A középkori magyar művelődés A magyar művelődéstörténet századai c. kurzus KÉSZÍTETTE: TOMA KORNÉLIA FŐISKOLAI DOCENS SÁROSPATAK, 2015

Átírás

1 A középkori magyar művelődés A magyar művelődéstörténet századai c. kurzus KÉSZÍTETTE: TOMA KORNÉLIA FŐISKOLAI DOCENS SÁROSPATAK, 2015

2 Az államszervezés irodalma Szent István király első törvénykönyve Szent István király második törvénykönyve Szent István király intelmei Imre herceghez (királytükör) A lakosság döntő többsége keresztény lett. Mellettük zsidó közösségek, mohamedán vallású, pogány szokású izmaeliták, besenyők, kunok is éltek hazánkban. A magyarországi keresztény térítés türelemmel folyt. Olykor vallási türelmetlenség mutatkozott egy-egy uralkodó intézkedésében (pl. Nagy Lajos kiűzi az országból az áttérni nem hajlandó zsidókat 1360 után, Marchiai Jakab huszitákat üldöző inkvizítor az 1430-as években).

3 A középkori magyar társadalom Az államalapítás és Szent István törvényei először rögzítették a társadalom egyes rétegeinek kötelezettségeit. Pl.: a keresztény uralkodó hatalmának elfogadása, a kereszténység felvétele, gyakorlása, adófizetés az egyháznak. Az Aranybulla es becikkelyezése, a nemesi adómentesség elrendelése, a nemesi rétegek meghatározása, szerviensekkel való kibővítése, illetve az Aranybulla utáni években a nemesi vármegye kialakulása. Az 1267 es törvények, melyek meghatározták, hogy mely társadalmi csoportok számítanak jobbágynak és nemesnek, illetve milyen kötelezettségei vannak a jobbágyoknak, és milyen joghatóságok rendelkeznek felettük (földesúr, király)

4 A középkori magyar társadalom Az 1351-es törvények Nagy Lajos idején rögzítették a nemesi föld eladhatatlanságát és a jobbágyokat terhelő legfőbb szolgáltatások egységességét a földesurak felé. Az 1514 es Tripartitum, azaz a Werbőczy István országbíró által megírt Hármaskönyv egészen a 19. századig mértékadóan írta le a parasztság és nemesség jogait, lehetőségeit, és a jobbágyság kötelezettségeit.

5 Falu, mezőváros, város Falvak: az agrárgazdálkodással foglalkozók zöme falvakban lakott. 11. sz.-i törvények: a közrendűek lakóhelye, rögzített határokkal, vezetője a falunagy, később bíró. László és Kálmán törvényei tilalmazták a teljes elvándorlást. Bizonyos határok között kereshettek maguknak az emberek kimerült földjük helyett korábban parlagon fekvő területet. Növekedett a lélekszáma. Nagysága ingadozott. 12. sz.: átlagban család lakott egy faluban. A korai századokban kül. jogállású népek éltek együtt. Általában azonos szolgáltatással tartozó népek laktak egy faluban. Víz mellé települtek (veremház, sátor, tárolóvermek, állatok tartására szolgáló építmények). Szórt birtokrendszer: több úr szolgái, jobbágyai éltek egy faluban/ egy-egy földesúr falvai is gyakran egymástól távol feküdtek. A 13. sz.-tól az egész falurendszer átalakult. A falu jobbágytelkekből állt. Minden telek belső (lakóház, gazd.-i épületek, udvar, konyhakert) és külső telekre (szántó, rét) tagolódott. Mindenki jogosult használni az osztatlan közös határt (legelő, erdő, vizek).

