JELENTÉS AZ EU-ELNÖKSÉGEKRE VONATKOZÓ PARLAMENTI GYAKORLATOKRÓL

Átírás

1 MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS JELENTÉS AZ EU-ELNÖKSÉGEKRE VONATKOZÓ PARLAMENTI GYAKORLATOKRÓL február * * * Mindenek előtt szeretném megköszönni az európai uniós nemzeti parlamenteknek, valamint az Európai Parlamentnek, hogy munkájukkal segítették ennek a jelentésnek az elkészítését, ami reményeink szerint értékes hozzájárulást ad az elkövetkezendő években az elnökséget ellátó országok parlamentjeinek munkájához, és hatékonyabbá teszi a nemzeti parlamentek közötti eredményes együttműködést. Dr. Szili Katalin 1

2 Mi a jelentés célja? Az európai uniós parlamentek az elmúlt években egyre intenzívebb és egyre szélesebb körű együttműködést folytatnak egymással, számos a parlamentek életét érintő igen fontos témát feldolgozva, megtárgyalva. A parlamentek előtt új kihívások állnak, ezért úgy gondoljuk, hogy az EU-elnökségek parlamenti dimenziójának feltárása, az eddigi tapasztalatok megosztása nagy segítséget jelenthet azoknak a parlamenteknek, amelyek még nem láttak el ilyen feladatot, de hasznos lehet az elnökségi tisztet már betöltött törvényhozások számára is. Az uniós elnökségre való felkészüléskor azzal szembesülnek a nemzeti parlamentek, hogy míg a kormányoknak külön Elnökségi Kézikönyv áll rendelkezésére az előkészítés és lebonyolítás minél hatékonyabb megvalósítása érdekében, és a Tanács Főtitkársága is folyamatosan támogatja munkájukat, addig a parlamentek számára nem áll rendelkezésre egy olyan összeszerkesztett almanach, amely egybegyűjtené a feladatokat és a legjobb példákat. Ez pedig lehetőséget adna a tagállamok parlamentjeinek arra, hogy el tudják dönteni milyen parlamenti elnökséget szeretnének, milyen lehetőségeik, milyen kötelezettségeik vannak, és melyek azok a buktatók, amelyekre különös figyelmet kell fordítani a felkészülés és a megvalósítás során. Tekintettel arra, hogy Szlovéniával nyitva a sort már egyre több olyan ország áll az elnökséget levezényelt országok sorába, amelyek a 2004-es nagy bővítés során váltak uniós tagállamokká, jelenleg kiemelten aktuális a különböző tapasztalatok megosztása egymással Ugyanakkor az elnökségi tisztet már betöltött országok parlamentjei számára is hasznosak lehetnek az e jelentésben foglalt információk. Ezért javasoltam tehát, hogy igyekezzünk kimunkálni az együttműködés lehetőségét ezen az eddig jobbára érintetlen területen, és igen nagy örömömre szolgált, hogy ez a kezdeményezés ilyen pozitív fogadtatásra talált a parlamentek körében. Tisztelt Kollégák! Remélem, hogy a következőkben ismertetendő jelentést nem csak most, 2009 februárjában fogják forgatni, hanem a későbbiekben is előveszik majd, amikor ilyen jellegű kérdésekkel szembesülnek és főleg, amikor parlamentjük felkészül a következő netán első EUelnökségére. 2

3 A jelentést az uniós nemzeti parlamenteknek, valamint az Európai Parlamentnek eljuttatott 84 kérdésből álló kérdőívre adott válaszokból készítettük el. A kérdőív két részből állt: az első részében a politikai vonatkozású kérdésekre igyekeztünk választ találni, míg a második részben gyakorlati oldalról közelítettük meg e témakört (pl. költségvetés, protokoll teendők, személyzeti kérdések, stb.). A kérdőívre szinte az összes európai uniós parlamenttől kaptunk visszajelzést, azonban tekintettel arra, hogy még nem mindegyik ország töltött be elnökséget, így nem a teljes parlamenti körnek van tapasztalata e téren. Köszönetet kell mondanunk azoknak a kollégáinknak is, akik annak ellenére is válaszoltak megkeresésünkre, hogy országuk még nem töltött be elnöki tisztséget, de így is támogatták ezt a kezdeményezést. 1 A kérdőív szempontjából legrelevánsabb elnökségek azok, amelyek a 2004-es bővítés óta zajlottak le, hiszen nagyságrendileg innen válik összehasonlíthatóvá a parlamenti elnökségi feladatok mérete és bonyolultsága. Azonban, a korábbi tapasztalatokat is érdemes vizsgálni, ezért a következőkben a 2000 óta eltelt elnökségek listáját közöljük (a listát a magyar elnökséget követő Lengyelországgal bezárólag): Év Szemeszter Ország 2000 Jan-Jun Portugália Jul-Dec Franciaország 2001 Jan-Jun Svédország Jul-Dec Belgium 2002 Jan-Jun Spanyolország Jul-Dec Dánia 1 A jelentés elemzési jellemzően 20 válasz alapján készültek: Ausztria (2), Belgium (2), Cseh Képviselőház, Cseh Szenátus, Dánia, Finnország, Franciaország (2), Németország (Bundestag), Írország (2), Olasz Képviselőház, Olasz Szenátus, Luxemburg, Hollandia (2), Lengyelország (2), Portugália, Szlovén Nemzetgyűlés, Szlovén Nemzeti Tanács, Spanyolország (2), az Egyesült Királyság (2), valamint a Magyar Országgyűlés Emellett Litvániától is értékes válaszokat kaptunk az ottani felkészülés kezdeti fázisairól és terveiről. Ahol az ország neve mellett (2) található, ott a kérdőívre adott válaszok mindkét kamara együttes válaszait tartalmazzák. 3

4 2003 Jan-Jun Görögország Jul-Dec Olaszország 2004 Jan-Jun Írország Jul-Dec Hollandia 2005 Jan-Jun Luxemburg Jul-Dec Egyesült Királyság 2006 Jan-Jun Ausztria Jul-Dec Finnország 2007 Jan-Jun Németország Jul-Dec Portugália 2008 Jan-Jun Szlovénia Jul-Dec Franciaország 2009 Jan-Jun Csehország Jul-Dec Svédország 2010 Jan-Jun Spanyolország Jul-Dec Belgium 2011 Jan-Jun Magyarország Jul-Dec Lengyelország Amint az a listából is kitűnik, számos ország akár ebben a rövid időszakban is több alkalommal látta el az Unió soros elnöki posztját, ezzel együtt pedig a parlamenteket érintő feladatokat is. A kérdőívekre kapott válaszok ezen országok esetében általában a legutóbbi tapasztalatokra koncentrálnak, kiemelve azt a fontos tényt, hogy az évek során a parlamentekre háruló feladatok az elnökséggel összefüggésben egyre nőnek és így jelentős különbség tapasztalható egy, a kilencvenes években ellátott elnökség, valamint egy, az EU-27 időszaka alatt ellátott elnökség között. A nemzeti parlamentek szerepe az Európai Unióban folyamatos fejlődésen megy keresztül, és ez a szerep mind fontosabbá válik. Ezzel együtt a rájuk háruló feladatok is sokasodnak, és ezért különösen feladatokat látnak majd el azon országok parlamentjei, amelyek a Lisszaboni Szerződés remélhetőleg mihamarabbi életbelépése után töltik be az elnöki tisztet. 4

