Johannes Bocatius: Hungaroteutomachia Magyarnémetharc. Johannes Bocatius. Hungaroteutomachia Magyarnémetharc

Átírás

1 Johannes Bocatius: Hungaroteutomachia Magyarnémetharc Johannes Bocatius Hungaroteutomachia Magyarnémetharc Budapest, 2014 borítóterv.indd :50:53

2 Johannes Bocatius: Hungaroteutomachia Magyarnémetharc Johannes Bocatius Hungaroteutomachia Magyarnémetharc Budapest, 2014 borítóterv.indd :50:53

3 JOHANNES BOCATIUS HUNGAROTEUTOMACHIA VEL COLLOQUIUM DE BELLO NUNC INTER CAESAREOS ET HUNGAROS EXCITATO MAGYARNÉMETHARC, AVAGY BESZÉLGETÉS A CSÁSZÁRIAK ÉS A MAGYAROK KÖZÖTT MOST FELLÁNGOLT HÁBORÚRÓL

4

5 JOHANNES BOCATIUS Hungaroteutomachia vel colloquium de bello nunc inter Caesareos et Hungaros excitato Magyarnémetharc, avagy beszélgetés a császáriak és a magyarok között most fellángolt háborúról ELTE BTK Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszéke Transylvania Emlékeiért Tudományos Egyesület Budapest, 2014

6 Közreadja / edited by: KEES TESZELSZKY TÓTH GERGELY A Hungaroteutomachia szövegét gondozta és fordította, a szövegkritikai és tárgyi jegyzeteket készítette / The text of Hungaroteutomachia revised and translated, text critical and explanatory notes written by: TÓTH GERGELY A kísérőtanulmányokat írta / essays written by: KEES TESZELSZKY TÓTH GERGELY A török szövegbetéteket fordította / Turkish texts translated by: Sudár Balázs A lengyel, német és olasz szövegeket fordította / Polish, German and Italian texts translated by: Soós István Nyelvi és szakmai lektorok / correction: Hideg János, Kármán Gábor, Tamási Katalin A tanulmányokat fordította: / essays translated by: Kármán Gábor, Hideg János A kutatást és a könyv megjelenését támogatta: / This publication was made possible by: Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok NK Magyarország a kora újkori Európában Eötvös Loránd Tudományegyetem Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszék Bolyai János Kutatási Ösztöndíj (BO/BO/00806/12) Magyarország és Erdély jelenléte a kora újkori észak- és dél-németalföldi sajtóban ( ) Az ELTE BTK Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszéke és a Transylvania Emlékeiért Tudományos Egyesület közös kiadványa. Published by ELTE BTK Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszéke and the Transylvania Emlékeiért Tudományos Egyesület. Kees Teszelszky, Tóth Gergely 2014 A kiadásért felel Horn Ildikó The illustrations on the cover courtesy of Rijksmuseum, Amsterdam Tördelés: Domokos György ISBN Komáromi Nyomda és Kiadó Kft.

7 TARTALOMJEGYZÉK CONTENTS Tóth Gergely: A Hungaroteutomachia. Szerzőség, szöveghagyomány, a kiadás elvei és felépítése... 7 I. Szerzőség... 8 II. A függelékben szereplő versek funkciója, szerzősége III. Szöveghagyomány IV. A kiadás elvei és felépítése Latin szöveg Magyar fordítás Bibliográfia és mutató Gergely Tóth: Hungaroteutomachia. Authorship, textual tradition and the principles and structure of publication I. Authorship II. The function and authorship of the poems in the Appendix III. Textual tradition IV. The principles and structure of the edition The Latin text Hungarian translation Bibliography and index Kees Teszelszky: A Hungaroteutomachia és a magyar Szent Korona I. A Hungaroteutomachia kéziratai a történetírásban II. A célközönség III. A dialógusforma IV. A Hungaroteutomachia egyes jellemzői V. Bocatius és a magyar Szent Korona VI. A Hungaroteutomachia tartalma VII. A koronáról, a magyar nemzetről és Bocskairól szóló versek VIII. Magyarország Szent Koronája a Hungaroteutomachiában... 75

8 Kees Teszelszky: The Hungaroteutomachia and the Holy Crown of Hungary I. The manuscripts of the Hungaroteutomachia in history II. Intended readership III. The dialogue form IV. Some features of the Hungaroteutomachia V. Bocatius and the Holy Crown of Hungary VI. The content of the Hungaroteutomachia VII. Verses on the crown, the Hungarian people and Bocskai VIII. The Holy Crown of Hungary in the Hungaroteutomachia Johannes Bocatius: Hungaroteutomachia vel colloquium de bello nunc inter Caesareos et Hungaros excitato Magyarnémetharc, avagy beszélgetés a császáriak és a magyarok között most fellángolt háborúról Introductio Bevezetés Dialogus I I. dialógus Dialogus II II. dialógus Dialogus III III. dialógus Epilogus Zárszó Appendix Függelék Tárgyi jegyzetek / Notes Bibliográfia / Bibliography Személynévmutató / Index of names Helynévmutató / Index of places

9 Tóth Gergely A Hungaroteutomachia Szerzőség, szöveghagyomány, a kiadás elvei és felépítése A mindenkori kutató egyik nagy félelme, hogy munkája során elsiklik a figyelme valami lényeges felett, amit egyébként feltétlenül bele kellett volna foglalnia a készülő tanulmányba, könyvbe, vagy éppen szövegkiadásba. Úgy tűnik, ez a szerencsétlenség történt meg Csonka Ferenccel, aki kritikai edícióban jelentette meg tiszteletet parancsoló pontossággal és alapossággal Johannes Bocatiusnak ( ), a jeles költőnek, Bocskai István fogságot szenvedett diplomatájának a műveit. 1 A kiváló filológus bizonyosan találkozott a Hungaroteutomachia, avagy Magyarnémetharc című mű említésével, ha máshol nem, hát Bocatius vallatási jegyzőkönyvében 2 hogy ennek ellenére miért nem nézett utána a műnek, rejtély. Talán a kéziratra nem bukkant rá (jóllehet pl. Károlyi Árpád többször idézte a Magyar Országgyűlési Emlékek XI. kötetében, s a lelőhelyét is megadta), 3 vagy pedig hitt kedves szerzőjének, aki császári fogvatartói előtt tett vallomásában igyekezett letagadni, illetve elkenni a szerzőségét. Akárhogy is, de az Opera omniá-ból kimaradt e mű, de még csak az Opera perdita vel adhuc latentia (elveszett vagy még lappangó művek) közé sem került be a címe. 4 E hiány annál is sajnálatosabb, mivel Bocatius egyik legjobb munkájáról van szó, amely véleményünk szerint jelentőségében, kidolgozottságában egyenrangú a tudós kassai bíró másik két nagy prózai alkotásával, a Relatióval és az Olympias carcerariával. 5 A rövid, propagandisztikus műnek világos céljai vannak: fiktív, szimbolikus szereplők vitáján keresztül főképpen a magyar és a német, illetve a magyar és az olasz szereplő dialógusának segítségével bemutatni és igazolni a Bocskai-felkelés okait és célkitűzéseit, továbbá válaszolni a külföldi bírálatokra. 6 Az éles hangú szóváltásokban, illetve humorban is bővelkedő, rendkívül olvasmányos és szuggesztív alkotás jól illeszkedik a Bocskai-féle propagandába, 7 1 L. Bocatius L. Boc. Interr. I. 10., III. 10., Resp. I. ad 10. (A Bocatius műveire való hivatkozásokra l. a bevezetőnk utolsó fejezetét!) 3 L. MOE XI. 221., 226., 285., 288., 296., 308., 309., 316., L. B Op. Pros. (3.) L. Boc. Rel., illetve Boc. Olc. (A teljes címet l. az irodalomjegyzékben.). 6 A tartalmi elemzést Kees Teszelszky végezte el. L. a tanulmányát e kötetben. 7 T Z

