TARTALOM MÛHELY TÁJÉKOZÓDÁS
|
|
- Artúr Lukács
- 8 évvel ezelőtt
- Látták:
Átírás
1 LX. évfolyam, 2. szám február TARTALOM MO YAN Vergõdés hüvelykbéklyóban (Kalmár Éva fordítása)... KLETY SOTIRIADOU versei (Molnár Krisztina Rita fordítása)... JAMES SALTER Platina (Tóth Bálint Péter fordítása)... MILA HAUGOVÁ versei (Lackfi János fordításai)... ALICE MUNRO Vadhattyúk (Tárnok Attila fordítása)... RAFAEL PINEDO Plop (Izsó Zita fordítása)... DIMITRA XIDOUS versei (Szlukovényi Katalin fordításai)... MÛHELY A L Étranger új fordítása elé... Albert Camus elõszava a regény amerikai kiadásához (Ádám Péter és Kiss Kornélia fordítása)... ALBERT CAMUS Az idegen I II. (Ádám Péter és Kiss Kornélia fordítása)... TÁJÉKOZÓDÁS A lélek meredélyei Julia Kristevával beszélget Dominique A. Grisoni... FÜLEKI GÁBOR Létfolyosók Alek Popov Testgyomok címû kötetének két novellájáról Lesz-e még idõm, erõm meg kedvem új könyvet írni? James Salterrel beszélget Didier Jacob...
2 KÖNYVRÕL KÖNYVRE LÕRINSZKY ILDIKÓ Otthon az otthontalanságban Amin Maalouf: Les Désorientés.... PETRÕCZI ÉVA Koncentrikus rózsaünnepek Prágában Tomáš Zmeškal: Az ékírásos szerelmes levél... KÜLFÖLDI SZERZÕINK... Látogasson el a honlapunkra: A Nagyvilág támogatója Nemzeti Kulturális Alap
3 MO YAN Vergõdés hüvelykbéklyóban 1 Virradat elõtt A-yi anyjának ökrendezésére ébredt. Az ablakkereten át beszûrõdõ holdfénynél látta, hogy anyja a párnát a hasára szorítva térdepel a kemenceágyon, két kézzel a gyékényt markolja, fejét elõrenyújtja, akár valami lúd. A szájából olajos-zöldes, romlotthús-szagot árasztó valami csorgott. A-yi leugrott a kemenceágyról, a vizesdézsából fél merõ vizet merített és odanyújtotta: Igyon egy kicsit! Az anyja felemelte az egyik kezét, hogy elvegye a vízmerõt, de csak a levegõbe bökött egyet, aztán lehanyatlott a keze. Összerándult a teste, mint akinek a belét húzzák, megint hányt egy sort, aztán csukladozva megszólalt: A-yi fiacskám anyád ebbõl a bajból, attól félek, már nem jön ki A-yi szemébõl könnyek peregtek. De hõsiesen erõt vett magán: Ne beszéljen ilyen keserûen, nem szeretem hallgatni, ha gyászos szavakat szól. Indulok is Hu nagyúrhoz, kölcsönkérek, a pénzzel meg bemegyek a városba, hozok orvost. Az anyja felemelte a fejét, az arca még a holdfénynél is sápadtabb volt, két halovány szemét A-yira szegezte: Fiacskám, mi sose kérünk kölcsön, életünkbe se soha nem kérünk kölcsön. A tarkótájáról elõhúzott két ezüst hajtût: Öreganyád hagyta énrám ezeket mondta, menj, oszt add el, végy rajta orvosságot két zacskóval anyád bizony eleget élt már, de te, fiacskám, alig múltál nyolcéves A kemenceágyra terített gyékény alól elõhúzott egy gyûrött papírlapot. Ez a múltkori recept A-yi átvette a papírt, fél szemmel anyjának a szétomlott hajszálak között elõfénylõ arcát figyelte, aztán így szólt: Futok oda, futok vissza. Azzal egy hajtásra kiitta a lopótök merítõbõl a hideg vizet, az ezüst hajtûket és a receptet gondosan becsúsztatta a ruhája elejébe, a vízmerõt bedobta a dézsába, megtörölte a száját, Anyám, én indulok is, kiáltotta hangosan. A fényesen