5 POLITIKAI KÉRDÉSEK A politikai ügyeket taglaló kérdések során többek között arra kerestük a választ, hogy vajon a parlamentek részt vesznek-e a tagállamokban az elnökség általános előkészítésében, illetve van-e külön erre a célra létrehozott fórum vagy a már meglévő kereteket használják fel e célra. Arra a kérdésre, hogy vajon részt vett-e a parlamentjük az EU-elnökség általános, nemzeti szintű előkészítésében, a 20 válaszadó kamara közül 13 állította, hogy parlamentje részt vesz az általános felkészülési munkában, és 7 parlament jelezte, hogy ez csak részben, vagy indirekt módon valósul meg. Ezekben az esetekben többnyire arról van szó, hogy a törvényhozó szervek vagy kizárólag a parlamentekkel kapcsolatos ügyekben vesznek részt az előkészítésben, vagy elhanyagolható annak a jelentősége, hogy milyen befolyással vannak a kormányzati felkészülési munkára. A parlamentek az elnökségre való felkészülést meglehetősen különböző időpontokban kezdték meg, hiszen a Lengyel Parlament (Szejm és Szenátus) által jelzett 38 hónappal szemben Belgiumban, Olaszországban, valamint Spanyolországban a felkészülés 6 hónappal az elnökség előtt kezdődött meg. Mindazonáltal, a válaszok átlagát tekintve azt mondhatjuk, hogy a parlamentek átlagosan mintegy másfél évvel az elnökség előtt kezdik meg a felkészülést. Start of the preparation to the presidency months Austria Belgium Czech Chamber Czech Senate Denmark Finland France Germany (Bundestag) Ireland Italy (Chamber of Deputies) Italy (Senate) Luxembourg Netherlands Member States Poland Portugal Slovenia (National Assembly) Slovenia (National Council) Spain United Kingdom Hungary 5

6 A parlamenteken belüli felkészülési mechanizmusokat feltáró kérdésekre adott válaszok alapján kijelenthetjük, hogy a parlamenti kamarák jelentős többsége majd 90 % - nem hozott létre külön politikai szintű parlamenti fórumot kifejezetten a nemzeti szintű elnökségi felkészülés ellenőrzésére, hanem az alkotmányos és törvények által meghatározott általános rendben folytatták a felkészülés ellenőrzését. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a tagállamokon belül eltérő szerepeket játszottak a különböző parlamenti (politikai szintű) struktúrák a felkészülésben, hiszen míg az esetek egy részében a kormányzati ellenőrzést amúgy is folytató Európai Ügyek Bizottsága foglalkozott az elnökséggel, addig más esetekben ez jellemzően inkább a parlamenti elnök hatáskörébe tartozott. A parlamenti saját, belső felkészülésére ugyanakkor már többen hoztak létre külön politikai fórumot, ez esetben már nem egész 70 százalékos azon parlamenteknek az aránya, ahol kizárólag a meglévő struktúrákkal oldották meg a parlamenti elnökségi felkészülést. Azon parlamentek, amelyek külön fórumot hoztak létre e célból: Belgium, Csehország, Franciaország, Hollandia és Magyarország. Az Európai Parlament gyakorlata szerint két politikai testület érintett az elnökségek lebonyolításában. Az Elnökök Konferenciája általában az elnökség kezdetét megelőző néhány hétben konzultál a soros elnökség fő tisztségviselőivel, ezen túl pedig a Bizottsági Elnöki Konferencia is találkozik a soros elnökség kormányának uniós ügyekkel foglalkozó miniszterével. Fontos megemlíteni, hogy az elnökségek kezdetén a soros elnök ország miniszterelnöke általában beszédet mond az EP plenáris ülése előtt. A parlamentek meghatározó többsége nem fogadott el külön stratégiai jellegű dokumentumot az elnökségi felkészülés ügyében, inkább jellemzőek voltak az operatívabb jellegű összefoglalók. A tagállamok közül mindössze Ausztriában, Spanyolországban és Magyarországon került sor ilyen dokumentum elfogadására. Több tagállamban (Ausztria, Belgium, Finnország, Olaszország, Portugália, Szlovénia, Magyarország), a válaszadók majd 40 százaléka esetében sor került azonban a parlamenti politikai frakciók közötti valamilyen megállapodásra. Ezek jellegében eltértek, hiszen volt, amelyik inkább az elnökségi prioritások közös jóváhagyását célozta és volt olyan is, amelyik inkább a választásokat megelőző kampányvitákat igyekezett kizárni az elnökségi felkészülésből. 6

7 Mindegyik választ adó tagállamban politikai szintre emelték az elnökségi felkészülést a parlamenteken belül. Jellemzően a parlamentek bürója, vagy más elnöki szintű szerve (Praesidium, College of Presidents, Conference of Chairmen, stb.) jelent meg elsődleges politikai résztvevőként, de volt, ahol például az Európai Ügyek Bizottság volt a legmagasabb jellemző politikai befolyásoló és döntő tényező (pl. Dánia). A tagállamok egy kivétellel (Írország 2 ) mind azt jelezték, hogy a házelnök szerepet játszott az elnökségi felkészülés során, sőt a tagállamok nagy részében a házelnöknek kiemelt szerepe volt mind a felkészülés, mind a megvalósítás során. A feladatok tekintetében számos tagország parlamentjében maga az elnökségi felkészülés politikai összefogása is az elnök feladata volt. Érdemes azt is kiemelni, hogy jellemzően jelentős szerepet játszott a házelnök az Európai Parlamenttel való kapcsolattartásban. Az Európai Parlamenttel közösen, Brüsszelben megrendezett Együttes Parlamenti Ülések (Joint Parliamenraty Meeting, JPM) és Együttes Bizottsági Ülések (Joint Committee Meeting, JCM) rendszeres gyakorlata csak ben alakult ki, így a parlamentek egy részérnek az elnökség lebonyolítása során még jelentősen kevesebb együttműködési felülete volt az Európai Parlamenttel. Azon országok esetén, amelyek már a rendszeressé váló EP és nemzeti parlamenti közös szervezésű ülések idejében töltöttek be elnökségi feladatokat, ott az Együttes Parlamenti Ülések (JPM-ek) és az Együttes Bizottsági Ülések (JCM-ek) témájának kiválasztásában is döntéshelyzetbe került a házelnök. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a tagállamok gyakorlatilag mindegyikében a házelnök részt vett az elnökségi ülések legalább egy részén, de hét parlament esetében kifejezetten az összes parlamenti ülésen részt vett az elnök. Érdekes, hogy míg Dánia kiemelte, hogy a COSAC-on a házelnök nem vett részt, addig az Egyesült Királyság épp azt hangsúlyozta, hogy ez volt az egyetlen olyan parlamenti elnökségi esemény, amelyen házelnöki szintű képviselet volt. Az Európai Parlament gyakorlata szerint az EP elnöke részt vesz egyrészt az uniós parlamentek elnökeinek éves találkozóján 3, de például társelnökként van jelen az összes Együttes Parlamenti Ülésen (JPM) is. 2 Itt az elnök szerepe az ülések megnyitásának protokolláris feladataira korlátozódott. 3 Az uniós parlamenti elnökök konferenciájára a jelenlegi gyakorlat szerint évente egyszer kerül sor. A korábbi években született döntések értelmében a konferencia megrendezése nem feltétlenül az elnökséget adó ország feladata. Nem esett egyben például Magyarország és Dánia esetében, egybe esett ugyanakkor például Portugális esetében (ld. Költségvetési kérdések). 7