10 TÓTH GERGELY s talán annak a legsikerültebb darabja. Bocatius később mélyen hallgatott e művéről, csakúgy, mint a Bocskai számára írt verséről is 8 erre, mint alább látni fogjuk, meg is volt az oka. Ám, hogy Bocatius (és a kor) szokása szerint egy igeverset idézzek: nincs oly elrejtett dolog, mely ki ne tudódnék 9 Bízom benne, hogy kiadásunk ma már Bocatiusnak sem lenne ellenére. I. Szerzőség A mű jelentőségére Kees Teszelszky figyelt fel, aki már több korábbi tanulmányában szólt a Hungaroteutomachiáról, s azt legalábbis részlegesen, illetve bizonyos fentartásokkal Bocatius művének tulajdonította. Kiemelte az alább általunk is tárgyalandó két fontos érvet: Bocatius vallatási jegyzőkönyvét, valamint a mű elején a J. B. monogrammot. 10 Az elkövetkezőkben Kees Teszelszky eme álláspontjához szeretnénk további érveket felsorakoztatni, egyszersmind bebizonyítani, hogy az egész mű Bocatius alkotása. Arra is vállalkozunk továbbá, hogy a mű egyik kéziratának végén szereplő verseknek a funkcióját, illetve szerzőségét megállapítsuk. Milyen érvek szólnak tehát amellett, hogy Bocatius a Hungaroteutomachia szerzője? 1. Az egyik legfontosabb bizonyíték erre Bocatius már említett vallomása. Ott ugyanis arra a kérdésre, hogy ki a szerzője a Hungaroteutomachiának, ezt válaszolja: Azt mondja, nem az ő invenciója, de néhány argumentummal, s nagyobbrészt azzal, ami in persona Germani elhangzik, ő járult hozzá; elismeri, hogy az ő stílusa. 11 Ahogy azt Kees Teszelszky hangsúlyozza, egy kínvallatási jegyzőkönyvnek aligha lehet maradéktalanul hinni 12 amivel mi is mélységesen egyetértünk. Még ha nem is ismernénk a szöveget, akkor is gyanút kelthetne, hogy csupán az egyik szereplő érveit vállalja magára Bocatius. Minthogy azonban ismerjük, egyenesen érteni véljük a tudós kassai bíró taktikáját: a német szereplő szövege ugyanis éppen a császáriak érveit hangoztatja, így nem volt annyira terhelő rá nézve. A szöveg ismere tében persze az is világos, hogy egyenesen komolytalan gondolat más-más szerzőket feltételezni az egyes szereplőknél: hiszen a német szereplő érvei sokszor elnagyoltak, eltúlzottak és magas labdát jelentenek a magyar szereplőnek, vagyis az előbbi sokszor alákérdez az utóbbinak, hogy az kifejthesse érveit, illetve ellenérveit. Persze Bocatius tagadásán aligha lehet csodálkozni. Életveszélyes lett volna bevallani, hogy ő az ötletgazda és a szerző, mivel a műben igen komoly vádak 8 A versre l. alább. 9 Lk 8, T ; T Z L. B ; az eredeti szöveget l. Boc. Resp. I. ad T ; T Z

11 SZERZŐSÉG, SZÖVEGHAGYOMÁNY, KIADÁS és sokszor durva és tiszteletlen megjegyzések találhatók a császárra, Belgiojosóra, Bastára, a római katolikus vallásra és egyházra, a jezsuitákra, püspökökre, de ami döntő lehetett még Mátyás főhercegre (a későbbi II. Mátyásra) vonatkozóan is. 13 Sőt, az is lehet, hogy főként e mű okozta Bocskai pórul járt követének hosszú várfogságát hiába próbálta kisebbíteni saját szerepét annak elkészítésében. Igen figyelemreméltó még, hogy Bocatius bevallja: a mű az ő stílusa talán védekezésből mondta, hogy később ne bizonyíthassák rá ezt az érvet. Hogy valóban mennyire az övé, arról később még lesz szó. 2. Ugyancsak szembeötlő, de nem döntő bizonyíték a mű elején található rövid epigramma alatti J. B. monogramm, amely egyértelműen Joannes Bocatiusra utal különösen a fent idézett vallomás fényében. Önmagában persze ez még csak a vers szerzőjét fedi fel talán Bocatius is megtévesztésből írta oda (már amennyiben ő volt), hogy úgy tűnjék: ő csupán a költeményt szerezte. Az epigramma Homérosz Békaegérharcán alapuló gondolata azonban miszerint ha a magyar és a német egymással küzd, akkor a török fog jól járni visszatér a műben, sőt, az egyik legfontosabb gondolata az alkotásnak. A magyar szereplő egy helyen ugyanis ezt mondja: Ekkor kényszerült a törökkel barátkozni [ti. Bocskai megj. T. G.], mint közelebbi ellenséggel, nehogy amannak [ti. a töröknek megj. T. G.] az ölébe hulljon minden, amíg ők ketten [Bocskai és a császáriak megj. T. G.] vitáznak, és nehogy ellenfelével együtt ugyanarra a sorsra jusson, mint ami a homéroszi egérnél és békánál látható: vagyis hogy a magyarnémetharc ne váljon békaegérharccá. 14 Tehát a mű szerzője a Békaegérharc szellemes továbbgondolása segítségével indokolta a törökkel való szövetkezést Bocskainak és a magyaroknak ezek szerint nem volt más választása, mint a közelebbi ellenséggel (hostem viciniorem) szövetkezni. Minthogy tehát a Bocatius monogrammjával ellátott epigramma és a mű tartalma s persze címe ilyen szoros kapcsolatban van egymással, ez is fontos bizonyíték a hajdani kassai városbíró szerzősége mellett. 3. A legfontosabb azonban a Hungaroteutomachia és Bocatius egyéb prózai és verses művei közötti szövegszerű, szoros tartalmi egyezések tömkelege. 108 ilyen világos és egyértelmű egyezést találtunk; 15 ezeket mind a latin, mind a magyar szöveg esetében jegyzetekben tüntettük fel. 16 Az egyezések között a legszembeszökőbb a már fent 13 A császárra: I. 12., I. 68., II. 54. stb.; Belgiojosóra: II. 10., III. 25., III (!) stb.; Bastára: I. 13., III stb.; a római katolikus egyházra és vallásra: II , III stb.; jezsuitákra: II. 41., II. 66., III (!) stb.; püspökökre: II. 42., III stb.; Mátyás főhercegre: II. 66. (A Hungaroteutomachiára való hivatkozásokról l. tanulmányunk utolsó fejezetét!) 14 L. III Ebbe beleszámoltam a függelék verseiben talált egyezéseket is, mivel a függelék a mű részét képezi. L. alább. 16 A jegyzetekre l. bevezetőnk utolsó fejezetét! 9

