n vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam mondta Jézus tanítványainak (vö. Jn 14, 6). Jézus igazság, egy

Átírás

1 n vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam mondta Jézus tanítványainak (vö. Jn 14, 6). Jézus igazság, egy olyan igazság, amely követhetõ is, út, amelyen járni is lehet, és amely mint minden út, ha járnak rajta elvezet valahová. Nem akárhová, hanem magához az élethez. Ez az élet nem más, mint az Isten, Jézus pedig az egyetlen út, amely elvezet Hozzá. Õ egyetlen igazi igazsága ezért ennek a világnak, akire érdemes figyelni, akit érdemes követni! Jézus személyes igazság. Nem elvont, nem a szavak vagy a gondolatok bizonytalan igazsága, nem a fizikai, természeti törvényszerûségek pontos, de élettelen igazsága, hanem a személyes Isten személyes, élõ igazsága, aki benne, Jézusban testet öltött és emberré lett, hogy életadó úttá váljék azok számára, akik hallgatnak szavára és követik õt. Szent Terézia ezzel az igazsággal találkozott Jézus személyében, akkor, amikor vele a bensõ ima által személyes kapcsolatba, személyes barátságba került. Igen, mert ez az Igazság hûséges jó barátunkká válhat akkor, ha szeretjük õt, és igyekszünk mi magunk is barátságában mindvégig megmaradni. Hûséges, de igényes barátunk Õ, aki mindig az igazság útján akar minket vezetni, akkor is, ha az néha számunkra kellemetlen és nehéz. Nem fél szembesíteni saját gyarlóságainkkal, saját nyomorúságainkkal, mert egyúttal feltárja Isten mérhetetlen irgalmát és szeretetét is, amellyel begyógyítja sebzett lelkünk fájó sebeit, és új életre kelt minket: Isten fiainak életére. Mindez pedig azért történt, ó én Jegyesem, hogy kitûnjék, ki vagy Te, és ki vagyok én? Mert bizony igaz, nem egyszer csökkenti a bûneim fölött érzett fájdalmamat az a gondolat, hogy legalább alkalmául szolgáltak végtelen irgalmad megnyilvánulására. (Ö 35. o.) Így ír Szent Terézia Anyánk, amikor visszaemlékezik saját nagy bûneire, mulasztásaira, és Isten végtelen irgalmára, amely abban állt, hogy felemelte elesettségébõl, és minden szükséges kegyelemmel elhalmozta. Ez az igazság áll most elõttem is, amikor visszatekintek a Kármel újság eltelt több mint tíz esztendejére, amióta alkalmam volt szerkesztésében részt venni. Isten irgalmának és kegyelmének mûve volt a Kármel fennmaradása, fõleg az utóbbi két-három esztendõben. Csekély létszámunk és emberi gyarlóságainkból fakadó hiányosságok miatt, mindegyik megjelent szám tényleg Isten kegyelmének és irgalmának külön csodája volt! Mi a szándéka Istennek ezzel az újsággal, nem tudom. Minden nehézség ellenére, mi szeretnénk azért továbbra is fenntartani, amíg és ahogyan lehetséges. A megjelentetés érdekében továbbra is bizonyos rendszerességgel duplaszámot adunk majd ki, törekedve arra, hogy legalább az összesen évi hat szám meglegyen. Ehhez kérjük kedves testvéreink megértését, imáját és egyéb támogatását, amit egyúttal mindenkinek hálásan köszönünk! fr. Tarzíciusz

2 2 SZENT TERÉZ ÉS AZ ÖRÖK IGAZSÁG SZENT TERÉZ ÉS AZ ÖRÖK IGAZSÁG 3 1. Az igazság útja Mert Téged megismerni tökéletes igazság SZENT TERÉZ ÉS AZ ÖRÖK IGAZSÁG zent Teréz mûveit olvasva, feltûnik, milyen gyakorisággal használ bizonyos szavakat, kifejezéseket. Szent Anyánk egyik ilyen kedvenc fogalma az igazság ( verdad ). Ez valószínûleg annak is köszönhetõ, hogy az Önéletrajz megírását megelõzõ idõkben egy nagy lelki kegyelemben volt része, amelyben jobban megértette, megtapasztalta az igazi igazság mibenlétét. Egy alkalommal, midõn imába voltam merülve ( ) úgy éreztem, hogy egészen bele vagyok merülve, és el vagyok telve azzal az isteni Felséggel, amely más alkalmakkor kinyilatkoztatta magát nekem. Ebben az isteni Felségben azután megértettem egy igazságot, amely foglalata az összes igazságoknak. Hogy miképpen történt, azt nem tudom megmondani, mert látni, nem láttam semmit. ( ) Anélkül, hogy valamit is láttam volna, megértettem, mekkora elõny az, ha az ember ügyet sem vet olyan dologra, amely nem visz bennünket közelebb Istenhez. Ebbõl azután azt is beláttam, hogy mit jelent az, ha a lélek amúgy igazában az örök Igazság színe elõtt jár. Az Úr ugyanis megérttette velem, hogy õ maga az Igazság. ( ) Az örök Igazságra vonatkozólag rendkívül nagy igazságokat láttam be, és pedig sokkal jobban, mintha azokat sok tudós ember magyarázta volna el. ( ) Ez az igazság, amely elõttem kinyilatkoztatta magát, maga az Igazság, és nincs sem kezdete, sem vége. A többi igazság mind ettõl az Igazságtól függ, aminthogy ettõl a Szeretettõl függ minden egyéb szeretet, és ettõl a Nagyságtól, minden más nagyság. (Ö 40, ) ( o.) Ezt a lelki élményt, a belõle származó tapasztalatot, megértést mindenképpen szem elõtt kell tartanunk Szent Teréz olvasásakor, mikor õ az igazságról beszél. Azokról a különbözõ igazságokról, amelyeket ebben az örök Igazságban, a jó Istenben, a vele való személyes, bensõséges találkozás által fedezett fel. Szent Teréznek az Igazsággal való élményszerû, nagy, életét meghatározó találkozása életének utolsó felében volt. De nem akkor találkozott vele elõször. A jó Isten, az örök Igazság, már gyermekkora óta ismerte és másokhoz hasonlóan õt is arra vonzotta, hogy rálépjen az igazság útjára, arra az útra, amely (egyedül) visz feléje. Másokhoz hasonlóan írtam. De azt is mondhattam volna, hogy mindenkihez hasonlóan, hiszen Isten mindenkit meghív az üdvösségre, a Vele való közösségre így mindenkinek feltárja az igazság útját. De mégis nem mindenki talál rá, nem mindenki ismeri fel, és azért úgy tûnik, hogy a jó Isten egyesekkel kivételez. Pedig talán nem Benne van a hiba sõt, biztos nem hanem bennünk, emberekben, akik helytelen életvitelünk, hozzáállásunk miatt elzárjuk elõle azokat az utakat, amelyeken keresztül önmagát az emberekkel megismertetné. Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, ne akadályozzátok õket, hisz ilyeneké Isten országa. (Mk 10, 14) mondta egyszer Jézus tanítványainak. Igen, minden kisgyermekben ott van a nyitottság Isten felé, ezt tapasztalni is! Azért van ez így, mert a jó Isten az embernek már gyermekkorában szeretné önmagát feltárni, ha az õt körülvevõ többi, felnõtt ember ezt különféle módon nem akadályozná meg. Egyébként minden fontos dolgot a gyermekkorban kezdünk el elsajátítani: a nyelvet, a kultúrát, a különbözõ viselkedésformákat, stb. Ha ezek akkor elmaradnának, vagy pedig helytelen formában történne elsajátításuk, késõbb, felnõttként, nagyon nehéz lenne ezeket bepótolni vagy helyesen megélni. Így van ez a hittel is. Ezért, sajnos, nagy hátránnyal indulnak azok, akiket gyermekként elzártak a jó Istentõl, az istenes, hívõ élettõl, és egy ellentétes útra tereltek. Nem a jó Isten zárkózik el az emberek elõl, neki mindenki a gyermeke, mindenkit egyenlõképpen szeret, hanem az emberek zárkóznak el vagy zárnak el másokat elõle. Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. S én is szeretni fogom, és kinyi-

3 4 SZENT TERÉZ ÉS AZ ÖRÖK IGAZSÁG SZENT TERÉZ ÉS AZ ÖRÖK IGAZSÁG 5 latkoztatom magam neki. (Jn 14,21). Úgy, mint tette ezt Szent Terézzel, akit már kisgyermekkora óta szülei szavukkal és példájukkal megtanították Istent igazán szeretni. Édesatyám nagyon szerette a jó könyveket, s hogy gyermekei olvashassanak, könyvtárában voltak spanyol nyelven írottak is. Édesanyámnak pedig fõleg arra volt gondja, hogy imádkozzunk, s korán szívünkbe oltotta a szeretetet és tiszteletet a Boldogságos Szûz Anya s néhány kedves szentje iránt. Ily üdvös hatások alatt az én lelkem, ha jól emlékszem, talán hat- vagy hétéves koromban kezdett életre ébredni. Nagy segítségemre volt e tekintetben az, hogy szüleimnél mindig csak azt láttam, hogy mily nagyra becsülték az erényeket. Nekik maguknak sok kiváló tulajdonságuk volt. (Ö 1,1) Édesanyjuk gyakran felolvasott nekik a szentek életébõl; közöttük sok vértanú szerepelt, akik életüket adták Krisztusért, és így nyerték el a gyõzelmi koszorút, az örökkévalóságot. Az õ példájukon felbuzdulva 1 Szent Teréz (és egyik bátyja) szívében kigyulladt az örökkévalóság és ennek megszerzése iránti vágy. Nagy meghatottsággal ismételgettük az olvasottak alapján, hogy a kárhozat és az üdvösség mindörökké tart. Errõl sokat szerettünk beszélgetni, s különösen abban telt örömünk, hogy újra meg újra mondogattuk egymásnak: mindörökké, mindörökké, mindörökké. Azáltal, hogy ezeket a szavakat oly sokszor ismételtem, Isten kegyelmébõl már ily kis koromban lelkembe vésõdött az igazság útja. (Ö 1, 4) (19. o.) Isten az embert az örök boldogságra teremtette, ezért szívébe rejtette a boldogság és az örökkévalóság utáni vágyat. Ez a vágy tört fel a gyermek Teréz szívében, ez kötötte le figyelmét, ennek megszerzésére irányult legfõbb törekvése és így ez vésõdött be kitörölhetetlenül szívébe. Hiszen amit az ember kisgyermekként megtanul, megtapasztal, az egy életre fogja õt mélyen lelkébe vésõdve elkísérni. Az igazság útja vésõdött be szívébe írja. Mi is ez az igazság amirõl beszél? Két fejezettel késõbb említi, hogy fiatal lány korában járt egyszer egy szentéletû nagybácsinál, aki lelki könyvekkel látta el õt. És bár akkor már nemigen ízlettek neki azok a szent olvasmányok, mégis mint írja bár csak kevés napig maradtam ott, az az erõs hatás, amellyel Isten szavai amiket ott olvastam és hallottam hatottak a szívembe, aztán meg a jó társaság, lassanként fölidézték bennem 1 Milyen példaképek alakulnak ma gyermekeink lelkében? Kiket szeretnének utánozni? Valóban helyesen válogatjuk meg számukra az olvasmányokat, néznivalókat? Érdemes elgondolkodni, hogy Szent Terézia életében nem létezett gyermekirodalom, a szentek élete is felnõtteknek íródott, és mégis, mennyire hatott lelkében! Nem tápláljuk gyermekeink lelkét túlságosan, kizárólagosan könnyed táplálékkal, ahonnan igazi példaképek nem származhatnak, csak mesehõsök, akik követhetetlenek, és féltjük õket, magunkat, a komolyabb, felnõttesebb olvasmányoktól, példaképektõl? Miként szeretnénk hogy kialakuljon lelkükben az igazi Krisztus-szeretet, ember-szeretet, az örökkévalóság utáni vágy, ha ilyen példaképekrõl soha vagy csak nagyon ritkán hallanak? a gyermekkori igazságot 2 : azt, hogy mennyire semmi minden (ezen a világon), a világ hiúságát és azt, hogy egy-kettõre mindennek vége 3 (Ö 3, 5) (31. o.) Szent Teréz írásai tele vannak olyan helyekkel, ahol errõl az alapvetõ igazságról beszél: a világ mulandó, Isten és országa pedig örökkévaló. Isten a Minden, a minden értéket magában foglaló, ehhez képest pedig a világ semmi, sõt kevesebb a semminél (Ö 14, 9). Ennek az igazságnak az útján való járás pedig azt jelenti, hogy az ember úgy él, hogy szem elõtt tartja ezt az igazságot, azaz helyesen mérlegeli a dolgokat; azt veszi valamibe, ami valami; azt semmibe, ami semmi. Már pedig semmi, sõt még a semminél is kevesebb mindaz, ami mulandó s ami nincs kedvére az Úristennek. (Ö 20, 26) Ez az alapigazság vésõdött lelkébe gyermekkorában, és vált teljesen egyértelmûvé, teljes lényét, életét átjáró igazsággá akkor, amikor az örök Igazságban szemlélte az összes többi igazságot. Az igazság felismerése és ennek útján való járás fokozatos volt Szent Teréz számára is. A gyermekkorban lelkébe vésõdött igazságmag a késõbbi olvasmányok és a (bensõ) ima által indult fejlõdésnek, bontakozott ki benne. amidõn bensõ imát és lelki olvasmányt végeztem, amely által igazságokat láttam és azt a rossz utat, amelyen jártam 4 (Ö 19, 12) (183. o.) Ahogy ebbõl a rövid szövegbõl is látni, az igazság útján való elõrehaladás nem önelégültséggel jár, hanem érdekes módon, annak felismerésével, hogy bizony, az ember élete nem mindig az igazság szerint alakul, nem eszerint éli mindennapjait. Ez is fontos része annak az igazságnak, amit Szent Teréz sok más szenthez hasonlóan egyre jobban felismer, midõn lelkiélete folyamán egyre közelebb kerül az örök Igazsághoz. De errõl majd kicsit késõbb. Az ima és a lelki olvasmány volt tehát Szent Teréz számára az igazság két fõforrása. Idõvel a hangsúly egyre inkább a bensõ ima felé terelõdött, a Krisztussal megélt személyes, bensõ barátságra. Ez részben annak is köszönhetõ, hogy, mint tudjuk, a spanyol Inkvizíció abban az idõben tette a tiltott könyvek listájára és vonta ki a forgalomból szinte az összes lelki könyvet, amelyet Teréz szívesen olvasott. A kétségbeesett Terézt viszont az Úr megvigasztalta azzal, hogy önmagát ajánlotta fel élõ könyvként. Ekkor azt mondta nekem az Úr:»Ne szo- 2 la verdad de cuando nina 3 Az eredetihez képest pontosabb, szószerintibb fordítás. A zárójelben levõ rész hiányzik az eredetiben. Szeghy Ernõ atya fordításában: Bár tehát csak néhány napig maradtam ott, azok az Istenre vonatkozó igazságok, amelyeket azalatt folyton hallottam és olvastam, aztán meg a jó társaság, újra fölidézték gyermekkori meggyõzõdésemet, hogy hiúság minden a világon és egy-kettõre mindennek vége. 4 Nehézkesebb, de szó- és értelemszerintibb fordítása az eredetinek (teniendo oración y lección que era ver verdades y el ruin camino que llevaba.), mivel jobban kiemeli a Szent Teréz által említett igazságokat (ami mást és többet jelent, mint a jelenlegi fordításban szereplõ igazat : amidõn a lelki olvasmány és a belsõ ima megmutatták nekem az igazat, s föltárták elõttem, milyen rossz úton járok ).

