L é v a y. és munkássága. J ó z s e f Református Gimnázium és Diákotthon H-3530 Mískolc, Kálvin J. u. 2.

Átírás

1 L é v a y J ó z s e f Református Gimnázium és Diákotthon H-3530 Mískolc, Kálvin J. u. 2. geológus, botanikus, tanár, Európa-hírű és munkássága pomológus élete Angyal Anna, Bordás Gabriella, Kovács Mirjam, Tóth Patrícia lo.d osztály Mentor: Ábrám Tibor, tanár Mis kol c, o

2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék Budai József élete és munkássága Szülőfalú és család Budai-a geológus (-nak induló botanikus-pomológus-tanár) 1. oldal 2. oldal 2. oldal 4. oldal A Bükk "rabja" - a világ legszerényebb Budai- a gyümölcsnemesítő Egy szakmai érdekesség- faiskolája Tanári tevékenysége Emberisége és hagyatéka Helye a nemzetközi pomológiába Emléke és emlékezete Irodalomjegyzék botanikusa 6. oldal 7. oldal 10. oldal 12. oldal 15. oldal 18. oldal 19. oldal 22. oldal Köszönetnyilvánítás: A dolgozat elkészítése során a Herman Ottó Múzeum munkatársai megkülönböztetett figyelemmel és segítséggel fordultak a kutatómunka iránt. Segítségükért köszönetet mondunk! 1

3 Budai József élete és munkássága Utazásunk kezdetén Erdélyben, az Erdővidéken járunk. Barótot elhagyva a bibarcfalvi ásványvízforrás tűnik fel bal kéz felől. Majd Bibarcfalva és Nagybacon között félúton jobbra mutat a tábla: Bodos. Megérkeztünk. Ez életrajz olvasóit ide hozzuk most elsőként. Induljunk onnan, ahol visszaemlékezésünk alanya, Budai József született. Takaros falu, a portákon rend, színes virágok. Ahogy haladunk a fő utcán máris megakad a szemünk az egyik ház falán elhelyezett emléktáblán. Itt született Budai József tanár, 1. ábra Emléktábla Budai József szülőházának falán (Ábrám Tibor felvétele) geológus, botanikus, Európa hírű pomológus. A református templomtorony irányába véve utunkat, előbb elhaladunk a falu általános iskolája mellett. Néhány évvel ezelőtt Bodos közössége neves szülöttéről nevezte el az általános iskolát. (2. ábra ld. a tanulmány végén) A falu büszke Budai Józsefre... A faluban nagyrészt reformátusok élnek. Templomuk 1794-ben épült, és a gyülekezet nemcsak az örökségül kapott hitet őrzi, de ápolja történelmi, nemzeti hagyományait is Szülőföld és család 1851-ben a Székelyföldön, az erdővidéki Bodoson született. Apja jómódú székely földműves. Az egykori Bem-huszár serény munkára neveli gyermekeit. "Boldogult apám sohasem engedett bennünket, gyermekeit, mint gimnáziumi tanulókat pihenni vakációban. Kora reggeltől késő estig dolgoztunk. Eső verte, tarló, ág tépte ruháinkat, de sebaj! Fő dolog, hogy Szénamezőn, Erőspatakban a levágott szénát az eső nem verte szét. A szénát összegyűjtöttük mereglyébe, diadalmaskodtunk az időjárás felett." -írja feljegyzéseiben. Ezek 2

4 a gyerekkori dolgos napok adták meg egész életére az indítást. Hozzá szokott a kemény munkához, megtanulta, hogy legyen kitartó. A székelyudvarhelyi református kollégiumban Benedek Elekkel diákoskodik. Itt tesz érettségi vizsgát 1872-ben. Először orvosnak készül, és be is iratkozik a Budapesti Egyetemre. Életszerető lénye már az első napokban megtorpan a hullák látványától, és otthagyja az egyetemet. A rendelkezésre álló dokumentumok alapján nem dönthető el, hogy az egyetem felhagyása után pontosan milyen utat jár be. "Rövid 3. ábra Bodos - Budai szülőfaluja ideig vámházi kisegítő munkát végez", majd hazatér Bodosra. Ez az időszak csak néhány hónapot jelenthetett. Apja váratlan halála után földbirtok örökségét olcsó áron öccsének eladja, és a tanári pályát választja között a Budapesti Egyetemen természetrajzföldrajz tanári oklevelet szerez. Már diák évei alatt kertészkedik. A nyári vakáció vadcsemetéket szemez nemesre, bárhol találja ezeket, még ha a tulajdonos nem engedi, akkor is át oltja, hogy több hasznot hozzon. A Budapesti Egyetemen kitűnő minősítésű diplomája után rövid ideig lehetősége lett Szabó József, a híres geológus mellett geológus-asszisztensként ott maradni. Igaz ez csak helyettesítő állás volt. De Habsburg-gyűlölete, a velük kiegyező magyar kormány iránti ellenszenve miatt nem volt hajlandó állami hivatalt, munkakört vállalni. Ebből a magatartásából később sok baja származott, évtizedeken át szenvedett miatta. Inkább Pest közelében egy gyümölcsös tulajdonosánál vállal szerény fizetésű állást. Ez az állás is csak rövid ideig tart, majd hazatér, és Magyarláposon néptanítói szolgálatot végez. Itt Függetlenségi Párt programjával képviselőjelöltséget is vállal. Szidja Tisza Kálmánt, fanatizálja a népet, amire válaszul a vármegye főispánja Bán Dezső csendőrszuronyok közt kísérteti haza falujába. Ezután Bodoson gazdálkodott. Otthon fanatikus megszállottsággal kezdett a gyümölcsnemesítéshez. Saját méhészetének, gazdaságának vezetése mellett talál időt, hogy Bodos kertjeinek összes vadcsemetéit nemes gyümölcsre oltsa áto "A munka csak akkor alázhat meg, ha nem végezzük becsülettel." Újult energiával kezd gyümö1csfajtákat 3

