részletes program:

Átírás

1 Kulcskérdések a társadalomkutatásban IV. Erő és erőtlenség április 3-4. részletes program: Absztraktok (program szerinti sorrend): Csányi Gergely (szociológia MA): A Kék Pont esete az önkormányzattal és a fantom civil szervezettel - A jóléti állam válsága, a büntető populizmus és a harmadik erő Az előadás egy esettanulmányon alapul, mely azt a szociológiai nézőpontból érdekes pillanatot próbálja megragadni, amikor egy civil szervezet tüntetést szervez egy másik civil szervezet tevékenysége ellen január 18-ára az Orczy Egyesület tüntetést szervezett a Kék Pont Alapítvány józsefvárosi irodája elé, melyben felszólították a civil szervezetet, hogy hagyjon fel józsefvárosi tevékenységével, a tűcsereprogrammal. Az előadásban megkísérlem bemutatni, hogy egy, a jóléti állam válságán alapuló, a szociálpolitika büntető fordulatának nevezhető vándorpolitika retorikája figyelhető meg a Józsefvárosi Önkormányzat részéről, melynek célja feltehetően populista, illetve azt, hogy az Orczy Egyesület tevékenysége (a tüntetés szervezése) ebbe a retorikába illeszkedik bele. Az előadás két szempontból is illeszkedik a konferencia témájába. Egyrészről kapcsolódik ahhoz, hogy a jóléti állam válsága során mi történik az állam és a piac mellett kialakuló harmadik erővel a civil szektorral. Másrészről ahhoz, hogy a szociálpolitika büntető fordulata után mi történik azokkal, akik marginalizálódtak, akik erőtlenek. Prazsák Gergő (Interdiszciplináris Doktori Program): A marginalitás hatalma A peremhelyzet, a peremhelyzetbe kerülés a közvetlen marginalizáló környezet (kiscsoport) és a többségi társadalom, kultúra kirekesztő mechanizmusainak függvényében alakul. A közvetlen környezet és a többségi társadalom a megbélyegzés, a kirekesztés eszköztárával nem csak a szégyen, de a jog eszközeivel is hatalmát igazolja. A környezet, a kultúra elnyomására adott válaszok között a konform, az újító, a rituális, a visszahúzódó megküzdési stratégiák egyaránt megtalálhatók. Az előadás során 2010 és 2013 között, peremhelyzetben lévő csoportok tagjai körében végzett empirikus értékkutatások eredményeinek elemzésével a marginális helyzetben lévők (kábítószer- és alkohol-használók, hajléktalanok, prostituáltak, ill. prostitúcióra kényszerítettek, bántalmazottak), azaz összességében a marginalitás reakcióit tekintjük át. A közel 700 kérdőív és mélyinterjú eredményei azt mutatják, hogy a marginalitás válasza gyakran az autonóm életvezetéshez, a szabadsághoz, kapcsolódik, mely természetszerűen összefügg a hatalommal. A marginalitás hatalmával.

2 Kondor Zsuzsa (Szociálpolitika Doktori Program): Intézményi ellátástól az önálló életvitelig a hatalmi viszonyok tükrében Kulcsszavak: fogyatékosság, intézmény, közösségi alapú ellátás, hatalom A nagy létszámú bentlakásos intézmények definíciójának egyik legfontosabb eleme, hogy az intézményi ellátás során az egyénnek nincsen elegendő kontrollja, azaz hatalma az élete és az őt érintő kérdések felett. A fogyatékossággal élő személyek bentlakásos intézmények kiváltása ezzel szemben a Fogyatékosügyi ENSZ Egyezmény 19. Cikkének szellemében elismeri az érintettek jogát a közösségben való élethez és a másokkal egyenlő szabad döntéshez. A végső cél tehát, hogy az érintettek megtalálják a visszavezető utakat a társadalomi integráció és az önálló életvitel felé. Ezen az úton pedig kiemelt szerepet kap az intézményi férőhely kiváltás, valamint a megfelelő közösségi alapú ellátás, ami többek között segít az informális kapcsolati háló megerősítésében valamint az érintettek és a különböző társadalmi szerepek egymásra találásában. Csató Zsuzsa (Szociálpolitika Doktori Program): Teher alatt nő Fogyatékossággal együtt élő emberekről Objektív szociológiai kutatások és mindennapi tapasztalatok egyaránt arról számolnak be, hogy fogyatékossággal élni és vagy ilyen emberrel együtt élni milyen nehéz, hogy ez a társadalom alacsony tekintélyű, ha többnyire nem is megvetett, de sajnált-tisztelt, másod-, harmadrendű tagjává tesz. Azaz, társadalmi szempontból erőtlen emberré, aki élete minden napján segítségre szorul. Ezt halljuk egyre gyakrabban, az értük megszólalók és az érintettek hangos panaszai is erről szólnak. De valóban így van? Tény, hogy ez az életvitel átalakítja az életet, megváltoztatja mindennapi szokásainkat, lehetőségeinket. De valóban gyengébbé tesz? Ez az előadás a hallgatag, csendes többségért születik. A körülöttük, bennük lévő életerőről, az életöröm különleges, irigylendő képességéről szól. Lányi Gusztáv (Szociálpszichológia Tanszék): A hatalom jelei. Az erő(tlenség) szimbólumai a Balaton-régióban Az előadásban a Balaton-régió mikro- és mezotereiben igyekszem tetten érni a hatalom jeleit, azon szimbólumokat, amelyek az erő/erőtlenség sajátos keveredéseivel (is) jellemezhetőek. A hatalom téri szimbolizációinak jórészt csak a vertikális dimenzióját veszem figyelembe. Gondolatmenetem vázlata: 1. Az eredeti szakrális hatalom és emlékei: Tihanyi Bencés Apátság (alapítólevél: 1055). 2. A szekularizáló (etatista és modernizáló) politikai hatalom: Magyar Biológiai Kutatóintézet, Tihany. Klebelsberg Kunó beszéde az alapkő letételekor, A szakrális/szekuláris marketinges keveredése: a Tihanyi Apátság mint brand a szakrális giccsé válik. 4. A szakrális és szekuláris hatalom térszimbolikája a siófoki Fő téren a posztmodern fenntartható/fenntarthatatlan fejlődés jelei.

