: Egyesületünk 25 éves!

Átírás

1 : Egyesületünk 25 éves! acebook.com/u.com/ungarischev ngarischever ereinigungber einigungberlin n-in-berlin.de XXI. évfoly olyam 39. szám tavasz ára: 2,00 euró Magyar Egyesület Berlin e.v. Áder János köztársasági elnök szavai Ünnepi köszöntő Berlin, ez a színes, eleven, pezsgő metropolis kedvenc európai városaim egyike. Vonzása és kisugárzása könnyen rabul ejti az embert. Egyedülálló kulturális, tudományos és gazdasági adottságaival hagyományosan sok ezer honfitársunk számára kínál lehetőséget, akár a második otthon szerepét is betöltve. Berlin az öreg kontinens azon fővárosainak egyike, amelyek modern európaiságunk közös szimbólumát jelentik. Tudjuk, milyen felette az ég, és azt is, hogy ez a város Európa második világháború utáni szétszakítottságának és újraegyesülésének, az egységes Németország újjászületésének is színhelye. Az a metropolis, amelyet évtizedeken át egy áthatolhatatlannak és ledönthetetlennek hitt fal vágott ketté. Ebből a falból jelképes értelemben mi, magyarok ütöttük ki az első téglát. Nem véletlenül mondta Helmut Kohl kancellár Németország újraegyesítésekor elhangzott beszédében, hogy Ne feledjük, a Brandenburgi kapu alatti föld magyar föld! A berlini fal lebontása Magyarországon kezdődött, a német újraegyesítés felé az első lépés a páneurópai pikniken történt. Úgy hiszem, ezek a negyedszázada kimondott történelmi jelentőségű szavak azok közé az elismerések közé tartoznak, amelyek méltók arra, hogy örök időkre nemzeti önbecsülésünk részévé váljanak. Ami Németország fővárosában történik, annak jelentős hatása van Európa és a világ jövőjének alakulására. Ezért jó érzés arra gondolni, hogy az itt élő magyarok mindig is megtalálták a módját, hogy az egyéni Für unsere deutschen Leser: Das Grußwort von Staatspräsident János Áder ab Seite 30. boldogulás útjának keresése és egyengetése mellett miként teremthetik meg a közösségben rejlő erőforrások kiaknázásának lehetőségeit. A Berlini Magyar Egyesület működésének első negyedszázada jó példája annak, hogy a magyarságunkban rejlő legfontosabb erőforrást lelki és szellemi közösségünk jelenti. A nyelv, a sors, a kultúra közössége. Ennek lényegét talán Kosztolányi Dezső fogalmazta meg a legtalálóbban és legpontosabban: Nyelvünk szellemében él, melyben összeforradunk valamennyien, akármiféle politikai hiten élünk. Nem dicsekszünk azzal, hogy hűek vagyunk ehhez a nyelvhez. Mi magunk vagyunk a hűség. Nem állítjuk azt sem, hogy csak vele, általa, érette lélegzünk. Mi magunk vagyunk ez a nyelv. Vér vízzé válhat, pártot is üthet, de ez a szellemi közösség megronthatatlan, elmozdíthatatlan. Amikor az elmúlt 25 év eredményeire és tiszteletreméltó teljesítményére gondolunk, érdemes megemlékeznünk arról, hogy a Berlinben élő magyar közösségek önszerveződése immár több mint másfél évszázados múltra tekint vissza. Ez a hagyomány akkor egymás segítésének, támogatásának és a hazával való kapcsolattartásnak az igényéből született meg. Az akkori alapítók munkáját mindvégig világos elvek mentén folytatták (Folytatás a 2. oldalon)

2 2015. tavasz 2. oldal (A magyar államfő köszöntőjének folytatása a címoldalról) derék XIX. századi eleink, akik a következő öt intelmet fogalmazták meg a közösségükhöz tartozók számára: 1. Idegenben Te képviseled az egész nemzetet. Viselkedj ennek megfelelően, hozz megbecsülést a magyar névre! 2. Légy büszke magyarságodra! Viselkedj öntudatosan, de ne légy sohasem udvariatlan! 3. Támogasd honfitársaidat és minden magyar ügyet! 4. Becsüld meg a vendéglátó nemzetet, járj nyitott szemmel az idegenben, hogy a tanultakat otthon hasznosíthassad! De ne bíráld meggondolatlanul sem a hazai, sem a külföldi állapotokat! 5. Ne feledd el, hogy csak egy hazád van! Másutt mindenütt csupán vendég lehetsz. Gondoskodj róla, hogy gyermekeid hazájuk nyelvét megtanulják! Ezt az erkölcsi alapállást sokan ma is sajátjuknak tekintik, és úgy hiszem, eleink megannyi közösen kihordott, ehhez hasonló bölcs meglátásával, tapasztalatával felvértezve akár Berlinben, akár Magyarországon, akár a világ más tájain élve bennünk, mai magyarokban is meg- E számunk tartalmából: 25 éves a Berlini Magyar Egyesület: Áder János köztársasági elnök, dr. Czukor József nagykövet és dr. Klement Kornél BUOD-elnök ünnepi köszöntői Breier Anna, dr. Hetey László, Hans-Ulrich Moritz, Rademacher Irén és dr. Ungvári László interjúi Egyesületi élet, krónika, rejtvény, zene Kritik an Bologna Kleine Sprachen in der Offensive Inhalte dieser Ausgabe auf Deutsch van a képesség arra, hogy gazdagítani tudjuk nemzetünket, jobbá tegyük közös életünket. Ha feladtuk volna elődeink álmait, 1990-ben aligha sikerülhetett volna új fejezetet nyitnunk hazánk életében. Az Európai Unió és a NATO tagjává vált Magyarországnak minden lehetősége megvan arra, hogy jövőjét és fejlődését biztosítsa. Ebben a munkában mindenkire szükség van. Mindenkire, aki a maga lehetőségei és felelőssége szerint ehhez hozzá akarja tenni a maga teljesítményét. A Berlini Magyar Egyesület létezése és tevékenysége jó példája annak, hogy korunk magyarsága politikai nemzetünk minden belső vitája és nézetkülönbsége ellenére osztozik a legfontosabb alapértékekben. Az egyesület tagjainak nem kell bizonygatniuk hűségüket, mert ők maguk a hűség. Tisztelettel: Áder János Die Redaktion schreibt Gratulálunk! A Berlini Magyar Egyesület március 28-iki jubileumi ünnepségén elnökünk értékes kitüntetésben részesül. Az elismerés így szól: Magyarország Köztársasági Elnöke Dr. Hetey László, a Berlini Magyar Egyesület elnöke részére a magyar-német társadalomközi és kulturális kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztése terén nyújtott kiváló teljesítményének elismeréseként a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozom. Zum 25.Vereinsjubiläum: Lebenswege Das 25. Jubiläum der Gründung der Ungarischen Vereinigung Berlin e.v. warf seinen Schatten schon lange voraus und wir überlegten, wie wir aus diesem Anlass am besten an die Anfänge und an die vergangenen schönen 25 Jahre erinnern könnten. Aber: über die Vereinsgründung sowie über die vielen Höhepunkte des Vereinslebens hatten wir schon zu früheren Jubiläen ausführlich berichtet über all das kann jeder in den bisher erschienenen 38 vielseitigen Heften unserer Zeitung Berlini Híradó nachlesen und dort auch zahlreiche Erinnerungsfotos ansehen. Ein interessanter Vorschlag kam dann von Barbara Szirmai, unserer Stipendiatin aus dem Kőrösi-Csoma- Programm: Sie bot an, Interviews zu machen mit einigen Gründungsmitgliedern und anderen maßgeblichen Akteuren unseres Vereins über deren Lebensläufe. Ehrlich gesagt waren wir anfangs von dieser Idee nicht begeistert, aber bei Einigen von uns löste sich dann die Skepsis auf, Andere blieben jedoch auf Distanz. Schließlich kann man doch in den zustande gekommenen und hier nachzulesenden fünf Interviews die Lebenswege einiger aktiver Mitglieder unseres Vereins kennenlernen. Die hier präsentierten Interviews zeigen grundverschiedene Lebensläufe, die unterschiedlicher kaum sein könnten in Herkunft, in den verschiedenen Wegen nach Berlin sowie zum Verein u. a. Trotzdem eint sie schließlich der gemeinsame Wunsch, in einer freundschaftlichen fast familiären Gemeinschaft die ungarische Kultur und Tradition zu pflegen und sie in unserer multikulturellen Stadt zu verbreiten. (Die Interviews wurden in der vom jeweiligen Interviewpartner gewünschten Sprache geführt.) László Hetey

3 3. oldal tavasz Botschafter Dr. József Czukor: Meine sehr verehrten Damen und Herren, liebe Mitglieder der Ungarischen Vereinigung in Berlin, Grußwort häufiger der Fall jetzt schon in der institutionalisierten Form einer größeren Gemeinschaft. Ungarn ist bereits seit sechzehn Jahren Mitglied der NATO und seit fast elf Jahren Mitglied der Europäischen Union. In den vergangenen mehr als zwei Jahrzehnten ist Ungarn zu einem vollwertigen Akteur im europäischen Einigungsprozess geworden und gehört eindeutig auch zur Gruppe der Mitgliedstaaten, die zur Stabilität Europas beitragen. Im Ergebnis einer Entwicklung über mehr als zwei Jahrzehnte sind die ungarisch-deutschen Beziehungen außerordentlich differenziert geworden. Sie reichen weit über das Feld der zwischenstaatlichen politischen Zusammenarbeit hinaus und umfassen beinahe alle wesentlichen Bereiche der Gesellschaft: die Gemeinden, die Verwaltung, die Zivilsphäre, die Bildung, das Hochschulwesen und die Wissenschaft um nur einige zu nennen. Beide, Länder und Gesellschaften, sind untrennbar, über tausend und abertausend Fäden miteinander verbunden. Und nicht zuletzt: die ungarische Wirtschaft und die deutsche Wirtschaft sind eng zusammengewachsen. Ein Blick auf die Daten der wirtschaftlichen Kooperation demonstriert dieses Zusammenwachsen eindeutig. Die ungarische Wirtschaft hat mit 2014 ein gutes und insgesamt erfolgreiches Jahr abgeschlossen, und ohne Zweifel war es ein besseres 2015 feiern wir nicht nur den 25. Jahrestag der deutschen Wiedervereinigung, sondern auch den 25. Geburtstag der Ungarischen Vereinigung Berlin. Im Gegensatz zu verschiedenen europäischen Meinungen, die auf Ängsten gegenüber einer deutschen Wiedervereinigung gegründet waren, stand damals ganz Ungarn von der Regierung bis zur Opposition ohne Zögern auf der Seite eines vereinigten Deutschlands. Damals war uns vielleicht noch nicht so klar wie jetzt in der historischen Perspektive, was dieser Prozess bedeutete. Die Grenzöffnung bereitete den Weg für die Wiedervereinigung Deutschlands, und die deutsche Einheit ebnete den Weg für die Einheit Europas. Oft hören wir in Deutschland noch immer, dass wir Ungarn den ersten Stein aus der Mauer geschlagen hätten. Als Garant, dass diese Mauer nicht wieder errichtet wird und die Zeiten vor 1989 nicht wieder aufleben, gab es in Wirklichkeit nur eins: die Wiedervereinigung Deutschlands. Deshalb denken wir mit Dankbarkeit an die deutschen Politiker, die sich damals für die schnelle Wiedervereinigung eingesetzt haben, und sich damit auch für eine endgültige Garantie unserer Freiheit entschieden haben. Das Jahr 1989 bleibt weiterhin ein starkes Fundament unserer Freundschaft. Dass Ungarn und Deutsche einander sehr nahe stehen, hängt wohl mit jahrhundertelangen historischkulturellen Entwicklungen in Europa zusammen. Wir Ungarn sind mit den Deutschen durch eine Schicksalsgemeinschaft verbunden, die sich seit der Staatsgründung, seit mehr als tausend Jahren also, durch die ungarische Geschichte zieht. Doch nicht nur in der Vergangenheit saßen wir oft in einem Boot; seit unserem EU-Beitritt ist das noch Jahr als die Jahre seit der großen weltwirtschaftlichen Krise. Das Wirtschaftswachstum hat auf über 3,5 % angezogen, damit gehört Ungarn innerhalb der EU zu den Ländern mit dem höchsten Wirtschaftswachstum. Die Wirtschaftsbeziehungen zur Bundesrepublik Deutschland haben sich überdurchschnittlich positiv entwickelt. Der Anteil Deutschlands am ungarischen Export stieg im vergangenen Jahr von 26 auf 28 %. Ungarns Exporte nach Deutschland sind von 20 auf 22,5 Milliarden und die Importe von 17,5 auf 20,0 angestiegen. Das Engagement deutscher Investoren ist nach wie vor lebendig. Wir hoffen und erwarten, dass sich die deutschen Investoren in Ungarn weiterhin engagieren und sowohl zur Wirtschaftsleistung und Beschäftigung, als auch zum Export auch künftig in hohem Maße beitragen werden. Diese höhere Qualität der ungarisch-deutschen Beziehungen ist auch den Initativen und Projekten der Ungarischen Vereinigung Berlin und dem Wirken ihrer Mitglieder zu verdanken. Mit der Freizügigkeit und der erhöhten Migration innerhalb der EU ist die Bedeutung solcher Ver- (Fortsetzung auf Seite 5)

