AZ ELLÁTÁSI LÁNC MENEDZSMENT JELLEGZETESSÉGEI MAGYARORSZÁGON

Átírás

1 37 Papp Ferenc * AZ ELLÁTÁSI LÁNC MENEDZSMENT JELLEGZETESSÉGEI MAGYARORSZÁGON Az informatika, az infokommunikáció dinamikus fejlõdése már a múlt század utolsó évtizedében rendkívül tág teret engedett a globalizálódó gazdaság hálózatosodásának. Megkezdõdött az információs társadalom és a tudásalapú gazdaság kiépülése. Egyértelmûvé vált, hogy csak azok a régiók, országok, helyi közösségek állják meg helyüket, amelyek lépést tartanak környezetük fejlõdésével. Az Új Gazdaság megjelenése, az internet üzleti alkalmazásának elterjedése nagymértékben felszámolta azokat a korábban létezõ korlátokat, amelyek a helyi, a nemzeti a regionális és a globális piacok erõteljes elhatárolódásában jelentkeztek. A gazdaságos sorozatnagyság alapján mûködõ tömegtermeléssel párhuzamosan jelentkezett a fogyasztók részérõl megnyilvánuló erõteljes igény egyedi óhajaik, szükségleteik mind teljesebb figyelembevételére. A ma fogyasztója csak a kifejezetten számára gyártott termékkel boldog, olyannal, amelybõl nem fér 12 egy tucatba, amely jól láthatóan különbözik más termékektõl, amelyeket nem úgy tukmáltak rá, hanem egyedi testre szabásába neki is volt beleszólása. Az egyénekéhez hasonló dilemmát okoz vállalatainknak egyrészt a globalizálódás tendenciájának való megfelelés igénye, másrészt a helyben jelentkezõ szükségletek, igények mind teljesebb kielégítése és a helyi közösség elvárásainak, értékelésének való megfelelés között fennálló disszonancia is. * * * Minden vállalatra jellemzõ, hogy csak akkor képes hosszú távon életben maradni, ha szûkebb és tágabb környezete számára olyan egyedi, fontos és szükséges értéket állít elõ, amelyre ez a környezet igényt tart, és áldozni is hajlandó rá. A vállalat ezáltal tesz szert jövedelemre, amelybõl ki tudja elégíteni a stakeholderei (érintettjei) igényeit. Az uralkodó folyamatok a XXI. század elejére elvezettek oda, hogy az üzleti élet egyik legmeghatározóbb jellemzõjének tekinthetõ az ellátási láncok erõteljes térhódítása. Ez legfõbb biztosítéka, egyben feltétele a folyamatos innovációnak, a jelentõs szellemi hozzáadott érték megjelenésének. A vállalatok közötti kapcsolatok jelentõsen átértékelõdtek, a rövid távú, tranzakciós kapcsolatokat felváltották a hosszú távra számító, kölcsönös elõnyökre alapozott partneri együttmûködési viszonyok. Mivel az üzleti siker egyik legfontosabb feltétele az, hogy a gyártó a lehetõ legközelebb kerüljön a végsõ felhasználóhoz, a fogyasztóhoz, a beszállítók és a beszállítók beszállítói is arra törekednek, hogy egy ellátási lánc állandó résztvevõjeként képesek legyenek megfelelni a kor követelményeinek. Hogy mennyiben tudják ez irányú céljukat elérni, azt a szereplõk egyedi hatékonysága alapján a piac dönti el. * Fõiskolai docens, az Általános Vállalkozási Fõiskola fõigazgató-helyettese