4 6 SZENT TERÉZ ÉS AZ ÖRÖK IGAZSÁG SZENT TERÉZ ÉS AZ ÖRÖK IGAZSÁG 7 morkodjál: én majd élõ könyvet adok neked.«( ) az Úr akkora szeretettel foglalkozott velem és oktatott minden képzelhetõ módon, hogy azóta igen kevéssé, sõt majdnem egyáltalában nem szorultam könyvekre. Õ Szent Felsége maga volt az az igazi könyv, amelyben szemlélhettem az igazságokat. Áldott könyv, amely úgy belénk vési az olvasandókat és a teendõket, hogy soha sem tudjuk elfelejteni. (Ö 26, 5) (270. o.) 2. Az igazság útjának igazságai Jézus Krisztus volt az igazi könyv, amelyben szemlélte az igazságokat írta Szent Teréz. Milyen igazságokat szemlélt benne? Elsõsorban a hittel, szeretettel megélt szenvedés értékének igazságát, a Krisztus vére árán megszerzett mennyei boldogság és az örök kárhozat lehetõségét, amelyek fényében másként látni a földi élet igazságait. Így folytatja az imént idézett részt: Hogyan is volna képes az ember látni az Urat sebektõl borítva és üldözések súlya alatt szenvedve, anélkül, hogy õ maga is ne fogadná szívesen, ne szeretné és ne óhajtaná mindezt?! Ki láthatna csak valami keveset is abból a mennyei boldogságból, amely az õ hû szolgáira vár, anélkül, hogy ezen nagy jutalomhoz képest semmibe se venné mindazt, amit idelent tehetünk és szenvedhetünk?! Ki szemlélhetné az elkárhozottak gyötrelmeit, anélkül, hogy ezekhez viszonyítva ne tartaná élvezetnek a földi kínokat, s ne látná be, mekkora hálával tartozik az Úrnak azért, hogy megmentette õt attól a rettenetes helytõl?! (uo.) Isten igazságának fényében Teréz egyre jobban megérti saját életének igazságát is, azt, amit Krisztus Urunk így fogalmazott meg: nélkülem nem vagytok képesek semmire (Jn 15, 5). Itt fejlõdik ki benne az igazi alázatosság, úgyhogy nincs kedve önmagáról jót mondani, s nem szereti, ha mások teszik (Ö 20,29) (207. o.). Az az alázatosság, amely Szent Terézia egy késõbbi fogalmazása alapján nem más, mint az igazság útján való járás. Mert nagy igazság az, ha magunkról semmi jót nem tartunk, csak azt, hogy nyomorultak, hogy semmik vagyunk. Aki ezt nem vallja, az a hazugság útján jár. S minél jobban meg van valaki gyõzõdve saját semmiségérõl, annál inkább megegyezik a legfõbb Igazsággal, mert az Õ útján halad. (6BV 10,7) Ma sok ember, köztük biztosan sok pszichológus nem értene egyet Szent Terézia állításával. Önmagunkról csak a rosszat feltételezni? Nem teszi ez tönkre személyiségünket? De igen, ha ez a felismerés nem Isten fényének hatásaként jön létre az emberben! Mert csak Isten az, aki sebez, de meg is gyógyít, öl, de életre is kelt (vö. Oz 6, 1-2). Az Igazság ragyogó fényében az ember sokkal tisztábban látja önmagát: látja milyen messze van még attól a tisztaságtól, szentségtõl, ami szükséges ahhoz, hogy az Isten gyermeke lehessen. Úgy van e tekintetben, mint az edényben tartott víz, amely árnyékos helyen egészen tisztának látszik, ellenben ha rásüt a nap, kitûnik, hogy tele van porszemekkel. Ez a hasonlat szóról-szóra igaz. ( ) az igazság Napjának fényénél kinyílik a szeme: annyi porszemet vesz magában észre, hogy legjobban szeretné a szemét újra behunyni. Még ugyanis nem lett annyira fiává ennek a hatalmas Sasnak, hogy szembe tudjon nézni ezzel a Nappal; s ha csak egy kicsit tartja is nyitva a szemét, egészen piszkosnak látja magát, s eszébe jut az a vers, amely így hangzik: Ki lesz igaz a te színed elõtt? 5 (Ö 20, 28) (206. o.) Az igazságban való járás akkor is, ha az imént említett fájdalmas felismerésektõl terhelt alapja és feltétele annak, hogy az ember felismerje és helyesen megélje a többi igazságot is, amelyek szükségesek ahhoz, hogy Istenhez eljusson. Ez az egész lelki épület különben is az alázatosságon alapszik, s minél közelebb jut az ember Istenhez, annál elõbbre kell haladnia ebben az erényben is; mert ha nem teszi, mindene elvész. (Ö 12, 4) (113. o.) Miért? Elõször is azért, mert csak az igazi alázat tanítja meg az embert arra, hogy ne önmagában bízzék, hanem Istenben. Az Istenben való bizalom, ráhagyatkozás pedig az egyetlen biztos út, amelyik Hozzá elvezet; öntelten, saját esze szerint haladva, az ember könnyen utat téveszthet (úgy, mint például a farizeusok Jézus korában). Másodsorban az Igazság fényében könnyebb felismerni saját bûneinket, saját hamis voltunkat. Viszont ez fordítva is igaz: bûnös, nyomorult voltunk fényében világosabban kitûnik Isten végtelen irgalma, szeretete, fõleg akkor, amikor 5 Zsolt. 142, 2. Quia non justificabitur in conspectu tuo omnis vives.

5 8 SZENT TERÉZ ÉS AZ ÖRÖK IGAZSÁG SZENT TERÉZ ÉS AZ ÖRÖK IGAZSÁG 9 bûneink ellenére különbözõ kegyelmekkel áraszt el minket. Ilyenkor az ember belátja, hogy megérdemelte a poklot, s íme most boldogsággal büntetik. Áradozik Isten dicséretében, s én magam is ilyenkor abban szeretnék elepedni. Áldott légy, én jó Uram, aki az ilyen magam forma piszkos tócsából olyan kristálytiszta vizet tudsz merni, hogy föl lehet szolgálni a Te asztalodon! Áldott légy, ó gyönyörûsége az angyaloknak, aki ily magasra méltóztatsz fölemelni egy ilyen hitvány férget! (19, 2) (176. o.) Ez pedig õt is nagyobb szeretetre hangolja Isten iránt, hiszen annál jobban szeretünk valaki, minél inkább eszünkbe tartjuk azokat a jótéteményeket, amelyekben minket részesít (Ö 10,5) (93. o.). Ugyanakkor most válik csak igazán képessé a másik igazság megtapasztalására, amelyet Jézus mondott tanítványainak: nem nevezlek többé szolgáknak benneteket, ( ) hanem barátaimnak mondalak titeket (Jn 15, 16). Teréz, élete folyamán, számtalanszor megtapasztalta, hogy minden nyomorúsága ellenére Jézus valódi barátként kezeli õt, hogy Õ lelkének egyetlen, igazi jó barátja. Ó milyen jó barát vagy Te Uram! Hogyan kényezteted a lelket; mily türelmes vagy, s hogyan bevárod, hogy az ember hozzászokjék a Te természetedhez, azalatt pedig Te elviseled az övét! Számon tartod, én jó Uram, azokat az idõközöket, amikor szeret téged, s egy pillanatnyi bûnbánat fejében elfelejted mindazt, amivel megsértett. (Ö 8, 6) ( o.) Mennyire igaz, hogy Te vagy a mi egyetlen jó barátunk; s mekkora a Te hatalmad! Meg tudsz tenni mindent, amit akarsz; s mindig akarsz értünk tenni, ha szeretünk Téged! Dicsérjenek az összes földi dolgok, ó Ura a világnak! Ó ki tudná az összes teremtmények nevében szavakba foglalni, hogy mily hûséges vagy Te barátaiddal szemben! Minden más elpártol tõlünk, ellenben Te, aki valamennyinek Ura vagy, sohasem hagysz el! Mily kevés ideig hagyod szenvedni az olyan embert, aki szeret Téged! Ó, Uram, mily finoman, mily gyöngéden, mily édesen tudsz Te az ilyennel bánni! Boldog ember, aki soha sem szeretett senkit kívüled! (25, 17) (262. o.) Sok más igazságot fedezett fel még Szent Teréz az igazság útján járva, amire most hely szûkében nem térünk ki. Egyet azonban talán még érdemes lesz megemlíteni. A Jézussal való barátság nem szünteti meg és nem teszi fölöslegessé az igazi emberi barátságokat, sõt! Isten meg is kívánja, hogy egymást is támogassuk a feléje tartó úton. Mert hiszen mindannak tekintetében, ami Isten szolgálatára vonatkozik, oly gyöngén állunk, hogy azoknak, akik hívei akarnak lenni, kölcsönösen hátvédül kell egymásnak szolgálniuk, mert különben nem jutnak elõbbre. A közvélemény annyira helyesli a világ hiúságainak és örömeinek élvezetét, hogy ügyet sem vet azokra, akik belé merülnek; ellenben ha valaki Isten szolgálatára adja magát, annyira felzúdul ellene, hogy az illetõ szövetségesek nélkül nem tud helytállni. ( ) Magamról elmondhatom, hogy ha az Úr föl nem világosít ezen igazságról, s nem ad nekem alkalmat arra, hogy rendszeresen érintkezhessem olyanokkal, akik gyakorolják a belsõ imát: el-elbukva és föl-fölkelve hanyatthomlok rohantam volna az örök kárhozatba. Ahhoz ugyanis bõségesen akadtak jó barátok, hogy segítsenek elbuknom; ellenben mikor arról volt szó, hogy fölkeljek, akkor egyedül találtam magamat. (Ö 7, 22) (75. o.) 3. Az Igazság és az igazságok Idézzük fel most még egyszer Szent Terézia azon élményét, amelyben leírja, miként találkozott természetfölötti módon az örök Igazsággal. Az örök Igazságra vonatkozólag rendkívül nagy igazságokat láttam be ( ) Ez az igazság, amely elõttem kinyilatkoztatta magát, maga az Igazság, és nincs sem kezdete, sem vége. A többi igazság mind ettõl az Igazságtól függ, aminthogy ettõl a Szeretettõl függ minden egyéb szeretet, és ettõl a Nagyságtól, minden más nagyság. Milyen igazságról is van itt szó? Biztosan nem egy olyan értelmi igazságról, egy olyan állításról, amelynek ellentétje a hazugság. Errõl semmiképp sem mondhatná Szent Teréz, hogy nincs sem kezdete, sem vége. Az az igazság tehát, amely maga az Igazság, ettõl valami egészen más lehet. Minek nincs sem kezdete, sem vége? Csak egy valaminek: Istennek. Isten léte, az õ isteni lényege jelenik meg tehát valamiképpen Szent Teréz elõtt örök Igazságként, olyan örök Igazságként, amely egyúttal örök Szeretet és Nagyság is. Mit jelent ez? Azt, hogy az igazság az, hogy Isten van. Istennek a léte, az õ isteni lényege az az igazság, amely a világ és a világon létezõ minden más igazság alapját alkotja. Ez az az alapigazság, amitõl minden más igazság függ. Tehát, ha ez így igaz márpedig tényleg így van, akkor ebbõl az következik, hogy Isten nélkül nincs semmi (evilági) igazság. Azaz Isten léte, lényege nélkül semmi más valóság, igazság nem létezik. A teológia ezt az igazságot úgy mondja, hogy Isten a világ teremtõje és fenntartója, aki nélkül semmi sem jött volna létre, és aki nélkül semmi sem állna fenn még azután sem, hogy meg lett alkotva. Isten saját létébõl teremti és tartja fenn a világot. A hétköznapi életben ez pedig azt jelenti, hogy minden annyiban igaz, azaz annyiban bír valóságos léttel, amennyiben Istennel áll valóságos kapcsolatban. Istentõl elszakítva, az igazságok elerõtlenednek, létüket vesztik, azaz már nem igazak (lásd például marxista, ateista erkölcstan!). Ez talán kicsit nehézkes fejtegetésnek tûnik. Elég azonban körülnézni a mai, Istentõl elszakadt társadalmunkban, világunkban, hogy megértsük, mirõl is van szó. Hol található ma még igazság? Van-e még egyáltalán valami vagy valaki, amit vagy akit tényleg igaznak mondhatunk? Hol van egy ténylegesen igaz ember, egy igaz beszéd, írás, reklám, film, hol egy valóban igaz, jól elvégzett munka, hol van lassanként az igazi, tiszta, egészséges környezet, levegõ, víz, élelmi-