4 2015. tavasz 4. oldal Március 29. A tervezett Magyar Egyesület alakuló gyűlése a Magyar Kultúra Házában nyolcvan érdeklődő részvételével. A jelenlévők ideiglenes vezető testületet bíznak meg az alapszabályzat elkészítésével, az egyesület bírósági bejegyeztetésével. Több munkacsoport is alakul, melyek azonban igencsak rövid életűek. Május 25. A magyar nyelvtanítást szorgalmazó munkacsoport összehívja a szülőket. Kiderül: pillanatnyilag nincs igény az oktatásra. Június 1. A Magyar Egyesület és a Magyar Kolónia első találkozója berlini magyar művészek fellépésével Június 11. Az egyesületet hivatalosan bejegyzi a Berlin Mitte-i Kerületi Bíróság. A német újraegyesülés után a bejegyzés iránti kérelmet többször meg kell majd ismételni. Szeptember Több kisebb összejövetelre kerül sor, amelyeken munkaügyi és idegenrendészeti kérdéseket vitatnak meg. Tárgyalások folynak a Magyar Kolóniával egy esetleges későbbi egyesülésről. December 20. Kis hangversennyel egybekötött karácsonyi ünnepség A 25 éves Berlini Magyar Egyesület szerepe a Németországi Magyar Szervezetek Szövetségében (BUOD) Mivel a Berlini Magyar Egyesület ezekben a napokban ünnepli fennállásának 25. évfordulóját, utánanéztem, milyen nyoma is van eme nevezetes egyesületnek a BUOD archívumában, meg természetesen az én emlékezetemben. Elöljáróban már annyit elárulhatok, hogy nagy és mély nyomokra bukkantam, és nem is kellett sokat kutatnom, keresnem. Ezek a nyomok többnyire dokumentumok, levelezések, jegyzőkönyvek és hasonló irományok formájában mindenesetre szoros kapcsolatokról, sőt, sok esetben barátságokról tesznek tanúbizonyságot, melyek a Berlini Magyar Egyesület és a Németországi Magyar Szervezetek Szövetsége (BUOD), illetve az ezeknek a szervezeteknek a képviseletében működő személyek között kialakultak, fennálltak, és sok esetben még mind a mai napig fennállnak. De haladjunk időrendi sorrendben: Az első dokumentokkal bizonyított kapcsolat és együttműködés 1992 decemberétől 1993 novemberéig mutatható ki egy személyes ulmi találkozás és sűrű levelezés formájában Gyöngyösi Albert, a Berlini Magyar Egyesület akkori elnöke, és id. Klement Kornél között. Utóbbi akkoriban szólította meg az ismert németországi magyar egyesületeket egy közösen létrehozandó németországi magyar csúcsszervezettel kapcsolatban. A berlini hozzáállás természetesen igen pozitív és támogató volt. És Gyöngyösi Albert így, mint a Szervező Bizottság tagja, a majdani BUOD alapszabályának kidolgozásában derekasan kivette részét. Külön érdekessége ennek a levelezésnek az egyházak, illetve az egyházközségek szerepéről, azok bevonásának szükségességéről, lehetőségeiről szóló elemzések és eszmecserék. Ez az első szoros együttműködési szakasz a BUOD 1993 szeptemberében történő megalakulásával és a Berlini Magyar Egyesület 1993 novemberében történő belépésével végződött. Utazási nehézségek miatt Gyöngyösi Albert sajnos magán a BUOD frankfurti alakuló ülésén nem tudott részt venni. Nagy érdekessége volt annak a kornak, hogy a régi nyugat-németországi (NSZK-s) magyar egyesületek képviselői akkor találkoztak először az új kelet-németországi (NDK-s) magyar egyesületek képviselőivel, akik a rendszerváltásig a nagy szocialista testvériség ellenére nem alapíthattak semmilyen hivatalos magyar egyesületet. Dacára a teljesen különböző társadalmi és Németországba menekülési, illetve kerülési háttérnek, a nyugat- és keletnémetországi magyarok azonnal megtalálták a közös hangot, célokat és feladatokat, melyhez természetesen a rendszerváltás nagy lendülete és a magyarságunkban egymásra találás óriási öröme adta a lelki erőt. A második intenzív kapcsolat Nemes Lajossal, a Berlini Magyar Egyesület akkori elnökével, alakult ki, akit a BUOD 1997-es közgyűlése a fekete-erdői Utzendfeldben választott meg a BUOD elnökhelyettesének. Ebben Nemes Lajos rátermettségén kívül az a tény is közrejátszott, hogy 1994-ben, négy évvel a német újraegyesítés után, a német parlament úgy döntött, áthelyezi székhelyét Bonnból Berlinbe. Ennek következtében természetesen a Magyar Nagykövetség is átköltözött Bonnból Berlinbe. Ebből a megfontolásból a berlini magyar tagegyesületek szerepe is felértékelődött. Ilyesfajta szerepvállalás és segítség mind a mai napig igen fontos és szükséges. A harmadik szoros együttműködési szakasz Hetey László nevéhez és tevékenységéhez fűződik, aki akkor lett a Berlini Magyar Egyesület elnöke. Őt a BUOD 2001-es

5 5. oldal tavasz közgyűlése választotta meg a szászországi Neustadtban a BUOD elnökhelyettesének. Hetey László ezt a szerepet a tőle megszokott nagy körültekintéssel és precizitással látta el. A negyedik igen szoros kapcsolat Urban Máriával jött létre, akit a BUOD 2005-ös közgyűlése Ulmban választott be a BUOD elnökségébe. Urban Mária 2011-ig volt a BUOD elnökségének tagja. Ebbe az időbe esett az 1956-os magyar forradalom 50 éves évfordulója, melyre a BUOD elnöksége egy nagy központi ünnepséggel készült a frankfurti Paulskirchében Helmut Kohl volt német kancellár és Sólyom László magyar köztársasági elnök részvételével. Ezen túlmenően a BUOD még egy magyar és egy német nyelvű kiadványt adott ki, mely 42 Németországban élő szabadságharcos, illetve résztvevő visszaemlékezéseit foglalta össze mozaikszerűen. Ehhez a hatalmas munkához Urban Mária lektorként csodálatosan és tökéletes megbízhatósággal járult hozzá. Sőt, az azóta beindított és évente kétszer megjelenő BUOD INFO kiadvány lektorságát is vállalta, és azt a szerepet mind a mai napig lelkiismeretesen betölti. Dióhéjban így lehet összefoglalni a 25 éves Berlini Magyar Egyesület és a BUOD figyelemreméltó kapcsolatát. Természetesen más személyek is segítették a BUOD munkáját, mint pl. Hans-Ulrich Moritz, aki a BUOD közgyűlések jegyzőkönyvének írását és hivatalos magyar német fordítások elkészítését oly gyakran s mindig készségesen vállalta. Bízom abban, hogy az idén, 2015 novemberében Münchenben megrendezendő BUOD közgyűlésen folytatódik ez a szoros együttműködés. Jó lenne, ha a Berlini Magyar Egyesület következő kerek ünnepségén tovább sorolhatnánk a kulcsfontosságú személyek névsorát. Kívánok a Berlini Magyar Egyesületnek, annak minden vezetőjének, tagjának és támogatójának további sok sikert és gazdag, lélekerősítő magyar életet ebben a pezsgő, nagy vonzerővel bíró német fővárosban! Baráti üdvözlettel ifj. Klement Kornél (Fortsetzung von Seite 3) Grußwort einigungen in der Diaspora für den nationalen Zusammenhalt und für den Ausbau der bilateralen Beziehungen noch gewachsen. Das Programm Kőrösi Csoma Sándor ist dazu berufen, diese Arbeit zu fördern und auch wir in der Botschaft freuen uns immer, wenn Sie sich mit Ihren Initiativen an uns wenden. Die Mitglieder Ihrer Vereinigung sind die besten Botschafter, die fachkundigsten Vermittler und die glaubwürdigsten Anwälte der ungarischen Bestrebungen in der deutschen Öffentlichkeit. Ich bin überzeugt, dass es dem gegenseitigen Verständnis höchst zuträglich sein würde, das Augenmerk hauptsächlich auf diese Zusammenhänge zu richten. Der historische Rückblick und die dadurch gewonnene Perspektive sind manchmal geradezu unerlässlich, damit wir uns einen Überblick über unsere Gegenwart verschaffen und dadurch zu einem adäquaten Verständnis von Ereignissen und Entwicklungen gelangen können. Im Allgemeinen berichten die führenden deutschen Medien wenig darüber, mit welchen gesellschaftlichen, wirtschaftlichen und politischen Problemen, Herausforderungen und Enttäuschungen Ungarns Bevölkerung (und die Mittel- und Osteuropas) tagtäglich konfrontiert ist und welche Antworten sie parat hat. Sie als Ungarn-Kenner par excellence können mit Ihren Wortmeldungen bei der deutschen Öffentlichkeit sehr viel für ein besseres Verständnis der Vorgänge in Ungarn erreichen. Zum Schluss bleibt mir nur, meinen aufrichtigen Wunsch zu äußern, dass die Ungarische Vereinigung Berlin eine der Garanten für die stetige Entwicklung der deutsch-ungarischen Freundschaft auch in den kommenden Jahrzehnten mit mindestens ebenso großem Erfolg agieren möge, wie in den vergangenen fünfundzwanzig Jahren ihres Bestehens. Dr. József Czukor Botschafter von Ungarn 1991 Január 2. Új ideiglenes vezetőség létrehozása, a korábbi elnök Bock Mária leköszön. Január 7. A Magyar Kolónia évi közgyűlésén tagjaink egy része átlép a másik szervezetbe. Megállapodás születik a két egyesület további együttműködéséről. Február 9. A havi klubesten új programtervezetet mutatnak be. Döntést hoznak arról, hogy egyesületi rendezvényeken a magyar nyelvet használják. Március 15. Megemlékezés 1848-ról Április 15. Évi közgyűlés: Az új alapszabályzat elfogadása, valamint az egyesület testületeinek a megválasztása. A vezetőség: Gyöngyösi Albert (elnök), Nemes Lajos, Matthes Ágnes, Drimál Ferenc, Rademacher Irén, Dobslaff Anikó, Schönauer Ágnes, Lein Mária, Szabó László (az utóbbi négy vezetőségi tag az év végén hivatalosan kiválik az immár öt főre csökkentett testületből). A revíziós bizottság: Sperling Ágnes, Simon Rezső, Volker Zurbuchen. Május 7. Göncz Árpád köztársasági elnök fogadást ad a Magyar Házban. Május 25. Jótékony célú majális-ünnepség a Magyar Házban a súlyos beteg Rumi András javára Június 1. Magyar nap a népek közötti megértésért a Weissensee-i művelődési házban. A bevételt Rumi András műtétjének finanszírozására fordítja a két egyesület. Július 1. A sikeres műtét után Rumi hazaszállításának költségeit a Magyar Egyesület állja. Szeptember 23. A klubesten konzuli ügyekben kapunk felvilágosítást.

6 2015. tavasz 6. oldal 1991 November 2. A két egyesület közös tekeestje November 4. Filmbemutatóval, majd Tinschmidt Sándor előadásával megemlékezünk 1956 eseményeiről. December 16. Karácsonyi ünnepség. Gyűjtés a jugoszláviai menekültek számára 1992 Február 8. Farsangi diszkó a két egyesület fiataljai és azok barátai számára Március 14. Ünnepi megemlékezés az 1848-as forradalomról, a Berlin Mitte-i zeneiskola tanulóinak koncertje Március 20. Szervezetünk végleges bejegyzése az egyesületek nyilvántartásába a szám alatt. Hivatalos elnevezése: Magyar Egyesület e. V. (Ungarische Vereinigung e. V.) Berlin Április 6. Évi közgyűlés Május Kirándulás Hamburgba. Az úton részt vesz a Piroska tánccsoport is. Október A hamburgi magyarok viszontlátogatása. Sikeres városnézés mellett részt vesznek a Magyar Kolónia őszi bálján is. Október 30. Az adóhivataltól értesítés érkezik, miszerint az egyesület alapszabályzata nem felel meg a közhasznúság követelményeinek: rendkívüli közgyűlést kell összehívni. December 18. Rendkívüli közgyűlés, amelyen a jelenlévők módosítják az alapszabályzatot Március 13. A Magyar Egyesület és a Magyar Kolónia közös ünnepsége az Jubileumsinterview I mit Anna Breier, geführt von Barbara Szirmai Anna Breier zog mit ihrer Familie nach Deutschland, als sie 10 Jahre alt war. Sie wurden nach dem Zweiten Weltkrieg wegen ihrer schwäbischen Abstammung aus Ungarn zwangsumgesiedelt. Anna lebt zwar seit 69 Jahren in Deutschland und ist deutsche Staatsbürgerin, ihre liebsten Erinnerungen verbindet sie jedoch mit ihrer Kindheit in Soroksár und ihr Herz schlägt immer noch für Ungarn. Wie war Ihre Kindheit in Ungarn? Ich wurde 1935 in Soroksár (Ungarn) geboren. Wir hatten eine sehr große und zusammenhaltende Familie: meine Mutter hatte zwei Brüder und zwei Schwestern, mein Vater drei Brüder und zwei Schwestern. Unser Haus stand neben dem Haus meiner Großeltern, es war sehr modern, und ich hatte ein sehr schönes, eigenes Kinderzimmer. Ich war damals die einzige Tochter meiner Eltern, ein verwöhntes Kind, also es ging mir sehr gut. Ich habe nur gute Erinnerungen an diese Zeit. Meine Großeltern waren Bäcker, mein Großvater fuhr jeden Tag mit dem Pferdewagen und der Ladung Brot in die Markthalle nach Budapest. Wir fuhren sehr viel mit Kutschen. Mein Vater hatte sogar ein Auto, und wir fuhren oft gemeinsam nach Budapest. Ich saß hinten im Auto und schlief immer ein. Mein Vater hatte eine Strickereiwerkstatt mit Näherinnen und Strickerinnen. Die Brüder meines Vaters spielten alle irgendwelche Instrumente. Wir trafen uns regelmäßig am Sonntag und genossen gemeinsam die Musik. Ich habe eine sehr musikalische Familie. Ich glaube, ohne Musik wäre ich selbst auch nur ein halber Mensch. Ich ging in Soroksár in den Kindergarten und besuchte dort auch die ersten vier Klassen der Schule. Ich hatte dort eine wunderbare Zeit bis meinem 10. Lebensjahr, dann mussten wir nach Deutschland. Wie hat der Zweite Weltkrieg das Schicksal Ihrer Familie geprägt? Zuerst musste mein Vater in den Krieg ziehen, und dann kamen die Die Brüder meines Vaters bauten in Soroksár einen Bunker, in dem die ganze Familie Platz hatte. Schließlich mussten wir alle doch von Soroksár weg, alles stehen und liegen lassen und vorübergehend nach Budapest ziehen. Mein Onkel spielte in dem Orchester in der Oper. Da hatte er einen jüdischen Kollegen, der sehr schnell fliehen musste, jedoch eine wunderschöne, große Altbauwohnung neben der Oper in der Hajós utca hatte, in der mein Onkel und seine Familie, meine Großeltern, meine Mutter und ich unterkamen. Als die Kämpfe näher kamen und wir schon die Sirene hörten, mussten wir in den Keller ziehen. Wir schauten erst wieder nach oben, als es alles vorbei war. In die Wohnung hatte eine Bombe eingeschlagen, und unser Bett war nicht mehr zu finden Als die Russen bereits dort waren, durften wir wieder nach Soroksár zurück. Die Offiziere bewohnten unser Haus und meine Mutter durfte da nur putzen gehen. Die Russen sperrten meinen Großvater ein und beschuldigten ihn, dass er zu den Deutschen gehalten hätte. Meine Mutter wurde dann auch eingesperrt, und mein Vater war noch im Krieg. Das war die Zeit der Ernüchterung Meine Mutter kam schließlich raus aus dem Gefängnis, aber mein Großvater nicht mehr: sie schlugen ihn tot. Später kam mein Vater aus dem Krieg nach Hause. Er war in amerikanischer Gefangenschaft gewesen, so dass er sogar amerikanische Schokolade mitgebracht hat. Die Freude währte aber nicht lange, er war as forradalom emlékére Russen nach Ungarn. vielleicht ein halbes Jahr zu