3 5. A hatalom akarása/átadása egyensúlya/egyensúlytalanságainak tájszimbólumai: (a) a hatalom még fékezett akarása (badacsonyi bazaltbányák), (b) a hatalom fékezhetetlen akarása (Köröshegyi Völgyhíd). 6. Az anorganikus versus organikus hatalom jelei: (a) a balatoni Big Data : az anorganikus (végtelen?) hatalom, (b) az organikus/archetípusos örök (?) minta hatalmi jele: a balatonakarattyai Rákóczi-fa a hatalom akarása/átadása pszichoarcheológiai egyensúlya. Az elemzés során azt fogom firtatni, hogy a hatalom jelei az erő/erőtlenség milyen arányú keveredéseit mutatják, illetve hogy van-e, lehetséges-e valamiféle optimális egyensúly? Hegedűs Patrícia (Humánökológia MA): Reprodukciós Turizmus A női test kizsákmányolása: Indiai béranyaság etika és gazdasági kérdései Kulcsszavak: reprodukciós turizmus, béranyaság, India, egyenlőtlenség, nők helyzete Indiában egy évtizedes gyakorlattá válta a nők béranyaságának gazdasági folyamata. Külföldi párok vagy egyének mesterséges megtermékenyítés útján indiai béranyákat fogadnak fel magzatuk kihordására és mindezt nemzetközi ügynökségen keresztül teszik. Ma már több globális üzlet épül erre a kereskedelmi lehetőségre. Gyakorlatilag a folyamat teljesen megegyezik bármely más gyártási folyamat kiszervezésével outsourcing tendenciájával. Miért éppen India? Ebben az országban a béranyaság költségei egynegyedét teszik ki az Amerikában és Európában megfizetett költségeknek. Ezért vált ez nagyon gyorsan egy virágzó üzletággá és potenciális piaccá. Nem ritka az olyan eset sem ahol a megtermékenyítést anonim petesejt és sperma donor segítségével végzik Amerikában és a megtermékenyített lefagyasztott zigótát légipostával szállítják Indiába, abban a reményben, hogy ott egy indiai béranya méhébe beültetve és kihordva egy egészséges újszülöttet kapnak végtermékként. Indiai béranyák jogi helyzete siralmas képet fest. Jogaik szabályozatlanok és hiányosak. Az általuk világra hozott gyermek születési anyakönyvi kivonatán annak a személynek a neve szerepel anyaként, aki a megrendelő volt. Mindez sok esetben akkor is igaz, ha nincs is biológiai kapcsolata a megrendelőnek a gyermekhez, hiszen sperma és petesejt donor útján megtermékenyített zigótát használnak. Béranyának szintén nincs beleszólása abba, hogy szolgálai idejük alatt milyen vizsgálatokat végeznek rajta, milyen beavatkozásokra kerülhet sor egy egészségügyi krízis esetén. Nagyon gyakori, hogy a megrendelő érdekében az újszülöttet császármetszéssel hozzák világra. Ilyenkor teljesen háttérbe kerül a béranya szerepe, személye, a prioritást itt az áru élvezi. Ezek mellett, még az is kiderült, hogy szabad mozgásuk is korlátozva van és a kórházhoz kötött a gyermek születéséig. Nemzetközi béranyaság kapcsán számtalan etikai kérdés merül fel. Hogyan fogja ez a reprodukciós turizmus befolyásolni az életünket, kiváltképp a nők életét? Ebben az újfajta helyzetben felmerül a kérdés, hogy ezután hogyan definiáljuk az anyaság fogalmát? Milyen mértékben kell aggódnunk a női test kizsákmányolásától és a női test áruvá bocsájtásától, degradálásától? A pénz, a hatalom és az orvostudomány fejlődése hogyan hat a női reproduktív rendszerére? Milyen hatással lesz globális szinten ez a folyamat a szegények gazdagok és nemzetek közötti kapcsolatra?

4 Papp Richárd (Kulturális Antropológia Tanszék): Az erő mítosza, a mítoszok ereje A kulturális antropológia megközelítése szerint mítoszoknak nevezzük azokat a narratívákat, amelyek alapvető kérdéseinkre adják meg kultúráink válaszait. A mítoszokban megfogalmazódó kulturális tudás, az ezekre épülő common sense evidenciái ezért elválaszthatatlanok egy kultúra ethoszától, kulturális-társadalmi gyakorlatától. Előadásomban néhány afrikai mítosz és rítus, vallási-ideológiai rendszer valamint a modernitás aktuális, az erővel és hatalommal összekapcsolódó jelenségeinek elemzésével teszem fel a következő kérdéseket: Milyen válaszaink lehetnek arra a tapasztalatra, hogy társadalmaink egyenlőtlenségekre épülnek? Hogyan értelmezzük felismeréseinket, amikor megtapasztaljuk, hogy vannak nálunk erősebbek és gyengébbek? Kiket nevezünk, fogadunk el hatalmasoknak vagy alávetetteknek? Kik tartják fenn az erő mítoszait? Fenntartható-e egyáltalán az erő mítosza egy társadalomban vagy inkább csupán élni lehet vele, hiszen a mítoszok révén az erő és hatalom eszméi bele vannak kódolva a kulturális tudásba? Ugyanakkor, lehetnek-e az erőtlenség mítoszai és az ezekhez kapcsolódó rítusok (mint például a politikai vezetőket megalázó beavatások Afrikában vagy a politikai viccmesélések aktusai) a társadalmi-politikai feszültségek feloldásai vagy az erőtlenség mítoszait is egyfajta társadalmi ellenerőként értelmezhetjük? Előadásomban többek között ezekre a kérdésekre keresem a válaszlehetőségeket. Bíró Judit (Kisebbségszociológia Tanszék): Hatalom és gyengeség Erő és erőtlenség. Hatalom és alávetettség. Végesség és végtelenség. Oszthatóság és oszthatatlanság. Szükségszerűség és szabadság. Az európai filozófia Platón és Arisztotelész óta alkalmazza az antinómia fogalmát két, okszerűen egyaránt bizonyítható, logikailag egyforma meggyőző erővel igazolható, de egymást kölcsönösen mégis csak kizáró tétel ellentmondásosságára. A sajátosan emberi megismerőképesség csapdájában vergődő racionalizmus aztán az ellentételességet mindörökre a világ alapjává tette. Ekkortól hegyeződik ki a figyelem az európai emberben legyen az a dolgokat taxatív rendbe szervező tudós ember vagy a különöstől, a különbözőtől megrémülő, viszolygó közember a normától, a sztenderdtől, az objektívtől való eltérésre. Ellentétpár-e a hatalom és gyengeség? Egymás ellentételezései-e csupán vagy pedig így, együtt hozzásegítenek az emberről szóló tudás tágításához? Kőhegyi Gergely (Közgazdaságtudományi Tanszék): Ki mit él, annyit ér. Értékelméletek pszichológiai megalapozás a század fordulóján a német nyelvű szakirodalomban A 19. század utolsó harmadában a munkaértékelméletet felváltó új típusú értékelmélet vált uralkodóvá a közgazdaságtanban. Az elmélettörténeti szakirodalomban ezt a váltást többnyire angol, francia és osztrák szerzőkhöz kötik és gyakran bélyegzik ezt utilitarista, illetve matematikai