12 TÓTH GERGELY említett Békaegérharc-parafrázis: Bocatius egy kései munkájában, a Historia parascevében szinte szóról szóra megisméltli, miszerint a török a nevető harmadik a magyarok és a császáriak vitájában. 17 Ugyancsak látványos egybeesés, hogy a magyar szereplő egy helyen Sleidanus német történetírótól idéz ahogy Bocatius is az Olympiasban, s ha nem is ugyanazon részről van szó, mindkét idézet V. Károly császárnak a protestáns választófejedelmek, illetve köztük János Frigyes szász választó elleni (Sleidanus és Bocatius szerint természetesen jogtalan) támadásával van kapcsolatban. 18 Nagyon erős párhuzanok vannak a Hungaroteutomachia és az Olympias között. A Hungaroteutomachiában a magyar szereplő ugyanúgy előkapja a Tripartitumot érvei igazolására s idézi belőle a nevezetes részt az Aranybullában lévő ellenállási jogról, mint ahogy maga Bocatius is az Olympiasban, aki saját állítása szerint szintén a jus resistendi-t igazoló cikkelynél csapta fel Werbőczy munkáját a pfalzi választó tanácsosai előtt. 19 Nemcsak az azonos szöveghely, hanem a két jelenet azonos koreográfiája is igen árulkodó sőt zavarba ejtő, mivel felmerülhet a kérdés, hogy vajon melyik volt előbb, a fikció, vagy a megtörtént (?) esemény. Ha azt feltételezzük, hogy Bocatius saját korábbi tettét írta bele a Hungaroteutomachiába, az akár a keletkezés idejére is támpontul szolgálhat: ez esetben a heidelbergi tartózkodása alatt írta volna meg a művet. De persze az sem kizárt, hogy éppen az ellenkezője történt, s a fikciót alakította át valósággá, amikor a tanácsosok előtt a Tripartitumot elővette már ha nem fikcióról van szó mindkét esetben! Erre a különös jelenségre van egy másik példa is. A Hungaroteutomachiában a szerző megemlíti a magyar szereplő szájába adva az egyebek mellett a lutheránusok megégetését elrendelő évi törvénycikket, arra hivatkozva, hogy Rudolf a hírhedt évi 22. törvénycikkben a többi egyházi vonatkozású törvénycikkel együtt, amelyet valaha magyar királyok alkottak, elvben ezt is megerősítette. 20 A Bocatiuséletmű avatott ismerői most bizonyára felkiáltanak: az Olympiasban a kassai bíró, saját elmondása szerint, szintén emlegette az évi törvénycikket a pfalzi választó követeinek, ugyancsak arra hivatkozva, hogy a 22. artikulus révén ez fenyegetést jelent a protestánsok számára! 21 Megint a valóság vagy inkább mondjuk így: 17 Non Turca tertius haeres nostra lite gauderet. Boc. Hist. 37. Cf. a Hungaroteutomachiában Introd. 4. Tertius est haeres, qua litigat alter et alter és uo. III. 45. Tunc enim coactus est [Bocskai megj. tőlem, T. G.] Turcam sibi reddere amicum, ut hostem viciniorem, ne duobus altercantibus tertius ipse factus fuisset haeres. 18 L. III , 27., illetve Boc. Olc. V. 2. (Csonka tévesen írja, hogy az idézet az Olympiasban nem Sleidanustól való valójában Bocatius szó szerint tőle idéz. L. jegyzetünket a Hungaroteutomachia III. dialógusának 21. szakaszhoz.) 19 L. a Hungaroteutomachiában III , illetve Boc. Olc. I A mondott törvénycikket érintő részt l. II. 37. Később ismét előhozza (l. III. 83.). 21 L. B ; az eredeti szöveget l. Boc. Olc. I

13 SZERZŐSÉG, SZÖVEGHAGYOMÁNY, KIADÁS az emlékirat és a fikció érdekes transzformációját lehet tetten érni: csak éppen a transzformáció iránya nem világos. De hogy visszatérjünk a Hungaroteutomachia és Bocatius (egyéb) művei közötti párhuzamokhoz, másik nagy prózai művében, a Relatióban is több olyan félmondat, mondat található, amely a most kiadott műben ugyanúgy szerepel ezek nem idézetek, hanem Bocatius saját szavai. 22 Csak egy példa: az olasz szereplő a Hungaroteutomachiában ugyanazokkal a szavakkal tesz gúnyos megjegyzést a magyarok kiváltságaira ( Habeant, oblectent se cum illis... ), mint Bocatius a Relatióban a török ételekre ( Habeant et oblectent se cum illis... ). 23 Az ehhez hasonló félmondatos egyezésekből elég sok van: szerencsénkre Bocatiusnak voltak kedvenc fordulatai, kifejezései, ami könnyebbé tette az azonosítást. A párhuzamok mint az a fentebbi példákból is látható nemcsak a német szereplőre korlátozódnak, hanem a többinél is ugyanúgy előfordulnak: már csak ezért sem állja meg a helyét Bocatius fentebbi védekezése, miszerint ő csak a német szereplő szövegéhez járult volna hozzá. Természetesen mi is egyetértünk Kees Teszelszky és Zászkaliczky Márton megállapításával, miszerint a Bocskai-propaganda kidolgozása csapatmunka volt, és az is nyilvánvaló, hogy a Hungaroteutomachia érvei, intenciói összhangban vannak egyéb Bocskai-párti propaganda-iratokkal, s azok nem, illetve nem csupán Bocatius találmányai. 24 Ám a Bocatius egyéb írásaival kimutatott párhuzamok egyenletes eloszlása a műben arra mutat, hogy az egész Hungaroteutomachia a hajdani kassai bíró alkotása. 4. A tartalmi egyezések mellett a Hungaroteutomachia stílusa, nyelvezete is egyértelműen Bocatiusra mutat. A mű markáns vonása ugyanis az antik idézetek, erasmusi adagiumok, valamint az ószövetségi és újszövetségi igeversek, utalások áradata, ami persze önmagában még nem csupán Bocatiusra jellemző, de ezeknek az idézeteknek a sűrűsége, illetve a Bocatius egyéb műveiben lévő idézetekkel való igen gyakori egyezése már feltűnő. E téren egyébként főleg az Olympias-szal tapintható ki a hasonlósága, a Relatio e szempontból nem annyira kidolgozott. Emellett megemlíthetjük az olykor vaskos, olykor kifinomult, de mindig jól eltalált humort, ami oly jellemző Bocatius másik két nagy prózai munkájára is, nem beszélve kisebb írásairól. 5. A Hungaroteutomachia néhány további jellemzője ugyancsak Bocatius szerzőségét sejteti. A magyar szereplő feltűnően járatos a szabad királyi városok jogi helyzetében, szabadságjogaiban, továbbá igen tájékozott a kassai eseményeket illetően L. a Hungaroteutomachiában I. 9., ill. Boc. Rel. 35.; a Hungaroteutomachiában I. 27., ill. Boc. Rel. 6. stb. 23 A Hungaroteutomachiában II. 43.; Boc. Rel L. T Z , 104. Még l. Kees Teszelszky tanulmányát a kötetben. 25 L. II (ahol a kassai templom elvételéről vitáznak hosszan), II. 47., III. 14., III. 36., III , III. 69., III. 153., III

