Újságunk alapítója. Csikesz Sándor ( )

Átírás

1

2 Újságunk alapítója Kedves Olvasó! Csikesz Sándor ( ) Köszöntöm Önt a ceglédi reformátusság, a lelkipásztorok, és a három református gyülekezet nevében. Jubileumi kiadványunkban szeretnénk bemutatni Önnek a ceglédi református hívő emberek gondolatait Isten áldásaival, az élet különböző örömeivel, nehézségeivel és problémáival kapcsolatban. Elolvashatja és megismerheti több testvérünk személyes bizonyságtételét, akik mind arról tesznek bizonyságot, hogy Isten miként szólította meg őket, hogyan vezette őket hitük felé. Amikor a gyerekek vagy felnőttek egy tóba, folyóba kavicsot dobnak, a kavicsok nyomán hullámgyűrűk keletkeznek, először egészen kicsik, azután egyre nagyobbak, míg végül elérik a partot is. Ilyen volt Csikesz Sándor élete is. Egyre nagyobb körben lehetett és lehet érezni a hatását. A baranyai tanító fia Berlinben és Genfben, ahol ösztöndíjas korában járt, megfogadja, hogy a magyar reformátusságért akar élni és tenni. Amellett, hogy szemléletesen, mindenki számára érthetően hirdette Isten igéjét, ahová Isten állította, nyomtatásban is terjesztette az evangéliumot. Itt Cegléden megalapítja a Ceglédi Református Egyházi Értesítőt (1911). Megválasztják az Ormánságba lelkésznek, ott beindítja a Baranyai Kálvinista Lobogót (1913). Teológiai tanár lesz Debrecenben, megalapítja a Theológiai Szemlét (1925), azt a magyar református teológiát magas szinten művelő folyóiratot, ami a mai napig él noha átalakulva. Hatalmas Bemutatkoznak a gyülekezetek lelkipásztorai, akik mint Isten szolgái nap mint nap azon fáradoznak, hogy hirdessék Isten igéjét, vezessék a gyülekezetek életét, segítséget, bátorítást nyújtsanak az arra rászorulóknak, az ifjúságot megszólítsák, és sorolhatnánk még tovább teendőiket. A gyülekezetek életéről, mindennapjairól, alkalmairól és fontosabb csoportjairól is igyekeztünk képet adni újságunkban. A ceglédi református gyülekezetek irányítása alatt lévő intézmények történetébe és életébe is bepillantást nyújtunk Önnek, hogy képet tudjunk adni a templomokon kívüli református életről is. Megismerheti kiadványunkból a református egyház jeles ünnepeit, és azok hittel történő megélésének lehetőségét. A 100 éves jubileumi számunkkal emléket állítunk az újság 125 éve született alapítójának és munkásságának is. Örömmel tölt el bennünket, hogy az akkor néhány évig működő újság sok évtizedes hallgatás után Isten áldásával és segítségével néhány évvel ezelőtt újra elindulhatott és azóta 15 szám jelenhetett meg. A jubileumi szám gondolatának megfogalmazásakor az egyik legfontosabb cél az volt, hogy újságunkban átfogó erővel tudott dolgozni és dolgoztatni. Terve volt, hogy minden bibliai könyvhöz legyen a lelkipásztoroknak kommentár. Sajnos, csak egyetlenegy kötet jelent meg belőle, Dr. Lenz Géza Máté evangéliuma magyarázata, aminek érdekessége és páratlan értéke, hogy nem csak a kor tudományos szintjén áll meg, hanem gyakorlati magyarázatokat is közöl minden perikópához. Tudnunk kell, hogy később a nehéz időkben egyik tanítványa, aki diákkorában prédikációit is leírogatta Dr. Bartha Tibor püspök korában a Csikesz Sándor gondolatát viszi tovább és íratja meg és adja ki egy hatalmas kötetben (Jubileumi Kommentár) a teljes Szentírás magyarázatát. Annak ellenére, hogy sok terve a közönybe fulladt, most amikor Csikesz Sándorra emlékezünk, ne feledjük el, hogy Vérnél, aranynál maradandóbb az, aki alkot, még tervei is, azok is alkotások írja róla a költő. Dr. Sándor Endre képet adjunk hitünkről és reformátusságunkról azoknak, akik nem hívőként élik életüket, de ugyanazokkal az örömökkel, nehézségekkel és problémákkal találják magukat szemben a mindennapi életben mint a hívő reformátusok. Bízom abban, hogy az Úr segítségével és áldásával Ön is sok hasznos olvasnivalót, útmutatást és esetleg segítséget nyújtó írást talál majd újságunkban és közelebb kerül az igaz hithez, tovább épül hitében és hívő életében. A tartalomból: Podráczky Zsolt főszerkesztő, presbiter Engem várnak a szigetek 3 Iskolák, óvodák a Ceglédi Református Egyház működtetésében A presbiteri tisztségről 6 Ünnepek egyházunkban 7 Megéljük hitünket Bizonyságtételek, élettörténetek 15 Bemutatkozik a három ceglédi református gyülekezet

3 1886. szeptember 11-én, Várpalotán 125 éve született Molnár Mária, akinek nevét viseli Cegléden a Református Egészségügyi Gyerekotthon, valamint egy síremléken olvasható a neve a református öregtemetőben. Síremlék annak a külmisszióban szolgáló diakonisszának, akinek japán katonák oltották ki az életét március 16-án a lorengaui tengeri öbölben, az Akikaze nevű torpedórombolón. Hosszú út vezetett Várpalotától, az Új- Guineától északkeletre fekvő Admirális szigetcsoportokig, ott is a másfél kilométer hosszú Mánuszhoz tartozó kicsi szigetig, Pitiluig. Ennek a hosszú útnak a legfontosabb állomása Németországban, egy missziói házban volt. Erről így mesélt Molnár Mária: Ott az volt a szokás, hogy akik szabadságra tértek haza, esténként beszámolót tartottak a munkájukról. Többen elmondták, hogy nagyon nehéz szabadságot kapni, mert csak akkor jöhet haza, ha valaki mindjárt a helyükre megy. Egyszer Mánusz szigetéről jött haza Doepke Frigyes, és beszámolt a munkájáról. És akkor csodálatos érzés fogott el, mintha lelkemben megszólalt volna egy hang, és ezt mondta: én küldelek téged, menj Mánusz szigetére. Nem akartam ezzel a gondolattal foglalkozni, de lehetetlen volt. Éjszakákon át visszhangzott bennem. Engem várnak a szigetek Nem akarok kimenni De rettegnék, ha Isten engem Mánusz szigetén keresne és én Budapesten lennék, de nem kevésbé félek attól, hogy Isten Magyarországon keresne és én Mánusz szigetén vagyok. Mert nincs borzasztóbb annál, mintha valaki nem ott van, ahova Isten állította január elején érkezett meg az ausztráliai kormánytól a működési engedély Mánusz szigetére. Ünnepélyes felavatása, és a külmisszióra való kibocsátása augusztus 14-én volt a budapesti Kálvin téri templomban. Még mielőtt a hivatalos engedélyek megérkeztek volna, előadó kőrútra indult, hogy bemutatkozzék, ismertesse a gyülekezetekkel a missziót és pénzt gyűjtsön az útiköltségéhez. Útja során sok kedves biztatást kapott, amelyek bátorították, erősítették. Egy Engem várnak a szigetek! alkalommal Cegléden Vajass Zoltánné nagyon szívébe fogadta ügyét, és imádkozott azért, hogy adakozzanak Molnár Mária útiköltségére. Mikor az adományokat megszámolták 500 ezer korona volt az összeg. Molnár Mária másnap a szomszéd faluba ment, de estére visszatért Ceglédre. Szállásadó gazdája azzal fogadta, hogy kereste egy presbiter és egy levelet hagyott a számára. Átvette a borítok és álmélkodva látta, még 500 ezer korona van benne. Ezzel járult hozzá Cegléd a tetemes útiköltséghez. Molnár Mária és Vajass Zoltánné kapcsolata az utazással nem szakadt meg. Fennmaradt levelek tanúskodnak arról, hogy Vajass Zoltánné, aki a gyerekotthon épületét árvaház céljából az egyháznak adományozta, Molnár Mária munkáját, és szolgálatát mindvégig anyagilag támogatta és segítette. Pitiluról december 28-án érkezett egy levél Vajass Zoltánnénak, Ceglédre: Kérdéseidre örömmel válaszolok. Bizony kicsiny sziget ez a Pitilu, azt hiszem Cegléd városa sokkal nagyobb. De mégsem nyelheti el a tenger, mert Isten tartja a kezében, és onnan ki nem ejti. Itt is vannak gyermekei. Azért építünk cölöpökre házat, mert a talaj egészségtelen és nedves. De meg rengeteg a hangya meg az egyéb, emberre ártalmas állat. Ezért a cölöpök olyan fából vannak, amit nemigen tudnak a fehér hangyák tönkre tenni. Itt nem is terem meg egyéb, mint a kókuszdió, amit én is használok. Próbálkoztam fokhagymával, paprikával, de nem lett belőle semmi, ki sem kelt. Pedig de szeretnék magyarosan főzni. 3 Csodálatosan szép itt a természet, elképzelni sem tudtam eddig ilyennek. A csillagok olyan ragyogó fényűek, hogy csaknem olvasni lehet a fényüknél. Itt 12 óra hosszat van világos és 12 óra hosszat sötét. A nap reggel hatkor, fél óra alatt jön fel, fél óra múlva már ránk izzik. Este fél óra alatt távozik, és akkor mát teljes a sötétség. Dél keresztjén kívül nem ismerek más csillagot, mert itt egészen más a csillagos ég. Nyolc év után hazatérhetett szabadságra. Ez alatt az idő alatt, három országban járt, 60 gyülekezet keresett fel, és 85 beszámolót tartott. Így emlékezett rá Czeglédy Sándor teológiai profeszszor: Amikor elutazott, leveleztünk. Én akkor Amerikában voltam, mint ösztöndíjas diák. Írtam neki és ő válaszolt. Újból akkor találkoztunk, amikor édesapám már ceglédi lelkész volt. Mikor Molnár Mária visszajött, 1936-ban és Cegléden óriási hallgatóság előtt tartott előadást munkájáról. Emlékszem kellemes, erős hangjára, jól lehetett hallani az óriási templomban. Mutatóba hozott edényeket és egyéb tárgyakat Mánusz szigetéről. Szabadsága végeztével szeptember elsején indult vissza, hosszú útjára, vissza Pitilu szigetére, az ő szeretett feketéi közé. ahonnan szülő hazájába nem tört többé vissza. Balázs Dénes világjáró geográfus, 1976-ban megjelent könyvében így ír: Molnár Máriát először egy barátom említette, amikor megtudta, hogy Mánuszra készülök: - Menj el a lugoszi misszióba, ott majd útbaigazítanak. -Találtam is ott egy idős aszszonyt, Erzsébet Higunan volt a neve, aki Mánuszról költözött oda. Így vallott a misszionárisnőről: Misszisz Molnárt mindenki ismerte és szerette Mánuszon, de még a környező szigeteken is. Ő volt a nép tanítója és orvosa. Én különösen sokat köszönhetek neki, nem volt sem anyám, sem apám, ha megéheztem, a Misszizhez mentem, ő mindig adott valami ennivalót. Amikor nagyobb lettem, sokat segítettem neki a ház körüli munkában. (Részletek Beliczay Angéla: Engem várnak a szigetek című könyvéből.) Turbucz Erzsébet lelkész, vallástanár