7 7. oldal tavasz Hause, dann wurde, im Jahre 1946, eines Tages unser Name unter vielen anderen Namen am Rathaus gelistet. Wir hatten 14 Tage Zeit, um das Land zu verlassen. Unter welchen Umständen haben Sie Ungarn verlassen? Mein Vater konnte überhaupt nicht begreifen, warum wir Ungarn verlassen und alles das Haus, die Werkstatt etc. stehen und liegen lassen müssen. Ich hatte natürlich meine Freundinnen in Ungarn, aber ich war damals zu klein, um das alles zu erfassen. Obwohl meine Urgroßeltern aus Deutschland stammten, lagen ein paar hundert Jahre und mehrere Generationen dazwischen, das heißt, wir hatten überhaupt keine persönlichen Beziehungen zu Deutschland. Nicht die ganze Familie wurde zwangsumgesiedelt, sondern man ging nach einem eigenartigen System vor. Ein Bruder meiner Mutter musste mit seiner Familie raus, die sind dann später nach Waldenbuch gezogen. Von den Angehörigen meines Vaters mussten ein Bruder mit seiner Familie und noch eine Schwester mit ihrem Mann gehen und kamen nach Deutschland. Wir mussten uns melden, und durften pro Person 50 Kilogramm mitnehmen. Wir sind in einem Viehwaggon gefahren, dort wurden wir nach dem Einsteigen auch kontrolliert. Unterwegs übernachteten wir in Österreich in einem alten Fabrikgebäude in Notbetten. Wir waren alle zutiefst traurig, ohne zu wissen, was jetzt mit uns passiert. Für uns Kinder war es vielleicht eher wie ein Abenteuer. Mein Onkel und sein Sohn spielten für uns Musik. Da gab es diesen alten Schlager: Auf der Insel steht ein Baum, das ist der arbeitslose Baum, wer keine Arbeit daheim hat, der geht auf der Insel unter den Baum. Den Schlager kann ich immer noch, und wenn man jetzt nach Soroksár kommt, da wird bestimmt noch dieses Lied auf der Insel gespielt. Wie waren die ersten Eindrücke in Deutschland? Wir kamen in Deutschland zusammen an, wurden aber hier getrennt. Der eine Onkel ist in die Nähe von Stuttgart gezogen, der andere Onkel und wir sind nach Kirchheim unter Teck gekommen, dort hat man uns eine Wohnung zugewiesen. Mein Vater hat eine Adresse bekommen, wo wir dann in einer evangelischen Kirche ein Zimmer mit Küchenbenutzung bekommen haben. Unten war die Kirche, und oben gab es eine große Wohnung, wo der Pfarrer mit seiner Familie gewohnt hat. Die Situation werde ich nie vergessen: wir sind dort angekommen, mein Vater hat dem Pfarrer den Schein gezeigt, dass wir bei ihm wohnen sollen. Der Pfarrer sagte: Bei uns? Wir haben doch selbst nur für jedes Kind ein Zimmer! Mein Vater hat ihm erklärt, dass wir nicht gern und freiwillig gekommen sind, sondern nicht wüssten, wo wir leben sollen. Der Pfarrer hat uns dann ein Zimmer gegeben, und später durfte ich im Zimmer seiner 10-jährigen Tochter schlafen. Im Jahre 1946 hatten aber die Deutschen selbst auch nichts, und wir waren die Flüchtlinge, die auch noch essen wollten. Die ganze Familie hat jeden Tag ein Brot und dazu Butter bekommen, Fleisch gab es vielleicht einmal in der Woche. Konnten Sie Deutsch sprechen, als Sie in Deutschland ankamen? Nein, als ich nach Deutschland kam, konnte ich gar kein Deutsch. Ich sollte doch hier in die Schule gehen. Ich erinnere mich noch, die Lehrer haben mir Deutsch diktiert, und ich habe alles so mitgeschrieben, wie ich es verstanden habe. Ich habe tausend Fehler gemacht, aber ich wurde trotzdem in die 4. Klasse aufgenommen. Mein Deutsch war aber einfach nicht gut, und ich konnte damals kein Abitur machen. Meine Eltern hatten nicht so viel Geld, dass ich Privatunterricht hätte nehmen können. Ich habe die Haushaltschule absolviert, und eine nette deutsche Freundin kennengelernt, die mir eine Stelle im Büro einer kleineren Elektrofabrik verschafft hat. Als mein Bruder Hans geboren wurde, entschied mein Vater, dass wir nach Ellwangen ziehen sollten, wo schon seine Schwester wohnte. Seine Schwester hatte auch ein Haus, wo wir oben einziehen konnten, und er konn- (Folytatás a 8. oldalon) 1993 Május A Kosdról érkezett tánccsoport fellépéssel egybekötött látogatása a Magyar Kolónia és a Magyar Egyesület szervezésében Szeptember 11. Megemlékezés Szent Istvánról Október 2. Tinschmidt Sándor történész előadása Horthy Miklósról 1994 Február 19. Mydlo Tamás követ tájékoztatója Magyarország politikai és gazdasági helyzetéről Március 15. A berlini magyarok márciusi ünnepi megemlékezése Március 25. Tisztújító közgyűlés. A megválasztott vezetőség elnöke ismét Gyöngyösi Albert, tagjai: Nemes Lajos, Matthes Ágnes, Drimál Ferenc, Rademacher Irén. Április 15. A Magyar Egyesület meghívására fellép az erdélyi Háromszék népitáncegyüttes. Május 7. Ezüstpénzek Magyarországnak? címmel Lothar de Maiziére-rel, az NDK utolsó miniszterelnökével beszélget Schauschitz Attila újságíró a magyar határnyitás ötödik évfordulója alkalmából. Július A két egyesület közös hétvégi kirándulása a Wolziger See-hez Szeptember Az Ulmi Kulturális Egyesület tagjai ellátogatnak a berlini magyarokhoz. Szeptember 28. Mogyorósi Géza újságíró, ma a Berlini Híradó házi szerzője, megbeszélést folytat Gyöngyösi Alberttel, a Magyar Egyesület elnökével, és Robotka Józseffel (Magyar Kolónia) a két szervezet leendő közös újságjáról.

8 2015. tavasz 8. oldal Az elképzelések pontosítása, egyeztetése után még novemberben eldől: Berlini Híradó címmel az 1990-ben indított Egyesületi Hírek néhány kétoldalas száma után másodszor is kísérletet teszünk saját lap kiadására. A második nekifutás 1995 óta mind a mai napig eredményesnek mutatkozik, még akkor is, ha a Kolónia az első szám után kivált a lap készítéséből. Október 15. Vendégünk Regine Hildebrandt, Brandenburg tartomány akkori szociális miniszter asszonya Október 22. Megemlékezés október 6-ról, a magyar szabadságharc végéről, valamint az 1956-os forradalomról November 5. Fischer Eszter pszichológusnő szól a családon belüli vitákról. December 3. Az év utolsó klubestjén Beyer Emília tart néhány órás adótanácsadást. December 10. Közös karácsonyi ünnepség a Magyar Kolóniával 1995 Január 14. Drimál Ferenc előadása és bemutatója a számítógépes adatátvitelről Február 18. Bélai Gyula konzul tájékoztatója fontos konzuli kérdésekről Március 15. A berlini magyarok közös megemlékezése az 1848/49-es szabadságharcról. Előadó: Jánosi György volt politikai államtitkár Április 22. Évi közgyűlés Április 28. május 1. Látogatás Ulmban a helyi kulturális egyesület meghívására Június vége Erdélyi kirándulás Október 20. Magyar est Pankow-ban: (Fortsetzung des Interviews mit Anna Breier von Seite 7) te sich dann mit ihr wieder selbstständig machen und eine eigene Strickereiwerkstatt eröffnen. Im Nachhinein denke ich, dass das ein Fehler war. Mein Vater hatte in Kirchheim eine sichere Stelle und ein sicheres Einkommen, und Selbstständigkeit ist immer mit einem Risiko verbunden. Es war mit der Strickerei wirklich sehr schwer. Meine Tante starb früh, mein Vater stand allein da und musste alles selbst machen. Wir hatten dann noch besonderes Pech: es gab Hochwasser, so dass auch die Werkstatt überschwemmt wurde und die Strickmaschinen natürlich nass wurden. Es dauerte ein halbes Jahr, alles wieder in Ordnung zu bringen. In Ellwangen lernte ich meinen Mann kennen, wir heirateten Ich wurde bald schwanger, und 1955 kam mein erster Sohn Rainer zu Welt. Meine Mutter wurde dann auch plötzlich krank und starb im Krankenhaus, als mein Bruder 10 Jahre alt war. Sie fehlt mir heute noch. Damals konnte ich nicht einmal kochen, und plötzlich hatte ich einen Vater, einen Bruder mit 10 Jahren, einen Mann und einen kleinen Sohn zu versorgen. Und ich habe gekocht, oh, die Armen! Einmal zum Beispiel habe ich Grießbrei gemacht und statt Zucker Salz reingetan Wie lange blieben Sie dann in Ellwangen? Wann kamen Sie nach Berlin? Als mein Mann mit seinem Studium fertig war, bekam er ein Jobangebot in Johannesburg (Südafrika). Ich dachte, das wäre eine gute Chance für uns, und mein Mann kann sich wieder auf die Arbeit konzentrieren. Mein Mann flog 1964 nach Johannesburg voraus, um zu schauen, wie es da ist. Ich verkaufte dann alles in Deutschland und reiste mit meinem Sohn hinterher. Ich hatte zwar die Flugtickets gekauft, war aber so aufgeregt, dass ich vergessen hatte, uns einzuchecken, und so trugen sie mich und meinen Sohn in die erste Klasse ein. Das war ja absolut super Luxus! Wir wohnten bis 1970 in Johannesburg und kauften dort ein Haus. Mein zweiter Sohn Thomas kam 1966 dort zur Welt. In Afrika war ich bei den Pfadfindern wie früher in Ungarn, und auch im ungarischen Club. Dort habe ich zwei sehr nette ungarische Familien kennengelernt. Was ich in Afrika erlebt habe, waren intensive Freundschaften. Man lebte ein freieres Leben, eben ein ganz anderes als in Deutschland. Mein Mann verlor aber 1970 seinen Job und bekam einen anderen in der Schweiz. Ich musste wieder das Haus verkaufen und wir sind nach Europa zurückgekehrt. Kurz danach haben wir, mein Mann und ich, uns wegen seiner Alkoholprobleme scheiden lassen, und ich bin mit den Kindern zurück zu meinem Vater nach Ellwangen gezogen. Da ich für meine zwei Söhne sorgen musste, habe ich bei der Firma Bauknecht eine Arbeit als Fachberaterin für Elektrohaushaltsgeräte (Waschmaschinen, Geschirrspüler etc.) angenommen. Ich vermute, die Kunden haben nicht nur auf Grund meines Könnens, sondern auch eventuell wegen meines ungarischen Charmes gekauft. Später habe ich in München meinen zweiten Mann kennengelernt. Er war auch geschieden und hatte eine Tochter. Seine Eltern wohnten in Berlin und haben auf die Tochter aufgepasst. Der Mann meinte, wenn sie auf sein Kind aufpassen, dann können sie das mit meinem jüngeren Sohn auch. Das war für uns ein Grund, nach Berlin zu ziehen. Seitdem wohne ich in Berlin, und seit 28 Jahren bin ich wieder geschieden. Wie sind Sie auf die Ungarische Vereinigung gestoßen? Ich hatte in Berlin einen ungarischen Kollegen, der mich einmal zu dem Ungarischen Club eingeladen hat. Ich habe dann während einer Club-Nacht die anderen kennengelernt. Früher hatte ich niemanden, mit dem ich Ungarisch reden konnte, also hat es mir wohl getan, dass ich wieder meine Muttersprache benutzen konnte. Die Vereinsmitglieder waren von Anfang an sehr nett, und so habe ich mich bei ihnen immer sehr wohl gefühlt. Ich bin seit etwa 10 Jahren Mitglied und habe sehr schöne Erinnerungen an unsere Ausflüge.