14 TÓTH GERGELY Természetesen az események egyik gyújtópontja éppen Kassa volt, részben a templom évi elvétele, másrészt a Belgiojosóval, majd Bocskaival szemben tanúsított magatartása miatt mégis, Kassának olyan gravitációja van a vitában, hogy nehéz nem gondolni arra, hogy szerzőnk e városból származik, illetve, hogy nagyon közel állt az eseményekhez. Ezért amikor a magyar szereplő azt mondja a mű elején: szabad királyi városban vagyunk, könnyen adódik a következtetés, hogy a szerző, vagyis Bocatius Kassára képzelte el a dialógusok helyszínét Végül érdemes még egy pillantást vetni az epilógusra. A mű anonim szerzője az ilyenkor szokásos játékot űzi az olvasóval: esze ágában sincs elárulni magát, de azért csöpögtet némi információt magáról, továbbá igyekszik maximális pártatlanságát hangoztatni. A származásáról ezt írja: nem születtem sem Pannóniában, sem Itáliában, sem Teutóniában, sem Sarmatiában, sem pedig Thrákiában. 27 A szerző célja ezzel bizonyára az volt, hogy bemutassa: a mű szereplői által képviselt országok egyikében sem született, így nem vádolható elfogultsággal (Erdélyt nem említi, de az erdélyi szereplő talán a legsúlytalanabb: három megszólalása van, ebből az egyik egy ámen ). Ez a kis trükk szintén Bocatiusra mutat, hiszen Felső-Lausitz, és benne szülővárosa, Vetschau a cseh koronához tartozott, vagyis Bocatius jogosan írhatta, hogy nem született az érintett országokban. II. A függelékben szereplő versek funkciója, szerzősége A müncheni kéziratban (M) 28 a mű után még helyet kapott öt költemény. 29 Számunkra egyértelműnek tűnik, hogy e versek a Hungaroteutomachiához kapcsolódnak, mivel tartalmukat tekintve teljesen összhangban vannak vele. Röviden szeretnénk bemutatni ezeket a kapcsolódási pontokat. Az első, meglehetősen hosszú (101 soros) vers címe: A magyar koronához. A költő megszólítja a királyi fejéket, röviden kitér annak 1439-ben történt elrablására, majd korabeli száműzetésére, és Magyarországra való visszatértét óhajtja. Emellett utal az aktuális (1605. évi) politikai helyzetre, kárhoztatja Rudolfot, amiért hosszú évekig nem jött Magyarországra, továbbá mert vallon és olasz zsoldosokkal árasztja el az országot és üldözi az evangélikus vallást; végül azt is megpendíti, hogy Bocskainak kellene magyar királynak lennie. Fontos még a vers elején a kereszténység védőpajzsa, vagy inkább Németország védőpajzsa toposz. A Hungaroteutomachiában a 26 L. I L. Ep A kéziratok bemutatását l. a következő fejezetben! 29 L. az Appendix cím alatt a szövegkiadásban. 12

15 SZERZŐSÉG, SZÖVEGHAGYOMÁNY, KIADÁS versnek szinte minden gondolata megtalálható: a magyar szereplő szintén követeli a magyar korona visszahozatalát (érdekes módon mind a versben, mind a műben tévesen Linz jelenik meg, mint a korona őrzési helye); 30 kárhoztatja Rudolfot, amiért nem jelenik meg az országgyűléseken, illetve mert zsoldosokat küld Magyarországra és üldözi az evangélikusokat, 31 továbbá Bocskai esetleges magyar királyságának gondolata is felbukkan az első dialógusban bár itt óvatosabb a szerző, s inkább a német szereplővel mondatja ki, mint feltételezést. 32 Mind a műben, mind pedig e versben feltűnik az aktuális pápa, V. Pál, s mindkét esetben utalást lehet találni arra, hogy az egyházfőt nemrég választották meg. 33 Emellett a vershez hasonlóan a Hungaroteutomachiában is többször megjelenik az a gondolat, hogy Magyarország a Német-római Birodalom pajzsa, egyfajta puffer-zónája. 34 A kisebb-nagyobb tartalmi és egyéb hasonlóságokat még hosszan lehetne folytatni. A második versben (címe: Szózat a magyar néphez) ismét a koronáé a főszerep: a szerző hangsúlyozza, hogy csak az lehet király, akit a Szent Koronával koronáztak meg. 35 Tehát itt is a korona hazahozatalának szükségessége kap hangsúlyt, illetve az új király választása s talán megint a honi, magyar király választásának, illetve ezt megelőzően eme új király megtalálásának a mozzanata. Vagyis ez a mű is kapcsolódik a Hungaroteutomachiához, de még inkább az előző vershez. A harmadik versben (címe: Tetrastichon) a költő azt emeli ki, hogy Bocskai István színrelépésével győzött a hit, azaz most már hiába szeretnék egyesek kiirtani, a pápa megégetni, Belgiojoso pedig legyőzni a magyarországi evangélikusokat, illetve eretnekeket, ez nem fog nekik sikerülni. 36 A tartalmi egyezések a Hungaroteutomachiával szembeszökőek. Az evangélikusok, illetve általában a lázadó magyarok kiirtásának gondolata a dialógusokban is feltűnik, rendre az olasz szereplő szájából, aki egyértelműen a katolikus egyházat képviseli persze úgy, hogy az a lehető legvisszataszítóbb legyen az olvasó számára. 37 A lutheránusok megégetése, ahogy fentebb már írtam, szintén szerepel a dialógusokban, két alkalommal is. 38 Ami a pápát illeti, a pápaellenes megjegyzéseknek se szeri, se száma a Hungaroteutomachiában ezek részben a magyar szereplő szájából hangzanak 30 A korona visszahozatalával kapcsolatban l. I. 18., I. 38., III Linz, mint őrzési hely: I. 38., illetve App. I II. 13., III. 16., III stb. Vö. App. I. 60., L. I. 19. Vö. App. I III. 214., ill. App. I I , III. 106., III Vö. App. I L. App. II L. App. III. 37 A protestánsok, illetve általában a lázadó magyarok elpusztítására vonatkozó kijelentéseket az olasz szereplő részéről l. I , II. 26., 45., III. 213., L. II. 37., III. 83. Még l. fentebb. 13

