Az erdélyi, különösen a székelyföldi újraarányosítások rendezésére, valamint a tagosítás egységes szabályozására szolgáló évi VII. tc.

Átírás

1 Az erdélyi, különösen a székelyföldi újraarányosítások rendezésére, valamint a tagosítás egységes szabályozására szolgáló évi VII. tc. és XXXIX. törvénycikkek március 1-jén léptek életbe. Székely Ferenc igazságügyi miniszter a VII. tc. indoklásában részletesen rámutatott azokra a visszaélésekre, amelyekre a korábbi törvények lehetőséget adtak. A törvény azzal egészítette ki az évi LV. törvényben rögzített aránykulcsot, hogy amennyiben a gyakorlat vagy a teherviselés alapján az arányosítás nem állapítható meg, akkor csak azok részesülhetnek illetményben, akik belsőséggel rendelkeznek; a telepítvényesek az arányosítandó területből nem részesülnek. Az erdőket, havasokat és a művelés alatt álló kaszálókat és legelőket szintén kihagyták a számításból. A törvény a tagosítást akkor is megengedte, ha a földművelésügyi miniszter egy e célra felállított bizottság véleménye alapján a tagosítást a községre nézve hasznosnak és megvalósíthatónak mondotta ki, és a tagosítást kívánók a község területének legalább ¼-ét bírják. Ha ezt nem mondta ki, akkor a tagosítást kívánók legalább ½-ét bírják a község területének, ilyen esetben viszont a tagosítást nem kívánók birtokához számítandó az állami, törvényhatósági és községi vagyon, a közalapítványi javak, a közintézetek, az árvák és gondokság alatt levők birtoka, úrbéri haszonvételekkel terhelt oly erdők, legelők és nádasok, valamint arányositás alá tartozó oly közös használatú területek, amelyeknek rendezése még befejezve nincs. A törvény finomította a részleges tagosítás eljárását is: ebben az esetben csak a tagosítandó terület ¼-ét vagy ½-ét kell bírnia a tagosítást kérőknek. A tagosítás megengedhetőségének első fokú meghozataláig bármely birtokos kérhette, hogy a szakminiszter engedélyezze, hogy a községhez tartozó nagy kiterjedésű erdő-, legelő- és havasi területeket a felmérésből és a tagosítási eljárásból kihagyják. Az osztatlan közös tulajdont képező közlegelők csak a földművelésügyi minszter engedélyével voltak feloszthatók vagy más alkalmas és megfelelő értékű területtel kicserélhetők, a felmerülő költségek a tagosítót terhelték. Azon községekben, ahol az általános tagosításkor nincs vagy nem elegendő a közlegelő, azt a tagosítandó területekből ki kellett hasítani vagy egészíteni ez nem haladhatta meg a tagosítandó terület 5%-át. Ennek szükségességéről, nagyságáról és helyéről szakbizottsági javaslatra a miniszter döntött. (A kihasított vagy kiegészített közlegelőnek a tagosított birtokok területének arányában lettek osztatlan közös tulajdonosai a birtokosok, használatát legelő-szabályrendelettel kellett megállapítani, lehetőleg a kisbirtokosok igényeinek figyelembevételével). Ezeket a szabályokat a még jogerősen el nem bírált tagosítási ügyekben is alkalmazni kellett. 201

2 A hitelesítő mérnököket már az évi 24. törvény 14. -a megszüntette, csak minősített mérnökökre bízva a tagosítást ban a mérnökök helyett csak az eljárásra jogosított földmérő alkalmazását rendelték el. Az osztályozást és becslést végző bizottság tagsága megváltozott: a két érdekcsoport által választott addigi négy tag és két póttag helyett két tag és két póttag működött az elnök mellett, akit vagy az eljáró bíró nevezett ki, vagy erdők esetében a földművelésügyi miniszter által kinevezett erdészeti hatósági szakközeg. Az szeptember 10. után élők közötti jogügylettel megszerzett ingatlanok után vagy az ingatlanok nélkül szerzett arányrészek után csak akkor volt lehetséges a természetben elkülönítés, ha a volt tulajdonosok mindegyike kérhette volna az elkülönítést. A befejezett arányosítási eljárás után a közösen maradt erdőkből és legelőkből és havasokból egyéni illetmény elkülönítésének nincsen helye, azoknak sem, akik azt jogszerűen kérelmezhették volna. A földművelésügyi miniszter indokolt esetben megengedhette, hogy a közlegelő és a közös erdők között szükség szerint átcsatolások történjenek. Az évi törvény a mérnöki feladatokat is átfogalmazta: az addigi hitelesítő mérnök helyett hitelesítő kataszteri mérnök, a mérnök, működő mérnök helyett pedig földmérő megnevezést ír elő. Az állandó kataszter helyett országos kataszteri felmérés, a kataszteri szabályok helyett kataszteri felmérési szabályok használatát írta elő. Általános tagosítás esetében akik háromnál kevesebb birtokrészletből és összesen 1 kat. holdnál nem nagyobb birtok után adóznak, a költségekből könnyítést kapnak. Akiknek csak belső telkük van, csak akkor fizettek a költségekbe, ha a tagosítás idején részükre külsőséget állapítottak meg. A törvények végrehajtása tárgyában kiadott miniszteri rendeletek értelmében minden tagosítási kérvény benyújtásakor a kérelmezőnek igazolnia kellett, hogy 500 K biztosítékot bírói letétbe helyezett májusában a minisztérium módosította korábbi rendeletét és lehetővé tette a biztosíték befizetésétől való mentesítést, ha a gazdasági egylet igazolta, hogy a tagosítási kérelem indokolt. 713 Az erdős területek adásvétele szempontjából pedig lehetővé tette a törvény, hogy a vagyonközösségi erdőt, a birtokosok közgyűlésén a birtokosokat megillető szavazatok kétharmados többségével és a Földmívelésügyi Minisztérium jóváhagyásával eladhassák. Az arányrészek összevásárlásával folyó erdőfelosztások, így az erdőtörvény kijátszásai azonban nem szűntek meg. Az 1910-es években zajlott például Gyergyóújfalu erdőpanamája. 713 UH, 16. (1913) 20:7. (máj. 18.) 202

3 5. A MINISZTERI KIRENDELTSÉG FELADATAI ÉS TEVÉKENYSÉGE E fejezet a székelyföldi (erdélyrészi) miniszteri kirendeltség tevékenységét mutatja be 1902 és az első világháború közötti időszakban. A kormánybiztosság az évi tusnádi elsősorban a mezőgazdaságra vonatkozó kongresszusi határozatok figyelembevételével dolgozta ki részletes fejlesztési programját az 1904-ben véglegesített munkatervben. A rendelkezésre álló források hiányosságai nehezítik a kirendeltség egyes résztevékenységeinek feldolgozását és értékelését; ebből adódnak a tevékenységi körök bemutatásának esetleges aránytalanságai. A kirendeltségi jelentések következetlenségei, számolási hibái, a hiányos 1907-ig vagy 1911-ig feltüntetett összesített statisztikai adatoksorok miatt sok esetben nehezen számszerűsíthető különösen megyei vonatkozásban a gazdaságfejlesztő program gyakorlati munkássága. A Földmívelésügyi Minisztérium évi működéséről szóló, közötti jelentések kiegészítő, ugyanakkor a kirendeltségi beszámolóknak ellentmondó adatokat közölnek; ilyen esetben a minisztérium adatsorait vettem alapul. A minisztérium jelentései azonban idővel rövidültek, illetve a hivatal 1905 után csak a fő tevékenységekre szolgáltatott adatokat, mellőzve az egyes kisebb gazdasági ágak fejlesztésére tett intézkedéseket. 714 A tárca 1911-től a hegyvidéki és felvidéki kirendeltségekkel együtt ismertette az erdélyi akció tevékenységét, így annak munkássága már kisebb hangsúlyt kapott. A kirendeltségi jelentések pontosságát a fennmaradt levéltári anyag is megkérdőjelezi, amely több vonatkozásban szintén másfajta adatokat tartalmaz. Az alispáni jelentések különösen Udvarhely megye esetében alapos kiegészítő forrásul szolgálnak az akció megyei vonatkozású munkásságára. A sajtó különösen 1906-ig közölte a kirendeltség működésének részleteit, utána egyre inkább mellőzte a gazdasági akció bemutatását. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a Földmívelésügyi Minisztérium a kirendeltségtől függetlenül is támogatta, fejlesztette Székelyföld gazdaságát (pl. tenyészállatkiosztások), más csatornákon, például a megyei gazdasági egyesületeken, és 1911-től a gazdasági felügyelőségeken keresztül. Több esetben nehéz elkülöníteni egymástól az egyes hivatalok tevékenységét A falusi társadalom szervezése Falusi gazdakör A tusnádi székely kongresszus nem érintette a székelyföldi gazdatársadalom szervezését és székely akcióban való közvetlen részvételét. Ugyanakkor a kormányzati akció nagy 714 Jelentés: FM