4 Iskolák, óvodák a Ceglédi Református Egyház működtetésében téri iskolaépület használati jogáról lemondott. A bazársor egy részét most is bérlik, de a Mizsei út- Déli út által határolt iskolaépület sajnos évek óta üresen áll, és az állapota egyre rosszabb. A Református Általános Iskola indítása ütközött-e társadalmi, vagy más egyéb ellenállásba? Valamilyen szinten az időzítés is jó volt, mert a nyári szünet alatt sikerült megoldanunk a teljes átadás-átvételt. A tanulók és a szülők gyakorlatilag semmit nem érzékeltek az egész folyamatból. Az egyházi iskolákra jellemző plusz, mint például hittan vagy a reggeli áhítat, sem jelentettek kiváltó okot arra, hogy elvigyék a tanulókat más állami iskolába. Összességében pozitív volt a visszhang. Már a cikk címe is utal valamiféle folyamatra, amely a Ceglédi Református Gyülekezetek életében zajlik. Talán érdemes időben visszaugrani, hogy lássuk, mi is történt az elmúlt 20 évben. Az 1990-ben lezajlott politikai változások, amit rendszerváltásként emlegetünk, meghozta a várva várt pillanatot az államosított tulajdonok visszaigénylésesre. Az országgyűlés határozata alapján az egyházak - többek között a ceglédi református egyházközségek is - benyújtották igényüket ingatlanjaikra. Ez tényleg csak igény szintjén maradt volna, ha az akkori városvezetés és képviselő testületben nincsenek a keresztyén értékeket szem előtt tartó, hitüket gyakorló emberek. A hitelesség kedvéért megkértem édesapámat, id. Fésűs Ferencet, akkori alpolgármestert, képviselőt, a Cegléd-Nagytemplomi Református Egyházközség gondnokát, hogy elevenítse fel az akkori évek történéseit. Milyen ingatlanokat, és mikor igényeltek vissza a Ceglédi Református Gyülekezetek? A három gyülekezet közösen igényelte vissza az ingatlanokat, mert az államosításkor még egyetlen egyházközösség volt, s csak később váltak szét. Elsősorban a református fiúés leányiskolát, ami Földvári Károly néven addig is iskola funkciót látott el. Voltak még az államosítás előtt iskolának otthont adó ingatlanok, de azok a visszaigényléskor javarészt üresen álltak, vagy egy-egy bérlő volt bennük. A közismert református bazársor is így került vissza, aminek egyes részeit a mai napig bérlik. A temetők soha nem kerültek ki egyházi tulajdonból. Volt-e konkrét elképzelés a visszaigényelt ingatlanok további hasznosításáról? A legfontosabb lépés az iskola átvétele, melynek kezdeményezője a Cegléd-Nagytemplomi Református Egyházközség lelkipásztora, Lizik Zoltán nagytiszteletű úr volt. A tanácsi éra alatt a Malom-téri intézménnyel bővítették az iskolát, így azt is megkapta az egyház, 0 forint bérleti díjért. Pár évvel később ezt a nem túl praktikus helyzetet a régi épület bővítésével az egyház önerőből megszüntette, és a Malom Milyen szabályok alapján és ki működtette az iskolát? A fent említett tulajdonjogok miatt, szükség volt a két másik gyülekezet támogatására is, akiknek részvételével később megalakult az igazgatótanács. Mind az igazgatótanács öszszetétele, felépítése, mind az iskola működtetése saját elképzelések alapján történt, az egyház csak később szabályozta, és hozott rá törvényt. Ma már tudjuk, hogy nagyon jó döntés volt a 20 évvel ezelőtti, sőt bíztatást adott további lépésekre, újabb tervek alapja lehetett a kiválóan működő iskola. Ezek a tervek nem csak az iskola korszerűsítésében, a különböző tagozatos osztályok elindításában jelentkeztek, ha nem egy új intézmény, az óvoda elindításáig is eljutottak. Dr. Sándor Balázs nagytiszteletű úr és Arany Zsolt igazgató úr kezdeményezésére a Református Egyház működtetésébe került két önkormányzati óvoda is 2011 szeptemberétől. Jó lépés volt? Nagyon időszerű lépésnek tartom, és örülök, hogy mind a városunk, mind az ország mai vezetése fontosnak tartja a keresztyén értékek ápolását és lehetőséget adott az óvodák átvételére. A jövő építése, új szellemiség és erkölcs kialakításának alapja egy új generáció. Mindamellett fontos a folyamatos utánpótlás biztosítása is, mert bár most jó a beiratkozási mutatója az iskolának, a jövőre is gondolni kell. Ismerve a Református Egyház elkötelezett szerepvállalását mind az egészségügyi, mind a szociális feladatok ellátásában, felmerült a Török János Egészség Ügyi szakközépiskola működtetésének átvétele is. Időszerű-e ez a lépés, vagy újabb húsz év kell a megfelelő körülmények kialakulásához? Szeretnék mindenkit türelemre inteni. Az elképzelést jónak tarom, de először nézzük meg, hogy hogyan bírunk az óvodákkal, másrészt pedig tudnunk kell, hogy milyen módon változik meg az oktatási törvény, és az egyházak által 4

5 működtetett intézmények finanszírozása. A kiszámíthatóság fontos az élet minden területén, de az oktatásban talán kiemelten. Összességében örülök, hogy van jövőképe a Református Egyháznak, benne a ceglédi gyülekezetek tagjainak, és legfőképpen azoknak, akik tevőlegesen is hozzájárulnak az eddig elmondottakhoz. névvel, vagy névtelenül, de részesei voltak mind az iskola, mind az óvoda átvételében. Fésűs Ferenc képviselő presbiter Megköszönöm id. Fésűs Ferenc, édesapám hiteles múlt idézését, valamint Isten áldását kérem mindazokra, akik Molnár Mária Református Fogyatékos Ápoló - Gondozó Otthon Hálaadó ünnepség otthonunk 60. évfordulójára (részletek) Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez. 60. zsoltár Isten iránti hálával idézzük most fel intézményünk hat évtizedét, a kezdetektől egészen napjainkig. Az elmúlt időszakban intézményünk jelentős fejlődésen ment keresztül. Az egyházi fenntartású, keresztyén szemléletű, kis létszámú, családias otthonból, mára korszerű, szociális szolgáltató intézménnyé vált, amely, két helyen, összesen 85, elsősorban kiskorú, súlyos és halmozottan fogyatékos lakót lát el, 48 szakképzett munkatárssal. Hittük és máig hisszük, hogy otthonunk éppen a keresztyén szellemiségéből fakadóan több mint pusztán egy magas színvonalú szociális szolgáltatás. Fontos számunkra lakóink igényeinek és szükségleteinek kielégítése, a személyre szabott bánásmód következetes megvalósítása. Engedjék meg, hogy az elmúlt évtizedekben, Otthonunkban szolgálatot végző vezetőket név szerint is kiemeljem Pirovszky Gitta diakonissza, Neuwirth Erzsébet diakonissza, Alföldi Ilona diakonissza, Badó Borbála diakonissza, Juhász Zsófia lelkész, gyógypedagógus, Bogár Ilona Röviden a kezdetekről: Vajass Zoltánné egy helybéli református tanító özvegye volt. Még a háború előtt átadta Kazinczy utcai ingatlanját, amelyen egy 260 éves nagypolgári ház valamint, egy kis vályog épület volt, hogy a Református Egyház itt gondoskodjon a háborúban árván maradt szegény gyermekekről. Mivel az elhelyezésük és a róluk való gondoskodás egyre sürgetőbb feladattá vált, a Magyarországi Református Egyház árvaházat hozott létre az ajándékban kapott telken, amely 20-25, 2-6 év közötti egészséges, szegény gyermek befogadására vált alkalmassá. Az árvaház ünnepélyes átadására december 11-én került sor, Dr. Ravasz László Püspök úr szolgálatával. Fogyatékos személyek ellátását 1951-től vállalta fel az otthon (akkoriban Református Egészségügyi Gyermekotthonként). Intézményünket a Magyarországi Református Egyház alapította, jelenleg is a Szeretetszolgálati Iroda fenntartásában működik. A kezdeti időszakban korszerűtlen, szegényes feltételek között, ugyanakkor nagy odafigyeléssel és gondossággal ápolták az idekerülő fiatalokat többségükben 18 év körüli, értelmi és testi sérült fiatal nőket. A lakóink száma 30 fő körül mozgott ekkoriban. 5 Fontosnak tartom megemlíteni, hogy otthonunk a kezdetektől egészen a mai napig fogad be állami gondoskodásban lévő fogyatékosokat, hiszen a fogyatékosság és az állami gondoskodás együttesen fokozott veszélyeztetettséget jelent, ezért különleges védelemre szorulnak. Intézményünket hosszú évek óta magánszemélyek, magyar és külföldi gyülekezetek támogatják. Adományaikkal nem csupán mindennapjainkat tették könnyebbé, hanem segítségük több esetben nagyobb értékű beruházások megvalósulását lehetővé tette Pál apostol szavaival szeretném megköszönni az otthon valamenynyi munkatársának áldozatos szolgálatát, és kívánom, hogy Isten áldó gondviselése és lakóink hálája, szeretete, adjon új erőt a mindennapokhoz. Mi pedig hálával tartozzunk az Istennek mindenkor értetek, testvéreim, akiket szeret az Úr. Dr. Szentesi Andrásné Intézményvezető

6 A presbiteri tisztségről Ez az, amivel nagyon jól kell gazdálkodnia a presbitériumoknak. Hamarosan meg fogjuk tudni a legújabb statisztikai adatokat a népszámlálás kapcsán. Sajnos a saját adataink nem adnak okot optimizmusra, mert nagyon ritka az olyan év, amikor valamilyen statisztikai adatban pozitív változás következik be. Minden évben készül kimutatás a keresztelésekről, házasságkötésekről és temetésekről, valamint a választók számának az alakulásáról az Egyházkerület összesítésében. Néha előfordul, hogy egy-egy adatban növekedés tapasztalható az előző évhez képest, de ez csak ritkaság. A tendencia egyértelműen csökkenést mutat minden számadatban. Az egyre növekvő számú intézmények mögött egyre kevesebb református egyháztag áll, ami nagy problémát fog jelenteni abban az esetben, ha ez a tendencia nem fordul meg. Itt Cegléden is tapasztalható hasonló jelenség, pedig éppen most két óvodával bővült az intézményeink száma. A Református Egyházban a gyülekezetek vezetését a presbitériumok látják el. A presbitérium a lelkész mellé megválasztott döntéshozó testület, amelynek tagjait a gyülekezet választja meg. Látjuk azt, hogy a kisebb nagyobb gazdasági társaságokat is testületek irányítják. Természetesen párhuzam csak nagy fenntartással húzható meg a gazdasági társaságok vezető testületei és a presbitérium között, mert az egyházban nem az anyagi haszonszerzés a cél. Nem is olyan az egyház, mint az a vállalkozás, amely nem törekszik haszonra, hanem valamilyen közhasznú feladatot lát el. Az egyház speciális feladata az, hogy jelen legyen ebben a világban és betöltse hivatását, célját, amely a rábízott gyülekezetnek, és az egyes gyülekezeti tagoknak az üdvössége. A gyakorlat azt mutatja, hogy a presbitérium legtöbbször anyagi természetű dolgokkal kapcsolatban hoz döntéseket. Ezek a döntések nem lényegtelenek, mert ebben a világban az anyagi ügyek rendben léte nagyon fontos. A gyülekezetek vagyona, amely felett a presbitérium rendelkezik, sok évtized, vagy évszázad alatt halmozódott fel. Nem könnyű ezeket az értékeket megőrizni, karban tartani és ezekkel az értékekkel jól sáfárkodni. A gyülekezet legnagyobb értéke a gyülekezeti tagokban van. Gyarapítani kell tehát lélekszámban a gyülekezeteinket! Végül nézzük, mi az, amit a presbiterektől elvár a gyülekezet? Szerintem azt, hogy szeressék a gyülekezetet. Ebből az egyből következik minden, magyarázat nélkül is. A presbiteri tisztség betöltése tehát elsősorban szív kérdés. Aki szívesen fárad, szívesen gondolkodik a gyülekezet javán, az a presbiter nem is érzi tehernek ezt a tisztséget, hanem inkább megtisztelő feladatnak, amely nem hiábavaló. Isten áldását kívánom a Presbitérium életére és munkájára. Farkas István kántor lelkész 6