16 TÓTH GERGELY el, részben pedig az olasz szereplőnek a pápával kapcsolatos, szándékosan túlzó és szélsőséges szavai értelmezhetők így. 39 Belgiojoso ugyancsak igen nagy szerepet kap a dialógusokban, úgy is, mint a pápa kedvence, és mint kapzsi és kegyetlen türannosz. 40 Vagyis a vers minden sora megfeleltethető a Hungaroteutomachia egy-egy (illetve több) részének. A negyedik, jezsuiták elleni vers (címe: A jezsuitákra) 41 ugyancsak összhangban van a Hungaroteutomachiával, hiszen az utóbbiban is igen kemény szavakkal illeti a magyar és erdélyi szereplő a rend tagjait. 42 A párhuzamok magukért beszélnek: mind a dialógusokban, mind a versben az Antikrisztus csatlósaiként avagy helytartóiként, illetve a belviszály okozóiként jelennek meg a jézustársasági atyák. 43 Az ötödik vers (A vallásról) 44 csak két szóban különbözik a harmadik verstől, így külön nem tárgyaljuk. A két, szinte teljesen azonos vers szerepeltetéséből az is látszik, hogy a függelék költeményei még nem voltak teljesen kidolgozva, letisztázva bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy maga a Hungaroteutomachia sem tűnik teljesen véglegesített szövegnek. Mármost ami a versek szerzőségét illeti, egyértelműen Bocatiust kell e költemények megalkotójának tartanunk. A Bocatius egyéb költeményeiben ugyancsak megtalálható kifejezések, félsorok beszédesen bizonyítják ezt, 45 továbbá a versek szóhasználata, szókincse, stílusa általában szoros rokonságot mutat a Bocatiuskölteményekkel. Sőt, a jezsuiták ellen írt negyedik költeménnyel két Bocatius-vers is párhuzamba állítható. A Szepesi Kamara Bethlen Gábor által kinevezett új tagjait magasztaló, egyben erősen klérusellenes Bocatius-költemény azonos jelzőkkel illeti a katolikus papságot, mint a negyedik vers a jezsuitákat hárpiák, tolvajok, az Avernus szülöttjei, továbbá Orcus disznajai, illetve reménybeli lakói (azaz pokolfajzatok). 46 Látható, hogy szerzőnknek ugyanazok a kifejezések jöttek a tollára, ha a katolikus világi papságról, illetve ha a jezsuitákról volt szó. A másik vers egy sodró invektíva egy ismeretlen paszkvillus-szerző ellen: itt is vannak kifejezésbeli 39 A pápaellenes, illetve a pápát negatív színben beállító kijelentéseket l. II. 10., II. 27., II. 45., III. 71., III. 81., III. 101., III. 157., III. 183., III L. a 13. jegyzetet. 41 L. App. IV. 42 II. 41., II. 66., III. 156., III irrequietorum Iesuitarum et ipsius Antichristi satellitum (II. 66.), Vos Antichristi satrapae (App. IV. 13.); Iesuitae, fax huius incendii (III. 191.), Vos Ate dira exagitans in praelia fratres / impia ut exsurgant buccina militiae (App. IV. 7 8.). 44 App. V. 45 Pl. App. I. 15.: vi rapta potestas, illetve Boc. Poet vi rapta potestas ; App. I. 26.: vagiit infans, illetve Boc. Ungr. (Poet. 2.) 22.: vagiit infans ; App. I. 10.: quod arguit aetas, illetve Boc. Poet arguit haec aetas stb., stb. Még l. a versekhez fűzött jegyzeteket. 46 L. App. IV., illetve Boc. Poet

17 SZERZŐSÉG, SZÖVEGHAGYOMÁNY, KIADÁS egyezések, de itt inkább a két vers dinamikája, a becsmérlő jelzők sorjázása az, ami igen hasonló. 47 Megállapíthatjuk tehát, hogy az M kéziratban a mű után következő öt vers tartalmilag szorosan kapcsolódik a Hungaroteutomachiához, vagyis a mű kiegészítésének, függelékének szánhatták. A szövegszerű és stiláris egyezések alapján pedig az is bizonyos, hogy Bocatius szerezte őket. Kiadásunk révén tehát Bocatius költői életműve is gyarapodik öt darabbal: méghozzá e versek élete egyik legfontosabb (s egyben sorsdöntő) időszakában, 1605-ben (vagy 1606 januárjában) keletkeztek, a Bocskai-felkelés eszméinek támogatására, ami külön emeli a jelentőségüket. Az egész Bocatius-korpuszban eddig csak egy ilyen vers volt ismeretes! 48 III. Szöveghagyomány A mű három kéziratban maradt fent. Az alábbiakban kísérletet teszünk e kéziratok bemutatására, az egymáshoz való viszonyuk megállapítására, és a kéziratok családfájának a felállítására. M Hungaroteutomachia vel colloquium de bello nunc inter caesareos et Hungaros excitato. Bayerisches Hauptstaatsarchiv, München, Kasten Schwarz fol. 434r 486r. A kéziratot Zászkaliczky Márton fedezte fel, korábban nem volt ismert. Másolat, több kéz írása. A legteljesebb szöveg: mint említettük, tartalmaz öt verset is a Hungaroteutomachián kívül. Lelőhelye alapján bizonyos, hogy ez a kézirat ott volt Bocatius utazótáskájában, s azt Bocatius átadta a pfalzi választófejedelemnek. 49 Olyan szöveg volt tehát, amelyet szerzője saját maga adott ki a kezéből. Ez a tény, illetve a versek mindenképpen emelik tekintélyét a szöveghagyományon belül. Ám ez a másolat sem tökéletes: a másik kéziratból, a W-ből kiderül, hogy az M készítői is ejtettek súlyos hibákat, így például egyértelműen figyelmetlenség következtében 47 L. Boc. Poet L. Boc. Poet L. Csonka Ferencnek a vershez írt bevezetőjét is. 49 A Bajor Állami Levéltárba került Bocatius-kéziratokra l. T et passim. 15

18 (tehát nem szándékosan) kihagytak egyes szövegrészeket, amelyeket a másik másolat (W) tartalmaz. 50 W Hungaroteutomachia vel colloquium de bello nunc inter caesareos et Hungaros excitato. ÖStA HHStA, Wien, Ungarische Akten, Fasc. 149 Konv. C s.d. fol. 19r 42v. A kézirat már korábban is ismert volt, legalábbis Károlyi Árpád és Lencz Géza ismerte és hivatkozott rá. 51 Másolat, egy kéz írása. Nem tartalmazza a függelékben szereplő verseket. Mivel a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban található, valószínűleg ama iratok közé tartozik, amelyeket letartóztatásakor találtak Bocatiusnál. A nála lévő iratokról készült bécsi inventáriumban ugyanis szerepel a Hungaroteutomachia. 52 Jó minőségű kézirat, de ez sem mentes a figyelmetlenségből származó elírásoktól, kihagyásoktól ez a már említett M kéziratból derül ki. 53 A fentiekből az is következik, hogy az M és a W kéziratok szöveghibái, szövegromlásai, kihagyásai nem azonosak, tehát a szöveghagyomány két különböző ágát alkotják. B TÓTH GERGELY Hungaroteutomachia vel colloquium de bello nunc inter caesareos et Hungaros excitato. Archivio di Stato di Biella, Famiglia Ferrero della Marmora, Fondo Ferrero, Cassetta XVI, Cartella 18, Fascicolo 287/13. A kéziratot Kruppa Tamás fedezte fel, korábban nem volt ismert. Másolat, egy kéz írása. Nem tartalmazza a függelékben szereplő verseket. Míg a másik két kézirat provenienciája legalábbis valószínűsíthető, e kézirat esetében nem sikerült kideríteni, 50 Nagyobb kihagyások: I. 41. (contumaciae... impingendo); I. 69. (Serenissimum... item); III (8. Simonem... Macab.) III (pro statu... versantium). L. az e szövegrészekhez fűzött szövegkritikai jegyzeteket! 51 L. T Még l. Kees Teszelszky tanulmányát a kötetben. 52 Uo. 126., Nagyobb kihagyások: II. 77. (nec pascitur); III. 13. (praeiudicantibus gentis); III. 17. (in comitiis obtrusit); különösen súlyos (és bizonyosan figyelmetlenségből fakadó) kihagyás: III. 42. (HUNG. quare autem... proficisci); III. 81. (et cognoscendae habentibus) stb. stb. L. az e szövegrészekhez fűzött szövegkritikai jegyzeteket! 16