4 fontosságot tulajdonított a falusi gazdaköröknek, amelyek a községek földműves lakosságát tömörítették. A kirendeltség egyetértett a Földmívelésügyi Minisztérium kormányzati elvével: államsegéllyel nem az egyes kiválasztottakat, hanem mindig csak közösségeket vagy a közösség javára szolgáló intézményeket támogatják. A kirendeltség ezért az évi munkatervében javasolta, hogy lehetőleg minden székely községben a minisztérium anyagi és erkölcsi támogatásával gazdaköröket alakítsanak. 715 A Magyar Gazdaszövetség évi nagygyűlésén határozta el a falusi gazdaszövetségek és gazdakörök országos szervezését. Az agrárius mozgalom kezdeményezésére a gazdakörök száma négy év alatt félezerre, tagjaik száma félmillióra emelkedett, később az egész országot behálózták. Székelyföldön a miniszteri kirendeltség az országos kezdeményezéstől nem függetlenül kezdett gazdakörök szervezésébe. A hivatal gyakorlati tapasztalatai alapján arra az eredményre jutott, hogy értelmes és megbízható vezető emberek nélkülözhetlenek a gazdasági akció kivitelezésében. A gazdakör vezetősége határozta meg annak életét, voltak olyanok, amelyek tanácskozó erkölcsi testületként működtek, sok esetben azonban a gazdasági ügyek lebonyolítójává, az akció községszintű ügyeinek végrehajtó szervévé váltak. A község gazdasági életét érintő ügyekben érintkezett és tárgyalt az illetékes tényezőkkel, és a lakosság különböző gazdasági szükségleteit, panaszait és igényeit közvetítette a megyei gazdasági egyesület vagy a székelyföldi miniszteri kirendeltség felé. A gazdakör révén a község olyan gazdasági szükségleteket szerezhetett meg, amelyekre az egyesek nem voltak képesek. Főként az állatállomány javítására és növelésére szükséges tenyészanyag, a műtrágya és vetőmag tömeges beszerzése és a közös használatú gazdasági gépek vásárlása terén végeztek jelentős tevékenységet. Sok helyen a gazdakörök pótolták a birtokosságot és vették kezükbe a legeltetés ügyét és a legelőjavítási munkák elvégzését. Torda-Aranyos és Maros-Torda megyékben például a gazdakörök irányították a szőlőművelést. 716 A falusi gazdakörökben tanító és nevelő munkásság is folyt: gazdasági előadásokat, vitatkozó megbeszéléseket rendeztek, a községi népkönyvtárakkal álltak kapcsolatban, a gazdaköröknek népies nyelven írott lapokat járattak. 717 Évről évre egyre több gyakorlati gazdasági célt karoltak fel a gazdakörök, amelyeket önerejükre, a közösség erejére támaszkodva, hivatali segítség nélkül valósítottak meg. Általában a gazdakör készítette elő és szervezte a további gazdatársadalmi kapcsolatokat, sok szövetkezet vagy birtokossági szervezkedés is a gazdakörökből alakult ki Munkaterv: SZA (2004) Jelentés: SZA 1906 (2004) Jelentés: SZA 1905 (2004)

5 A kirendeltség igényelte a gazdakörök számának és működésének nyilvántartását. Ennek érdekében Koós Mihály gazdasági nagygyűlést tartott a kirendeltség vezetésével a gazdakörök részére 1906 márciusában, 718 májusban pedig felhívást intézett hozzájuk, amelyben az alakulás évét, a tagok számát, az alapszabály megerősítésének idejét, valamint a gazdakör elnökének nevét és foglalkozásának bejelentését kérte. A beérkezett jelentések alapján a kirendeltség gazdakörök alakításával megbízott tisztviselője, Székelyhidy Viktor elkészítette a gazdakörök törzskönyvezését. 719 A törzskönyv azonban ez idáig nem került elő. A sajtó alapján megállapítható, hogy a gazdaköri elnökök általában lelkészek és tanítók voltak: Csíkban 7, Háromszéken 16, Kisküküllőben 10, Maros-Tordában 16, Torda- Aranyosban 8, Udvarhelyen 50, vagyis a 206 gazdaköri elnök közel 52%-a. A közép- és nagybirtokos osztály nem vett részt a gazdaköri szervezésekben. 720 A székely sajtó ugyanakkor a gazdakörökben tapasztalt visszaélésekre hívta fel a figyelmet 1906-ban. Előfordult, hogy a gazdaköri vezetőség a lakosság tudatlanságát kihasználta. Például sok helyen a legmódosabb gazdák kapták meg a jó minőségű vetőmagokat; a gazdasági gépeket a gazdakörök elnökei és a vezető tisztviselők használták; a tagokat semmiféle összejövetelre nem hívták meg. Állítólag olyan gazdakör is volt, amely az alakuló közgyűlés óta nem tartott gazdaköri összejövetelt és a kiadott gazdasági gépekről a tagok nem is tudtak. Felhívták a kirendeltség figyelmét, hogy ne csak papíron szaporítsa a gazdakörök számát, hanem ellenőrizze is azok tevékenységét, például havi írásos gazdaköri beszámoló kötelezettségével Gazdakörök száma A gazdakörök pontos számának meghatározására nincsen statisztikai adatsorunk. 722 A rendelkezésre álló hiányos adatokból az adott évben regisztrált (működő) gazdakör állapítható meg Alispáni jelentés (U), SzV, 2. (1906) 19(114):287. (máj. 12.) UH, 10. (1907) 38:3. (szept. 22.) SzV, 2. (1906) 42(87):597. (okt. 21.) A Földmívelésügyi Minisztérium éves jelentései a székely akció működési területén levő gazdakörök számát megyei részletezés nélkül közölték, a kirendeltségi jelentések pedig 5 alkalommal megyei adatokat tettek közzé a gazdaköri tagok számával. A székely akció első öt évében Maros-Torda, Udvarhely, Háromszék, Csík, Kisküküllő, Torda-Aranyos, Brassó megyékben alakult gazdakörök és tagok számát a gazdakörök székhelyével együtt ld.: Jelentés: SZA 1907 (2004) Jelentés: FM ; Jelentés: FM ; Jelentés: FM ; Jelentés: FM ; Jelentés: FM ; Jelentés: FM ; Jelentés: FM ; Jelentés: FM ; Jelentés: SZA 1905 (2004) ; Jelentés: SZA 1906 (2004) ; Jelentés: SZA 1907 (2004). 405., Jelentés: MK 1909 (2004). 427.; Jelentés: MK 1910/11 (2004) ; A székely akció első öt évében Maros-Torda, Udvarhely, Háromszék, Csík, Kisküküllő, Torda-Aranyos, Brassó megyékben alakult gazdakörök és tagok számát a gazdakörök székhelyével együtt ld.: Jelentés: SZA 1907 (2004). 417.; A székely sajtó településszintű adatokat az és évekről közölt ben Udvarhely, Háromszék és Brassó megyékben a gazdakörök székhelyének és elnökének személyére; Csík és Maros-Torda megyék esetében csak a gazdakörök székhelyére vonatkozó adatsort ld.: SZN Az adatok hiányosak lehetnek, mert a hivatalos kirendeltségi kimutatásnál jóval 205