5 előállítani. A nép hihetetlenül tiszteli, szereti. Megérzik benne azt a nagy embert, aki szüntelenül a halhatatlanságnak dolgozik el kezdődik új gyümölcsfajtáinak hosszú sora. Mérhetetlen fanatizmus sal veti magát a nemesítés nagy munkájába mit sem tudva arról, hogy távol a világban egy másik fanatikus, Micsurin, hasonló módszerekkel ugyanezt cselekszik 1882-től kezdődően. A bodosi gazdálkodás mégsem elégíti ki teljes mértékben, és Kolozsváron vállal tanítói munkát egy polgári iskolában. A kormány elleni gyűlölete olyan magas fokra hevül, hogy kivándorolni készül Amerikába. Amerika helyett azonban 1892-től Mezőtúrra, a református gimnáziumba kerül, majd 1896-ban Miskolcra költözik, és a református gimnázium természettan tanára lesz. Ezt a tisztséget 1926-ig, nyugdíjazásáig tölti be. Nyugdíjas éveit is Miskolcon tölti, január 20-án bekövetkezett haláláig. Ő maga a miskolci Deszka-temetőben van eltemetve (4. sz. ábra), de a családi síremlék Bodoson található (5. sz. ábra) 4-5 ábra A bodosi családi síremlék (balra) és sírja a miskolci Deszka-temetőben (jobbra) (HOM Törtél/eli Adattár) 3. Budai - a geológus(nak induló botanikus-pomológus-tanár) A magyar geológia írott és íratlan történetében sok olyan személyt találunk, akik jóllehet geológusként kezdték a pályájukat, de az idők során felhagytak ezzel a tevékenységgel, vagy átpártoltak más tudományterületre. Budai József is ilyennek tekinthető, hiszen ő is geológusnak indult. Köszönhető ez talán Szabó József személyének is, aki a Budapesti 4

6 Tudományegyetem első ásvány-földtani tanára volt. Budai a félbeszakított (tulajdonképpen el sem kezdett) orvosi tanulmányok után, rövid bodosi tartózkodást követően ide tér vissza és szerez tanári oklevelet. Majd itt marad az egyetemen, igaz, hogy csak helyettes tanársegédként, Schafarzik Ferenc, háborúban szolgáló tanársegéd helyettesítésére. Amikor ez a lehetőség megszűnik, továbbra is a geológia terén keres munkalehetőséget. Ez után az Erdélyi Múzeum Egyesület tulajdonában lévő gyűjteményben "díjtalan gyakornokként" foglalatoskodik, majd nagyon szerény anyagi támogatással a Múzeum számára Erdélyben ásvány-kőzet-földtani gyűjtéseket végez. Szerény körülmények között végzi ezt a tevékenységét mindaddig, amíg a nehezedő helyzet el nem kényszeríti Erdélyből. A geológusi tevékenységben, megfelelő szakmai munkahely nélkül, külön anyagi segítség nélkül kevés eredményre számíthatott, mégis kiemelt jelentőségűek megfigyelései és szakmai cikkei. A Természettudományi Társulattói 1881-ben kapott megbízást "A Persányi hegység erruptív kőzeteinek tanulmányozására". Elsőként jelentette ki, hogy a Hargita neovulkáni vonulatát nem trachitok építik fel - mint azt annak előtte írták -, hanem andezitek. Ilyen irányú munkásságának eredménye "A Persányi hegység másodkori eruptív kőzetei" című dolgozata is. Ebben az évben készíti el doktori értekezését is "Adatok a Hargita déli részének Közlöny, Budapest XI ) petrográfiájához (Doktori értekezés, Földtani 1892-ben még Kolozsváron az Orvos-természettudományi Egyesületben előadást tart gyűjtései eredményéről, amely sajnos írásban nem jelent meg. Ezt követően geológusi tevékenysége, főképpen szakirodalmi közlemények terén megszűnt. "... geológusi működése csak kicsiny epizodikus része az ő saját maga áldozó, ábrándos nagy természetvizsgáló életének" hja cikkében Dr. h. c. Vadász Elemér (A geológus Budai József) 5