19 SZERZŐSÉG, SZÖVEGHAGYOMÁNY, KIADÁS hogyan került a Ferrero della Marmora család levéltárába. Az bizonyos, hogy a W kéziratról készült: külső jegyekben is feltűnően utánozza a bécsi kéziratot, pl. a címlap és a bevezető epigramma tekintetében (sőt a rendkívüli hasonlóság alapján akár az is felmerülhet, hogy a két kézirat címlapját ugyanazon kéz készítette), de a címek stb. vonatkozásában is. Szinte kivétel nélkül a W olvasatait követi (tehát az M kézirathoz képest), illetve a hibák, kihagyások tekintetében is hű mása a W kéziratnak. 54 Emellett vannak önálló szövegromlásai, kihagyásai is, amelyek nincsenek meg sem a W, sem az M kéziratban. 55 Néhány esetben viszont az M-et látszik követni a W-vel szemben, 56 sőt, van néhány olyan szöveghely, ahol eltérő olvasatot hoz az M-hez és W-hez képest, viszont ez az eltérő olvasat tűnt helyesnek, ezért mi is elfogadtuk. 57 A fentiek alapján a következő családfa állítható fel: a W B? M A családfán a-val jelöltük Bocatius autográf kéziratát, amely elveszett. Ezt másolta a W, illetve az M kézirat készítője. A B kézirat készítője vélhetőleg akkor készíthette el a W kéziratról a másolatot, amikor még egyben volt a W és az M kézirat. Úgy tűnik ugyanis, hogy a B készítője, bár általában a W-t követte, néha azért belenézett az M és talán az autográf a kéziratba is (erre vallanának a helyes olvasatai, amelyek a másik két kéziratban hibásan szerepelnek). Azt feltételezem, hogy mindhárom másolat Bocatiushoz, illetve írnokához vagy írnokaihoz köthető, 58 ami egyébként is logikus, hiszen szerzőnk bizonyára több fejedelemnek is át akarta adni a művet, ezért több példányra volt szüksége belőle. Vagyis mindhárom kézirat valamikor ban készült, pontosabban május 19-e, 54 L. az előző jegyzetben felsorolt nagyobb kihagyásokat, ahol a B kézirat mindenben követi a W-t, azaz nála is hiányoznak az említett szövegrészek. 55 L. I. 2., I. 8., I. 9., I. 10., I. 11. stb. stb. L. az e szövegrészekhez fűzött szövegkritikai jegyzeteket! 56 L. I. 49., I. 58., II. 7., III. 67. stb. L. az e szövegrészekhez fűzött szövegkritikai jegyzeteket! 57 L. I. 31., I. 56., II. 14., II. 45., II. 65., III L. az e szövegrészekhez fűzött szövegkritikai jegyzeteket! 58 Bocatiusnak egy írnoka biztosan volt (Teuffel János), és volt egy másik szolgája is (Schüssler Miklós), de kérdés, hogy ő ellátott-e írnoki feladatokat. L. B , 25. L. ugyanitt a 73. és 74. jegyzetet. Az eredeti szöveget l. Olc. I. 38., I

20 TÓTH GERGELY vagyis V. Pál pápa beiktatása után (amely eseményről, mint írtuk, többször szó esik a műben), de még 1606 február 26-a, Bocatius elfogása előtt. 1. Latin szöveg IV. A kiadás elvei és felépítése A latin szöveg közléséhez mindhárom kéziratot felhasználtuk, de főként az M és a W kéziratot vettük figyelembe. Már jeleztük, hogy a két szöveg bizonyos szempontból egyenrangú, mert eltérő hibáik, kihagyásaik vannak (amelyeket éppen a másik kézirat helyes olvasata leplez le), így a szöveg rekonstrukciójához mindkettő nélkülözhetetlen volt. Volt azonban az összevetés során néhány tucat eldönthetetlen helyzet, így amikor a két kézirat között csupán szórendbeli eltérés volt (pl. I. 29. W: discedamus iterum, M: iterum discedamus), vagy pedig két különböző olvasatot hoztak, de mindkettő helyesnek bizonyult (pl. II. 64. W: superioris, M: praeteriti). Ilyenkor inkább a valamivel későbbi (vagyis a szerző által esetleg revideált) W kézirat olvasatát fogadtuk el. A biellai kézirat (B) eltéréseit (tehát ha eltérő olvasatot hozott a másik kettőhöz képest), általában nem részesítettük előnyben ettől csak néhány, igen indokolt esetben tértünk el. 59 Az elfogadott variánstól eltérő olvasatokat a jegyzetapparátusban közöltük, a kéziratok fentebb ismertetett betűjeleivel. A latin szöveget (és a fordítást is) nagyobb részegységekre, s azokon belül szakaszokra bontottuk, a hivatkozást és a jegyzetelést megkönnyítendő. A részegységek: Introductio (Bevezetés), Dialogus I., Dialogus II., Dialogus III., (I., II., III. dialógus), Epilogus (Zárszó), Appendix (Függelék). A három dialógusra való felosztás a szerzőtől származik; a bevezető versek az első dialógus előtt vannak, ezért adtuk nekik az introductio nevet; az epilogus valóban egy szerzői utószó, bár a Candide lector! megszólítással kezdődik. Az epilogus utáni verseknek adtuk az Appendix nevet. 60 A részegységeken belül két-három mondatos szakaszokra osztottuk fel a szöveget: ezek sorszámai a margón találhatóak. Amennyiben nem új bekezdéssel kezdődik az új szakasz, a szövegben jellel adtuk meg a szakaszhatárt. A függelékben lévő verseknél úgy jártunk el, hogy a verseket római számokkal számoztuk, s ezeken túl a verssorokat is megszámoztuk arab számokkal, a hagyományos módon. A jegyzetapparátusban a szakaszok sorszáma alapján találhatók meg az egyes szavakhoz, szövegrészekhez írt szövegkritikai és tárgyi jegyzetek. A szövegkritikai jegyzetek a szöveg alatt futnak, s alattuk, külön bekezdésben vannak a tárgyi 59 L. az 57. jegyzetet. 60 A versekre l. fentebb. 18