6 megye községek gazdakörök száma száma 723 tavasz év vége tavasz év vége tavasz év vége Maros-Torda n. a. 9 n. a. 28 n. a. n. a. 115 n. a. 130 Udvarhely n. a Csík 61 n. a. 10 n. a. 12 n. a. 18 n. a. n. a Háromszék 104 n. a. 11 n. a. 22 n. a. 30 n. a. n. a Torda-Aranyos n. a. 4 n. a. 13 n. a. 13 n. a. n. a. 20 n. a. 27 Brassó n. a. n. a. n. a. n. a. n. a Kisküküllő n. a. 8 n. a. 5 n. a. 20 n. a. n. a. 36 n. a. 38 Alsófehér n. a. n. a. n. a. n. a. n. a. n. a. n. a. n. a. 20 n. a. 23 Kolozs n. a. n. a. n. a. n. a. n. a. n. a. n. a. n. a. 41 n. a. 57 Szilágy n. a. n. a. n. a. n. a. n. a. n. a. n. a. n. a. 23 n. a. 29 összesen Az első években nagy volt a bizalmatlanság a községekben, de 1903 nyarán őszén sorra alakultak a gazdakörök Maros-Torda megyében. 724 A megalakításkor a kirendeltség egyik tisztviselője mindig jelen volt: általában a megye helyi megbízottja vagy a gazdaköri feladatokkal megbízott tisztviselő, Székelyhidy Viktor, helyettesítés esetén Lőte Pál vagy Kiss Tibor; az 1910-es évektől pedig Drexler Béla. Székelyföldön a legtöbb gazdakör Udvarhely megyében alakult, 1904-re számuk már 47. Udvarhely megye a későbbiekben is tartotta vezető helyét, a megye tanítókarának aktivitására már a korszak sajtója is felfigyelt. Az Udvarhely megyei gazdakörök száma 1905-ben a székely akció működési területébe bevont területek gazdaköreinek több mint felét (51%) jelentették. A megye aránya a többi megye felzárkózásával csökkent: 1907-re 44%-ra, az akció területi kiterjesztésével pedig 24%-ra. Udvarhely megye gazdaköri lefedettsége volt a legkedvezőbb: az 1904-ben 35%-os kiindulási pontról 1906 végére 73%-ra, kisebb visszaesés után 1907 végére 78%-ra, között 83%-ra nőtt, végül 1911-re a 90%-ot is elérte. Háromszék megyében ugyanakkor még 1907-ben sem érte el a 30%-ot, viszont 1908-tól a dinamikus fejlődésnek köszönhetően 1909-re 60%-ra nőtt az arány, és két év múlva pedig a községek 87,5%-ban működött már gazdakör. Kedvező volt a gazdakörök aránya a Brassó megyéhez tartozó Hétfaluban, ahol 1907-ben 6, 1909-ben pedig már mind a 7 településen volt gazdakör. A másik 3 barcasági magyar faluban egy gazdakör meglétéről van adatunk. 725 Csík megyében az 1906-ban mért 20%-os szervezettségi arány 1907-re 29%-ra, 1909-re 49%-ra, végül 1911-re 59%-ra változott kevesebb gazdakört tartottak nyilván: Háromszék és Brassó megyében összesen 53-at, Udvarhely megyében 104-et, Csík megyében 18-at és Maros-Torda megyében 28-at ben Udvarhely, Háromszék és Csík megyék településszintű adatsora mellett a gazdaköri tagok számára vonatkozó felsorolást ld.: SZN Az adatok pontosak: Udvarhely megyében 111 gazdaköre 5138 taggal, Háromszék megye 68 gazdaköre 3700 taggal és Csík megye 30 gazdaköre 2858 taggal szerepelt. Az alispáni jelentések megyei összesített adatokat szolgáltattak. Alispáni jelentés (U), ; Alispáni jelentés (U), ; Alispáni jelentés (U), ; Alispáni jelentés (U), ; Alispáni jelentés (MT), ; Alispáni jelentés (Cs), ; Közigazgatás (H), A nem székelyföldi megyéknél a községek számát azért nem adom meg, mert nem az egész megyére terjedt ki a kirendeltség illetékessége. MT, 4. (1903) 33:4. (szept. 3.) 1909-ben Apáca községben volt gazdakör. SZN

7 Maros-Torda megye elmaradottsága 1907-ig szembetűnő (13,7%), a kirendeltségi központhoz való közelség és a gyakori érintkezés ellenére vagy éppen azért lustult el a megye gazdatársadalma. 726 A marosvásárhelyi gazdakör megalakulása után nagyobb lendületet vett a fejlődés: 1909-re megháromszorozódott a gazdakörök száma: 56%, 1911-re már 64% volt a gazdakörrel bíró települések aránya. 727 Megállapítható, hogy között alakult a legtöbb gazdakör Székelyföldön, kisebb, de dinamikus fejlődési időszak volt között is től a szervezés már csak az újonnan bevont megyék területén kapott nagyobb lendületet. 728 A gazdaköri tagok átlagszáma még így is nagyon kevés volt a térségben. 1909/1910-ben egy gazdakörre átlag tag esett. A tagok száma a legnagyobb lélekszámú településekkel rendelkező Csík megyében volt a legtöbb (92 fő). 729 Egy-egy településen elsősorban a gazdaköri tagok, az értelmiségi réteg (lelkész, tanító, jegyző) és a módosabb gazdák részesültek a székely akció támogatásából, amelyhez agilis gazdaköri vezetőség hiányában a község nehezebben jutott. A források alapján valószínűsíthető, hogy minden megyében voltak olyan kiemelt gazdakörök, amelyek feltűnően sok támogatást kaptak, például Udvarhely megyében Siménfalva (Elekes Dénes gazdaköri elnök), ahol Hitel-, Hangya Szövetkezet, tejszövetkezet, takarmányozócsarnok is volt; vagy Homoródszentpál (Ürmösi József lelkész, gazdaköri elnök) és Homoródvárosfalva (Péter Sándor lelkész, gazdaköri elnök). 730 Öszefoglalva megállapítható, hogy a gazdakörökben egyesített székely falusi társadalom jelentette a székely akció alapját, ők voltak a székely akció faktorai, 731 a gazdasági tudás terjesztésének, az összetartozási érzet tudatosításának, a vagyoni és szellemi javak megvédésének és céltudatos gyarapításának, valamint az önsegítésre való szervezkedésnek a leghathatósabb eszközei. A kományzati akció egyik legsikeresebb eredményei közé a gazdakörök megszervezése tartozott UH, 10. (1907) 38:3. (szept. 22.) 1907 januárjában alakult meg gazdakör Tótfalussy József református lelkész kezdeményezésére. A gazdakört Koós Mihály kirendeltségi vezető és Bernády György polgármester is támogatta, például 1907 tavaszán 761 K 20 f értékben gazdasági gépeket kaptak a kirendeltség közbenjárására 30% árkedvezménnyel, illetve kedvezményes vetőmagbeszerzésben is részesültek. SzV, 3. (1907) 4(99):39. (jan. 27.); SzV, 3. (1907) 17(112):256. (ápr. 18.); MT, 8. (1907) 19: 5. (máj. 2.) Jelentés: FM Jelentés: MK 1909 (2004) Jelentés: MK 1910/11 (2004) DORNER, Jelentés: FM

