Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK. Nappali tagozat

Átírás

1 BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad Információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK Nappali tagozat Szakdiplomácia szakirány INTERREGIONÁLIS IFJÚSÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉSEK BEMUTATÁSA A TRIVIUM PROGRAMON KERESZTÜL Készítette: Cserey Dóra Budapest, 2005.

2 TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS...5 DEFINÍCIÓK, MEGHATÁROZÁSOK...7 Régió...7 Regionalizmus...9 I. A REGIONALIZMUS KIALAKULÁSA...11 I.1. Az európai regionalizmus előzményei...12 I.2. A nyugat-európai regionalizmus jellemzői a második világháború után...12 I.3. A regionalizmus típusai Kelet-Közép-Európában 1989 előtt...16 I.4. A regionalizmus jellemzői Kelet-Közép-Európában 1989 után...17 I.5. Magyarország ma...17 II. TRIVIUM...20 II.1. A Trivium Program kialakulásának előzményei...20 II.2. Az észak-magyarországi régió jellemzői...22 II.2.1. Népességmegoszlás...23 II.2.2. Gazdaság...24 II.2.3. Civil társadalom...26 II.3. A szlovákiai magyarság helyzete...29 II.3.1. Népességmegoszlás...29 II.3.2. A magyarság népességi és területi megoszlása...30 II.3.3. Iskolázottság- Oktatás...32 II.3.4. Civil társadalom...33 II.4. Az ukrajnai magyarság helyzete...35 II.4.1. Népességmegoszlás...35 II.4.2. A magyarság népességi és területi megoszlása...35 II.4.3. A magyar nyelvterület elhelyezkedése...38 II.4.4. Oktatás...39 II.5. A Trivium Program előkészítése...41 II.6. A Trivium Program létrehozásának általános céljai...43 II.6.1. Rövid távú célok...43 II.6.2. Hosszú távú célok...46 II.7. Partnerek képzése...47 II.7.1. Multiplikátor képzések - szakosodás...50 II.7.2. Eddig megvalósult képzések...56 II.8. Partnerségépítés

3 II.9. Információszolgáltatás...60 II.10. A Trivium Program értékelése év...61 III. A TRIVIUM PROGRAM ELEMZÉSE...63 III.1. A Trivium Program eredményességét befolyásoló körülmények...63 III.1.1. Politikai szempontból...64 III.1.2. Gazdasági szempontból...65 III.1.3. Társadalmi szempontból...66 III.1.4. Technológiai technikai szempontból...67 III.1.5. Versenytársak szempontjából...68 III.1.6. Célcsoport szempontjából...68 III.1.7. A Trivium Program részvényesei...68 III.2. SWOT-analízis...70 III.3. A 7 S Modell...77 III.3.1. Stílus...79 III.3.2. Szakemberek...79 III.3.3. Képességek...80 III.3.4. Értékek...80 III.3.5. Rendszer...81 III.3.6. Struktúra...81 III.3.7. Stratégia...82 III.4. Stratégiaalkotás...83 III.4.1. A stratégiai lépcső felépítése...85 III.4.2. És végül, de nem utolsósorban...86 III.5. Hogyan pályázzunk?...87 IV. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK:...90 V. VÉGSZÓ TÁBLÁZATOK ÉS ÁBRÁK JEGYZÉKE FELHASZNÁLT IRODALOM FÜGGELÉK

4 BEVEZETÉS Miért is választottam éppen az interregionális együttműködéseket szakdolgozatom témájául? Erre adhatnám azt a választ, hogy azért, mert érdekelnek, de azt hiszem, ezzel nem okoztam meglepetést senkinek. És a válasz nem is ilyen egyszerű, fél mondattal nem lehet összegezni kiemelt érdeklődésemet a téma iránt. Azt hiszem a történet szálai egészen a főiskolai éveim legelejére nyúlnak vissza. Akkortájt azt terveztem, hogy az Európai Bizottság által működtetett Ifjúság Program keretében önkéntesként eltöltök egy nonprofit szervezetnél legalább fél évet külföldön. Az eltökéltség teljes mértékben megvolt bennem, de félig-meddig rajtam kívülálló okok miatt sajnos többszöri próbálkozás után sem jártam sikerrel. Erre persze lehet azt mondani, hogy nyilván nekem is nagy részem volt az eredménytelenségben, és, ha őszinte akarok lenni magammal szemben, nekem is be kell vallanom, hogy ez az igazság. Annyiban azonban mégis sokat nyertem, hogy megismertem az Ifjúság Program felépítését, működését, célkitűzéseit és a folyamat egészét. Kapcsolatba kerültem számos nonprofit szervezettel, és bepillantást nyerhettem a civil szférába, egyáltalán a civil gondolkodásmódot megismertem egy kicsit. Szerencsére volt alkalmam találkozni itthon, Magyarországon is néhány önkéntessel, és lehetőségem volt eljutni Bordeaux-ba egy ötnapos programalkotó szemináriumra, ahol szinte csak Európa különböző tájairól érkezett fiatal önkéntesek vettek részt. Láttam, hogy milyen élményekkel gazdagodtak azok a fiatalok, akiknek lehetőségük adódott rövidebb-hosszabb időt eltölteniük egy olyan országban, amit addig nem, vagy csak kevéssé ismertek, aminek a kultúrája, mindaddig ismeretlen volt előttük, életmódja távol állt tőlük. Azt hiszem, számukra ezek az emlékek örökké megmaradnak. Nyilván ilyen programokon olyanok vesznek részt főként, akik már korábban is nyitottak voltak a világra és többi embertársukra, de úgy gondolom, ez a tulajdonságuk még inkább jellemzőjükké vált. Olyan értékek fogalmazódhattak meg bennük, amikről korábban még csak el sem gondolkodtak. Általában egy-egy külföldi látogatás után elfogadóbbakká, váltak az - akármilyen okból is adódó - mássággal szemben. Megtanulták azt, hogy nem minden feltétlenül rossz, ami különbözik tőlünk, a mi szokásainktól, attól, amit mi normálisnak tartunk. Hiszen az átlagos, a normális elvesztette értelmét: ezek a szavak mindig csak akkor értelmezhetőek, ha van valamilyen viszonyítási alap. A viszonyítási alapot, pedig 5

5 százezerféleképpen szabhatjuk meg. És ráadásul onnantól kezdve, hogy megismertük a mást, már nem is furcsa, a továbbiakban már akár az is beletartozhat a viszonyítási alapba. Szerencsére többek közt az Ifjúság Programnak köszönhetően Európa országait körülfonják ezek a kapcsolatok, és hol véletlenül, hol szándékosan itt-ott újra szorosabbá válnak. Bízom benne, hogy a jövő szakemberei között, akik majd a közös, határok nélküli Európát fogják építeni, sok hasonló tapasztalattal rendelkező lesz. Emellett nem szabad figyelmen kívül hagyni a határokon átnyúló együttműködések korántsem mellékes gazdasági vonzatát sem. Talán első hallásra nem tűnik logikusnak, hogy interregionális ifjúsági együttműködéseknek gazdasági tényezője is létezik, pedig igenis van. Könnyebben alakítunk ki gazdasági, pénzügyi kapcsolatokat olyan vállalatokkal, intézményekkel, amelyek vezetőjét, vagy magas beosztású alkalmazottját személyesen ismerjük. Így tehát az interregionális ifjúsági együttműködéseknek, találkozóknak hosszútávon erős gazdaságélénkítő hatása is van. 6