7 6. A Bükk "rabja"- a világ legszerényebb botanikusa Flórakutató, botanikus munkásságának középpontjában a Bükk hegység és Borsod megye sík részének flórája állt. Először a megye növényeit gyűjti össze. Naplóiból-amelyek halála után a múzeumba kerültek, s a történeti gyűjteményben találhatók- pontosan leírta Miskolc környékét, a Bükköt, a Sajóés Tisza-mellékét, illetve e területek növényzetét. Több általa felfedezett növény viseli nevét. Érdemei e területen elévülhetetlenek, de az első világháború kitörésekor felhagy a botanizálással és halhatatlan erővel kezd a gyümölcsnemesítéshez, amivel már Erdélyben is foglalkozott. "Kezdj buzgón s már sokra mennél, halad, aki megindult. Míg porban fetreng a henye, gyáva erő." Ez is az ő mondása, s ezt írhatjuk botanikai munkássága jellemzése elé. A botanizáláshoz csak Mezőtúron látott komolyan. Ezt folytatta Miskolcon is. "Mikor egy szép szeptemberi napon a Bükkbe először rándultam fel, a 6. ábra Erdei ibolya (Viola silvestris) kedvező időjárás folytán teljes színpompájában állott előttem a hegység változatos és gazdag növényvilága. A ((ntn fl7. ;nlp'n1p:trrj/) viola silvestris őszi virágaival elborította az erdőt, lelkem megittasodott a látottaktól ("Adatok Borsod megye flórájához" c. dolgozatából)", Amennyi lelkesedéssel végzi nevelői munkáját, ugyanazt a pontosságot viszi be botanikai kutatásaiba is. Ahol valamely kételye volt, mindig a legkiválóbb kutatók szakvéleményét kérdezte ki. Méltó önérzettel írhatta "Újabb adatok a Bükk hegység és dombvidéke flórájához" c. munkájában: "... így kizártnak tartom, hogya tudomány dudvái, a hamis adatok szerepeljenek a dolgozatomban.". A Bükk hegység és dombvidéke flórájának összegyűjtésére évtizedek munkáját szentelte. A begyűjtött növények jegyzetes katalógusát a Borsod-Miskolci Múzeumban helyezte el. Botanikai munkásságát egyik országos nevű magyar kutató jellemezte, mikor kijelentette, hogy Pest vármegye után Borsod vármegye van legjobban felkutatva. Hozzátesszük még ehhez, hogy Pest vármegyében a botanikusok egész hadserege dolgozott, Borsodban pedig Budai József egyedül. De egy egész sereg lelkesedésévei. Ezt a fölmérhetetlen munkát csak az ő munkabírása végezhette el. "Embertől nem várok soha dicséretet, elismerést. Ha valami kis jót tettem, megmondja lelkiismeretem és ez nekem elég." Ez a lelkület kellett ahhoz, hogy valaki az évek hosszú során át, életének minden szabad percét a kutatásnak, gyűjtésnek szentelje. A gyűjtemény dátumaiból látjuk, hogy micsoda 6

8 utakat tett meg Mezőcsáttól Ózdig s onnan ismét a Bélkőre s a vármegye más tájaira. A munka menetének jellemzésére álljon itt a "Bükk hegység és dombvidéke rubeusai" c. dolgozatából: "Mikor egenussal foglalkoztam, jóformán csak ezeket gyűjtöttem, hogy a megfigyeléseket és megkülönböztetéseket minél alaposabban végezzem. Időpazarlásnak látszhatik az ilyen lassúság, de állítom, hogy az alaposságnak határozottan haszna van belőle". Hogy ilyen munkával mily mélyre hatolt le, mutatja "Új hybridek Borsod megye flórájában" c. dolgozata, amelyben több, általa felfedezett növényt ír le. Közöttük "Carduus Soltészii Budai" Soltész Nagy Albert emlékére, ki nagy vagyonát a miskolci református főgimnáziumra hagyta. Több botanikus-társa őt tisztelte meg azzal, hogy róla nevezett el új növényt, pl. Viola sotophylla f. Budaiana (Gayer). Tanulmányai a Botanikai Közlönyben, Magyar Botanikai Lapokban, a Herbábanjelentek meg az alábbi címekkel: Új hibridek Borsod megye flórájában, A bélapátfalvi bélkőhegy flórája, A Bükk hegység és dombvidéke rubusai, Népies gyógynövények és gyógyeljárások Borsod megyében, 1924 Az őszibarack tenyésztése, ábra Naplórészlet botanikai feljegyzésekkel (HOM Történeti Adattár) 7

9 4. Budai - a gyümölcsnemesítő Már diák évei alatt kertészkedik. A nyári vakáció vadcsemetéket szemez nemesre, bárhol találja ezeket, még ha a tulajdonos nem engedi, akkor is áto Itja, hogy több hasznot hozzon. A 19. század nyolcvanas éveinek elején, egymás munkásságáról mit sem tudva, szinte egy időben kezdett el foglalkozni gyümölcsnemesítéssel a később világhírűvé vált orosz Micsurin és az eddig az ismeretlenség homályában kallódó magyar Budai József. Micsurin a cári hatalom bukása után az új szovjetállam támogatta és munkássága közkinccsé vált, Budai szembenállása feudális államhatalommal és az, hogy egész életében kizárólag a maga anyagi erejére volt utalva, munkáját nem tehette elég eredményessé. Ezért nem ismerik nevét eléggé, noha külföldön talán többet tudnak róla, mint idehaza/embertől nem várok soha dicséretet, elismerést. Ha valami kis jót tettem, megmondja lelkiismeretem, s ez jutalomnak elég nekem." Így fogalmazza meg munkásságának eszmei alapját, amit teljes életútjával igazolt is. S ennek titulálható, hogy napjainkban többet tudnak róla külföldön, mint e hazában. Itt Borsodban, ahol mintegy 45 esztendőt tevékenykedett, s halt meg, hogy megemlékezhessünk róla. Annál is inkább, mert a megjelent Kertészeti Lexikon 1200 oldalas terjedelme ellenére sem talált arra módot, hogy akár mint botanikusról, vagy akár mint a legtöbb új magyar gyümölcsfajtát létrehozó nemesítőről megemlékezzék címszava egyikében. Élete és munkássága említése nélkül egyetlen almafajtáját közlik. Nagy eredményeket ért el új gyümölcsfajok előállításánál. Itt, mint szakképzett kutató, a legalaposabb mérlegeléssel választotta ki az elő állítandó faj szülőfajait. Így kapta pl. a "Czetz Mária" almát, mely ízben, színben, zamatban jonatán kiválóság, de fája nem kényes, így terrnesztésre előnyösebb. Az általa előállított almákat, körtéket, barackokat, szilva- és meggyfajtákat általa nagyra értékelt személyekről, a 48-as forradalom hőseiről, a családtagjairól, kedves tanítványairól nevezte el. Így például Bern tábornok, Benedek Elek, Bereczki Elek, Bizony Ákos, Budai Domonkos, Budai Károly (édesapja), Dr. Gomba Károly, Haller István gróf, Kiss Sándor ezredes, Magyarosi János, Porcs János, Sárossy Gyula, stb. egy-egy új fajnak a névadói. 6 maga írta: "... új barackhybridem... neve lészen: Libényi. Arról az érdemes szabólegényről, ki a világ legaljasabb zsarnokát nyakon szúrta." Ilyen volt és maradt haláláig. Budai Józsefkötődése a szabadságharchoz és a fiiggetlenséghez különös módon vezetett el a legendás hírnévre szert tett Czetz tábornokhoz. Czetz az utolsó 48-as tábornokok egyikeként 1904-ben hunyt el Buenos Airesben. Budai levelezésben állt vele, hiszen felesége 8