8 Szövetkezetek A mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom eredményei a dualista kormányzat erkölcsi és anyagi támogatásával valósultak meg, amely nagy hangsúlyt fektetett a perifériákon a mozgalom kibontakozására. 732 A tusnádi kongresszus birtokpolitikai, adó- és hitelügyi szakosztálya állami támogatástól remélte a székelyföldi (hitel)szövetkezeti élet megerősödését, és felkérte a központi intézeteket, hogy működjenek közre a már meglévők továbbfejlesztésében és az újak alakításában, illetve a szövetkezeti akciót a Barcaságra (a barcasági csángó vidékekre) is terjesszék ki. 733 A kirendeltség nagy fontosságot tulajdonított a gazdaságpolitikailag preferált szövetkezeti mozgalomnak, 734 és a hivatal a székely akció elindításától fogva külön költségvetési keretben támogatta a székelyföldi szövetkezeteket, amelyeket az újonnan alakulók segélyezésére vagy forgótőkeként újabb szövetkezeti szakcsoportok létrehozására használtak fel. 735 A munkaterv Székelyföld kedvezőtlen értékesítési lehetőségei miatt javasolta, hogy az értékesítő szövetkezetek a vasúti szállításnál díjkedvezményben részesüljenek. Ezeken belül elsősorban gabona(zab)-, kukorica- és gyapjúértékesítő községi szövetkezeteket tervezett, amelyeket a központi szövetkezet egyesíti az áralakulás és a tömegszállítás tarifális előnyei miatt; de kisebb tömegű gazdasági termények (baromfi, baromfitermékek, tojás, tej, gyümölcs, komló stb.) értékesítő szövetkezeteinek megalakítását is javasolta. A munkaterv szerint a gazdasági gépek, vetőmagvak és egyéb gazdasági szükségletek is szövetkezeti alapon szerezhetők be a legelőnyösebben. A tejszövetkezetek alakításának szükségességét a kongresszus mezőgazdasági szakosztálya a tejgazdaság előmozdítása érdekében javasolta. A munkaterv szerint, mivel a tejszövetkezetek alapítása a tehénállomány, különösen a jobb tejelésű nyugati fajták tenyésztésének függvénye, ezért a városok és fürdők, illetve a nyugati fajtájú teheneket tartó települések esetében jöhet szóba. Az alakuló tejszövetkezeteket útbaigazítással és berendezési segéllyel kívánták támogatni Hitelszövetkezetek A székely akció elindulása előtt az Országos Központi Hitelszövetkezet Székelyföldön szövetkezeti akciót indított, ennek eredményeképpen között 50 szövetkezet TAKÁCS, Székely Kongresszus, Legújabb feldolgozása: SOMAI, Munkaterv: SZA (2004) Jelentés: SZA 1905 (2004) Vö. feljebb az akció költségvetéséről mondottakat. Székely Kongresszus, 41.; Munkaterv: SZA (2004)

9 alakult. A kirendeltség felállításakor, 1902-ben néhány önálló fogyasztási szövetkezet és 126 hitelszövetkezet működött a térségben. A szövetkezeti élet kezdeményezője Károlyi Sándor munkatársa, dr. Gidófalvy István ( ) szászrégeni, majd kolozsvári kir. közjegyző volt, akit a korszakban az erdélyi szövetkezet apostolaként 737 emlegettek. Tevékenységének köszönhetően Maros-Torda megye jóideig vezető szerepet töltött be a szövetkezeti mozgalomban. Irányítása mellett Erdélyben 1910-ig közel 400 szövetkezet alakult. 738 A Földmívelésügyi Minisztérium közbenjárására 1904-ben az Országos Központi Hitelszövetkezet Székelyföld számára állandó ellenőri kirendeltségeket létesített Marosvásárhelyen és Brassóban, amelyek a székely akció szövetkezetalakításának segítői lettek. A marosvásárhelyi tisztviselőt azonban 1906-ban visszarendelték, 739 így Drexler Béla feladatköre lett a fogyasztási, hitel- és állatbiztosítási szövetkezetek létesítése. A kirendeltség és az Országos Központi Hitelszövetkezet a meglevő szövetkezeteket erősítette, és ezek körébe vonta a hitelszövetkezettel még nem rendelkező községeket, de szükség esetén kezdeményezték a szövetkezetalakításokat is. A székely akció tevékenysége elsősorban arra irányult, hogy a hitelszövetkezetek gazdasági feladatokat is lebonyolítsanak, például a parcellázások keresztülvitelét, tenyészállatok beszerzésének finánszírozását, közös bérletek megszerzését, háziiparhoz szükséges közös anyagbeszerzést stb. 740 Az állattenyésztés fejlesztéséről szóló évi XLIII. tc. rendelkezése nyomán a tenyészállatok beszerzésére felveendő kölcsön kamatterhe az állami hozzájárulással lényeges könnyítésben részesült. A községi hitelszövetkezetek adhattak ilyen kölcsönöket, és a kirendeltség a községekben az állatállománynak az állami hozzájárulással megkönnyített kölcsönök révén való kiegészítését szorgalmazta. Sajnos azonban az állatok rendkívül magas ára még ilyen kedvező körülmények mellett is megnehezítette a tenyészanyag-beszerzéseket, és 1910-ben még csak szórványos esetekben vettek fel ilyen hitelt. 741 A hitelszövetkezetek forgalmi adatai 1913-ban a következőképpen alakultak: MÁTHÉ, 1901/A. 18. KELEMEN, Máthé József adatgyűjtése alapján, idézi: MT, 7. (1906) 29: 2 3. (júl. 26.) MOL K 178, ; Sz, 3. (1907) 103:4. (máj. 7.) Jelentés: MK 1910/11 (2004) A kirendeltségi jelentések az Országos Központi Hitelszövetkezet 1906., és évi jelentései alapján a székely akció területén működő hitelszövetkezetek állapotáról (szövetkezetek száma, működésük hány községre terjed ki, tagok száma, üzletrészek száma és értéke, befizetett üzletrész, tartalékbetét és tartalékalap) közöltek adatsorokat. A marosvásárhelyi és a kolozsvári kirendeltségek területén működő hitelszövetkezetek évi állapotáról van adatsorunk. Jelentés: SZA 1907 (2004). 418.; Jelentés: MK 1909 (2004). 434.; Jelentés: MK 1910/11 (2004). 484.; MOL K

10 szövetkezetek száma működésük hány községre terjed ki tagok száma üzletrészek értéke szövetkezetek száma működésük hány községre terjed ki tagok száma üzletrészek értéke Marosvásárhelyi kirendeltség, 1913 nyara Kolozsvári kirendeltség, 1913 nyara Csík Háromszék Maros-Torda Udvarhely Kisküküllő Kolozs Alsófehér Szilágy Torda-Aranyos Brassó Szolnok-Doboka Hunyad Összesen Székelyföld nem maradt el az országos átlagtól a hitelszövetkezetek számát tekintve ben a hitelszövetkezetek Maros-Torda megye településeinek 68%-ában, Csík 84%-ában, Háromszék 90%-ában és Udvarhely 91%-ában működtek. A szövetkezetek száma 1909 után csökkent ugyan Maros-Tordában, de az üzletrészek számában volt gyarapodás. Az üzletrészek értéke Torda-Aranyos és Alsófehér megyékben csökkent között a szövetkezetek száma alig nőtt, ellenben a tartalékalapok ( K) és takarékbetétek ( K) szépen gyarapodtak után az akció vezetősége a meglevő szövetkezetek megerősítésével foglalkozott, újakat nem szerveztek. 744 A hitelszövetkezetek által összegyűjtött tőke azonban elenyésző nagyságú volt a nemzetiségi pénzintézetek tevékenységéhez képest Értékesítő és fogyasztási szövetkezetek, MGVSz székelyföldi tevékenysége A kirendeltség az Országos Központi Hitelszövetkezet közreműködésével kiválasztotta a legjobban vezetett hitelszövetkezeteket, és ezek keretében a Magyar Gazdák Vásárcsarnokellátó Szövetkezete (Magyar Gazdák Értékesítő Szövetkezete; MGVSZ, MGÉSZ) segítségével gazdasági termékeket értékesítő szakcsoportokat létesített 1903 és 1904 folyamán (Maros-Tordában 20, Udvarhelyben 10, Csíkban 5, Háromszékben 18 gazdasági terméket értékesítő szakcsoportot). A drága szállítási tarifák kiküszöbölése érdekében 1904-ben a kirendeltség ellenőrzése mellett a MGVSz Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen és Sepsiszentgyörgyön értékesítő központokat állított fel a térség eladható terményeinek értékesítésére és a gazdasági szükségleteinek beszerzésére azonnali készpénzfizetés ellenében, kevés közvetítői jutalék Jelentés: FM Jelentés: FM