8 Az elnökségi felkészülést illetően elmondható, hogy igen változó az, hogy az elnökség lebonyolításában hány képviselő vesz közvetlenül részt. A kérdésre adott válaszok alapján a tagállamokban ez a szám az 5 képviselőtől (Dánia) egészen a 30 fölötti számig (pl. Németország) terjed, és eltérő skálán mozog. A legjellemzőbb ugyanakkor az, hogy kb képviselő aktív résztvevője az elnökség parlamenti megvalósításának. A parlamentek túlnyomó többsége nem szervezett semmilyen (sem szakmai, sem nyelvi) továbbképzést az elnökségben részt vevő képviselőknek, ugyanakkor többen megjegyezték, hogy pl. nyelvi képzésre a képviselőknek folyamatosan, az elnökségtől függetlenül is lehetőségük van. A 2004-ben csatlakozott országok közül a Cseh Képviselőház mind nyelvi, mind pedig uniós képzésre adott lehetőséget a résztvevő honatyákat, s ezt tervezik Lengyelországban is. A régi tagállamok közül említést érdemel Ausztria, ahol a parlament a résztvevő képviselőknek nyelvi képzést ajánlott fel. Érdemes megjegyezni, hogy a francia nyelv esetében több országban jelentős segítséget kaptak az arra igényt tartók a helyi francia nagykövetségektől és francia intézetektől, akik akár ingyenesen adtak lehetőséget a francia nyelvtudás fejlesztésére. A jogalkotási menetrendet illetően szinte egyhangúan úgy ítélték meg a tagállamok, hogy nem befolyásolja az uniós elnökség a jogalkotási munkát. Azonban azt azért pl. a Finn Eduskunta megjegyezte, hogy ebben az időszakban a parlament is rugalmasabb magatartást mutatott a kormány képviselői irányában, hiszen a kormány képviselőinek jelentős többletterhet jelentett a tanácsi munka ellátása. Emellett az Olasz Képviselőház kiemelte, hogy célszerűnek tartja, ha nem kerül sor uniós elnökségi parlamenti eseményre olyan napon, amikor plenáris ülést tartanak a parlamentben. Erre a tervezés során kell különös figyelmet fordítani. A kétkamarás parlamentek esetében Szlovénia kivételével a többi kétkamarás válaszadó azt jelezte, hogy nem fogadtak el semmilyen stratégiai együttműködési dokumentumot a két ház között az elnökség idejére, hanem az amúgy is érvényben levő gyakorlatoknak megfelelően jártak el, és egy kivételtől eltekintve nem hoztak létre külön erre az alkalomra a két ház közötti közös fórumot sem az elnökség lebonyolítására 4. Érdemes kiemelni azonban Hollandia példáját, ahol a két ház az elnökséggel kapcsolatos feladatok ellátására létrehozott egy, az 4 Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy például a belga és az ír parlamentek esetében eleve közösen kezelik az uniós ügyeket, itt tehát az együttműködésük az elnökség idején is természetes volt. 8

9 elnökök vezetésével működő közös ún. steering groupot. Ez a csoport felelt az általános koordinációért és a megvalósításért is. A csoportban a két ház között nem egyenlő volt a megosztás, hiszen a holland Második Kamara (Tweede Kamer) több képviselővel, több tisztviselővel és több forrással is rendelkezik. A két kamara közötti feladatmegosztást illetően az államok demokratikus berendezkedéséből adódóan jelentős különbségeket tapasztalhatunk. Az elnökség esetében is bebizonyosodott, hogy a kétkamarás parlamentekben igen eltérő gyakorlat mutatkozik a házak közötti feladatmegosztást illetően. Ausztriában nem volt formális feladatmegosztás a két ház között; Belgiumban a közösen működő, európai ügyekkel foglalkozó bizottságban koncentrálták a feladatokat; Csehországban konszenzussal döntött a két ház politikai és adminisztratív vezetése arról, hogy miképpen osszák meg az elnökség körüli teendőket; Franciaországban tisztviselők közötti egyeztetések eredményeként kerültek elosztásra a feladatok, politikai jóváhagyással; Németországban elsősorban a Bundestag foglalkozott az előkészítéssel és lebonyolítással; Olaszországban a két ház között gyakorlatilag egyenlő volt a feladatmegosztás; Hollandiában a már említett steering groupban valósult meg az együttműködés, az általánosan alkalmazott arányok figyelembe vételével; Szlovéniában valódi szerepet a Nemzetgyűlés játszott az elnökség során; Az Egyesült Királyságban a két ház szoros együttműködésében, ám a House of Commons nagyobb technikai igénybevételével folyt az elnökség. A tagállamokban a kétkamarás parlamentekben tehát túlnyomó részt a feladatmegosztás egyenlőtlen volt. Számos esetben gyakorlatilag egy kamara vitte végig az elnökséget, a másik jelképes részvételével. Ez azonban teljesen természetes, hiszen az egyes kamarák között a napi feladatokat illetően is lényeges különbségeket tapasztalhatunk. A két kamara közötti költségelosztásra is az előbbiekben leírt szórás a jellemző. Míg néhány parlament két háza egyenlően osztotta meg a költségeket egymás között (Belgium, Franciaország, Olaszország), néhány parlament esetében súlyozottan oszlottak meg a költségek és az egyik fél nagyobb terhet viselt (pl. Bundestag vagy a Szlovén Nemzetgyűlés). Számos 9