2 38 Az Ellátási Lánc Menedzsment jelentõsége és fontossága Az ellátási lánc tagjai csak akkor képesek életképességüket megõrizni, versenyképességüket fokozni, ha a vevõk számára kívánatos hozzáadott értéket, hatékonysági többletet produkálnak. Ezen hatékonysági többlet kialakításának egyik eszköze az Ellátási Lánc Menedzsment (Supply Chain Management), rövidítve az SCM. Az SCM alapvetõ célja, hogy a termelékenységet és a kiszolgálási színvonalat növelje. A releváns szakirodalom szerint az Ellátási Lánc Menedzsmentnek három jól elkülöníthetõ szakasza van: n A jelenlegi helyzetbõl és a folyamatok értékelésébõl kiindulva fel kell tárni a termék-elõállítási szakaszok idõben változó szükségleteit, a létrejövõ készleteket és össze kell vetni azokat a fogyasztói elvárásokkal. n Az erõforrás-áramlás (anyag, energia, információ stb.) kezelésével optimalizálják az ellátási lánc hatékonyságát. Ennek módszerei lehetnek: két különálló folyamat összekapcsolása; a folyamatok sorrendjének technológiailag lehetséges megváltoztatása (döntési fa, kritikus út); gyorsabb és pontosabb adatfelvétel (vonalkód); termékterv korszerûsítése (korszerûbb anyagok alkalmazása); anyagkezelési eljárások javítása (egységrakomány, kiszedés, raktári logisztika); adatok gyorsabb és pontosabb továbbítása (EDI, webedi stb.); hatékony termelésszervezési elvek alkalmazása (JIT, OPT stb.) n A teljes lánc egységes kezelésére alkalmas folyamatokat és módszereket alakítanak ki. A lánc szemei között megfelelõ hatékonyságú információáramlást mûködtetnek. Hogyan épül fel a hagyományos ellátási lánc? Legegyszerûbben felvázolva az 1 sz. ábra szerinti rendszerrõl van szó. A szervezet a beérkezõ forrásokat átalakítva, feldolgozva olyan új értéket állít elõ, amelyre a befogadó környezetnek szüksége van. 1. sz. ábra AZ ELLÁTÁSI LÁNC ELVI FELÉPÍTÉSE

3 39 2. sz. ábra AZ ELLÁTÁSI LÁNC HAGYOMÁNYOS SZEREPLÕI A 2. sz. ábra szemlélteti az ellátási lánc hagyományos szereplõit, helyüket a láncon belül, és a köztük fennálló domináns kapcsolatokat. Látható, hogy a lánc a beszállítótól indul, aki ellátja a termelõt a termeléshez szükséges dolgokkal. A termelõ létrehozza a terméket vagy szolgáltatást, nagy tételben értékesíti a nagykereskedõnek, aki ellátja a kiskereskedõket a vonzáskörzetének megfelelõ mértékben. A kiskereskedõ a terméket értékesíti a végfelhasználónak, a fogyasztónak. A lánc egyes szereplõi közötti kapcsolatokra a logisztikai szolgáltatások és az információs kapcsolatok jellemzõek. A résztvevõk alkuerejének megfelelõen iparáganként más és más lehet a csatornakapitányi szerepet betöltõ szervezet. Korábban általában a termelõ volt, akitõl az utóbbi idõben a kereskedõ vette át ezt a szerepet. Ma az is elõfordul, hogy a fogyasztó (egyedi termékek igényével) vagy a beszállító (nanotechnológia alkalmazásával) gyakorolja a legerõteljesebb hatást az ellátási láncra. Az ellátási lánc jellegzetességei az elektronikus üzlet viszonyrendszerében Már a hagyományos ellátási lánc vázlatát vizsgálva is rá kell jönnünk arra, hogy egy többszereplõs, több ütközõ érdeket generáló rendszer menedzselésérõl van szó. Ám a valóság ennél is sokkal bonyolultabb. Az SCM szereplõinek a komplex elektronikus vállalatirányítási rendszerek (SAP, BAAN, J. D. EDWARDS) megjelenésével és elterjedésével egyre inkább megnövekedtek a lehetõségei. A zárt hálózatokon kiépülõ EDI kapcsolatok elsõsorban a visszafelé történõ integrálódásra voltak jellemzõek, a termelõszervezet és állandó beszállítói között jöttek létre igen nagy (sokszor soha meg nem térülõ) költségekkel. Az ezredforduló után terjedni kezdtek a megfizethetõbb VANEDI és webedi kapcsolatok, melyek a kevésbé tõkeerõs beszállítóknak is lehetõvé tették az elektronikus üzletvitelbõl származó elõnyök elérését. Ugyanakkor az internet által biztosított üzleti lehetõségek óriási arányú fejlõdése egyre nagyobb veszélyt kezdett jelenteni az ellátási lánc korábban komoly alkupozícióval bíró tagjaira, a nagy és kiskereskedõkre, hiszen a B2C elektronikus kereskedelem elõbb csak a kiskereskedelmi, majd egyre gyorsabb fejlõdésével a nagykereskedelmi lépcsõt is helyettesíti.