9 9. oldal tavasz Jubileumi interjú II. dr. Hetey Lászlóval készítette: Szirmai Barbara Bár már több mint négy évtizede Berlinben él, a magyar kultúra és szellemiség ápolása a mai napig nagyon fontos számára. A berlini magyar közösség oszlopos tagja és a Berlini Magyar Egyesület elnöke, immáron 15 éve. Dr. Hetey Lászlóval beszélgettünk. Milyen élményei vannak Magyarországról? Régi pécsi jogász-családban nőttem fel katolikus tradícióval, ahol a cserkészetnek is hagyománya volt. Annak ellenére, hogy az 1950-es években a kommunista pártdiktatúra alatt a kormány elnyomta az egyházat és a vallásos intézményeket, a cserkészetet pedig felszámolta, szüleim fontosnak tartották, hogy mi testvéreimmel hasonló értékrendben nevelkedjünk, mint amelyben annak idején ők felnőttek. Ennek megfelelően tagja lettem egy illegális cserkészcsapatnak, ami akkoriban az indiánozás név leple alatt futott, a katolikus egyház keretein belül a helyi pálosok patronálásában. Inkognitóban ugyan, de minden olyan tevékenységben részünk volt, ami a cserkészélet velejárója: majdnem minden hétvégén a Pécs körüli hegyekben kirándultunk, nyáron nagyszabású sátortáborozást tartottunk előadásokkal, tábortűzzel, nótázással stb., és Bolváry Pál pálos atya miséket is tartott az erdőben. Erről az úgy nevezett katakomba cserkészetről 2005-ben egy terjedelmes könyv is született, egyik akkori dakota testvérem, Aczél László Zsongor, későbbi pálos szerzetes, tollából (dakota volt ugyanis a mi csapatunk indián-törzsi neve). A Parázs a hamu alatt Dokumentumok és visszaemlékezések a pécsi cserkészek katakombaéletéből: (1947) című könyvben tevékenységeink részletesen le vannak írva az akkori feljegyzések, tábori naplók, fényképek stb. alapján. Számomra nagyon meghatározóak voltak a családomban és a cserkész környezetben eltöltött évek, és egy életre szóló értékrendszert adtak nekem, amelyre a mai napig mély köszönettel tekintek vissza. Ez a korszak számomra akkor zárult le, amikor az érettségi után rögtön felvettek magyar ösztöndíjasként egy NDKbeli egyetemre, és kiköltöztem Lipcsébe. (A pécsi cserkészéletnek az ÁVO emberei egy évvel később, 1961 februárjában igazi kommunista módon véget vetettek e konspiratív tevékenység miatt letartóztatásokkal, házkutatásokkal stb., Pál atyát több évre börtönbe zárták, a cserkészvezetőket pedig így Melinda nővéremet is kirúgták az egyetemekről, koncepciós perekben elítélték őket stb.) Mikor érkezett Németországba? 1960-ban kerültem NDK-beli egyetememre, ahol elkezdtem biokémiai tanulmányaimat. Egyetemi éveim alatt ismertem meg későbbi feleségemet, Hanna Grambow-t, és összeházasodtunk. Tanulmányaim végeztével úgy döntöttünk, hogy közös életünk színhelye az NDK legyen (ebbe az akkori magyar kormány vonakodva bele is egyezett). Egész szakmai pályafutásomat a biokémiai farmakológia területén folytattam: hosszú évekig kutatóként laboratóriumban dolgoztam, később egyetemi magántanárként tevékenykedtem, illetve tevékenykedem Berlinben, a Tudományos Akadémián és a Humboldt Egyetemen. A hosszú, Kelet-Berlinben eltöltött 1970-es és 1980-as évek alatt azt tapasztaltuk, hogy az NDK politikai rendszere lépésről lépésre egyre intoleránsabb, diktatórikusabb lett. Mi ezért nem akartunk ebben a környezetben sokáig tovább élni és itt megöregedni, azt pedig semmiképp sem szerettük volna, hogy gyermekeink is abban a rendszerben nőjenek fel, és töltsék el életüket ban tehát merész elhatározásra szántuk rá magunkat: az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (ismert német rövidítéssel: KSZE) Helsinki Záróokmányának harmadik, humanitárius fejezetére hivatkozva kivándorlási kérelmet (Ausreiseantrag) adtunk be az NDK és a magyar hatóságokhoz, annak érdekében, hogy Nyugat- (Folytatás a 10. oldalon) 1995 Közös rendezvény a Pro Domo szervezettel Magyarország német barátai és a Magyarország iránt érdeklődők számára Október 21. Az október 23-iki megemlékezés ünnepi előadója Tinschmidt Sándor November 4. Beszélgetés Schubert Éva színművésznővel berlini vendégszereplése alkalmából December 9. Közös karácsonyi ünnepség a Magyar Kolónia tagjaival December Karácsonyi bazár, amelyen egyesületi tagjaink is jótékony célra árusítják portékáikat Január 20. Beszélgetés Dalos Györggyel, a Magyar Ház akkori új igazgatójával Március 14. Beke Katalin történész politikai tevékenységéről, Magyarország általános fejlődéséről beszél. Március 15. Nemzeti ünnep: A berlini magyarok közös ünnepsége Április 20. Tisztújító közgyűlés. Az új vezetőség tagjai: Nemes Lajos (elnök), Drimál Ferenc, Matthes Ágnes, Hans-Ulrich Moritz, Rademacher Irén. Gyöngyösi Albertet, a leköszönő elnököt, tiszteletbeli elnökké választja a közgyűlés. Április 26. A berlini magyar szervezetek 150 éves jubileumi rendezvényén Forrai Kristóf, a Határon Túli Magyarok Hivatalának akkori főosztályvezetője szólal fel. Fő szervező a Magyar Kolónia. Április 27. A Magyar Kolónia ünnepi bálja Május 4. Filmvetítéssel egybekötött klubest Június 1. Bródy János óriási érdeklődéssel kísért szólókoncertje

10 2015. tavasz 10. oldal 1996 Június 15. Tagjaink, Gálfi Éva és férje, Berlinből való végleges távozásuk előtt néhány kellemes órában elbúcsúznak berlini barátaiktól. Június Egyesületi kirándulás a Spreewaldba és Cottbusba Október 16. Tinschmidt Sándor: Nagy Imre kormányának külpolitikája. Az október 23-iki forradalom alkalmából a Berlin Brandenburgi Német Magyar Baráti Társasággal közösen szervezett estünk előadása a Berlini Híradóban is megjelenik. December 13. A Magyar Egyesület rendhagyó ünnepi összejövetele: Karácsony a magyar irodalomban címmel irodalmi est Kulcsár Szabó Ernővel, a Humboldt Egyetem tanárával Január 25. A Das verflixte 7. Jahr német nyelvű címet adtuk annak a klubestnek, melyen visszapillantunk szervezetünk hétéves működésére. Február 22. Vendégünk ifj. Klement Kornél, a Németországi Magyar Szervezetek Szövetségének (BUOD) elnöke Március 15. A márciusi megemlékezés ünnepi szónoka Katona Tamás, Budapest I. kerületének polgármestere. Április 12. Évi közgyűlés: az új revíziós bizottság megválasztása (elnök Szabó László, tagok: Ilse Józsa és Oroszvári Anita) Április 26. Egyszer volt : a két magyar szervezet nagy sikerű közös, műsoros nosztalgiabálja a Gemini-trióval Május 31. Rigó Erik tatai rendőrkapitány előadása az M1 autópálya menti bűnözésről. Az est végén tiszteletbeli tagunkká választjuk. (A dr. Hetey Lászlóval készült interjú folytatása a 9. oldalról) Németországba költözhessünk. Végül ből alakult meg, időközben tagjaink három éves nyomasztó várakozás után az egyesült Berlin minden részéről meg is kaptuk ezt az engedélyt jönnek, az pedig már régóta nem is áprilisában sikerült nagy családunknak összes cókmókjainkkal és búto- elmúlt évek alatt azon munkálkod- téma, hogy ki keleti vagy nyugati. Az rainkkal kivándorolni Kelet-Berlinből Nyugat-Berlinbe (jó fél év múlva tikulturális környezetében a magyar tunk, hogy a város multietnikus-mul- leomlott a berlini fal!). kultúrát és tradíciót ápoljuk és terjesszük, magyar vonatkozású törté- Az első állomásunk a zsúfolásig megtelt Notaufnahmelager Marienfelde nelmi, szociológiai, tudományos stb. nevű ideiglenes befogadó tábor volt: témákat kifelé is közvetítsünk. Ezenkívül magyar szellemű közösségi élet- ez számomra érdekes, kicsit talán a többször is hallott Ellis-Island-romantikához hasonlítható tapasztalat, fajta magyar atmoszférát teremtünk itt nek adunk teret, tagtársainknak egy- sajátos élmény volt. Szerencsére ezt Berlinben, ami különösen törzsasztali követően aránylag gyorsan sikerült saját lábunkra állni, és az életünket Nyuzünk persze olyan rendezvényeket, estéinken sikerül. Gyakran szervegat-berlinben új körülmények közt ahol a helyi magyarság mellett más folytatni. Nagy családunk minden tagja itteni érdeklődők is részt vehetnek. Ezt hét, időközben felnőtt gyerekünk és tükrözi vissza újságunk, a kétnyelvű eddig kilenc unokánk jól megtalálta Berlini Híradó is, amelyben minden berlini megtalálja a számára érdekes hí- helyét az itteni demokratikus rendszerben. Feleségemmel együtt nagyon reket és programajánlókat, magyarul örülünk annak, hogy mindegyikükkel és németül is. kitűnő kapcsolatunk van, illetve hogy Fontos célunk ezenfelül az is, hogy gyerekeink is jó testvéri kapcsolatot az elmúlt években Berlinbe és környékére érkezett magyar fiatalokkal, ápolnak egymással. Hogyan került az Egyesülethez? munkavállalókkal és gyerekes családokkal is aktívan felvegyük a kap- A Magyar Ház (a későbbi Collegium Hungaricum) már a rendszerváltás csolatot, és lehetőség szerint őket is előtt, az NDK éveiben is a kelet-berlini és a Berlin környéki magyarok fon- Melyek a legszebb emlékei az egyesület bekapcsoljuk egyesületünk életébe. tos találkozópontja volt, ahol népes életéből? magyar baráti kör alakult ki. Ez azonban sokáig csak baráti kör maradhamilyen rendezvényt, emléket kiemel- Tulajdonképpen nagyon nehéz valatott, és nem válhatott hivatalos szervezetté, ugyanis az NDK-ban nem volt azt követő hangulatos borozgatás, a ni. A legtöbb klubesti előadás és az lehetőség ilyen egyesületek alapítására ben, a rendszerváltás és a né- rendezvények, kirándulásaink és az közös nemzeti ünnepek és karácsonyi met egyesülés folyamán, ebből a baráti társaságból alakult meg a Berlini mind maradandó emlékek. úgynevezett Kiezwanderung -ok Magyar Egyesület e. V. Mi a családommal akkor már a város nyugati részén berlini kerületi sétát (Kiezwan- Minden évben rendezünk egy-két éltünk, és akkoriban még nem volt egyszerű a két városrész közötti kapcsodulást, vagy külföldre, vagy egy derung) és egy többnapos kiránlat. Így csak jó pár hónappal később híresebb német városba. Az ilyen értesültem az egyesület létezéséről, és alkalmakkor gyakran összejövünk tudtam aztán egyesületi tagként csatlakozni a korábbi ismerősökhöz és az is. Kiemelném például a tavalyelőtti az ottani, helyi magyar csoportokkal általuk alapított szervezethez hallei kirándulást vagy a korábbi ben aztán beválasztottak az egyesület krakkói utazásunkat és az ottani vezetőségébe, 2000-ben pedig, azaz kedves ismerkedési esteket, számomra ezek is mind szép emlékek. immár 15 éve megválasztottak egyesületi elnöknek. Hagyománynak számít nálunk az Mi volt az egyesület fő célja az elmúlt 15 is, hogy minden rendezvényről élménybeszámolót ír egyik tagunk az évben? Bár az egyesület a rendszerváltás egyesületi újságunkba, a Berlini Híradóba. Így egyesületünk folyamán egy kelet-berlini baráti kör- aktuá-