6 DEFINÍCIÓK, MEGHATÁROZÁSOK A régiókról, a regionalizmusról meglehetősen sokféle elképzelés létezik, és jelentős különbség fedezhető fel a fogalmak tudományos és köznyelvi értelmezése között. Fontosnak tartom vázolni, milyen szemléletek léteznek velük kapcsolatban, annak érdekében, hogy megértsük az interregionális együttműködések alapját. Régió A geológusok földrajzi szempontból értelmezik a régiót egy-egy természeti jelenség által határolt területnek. A szociológusok általában emberi és társadalmi kategóriaként kezelik a régió fogalmát, azaz a régión belüli identitás meglétét vagy hiányát helyezik előtérbe. Ennek alapja a hasonló történelmi múlt, és sors, illetve a közös hagyományok. Ez a megközelítés azt vonja maga után, hogy a régiókról nem beszélhetünk homogén és stabil egységként, mert folyamatos alakulásuk révén dinamikus társadalmi jelenségek. A régiók kizárólag folyamatként értelmezhetőek, amelyek sorra születnek és eltűnnek, s ezáltal a társadalom regionális tagolódása is változik. Alulról induló regionális kezdeményezések esetében ez utóbbi régióértelmezést tartom helyénvalónak. Azt mindenképpen ki kell emelni, hogy egy-egy régió országos és nemzetközi súlyában egyaránt fontos szerepet játszanak gazdasági, földrajzi, történelmi és kulturális tényezők. Az Európa Tanács a régiót közvetlen az állam alatti szint -ként definiálja, ami igen tág határokat ölel fel. Az Európai Régiók Gyűlése ennél már pontosabban fogalmaz: a régió fogalma magában foglalja azokat a területi közösségeket, amelyek közvetlenül a központi államhatalom alatt találhatók, és a választott regionális testületeken keresztül politikai képviselettel rendelkeznek. 1 A régió értelmezésének ez az elméleti szakasza nagyban hozzájárult ahhoz, hogy közigazgatási egységként kezelve azonos szintre juthasson az önkormányzatokkal. 1 Közvetett idézet: Éger György: Regionalizmus, határok és kisebbségek Kelet-Közép-Európában (Osiris Kiadó, Budapest, 2000.) p

7 Az évek során a régiók gazdaságilag és politikailag hasznot hozó egységeknek bizonyultak, így politikai szempontból is megnőtt a jelentőségük. Ezt támasztja alá az is, hogy az Európai Bizottság kidolgozott egy stratégiát a Régiók Európájá -nak kialakítására. A Bizottság szerint a régiók megoldást kínálnak az Európai Unió demokratikus deficitjének csökkentésére; a hatalom és a hatáskörök központosításának feloldására; a magas fokú bürokrácia enyhítésére és a döntéshozatal jobb átláthatóságára. Másrészről a régiók biztosítékot jelenthetnek az Európai Unió kulturális sokszínűségének és a helyi hagyományok fenntartására, illetve a regionális identitás megőrzésére. Serkenthetik a nemzeti politikai rendszereket és ellensúlyozhatják a nemzetállamok dominanciáját az európai ügyekben. Eddig a regionális közigazgatás alig jutott képviselethez a közösségi döntéshozatalban, helyettük a nemzetállamoknak és kormányaiknak volt döntő szerepük az integráció gyorsításában és lassításában. Azonban szerencsére a régiók folyamatosan egyre aktívabban vesznek részt a nemzeti és európai szintű döntéshozatalban és a politika megvalósításában. A XX. századi Európában a régióknak több gyakorlati-politikai előnyei voltak és ezek megmaradtak napjainkig is. A demokrácia fejlődésének és megszilárdulásának a régiók bizonyultak a legalkalmasabb társadalmi kapcsolatrendszernek, és leghatékonyabban a regionális demokrácia tud szembeszállni az önkényuralom kialakulásával. Regionális szervezet révén az egyének és közösségek döntéshozatali folyamata közeledni tud, és így beleszólási jogot nyerhetnek az őket érintő ügyekbe. A regionalizmus értékként kezeli a kulturális, társadalmi és gazdasági sajátosságokat, és ebből kifolyólag hozzájárul ezek megőrzéséhez. A régió definíciója Magyarországon törvényileg is meghatározásra került ben a LXXV., a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló évi XXI. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvény alapján a régió tervezési-statisztikai és fejlesztési célokat szolgáló egy vagy több megyére (a fővárosra) kiterjedő, az érintett megyék közigazgatási határával lehatárolt társadalmi, gazdasági vagy környezeti szempontból együtt kezelendő területfejlesztési egység. 8

8 Regionalizmus 2 A regionalizmus meghatározása még bonyolultabb, mint a régióé, hiszen ez szellemi és/vagy politikai mozgalmat takar. A II. világháború előtt a regionalizmusra egyes reakciós, elnyomó hatalmak ferde szemmel néztek az elzászi és baszkföldi autonómiatörekvések miatt. A háború lezárását követően a régió fogalma semlegessé vált, jelenleg pedig azon munkálkodnak, hogy továbbmozduljon pozitív irányba. Jóo Rudolf, volt külügyminisztériumi helyettes államtitkár és genfi nagykövet szerint a regionalizmus egy embercsoportnak egy-egy tájegységhez, mint földrajzi kerethez való kötődését jelenti. Ezen a kötődésen alapultak a hatvanas és hetvenes években felszínre törő mozgalmak, amelyek a regionális különválás kisebb-nagyobb mértékét tűzték ki célul. Ezek között volt olyan, amelyik csupán nyelvi-kulturális önállóságot hirdetett, de olyan is, amely a teljes szuverenitást próbálta elérni. Pierre Bourdieu, francia szociológus, a Collège de France tanára, a regionalizmusra, mint a szimbolikus vagy valóságos, azaz gazdasági uralomra gondol, amelynek kulcseleme a reprezentáció. Az államszervezésben a regionalizmus a területi elv érvényesítését jelenti úgy, hogy az ezen az alapon megalapított intézményeket az autonómia bizonyos foka illeti meg. Alig két évtizeddel a fogalom megjelenése után, a kilencvenes évek derekától már új regionalizmusról beszélünk. Erről Martin Peterson, a Göteborgi Egyetem professzora, úgy vélekedett, hogy az nem más, mint a hatalom és a befolyás áthelyeződése a globális szintről a helyire. Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke szerint a regionalizmust olyan törekvésnek fogjuk fel az európai politikában, melynek az a célja, hogy az egyén és a közösség, az egyén és az adott területi és igazgatási egység között mind szervesebb viszony alakuljon ki. 3 A regionalizmusnak három kategóriáját különbözteti meg. Egyrészt a meglevő 2 Hivatkozva: Éger György: Regionalizmus, határok és kisebbségek Kelet-Közép-Európában; Ludvig Zsuzsa Süli-Zakar István: A Kárpátok Eurorégió együttműködés mérlege (Oktatási Minisztérium, Budapest, 2002.); A Regionális Intézményrendszer kiépítése (vitaanyag) (BM Duna Palota és Kiadó, Budapest, 2003.) 3 Közvetett idézet: Éger György: Regionalizmus, határok és kisebbségek Kelet-Közép-Európában p

