégis gyanakvóan nézett rá. Hátradőlt a székén, és üres tányérjára tette az evőeszközét. - Az étvágyammal sosincs gondom - felelte. - De erre még bizonyára te is emlékszel. A férfi végigjáratta a tekintetét a lány testén, legalábbis azon a részen, amelyet látott az asztal fölött. Kallie-t azonban már ettől is forróság öntötte el. Eszébe jutott Alexandrosz feltevése, miszerint plasztikai műtétet végeztetett magán. - Egy kicsit még mindig bizonytalannak tűnsz - jegyezte meg a férfi. - Annak idején talán pufók voltál, de melyik bakfis nem az? Pufók? Kallie szégyenkezve gondolt vissza arra a régi estére és a saját szenvedélyességére. Teste akkor hevesen vágyott a férfi testére, és egy pillanatig azt képzelte, hogy Alexandrosz ugyanúgy érez iránta. Persze szó sem volt erről, és a férfi nagyon hamar felocsúdott első döbbenetéből. Kallie a legszívesebben lehunyta volna a szemét, hogy ne kelljen Alexandroszra néznie. - Nem gondolod, hogy most már ideje volna elmondanod... - kezdte, de a férfi a szavába vágott. - Nem, még nincs itt az ideje - jelentette ki. 16/67

17 Nyers hangjától Kallie összerezzent, ami nem kerülte el Alexandrosz figyelmét. Feszült vonásai elárulták, hogy erősen uralkodnia kell magán. - Miért meséltél annak a szennylapnak a bizalmas beszélgetéseinkről? A fotó nem volt elég? - kérdezte a férfi. Kallie a füle tövéig elvörösödött. Annak idején neki is borzalmas volt ráeszmélnie, hogy csúnyán visszaéltek a bizalmával. De megértené-e Alexandrosz, milyen volt egy kamaszlány számára átélni élete első szerelmi csalódását? Hogy mennyire kellett neki valaki, akivel megoszthatta a bánatát, és akiről azt hitte, megőrzi a titkát? Természetesen nem értené meg. A régi Alexandrosz talán igen, de ez a mostani egészen biztosan nem képes rá. Kallie most már örült, hogy sohasem árulta el Elenit, és megtartotta magának az igazságot. Talán ez is segítségére lesz abban, hogy megtudja, mit akar tőle Alexandrosz. Mert az egészen biztos, hogy akar tőle valamit. Azokat a beszélgetéseket, amelyekre a férfi most célzott, mintha egy korábbi életében folytatta volna. Az volt az ártatlanság kora. Akkoriban Alexandrosz Kurosz még nem vette át apjától a céget. Még arról álmodozott, hogy a legszívesebben művészettörténetet tanulna. Azóta egészen más ember lett belőle, és ebben az emberben ő már nem bízhat meg. - Én nem... Nem úgy volt, ahogy gondolod - válaszolta végül erőtlenül. A férfi előrehajolt. - Valóban nem? És hogyan volt? - kérdezte. Kallie megkönnyebbült. Egy dühös és gyűlölködő Alexandrosszal szemben meg tudja védeni magát. - Soha nem akartam fájdalmat okozni neked, de felőlem azt hiszel, amit akarsz. Bármit mondok, úgysem tudom megváltoztatni a véleményedet. - Nem okoztál fájdalmat nekem - válaszolta a férfi maró gúnnyal. -A felelőtlen viselkedéseddel viszont komoly kárt okoztál. Alekszej bácsikád... Alexandrosz nem fejezte be a mondatát. A lány nem volt felkészülve erre a váratlan témaváltásra, és fejében azonnal megszólaltak a vészcsengő. - Mi van a nagybátyámmal? - Alexandrosz egykedvűen megvonta a vállát. - Úgy hallottam, nehézségei vannak. Kallie-nak lelkifurdalása