10 Czetz Mária, a tábornok unokahúga volt. Ahogyan egyik almafáját Bern tábornokról, úgy egy másikat Czetz Jánosról nevezte el. Czetz Mária közel másfél évtizeddel férjét megelőzve hunyt el, 1925-ben. 149 alma, 42 körte, 1 birs, 13 meggy, 25 cseresznye, 24 szilva, 16 kajszi, 12 őszibarack, 1 mandula, 12 dió és 8 bogyós gyümölcsre terjed ki nemesítő, új fajtát előállító és tájfajtákat begyűjtő, ezeket irodalmi ismertetésekben is feldolgozó tevékenysége. Egyik szilvafajtáját 1872-ben ismertette francia szaklapban. Budai eszilvatörzs nagyobb és édesebb alakjának vélte a Magyar cukros szilvát is, amely Nagybányától a Hargitáig honos. Mint ebből a változatosságbóllátjuk, a Besztercei szilva jellegzetes kárpáti alakokkal tűnik ki. Még inkább igazolta azonban, hogy mennyire Magyarország a hazája, mikor az Alföldön is nagyban kezdték termeszteni, s az Alföldhöz is könnyen alkalmazkodott. Az Alföldön a meleg nyár és a hosszabb tenyészidő következtében hamarabb megérleli gyümölcsét, nyári szilva lett belőle, s ezt az alakját most Nyári aszaló szilva néven különböztetik meg. Az általa nemesített gyümölcsfajták nevei között szerepelnek az általa féltő szeretettel megkülönböztetett személyek mellett szabadsághősök, népi hősök is. Nem ismert csak egy tekintélyt, a népet, ugyanúgy, mint két eszményképe: Bereczki Máté és Herman Ottó. Ezt, a népet szolgálta hallatlan merészséggel és bátorsággal, aminek többszörösen kifejezést adott új fajtái elnevezésében, mert nemcsak a szabadságot eltipró zsarnokra támadó népi hősnek állít emléket, hanem más népek szabadsághőseinek is, pl: Dewett Keresztély búr vezérnek, aki a XX. Század elején a búr-angol háborúban, majd az első világháborúban harcol nemzete ellenségei ellen. És Bár elfogják, de Budai méltónak találja arra, hogy egyik kitűnő szilvafajtájának legyen a névadója, mert szerinte: "Az emberi nagyság független a szerenesétál és ez igazán hős ember valóban megérdemli, hogy dicsőségét egy értékes gyümölcsfajta fenntartsa és nálunk is hirdesse. " "Öszibarack-termesztésünk" című dolgozatával Miskolc gyümölcstermesztésén igyekezett lendíteni. Tiszteletbeli tagja volt a Magyar Kertészek Egyesületének. "Népies gyógynövények gyógyeljárások Borsod vármegyében" című dolgozatában írja le nevezett tárgyú megfigyeléseit. 8. ábra Feljegyzések (HOM Torténett Adattár) és 9

11 9. ábra Levelezése a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytani Osztályával (HOM Történeti Adattár) Szerencsére új fajtái nemcsak az országos és helyi lapokban összegyűjtött cikkekből váltak számomra ismertté, hanem városunk és megyénk terül etén, de az ország egyéb részein is sikerült még jó állapotban lévő, továbbszaporításra alkalmas egyedeket találni. Ez lehetővé teszi azt, hogy anagy tudós 88 évet felölelő életútjának értékeit, számunkra ma még felbecsülhetetlen alkotásait a gyakorlatban tehessük a köz javára. 7. Egy szakmai érdekesség- faiskolája 1930-ban faiskolát létesít új gyümölcsfajtái terjesztésére a miskolci Sajó parton, a mal repülőtér helyén. Jávorka Sándor kétszeres Kossuth díjas akadémikushoz egykor írt levelében így emlékezik meg erről: "A botanikában a világháború kezdetével (ez alatt az első világháború értendő) felhagytam. 16 éve nem botanizálok. Ennyi idő alatt alaposan el lehet feledni azt a keveset is amit tudtam. Most a 79 életévem taposom. Merész vállalkozás ilyen korban valamihez kezdeni és én még is hozzákezdtem egy faiskola alapításához hol már 10