5 fordulatnak, mivel ezt az eseményt követően valóban megfogalmazódott a közgazdaságtanban a matematikai tudománnyá válás igénye. Kétségtelenül hozhatók fel érvek amellett, hogy a történet bizonyos szereplőit utilitaristának tekintsük, azonban már egy kicsit részletesebb tudománytörténeti elemzésből is látszik, hogy a kép messze nem ennyire homogén. Különösen igaz ez a témával kapcsolatos német nyelvű irodalomra, ahol egyrészt a matematika használata csak elszórtan jelenik meg, másrészt nagyon különböző módon közelítik, meg az érték problémáját német, illetve az osztrák területeken. Pedig köztük a kommunikáció sokkal inkább jelen volt, mint az angol-francia, francia-osztrák, vagy különösen angol-osztrák viszonylatban. Az előadásban ezt az inhomogén közeget tekintjük át, különös tekintettel a Gossen és a német kísérleti pszichológia, valamint az osztrák neoklasszikus közgazdasági iskola és a Brentano-kör kapcsolódási pontjaira. Az elemzés elsősorban tudásszociológiai jellegű és azt kívánja alátámasztani, hogy neoklasszikus közgazdaságtan, abban a korban meglehetősen szerteágazó irányzatai között a közös pontot elsősorban a természettudományokhoz való hasonulásra való törekvés teremtette meg és német nyelvterületen ez lényegében az empirikus pszichológiához való csatlakozást jelentette szemben az angol és francia nyelvterületeken domináns fizikához való csatlakozási igénnyel. Marton Péter (Európai Tanulmányok Tanszék): Az ázsiai fordulat az amerikai külpolitikában és a tehermegosztási kérdések várható átalakulása a NATO-ban Az amerikai külpolitika elemeként az elmúlt években megjelent, az ázsiai fordulatról (pivot to Asia) szóló diskurzus érdekes stratégiai kilátásokat vet fel, melyek vizsgálata a NATO-n belüli tehermegosztási kérdések várható átalakulásának vizsgálata szempontjából is jelentős, függetlenül attól, mennyi valósult meg ezidáig ebből a fordulatból, a középtávra előre tekintve. A konferenciaanyag erre való tekintettel bemutatja a nemzetközi tehermegosztás létező elméletét, illetve a kérdés empirikus elemzéséből eddig felhalmozott ismereteket, és ezek fényében fogalmazza meg következtetéseit. A Survey Statisztika Diákverseny legjobbjainak előadásai "Változások, új irányok, vesztesek és nyertesek: a 2008-ban kirobbant válság gazdasági/társadalmi/politikai hatásainak statisztikai elemzése. A Survey Statisztika Diákverseny legjobbjainak előadása." Félix Anikó (MTA- ELTE Peripato Kutatócsoport, Szociológia Doktori Program): Kié lesz az ifjúság? Erő és erőtlenség vizsgálata a felsőoktatási mezőben Magyarországon a Hallgatói Hálózat és a Magyar Tavasz Jobbikhoz kötődő ifjúsági szervezet összevetésén keresztül A rendszerváltás óta a szociológia egyik kiemelt témája volt a hazai civil mozgalmak, alulról szerveződő kezdeményezések erőtlenségének okainak kutatása. Ez alól az ifjúsági szervezetek sem jelentettek kivételt, a fiatalok tömeges mobilizációjának képessége egészen az utóbbi évekig nem

6 volt megfigyelhető Magyarországon. Ebben minden kétséget kizárólag változást hozott két új politikai erő, az LMP és a Jobbik megjelenése, amely pártok számarányukhoz képest sokáig erősen felülreprezentáltak voltak a fiatalság körében. A másik fordulópontot az ifjúsági mobilizáció közelmúltbeli történetében a 2011 telén a felsőoktatási rendeletek ellen tiltakozásul szerveződött diákmozgalmak története jelentette, amelyen belül kiemelendő a legnagyobb tömegeket megmozgató Hallgatói Hálózat színrelépése. A felsőoktatási erőtér, amelyben az egyes szereplők, a HaHa, a HÖOK és a kormány felsorakoztak egymás után, egy mezőként képzelhető el, amelyben az egyes szereplők egymásra reagálva alakítják ki saját pozíciójukat. Ez lehetőséget adott a fiatalok körében erős népszerűségnek örvendő Jobbik számára is, hogy bekapcsolódjon ebbe a mezőbe, amely egyfajta HaHa ellenszervezetként létrehozta 2013 elején a Magyar Tavasz Mozgalmat. Előadásunkban a Hallgatói Hálózatot és a Jobbikhoz kapcsolódó Magyar Tavasz Mozgalmat szeretnénk összehasonlítani egymással, olyan kérdésekre választ adva, mint hogy a két szervezet hogyan és kivel szemben definiálja magát, milyen szereplőkre reagálva kapcsolódik be a felsőoktatási mezőbe, milyen eszközökkel és retorikával kíván mobilizálni és végül mindezekkel hogyan tudják - ha tudják? -, ténylegesen megszólítani az ifjúságot. Az előadó az MTA- ELTE Peripato Kutatócsoport tagja, az előadás anyaga a kutatócsoport közös munkáján alapul. Fellner Zita (Survey Statisztika MSc) - Menich Nóra (Társadalmi Tanulmányok BA): Szerintünk a TáTK - Miben erős a kar a hallgatói szerint? Kik és miért jelentkeznek a Társadalomtudományi Karra? Mennyire ismerik a hallgatók a felsőoktatási törvényt? Milyen oktatáspolitikai attitűdökkel rendelkeznek a TáTK-sok? Beavató rítus a gólyatábor? Befolyásolja a kari oktatás a hallgatók szociális érzékenységét? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ az ELTE Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégium 2013-as kutatásában. Az adatfelvétel a Társadalomtudományi Kar alapképzéses hallgatói körében online kérdőíves módszerrel történt. Előadásunkban az elemzés eredményeit kívánjuk bemutatni. Hajdu Gábor (MTA-ELTE Peripato Kutatócsoport) - Hajdu Tamás (MTA KRTK Közgazdaságtudományi Intézet): Amikor a gyengébbik nem többet keres: A partnerek közötti jövedelemeloszlás és a szubjektív jóllét kapcsolata Európai összehasonlításban Magyarországon viszonylag erősek a tradicionális értékek és a hagyományos nemi szerepek elfogadása. Egy 2000-es évek közepén készült adatfelvétel szerint a magyar válaszadók különösen konzervatívak a nemi szerepek megítélése tekintetében: a többség szerint a férjnek kell biztosítania a család megélhetését, a feleségnek pedig az otthoni feladatokat kell ellátnia. A szerepek tehát egyértelműek: a férfi a kenyérkereső, a nő pedig a gyengébbik nem elnevezéshez méltóan pusztán a hátteret teremti meg ehhez. Előadásunkban magyar, országosan reprezentatív mintán azt vizsgáljuk, hogy hogyan hat az egyének szubjektív jóllétére, ha a tradicionális nemi szerepfelosztás a valóságban nem érvényesül: fő kutatási kérdésünk, hogy milyen kapcsolatban áll a partnerek közti jövedelem-eloszlás és az élettel való