10 kétkamarás parlament amúgy is egy költségvetéssel dolgozik, és ez alól az elnökség sem jelentett kivételt (így például Ausztria, Hollandia vagy Spanyolország). Érdemes megjegyezni, hogy speciális ügymenet volt több kétkamarás parlamentben (pl. Egyesült Királyság vagy Németország) a COSAC megrendezésével kapcsolatos költségek megosztása tekintetében (tekintettel arra, hogy az elnökségi események közül általánosságban a COSAC ülés költségei a legmagasabbak). A kormányzattal való kapcsolattartást vizsgálva megállapítható, hogy a tagállamok jelentős többségében informális kapcsolat volt a kormány és a parlament között az elnökség lebonyolítását illetően 5. Azonban ez az informális kapcsolat a válaszok tanúsága szerint legtöbbször igen hatékony és meglehetősen szoros együttműködést jelentett. Volt azonban olyan példa is (pl. Dánia), ahol kifejezetten formális megállapodáson alapult az együttműködés. A tagállamok azonban több helyütt azt emelték ki, hogy a legfontosabb a tisztviselői szintű informális kapcsolatok kiépítése és működtetése az elnökségi felkészülés és lebonyolítás során. 6 Az elnökséggel kapcsolatos tartalmi kérdésekben (pl. elnökségi program és prioritások; logo; költségvetés; személyzeti ügyek) az esetek 60 százalékában a kormányok nem folytattak előzetes egyeztetést a parlamentekkel. Ebbe a 60 százalékba tartoznak azonban azok a parlamentek is, akik az egyeztetést csak a meglévő keretek között és nem különös eljárásban folytatták le, tehát valamilyen szintű párbeszédre sor került, de nem egyeztettek rendszeresen és formálisan. Ugyanakkor e kérdéssel külön foglalkozott a Belga Parlament, az Olasz Képviselőház és a Magyar Országgyűlés is. Az Olasz Képviselőház például külön parlamenti iránymutatást fogadott el a kormányzat részére az elnökséggel kapcsolatos ügyek tekintetében, míg a Magyar Országgyűlésben folyamatos egyeztetés folyik tartalmi kérdésekben, amelynek eredményeként az e célból létrehozott ún. EU-elnökségi munkacsoport konszenzusos állásfoglalásokat fogad el 7. 5 Nem mondható ez el ugyanakkor az Európai Parlamentről, ahol folyamatos és formális egyeztetésekre kerül sor a soros elnök tagállam kormányával. 6 A kormányzati együttműködés egyik érdekes példája a 2001-es belga elnökség, amikor a kormány képviselőket kért fel arra, hogy a tagállamokat végigjárva térképezzék fel, hogy hogyan vélekednek Európa jövőjéről. Az ez alkalomból a képviselők által elkészített jelentés Report on the Future of Europe lett később az alapja a Laekeni Nyilatkozatnak, amelyet a belga elnökség alatt az állam- és kormányfők fogadtak el. 7 A rendszerről ld. Bővebben a jelentés utolsó részét, valamint a mellékleteket. 10

11 A kormányzatok az esetek többségében (több mint 60 százalékban) ugyanakkor a kormányzati döntések meghozatalát követően tájékoztatták a parlamenteket annak érdekében, hogy utólagos konszenzusos támogatást szerezzenek az elnökségi felkészülés kormány által elfogadott elemeihez. Ez azonban nem minden esetben öltött külön formát, számos esetben a meglévő keretek között igyekezett a kormány parlamenti támogatást kérni, és természetesen többségi kormányzás esetében ez relatíve könnyen megoldható volt, akár a normál bizottsági munka keretén belül is. A parlamenti eseményeken való kormányzati részvételt vizsgálva a tagállami visszajelzések alapján egyöntetűen az tapasztalható, hogy a miniszterek 8 a parlament által rendezett eseményeken részt vettek. Számos tagállamban az összes találkozón részt vett az adott kérdésért felelő szakminiszter, azaz tanácsi elnök (Németország, Olaszország, Hollandia és Szlovénia), a többi tagállamban pedig szintén jelentős arányban képviselték a kormányt és a Tanácsot az egyes találkozókon (jellemzően 5-10 miniszter vett részt egy elnökség alatt a parlamenti találkozókon). Fontos továbbá kiemelni, hogy a miniszterek mellett a tárcák államtitkárai, helyettes államtitkárai is részt vettek a találkozókon, így a kormányzati képviselet minden elnökség alatt viszonylag erősnek és kiegyensúlyozottnak mondható. A tagállamok 70 százaléka esetében a soros elnökséget ellátó ország miniszterelnöke legalább egy parlamenti találkozón részt vett. Nem került sor erre Olaszország és az Egyesült Királyság esetében, illetve Spanyolország esetében a Külügyi bizottságok elnökeinek konferenciáján vett részt a kormányfő a konferenciához kapcsolódó szociális/kulturális rendezvényen. A miniszterelnökök legjellemzőbben az európai ügyekkel foglalkozó bizottságok konferenciáján (COSAC) vettek részt, valamint a Brüsszelben megrendezett Együttes Parlamenti Üléseken (JPM-eken) és esetleg a COFACC-on (Külügyi bizottságok elnökeinek konferenciáján). A más parlamentekkel és egyéb intézményekkel való együttműködés vizsgálata azt mutatta, hogy az évek során jelentősen változnak a kialakult kapcsolattartási mechanizmusok is. A már 8 Ez esetben a miniszterek azonban nem csak, sőt leginkább nem a "vendéglátó" ország kormányának képviseletében jelennek meg a nemzeti parlamentek szakbizottsági közös találkozóin, hanem az általuk az elnökség ideje alatt vezetett tanácsi formáció elnökeként, az Európai Unió Tanácsának képviseletében. 11

12 több elnökség óta a gyakorlatban is megvalósult hármas (trió) együttműködés új formaként jelentkezik az elnökségi együttműködés esetében, és élénkül a parlamenti elnökségek és az Európai Bizottság közötti kapcsolat is. A válaszokból kitűnik, hogy főleg a korábbi elnökségek időbeli statisztikai aránya miatt a tagállamok 40 százaléka a COSAC révén tartotta a kapcsolatot és működött együtt más parlamentekkel (korábban a troika keretében). A trió elnökségek megjelenése óta azonban a tagállamok közötti szorosabb együttműködés a parlamenti kapcsolatokban is megjelenik. Az EU-elnökségi felkészülés is mélyebb együttműködésre sarkallja a parlamenteket. Több országban informális szinten maradtak ezek az együttműködések, azonban néhány esetben formálissá váltak (Dánia-Lengyelország, Spanyolország-Belgium-Magyarország esetében). Az Európai Parlamenttel való együttműködést az elnöki felkészülés kezdeti időszakában tisztviselői szintű kapcsolattartás jellemezte, az együttműködés tárgya pedig jellemzően az Együttes Parlamenti és Bizottsági Ülések (JPM-ek és JCM-ek) szervezésének kérdése volt. Azokban az országokban, ahol már az elnökségek előtti korai szakaszban politikai szintű párbeszéd alakult ki, ott is leginkább ezekről a kérdésekről folytak tárgyalások, legtöbbször házelnöki szinten. Az Európai Bizottsággal megvalósult együttműködés vonatkozásában elmondhatjuk, hogy az Olasz Képviselőház és a Holland Parlament kivételével minden tagállamban részt vett a Bizottság valamilyen formában az elnökséggel összefüggő parlamenti üléseken. Ezek jellemzően biztosi látogatások voltak (általában 2-4 biztos részvétele félévenként), de több esetben az Európai Bizottság elnöke is részt vett valamely parlamenti ülésen, rendezvényen (így például Franciaország, Németország vagy Portugália esetében). Az Európai Bizottság tagállamokba delegált képviseleteivel, valamint az Európai Parlament tagállami irodáival az elnökségek általában felvették a kapcsolatot (72%) és legfőképp a biztosok meghívásával kapcsolatban, valamint információs anyagok szolgáltatásával kapcsolatban fordultak hozzájuk segítségért. Az Európai Parlament adott országból megválasztott képviselőivel a parlamentek nagy része (66 százaléka) a megszokottnál nem tartott szorosabb kapcsolatot. Egyharmaduk jelezte, hogy a kapcsolat intenzitása megnövekedett, habár számos esetben ennek nem volt 12