12 háromezer felé jár az oltványok száma, és ha élek-s hiszem, hogy soká élet- fel akarom vinni az oltványok számát 100 ezerre. Nem nyereségre dolgozom. Nálam a munkálkodás életszükséglet, a tétlenség halálom lenne. Nyugdíjam olyan szép, hogy egy magamfajta embemek ki az egyszerűséget és igénytelenséget a cinizmus határáig viszi, túlontúl is sok. Van hát pénzem a faiskola berendezésére és fenntartására. Elvem: munkámból nyerjen a köz, nyerjen a haza,... dolgozzunk mindnyájan, minden téren ott, ahol legtöbb et használhatunk a szerencsétlen hazának:dolgozzunk egész a munkabírás határág. Ne csüggedjünk a balsorsban, mert a csüggedés a jövő feladását jelenti. A faiskola fejlesztése a 100 ezres darab számra való szaporítás sikerült, de olyan áron, hogy szinte rongyokban járt, mert hiszen az általa "olyan szép nyugdíj" alig volt 100 pengő, de azt nemes célra költve nem egyszer megtörtént vele hogy öltözete miatt az őt nem ismerő villamos kalauzok nem engedték felszállni a kocsira. Nem tételezték fel külsője után, hogya 16 filléres viteldíj at ki tudja fizetni. A városban nem szégyellt keresztül menni úgy az Ágazat nevű düllőben lévő gyümölcsöséből hazaérve, hogy létráját vállán, kezében vedrét hozva haladt az utca közepén. Ehhez hasonló esetett többször tárgyalt intézete tanári kara, mert az ilyen viselkedésében a tanári tekintély rombolását vélték felfedezni. De ő célratörően haladt a maga útján és ennek érdekében egyedülálló az az eset a pomológia világtörténetében, ami az ő Sajó parti faiskolájával kapcsolatban. A faiskola bejáratánál ugyanis "Tolvajkákhoz "címzéssel táblát helyezett el melynek szövegében szaktanácsot adott a csemetéket "eltulajdonítók "számára, hogy hogyan kell megmetszeni az elvitt csemete koronáját és gyökerét, hogy az elültetve termőfává fejlődjék, ahogyan ő nevezte "nemzeti tőkévé" váljék. Akkor volt boldog, ha azt tapasztalta faiskolájában járva, hogy onnan sok csemete hiányzik, mert tudta, hogy a jó helyre, az "édes anyaföldbe" került. Benedek Elek előbbiekben idézett munkájában az írja róla, hogy a nép azért becsülte meg Erdélyben is, mert tudták azt, hogy szüntelenül a hallhatatlanságnak dolgozik. Több új fajtát nevezett el tanárairól, barátairól, munkatársairól, ezek neveit, leírásokat csak a több mint ezerre tehető cikkeinek a tömegéből tudtam kihámozni. Ilyenek Benedek Elek, Bizony Ákos, dr. Gomba Károly, Porcs János, Sárossy Gyula, és mások neveit viselő új fajtái. Szerencsére új fajtái nemcsak az országos és helyi lapokban összegyűjtött cikkekből vált számomra ismerté, hanem városunk és megyénk területén, de az ország egyéb részein is sikerült még jó állapotban lévő tovább szaporításra alkalmas egyedeket fellelni, megtalálni. Ez lehetővé teszi azt, hogy anagy tudós nyolcvannyolc évet felölelő életútjának értékeit számunkra ma még felbecsülhetetlen alkotásait a gyakorlatban IS közkinccsé tehetjük nemcsak a szakirodalomban. Élete súlyos megpróbáltatásokkal volt tele. Ebben az időszakban az álam nem becsülte meg Ot, a tiszteletet az útókor adja. 88 éves korában szellemileg és testileg még 11

13 friss, de az állam kisajátítja faiskoláját, ezt nem tudja elviselni, számára ez a halált jelenti. Ezért írja elkeseredetten élete utolsó szakaszában: "álmodni mindenkinek szabad. Miért ne álmodnám én is, kinek semmi álma nem teljesült-a mának a, a jövőnek szépet!" 8. Tanári tevékenysége Pedagógusi tevékenységét négy intézményben fejtette ki. Időrendi sorrendben: Magyarlápos, Kolozsvár, Mezőtúr és Miskolc. Próbáljuk meg végigkísérni pedagógusi életútját, bár a hiányos irodalom, az egyes eseményekhez tartozó évszámok bizonytalansága néha megnehezítik szándékunkat. Miután a "geológusi pályafutása" megfeneklik hazatér Bodosra. Ez vélhetően 1882-ben történik. Bodosról nem sokkal később Magyarláposra kerül, és néptanítóként dolgozik. Szabó József egykori tanára vélhetően ebben is segítette, hiszen a neki írt levélben így ír: "... nem kevésbé vagyok hálás Nagyságodnak irántam annyiszor tanúsított szíves jóindulatáért és érdemben tett fáradozásaiért! S a jelenlegi állásom elnyerése Nagyságod iránti örök hálára kötelez. - Csekély ugyan itt a fizetésem, s a gyűjtött ismereteim nagy részét nem tudom értékesíteni, de legalább elértem azt, a rmre teljes életemben mindig törekedtem: sikerült olyan helyet elfoglalnom a társadalomban, amely alkalmas arra, hogy kedves hazám jólétét csekély tehetségem szerint én is előmozdítsam." Itt is csak addig marad, amíg a képviselőválasztás megkezdődik. Ekkor függetlenségi érzelmétől vezérelve összeütközésbe kerül a kormányhatalommal és távozni kénytelen. Ezután ismét Bodoson találjuk. "Mindenkinek az szabja meg az értékét, hogy mennyi bizonytalanságot tud elviselni." Kedvelt mondása volt ez. Ezen a téren is kitűnő en helyt állt az életben. Néhány évet töltött el otthon, majd Kolozsvárra vetődött, ahol egy polgári iskolában kapott tanári állást. Mind néptanítóként, mind gimnáziumi tanárként - tanító volt. Tiszteletreméltó ember és tanár, amilyenekre a mai iskolarendszernek is szüksége van. A szó legnemesebb értelmében nevelte és tanította az ifjúságot. Természetrajzot tanított, de ezeket 12

