XII. ÉVFOLYAM I. SZÁM február 26.

Átírás

1 2012. február 26. B Ö J T XII. ÉVFOLYAM I. SZÁM Böjt van. Érdekes dolog ez. Szinte mindig eltévesztjük, hogy mit jelent. Sokszor önkéntes böjtöket vállalunk, amikor valamit meg akarunk szerezni. Spórolunk, beosztjuk meglévő dolgainkat, hogy valamit megszerezzünk. Hihetetlen mire vagyunk képesek akkor, amikor valamit akarunk. Nagyon fegyelmezettek tudunk lenni, ha valamit el akarunk érni. A böjt nem mást jelent, mint elfeledkezni mindenről és az egyetlen megvalósítandó célt követni. Rettenetesen egyenes dolog. Tiszta. Nem olyan, amit napmint-nap végzünk, amikor bele se gondolunk abba amit teszünk. Nem. A böjt elpusztít mindent. Mintha a lámpás felvillanna a sötét szobában és hirtelenjében az ember tudja merre és hová kell menjen. De. A lámpás csak egy pillanatra villan fel és utána még sűrűbb a sötétség és az emberfia mindössze téblábol a bútorok között. Mik ezek a bútorok? Amik minden nap közre vesznek bennünket. Gondolataink, reménységeink, gyűlöleteink, vágyaink, gyászaink, örömeink. Nehéz bútorok. Ezek a mi legjobb barátaink és egyben a legnagyobb ellenségeink. Munka, család, férj-feleség. Pénz. Állandóan ezek miatt aggódunk. Ezek miatt nem tudunk hálát adni az Úrnak és ezekért adunk hálát Neki. Érdekes kettőség ez. Az ember, ha hajlandó az Ige szerint gondolkozni, folyton az ilyen kettőségeket találja. Remény-hiábavalóság, szeretetítélet, gazdagság-böjt. Furcsának tűnhet, de be kell vallanunk, hogy ilyenek vagyunk. Megéltük mindazt, amit kaptunk és utólag elméleteket gyártunk rá. Felesleges. A böjt rámutat arra, hogy mindez olyan, mint a tiszavirág. Elmúlik. A böjt az, amikor az ember valóban egyedül van. Böjt Ilyenkor jönnek a kérdések. Ettél? Ittál? Böjtölsz? Miért? Nem lepődünk meg akkor, ha valaki egy szerettéért áldozatot vállal. Majd meglepődünk azon, amikor hajlandóak vagyunk mindennap imádkozni és megüresedni. Ekkor megállunk. Nem sietünk. Az Atya pedig ránk talál. Megállunk, megüresedünk. Olyan ez, mint az első farsang, az első cirkusz. Hirtelen megfeledkezünk mindenről. Kiüresedik a világ és teljesen ott találjuk magunkat a porondmesterrel. Gondolhatnánk, hogy mindez csak magyarázat, de akkor miért vagyunk még mindig gyermekek? Azért, mert létezik bennünk az ősbizalom az Ég iránt, az Úr felé, az Atya szívében. Valahol érezzük az egyedüllétet, egyébként pedig látjuk a teremtés gazdagságát. Annak kusza dzsungelében olykor vagdalkozni szoktak az emberek, netalántán mi is felemeltünk hangunkat, avagy cselekedtünk. A böjt mindezek elhagyása. Mindennek elhagyása. A böjt felkészülés. Aki nem böjtölt életében, az nem tudja mit jelent felkészülni egy feladatra. A testet azért kell böjt alá, iga alá vetni, hogy megtudja a lélek, mi az, ami körbeveszi, meghatározza az Ő örökkévaló szívét, valóját. Ez nagyon sokrétű lehet. Kezdődhet a húsevés elhagyásával, folytatódhat a tejtermékek kizárásával, egészen addig, amíg az útonjáró nem vesz magához ételt, egyedül csak imádkozik. Erre is van példa az elmúlt párezer évben. Lehetőségeink ezért határtalanok, de ismerni kell a böjtöt és gyakorolni annak nekünk megfelelő útját, ha nem akarunk letérni az útról. Utána kezdődik a szavak böjtje. Ez sokkalta nehezebb. Mindennap beszélgetünk (Folytatás a(z) 2. oldalon)

2 XII. évfolyam egymással. Legyen ez egy puszta köszöntés, vagy egy vásárlás során elhangzott szavak csereberélése. Mindig beszélgetünk. Nagyon nehéz nem szólani semmit. Főleg akkor, ha úgy érezzük mondanivalónk van. Erről is le kell mondani. Nem lehet szavakkal, fogalmakkal megváltoztatni egy ember életét. Esetleg egyeseknek sikerült, de nem igazán kellemes eredménnyel. A szó böjtje azt is jelenti, hogy elgondolkozunk saját szavainkon. Mit fejeznek ki? Mi az amit mondunk? Mi az amit ez közöl másokkal? Örömöt vajon? Meg kell vizsgáljuk mindig saját szándékainkat. Amíg nem jutunk velük dűlőre, amíg nem lesznek tényleg egyetemes-közönséges jószándékok, addig csak ámítjuk magunkat. Nem könnyű dolog ez. Az ember ezt teljesen egyszerűen meg tudja érteni diploma nélkül is. Olykor a tanultság csak hátráltatja az embert. Megesik. A böjt viszont mindezen túl van. A böjt megemlékezés, a böjt visszaemlékezés a disznóvágásra, ha szabad ezt leírni egyáltalán. Mesterséges ínség, miközben