4 40 3. sz. ábra AZ ELLÁTÁSI LÁNC KOMPLEX MEGKÖZELÍTÉSE Mint a 3. sz. ábrán látható, a termelõszervezet (vállalat) beszállítói funkcióik szerint feloszthatók az energiahordozók és közüzemi szolgáltatások beszállítóira, (Beszállító 1) a gépek, berendezések, szerszámok beszállítóira (Beszállító 2), illetve a nyersanyagok, alapanyagok, segédanyagok részegységek és alkatrészek beszállítóira (Beszállító 3). A termelõvállalat és a Beszállító 1 közötti kapcsolat általában hagyományos, szerzõdéses kapcsolat, ahol a termelõvállalat a tényleges fogyasztás után utólag, számla ellenében fizet a beszállítónak. A napi kapcsolatot faxon, telefonon, illetve levelezés útján bonyolítják, vagy fejlettebb esetekben extranet kapcsolat jön léte. A termelõszervezet és a Beszállító 2 között eseti internetalapú kapcsolat a jellemzõ, ahol a vállalat ajánlatkérés, tendereztetés útján szerzi be a specifikációinak leginkább megfelelõ ajánlatot tevõ beszállítótól a termeléshez szükséges eszközöket. A piaci információkat a beszerzési központ elsõsorban interneten keresztül gyûjti. A Beszállító 3 és a termelõszervezet közti kapcsolatok a legösszetettebbek, hiszen a Beszállító 3 biztosítja a termelõszervezet számára a nyersanyagot, az alapanyagot, a segédanyagokat, a részegységeket és az alkatrészeket. Itt tényleges kommunikációt képez az EDI, VANEDI, webedi és Extranet kapcsolat. A termelõszervezet a vállalati alapfunkciókat ellátó szervezeti egységek között (termelés, marketing, pénzügy) interneten komplex vállalatirányítási rendszerben bonyolítja a kapcsolatokat, szervezi a tranzakciók rögzítését és elszámolását. A vállalat és a kereskedelmi szervezetek (nagykereskedõ, kiskereskedõ) közötti viszonyokban a legjellemzõbbek a logisztikai szolgáltatások és a hozzájuk kapcsolódó logisztikai információs rendszerek. A nagykereskedõk és a szervezeti vásárlók között a B2B, a kiskereskedõk és a szervezeti vásárlók között a B2A, a kiskereskedõk és a fogyasztók között pedig a B2C kapcsolatok válnak meghatározóvá.

5 41 A beszerzési döntés kialakítása elektronikus környezetben A Beszerzési Központ általában a virtuális piactér biztosította kínálatból, az elektronikus katalógusból választ. Ezt szemlélteti a 4. sz. ábra. 4. sz. ábra AZ ELEKTRONIKUS BESZERZÉS FOLYAMATA A 4. sz. ábrán nyomon követhetõ azon tevékenység folyamata, amely az igény meghatározásával veszi kezdetét. A Beszerzési Központban meghatározzák a beszerzendõ dolgok specifikációit. Az elektronikus katalógusokból, melyek nemzetközi szabvány alapján vannak csoportosítva, kiválasztják a megrendelni kívánt termékeket, azokat a virtuális bevásárlókosárba helyezve formailag összeállítják a megrendelést. Következõ lépésként az elõre definiált, értékhatárokhoz kötött jóváhagyóhoz küldik az összeállított igénylést, aki engedélyezi a beszerzést. A jóváhagyási folyamat befejeztével a rendszer automatikusan generálja a megrendelést, továbbítja a szállítóhoz. Amikor az elektronikus megrendelést a piactér továbbította a szállítónak, automatikusan elkészít egy rendelés-visszaigazolást és egy áruátvételi jegyzéket, amelyet a rendszer továbbít a megrendelõhöz. A szállító által kibocsátott elektronikus számla a piactér számlázó rendszerébe érkezik, s onnan kerül továbbításra a megrendelõnek. (A piactér technikailag megoldja, hogy az elektronikus számlát a megrendelõ ERP-rendszere képes legyen fogadni.) A teljes folyamat mûködésének lényegéhez tartozik, hogy az elektronikus katalógusok helyettesítik a szerzõdéseket, csökkentve a termékek és beszállítók keresésére, valamint a rendelések feladására fordított idõt. Az igénylõ egy zárt, komplex rendszer tagjaként közvetlen kapcsolatban áll a beszállítóval. Ha a megrendelõ olyan terméket keres, amely nincs a piactér katalógusainak kínálatában, akkor a piactér veszi át a termék és a szállító keresésének folyamatát, kvázi beszerzési társaságként, biztosítva a méretgazdaságossági elõnyökbõl származó költségmegtakarítási lehetõségeket. A zárt, komplex rendszerek kialakításához és sikeres mûködtetéséhez szükség van az üzleti és informatikai rendszer integrációjára, hisz csak így képzelhetõ el az eredményes mûködés. Ezt szemlélteti az 5. számú ábra.