csillogó, holdfényes úton látta vézna teste imbolygó, hol hosszúra nyúló, hol rövidre zsugorodó, halovány árnyékát. Kihalt volt a falu, a hold fénye a susogó útszéli fákra hullott. Amikor az út Hu nagyúr magas udvarháza mellett haladt el, suhanva lépdelt, még a lélegzetét is visszafojtotta, rettegett, nehogy felriassza azt a két vad farkaskutyát. De végül a két vad farkaskutyát mégiscsak felriasztotta. A vaskapu alatt vágott kutyalyukon kibújtak és nyakukat nyújtogatva csaholtak. A hûvös holdfényben zölden világított a szemük és a foguk ezüstösen fénylett. A-yi felkapott egy darab téglát és remegve iszkolt tovább. A két kutya ugatva követte egy darabig, de nem eredtek a nyomába, hanem visszafordultak. A-yi megkönnyebbült, eldobta a téglát. Amint kiért a faluból, futás- 127
4 nak eredt. A hajnali hideg szél lobogtatta a vékony öltözékét, mintha ezüstporos fekete lepkeszárnya lett volna. Az írástudó õsök nevezetes sírjaihoz érve lassított a léptein. Úgy érezte, hogy sebesen verõ szíve a bordáihoz verõdik, akár valami vaskalitkába zárt vad nyuszi. Felemelte a fejét: a nyolchalomházi olajsajtolónál magasra függesztett higanygõzlámpa imbolygott odafenn, akár ha folyton pislákoló, zöldes csillag volna. Úgy futott, hogy verejték folyt a hátán, hasában meg mintha tûz égett volna. A gazzal benõtt, lejtõs úton leért a Masang folyó partjára. A sokéves aszály miatt a folyómederben a víz már régen nem csobogott. A part tele volt sima, lúdtojásnyi kavicsokkal, a holdfényben kékesen ragyogtak. A megrekedt folyóvíz a hepehupás mederben olyan volt, mint egy-egy higanyfolt. A fiú letérdelt az egyik mély pocsolya elé, két kezét a derekára szorította és a fejével kinyúlt, belemerítette a vízbe, ivott, mint egy kiscsikó. Amikor teleitta magát, úgy érezte, a hasa súlyos, a gerince meg jéghideg. Újra útnak eredt, gyomra-hasa korgott-morgott, a jéghideg víz a torkát égette, egyre-másra csuklott. A gyomrára szorította a kezét, visszaöklendezett némi hideg vizet. Eközben eszébe jutott a kemenceágy szélén térdepelve vért hányó anyja, önkéntelenül is megkeseredett a szája íze. Megtapogatta a ruhájában az ezüst hajtûket meg a receptet, a kemény tû is, a puha papír is a helyén volt. Újra nekiiramodott volna, de akkor a háta mögül panaszos-keserû huhogás hangzott föl. A gerince, a háta szinte megdermedt, haja az égnek állt. Ha huhog a bagoly, meghal valaki, az öregek mind azt mondják, az anyja is mondta egyszer. Anyjának holtsápadt arca úszott elé. Amint kinyílt a szája, fekete, ragadós vért köpött, olyat, akár az olvadt aszfalt. A bagoly újra huhogott egyet, mintha hívogatná. Akaratlanul is visszafordult, meglátta a felmagasodó kõsír elõtt azt a két kövér kõlovat, aztán azt a két dagadt kõbárányt, aztán azt a két kockafejû kõembert, és ott volt még a sima áldozati kõasztal. Tavaly, amikor a gyógyszert hozta anyjának, a visszaúton megpihent azon az áldozati asztalon. Azt mondják, itt a síroknál eredetileg tíz égbe törõ, õsi tujafa állt, de most csak egyetlen szál karnyi vastag törzsû fenyõfa maradt. A feketén meredõ tûlevelek közt két lángocska