mindenünk megvan. Lehet eddig nem ismertük fel egymást. Lehet ez egy lehetőség a közös csendre. Arra a nyugalomra amit mindenki vágyik.az embernek meg kell tanuljon egyedül lenni, különben nem tudja értékelni a többieket. (Folytatás a(z) 12. oldalon) Ismét kerítés lehet a Nagytemplom kertje körül. Valamikor a múlt század elején még elől és hátul is kerítés vette körbe a nagytemplomot. Ennek elbontása számtalan okra vezethető vissza. Visszaállítása azonban megfontolt elhatározása a Nagytemplomi egyházközségnek. Óvni és védeni szeretnénk a Város legkiemelkedőbb (minden értelemben) műemlék épületét, rendezni az azt körülvevő kertet, a református általános iskola diákjainak délelőtt biztonságosabb közlekedést biztosítani zárt épületen belül a különböző tantermek között, megnövelni a szabad játszóterületett az iskola körül. Az átjárást természetesen biztosítjuk reggel 8 óráig délután pedig estig. Éjszakára a templomkert zárva lesz. Hánka Levente TARTALOM Akié a FIÚ, azé az ÉLET 2 Bízom csendesen 4 Kérem Istent 4 Az adakozásról 5 Gyereksarok 6 Böjte Csaba írása 8 Böjt és fáradozás 9 Molnár Mária életéről.. 10 Farizeus böjt 11 Hirdetések 12 "Akié a FIÚ, azé az ÉLET " Beküldte: Szabóné Király Éva Egy vagyonos ember és a fia minden különleges művészi alkotást össze akartak gyűjteni. Minden megtalálható volt a gyűjteményükben Picassótól-Raphaelig. Gyakran leültek együtt és csodálták a nagyszerű munkákat. Mikor a vietnami konfliktus kitört, a fiú elment a háborúba. Bátran életét adta, mikor megmentett egy másik katonát. Amikor az apa megtudta, mélyen gyászolta egyetlen fiát. Hónapokkal később, épp Karácsony előtt kopogtattak az ajtón. Egy fiatalember állt az ajtóban, hatalmas csomaggal a kezeiben. Így szólt: "Uram Ön nem ismer engem. Én vagyok az a katona, aki a fiának köszönheti az életét. Aznap sok embert mentett meg. Éppen engem vitt biztonságba, mikor egy golyó szíven találta, és ő azonnal meghalt. Gyakran beszélt nekem 2

3 Önről és a művészet iránti szeretetéről. - A fiatalember felemelte a csomagját. - Tudom, hogy ez nem nagy valami. Nem vagyok nagy művész, de azt hiszem, a fia szeretné, ha ezt megtartaná." Az apa kinyitotta a csomagot. A fiáról készült portré volt, amit a fiatalember festett. Csodálta, hogy a katona mennyire meg tudta ragadni a fia személyiségét. Az apa szemei megteltek könnyel. Megköszönte neki a képet, és felajánlotta, hogy kifizeti. - "Oh, nem uram, soha nem tudom visszafizetni, amit a fia értem tett. Ez ajándék." Az apa jól látható helyre akasztotta a portét, így ha látogatók jöttek, a fiáról készült kép volt az első, amit megmutatott nekik a kollekcióból. Néhány hónappal később az ember meghalt. Sor került a képek elárverezésére. Sok befolyásos ember összegyűlt, és izgatottan várták, hogy megvehessék az értékes képeket a saját gyűjteményükbe. A fiúról készült kép az emelvényen volt. Az árverésvezető kopogtatott a kalapáccsal. "Az árverést ezzel a képpel kezdjük." "Ki akarja megvenni ezt a képet?- kiáltott valaki hátulról. -Látni akarjuk a híres képeket. Hagyja ezt!" Az árverésvezető azonban hajthatatlan maradt. Mennyi a kikiáltási ára ennek a képnek? Ki kezdi el az ajánlást? 100$-ért, 200$ért?" Egy másik hang mérgesen kiáltotta. "Nem azért jöttünk, hogy ezt a képet nézzük! Mi Van Goghot, Rembrandtot akarunk! Gyerünk már az igazi képekkel!" De az árverésvezető tovább folytatta. "A fiú, a fiú. Kinek kell a fiú?" Végül egy ember szólalt meg a terem hátuljából. Ő volt hosszú ideig az embernek és fiának kertésze. "Elviszem 10$-ért." Szegény ember lévén, az volt minden, amit fel tudott ajánlani. "Ki ajánl érte 20$-t?" "Adja neki oda 10$-ért! Nézzük a mestereket!" "10$ az ajánlat. Ki ad érte 20$-t?" A tömeg kezdett mérges lenni. Nem akarták ezt a képet. Sokkal értékesebb festményeket szerettek volna a gyűjteményükbe. Az árverésvezető csapott a kalapáccsal. "Először, másodszor, eladva 10$-ért." Egy ember a második sorból közbekiáltott. "Gyerünk már a többi képpel!" Az árverésvezető letette a kalapácsot. "Az aukciónak vége." "Mi lesz a festményekkel?" "Sajnálom. Mikor felhívtak, hogy levezessem ezt az aukciót, elárultak nekem egy titkot, mely a végakaratban feltétel volt. Egészen eddig nem mondhattam el. Csak a fiú portréja volt eladó. Aki azt megveszi, az örökölheti az egész vagyont, beleértve a festményeket is. Az, aki elviszi a fiút, megkap mindent." Isten nekünk adta az Ő Fiát 2000 évvel ezelőtt, hogy meghaljon a kereszten. Hasonlóan az árveréshez, az üzenet ma is ugyanaz. A Fiú, a Fiú, ki viszi el a Fiút? Hiszen akié a Fiú, az megkap mindent vele együtt. " Akié a FIÚ, azé az ÉLET! akiben nincs meg az ISTEN-FIA, az ÉLET sincs meg abban" 1 János 5: 12. 3