6 10 SZENT TERÉZ ÉS AZ ÖRÖK IGAZSÁG SZENT TERÉZ ÉS AZ ÖRÖK IGAZSÁG 11 szer? Hála Istennek, azért itt-ott akad még igazság és igaz ember is, de azért mindenben, az egész világban, az egész emberi létben egyre jobban kezd beférkõzni a hamisság, az igazságnak az az utánzata, amely valaminek látszik, de mégsem az, amely mintha lenne, de még sincs. Ezáltal lassanként üressé, értelmetlenné, élhetetlenné válik egész külsõ és belsõ, egyéni és közösségi életünk. Minek köszönhetõ ez? Annak, hogy emberi világunk egyre inkább elszakadt Istentõl. És mivel minden igazság ettõl az Igazságtól függ, minden és mindenki csak olyan mértékben igaz, azaz bír igazi, valós léttel, amilyen mértékben egységben van az örök Igazsággal, magával az Istennel. Isten az, aki igazán Van. A világ és minden ami a világban van csak anynyiban létezik, amennyiben az Örök Léttel van kapcsolatban. Isten nélkül tehát semmi más nem létezne, egyszerûen nincs. Ilyen értelemben mondta talán egyszer Isten Sziénai Szent Katalinnak: Én vagyok az, aki Vagyok, te vagy az, aki nincs. Az örök Lét maga az Isten, aki maga az Igazság, a Szeretet, a Jóság, stb. A Lét és csak az örök Lét tehát Igazság, Szeretet, Jóság. Ebbõl az következik, hogy csak Isten jó (vö. Mk 10, 18), csak Isten szeret, csak Õ igaz, stb., mivel Õ Van. Mi, a nincs, csak annyiban lehetünk jók, igazak, csak annyiban szerethetünk, amennyiben közösségben vagyunk Vele ( a szeretet Istentõl van, és mindenki, aki szeret, Istentõl van 1Ján 4,7). Ebbõl azután azt is beláttam, hogy mit jelent az, ha a lélek amúgy igazában az örök Igazság színe elõtt jár. írja Szent Teréz, amikor beszámol, mit tapasztalt akkor, amikor az örök Igazságot szemlélte. Melyik lélek jár amúgy igazából az Igazság színe elõtt? Az alázatos. Mert mint már idéztük az alázatosság nem más, mint igazság útján való járás. Mert nagy igazság az, ha magunkról semmi jót nem tartunk, csak azt, hogy nyomorultak, hogy semmik vagyunk. Aki ezt nem vallja, az a hazugság útján jár. A leírtak alapján talán most egy kicsit jobban értjük Szent Teréz szavait, ezek igazságát. Talán jobban megértjük, hogy miért jó, nem pedig rossz, ha az ember igazán alázatos, ha valóban megtapasztalja Isten igazságának fényében a maga nyomorúságát, semmi voltát. Egyszerûen azért, mert ez az igazság, ez a valóság. A valóság pedig és csak a valóság (= az, ami van) mindig jó. Mégpedig azért jó, mert ennek az igazságnak van egy másik oldala is. Annak az igazságnak, hogy az ember nincs, hogy semmi és nyomorult az a másik oldala, hogy Isten Van, hogy õ Jó, Igaz és Szeretet, aki azért teremtett minket a semmibõl, hogy legyünk. Nem a magunk, hanem az Õ erejébõl, nem önmagunkban, hanem a Vele való közösségben. Miként a teremtés hajnalán a semmi nem volt akadálya annak, hogy legyen valami (sõt, bizonyos értelemben a semmi ennek a teremtett létnek alapja, egyik kiváltó oka volt), így semmiségünk, nyomorúságunk sem akadálya létünknek, jóságunknak, igazságunknak, hanem ennek alapja, egyik kiváltó oka 6. De csak akkor, ha nem szakadunk el életünk forrásától, Istentõl, és megengedjük, hogy emeljen fel bennünk, hogy egyesítse és töltse be semmiségünket az Õ teljességével. Ezért hangsúlyozza ki többször is Szent Teréz, hogy bármilyen bûnösök legyünk is, soha ne hagyjuk abba a bensõ imát, az Istennel való bensõséges kapcsolatunkat. Sõt, inkább ilyenkor legyünk buzgóbbak benne, mert e nélkül képtelenek leszünk megjavulni, a megtérés útjára térni. Ha pedig gyarló, gonosz, romlott és nyomorult természetük bukásba sodorná õket, amint velem is megtörtént, ne feledjék az elvesztett kincset, s gondolják meg félve és remegve, mert van rá okuk hogyha nem térnek vissza a belsõ imához, fokról-fokra fognak mélyebbre süllyedni. ( ) Hiszen nem azt mondom, ne bántsa meg Istent s ne essék bûnbe; bár, ha valaki egyszer ilyen kegyelmekben kezd részesülni, el lehetne várni tõle, hogy óvakodjék minden hibától de hát olyan nyomorultak vagyunk! Én csak azt tanácsolom neki, hogy ne hagyja abba a belsõ imát. Ott majd kinyílik a szeme; elnyeri az Úrtól a bûnbánat kegyelmét s az erõt a fölkeléshez. Ellenben ha felhagy a belsõ imával, higygye el, hogy veszedelemnek teszi ki magát. (Ö 15, 3) (141 o.) Most, amikor lezárul az az esztendõ, amikor Szent Terézia Anyánk Önéletrajzával foglalkoztunk, fejezzük be ezt a kicsit hosszúra nyúlt elmélkedést azokkal a sorokkal, amelyekkel Szent Terézia Anyánk önéletrajzi írását zárta (és közben gondoljunk arra, hogy ezeket most már nem gyóntatójához, hanem hozzánk, késõi olvasóihoz intézi): Ami az ön (lelkét) illeti, azért én egész életem folyamán imádkozni fogok az Úrhoz. Igyekezzék tehát úgy szolgálni Õ Szent Felségének, hogy azzal engem is elõbbre segítsen. Mert ebbõl az írásból is látni fogja, hogy mennyit nyer az ember, ha, úgy, amint azt Kegyelmed különben is megkezdte már, egészen odaadja magát Annak, aki nem tart mértéket jótéteményeiben. Áldott legyen mindörökké! Bízom az Õ irgalmában, hogy viszont fogjuk egymást látni ott, ahol Kegyelmed is, meg én is sokkal tisztábban fogjuk felfogni azt, hogy mily nagy dolgokat tett Õ érettünk, s mindörökkön-örökké fogjuk dicsõíteni Õt. Ámen. fr. Tarzíciusz 6 Azért létezik hiány, hogy azt betöltsék (ha ez a fajta hiány nem arra lenne rendelve, hogy betöltessék, akkor nem létezne hozzá a hiányérzet!). Ha erre magunktól nem vagyunk képesek, akkor ezt másnak kell megtenni.

7 12 AZ IMÁDSÁG IGAZSÁGA AZ IMÁDSÁG IGAZSÁGA 13 AZ IMÁDSÁG IGAZSÁGA Avilai Szent Teréz Önéletrajza az imádságról, mint Istennel megélt baráti kapcsolatról szóló tanúságtétel 7 z elmúlt év során én leginkább olyan módon foglalkoztam Avilai Szent Teréz Önéletrajzával, hogy több lelkigyakorlaton is együtt olvastam másokkal: vagy mindenki számára nyitott lelkigyakorlaton, amelyre bárki jöhetett, vagy pedig kifejezetten egy-egy VÉK csoport lelkigyakorlatán. Úgy láttam, hogy ami a leginkább megdöbbentett valamennyiünket, az Teréznek az imamódja volt, pontosabban az a mód, ahogyan Teréz beszél az imáról. Tudjuk, hogy az Önéletrajzban, annak is a VIII. fejezetében, Teréz ad egy ismertté vált definíciót, amelyben úgy határozza meg az imádságot, mint az Istennel megélt baráti kapcsolatot. Az érdekesség ebben a meghatározásban az, hogy magának az életnek a dimenzióira nyitja meg az imádságnak a tapasztalatát. Valaki mesélte nekem, nem is olyan régen, az egyik hívõ, hogy amikor imádkozni akart, akkor elment különféle atyákhoz tanácsot kérni, hogy miként is imádkozzon, ahogy tenni szokott egy frissen megtért lélek, aki beindul, és tele van energiával, és hát a világot is ki akarja forgatni a sarkaiból. Ezek az atyák pedig ajánlottak neki mindenféle imakönyvet, keresztutat, zsolozsmát meg minden egyebet. S ezt minden bizonnyal jól is tették ezek az atyák, hiszen ezek az Egyháznak az imái, s nincsen semmi kétség eme konkrét imák értékével kapcsolatban. A nehézség csak ott van, hogy attól, hogy ezeket az imákat ismerjük, még nem biztos, hogy imádkozni is tudjuk. Mert akármilyen körülmények között pl. autóvezetés közben, vagy ha a gyerek ott bömböl mellettem, vagy ha holt fáradt vagyok és elalszom, és ha most nem megy, és még sorolhatnám nem tudom ezeket az imaszövegeket imádkozni. És akkor máris csõdöt mondanak ezek az imádságok. Nos, ezért nem mindegy, hogy miként definiálják nekünk az imádságot. Mert azt lehet úgy meghatározni, hogy ha imádkozni akarsz, akkor mondd el ezt, vagy azt! Végezd el ezt! Nyisd ki ezt a könyvet! De az imádságról úgy is lehet beszélni, hogy az nem csak a tevékenység szintjén van, hanem sokkal mélyebben, a kapcsolatok szintjén, és hát miért ne lenne ez lehetséges, hiszen Isten maga is három Személy élõ szeretetkapcsolata! Nos, Avilai Szent Teréz számára az imádság nem elsõsorban elvégzendõ dolgok ösz- 7 Az Országos Kármelita Napon, augusztus 28-án elhangzott hozzászólás szövege. szessége, hanem egyfajta minõségi kapcsolat az Istennel, amit õ úgy nevez, hogy: baráti kapcsolat. Teréz másként beszél az imáról, mint ahogyan azt megszoktuk. Teréz nem imamódokat keres. Bármelyik hiteles keresztény imamóddal összeegyeztethetõ az õ tanítása. Mondja õ maga is: hogy a lélek végezheti így az imáját, de ha jobb neki úgy, akkor merjen csak úgy elmélkedni. Teréz nem imamódokat ismertet elsõdlegesen, hanem személyeket keres az imádság dialógusához. S azt állítja, hogy valójában az ajakimában is a másiknak a jelenléte a fontos. Azt mondja, hogy ha az ember tisztában van azzal, hogy ki elõtt van, ha megfontolja, hogy kicsoda az a Másik, és kicsoda õ maga, akkor az jó imádság. Vagyis nem a tartalom a fontos igazán, hanem a másiknak a személye, s én magam. Mert az imádság mindenekelõtt személyek közötti kapcsolat, és nem dolgoknak az elintézése. Teréz számára még csak nem is dolgoknak a kérése. Bár sokféle dologról lehet szó benne, mert személyek találkozásában mindennek lehet jelentõsége. Mindennek, még apró hétköznapi eseményeknek is. Ennek hiányában viszont minden lehet banális. Az imádság tehát Teréz számára egy személyek közötti élõ kapcsolat. S az Önéletrajzzal való foglalatosságaink során ezen döbbentünk meg a leginkább. Hogy nézd csak, hát én nem is tudtam, hogy tudok imádkozni! Nem kellett hozzá plusz produktumokat gyártani, hanem csak egyszerûen élni kell a felkínált lehetõségekkel... Aztán egy másik felfedezésre is szert tettünk annak kapcsán, ahogyan Avilai Szent Teréz beszél az imádságról: hogy az imádság, hogy így mondjam, kicsit elvont módon fejezve ki magam, az Istennel megélt teologális kapcsolat. Mit jelent ez? Teréz az Önéletrajza VIII. fejezetében adott meghatározásában azt mondja, hogy tudjuk azt, hogy az Isten szeret minket. Honnan tudjuk ezt? Hát a kinyilatkoztatásból! Vagyis mi biztosít minket arról, hogy Isten szeret bennünket? A hitünk! Aztán a definíció után arra is utal Teréz, hogy Isten elvisel ben-