villogott, a bagoly két szeme. Komoran huhogott egyet, megrebben a szárnya, hangtalanul kisurrant, azután leszállt az aranyosan villódzó búzaföldre. Aúúú kiáltott fel hangosan A-yi, hogy elûzze a félelmét. Lüktetett a feje, zúgott a füle, meg is feledkezett sajgó gyomráról, a higanygõzlámpa irányába tovaszáguldott a holdfényes úton, arra, ahol már kivehetõ volt Nyolchalomháza elmosódott körvonala. Amikor A-yi futva beérkezett a városkába, a vörös napkorong még nem kelt fel, de a rózsaszín hajnalpír már megvilágította az aszfaltutat. Minden kihalt volt, egy lélek sem járt az utcán. Az üzletek az út két oldalán mind zárva. Az éjszakai harmattól nedves borcégér szomorún lekonyult a kocsma bejáratánál. A rikító próbababák a ruhaüzlet kirakatában nyugtalanul ráncolták össze a szemöldöküket. A-yi hallotta, amint meztelen talpa cuppanva csattog a nedves út- 128
5 köveken. Magasra emelte a lábát, igyekezett csendesen a földre engedni, nagyon óvatosan lépdelt, nehogy megzavarja valakinek az álmát. A gyógyszertár ajtaját szorosan zárva találta, belül némaság. Odaguggolt az ajtó elé a lépcsõre és türelmesen várt. Úgy érezte, hogy nagyon fáradt és nagyon éhes, de mikor eszébe jutott, hogy hamarosan megkapja az orvosságot, mégis felvidult. Ott guggolt egy darabig, érezte, hogy a lába elzsibbad, akkor félfenékkel leült a lépcsõre. Lassanként elpilledt. Egy keskeny kerekû, kicsi lovas kordé futva gördült elõ az utca keleti végébõl, lángvörös póniló húzta, aki hajtotta: terebélyes nõszemély volt. A paták csattogtak, a kordé pattogott. A póniló szeme fényes, mintha hetyke legényke volna. A nõ álmos szemmel hunyorgott, nagyra tátotta a száját, leplezetlenül ásítozott. A kordé megállt a patika elõtt. A nõ a kocsiról leemelt két üveg tejet, közelebb ment, meglátta A-yit. Lódulj innét, te vásott kölök, rendes kutya nem fekszik keresztbe a küszöbön szólt rá. A-yi felugrott, behúzódott az ajtó felé, és nézte amint a nõ az üvegeket leteszi a lépcsõre. A testét félig takaró bõ ruhájából forró lihegés szakadt elõ. Nehogy ellopjad, te ördögfióka! mondta neki, visszament a kordéhoz, hajtotta a lovat. A-yi a két átlátszón fénylõ tejesüvegre meredt, korgott a gyomra. A tej illata selymesen terült szét a hajnali levegõben, körbefonta a fiút, szinte kicsurrant a nyála. Látta, hogy egy fekete hangya mászik az üveg száján, apró bajszát ingatva szürcsöl a tejbõl. Olyan élesen hallotta a szürcsölést, mintha egy csapat kacsa ivott volna a sekély pocsolyában. A patika ajtaja megcsikordult, félig kinyílt az ajtószárny, egy félig kopasz férfi hajolt ki rajta fél testtel, mint valami fogóval, kézzel megragadta a két üveg tejet és behúzta. A-yi nem hallotta többé a tejszürcsölés álmos hangyától eredõ hangját. Nyelt egy nagyot, beszuszakolta a fejét a félig nyitva maradt ajtón. Látta, hogy a félig kopasz férfi éppen mosakszik a bolthelyiségben, egy anyamacska nyújtózkodott a fal tövében felhalmozott gyógyszeres zacskók között, hasa alatt néhány pillepuha kismacska aludt édesen. A férfi, ahogy befejezte a mosakodást, kijött, hogy kiöntse a lavórt. A-yi sietve