4 Ismerelen szerző után németből fordította Túrmezei Erzsébet. Beküldte: Balázsné Takács Edit. Bízom csendesen Uram, mert erősen tart hű kezed, Mert szereteted hordoz és vezet, A bátorságot, erőt Te adod. Dicsérlek! Szent a Te akaratod. Uram, mert megváltottad életem, Mert vérző bárány lettél érettem, Veled győzök le poklot és halált. Formálj engem bárányarcodra át! Mert Atyádnál közbenjársz érettem, Mert győzelmesen Te jársz énvelem, Rád nézek, ha ellenség ostromol. Jobb menedéket nem lelnék sehol. Bár a jövendő újra ködlepett, Tudom, Te véghez viszed tervedet, Ha nem látok, csak egy lépésre még. Te magad jársz velem, és az elég. Ezzel a kis verssel kívánok mindenkinek Békés,boldog Új Esztendőt! Czékmány Szandra Kértem Istent.. Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet, de Ő azt mondta: NEM! Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt. Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt mondta: NEM! Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke amit nem kapni, hanem megszerezni kell. Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt mondta: NEM! Azt mondta, csak áldását adhatja, a boldogság rajtam múlik. Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Ő azt mondta: NEM! A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá. Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést, de Ő azt mondta: NEM! Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak. Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni, úgy, ahogyan Ő szeret engem. Erre azt felelte: látom már kezded érteni. 4

5 Kértem erőt... És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek. Kértem bölcsességet... És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat. Kértem bátorságot, És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat. Kértem adjon szeretetet... És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk. Kértem kegyelmet... És Isten adott lehetőségeket. Semmit sem kaptam, amit akartam és mégis megkaptam mindent, amire szükségem volt! Az adakozásról Böjt idején is van aktualitása az adakozásnak. Így is közelebb kerülhetünk Istenhez. Amikor adakozásról beszélünk, általában egyből anyagi adományra gondolunk ami nagyon fontos, de én most egy másfajta adakozásról szólnék. Az Úr nem mindig anyagi adományt vár el tőlünk. A lelki segítségnyújtás is adakozás. Van, hogy többet ér egy megértő beszélgetés. Figyelnünk kell a belső hangunkra - Isten szavára -, hogy mit kíván tőlünk. Ő is adakozik felénk szünet nélkül. Ugyanezt az áldozatot nem várja el tőlünk. Csak annyit kér, amit magunktól is adni tudunk. Az első lépésünk az lehet, ha kitárjuk szívünket az Úr előtt imádságban. Tanácsot kérhetünk tőle. Válaszával nem fog megvárakoztatni bennünket, csak képesek legyünk meghallani kérését. Nem biztos, hogy azt kívánja, amire mi számítunk. Amennyiben nem egyértelmű az utasítása, akkor közvetlen közelünkben nézzünk körül. Beszélgessünk embertársainkkal. Lehet az a szomszédunk, gyülekezeti társunk, vagy akár a barátunk is, aki segítségre szorul. A legfontosabb, hogy nyitottak legyünk és nézzünk Isten szemével. A szeretet szemével. Egy mosoly ne tévesszen meg bennünket. Attól, hogy valakit általában jó hangulatban találunk, még lehetnek problémái. Ne nézzünk el egy ismerősünk mellett azért, mert éppen haragszunk rá. Az Úr így állíthat bennünket próba elé. Le tudjuk küzdeni haragunkat a másik iránt? Tudjuk teljesíteni Isten akaratát? Amennyiben teljesítjük kérését, akkor nagyobb adományt kapunk Tőle, mint amire számítunk. Ne legyünk restek nyitottnak lenni az Úr kérése előtt. Ne feledjük, mindig Istené a dicsőség Soli Deo Gloria! Oláh Krisztina 5