8 14 AZ IMÁDSÁG IGAZSÁGA AZ IMÁDSÁG IGAZSÁGA 15 nünket olyannak, amilyenek vagyunk! Mi meg ott maradhatunk Vele az imában abban a reményben, hogy majd átalakít minket is, hogy hasonlóvá tehet minket magához, méltóvá arra, hogy barátkozzunk Vele. S látjátok, ez meg a remény szerepét emeli ki az imában, a reménynek a fontosságát! Teréz imájában a reménynek nagyon fontos szerepe van! De hát a szeretetnek nem kevésbé! Hiszen azt tudjuk meg hitünk tanításából, hogy Isten szeret minket. Teréz imájában ezért nem a sok gondolkozás a lényeges, hanem a nagy szeretet. Vagyis nem sok gondolat kell hozzá, sok tépelõdés, morfondírozás, teleírt oldalak, hanem egyszerûen csak annak a szeretetnek a befogadása illetve az arra való megnyílás amivel õ szeret minket elsõként, és amely bennünket is mozgásba hoz, ha hagyjuk. Tehát Teréz imája teologális kapcsolat. Ez azt jelenti, hogy nem az emberi erõfeszítéseken van a hangsúly, hanem az Isten kegyelmén, mert Õ adja a hitet, a reményt és a szeretetet. Õ táplálja azt, Tõle ered és Hozzá visz. Nem az a fontos, hogy az ember mit produkál, hanem az, amit Isten ad. És hogy az ember miként él azzal, amit kap. Teréz imájának mint Istennel megélt baráti kapcsolatnak egy harmadik jellegzetessége, hogy ez egy fejlõdõ kapcsolat, vagyis valami, ami élõ, ami folyton változik. Teréz az imádság fokairól beszélve azt állítja, hogy többféle öntözési mód van. Minden megélt kapcsolatnak története van. Az Önéletrajz nem meséli el az egészet, mert a Teréz által megélt kapcsolatnak az egész történetét majd csak A belsõ várkastélyban fogjuk elolvasni, de az Önéletrajzban is meg van már említve négy öntözési mód az imádság fejlõdésére utalva. Teréz saját tanúságtételével arra hív meg bennünket, hogy ismerjük fel, hogy a mi Istennel való kapcsolatunknak is van egy története, egy alakulása, egy fejlõdése, amelynek vannak világos és sötét periódusai. A sötét periódusok nem feltétlenül azt jelzik, hogy ott valami rossz történik; lehet, hogy azt jelzik, hogy Isten ott olyan mélyen lép velünk kapcsolatba, hogy mi képtelenek vagyunk arra, hogy azt megértsük. Végezetül van egy negyedik tulajdonsága annak az imádságnak, amelyrõl Teréz, mint Istennel megélt baráti kapcsolatról beszél: hogy ez egy átalakító kap- csolat, vagyis hogy baráttá formál minket. Úgy is mondhatnám, hogy megszelídít bennünket! Átalakítja az ember életét. S ez olyannyira nyilvánvaló Teréz Önéletrajzát olvasva! Az elsõ tíz fejezetben arról olvasunk, hogy Isten és Teréz milyen nehezen is jutnak harmóniára egymással! Valljuk csak be: olyan bíztató ezt olvasni! Ahogy Teréz elmeséli: szinte sportot ûzött abból, hogy miként lehet ellenállni az Isten kegyelmeinek! Teréz rögtön az Önéletrajz bevezetõjében ír errõl. Tehát nem egy olyan szenttel vagyunk kapcsolatban, aki kezdettõl fogva mindent csakis jól tudott csinálni, aki soha nem követett el hibát, hanem szerzetes nõvérként egy kolostorban élve is hosszú éveken keresztül egy csomó mindent rendszeresen elrontott! Persze Teréz nem csak gyengeségérõl tesz tanúságot, hanem arról is, hogy az Istennel szemben megélt ellenállás hogyan változik át egy együttmûködéssé, egy olyan barátsággá, amelyben Teréz és Jézus élete egymással örökre, szétválaszthatatlanul összefonódik. És Teréz ennek a változásnak az okát is elmagyarázza az imádságról tárgyalva Önéletrajzának XI. és XXII. fejezete között. Azt érteti meg, hogy az õ élete megváltozásának a titka az imádságban rejlik, de nem akármilyen imádságban, hanem az olyan imádságban, amit Istennel való baráti kapcsolatként él meg. Mert csak az ilyen élõ kapcsolat változtatja meg az embert. Csak az ilyen imának van átalakító ereje. S hogy valóban átalakító ereje van, erre bizonyíték magának Teréznek az élete. Azt mondja: Nézzétek, az én életem így megváltozott tõle! Miért ne változna meg a tiétek is? És ilyen módon azt mondhatjuk s ez sokunkat megdöbbentett Terézt a lelkigyakorlatok folyamán újraolvasva, hogy Teréz Önéletrajza mindenekelõtt a reményre való meghívás, vagyis arról szóló tanúságtétel, hogy a mi számunkra is van remény! Ahogyan Teréz írja: Minderrõl egyrészt azért számoltam be oly részletesen, hogy ( ) az olvasó belássa Isten irgalmát és az én hálátlanságomat! (8, 4) Majd másutt ezt írja: Leírom ezt: hadd szolgáljon vigasztalásul azoknak, akiknek a lelke lanyha, mint az enyém. Sohase essenek kétségbe, hanem bízzanak mindig Isten irgalmában. (19, 3) Ismét másutt: Bízzék Isten jóságában, mert ez nagyobb minden rossznál, amit el tudunk követni. Õ mindig kész elfelejteni hálátlanságunkat. ( ) S az a körülmény, hogy annyi kegyelemben részesített bennünket, szintén nem indítja Õt arra, hogy szigorúbban sújtson le ránk. Sõt ellenkezõleg, éppen ezekre való tekintettel bocsát meg könnyebben, mert saját házanépének tekint bennünket, akik, mint mondani szokás az Õ kenyerét essszük. Gondoljanak az Õ szavaira, s nézzék, hogy miképpen bánt velem. Hiszen én hamarább belefáradtam az Õ sértegetésébe, mint Õ Szent Felsége az én bûneimnek megbocsátásába. Õ sohasem unja meg az adományozást. Ne únjuk tehát elfogadni ajándékait. (19, 15) Végezetül még egy utolsó idézet: Õ nem személyválogató: Õ mindenkit szeret! Ha énvelem képes így tenni, ha engem fel tudott emelni erre a magaslatra: akkor igazán, senki sem mentegetheti magát saját nyomorúságával. (27, 12)

9 16 AZ IMÁDSÁG IGAZSÁGA AZ IGAZSÁGGAL VALÓ TALÁLKOZÁS SZT. TERÉZ ÉLETÉBEN 17 Számomra mindenekelõtt ezt jelentette az Önéletrajz olvasása. Az imádságról való olyan beszédmódot, amely az élet dimenzióira nyitja meg az imát, amely nem más, mint Istennel megélt baráti kapcsolat, amelyben Istené a kezdeményezés, Õ a fõ szeretõ, és amely során Istennel, mint élõ személlyel találkozunk. Nem dolgokat végzünk, hanem Valakivel találkozunk, aki kinyilatkoztatja magát nekünk, s Vele egy egyre mélyebb kapcsolatba kerülünk. Õ maga adja ehhez a képességet is a teologális erények révén. A Vele való kapcsolat folyton fejlõdik, igaz, sokszor nem látványos módon, de az életünk egész folyamára kiterjedõen mégis megmutatkozik annak átalakító ereje. És ezért mondhatjuk, hogy Teréznek az imáról, mint Istennel megélt baráti kapcsolatról szóló tanúságtétele reményre hív meg bennünket: hogy utánozzuk Istent, aki maga is reménnyel tekint ránk, s ami miatt mi is joggal reménykedhetünk. Na, nem azért, mert mi önmagunktól olyan méltók lennénk Õhozzá, hanem azért, mert Vele kapcsolatba lépve, s abban elmélyülve maga a megélt kapcsolat formál majd át minket ha kitartunk benne Õhozzá méltóvá! fr. Rafael AZ IGAZSÁGGAL VALÓ TALÁLKOZÁS SZENT TERÉZ ÉLETÉBEN Elmélkedés a megtérésrõl Avilai Szent Teréz Önéletrajza alapján vilai Szent Teréz Önéletrajzának 9. fejezetében írja le megtérésének történetét. Amikor azonban e könyv bármely fejezetét olvassuk egy olyan személy beszámolójával találkozunk, aki állandóan a megtérés útját járja, ismételten az irgalmas Istennel való találkozás élményét tartja szem elõtt, amelyre minket olvasóit is el akar vezetni. Nagyon sokszor úgy tûnik, hogy önmagát túlzottan ostorozza, pedig csak a megtérést feltételezõ lelki életi fejlõdése és az egyre mélyebb Isten-kapcsolat által látja önmagát bûnösnek és hûtlennek. Vegyünk erre egy példát! A negyedik fejezetben még messze van élete nagy fordulópontjának elbeszélésétõl, egyenlõre csak a kolostorba lépésének örömteli eseményeit idézi fel, mégis kitér a saját bûnös volta miatti bánkódásra és Isten irgalmának megvallására. Mindez pedig azért történt, ó én Jegyesem, hogy kitûnjék, ki vagy Te, és ki vagyok én? Mert bizony igaz, nem egyszer csökkenti a bûneim fölött érzett fájdalmamat az a gondolat, hogy legalább alkalmul szolgáltak végtelen irgalmad megnyilvánulására. 8 Amikor az Önéletrajzot olvassuk még sok ilyen vallomással találkozhatunk. De hogyan jut el Teréz ehhez a tisztánlátáshoz és mi a szerepe ebben a megtérésnek? A megtérés bibliai jelentése Ha a megtérés bibliai jelentését kutatjuk, nagyon sok magyarázatot találunk. Általában azt jelenti, hogy az ember megtanul jót tenni, a jót keresi, nem a roszszat (Iz 1, 17; Ám 5, 14 kk.), szíve az Úrhoz ragaszkodik (Józs 24, 23) 9. Az Ószövetségben egy erkölcsi fordulatot jelentett: az ember szakított korábbi magatartásmódjával, Istenhez fordult, hogy teljesítse akaratát. A próféták szerint ez nem egyedül az ember mûve, Istennek kell az ember erkölcsi életébe belenyúlnia. A fogság után nagyobb hangsúlyt kap a törvény teljesítésének a mozzanata. 10 Az Újszövetségben Jézus az embert Isten minden erejének latba vetésére hívja egy olyan eszmény érdekében, amelyet a világban teljes egészében meg kell valósíta- 8 Avilai Szent Terézia Összes mûvei, Önéletrajz (a továbbiakban Ö), Budapest, 1927, 35. o. (V 4,3) 9 Herbert Haag: Bibliai Lexikon, Szent István Társulat, Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest, 1989, Vö. uo.

10 18 AZ IGAZSÁGGAL VALÓ TALÁLKOZÁS SZT. TERÉZ ÉLETÉBEN AZ IGAZSÁGGAL VALÓ TALÁLKOZÁS SZT. TERÉZ ÉLETÉBEN 19 ni, olyan önmegtagadás árán, amely a lemondásban készen áll a legvégsõkig is elmenni 11. A megtérés jelenti az értelem és a szív megváltoztatását is. 12 Ugyanakkor a megtérés fogalma háttérbe szorul a hittel szemben, mely az üdvösség természetfölötti rendjének értelmi elfogadásán kívül azt is magában foglalja, hogy az ember teljesen odaadja magát Krisztusnak. Az evangéliumban való hit a megtérést is jelenti már. Az Újszövetségben azok a körülírások is a megtérésre utalnak, amelyek a sötétségbõl a világosságra, a halálból az életre a bûn szolgaságából az igazság szolgálatába való átmenetet írják le. 13 Az elsõ próbálkozások és akadályozó tényezõk a megtérésben Avilai Szent Teréz Önéletrajzában többször megvallja, hogy sokszor ellenállt Istennek, az õ segítségének. Már a könyv bevezetõjében írja: mintha külön tanulmány tárgyává tettem volna azt, hogy miképpen lehet legjobban ellenállni azoknak a kegyelmeknek, amelyeket Õ Szent Felsége reám árasztott. Pedig hát beláttam, hogy hûségesebb szolgálatra vagyok iránta kötelezve, mint bárki más, s hogy adósságomnak még csak kis részét sem tudom nála letörleszteni. Áldott legyen Az, aki annyi ideig türelmes volt velem szemben. 14 A könyv elsõ sorai között elõbb idézett szavak is azt a gyanút ébreszthetik az olvasóban, hogy Teréz túloz saját hûtlenségének leírásában. Az elsõ fejezet végén azonban újra egy ilyen jellegû kijelentést találunk. Én ellenben, alig léptem ki ebbõl a zsenge korból, tudatára kezdtem ébredni Istentõl kapott természetes elõnyeimnek, amelyek, mint mondják, szép számmal voltak s a helyett, hogy hálás lettem volna értük, valamennyit arra használtam, hogy, amint majd el fogom mondani, sértegessem velük az Urat. 15 Az Önéletrajz elsõ nyolc fejezete beszámol Isten kegyelmének és irgalmának magasztalása mellett a Terézt illetõ pozitív dolgokról is, lelki fejlõdésérõl, a szerzetesi hivatásának kialakulásáról és a nagy kegyelmekrõl, amelyek mint elsõ lelki tapasztalatok már késõbbi misztikus életének elõfutárai voltak. A döntõ megtérés tapasztalatának távlatából azonban már bölcsen leplezi le azokat a külsõ szemlélõ által kétségbevonhatatlanul erényesnek ítélhetõ magatartásmódokat, viszonyulásokat, amelyek megtérését hátráltatták és valóban, akaratlanul is, az isteni kegyelemnek való ellenállását eredményezték. A harmadik fejezetben leírja, a kolostorba lépését megelõzõ lelki vívódást, amelybõl azonban sikeresen került ki: eldöntötte, hogy szerzetesnõ lesz. Már ez 11 Uo Vö. Kránitz Mihály Szopkó Márk: Teológiai kulcsfogalmak szótára, Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest, 2003, 117. o. 13 Vö. Herbert Haag: im., o. 14 Ö 14. o. (Vida, Prólogo 1) 15 Ö o (V 1,8) is nevezhetõ megtérésnek 16, hiszen elõtte bevallja, reményét, hogy az Úr nem várja tõle ezt az áldozatot. 17 Itt azonban megjegyzi, hogy nem annyira Isten iránti szeretet vonzotta, hanem a Tõle való szolgai félelem. 18 A következõ fejezetben beszámol szerzetesi életének elsõ boldog napjairól és azokról a nagy kegyelmekrõl, amelyekkel az Úr elárasztotta õt. Itt újra megjegyez egy fontos dolgot: Csak arra ügyeltem, hogy ne kövessek el halálos bûnt, s bárcsak erre is mindig ügyeltem volna. A bocsánatosakkal nem sokat törõdtem, s ez okozta vesztemet. 19 Ezek után egy hosszabb leírást kapunk betegségérõl és gyógyulásáról. A szenvedésben tanúsított türelme, az Úr akaratában való megnyugvása és az újra erõsödõ erények már tényleg azt mutatták, hogy megtért, és az Istennel való egyesülés kapujában áll. A folytatásban azonban tanúskodik arról, hogy ez a megtérés nem maradt hosszú életû. Ki hitte volna, hogy miután ekkora kegyelmeket kaptam Istentõl, s miután Õ Szent Felsége már erényeket kezdett belém ültetni, amelyek szükségképen arra indítottak, hogy neki szolgáljak; miután ott feküdtem úgyszólván meghalva, s az örök kárhozatnak akkora veszedelmében; miután föltámasztotta lelkemet-testemet, úgyhogy mindenki elcsodálkozott azon, hogy elevenen lát: mondom, ki hitte volna, hogy oly hamar el fogok bukni. 20 Ennek az elbukásnak oka a saját állítása szerint az, hogy nem támaszkodott Isten erejére. Mert va- 16 Vö. Secundino Castro: Ser Cristiano según Santa Teresa, Editorial de Espiritualidad, Madrid, 1981, 49. o. 17 Ö. 29.(V 3,2). 18 Vö. Ö 31. o. (V 3,6) 19 Ö 38. o. (V 4,7). 20 Ö 58. o. (V 6,9)