9 területi-igazgatási egységek közötti nemzetközi együttműködést érti alatta, amely az államterületeknél nagyobb területi egységekben történő együttműködést jelenti (például a volt Visegrádi Négyek Együttműködése). Másrészt az államok határ menti területeinek együttműködését tükrözi a regionalizmus (például Alpok-Adria Munkaközösség). És végül a regionalitás az egy országon belüli regionális egységek együttműködését is takarja, amennyiben az független a központi irányítástól. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a regionalizmus kialakulásához és hosszú távú fennmaradásához bizonyos intézményi keretek szükségesek. A határok eltérő oldalain lévő országokban olyan helyi igazgatási egységeknek szükséges működniük, amelyek kompatibilisek egymással. Ennek azonban alapfeltétele a helyi autonómiák kialakulása az államigazgatáson belül, ami sajnos jelenleg hiányzik a Magyarországgal szomszédos országokban. Winfried Lang, a Bécsi Egyetem tanára, szintén három kategóriába sorolja be a regionalizmust 4 : Nemzeti regionalizmus: Ez egyrészt indulhat egyes történelmileg erős autonómiahagyománnyal rendelkező területekről, másrészt fakadhat az állami funkciómegosztás decentralizálásából. Transznacionális (határokon átnyúló) regionalizmus: Ebben az esetben gazdaságilag vagy kulturálisan egységes földrajzi területről van szó. Ezeket próbálja meg mind jobban erősíteni a Régiók-Európája eszme. Nemzetközi regionalizmus: Ennek a típusnak a fő jellemvonása, hogy az állami feladatokat egyre szélesebb körben veszi át, amely a II. világháború óta folyamatosan erősödik. Jelenleg ennek a regionalizmusnak a legmagasabb formája az Európai Unió. 4 Hivatkozva: Éger György: Regionalizmus, határok és kisebbségek Kelet-Közép-Európában 10

10 I. A REGIONALIZMUS KIALAKULÁSA 5 A jaltai világrend fennállása alatt ( ) Európa katonai, politikai gazdasági és kulturális szempontból is megosztottságot tükrözött, magában hordozva a bipolaritás, a tömbösödés és az esetleges nukleáris fenyegetés veszélyét. Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején, az öreg kontinensen két politikai folyamat ment végre egymással párhuzamosan. A változások nagyrészt Kelet-Európában zajlottak, s ezek részben ellentmondtak egymásnak, de ugyanakkor részben ki is egészítették egymást. Felbomlott a régi világrend, látványosan felgyorsult a politikai-gazdasági integráció, és korábbi államalakulatok szétestek kisebb egységekre, amelyek belső erőtereket hoztak létre. Ennek következtében 1989 óta tizenkilenccel több állam alkotja Európát, kilométerrel 6 megnövelve a korábbi határok hosszát. Az európai nemzetállamok megszilárdulásával, központi irányításuk megerősödésével egy időben ezen országok határ menti területeinek jelentős része perifériára került. A nemzetállami központok gyakran elhanyagolták e területeket, ami nagyban hozzájárult fejlődésük lelassulásához. Továbbá a kelet-európai válságok eredményeképpen mélyült az európai centrum- és periféria-országok közötti távolság, és a periféria differenciálódása tovább erősödött. Ez is közrejátszhat abban, hogy a perifériára szorult országok új, számukra kedvezőbb integrációkban kezdjenek el gondolkodni. A folyamatok egyik fő katalizátora a regionalizmus volt, amely átfogta és átfogja jelenleg is egész Európát, és a Maastrichti Szerződés november elsejei hatálybalépését követően a régiók Európája egyre inkább megvalósulni látszik. 5 Hivatkozva: Éger György: Regionalizmus, határok és kisebbségek Kelet-Közép-Európában; Ludvig Zsuzsa Süli-Zakar István: A Kárpátok Eurorégió együttműködés mérlege; Nyusztay László Gáspár Tamás: Az európai regionalizmus, in: Társadalmi Szemle szám p Forrás: Éger György: Regionalizmus, határok és kisebbségek Kelet-Közép-Európában. 11

11 I.1. Az európai regionalizmus előzményei A regionalizálódás, illetve a regionális integráció nem új jelenség. Ahhoz, hogy a mai Európa regionális hagyományait megvizsgáljuk, egészen a XIX. századi föderalizmusig kell visszamennünk az időben, ami egyes mai regionalizmusok sajátos formáját is jelenti. Mit is jelent a föderalizmus? Önálló államok vagy államképződmények összekapcsolódását, akik az állami funkciókat felosztották egymás között. Például az ben létrejött Német Szövetségnek harminckilenc nemzetközi jog szerint szuverén - állam volt a tagja. Az államok megegyeztek abban, hogy nem háborúznak egymás ellen, továbbá egyes ügyeket közösen intéznek. Az 1848-as forradalmi kísérlet bukása után, 1870-ben meghozott alkotmány szintén föderalista alapokra épített, és a Német Szövetségi Köztársaság 1949-es Alkotmánytörvénye is föderalista eszméket hordoz. Jelenleg Németország esetében kooperatív föderalizmusról beszélhetünk: az állami feladatok a szövetségi kormány (külpolitika, védelmi-, pénzügyi-, szociális- és gazdaságpolitika, közlekedésügy, környezetvédelem) és a tartományok (oktatásügy, önkormányzatokkal kapcsolatos kérdések és feladatok) között oszlanak meg. I.2. A nyugat-európai regionalizmus jellemzői a második világháború után Államközi és felülről szervezett regionalizmus A nagyobb területi és gazdasági egységek létrehozása mindig is célja volt és maradt a politika alakítóinak és a gazdaság vezető szereplőinek. Az ilyen célú törekvések nyomán bekövetkező integrációknak jellegét és funkcióját a múltban elsősorban vagy politikai katonai vagy kereskedelmi szempontok határozták meg (például perszonáluniók, preferenciális, illetve szabadkereskedelmi megállapodások). A második világháború befejezését követően sorra jöttek létre integrációs törekvések Észak-, illetve Nyugat-Európában. Ezek közül az egyik a közép-európai német nyelvterületen elhelyezkedő államok (Német Szövetségi Köztársaság, Svájc, Ausztria) által életre keltett partnerség, amely a hangsúlyt a határ menti térségekre, a kulturális együttműködésre, a polgárok szabad mozgására és a turizmusra helyezte. 12