11 11. oldal tavasz lis és korábbi szép élményeit is később többször felidézhetjük az eddig megjelent 38 sokoldalú, nívós kiadványunkban. Milyen gyakran utaznak Magyarországra? Minden évben. Ezt az utazást úgy időzítjük, hogy a szokásos rokon- és ismerőslátogatás mellett részt tudjunk venni az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem akadémiai napjain, ez már több éve családi hagyományunkká vált. A Szabadegyetem akadémiai napjai egyhetes, ökumenikus atmoszférájú, kulturális estekkel tarkított előadássorozat, amely mindig a Kárpát-medence más helyén kerül megrendezésre. Ezeknek a rendezvényeknek köszönhetően sikerült megismernem a szomszédos országok magyar kultúrájú területeit és az ott élő magyarokat, tradíciójukat, szokásaikat. Tapasztalataimról, élményeimről és az ott szerzett barátságokról pedig minden alkalommal beszámoltam a Berlini Híradóban is. Zusammenfassung des Interviews mit Dr. László Hetey In einer alteingesessenen Pécser Juristenfamilie mit katholischer und Pfadfinder-Tradition wuchs er auf. Trotz des damaligen Verbots durch die kommunistische Regierung hat er aktiv am illegalen Pfadfinderleben getarnt als Indianerspiel unter Leitung eines Pécser Paulinerpaters teilgenommen, das ihn stark geprägt hat. Gleich nach seinem Abitur im Jahr 1960 wurde er als ungarischer Stipendiat zum Biochemiestudium in die DDR delegiert. Während des Studiums hat er Hanna Grambow geheiratet, so konnte er nach dem Studium in der DDR bleiben. Viele Jahre hat er dann an der Berliner Humboldt-Universität in der biochemisch-pharmakologischen Forschung gearbeitet. Anfang 1989 ist er mit seiner Familie nach der Genehmigung ihres Ausreiseantrages durch die DDR nach West-Berlin übergesiedelt. Somit konnte er erst später zu der Ungarischen Vereinigung hinzustoßen, die während der politischen Wende im Jahr 1990 von seinen ehemaligen Ost-Berliner ungarischen Bekannten gegründet wurde. Seit 2000 ist er Vorsitzender der Ungarischen Vereinigung Berlin e. V. und zusammen mit den Vereinsmitgliedern bemüht, die ungarische Kultur und Tradition nach Kräften zu pflegen und in ihrer multikulturellen Stadt zu verbreiten. Jubileumi interjú III. Hans-Ulrich Moritz-cal készítette: Szirmai Barbara 18 évesen kezdett el magyarul tanulni, ma pedig senki nem mondaná, hogy a magyar nem az anyanyelve. Azonban nem csak a nyelv, hanem a magyar kultúra is érdekli, legjobb barátai magyarok. A Berlini Magyar Egyesület alelnökével, Hans- Ulrich Moritz-cal beszélgettünk. Hogyan került először Magyarországra? Magyarországhoz való viszonyom eredetileg egy véletlenen alapult. Végzős gimnazistaként a hallei egyetemre jelentkeztem matematika szakra, ahonnan azt a választ kaptam, hogy a tanulmányi eredményeim alapján akár Magyarországon is tanulhatnék tovább. Engem persze érdekelt a lehetőség, hiszen akkoriban az NDK-ból nézve Magyarország valamennyire Nyugatnak számított. Elmentem tehát a hallei központba felvételi elbeszélgetésre, ami sikeresen zárult. A mai napig emlékszem arra a pillanatra, amikor pár hónappal később, szeptember 2-án befutott a vonatunk nyolcan voltunk leendő matematika szakosok a Keleti pályaudvarra, a nagy ismeretlenbe. Akkor voltam életemben először külföldön. Milyenek voltak az első benyomások Budapesten? A magyar nyelvtanhoz nem nagyon konyítottam, de kiutazásom előtt egy NDK-ba kitelepített sváb családnál tanultam pár szót magyarul, ami egy kis konyhanyelvre volt elég. Azt hittem, hogy ezzel felkészültem az útra, és megértenek majd, ha esetleg eltévednék. Az akkori Népstadion volt a biztos pont, ahova valahogyan eltaláltam, ott viszont eltévedtem. Na de nem estem kétségbe, a helyes irány iránt érdeklődve próbálkoztam megértetni magam. Sajnos, nem sikerült sem magyarul, sem németül, csak oroszul Hogyan sajátította el a magyar nyelvet? Az egyetem megkezdése előtt egy évig nyelvi előkészítőre jártunk Budapesten. Ebből két hónapig csak a (Folytatás a 12. oldalon) 1997 Június 20. Marácz László történész előadása a Magyar Egyesület és a Magyar Kolónia közös rendezvényén Szeptember 27. Ismerkedési est, melyen az egyesület régi és új tagjai baráti légkörben több kellemes órát töltenek el. Október 25. Megemlékezés az 1956-os októberi forradalomról Wolfart János követtel, a Magyar Nagykövetség Berlini Hivatalának vezetőjével Október 27. Dr. Duray Miklós neves szlovákiai politikus előadása a magyar kisebbség helyzetéről Szlovákiában November 8. A legmagyarabb Magyarország: Thomas W. Mücke diaporámás bemutatója November 22. A két berlini magyar szervezet közös irodalmi estje Ady Endre születésének 120. évfordulója alkalmából Kulcsár Szabó Ernővel December 6. Kiváló hangulatú mikulás-est finom borral, házi falatokkal December Kétnapos karácsonyi bazár a Magyar Házban, amelyen az Egyesület saját standdal vesz részt Január A 25 éves Magyar Ház ünnepi rendezvénysorozatába bekapcsolódik a Magyar Egyesület is. A tavasszal megjelenő Berlini Híradó 14 oldalon emlékezik meg a jubileumról. Február 14. Magyarország útja az Európai Unióba címmel nagy figyelemmel kísért német nyelvű előadást tart Klaus Rettel EU-szakértő. Március 13. és 15. Március 15-iki megemlékezés: Előbb a berlini ünnepségen, majd a drezdai Kossuth-emléktábla leleplezésén is méltón megemlékezünk a forradalom 150. évfordulójáról.

12 2015. tavasz 12. oldal 1998 Április 4. A Magyar Egyesület tisztújító közgyűlése: A megválasztott vezetőség: Nemes Lajos (régi-új elnök), Drimál Ferenc, Urban Mária, Hans-Ulrich Moritz és Rademacher Irén. Május 16. Véndiák-találkozó és egyesületi bál: Délután volt német diákok találkoznak, akik Magyarországon jártak valaha egyetemre, majd este hangulatos bál következik. Május Hétvégi kirándulás Kastl-ba: Az egyetlen nyugat-európai magyar gimnázium megtekintése Július 3-tól Bolling Piroska és Schober Erzsébet tagtársaink tárlata Szeptember 26. Délután Pankow-ban magyar nap, majd tekeest a Pálinka Csárdában Október 24. Októberi ünnepség Andrásfalvy Bertalan etnográfus előadásával November 24. Békét és reménységet a világnak: Tolcsvay László nagy sikerű koncertje (felvételünk a 2007-es koncerten készült) November 28. Robert Becker magyarországi német szerző felolvas első verseskötetéből. December Karácsonyi bazár a Magyar Egyesület részvételével December 19. Egyesületünk és a berlini cserkészek közös karácsonya: A kiscserkészek Betlehemes játékukat, a felnőttek pedig hozott ínyencfalataikat mutatják be Február 20. Évi közgyűlés. Az 1998 nyarán elhunyt Drimál Ferenc alapító tag helyére a vezetőségbe dr. Hetey Lászlót választjuk. (A Hans-Ulrich Moritz-cal készült interjú folytatása a 11. oldalról) nyelvet tanultuk, ezt követően pedig let-németországban kevesen voltunk megismételtük az érettségit a szakunkhoz szükséges tantárgyakból, konkurencia, viszont a munka is ke- magyar szakosok, így nem volt nagy a ezúttal magyar nyelven. Nekem matematikából, geometriából, fizikából tak küldeni, mert addigra már ott helyvés volt. Engem először Halléba akar- és kémiából is el kellett sajátítanom ben folyt a külföldre tanulni készülők a magyar szaknyelvet. nyelvi előkészítése, mivel megszüntették az egy éves magyarországi felké- Amikor elkezdődött az egyetem, úgy éreztem, hogy túl könnyű, így gyorsan szítőt. Én tehát ott lehettem volna magyartanár, ám kicsit elbizonytalanod- elbíztam magam. Nem vettem észre, hogy egyre nehezebb lett a tananyag, tam, amikor a felvételi beszélgetésen és mivel nem figyeltem eléggé, egyszer azzal kezdték: Ön tehát a bolgár nyelvet fogja oktatni nálunk. Álljon meg csak lemaradtam. A második évben már éreztem, hogy ebből baj lesz. Rájöttem, hogy a matematika talán még- magyar szakon végeztem Ebből a menet, gondoltam magamban, én sem nekem való, és szerettem volna tehát nem lett sajnos semmi, és várnom kellett még egy kicsit egy valódi szakot váltani, de akkoriban ez nem ment olyan könnyen. A szerencsém lehetőségre. Ez a lehetőség pedig a az volt, hogy az akkori diák párttitkárnak ugyanaz volt a problémája, mint káról érkezett, ahol aztán elkezdtem a Humboldt Egyetem hungarológia sza- nekem, és neki megengedték, hogy pályafutásom. Akkoriban az egyetemen a magyar szak a szlavisztika tan- szakot váltson, ezért nekem nem lehetett nem megengedni. széken belül működött, ahol az orosz Milyen szakot választott ezután? elnyomott mindent, de voltak ott más 1974-ben váltottam a magyar szakra. Tehát akkor még mindig a tanulgyar is. Sosem akartam doktori vizsgát szláv nyelvek, és mellettük még a mamányaim elején jártam, viszont a nyelvet már olyannyira tudtam, hogy elő- csaltam, ha úgy tetszik, és átejtettem tenni, szóval ott négy éven keresztül fordult olyan is, hogy igazolvánnyal ott dolgozó kollégáimat. Mindig, amikor rákérdeztek, hogy áll a disszertá- kellett bizonyítanom, hogy nem vagyok magyar. Az a tapasztalatom, hogy cióm, akkor csak röviden idéztem a ha külföldön él az ember, az teljesen szakdolgozatomból. A dolog úgy más, mint ha otthon tanulna idegen végződött, hogy három év egyetemi nyelvet, mert akkor benne él a nyelvben, a kultúrában, és csak úgy ragadnak kaptam egy telefonhívást az állami munka javarészt nyelvoktatás után rá a dolgok. Ez velem is így volt, és fordítóirodától, hogy szükségük lenne ennek köszönhetően a magyar szakos egy magyar tolmácsra. Én azt válaszoltam: szívesen, de csak akkor, ameny- tanárom felmentést adott a magyar órák látogatása alól, ehelyett azt adta nyiben ők is tesznek nekem egy szívességet Én ugyanis ott szerettem fel leckének, hogy bizonyos könyveket olvassak, és számoljak be róluk. volna dolgozni. Fél évig tartott, amíg Én sosem szerettem túlságosan az irodalmat mint tantárgyat, így mikor rábízható vagyok, és megfelelek a fel- az aktáimból kiderítették, hogy megkérdeztek, hogy mi tetszett a könyvekben, az volt a vesztem Én abban a munkahelyet válthattam. Pár héttel azadatra, de végül igent mondtak, így pillanatban áttereltem a beszélgetést előtt, hogy az első írásbeli doktori beszámolómat le kellett volna adni. az érdekes nyelvi és nyelvtani jelenségekre, amelyek feltűntek nekem, Elmentem tehát életem második és javarészt ebből állt a beszámolóm. munkahelyére, de nehéz volt hozzászokni, hogy nem egy irodából dol- Hamar kiderült, hogy inkább a nyelvi oldal érdekel, és inkább ezzel szeretnék foglalkozni. ról kellett betelefonálnom, hogy azgoztam, hanem minden nap otthon- Könnyű volt akkoriban magyar szakosként elhelyezkedni Németországban? kell-e tolmácsolnom. Mivel akkor nap érkezik-e magyar delegáció, és Gyorsan eltelt az a bizonyos öt év is, még nem volt saját telefonom, az utcai telefonok közül pedig csak körül- és 1979-ben eljött a végleges hazautazásom ideje, s édesapám hazavitt a belül minden tizedik működött, volt Trabantunkkal az NDK-ba. Akkor Ke- olyan nap, amikor Hellersdorf-