7 elégedettség. Bemutatjuk, hogy a nő (házas- vagy élettársához viszonyított) jövedelmi arányának növekedése mind a férfiak, mind a nők között az elégedettség csökkenésével jár együtt, és ezt elsősorban a nemi szerepekkel kapcsolatos elvárások okozzák. Minél magasabb a nő jövedelmi aránya, annál inkább sérül a férfi elvárt családfenntartói szerepe. A nő jövedelmi aránya és az elégedettség közti negatív kapcsolat különösen az alacsony iskolai végzettségűek és az egyes véleménykérdésekben konzervatív értékrendnek megfelelő válaszokat adók között erős. Nagy Gábor (Szociológia Doktori Program): A konzumerizmus vesztesei fogyasztói depriváció a mindennapokban A társadalmi egyenlőtlenségek, valamint azok újratermelődésének vizsgálata az egyik legkedveltebb társadalomkutatási téma és egyben az egyik legfontosabb szociálpolitikai terület is napjainkban. A társadalom struktúrájának változásai újabbnál újabb társadalmi jelenségeket hoznak magukkal, ami következtében újabbnál újabb társadalmi hátrányok keletkeznek kutatói szempontból új területet nyitva a vizsgálódás lehetőségének. Az előadásomban a társadalmi egyenlőtlenségek új dimenzióival foglalkozom egy újszerű aspektust bevezetve. Arra keresem a választ, hogy az információs technológiák társadalmi felértékelődése, ha úgy tetszik, az információs társadalom megjelenése az egyenlőtlenségeket hogyan befolyásolja. Kérdéseim az alábbiakban fogalmazhatóak meg: Mennyiben hat az IKT fogyasztás a (különböző módon értelmezett) társadalmi szerkezetre? Mennyiben más egyenlőtlenségek rajzolódnak ki akkor, ha struktúraképző faktornak tekintjük az IKT fogyasztását, ahhoz képest, mintha ezt nem vennénk figyelembe? A XX. század második felétől a hagyományos iparágak a termékek hozzáadott értékének növekedésével egyre inkább információ és tudás intenzívvé váltak (Z. Karvalics László, 2007). Ezek a trendek hatással voltak és átterjedtek a társadalmi alrendszerekre is, megváltoztatva ezzel a hagyományos társadalmi intézményeket is. A XX. század végének és a XXI. század elejének társadalmának értelmezésére számos paradigma alakult ki, így az információs technológiák mellett a fogyasztás felértékelődését is jelentős társadalomformáló trendnek tekinthetjük. Emiatt az információs társadalom paradigmája mellett a fogyasztói társadalom fogalom- és elméletrendszerét is teoretikus alapnak tekintem és ilyen módon részben önálló, részben pedig magyarázó logikaként kívánom felhasználni, mivel összehasonlítva a két fogalmat közel azonos időszakban jelentek meg és együttesen váltak meghatározóvá. A különbséget a két paradigma között talán úgy ragadhatjuk meg, hogy amíg a fogyasztói társadalom elmélet egy alapvetően leíró fogalomrendszert alkalmaz, addig az információs társadalom gondolta, sokkal inkább fejlesztési szupernarratívaként jelenik meg, mintegy elérendő társadalmi célt kijelölve írnak róla a szakirodalomban. Az mindenesetre látszik, hogy a posztmodern társadalmakban a termelés központi szerepét átvette a fogyasztás, amely az információs és kommunikációs technológiák révén alapjaiban változtatta meg a társadalmi viszonyokat, és mint minden jelentősebb változás a struktúrát illetően nyertes és vesztes társadalmi csoportokat keletkeztetett. A hagyományos szegény kategóriák mellett folyamatosan jelentek és jelennek meg az új szegénység körébe sorolható társadalmi csoportok. Feltételezésem szerint az internet használat, az infokommunikációs eszközök és a weben keresztül történő fogyasztás megjelenésével és elterjedésével a kirekesztés és depriváltság újabb színterei jönnek létre a társadalomban.

8 A fenti gondolatmentből kiindulva az előadásom elsődleges célja, hogy bemutassam az infokommunikációs fogyasztás és használat társadalmi értékké válásával termelődő új társadalmi hátrányokat és megkíséreljek kapcsolódási pontot találni a fogyasztási hátrányok és a társadalmi hátrányok között. Kovács Kriszta (Európai Tanulmányok Tanszék): Nem csak szavak. Az Alaptörvény elesettjei és a sérülékeny társadalmi csoportok A társadalmi szokás és a jog gyakran hátrányos megkülönböztetéssel sújt bizonyos társadalmi csoporthoz tartozó egyéneket tulajdonságuk vagy helyzetük miatt. Az emberi jogi normák jellemzően veszélyeztetett, sérülékeny helyzetben lévőnek tekintik az etnikai, vallási, nemi, szexuális kisebbséghez tartozó személyek csoportjait, és részükre esélykiegyenlítő intézkedések bevezetését írják elő. Az Alaptörvény szakít ezzel a felfogással. Az esélykiegyenlítést a kormányzati szociálpolitika szolgálatába állítja, s a támogató intézkedésekkel nem az igazságtalan társadalmi hátrányt szenvedőket segíti, hanem más szempontokat érvényesít. Finszter Nóra (Nemzetközi Tanulmányok MA): Az Emberi Jogok Európai Bírósága iskolai környezetben megjelenő vallási jelképekkel kapcsolatos gyakorlata Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) az utóbbi években több, érvelésében és döntésében is vitatható ítéletet hozott iskolai környezetben megjelenő vallási jelképek ügyében. Ezen döntések fényében egy olyan gyakorlat rajzolódik ki, miszerint a strasbourgi Bíróság egyrészt hajlamosabb jóváhagyni az egyéni jogok korlátozását, és elfogadni az ilyen korlátozó állami gyakorlatot. Másrészt az ítéletek fényében felmerülhet a kérdés, hogy egyenlően viszonyul-e a Bíróság a különböző vallásokhoz, vagy ahogyan az a döntésekből kirajzolódik - jobban ügyel a dominánsabb vallások védelmére. Az erő és erőtlenség kérdését így ebből a két szempontból vizsgálja az előadás. Sipos Alexandra (Nemzetközi Tanulmányok MA): Az afrikai szexuális kisebbségek és menedékjogi kérdések Az afrikai országokat vizsgálva rendkívül eltérő a szexuális kisebbségek jogi helyzete és a csoport társadalmi megítélése. A kontinens néhány országában üldözik a homoszexualitást, és súlyos szankciókkal, börtön- vagy halálbüntetéssel sújtják azt. Az afrikai LMBTI csoport tagjai, félve az üldöztetéstől és az őket érő atrocitásoktól, Európába menekülnek, és ott nyújtanak be menedékjogi kérelmet. A szexuális kisebbséghez tartozó személyek menedékkérelmeinek Európán belüli elbírálása azonban az Európai Unió Bíróságának e tárgykörben hozott ítélete ellenére sem teljesen egységes.