6 Nem gyógyuló sebek Beküldte: Reggel Dóra Lacika szepegve ment be a konyhába: Megint vérzik az ujjam, mama! Kapott egy papírzsebkendőt, de az anyja szigorúan szólt hozzá: Megmondtam, Lacika, ha folyton hozzányúlsz a sebhez, akkor sokáig nem gyógyul be. Miért Sári jött haza, ledobta könyveit az asztalra, és mindjárt elkezdte volna a beszámolást, ha Lacika oda nem állt volna elébe: Nézd Sári, megint vérzik Azt ne várd, hogy sajnáljalak! Láttam, tegnap is elkapartad a sebet, úgy látszik ma is. Persze, hogy vérzik, ha nem engeded begyógyulni! És ráadásul el ne kezdj sírni! Mi volt az iskolában, Sárikám? kérdezte az anya. Jaj, mama, Joli azt hiszi, úgy bánhat velem, mint valami ócska cipővel. Múlt héten rám sem fütyült, most meg azt akarja, legyünk barátnők De Sárikám, mi rossz van abban? Eddig is azok voltatok, és Joli már bocsánatot kért tőled azért, hogy nem hívott meg a születésnapjára. Hát persze vonta meg a vállát Sári, mivel korábban mondtam neki, hogy nagymamámhoz utazunk éppen akkor. De ha újra megkérdezte volna, megmondtam volna, hogy változott a programunk. Eh, nem is akarta, hogy ott legyek Sárikám, gondolod, hogy jól van ez így? Régi sérelmet tartasz nyilván. Magához ölelte Lacikát, aki ott állt közöttük. Te is ugyanazt teszed, mint Laci! Fölkaparod a sebedet, pedig akkor sohasem gyógyul be, sőt fertőzés is kerülhet bele! Végül is Jolival elég régóta tart a barátságotok, nem? Sári dadogott: De - de - de lehet, hogy igazad van, mami, én is úgy tettem most, mint Lacika! Te is megvágtad az ujjadat? csodálkozott a kicsi. Nem az ujjamat, hanem a szívemet. De ez sem jó kifejezés, nekem az érzéseim sérültek meg. És azért nem gyógyultak, mert én is folyton azzal foglalkoztam. De nekem már nem vérzik szedte le ujjáról a papírzsebkendőt Lacika, talán a tied is begyógyul, Sári! Egészen bizonyosan válaszolt a mama, és Sárira mosolygott, aki hirtelen jókedvében fölkapta kisöccsét, és azt mondta: Látod, Lackó, tőled is lehet tanulni! Anyjának pedig odasúgta: - Igazad van, a sértett önérzet rossz tanácsokat ad! És különben még meg kell tanulnom az aranymondást, amelyben, ha jól emlékszem, szintén ilyesmiről van szó. Hozom a Bibliámat! És olvasta: Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is! (Kolossé 3,13). Ebéd után azt mondta még anyjának: Úgy szégyellem ezt a buta önérzeteskedést, mami! Mert az még rosszabb volt, mint amire az apostol figyelmeztetett, én nem akartam, vagy nem tudtam megbocsátani! Meg is mondom Jolinak holnap. Vagy Tudod mit, nem lakik olyan messze, menj el hozzá még ma! Bocsássatok meg egymásnak! Forrás: A zárba illő kulcs Gyermektörténetek evangéliumi tanulságai Evangéliumi kiadó 6

7 A találós kérdések megfejtése: szivárvány, patak, moly 7

8 Összevegyültünk egy uzsorás kufár társasággal és most csodálkozunk? Böjte Csaba Testvér üzenetét szeretettel küldte Dékány Éva! Húsz éve folyamatosan vesszük fel minden évben a kölcsönöket, mert jobban, kényelmesebben akarunk élni, mint amennyire a munkavégzésünk feljogosít. Összevegyültünk egy uzsorás kufár társasággal és most csodálkozunk? Döbbenetes, a hiánycél évente csak 3 százalék?! Aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók. Fojtogatnak a bankárok? Nem kellett volna felvenni a kölcsönöket! Keseregni fölösleges. Eső után köpönyeg! Mi a megoldás? - kérdezik itt is, ott is? Nem az a kérdés, hogy a múltban mit kellett volna tenni, hanem itt és most mit kell tennünk? A cári Oroszország az uzsorás bankárok karmai között vergődött, ezért a fényűző életmódhoz szokott vezető rétegét a nagy októberi forradalomban elhajtotta, és nagyrészt, mint halálos ellenségét kiirtotta. Milliók és milliók haltak meg és nyomorodtak meg, és nem csak Oroszországban. Németország a fojtogató pénzügyi örvényből próbált kitörni, és végül Hitler vezetésével egy világégés szörnyű kataklizmájába rántotta az emberiséget. Nem csak a politikusok és a katonák, de a pénzvilág bűne is volt a második világháború! A valóság az, hogy mi mindannyian tápláljuk, éltetjük a kapzsiság ördögét, mi hizlaljuk legyőzhetetlenné! Nem vállalsz gyermeket, így pénzedből nem földet, otthont veszel gyermekednek, jövődet nem fiadra bízod, hanem bankot keresel, olyan emberekre bízod pénzedet, kik a legnagyobb kamatot ígérik. Persze őket is viszi a bírvágy szelleme, és pénzeddel, mint cápák vetik magukat bele a pénz világába. Nincs kegyelem, ha nem sikeres ragadozók és te pénzedet veszélyben érzed, hát te is könyörtelenül