7 A reformáció kezdetei, avagy Luther Márton, mint wittenbergi Robin Hood Pünkösd Az ünnepek arra jók, hogy az ember megálljon egy kicsit. Nem csak arra valók, hogy pihenjünk, vagy éppen az elmaradt házimunkát bepótoljuk, vagy családunkkal töltsük azt az egy-két napot. Az lenne a jó, ha megállnánk és elgondolkoznánk az adott ünnepen. Mit is jelent, mit is ünneplünk akkor? Húsvét és karácsony a legismertebb ünnepünk, de pünkösd mit is jelent? Mi történt akkor? Mire akarja felhívni Isten a figyelmünket vele? Pünkösd ünnepünk a görög pentekosztész, azaz ötvenedik szóból kapta nevét, mert a húsvét után következő 50. napot jelenti. A pünkösdi vallásos szokások és hagyományok két forrásból táplálkoznak. Az egyik forrás a Szentlélek belső, lelki működése, mely külsőleg, anyagi formában akarja elmondani azt, amit Isten az emberi szív mélyén végez el. A másik a pogányok régi nyárkezdő ünnepe, amelyre ráépült a keresztyén pünkösd. A pünkösd történetét a Bibliában az Apostolok Cselekedeteiről írt könyvben olvashatjuk, a második fejezetben. Itt írja le a szerző, hogy a tanítványokat pünkösd napján betöltötte a Szentlélek, lángnyelvek és szél formájában jelent meg nekik. Az ő pünkösdjük aratási hálaadási ünnep volt, minden zsidónak meg kellett ezen jelennie, ezért volt többféle nyelven beszélő tömeg a templomban és a városban. A Szentlélek hatására a Jézust megtagadó, őt gyáván magára hagyó tanítványok bátran kiálltak a tömeg elé. A Lélek hatására különféle nyelveken kezdtek beszélni, az ott lévő, különböző nyelvű Ünnepek egyházunkban 7 Karácsony estéjén lejött közénk a várva várt Szabadító. Húsvétkor a Fiú, akit úgy ismer a világ, hogy Jézus a Krisztus, véghezvitte hatalmas küldetését. Ám a keresztyének életében újra beköszöntött a változások korszaka A 16. század elején élt egy ifjú német ajkú Ágoston-rendi szerzetes, akiből egy napon hős lett, majd legenda. Ő volt Luther Márton, a lutheránusok vezére. Azzal vívta ki maga ellen a katolikus egyház ellenszenvét, hogy meg akarta jobbítani. Nem bírta ugyanis tétlenül nézni az egyház tevékenységeit és félrelépéseit az Úr ösvényén. A katolikus egyház a népet sanyargatta. A szegényektől pénzt csikartak ki, mondván, hogy csak így nyerhetik el az üdvösséget. Luther Márton október 31-én a wittenbergi vártemplom kapujára nyílvesszőjével kiszögezte 95 tételét, amiben a katolikus egyház magatartását és hibáit súlyosan bírálta. Felsorolta követeléseit és tanításait. A mozgalom olyan sebesen terjedt szét, hogy Luther Mártonnak véglegesen fel kellett vennie a fegyvert az akkor regnáló egyház ellen. Nem volt más fegyver, amivel felvértezhette magát csak szavai és a hite, amely megerősítette beszédét. Luther bátor és vakmerő tettére rengetegen kapták fel fejüket és álltak mögé, bízva vezetőjükben. Anyanyelvén kezdett prédikálni az istentiszteleteken, hogy értsék a hívek Isten üzenetét. Az egyház első számú ellenségnek vélte Luthert: eretneknek, istenkáromlónak nevezték és kényszeríteni akarták, hogy vonja vissza összes tanítását, és kérjen bocsánatot a katolikus egyháztól, az egyházat ért sértő vádak miatt. De Luther hite erős maradt, érezte, hogy az ő Mennyei Atyja vele van, segíti őt. Cselekedetei és a szavai, melyek elhagyják ajkát, igaz és nemes ügyet szolgáltak. Luther Márton nevével vette kezdetét a reformáció útja, amely döbbenetes iramban terjedt szét Európában. Így Luther Márton kitartásának köszönhetően a mai napig is vannak protestánsok, s köztük reformátusok is, szép számban a világon. Kocsó Tamás felszegi ifi-vezető emberek mind értették, hogy miről beszélnek! Szavukra soksok ember tért meg és megalakult az első gyülekezet. Péter igehirdetésére háromezer ember tért meg akkor ott! Igen, háromezer! Istennek ilyen nagy hatalma van! Ebben az esetben a tanítványokon keresztül munkálkodott! Mivel ekkor alakult meg az első gyülekezet, ezért pünkösd ünnepén az egyház születését is ünnepeljük. Pünkösd a Szentlélek kitöltésének emléknapja. De nem csak emlékeznünk, hanem kérnünk is kell Istent, hogy küldje el Szentlelkét, mégpedig kitartóan, mert Isten Szentlelke nem tör be senki életébe, de aki rá van hangolódva és könyörög érte, ahhoz egyszer eljön és érezheti annak erejét. Kérjük Baja Mihály versével, hogy Isten adjon nekünk is Szentlelke által erőt és bátorságot, engedelmességet az életünkbe! Damásdi Judit SZENTLÉLEK ISTEN Szentlélek Isten, szállj le hozzánk, S mint egykor őket: tégy azokká, Tégy minket is tanítványokká. Szentlélek Isten, várva várunk. Teljék be véled újra házunk, Zúgj, mint a szélvész zendülése S indul a vérünk lüktetése. Szentlélek Isten, csüggedezve felszegi óvónő Jöttödre várunk szívrepesve. Egymásra nézünk koldus-árván, Körültünk hitszegés, csel, ármány. Ha nem jössz: elbukunk egy szálig. Ha jössz: szolgálunk mindhalálig. Csendül az ajkunk új Igére S beteljesül, mit Ő ígére.

8 Karácsony 1Korinthus 6,20: Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben. Az életünk sokszor olyan ingatag. Ahogy a régi sláger mondja: létünk ingoványra épül, s a sötét mélybe húz. Ezt gyakran megéljük. Van, hogy valamit felépítünk, küzdünk érte, nemes cél éltet bennünket. Aztán egyszer csak kártyavárként dől össze minden. Kilátástalan és reménytelen helyzetbe kerülünk. Nincs olyan biztos állás, vas egészség, nincs olyan emberi barátság, vagy emberi szeretet, ami minden nehézség próbáját ki tudná állni. Próbálkozhatunk különböző terápiákkal, módszerekkel, programokkal, kötőanyagokkal, mindhiába. Az idő minden emberit megpróbál, s mivel minden mulandó, elporlik, széthullik, szétesik, végül mindent legyőz a halál. Ezen vajon változtathat valami? Van-e valami, ami ezt az ingatag életet, létet megerősítheti? Azt mondja Jézus, hogy: Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. (Mt. 7,24). Eljött egy nap, egy éjszaka, amikor Betlehemben megszületett egy gyermek, aki minden tekintetben olyan volt, mint a többi. Ugyanolyan kiszolgáltatott, esendő. Fázott, ha hideg volt, szomjas volt, ha meleg volt, szüksége volt szülői szeretetre, védelemre. Sőt, már gyermekkorában olyan megpróbáltatásokat szenvedett el, amiket közülünk kevesen. Amikor nemrég a vörösiszap katasztrófa sújtotta családokról hallottunk, vagy az árvíz sújtotta területekről, vagy háborúkról tudósít a tv híradó, és látjuk a menekülteket csomagokkal, bölcsőkkel, bepólyázott gyerekekkel a hátukon, akkor mindig eszembe jut a gyermek Jézussal menekülő József és családja. A gyermek felnőtt, és miután szembenézett a megkülönböztetéssel nagyjából mindenki tudta, hogy Mária áldott állapotban volt, mielőtt Józseffel egybekeltek, legalább is a családban és a rokonságban, később, a Krisztus utáni zsidóság Jézus ellenes propagandájának ez az egyik alappillére lett, elkezdett tanítani. Ilyenkor mindig eszembe jut, amikor valakit származása miatt megkülönböztetnek. Nem azért büntetik, amit tett, hanem azért, mert valahová megszületett. Cigányozzák, zsidózzák, ukránozzák, románozzák, szlovákozzák, magyarozzák persze pejoratív értelemben mindezt. Igazságtalanul kirekesztik, lealacsonyítják. S amikor tanítását hallgatva felháborodottan szerették volna valamivel megfogni, elgáncsolni, akkor mindig eszembe jut, hogy mennyire nem szeretjük az igazságot, és hogy igazságtalanul hányszor szoktuk egymást becsapni, és hogy minket hányszor akarnak megalázni, lenyomni a víz alá, eltolni az útból. És amikor elfogták, hogy igazságtalanul elítéljék, akkor elmenekültek tanítványai, barátai. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy hányszor hagytak már cserben, és hogy én gyáván hányszor hagytam már cserben barátaimat. Bármennyire is igyekeztem, gyáván megfutamodtam. Talán voltunk már hasonló helyzetekben mindannyian,. Nem volt tehát más, mégis más volt. Nem volt kiváltságos helyzetben, mégis különleges volt. Minden, amit mondott valóságos élet volt. Tanításával helyre teszi gondolatainkat. Helyes hozzáállást alakít ki bennünk. Ő volt az útmutatás, sőt, ő maga az ÚT. Igazságot mondott, sőt ő volt az IGAZSÁG, és Ő volt az ÉLET. S mindezt azért, hogy ezt a semmi, por életet megváltsa. Tartalommal, élettel töltse meg. Olyanná lett, mint mi, hogy mi is olyanok lehessünk, mint Ő, hogy most, itt mulandó és törékeny életünkben is kiábrázolhassuk az Ő dicsőségét tetteinkkel, életükkel. Majd egykor pedig a mennyei dicsőségben, teremtettségünk értelmét újból elnyerve, az örökkévalóságban. Erre gondoljunk karácsonykor. Ezzel töltheti meg megfásult, törékeny életünket Jézus Krisztus, Úr, a Mindenható Isten Fia, Megváltó. Hánka Levente lelkipásztor Böjt Letisztult vonalak.. Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett..ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré. Ő így válaszolt: Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik. Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, és így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd a lábadat a kőbe. Jézus ezt mondta neki: Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet! Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urad, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki. (Mt. 4,1-10) (Folytatás a 9. oldalon) 8