9 Halász Péter (Nemzetközi Tanulmányok MA): Szexuális orientáción és nemi identitáson alapuló menedékkérelmek Világszerte évente több ezer meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű (LMBT) személy kénytelen elhagyni otthonát pusztán szexuális orientációja vagy nem identitása miatt. Ma 78 olyan országról tudunk, ahol a büntető törvénykönyvek rendelkeznek az azonos neműek közötti beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolatok szankcionálásáról. Sok esetben már a vélt homoszexualitás vagy transznemű identitás elegendő ahhoz, hogy egyes személyek üldöztetésnek legyenek kitéve. Számos LMBT személyt érnek olyan súlyos emberi jogi jogsértések, mint a halálbüntetés, nemi erőszak, kínzás, önkényes fogva tartás vagy éppen a gyülekezési jog korlátozása. Előadásomban a szexuális orientációjuk vagy nem identitásuk miatt származási országaik elhagyására kényszerülő személyek menedékjogi kérelmeit, azok elbírálásának gyakorlatát szeretném bemutatni az Európai Unióban és Magyarország területén. Alapfelvetésem, hogy pusztán a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló üldöztetést vagy attól való megalapozott félelmet önmagában elegendő indoknak kell-e tekinteni a menekültstátusz elbírálásakor. Czeglédi Alexandra (Nemzetközi Tanulmányok MA): Üvegjelenségek Nők hátrányban a munkaerőpiacon A nemek közötti egyenlő bánásmód követelményét nemzetközi egyezségokmányok deklarálják. A magyar Alaptörvény kimondja a nők és férfiak egyenjogúságát. A kötelezettségvállalások és az alapjogi feltételek megteremtése mellett hazánkban még is a nők alkotják a legnagyobb kisebbségi csoportot. Mi ennek az oka? A nők munkaerő-piaci helyzetéről szeretnék átfogó képet adni, hogy miért is van szükség esélyegyenlőségi intézkedésekre a gazdasági szférában. Fontosnak tartom bemutatni azokat a láthatatlan jelenségeket, amelyek hátráltatják, illetve megakadályozzák a nők szakmai előmenetelét. Az üvegplafon és az üvegfal metaforáival szemléletesen bemutatható a munkaerőpiac vertikális és horizontális szegregáció jelensége. A társadalomban meglévő nemi sztereotípiák sokszor észrevétlenül alakítják a munkaadó és munkavállaló viszonyát. A civil kezdeményezések, a jogsegély szolgálatok és az Egyenlő Bánásmód Hatóság létrehozása nagy előrelépést jelent a nemek közötti egyenlőség megteremtésében. Gacs Katalin (Nemzetközi Tanulmányok MA): Harc a legerőtlenebbekkel A hajléktalanság kriminalizációja Magyarországon Előadásomban a közel négy éve folyó hajléktalanokkal szembeni szabályozásokat vizsgálom. Amellett érvelek, hogy az ebben az időben elfogadott rendeleti és törvényi szabályok, amelyeket aztán alkotmányos szinten is rögzítettek, gyakorlatilag egy különösen sérülékeny, erőtlen csoport élethelyzetét teszi büntetendővé, ezáltal sérti azok emberi méltósághoz való jogát anélkül, hogy ennek lenne bármilyen elfogadható indoka. Ennek az Alaptörvényben való rögzítése pedig lehetetlenné teszi a jogorvoslatot, tehát sérti a jogállamiság elvéből következő jogbiztonság követelményét is. Így a hatalom azokat, akiket ő maga is erőtlennek tekint, még kiszolgáltatottabbá tesz a saját önkényének.

10 Tágabb keretbe megpróbálom feltárni ennek okait is, vizsgálva a szegénység kriminalizációjára irányuló globális tendenciákat. Nagy Alíz (Nemzetközi Tanulmányok MA): Határon túli magyarok, magyar újraegyesítés Az új nemzetpolitika következményeként a magyar állampolgárok száma megugrott. Azt vizsgálom, hogy ezáltal változik-e a magyar nemzet koncepciója. Az Alaptörvény közjogilag egyesítette a magyarokat. Végigtekintem az állampolgárrá válás útját, valamint a külhoni magyar érvényesülés lehetőségeit. Mennyiben tekinthetünk új honfitársainkra, mint az összmagyarság támogatóira? Domány András beszélgetése az Európai Polgár Díjjal kitüntetett Raoul Wallenberg Egyesület vezetőivel, Hárs Gáborral, dr. Orosz Ferenccel, dr. Sebes Józseffel, Sipos Andrással Feuer Mária (Szociális Munka Tanszék): Társadalmi és személyes erőterek kölcsönhatásai Az individualizáció fokozatos kiteljesedésével párhuzamosan a valódi énerők és a hiteles közösségi erőterek egyre gyakrabban mutatkozó deficites működésének paradox hatásaival szembesülünk. Ez a folyamat napjaink egyik legégetőbb problémája. Mind a más emberek iránt tanúsított, mind a társadalmi ellátórendszerekkel kapcsolatos bizalom gyengülése csökkenti a személyes biztonságérzetet, amely a közösségi erőterek további erodálódására hat vissza. Mirkó Anna (Szociológia Doktori Program): A múlt ereje és gyengülése: az orosz-magyar hatalmi viszony megjelenési formái a magyarországi orosz kisebbség mindennapjaiban Előadásomban azt vizsgálom, hogy a kibocsátó és a befogadó társadalom eltérő hatalmi pozíciója, történeti tapasztalatanyaga és egymáshoz való viszonya milyen szinten jelenik meg az individuum számára, illetve a kisebbség-többség viszonyában. Válhat-e a kibocsátó társadalom hatalmi pozíciója Erővé a bevándorló külhoni boldogulásának folyamatában, és fordulhat-e ellenkező előjelűre bizonyos közegben? Ezt a Magyarországon élő orosz kisebbség példáján keresztül szemléltetem. A két ország történelme főként az elmúlt századokban szorosan és sokszor drámai módon fonódott össze, és ez elvezetett egy sajátosan ellentmondásos viszonyhoz, minek következtében az itt élő oroszok hétköznapjai és megítélésük is sajátosan kontroverzívvé vált. A múlt jelen van. A kisebbség tagjaival készített interjúk alapján elemzem, hogy miként csapódik le az orosz-magyar erőviszony az itt élők hétköznapjaiban; a lét mely szegmenseiben és miként válik hátránnyá a származás, és milyen kontextusban jelent előnyt.

11 Szabó Miklós (Kulturális Antropológia Tanszék): Adaptációs erő? - A kulturális antropológia módszereinek szükségszerű változásai a 21. században A kulturális antropológia az emberi kultúrák folytonos, természetes változását feltételezi. Gondolatmenete szerint nem létezik ideális, tiszta, eredeti kultúra. Az ember, mint minden állat a jelenben kénytelen élni. Összetett gondolkodása, múltról és jövőről alkotott képzetei lehetővé teszik számára, hogy értelemmel töltse fel, és terveket szőjön, de a pillanat zsarnoksága elől nem menekülhet. Az emberi kultúra az állandó változás szimbóluma. Az állandó adaptációt, alkalmazkodást figyelve, megteheti-e egy társadalomtudományos diszciplína, hogy megragad az időben, és nem követi vizsgálódásának tárgyát? A vadász, aki nem képes alkalmazkodni zsákmányához, csakhamar az éhezéssel szembesül. Milyen lehetőségeket kínál a kulturális antropológia az örökösen változó jelen megragadására? Miként változik, és kéne változnia módszertanának, hogy ne veszítse el kapcsolatát a jelennel? Németh Zoltánné Lőrincz Zsuzsa (Szociálpolitika Doktori Program): Kötelező vagy lehetőség? Az egész napos iskolai nevelés-oktatás helyzete az általános iskolában szeptember 1-től az általános iskolai időkeret megváltozott. Elvileg lehetőség van az egész napos iskola megszervezésére. Kötelezővé vált a óráig tartó iskolai tartózkodás, és kifutó rendszerben megmaradt az iskolaotthon is. Kutatásom során arra kerestem a választ, hogy az iskolák hogyan alkalmazkodnak az új időkeret adta kötelezettségekhez, illetve lehetőségekhez. Az iskola belső világát hogyan tudják hozzáigazítani a törvényi változásokhoz? A megnövekedett iskolában töltött időt mire használják fel? Beszámolóm egy észak-magyarországi közepes méretű város általános iskoláiban tanárokkal, szakértőkkel készített interjúk és az iskolákban gyűjtött adatok alapján készült. A 2011-es új köznevelési törvény bevezette az egész napos iskolai oktatásszervezés lehetőségét. A 2013/14-tanévre érvényes szabályozás azonban nem ezt, hanem csupán a délután 4-ig tartó kötelező nyitva tartást várja el a közoktatás intézményeitől. Mintha a döntéshozó rájött volna, hogy a tartalom kidolgozása nélkül csupán a formát lehet szabályozni. Az iskolaotthonos nevelés-oktatástól és az egész napos iskolai nevelés-oktatástól is különbözik a délután 4-ig tartó kötelező bent tartózkodás. A köznevelési törvény a tanuló kötelességei közé emelte a tizenhat óráig tartó kötelező iskolai bent tartózkodást. Azonban a felmentéssel megadta a lehetőséget a délutáni foglalkozásoktól való távolmaradásra is. A kutatás első szakaszában a város általános iskoláiban adatokat gyűjtöttem és megfigyeltem az iskolák belső világát. A következő félévben interjúkat készítettem az iskolákban az új foglalkozási rend bevezetésének év végi előkészületeiről. A következő félévében ismét felkerestem az iskolákat, hogy a bevezetés tapasztalatait összegyűjtsem. Mindenképpen látni akartam azt, hogy a felkészülés és a megvalósítás mennyiben tér el egymástól.