11 20 AZ IGAZSÁGGAL VALÓ TALÁLKOZÁS SZT. TERÉZ ÉLETÉBEN AZ IGAZSÁGGAL VALÓ TALÁLKOZÁS SZT. TERÉZ ÉLETÉBEN 21 lahányszor csak egy kevéssé is eltávolodtál tõlem, azonnal tehetetlenül a földre rogytam. Áldott légy mindörökké, mert bár elhagytalak Téged, Te sohasem hagytál el engem oly véglegesen, hogy kezedbe kapaszkodva, de csakis úgy, ne lettem volna képes mindig újra fölkelni. Sokszor azonban, sajnos, nem akartam elfogadni kezedet, és süket fülre vettem ismételt hívogatásodat; amint ezt el fogom mondani a következõkben. 21 Itt következik Teréz azon lelki vívódásának leírása, amely nagy megtéréssel zárul. A kolostorban akkor általában semmi kivetnivalót nem hagyó világias beszélgetések lefoglalják lelkét és akadályozzák az imádságban. Ez odáig megy, hogy az állítása szerint legnagyobb ördögi kísértés hatására, az alázatosság ürügye alatt lemond az imádságról. 22 Másfél év kihagyással gyóntatója tanácsára újra imádkozni kezd, de még ekkor sem szakít a szórakozásokkal, és rabja marad a rossz szokásoknak. Az egyik oldalról az Úristen hívogatott magához, a másikon pedig én szaladtam a világ után. Az istenes dolgok nagy élvezettel töltöttek el: a világiak ellenben bilincsbe verve tartottak. Úgy látszik, ezt a két, egymással annyira össze nem férõ végletet akartam összeegyeztetni, tudniillik a lelki életet és az anyagi élvezeteket, örömöket és szórakozásokat. Belsõ imám is tele volt szenvedéssel, mert hiszen szellemem nem volt bennem úr, hanem rabszolga, s azért nem tudtam önmagamba zárkózni ez volt ugyanis az én imámnak módszere anélkül, hogy be ne zártam volna önmagammal együtt ezernyi haszontalanságot. 23 Az imádság és a világi szórakozás közötti vívódás éveiben jelent meg számára egyszer az Úr Jézus szigorú arccal kijelentvén, hogy mennyire nem tetszenek neki bizonyos ismeretségek azaz barátkozások, melyek elvonják Terézt az imádságtól. 24 Ez a jelenés azonban nem volt elég ahhoz, hogy végleges megtérésre sarkallja. Tovább kellett szenvednie ebben a kettõs életben, amelyrõl Jézus az evangéliumban is elítélõen beszél: Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak (Mt 6, 24). Az Önéletrajz nyolcadik fejezete fejezi be a döntõ megtérésre képtelen Teréz élettörténetét. Az utolsó bekezdésben már e képtelenség okát is feltárja. Sokat könyörögtem az Úrhoz, hogy segítsen meg; de amennyire most látom, abban lehetett a hiba, hogy nem helyeztem bizalmamat kizárólag Õ Szent Felségébe s nem veszítettem azt el teljesen önmagam iránt. Kerestem a gyógyulás eszközeit; igyekeztem így is, úgy is; de úgy látszik, nem tudtam megérteni, mily keveset ér mindez, hacsak meg nem szûnik teljesen a bizalom önmagunk iránt, s az egészet nem vetjük Istenbe. Élni szerettem volna; mert éreztem, hogy nem élet az enyém, hanem küszködés a halál árnyékával; hogy nincs aki életet tudna nekem adni, én magam pedig nem tudom megszerezni Ö. 59. o. (V 6,9) 22 Vö. Ö 60. és 67.o (V 7,1; 7,11) 23 Ö 72. o. (V 7,17) 24 Vö. Ö 65. o. (V 7,6) 25 Ö. 84. (V 8,12) Az Istenbe vetett alapvetõ bizalom hiányzott tehát ezekbõl a próbálkozásokból. De miért? tehetjük fel a kérdést. Természetesen minden és az eddigi ecsetelt tényezõk is a döntõ megtérés eseményének fényében válhatnak érthetõvé. Már azonban akkor is kaphatunk válaszokat, ha egy rövid összefoglalást és jellemzést adunk Teréznek az elõbb említett magatartásáról. Szolgai félelem vezette a kolostorba lépésnél. Ez azt jelenti valamennyire félt Istentõl. A cselekedeteket tekintve elég volt a minimum, vigyázott arra, hogy ne kövessen el halálos bûnt, vagyis ne vívja ki Isten haragját. Istenképe tehát azt sugallta, hogy meg kell felelnie, hogy takargatnia kell gyengeségeit, saját erejébõl kell igazzá válnia Isten elõtt. A lelki életbe belefért a méricskélés: ezt még megtehetem, azt már nem, hogy nehogy megbántsam Istent. Nem látta tehát még tisztán a feltétel nélkül szeretõ és megbocsátó Isten képét. Ennek ellenére voltak már tapasztalatai az ima örömérõl, a szenvedésben a nagy kegyelmekrõl, és saját lelke vágyairól és hajlandóságáról, hogy Istennel egyesüljön. Egy hamis istenképet hordozva azonban az ima öröme nem érintette elég mélyen a szívét, és ezért nem is elégítette ki egészen; egy volt a többi öröm között, egy szintre kerülhetett a világi szórakozásokkal. Ha lelke mélyén érezte is, hogy nagyobb boldogság Istennel lenni, mint a szórakozások között tengõdni, és ezért élete bizonyos periódusaiban nagyobb hangsúlyt fektetett az igazi boldogság megragadására, és harcolt azért, hogy ezt véglegessé tegye, képtelen volt a szilárd elkötelezõdésre. Ezt a kielégíthetetlen beteg szíve is hátráltatta, amelynek szeretetet és elfogadást kellett koldulnia olyan dolgok befogadásával, melyeket fájdalomcsillapítóként használhatott, de orvosságként nem. A megtérés útját járó ember lelki élete hitben, reményben és szeretetben Az Önéletrajz 9. fejezete tanúskodik arról, hogy Teréz miképpen vált alkalmassá a megtérésre. Nem a szigorú arcú Krisztus jelenik meg újra elõtte, hanem csak egy festményt lát, amely a nagyon megsebzett Krisztus képét mutatja. Krisztus Urunkat ábrázolta, sebektõl borított testtel, s olyan áhítatra gerjesztõ volt, hogy a látása engem mélyen megrendített. Azt mutatta ugyanis, hogy mit szenvedett õ miérettünk. Mikor elgondoltam, mily rosszul fizettem én azokért a sebekért, oly fájdalom fogott el, hogy azt hittem, megreped a szívem. Odaborultam és sírva-zokogva könyörögtem neki, erõsítsen meg már engem egyszer végre-valahára, hogy soha többet meg ne bántsam. 26 Ez az esemény egy egészen új találkozást jelentett számára Istennel. A megtérésben nem történt más, mint hogy összetört a szíve, megtapasztalva azt, hogy Jézus már mindent megelõzõen szereti õt, hiszen szenvedett és meghalt érte. Nem kell tehát védekeznie és a saját erejére támaszkodni az önmagával foly- 26 Ö 84. o. (V 9,1).

12 22 AZ IGAZSÁGGAL VALÓ TALÁLKOZÁS SZT. TERÉZ ÉLETÉBEN AZ IGAZSÁGGAL VALÓ TALÁLKOZÁS SZT. TERÉZ ÉLETÉBEN 23 tatott harcban, attól is rettegve, hogy elveszíti az üdvösséget, hanem bûnbánattal párosulva teljesen Isten erejére bízhatja magát. 27 Mert ha az ember rádöbben arra, hogy Isten feltétel nélkül szereti õt, akkor megtérése már válasz erre a szeretetre nem pedig kétségbeesett próbálkozás arra, hogy kimásszon erkölcsi nyomorának ingoványából. 28 Ez alapján azt is állíthatjuk, hogy ennek a képnek és az általa ábrázolt Krisztus-misztériumnak közvetítésével Szent Teréz eljutott arra a meggyõzõdésre, amelyet Szent Pál is vallott: az ember nem a törvény tettei, hanem a Krisztusban való hit által igazul meg (vö. Gal 2,16). Teréz, ahogy megtapasztalta az õt feltétel nélkül, azaz bûnei ellenére is szeretõ Istent, szívét teljesen betöltötte a vele való kapcsolat öröme, és így valóban megszabadult minden más vonzalomtól. Ez azt is jelenti, hogy már nem akarja más dolgok, vagy személyek által szerettetni önmagát, elismerést és biztonságot koldulva azoktól, mert tudja, hogy szíve nem érheti be kevesebbel, mint Isten szeretetével és a Vele való személyes kapcsolat boldogságával. Már nem azért kerüli a bûnt, mer fél a büntetéstõl, hanem nagy fájdalmat okozna megbántani azt, Aki annyira szereti õt. Ha küzdenie is kell azért, hogy elhatározásához hû maradjon, mindenben a hála vezérli és az a tudat, hogy Isten már mindent megtett, vagyis legyõzte a világot (vö. Jn 16,33). Ez a tapasztalat ébreszti fel benne a feltétel nélküli bizalmat. Ezen alkalommal, az említett kép elõtt, megtérésem úgy látszik komolyabb volt, mert már jobban kétségbe estem saját erõm felõl, s egész bizalmamat Istenbe helyeztem. Úgy emlékszem, azt mondtam neki, hogy nem kelek föl onnét, amíg csak meg nem adja, amit Tõle kérek. Úgy látom, meghallgatta, mert attól kezdve sokat javultam. 29 Az elõzõ gondolatok a döntõ megtérést megtapasztaló embernek teljesen újszerû lelki beállítódását mutatják. Ez nem pusztán a helyes, Istennek kedves tettek végrehajtását jelentik, hanem az ember egész létének átalakulását. Ez az ember már nem csupán kellemes vagy kellemetlen érzésekre, a lelkiismeret gyötrõ szavára, vagy az imádságban kapott különbözõ tapasztalatokra alapozza döntését, hanem az Isten által kinyilatkoztatott teológiai igazságra alapozott hit irányítja õt. Ettõl a magatartástól vezérelve kapcsolódik Istenhez, az õ erejéhez és megnyílik a reményre, melyet Teréz a bizalom szavával fejezett ki. A hit és a remény megszabadítja azoktól a hamis támasztékoktól, amikben saját létének biztosítékát kereste sikertelenül. A szabadság pedig képessé teszi õt arra, hogy igazi erényes szeretetben ajándékozza oda magát Istennek. Az isteni erények által biztosított élet nyitja meg Terézt az isteni kommunikációval való együttmûködésre. Ekkor kezdõdik meg a misztikus tapasztalatokban 27 Ehhez a megtéréshez természetesen más dolgok is hozzájárultak. Õ maga említi, hogy éppen ebben az idõben olvasta el Szent Ágoston Vallomásait. vö. Ö 87 (V 9, 7). 28 Szentmártoni Mihály: Istenkeresésünk útjai A vallásos megtapasztalás lélektana, Agapé, Szeged, 2008, 38. o. 29 Ö. 85. o. (V 9,3). is bõvelkedõ élete. Megtérésének elbeszélését a 23. fejezetben folytatja Most egy új könyv kezdõdik, akarom mondani, egy másik, egészen új élet. Az eddigi az enyém volt; ellenben azt az életet, amelyik a belsõ imának elõbb fejtegetett kegyelmeivel kezdõdik, úgy hiszem, joggal mondhatom, hogy az Úristen élte bennem. Nélküle, meg vagyok róla gyõzõdve, nem lettem volna képes oly rövid idõ alatt olyan rossz szokásokból és hibákból kivetkõzni. Áldott legyen az Úr azért, hogy megmentett engem önmagamtól. 30 Ha már a lelki életrõl beszélünk a megtéréssel kapcsolatban, akkor nem feledkezhetünk meg a Szentlélek szerepérõl. II. János Pál pápa a Szentlélekrõl írt enciklikájában János evangéliumának azon sorát elemzi, amelybenjézus elküldi a Szentlelket, hogy meggyõzze a világot a bûnrõl, az igazságról és az ítéletrõl (vö. Jn 16, 8). A bûn az, hogy nem hittek Benne, az igazság, az hogy az Atyához megy, és az ítélet pedig az, hogy a világ fejedelme elítéltetett (Vö. Jn 16, 9). A pápa szerint a Szentléleknek az a feladata, hogy meggyõzze a világot a bûnösségérõl, de ne azért, hogy elítélje, hanem, hogy üdvözítse. Az igazság vagy igazságosság 31 jelenti Krisztus megváltó mûvét, amellyel megmenti a már öröktõl fogva elítélt bûntõl az embereket. 32 A Szentlélek ezért fõszereplõ a megtérés útját járó ember életében. A megtérés az isteni emberi misztérium mélyén jelenti ama bilincsnek széttörését, amellyel a bûn az embert»a gonosz misztériumának«teljességéhez kötötte. Akik tehát megtérnek, azokat a Szentlélek kivezeti az»ítélet«hatáskörébõl, és bevezeti abba az igazságba, amely Jézus Krisztusban van, aki azt az Atyától kapta, mint a szentháromsági szentség visszfényét Ö 232 (V 23,1) 31 Egyik bibliafordítás igazságosságot, másik pedig igazságot ír. Az enciklika magyar fordításában az igazság szó szerepel. 32. II. János Pál pápa: Dominum et Vivificantem A Szentlélek az Egyház és a világ életében, Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest, Uo. 48.