12 Legnagyobb jelentősége természetesen az európai integrációban az Európai Gazdasági Közösségnek van, amely a XX. század második felének legfontosabb gazdasági és politikai egysége, illetve az is maradt mind a mai napig, és várhatóan a jövőben is az lesz. A két említett integráció között azonban lényeges különbség van: a német nyelvterület országai között kialakult együttműködésnek történelmi gyökerei vannak. A közös múltnak, a közös nyelvnek és a hasonló kultúrának köszönhető a közöttük létrejött szorosabb kapcsolat. Ezzel ellentétben az Európai Gazdasági Közösség kifejezetten gazdaságpolitikai és ideológiai alapon jött létre. A fő mozgatórugók a gazdasági érdekek voltak. Alulról felfelé irányuló regionalizmus Szintén az 1950-es évek második felében formálódott ki első ízben a határokon átnyúló együttműködés gondolata Nyugat-Európában. Ezek már jellemzően az állami szint alatt lévő területek, régiók összefogásából születtek, s tapasztalatok szerint a határ menti együttműködéseket tekintve ezek a legeredményesebb formák. A határokon átnyúló együttműködések első szervezett egységeit ekkor hozták létre. A nyugat-európai határ menti térségek együttműködésének új formájaként megjelentek az eurorégiók, amelyek első modellje az 1963-ban megalakult Regio Basiliensis volt. Ez a német-francia-svájci hármas határ mentén fekszik, s tevékenységét immár háromoldalú kormányközi szerződés is alátámasztja. Ez a Felső-Rajna vidéki együttműködés egyike a legeredményesebbeknek Európában, s így modellértékű lehet a többi határtérség számára. A Regio Basiliensist követően a Nyugat-Európában számos határokon átnyúló közös kezdeményezés jött létre (Alpesi Országok Munkaközössége, Alpok-Adria Munkaközösség, Pireneusi Munkaközösség, Genfi-tó Tanács, Duna-menti Országok Munkaközössége). Az új regionalizmus A világgazdaságban jelenleg a globalizációval, a transznacionalizálódással párhuzamosan megtalálhatjuk a regionalizálódást is, amely kialakulásában mind politikai, mind gazdasági okokat fellelhetünk. Nyilvánvaló, hogy regionális kapcsolatok kialakításával és erősítésével nő a biztonság és a válságkezelés esélye. Gazdasági jelentősége abban áll, hogy megszilárdíthatja Európa gazdasági pozícióját, s így tarthatja a versenyt az Amerikai Egyesült Államokkal és a távol-keleti országokkal. 13

13 A korábbi Szovjetunió és Jugoszlávia szétesésével, Európa rendkívül sok országra hullott szét. A kontinensen egymás mellett találunk magas fokon szervezett integrációkat, szuverén, nagy befolyással rendelkező nemzetállamokat és újonnan kialakult, biztonsági és gazdasági válsággal szembenéző államokat. Az egész kontinens számára az lenne célszerű, ha a széttagoltságot nyugati értékeken alapuló rendszer alapján lehetne megszüntetni. Mégpedig minél előbb. A keleti blokk szétesését követően a politika fő meghatározója a gazdaság lett a korábbi biztonságpolitikai szempontok helyett. A felmerült európai problémákat már jellemzően nem katonai módon próbálják meg rendezni. Megjelenik a kollektív biztonság igénye, amit egy európai szintű rendszertől várnak. Jellemző az európai regionalizmusra a szubregionális együttműködések megjelenése és egyre nagyobb szerepe. Ezeknek a határ menti, szomszédos országok területeit magukba foglaló együttműködéseknek a tevékenysége az infrastrukturális, környezetvédelmi, idegenforgalmi és kulturális területekre terjed ki, és jelentős szerepük van Nyugat- és Kelet- Európa közeledésében. Az európai intézmények és a regionalizmus 7 Az 1980-as évektől kezdődően a regionalizmus újra felgyorsult, párhuzamosan a közösségi intézmények befolyásának növekedésével. Ezek között az Európa Tanács már 1980-ban olyan dokumentumot fogadott el (106. számú Európai Egyezmény), amely a szomszédos területek határon túli együttműködését szorgalmazza. Magyarország az egyezményhez 1992-ben csatlakozott, s jelenleg körülbelül hatvan régió alkotja. Szintén az Európa Tanácshoz kötődően 1985-ben létrejött az Európai Régiók Tanácsa, az Európai Régiók Közgyűlése és 1988-ban a Helyi és Regionális Közhatóságok Állandó Konferenciája. A konferenciához kapcsolódóan 1992-ben megszületett az Autonómia, kisebbségek, nacionalizmus és európai egység című, 232. számú határozat. A határozat jelentősége abban áll, hogy ez az első európai dokumentum, amely az es keleteurópai változások után együtt kezeli a regionális és etnikai problémákat. Az Európa Parlament funkciójából is adódóan csupán elvi állásfoglalásokat adott ki a regionalizmust illetően. Egységes európai regionális politika kidolgozásának eredményeként megszületett a Regionalizálás Közösségi Chartája. A dokumentumban fő célként az 7 Hivatkozva: Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról (Magyar Országgyűlés, 2002.) 14

14 INTERREG programokon keresztül történő intézményi reformok végrehajtása és a határrégiók együttműködésének támogatása szerepel. Az Európai Gazdasági Közösség 1975-ben létrehozta az Európai Regionális Fejlesztési Alapot, amely abból a célból jött létre, hogy a tagállamok közti regionális gazdasági és szociális különbségeket mérsékelje, kiegészítve a már korábban életre hívott Európai Szociális Alap és az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Orientáció Szekciójának működését. Az 1985-ben folyamatos egyeztetések zajlottak a regionális támogatási rendszer reformjáról, amit az 1986-ban elfogadott Egységes Okmány véglegesített. Lényegében ekkor vált a regionális támogatási politikából közösségi politika, hiszen a gazdasági és szociális kohéziót a Közösségek céljaként határozta meg. A különböző alapok tevékenységét egységes rendszerbe helyezték, és az önálló projektek támogatása helyett áttértek a komplexebb fejlesztéseket megvalósító támogatási rendszerre. A regionális támogatási politika jelentőségét bizonyítja, hogy az 1990-es évek második felében erre fordították a közösségi kiadások egyharmadát, s így költségvetési szempontból kiemelkedett a többi közösségi politika közül. Az Európai Unió által megvalósított programok hozzájárultak az országokon átnyúló partnerségek létrejöttéhez, és a határ menti régiók közti erősebb együttműködésekhez. A regionális támogatások, mint minden klasszikus közösségi politika esetén, csupán kiegészítik a tagállamok regionális támogatásait. A Régiók Bizottságát a Maastrichti szerződés keltette életre, annak érdekében, hogy a helyi és regionális szerveknek legyen közvetlen beleszólási lehetőségük a közösségi politikába. A bizottsági tagok a helyi és regionális hatóságokat képviselik a testületben, feladataikat önállóan, minden külső intézménytől függetlenül látják el. Minden regionális érdeket érintő döntés előtt kötelező konzultálni a bizottsággal, és kötelező a bizottság véleményét kikérni az oktatást, a kultúrát, a közegészségügyet, a transzeurópai hálózatokat, gazdasági és szociális kohéziót, a foglalkoztatást, a szociálpolitikát, a környezetvédelmet, a szakképzést és a közlekedést érintő területeken. Ezeken kívül a bizottság bármilyen olyan kérdésben vizsgálódhat, aminek a településekre, régiókra hatása van. Ugyan számos esetben kötelező kikérni a bizottság véleményét, de ezek nem kötelező erejűek az Európai Tanácsra vagy az Európai Bizottságra nézve, így kétséges, ténylegesen mekkora a Régiók Bizottságának befolyásolási szerepe az Európai Unió döntéshozatalában. 15