12 A város általános iskolái eltérő módon reagáltak a változásokra. Egyik tanévről a másikra nem történhetett meg az oktatásszervezés új formáinak bevezetése, a pedagógusok szemléletváltása, a tárgyi feltételek biztosítása, így aztán a kötelező iskolai nyitva tartást sem a pedagógusok, sem a szülők, sem a gyerekek nem lehetőségként élték meg. Az adatgyűjtés és interjúzás eredményeit összegezve a városban háromféle iskolát különböztetek meg. Az első típust a jelenleg is iskolaotthonos iskolát előfutár iskolának neveztem el. A második típusba azokat az iskolákat soroltam, aki az új időkeretet igyekeztek úgy beosztani, hogy azt tartalommal is megtöltsék, ezt a típust alkalmazkodó iskolának neveztem el. A harmadik típus a várakozó iskola, ahol nem tervezik azt, hogy lényeges változást vezessenek be, a délutáni bent tartózkodás alóli felmentést minden szülői kérésre megadják. Az oktatási egyenlőtlenségek csökkentésének nemzetközi tapasztalatok alapján hatékonyan működő eszközei lehetnek a minőségi egész napos iskola szolgáltatásai. A jelenlegi formális, kötelező megvalósulása még kevéssé tükrözi a tartalmi lehetőség felé történő elmozdulást. Lőrincz Dalma (Szociológia Doktori Program): Porszem a gépezetben? - A hivatásos játékrontó esete a nagy tévécsatornával Él egy ember az Egyesült Államokban, Reality Steve, aki karriert épített egy sikeres valóságshow epizódjainak "szpoilerezéséből" és kritizálásából, annak ellenére, hogy az érintett tévécsatorna már többször is beperelte. Az előadás azt elemzi, hogy milyen hatással van a jelentős rajongótáborral rendelkező "kisember" tevékenysége a műsor nézőire és nézettségére, valamint a gyártó stratégiai lépéseire, és választ ad arra a kérdésre is, hogy a bemutatott játszma hogyan segíthet a késő-modern média korában létező nyilvánosság megismerésében. Szántó Adrienn (Egészségpolitika, tervezés és finanszírozás MSc): Tengődünk a rendszerben A páciensek helyzete a mai magyar egészségügyben Miért lehet kulcskérdés az egészségüggyel foglalkozni társdalomtudósként? A válasz, mint minden, a társadalmat meghatározó jelenség esetében lenni szokott, igen komplex, és több nézőpontból érdemes vizsgálatra. Egyrészt az állampolgárok egészségügyi állapota hat a gazdasági termelékenységre, és viszont amikor valaki egészséges, akkor képes az elemi szükségletein túl is ellátni különféle igényeit, ahogy ezt Maslow már korábban olyan szemléletesen leírta. Másrészt mindezt felismerni, és tenni az egyenlőtlenségek ellen nem az egyszerű ember feladata, hanem a döntéshozó és végrehajtó hatalom felelőssége. Ahhoz, hogy az egészségügy problémái fontos napirendi pontként szerepeljenek a politikai szcénában, mindenképpen meg kell lennie a politikai akaratnak, a szándéknak, a tenni akarásnak. Ennek hiányában az elégtelen működésből származó fiaskók kezelése sosem lesz megoldott kérdés, mivel az átlagembernek nem tisztje, nem feladata ilyen fajsúlyú gondok megoldása, viszont első számú elszenvedője lesz a rossz rendszernek. Ennek megoldására kénytelenek alternatív útvonalakat választani azok, akik megtehetik ezt. Erre az egyik legjobb példa, hogy a köz-és magánpénzek alakulása az utóbbi időben az OECD országaiban erőteljesen elmozdulni

13 látszik a magánfinanszírozás felé, ami lefordítva annyit tesz, hogy az emberek a gyógyulás reményében a TB-járulék fizetése mellett még kénytelenek sokkal mélyebben a zsebükbe nyúlni, ha meg akarnak gyógyulni, vagy legalábbis eljutni egy egyszerű vizsgálat elvégzéséig. Milyen sors vár a várólistára kerültekkel? Mit éreznek a betegek? Hol tart ma az egészségügyi rendszerünk? Ezekre, és még más kérdésekre igyekszem rávilágítani előadásomban. Sarlós Gábor (Interdiszciplináris Doktori Program): Erő és erőtlenség a magyarországi atomenergia diskurzusban A magyarországi atomenergia diskurzus egyik lényeges jellemzője az információhoz és az a forrásokhoz történő hozzáférés egyenlőtlensége. Az információ hiánya, az információs akarat hiánya és a kommunikációs erőtlenség között szoros kapcsolat rejlik. Az előadás során kísérletet teszek egy társadalmi kommunikációs modell felrajzolására, amely az információ monopolizálásával szemben az információ megosztására épül és így az irányítás helyett a bevonásra építve csökkenti az erős és a gyenge közötti különbséget. A modell bemutatása során rámutatok arra, hogy a tudományos, technológiai, szakismereti monopóliumon alapuló szemlélet zsákutcába jut egy olyan fejlődési modellben, ahol az információtechnológia forradalom és a finanszírozási modellek megváltozása elkerülhetetlenné teszi az érintettek széles körű bevonását. Bacsák Dániel, Bezsenyi Tamás, Schuller Csaba, Szeitl Blanka (ELTE Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégium): Nem tudnak ezek dolgozni, csak focizni! A sport, mint szociális integrációs eszköz az Orczy-kerti Farkasok labdarúgó-csapata alapján Az ELTE Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégium Kritikai Pedagógia műhelyéből nőtte ki magát a kutatásunk, mely másfél éve kezdődött. Előfeltevésünk az volt, hogy a budapesti nyolcadik kerületben egy folyamatos támogatásokat nélkülöző labdarúgó kezdeményezés vette, és veszi fel a mai napig a versenyt a financiális, infrastrukturális háttérrel rendelkező akadémiákkal. Úgy gondoltuk, hogy a nyolcadik és egyéb környező kerületekben élők eltérő etnikai, szociokulturális és anyagi háttere miatt az Orczy-kerti Farkasok labdarúgócsapatán keresztül az edző alternatív eszközökkel próbál olyan előrejutási, kitörési lehetőséget felajánlani játékosai számára, mely összhangban áll a kritikai pedagógia opressziót tagadó elvével. Kérdésünk az, hogy a sport képes-e ebben az esetben segíteni a kritikai pedagógia által definiált emancipációt; van-e valamilyen különleges metódus, amivel Pindák László motiválja a gyerekeket; lehet-e modellértékűnek tekinteni a kezdeményezést? Mekkora lendületet és erőt az ad a sport maga, valamint a közösség és az edző személyes hatása az integrációhoz. A csapatokban játszó fiatal focisták gyakori váltakozása, cserélődése, illetve a financiális alapok hiánya miatt egy folyton változó működés bontakozott ki kutatócsoportunk előtt, amely felvetette az összehasonlíthatóság problémáját, továbbá a társadalomkutatás etikai dilemmáit. Címszavak: Orczy-kert, Empowerment, Kritikai Pedagógia, Emancipáció, Hátrányos helyzetű fiatalok