9 Gyerekkorom egyik élménye volt, hogy felfedeztem a kontúrokat. Még elsős lehettem az általános iskolában, mikor az otthonra kiadott feladatot úgy teljesítettem, hogy a lerajzolt tárgyakat akkor még csak síkban, oldalnézetben tudtam rajzolni éles kontúrokkal láttam el. Nagyon jól sikerült, büszke is voltam magamra. Olyannyira jól sikerült, hogy osztálytársaim nem hitték el, hogy én rajzoltam. Hogy bebizonyítsam, újra le kellett rajzolnom mindent a szemük láttára. Miért? Az élesen kivehető határvonalak világossá, széppé tették a rajzot. Persze ez a kezdet, és ha az ábrázoló művészetben már valaki komolyabb tudásra tett szert, akkor tudja, hogy az éles kontúrok megrajzolásánál sokkal magasabb szinten is lehet rajzolni, festeni. De mindenképpen így indul minden rajz, festmény. Meg kell húzni a kontúrokat. Egyértelművé kell tenni, mit akarok megalkotni. Így van ez mindennel. Egyértelművé kell tenni akaratunkat, viszonyulásainkat (Mt. 5,37). Ez az alap, a kiindulási helyzet, amire életünket, hitéletünket építhetjük. A mai mozgalmas, sokszínű világunkban annyi érzéki hatás halmoz el bennünket; legyen az egyszerű otthoni környezet, vagy munkahely. A média által a legcsendesebb magányunkba is utánunk nyúl egy-egy reklám, hirdetés. Ez természetesen hasznos is, hiszen ha valaki spórolni akar a családja kiadásain, végig kell rágnia magát azon az információ áradaton, ami tartalmazhatja számára a megoldást. Nagyon könnyen eltévedhetünk e közben, könnyen elveszíthetjük emberségünket, szeretetünket; értékítéleteink elcsorbulhatnak. És végül de nem utolsó sorban Istenhez való viszonyunk is megváltozhat. Eltávolodhatunk, elhomályosodhat látásunk, kihunyhat lelkünk mélyén az a tűz, amit a vele való találkozáskor gyújtott a Szentlélek. Ne engedjük! A legértékesebb, amiben az ember az istenképűségét kapta, az a szabad döntéshez való jog. Jog arra, hogy megfeleljen a Teremtő tervének, szándékának és szeretetközösséget valósítson meg itt a földön. Vagy jog arra, hogy ettől eltérjen, engedetlen legyen, s a szeretett,,ő helyére az,,én -t tegye. A Lélek Jézus Krisztust a pusztába vitte ki. (Mt. 4,1-10) Ott nem csak a körülötte lévő úgynevezett,,semmi (puszta) tisztította le emberi környezetét minden befolyásoló külső hatástól, hanem lélekben is le kellett tisztítani, egyértelművé kellett tennie maga és az embervilág számára Krisztusi Létének értelmét. Kísértette a sátán. (Felmerülhetne a kérdés: miért? Nem tudta, hogy Ő az Isten Fia? Talán pontosan tudta. Mégis megpróbálta.) Valahol azt olvastam: Jézus volt az első Antikrisztus-jelölt. A kísértő más néven Diabolosz, azaz szétdobáló mindig megpróbálja összezavarni az isteni rendet, Jézus azonban azt üzente akkor, ott a sátánnak és környezetének és mosat a mi számunkra, Isten mai gyermekei számára is: bennem elérkezett az Isten Országa mindenkihez. Benne megváltást kínál az Isten minden embernek: nagyon bűnösnek és kevésbé bűnösnek, hívőnek és hitetlennek, fehérnek és feketének, kicsinyeknek és nagyoknak. Egyértelművé tette szeretetét. Tegyük mi is egyértelművé magunkban az Istenhez és az embertársainkhoz való viszonyunkat! A böjt jó alkalom erre. Tisztítsuk meg magunkat a,,talán, a,,még nem tudom, a,,lehet, az,,esetleg, a,,vajon gondolataitól. Ezeket a,,mindent összezavarni akaró generálja bennünk. Amikor feltesszük magunknak a kérdést: Szeretem az embertársamat? Meg tudok neki bocsátani? Tudok-e türelmes lenni? Újra és újra. Legyen egyértelmű a válaszunk! Hánka Levente lelkipásztor Nagypéntek - Krisztus halálának napja. A bűneinkért való engesztelő áldozat kifejezője. A vétkeink következményének látványos kiábrázolása: Isten ártatlan Fia szenved a mi bűneinkért. Van-e nagypéntekünk? Ha igen, akkor milyen a mi nagypéntekünk? Krisztust a kereszt alatt csúfoló, megvető, káromló nagypéntekünk van? Vagy vele együtt szenvedünk, viseljük a gúnyt, a megvetést nem önmagunkért, hanem mások vétkei miatt? A szenvedő, kereszthordozó egyház Krisztus hiteles teste, egyháza! Vele együtt kell meghalnunk a bűnnek, ha vele együtt akarunk feltámadni és élni (Róma 6,8)! Nagyszombat Krisztus a sírban. Nyugalom van. Halálos nyugalom. Mit jelent az áldozat? Mit ér ez Isten előtt? A szent három nap, mint hitünk lényege Elfogadja az Atya az engesztelés ilyen formáját? Az odaszánó döntés után zavaró a csend. Ha lehet, múljék el tőlem e pohár dilemmája után eljött a legyen meg a te akaratod (Mt 26, ) s amikor megtörténik, nincs rá válasz Az egyház áldozatkészsége, egy gyülekezet krisztusi önfeláldozása, egy hívő keresztvállalása után is ott a fájdalmas néma csend! Ilyenkor mi van? Miért nem történik semmi? Most miért nem jönnek a mennyei seregek, hogy imádják Krisztust? Miért nem nyílik meg az ég, és miért nem hallatszik a mennyei szózat? Isten miért nem igazolja gyermekeit azonnal? Mire vár? Ránk vár! Húsvét Krisztus feltámad. Az Atya kihozza őt a sírból. Az áldozat elfogadást nyer! Tökéletes Nekünk is ilyen tökéletesnek kell lennünk (Mt 5,48)! De nem vagyunk azok Krisztus kegyelméből viszont feltámadunk az új életre s akkor tökéletesek leszünk! Az életünkben felmagasztaljuk Jézust, és ő is felmagasztal minket a mennyei dicsőségben! Így legyen így lesz igazi húsvétunk! Ámen! Dr. Sándor Balázs lelkipásztor 9

10 Megéljük hitünket Hittel éljük meg életünket Számomra a böjt A böjtnek sokféle formája van jelen a mai társadalomban. Vannak, akik egészségügyi okokból böjtölnek, talán mert túlsúllyal küszködnek, mások azért, hogy bebizonyítsák maguknak, tudnak magukon uralkodni. Sokszor mondogatjuk egymást bíztatva, valahogy majd csak kiböjtöljük ezt az előttünk álló nehéz időszakot is A keresztyének által gyakorolt böjt azonban nem áll meg annak a szervezetre gyakorolt jótékony hatásainál. Testünket táplálhatjuk egészséges ételekkel, járhatunk fitneszterembe, kényeztethetjük bőrünket különféle kozmetikumokkal, de ez önmagában mit sem ér, ha a lelkünkről eközben megfeledkezünk. Test és lélek egészsége, tisztasága szorosan összefüggő fogalmak. A böjt megszenteli a testet, amely a Lélek temploma. A böjt Isten jelenlétébe helyez. Kiváló lehetőség a bűnök és szenvedélyek elleni harcban, amelyben a cél a szív tisztasága. A böjtben önmagunkkal találkozunk, föltárja szívünk rejtekét, rámutat gyenge pontjainkra és arra, hogy hol hibázhatjuk el embervoltunkat. A böjt átformálja és megszelídíti a bennünk élő romboló erőket. Alázatra, engedelmességre és imádságra nevel, melyek a szív kapujának hűséges őrizői. Megtapasztaljuk, hogy nem vagyunk elegendőek önmagunk számára, hogy nem vagyunk urai még saját magunknak sem. Átérezzük, hogy senki más, csakis az Úr Isten ismeri a számunkra szükséges összes megoldást, az Ő irgalma és kegyelme által gyógyulhatunk és erősödhetünk. A böjt Az Isten Lélek... Mindnyájan megtapasztalhattuk már, hogy életünk során számtalan váratlan helyzet elé állított minket a sors. Fontos döntések, kínos helyzetek, váratlan szituációk, örömteli események. Sokszor sokféleképpen reagálunk ezekre a próbákra. Döntéseink vagy inkább reakcióink mind annak függvényei, hogy beengedtük-e már életünkbe Jézus Krisztust, és Isten Szentlelke vezet-e minket. Be kell vallanom, sokszor és sokat szenvedtem, gyötrődtem eddigi életem során, emésztett a keserűség, sok mindent igazságtalanságnak éltem meg magam körül. Mindig mindent egyedül akartam megoldani, makacs, önfejű és sokszor még erőszakos is voltam. Az ítélkezés sem állt messze tőlem, az alázat kérdésében is volt és van is még mit gyakorolnom. Meg kellett tanulnom, hogy az engedelmesség nem gyengeség, hanem erény és kötelesség. Bizony sok hozott tulajdonságommal küzdök még mind a mai napig, olykor szembe találkozik és megküzd bennem az óember és az újember. Sok-sok elbukott élethelyzet, majd egy jó barát segített abban, hogy ajtót nyissak, és beengedjem az életembe Őt, akiről ma már tudom jól, hogy sokszor ott állt az ajtóm előtt, kopogtatott is, de nem hallottam meg, mert az élet (akkor azt hittem az, az élet) zaja vett körül engem. által azonban nem kényszeríthetünk ki semmit. Az a böjt, amely azonban az imádságot támogatja, azért tud célt elérni, mert alázatból és szeretetből fakad. A böjt egyben a bűnbánatnak is a jele. A bűnbánat azt is jelenti, hogy nem tagadjuk le megzavart létünk szenvedéseit, hanem a testünkben kihordjuk őket és végigszenvedjük bűneink következményeit. Készüljünk hát együtt, megtisztult testtel és lélekkel Jézus Krisztus feltámadásának ünnepére. Soli Deo Gloria! Dékány Éva Azóta sok minden megváltozott az életemben és tudom, hogy mindnyájan így vagyunk ezzel, akik megismertük és követhetjük Mesterünket. Tudunk különbséget tenni jó és rossz között, bűn és üdvösség között. Próbálunk szeretni a Tőle tanult szeretettel, alázatot és békességet gyakorolni. Hol több, hol kevesebb sikerrel. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk (János 4:24) Családi kör Dékány Éva Keresztyén emberként, azon belül is reformátusként, mindig is szerettem volna egy olyan kisebb csoport tagja lenni, akikkel beszélgethetünk hitünkről, egyházunkról, családunkról. Ezzel bizonyára nem vagyok egyedül. Néhány hónappal ezelőtt párommal és még további három családdal létrehoztuk a kis Családi kört (legalábbis így neveztük el a Nagytemplomi Gyülekezetben). Havonta két alkalommal találkozunk, mindig valamelyikünk otthonában, ahol beszélgetünk egymás öröméről és bánatáról. Egyelőre meghatározott témakörben, egy könyv fejezeteit dogozzuk fel. Mindig a házigazda készül fel a soron következővel. Majd hálát adunk egymás örömeiért és könyörgünk problémáink megoldásáért. Végül énekléssel fejezzük be az estét. Magam részéről nagyon örülök ezeknek az alkalmaknak, mert megerősítik hitemet és formálják személyiségemet. Másoknak is csak ajánlani tudom, hogy alakítsanak ki egy ilyen kört. Burián Mátyás 10

11 A lélek megérint Mikor? Hol? Hogyan? Gyermekistentiszteleteken felkészülést igényli, szellemi és logisztikai szempontból egyaránt. Nem könnyű feladat az egyre több óvodás és kisiskolás gyermeket koordinálni és hitre nevelni egyszerre. Ugyanakkor hálásak lehetünk, hogy a kisiskolások saját tanítványaink, akik már rendelkeznek bizonyos alapokkal, ismernek bennünket, szokásainkat és egymást is. A kamaszok között lenni sem egyszerű, vonzó, hozzájuk közel álló témákat igyekszünk választani, ami arra indítja őket, hogy a következő alkalmainkon is részt vegyenek. Feladatunk sokrétű, nem is mindig könnyű, de annál hálásabb. Egyszer egy anyuka beíratta hozzám a gyermekét azzal, hogy hátha nekem sikerül megneveli a gyereket. Túl sokat gondolt rólam. De nagyjából a szülők fele azzal az indíttatással küldi hittanra a gyermekét, hogy itt csak jót tanul a gyerek, és nem árt, ha ismeri a Bibliát. Nem azért tartok hittanórát, hogy a gyerekek általános műveltségét támogassam. vasárnap délelőttönként. Tapasztalataink szerint ezeknél a gyermekeknél motiváló erő elsősorban a családi háttér. Ők olyan közegből érkeznek, ahol nem idegen az imádkozás, Bibliaolvasás. Számukra próbáljuk kötetlenebb, játékosabb formában közvetíteni Isten igéjét. Nekik a Biblia ismereten túl a lelki beszélgetésekre is nagy hangsúlyt fektetünk, melyeket igényelnek is. Azt szeretném, ha hinnének. És erre is biztatom őket. Angol bibliatáborban MUTASD MEG NEKI, HOGY SZERETED ŐT Hogyan töltötte az Úr Jézus napjait, amikor itt a földön él? Szertejárt és jót cselekedett. Te is azzal mutathatod meg másoknak, hogy szereted az Úr Jézust, ha jót cselekszel. Jancsi, szólt a vasárnapi iskola vezetője, tudod, hogy juthatsz a mennybe? Igen. Ha igazán jó vagyok. Nem, felelte amaz, nem ez az út vezet a mennybe. Akármilyen jó is vagy, ezzel nem tudod azt kiérdemelni. Csak azon az úton, amelyet Isten megmutatott. El kell fogadnod Fiát, az Úr Jézust, mint Megváltódat. DE miután elfogadtad Őt, miután megszeretted Őt, mert megváltott téged, azzal töltheted életedet, amivel az Úr Jézus: szertejárhatsz jót cselekedvén. Vakációs bibliahéten a nyári szünet első hetében. Számunkra talán a legnagyobb augusztus első hetében, a Felház utcában. Különleges, egyben izgalmas feladat ez. Más országból érkezett, angol nyelvű testvéreinkkel együtt fáradozunk azon, hogy a gyermekek a Bibliai történeteken keresztül jobban megismerjék, illetve elmélyítsék angol nyelvtudásukat. Tudva azt, hogy habár különböző nyelveket beszélünk a Lélek egy, a cél ugyanaz. Van egy történet egy festőről, aki csodaszép képeket festett az Úr Jézusról. Gyermekekkel körbevéve festette Őt úgy, hogy egyik- másik a térdén ült. Mikor befejezte a képet, elaludt. Azt álmodta, hogy egy ember fogja az ecseteit, és átfesti a képet. Álmában közelebb lépett, és látta, hogy Jézus Krisztus maga az. Különböző színűre festette a gyermekek arcát. Azelőtt mind fehérbőrű volt, most pedig volt köztük sárgabőrű, barnabőrű, rézbőrű is. Mikor a festő felébredt, nem tudta elfelejteni az álmában kapott nagy leckét. Átfestette a képét éppen úgy, ahogy álmában látta. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz." 1Kor 12,5. Szalai Anett hittanoktató Varga Zsoltné tanító, presbiter 11