visszaveszed utolsó vasig, és más bankra bízod. Nincs megállás, a tőzsdék, a bankok, a pénzvilág modern kártyajátékai, és ha játszassz, munka nélkül is gazdag lehetsz... De valóban az lehetsz? A fogyasztás, a birtoklás vágya, a gonosz lélek vadászkutyái űznek, hajtanak a vesztedbe. Isten által mindannyiunknak adott anyagi javak bölcs elosztása, hatalmas feladat! A múltban ott vannak a félelmetes kudarcok! A kapzsiság, az önzés, a pénz, mint pusztító fenevad szedi az áldozatait. Van más megoldás? Egyetlen elfogadható válasz a mai világ haláltáncára, Jézus Krisztus válasza. Kétezer évvel ezelőtt közénk jött, és nem állt le vitázni, kiosztani senkit, hanem szülőföldjén Názáretben, megélte szeretteivel a maga csendes, becsületes munkáséletét. Fenntartható vágyakat állított elénk, egy olyan életformát, mely elérhető, s mely boldoggá is tesz. Szent Ferenc már nyolcszáz évvel ezelőtt az ördög ganajának nevezte a pénzt, egyszerű, vidám életútja ma is járható. Fenntartható, tiszta örömök után kell kinyújtsuk a kezünket. Olyan örömök után, melyet nem esz meg a rozsda, melyet nem rág szét a moly, melyek után másnap nem keserű a szájunk íze. Van kiút, van válasz recsegő, ropogó világunk kérdéseire. Jézus, ha ma közénk jönne, ugyanazt tenné, mint kétezer évvel ezelőtt, szépen megélné a csendes, egyszerű názáreti életét szeretteivel. Dolgozna, alkotna, mint ács vagy földműves, vagy tanár, vagy orvos becsületesen, szorgalmasan, ott a szép szülőföldjén, ahol született. Meg kell zabolázzuk elsősorban önmagunkban a kapzsiságot, hajtsuk el magunktól a fölösleges fogyasztás, a birtokl á s u t á n i v á g y a t. A u t ó n k b a n nem maximalizálni akarjuk a fogyasztást. A cél egy optimális, takarékos motor, mely kevés üzemanyaggal célba visz. Miért nem ugyanez a cél életed minden területén? Sokszor a kevés is elég, a szerény, egyszerű megoldás is célravezető. Egy angol polgármester névnapi ünnepségén voltam, szerény, egyszerű vacsora volt a 170 vendégnek: svédasztal kétfajta hússal, háromféle körítéssel, előétel nem volt, a végén mindenki vehetett egyféle süteményből, az italokat mindenki saját kontójára kérhette. Néztem a kedves 70 éves vendéglá- 8

9 tónk egyszerű, természetes, vidám ünneplését, magamban azokra a rendezvényekre gondoltam, melyeket itt a Kárpátmedencében rendeznek és elszégyelltem magam. Igen, a soktornyos, bádogtetejű házak lakóit lenézzük, de újgazdag rongyrázásban az egész társadalmunk ott liheg a nyomukba. Fölösleges költekezéssel akarjuk bizonyítani kiválóságunkat, és balgán, magunkat és egész társadalmunkat belerántjuk az adósság szörnyű szakadékába. Egyke, végzős gyerekeink tanévzárójára vagyonokat költünk, csak a fényképésznek egy egyszerű ember kéthavi fizetését adjuk gálánsan, mert fontos a látszat. Bűn! Mi vetettünk ágyat a gonosznak, miért csodálkozunk, hogy nyakunkra költözik? Elmennek a fiataljaink? Miért vállalnák az általunk felhalmozott adóssághegyeket? Nézzétek az ég madarait, a mezők virágait! Van megoldás, adjátok oda a császárnak ami a császáré, és ti keressetek olyan kincseket, mik megmaradnak az örök életre, mondja a mi Urunk! Ő maga is a názáreti csendes, egyszerű életével bizonyította, hogy szeretteink körében, szülőföldünkön, becsületes, egyszerű munkás életet élve, a szép természetben boldog lehet az ember. Ez az az út melyet ő is járt, és melyet mi is járva egy fenntartható életet élhetnénk és boldogok lehetnénk. Induljunk el Krisztus nyomában! Szeretettel, Csaba testvér gondola.hu Böjt és fáradozás Bármit teszünk az fáradtsággal jár. Fárasztó a gyermekek nevelése, fárasztó az iskola és fárasztó este odafigyelni valakire. Aztán ha elfáradtunk megállunk, próbálunk feltöltődni a másnapra, a kapcsolatokra, az életre. Van olyan ismerősöm, aki nem kíméli magát, mindig újult erővel veti magát a munkába és keresi a pénzt. Vállalkozó, amit tesz magának teszi és látja is az eredményét. Mindig eszembe jutott, amikor beszélgettem vele (mert hogy családot nem akart): aztán kinek gyűjtesz? Nemrég családot alapított, van már gyermeke, és ő még többet dolgozik, hogy legyen a gyereknek ez -az, biztonság, ház és a többi. Most is fáradozik, de már nem magáért, hanem a családjáért. Fáradozhatunk tehát magunkért és fáradozhatunk másokért is, és úgy tűnik ha