15 I.3. A regionalizmus típusai Kelet-Közép-Európában 1989 előtt Az 1989-es és 1990-es politikai változásait megelőzően csak elvétve jöttek létre együttműködések, s ezeket sem a helyi közösségek formálták, hanem a központi és a helyi pártelit kezdeményezései voltak. Így nyilvánvalóan a propaganda- és pártcélok álltak előtérben. Nyugati orientáció Az 1970-es évek végén alakult meg az Alpok-Adria Munkaközösség, amelynek Magyarország részéről Győr-Sopron, Vas és Zala megye a tagja. Főként Vas és Győr-Sopron megyének alakult ki szorosabb kapcsolata Burgerlanddal, azonban ez a kapcsolat inkább a területek vezetőinek egyéni érdekeire korlátozódott. Hivatalos szinten ez nem jelentett többet, mint kölcsönös látogatásokat, bevásárlásokat és formalitásokat. Létezett egy élő, nem hivatalos formája is a magyar-osztrák együttműködéseknek: közvetlenül a határ mentén a magyar és osztrák gazdák között idénymunkákra gyakran szinte egész települések mentek át dolgozni az osztrák területekre. Olyannyira nagy jelentősége volt a magyar lakosság bedolgozásának, hogy a burgerlandi termelők a gazdálkodás során számoltak a magyar munkaerő-kapacitással. Keleti orientáció Keleti irányban is főként mezőgazdasági jellegű együttműködések voltak a dominánsak, jellemzően a szovjet és a szlovák határszakaszokon. A központi irányítás határozta meg - idényjelleg szerint - a munkaerő létszámát. A brezsnyevi időkben gyakorlattá vált, hogy évente egy alkalommal (az almaszüret idején) Beregsuránynál megnyitják a határt, s így a magyar és ukrán almaszedők átmehettek a szomszédos ország területére. Érdekes, hogy az év többi napján a magyar-szovjet határ volt Európában az egyik legszigorúbban őrzött határ 1990-ig. A megyei pártbizottság iránymutatásainak megfelelően a települések előszeretettel létesítettek határon túli településekkel testvérvárosi kapcsolatokat. Ezek azonban hasonlóak voltak a burgerlandi együttműködésekhez, az utazásokra és vásárlásokra nézve. 16

16 I.4. A regionalizmus jellemzői Kelet-Közép-Európában 1989 után Az 1989-es és 1990-es politikai fordulatokat követően a regionalizmus eszméje futótűzszerűen terjedt el Kelet-Közép-Európában a politikai- és a közéletben. A regionalizmus egyrészt állami, másrészt helyi és regionális kezdeményezések szintjén valósult meg. Állami kezdeményezés eredményeként jött létre a Visegrádi Négyek Együttműködése Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország részvételével, a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Övezet (CEFTA) és a Közép-Európai Kezdeményezés, amelynek az Alpok-Adria Munkaközösség volt az elődje. Helyi, regionális kezdeményezések esetében is van jelentősége az Alpok-Adria Munkaközösségnek, hiszen az együttműködés kiterjed a vállalkozói szférára, az oktatásra, a médiára, a politikai pártokra és a társadalmi szervezetekre egyaránt és a hangsúlyt a gazdasági, műszaki-tudományos, kereskedelmi, kulturális, információs és politikai együttműködésre helyezi. Tehát a civil szféra is erősen képviseli magát a munkaközösségben, ami így nem kizárólag az állampolitikához kötődik. Másrészt ebben a térségben is megjelentek a Nyugat-Európában már elterjedtnek mondható eurorégiók. Ezeknek egész sora jelent meg a német-lengyel, német-cseh, csehlengyel, litván-lengyel határszakaszokon. A legtöbb állam területére a Kárpátok Eurorégió terjed ki, amelyben Magyarország is képviselte magát Lengyelország, Ukrajna, Szlovákia mellett. Alapokmányát Debrecenben írták alá, 1993 februárjában. Ugyan az érintett országok állampolitikájában jelentős eltérések vannak, helyi szinten már több specifikus problémát sikerült megoldani. Az eurorégió jövője nagyban függ attól, hogy melyik oldal azaz az állami irányítás vagy a civil szféra lesz képes megszerezni az erősebb irányítási pozíciót. I.5. Magyarország ma 8 Magyarországon a megyerendszernek van meghatározó tradíciója. Annak ellenére, hogy a megyerendszer jelentős változásokon ment keresztül az évszázadok során, az ország egyes területein kialakult a lakosság körében a megyei azonosságtudat. Ennek erőssége természetesen eltérő: Pest megyében nem jellemző és egyáltalán nem egységes, de ott, ahol a mai napig léteznek és élnek a hagyományok, azokon a területeken még mindig megvan az 8 Hivatkozva: A Regionális Intézményrendszer kiépítése. 17

17 összetartó erő. Az 1989-es-1990-es változásokat követően mérséklődött a megyei szerveződés jelentősége hatalmi és intézményi szempontból, válaszképpen a szocializmusban betöltött erőteljes újraelosztó helyzetére. A régiók a megyékkel ellentétben nem tekintenek vissza hosszú múltra: 1996-ban kerültek megalakításra a területfejlesztési funkciókat ellátó, több megyét átfogó, korlátozott feladatokat ellátó térszervezeti formák. Ezek a régiók nem rendelkeznek sem saját képviselettel, sem önkormányzati jogokkal. Jogosultságuk a térségi fejlesztési célú erőforrások egy részének felhasználására terjed ki, a települések közötti különbségek enyhítése céljából. A központi kormányzat és az önkormányzatok delegáltjaiból álló területfejlesztési tanácsok rendelkeznek döntési jogkörrel. Ezek a testületek hivatottak ellátni az Európai Unió regionális politikájának közvetítésével kapcsolatos feladatokat. Tervezési-statisztikai egységként elfogadást nyertek, mégpedig a költségvetési elosztás szempontjából pillanatnyilag legfontosabb, ún. NUTS-2 szintjén. Távol állnak viszont az autonómiaelv érvényesítésének képességétől. Jelenleg hét területfejlesztési régió működik Magyarországon, ezek a következők: Közép-Magyarország: Budapest főváros és Pest megye, Közép-Dunántúl: Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém megye, Nyugat-Dunántúl: Győr-Sopron, Vas és Zala megye, Dél-Dunántúl: Baranya, Somogy és Tolna megye, Észak-Magyarország: Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megye, Észak-Alföld: Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Dél-Alföld: Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye. A régiók nem metszenek át megyehatárokat. Nem változott meg tehát ezzel a megyék közötti aránytalanság és a határvonalak merev hagyománya ben megtörtént az önkormányzati rendszer reformja, amely alapvetően a településeket érintette. Azonban szükséges lenne továbbá a középszintű térségi szerepek újraértelmezése is. A településeket meghaladó területi szintek megreformálása van soron, de 18