az ajtó mellé illant. A víz függönyként villant a levegõben, azután nagyot csattant az utcakövön. A-yi már belül is volt, nem vesztegette az idõt Bácsi, anyám súlyos beteg, két csomag gyógyszert vinnék szólalt meg könyörgõ hangon. A kopasz hidegen elutasította: Menj az ajtó elé, ott várj, csak nyolckor kezdõdik a munkaidõm. Amint a kopasz férfi testtel kiszorította volna az ajtón, A-yi megragadta az ingét. Mit mûvelsz, te szurtos? rivallt rá. A-yi koromfekete szemének tekintetét a férfi barna szemébe fúrta, közben elébe térdelt a földre. Bácsi, tegyen jót velem, az anyám beteg, ha meghal, én árván maradok! könyörgött. A férfi rámordult: Ki se néztem volna belõled, hogy ilyen szülõtisztelõ gyerek vagy. Hol a recept? A-yi sietõsen odanyújtotta a receptet és a két ezüst hajtût. A férfi ránézett: Ezt így nem lehet. A patikában készpénzzel kell fizetni. Vidd és váltsd pénzre elõbb ezeket a hajtûket! A-yi fejét koppanva a kõlépcsõhöz verte, úgy mondta: Bácsi, anyám vért hányt ha meghal, én árva leszek. 129
6 2 A-yi kifelé futott Nyolchalomházáról a két, egymáshoz kötözött gyógyszeres zacskóval, mintha anyja életét tartaná a kezében. A vöröslõ nap, éppen szemben vele, lassan-lassan emelkedett az égen, mint valami könyörületes, pirosló arcú ténsasszony. Az út ott kígyózott a Masang folyó mentén, hosszan, mintha sosem akarna véget érni. Gyorsan fut, lassan fut, kocog, fut, fut, fut, bár korog a gyomra, mégis boldogság tölti el. A folyó két partján végtelen búzamezõ, az útszéli vadfüveken harmatcseppek remegnek. A fû alig illatozik, a búzakalászok erõs szagot árasztanak. Néha-néha az orrához emeli a gyógyszeres zacskót, hogy megszagolja. Az illat, mint valami hernyó, tekeredik-tekeredik, le egészen a szívéig. Ha felemelte a fejét, látta, hogy lágy déli szél lebeg, akár a selyem; ha lehajtotta, hallotta a ragyogó fényes égen keringõ vadkacsák kiáltozását. Elfutott az írástudó õsök nevezetes sírjaihoz, a folyó túlpartjáról éles kiáltások hallatszottak. Látta, hogy a bíborfényben villódzó széles úton egy csapat aranyosan fénylõ bivaly rohan át, hosszúra nõtt, sovány férfi szalad utánuk ostort pattogtatva. Fuss, csak fuss, fuss haza, de elõbb térj be Wang ténsasszonyhoz, hogy elkérd a gyógyfõzetkészítõ ibriket. Orrában érezte a fõzet sûrû, erõs illatát. Eszébe jutott a bagoly is, önkéntelenül a fenyõfa felé fordult. Látta, hogy a szálegyenes fenyõ koronája megremeg, táncoló, aranyló lángnyelvvé változik. A fa alatt, a kõ áldozati asztalnál két ember ül. Újra visszanézett fél szemmel, az áldozati asztalnál valóban két ember ült. Hej, te gyerek, állj csak meg! A-yi megállt. Gyere ide! hallotta, amint az az ember a kõ áldozati asztalnál kiabál felé, és azt is látta, hogy felemeli az egyik kezét. A-yi félénken odament. Akkor már világosan látta, hogy a kõ áldozati asztalnál egy férfi és egy nõ van. A férfi feje ezüst-õsz, vöröses arcát barna foltok tarkítják. Lilás ajka összeszorítva, olyan, akár valami éles késpenge. Tekintete szúr, mint a fúró. A nõ nagyon fiatal, fehér, kerek arcában keskeny, mosolygó szempár. A férfi szigorúan