13 13. oldal tavasz ból egészen Lichtenbergig utaztam azért, hogy egy működő telefonfülkét találjak. Ez hat évig ment így, egészen a rendszerváltásig. Ekkor a tolmácsrészleg megszűnt, már csak nyelv szerinti felosztás volt, a magyar pedig a kelet-európai nyelvek csoportjába került. Még öt évig dolgoztam az Intertext fordítóirodánál, de ekkor már más körülmények között, egy irodában ücsörögve. A tolmácsolnivaló, sajnos, fokozatosan csökkent, 1995-re pedig a munka már annyira kevés lett, hogy az a bizarr helyzet állt elő, hogy a korábbi kuncsaftjaim révén inkább én vittem a munkahelyemre a pénzt, és nem a munkahelyemen keresztül érkeztek az újabb munkák. Ez a helyzet odáig vezetett, hogy még abban az évben kénytelenek voltak felmondani nekem, de én ezt mosollyal vettem, annak ellenére, hogy ezután következtek azok az évek, amikor segélyből kellett fenntartanom magam. A fordulat 2003-ban következett, amikor Németországban kitalálták az úgy nevezett Én-RT ( Ich-AG ) nevű koncepciót, amelynek keretein belül az embert nagyvonalúan támogatták három éven keresztül, amennyiben önálló vállalkozásba kezd. Így sikerült egyéni vállalkozóvá válnom és folytatnom a pályafutásomat tolmácsként. Hogyan került a Berlini Magyar Egyesülethez? A 90-es évekre a házasságom megromlott, így 1994-ben feleségemmel úgy döntöttünk, hogy elválunk ban kimondták a válást. Igaz, a gyerekeket nálam helyezték el, ennek ellenére abban az időben kellett a társaság és valamifajta pótcselekvés is, én pedig mind a kettőt megtaláltam az egyesületben. Az egyesülettel való kapcsolatom hosszabb időre nyúlik vissza, hiszen én már annak idején, a 90-es évek elején, az Intertextnél egy irodában dolgoztam azzal a Drimál Ferenccel, aki az egyesület újságjának, a Berlini Híradónak első szerkesztője is volt. Már akkor felfigyeltem arra, amivel ő a két megbízás közötti szünetekben foglalkozott, amit ő úgy hívott, hogy a Landsmannschaft -nak dolgozik, valójában alapszabályt, később pedig újságot szerkesztett az Egyesületnek. Ferenc többször hívott, hogy tartsak velük egy rendezvényre, 1994 őszén végül megtettem. Részt vettem egy emlékezetes eseményen, ahol vendégünk volt Regine Hildebrandt, Brandenburg tartomány volt szociális ügyi minisztere, akit a kelet-németek nagyon tiszteltek, köztük én is, hiszen az ország újraegyesítésekor kiállt a keletiek érdekeiért. Ezen a rendezvényen vettem részt először, és tetszett, hogy egy ilyen prominens vendégünk van. Az ezt követő pár évben a Magyar Ház második otthonommá vált, ott találkoztam rendszeresen a többi lelkes egyesületi taggal. Később, amikor a munka visszatért az életembe, ez a szoros összetartozás már valamivel lazábbá vált, de ez a társaság ma is olyan számomra, mint a családom óta vagyok vezetőségi tag, megszakítások nélkül, tehát immáron 18 éve, ez alatt az idő alatt pedig rengeteg élménnyel gazdagodtam. Az egyesület programjai közül melyek a legmaradandóbb élmények? A legnagyobb élmények talán a közös kirándulások, sátorozások, grillezések és legfőképp a külföldi utak voltak, ilyen például a 10 évvel ezelőtti erdélyi kirándulásunk, amit sosem fogok elfelejteni. Ezen kívül voltak még emlékezetes koncertek, és a 90- es évek végén egy összberlini nosztalgia bál, ahol az ételek-italok egy részét 20 évvel azelőtti magyarországi áron árulták, így ha valakinek volt akkori forintja, akkor azzal tudott fizetni. Valamivel frissebb, pár évvel ezelőtti emlék, amikor a pünkösdi kultúrák karneválja idején meghívtunk egy magyar csapatot, hogy táncoljanak és zenéljenek a havi törzsasztalunk szokásos helyén, a Kleine Kneipe Zum György -ben. Nagyon sok vendég jött el, és hatalmas utcabál kerekedett a dologból. Az ilyen és hasonló közös programok miatt nagyon örülök, hogy tagja lehetek ennek a közösségnek. Kurze Zusammenfassung des Interviews mit Hans-Ulrich Moritz Der gegenwärtige stellvertretende Vereinsvorsitzende studierte in Ungarn zunächst Mathematik, dann Ungarisch. So kam er über die Sprache zu seinem Beruf er ist Dolmetscher und dann zur Ungarischen Vereinigung Berlin, wo er seit 1994 aktiv am Vereinsleben mitwirkt, unter anderem als Redakteur des Berlini Híradó Március 15. A berlini magyarok márciusi ünnepsége Április 24. Magyar húsvéti szokások: Klubdélutánunkon Bérziné Szendrő Csilla népművésznő többek között bemutatja a gyimesi tojásfestést, a korondi fazekasmunkát. Május Nagy sikerű egyesületi kirándulás a Grimnitzsee mellé, melyen nagyon sok vendég is részt vett. Június 19. Tekeest a Pálinka Csárdában Szeptember 4. Bemutatkozom: Klekot Ágnes a berlini magyarok jó ismerőse a 90- es évek elejéről, amikor ugyancsak a német fővárosban dolgozott ismét ellátogat az egyesülethez, és bemutatja konzuli tevékenységét. Október 7. A vajdasági magyarok helyzete Trianon óta címmel előadást tart Matuska Márton újvidéki író, újságíró, a két magyar szervezet vendégeként. Október 23. Az 1956-os forradalom emlékünnepsége: Balázs Péter nagykövet tart ünnepi beszédet, majd pódiumbeszélgetésen Deák Ferenc és Nagy Iván idézi fel személyes emlékeit. November 13. Magyarország útja az Európai Unióba címmel előadást tart Mustó István. November 20. Presser Gáborral folytat zenés beszélgetést Forinyák Éva újságírónő. December Karácsonyi bazár a Magyar Házban, első este a berlini szervezetek és a cserkészek karácsonyi ünnepsége, Betlehemes játékkal, batyusbállal Január 29. Multikulti-est: A Magyar Egyesületnél bemutatkoznak Berlinben élő pakisztániak és indiaiak.

14 2015. tavasz 14. oldal 2000 Február 12. A Magyar Egyesület és a Magyar Nagykövetség közös szervezésében Barbara John, a Berlini Szenátus külföldiek ügyeivel foglalkozó megbízottja látogat el a Magyar Házba, hogy az új német állampolgársági előírásokról tájékoztassa a váratlanul nagy számban megjelent érdeklődőket. Március 15. Ünnepség az 1848-as szabadságharc emlékére Március 25. Tisztújító közgyűlés. Előbb az új vezetőség és az új revíziós bizottság megválasztására kerül sor, amelyen az elnökséget dr. Hetey László veszi át, vezetőségi tagok: Matthes Ágnes, Urban Mária, Hans-Ulrich Moritz és Rademacher Irén, majd az 1999-ben elhatározott alapszabályzat-módosítást fogadják el. Ezután fogadás következik szervezetünk és barátai számára a 10 éves jubileum alkalmából. Április 15. Helyszín az Alexanderplatztól néhány kuglizásnyira található Bowling-center: Tekedélutánon köszöntjük a potsdami és ludwigsfeldei magyarokat, majd kötetlen beszélgetésre hívjuk őket a Magyar Házba. Május 19. Die unsichtbaren Ungarn címmel a berlini Humboldt Egyetemen működő irodalmi fordítókör tagjai német nyelvű felolvasást tartanak, melynek megszervezésében a Magyar Egyesület is közreműködik. Május 20. Vendégünk Jurth Gabriella, az Országos Nyugdíjbiztosító Főigazgatóság munkatársa, aki a Magyar Ház megtelt nagytermében nagy érdeklődést kiváltó előadással tájékoztat az új magyar német szociális egyezmény nyugdíjjal kapcsolatos rendelkezéseiről. Június Az 1999-es kirándulás sikerén felbuzdulva 2000-ben is a Grimnitzsee tó partjára szervezzük Jubileumi interjú IV. Rademacher lrénnel készítette: Szirmai Barbara A Berlini Magyar Egyesület alapító tagja, 25 év után is oszlopos vezetőségi tag. Ezer szál fűzi Magyarországhoz, főként a Balatonhoz, de mára Berlin is a hazájává vált. Rademacher Irénkével beszélgettünk. Milyen kapcsolat fűzi Magyarországhoz? Négy nappal azelőtt születtem, hogy Magyarországon befejeződött a második világháború, Haris Irén néven, március 31-én. Születési helyem az akkor Magyarországhoz tartozó Komárom megyében található Naszvad nevű falucska volt, ami a mai Szlovákia területén fekszik. Családunk két éves koromban, 1947-ben, a háborút követő kitelepítések keretében került át egy Somogy megyei faluba. A szüleimnek csak a költözéskor tűnt fel, hogy nekem nincs születési anyakönyvi kivonatom, csupán keresztlevelem. Ekkorra már Csehszlovákiából kellett az okmányaimat kérvényezniük, így lett a hivatalos születési helyem Nesvady ben kerültünk Siófokra, mivel édesanyám miután lediplomázott Balatonkilitin kapott állást szülésznőként, ami ma Siófok egyik városrésze. Iskoláimat Siófokon, majd Pécsett a közgazdasági szakközépiskolában végeztem. Érettségi után pár évig Siófokon dolgoztam a vízügyi igazgatóság balatoni kirendeltségén, ahonnan 1968 májusában búcsúztattak el. Hogyan került Berlinbe? Német férjemet szó szerint a Balaton közepén ismertem meg, egy hajókirándulás során Siófok és Balatonfüred között. Így kerültem esküvőmet követően 1968 nyarán Kelet- Berlinbe. Már az év július elsejétől kezdve egy berlini mélyépítő kombinátban dolgoztam, majd pedig egy nagy szerszámgépgyárban, mindvégig könyvelésen és tervezésen. Házasságunkból született lányom, Anett, és fiam, André, természetesen mindketten Siófokon, a nagymamájuk mellett. Milyen élmények érték Berlinben? Az évek során nagyon megszerettem Berlint és a kollégáimat is, na- gyon sok barátot szereztem az új hazámban. Talán akkoriban még kuriózumnak számított egy külföldi kolléganő a munkahelyen. Rengeteget kérdeztek Magyarországról, és mivel a sokak által kedvelt Balaton mellől jöttem, nagyon sok kollégámat és kolléganőmet üdültettük ott az öszszeköttetéseimen keresztül. A nagy érdeklődés alapján jött az ötlet, hogy hobbiként utazásközvetítéssel kezdjek el foglalkozni. Annak idején nagy dolog volt privát módon ilyesmit csinálni. A szállásokat balatoni ismerőseim nyaralója vagy kiadó szobái szolgáltatták, én pedig összekötöttem a keresletet a kínálattal. Mivel csak kicsiben kezdtük, az utazni vágyókat akkor még otthon fogadtuk a lakásunkban. Hogyan alakult át ez a hobbi hivatássá? A dolog kezdetben csak szórakozásként indult, csupán az volt a cél, hogy örömet szerezzek a kollégáknak, ismerősöknek. Aztán jöttek az ismerősök ismerősei is, és folyamatosan bővült a kör. Eredetileg a férjem ötlete volt, hogy adjunk fel hirdetést a Berliner Zeitung újságban, és segítsük mások balatoni nyaralását megszervezni. Ezt követően pedig igen sok telelefonhívást kaptunk. Amikor aztán Anett egyetemista lett, átvette tőlem ezt a hobbit, ő közvetítette ki az utazókat, később pedig fiam, André vette át a családi üzletet. Éppen most lesz 25 éve, hogy ők ketten hivatalosan is megalapították a Reisevermittlungot (utazásközvetítő céget) A&A néven, amelyet a fiam vitt tovább. Anett annak idején felméréseket is végzett, hogy a Balatonra utazókat mi érdekli legjobban, André pedig a nyarakat a Balatonon töltötte, és különböző programokat szervezett a berlini turistáknak (például lovaskocsis kirándulást a helyi sző-

15 15. oldal tavasz lővidékre, ahol aztán a rokonok és barátok házi pörkölttel vendégelték meg a turistákat). Kezdetben csak Magyarországra szerveztünk utakat, ám mivel ott nincsen téli sportlehetőség, leginkább csak a nyári szezonra építhettünk. Ezért kiegészítettük a kínálatunkat a szlovákiai Tátrával, de mivel ez Berlintől elég messze van, népszerűbb úti célnak bizonyult a csehországi Óriás-hegység. Milyen gyakran jár haza Magyarországra? Férjem korai halála után sem költöztem újból haza Magyarországra, mivel mindkét gyermekem Berlinben járt iskolába, majd egyetemre, és addigra itt már gyökeret eresztettünk. Azonban évente többször hazalátogatunk. Anett és André gyerekkorukban is minden évben otthon nyaralt anyukámnál a Balatonon, így persze mindketten tökéletesen beszélnek magyarul. Lányom kivételesen jól beszél, mert többek között a Humboldt Egyetem hungarológia szakát is elvégezte. Fiam pedig magyar feleséget hozott haza, így két gyermekük is anyanyelvi szinten beszél magyarul. Hogyan került a Berlini Magyar Egyesülethez? A rendszerváltás előtt még nem voltak a maihoz hasonló magyar szervezetek az NDK fővárosában, az ember csak elvétve találkozhatott más magyarokkal. De ha például az utcán vagy egy orvosi rendelőben magyar hangot hallottam, akkor mindig beszédbe elegyedtünk, és ismerősök, vagy sokszor barátok lettünk. Ezek a régi barátságok a mai napig megvannak. Amikor még kiadtunk ilyeneket A 005-ös számú tagsági igazolvány tulajdonosa: Rademacher Irén A Magyar Házban persze már korábban is voltak rendezvények, ahol találkozhattunk az ott összejövő magyarokkal, de amíg a gyerekek még kicsik voltak, sajnos, nem tudtam gyakran részt venni a programokon Aztán a német egység létrejötte után, 1990 márciusában, heten megalapítottunk Berlinben egy egyesületet, Berlini Magyar Egyesület e.v. néven. Mit is csinálhatnék én, ha nem a pénzügyi feladatokat látnám el? Teszem ezt azóta is, immáron lassan 25 éve. Az Egyesületben taglétszámunk ma már 90 főre tehető, van honlapunk, és a modern technika összes fórumán elérhetők vagyunk. Színes programjainkkal ápoljuk a nyelvünket, kultúránkat. Mik a legmaradandóbb élményei az egyesület életéből? Nagyon szívesen emlékszem vissza a kirándulásokra, amelyeknek köszönhetően Németország más területeit is jobban megismerhettük, voltunk például Hamburgban, Görlitzben és Hallében is egy-egy hosszú hétvégére. Utaztunk messzebbre is, kétszer is voltunk Székelyföldön, eljutottunk egészen Kolozsváron keresztül Brassóig, jártunk Csíksomlyón és a Gyergyói Havasokban is. Nagyon élveztem a háromnapos prágai kirándulásunkat is, aminek fénypontja a Moldván tett hajókirándulás volt. A legnagyobb élmény azonban kétséget kizáróan Krakkó volt, a maga sokszínűségével és magyar vonatkozásaival. Kurze Zusammenfassung des Interviews mit Irén Rademacher Hier in einem kurzen Abriss die Lebensstationen von Irénke, bei der seit 25 Jahren die Finanzen der Ungarischen Vereinigung in den besten Händen liegen: Geboren in Naszvad, heute Slowakei, kam sie mit 7 Jahren nach Siófok in Ungarn, besuchte die Fachmittelschule in Pécs, um dann 1968 in Berlin bei ihrem deutschen Ehegatten anzukommen. Sie hat zwei Kinder, Anett und André, die vor ebenfalls 25 Jahren das Hobby der Mutter zum Geschäft machend eine Reisevermittlung eröffneten. Irénke ist als Gründungsmitglied seit 25 Jahren einer der markantesten Charaktere unserer Vereinigung und bei fast allen unseren Veranstaltungen sehr aktiv dabei egyesületi kirándulásunkat. A kirándulás második napján látogatást teszünk a schwantei kastélyban, Schmidt-Szilágyi Éva kiállításának megnyitóján, majd Éva oranienburgi otthonában. A késő délutánt Józsa Ilse születésnapjának megünneplésével koronázzuk meg. Július 7-én a Magyar Egyesület elindítja a honlapját címen, amelyen mind a mai napig tájékozódni lehet egyesületünk tevékenységéről, programjáról, újságjáról. Szeptember 16. Potsdami kirándulásunk alkalmából a helyi Magyar Klub elnökének, Luthardt Ágnesnek a szakavatott idegenvezetésével megismerkedünk Brandenburg ezeréves metropolisának nevezetességeivel, majd a potsdami magyarokkal is találkozunk. Szeptember 23. A BUOD által szervezett körút keretében csángó vendégek mutatják be népcsoportjuk életét, hagyományait. November 4. Egyesületünk meghívására, 10 éves jubileumunk alkalmából, a Humboldt Egyetem Auditorium maximum termében nagy sikerrel fellép zenekarával Koncz Zsuzsa. November 11. Berlini és Berlin környéki magyar egyesületek találkozója December Karácsonyi bazár. Szombaton egyesületünk év végi összejövetele, karácsonyi hangulatban Január 19. Prőhle Gergely, a Magyar Köztársaság új berlini nagykövete a Magyar Egyesület vendége. A telt ház előtt tartott színes előadás érinti addigi életútját, és kiterjed berlini tevékenységének céljaira. Március 3. A Magyar Köztársaság Nagykövetsége és a Magyar Egyesület rendezésében dr. Kaisinger Tibor