18 nem kizárólag szervezetalakítás terén. Az új önkormányzatok létrehozásával párhuzamosan meg kell újítani a közfeladatok, a források és az igazgatási megoldásokat és gyakorlatokat, aminek hatása az egész helyi és központi közigazgatásra kiterjedne. A középszintű térségi szerepek átalakításból az alábbi előnyök várhatóak: Az Európai Unió egyik legfontosabb iránya a területi politika, amelynek alapvető célja a strukturális, azaz a társadalmi és gazdasági szerkezeti okokra visszavezethető különbségek csökkentése. A strukturális politika hazai egységei a megyéknél nagyobb egységet átfogó régiók. Az érdekérvényesítés és a forráselosztásban való részvétel esélyei kedvezőbbek lehetnek ott, ahol választott intézmény-rendszert építenek ki. Az integrált középszintnek köszönhetően remélhető az alacsony teljesítményű községi önkormányzatok szolgáltatásszervezési pozíciójának javítása. Emellett versenyképesebb pozícióba kerülhet a nagytérség egésze, ha felállításra kerülnek olyan szervezetek, amelyek felismerik a strukturális problémákat, és alkalmasak azokat kezelni. A központi hatalom decentralizációjának mértéke tovább erősíthető. A közösségi feladatok közül a következő területen lenne fontos szerepe: hálózati infrastruktúrafejlesztés, környezetgazdálkodás, országrészeket ellátó közszolgáltató intézmények működtetése. Jelenleg hiányzik a helyi önkormányzati rendszer erős középszintje, ami így pótolható lenne. Legnagyobb városaink intézményesen nem képezik részét az őket körülölelő megyéknek, hiszen megyei joggal vannak felruházva. Budapest pedig hagyományosan különálló közigazgatási egység, holott a valóságban szorosan kötődik a térséghez. Nagy méretű, erős önkormányzati jogosítványokkal rendelkező régiók felállításával helyreállítható a területi struktúra integrációja úgy, hogy a települések eddig elért önállósága sem csorbulna. A közfeladatok átszervezésének egyes reformjai szintén kötődhetnek az újraértelmezett regionális rendszerhez. Továbbá az ellátásszervezésnek is vannak csak ilyen léptékben értelmezhető feladatai. 19

19 II. TRIVIUM A Trivium Programban észak-magyarországi, felvidéki és kárpátaljai ifjúsági szervezetek és intézmények vesznek részt, amelyeknek célja a három ország területén élő fiatalok lehetőségeinek kiszélesítése, az ifjúság védelme, a hagyományok megőrzése, és a kulturális tevékenységek bővítése. A program alapgondolata az együttműködésre, a közös gondolkodásra és az egyenrangúságra épít. A Trivium Program célja megkönnyíteni a szervezetek munkáját külső erőforrások bevonásával, új ötletek, minták kidolgozásával, és az érdekérvényesítési lehetőségek kiszélesítésével. II.1. A Trivium Program kialakulásának előzményei 2002 októberében az Agora Irodák munkatársai látogatást tettek a Regionális Ifjúsági Szolgáltató Irodákban, amelynek célja az volt, hogy a két iroda munkatársai megismerjék egymás munkáját, és bepillantást nyerjenek egymás szervezeteinek életébe. Az Észak-magyarországi Regionális Ifjúsági Szolgáltató Irodába Farkas György akkor beregszászi Agora irodavezető - és Kurmai Sándor beregszászi Agora Irodában programkoordinátor utazott el, akiket Kovács Zsolt akkor az Észak-magyarországi Regionális Ifjúsági Szolgáltató Iroda vezetője és Palik Zoltán akkor az Északmagyarországi Regionális Ifjúsági Szolgáltató Irodában tanácsadó és szakértő fogadott. Az együttműködés ötlete ekkor vetődött fel első ízben. Mindenképpen olyan közös kezdeményezésben gondolkodtak, ami a két régióban lévő civil szervezetekre nézve semmiképpen nem kötelező jellegű. Egy hónappal a látogatás után, 2002 novemberében, megrendezésre került a Kárpátaljai Ifjúsági Kerekasztal, amit a beregszászi Agora Iroda kezdeményezett. Rajtuk kívül az Észak-magyarországi Regionális Ifjúsági Szolgáltató Iroda volt még jelen. A rendezvényt követően számos kárpátaljai szervezet jelezte, hogy szeretne részt venni közös, határokon átnyúló programokon, illetve azok szervezésébe bekapcsolódni. Több észak-magyarországi szervezet részéről már ekkor felmerült, hogy célszerű lenne partnerként bevonni felvidéki szervezeteket is. Az Észak-magyarországi Regionális Ifjúsági Szolgáltató Iroda és a 20

20 beregszászi Agora Iroda felvállalta, hogy megkeresik a lehetséges szervezeteket az interregionális program létrehozásához. A felvidéki szervezetek közül elsőként a Gömöri Ifjúsági Társasággal vette fel a kapcsolatot az Észak-magyarországi Regionális Ifjúsági Szolgáltató Iroda. Később, a februárjában Kassán megrendezett Civil Börzén kapcsolódtak további kárpátaljai szervezetek, amely nagy részben a Gömöri Ifjúsági Társaságnak volt köszönhető márciusában a kárpátaljai Beregszászon is megrendezésre került egy Civil Börze. Ezeken a találkozókon, illetve elektronikus levelezésen keresztül formálódott ki a Trivium Program végleges verziója, amelynek eredményeképpen március 19-én Tokajban a tizenhárom együttműködő szervezet Együttműködési Szándéknyilatkozatot írt alá. Az eseményen részt vett a Mobilitás főigazgatója és a sajtó munkatársai is. E Szándéknyilatkozat tette lehetővé a program lebonyolításához szükséges források elérését. A szervezetek megkeresése során több szempontot is figyelembe vettek a már részt vevő tagok: mindenképpen olyan szervezeteket céloztak meg, amelyek elismerésre tettek szert területükön, meghatározó munkásságuk és ernyőszervezetként működnek. Cél volt továbbá, hogy nagyjából kialakuljon egyfajta területi lefedettség. A Nógrád Megyei Ifjúsági Tanácsnak több, mint 120 ifjúsági szervezet a tagja, a Heves Megyei Ifjúsági Kerekasztalnak pedig több, mint 100 szervezet. Sajnos Borsod megyében nincs ernyőszervezet, így ott a Társadalomtudományi, a Zempléni Fejlesztési, a Deáktér, a Dialóg, a Magyar a Magyarért és az Ongai Kulturális Egyesületeket keresték meg. Határainkon túl: a Felvidéken a Fórum Információs Intézet, Kárpátalján pedig az Agora Iroda segített további szervezetek megkeresésével. További szervezetek kapcsolódásában a rendezvényeknek jelentős szerepük van: az esemény szervezője egyrészről meghívja az általa ismert szervezeteket, másrészt a rendezvények hírére, hatására önként is jelentkeznek szervezetek. Emellett a programban részt vevő szervezetek folyamatosan felhívják olyan további szervezetek figyelmét a programra, akikben potenciális partnert látnak. E programszakasz záró elemét az Európai Bizottság által kezdeményezett Határtalan7 keretében megrendezett I. Észak-magyarországi Civil Börze jelentette. A Sárospatakon október 3-án megtartott börzén mutatkozhattak be először közösen a programban részt vevő szervezetek. 21