12 Gyermekáldás? Gyermekáldás! Egy általam tisztelt egyetemi tanárom nem is olyan régen azt mondta, hogy ma Magyarországon két társadalmi rétegnek van sok gyermeke: A romáknak És a keresztény értelmiségieknek. Ha körülnézünk a ceglédi keresztyén gyülekezetekben, akkor a tanárom állítását alátámasztva sok-sok nagycsaládot találunk. Konkrétan a mi családunk is nagycsalád, hiszen négy gyönyörű lánnyal büszkélkedhetünk. (Mármint a férjem és én.) A negyedik gyermekünk ez év januárjában született hét év szünet után. Isten a Biblia elején, a Teremtés könyvében ezt mondja: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. (1Móz ) Majd ezt a mondatot megismétli az 1Móz 9.1-ben. (Az özönvíz után). Mit parancsolt/mondott az Úr az embernek? Szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be a földet! Nem azt mondja, hogy szórakozzatok, szerezzetek sok földi kincset magatoknak. Ez az egyik oka legalábbis szerintem hogy a keresztyén családokban sok a gyermek. Ez persze csak az egyik ok. A másik, hogy a gyermek Istentől kapott ajándék, mégpedig hatalmas ajándék. A 127. zsoltár 3. verse a következőket mondja: Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Ebből pedig az következik, hogy a gyermeket ajándékként - semmiképpen nem teherként, vagy egy célkitűzésként, amit el szeretnénk érni kell fogadni. Fontosnak tartom azt is, hogy kérjük az Úrtól a gyermeket. ( Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit Zsolt ) Ha már a gyermek megérkezett, megszületett, akkor mi következik? A folyamatos aggódás: Nem beteg? Jól fejlődik, okos lesz? Vajon fel tudjuk majd nevelni? Lesz hozzá türelmünk? Ő is Isten gyermeke lesz? Nem keveredik rossz társaságba? És még sorolhatnám oldalakon keresztül a gyermekünkkel kapcsolatos aggodalmainkat. Bevallom, mikor kiderült, hogy 7 év után újra, immár negyedszer vagyok terhes, én is nagyon megijedtem. Annak ellenére, hogy már nagyon régóta vágytam arra, hogy újra kisbaba legyen a családban. Annak ellenére, hogy a Mt egyértelmű útmutatást ad nekünk: Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy Mit igyunk? vagy: Mit öltsünk magunkra? De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja. (Én is kértem az Úrtól, és mikor ő megadta, mégis kétségbe estem) Nóri születése óta már eltelt öt hónap, és látom, hogy az Úr valóban megadja, amire szükségünk van, tehát az aggodalmam csak fölösleges energiákat pazarolt/pazarol el. Míg terhes voltam, sok emberrel beszélgettem a leendő négy gyerek körüli helyzettel kapcsolatban. Alapvetően két vélemény alakult ki: Egyik szerint nem vagyunk normálisak, hogy ebben a gazdasági helyzetben bevállaljuk a negyediket. Ráadásul a másik három már viszonylag nagy, most tudnánk újra szórakozni, és megint lekötjük magunkat?! A másik csoport velünk örült, és áldotta az Urat, aki még így közel a negyvenhez is méltónak talált minket arra, hogy egy újabb kis életet ránk bízzon. Gondolom, magyaráznom sem kell, melyik választ kaptam a Gyülekezet tagjaitól. Nóri mint már írtam is azóta megszületett, egészséges, szépen fejlődik, és valóban látszik életén Isten áldása. Nem állítom, hogy nem aggodalmaskodom, azt sem mondom, hogy könnyű, de mikor látom a lányokon, hogy mennyire szeretik egymást, és mennyire ragaszkodnak egymáshoz, akkor úgy gondolom, hogy megéri, és az Úr most is tudja, hogy mi jó nekünk, embereknek. (Csak sajnos sokszor nem akarjuk ezt elfogadni). Arról sem feledkezhetek meg, hogy Isten mindenről gondoskodik. (Mt Mindenki keresse ki a saját Bibliájában, olvassa el, és vesse össze az olvasottakat az életével!) Összegzésül azt szeretném elmondani, hogy a gyermekeket valóban áldásként éljük meg - annak ellenére, hogy ez nem mindig könnyű és tegyünk meg mindent azért, hogy majd ők is Istent válasszák. Hiszen a mi fő feladatunk velük kapcsolatban, hogy Istenhez vezessük őket! Ne feledjük, valóban áldás, ha az Úr egy gyermek életét ránk bízza, ennél csak nagyobb áldás lehet, ha nem is egy, hanem több gyermek életét bízza ránk! Köszönjük ezt meg, és a nehézségek esetén is hozzá forduljunk, tőle kérjünk erőt, kitartást, és neki gondja lesz ránk. Ne feledjük azt sem, hogy a gyermekeink nem a mieink, őket csak kölcsönkaptuk! És végül, de nem utolsósorban ne feledjük, attól hogy sok gyermekünk van, még van férjünk is, aki ugyanúgy igényli a törődést, mint a gyermek/gyermekek előtt! 12

13 Neveljük hát őket szeretetben, az Úr intéseit szem előtt tartva. Most joggal kérdezheti valaki, aki nagyon vágyik gyermekre, nagyon sokat kérte már az Úrtól, mégsem kapott, hogy mi lehet vele a baj? Természetesen erre nem tudok válaszolni. Valószínűleg az Úrnak más tervei vannak vele. Bizony a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim. így szól az Úr (Ézs.55.8.) Szekerné Csák Ágnes Hogyan neveljük hitre gyermekeinket? B izonyára minden keresztyén szülőnek megfordul a fejében, hogy hogyan tudná a legjobban betölteni szülői hivatásának fő feladatát: a hitre való nevelést, a mi Urunkkal, Jézus Krisztussal való élő kapcsolat kialakítását a gyermeküknél. Tudjuk, a megtérés a Szentlélek munkája, Isten kegyelme, de nekünk is szükséges elkészíteni a táptalajt, elvégezni az alapozást gyermekünk lelkében. Ha keresztyénnek valljuk magunkat, és fontosnak tartjuk a keresztyén értékrend átadását, kiformálását a gyermekeinkben, akkor fontos ebben tudatosnak lennünk. Mert sok keresztyén, hívő szülő, akik valóban szeretik gyermekeiket, Istenről tanítják őket, és mindent megtesznek azért, hogy továbbadják hitüket, mégis kudarcot vallanak, és gyermekeik eltérnek a hittől. Miért nehéz a hitre nevelés feladata? Elsősorban a saját hitelességünkben kereshetjük a választ. Hiteles keresztyének vagyunk otthon, a családban, a munkahelyünkön, a kapcsolatainkban, a gyülekezetünkben, a hobbinkban, a közlekedésben? Vagy amit teszünk, eltér attól, amit vallunk? Beszélünk-e a hitünkről, vagy azt inkább a vasárnapi iskolás tanítóra, a hitoktatóra bízzuk? Fontos az is, amit teszünk, ahogyan élünk, és az is, amit mondunk. Mert nem elegendő, ha eljárunk istentiszteletre, elvisszük a gyermekünket a vasárnapi iskolába, esetleg konfirmáltatjuk, ahhoz, hogy hitre jusson. Nemcsak a formát kell megadnunk, hanem meg kell töltenünk lelki tartalommal. Következésképpen, nem a vallásosság külső formáit kell átadni (szabályrendszert, szertartásokat, parancsokat, tiltásokat), nem csupán adatokat és hitbeli igazságokat, hanem tapasztalatot, élményt kell nyújtanunk, ami az Istenbe vetett hiten alapszik, és a vele való személyes kapcsolatból táplálkozik. Milyen a mi kapcsolatunk a mi Urunkkal? Biztos vagy ingatag? Formális vagy bensőséges? Ezt érdemes kivizsgálnunk, mert hitünk, lelkiállapotunk, lényünk jó vagy rossz irányba viheti el gyermekeinket. Ha úgy tetszik, Isten útépítői vagyunk. Ki kell építenünk azt az utat, amelyen gyermekünk Isten felé haladhat. Ez az út azonban nem tükörsima és nyílegyenes. Hegyeken és völgyeken vezet át, és néhol szakadékok szakítják meg. Ezért lelki hidakra van szükség gyermekünk és Isten között, amelyek átvezetik a hit útjának szakadékai felett. Milyen szakadékok akadályozhatják meg gyermekünket, hogy továbbhaladhasson az Isten felé vezető úton? Az egyik legmélyebb szakadékot a bűn képezheti gyermekünk és Isten között. A bűn nyomában szégyenérzet, bűntudat és az ember értéktelenségének érzése jár. Ezt a mélységet csak úgy hidalhatjuk át, hogy megtanítjuk, mit kell tennie, ha vétkezett, és hogyan fogadhatja el a bűnbocsánatot. Emlékeztessük, hogy Isten a bűnt gyűlöli, a bűnös embert pedig szereti. A következő szakadékot az Istennel támasztott irreális elvárások képezik: 13 vannak, akik azt gondolják, az ima arra szolgál, hogy Isten akaratát a mi akaratunkhoz igazítsa. Az igazság az, hogy Isten sehol sem ígérte, hogy teljesít minden vágyunkat. Azt ígérte, hogy meghallgatja imáinkat. Az imádság célja, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, és akaratunk az Övéhez idomuljon, még akkor is, ha ez pillanatnyi lemondást vagy veszteséget jelent. Másrészről vannak olyanok is, akik túl keveset várnak Istentől, és csak akkor számítanak rá, ha nehéz helyzetbe kerülnek, és szükségük van valamire. Nekünk milyen elvárásaink vannak? Egészséges, reális elvárásaink? Isten ígéreteire alapozzuk őket? Mit ígért nekünk Isten? Azt, hogy feltétel nélkül szeret, megbocsát és könyörül, ha megbánjuk bűneinket, Szentlelke által támogat és erősít, meghallgatja imáinkat, mindig velünk van, soha nem hagy magunkra, gondot visel rólunk, türelmes hozzánk, nem változik, saját időzítése és saját belátása szerint válaszol imáinkra, és sosem hazudik. Mit nem ígért nekünk Isten? Nem ígérte, hogy meg fogja változtatni a múltat, és elveszi fájdalmas emlékeinket, de segít, hogy mi is megbocsássunk, és másképp viszonyuljunk emberekhez, sebeinkhez, és tanuljunk a múltból. Isten nem vesz el minden kísértést, próbát, bűnt, sérelmet, csapást és rossz következményt az életünkből. A nehézségeket a javunkra fordítja, és felhasználja arra, hogy hasonlóvá váljunk Jézus Krisztushoz, ha mi is folyamodunk Őhozzá. Mindent összevetve, segíteni kell gyermekünknek az Isten felé vezető úton úgy, hogy áthidaljuk a szakadékokat, naponta Isten Igéjére bízzuk magunkat, imában Hozzá folyamodunk, engedelmeskedünk akaratának, követjük vezetését, és keressük a gyülekezetünk közösségét. Dr. Larry Stephens nyomán írta Ócsainé Velisek Gabriella