14 az órákat átszőtte a magyar haza, magyar nép szeretete, amelyet a Habsburg uralom alatti tartós mellőztetése sem tudott benne megtörni, vagy akár kisebbíteni sem. Nem minden keserűség nélkül beszélt ezekről az évekről, amikor hiába adta be a pályázatát a különböző középiskolákhoz; hiába a nagyszerű képesítés, Szabó József, Koch Antal egyetemi tanárok kitűnő bizonyítványa a tanársegédi minőségben eltöltött évekről, nem kapott kinevezést. S akik ismerik nevelő értékét, megértik keserűségét. De hiába, az Istentől küldött nevelőt, a székely fiút mindig mások előzték meg a kinevezésnél. Kolozsvárról 41 éves korában, 1892-ben kerül Mezőtúrra, és itt foglalja el első végleges állását. Innen a millennium évében került Miskolcra, ahol a református főgimnázium a természetrajz tanáraként fogadta. A gimnázium ekkor még a mai Herman Ottó múzeum épületében volt. Az új gimnázium díszes palotájának átadására szeptember 17-én került sor, s ekkortól itt tanított. Ez az intézmény volt a Miskolcon a mai Lévay József Református Gimnázium jogelődje. A tudós kutató élete 1896 szeptemberétől összekapcsolódott - végleges megnyugvást találva Miskolcon - az iskolával, a tanítással, a múzeummal és szaktudományával. Nagyon szerette a bölcs mondásokat, azoknak nagy nevelő értéket tulajdonított. Foglalkozott a gondolattal, hogy nagyjaink örök értékű gondolatait nyomtatva kiadatja, hogy az állandóan a magyar ifjúság előtt legyen. Álljon itt egykori tanítványának visszaemlékezése A tanár úr elfoglalta helyét a tanári asztal mellett és szétnézett az osztályon. Kis szemlélődés után nagyot vágott oklevél az asztal lapjára.. Kovács Pista már ugrott. Tudta hogy ez az ökölcsapás a tanár úr nyelvén azt jelenti, hogy.kovács Pista, gyere ki felelni!" És Kovács Pista kiállt a pódiumra. A tanár úr kétség kívül igen nagy tudója 9. ábra Budai tanár úr - Seres János festőművész rajza szívesebben hallgatta, mint a feladott leckét. Most is az volt az első kérdése: - Tudsz-e új Petőfi verset?. volt a természetrajznak, tanítványaitól is sokat követelt, de szó, ami szó, Petőfi versét 13

15 Kovács Pista nem lepődött meg a kérdésen. Felkészült rá és keményen, határozottan válaszolt: Tudok!... És Pista belevágott:.lamberg szívében kés, Latour nyakán Kötél, s utánok több is jön talán, Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!... Csak úgy visított a refrénnél a Pista hangja: Tagadhatatlan "Akasszátok fel a királyokat"... nagy volt a szavalat hatása. Kovács Pista kitett magáért. És a tanár úr nem is tagadta meg az elismerését. Akkora jelest írt be a noteszébe, amilyen csak belefért... Rövid szünet után a tanár úr ismét nézett az osztályban, és még tartott a vers varázsa, mikor rázni kezdte a kabátja gombját. Mintha a nevén szólították Gombos Feri és kiállt a pódiumra. Alighogy kiért a tanár úr rendelkezett: Petőfi verset!... Feri nyelt egyet de aztán tompán vágta ki: Egy Tompát tudok!... Csodálkozás volna, úgy pattant fel a helyén moraja futott végig az osztályon, de elborult a tanár úr arca is. Példátlan esett történt, Feri nem Petőfivel, de Tompával ált elő! Ilyen még nem történt az osztály életében. Feri hallotta a morajt, látta a tanár úr kedvetlenségét, de mert benne is csírázott a lázadás szelleme, megkeményedett, felvágta a fejét és várta minden áldozatra készen, jöjjön aminek jönni kell... Hát mond el, ha már megtanultad!... Az engedélyre pirosra gyúlt a Feri arca, ellágyult és szinte könnyes lett a szeme, aztán szavalni kezdet, szinte imádkozott: " Repülnél, lelkem fenn repülnél A táj szellőivel, Mely a sík rónaság felett még Szabadságot lehel, De a magasból földre von le A súlyos fájdalom, Fenn még jobban elédbe tűnvén A sors alázta hon... A tanár úr az első versszak után felütötte a fejét, a verssorokból kiáradó szabadságszeretet lehelete megcsapta, majd a sors alázta hon feletti fájdalom rabbá tette. Versszakról-versszakra 14

16 tombolóbb vihartól volt űzött a lelke. Végül is nem bírta tovább, leborult az asztalra és rázta a hangtalan, könnytelen zokogás... De hát van a fájdalomnak is határa. Vége szakadt a tanár úrénak is. Mikor Feri a költemény szavalása közben elért a hallhatatlanul szép sorokhoz: "A sebzett vad a rengetegben Kínjának hangot ad: Magát az eltiport magyarnak Kisírni sem szabad."... A tanár úr acélugróként pattant fel a helyéről és nagyot kiáltott: - Elég!...Elég!...Mars a helyedre!... Így nem lehet természetrajzott tanítani!... Gyerünk!...Ki... ki a szabadba... a kertembe... Lélegzetet elállító csönd volt. A fiúk hangtalanul mozogtak és szedték össze könyveiket.- Ugyan ki mert volna csak pisszenni is?...senki!...osztály és tanár egyek voltak. Rabjai a Tompa-költemény varázsának... Már messze kint voltak a város határában, mikor egyszerre csak a homlokához csapott és megállt a tanár úr. Majd elfelejtettem a jegyet beírni Ferinek!... Mondta olyan hangon, mintha valami nagy hibát követet volna el. Ezzel elővette a noteszt és olyan jelest írt Ferinek, mint egy egész ceruza. Hát igen!...ilyen volt a tanár úr!...igazságos!...és amellett, hogy Petőfit szerette, értékelte,., T ompat ls Embersége és hagyatéka Lelkének tüze lángra gyújtott minden ifjú lelket. S az így felszökött lángok, hiszem, lobogni fognak nemzedéken át. Mi, tanítványai sohase, felejthetjük el az óráit. Természetrajzi órák voltak ezek, de átszőve a magyar múlt, a magyar élet tengernyi kérdésével, szenvedésével. A mester beszélt, a tanítványok mohó sóvárgással hallgatták. Csodálatos kapcsolat született meg beszélő és hallgatók között. A lelkek valami nagy, szent lobogásban fonódtak össze. Hála neked nagy Isten, hogy adtad nekünk e nagyszeru lélekembert, ki formál minket biztos kezekkel, hogy csak meg kell hallgatnunk, irányítása szerint járnunk s oly egyéniséget alakít belőlünk, hogy munkánk nyomán még a magyar nap is felragyog. 15