21 jegyzetek. Mind a kritikai, mind a tárgyi jegyzetekben félkövér karakterrel írtam a szakaszok sorszámát (pl. [12]): ezek a jegyzetekben is értelemszerűen a szakaszhatárt jelölik. Ha egy szakaszon belül több jegyzet is van, ezeket a jel választja el egymástól. A jegyzetekben a szokásos szövegkiadói rövidítéseket használtuk (om., add., cf., corr. stb.). A szövegkritikai jegyzetekben, mint már fentebb jeleztük, az eltérő olvasatokat tüntettük fel, az adott kézirat (M, W, B) vagy kéziratok (MB, WB, MW, MWB) betűjelével (tehát így közöltem egy adott szöveghelynél az általam elfogadott olvasattól eltérő variánsokat). Ugyanitt jelöltük romlott szöveg esetében az én javaslatomat, illetve jeleztük, ha valahol ténylegesen javítottuk is a szöveget. A latin szöveg tárgyi jegyzeteiben csak arra szorítkoztunk, hogy a szövegben lévő idézeteket azonosítsuk. A tárgyi jegyzeteket kurzív betűvel írtuk, hogy jól megkülönböztethető legyen a szövegkritikai jegyzetektől. Külön kell szólni a jegyzetekben szereplő hivatkozásokról. Ha a Hungaroteutomachia valamely másik részére hivatkoztunk, akkor értelemszerűen nem írtuk ki külön a mű címét, hanem csupán az adott nagyobb egység és a szakasz (verssor) számát. Ebben az esetben a hivatkozások a következőképpen nézhetnek ki (néhány példa alapján): Introd. 2. (bevezetés, 2. szakasz), III. 34. (III. dialógus, 34. szakasz), Ep. 8. (zárszó, 8. szakasz), App. I. 2. (Függelék, I. vers, 2. sor). Bocatius egyéb művei esetében a Csonka-féle rövidítéseket használtuk, 61 s természetesen a Csonka által meghatározott szakaszbeosztás (és nem az oldalszám!) alapján hivatkoztunk rájuk. 62 A Bocatius által használt műveknél csak akkor idéztünk pontos kiadást, ha az valamilyen okból meghatározható; egyébként az általánosan elfogadott rövidítések szerint hivatkoztunk rájuk (tehát pl. Vergilius, a Biblia, és Erasmsus egy-egy szöveghelyére a következőképpen: Verg. Aen. IV. 93.; I. Chor ; Erasm. Adag ). Ezeket a mindenki által ismert szerzőket, és műveiket nem hoztuk az irodalomjegyzékben. Amikor pontos kiadásra hivatkoztunk (pl. Sleidanus 1576.), az természetesen megtalálható a bibliográfiában. 2. Magyar fordítás SZERZŐSÉG, SZÖVEGHAGYOMÁNY, KIADÁS A magyar fordítás a latin szöveg mellett párhuzamosan fut a lapok rektóin. Természetesen itt is ugyanazt a beosztást alkalmaztuk, mint a latin szövegben 61 L. B Op. Poet. (1.) , illetve Uo. Op. Pros. (3.) Még l. a következő jegyzetet. 62 Ez a tanulmányokban is így van. Tehát a Boc. Olc. V. 2. rövidítés Bocatius Olympias carceraria c. művének V. classis -át, s azon belül a 2. szakaszt jelenti (l. B Op. Pros. [3.] 172.). A Boc. Olc. rövidítést (és a többi Bocatius-mű rövidítését) a saját irodalomjegyzékünkben is közöljük, illetve feloldjuk. 19

22 TÓTH GERGELY már ami a részegységeket (bevezetés, I. dialógus stb.) és a szakaszbeosztást illeti. A szakaszok számai a magyar fordításban is a margón találhatók. A fordításban igyekeztünk a latin szöveget a lehető legpontosabban visszaadni, de egyben arra is törekedtünk, hogy a fordítás tükrözze azt a bocatiusi humort, könnyedséget, s egyben lendületet, ami ezt a művet jellemzi. A magyar fordításhoz is tartoznak jegyzetek. Ezeket arab számokkal jelöltük a szövegben, és végjegyzetként helyeztük el őket a szövegkiadás után. A magyar fordítás jegyzetei jelentős részben megegyeznek a latin szöveg tárgyi jegyzeteivel. Azt akartuk ugyanis, hogy ne csak a latin szövegkiadásban, hanem a magyar fordítás jegyzeteiben is szerepeljenek Bocatius művének forrásai, illetve az egyéb műveiben található párhuzamos szöveghelyek (ezek jelölésére l. fentebb). Ezzel az volt a cél, hogy a mondott adatok azoknak se kerüljék el a figyelmét, illetve azoknak se okozzon nehézséget ezek megtalálása, akik csak a latin vagy csak a magyar szöveget használják. Egyébként pedig mindkét szövegnél elkerülhetetlen volt ezek feltüntetése: a latin eredetinél nagyon lényeges már csak a szöveggondozás miatt is, hogy a szerző milyen más szöveget vesz át pontosan, vagy éppen variál át, így a kútfők azonosítása és jelölése elengedhetetlen; a magyar fordításban pedig az antik szerzők idézeteinél, bibliai szöveghelyeknél stb. általánosan bevett, klasszikus magyar fordításokat használtuk, s ezekben az esetekben a fordítók neveit nyilvánvalóan fel kellett tüntetni, a szöveghellyel együtt. Ezért döntöttünk úgy, hogy ezen a téren a teljességre törekszünk mindkét jegyzettípusban. A források azonosítása mellett szövegmagyarázatok, szövegértelmezések találhatók a magyar fordítás jegyzeteiben. Van néhány olyan szöveghely is, amelyeknek a megfejtése egyelőre problémát okoz. Ilyen esetekben jegyzetben vizsgáltuk a lehetséges megoldásokat. Ugyanitt magyaráztuk a történelmi eseményekre, személyekre tett utalásokat is, továbbá itt jeleztük azokat a megfeleléseket, amelyek a Hungaroteutomachiában és három másik Bocskai-párti propaganda-iratban: a szerencsi kiáltványban, illetve az Excusatióban s annak olasz változatában, a Copiában felfedezhetők. Az utóbbi kettő olyan szoros kapcsolatban áll művünkkel, hogy nagy valószínűséggel kijelenthetjük: ezeknek is Bocatius a szerzője, de legalábbis az Excusatiónak Ld. a szöveghez fűzött 85. tárgyi jegyzetet. Az Excusatióval és a Copiával való megfelelésekre l. a 85., 87., 101., 204., 245., 290., 329., 371., 414. és 417. tárgyi jegyzetet. A szerencsi kiáltványnyal való megfelelésekre l. a 23., 60., 108., 117., 155., 170., 177., 178., 179., 264., 330., 335. és 351. jegyzetet. 20

23 3. Bibliográfia és mutató SZERZŐSÉG, SZÖVEGHAGYOMÁNY, KIADÁS A kötet végén bibliográfia és a mutatók (hely-, illetve személynévmutató) találhatók. A Hungaroteutomachia szövegében lévő tulajdonnevek nem oldalszám szerint, hanem a részegység száma (neve) és szakaszszám szerint lettek feltüntetve (pl. II. 33., Ep. 2. L. fentebb). A tanulmányokban és a magyar szöveg tárgyi jegyzeteiben szereplő tulajdonnevek azonban oldalszám szerint szerepelnek. Részletesebb tájékoztatást a mutatók elején adunk. *** A kötet az R. Várkonyi Ágnes irányításával az Eötvös Loránd Tudományegyetem Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszékén működő Magyarország a kora újkori Európában kutatócsoport (OTKA NK 81948) tevékenysége keretében született. A csoport a kora újkori Magyar Királyság történetének európai kontextusait vizsgálja. Programja három téma köré csoportosul: a három részre szakadt országban élő magyarok tényleges diplomáciai és szellemi kapcsolatai; a Magyarországról és a magyarokról Európában alkotott kép; továbbá az, hogyan alakult a Magyar Királyság, illetve az Erdélyi Fejedelemség vezetőinek önmagukról alkotott képe, és hogyan prezentálták ezt külföldön. Általános jellemző, hogy a kutatásokban kiemelt figyelmet kapnak a kora újkori értelmiségiek európai szellemi kapcsolatai. Végezetül szeretnénk köszönetet mondani azoknak, akik a kéziratok megszerzésében, illetve lemásolásában segítettek, illetve valamilyen formában részt vettek a kötet elkészítésében. Ugyancsak szeretnénk azoknak hálánkat kifejezeni, akik véleményükkel, tanácsaikkal támogatták munkánkat. E kollégák: Ács Pál, Almási Gábor, Déri Balázs, Fazekas István, Horn Ildikó, Kármán Gábor, Kruppa Tamás, Molnár Antal, Pálffy Géza, Sánta Ákos, Soós István, Sudár Balázs, R. Várkonyi Ágnes, Vörös Péter, Zarnóczki Áron, Zászkaliczky Márton. 21