11 felszámolásával. 745 A fiókok áruforgalma 1905-ig kicsi volt az elsősorban házi szükségletre termelő mezőgazdaság miatt, viszont az eladásra kerülő termények jobb áron keltek el és versenyt jelentettek a helyi üzérkedésnek. 746 A MGVSz főleg a gyümölcs és a lóheremag értékesítése, valamint a vetőmag és a gazdasági gépek előnyös beszerzése terén működött közre. Két és fél év alatt a székely kisgazdák javára K értékű gyümölcsöt, vajat, tojást, lóheremagot és egyéb terményeket értékesített és K értékű gazdasági gépet hozott forgalomba. Egészséges versenyt támasztott a kereskedőknek, a gépügynökök térfoglalását visszaszorította. 747 Csík megyében 15, részben már meglevő hitelszövetkezet, részben e célra alakított külön alkalmi szövetkezet bonyolította a kukoricaértékesítést. 748 Az akció a főbb mezőgazdasági termékek értékesítését szövetkezeti gabonaraktárak szervezésével javította. A raktárak folyamán kezdték meg működésüket. 749 Az akció keretében szövetkezeti alapon szervezett kereskedelmi vállalat, a Magyar Gazdák Szövetkezete a mezőgazdasági termények jobb értékesítését és a gazdasági szükségletek előnyösebb beszerzését mozdította elő 1909-től, 1910-ben már K évi forgalmat bonyolított le Fogyasztási szövetkezetek A fogyasztási szövetkezetek a lakosság saját kezdeményezéséből jöttek létre, mert Székelyföldön az infrastrukturális nehézségek miatt nehéz volt beszerezni a megélhetés szükségleteit. A székely akció szükség esetén támogatta a szövetkezetek alakulását, illetve lehetővé tette, hogy az irányító felügyeletet és támogatást gyakorló Hangya Országos Központi Fogyasztási Szövetkezet kötelékébe belépjenek UH, 7. (1904) 14:7. (ápr. 3.) Az MGVSz 1905-ben összesen K értékben értékesített székelyföldi terményt: kg almát K értékben, kg búzát K értékben, kg zabot K értékben, kg árpát K értékben, kg répát K értékben, kg lóherét K értékben, vajat, tojást stb K értékben. Székelyföldön 1905-ben eladtak kg kukoricát K értékben, kg korpát 6405 K értékben, 7407 kg bükkönyt 1326 K értékben, 662 kg baltacimot 161 K értékben, gazdasági gépeket K értékben, bort K értékben. Jelentés: SZA 1905 (2004) Jelentés: SZA 1907 (2004) Jelentés: SZA 1906 (2004) végéig 5 raktár alakítását kezdeményezték: az erdőszentgyörgyi gabonaraktár-szövetkezetet, a gidófalvi és vidéki szövetkezet Sepsiszentgyörgyön épülő gabonaraktárát, a székelyudvarhelyi gabonaraktárat, a sáromberki szövetkezeti gabonaraktárat, amelyhez a vidék (sárpataki, gernyeszegi, pókai, pókakeresztúri, vajdaszentiványi) hitelszövetkezetei is csatlakoztak, valamint Bethlen István országgyűlési képviselő és Sárkány Miklós ügyvéd kezdeményezte mezőbándi értékesítő szövetkezet gabonaraktárának létrehozását. SzV, 1. (1905) 13:150. (máj. 7.), UH, 8. (1905) 17:6. (ápr. 23.); Alispáni jelentés (U), ; UH, 7. (1904) 32: 5. (aug. 7.); UH, 7. (1904) 38: 3. (szept. 18.); SzV, 1. (1905) 1:4. (febr. 12.); SzV, 1. (1905) 26:307. (aug. 20.); SzV, 2. (1906) 32 33(77 78):489. (aug. 19.); SzV, 3. (1907) 16(111):241. (ápr. 21.); MT, 8. (1907) 18: 4. (ápr. 25.); SZN Jelentés: FM

12 A minisztérium a székelyföldi megyék területén alakult fogyasztási és értékesítő szövetkezetek részére veszteségi fedezeti alapot létesített, amelyből a felszámolt szövetkezetek tartozásait egyenlítették ki. 751 A fogyasztási szövetkezetek forgalmi adatainak alakulása között: 752 megye szövetkezetek száma üzletrészek száma évi forgalma szövetkezetek száma üzletrészek száma évi forgalom székelyföldi kirendeltség 1905 vége erdélyrészi kirendeltség 1909 vége Marosvásárhelyi kirendeltség 1913 nyara Kolozsvári kirendeltség 1913 nyara Csík , ,06 Háromszék , , , ,64 Maros-Torda , , ,15 Udvarhely , , ,62 Kisküküllő , , ,19 Kolozs , ,72 Alsófehér , ,97 Szilágy Torda-Aranyos , , ,36 Brassó , ,35 Szolnok-Doboka ,08 Hunyad Összesen , , , ,77 szövetkezetek száma üzletrészek száma évi forgalom szövetkezetek száma üzletrészek száma évi forgalom A fogyasztási szövetkezetek száma folyamatosan nőtt: 1902-ben 2 működött 300 üzletrésszel és K forgalommal, 1904-ben már 23, végéig pedig 44 alakult: fele Udvarhely megyében, egynegyede Maros-Tordában és néhány szövetkezet az egyéb székely megyékben. A Csík megyei szövetkezetek azonban csak 1906-tól bonyolítottak le forgalmat végére a szövetkezetek száma 61-re, az üzletrészek száma re, az évi forgalom K-ra emelkedett ban a Hangya igazgatója a székelyföldi fogyasztási szövetkezetek részére külön raktárat hozott létre Nagyenyeden, amely felügyelte és irányította a szövetkezeteket ra megháromszorozódott a szövetkezetek száma, és a 122 fogyasztási szövetkezet forgalma a K-t is meghaladta ben 15 új szövetkezet alakult az erdélyrészi akció érintett területein. A községek lakossága saját pénzéből összesen K-t áldozott és K 33 f értékű áruval fedezte mindennapi szükségleteit. 757 A kirendeltség az 1909-ben MOL K 184, (33958/1911.) A fogyasztási szövetkezetek számának alakulásáról és működéséről a kirendeltégi jelentések számolnak be: az közötti időszakról és az évi működésről megyeszintű adatok állnak rendelkezésre (év, fogyasztási szövetkezet száma, üzletrészek száma, évi forgalom); a minisztérium évi jelentései pedig összefoglaló adatsorokat közölnek. A sajtónak köszönhetően Háromszék megye fogyasztási szövetkezetei közötti forgalmának alakulásáról községszintű adatsorunk van ből az összes székelyföldi, 1910-ből pedig Csík megye 18 fogyasztási szövetkezetének községszintű felsorolása áll rendelkezésünkre. SZN ; SZN ; Jelentés: SZA 1907 (2004). 419.; Jelentés: MK 1909 (2004). 435.; Jelentés: MK 1910/11 (2004). 484.; MOL K 184, Jelentés: FM Jelentés: SZA 1906 (2004) SzV, 1. (1905) 26:309. (aug. 20.); Jelentés: SZA 1907 (2004) Jelentés: FM Jelentés: FM

13 alakult szegényebb községek fogyasztási szövetkezeteinek K segélyt adott az induláshoz szükséges alaptőke kiegészítésére vagy a szövetkezetek berendezésére. Évi segélyben egyetlen fogyasztási szövetkezet sem részesült végén 17 fogyasztási szövetkezet alakult, így a számuk 156-ra nőtt, 1911 végére pedig 162 községi fogyasztási szövetkezet működött a kirendeltség körzetében K értékű üzletrésszel. Az eladott áruk értéke K 27 f volt ben nem alakult új szövetkezet ra különösen a Maros-Torda megyei szövetkezetek száma ugrott meg, a többi székely megyében lassú, de folyamatos gyarapodás történt Tejszövetkezetek A székelyföldi (erdélyrészi) tejszövetkezeteket nem a tejtermelés fokozása hozta létre, mert a gazdaság az erdélyi magyar fajtájú marhák tenyésztésére rendezkedett be és alkalmazkodott, ahol a tejtermelés csak mint gazdasági melléktermék játszott szerepet. A székely községek a korábban nem vagy csak nagyon alacsony áron értékesíthető tejtermelésüket 1903 után szövetkezeti úton literenként fillérért értékesítették: a beszolgáltatott tejet vajjá, illetve a lefölözött tejet sajttá dolgozták fel. A tej fogyasztópiacai a városok és az ezekkel szomszédos falvak voltak, de a székelyföldi szövetkezetek a fürdőtelepülések vajszükségletének ellátásában is szerepet vállaltak. A vajat Budapesten, Bécsben is könnyen értékesítették, de szállították Kassára, Pozsonyba, Orsovára, Hercegovinába is. A tej kedvező értékesítése impulzust adott a tehénállomány szaporodásának től a kirendeltség a tejszövetkezetek alakítását a tehenek kiosztásával kötötte össze, különösen Háromszék megyében, ahol bőtejelő nyugati fajtájú teheneket osztottak ki. 761 A tej értékesítése révén jelentős jövedelemhez csak az első év alatt K-t hozott a tejértékesítés megszervezése 762 jutottak a községek, az állatállomány szaporodott, a trágyakezelés és a takarmánytermelés meghonosodása elindult. A vezetőség a néptáplálkozásban sem tapasztalt káros hatást, ellenben a Marosvásárhelyi Székely Társaság azt állapította meg, hogy azokon a településeken, ahol tejszövetkezet van, rosszabbul tápláltak a gyerekek. 763 A tejszövetkezetek jövedelmezősége jobban emelkedett volna, ha a hulladék tejet angol yorkshire-i sertésekkel etették volna fel Jelentés: MK 1909 (2004) Jelentés: FM ; Jelentés: MK 1910/11 (2004) Jelentés: FM 1912, 60. SzV, 1. (1905) 29:344. (szept. 10.) Jelentés: SZA 1906 (2004) MT, 8. (1907) 3: 3. (jan. 17.); SzV, 2. (1906) 15(60):232. (ápr. 15.) Alispáni jelentés (U), ; Alispáni jelentés (U),