14 Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek,az anyaméh gyümölcse jutalom. Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét: nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban. Zsoltárok könyve Gondolatok Magyarország népesedéséről A Ratkó-korszak derekán, 1954-ben európai viszonyokhoz képest még gyors volt a természetes szaporodás (12%), azonban a gyermektelenségi adó eltörlése, az 1956-os forradalom után bekövetkező társadalmi változások és az abortusztilalom feloldása miatt nagy mértékű visszaesés következett be, 1954 és 1962 között a természetes szaporodás mértéke 12 -ről 2,1 -re zuhant. Az 1960-as években az NDK mellett Magyarország volt a világ legalacsonyabb termékenységű országa, a demográfiai hullámvölgyet részben az 1956-ban kivándorolt termékeny korú fiatalok hiánya idézte A szeretetről röviden A népességfogyás kialakulásának háttere Ez a Biblia egyik legnehezebb tanítása. Azt gondolhatnánk, hogy szeretni mindenki tud. Szeretjük a szüleinket, gyermekeinket, nagyszüleinket és családtagjainkat. Ebben mi lehet olyan nehéz? Egy kicsit gondolkodjunk el azon, hogy mindig szeretjük Őket? Akkor is, amikor olyat tesznek, vagy mondanak, amivel megbántanak minket? Esetleg azt gondoljuk, hogy tettük megbocsáthatatlan? Ezért nehéz a szeretet megélése, mert általa tudunk megbocsátani. Akármi is volt az a bűn, amit elkövettek. Az Úr is szeret bennünket, pedig olyan sokszor bántjuk Őt. Önzetlen szeretete akkor nyilvánult meg leginkább, amikor fiát küldte el közénk, hogy bűneinktől megszabadítson minket. Gyermekét annak ellenére bízta ránk, hogy tudta elő. A népességnövekedés mérséklődésében nagy szerepe volt az abortuszoknak is, 1960 és 1973 között több volt a terhességmegszakítások száma mint az élveszületéseké. Az 1960-as évek végétől a konszolidáció; a tömeges állami lakásépítések és a GYES 1967-es bevezetése kedvezően hatott a népesedési folyamatokra, kisebb javulás következett be, azonban 1957 óta így sem sikerült elérni a népesség reprodukciójához szükséges szintet között a Ratkógyerekek szülőképes korba való érkezése és az abortusz szigorítása miatt újabb látványos - viszont hasonlóan az 1950-es évekbeli társához tiszavirág életű - demográfiai hullámhegyet regisztráltak, a teljes termékenységi arányszám erre a rövid időszakra elérte a népesség középtávú fenntartáshoz szükséges 2,1-es szintet után látványos és tartós hullámvölgy következett amely ma is tart. Az egyre növekvő halálozások számát már nem tudta ellensúlyozni az egyre csökkenő születések száma, így 1981-ben megindult a népesség fogyása. Az 1980-as években a természetes fogyást kivándorlás is súlyosbította, közel fő volt az ország vándorlási vesztesége az említett évtizedben. A rendszerváltás után a statisztikák szerint némiképpen enyhült a fogyás a fokozódó mértékű bevándorlás következtében augusztusában a lakosság száma 10 millió fő alá csökkent. (Magyarország népességének fogyása között (Forrás: KSH) S mi a helyzet napjainkban? A múlt héten megjelent Szabadföld szerint fővel csökken évente Magyarország lakossága, más források adatai ennél sokkal vészjóslóbbak, hisz főt említenek, vagyis egy kis város lakossága tűnik el évente Magyarország térképéről. Sokan ezt a bizonytalan helyzettel magyarázzák, a fiatalok nem mernek gyermeket vállalni, hisz a jövőben semmi sem biztos. (Az 50-es években biztosabb volt??) Először legyen meg minden, s utána jöhet a baba, egy vagy talán kettő, hogy neki is mindene meglegyen. Mégis vannak akik másképp gondolkodnak. Érdemes lenne a nagycsaládosok körtében egy felmérést végezni, vajon ők mire alapoznak? Kiben bíznak? Hány százalékban Istent félő emberek? Úgy érzem a mi gyülekezetünk fiataljai jó példával járnak elő, hisz nálunk az átlag 3 gyermek családonként. Számukra a gyermek Isten ajándéka, s ezért merik vállalni a nagy családot, még ha az emberek olykor-olykor megmosolyognak is rajtuk, s megkérdik : Miért? S hogy a két család közül hol van meg a minden ezt döntsük el magunk, de az is biztos, hogy jó ha a gyermek megtanulja a csokoládét 2,3,4 stb. részre osztani, minthogy maga egye meg! Dr. Kelemenné Pap Éva vallástanár mi fog vele történni. Mi képesek lennénk hasonló tettre? Én biztosan nem. Nem tudnám a halálba küldeni a gyermekemet. Az Úr példáját követve azonban mi is méltók lehetünk erre a szeretetre. Tanítása nem ért véget a családtagjainkon gyakorolt megbocsátással. Ő azt szeretné, ha ezen túllépnénk, és azokon is irgalmat gyakorolnánk, akik valamilyen módon ártottak nekünk. Ez a legnehezebb része ennek a tanításnak. Nagyon nehéz olyan embernek megbocsátani, aki megbántott, meglopott, megsértett, megvert, vagy bármi mást követett el ellenünk. Amennyiben tudjuk alkalmazni Jézus tanítását, olyan érzéseket tapasztalhatunk meg, amit még soha. Az Úr tudta, hogy képesek vagyunk erre, ezért adta nekünk ezt a tudást. Oláh Krisztina Nagytemplomi Gyülekezet

15 L1, avagy gerinccsigolyám története Ez egy nagybetű és egy szám mellette, de nekem az élhető életet vagy tolókocsival történő életet jelentette május 8-án. Most 2011.szeptember 3-a van: fekszem a mogyorófáim alatt a napozóágyon és a kék nagykapumra nézek. Egy pillanat műve volt az egész, bármikor, bárkivel megtörténhet, de a segítő megléte nélkül tragédia történt volna velem!! Abban a pillanatban az egész életem változhatott volna meg...de NEM! A jó Isten megmutatta ismét, hogy vigyáz rám! József Attila [Négykézláb másztam ] eszembe: Négykézláb másztam. Álló Istenem Lenézett rám és nem emelt föl engem. Ez a szabadság adta értenem, Hogy lesz még erő, lábraállni, bennem. Úgy segített, hogy nem segíthetett, Lehetett láng, de nem lehetett hamva. Ahány igazság, annyi szeretet. Úgy van velem, hogy itt hagyott magamra. Gyönge a testem: óvja félelem! De én a párom mosolyogva várom, Mert én velem a hűség van jelen Az üres űrben tántorgó világon! című verse jut Mindenki elhagyott most is: férjem, családom, gyermekeim hiába kértem, hogy segítsenek. Bezárt fülek felé szállt a kérésem. De drága Istenem mellettem van! Május első szombatján megbeszéltük a fiammal, hogy másnap korán érkeznek barátaival ebédre, 11 órára. Így május 8-án korán keltem. Esett az eső, de nekem még a piacra ki kellett szaladnom. Gyorsan kapucnis kabátot vettem és a kék nagykaput sietve megrántottam, mert beszorult. Kicsúszott a kezemből a kapu fogója, és én teljes erővel a hátamra zuhantam, a vizes betonra. Őrült fájdalmat éreztem a gerincemben, a derekamnál. Moccanni sem mertem. Édes Istenem, mi történt? Engedd, hogy megmozduljon a lábam ujja! Engedd, hogy a kezem ujjait meg tudjam mozdítani. És sikerült: éreztem a kezem ujjait, a lábam ujjait. Nem bénultam le, de fel kellene állnom... Uram, adj türelmet, bölcs belátást, nehogy rosszul mozduljak, és akkor végem legyen! Fekvő helyzetben először nagyon óvatosan arrébb csúsztam a vizes betonon és a mogyorófa karnyi vastag ágaiba kapaszkodva felhúztam magam. Nagyon lassan a kocsimhoz mentem: csak egy méter volt ez a távolság, de nekem úgy tűnt, hogy sohasem tudom megtenni! Istenem, mi Bizonyságtételek, élettörténetek 15 lesz, ha beleülök az autóba, de többé nem tudok felállni? Nagyon óvatos volt minden mozdulatom, nehogy bajt okozzak magamnak. Mint egy arcul csapás, úgy ért a felismerés: fizikai értelemben egyedül vagyok, senkire sem számíthatok és sürget az idő, mert rögtön jönnek ebédre a fiamék. Nagyon megfontoltam minden mozdulatomat: merev gerinccel főztem meg az ebédet, hogy adott szavam betartsam. Ebéd után beszálltam a kocsimba, és kimentem a kórházba, a sürgősségi ügyeletre. Elmondtam, hogy mi történt velem. Nagyon kedves volt a Főorvos Úr: megröntgeneztek és utána CT vizsgálat következett. Mindkét vizsgálat egyértelműen kimutatta, hogy az öt ágyéki csigolyám közül a legfölső, az ún. L 1-es kettéhasadt!!! A Főorvos úr elmagyarázta, hogy a csigolya belsejében gerincvelő található, de az nem sérült meg! Drága Istenem, visszafogtad azt a hatalmas erőt, ami ugyan a csigolyacsontot eltörte, de a velőt nem bántotta! Ha nem így történt volna, akkor most tolókocsiban ülnék, nem érezném a két combomat, és életem végéig pelenkáznának ben, Anglia északi részén, Whitehavenben hónapokig ápoltam egy beteget. A nap 24 órájában ápolóra szorul, tudom, hogy drága Istenem mitől mentett meg engem! Azóta is minden nap hálát adok a jó Istennek, hogy minden percben velem van, és felnyitotta a szemem, hogy az embernek legdrágább kincse az egészsége. Versben gyönyörűen írta le ezt egy ismeretlen szerző, amit Túrmezei Erzsébet fordított le magyar nyelvre. Nagyon szeretném, ha minden ember saját életének minden napjaiban így érezné a jó Isten jelenlétét. Kardos Katalin Lábnyomok Álmomban Mesteremmel tengerparton jártam. S az életem nyomai rajzolódtak ki mögöttünk: Két pár lábnyom a parti homokon, ahogy Ő mindig ott járt velem. De ahogy az út végén visszanéztem, imitt-amott csak egy pár láb nyoma látszott. Éppen, ahol az életem próbás, nehéz volt, sorsom mostoha. Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz: " Amikor életem kezedbe tettem, s követődnek szegődtem Mesterem, Azt ígérted, soha nem hagysz el engem, s most visszanézve a legnehezebb úton, Legkínosabb napokon át, mégsem látom szent lábad nyomát! Csak egypár láb nyoma látszik az ösvényen. Elhagytál a legnagyobb ínségben? " Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett: " Gyermekem: sose hagytalak el Téged! Azokon a napokon át azért látod egy pár láb nyomát, mert a legsúlyosabb Próbák alatt Téged a vállamon hordoztalak! "