16 2015. tavasz 16. oldal 2001 ezredes, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága Határügyi és Ügyeleti Főosztályának vezetője előadást tart aktuális vámpolitikai témákról, majd megválaszolja a jelenlevők számos kérdését. Március 15. Márciusi ünnepség Türingia tartomány berlini képviseletének épületében. A rendezvény vendéglátója, Prőhle Gergely köszöntő szavai után Nagy Gáspár költő mond beszédet. Április 1. Közös vasárnap a potsdami magyarokkal. Vendégeink előbb az épülő magyar nagykövetséget, a Reichstagot, valamint a környék nevezetességeit nézik meg, majd a konzuli osztályon elfogyasztott finom kávé után a Magyar Házban igen kellemes estet töltünk együtt, amelyen még egy kis hazai irodalom felolvasására is jut idő. Április 28. Évi közgyűlés: Visszapillantás az egyesület tevékenységére és kitekintés jövőbeli terveinkre Május 19. Reichstag-látogatás: A vezetést Klekot Ágnes konzul asszony szervezte. Ezt követően részt veszünk a Magyar Kolónia ünnepi estjén, amelyen megemlékezünk az első berlini magyar szervezet megalapításának 155. évfordulójáról. Június A Magyar Egyesület tavaszi kirándulása, amely 2001-ben harmadszor is a Grimnitzsee partján lévő Joachimsthalba vezet. Június 16. Grillparti Józsáék kertjében: Igen kellemes délutánt töltünk Niederheidében kedves vendéglátóinkkal, Ilsével és Bélával. Szeptember Ősszel is kirándulunk: Az ungarn mitten in sachsen-anhalt magdeburgi társszervezetünk Magyar Napra hívott bennünket. A gondosan előkészített találkozó alkalmából városnézést is szerveznek nekünk, mi Jubileumi interjú V. dr. Ungvári Lászlóval készítette: Szirmai Barbara Dr. Ungvári Lászlóval, a Wildaui Műszaki Főiskola (Technische Hochschule Wildau) rektorával beszélgettünk. A professzor 1980 óta él Németországban, már a kezdeteknél a Berlini Magyar Egyesület tagja, magyarsága mindig is fontos volt számára ban Magyarország iránti elkötelezettségéért, a magyar német tudományos kapcsolatok erősítéséért és bővítéséért végzett több éves tevékenysége elismeréseként a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. Milyen volt a gyermekkora Magyarországon? 1955-ben születettem Cegléden, egy egyszerű családba. Mindig is úgy gondoltam, hogy az egyszerűbb körülmények között felnövő gyermekekben több a törekvés, a tenni akarás, ez nálam is így volt. Anyai nagymamám a kezdetektől fogva támogatta a tanulmányaimat, így a ceglédi Kossuth Gimnáziumban érettségizhettem kitüntetéssel. Már akkor is érdekelt a történelem; a matematika és a politika, illetve a nyelvek (az orosz és az angol), és nagyon szerettem olvasni. Tanulmányi eredményeimet és érdeklődésemet figyelembe véve a gimnázium akkori igazgatója, Radványi Nagy József rábeszélt, hogy menjek ki a Szovjetunióba tanulni. Ezt a mai napig életem egyik legjobb döntésének tartom, ugyanis ott váltam önálló fiatalemberré, aki egyedül megállja a helyét a nagyvilágban. Az egyetemi évek bizonyára sokak számára a legszebbek, én is nagyon szívesen gondolok vissza arra az öt évre. A Leningrádban (a mai Szentpéterváron) köttetett barátságok a mai napig megvannak. Hogyan került mégis Németországba? Szintén az egyetemi éveim alatt ismerkedtem meg feleségemmel, aki az akkori NDK-ból jött a Szovjetunióba tanulni ban diplomát szereztem informatikusként, és még ugyanabban az évben össze is házasodtunk. Sajnos, kezdetben sok időt töltöttünk külön, ugyanis nekem a magyar állam fizette az oktatásomat, ezért szerződés kötelezett arra, hogy tanulmányaim végeztével öt évig Magyarországon dolgozzak, ott, ahova az állam kihelyez engem. Pályafutásomat a szolnoki papírgyárban kellett elkezdenem, de informatikusként nehezményeztem, hogy új munkahelyemen egy darab számítógép sincsen. Végül kaptam egy asztali számítógépet, és gyorsan leprogramoztam a havi és negyedéves anyagszükségletet, de az sem volt ideális, mert ezzel két hölgy munkáját vettem el, akik előtte papíron ceruzával csinálták ugyanazt. A feleségem akkor már visszatért az NDK-ba, a doktori disszertációját írta ott, tehát a fizetésünkből szinte csak a repülőre költöttünk ban úgy döntöttünk, hogy én is az NDK-ba költözöm. Milyenek voltak az első élmények? A mai napig tisztán emlékszem: február 9-én érkeztem meg vonattal, néhány ruhadarabot és három nagy konténer könyvet hoztam magammal. Akkor még egy szót sem tudtam németül, hiszen addig csak az orosz és angol nyelvet tanultam, feleségemmel pedig oroszul és magyarul beszélgettünk. Ennek ellenére munkát kellett keresnem. Szerencsém volt, fel is vettek a Berlini Gazdasági Főiskolára tanítani szeptember elsejétől, ahol az előadásaim nyelve pedig nem más volt, mint a német Hogyan tanult meg ilyen gyorsan németül, milyen technikákat tudna erre ajánlani? Először is elkezdtem németórákat venni, de ez a fajta nyelvtanulás nem nagyon kötött le. Ehelyett inkább úgy tanultam meg németül, mint annak idején Ady Endre franciául: könyveket olvastam. Ezen belül is leginkább a matematikáról, hiszen az volt számomra a legérthetőbb és a legfontosabb. A technikám a következő volt: nem egy szót tanultam meg, hanem egyszerre egy szócsaládot, így gyorsan bővült a szókincsem. Emellett rádiót hallgattam, televíziót néztem, és persze a sikerhez az is hozzá-

17 17. oldal tavasz járult, hogy szerencsére jó nyelvérzékkel áldott meg a sors szeptemberében már kinn álltam a katedrán és németül oktattam a matematikát, mára pedig már olyan szinten sikerült elsajátítanom a nyelvet, hogy néha nekem kell a német kollégák irományaiba nyelvileg belejavítanom. Hogyan került a Wildaui Műszaki Főiskolára? 1989-ben ledoktoráltam. A valószínűség-számítás és a matematikai statisztika a mai napig a kedvenc tárgyaim közé tartoznak, így doktori disszertációm címe A véletlen szerepe a gazdaságban lett. A téma azonban nagy port kavart, hiszen a szocialista országok azt hangoztatták, hogy gazdaságukban nincsenek véletlenek, mert a tervgazdaság ezt nem teszi lehetővé. Ezt a disszertációt pedig meg kellett védenem az NDK-ban A dolgozatomat eleinte nem akarták elfogadni, de a konzulensem mégis keresztülvitte a témát, és neki köszönhetően levizsgázhattam. Azt gondolom, hogy külföldiként az NDK-ban sohasem lehettem volna professzor, de nem sokkal doktori címem megszerzése után következett a rendszerváltás, a fordulat éve, amikor megnyíltak előttem is a kapuk előtt hihetetlennek tűnt az is, hogy hasonló témából doktoráljak, ma pedig a disszertációmból egy tétel szerepel a Wildaui Műszaki Főiskola falán ban jöttem Wildauba tanítani, egy évvel később kineveztek professzornak, 1996-tól 1999-ig rektorhelyettes voltam, majd 1999-ben megválasztottak a főiskola rektorának. Ha ezt a harmadik periódust végigviszem, akkor 18 éve leszek rektor egy egyetemen, ami Németországban rekordnak számít. Akkoriban, amikor rektor lettem, a főiskola sokkal kisebb volt és névtelen, lehetetlennek tűnt volna ide meghívni egy tartományi minisztert, ma pedig szövetségi miniszterek járnak hozzánk. Számos németországi és európai ranglistán az élen állunk, mindenfelé dicséretet kapunk. Az elmúlt tizenöt év alatt a diákok száma megháromszorozódott, és minden téren nagyon sokat fejlődtünk: épületekben, anyagiakban és a jelentőségünket illetően is. Iskolánknak nagyon jó a felszereltsége, könyvtárunkat ben az év könyvtárának választották meg országos szinten. Széleskörű nemzetközi kapcsolataink vannak, összesen 58 országgal állunk kapcsolatban. Számos kihelyezett tagozatunk is van, így például Oroszországban, Indiában, Kazahsztánban, az Egyesült Arab Emirátusokban, Horvátországban és nem utolsósorban Magyarországon: Budapesten, Székesfehérváron, Egerben és Szolnokon. Szívügyemnek tekintem, hogy különösen a magyarokkal jó kapcsolatunk legyen, de sajnos kevés hallgató érkezik Magyarországról, mert a németországi megélhetési költségek viszonylag magasak. Szerencsés embernek tartom magam, mert azzal keresem a kenyerem, ami nekem mindennap örömet okoz. Sőt, azt is elmondhatom, hogy egész életemben szerencsés voltam, mert mindig, amikor éppen segítségre volt szükségem, akkor volt valaki, aki segített. Ilyen volt Radványi Józsi bácsi, a gimnáziumi igazgatóm, a konzulensem a doktori disszertációnál, és a főiskola első rektora, akinek a helyettese lettem. Ebből tanulva megfogadtam azt, hogy életem folyamán, ha valakinek tudok segíteni, azt meg fogom tenni, hogy visszaadjam mindazt, amit másoktól kaptam. Mit jelent Ön számára magyar identitása, a magyar történelem és kultúra? Azt gondolom, hogy a magyar ember lehet bárhol a világban, de akárhol él, mindig is magyar marad, még akkor is, ha esetleg az állampolgársága más lenne. Amikor meglátok egy magyar rendszámú autót, vagy magyar beszédet hallok az utcán, akkor a mai napig máshogy ver a szívem. Úgy gondolom, hogy ez a magyar nemzet sajátossága, ugyanis sok, a világ különböző tájain élő magyarral beszéltem már és mind azt mondják, hogy ez náluk is hasonlóképpen van. Fontosnak tartom, hogy az ember a magyar kultúrát külföldön is ápolja, és a környezetében élőknek is valahogy átadja, elérhetővé tegye. Éppen ezért is hoztuk létre ben a Gábor Dénes Társaságot, melynek alapító tagja és elnöke vagyok. Ez a berlini székhelyű egyesület a magyar német tudományos együttmű- (Folytatás a 18. oldalon) 2001 pedig a végén, hazafelé ráteszünk egy lapáttal: jóízű ebéddel zárjuk a kirándulást Gernrodéban az ottani Csárda nevű magyar étteremben. Október 6. Balla Bálint professzor előadása Erdélyről és az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetemről Október 27. A Magyar Nagykövetség új épületének megtekintése, házigazda: Klekot Ágnes konzul asszony November 17. Tolcsvay László első és kiváló berlini koncertje az új évezredben December 9. Karácsonyi ünnepségünk batyusbállal, zeneiskolások kis gitárkoncertjével és vidám felolvasással 2002 Ebben az évben indítjuk az Egyesület egyik legsikeresebb kezdeményezését, amely azóta is havi rendszerességgel él: minden hónap első péntekjén összejövő Törzsasztalunkat. Január 26. Közös tekeest a potsdami magyarokkal az Ostbahnhof mellett Február 23. Vendégünk Kiss Imre főkonzul Március 15. A márciusi ünnepségen Fehéri György a magyar filmekben ábrázolt magatartásformákról beszél, utána filmvetítés: Szirmok virágok koszorúk. Március 23. Beyer Emminek a Riester-nyugdíjról szóló előadása után az egyesület virággal, kis ajándékkal és a tiszteletbeli tagság adományozásával vesz búcsút Klekot Ágnestől, akinek berlini megbizatása lejár. Április 27. A Magyar Egyesület évi közgyűlése Május 25. Grillparti Steppat Teréznél Június Kirándulás a Spreewaldban fekvő Hohenbrückbe