17 Életére végig jellemző volt a szerénység. Tudatában volt a maga szellemi értékének, de nem kereste, hogy mások is elismerjék, vagy főképp, hogy hírnévre emeljék. Munkája eredményeiben kereste jutalmát és semmi sem fájt neki jobban, mint ha törekvéseit meddőnek látta. És ilyen esete is volt. Szabó Béla megírta róla: mennyire szerette a feleségét. Felesége pedig igen szerette a befőzött ringó szilvát. Csak az bántotta nagyon, hogy tavaszra ellágyul. A természettudós Budait tettre késztette a neje iránt való szeret s elhatározta, hogy neje kedvéért kitenyészt egy olyan szilva-féleséget, mely a zöld ringó jóságát és a kökényszilva keménységét egyesíti. Hosszú évek kitartó munkája után azt hitte, hogy célhoz ért. A kitenyésztett csemetéket már eléggé ellenállónak és jellegzetesnek tartotta, hogy önállóan vigyék tovább a faj életét. De alig három vagy négy év után visszafajzottak a fácskák és Budai szó szerint könnyezve beszélte el egyik órája közben tanítványainak, hogy a természet nem engedi magát erőszakolni, és ő alul maradt a küzdelemben. Halálos csönd kísérte szavait és diákjai talán sohasem voltak olyan jók és szelídek, mint azon az órán. A szilvafáról nem esett több szó. Csak az óra végén fordult vissza diákjai felé Budai József és a mindenre kész elszántság dacos kiáltásával kiáltotta az osztály felé:"hanem fiókák, nem adom meg magam! Ki fogom tenyészteni az új szilvát!" Nem volt benne hiúság, de mégis bántotta, hogy még barátai és munkásságának közvetlen szemlélői sem értették meg törekvéseit, és főleg azt, hogy amit tesz, azzal az ország és népe javát akarja szolgálni. Ez tette olykor kissé rideggé, bizalmatlanná és néha talán élessé és elfogulttá is. Hajlamos volt arra, hogy azt higgye, hogy őt senki sem szereti. A sok csalódás után, mely pályáján és törekvéseiben érte, meg volt rá az oka, vagy legalábbis a mentsége. Budai feleségének kívánt emléket állítani, hogy nevére százmillió koronás alapítványt hozott létre, amelyet kikötése szerint az ősi magyar dal megmentésére és tovább éltetésére lehetett felhasználni. (Ez a pénz stabilizációja után 8000 pengőnek felelt meg!) A természetrajzi tanulás terén kiváló tanulók jutalmazására is alapítványt tett, de talán számszerűleg legtöbbet tenne ki az az összeg, amit a hozzá forduló szegények között osztott szét. Páratlanul egyszerű életmódja mellett megtakarított pénzét élete végén mind a szegényeknek juttatta. De még így is azon panaszkodott: fáj neki, hogy mennyi a szegény ember, s ő csak alig néhányukon tud segíteni. Az első világháború kitörésekor felhagy a botanizálással és hallatlan erővel kezd a gyümölcsnemesítéshez, amivel már Erdélyben is foglalkozott. Járja amegye gyümölcsöseit oktatja, és neveli a gazdákat. Terjeszti a magyar viszonyoknak jobban megfelelő általa 16

18 kitenyésztett fajtákat. Benedek Elek "Édesanya-földem c." munkájában így ír le:"vad csemetéket szemez nemesre,... sorra járja a falu kertjeit, s tetszik nem tetszik a gazdának, ahol vad csemetét talál megnemesíti."ha a határban járva hibára lel és nem tud szót váltani a gazdával, képes a gyümölcsösben lévő kunyhó falára felími tanácsait, mint ahogy az történsz Szabó Gyula miskolci világhírű borásszal. Ö világkiállításokon első díjakat nyert boraival, kinek helytelen gyümölcs telepítési módszerét látva a Darvas nevű szőlőhegyen ilyen egyszerű módon üzent. Előtte mindig az lebeget és azért járta szüntelenül a határt, hogy a fejlődést szolgálja, amit így fogalmazott meg: Nem vagyok sunyi rövidlátó, ki véka alá rejti a keveset, amit tud. Ellenkezőleg, boldog leszek, ha utasításaimnak minél többen hasznát látják." Nagyon szerette a bölcs mondásokat, azoknak nagy nevelő értéket tulajdonított. Foglalkozott a gondolattal, hogy nagyjaink örök értékű gondolatait nyomtatva kiadatja, hogy az állandóan a magyar ifjúság előtt legyen. 88 évet élt. Még utolsó nyarain is szívesen töltött néhány hetet Szalonnán, ahol még akkor is mert álmodozni..álmodozni mindenkinek szabad."-írta. "Miért nem álmodoznék én is -a mának, a jövőnek. Szépet!" 10. ábra Gondolat-töredékek Büttner Linától (HOM Történeti Adattár) 17