16 Rabságban vagy szabadon? "Vannak, akik számára egy akadály kifogást jelent arra, hogy feladják. Mások lehetőséget látnak abban, hogy a nehézségek által megerősödjenek, és egy lépéssel közelebb kerüljenek a céljukhoz." Ma már mindenki ismeri ezeket a szavakat: depresszió, pánikbetegség. Visszataszító még a szó is, pedig köztünk él. Szinte minden családban van olyan személy, aki szenved ettől a betegségtől, és sokan vannak, akik nem is tudják, hogy azok. Megoldás több is van a gyógyulás reményében. Elmehetünk a pszichiáterhez, kipróbálhatunk többféle gyógyszert, talán a tüneteket némileg csillapítja, de végleges gyógyulást nem remélhetünk tőle. Rövid időre talán meg is szabadulunk a tünetektől, de mihelyt újra érzékeljük azokat, azonnal szedjük a pirulákat, vagy lehet, hogy el sem hagyjuk őket. Honnan tudom? 10 évig életem része volt minden egyes tünet. Sajnos, én is áldozata voltam ennek a ma már népbetegségnek, melynek leggyakoribb tünetei: heves szívverés, fulladásérzés, mellkasi fájdalom vagy nyomás, szédülés, bizonytalanságérzés, légszomj, remegés, izzadás, hányinger, zsibbadás, halálfélelem stb. Miután felnőttként megtértem és megismertem Isten tanítását, el kellett döntenem, hogy rab vagy szabad akarok-e lenni. Bízom-e az Úrban annyira, hogy elhiggyem, Ő meg tud gyógyítani. Nem volt egy fáklyás menet sem a betegség elviselése, sem a gyógyulás, és nem is ment egyik napról a másikra. Még azt is meg kellett tanulnom, hogyan kell bízni valakiben, akit nem is látok! És ha nem látom, hogy higgyem el, hogy van? Amikor megszületett első gyermekem, és megtértem, már nem szedtem a gyógyszereket. Akkor még minden nap meg kellett küzdenem a betegség minden egyes tünetével. A legnehezebb a folyamatos, heves szívverés érzete volt, amit akkor már hét éve folyamatosan átéltem. Mindentől féltem, és folyamatosan aggódtam. Még alig volt két és fél éves a gyermekem, amikor visszamentem dolgozni. Mint minden munkahely, kihívásokkal járt, emberek közé kellett mennem, úgy éreztem meg kell felelnem nekik, be kellett bizonyítanom, alkalmas vagyok a munkára, amit rám bíztak. Mindezt úgy, hogy a környezetem ne vegye észre betegségemet. Egy év elteltével éreztem, ahogy összecsapnak felettem a hullámok és folyamatosan azt hallottam a fejemben: nem vagy alkalmas, szedj gyógyszert, az majd megvéd. Egyre nehezebben jártam be dolgozni, a közösség is riasztott. Újra azt éreztem, itt a vég, senki vagyok. De! Volt egy kis közösség, mely segített felállni, nap mint nap szembeszállni imával az ördög ellen és bár több nap, talán több hét is eltelt, de megszabadultam a betegség minden egyes tünetétől. Igen. Egyik nap felkeltem, és valami furcsát éreztem, vagy nem éreztem. Hát ez az! Nem éreztem semmit! Nem szorongtam, nem volt a már tíz éve érzett heves szívverésem, és elmúlt a félelmem. Igen, a félelem a szívemből. Helyette kaptam bizalmat, szeretetet, megkaptam az Úr pajzsát, ami minden aggódástól megvédett. Azóta, ha a depresszió csírája is mutatkozik bennem, azonnal imádkozom, és szabadulást kérek Jézus nevében az Atyától. Ma már bármi is történjen az életemben, el fogom bírni, mert Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek. (1Kor 10:13) Sokáig nem voltam benne biztos, hogy el kell-e mondanom a történetemet. Most azonban hiszem, hogy azért kaptam a rabságot, hogy segíthessek másoknak. Erőt adjak azoknak, akik még rabok, de szabadok akarnak lenni. Kérem azokat, akiknek a családjában van ilyen beteg, segítsék őket, ne hagyják elveszni szeretteiket! A bizonyságom a hitem ereje lett. Senki nem tudna lebeszélni Isten jóságáról és szeretetéről, mely soha el nem fogy! Balázsné Takács Edit Mit jelent nekem az Egyház, Gyülekezet? Egyházunk egyik alapvető hitvallása, a Heildelbergi Káté az kérdésében vall az Egyházról: Hiszem, hogy Isten Fia a világ kezdetétől fogva annak végéig az egész emberi nemzetségből Szent Lelke és Igéje által, az igaz hit egyességében magának egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe, azt oltalmazza és megtartja. És hiszem, hogy annak én is élő tagja vagyok és örökké az is maradok. Az egész világon van Istennek Egyháza. Ez az Egyház a Krisztusban hívőket jelenti, és a Biblia Krisztus Testének is nevezi. Ebben a testben a fej a Krisztus, a test tagjai pedig a Krisztusban bűnbocsánatot nyert hívő emberek. Isten Szent Lelke nemzedékrőlnemzedékre újabb és újabb tagokat hív el és teremt bele ebbe az élő testbe az igehirdetés, az evangélium, Krisztusról szóló örömhír által. Így tagolódtam bele én is az Egyházba Isten munkája nyomán, amihez embereket, könyveket és sok mindent felhasznált, hogy egy lelkileg halottból élő taggá lehessek. Helyileg a Cegléd-Újvárosi Református Gyülekezetbe helyezett Isten - és ez sem véletlen! Itt találtam lelki otthonra, ha úgy tetszik fészekre, ahol Isten Szent Lelke melengeti, neveli a fiókáit. Mivel Krisztus a létrehozója, megtartója és táplálója az Egyháznak, a Gyülekezetnek, semmiféle hatalom nem vehet rajta erőt. Ezért maradhat meg mindörökké! Ha megkérdeznék tőlem: Vajon milyen Gyülekezethez, Egyházhoz szeretnék (Folytatás a 17. oldalon) 16

17 tartozni? Bizonyára azt gondolják sokan, természetesen olyan egyházhoz, ahol sokan vannak, van pezsgés és színes élet. Én arról teszek bizonyságot, hogy olyan egyházban, olyan gyülekezetben érzem jól magam, ahol egészséges hitű, hűséges, növekedésre képes keresztyén emberek vannak Jézus Krisztussal és egymással közösségben. Mi erre igyekszünk Gyülekezetünkben. Hittel kérem, legyen ez az Ön vágya is! Marticzik József Presbiter ami nekem akkor még hiányzott. Aztán elfogadtam a meghívást egy ifjúsági csendes hétre, ahol az addig számomra nem létező Isten személyesen szólt hozzám a Biblia szavain keresztül. Valósággá lett az életemben az, hogy ha valaki Istentől távol él, egy betöltetlen űr van az életében, ami egyre nagyobb lesz az évek folyamán. Szerettem volna ehhez a hatalmas, szerető Istenhez közelebb kerülni, akit ott azon a héten megismertem. De arról is hallottunk, hogy minden ember elszakított állapotban él Istentől addig, amíg nem vallja meg, és nem rendezi azokat a dolgokat az életében, amit a Biblia bűnnek nevez, és amely dolgok Isten előtt nem kedvesek. Hogyan lehetséges ez?! Ha elfogadjuk, hogy Isten Jézus Krisztus keresztáldozatáért eltörli a bűneinket, amelyek elválasztanak Tőle, és amelyekért nekünk személyesen kellene megbűnhődnünk. Ha ezt el hisszük és valljuk, ő a gyermekének fogad el bennünket, és örök életet ajándékoz nekünk. Én elfogadtam ezt az ajándékot, ezért lehetek Krisztus nagy Egyházának is tagja azokkal a hívő testvéreimmel együtt, akik szintén átélték már Krisztusban a bűnbocsánat csodáját. Petróné Elek Zsuzsa melyekre megoldást kerestem. Kulcsár Deborah vagyok, 16 éves, a Cegléd Újvárosi Református Gyülekezet tagja, már egészen kicsi gyermekkorom óta. Azért szeretek ebbe a gyülekezetbe járni, mert itt megtaláltam életem egyetlen biztos fundamentumát /alapját/ az Úr Jézust, és azóta boldog embernek érzem magam, a legnagyobb kudarcaimban és hitpróbáimban is. Nagyon szeretem ezt a meghitt, befogadó, szeretetteljes közösséget és remélem, hogy még sokáig szolgálhatom Isten dicsősségét velük együtt. Mindezt egy igével szeretném alátámasztani, ami így hangzik: Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen Jn: 3, 16. Kulcsár Deborah 19 éves koromig számomra semmit nem jelentett az egyház, a gyülekezet. Kissé elvont, furcsa embereknek gondoltam azokat, akik templomba járnak. Ekkor történt egy fordulat az életemben. Szomszédaink az Újvárosi Református Gyülekezetbe jártak, s többször hívogattak ifjúsági órákra, istentiszteletre. Mindig nagyon kedvesen fogadtak a gyülekezetben, és láttam, hogy nekik megvan mindaz az életükben, Konfirmáció felnőtt fejjel Aki nem olyan szerencsés, hogy gyermekkorában konfirmálhatott, annak ezt felnőtt korában kell megtenni. Helyesebben: lehet megtenni. Itt van a lényeg. Te döntöd el, hogy erre az útra lépsz, és, hogy mikor. Természetesen jobb minél előbb, de nem egyformán fejlődünk, hiszen ez a döntés egy érési folyamatnak az eredménye. Én most jutottam idáig az életem derekán. Olyan, mint amikor az ember feltesz egy szemüveget, és jobban lát. Egy teljesen más élet kezdődik el, és már soha nem leszel a régi. Rengeteg kérdés foglalkoztatott, Hogyan birkózhatok meg a streszszel? Hogyan kerekedhetek felül a problémáimon? Hogyan kelhetek fel a kudarc után? Hogyan változhatok meg? Hiába olvastam bármilyen személyiségfejlesztő könyvet, az ott leírtaknak csak kis részét tudtam megvalósítani. A sok belső küzdelem vagy talán Isten elvezetett ide. Ez előtt is néha elmentem templomba, de nem éreztem azt, hogy odatartozom, abba a közösségbe. Sok kérdés volt a fejemben a Bibliával és Isten tanításaival kapcsolatban. A konfirmációra felkészítő órákon ezek nagy részére választ kaptam. Ezek az alkalmak nagyon bensőséges, meleg légkörben teltek. Ahogy közeledtünk az előadássorozat vége felé, egyre jobban megismertük egymást a csoport többi tagjával. Az előadások nagyon érthetőek és érdekesek voltak. Köszönet érte. Megértettem, amit Varga Miklós énekelt a népszerű rockoperában, az István, a királyban: Nincs más út, csak az Isten útja. Nagy Zsuzsanna 17

18 Templom és Temető Ez a két hely foglalja el életemben a fő helyet. E helyeken lehet feltöltődni, illetve feloldódni. A templomban hallgatom Isten igéit, ami nélkül az ember szíve üres. Jézus Krisztus Ígérete: veletek leszek minden napon a világ végezetéig. Erre óriási szükségem van. Enélkül nem tudnám elviselni azt a sok csapást, amit átéltem. Egyedül nem lehet, csak Isten segítségével. Ő hívja a megfáradtakat, megterhelteket, már nem csak a templomba, az Öregtemető kápolnájába is, az új csőszházba. Minden péntek délelőtt 10 órára áhítatra. Úgyis jövünk a szeretteink sírjához. Isten ad erőt, hogy megálljak, imádkozzak, beszéljek hozzájuk, emlékezzek közös múltúnkra, és ki tudjam mondani, legyen meg a Te akaratod. Így várom a feltámadást! Még ahhoz is ad erőt, hogy mások sírját is gondozzam, azok helyet, akik már nem bírják vagy a távolság miatt nem tehetik. Ez öröm számomra. A temető csendje, a múlt emléke, a jövő reménysége, az Isten áldása mind odaköt. Dobozi Lászlóné temető gondnok A Szentlélek munkája Már óvodás korom óta jártam az Újvárosi Református Gyülekezetbe. Először még csak gyermek csendeshetekre, aztán vasárnapi iskolába is. Már ekkor nagyon lekötöttek a szebbnél szebb bibliai történetek, és ahogy teltek az évek, egyre aktívabb tagja lettem a gyülekezetnek. Persze arra sosem gondoltam, hogy valaha kántor leszek. Sőt, kimondottan ellene voltam. Még ma is előttem van az a kép, amikor Hajnal Ildikó, az újvárosi kántor, azt mondta nekem, hogy belőlem kántor lesz. Én meg azt mondtam magamban: "Belőlem kántor?! Sosem!" Aztán elérkezett a felvételi ideje, és Kecskemétre jelentkeztem a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolába, ahová fel is vettek zongora szakra. Már gyermekkoromban is szívesen hallgattam orgonazenét, de sosem gondoltam rá, hogy valamikor közelebbről is megismerkedem ezzel a hangszerrel. Itt édesapám szavai jutnak eszembe, aki gyakorta azt mondta nekem: "Egyszer majd te is meg tanulsz orgonálni!". Így is lett, a második évemet már orgona szakon folytattam Révész Lászlónál, aki sokszor a kötelező anyag tanítása mellett, rengeteg tanáccsal és hitbéli neveléssel látott el. Erre szükségem is volt, ugyanis a szüleim 16 éves koromban bejelentették, hogy elválnak és bár én 13 éves koromban megtértem, mégis ezt az évet tudnám az igazi megtérésemnek elkönyvelni. Mert ekkor értettem meg, hogy mit jelent igazán átadni az életemet Istennek. Nagy volt a teher, de tudtam, hogy nem vagyok egyedül. Kezdtem megtanulni, igazán bízni Istenben. Ahogy visszatekintek az elmúlt évekre, minden egyes lépésben, döntésben Isten vezetését látom. Ennél tökéletesebben senki nem tudta volna megszervezni életemnek ezt a kis szakaszát. Remélem azzal, hogy mindezeket leírtam, a gyülekezet tagjainak is bizonyságot tehetek arról, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek, de mégis csodálatosak. Merjük egész életünket átadni Istennek, és tapasztaljuk meg az Ő tökéletes vezetését! 18 Soli Deo Gloria! Czékmány Szandra Mi a titka? Többen kérdezték már meg tőlem, főként gyülekezeti körökre járó kortársaim, mi a titka annak, hogy a gyermekeim rendszeres templomba járó, hitvalló fiatalok? Ezt a kérdést tette fel gyülekezetünk lelkipásztornője is, azzal a különbséggel, hogy erre írásban válaszoljak. Szívesen teszek eleget ennek a kérésnek, mert valahányszor végiggondolom, nagy hálát érzek Isten iránt. Erre a kérdésre azonban a válasz jóval előbbre nyúlik vissza, mint a gyermeknevelés. Református családban nőttem fel. Rendszeresen jártam gyermekórára. Sok bibliai történetet hallottam. Serdülőkoromban, a konfirmáció előtt, egy nekünk szervezett evangélizációs délutánon különösen megragadott az elhangzott prédikáció. Olyan volt, mintha csak személyesen nekem szólna, amiről beszéltek. Ekkor elhatároztam, hogy ezentúl naponta fogok Bibliát olvasni. Sokszor nem értettem, amit olvastam, de becsületesen csináltam. Ezután konfirmáltam. Ezt követte középiskolás koromban a hitéletemet meghatározó döntés, a megtérés. Isten megmutatta bűneimet, mély bűnbánatra indított. Megérthettem, hogy a vallásosságom, a templomba járásom, a sok jó cselekedetem, kevés az üdvösséghez. Magamat nem tudom megváltoztatni, szabadítóra van szükségem. Jócselekedeteimet is saját érdekeim motiválták. Az a csendes hét volt új életem kezdete. Átadtam életemet Krisztusnak, arra kértem legyen az életem Ura. Ezek után nem én akarom irányítani az életemet, hanem szeretném, ha minden dolgomat Ő venné kézbe. (Folytatás a 19. oldalon)