13 24 AZ IGAZSÁGGAL VALÓ TALÁLKOZÁS SZT. TERÉZ ÉLETÉBEN AZ IGAZSÁGGAL VALÓ TALÁLKOZÁS SZT. TERÉZ ÉLETÉBEN 25 Ennek a kijelentésnek igazsága fellelhetõ Szent Teréz tapasztalatában is. A már említett döntõ megtérése után beszámol arról, hogy udvariasságból milyen nehezen tudott szakítani bizonyos barátságokkal. Jezsuita gyóntatója tanácsára az Úrnak ajánlotta az ügyet és a Szentlélek-hívó himnuszt énekelte. Ekkor volt része elõször az elragadtatás kegyelmében. Egy hangot is hallott, amelyben az Úr kinyilvánította akaratát, hogy Teréz többé ne társalogjon emberekkel, hanem csak angyalokkal. 34 A Szentlélek tehát megmutatta neki, hogy mi nem kedves elõtte, vagyis mi nem összeférhetõ a Krisztusban való hittel. Az eredmény pedig a gyógyulás: Attól a naptól kezdve megvolt bennem a bátorság arra, hogy Istenért mindenrõl lemondjak. Az Úr egy pillanat alatt mert azt hiszem, nem tartott tovább egészen más emberré alakította az Õ szolgálóját. Most már többé nem volt arra szükség, hogy ezt nekem megparancsolják. 35 A lelki életet komolyabban vevõ Teréz egyre szorosabb kapcsolatba kerül a Szentlélekkel, egyre inkább engedi feltárni bûneit, hogy azokat Isten gyógyító kezére bízza. Ez magyarázza azt a jelenséget, hogy az Önéletrajz tele van a bûnei feltárásával, amelyet gyóntatói már mérsékelni próbálnak. 36 Evvel párhuzamosan azonban, erõsödõ hite által, mely legmélyebb értelmében az emberi szív nyitottsága Isten ajándékainak befogadására, Isten önmaga közlésére a Szentlélekben 37, egyre inkább kinyilatkoztatja Isten szeretetének és irgalmának mélységeit. Befejeztük a megtérés misztériumán való elmélkedésünket. Szent Teréz Önéletrajza természetesen sokkal több megfontolni való titkot és igazságot tartalmaz, mely még mélyebb elmélkedésre adhat alkalmat ebben a témában. Összefoglalás helyett tekintsünk át itt egy rövid táblázatot, amely az elõbb tárgyalt gondolatok alapján készült. 34 Vö. Ö (V 24,5) 35 Ö (V 24,7). 36 Vö. Ö 13. (Vida, Prólogo 1) 37 II. János Pál pápa: i.m. 51. fr. Imre

14 26 PROHÁSZKA OTTOKÁR GONDOLATAI AZ IGAZSÁGRÓL PROHÁSZKA OTTOKÁR GONDOLATAI AZ IGAZSÁGRÓL 27 PROHÁSZKA OTTOKÁR GONDOLATAI AZ IGAZSÁGRÓL A magyarszéki lelkigyakorlat az igazság megismerésérõl, annak keresésérõl szólt számomra. A vidám lélekkel végzett, de mély gondolati tartalmakat hordozó bibliai idézetek és elmélkedések Prohászka Ottokár volt székesfehérvári püspökatyát juttatták eszembe. Az igazságról, annak teljesítésérõl ír az Elmélkedések az evangéliumról c. mûvében. Úgy gondoltam, hogy ennek felidézése nemcsak az én, hanem mindannyiunk lelki épülésére szolgálhat. inden élet programja: Teljesíteni minden igazságot, tehát átélni azt, amivel Istennek, embernek s önmagunknak tartozunk. Mi egyéb ez, mint a valóságnak megfelelõ eligazodás Istennel, önmagunk- s a világgal szemben. Abból ered az egyensúly, a harmónia, a béke s az öröm; ez az az érzületben, akaratban, életben kiváltott igazság. A veritas önmagunknak, tehetségeinknek s bûneinknek felismerése! a justitia ez ismeret átvitele az érzületbe; a veritas az Istennek s uralmának s fölségének fölismerése; a justitia ez ismeret szerint való érzület. Veritas a világnak s az életnek fölismerése; a justitia a helyes elhelyezkedés benne! Váltsuk hát ki a veritas készleteit égre törõ justitia -ban; az átérzett igaz valóság, a harmóniában kialakított lét kell nekünk. Körülöttünk pihen a nagy valóság; érintsük meg a lelkek érintésével, s pax és gaudium, béke és öröm lesz belõle. Mi legyünk alakítói a világunknak, teremtsünk bele erényünk által világosságot s napsugárt, harmóniát és szépséget. Ne várjuk ezt mástól, mert a lélek nem passzivitás, hanem aktív, alakító erõ. Istennel szemben helyzetünk teljes, föltétlen hódolattá válik; észben hitet, szívben áldozatot, erõinkben könnyeink s verítékünk gyöngyeit s küzdelmeinket ajánljuk föl neki. Semmit sem igényelünk, de õt bírni akarjuk. Szívbõl szolgálunk neki és nem képzelõdünk, hogy különös kegyelmeink s hivatásunk van; elég nekem Krisztus szeretete. Kinyilatkoztatásokat nem várok; mit várjak, mikor Õ néz szemembe, Õ az én napom, kinek én mezei virága akarok lenni. Jelenéseket nem várok; minek? hiszen Krisztus ragyogott föl lelkünkben, illuxit in cordibus nostris. Csupa lélek közé állít, melyek úgy ragyognak, mint kvarcszemek a fövényben; úgy kandikálnak ki a nagy világba, mint virágok erdõszélrõl a pusztába. Tiszta, nyílt szemmel akarok kinézni a végtelenbe; tudom, hogy testet hordozok egy darabig, azután átsiklom más világokba. A világgal szemben justus -nak kell lennem; látnom kell benne az erõt s a jót is,de a rosszat s a veszedelmet is, mert fejlõdésre szánt, ütközõ erõk rendszere. Nagy erõszisztéma a világ s arra való, hogy a halhatatlan lélek kicsiszolódjék rajta; föl kell tehát használnom az isteni világot erõim, tehetségeim kialakítására; de egyszersmind mértéket kell tartanom, hogy a föld termõföldem legyen s ne sírhantom! Erõm a világ, mint fának a föld; lábam alá való, de lábam inkább gyökér; erõt szí! Ne csak félni, ne csak undorodni; hanem fölhasználni s a pelyvás földi létbõl az arany szemet kiszedni; különben a világ fiai okosabbak lesznek; az pedig kár! Önmagammal szemben justus leszek, ha sem túl sokat, sem túl keveset nem követelek magamtól. Mértéket kell tartanom mindenben, az önmagammal való elégedetlenségben is. Aki gyorsan akar valamit, akinek nincs türelme, aki nem veszi tekintetbe a természet folyását s fejlõdését, aki bizonyos hibák miatt, melyek természetébõl folynak, fönnakadást szenved tökéletesebbülésében, s azért aztán tele panaszolja a világot, az nem érti a justitiát. Ide tartoznak azok is, akik a természetet a kegyelemmel s a kegyelmet a természettel ütik agyon: a szigorú, sötét, fanatikus zelóták, kiknek fáj, hogy testük van, jóllehet Isten is így akarta; vagy megfordítva: a kényes, tehetetlen, finnyás nyavalyások! Ó értsük meg magunkat! Érezünk mi sokat, de nem tehetünk róla. Valamint külsõnk nem függ tõlünk, úgy belsõnk is adva van bizonyos értelemben. Vannak bennünk hatalmak, melyek nem egyhamar hallgatnak ránk, s Isten is nem azt mondja: menj s parancsolj, hanem inkább azt: evezz és boldogulj! Ha ezt a hármas justitiát eltaláltuk, rányitottunk az Isten gondolataira s azzal együtt a pax et gaudium -ra. Be jó ott; be jó meleg van ott; virágoznak a lelkek: justus út palma florebit ; ott erõ van, sicut cedrus Libani multiplicabitur, az igaz úgy nõ, mint a pálma s úgy erõsbül, mint a cédrus. Számtalan csalódástól, sok baltól s vigasztalanságtól szabadulunk! összeállította: Jézus Szívérõl nevezett Margit (Székesfehérvár)

15 28 KEGYELEM ÉS SZABAD AKARAT KEGYELEM ÉS SZABAD AKARAT 29 KEGYELEM ÉS SZABAD AKARAT Tûnõdések Avilai Szent Teréz: Önéletrajz olvasása közben Elszántság és akaraterõ mi engem személyesen különösen is megérint szinte folyamatosan Szent Terézia anyánk Önéletrajza olvasása közben, az, hogy milyen szívós, szinte rámenõs kitartással, akarattal, rendíthetetlen elszántsággal ragaszkodik Jézushoz és a belsõ imához. Szerintem egyik kulcsa Jézus Kegyelme mellett életszentségének, vagyis: Jézussal töltött nagyon boldog földi életének a rendkívüli akaratereje. A VIII. fejezetben (81. old) találhatunk erre utalást, ami így szól: oly kedvetlenül léptem a kápolnába, hogy össze kellett szednem egész akaraterõmet; ez pedig, mint mások is mondják, nálam nem kicsiny, s az Úristen tényleg a rendesnél nagyobbat adott nekem Avilai Szent Teréz készsége, elszántsága mutatkozik nyilván már gyermekkorában is, de most erre nem térnénk ki. Alapvetõ készséggel indul neki az Önéletrajz megírásának is: engedelmességbõl, mert megparancsolták. Azt is írja, hogy Gyóntatóim kívánják tõlem, de nem csak õk, hanem, tudom, maga az Úr is már régóta akarja. Mindeddig azonban nem mertem rá vállalkozni. (Bevezetés, 14. old). A X. fejezetben (96. old) még azt is leírja, hogy igazában nincs is kedve ezt az Önéletrajzot ( emlékiratot ) írni és ideje sincs hozzá, mert sok más tennivalója lenne: Nekem pedig úgy kell ehhez lopnom az idõt, s azt is kedvem ellenére teszem, mert elvon a fonástól. Már pedig zárdánk szegény, s rászorul a keresetemre. De meg azután más dolgom is van elég. Ezen a három mondaton érdemes elgondolkodnunk és megszívlelnünk azt, hogy milyen fontos lenne az idõnkkel jól bánni, hiszen ha Szent Terézia nem lopta volna az idõt az Önéletrajz megírásához, akkor most nem csak mi kármeliták lennénk szinte végtelenül szegényebbek, hanem az egész emberiség elesett volna egy óriási kincstõl: az Önéletrajz -tól. Itt lehetne megemlíteni a katolikus hit igazságaihoz, s az Egyházhoz való hûségét olyan vonatkozásban, hogy teljesen aláveti magát a gyóntatók ítéletének. (Nyilván ezt ilyen egyszerûen nem lehet elintézni egy mondattal, de ez a cikk inkább ilyen felvillantások gyûjteménye szeretne lenni) Remélem, hogy mindeb- ben semmi nincs, ami ellenkeznék a katolikus szent hit igazságaival; mert ha ilyesmire akadna benne, arra kérem Kegyelmedet, hogy azonnal égesse el; ebbe én elõre is föltétlenül beleegyezem. A XV. Fejezetben is tesz utalást az elszántság fontosságára: nagyon jó módja annak, hogy az ember megszabaduljon az ördög fondorlataitól és hamis örömeitõl, hogyha nem óhajt semmi örömet, hanem kezdettõl fogva elszántan lép rá a kereszt útjára. Hiszen maga az Úr ajánlotta, hogy azon járjunk, ha el akarunk jutni a tökéletességre, mondván:»vedd föl keresztedet, és kövess engem.«vígasztaló szavakat ír nekünk, mai botladozó embereknek: Mert bár nincs kizárva, hogy újra bûnbe esik, még akkor is marad valami jele annak, hogy nála járt az Úr; például az, hogy hamarosan fölkel Mindig Jézus mellett maradni XXII. fejezet (222. old) : Elmélkedjék az Õ (=Jézus) életérõl: ez a mi legjobb mintaképünk. Kívánhatunk-e jobbat annál, hogy ilyen jó barát legyen az oldalunk mellett, aki nem hagy bennünket cserben, mint a világiak szoktak, ha bajba és szorongatásba jutunk. Boldog az az ember, aki igazán Õt szereti és állandóan oldala mellett marad. S itt különbözõ szenteket említ, akik Jézus nevét hordták ajkukon, vagy gyönyörûségüket találták Jézus emberi természetében. Szintén a XXII. Fejezetben (224.old) ír arról, hogy lelki szárazság idején vagy szenvedések közepette is Jézusra kell gondolnunk és hozzá kell ragaszkodnunk, életérõl gondolkodnunk: ügyes-bajos dolgaink, üldöztetések és szenvedések közepette, amidõn az ember nem igen jut elégséges nyugalomhoz, nemkülönben lelki szárazságok idején, nagyon is jól esik nekünk Krisztus Urunknak a barátsága. Benne ugyanis embert látunk, aki fárad és szenved, mint mi. Ez a nekünk való jóbarát; s ha az ember egyszer megszokta, nagyon könnyen képes Õt mindig oldala mellett találni. Mindez mutatja, hogy Teréz elve itt is átüt: a belsõ ima nem más, mint barátság Jézussal. Különösen is Krisztus embersége fogta meg és lelkesítette Terézt. Ne hagyja abba az imát Lényeges mondandója Teréznek, hogy ne hagyjuk abba az imát, illetve ahogy õ fogalmaz: a belsõ imát. Megszámlálhatatlan azoknak a helye az Önéletrajzban, ahol ezt a kifejezést használja, hogy ne hagyja abba, ne veszítse el többé a bátorságot stb. Jézus szava cseng ezekben a szavakban vissza, amikor a bûnös aszszonynak mondja: Menj, de többé ne vétkezzél! Szorosan vett értelemben Krisztus ezzel az utasításával nem engedi meg a további vétkezést. De Õ tudja azt, hogy az ember rosszra hajló természettel bír, ezért alapítja meg a bûnbocsánat szentségét, a gyónást, mert Jézus tudja, hogy az ember újra és újra el fog esni.