13 intézményesített formája. Több tagállam hangsúlyozta, hogy az európai parlamenti képviselők hasznos csatornának bizonyulnak az Európai Parlament döntéshozóival és adminisztrációjával való kapcsolattartásban. Emellett szintén több parlament kitért arra, hogy az európai parlamenti képviselők több alkalommal részt vettek a parlamenti elnökségi üléseken gyakran felszólalóként, kiemelt előadóként is. POLITIKAI KÉRDÉSEK ÖSSZEFOGLALÁSA A parlamenti dimenzió egy ország uniós elnöksége esetében a demokrácia legfontosabb szintjének részvételét jelenti az elnökségi feladatok megvalósításában. Bár a parlamentek ez irányú munkája különbözik a kormányzati elnökségi munkától, azonban a kettő kiegészítheti és erősítheti egymást, ezzel koherensebben képviselve az adott ország elnökségi prioritásait. képet adva az egész országról. Ahhoz azonban, hogy a parlamentek hatékonyan működhessenek közre az elnökségi feladatok ellátásában, fel kell készülniük az előttük álló kihívásokra. Ennek politikai súlya első sorban a képviselők vállán nyugszik. Amennyiben világos célokkal és módszerekkel történik a felkészülés, a tisztviselők ennek alapján hatékonyan tudják segíteni a képviselők munkáját. A parlamentek általában rendelkeznek megfelelő gyakorlattal nemzetközi események szervezésében, azonban egy elnökség kivitelezése sokkal összehangoltabb és bonyolultabb munkát kíván. Következtetések A parlamentek általában másfél évvel az elnökség előtt kezdik meg felkészülésüket az ellátandó feladatokra. Néhány esetben szélesebb körű, a kormányzati felkészülés ellenőrzését és az ahhoz való konstruktív hozzájárulást is tartalmazza a parlamenti felkészülési munka. Ez növelheti a parlamentek szerepét és hatását egyrészt országon belül, másrészt pedig indirekt módon az uniós döntés-hozatalban is. A felkészülést jellege és fontossága miatt a parlamentek politikai szinten kísérik folyamatos figyelemmel, jónéhány esetben pedig külön fórumot létrehozva adnak súlyt ennek a munkának. Az esetek egy részében a felkészülést vagy stratégiai dokumentum elfogadásával, vagy a pártok közötti megállapodásokkal is igyekeznek biztosítani a parlamentek, azonban ez még nem általánosan elfogadott gyakorlat. A parlamentek első számú képviselői, maguk a parlamenti elnökök is kiemelt szerepet játszanak az elnökség során. Munkájukkal jelentős segítséget adhatnak az egyeztetésekhez, 13

14 előremozdíthatják a megállapodásokat az uniós intézményekkel, illetve más tagállamok nemzeti parlamentjeivel. Emellett pedig nyilvánvaló szerepet játszanak az események során való reprezentatív megjelenésükkel is. Az elnökség során több képviselő is részt vesz a munkában, ezen képviselők csoportja országok szerint változó, de általában fő. A kétkamarás parlamentek esetében az együttműködés az esetek nagy részében a megszokott együttműködési renden alapszik és a különböző demokratikus berendezkedésekre figyelemmel eltérő mértékű feladatmegosztás jellemző a két kamara között (a költségvállalás tekintetében is). A parlamenti elnökségnek is nagyobb hangsúlyt ad a (Tanácsot is képviselő) miniszterek, valamint a soros elnökséget ellátó ország miniszterelnökének részvétele, valamint ugyanígy fontos a Bizottság tagjainak ellátogatása a parlamenti rendezvényekre. A tapasztalatok szerint ez meg is történik és a tendenciákat vizsgálva megállapítható, hogy a parlamenti eseményeket mind a kormányok, mind pedig a Bizottság egyre komolyabban veszi, egyre inkább rendszeres feladatának tekinti az azokon való részvételt. Az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti kapcsolat az elmúlt évtizedben egyre kiegyensúlyozottabbá és egyre szorosabbá vált. Ezt nem csak a rendszeres, az elnöki konferencia keretében megvalósuló találkozók és a sűrű bilaterális kapcsolatok jelentik, hanem az Együttes Parlamenti és Bizottsági Ülések gyakorlatának kialakulása is, amely az elmúlt években egyre meghatározóbb szerepet foglal el szakpolitikai kérdések megvitatása során. A polikikai kérdéseket illetően néhány dologra érdemes figyelmet fordítani a parlamentekben az elnökség előkészítése során. A már több parlamentben külön erre a célra létrehozott politikai szintű fórum segíthet abban, hogy a parlamenti, valamint adott esetben a parlament és a kormány együttes felkészülése hatékonyabb legyen. Jó irány lehet e tekintetben a kormányzattal való együttműködés, a kormányzat parlamenti ellenőrzése, nem csak az általános gyakorlatok szerint, hanem már a felkészülés során. Ezzel növelhető a parlamentek szerepe és egyben összhangban a Lisszaboni Szerződésben foglalt tendenciákkal is nagyobb befolyással élhetünk az uniós döntéshozatalra. 14

15 GYAKORLATI KÉRDÉSEK A gyakorlati ügyekre irányuló kérdések során arra tettünk kísérletet, hogy a komplex és a parlamentek jelentős része számára nem rutinfeladatnak számító elnökségi felkészülést feltérképezzünk és igyekezzünk rávilágítani arra, hogy melyek azok a pontok, amelyekben a parlamentek azonos gyakorlatot követnek és melyekben térnek el. Ebben a részben először a szervezési ügyeket elemezzük, majd a személyzeti ügyeket, az Európai Parlamenttel való gyakorlati együttműködést, az elnökséggel kapcsolatos költségeket, az esetlegesen felmerülő közbeszerzési eljárásokat, a kommunikációt valamint néhány egyéb, az előző kategóriákból kimaradt kérdést taglaljuk. Ha az elnökség gyakorlati megvalósításáról beszélünk, már a tervezés során az első és legfontosabb kérdés, hogy hány parlamenti eseményre kerül sor a féléves elnökség alatt. Az erre a kérdésre a tagállamok által adott válaszok igen nagy szóródást mutattak. Vélhetően ez annak tudható be, hogy néhány tagállam az Európai Parlamentben megrendezett együttes üléseket, az elnökséggel kapcsolatos fontosabb bilaterális/trilaterális találkozókat is számításba vette, míg mások csak a saját parlamentben rendezett bizottsági találkozókra szorítkoztak. Így a válaszok alapján elmondható, hogy a parlamenti események száma az elnökségek alatt 3 (Luxemburg) és 20 (Dánia) között mozog. A válaszok átlagát tekintve (az EP-ben megrendezett Együttes Bizottsági Üléseket [JCM] nem számolva) átlagosan 10 találkozó megrendezésére lehet számítani egy elnökségi félév során. Ezek jellemzően: COSAC (Az európai ügyekkel foglalkozó bizottságok konferenciája) és a COSAC elnökségi találkozó COFACC (azaz Külügyekkel foglalkozó bizottságok elnökeinek találkozója) Bel- és igazságügyekkel foglalkozó bizottságok találkozója Védelmi bizottságok találkozója Mezőgazdasági bizottságok találkozója 15