megkérdezte: Te tolvajszemû ördögfióka, mit akarsz lopni? A-yi kínosan ingatta a fejét. Hogy híjják az apádat? szólt rá hangosabban, fenyegetõen a férfi. A- yi szaggatottan, dadogva válaszolt: Ne-kem nin-csen apám A férfi egy pillanatra megdöbbent, azután hirtelen felemelte a fejét, és élesen felkacagott: Haha! Hallottad, ugye? Azt mondja, nincsen neki apja, tényleg azt mondja, hogy nincsen neki apja! A nõ oda se figyelt, hogy mit beszél a férfi, csak nyitott szájjal meresztgette a fogát, s egy hosszúkás tükörbe nézve az ajkát rúzsozta. A-yi gyomra görcsbe rándult, hirtelen úgy érezte, hogy vizelnie kell. Hogy be ne pisiljen, a két lábát összeszorította, a derekát meg önkéntelenül kiegyenesítette. Látta, hogy a férfi a ruhája zsebébõl elõhalász egy szürke színû kisüveget, a szájához illeszti, belecsöppent néhány cseppet, közben félrecsapott fejjel a mellette ülõ nõhöz beszél: Ez a kis csirkefogó! A nõ nagy lustán felállt, beleprüszkölt a napba. Ahogy tüsszentett, mind az öt érzékszerve összerándult, nagyon furcsa látvány volt. Mikor abbahagyta a prüszkölést, a szemébõl csak 130
7 úgy ömlött a könny. Lilás-vörös, gyûrött szoknya volt rajta, mely förtelmes térdéig látni engedte hosszú, vékony lábát. A nõ a kõasztalra hajított egy zöld fedelû, kicsi könyvet, leporolta a fenekét, és egy hang nélkül besétált a búzamezõbe. A férfi fölállt, kattogtak a csontjai. A-yi a nap ellenfényében látta, hogy a magas, berozsdásodott test közeledik felé. El akart futni, de mintha földbe gyökerezett volna a lába, meg se tudott mozdulni. A férfi kinyújtotta hatalmas kezeit, megragadta A-yi vékony csuklóját. A-yi keménynek és hidegnek érezte azt a nagy kezet, olyan volt, mint az éjszakai harmattól nedves vas. Ellenkezett, ki akarta szabadítania csuklóját a másik hatalmas kezébõl. Ahogy az az ember egyre szorosabban fogta, elzsibbadt a csuklója és a két csomag orvosság a földre hullt. Felkiáltott: Az orvosságom anyám orvossága A férfi süketnek tettette magát, mintha nem hallotta volna a kiáltását, csak egyre elõrelöködte a gyereket. Egészen a fenyõfáig. A férfi a másik csuklóját is megragadta, erõvel nyomta elõre, A-yi orra már a fa durva kérgét érte. Sûrû könynyein át érzékelte, hogy átöleli a fenyõt. A férfi egyik kezével szorosan tartotta mind a két csuklóját, a másik kezével pedig a nadrágzsebébõl elõhalászott egy apró, fénylõ tárgyat. Amint a napfényben megrázta, fülsértõ, érces hangot hallatott. Te ördögfióka, most majd megmutatom neked, hogy milyen büntetés jár érte, ha valaki jártában jobbra-balra pillog. A-yi miközben hallotta férfi hideg hangját a fa mögül, érezte, hogy egy hideg karika szorul rá a jobb hüvelykujjára, s nyomban azután a bal hüvelykjét is foglyul ejtette. Sírva felordított: Uram én semmit nem láttam jaj, uram, tegyen jót velem, engedjen el engem A férfi visszafordult, vasnehéz markával könnyedén megpaskolta A- yi fejét, elmosolyodott, s így szólt: Aha, ez jót tesz neked! Azzal a magas nõ nyomában eltûnt a búzamezõben. A napsugár és a hullámzó búzakalászok kirajzolták robusztus alakjának körvonalát, csíkot húzott