14 Bakó Boglárka (Kulturális Antropológia Tanszék): Erőviszonyok az iskolákban tanárok, diákok, cigányok Előadásomban roma származású gyerekek iskolai erőviszonyait elemzem. Fő kérdésem, hogy az általános iskolák hierarchikus tanár-diák viszonya milyen módon hat a roma származású tanulók iskolai mindennapjaira? Hogyan viszonyulnak a gyerekek a hatalomhoz? Hogyan élik meg származásukból adódó - gyengeségüket? Felvázolom a cigány közösség viszonyát a magyar oktatási rendszer adta lehetőségekhez azt, hogy a roma közösség mindennapjaiban hol és mi a szerepe az oktatási rendszernek, hogyan egyeztethető össze a tanulás a fiatalok életében a közösség mindennapjaiban végzendő feladatokkal. Bemutatom, hogy az iskolák pedagógusai milyen módszereket dolgoztak ki a romungro közösség kulturális másságának a tanítási tanulási folyamatba való integrációjára, a másság kezelésére. Mindez hozzájárulhat ahhoz, hogy a roma gyerekek iskolai sikertelenségének belső okait jobban megérthessük. Hajnáczky Tamás (Szociológia Doktori Program) - Hámori Ádám (főiskolai tanársegéd KRE TFK; PhDhallgató, BCE): A szocio-ökonómiai erőforrások szerepe a magyarországi cigány fiatalok elvándorlási terveiben Tanulmányunkban a 2012-es magyar ifjúságkutatás adatbázisának másodelemzése segítségével kívánjuk feltárni a éves magyarországi fiatalság migrációs potenciálját, összehasonlítva a magukat cigánynak és nem cigánynak valló fiatalok jellemzőit. Számos, a magyarországi népesség elvándorlási szándékainak vizsgálatára vonatkozó korábbi kutatás elsősorban a felnőtt korú népesség kutatására fókuszált, és a kivándorlási tervek mellett a rövid-és hosszútávú munkavállalási szándékok alapján mérték a nyers és tisztított migrációs potenciált. Ezek az elemzések rámutattak a migrációs burok és a személyes kapcsolathálózatok jelentőségére, valamint ezek sajátos, az etnikai hovatartozással összefüggő különbségeire. Az ifjúságkutatás a vizsgált korcsoport jellegzetességéből adódóan figyelembe veszi a tanulmányi célú külföldre vándorlást is, amelynek így a migrációs potenciálra való hatása is mérhetővé válik. Bár az ifjúságkutatások a migrációs burok elemzéséhez nem gyűjtöttek megfelelő adatokat, a személyes kapcsolathálók közvetett mutatók révén sokoldalúan vizsgálhatók. Az adatok alapján az elvándorlási tervek, motivációk és a lehetséges célországok választásának vizsgálata mellett fel kívánjuk tárni a push- és pull-faktorok jelenlétét, a személyes kapcsolatháló hatását, valamint a szocio-ökonómiai háttér és a szubjektív jóllét és megelégedettség szerepét a migrációs potenciál alakulásában, interetnikus összehasonlításban. A különböző tényezők együttes jelentőségének és kapcsolatának elemzésére logisztikus regressziós modellek segítségével teszünk kísérletet. Kállai Ernő (Kisebbségszociológia Tanszék): Akkor most milyenek is legyenek a romák? A társadalom peremére szorult roma közösségekkel kapcsolatban állandósult igényként jelenik meg a magyar társadalomban az integráció, a beilleszkedés vagy a felzárkózás fogalma, koronként változó tartalommal. Az elvárások azonban nincsenek összhangban a többség tényleges társadalmi lelki igényeivel és a cigány csoportok belső viszonyaival és az ebből következő lehetőségeivel. Érdekesnek

15 tűnő ellentétek feszülnek az állami beavatkozási kísérletek céljai, a politikai elitnek a romákról a társadalom felé közvetített képe, a közvéleményt befolyásoló médiakép, valamint a hétköznapi emberek által látni vágyott cigánykép között. Lehet-e ennyiféle igényt és nézőpontot összehangolni? Ha ige, akkor ki fogja ezt megtenni? Az előadás azt a kérdést próbálja körüljárni, milyen erők befolyásolják a roma közösségek társadalmi integrációját, és a különböző, gyakran ellentétes célok és hatások mennyiben segítik vagy akadályozzák a többség által oly sokat hangoztatott, de talán nem is olyan nagyon vágyott célt. Vince Dániel (Kisebbségpolitika MA): Az osztályzás során megnyilvánuló elkülönítés Előadásomban az Országos Kompetenciamérés adatbázisa segítségével a magyar közoktatási rendszer eredményességét kívánom vizsgálni abból a szempontból, hogy mennyire képes az otthonról hozott hátrányokat csökkenteni, az egyenlőtlenségeket kiegyenlíteni. Dolgozatom fókuszában a családi háttér hatása áll, amely meggyőző erővel magyarázza a kompetenciapontszámokat. Fontos vizsgálni azt is, hogy a családi háttér mellett a telephelynek milyen hatása van a tanuló eredményére. Nagy Zsolt (Interdiszciplináris Doktori Program): Gyenge létemre így vagyok erős A tehetetlenség beismerése, mint a szerfüggőségekből való felépülés alapfeltétele A 12 lépéses önsegítő közösségek több évtizedes tapasztalatai alapján úgy tűnik, hogy a kémiai- és viselkedési függőségekből történő sikeres és tartós felépülés kulcsfontosságú feltétele, hogy az érintett beismerje és elfogadja saját erőtlenségét, tehetetlenségét. Az Anonim Alkoholisták első lépése - Beismertük, hogy nem volt hatalmunk az alkohol felett és az életünk irányíthatatlanná vált. - világosan utal a kontrollvesztésre, majd a második és harmadik lépésben a továbblépés feltételeként is a kontroll, az irányítás feladását nevezi meg. A felépülési program másik fontos üzenete az egyedül nem megy, vagyis nyomatékosan javasolja egy tapasztalati programra, egy spirituális közösségre, egy Felsőbb Erőre való ráhagyatkozást, vagyis a köztudat szerint a kijózanodáshoz feltétlen szükséges akaraterő elengedését. Vajon milyen esélyekkel vág neki a12 lépéses programok értékrendje alapján a felépülésnek, a józanságmunkának a mélypontra jutott szerfüggő egy olyan társadalmi környezetben, ahol számos norma, elvárás és üzenet a józanodó közösség alapértékeivel ellentétes? Hogyan formálódnak a felépülő értékei ebben a diszkurzív küzdelmekkel terhelt társadalmi térben? Hogyan válhat az erőtlenség, a tehetetlenség belátása egy új identitás, egy új életminőség, egy új Weltanschauung alapjává a felépülés során? Az előadás készülő doktori értekezésem egyik fejezetén alapul.