16 Emellett az elmúlt években számos más témában is sor került találkozókra: Költségvetés és pénzügyek Környezetvédelem Nemzetközi fejlesztés Energia Kulturális ügyek Oktatási, kutatási és tudományos ügyek Esélyegyenlőség Az Európai Parlamentben a gyakorlat szerint egy félévben általában két Együttes Parlamenti Ülésre (JPM-re) kerül sor, valamint emellett több Együttes Bizottsági Ülés (JCM) is megrendezésre kerül, amelyek témája részben kötött, illetve egy kialakult gyakorlatot követ (pl. a lisszaboni stratégiával foglalkozó JPM), ám lehetőség van egyéni témaválasztásra is (pl. a szlovén elnökség esetén a Nyugat-Balkánnal foglalkozó JPM megrendezése). A résztvevők számát vizsgálva úgy tűnik, nem lehet egységes, akár közelítőleg is pontos számokat megadni az elnökségek alatt. A COSAC résztvevőinek száma az egyes elnökségek alatt 190 és 350 között mozgott, míg az egyéb parlamenti bizottsági találkozók során jóval kevesebb, résztvevő között ingadozott a szám. A képviselők és tisztviselők közötti megosztás több parlament statisztikája szerint nagyjából fele-fele arányt mutatott. 16

17 COSAC participants Spain Slovenia (National Assembly) Portugal Member States Netherlands Luxembourg Italy (Senate) Ireland Germany (Bundestag) Finland Belgium Austria Number of participants Participants at other committee meetings Austria Belgium 100 Finland Germany (Bundestag) Ireland 60 Italy (Chamber of Deputies) 60 Italy (Senate) Luxembourg Portugal Slovenia (National Assembly) Spain A parlamenteknek az elnökségi felkészülés időszakában az egyik legelső és legfontosabb feladata az, hogy döntést hozzanak arról, hogy a félév során mely szakbizottságok találkozóit rendezzék meg. Ezek a döntések igen különböző időpontban születtek meg az egyes tagállamokban. Néhány tagállam csak az elnökség előtt kb. fél évvel hozott döntést arról, 17

18 hogy milyen bizottsági találkozókra kerüljön sor, míg például Finnország esetében ez a döntés már több mint két évvel az elnökséget megelőzően megszületett. A tagállami átlagot tekintve azt mondhatjuk, hogy nagyjából hónappal az elnökség előtt már lehet tudni, hogy mely bizottságok üléseire fog sor kerülni az elnökségi félévben. A parlamenti elnökség alatt megrendezendő események időpontjának tervezésére nincs általánosan elfogadott séma. Ugyanakkor a tagállamok többnyire hasonló aspektusokat hangsúlyozva a következő szempontokat tartották fontosnak kiemelni: - a találkozókat a fél év során szét kell húzni, hogy az időpontok ne legyenek túl koncentráltak; - szerencsés, ha a parlamenti találkozók időpontja egy-egy nagyobb európai esemény (pl. Európai Tanács ülés) előtti időszakra esik, illetve a bizottsági találkozóknál szerencsés, ha egy a bizottsági ülésen is vitatott kérdéssel foglalkozó tanácsi formáció ülése előtt kerül megrendezésre; - fontos figyelembe venni a nemzeti ünnepeket; - egyeztetni kell a kormányzat előzetes elnökségi naptárát, a parlamenti naptárat, valamint az Európai Parlament naptárát; - hasznos, ha nem esik más, kormányzati elnökségi program ugyanarra a napra a fővárosban. A parlamenti események naptárát a tagállamok általában informálisan egyeztették a kormányzattal. A naptár időpontjainak meghatározása átlagosan egy évvel az elnökség előtt történt. Noha voltak olyan példák, ahol jelentősen hamarabb (Finnországban pl hónappal korábban), más esetekben pedig 3 hónappal az elnökség előtt született döntés ez ügyben (Olaszországban). Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy a döntést követően nem mindegyik parlament hozta rögtön nyilvánosságra a parlamenti elnökségi naptárat. A parlamentek teljesen eltérő időpontban informálják egymást a parlamenti elnökségi naptárakról. A gyakorlatok tehát eltérnek egymástól, bár számos interparlamentáris fórum is megerősítette már, hogy jelentősen segíti a kiszámíthatóságot és a képviselők részvételének lehetőségét, ha az elnökségi események időpontjai megfelelő időben, minél korábbi időpontban kerülnek meghatározásra. 18

19 A tagállamok parlamentjei az elnökség tartalmi előkészítését átlagosan 8-9 hónappal az elnökség előtt kezdik meg. Ez esetben is tapasztalható, hogy néhány ország hamarabb (pl. Ausztria két évvel az elnökség előtt), néhány ország pedig csak a találkozók előtt relatíve közeli időpontban (pl. Luxemburg vagy Spanyolország 3 hónappal az elnökség előtt) kezdi meg a tartalmi felkészülést. A tekintetben, hogy felállítanak-e valamilyen koordináló, központi szervezetet, amely az elnökség levezénylését segíti a parlamenten belül, a parlamentek meglehetősen külön gyakorlatot követnek. A parlamentek majdnem fele válaszolt úgy, hogy nem állítottak fel semmilyen ilyen jellegű egységet, a másik fele pedig igennel felelt. Azok közül, akik külön egységet állítottak fel, szintén több változat található meg. Több országban került felállításra egy speciális csoport, amely a koordinációért felelt (Csehország, Dánia, Írország, Hollandia, Szlovénia 9, Magyarország és várhatóan majd Lengyelország), míg például Spanyolországban egy jogtanácsos végezte az elnökségi koordinációt egy további munkatárs segítségével. A tagállamokban eltérő gyakorlat alakult ki a tekintetben is, hogy melyek azok a szervek, amelyek leginkább bevonásra kerülnek az elnökségi munka előkészítésébe. A válaszokból kitűnik, hogy ez teljesen specifikus az adott ország parlamentjében. 9 Az elnökségeket a parlamenteken belül koordináló speciálisan létrehozott szervek között kiemelkedő a Szlovén Nemzetgyűlésben létrehozott ún. Project Group gyakorlata. Ennek tagjait a Főtitkár jelölte ki 2006 áprilisában és célja az volt, hogy központosítva tudja kezelni az összes elnökséggel kapcsolatos feladatot, beleértve maguknak a rendezvényeknek a lebonyolítását és a kormányzattal való kapcsolattartást is. Ez a csoport készített háttéranyagokat a bizottságok számára (leszámítva a specifikus szakmai jelentéseket), valamint a parlamenti elnökség számára. A csoport felelt a naptár kialakításáért, az EP-vel való tisztviselői szintű kapcsolattartásért, illetve minden technikai és logisztikai kérdésért is. 19