maga után, mint amikor csónak hasítja a vizet. A-yi a szemével követte õket, amíg csak hátuk árnyéka össze nem olvadt az aranyló búzamezõvel. Enyhe szél támadt valahonnan messzirõl, apró hullámokat pergetett a búzaföldön végig. Csapatokba verõdött madarak barna felhõként suhantak tova, csak zavaros madárrikoltást és szállongó tollakat hagytak maguk után, azután pedig végtelen csend lett. A-yi fejében minden összezavarodott, az, ami az imént történt vele, olyan volt, mintha álmodta volna. Megrázta a fejét, megpróbálta elhessegetni ezeket a félelmetes, rettentõ érzéseket. Eszébe jutott az anyja és a gyógyszer. El akart indulni, de észrevette, hogy a szabadsága már oda. Erõlködött, eleinte csak a karját rángatta, azután fel-le ugrált, makogó hangot hallatott, akárcsak valami õserdõben elfogott kismajom. Végül elfáradt. A fejét a fa kérgére hajtotta és bömbölni kezdett. Azután, hogy feltört a könnye, hüppögve lassanként lehiggadt. A fa törzse mögül egyik oldalra kinyújtotta a fejét, és azt látta, hogy a két szorosan egymásba kattintott fémbéklyó szemkápráztatóan csillog. Szorosan fogták össze a hüvelykujját, olyan szorosan, hogy ujja töve megtelt vérrel, vörösen lüktetett, ha megmozdult, iszonytató fájdalom nyilallt belé. 131
8 Nagyon óvatosan széttárta a karját és testtel körbefordult a fa körül, most arccal a Masang folyó és a folyóparti út felé állt. Tíz-egynéhány olajfényes fecske súrolta a folyóvíz felszínét, hasuk sötétlõ bõre olykor-olykor apró hullámokat keltve a vizet érintette. A folyó túlpartján is véges-végig búzaföldek, ahol véget értek, ormótlan tanyák sorakoztak, laza füstös-felhõs ég borult fölébük. Aztán leszegte a fejét, látta a fûcsomók között azt a két zacskó orvosságot, anyjának nyögése, mint a mennydörgés vágott a fülébe. Elfacsarodott az orra, és újra kibuggyantak szemébõl a könnyek. Sûrû, ragacsos könnycseppek, akárha a fenyõfa gyantája volna. 3 Azután, ahogy múlt az idõ, olykor parasztok haladtak el a folyóparti úton kapával a vállukon, mind lehajtott fejjel sietett elõre, oldalra egy se nézett. A-yi hiába kiabált, hiába sírt, mind falra hányt borsó volt. Mintha mindenki süket volna. Néha-néha akadt valaki, aki homályos pillantást vetett arrafelé, de sietõs lépteit senki meg nem állította. Ott gyötrõdött a délelõtt feléig. A délkeletrõl emelkedõ nap piros fénye kifakult, szemet szúró fényes fehérbe váltott. A híg köd, amely hajnalban még a búzaföldet lepte, réges-régen eltûnt. A száraz délnyugati szél végig-végigsöpört a tájon. Az érett búza sûrûn ingatta lekonyuló, súlyos kalászait. A toklászok összeverõdtek, a búzaszálak súrolták egymást, és peregtek a földre a szemek, mintha ürülékszemek volnának. A mezõn riasztó hangok söpörtek végig. Égett búza illata és fullasztó por töltötte be a levegõt. Enyves verejték ütött ki A-yi fején, végigcsorgott a homlokán. Úgy érezte, kibírhatatlanul szomjas, mintha tûzgolyó égetné a gyomrát, az orrán át lángforró levegõt lehelt. Ott vergõdött, alig bírta már, hogy a hüvelyujjának tövénél bõrét repesztõ fájdalom ég. Két lábát és hasizmait megfeszítve