16 Takács Erzsébet (Elmélettörténet Tanszék): Fáradt lélek, erőtlen test. Alain Ehrenberg koncepciója a társadalmiasodott depresszióról Alain Ehrenberg hipotézise szerint napjainkban a lelki szenvedés társadalmi státuszának változása zajlik. A lelki szenvedés értékké vált, a (nem)cselekvés okává, indokává, s ezzel párhuzamosan társadalmi és politikai kérdésekké. Előadásomban Ehrenberg könyveire A teljesítmény kultusza, 1991; A bizonytalan egyén, 1995; Az Önmagunklét fáradtsága, 1998; A rossz közérzet a társadalomban, 2011 támaszkodva a depresszió mindennapi realitásává válását a gyógyszerek, nyugtatók, és mentális patológiák változásain keresztül szeretném röviden körvonalazni, mely változás Ehrenberg koncepciójában az autonómia normájának általánossá válásával van szoros összefüggésben Hubai László (szociálpolitika MA): Meddig tekinthető társadalminak egy munkaerő-piaci reintegrációt segítő társadalmi vállalkozás? A munkanélküliség növekedése és egyre tartósabbá válása, az egyenlőtlenségek és a társadalmi kirekesztődés mélyülése, az államok teherbíró képességének csökkenése, valamint a foglalkoztatási helyzet javítására tett sikertelen kísérletek vezettek oda, hogy az 1980-as évektől megjelenik Európában a társadalmi vállalkozás koncepciója. Egyre több olyan szervezet alakul, amely a gazdasági és társadalmi célok egyenrangú érvényesülésének rendeli alá tevékenységét, illetve számos állam ismeri fel a társadalmi vállalkozásokban rejlő lehetőségeket és építi ki működésük jogszabályi kereteit a hozzájuk kapcsolódó támogatási konstrukciókkal. Magyarországon a szövetkezetekről szóló évi X. törvény vezette be a szociális szövetkezeti formát, a társadalmi vállalkozások első hazai, jogszabályi elismeréseként. Az előadás célja annak megválaszolása, hogy mi adja egy munkaerő-piaci re-integrációt segítő társadalmi vállalkozás társadalmiságát, valamint hogy mindez miként jelenik meg a magyar gyakorlatban. Az adott szervezet önmeghatározása, részvételi és működési struktúrája, társadalmi beágyazottsága, valamint a szervezet keretein belül megvalósuló munka minősége és a szociális integráció eszközrendszere meghatározó a társadalmi jelleg erősségének megítélésében. Az előadás első részében a társadalmi vállalkozások konceptuális megragadására teszek kísérletet. Ezt követően megvizsgálom a hazai jogszabályi és közpolitikai környezetet a nemzetközi tapasztalatok és ajánlások tükrében ban számos ponton változtak a szociális szövetkezetek működését szabályozó jogi keretek, amelyek jelentős hatással lehetnek ezen szervezetek társadalmi szerepére. Előadásom harmadik részében ezért kísérletet teszek a hagyományos értelemben vett szociális szövetkezetek, valamint közfoglalkoztatáshoz kapcsolt, önkormányzati részvétellel működő szociális szövetkezetek közötti hasonlóságok és különbségek megragadására. A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy az azonos jogi keretek között működő példák igen eltérő formában működnek a gyakorlatban. Az általam vizsgált hagyományos értelemben vett szociális szövetkezet nem élt a törvény adta költségcsökkentő lehetőségekkel A munkajogi status, a szervezet működésében való részvétel tekintetében is a nagyobb biztonságra és teljesebb integrációra törekedett. Ezzel szemben az önkormányzati tagság mellet egy egészen más működési logika érvényesült. Az általam vizsgált

17 szociális szövetkezet kihasználta a tagi munkavégzés kereteit, így azonban számos ponton sérültek mind a szövetkezeti, mind pedig társadalmi értékek. Kiss Diána (Szociálpolitika Doktori Program): A gyengék védelmében. Atipikus foglalkoztatás és társadalombiztosítás A ma már klasszikusnak számító, teljes idejű munkaviszonyok által jellemzett társadalmakban félreértés nélkül lehetett szociális állampolgáriságról beszélni, mivel a szociális jogok többsége a szakmai-foglalkozási helyzethez kötődött. A szociális állampolgáriságot a foglalkoztatási státusz alapozta meg, mely szilárd kapcsolatot teremtett jogok és védelmek (munkajog, illetve szociális védelem) között. Mára azonban a munkaviszony egy viszonylag stabil rendszerből átmenetinek tekinthető rendszerré alakult át, amelyben előfordulhatnak hosszabb rövidebb kitérők, szünetek és törések is. A foglalkoztatási viszonyok fragmentálódásával és a munkafeladatok rugalmasabbá válásával együtt a szociális védelmet nem, vagy már csak gyengén biztosító helyzetek (a foglalkoztatás szürke zónái) elszaporodásának lehetünk tanúi, hiszen a nagy ellátórendszerek közül elsősorban a társadalombiztosítás (nyugdíj, betegség-, balesetbiztosítás), a munkanélküli ellátás, de a gyermekekkel kapcsolatos ellátások jó része is (gyed, hosszú ideig a gyes) a korábban végzett munkateljesítmény alapján működik. Előadásomban ennek a szürke zónának, az atipikus foglalkoztatású személyeknek a társadalombiztosítási védelmét vizsgálom Magyarországon. Csepeli György (Szociálpszichológia Tanszék): A hatalom ereje és gyengesége Köznapi ésszel azt gondoljuk, hogy akinek hatalma van, az mindenható, már amennyire ember az lehet. A hatalom mint helyzet azonban jóval fojtogatóbb, telis-tele van kötösséggekkel, melyek kijátszása része a hatalom gyakorlására való alklmasságnak. Az előadásban a kelet-európai (s azon belül) a magyar hatalom gyakorlás egyik legrémesebb dilemmájával kívánok foglalkozni. Mit tehet a hatalom birtokosa akkor, ha a rossz és a még rosszabb között választhat? Valóban létrejöhet-e ilyen helyzet, vagy csak a rossz politikus önigazolása állítja elő utólag a dilemmát? Máder Miklós Péter (Társadalomkutatások Módszertana Tanszék): startupgustavklimt A fiatalok elhelyezkedési nehézségekkel küzdenek: ez az erőtlenség. Az IT folyamatosan erodálja a középosztályi munkahelyeket. A munkahelyek teremétének feladata csak az államra hárul? Nem. A munkahelyek újrateremtése a fiatalok kezébe kerül: ez az erő. Módszertani Kutatóközpont és vendégeik: A városi élet vizsgálata