20 Ausztria Belgium Dánia Finnország Német Bundestag Írország Olasz Képviselőház Olasz Szenátus Luxembourg Hollandia Portugália Szlovén Nemzetgyűlés Spanyolország Egyesült Királyság Elnök, Elnökök Konferenciája és a bizottsági elnökök A közös Európai ügyekkel foglalkozó bizottság, valamint a protokoll részlegek Európai ügyek bizottsága Nem volt specifikusan érintett Az elnök és helyettesei, az elnökség, az Idősek Tanácsa, valamint az érintett bizottságok A közös Európai ügyek bizottsága, valamint a tervezőcsoport és a bizottsági titkárságok Az elnök és a résztvevő bizottságok A résztvevő bizottságok Külügyi igazgatóság Az elnökségért felelős steering group és a konferenciák előtt felállított szervezőbizottságok Az elnök, a résztvevő bizottságok, a főtitkár, stb. Elnökök tanácsa és az Európai ügyekkel foglalkozó bizottság, stb. A Bürók és a nemzetközi ügyekkel foglalkozó igazgatóságok Elnök A parlamentek nagyobb része nem fogadott el külön meghatározott időrendet ( timetablet ) a felkészüléssel kapcsolatos feladatok teljesítési határidejére vonatkozóan. Összesen öten fogadtak el ilyen dokumentumot ez ezek egy része is inkább az elnökségi rendezvényekre vonatkozott. Az elnökségi ülésekhez kapcsolódóan szervezett kulturális programokkal kapcsolatban a következő legtipikusabb események kerültek megvalósításra a parlamentek szervezésében: Kiállítások meglátogatása Történelmi helyekre telepített vacsorák Zenés és táncos produkciók (általában helyi vonatkozású) Egyéb, az ország jellegzetességeit bemutató események (pl. ír elnökség Guinness Múzeum) 20

21 Amellett, hogy az elnökségek természetesen igyekeznek országaikat bemutatni, néhány tagállam válaszaiban felhívta arra a figyelmet, hogy fontos mérlegelni azt is, hogy a kulturális program ne szorítsa háttérbe a szakmai megbeszéléseket. Eltérő vélemények születtek a tagállamok részéről arról, hogy a nemzeti sajátosságok mennyire befolyásolhatják a szakmai és kulturális programokat. Az általános megítélés szerint kevéssé szerencsés, ha a politikai napirendet túlzottan a nemzeti jegyek uralják, ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a tagállamok parlamentjeinek bizonyos fokig szabad keze van a bizottsági találkozók egy részének kiválasztásában, tehát, amennyiben szeretnék, ily módon befolyásolni tudják a témákat, és ezzel az elnökség karakterét (pl. Franciaország kezdeményezése az esélyegyenlőséggel foglalkozó bizottságok képviselőinek találkozójára). Összességében azonban a kulturális, szociális programok azok, ahol a nemzeti sajátosságokat jobban előtérbe lehet helyezni. A tagállamok nem egész harminc százaléka (Ausztria, Cseh Képviselőház, Franciaország, Hollandia és az Egyesült Királyság) vette igénybe külső rendezvényszervező cég szolgáltatásait, tehát jelentős többségük saját forrásaiból oldotta meg a rendezvények szervezését. A tolmácsolás szervezése esetében azonban a parlamentekben külső források igénybevételére van szükség, hiszen a COSAC találkozókon kötelező az összes uniós nyelvre való tolmácsolás 10. A COSAC-on kívüli találkozóknál a parlamentek többsége az angol és francia nyelvet biztosította a résztvevők számára, valamint emellett tolmácsfülkéket azoknak a delegációknak, akik saját tolmáccsal érkeznek. Emellett az országok saját nyelvei és néhány esetben a német, valamint esetleg a spanyol és az olasz jelent meg tolmácsolt nyelvként 11. A parlamentek általában előre külön szerződést kötöttek a tolmácsokkal, hogy a parlamenti találkozókra biztosítsák az elérhetőségüket. 10 Ez egyébként nem csak azért okoz többletproblémát, mert a költségeket a tolmácsok és a tolmács-berendezések jelentősen megnövelik, hanem azért is, mert több parlament a COSAC ülés lebonyolítását külső helyszínen kényszerül megrendezni. 11 Költségkímélő példát jelenthet az a megoldás, amelyet az uniós nemzeti parlamenti elnökeinek konferenciáján alkalmaznak. Ez a nyelvi rezsim 2005-ben, Budapesten került elfogadásra és jelentősen segít a rendező parlamenteknek abban, hogy lehetőleg ne kelljen az összes tolmácsköltséget magukra vállalni, valamint egyben a tolmácsolás mindenki által elfogadott racionalizálását is jelenti, valamint azt is biztosítja, hogy minden parlamenti elnök saját országa nyelvén szólalhasson fel. (A nyelvi rezsim meghatározott költségelosztást, illetve a tagállamok saját vállalásait is tartalmazza). 21

22 Főként a COSAC-ra érkező átlagosan 250 résztvevő, valamint a tolmácsfülkék elhelyezésének nehézsége miatt a parlamentek közül sokan nem csak parlamenti helyszíneken tartották meg az elnökségi találkozókat, hanem külső helyszíneken (pl. rendezvény-központokban, koncerttermekben) is szerveztek ülést. A parlamentek e tekintetben fele-fele arányban oszlottak meg, azaz a házak fele adott otthont az összes találkozónak, míg a másik felében külső helyszíneket is igénybe vettek. (A kulturális programok természetesen az egyesek mintegy száz százalékában a parlamenteken kívül kerültek megtartásra.) A szállodafoglalásokkal kapcsolatban általános következtetésként levonható, hogy a dátumok meghatározása után a parlamentek rögtön csoportfoglalásokkal biztosították a szállodákbn a helyek fenntartását, általában több szállodával megállapodva. Összességében a parlamentek az elnökség előtt átlagosan 9 hónappal már rendezték a szállás kérdését. A parlamentek, kevés kivételtől eltekintve, nem biztosítottak VIP várót a repülőtéren az érkező delegációknak. Ez alól kivételt jelentett néhány esetben az EU biztosok, valamint a házelnökök fogadása, amikor a vendéglátók magukra vállalták az ezzel járó plusz költségeket. A biztonsági szolgálatok tekintetében egységes képet mutat az európai parlamentek gyakorlata, hiszen a nemzetközi parlamenti események esetén alkalmazott általános gyakorlat szerint jártak el. A szállítással kapcsolatban a tagállamok parlamentjei szintén megegyező gyakorlatot folytattak: a szervezők transzfert biztosítottak a konferencia hivatalos szállásaként megadott hotelei és a találkozók helyszínei között, valamint a szociális események helyszínire az elnökség által biztosított, általában buszokkal szállították a résztvevőket. A reptéri transzfert azonban a delegációknak maguknak (esetleg a nagykövetségek segítségét igénybe véve) kellett megoldaniuk. Az elnökségi előkészületekben és a lebonyolításban közvetlenül résztvevő hivatali munkatársak száma nagy különbségeket mutat a tagállamok parlamentjeiben. Míg az Egyesült Királyság, Ausztria és Finnország például csak három főt említ, addig például Portugáliában 20 fő vett részt az elnökséggel közvetlenül foglalkozó előkészítő csoportban, összességében átlagosan 7 ember foglalkozott közvetlenül az elnökségi feladatokkal. Ennél természetesen nagyobb a száma azoknak a kollégáknak, akik ugyan foglalkoztak az 22