24

25 Gergely Tóth Hungaroteutomachia Authorship, textual tradition and the principles and structure of publication One of the greatest fears entertained by any researcher is that of overlooking a significant detail in the course of their work something that would otherwise be essential to any study, book or text edition. Precisely this mishap seems to have occurred in the case of Ferenc Csonka, who published a precise and admirably thorough critical edition of the work of the poet Johannes Bocatius ( ), the envoy to Germany of Prince István Bocskai. 1 The great philologist must have come across references to the work Hungaroteutomachia ( Hungariangermanbattle ), if only in the record of the interrogation of the captured Bocatius. 2 His reasons for overlooking it, however, remain a mystery. Perhaps he failed to find the manuscript (although Árpád Károlyi quoted from it on several occasions in Volume XI of his Monumenta Comitialia Regni Hungariae, specifying the source 3 ). Or perhaps he gave credence to the poet he so admired, who had attempted to deny, or at least blur, his authorship of the work in his statement to his imperial captors. Whatever the truth, the work was omitted by Csonka both from the Opera omnia and from the list of titles of opera perdita vel adhuc latentia (lost or missing works). 4 Its absence is all the more regrettable, given that it is one of the best and most interesting works of Bocatius. In our view, in terms of both significance and elaboration, it is on a par with the other two substantial prose works (Relatio and Olympias carceraria) by the erudite judge of Kassa, nowadays Košice in Slovakia. 5 The short, propagandistic work has the clear objectives of presenting and justifying the reasons for and objectives of the Bocskai Revolt ( ), and of responding to criticisms from abroad by means of a debate between fictitious and symbolic characters mainly via dialogues between the Hungarian and German, and the Hungarian and Italian characters. 6 Rich in sharp exchanges and acerbic wit, the extremely readable and 1 See B See Boc. Interr. I. 10., III. 10., Resp. I. ad 10. (On references to the works of Bocatius, see the last chapter of our introduction.) 3 See MOE XI. 221., 226., 285., 288., 296., 308., 309., 316., See B Op. Pros. (3.) See Boc. Rel., and Boc. Olc. (See the full title in the bibliography.) 6 Contentual analysis has been carried out by Kees Teszelszky. See his study in this volume. 23

26 GERGELY TÓTH thought-provoking work is perhaps the most accomplished piece of propaganda for Bocskai 7. Bocatius later remained deeply silent about both this work and about the poem written for Bocskai, 8 and, as we will see below, he had good reasons for doing so. However, to quote a verse from the bible, in keeping with the habit of Bocatius (and his age): There is nothing hidden that will not be disclosed 9 I am confident that Bocatius would not oppose our publication today. I. Authorship The importance of the work was first recognised by Kees Teszelszky, who mentioned the Hungaroteutomachia in several of his essays, attributing it at least partially, and with reservations to Bocatius. As discussed below, he gave emphasis to two arguments: the records of Bocatius s interrogation; and the initials JB at the beginning of the work. 10 My aim in what follows is to provide further arguments in support of Kees Teszelszky s viewpoint, and to demonstrate that the entire work was written by Bocatius. I also aim to establish the function and authorship of the poems that appear at the end of one of the manuscripts. So what are the arguments supporting Bocatius s authorship of the Hungaroteutomachia? 1. One of the most important proofs is one of the testimonies of Bocatius. According to his interrogators, when asked about the authorship of the Hungaroteutomachia: He says it is not his invention, although he contributed some of the arguments, mostly those that are delivered in persona Germani; he acknowledges that it was written in his style. 11 As Kees Teszelszky points out, we can scarcely give full credence to a statement made under torture. 12 We fully concur: even if we were not familiar with the text, it would seem odd for Bocatius to assume the arguments of only one character. However, since we are familiar with the work we can claim to understand the tactics adopted by the erudite judge from Kassa: the German character gives voice to imperial arguments, making it less incriminating for him. In the light of the text, of course, it would clearly be naive to assume that different authors are responsible for the individual characters: the German s arguments are often exaggerated, and he provides high balls for the Hungarian character in 7 T Z On the poem, see below. 9 Luke 8, T ; T Z B ; see the original text Boc. Resp. I. ad T ; T Z

27 AUTHORSHIP, TEXTUAL TRADITION, PUBLICATION other words, he often creates opportunities for the latter to express his views and rebuttals. One can scarcely be surprised at Bocatius s disavowal. He would have been risking his life by admitting responsibility for the work, which contains serious accusations and frequently disrespectful comments about the emperor, Belgiojoso, Basta, the Roman Catholic faith, the Church, the Jesuits, the bishops and, probably crucially, Archduke Matthias (the future Matthias II). 13 In fact, it is also quite possible that this work was the main cause of the lengthy incarceration of Bocskai s unfortunate envoy, despite his attempt to distance himself from it. Remarkably, Bocatius admits that it is written in his style perhaps in self-defence, as a way of fielding such accusations in advance. Issues of style will be discussed later. 2. The presence of the initials JB below the epigrams at the beginning of the work, which are a clear reference to Joannes Bocatius, is another striking although inconclusive piece of evidence particularly in the context of Bocatius s confession. In itself, of course, it suggests only that JB is the author of the epigram Bocatius perhaps added them (if it indeed was him) in order to create the impression that he had written only the poem. However, the theme of the epigram, which is based on Homer s Batrachomyomachia (Battle of the Frogs and Mice) that the Turks will benefit from a war between the Hungarians and Germans recurs as one of the key concepts throughout the work. In one place, the Hungarian character says: At this point, he [Bocskai, G.T.] was forced to befriend the Turks as the closer enemy, to prevent them [the Turks, G.T.] from winning everything, while the two of them [Bocskai and the imperial forces, G.T.] debate, thus stopping Hungaroteutomachia turning into a Batrachomyomachia. 14 The author therefore justifies an alliance with the Turks by wittily promoting the concept of Batrachomyomachia, suggesting that Bocskai and the Hungarians had no other choice than to form a league with the closer enemy (hostem viciniorem). The close connection between the epigram that bears Bocatius s initials, the overall content of the work and the title of the work itself provide further important evidence of its authorship by the former judge of Kassa. 3. Most importantly, there are many close textual and contextual matches between the Hungaroteutomachia and other prose and poetry by Bocatius. We have identified 108 clear and exact matches 15 that we have listed in the notes in the case of both 13 On the emperor: I. 12., I. 68., II. 54. etc.; on Belgiojoso: II. 10., III. 25., III (!) etc.; on Basta: I. 13., III etc.; on the Roman Catholic Church and religion: II , III etc.; on the Jesuits: II. 41., II. 66., III (!) etc.; on the bishops: II. 42., III etc.; on Archduke Mathias: II. 66. (On references to the Hungaroteutomachia see the last chapter of our study.) 14 See III I included the matches found in the verses of the appendix, as the appendix is part of the work. See below. 25