támadt. A parti óta még nem volt alkalma arra, hogy beszéljen a bácsikájával. Csak annyit tudott, hogy végső kétségbeesésében Alexandroszhoz fordult. - Miféle nehézségei? - kérdezte. Ebben a pillanatban gyűlölte Alexandroszt. A férfi szemlátomást a vacsora minden egyes pillanatát élvezte, főleg azt, hogy kínozhatja őt. - Olyanok, amelyek néhány millió eurós tőkeinjekcióval könnyedén legyőzhetők. Kallie titkolni igyekezett a rémületét. Nyilvánvalóvá vált számára, hogy Alexandroszt bosszúvágy hajtja. - Ugye, már nem a tiéd a szüleid részvénycsomagja a családi vállalkozásból? - kérdezte a férfi váratlanul. A lány nem tudta, honnan valók Alexandrosz értesülései. Óvatosan megrázta a fejét. - Azt sem voltál képes kivárni, hogy a szüleidet elföldeljék, máris pénzzé tetted a részvényeiket? 17/67

18 Kallie-nak a lélegzete is elakadt a férfi kegyetlen szavai hallatán. A vádaskodás ráadásul igazságtalan volt. A részvényeket Alekszejnek adta, aki aztán pénzzé tette a csomagot. Az árából ő csak egy kis részre tartott igényt, abból alapította meg a cégét. A többiről lemondott, mert a nagybátyjának nagyobb szüksége volt rá. A lány előrehajolt, és haragjában nem vette észre, hogy Alexandrosz így beláthat a blúzába. - Semmi közöd ahhoz, hogy mit tettem vagy mit nem tettem a részvényeimmel! A férfi közönyösen megvonta a vállát, mintha nem igazán érdekelné, mi történt az értékpapírokkal. Kallie a legszívesebben egy pofonnal törölte volna le a képéről az önelégült vigyort. A lényeg, hogy a nagybátyád hozzám fordult segítségért - folytatta Alexandrosz. - Vagyis hitelért, hogy egészen pontos legyek. Kallie elfehéredett. Jaj, Alekszej, mit műveltél! - gondolta kétségbeesetten. - Mit akarsz tőlem? Ennek nyilván semmi köze ahhoz, ami sok-sok éve történt. - Miért ne lenne? Azt hiszed talán, hogy semmiség volt, amit akkor velem tettél? Hogy az idő mindent begyógyít? Megpróbáltál elcsábítani, és miután nem jártál sikerrel, bosszút álltál rajtam. Csakis miattad hiúsult meg az esküvőm. - Alexandrosz... - A lány hangja riadtan csengett. - Biztosan mindent megmagyaráztál Piának. El kellett hinnie neked, hogy közöttünk semmi sem történt. Ha igazán szeretett téged, akkor... - Hihetetlen vagy, Kallie! Még hogy szeretett! Közöttünk szó sem volt szerelemről. A házasságunk Piával egyszerű üzleti megállapodás lett volna, hogy egyesítsük a családjaink vagyonát. Az egészből persze semmi sem lett, mert az oktalan fecsegésednek köszönhetően Pia családja arra a meggyőződésre jutott, hogy nem vagyok alkalmas a közös cég irányítására. Kallie döbbenten hallgatott. Mindig is azt hitte, hogy Alexandrosz szerelmes volt Piába, és csak ezért volt lelkifurdalása a történtek miatt. Akkor is, ha ahhoz a szerencsétlen fotóhoz és a cikkhez valójában semmi köze nem volt. Már épp szóra nyitotta a száját, hogy megvédje magát, ám ekkor eszébe jutott Eleni. Ráébredt, hogy semmit sem mondhat. Tehetetlen dühében az asztalra dobta a szalvétáját, és fel akart állni, de Alexandrosz megfogta a kezét. A selymes bőr érintése, a verőér lüktetése az ujjai alatt megmozdított valamit a férfi lelkében, és egy pillanatra köd borult az