6 42 5. sz. ábra AZ ÜZLETI ÉS AZ INFORMATIKAI RENDSZER INTEGRÁCIÓJÁNAK ELVI VÁZLATA Tipikus jellemzõk, gondok és problémák a megvalósításban Problémát okozhat, hogy a vállalatok jelentõs része, amikor megjelenik a web-en, túlságosan kevés figyelmet fordít háttérkiszolgáló rendszereinek aktuális állapotára (elektronikus adatátviteli hálózatai állapota, az elektronikus fizetésre való felkészültsége, a kis volumenû kiszállítások készsége stb.). Ez a még ki nem teljesedett elektronikus gazdaság szakaszában végsõ soron oda vezethet, hogy az egyébként vitathatatlan elõnyöket nem lesz képes érvényesíteni. Amikor egy gyártó belekezd az internetes kereskedelembe, sokkal közelebb kerül a szervezeti vásárlókhoz és fogyasztókhoz, mint a hagyományos kereskedelemben. Egyre több olyan tevékenységet kell felvállalnia, melyet korábban a nagy- és kiskereskedõk láttak el. Ezek felvállalásával megnövekszik a felelõssége is (pl. ellátási felelõsség, szállítási felelõsség stb.) Azok a vállalatok, amelyek pusztán divatból mennek a web-re, vagy többségükben kudarcra vannak ítélve. Nem elég a világháló segítségével jobbnak látszani, annak is kell lenni. Ha egy termék a fizikai világban, a hagyományos kereskedelemben nem adható el, attól még nem válik eladhatóvá, hogy a webre viszik. A helyzetet bonyolítja a technológiák viharos fejlõdése. Ma már Magyarországon is létrejött annak a lehetõsége, hogy a WAP szolgáltatással rendelkezõ mobil telefonkészülékekkel akár vásárolni is lehessen. A Compaq Magyarország a Carnation tanácsadó céggel közösen alakította ki WAP szolgáltatását: egyelõre a Compaq DEPO árlistája található meg a viszonteladók címjegyzékével. Mihelyt a mobilszolgáltatók lehetõvé teszik a továbbszámlázást, megszûnik a rendszer mûködtetésének minden akadálya.

7 43 6. sz. ábra AZ ELLÁTÁSI LÁNC AZ ÚJ GAZDASÁGBAN Ahogyan a 6. sz. ábrán látható, a kifejlett elektronikus gazdaságban a termelõszervezet virtuális piactéren jelenik meg kínálatával, ahol a szervezeti vásárlókkal a B2A és B2B jellegû kapcsolatokat egy elektronikus közbeszerzési platformon keresztül, míg a fogyasztókkal a B2C jellegû kapcsolatot internetes áruházon keresztül tartja. Ma még vannak olyan ágazatok, amelyekben a kereskedelem szerepe nemhogy csökkenne, hanem erõsödik. Az élelmiszer, a ruházat, a háztartási cikkek területén az a jellemzõ, hogy a multinacionális nagykereskedelmi láncok játsszák a vezetõ szerepet. Meghatározó alkupozíciójukat azonban nem méretük, tõkeerejük magyarázza, hanem sokkal inkább az, hogy információs csomópontokként mûködnek, és mint ilyenek, az ellátási láncon belül rendszerintegrátori szerepet töltenek be. Az információs társadalomban pedig alapvetõen jellemzõ folyamat, hogy a korábban meghatározó erõt jelentõ értékek mint pl. az óriási tõke, a hatalmas méret vagy a jelentõs dolgozói létszám az internet hatására, az elektronikus kereskedelem megjelenése következtében inflálódnak, míg az információ és az azt birtokló szervezetek felértékelõdnek. Ezeknek az új típusú gondoknak a megoldására született meg egyfajta megoldásként a kor technológiai fejlettségét kihasználó elektronikus kereskedelem. Ennek bevezetése sajátos konfliktushelyzethez vezethet. Miben nyilvánulhat meg ez a konfliktushelyzet? A vállalkozásoknál az egyik legfontosabb feladat az értékesítési csatornák kiépítése. A meglévõ csatornákhoz, az egyes csatornákra jellemzõ értékesítési módokhoz, kapcsolattartási és kommunikációs lehetõségekhez a vevõk hozzászoknak, saját rendszereikkel alkalmazkodnak hozzájuk. A vevõknek ez pénzbe kerül. Egy meglévõ csatorna bezárását vagy egy új csatorna megnyitását éppen ezért alaposan át kell gondolni. Elképzelhetõ, hogy egy elektronikus kereskedelmi csatorna bevezetésével a vállalkozás csupa új ügyfélhez fér hozzá. Sokkal valószínûbb azonban az, hogy idõvel a régi vevõk közül is többen átállnak az új csatornára. Ez alapvetõen megváltoztathatja a meglévõ értékesítési csatornák hatékonysági mutatóit, aminek súlyos következményei lehetnek. Egy boltot például csak egy bizonyos forgalom fölött érdemes fenntartani, különben a költségek nem térülnek meg. Az új és sikeres elektronikus értékesítési csatorna elszív-