másokért fáradozunk, azt nagyobb elszánással tesszük. És persze fáradozhatunk Jézus vezetésével is. Ha úgy fáradozunk, hogy Jézusban vagyunk és az ő akaratát követjük, akkor tulajdonképpen böjtölünk. Nem a saját érdekünkben járunk el és nem is csak azokért, akik valamiért sokat jelentenek számunkra, hanem csak azért, mert a mi Urunk ezt jónak látja. Ha időt szánunk az imára, a gyülekezetre, az igére, akkor máris böjtölünk. És ahhoz, hogy tudjuk az ő akaratát, ahhoz imádkoznunk kell, és jól kell imádkoznunk. Nem csak azt kell kérnünk, hogy segítsen meg minket a mi utunkon, hanem meg kell kérdeznünk az Urat: hogyan járjak el Atyám a mai ügyes-bajos dolgaimban? Mi a te akaratod? És meg kell nyugodnunk az Ő akaratában és legjobb tudásunk szerint végrehajtanunk a kérését. Sok fáradtsággal jár ez, és nem is mindig látszik rögtön a haszon. De minden imával, fáradtsággal közelebb kerülünk Urunkhoz, és olyan lelki örömeket tapasztalhatunk meg, amelyekre soha nem számítottunk. Most úgy látom, hogy a böjt fáradozás és nem pusztán lemondás. Lemondhatok bármiről, ha az időmet nem Jézus vezetésével használom fel. Jézus sem öncélúan vonult el a pusztába vagy áldozta fel magát. Nem magáért tette. Remélem mi is megtapasztaljuk a gyülekezetünkben az önfeláldozó fáradozás örömét közösségben Krisztussal! Nem kell ehhez sokat tenni, sokszor elég egy szelet kenyér az éhezőknek. Oláh Róbert 9

10 A Molnár Mária életéről szervezett vándorkiállítás megnyitójához Molnár Mária életét bemutató vándorkiállítást fogadtunk, melynek ünnepélyes megnyitója február 25-én szombaton délután 15 órakor volt a nagytemplomi református gyülekezeti házban. Molnár Mária 1886 szeptember 11.-én született Várpalotán. Miután elvégezte az elemi iskolát, családja Budapestre költözött, ahol a polgári iskola befejezése után műtősnővérnek tanult. Közben kapcsolatba került a Bethánia Szövetség tagjaival, akiknek hatására megtért, és jelentkezett a Filadelfia Diakonissza Egyletbe. A Bethesda kórházban dolgozott mint műtősnővér. Innen 1908-ban távozott, s az I. Világháború kitöréséig több kórházban segédkezett. A háború alatt a Bethánia Szövetség hadikórházában teljesített szolgálatot. Mikor a háború véget ért, aktívan bekapcsolódott a belmissziói munkába ban Győrben gyülekezeti diakonissza lett Czeglédi Sándor lelkipásztor mellett ben a németországi Liebenzellbe ment, hogy megtanuljon németül és tovább képeztesse magát belmissziói szolgálatra. A külmissziós intézetben hallott először a mánuszi misszióról; a német bibliában pedig először olvasott "népek" helyett "pogányokról". Ezek hatására döntötte el, hogy jelentkezik külmissziói szolgálatra. Jelentkezéséről ezt írja: "Hangsúlyoztam benne, hogy nem akarok kimenni, csak azért pályázom, mert rettegnék, ha Isten engem Mánusz szigetén keresne és én Budapesten lennék, de nem kevésbé félek attól, hogy ha Isten Magyarországon keresne és én Mánusz szigetén vagyok." (Anne Marie Kool: Az Úr csodásan működik, II/181. o.) Az orvosi vizsgálat először trópusi szolgálatra alkalmatlannak nyilvánította (Molnár Mária 42 éves, a korhatár pedig 30 év), az itthoni Magyar Leányegyesületek Missziói Bizottsága pedig inkább Törökországba küldte volna, de ő kitartott elhatározása mellett. Hazatért Győrbe, s itthon végül megszerezte a kedvező orvosi véleményt augusztus 14-én a Kálvin téri református templomban, az ő számára rendezett kibocsátó istentiszteleten Ravasz László püspök elismerte a Duna-melléki Egyházkerület Misszionáriusának, így a Magyar Missziós Szövetség küldötteként indulhatott el Pápua Új- Guineába. Hogy összegyűjtse a pénzt az utazásra, körutakon tartott előadást a külmissziói munkáról. Előadói körútja során sok biztatást kapott, az elsők egyikét itt Cegléden. Vajas Zoltánné nagyon szívébe fogadta és segítette mindenben s végül adományokból összejött a szükséges összeg. Az eltartási költségeket a Magyar Misszió azzal a feltétellel vállalta, hogy a Liebenzelli Missziói társulat alkalmazza őt Mánuszon decemberében indult el német társával, Tina Göbellel Liebenzellből. Toulonból hajóztak ki, s Port Saidot és Ceylont érintve érkeztek meg január végén Sydneybe. Egy hónapi várakozás után már a missziós telephely központi szigetén, Mánuszon vannak. Könyvében - Hét év a kannibálok földjén - így emlékezik: "Nagyon örültünk, amikor a pálmák közé épített, virágokkal gazdagon feldíszített verandás missziói házacskát megpillantottuk... Egy pillanatra sem éreztem magam idegenül, hanem az első perctől fogva valami kibeszélhetetlen megnyugvás töltötte be a szíven, hogy ezek a feketék az én apám, anyám fitestvéreim és nőtestvéreim." (Molnár Mária: Hét év a kannibálok földjén, 22. o.) Először Lugos, majd Pitilu szigetén látta el misszionáriusi teendőit; itt kapta a pápuáktól a "Misziz Doktor" nevet. Pitilun teljesen egyedül dolgozott 300 pápua között. Rendszeresen meglátogatta a főszigeten, Mánuszon lévő központot és a többi szigetet: Lunost, Lonint és Pak szigetét. Megtanulta a pápuák nyelvét, s lefordított nekik a Bibliából részeket és egyházi énekeket. Pár év alatt "pápuái" felépítettek neki egy moszkitóhálóval teljesen körülvett miszsziós házat, a Bethania Um Muk-Muk-ot ('Bethania, az öröm háza'). A bennszülötteket megtanította a civilizáció hasznos ismereteire, a gyerekeknek iskolát létesített. Megfigyelte a trópusi természetet, a pápuák életmódját, szokásait - ezekről levelekben, illetve könyvében számolt be. Eszközeik, használati tárgyaik közül a sárospataki múzeum számára küldött egy pár darabot haza. Pénzügyi támogatást itthonról nem kapott. A Magyar Nemzeti Bank korlátozta a valutakivitelt - ennek hátterében a katolikus egyház állt, amely el akarta lehetetleníteni a református missziói munkát. Ezért nem csak (Folytatás a(z) 11. oldalon) 10

11 Magyarországról, de Csehszlovákiából és az Egyesült Államokból is igyekeztek csomagot küldeni neki, ám ezeket sokszor féléves késéssel kapta meg. Termékeny éveket töltött Mánuszon a rászorulók testi és lelki gyógyításával, a megváltás örömhírének hiteles terjesztésével. Ennek az áldásos, testet és lelket gyógyító tevékenységnek vetett véget március 17-én a vértanúhalál, amikor a japán hadsereg egyik alakulata a pápuák között tevékenykedő protestáns és római katolikus misszionáriusokat egy hadihajó fedélzetén kegyetlenül lemészárolta. Molnár Mária 15 évet élt a Pápua Új- Guineához tartozó szigeteken. Ez idő alatt csak egyszer jött haza, három hónapra. Beszámolt missziói tevékenységéről, földrajzi és néprajzi jellegű ismertető előadásokat tartott a pápuákról és a szigetekről. Nevét, a síremléken kívül, ma a Manus szigetén működő iskola leánykollégiuma viseli. Hánka Levente UTÓREZGÉS Farizeus böjt A Vőlegény velünk van... Nem és nem. A farizeusoknak egyszerűen nem fért a fejébe, hogy ez a prófétának kikiáltott valaki, aki ráadásul csak egy egyszerű názáreti ács fia, miket cselekszik. Most is, mikor a Tóra szerint is böjtölni kellene, ő a tanítványaival lakomákra jár; úgy tűnik, hogy semmibe veszi az ősi parancsolatokat, amiket még az a szintén szakadár Keresztelő János is megtart. Ráadásul már megint ügyesen kimagyarázza magát mint már eddig is nem egyszer, mondván: Avagy mívelhetitek-é azt, hogy a lakodalmasok bőjtöljenek, a míg a vőlegény velök van? (Luk. 5; 34.) Komoly és súlyos érv utalván a sok száz éves zsidó hagyományokra, s amit a farizeusok is pontosan értettek, csak azt nem látták, hogy a Vőlegény ott áll épp előttük... Sokat bántjuk a farizeusokat persze a Szentírás sem bánik velük kesztyűs kézzel, pedig ők csak a Tóra, azaz Mózes könyveinek tanításait követték, és nagyon nem szerették, ha ezt valaki másképp gondolja. Jézussal meg az volt a bajuk, hogy bár láthatóan tökéletesen ismerte a régi szent iratok minden tanítását és azok magyarázatát is, és folyvást azokra is hivatkozott, mégse azok szerint cselekedett... Legalábbis szerintük... Mi, a XXI. század bibliaolvasó keresztyénjei persze sokkal okosabbak vagyunk náluk. Mi már pontosan tudjuk, hogy Jézus nem azért jött, hogy eltörölje a törvényeket, hanem azért, hogy betöltse azokat, s Őáltala valljuk azt is, hogy nem az ember van a törvényért, hanem a törvény az emberért. Csakhogy csak ez a csakhogy ne lenne mindig! már nekünk is megvannak a magunk kis törvényei. Egyéni, családi, társadalmi, egyházi törvények, amiket betartunk, mert mi, keresztyének ugyebár már genetice is törvénytisztelők vagyunk. Betartjuk, mert tiszteljük, és lehetőség szerint másokkal is betartatjuk eme törvényeket, és nem igazán szeretjük, ha valaki kilóg a sorból. (Meg