19 Olyan ember volt, aki csak jót tett. Egész életét, lelke hevületét népének, nemzetének, emberiségnek osztotta szét. Álmait a tanítványaiba oltotta s ők hordozzák magukban a végső az beteljesülésig, Budai tanár úr törekvéseit a megvalósulásáig. 9. Helye a nemzetközi pomológiában A tudományosan megalapozott gyümölcsészet a 19. században indult: a fajták pontos leírásával (pomológiával) mind több gyümölcsé sz (Villási Pál, Budai József, Ritter Gusztáv) kezdett foglalkozni. A gyümölcsfajta-gyűjtemények részben oktatási, részben tanulmányozási céllal, s nem utolsósorban szaporító anyag biztosítása érdekében jöttek létre. A mi legnagyobb gyümölcsnemesítőnk, de hozzá fogható a pomológia világtörténetében sem található napjainkig. Ezt írásos emlékanyag tényekkel bizonyítja. Mint miskolci gimnáziumi tanár növénytant tanított, majd gyümölcsészettel kezdett el foglalkozni. Nemesíti a gyermek s a miskolci szőlőskertben a vadcsemetéket. 30évig tanított a református gimnáziumban s botanikával foglalkozott. Keresztezéseinek célja az volt, hogy a kényesebb nyugati fajták nemes tulajdonságaihoz a hazai fajták ellenálló képességét adni. Legismertebb Budai Domonkos almafajtája. Ezt 1902-ben ismertette. Budai a hazai edzett fajták közül a Jász vadókát választotta ki arra a célra, hogy a Téli aranypármennek ellenálló képességet adjon. Budai József 15új gyümölcsfajtát állított elő, de nagyobb részüket magoncozással. Rapsics Rajmund őt tartotta a legnagyobbnak és sokat írt róla. Ez a csuda ember folyton újabb meg újabb fajták teremtésén törte a fejét. Szakirodalmunk -bár pár évvel ezelőtt Rapsics Raymund a "Magyar Biológia története" című munkájában a legnagyobb sikereket elért magyar gyümölcsnemesítőnek tekinti és értékeli munkásságát - csak egyetlen fajtát, a Budai Domokos almát ismeri. Nevének világhírét ma még ez adja azáltal, hogy az utóbbi pár évtized alatt, különösen állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink zárt egységben olyan tömegben termesztették, hogy most már versenytársa a világpiac leírója Angyal Dezső, a Kertészeti Főiskola akkori igazgatója volt. Nagyon érdekesen világítják meg Budai egyéniségét világnézetét új fajtáinak elnevezései. 18

20 10. Emléke és emlékezete Azt nyilatkozta, hogy: "Ránk, a föld múló porszemeire felemelőleg hat az a tudat, hogy az a kevés, amit hazánk és a köz javára alkotunk, nem enyészik el velünk, hanem tovább hat és hasonló törekvésekre ösztönöz másokat is aj övő be". "Nem ismerték-írja róla a Kohó júniusi számában Szabó Béla-nem értékelték. Nekünk kötelességünk megismerni, és ha életében nem-is, halála után nekünk, nemzetünk, közelebbről városunk közkincsévé tenni szellemét." Miskolcon utcát neveznek el tiszteletére. ll. ábra Budai József utca Miskolcon a Népkert mellett (a szerzökfelvételei) Szülőfaluja kegyelettel őrzi emlékét, és a település általános iskolája viseli nevét. 12. ábra Bodos Budai József Általános Iskola (Ábrám TiborIc/vétele) 19

21 A Lévay József Református Gimnázium és Diákotthonban 1998-ban a kémia-biológia előadótermet nevezték el róla, 2006-tól pedig névadója lett az országos református biológiaversenynek július 15-én a szülőfalú küldöttsége a Lévay természettudományos munkaközösségével együtt emlék-kopjafát ajándéka. állított az előadóterem melletti falon. A kopjafa szülőfaluja iskolájának 14. ábra A kopjafa felirata (Mike Diánafelvétele 13. ábra A kopjafa leleplezése (Mike Diána felvétele} 20

22 15. ábra Az adományozó bodosi intézmény pedagógusai (Mike Diána felvétele} Balról-jobbra: Benedek Erzsébet Andrea tanítónő, Sándor István református lelkipásztor, Sándor Magdolna óvónő, Dávid Anna Gyöngyi tanítónő A kopjafán Budai József egyik igen találó mondása és hitvallása áll: "Elvem: a munkámból nyerjen a haza!" 21

23 Irodalomjegyzék H. Szabó Béla: Budai József a "magyar Micsurin". Herman Ottó Múzeum Miskolc, Történelmi Adattára: A magyar Micsurin: Budai József élete és munkássága ( ). Herman Ottó Múzeum Miskolc, Történelmi Adattára: H. Szabó Béla: Negyed százada halt meg Budai József. Herman Ottó Múzeum Miskolc, Történelmi Adattára: H. Szabó Béla: A negyed százada meghalt Budai József és eddig felkutatott 59új gyümölcsfajtája. Herman Ottó Múzeum Miskolc, Történelmi Adattára: H. Szabó Béla:"Dolgozunk a jövőnek a jelenben":emlékezés Budaira halála 20. évfordulója alkalmából. Herman Ottó Múzeum Miskolc, Történelmi Adattára: ~H. Szabó Béla: Budai József emléke: Herman Ottó Múzeum Miskolc, Történelmi Adattára: H. Szabó Béla: Bereczki-Budai- V áry: Herman Ottó Múzeum Miskolc, Történelmi Adattára: Budai József: Miskolci Lévay József Református Gimnázium Évkönyve es tanévből Budai József: Wikipédia: 22

24