14 A tejszövetkezetek működése között: 765 megye szövetkezetek száma tagok száma feldolgozott tej l- ben tagoknak kifizetettt pénzösszeg, K szövetkezetek száma tagok száma értékesített tej l- ben tagoknak kifizetettt pénzösszeg, K júl. 30. erdélyrészi kirendeltség, 1909 vége erdélyrészi kirendeltség, 1912 Háromszék , , ,76 Maros-Torda , , ,72 Udvarhely , , ,15 Kisküküllő , Kolozs , ,43 Torda-Aranyos , Összesen , ,06 szövetkezetek száma tagok száma egész tej beadva, l tejszövetkezet bevétele, K A tejszövetkezetek alakítása 1906-ig nagy nehézségekbe ütközött a bizalmatlanság miatt. Később a másik végletbe estek, vizezték, lefölözték, manipulálták a tejet. A tejszövetkezeti vezetők kisebb laboratóriumokat rendeztek be és beletanultak a tejvizsgálatokba a csalások kiszűrésére. 766 A tejszövetkezetek első berendezési költségeihez a minisztérium pénzsegéllyel járult hozzá, az alakításoknál a kirendeltséghez beosztott vajmester segédkezett, majd 1907-től Schill Imre földművesiskolai segédtanárt bízták meg a szövetkezetek létesítésével és a tejtermékek értékesítésével. Az első szövetkezet Nagybaconban kezdte meg működését 1903 januárjában, amelyet számos Maros-Torda megyei szövetkezet alakulása követett végén 8 tejszövetkezet működött, 1905 végére 34 és 16 alakulása volt folyamatban között a tejszövetkezetek alakításán volt a hangsúly ban az újonnan alakult 23 szövetkezetből 19 kezdte meg működését végére 41 működött a térségben, és ezek forgalma folyamatosan nőtt ben 17 jött létre, így év végére 51 működött 3771 taggal, feldolgoztak és értékesítettek l tejet, a tagok az értékesített terményekért K-t kaptak végéig 67 tejszövetkezet alakult, forgalmuk meghaladta az K-t. A tejszövetkezetek tevékenysége nyomán a tejgazdaság mint önálló termelési ág honosodott meg Székelyföldön végéig 64 községcsoportban jött létre tejszövetkezet, 14 volt az új alakulások száma, amelyhez a tárca K segélyt adott. A A tejszövetkezetek számának alakulásáról és működéséről a kirendeltégi jelentések számolnak be. Az június 30-ig elért forgalomról (településszintű adatok a szövetkezetek megalakulásáról, a tagok számáról, a feldolgozott tej mennyiségéről és a tagoknak kifizetett pénzösszegről); az 1909., 1911., évekről megyeszintű adatok állnak rendelkezésre (szövetkezet és tagok száma, üzletrészek száma, értékesített tej mennyisége és a tagoknak kifizetett pénzösszeg); a minisztérium évi jelentései összefoglaló adatsorokat közölnek. A sajtó sok ízben közölt adatokat a szövetkezetek alakulásáról és működéséről. Jelentés: MK 1910/11 (2004). 485.; Jelentés: MK 1909 (2004). 437.; 484.; MOL K 184, DORNER, Jelentés: SZA 1906 (2004) Jelentés: FM ; Jelentés: SZA 1907 (2004) Jelentés: FM

15 legtöbb tejszövetkezet Kolozs megyében, a Kolozsvár környéki telpüléseken jött létre, így szövetkezeti alapon szervezett értékesítés útján biztosították Kolozsvár tejfogyasztását kedvezőtlen volt a tejszövetkezetek életében, mert az előző években ismételten előfordult takarmányhiány miatt az állatállomány megfogyatkozott és a takarmányozás nehézkessé vált. Ennek következtében a tejszövetkezetek fejlődése is megakadt, a ténylegesen működő szövetkezetek száma 46 volt. A helyzet később sem javult. Túlnyomórészt kisgazdák voltak a tejszövetkezetek tagjai, akik tejfeleslegüket csak társulás útján tudták értékesíteni. Ennek következtében az üzletrészek száma a tejszövetkezeti tagok számát alig múlta felül, tehát egy-egy tag legnagyobbrészt egy vagy kivételesen több üzletrésszel volt érdekelve a szövetkezetben. A község birtokosa is átalában részes volt a szövetkezetben, mert külön ő sem tudta a tejét értékesíteni. Az 1910-es évektől a kirendeltség a meglevő szövetkezetek erősítésére helyezte a hangsúlyt ben 45 volt a működő tejszövetkezetek száma, 1911-ben 8 alakult, 4 viszont időközben megszűnt. A kirendeltség állandóan felügyelte a szövetkezetek tejfeldolgozását és értékesítését; a tej átlagosan literenként nettó 13,80 f-ért értékesült. 771 A tejszövetkezetek közel 0,5 millió K értékű tejet értékesítettek az akció területén ben az udvarhelyi sajtó a székely tejszövetkezeti mozgalom bomlásáról írt: a megyében csak 5-6 községben prosperált a szövetkezet, sok helyen feloszlott vagy stagnált működésük. Egyre nagyobb problémát jelentett az értékesítés. A székely akció kritikusai szerint a szövetkezet elsietve, szinte ráerőszakolással lett annak idején szervezve a népnél. Az egymástól elszeparáltan megalakított tejszövetkezetek életképtelensége a sajtó visszatérő témája volt ben mozgalom indult, hogy Marosvásárhelyen tejszövetkezeti központot állítsanak fel Állatbiztosító szövetkezetek A szövetkezeti alapon szervezett állatbiztosítást a székelyföldi akció keretébe tartozó vidékeken honosították meg először. Az állatbiztosítás intézménye előtt is jellemző volt a gazdák közötti kölcsönösség, az ún. hopsa, amely azt jelentette, hogy a beteg és levágásra kerülő állatok ehető húsát a falubeliek megvették a gazdától, hogy annak kárát így csökkentsék. Az első szövetkezet sertésbiztosítással összekötve 1904 júniusában Alsósiménfalván jött létre Dorner Béla kezdeményezésére Jelentés: FM Jelentés: MK 1910/11 (2004) Jelentés: FM UH, 15. (1912) 8:4. (febr. 18.); UH, 15. (1912) 5:5. (jan. 28.); UH, 7. (1904) 25:5. (jún. 19.) 215