21 Úgy vélem, mielőtt belefognék a Trivium Program vázolásába, szükséges egy átfogó képet adnom azokról a régiókról, amelyek területén megvalósul a program, mind földrajzi, mind társadalmi szempontból. Ezeket a jellemzőket, adatokat, számokat szükséges volt figyelembe venni a program kialakítása során és a továbbiakban is célszerű nyomon követni az esetleges változásaikat, annak érdekében, hogy a programban részt vevő fiatalok számára a szakemberek olyan szolgáltatásokat tudjanak biztosítani, amelyekre ténylegesen szükségük van. II.2. Az észak-magyarországi régió jellemzői 9 Az észak-magyarországi régió Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyét foglalja magában. Az Észak-magyarországi régió területét és lélekszámát tekintve a negyedik helyen áll a magyarországi régiók között. Borsod-Abaúj-Zemplén megye a régió területének 54, Heves megye 27, Nógrád megye pedig 19 százalékát adja. A népesség megoszlása is nagyjából ennek megfelelően alakul. A régió lakosságának 58 százaléka Borsod-Abaúj- Zemplén megyében, 25 százaléka Heves megyében és 17 százaléka Nógrád megyében él. 1. ábra. Magyarország tervezési-statisztikai régiói Forrás: ÉM-RISZI elektronikus kiadványa 10 9 Hivatkozás: Palik Zoltán, Kovács Zsolt (szerk.): 5-25 különszám (Észak-magyarországi Regionális Ifjúsági Szolgáltató Iroda, Miskolc, 2004.); Ifjúság Kutatás (Új Mandátum Kiadó, 2002.). 10 Palik Zoltán, Kovács Zsolt (szerk.): 5-25 különszám. 22

22 II.2.1. Népességmegoszlás A régió lakónépességének a száma fő, ami az ország teljes lakónépességéhez viszonyítva 13 százalék. Az észak-magyarországi régió népességének a valamivel több, mint 18 százaléka a gyermek (0-14 év) és közel 22 százaléka fiatal (15-29) korcsoportba tartozik. Ha a gyermek és fiatal korcsoportokba tartozók lélekszámát megyénként vizsgáljuk, nem találunk eltérést a településszám és a teljes népesség létszámából kikövetkeztethető eredményhez képest, vagyis Borsod-Abaúj-Zemplén megyében több mint kétszer annyi gyermek és fiatal él, mint Nógrád és Heves megyében összesen. Forrás: ÉM-RISZI elektronikus kiadványa Bár nem állnak rendelkezésünkre erre vonatkozó statisztikai adatok, a teljes népességre vonatkozó számokból arra lehet következtetni, hogy a régióban élő gyermekeknek és fiataloknak legalább fele községekben él. A lakhelynek, pedig különös jelentősége van, mivel e régióban többé-kevésbé meghatározza a közszolgáltatásokhoz, a kultúrához és az információhoz történő hozzáférést is. A népvándorlási adatokból fény derül arra, hogy az elvándorlási különbözet negatív jellege Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez köthető. Az elvándorlás indokai között főként a munkavállalási lehetőségek szűkössége és az ország fejlettebb területeinél kedvezőtlenebb jövedelmi viszonyok szerepelnek. Régiós sorrendben Észak-Magyarország a hatodik helyen 23

23 áll, ha az elvándorlás adatait a pozitívból a negatív vándorlási különbözet felé haladva vizsgáljuk. Meg kell említeni azonban, hogy ez gyakorlatilag Borsod-Abaúj-Zemplén megye rendkívül rossz mutatóinak köszönhető, ahonnan 2000-ben annyian vándoroltak el, mint az Észak-alföldi régióból összesen, miközben Heves és Nógrád megyében az elvándorlási különbözet pozitív volt. 1. táblázat. Népesség, népmozgalom MEGYE FŐ NÉPSŰRŰSÉG Fő/km 2 VÁNDORLÁSI KÜLÖNBÖZET Borsod-Abaúj-Zemplén Heves Nógrád Észak-Magyarország Forrás: ÉM-RISZI elektronikus kiadványa 11 A népesség egészénél lényegesen rosszabb helyzetben élő cigány lakosság létszámaránya ebben a régióban legmagasabb az országban. II.2.2. Gazdaság Az egy főre jutó bruttó hazai termék országos átlagnak csupán a 67 százalékát éri el a régió, amellyel régiós sorrendben utolsó előtti helyen áll. A régió társadalmi-gazdasági fejlettségére jellemző, hogy az itt található kistérségek közül csupán az Egri, a Miskolci, a Gyöngyösi és az újonnan kialakított Tokaji kistérség mutatói mondhatók kedvezőnek. 11 Palik Zoltán, Kovács Zsolt (szerk.): 5-25 különszám. 24

24 2. táblázat. A munkanélküliek aránya az egyes régióban élő fiatalok különféle korcsoportjaiban, százalékban Régiók évesek évesek évesek Átlagosan Budapest Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Átlagosan Forrás: ÉM-RISZI elektronikus kiadványa 12 A munkanélküliségi ráta e régióban a legmagasabb az országban. Igaz, hogy nagy különbség van a régió megyéi között. Heves megye mutatói lényegesen kedvezőbbek, mint a nehéz és a bányaipar összeomlását és a munkaerő-piaci kereslet minőségi változását leginkább megsínylő Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megyéé. A munkanélküliségi ráta a márciusi adatok szerint 8,5 százalék volt, ami 2,3 százalékponttal volt magasabb az országos átlagnál. A Norda Észak-magyarországi Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. felmérése szerint ebből a rossz gazdasági és munkanélküliségi helyzetből többek közt a régió változatos nemzetiségi összetétele és gazdag kulturális öröksége kapcsán, az erős helyi kultúrának, közösségi szellemnek, illetve a működő határ menti és euroregionális kapcsolatoknak köszönhetően lehetne kitörni. A régióban élő éves fiatalok többsége az Ifjúság 2000 Kutatás 13 szerint attól függetlenül, hogy városban vagy községben él a munkanélküliséget és a pénztelenséget tartja 12 Palik Zoltán, Kovács Zsolt (szerk.): 5-25 különszám. 13 Az Ifjúság nagymintás alapkutatás munkálatait több tudományos kutatóműhely végezte az Ifjúsági- és Sportminisztérium megrendelése alapján, a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet koordinálásával január elsejétől. 25