6 Falu, mezőváros, város Az egymás mellett fekvő beltelkek épületei adták az utcát. A külső telek legtöbbször a beltelektől távol esett, a határban szétszórva, nem érintkeztek. A telek birtokosa a jobbágy volt, fiai örökölték a telket. A tulajdonosnak munka-, termék-, pénzjáradékkal tartoztak + adóztak a királynak, tizedet fizettek az egyháznak. Az alaprajz szerint a falu utcássoros vagy szabálytalan elrendezésű lehetett. A kp.-ban a templom, a piactér és/ vagy kúria állott. A kültelkeket két-, majd háromnyomásos (a 15. sz.-tól a Dunántúlon) rendszerben művelték. Szeres falutípus (pl. Őrség): szórt házcsoportok szabálytalan halmaza. A 14. sz.-i falvakban a paraszti foglalkozású népesség mellett kezdett megjelenni néhány iparos (kovács, ács, edénykészítő) is. Hospeskiváltságok (12. sz.-tól német, neolatin vendégek ) mezővárosi (oppidum: nincs fala), városi (civitas: fal veszi körül) kiváltságok

7 Falu, mezőváros, város A szabad királyi város (teljes jog- és vagyonbiztonság) földesura a király volt, a mezővárosé egyházi vagy világi földesúr. A városok polgárainak több előjoguk volt. Mindkettő élénk kereskedelmet folytatott tágas piacterén. Pásztortelepek: szórt fekvésűek. A kétlegelős vándorpásztorkodó nép lakóhelyei. A sz.-ban a vlach pásztorok magashegyi nyári, síkvölgyi téli legelők közelében hozták létre telepeiket (pl. a Déli-Kárpátokban). Praedium (többnyire világi földesurak kezén lévő kisebb településtípus): szolgák lakták. Lakosságát az ország széleinek betelepítése és a tatárjárás utáni munkaerőhiány elszívta. A praediumok zöme a 14. sz. végétől puszta vagy jobbágyok által lakott falu, kis része a földesúr tulajdonában maradt.

8 Vallási élet, házasság, család Külföldre és hazánkban zarándokló magyarok Hatalmaskodó oligarchák (Zách Felicián merénylete Károly Róbert) Az egyházi fegyelem meglazul eretnek flagellánsok önostorozó menetei Mátyás és II. Ulászló uralkodása idején kb. 70 új kolostort alapítottak. Az egyetemes egyházi törvényeket türelmes módon hazánkban is bevezették (pl. papi nőtlenség a felszentelt papokra vonatkozóan). Társadalmilag egymáshoz hasonló jogállású, vagyonú felek egybekelése. Társadalmi mobilitást eredményezhetett a nem hasonló jogállású, vagyonú felek házasságkötése (pl. gazdag jobbágyfiú és szegényebb nemesi családok lányai) Politikai megfontolásból házasodtak uralkodóink és gyermekeik (pl. II.András lánya, Erzsébet 4 évesen került jövendőbelije udvarába). A főurak ezt utánozták.

9 Vallási élet, házasság, család A középkori család feje minden társadalmi osztálynál a férj, az apa. Családtagjaival szabadon rendelkezhetett. A család együtt bűnhődik a bűnös apával (pl. feleségei és gyermekei követik a rabszolgaságba az apát, Zách Felicián egész családját kiirtják). A nemesi birtok fiágon öröklődik. A 14. században bekövetkezik a nemzetségek felbomlása. A halotti szertartás fénye az elhunyt társadalmi helyzetéhez igazodott.

10 Szerzetes- és lovagrendek A kül. szerzetesrendek működése jell. volt a Mohács előtti Mo.-on. A rendek tagjai a magasabb fokú lelki tökéletesség elérését tűzték ki célul (rendi szabályok + szüzesség, szegénység, engedelmesség). Tevékenységeik: az egyházban végzett feladatok (szentmise, zsolozsma, elmélkedés), a nyugati termelési eljárások és a gyógyító növények termesztésének elterjesztése Nursiai Benedek (6. sz.) készítette az 1. nyugati rendi szabályzatot 996: a Szent Benedek-rend valószínűleg megtelepedett Pannonhalmán. A bencésekből kivált karthauziak Mo.-on a 13. sz.-ban Ercsiben és a Szepességben telepedtek meg, a 14. sz.-ban Felsőtárkányban alapítottak kolostort. Városlődi kolostorukban élt az Érdy-kódex névtelen karthauzi szerzője.