16 A falusi szövetkezetek törvényszékileg cégjegyzettek voltak, de nem volt elég tőkéjük a biztosítás elvállalásához, ezért szerződéses viszonyba léptek a szintén szövetkezeti alapon szervezett Magyar Kölcsönös Állatbiztosító Társasággal, amely az állományban bekövetkezett 5%-on felüli kárt ½% viszontbiztosítási díj ellenében fedezte. Így a tagok közötti kölcsönösség, nagyobb károk esetén pedig a viszontbiztosítás nyújtott kártérítést. A falusi szövetkezet igazgatósága becsülte fel a tagok állatait és fizette ki a becslésnek megfelelő kárösszeget; intézkedett a beteg állatok gyógykezeléséről, a kényszerlevágásokról és értékesítésről; a patikaszereket a szövetség pénztárába fizette; a központ végezte el a díjak kiszámítását és az írásbeli munkákat. A tagok ingyenes orvosi ellátásban részesültek, a szövetkezeti tag csak fuvart volt köteles adni az orvosnak. 775 Az állatbiztosító szövetkezetek működése között: 776 vármegye szövetkezetek száma tagok száma biztosított állatok száma biztosított állatok értéke, K szövetkezetek száma tagok száma biztosított állatok száma tagok száma biztosított állatok értéke, K 1909 vége erdélyrészi kirendeltség, 1911 vége szövetkezetek száma tagok száma biztosított állatok száma biztosított állatok értéke, K Marosvásárhelyi és Kolozsvári kirendeltségek, 1913 nyara Csík Háromszék Maros-Torda Udvarhely Kisküküllő Kolozs Alsófehér Szilágy Torda-Aranyos Brassó Szolnok-Doboka Hunyad Fogaras Nagyküküllő 1 Összesen összesen, marosvásárhelyi kirendeltség összesen, kolozsvári kirendeltség A falusi állatbiztosító szövetkezetek Udvarhely megyében értek el először figyelemre méltó eredményeket, példájára 1906 nyarán Maros-Tordában is elindult a szervezés nyarára 30, év végére 40 szövetkezet alakult Székelyföldön az intézmény népszerűsítésének nyomán. 778 A Magyar Kölcsönös Állatbiztosító Társaság 1909-ben Marosvásárhelyen külön szervezetet létesített végére 55 községben 2379 gazda csatlakozott a szövetkezeti állatbiztosításhoz, és 6293 állatot biztosítottak K értékben. A községek csak kis részében volt megszervezhető az állatbiztosítás, az állatállománynak pedig még kisebb része SZN Az állatbiztosító szövetkezetek számának alakulásáról és működéséről a kirendeltségi jelentések az évekről megyeszintű adatokat közölnek (szövetkezet és tagok száma, biztosított állatok száma és érték); a minisztérium évi jelentései pedig összefoglaló adatsorokat. A marosvásárhelyi és kolozsvári kirendeltségek területén működő hitelszövetkezetekről 1913 nyári állapotáról van adatsorunk. Jelentés: MK 1910/11 (2004) ; Jelentés: MK 1909 (2004). 439.; MOL K 184, Jelentés: FM ; SzV, 2. (1906) 24(68):363. (jún. 10.) Jelentés: SZA 1907 (2004). 408.; Jelentés: FM

17 volt biztosítva. Egy szövetkezetnek átlag 43 tagja volt, 116 biztosított állattal és K átlagos értékkel. Egy-egy gazdakör tagjainak száma egy-egy állatbiztosító szövetkezet tagjainak átlagos számával nagyjából megegyezett. Általában a tejszövetkezettel rendelkező településen alakultak állatbiztosító szövetkezetek. Az állatbiztosító szövetkezetek segélyezésére 1909-ben 8000 K-t fordított az akció, egyegy szövetkezet K segélyt kapott, hogy a kis pénzalap segítségével az előforduló kár esetében azonnal kifizessék a károsultnak járó összeget től sorban alakultak a szövetkezetek Székelyföldön, Maros-Torda megyében kimagaslóan sok, ellenben a kezdeményező Udvarhely megye messze lemaradt. Az állatbiztosító szövetkezetek száma a minisztériumi jelentés szerint 1911 végére 164 lett, amelyek állatot biztosítottak K értékben. 780 A kirendeltségi jelentés ugyanakkor már 173 községi állatbiztosító szövetkezet működéséről közölt adatsorokat ben Koós Mihály szerződést kötött a Magyar Kölcsönös Állatbiztosító Társasággal, amely lehetővé tette, hogy minden székely községben megvalósuljon az intézmény. A községi állatbiztosító szövetkezetek szarvasmarhákat 1% díjfizetés fejében biztosítottak. Ha az egész évi kár nagy volt, abban az esetben a díjazás 3 K 50 f-ig volt felemelhető, ha ebből az összegből sem tudták fedezni a kárt, akkor bármekkora összegig a Marosvásárhelyen székelő Magyar Kölcsönös Állatbiztosító Társaság fedezte a hozzá fizetendő ½% viszontbiztosítási díj ellenében. A székely községek helyett a kirendeltség vállalta a ½% fizetését, sőt 300 K segélyt adott a településeknek az állatbiztosító szövetkezetek megalakításának támogatására. A belépő tagok 4 K értékű üzletrészt jegyeztek és fizettek 4 év alatt, kilépés esetén azonban a pénzt hiány nélkül visszakapták. A károk fedezésében 3½%-ig csak azok a tagok vettek részt, akik azon a napon rendelkeztek marhákkal. Az állatok szabadon adhatók-vehetők voltak. Év végén a haszon a tartalékalapba került. A szövetkezet felölelhette az állattenyésztés összes ügyét: legelőt bérelhetett, apaállatokat tarthatott stb ben a meglevő szövetkezetek megerősítésével foglalkoztak, új szövetkezetek csak az állatbiztosítás terén jöttek létre Jelentés: MK 1909 (2004) Jelentés: FM Jelentés: MK 1910/11 (2004) UH, 14. (1911) 25:2. (jún. 18.) Jelentés: FM

18 Népházak, szövetkezeti házak A népház fogalma és kulturális jelentősége A gazdakörök és abból kinövő szövetkezetek közös otthonául ún. népházak vagy szövetkezeti házak szolgáltak 1908-tól. Míg a kirendeltség nyomtatott jelentései szinonímaként használták a két fogalmat, addig egy feltehetően az 1911 végi állapotokat tükröző feljegyzés élesen megkülönböztette az erdélyrészi akció keretében épült népházakat a szövetkezeti házaktól. 784 A szövetkezeti házban kizárólag a település szövetkezetei kaptak helyet, ellenben a népház tágabb fogalmat takart: a községi gazdaszervezetek házát, a falu szellemi, társadalmi és gazdasági életének központját. Itt kapott helyet a gazdakör, a népkönyvtár, a gépszín, itt tartották a gazdasági előadásokat, összejöveteleket, megbeszéléseket. A fogyasztási szövetkezet boltja, a tejszövetkezet helyisége és az összes szövetkezet közös irodája is itt volt. A népházak tehát központi szerepet és összetett funkciót kaptak egy-egy falu és kisrégió életében, illetve a székely akció gazdaságfejlesztő programjában is. A népházak művészettörténeti szempontból is értéket képviseltek: a székely akció működése során elkészült épületek több mint felét (25 népházat) Thoroczkai Wigand Ede ( ), a századforduló szecessziós építészének és iparművészének tervei alapján építették. Thorockai marosvásárhelyi tartózkodása alatt, között végzett kultúrafeltáró tevékenységet Székelyföldön, és elsősorban a kultúrával összefüggő funkcionális, közösségi épülettípusok (iskola, népház, kultúrpalota) tervezése foglalkoztatta. Művészeti stílusa jól megfelelt a székely akció kívánalmainak: a közös jellemvonások mellett mindegyik épületnek határozott stílusa volt, legszembetűnőbb jellemző az erdélyi népies építészet hatása. Vallomása szerint kivált Udvarhely megyének néhány ősi székely községe (Küsmöd, Énlaka, Atyha, Medesér, Kobátdemeterfalva) volt rá nagy hatással, amelyek motívumait saját formaérzéke szerint átdolgozta és modern szemléletmóddal ötvözte. A fa anyagismerete házainak gazdag tagozásán, hatalmas tetőszerkezetein, tornyokon, tornácokon, benyílókon mutatkozott meg a kerítések változatos és takaros formái mellett. A település lélekszámához, lakóinak tevékenységéhez, a földrajzi adottságokhoz igazodva tervezte a kisebb-nagyobb népházakat, olykor boronafallal, máskor falazottan vagy gerendás oromzattal, mindig magas nyeregtetővel, a bejáratot védő előtetővel vagy félköríves bejárattal, ami mögött ácsorgó húzódott. Az épületek asszimmetriája, részletgazdagsága, a kis alapterületek maximális funkcionalitása mellett színérzékét, fejlett forma- és térérzékét a kortársak is kiemelték. Kivált a szerkesztésben mutatott nagy leleményességet, hiszen a 784 Gödöllői Városi Könyvtár, jelzet nélkül (év nélkül). 218