25 a két legsúlyosabb problémának. A lakáshelyzet besorolása kedvezőbb, mint a fejlettebb régiókban. A kilátástalanság előtérbe kerülése, viszont rávilágít a társadalmi innováció, és a mobilitás gyengeségére. Az Ifjúság 2000 Kutatás keretében felmérés készült arról, hogy az ifjúság mennyire elégedett mostani életszínvonalával. Az észak-magyarországi régió fiataljai körében az alábbi eredmény született: egyértelműen elégedetlen: fő (13,7 százalék), túlnyomóan elégedetlen: fő (11,1 százalék), részben igen, részben nem: fő (12,9 százalék), túlnyomóan elégedett: fő (10,9 százalék), egyértelműen elégedett: fő (12 százalék). Jól érzékelhető a keleti és nyugati országrész közti gazdasági fejlettségbeli különbség, megtekintve a fenti adatsort a nyugat-magyarországi régió fiataljai körében. A nyugat-magyarországi régióban az alábbi eredményeket kapták a felmérést végzők: egyértelműen elégedetlen: fő (7,7 százalék), túlnyomóan elégedetlen: fő (9,4 százalék), részben igen, részben nem: fő (10 százalék), túlnyomóan elégedett: fő (11,1 százalék), egyértelműen elégedett: fő (16 százalék). II.2.3. Civil társadalom A szolgáltatatási rendszer állapotáról, a szervezetek számáról, ha nem is pontos, de jellemző képet a regionális ifjúsági kataszter adatainak elemzéséből alkothatunk. Ez a Mobilitás- Észak-magyarországi Regionális Ifjúsági Szolgáltató Iroda által gondozott és bárki számára hozzáférhető kataszter gyakorlatilag az egyetlen naprakész és a valós aktivitást mutató adatforrás. 26

26 Ifjúságsegítéssel foglalkozó közösségek és civil szervezetek: Borsod-Abaúj-Zemplén megye: 110 darab, Heves megye: 28 darab, Nógrád megye: 31 darab. Érdekképviselettel foglalkozó civil szervezetek: Borsod-Abaúj-Zemplén megye: 54 darab, Heves megye: 29 darab, Nógrád megye: 16 darab. Közösségfejlesztéssel foglalkozó közösségek és civil szervezetek: Borsod-Abaúj-Zemplén megye: 191 darab, Heves megye: 65 darab, Nógrád megye: 54 darab. Táboroztatással, ifjúsági turizmussal foglalkozó ifjúsági szervezetek: Borsod-Abaúj-Zemplén megye: 160 darab, Heves megye: 60 darab, Nógrád megye: 40 darab. 27

27 A fejlesztés egyik legfontosabb területe a nemzeti stratégia multiplikálása, így természetes, hogy azokat a szolgáltatókat külön kell megjeleníteni, akik a támogatási hátterük, vagy tényleges jogszabályban is előírt pozíciójuk révén az ifjúsági intézményrendszer részét képezik. Ezt szemlélteti az alábbi táblázat. 3. táblázat. Az ifjúsági intézményrendszer tagjai Régió Borsod-Abaúj- Zemplén megye Heves megye Nógrád megye RIT RISZI Megyei ifjúsági referens Kistérségi szinten tevékenykedő ifjúsági referens helyi ifjúsági szolgáltató iroda települési ifjúsági referens Forrás: ÉM-RISZI elektronikus kiadványa Palik Zoltán, Kovács Zsolt (szerk.): 5-25 különszám. 28

28 II.3. A szlovákiai magyarság helyzete 15 A Szlovák Köztársaság január elsején alakult meg, területe négyzetkilométer, összlakossága fő. II.3.1. Népességmegoszlás szlovákok 85,8 százalék, csehek 0,8 százalék, magyarok 9,7 százalék, ruszinok 0,4 százalék, romák 1,7 százalék, ukránok 0,2 százalék. 3. ábra - A szlovákiai népesség eloszlása Forrás: Hivatkozás: - Határon Túli Magyarok Hivatala. Letöltés ideje: november 11. Az adatok többségénél a forrás a évi népszámlálási adatokra támaszkodik. Ettől eltérő esetekben a források időpontjait külön megjelölöm. Mozaik Kutatás (Új Mandátum Kiadó, 2003.); C. Tóth János (szerk.):a Kárpát-medencei magyar kisebbségi kérdés a harmadik évezred küszöbén (Nógrád Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület és a B-HUMANITAS Stúdió közös kiadása, Salgótarján, 2001.) letöltés ideje: november

29 II.3.2. A magyarság népességi és területi megoszlása Magyarország területéről a második világháborút követően, 1920-ban 60 ezer négyzetkilométert csatoltak az akkori Csehszlovákia területéhez, ami azt jelentette, hogy több, mint egymillió magyar rekedt ott. A mai Szlovákia területére akkor 800 ezer magyar került. A magyarság lélekszámának alakulása, illetve számarányának változása 1918-tól napjainkig hűen tükrözi a politikai feltételeket, amelyek között élt. A évi népszámlálás adatai a szlovákiai magyarok drámai fogyásáról tanúskodnak. Amíg 1991-ben még an vallották magukat magyarnak - ami Szlovákia lakosságának 10,7 százalékát tette ki, - tíz évvel később ez a szám már csak volt, ami 9,7 százalékos részaránynak felel meg. A 2001-ben megtartott népszámlálási adatok részletes feldolgozására 2002-ben került sor, ami igazolta a demográfusok korábbi feltételezéseit, miszerint a drasztikus mértékű fogyást nem a természetes népszaporulat csökkenése okozta, továbbá nem jellemző a külföldre távozás sem. A fogyás fő okaként a demográfusok két jelenséget jelöltek meg. Egyrészt azok a szlovákiai magyar fiatalok, akik a hetvenes nyolcvanas években szlovák tanítási nyelvű iskolákba jártak, ennél fogva elveszítették kulturális kötődésüket, majd a magas fokú urbanizáció miatt szülőfalujukból elköltözve gyökereiket is, s az új közegben szlováknak vallották magukat és gyermekeiket, azaz asszimilálódtak. Ez elsősorban a Csallóközből és a Mátyusföldről elszármazottakra vonatkozik. A másik csoportot azok az identitászavarral küzdők alkotják, akik az 1989-es rendszerváltás után a felfokozott hangulatban magyar múltjukra hivatkozva magyarosították magukat, a kilencvenes évek nemzetiségi ellentétei, a magyarság ellen folytatott kormánypropaganda miatt viszont 2001-ben újra szlováknak vallották magukat. Ez elsősorban a Bodrogközben és az Ung-vidéken figyelhető meg. A szlovákiai magyarság többsége, azaz 92,2 százaléka Dél-Szlovákiában él, a mintegy 550 kilométer hosszúságú és kilométer széles szlovák magyar államhatár mentén, összesen 9 ezer négyzetkilométernyi összefüggő nyelvterületen. Ez nagyjából kétezer négyzetkilométerrel kisebb terület, mint 1918-ban volt. Itt jelenleg is többségben van a magyarság: Csallóközben és a Dunától északra fekvő területeken a magyarság aránya eléri a százalékot. 30