16 30 KEGYELEM ÉS SZABAD AKARAT KEGYELEM ÉS SZABAD AKARAT 31 Ezt a gondolatmenetet vette át Teréz a mi Urunktól, hiszen ezt írja a VIII. fejezetben (78. old): Higgye el, hogy az Úr szavai nem csalhatnak, s hogy ha igazán megbánjuk bûneinket, ha föltett szándékunk Õt többé meg nem sérteni: akkor újra barátságára méltat bennünket, s újra megadja kegyelmeit, sõt esetleg még bõségesebben, mint annakelõtte, ha bûnbánatunkkal ezt megérdemeljük. Ugyancsak ezen a helyen írja Szent Terézia, hogy az ember gyönge és bûnre hajló, ami ellen a legjobb módszer (ellenszer): újra kezdeni: Akármilyen hibákba essék az, aki a belsõ imát megkezdte gyakorolni, ne hagyja abba; mert ez a legjobb eszköze a javulásnak; nélküle sokkal nehezebb. Tanító és bátorító szavakat ír és biztat arra, hogy tartsunk ki a belsõ imában bûneink ellenére is, mert csak így tudunk célt érni: Ismétlem, ha valaki egyszer elkezdte gyakorolni a belsõ imát, az ne veszítse el többé a bátorságot, s ne beszéljen ily módon, hogy: mire való nekem ez a belsõ ima, mikor úgyis visszaesem bûnömbe; hiszen úgy csak annál rosszabb! Elhiszem én azt, hogy annál rosszabb, de csak akkor, ha abbahagyja a belsõ imát, s nem javul meg; ellenben, ha nem hagyja abba, higgye el nekem, révbe fog jutni XIX. Fejezet (178. old). Ugyanitt azt is fejtegeti, hogy az ördögnek nyilvánvaló célja, hogy az ember állhatatlan legyen, s ne ragaszkodjék oly szilárdan Jézushoz, sõt hamis alázattal azt is igyekszik elhitetni az emberrel, hogy úgyis bûnös vagy, nem vagy te méltó ily magasztos dolgokra, mint az ima Teréz több helyen ír az ellenség módszereirõl is, s nyilván arról is, hogy miként kell felvenni a harcot, mert a harcot Jézus vezeti, nekünk csak Jézus oldalára kell állnunk: Jól tudja az az áruló, hogy az a lélek, amely állhatatosan végzi a belsõ imát, elveszett reá nézve; s akárhányszor sikerüljön is azt elbuktatnia, Isten kegyelmébõl még a bûn is javára válik, s fölkelve annál nagyobb léptekkel halad az Úr szolgálatának útján. (XIX. Fejezet, 178. old). A Kegyelem elsõbbsége Sokszor beszél Teréz arról a nagyon fontos tényezõrõl, hogy igazában a Kegyelem az elsõdleges, amiként Jézus is leszögezi ezt: Nálam nélkül semmit sem tehettek A XXII. Fejezetben (230. old) ezt olvashatjuk: Egyszóval, minden attól függ, hogy mi tetszik az Úrnak, s kit akar ilyesmiben részesíteni. Mindamellett az is igen fontos, hogyha valaki már elkezdi megkapni ezt a kegyelmet, akkor igyekezzék azt, amint illik, megbecsülni és lemondani érette minden másról. Ennél a bizonyos lemondásnál idézhetnénk egy olyan helyet Teréztõl, ahol arról beszél, hogy bizony nem lehet megspórolni az Istennel való kapcsolatban a kereszteket, a szenvedést, az alázatot: A belsõ imának egész épülete az alázatosság talapzatán nyugszik, s minél mélyebben megalázza magát a lélek a belsõ imában, annál magasabbra emeli õt az Úristen. Nem emlékszem, hogy csak egyet is kap- tam volna Tõle azon nagy kegyelmek közül, amelyekrõl ezután fogok beszélni, anélkül, hogy elõzõleg ne lettem volna teljesen megsemmisülve saját gonoszságom láttára. (XXII. fejezet, 225. old). Mindig is titok marad a Kegyelem és a szabad akarat együttmûködése, hiszen ez egy belsõ történés. Annyi bizonyos, hogy Isten mindenkit az életszentségre hív meg, s Rajta nem múlik, hogy mi szentek leszünk-e, vagy sem. Isten minden embernek megadja a lehetõséget és az indítást a jóra, a szépre, a becsületes és keresztény életre. Hogy ezt a meghívást és hívogatást elfogadjuk-e, ez tõlünk függ (persze a körülményeket is említhetjük, de ezek nem determinálnak). Szintén a XXII. fejezetben (229. old) elmélkedik azon Teréz, hogy még az elhatározás is Isten mûve bennünk, s hangsúlyozza, hogy szabad kezet kell adni az Úrnak: Az Úr lassan és fokozatosan megneveli; kifejleszti benne az elhatározást és ad hozzá férfias erõt, hogy mindent teljesen lábbal tiporjon. Másoknál, mint például Mária Magdolnánál ezt igen gyorsan érte el. Mindez attól függ, hogy mennyire enged az illetõ Õ Szent Felségének szabad kezet a lelkében. S megint csak biztat és vígasztal, bátorít minket: Mert hiszen olyan nehezen tudjuk elhinni, hogy az Úristen már ebben az életben százat fizet egyért. A Kegyelem elsõbbségét és azt, hogy mindig Isten a Kezdeményezõ, emeli ki egy másik helyen: Már az is nagy jóság és irgalom volt az Õ részérõl, hogy megtûrt maga elõtt, s hogy magához vonzott; mert hiszen beláttam, hogyha Õ nem hívogatott volna annyira, nem mentem volna hozzá. (IX. fejezet, 89. old). fr. Sándor

17 32 SZENT ÁGOSTON VALLOMÁSAI... SZENT ÁGOSTON VALLOMÁSAI SZENT ÁGOSTON VALLOMÁSAI ÉS AVILAI SZENT TERÉZ ÖNÉLETRAJZA38 Szent Ágoston püspöknek kijáró tisztelet egyáltalán nem választ el bennünket Szent Terézia anyánktól, s az általa írt Önéletrajz-tól. Annál is inkább így van ez, hiszen Szent Ágoston Vallomásai az elsõ önéletrajzi írást jelentik a keresztény lelkiség története folyamán. Confessio-ról van szó. Amikor a confessio szót halljuk, akkor talán a gyónás juthat róla eszünkbe, vagyis bûneink megvallása. Szent Ágostonnál azonban ez mégsem a bûnök elsorolását jelenti elsõsorban, bár önéletrajzi mûvében természetesen errõl is ír a nagy püspök, hanem inkább bibliai értelemben vett megvallását valaminek. Vagyis a confessio Szent Ágostonnál mindenekelõtt himnuszt jelent, dicséretet s magasztalást. Kétség kívül a saját bûneire való emlékezésrõl is szó van itt, de annyiban, amennyiben ezeken keresztül is Isten mérhetetlen irgalmát vallja meg a szerzõ. Vagyis confessio laudis -rõl vagyis a dicséret megvallásáról beszélhetünk. Ez az elsõ alkalom, hogy valaki a keresztény lelkiség történetében egy iszonyatos erõfeszítést tesz nyilvánvalóan a Szentlélek Istentõl segítve, hogy önmagát vesse egy mély analízis alá, s ezzel egy sajátos mûfajt teremtsen a keresztény lelkiségben. Szent Ágoston a személyes üdvösségtörténetét meséli el, és teszi ezt olyan módon, hogy közben állandóan élõ kapcsolatban van azzal az Istennel, akihez mûvében állandóan szól. Tulajdonképpen az egész könyv nem más, mint egy imádság az Istenhez, egy Istennel folytatott párbeszéd, amelyben a szerzõ a saját életének misztériumán elmélkedik, és képessé válik arra, hogy az események mögött észrevegye a láthatatlanul jelen lévõ Istent. Az»én«-nek és a nagybetûs»te«-nek a drámája ez. Egy valódi imakönyv, tartalmában is és formájában is. És egy vallomás arról is, hogy Ágoston immár megtisztulva, jó földként hogyan olvassa az Isten igéjét. Nos, Szent Ágostonnak ez az az önéletrajzi írása Avilai Szent Terézre is nagy hatást gyakorolt, éppen életének ama sarkalatos pontján, amikor megtért. Maga is vall errõl, Önéletrajzának a IX. fejezetében: Ezen idõtájban kerültek kezembe Szent Ágoston Vallomásai. Azt hiszem az Úr rendelte így, mert én nem kerestem ezt a könyvet, és nem is tudtam a létezésérõl. Az elsõ dolog tehát, amit megtudunk evvel a könyvvel kapcsolatban, az, hogy Isten gondoskodik róla, hogy Teréznek a kezébe kerüljön ez a könyv. 38 Az Országos Kármelita Napon augusztus 28-án elhangzott szentbeszéd. Egyébként is nagyon szeretem Szent Ágostont, egyrészt azért, mert az a zárda, amelyben nevelkedtem az õ rendjéhez tartozott; de meg azért is, mert annakelõtte bûnös ember volt. Azok a szentek ugyanis, akiket az Úr bûnös életbõl térített magához, nagy vigasztalásomra szolgáltak, ( ) mert, amint nekik megbocsátott az Úr, nekem is megbocsáthat. Csak egy dolog csüggesztett el, amint már mondtam; tudniilik az, hogy õket az Úr csak egyszer hívta magához, s többé nem estek vissza bûneikbe, míg az én visszaeséseimnek száma akkora volt, hogy gondolni is alig mertem rá. Másrészt azonban, ha fontolóra vettem irántam való szeretetét, ez megint lelket öntött belém. Teréz tehát arról tesz tanúságot a Vallomásokról tett vallomásai elején, hogy nagy vigasztalására szolgált neki ez a könyv. Ó Uram! (...) Rémülve gondolok arra, mennyire tehetetlen voltam, s milyen bilincsek tartottak vissza attól, hogy egészen odaadjam magamat Istennek! Mikor elkezdtem olvasni a Vallomásokat, mintha csak a saját lelki állapotomat láttam volna bennök; s buzgón kezdtem magamat ezen dicsõ szent pártfogásába ajánlani. Teréz második vallomása Szent Ágoston önéletrajzával kapcsolatban az, hogy úgy hatott rá az olvasása, mintha csak a saját lelkiállapotát látta volna meg benne. Vagyis Terézt a Vallomások képessé tették arra, hogy meg tudja érteni önmagát. Hogy megértse, miként is áll õ Isten elõtt: tehetetlenül, gúzsba kötve, megkötözve, rabságban élve annak ellenére, hogy látványos bûnöket nem követett el, hiszen közel már húsz éve a Megtestesülés kolostorban élt, s annak egyik legbuzgóbb nõvérének tartották. Mégis, ennek ellenére, Teréz úgy érezte, hogy Szabadítóra, Megváltóra van szüksége, mert önmagát nem tudta megszabadítani. Szent Ágoston Vallomásai Teréznek éppen erre a lelkiállapotára adtak választ. Megértették Terézzel, hogy bár rabságban van, s nem tudja magát megszabadítani, de Isten mégis közel van hozzá. S Õ maga az, aki Terézt meg akarja szabadítani, ahogy azt Ágostonnal is tette. Teréz tehát megérthette, hogy õ is kiálthat ahhoz a Valakihez, akivel Ágoston egy élõ dialógusban volt, amikor élete történetét megírta.