11 Szerzetes- és lovagrendek A 11. sz.-ban a fo.-i Citeaux-ban alapított ciszterci rend (bencések kiágazása) Clairvaux-i Szt. Bernát és társai működésének köszönhetően rohamosan elterjedt Ny-on. Hazánkba a 12. sz.-ban jöttek, híres apátságuk: a mai Bélapátfalva. A Szt. Ágoston szabályait továbbfejlesztő premontreiek voltak az elsők, akik a szerzetesi élet mellett lelkipásztori feladatokat is elláttak. Ez az előkelő kanonokrend még alapítója életében megtelepedett hazánkban. Ez is igazolja, hogy korán erős Nyi-i kapcsolataink voltak. Kolostoraik közül több hiteleshelyi tevékenységet folytatott. Az ágostonos kanonokok az alábbi közösségek tagjai lettek: stefaniták, johanniták, Szent Sír-kanonokrend, antonita rend, vilhelmiták (saújhelyi rendház).

12 Szerzetes- és lovagrendek Pálos rend: Mo.-on alapították. A Pilis-hegyi Keresztúr lett a központjuk. Szt. Pál első remetéről nevezték magukat ben Nagy Lajos alapította Márianosztrát. Megszerezték Szt. Pál földi maradványait. A 13. sz.-ban alapított kolduló rend: ferencesek (minoriták). Női ága a klarisszák. Hittérítéssel (jászok, kunok) és a helyes életre buzdítással foglalkoztak. IV. Béla belépett a ferences harmadrendbe. Nagy Lajos nevelője a ferences Lackfi Dénes volt. Cseri barátok konventuális ferencesek. Részt vettek a törökellenes harcokban és a parasztfelkelésekben is. Kolduló rend volt a domonkosoké is. Térítő-prédikáló rend volt. A népesebb városokban telepedtek meg. Hazánkban Magyarországi Pál alapította meg a szervezetet, s a kunok között térített. Margit, IV. Béla lánya is domonkos szerzetes lett. Minden alkalmas konventben studium generálét (iskola) szerveztek. Nagy hangsúlyt helyeztek a teológiai ismeretek magas szintű elsajátítására. Domonkos volt Julianus barát is, aki ban hírt hozott a Volga mellett maradt magyarokról.

13 Szerzetes- és lovagrendek Johanniták: Szt. János-lovagrend, ispotályos rend. Kezdetben a zarándokokat gondozták, majd a 12. sz.-ban lovagrenddé alakultak 3 osztállyal (lovagok, papok, szolgáló testvérek). Vörös köpenyükön fehér keresztet viseltek. A templomosokkal a tartárok ellen küzdöttek a muhi csatában. Uradalmaik főleg a Dunántúlon és Szlavóniában feküdtek. Templomosok: nevüket a jeruzsálemi Salamon-templom helyén épült első rendházuk helyére vezették vissza. 3 osztályra tagolódtak: lovagok, papok, szolgálók). Betegápoló tevékenységüket feladva harcos renddé váltak. Fehér köpenyükön vörös keresztet viseltek. Óriási vagyonra tettek szert. Szembekerültek a fr. királlyal, feloszlatták őket. Nem volt nemzetközi rend a Német Lovagrend. Hazánkba II. András telepített őket a kunok elleni védelem céljából. Később kiűzte őket az országból, mert vezetőjük a birtokaikat felajánlotta a pápának.

14 Szerzetes- és lovagrendek Monostorok, kolostorok alapítása a középkori magyar királyságban, pl. I. István: Bakonybél, I. András: Tihanyi Apátság, I. Béla: Kolozsmonostor, I. Géza: Garamszentbenedek, Szent László: Szentjobb folyamán kb. 40-et feldúltak, a 14. sz. végéig kb. 80 működött. A vezető szerep a pannonhalmi apátságé volt. A mo.-i világi lovagrendek inkább politikai, mint vallási funkciót tölthettek be. Közép-Eu. legkorábbi világi lovagrendje a Károly Róbert által alapított Szent György-lovagrend (1326), amelynek fő funkciója a király őrzése és a lovagtársak (50 fő) segítése volt. Zsigmond király 1408-ban alapította a Sárkány-rendet (az ellenség megsemmisítése). A szövetség a napi politikában is szerepet játszott. 24 fős volt. Az alapítólevélben foglaltakat a király nem mindig tartotta be.

15 Irodalom Korai magyar történeti lexikon. Szerk. KRISTÓ GYULA. Bp., KÓSA LÁSZLÓ (szerk.) Magyar művelődéstörténet. Osiris Kiadó, Bp (harmadik kiadás) Magyar Néprajz kötetei