agyára. Tudta azonban, hogy most nem veszítheti el az önuralmát, és nem szabad elfelejtenie, miért is van itt. - Még nem fejeztük be, Kallie. Valójában még el sem kezdtem. - A lány elrántotta a kezét. - Most már nem is kezdheted el, mert én most elmegyek - jelentette ki. Alexandrosz halk és fenyegető hangon válaszolt: - Nem mész sehová. Ha felállsz, a vállamra doblak, és kiviszlek ebből az étteremből. Vagy itt beszélgetünk, vagy a lesifotósok legnagyobb örömére botrányt csapok, aztán pedig a lakásomon folytatjuk ezt a beszélgetést. Kallie lassan visszaereszkedett a székére. Biztos volt abban, hogy Alexandrosz beváltaná a fenyegetését. A férfi olyan könnyed hangon folytatta, mintha csak az időjárásról beszélgettek volna. 18/67

19 - Amint már említettem, a nagybátyádnak sürgősen hitelre van szüksége, hogy ne menjen csődbe a Demarkisz Hajózási Vállalat. Elvileg nekem is érdekemben áll, hogy üzleteljek vele, de a dolgok most érdekes fordulatot vettek, ha érted, mire gondolok. Számomra nem jelentene gondot, hogy segítsek Alekszejen, neki viszont én vagyok az utolsó reménye. - Nem értem, hogy előlem miért hallgatta ezt el - mormolta Kallie. Egyszeriben egészen elveszettnek tűnt. Alexandrosz szinte már megsajnálta, de végül megacélozta a lelkét. - Ki tudja? - válaszolta. - A nagybátyád talán azért nem beszélt neked az üzleti gondjairól, mert sietve eladtad a részvényeidet, hátat fordítottál Angliának, és Párizsba költöztél. Alekszej úgy gondolhatta, hogy téged nem érdekelnek a gondjai. A lány tekintete elfelhősödött, és gondolkodás nélkül válaszolt: - Ez nem igaz. Egyszerűen csak mindenből elegem lett. A szüleim temetése után a családom kizárólag üzleti ügyekről beszélt. Arról viszont soha, hogy apám valószínűleg eldobta magától az életét, és anyámat is magával rántotta a halálba - tette hozzá. Szaporán pislogott, hogy ne buggyanjanak ki a könnyei. Magában közben azért imádkozott, hogy Alexandrosz ne vegye észre zaklatott lelkiállapotát. Csak akkor emelte fel a fejét, amikor már úgy-ahogy visszanyerte az önuralmát. A férfi Kallie arcát fürkészte, és érezte, hogy elbizonytalanodik. Semmi sem úgy alakult, ahogyan tervezte. Szerette volna kinyújtani a kezét, hogy megsimogassa a lány arcát. A legszívesebben véget vetett volna ennek a beszélgetésnek, hogy hazavigye Kallie-t, és ágyba bújjon vele. Már megint szem elől tévesztette a célját. Megrémítette, hogy a lánynak ekkora hatalma van fölötte. Kallie-ban fellobbant a harag. Ez az egész helyzet teljességgel méltatlan. Az egyetlen bűne az, hogy sok-sok éve megnyitotta a szívét Alexandrosz előtt. A férfi pedig lábbal tiporta az érzéseit. - A múlton nem változtathatok - szögezte le Kallie. - Még te sem, bármilyen gazdag is vagy. Annak idején talán nekem is volt némi szerepem abban, hogy... elindult a lavina. Próbáltam megmagyarázni a történteket a szüleimnek, de ők nem hallgattak rám. A férfi gúnyosan ingatta a fejét. - Kissé megkésve bizonygatod, hogy a védelmemre keltél, miután elkészítetted azt az átkozott képet, és eljuttattad az t a sajtónak. - Kallie tiltakozni akart, de Alexandrosz dühös tekintete elhallgattatta. - Van