18 2015. tavasz 18. oldal 2002 Szeptember 14. A Német Magyar Társasággal közösen szervezett prignitzi kirándulás Gumtow-ba, Kleemann Erzsébet tagtársunkhoz, aki még kyritzi városnézést is beiktat a programba. Szeptember 28. Dropkó Erzsébet konzul asszony estje Október 17. Déja vu: Péreli Zsuzsa CHB-beli gobelinkiállításának megnyitója. A művésznőt Berlinbe elkíséri férje, Tolcsvay László. Így kellemes közös beszélgetésre is lehetőség nyílik a művészházaspárral (október 19-én). Október 26. Balla Bálint professzor bemutatja Szűkösség című könyvét. November 9. Bródy János koncertje Kockázatok és mellékhatások címmel December 14. Közös karácsonyi ünnepség a Magyar Kolóniával és a Berlini Cserkészcsapattal batyusbál alapon. Előtte a cserkészek betlehemes és egyéb játékkal kedveskednek a jelenlévőknek, majd a Mitte-i zeneiskola tanulói adnak rövid koncertet Január 25. Masát András professzor a Collegium Hungaricum terveiről beszél. Február 16. Dr. Peisch Sándor nagykövet bemutatkozó estje Március 15. A 2003-as ünnepség főszereplői Mécs Károly színművész és Szűcs Dea, Chloe Lyneham és ifj. Mező László vonóstriója Március 29. Potsdami kirándulásunk során Luthardt Ágnes idegenvezetőnk többek között a Márványpalotába és a Neuer Gartenbe kalauzol bennünket. Április 26. Tisztújító közgyűlés: A régi vezetőség és revíziós bizottság minden tagjának további három évre szavaznak bizalmat. (A dr. Ungvári Lászlóval készült interjú folytatása a 17. oldalról) ködés fejlesztésén fáradozik, hogy annak érdekében létrehozzon és kiépítsen egy olyan hálózatot, amelynek tagjai elismert magyar és német akadémikusok és elsődlegesen fiatal tudósok, kutatók. A cél, hogy hídszerepet töltsünk be a magyar és a német tudomány között, melynek köszönhetően közös kutatások és projektek jöhetnek létre. Úgy gondolom, hogy a magyarok mindig is nagy tudású emberek voltak, sok magyar származású tudós dolgozik szerte a világban, így Németországban is, és a tapasztalatom az, hogy mindegyik akar tenni valamit Magyarországért. Mi hiányzik Önnek a legjobban Magyarországról? Leginkább a mentalitás. A németek nem eléggé rugalmasak, ma Németországban szinte minden lépésünket valamilyen szabály határozza meg, a papírforma nagyon fontos. Magyarországon még a mai napig is többet számítanak az emberi kapcsolatok, a hazai rendszer lazább, vidámabb és emberközpontúbb. Ma már azonban nincsenek határok, sokkal rövidebbnek tűnik a Berlin Budapest táv is, főleg, ha az ember gyakran utazik és repked a világban. Ilyenkor azon is el lehet gondolkozni, hogy milyen kicsi ez a Föld. Egyébként olyan gyakran utazom Magyarországra, amennyire csak lehet, évente 6-8-szor. Sokszor valamilyen hivatalos ügy visz haza, de gyakran hazalátogatok szülővárosomba, Ceglédre is. Ilyenkor meglátogatom az ott élő öcsémet, és ellátogatok a temetőbe is, ami már hagyomány. Mindig bemegyek a ceglédi katolikus templomba is, ez már-már rituális dolog számomra. Milyen emlékei vannak a Berlini Magyar Egyesület életéből? A Berlini Magyar Egyesület életében megalakulása óta részt vettem. Az utóbbi években, sajnos, munkám mellett nem nagyon volt lehetőségem aktívan járni a programokra, de a mai napig szívesen emlékszem vissza a sok kulturális eseményre és a közös kirándulásokra. Különösképpen a karácsonyi rendezvények hagytak bennem mély nyomot, ahol a gyerekek karácsonyi dalokat és betlehemi játékot adtak elő a meghívottaknak. Vannak olyan emlékek is, amelyeket sosem fogok elfelejteni, ilyen például Göncz Árpád látogatása a Berlini Magyar Házban, ahol szintén az Egyesülettel együtt vettem részt. Mit tanácsolna a magyar fiataloknak, akik külföldön szeretnének dolgozni vagy munkatapasztalatot szerezni? Az én tanácsom a mai fiataloknak az, hogy menjenek más országokba tanulni és ismerkedjenek meg az ottani kultúrával, hiszen ha az emberek egymást és egymás kultúráját megismerik és tisztelik, az a béke záloga. Kurze Zusammenfassung des Interviews mit Dr. László Ungvári 1955 in Cegléd geboren, ging unser Interviewpartner nach dem dortigen Kossuth-Gymnasium zum Studium in die Sowjetunion, wo er auch seine heutige Ehefrau kennenlernte erwarb er sein Diplom als Informatiker und folgte 1980 seiner Frau in die DDR. Ohne bereits gut Deutsch zu können, nahm er eine Stelle an der Berliner Hochschule für Ökonomie an, und die Vorträge waren auf Deutsch zu halten Die Sprachkenntnisse kamen allmählich mit dem Lesen von Büchern, vor allem zur Mathematik. Den schwer erkämpften Doktortitel (1989) in der Tasche, kam ihm die politische Wende zu Hilfe. Seit 1993 ist László Ungvári in Wildau tätig, wurde 1994 zum Professor ernannt und 1999 dann zum Rektor, dieses Mandat füllt er bis heute aus wurde die Dennis-Gabor-Gesellschaft zur Förderung wissenschaftlicher Zusammenarbeit vor allem zwischen Ungarn und Deutschland gegründet, deren Gründungsmitglied und Präsident Professor Ungvári bis heute ist. Er war Gründungsmitglied der Ungarischen Vereinigung Berlin und erinnert sich bis heute gern an gemeinsam erlebte besondere Momente, wie z. B. an den Besuch von Árpád Göncz, erster Staatspräsident der Republik Ungarn, in Berlin. Eine Lok auf dem Campus der Technischen Hochschule, der Wirkungsstätte von Dr. Ungvári, erinnert daran, dass in Wildau früher Lokomotiven gebaut wurden.

19 19. oldal tavasz Hans Kollmann ( ) Dorothea Haberland, die in den letzten Jahren ständig an der Seite unseres Vereinsmitglieds Hans Kollmann war, sandte uns die Nachricht, dass unser lieber Hans verstorben sei. Dorothea fand sehr würdige Worte, die wir an dieser Stelle gern auszugsweise wiedergeben möchten. Mit viel Traurigkeit informiere ich Euch, die Ihr lange Zeit Weggefährten von Hans Kollmann wart, darüber, dass er am Freitag, dem in Ruhe und Frieden eingeschlafen ist. Ich war seit Dezember täglich vormittags und nachmittags bei ihm, um ihm Händchen zu halten. Meine Anwesenheit tat ihm sichtlich gut: Ein Glück, dass Du da bist. Am wichtigsten aus meiner Sicht bleibt, dass er keine Schmerzen hatte, sich wohl fühlte und wir bis kurz vor Toresschluss auf eigenen Beinen spazieren gehen konnten und aktiv blieben innerhalb seiner Möglichkeiten. Der Zufall hat uns zusammengeführt, wir haben das Glück festgehalten, das uns über etliche Jahre getragen hat. Das Leben geht weiter, neue Herausforderungen werden entstehen. Die Erinnerung an einen feinen und wertvollen Menschen bleibt. Heute ist der erste Sonntag ohne ihn, ich grüße Euch erstmalig allein und wünsche allen alles Gute. Berlin, am 1. Februar 2015 Dorothea Haberland Dieter Michael Umbreit ( ) Ganz unerwartet erreichte uns die schockierende Nachricht vom plötzlichen Tod unseres Mitglieds Dieter Michel Umbreit, der im Alter von 46 Jahren verstarb. Dieter war mit seiner Familie wie jedes Jahr im Sommerurlaub in Ungarn, als er mit einem Herzinfarkt in eine Budapester Klinik eingeliefert wurde und trotz längerer intensiver Notfallbehandlung am 10. September verstarb. Wir verlieren mit ihm ein immer freundliches und aktives Mitglied. An seiner Beerdigung auf dem Friedhof Berlin-Lübars am 25. September konnten wir die Vereinsleitung und mehrere Mitglieder gegenüber der trauernden Familie unsere aufrichtige Anteilnahme zum Ausdruck bringen. A Berlini Híradó 40. száma 2015 végén jelenik meg. Ausgabe 40 des Berlini Híradó erscheint zum Jahresende Köszöntjük új tagjainkat! Niedermaier Krisztina Papp János Szilágyi Natália Május Egyesületi kirándulás a Tietzowsee melletti Zechlinerhüttébe, rheinsbergi kiruccanással Június 21. Juhannus-napi finn magyar találkozó Alt-Heiligensee-ben Szeptember 20. Kiezwanderung: Köpenicki séta városháza és étteremhajó között, Steppat Teréz szervezésében Október 13. Michael Roth, az SPD parlamenti képviselője mint a német magyar parlamenti csoport alelnöke tart ismertetőt Magyarország 2004-es EU-csatlakozása fényében. Október 24. Az októberi ünnepségen Pozsgay Imre politológus mond ünnepi beszédet. November 22. Miért olvasnak annyit a finnek? Kati Jauhiainen előadása a finn oktatási rendszerről és a PISA tanulmányról December 13. Közös karácsony a Magyar Kolóniával ezúttal is hozott anyaggal, azaz, finom falatokkal és jó borral 2004 Január 24. Szabó Anett előadása és videobemutatója a berlini Kultúrák Karneváljáról Február 20. Tekeest a Gropiusstadtban, az ottani Gemeinschaftshausban Március 15. Márciusi ünnepség Tolnai Ottó ünnepi előadásával Április 24. Évi közgyűlés: Vezetőségi beszámoló az előző évi tevékenységről Május 5. A Magyar Köztársaság az Európai Unió új tagja: Csete Edit előadása a Magyar Nagykövetségen Június Egyesületi kirándulás. Az úticél ezúttal is Zechlinerhütte.

20 2015. tavasz 20. oldal 2004 Június 27. Kerületi séta Pankow-ban Ketel Ilona szervezésében Szeptember 18. A Világ Kertjeinek megtekintése után grillezés Kaulsdorfban, az Urban házaspár új otthonában Szeptember 25. Szilágyi Szabolcs irodalmi előadása és videovetítése Wass Albertről Október 10. Újabb kerületi sétánk Schönebergbe vezet, ahol Hetey László kalauzol minket, majd Heteyék otthonába is, ahol kellemesen kicseng a nap Laci felesége, Hanna roskadásig megrakott asztala mellett. Október 22. Közös októberi ünnepség a Collegium Hungaricumban, dr. Kende Péter politológus ünnepi előadásával November 18. Csete Edit és Dropkó Erzsébet estje, ezúttal Magyarország EU-tagságának féléves tapasztalatairól December 11. Batyusbálos karácsonyi ünnepség a Collegium Hungaricumban, Varga Imre Mátyás zongorával kísért énekével, valamint a berlini magyar iskola gyermekeinek versmondásával 2005 Január 22. Almuth Berger, Brandenburg Tartomány külföldiek ügyeivel foglalkozó megbízottja előadást tart az integrációról és az asszimilációról, valamint a paralleltársadalmakról Február 19. Tekeest a Pankow-i Bismarck étteremben Március 6. Az irodalom és a politika címmel előadást tart Eörsi István író, Klessmann Anna moderálásával. Március 12. Márciusi ünnepség Április 23. A 15 éves Magyar Egyesület jubileumi közgyűlése a vezetőség beszámolójával Ungarische Vereinigung Berlin e.v. Tavaszi programunk Április 25., 19 óra, Collegium Hungaricum: A Magyar Egyesület tisztújító közgyűlése A múlt évi tevékenységet ismertető elnöki beszámoló és a pénztáros beszámolója, majd ezek megvitatása után új vezetőséget és revíziós bizottságot választunk. Május 10., 11 óra Kerületi séta Zehlendorf központjában A Kiezwanderungot Molnár Mária tagtársunk szervezi. Találkozunk 11 órakor az S-Bhf. Zehlendorf közelében, a H&M Warenhaus előtt (Teltower Damm 35). Először a zehlendorfi Heimatmuseumban és a Dorfkirchében lesz vezetéses látogatás. Utána séta Zehlendorf centrumában, majd ca. 13 órakor ebéd a Block House Zehlendorf étteremben. Utána talán közös kávézás. Jelentkezés Máriánál (az ebéden való részvétel jelzésével csak március 10- ig volt biztosítható a hely, később már nem biztos), tel.: ; e- mail: maria.molnar@web.de. Június 5-9. Felvidéki tanulmányút Kirándulásunkon régi ismerősünk, Nick Kati vezetésével Rimaszombat Krasznahorka Rozsnyó Betlér Alsóbodok Nyitra Pozsony történelmi-kulturális értékeit ismerjük meg. További részletek/információk Hans-Ulrich Moritznál, tel.: , ulimo53@aol.de. Találkozás június 5-én a Nyugati pályaudvar parkolójában, a pontos indulásról időben tájékoztatunk. Az őszi programterv az áprilisi választás miatt még nem készült el. Elképzelhető egy újabb kerületi séta, talán Friedrichshainban, meg egy múzeumlátogatás. Várjuk a jobbnál jobb ötleteket. Törzsasztalunk továbbra is minden hónap első péntekjén lesz a szokott helyen, 19 órától: A Kleine Kneipe Zum György vendéglőben (Josef- Orlopp-Str. 44, Berlin). Die Kleine Kneipe Zum György Josef-Orlopp-Str. 44, Berlin Tel. (+49175) Geöffnet: Mo-Fr Uhr, bei Bedarf auch länger Stammtisch bei uns! Ungarische Vereinigung (erster Freitag im Monat, 19 Uhr) Gratulálunk! Die Kleine Kneipe Zum György Több mint félezer év az összesített kora annak a nyolc tagtársunknak, akik a közelmúltban (március hó végéig) kerek vagy félkerek születésnapjukat ünnepelték, illetve ünneplik (konkrétabbat udvariasságból nem kívánunk mondani). ABC sorrendben nagy szeretettel köszöntjük jubilánsainkat, hosszú és boldog életet, valamint jó egészséget kívánva. Jöjjetek el ezután is összejöveteleinkre, és vegyetek részt aktívan egyesületi életünkben! Gömöri Margit Kovács Géza Kraft Ilona Molnár Mária Rademacher Irén Robotka József Schreiber Éva és Peter Urban