apránként egyre feljebb vergõdött a fán, az képzelte, hogy képes lesz a fa csúcsán átcsusszanva kiszabadulni a fogságból, de a feje elakadt a fenyõ sûrû ágai közt, reménye szertefoszlott. Amint elernyesztette az izmait, egész teste a fa törzsén végigcsúszva a földre huppant. A durva fakéreg végighorzsolta a gyomrát, hasát, kiserkent a vére, odabéklyózott ujja pedig oly iszonyúan fájt, mintha meglõtték volna. Felordított, aztán elájult. Nem tudni, mennyi idõ múlva felébresztette valami fülsiketítõ géphang. Erõlködve felnyitotta összeragadt szemhéját. Hallotta, amint a szempillái percegve szétválnak. Könnyes szeme homályos volt, alig látott a fa kérgéig. Látta aztán, hogy az úton, amelyen reggel õ is szaladt, most egy élénk piros színû vontató közeledik. Az út hepehupás volt, a vontató ugrabugrált menet közben, mint valami engedetlen csikó. A torzonborz gépkocsivezetõ fekete szemüveget viselt, szálegyenes tartásban ült a vezetõülésben, mintha valami élõ szobor volna. A szürke utánfutóban három ember. Az arcukat nem láthatta, de hallotta, hogy bolondul dalolnak. Két karjával szorosan megfogta a fatörzset, erõlködve felállt. Minden erejét megfeszítette, úgy kiabált: Segítség! Segítsenek rajtam! 132
9 A vontató a sírok elõtt megállt, az utánfutóban ülõk abbahagyták az éneklést, de a motor még egyre berregett. A gép elején a szálegyenes bádogkéménybõl kergetõzõ füstkarikák pöfögtek elõ. A-yi nem hagyta abba a kiabálást, közben minden erejével azon volt, hogy a fejét a fa mögül elõrenyújtsa. A kocsin ülõk haboztak egy darabig, nyakukat tekergetve nézték az õ fejét. Aztán az a három az utánfutón egymás után leugrott. Elsõként egy alacsony, mozgékony férfiú, nyomában egy tagbaszakadt legény, leghátul pedig egy sötét bõrû, rövidre vágott hajú nõszemély. Mind a fenyõfa elé álltak, és tüzetesen vizsgálgatták a hüvelykbéklyót, közben aggályos pillantásokat váltottak. Az alacsony férfi jéghideg pillantású, szürke szemmel hunyorgott, úgy kérdezte meg: Ki lakatolt ide téged? A-yi félénken válaszol: Egy öregember. A kis termetû elbiggyesztette foghíjas száját, és csalódottan morgott. A zsebébõl elõkotort egy nagyítót, lehajtotta sûrûn barázdált homlokát, aprólékosan tanulmányozni kezdte a hüvelykbéklyót, mint ahogyan egy rovartanász tenné egy hangyával. A magas termetû megpaskolta a másik lehajló gerincét és öblös hangon rászólt: Öregem, Q., mi az ördögöt mûvelsz? Mi vagy te? Mindentudó? A másik felemelte a fejét, elõszedett egy élénkpiros ruhadarabot, és megdörzsölgette a nagyítót. Jó kis holmi, tényleg az, valódi amerikai minõség. Összevissza beszélsz itt, Q., öregem, hallod! Import színes tévé, olyan van, import hûtõ is, de olyat még nem hallottam, hogy import béklyó mondta a magasabbik, és õ is odadugta az arcát. De ez az apró holmi valóban mestermû! A sötét bõrû nõszemély együtt érzõ hangon A-yíhoz fordult: Mi történt veled, te gyerek, ki béklyózott ide téged? Egy öreg bácsi mondta A-yi. És miért béklyózott meg téged? kérdezte a kis termetû. A-yi kínosan rázta a fejét. Q. kényszeredetten nevetgélve a többiekhez fordult: Fura, nem? Egy