8 44 hatja a meglévõk elõl a forgalmat, veszélyeztetheti azok létét. Ez a helyzet a csatorna-konfliktus, amelyet még a hagyományos csatornák esetén sem mindig tudnak kezelni vállalataink. A probléma fokozottan jelentkezik az elektronikus és hagyományos csatornák párhuzamos mûködtetése esetében. Ugyanakkor ennek a módszernek nem sok alternatívája van, hiszen a fejlõdési tendenciák ellenére az elektronikus csatornák ma még jelentõs lemaradásban vannak a hagyományos csatornákkal szemben. A csatornakonfliktus megoldásához többféle módszer is elvezethet. A vezetés dönthet úgy, hogy: Az új mellett fenntartja a régi csatornákat, hogy a vevõk a megszokott módon is vásárolhassanak. Elõfordul, hogy a régi csatornák vevõit át lehet terelni az új csatornába (ám ezt nem szabad erõszakosan végrehajtani). Fennáll az a lehetõség is, hogy versenyeztetni lehet a régi és az új csatornákat. Ezt a döntést ilyenkor késõbbre lehet halasztani. Bármelyik módszert is választjuk, a döntés meghozatala és végrehajtása magas színvonalú, körültekintõ elemzõ munkát kíván. Érdemes többek között figyelembe venni azt, hogy például a Taylor Nelson Sofres 2002-es Global ecommerce Report-ja a hazai Internet-penetrációnak nem a növekedését, hanem 2%-os csökkenését jelezte. Ügyfélkapcsolatok Menedzsmentje Ha egy vállalkozás elektronikus értékesítési csatornát nyit ügyfelei felé, akkor azt ígéri nekik, hogy gyorsabban, kényelmesebben, teljes biztonságban tudnak majd vásárolni. A rendszer mûködésének megtervezésénél nemcsak az információtechnológiai oldalt, hanem a fizikai árumozgásokat, a logisztikai hátteret is gondosan meg kell tervezni. Az ügyfélkapcsolatok menedzsmentje (Customer Relationship Management, röviden CRM) az elektronikus üzlet és az elektronikus kereskedelem egyik leggyorsabban fejlõdõ területe.