megoldás arra, hogy segítsek Alekszejen, mi ketten pedig végleg magunk mögött hagyjuk a múltat. - És mit kérsz cserébe? - Téged, Kallie - felelte a férfi, és nem hagyott időt a lánynak arra, hogy felfoghassa a szavai értelmét. - Emlékszel Dimitri bácsikámra? - kérdezte. A lány bólintott. Nem értette, hogy jön ez most ide. - Egy hónapja meghalt. - Nem tudtam, hogy beteg volt. Sajnálom - felelte Kallie gyámoltalanul. Alexandrosz közönyösen vállat vont. Nem akarta elárulni a lánynak, hogy apjaként szerette Dimitrit. Régen ezt is megosztotta volna Kallie-val, mint annyi minden mást, de azok az idők elmúltak. - Dimitri bácsi halála váratlan volt - mondta. - Ez az egyik oka annak, hogy ma találkozni akartam veled. 19/67

20 A másik pedig az emésztő vágy, amit te ébresztettél fel bennem, tette hozzá Alexandrosz magában kelletlenül. A pincér leszedte az asztalukat, és megkérdezte, parancsolnak-e még valamit. Kallie csak kávét kért, a férfi pedig egy újabb italt. Miután kihozták a rendelésüket, a lányra emelte a tekintetét. Eltökélte, hogy nem fogja megkönnyíteni a dolgát. - Mi tagadás, felkavart, hogy újból találkoztam veled - mondta -, de az időzítés nem is lehetne tökéletesebb. - Minek az időzítése? - kérdezte Kallie gyanakodva. A férfi elszántan a lány szemébe nézett, és nem engedte, hogy tekintete a blúza kivágására tévedjen. Nem szabad megfeledkezned a célodról! Itt most üzletről van szó és bosszúról. Kallie bájaira később is lesz még időd. - Meg kell nősülnöm. És te sokkal tartozol nekem. 4. FEJEZET A lány megütközve nézett Alexandroszra. - Tessék? - Ideje, hogy jóvá tedd, amit hét éve elkövettél ellenem. Fogadok, álmodban sem hitted, hogy valaha is fizetned kell a tetteidért. Bevallom, én sem vágytam arra, hogy újra találkozzam veled. Mivel azonban... Hogy is mondjam csak? Éppen szorult helyzetben vagyok, ezért szerencsés véletlennek kell neveznem, hogy összefutottam veled. Ez csakis rémálom lehet, gondolta Kallie, és üres tekintettel meredt maga elé. Végül Alexandrosz hangjára riadt fel. - Tessék, idd ezt meg! - mondta a férfi, és elébe tartotta az italát. Kallie hevesen megrázta a fejét, és eltolta Alexandrosz kezét. - Miért szeretnél feleségül venni? - kérdezte. - Miért éppen engem? - A férfi letette a poharát, és komoran elmosolyodott. - Egy szóval sem mondtam, hogy erre vágyom. Csakhogy Dimitri bácsikám rám hagyta a tulajdonrészét a Kurosz Hajózási Vállalatból. Már csak ennyi hiányzik ahhoz, hogy az ellenőrzésem alá kerüljön az egész cég. A lány kifejezéstelen arccal nézett Alexandroszra. Még mindig nem tért magához az első döbbenetből. - Ez egyébként várható volt - tette hozzá a férfi. - Dimitri soha nem csinált titkot abból, hogy én leszek az örököse. Viszont sajátságos humora volt az öregnek, és tudta, mit gondolok a házasság intézményéről. Nem született még olyan nő, akit én elvennék. Alexandrosz szavai tőrdöfésként érték Kallie-t. Az ő hibája lenne, hogy a férfi így gondolkodik? - Dimitri ezért záradékot csatolt a végrendeletéhez - folytatta Alexandrosz. - Kikötötte, hogy a halála után hat hónapon belül meg kell nősülnöm, különben elesem az örökségtől. 20/67