egyáltalán: milyen törvény az, amit bárki szabadon értelmezhet, s a saját kénye-kedve szerint igazíthat?) Vajon mit szólnánk ahhoz, ha teszem azt a kocséri ács fia elénk állana, és azt állítaná, hogy ő a Vőlegény? Lehurrognánk? Kinevetnénk? És ha tényleg Ő az? Felismernénk az Igazit? A fene nagy tudásunk mellett van még rá képességünk? Nem lehet, hogy egy kicsit már mi is farizeusokká váltunk...? Némi megnyugvást jelenthet számunkra, hogy a Vőlegény megígérte: velünk lesz minden napon, a világ végezetéig. De ehhez bizony nekünk is lépnünk kell. S a mi eszközünk mi lehetne más, mint az imádság és a böjt, ami gyakorlatilag egy és ugyanaz, hisz mindkettő egy célt szolgál: közelebb kerülni Istenhez! Szatmári Gábor 11

12 (Folytatás a(z) 2. oldalról) HIRDETÉSEK Ez a böjt. hiszen amikor az Úr Jézus böjtölt negyven, igen testvérek negyven! napot, akkor a Sátán először az éhségévelszomjúságával kísértette meg, majd miután ez nem sikerült, akkor a többiekkel kapcsolatban tette ezt. Kiváncsi volt az uralkodási szándékára. A böjt megmutatja mi a helyes. Utoljára kell szóljunk a gondolatok böjtjéről. Arról amit a kétség, az érzelmek és a felbuzdulás jelent. Sokunk szívében jártak ezek az érzések és ennél sokkalta több is. Tapasztalásaink mércéjét nem lehet megfogalmazni hiszen már azon is csodálkozunk, hogy mi mit élünk meg, és a többiek? Tele van a világ mindenféle emberrel, színnel és hullámmal. A böjt ezt is meghaladja. Egyedül Istenre, az Atyára irányul. Igazából olyan ez, mint a megtérés, mint az emlékezés, vissza arra és oda, akik és amik vagyunk. Észheztérés. Mivel minden este elalszunk, ezért mindig fel kell ébredjünk. A gondolatokat Isten gondviselésére kell bízzuk. Amit mi gondolunk, azt a Gond-viselésre kell hagyjuk. Nincsenek véletlenek. Nem véletlen az sem, hogy ezt olvashatjuk. Ha visszanézünk az eddig megtett utunkra, akkor láthatjuk, hogyan őrzött meg minket az Ég. A böjt mindezek összessége, a felkészülés, az igazi bűnbánat. Valójában pusztán a kezdet. Ha erre gondolunk, látnunk kell: elég rosszul állunk. Ám ez nem egészen így van. Sőt! Krisztus látta, látja mindezt. Ő minderre életével és halálával, majd tényleges feltámadásával válaszolt. Ugyanis ismeri az Atyát, és azért böjtölt, hogy mi is felismerjük. Értünk böjtölt. Tehát amikor az Atyára figyelünk akkor mindenkire figyelünk. Amikor böjtölünk és ezért célt követünk, akkor képesek vagyunk mindenkire gondolni. Valahogy így értem én a böjtöt. Kezdet a végtelen történethez. Farsang közben, bál alatt, télen-nyáron egyaránt. Kirsch Attila Levente A 2012-es presbiteri hét idén a február 27-ével kezdődő héten lesz megtartva. Minden alkalom este kor kezdődik. Az idei téma a Szolgálat. Hétfő: Evangélikus Gyülekezeti Ház, Ilanicz György jogász, teológus, presbiter. Kedd: Nagytemplomi Református Gyülekezeti Ház, Tagyi Gábor mérnök-tanár presbiter a Budapest -Rákospalota-Óvárosi Református Egyházközségtől. Szerda: Újvárosi Gyülekezeti Ház Kálvin terem (Kőrösi út) Kostelecki János Budapest Nagyvárad téri gondnok, presbiter. Csütörtök: Felszegi Református Templom, Hörcsök Imre Kecskeméti főgondnok, iskolaigazgató. HÍREK A Molnár Mária életéről szóló kiállítás Március 4-ig tekinthető meg a Gyülekezeti Házunkban. Március napokon a Gyülekezeti Ház nagytermében a Református Általános Iskola Szervezésében Hadtörténeti Kiállítást tekinthetünk meg. Március 24-én Szombaton délelőtt órától: Foucault inga kísérlet a Nagytemplomban. Április 1-én a Református Általános Iskola diákjai tesznek fogadalmat a Nagytemplomban. HÚSVÉTI ÜNNEPKÖR Április 1. Virágvasárnap. Első Alkalom a Nagytemplomban. Délután a Ceglédi Fúvós Zenekar virágvasárnapi koncertje a Gyülekezeti Házban. Április 2-5. Nagyhét. Bűnbánati alkalmak a Gyülekezeti Házban kor Április 6. Nagypéntek. Istentisztelet a Nagytemplomban kor. Április 6. Passiós Istentisztelet a Felszegi Református Templomban kor Április 8-9. Húsvét. Úrvacsorás Istentiszteletek órakor. Délutáni Istentiszteletek órakor. A CEGLÉD NAGYTEMPLOMI REFORMÁTUSOK HÍRLEVELE Felelős szerkesztők: Hánka Levente lelkipásztor A gyülekezeti újság szerkesztőbizottsága Felelős kiadó: Kovács László Ernő gondnok T:(53) ; Web: ceglednagytemplom.ref@gmail.com Nyomdai kivitelezés: Cegléd-Nagytemplomi Református Egyházközség