18 34 SZENT ÁGOSTON VALLOMÁSAI... GONDOLATOK SZT. TERÉZIA ÖNÉLETRAJZÁT OLVASVA 35 Teréz így folytatja a Vallomások olvasásáról tett vallomásait: Mikor eljutottam megtéréséhez, s olvastam arról a szózatról, amelyet a kertben hallott: mintha csak hozzám intézte volna azt az Úr; a szívem egészen úgy érezte; s hoszszú ideig sírtam és zokogtam: annyira áthatotta egész bensõmet a bûnbánat és a fájdalom. Ó mit nem szenved az emberi lélek, Uram, ha egyszer elvesztette szabadságát; ha nem ura többé önmagának, amint illenék lennie! Én igazán csodálom, hogy miképpen voltam képes túlélni azokat a kínokat! Áldott legyen az Úr, aki életre támasztott ebbõl a halálnál is halálosabb állapotból! Teréz Szent Ágostonon keresztül érti meg, hogy mi a helyes magatartás Isten elõtt, hogy kicsoda is õ, és hogy mi az õ dolga! Az õ dolga nem más, minthogy hagyja magát megmenteni, az által, aki a Megváltó! És Teréz ezt Szent Ágoston Vallomásai alapján érti meg. Ágoston Vallomásait olvasva lesz számára világos, hogy kicsoda is az Isten: Megváltó, Szabadító! Így válik Teréz alkalmassá arra, hogy kiáltani tudjon Õhozzá, hogy egész bizalmát Istenbe helyezze, s ennek következtében változik meg az élete. Igaz ugyan, hogy nem egy pillanatról a másikra, hanem egy hoszszú folyamat kezdeteként, de ettõl a pillanattól kezdve Teréz tudja a dolgát, tudja a helyét, mert ismeri az Üdvözítõjét! Tudja azt, hogy csak a Vele való kapcsolat mentheti meg az embert! Íme, milyen mélységesen fontosat tanult meg Teréz Szent Ágoston Vallomásaiból, s késõbb õ maga is követte a mesterét, mert õ is képessé vált arra, hogy megírja a maga Önéletrajzát, melynek a fõszereplõje Teréznél sem maga az ember, hanem Isten, aki elsõnek keresi az embert, és aki azért jön, hogy az embernek élete legyen, és bõségben legyen. Teréz tanúságtétele pedig nem lesz kevésbé gyümölcsözõ, mint Szent Ágostoné. Gondoljunk csak Edith Steinre, aki korának egyik legmûveltebb nõje, s aki mindenhol keresi az igazságot, de csak Teréz önéletrajzát olvasva érti meg, hogy az igazság nem elvont fogalmak összessége, hanem egy élõ személy, akivel kapcsolatba lehet kerülni, s aki Jézus Krisztusban nyilatkoztatja ki magát. Kérjük Szent Ágostont és Szent Terézia anyánkat, hogy az õ tanúságtételük tanítson minket, hogy mi is képesek legyünk arra, hogy szívünk mélyére nézzünk, és fölismerjük az ott jelen lévõ élõ Istent, aki bennünk is lakozik, és aki minket is arra hív, hogy az Õ tanúi lehessünk ebben a világban, s hogy életünk gyümölcsözõ legyen, hogy bõségben legyen. Ámen. fr. Rafael GONDOLATOK SZENT TERÉZIA ÖNÉLETRAJZÁT OLVASVA Megosztások Krisztus embersége, Krisztus a legjobb barát int Istennek szent és kedves választottjai, öltsétek magatokra a szívbõl fakadó irgalmasságot, a jóságot, az alázatosságot, a szelídséget és a türelmet (Kol. 3,12), mindezeket az erényeket öltsük magunkra, ha Krisztus barátságát el akarjuk nyerni, megtartani. Isten emberré lett, e titok elõtt mély alázattal kell meghajolni. Leszáll az emberhez, hogy megváltsa, felajánlja barátságát. Az örökké létezõ Isten, emberi testet ölt, szolgává alacsonyítja önmagát, hogy bûnös természetünket meggyógyítsa, felemelje. Szent embersége részesít bennünket az isteni kegyelmi életben, amelyet maga birtokol, és ami bennünket az igazi istengyermek dicsõségébe és méltóságába emel. Krisztussal való barátságunk alappillére, hogy soha sem szabad megfeledkeznünk, szem elõtt kell tartanunk Jézus emberi voltát. Terézia anyánk erre figyelmeztet bennünket. Istennek tessünk és tõle nagy kegyelmeket kapjunk, az õ akarata szerint arra van szükségünk, hogy ama legszentebb emberség kezén haladjunk át, amelyben õfelsége, miként maga mondja, tetszését leli. Krisztus az alázatos lélekben leli legnagyobb örömét. A szent újra és újra visszatér az ALÁZAT fontosságára. Az alázatos lélek képes arra, hogy kiüresítse önmagát, teret, helyet adjon a benne mûködõ Léleknek. Az alázatos lélek engedelmes Isten akarata iránt, a megtérés elsõ lépése. Ha az emberi lélek nem engedelmeskedik Isten törvényeinek és akaratának, nem fejlõdik ki benne a többi erény. Az engedelmesség vezetõ erõ a lelki élet felépítésében. Ebben az építkezésben a szelídségnek fontos szerep jut. Hiába tudjuk a jót, az igazat, ha a lélek nem képes ezekkel azonosulni és javára fordítani, fájdalmat okoz. A szelídségnek nem csupán külsõ jelekben kell

19 36 GONDOLATOK SZT. TERÉZIA ÖNÉLETRAJZÁT OLVASVA GONDOLATOK SZT. TERÉZIA ÖNÉLETRAJZÁT OLVASVA 37 látszani, hanem a lélek bensejében kell érezni és meg kell látszani az emberen a jónak, az igaznak, a jóra törõ készségnek, amit a szeretet nyugodt hangján közvetít. Az alázatos lélek türelmes. A türelem Istentõl ajándékozott nagy erénye a léleknek. Erõforrás, amellyel legjobban elõmozdítja önmaga és mások lelki fejlõdését. Alapos munkát végez, kizárja magából a felesleges dolgokat, ellenáll a kísértésnek, és elkészíti a talajt, hogy az igazság magja jó földbe hulljon, és bõ termést hozzon. Istennek gondja van mindenre. Nem kell mást tennünk: szeretni õt, megóvni, ápolni a barátságot, amit mindig felkínál nekünk az örök élet reményében. Õ egyedül az út, amelyen haladnunk kell, ha az Atyához akarunk jutni. Jn. 14,6. Adrienn ocds (VÉK Sopron) Kérjük Isten kegyelmét adjon nekünk önismeretet, sõt még szégyenérzetet is, hogy el ne felejtsük azt a nagy igazságot, hogy semmi jó sem származik önmagunktól! A csíkszeredai Szent Jószefrõl elnevezett Világban Élõ Kármelita Testvérek Önéletrajz 27. fejezethez: (Önéletrajz fejezetek) bben a fejezetben szent Terézia arról beszél, hogy az emberi lélek egy kert, amelyben az Úr sétálgat, kertészkedik, levágja benne azt, ami neki nem tetszik. Vagy néha az is elõfordul, hogy kiszárad a kút, ilyenkor nem érezzük az Úr közelségét és a lélek nagyon szenved tõle. Ekkor van itt az ideje a gyomlálásnak: gyökerestõl kell kitépni minden gazt. Mindannyian látjuk és beismerjük semmiségünket, semmi voltunkat, és nagy kegyelemnek tartjuk a könnyeket, amelyek folynak anélkül, hogy elõidéztük volna. Isten mindent jóra tud fordítani, még a legnagyobb rosszat is ami bennünk van. Mindenki maga tudja, hogy az Úr mit bocsájtott meg és mivel tartozik neki. Szent Terézia anyánk tanácsolja: imádkozzunk az egyházért, mindazokért akiket szívünkön hordozunk és a tisztítóhelyen szenvedõ lelkekért, zajos szószaporítás nélkül. Beszélgettünk a lelkek megkülönböztetésérõl is, azaz arról, mi a különbség aközött az állapot között, amely a Szentlélek jelenlétét kíséri, és aközött, amelyt a gonoszlélek mûködése idéz. Bátorítóan hangoztak Szent Teréz szavai: hogy az ember megszabaduljon az ördög fondorlataitól, ne óhajtson semmi örömet. A kereszt legyen az útja. z Úr lelke, a Szentlélek nemcsak egyféle módon képes vezetni a lelkeket, hanem különbözõ módszerekkel, másféleképpen, mint ahogy megszokta egy-egy lélek. Szent Teréziát is aki kifejezetten kérte is erre az Urat más módon, számára csodálatos módon, új formában kezdte el vezetni, illetve akaratát közölni. Szent Terézia külsõ hatásokra is biztosabb utat keresett, és ezért tett is. Fölajánlotta minden jó cselekedetét, imádkozott a szentekhez, szent Mihály arkangyalhoz, kilencedet tartott és kérte mások imáját. Az Úr kezére bízta magát. Isten kegyelmébõl és erõfeszítéseinek is köszönhetõen megkapta a nyugalmi ima kegyelmét, azt a kegyelmet, hogy bár nem látta az Urat sem testi, sem lelki szemeivel, de tudta, hogy az Úr jelenlétében van, hogy Õ szól hozzá. Ennek az ima módnak a hatásai sokkal erõteljesebbek, mint a megszokott imaformáké. Ekkor az ember több hittitokban nyer jobban beavatást, hiszen az Úr jelenlétében másképpen látja a dolgokat. Ezért hálás Istennek, aki olyan nagy barátsággal és szeretettel bánik vele, hogy az leírhatatlan. Emilia (Székesfehérvár)

20 38 GONDOLATOK SZT. TERÉZIA ÖNÉLETRAJZÁT OLVASVA GONDOLATOK SZT. TERÉZIA ÖNÉLETRAJZÁT OLVASVA 39 Azóta többször is történt ilyen, de ez nekem már valahogy természetesnek tûnt, hiszen beszélõ viszonyban vagyunk! Bizike (Székesfehérvár) lõfordult már velünk is, imádságos lelkületû emberekkel, hogy megtapasztaltuk, hogy nem csak testünk, hanem lelkünk is külön lát, érez. Ez részemrõl egy belsõ, személyes dolog, amelyet nem szoktam másokkal megosztani. Ez az Úrtól egy személyre szabott kegyelem. Szerintem Terézia anyánk is ehhez hasonlókat élt át, természetesen, sokkal magasabb, tökéletesebb szinten. Most mégis megosztanék egy olyan kegyelmet, amit úgy érzem, hogy az Úrtól kaptam, és számomra fontos kegyelem volt. Mikor nagymamám beteg volt, féltettük õt, imádkoztunk érte, én is sokat szorongtam. Az Úr úgy adott megnyugvást számomra, hogy éjszaka félálomban a házunk elõtt voltam. Házunk hosszú, tornácos volt, elõtte kert, gyümölcsös és egy út, tehát tágas kilátás nyílik. Ekkor az égen az utolsó vacsora képe jelent meg elõttem, középen Jézus az asztalnál. Ez valahogy nagy megnyugvást adott nekem, és utána könnyebben elfogadtam a történteket. Nagymamám elment. Magdolna (Székesfehérvár) gy személyes élményt szeretnék megosztani a hatodik bekezdéshez kapcsolódóan: Egyszer régen, egy Nagyszerdai prédikációt megdöbbenéssel hallgattam. Mária anyaságáról beszélt az atya! Ekkor eszembe villant az én anyaságom. El kellett volna süllyednem szégyenemben, de helyette valami számomra megmagyarázhatatlan esemény történt. Békesség volt bennem. Õ, az Úr érintett meg belsõleg, Õ szólt hozzám. Olyan volt ez valahogy, mint az elsõ szerelem. Nagycsütörtökön ebéd után, (nem szerettem mosogatni) mindenki elment az asztaltól, egyedül maradtam és igen gyorsan hozzáfogtam a mosogatáshoz! Ilyen nagy akarattal sohasem csináltam. Ekkor belülrõl mintha valaki szólt volna hozzám: Gyere, beszélgessünk, ülj le!. Na, még ez is gondoltam, hogy mindent kitalálok, csak ne kelljen mosogatni!. De olyan határozott és szelíd volt a kérés, hogy nem tudtam nem engedelmeskedni! Tudom, hogy Õ volt! Megszólított lettem! 27. fejezethez: bben a fejezetben sokszor említi Szent Anyánk, hogy mennyi szenvedést, megalázást zúdított rá az Isten. Ezek elviselése szerintem elképzelhetetlen az Úr segítsége nélkül. Sokat szenvedett, mert nem volt senki, aki megértse; megengedte, neki az Úr, hogy a környezetében rosszul ítéljék meg! A legjobban mégis az fájt neki, hogy Alvarez atyát okolták miatta, aki végül kitartott mellette. Szavait félreértették, azt gondolták, hogy oktatni akarja testvéreit. Zaklatták õt, de Isten erõt adott mindezek elviseléséhez. Teréziának meggyõzõdése volt, hogy a kereszteket azért kapta, mert szereti õt az Isten. Mert: Akiket szeretek, korholom és fenyítem (Jel 3,19) mondja az Úr. Számomra az a tanulság, ha az életemben megpróbáltatások érnek, fogadjam úgy, mint Terézia, és kérjem Istentõl az erõt, hogy örömmel meg tudjam tenni akaratát. Az Úr kész megmutatni az utat-módot annak, akiben ehhez bátorságot lát. Teréz azt írja, megkönnyebbedik a lelke, ha önmagát ítéli el. Ne másokban, hanem elõször magamba keressem a hibát. Ne várjak mindent Jézustól, hanem egyre jobban megélve szeretetét nyissam ki szívemet. Kérem és várom, hogy formáljon át engem, ahogy Neki tetszik. Megélve kicsiségemet, tudjam megtenni az Úr akaratát. Ha bolondnak tartanak azt is fogadjam el, hiszen így bántak az örök Bölcsességgel is. az ég lakói értik egymást anélkül, hogy beszélnének Szent Anyánk az Isten és ember közötti barátságot az ember és ember közötti barátsághoz hasonlítja; talán azért, hogy nekünk egyszerûbb legyen megérteni ezt a csodálatosan szép kapcsolatot. Van úgy, hogy két barátnak elég, ha egymás szemébe néznek, és nem kell egy szót sem szólni, megértik, mit gondol a másik. Így van ez az Úr és a lélek között is. Egymásra tekintenek és értik egymást, nem kell közvetítõ!