19 Így kérhettem tanácsát (vezetését) a továbbtanulásban, a párválasztásban és a mások által egyszerűnek tűnő mindennapi dolgokban is. Napról-napra megtapasztaltam Jézus Krisztus jelenlétét az életemben. Lelki növekedésemre hívő közösségeket adott. Ifjúsági csendes napokon sok fiatallal ismerkedhettem meg, ahol szoros barátságok is köttettek. Itt találkoztam leendő férjemmel is, aki szintén komolyan vette az Úr Jézus követését. Sokszor vettünk részt közös gyülekezeti szolgálatban. A személyes szimpátián túl kerestük Isten akaratát, hogy valóban egymásnak rendelt-e bennünket az Úr? Immár 30 éves házasok vagyunk. Sok bibliai ige vezetett örömben, bánatban, próbákban bennünket. Amikor bűnt követtünk el, mindig megvallhattuk és örömmel szabadon mehettünk tovább. És a gyerekek? Tudtuk: az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg tegzét Zsolt.127:3,5a. Még meg sem fogantak, minden este együttes imádságainkban már imádkozhattunk értük. És az első életjeleik örömmel töltöttek el bennünket. A legfontosabb kérésünk az volt, hogy lehessenek Jézus Krisztust követő neki szolgáló emberek. Minél előbb térjenek meg, és ne kerüljenek a nagy ellenség, a Sátán és a világ csapdájába. A másik kérésünk pedig az volt, hogy testüket is áldja meg Isten. Azt is megértette velünk a mi Urunk, hogy a gyermekeink nem a mi tulajdonaink. Nagy a felelősségünk velük kapcsolatban. Isten számon fogja kérni, hogyan sáfárkodtunk az életükkel megtettünk-e mindent lelki és testi fejlődésükért? Nem elkényeztetett bálványocskákat nevelünk-e, akik Istent is ki akarják ütni az életünkből, az őt megillető helyről. Isten megtanított azért is imádkozni, hogy hogyan neveljünk? Meg kellett küzdeni azért, hogy megtaláljuk a fegyelmezés és bátorítás megfelelő mértékét és módját. Sok mindent tettünk rosszul, de Isten még a rosszból is jót hozott ki. Többek között, gyerekeink láthatták gyarlóságainkat, és szembesülhettek azzal, hogy a szülők sem makulátlanok, és még nekik is sokat kell tanulni Istentől. Láthatták, hogy mi is rászorulunk Isten kegyelmére vezetésére és segítségére. Figyelték, hogyan engedelmeskedünk Istennek és hogyan viszonyulunk egymáshoz. A rendszeres esti családi áhítatainkon együtt kerestük Isten üzenetét. Még beszélni sem tudtak, már hallhatták az igét. Vasárnaponként templomba vittük őket. Rendszeresen gyermekórára járhattak. Később ifjúsági táborokba mehettek. Ide már önként mentek. Támogattuk, de nem erőszakoltuk rájuk ezeket az alkalmakat. Talán kedvet kaptak? Bizonyára! Az egyre növő gyermekek nevelése emberi bölcsességet meghaladó feladat! Nekünk az segített, hogy hivatkozási alapként ott állt az Ige tekintélye, amit átbeszélve megoldásokat találhattunk velük közösen. Sokszor ők figyelmeztettek, hogy az ige nem azt mondja, amit mi gondolunk. A hitet nem lehet örökölni! Istennek nincsenek unokái! Nekik személyesen kellett dönteni arról, hogy ők kit akarnak szolgálni, kívánnak-e Isten élőhitű gyermekei lenni. Már említettem, hogy gyermekeink nem a tulajdonaink. Ezért a jövőjüket 19 sem határozhatjuk meg. Támogathatjuk, véleményünk lehet róla, sőt időnként ösztönözhetjük őket, de a legtöbbet azzal segítünk nekik, ha abban támogatjuk őket, hogy életüket az Isten rendje és akarata szerint rendezzék be. A világ és sok szülő sikeresnek, egészségesnek, gazdagnak szeretné látni a gyermekét azért, hogy boldog legyen! Isten igéje azt mondja: az Úr áldása gazdagít meg. Boldog csak az áldott ember lehet! Ezt hittel el kell fogadni! Gyermekeink nem a tulajdonaink, de mint már említettem, ajándékok, jutalmak, a feladatok mellett. Nagyon sok örömöt adott Isten általuk. Ahogy a már felnőtt életüket vezeti Isten, úgy én is egyre jobban megismerhetem a minden gondomat magára vállaló mennyei Atyámat és kegyelmét naponként megújító Jézus Krisztusomat. Keressétek először Isten országát és az Ő igazságát, és ráadásul minden megadatik néktek! Ez a világ, sőt a pusztán vallásos ember is csak szaladgál a boldogág után, mert úgy gondolja, hogy van olyan bölcs, hogy elérheti. Egyszer azonban elfogy az idő és lelkében kárt vall. Boldog ember az, aki megtalálja az élet forrását, engedelmeskedik neki és bátran hittel rábízza magát és családját. Bátorítok minden olvasót, hogy lépjen arra az útra, amelyet a Biblia keskeny útnak nevez, bár kevesen járnak rajta, de célba érnek! Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus Nevében, bűneitek bocsánatára és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr. Ap.csel. 2: Ecsediné Hajdú Zsuzsa

20 Hogyan kerültem kapcsolatba? Ajánlom mindenki figyelmébe, aki még nem találta meg a hitvallását, de élénken érdeklődik az iránt, hogyan lelhet rá arra, ami leginkább közel áll hozzá... A mi történetünk nem hétköznapi. Hamarosan három gyerekes család leszünk. Ezért párommal fontosnak tartottuk gyermekeink vallási hovatartozásának kiválasztásánál, hogy szívünkhöz és hitünkhöz legközelebb álló mellett döntsünk. Így kerültünk kapcsolatba a Felház utcai gyülekezettel. Csecsemőként reformátusnak kereszteltek, de édesanyám, amikor megismerkedett mostohaapámmal, hagyta, hogy annak hatására átkereszteljenek görög katolikusnak, mert a faluban, ahol éltünk, ez volt a meghatározó vallás. Nevelőapámnak fontos volt a hit, és számára a családi összetartozás szimbólumát jelentette. Így általa én is közelebb kerültem Istenhez és az egyházhoz, mint intézményhez. Korábban ez nem volt szívügyünk, nem jártunk templomba, nem gyakoroltuk hitünket. Aztán amikor különös módon megérintett Isten, akkor átértékelődött bennem a valláshoz való viszonyom, ami lelki biztonságot nyújtott. Mindez, azóta is így van. Bár még nem konfirmáltam, görög katolikusként elsőáldoztam. Ezek együttes hatására aktívan részt vettünk az egyház mindennapjaiban. Rendszeresen eljártunk misékre, ünnepségek alkalmával a műsorokban szerepeket vállaltam és az énekkarban énekeltem. A középiskola után családi okok miatt el kellett jönnöm Szabolcs-Szatmár megyéből. Először Budapesten, majd Cegléden próbáltam szerencsét. Életem alakulása folyamán utóbbi városban meg is leltem gyökereimet, megtaláltam a társam. Cegléden közös otthont hoztunk létre, majd családot alapítottunk. Kettőnk között is szóba került a hit. Párom református és római katolikus szülők gyermekeként látta meg a napvilágot, de édesanyja az idők folyamán megismerkedett és kapcsolatba került a Jehova tanúival. Édesapja viszont kitartott saját vallása mellett. Ezért közösen megegyeztek abban, hogy gyermekeik felnőttként majd szabadon választhassák meg hitbéli hovatartozásukat. Miután megteremtettük közös otthonunk feltételeit és letettük a családalapítás alapjait, melynek közös véleményünk szerint egyik alappillére a vallás, meg szerettük volna találni a mindkettőnkhöz legközelebb álló hitvallást, melyben felnevelhetjük gyermekeinket. Mivel ezt megelőzően már mind a ketten több vallással is kapcsolatba kerültünk, így kiválasztottuk azt, amivel leginkább azonosulni tudunk. A református egyház áll hozzánk legközelebb, ezért a párom harminc éves korában a Felház utcai református templomban megkeresztelkedett, gyermekeink is ott keresztelkedtek. Azóta gyermekeink gyermek istentiszteletekre járunk, bábozok a gyülekezeten belül, és részt veszek a baba-mama klubban is. Az egyház kiválasztásánál fontosnak tartottuk Istennel való kapcsolatunk megerősítését és gyermekeink hasonló szellemiségben való felnevelését. Itt lehetőség nyílt, hogy megadjuk számukra a szabadidő hasznos és aktív eltöltésének több módját. Hiszen a gyülekezet különböző táborokat szervez: nyelvi, bibliai, és gyermektáborokat. Karitatív programokkal segít a rászorulóknak: ruhaosztás, ételosztás, lelki gondozás. A város kulturális életét színesíti fellépéseikkel. Szülő és gyermeke itt egyaránt megtalálhatja azt, amiben kedvét leli, és tevékenyen eltöltheti szabadidejét. Úgy érezzük, hogy gyermekeink itt olyan programokkal és lehetőségekkel találkoznak, amiben kiteljesedik teljes lelki személyiségük. Ezáltal számunkra is biztonságot ad, hogy tudjuk, mi mindent megteszünk azért, hogy egészséges lelkületű felnőtté váljanak. Mi ad erőt az élethez? Agárdi Krisztina Nem vagyok a szavak embere, ha az írásról van szó. Végül csak eszembe ötlött néhány gondolat, amit szeretnék megosztani a kedves testvérekkel. Az egyszerű hétköznapi életem nem a legszerencsésebben alakult, amióta beléptem abba a bizonyos nagybetűs életbe. A nyelvtanulással folytatott sikertelen és hiábavalónak tűnő küzdelem miatt, bár elvégeztem a Tanítóképző Főiskolát Debrecenben, még sincs a kezemben a diplomám. Így sajnos nincsen munkám, csak abban az esetben, ha a közmunkaprogram keretében kapok valamit időszakosan. A nehézségek közepette mégis tudom pozitívan szemlélni a világot. Ezt az Úrnak köszönhetem, mert Ő gondot visel rám. Hála neki, jól vagyok, és boldognak érzem magam, mert megtaláltam azt, amiben örömömet lelem. Már születésem óta a nagytemplomi gyülekezet tagja vagyok. Az elmúlt néhány évben azonban, a gyülekezet gyakorlatilag a második otthonommá vált. Van, amikor többet vagyok itt, mint otthon. Megismerkedtem a gyülekezeti munka sokszínűségével. Több dologban is segítgetek a képességeimnek megfelelően. Tagja vagyok az asszonykörnek, részt veszek az újságunk gyermekoldalának szerkesztésében, időnként a vasárnapi iskolában is ténykedek. Amikor szükséges, segítek Katikának, harangozónknak a tavaszi templomtakarításban, amikor elmegy szabadságra a családjával. Vagy éppen plakátot hordok, ha valami fontos esemény van a Nagytemplomban, amit hirdetni kell. Mivel mindig is részét képezte az életemnek a segítő tevékenység, tényleg magamra találtam. Jó érzés segíteni éppen az Úr házában és jó érzés megtapasztalni közvetlen közelről azt, hogy hogyan is zajlik a gyülekezeti munka. Ezáltal én is sok segítséget kapok mind az Úrtól, mind pedig a gyülekezettől abban, hogy tényleg pozitívan tudom értékelni mindazt, ami történik velem, és látom a jövőt, vannak terveim, céljaim. Köszönöm Istenem, hogy vagy nekem, és figyelemmel kíséred életem, és hogy nem hagysz elcsüggedni! Ámen! Boldog ember az, akinek Te vagy az erőssége. (Zsoltárok 84:6) Reggel Dóra nagytemplomi gyülekezet 20