19 népházaknál különböző hivatású épületeket kellett egy fedél alá hoznia, a szövetkezeti helyiségeket bolttal, könyvtárral. Például a nyárádszentlászlói népház gazdakörnek és tejszövetkezetnek (Maros-Torda megye) adott helyett, a sárpataki színpaddal (Nagyküküllő megye) rendelkezett. A helyiségekhez kapcsolódó, fűrészelt díszű deszkás tornácok, árnyékalják otthonossá tették a közösségi épületek terveit. 785 Több tervrajzot a Művészet című folyóirat meg is örökített, így például az évi gálfalvi, 786 harasztkeréki és mezősámsondi terveket (Maros-Torda megye) A kirendeltség tevékenysége A székely (erdélyrészi) gazdasági akció 1909-től támogatta a társadalmi összefogás eredményeként létrejövő népházépítkezéseket. A 17 népház az igás- és kézimunkán, a telken és a nagyrészt ingyen adott építőanyagon kívül K-ba került, amihez K-t áldoztak a szövetkezetek és összesen K-t jelentett az államsegély. Koós Mihály számításai szerint egy népház építési költsége átlagosan nem számítva az ingyen adott munkát, esetleg telket, építőanyagot 7800 K-ba került, amiből 4800 K-t a helyi intézmények, 3000 K-t pedig a kirendeltség adott államsegélyként. Általában a sikeresen működő szövetkezetek, a Hangya fogyasztási szövetkezetei és a tejszövetkezetek fordították jövedelmük egy részét szociális, kulturális célokra. Az államsegély kisebb része a népházakra szánt hitelkeretből (1909-ben K) adódott, a többi anyagi fedezetet a minisztérium külön juttatta. 788 Az erdélyrészi akció területén a kirendeltségi jelentések szerint 1910-ben 9 ház létesült, 1911-re valóságos népházmozgalom bontakozott ki: év végére számuk 44-re emelkedett, amelyből 27 kapott állami segélyt K értékben. A többi népház építéséhez a tárca kölcsönt adott: az anyagi támogatás erejéig jelzálog formájában az épületeket elidegenítési tilalom alá helyezte GELLÉR KESERÜ, 1987; KESERÜ, Valószínűleg Nyárádgálfalváról (Maros-Torda megye) van szó. Hasonlóan összetett funkciójú tervei közé tartozott a kibédi gazdaköri méhes, a szabédi bikaól és lakóház terve (Maros-Torda megye) vagy a sárpataki fürdő és könyvtár épületcsoportja (Nagyküküllő megye). A kultúrahordozó középületeinek sora az iskolaépületekre is kiterjedt. A kormányzat programja keretében 1914-ig Felvidéken és Erdélyben 139 népiskolát építettek, közöttük számosat ő tervezett, így például: Magyardellő, Sáromberke (Maros-Torda megye), Mezőújlak (Kolozs megye), Diód (Alsófehér megye) népiskoláit. Legérdekesebb iskolatemplomai a gálfalvai és nyénpataki (Háromszék megye) épületek voltak, ahol a tanteremként is funkcionáló tempomtér mellett vagy felette, a padlástérben kapott helyet a lelkészitanítói lakás. Az épületek berendezéseit szintén Thorockai tervezte; otthonossá tette környezetüket, hol udvarral, hol a kaput követő virágudvarral a kerített házak mintájára. KESERÜ, Jelentés: FM ; Jelentés: MK 1909 (2004)

20 A minisztérium 1910-ben és 1911-ben K-t irányozott elő népházépítésre. 789 Az ez idáig előkerült legteljesebb kirendeltségi felsorolás ugyanakkor jóval többre tette az intézmények számát: 19 népházra és 48 szövetkezeti házra. 790 A szövetkezetek, gazdakörök, települések népházalapítási kérelmeit a helyi közigazgatási hatóságok elsősorban a főispán támogatta, a segély felhasználásáról a minisztérium minden esetben pontos jelentést kért a kirendeltségtől. Az intézmény megalakítása esetében valamennyi társadalmi egyletnek díjtalanul (vagy ritkábban csekély bér ellenében) megfelelő helyiséget kellett biztosítani, illetve a község minden lakosának díjtalanul rendelkezésére kellett bocsátani a népház szolgáltatásait. Az alkoholizmus elleni intézkedésként mindenféle szeszes ital kimérése és fogyasztása hatóságilag tilos volt az épületben, hiszen valóságos veszélyként merülhetett fel annak a lehetősége, hogy a község kulturális és társadalmi intézményének akár egy kis helyisége is kocsmává alakul át. A fennmaradt források és épületrajzok a közel félszáz működő népházból csupán néhány felépítéséről adtak pontosabb képet. Maros-Torda megyében az ákosfalvi tejszövetkezet tartaléktőkéjéből egy 3000 K értékű ingatlant vásárolt, ahol egy korszerű, K összköltségű szövetkezeti ház épült fel 4000 K népházépítési segélyből 1911-re Torockai Wigand Ede tervei szerint. Az épületben a tej-, a fogyasztási szövetkezetek, a gazdakör, az ifjúsági és a temetkezési egylet kaptak helyet. 791 Ikland és Nyárádszentlászló községekben is a tejszövetkezetek kezdeményezték a szövetkezeti házak építését. Iklandban 6000 K összköltségből, amelyből 3000 K segélyt a kirendeltség biztosított, a meglevő földszintes házat emelettel és 5 helyiséggel bővítették ki betonalapozással. Nyárádszentlászló tejszövetkezete Thorockai Wigand Ede tervei alapján a K összköltségű népház Jelentés: MK 1910/11 (2004) Maros-Torda megyébben 7 népház (Koronka, Pókakeresztúr, Székelykakasd, Erdőszentgyörgy, Székelybós, Udvarfalva és Székelyhoros) és 35 szövetkezeti ház (Szentgerice, Mezőfele, Ikland, Nyárádszentlászló, Szentháromság, Nyárádgálfalva, Nagyernye, Bacskamadaras, Rigmány, Gőcs, Harasztkerék, Mezőpanit, Lukafalva, Mezőménes, Buzaháza, Ákosfalva, Nyomát, Marossárpatak, Kibéd, Makfalva, Sóvárad, Mezősámsond, Erdőcsinád, Mezőmadaras, Mezőkölpény, Mezőcsávás, Vajdaszentivány, Csittszentivány, Geges, Disznajó, Marosjára, Gernyeszege, Beresztelke, Nyárádremete és Székes) működött; Udvarhely megyében 8 népház épült (Magyarhermány, Homoródszentpál, Parajd, Bikafalva, Lövéte, Rugonfalva, Küsmöd és Székelyzsombor); Csík megyében 5 szövetkezeti ház épült (Gyergyóújfalu, Gyimesközéplok, Csíkszenttamás, Csomafalva, Nagykászon); Háromszék megyében 8 szövetkezeti ház (Uzon, Sepsikőröspatak, Gidófalva, Sepsiárkos, Székelytamásfalva, Málnás, Sepsibodok, Egerpatak). Brassó megye székely és csángó falvai közül Tízfalu egyik településén, Brassóapácán történt népházépítés 3000 K segéllyel 1911 nyarán. Kisküküllő megye területén Bonyha községben és Szilágy megyében Diósadon épült népház. Jelentősebb, 6000 K értékű anyagi támogatást a Kolozs megyei szucsági hitelszövetkezet kapott népházépítési segélyként őszén adták át a hitel-, a fogyasztási, a tej- és az állatbiztosító szövetkezetek számára épült népházat. Gödöllői Városi Könyvtár, jelzet (év) nélkül. Az adatok valószínűleg az évi állapotokra utalnak. MOL K 184, (106798/1910., 54516/1911.) A kirendeltség november 10-i számú felterjesztése a minisztériumhoz. A Földmívelésügyi Minisztérium március 8-i /1910. számú rendelete. 220