23 elnökséggel, de nem a központi koordinációban vettek részt. E tekintetben is Portugáliában tapasztalhatjuk a legszélesebb körű részvételt, hiszen itt 100 fő foglalkozott az elnökséggel, míg máshol ez a szám átlagosan 30 fő körül mozog (12-50). Természetesen ebbe a kibővített körbe minden esetben beletartoznak az érintett bizottságok titkárságai is, akikre minden esetben hárul feladat a szakbizottsági találkozók lebonyolítása és előkészítése esetén. A feladatok oroszlánrészét azonban a válaszok szerint az EU főosztályok, a külügyekkel foglalkozó hivatali egységek, valamint az európai ügyekkel foglalkozó bizottságok titkársága látta el. A parlamenti elnökségi feladatokat ellátó tisztviselők egyedül Dániában és részben Németországban voltak a központi kormányzati elnökségi stáb részei, a többi országban teljesen elkülönültek a központi elnökségi stábtól. Ugyanakkor több országban (Ausztria, Csehország, Egyesült Királyság, Franciaország) a parlamenti tisztviselők egy része a felkészülés során részt vehetett a kormányzat által szervezett elnökségi tréningekben. A parlamentekben az elnökségi feladatokban résztvevő tisztviselők kevés kivételtől eltekintve általában nem részesültek külön juttatásokban. Ám az elnökséggel összefüggő túlóráért járó kompenzációt megkapták, amely az elnökségi időszakban jellemző volt a központi koordinációval foglalkozó kollégák esetében. A parlamentek Ausztriában, Írországban, Szlovéniában és Spanyolországban a válaszok szerint ugyanakkor külön jutalmazásban részesítették az elnökséggel foglalkozó parlamenti stáb tagjait. Az elnökség idejére sok parlamentben külön munkatársakat is alkalmaztak a többletfeladatok ellátására. Ezek az addícionálisan felvett munkatársak sokszor csak gyakornokként segítették a munkát és ha nem gyakornokként, akkor is kivétel nélkül határozott idejű szerződések formájában dolgozhattak a parlamenteknél. Ezek a munkatársak vagy az elnökség közvetlen kezdetén, vagy esetleg az azt megelőző néhány hónapban álltak munkába és általában közvetlenül az elnökség végén meg is szűnt a munkaviszonyuk. A legtöbb munkatársat Ausztriában vették fel ilyen feladatokra, ahol 6 embert kezdtek foglalkoztatni 6 hónappal az elnökség előtt, míg több parlament (pl. az Olasz Képviselőház, a Bundestag vagy a francia parlament két háza) a meglévő forrásaival oldotta meg az elnökség által támasztott plusz elvárásokat. Kifejezetten diákokat csak Szlovéniában és Dániában hívtak segítségül, főként a logisztikai feladatok megoldásához. 23

24 A parlamentek nagy része (több mint 80 százalékuk) nem szervezett semmilyen speciális tréninget az elnökséggel közvetlenül foglalkozó kollégáknak, azon kívül, hogy az elnökséget megelőző időszakban részt vettek az előző elnökségek hasonló rendezvényein. Néhány parlament azonban kapcsolatban állt más országok elnökségi ügyekben már tapasztaltabb parlamenti kollégáival, így például a cseh parlamenti házak együttműködést folytattak a Francia Parlamenttel, Szlovéniával, valamint az Európai Parlamenttel; Franciaország Portugáliával és Szlovéniával; Szlovénia pedig Finnországgal és Ausztriával; Magyarország Szlovéniával, Lengyelországgal, a trió keretében pedig Belgiummal és Spanyolországgal. Az Európai Parlamentben az elnökséggel összefüggő feladatokat a D Főigazgatóság munkatársai látják el. Az Európai Parlament az elmúlt években egy olyan gyakorlatot alakított ki, amellyel igyekszik segítségére lenni a soron következő uniós elnökség parlamentjének. Az ebből a célból kialakított programok az adminisztratív kapacitások megerősítését szolgálják a parlamentekben az elnökségek előtt. Az Együttes Parlamenti és Bizottsági Ülésekre (JPM-ekre és JCM-ekre) való felkészülés ügyében a nemzeti parlamentek az Európai Parlamenttel általában 6-12 hónappal az elnökséget megelőzően vették fel a kapcsolatot. A tagállami visszajelzések alapján úgy tűnik, hogy szinte kivétel nélkül minden esetben a nemzeti parlament elnöke és az Európai Parlament elnöke közösen döntenek a találkozók témájáról. A tagállamok visszajelzése azt mutatja, hogy néhány esetben nehézkesnek mutatkozott a döntések előkészítése az Európai Parlament részéről (a bürokratikusabb berendezkedésnek köszönhetően), noha a döntések megszületése után végül sikeres rendezvények valósultak meg. Az Európai Parlamenten kívül a parlamentek egymással jellemzően nem vitatták meg a találkozók témáit, de esetleg utólagos információt biztosítottak a különböző interparlamentáris fórumokon a már megszületett döntésekről (pl. liaison officerek találkozója). Az Európai Parlamenttel való kapcsolattartást a parlamentek jellemzően a nemzeti parlamentek hivatalainak brüsszei állandó képviselőin keresztül valósították meg, de az EP és a nemzeti parlamentek között is folyamatos volt a közvetlen kapcsolattartás, Tisztviselői szinten általában igen aktív kapcsolatokat ápolnak az elnökséget ellátó parlamentek és az EP. Ennek egyik példája, hogy a JPM-eket megelőzően az elnökséget ellátó parlamentből Brüsszelbe látogat(nak) az ülés szervezésével foglalkozó kollégá(k). A közösen szervezett 24

25 találkozók (JPM-ek és JCM-ek) általános költségeit az Európai Parlament viseli minden esetben. Az elnökség idejére néhány parlament bővítette a brüsszeli állandó képviseletét. Több esetben sor került a COSAC titkársági munkák ellátása miatti többletfeladatok okozta hiánypótlásra új munkatárssal. Néhány parlament esetében parlamenti gyakornoki segítségével oldották meg az állandó iroda plusz feladatait az elnökség alatt, akik esetenként a COSAC titkárságban való részvétel miatt okozott többletmunkán is enyhíteni tudtak. Az állandó irodák az elnökség idejére a költségeiket illetően nem kaptak további pénzügyi forrásokat. Ami az Európai Parlament tapasztalatait illeti, elmondható, hogy az Európai Parlament tisztviselői általában fél évvel az elnökség kezdete előtt veszik fel a kapcsolatot a majdani elnökség parlamentjével, és a kapcsolatok az elnökség közeledtével egyre intenzívebbé válnak, mind több kétoldalú találkozót eredményezve az EP és a tagállamok között (ezekre az esetek nagy részében Brüsszelben kerül sor). A költségeket illetően a tagállamok parlamentjei között igen nagy különbségeket látunk. A tagállamok parlamentjeinek elnökségi költségvetése természetesen jelentős mértékben függ attól is, hogy a parlament mennyire szeretne nagy formátumú elnökséget (csak úgy, mint a kormányok esetében, de természetesen jóval kisebb dimenzióban), milyen plusz költségeket vállal magára (pl. kulturális rendezvények költsége jelentősen eltérhet, de ugyanígy növeli a költségeket, ha egy találkozó megrendezésére nem a fővárosban kerül sor). 12 A parlamentek általában jelentős tartalékot képeztek és többnyire túlbecsülték a költségeket (pl. Hollandia esetében a tervezett euró helyett csak euróba került az elnökség a parlament számára), aminek oka az lehetett, hogy az eseményeken résztvevők számát csak megbecsülni előre csak közelítőleg lehetett. 12 Fontos megjegyezni, hogy a kimagaslóan magar költségeket Portugália esetében az is okozta, hogy az elnökségi félévvel egy félévben került megrendezésre az elnöki konferencia, valamint az azt előkészítő vezető tisztviselői találkozó is. 25