9 45 7. sz. ábra A CRM (ÜGYFÉLKAPCSOLATI MENEDZSMENT) ELVI VÁZLATA A CRM-alkalmazások egyik legfontosabb funkciója az úgynevezett 360 fokos ügyféllátás. Egy ügyfél többféle helyen, sokféle érintkezési ponton léphet kapcsolatba a vállalattal. A jó ügyfélkapcsolatok tartásához információkra van szükség a fogyasztóról: mit tudunk róla, mit vásárolt eddig, mekkora forgalmat bonyolítottunk le vele, mennyire fontos nekünk. Minél pontosabb az ügyfélrõl alkotott kép, minél több törvényszerûséget sikerült feltárni a viselkedésében, annál nagyobb az ajánlatok találati valószínûsége. Ha a vállalat kereskedelmi rendszere központosított, akkor egy részlegnél futnak össze az értékesítési információk. A nagyobb vállalatok közül azonban sok önálló stratégiai üzleti egységekbe, üzletágakba, nyereségközpontokba, divíziókba szervezi a tevékenységét. A modern információs rendszerek lehetõvé teszik, hogy az egyes üzletágak értékesítõi a teljes ügyfél- és a teljes vállalati kínálatot lássák, az ügyfélnek más üzletágak termékeit is ajánlják. Az automatizált elektronikus kereskedelmi rendszerek általában megszakítás nélkül, az év minden napján és órájában üzemelnek. A multinacionális nagyvállalatok körében egyre határozottabban terjed a koordinált beszerzés gyakorlata. Ezek a cégek elvárják, hogy szállítóik egy ponton, általában egy ügyfélgazdán (key account manager-en) keresztül tartsák velük a kapcsolatot, a föld minden pontján azonos feltételekkel szerzõdjenek velük, a termékek és a kiszolgálás minõsége egységes legyen, az árak között ne legyen eltérés. A korai CRM-rendszerek általában a szállító cég értékesítési szakembereit szolgálták ki. Az internet megjelenésével számos ügyfélkapcsolati tevékenység kontrollja az ügyfelek kezébe került. Sok ügyfél számára az önkiszolgálás a legkényelmesebb megoldás. Az önkiszolgálás erõsödõ igénye arra készteti a szállítókat, hogy megnyissák információs rendszereiket, egyes adatbázisaikat az ügyfelek elõtt. A múltbeli adatok segítségével az ügyfelek jövõbeli viselkedése is elõre jelezhetõ, például bizonyos jellemzõkbõl következtetni lehet arra, hogy kibõl lesz hûséges ügyfél. A vevõrõl összegyûjtött, adatbankban gondosan elhelyezett adatok alapján az ügyfelek pénzügyi értéke is kiszámítható. Az ügyfélértékek kiszámítása alapján a vállalat eldöntheti, hogy kikkel érdemes egyáltalán foglalkoznia, az egyes ügyfelek megtartásáért mennyit érdemes áldoznia, kikhez kell személyes ügyfélgazdákat rendelnie, kiket kell bevenni a hûségprogramba, az egyes ügyfelekkel kapcsolatban mely értékesítési módokat célszerû szorgalmaznia.

10 46 * * * Összegzésként megállapítható, hogy a modernizáció nyomán csak az automatizált elektronikus kereskedelmi rendszerek képesek óriási tömegû vevõ egyedi kezelésére. Ez pedig alapvetõ követelményként jelentkezik a globalizált kereskedelem viszonyrendszerében. Ha egy vállalat jól ötvözi meglévõ rendszereit a legfejlettebb elektronikus eszközökkel és módszerekkel, akkor lehetõsége nyílik a fennmaradásra, a növekedésre, a profit maximalizálásra, ami végsõ soron a tulajdonosok alapvetõ vágya és a vállalkozások értelme. Adatbázisára és elemzési technikáira támaszkodva a modern vállalat meghatározhatja, hogy az akcióival a piac mely szegmenseit veszi célba, mivel igyekszik hatni rájuk, milyen kommunikációs és értékesítési csatornákat fog használni. FELHASZNÁLT IRODALOM Bõgel György: Verseny az elektronikus üzletben. Mûszaki Könyvkiadó, Budapest, Cerf V. G. et al.: Brief of the Internet. Chikán Attila Demeter Krisztina: Az értékteremtõ folyamatok menedzsmentje. Termelés, szolgáltatás logisztika. Aula, Budapest, Korten, David C.: Tõkés társaságok világuralma. KAPU, Hetyei József: Vállalatirányítási információs rendszerek Magyarországon. Computer Books, Porter, Michael E.: Internet és stratégia. Harvard Business Review, március Szegedi Zoltán Prezenszki József: Logisztika Menedzsment. Kossuth, Budapest, Török Ádám: Az elektronikus gazdaság kibontakozása az Európai Unió közép-európai tagjelölt országaiban. Külgazdaság XLIV. évfolyam, március Vern Terpstra Ravi Sarathy: International Marketing. The Dryden Press, Vörös József: Termelési-szolgáltatási rendszerek vezetése. JPTE, Pécs, Electronic Commerce cordis.lu/esprit/src/ecomint.htm