öregember egyszer csak minden ok nélkül béklyót rak egy gyerek ujjára?! Szándékosan gonosz arckifejezéssel fordult A-yihoz: Biztos valami rosszat tettél, tyúkot loptál tõle, vagy betörted a háza ablakát? A-yi meggyötörten válaszolt: Nem loptam tyúkot, az ablakot se törtem be. Beteg az anyám, súlyos beteg, vért hányt, orvosságért voltam Q. félbeszakította: Fogd be a szádat! Minek nézel bennünket. Azt képzeled, ha hazudsz egy nagyot, akkor ráveszel bennünket, hogy kinyissuk neked azt a béklyót? Hé! Elsõre láttam, hogy nem vagy jóravaló gyerek. Biztosan valami nagy rosszaságot mûveltél, és a rendõrök béklyóztak meg itt! A-yi sírva kiabált vissza: Nem, én nem Mindjárt meghal az anyám, mentsenek, mentsenek meg engem Azt hiszed, néhány csepp könnyel átversz bennünket? A mi korunkbéliek épp elég könnyet láttak már! A könnyek lehetnek hamisak, lehetnek valódiak, de rendszerint inkább hamisak! Moszkva nem hisz a könnyeknek, tárd föl az igazságot! 133
10 Elég már, mit játszod itt az agyadat a gyereknek? feddte meg a kis termetût a sötét bõrû nõ. Aztán a magasabbikhoz fordult: P. uram, találd meg a módját, hogy kiszabadíthassuk! Akit P.-nek szólítottak, haragosan odamorgott: Ezt meg hogy értsem? Találd meg a nyitját! Mégse hagyhatjuk itt a maga kínjára, vagy mi? mondta a sötét bõrû nõ. Q. gúnyosan nevetett: Ha vérengzõ farkas volna itt megkötözve, akkor is meg kellene menteni? Úgy látom, te vagy itt a farkas, szürke szemû farkas-szarkas! dühöngött a sötét bõrû nõ. A magas P. elnevette magát, odament a fenyõfához, megragadta A-yi két vékony karját. Bírd ki! Lássuk, sikerül-e széthúzni. A magas P. feszítette, A-yi meg ordított, mint a malac, amikor levágják. Erre Q. hidegen rászólt: Szakítsad csak, ha a két karja leszakadt, az a béklyó még mindig egyben lesz, én mondom. A sötét bõrû nõ megrúgta a magas P. lábát és szitkozódott: Te barom! Darabokra szaggatnád azt a gyereket? Nagy igyekezetemben! mondta a magas P. A sötét bõrû nõ odaszólt a vontatóvezetõnek, aki éppen egy csavar meghúzásával foglalatoskodott: D. öcsém, gyere, nézd meg! A kis D. fütyörészve otthagyta a vontatót. Megpöckölte A-yi fejét: Miféle madár vagy, kiskomám? Segíts neki kinyitni, lehet, hogy csak te vagy rá képes itt közülünk. D. visszament a vontatóhoz, hozott egy szerszámos ládát. Kivett belõle egy harapófogót, egy ráspolyt, egy kalapácsot, a hüvelykbéklyót méregette közben. Úgyis hiába mondta Q. Ha te magad nem tudod megoldani, állj félre, ne tátsd itt a szádat! A kis D. a szemöldökét ráncolva törte a fejét, egyszer csak felderült a képe, acélfûrészt szedett elõ a szerszámos ládából. Talán el lehet fûrészelni, mondta. Kisöcsém, bírd ki egy kicsit. A kis D széthajtotta A-yi két hüvelykujját, a fûrészlapot betolta közéje, üggyelbajjal fûrészelni kezdte. A-yi összeszorított foggal tûrte, egy hang se hagyta el a száját. A fûrészlap fülsiketítõ, éles hangot adott, ahogy súrolta az acélkarikát. A kis D. kínlódott vele néhány percig, lehajolt, megnézte, a béklyón a fûrész még csak nyomot sem hagyott, de a fûrészlap fogai már mind simára koptak. A kis D. a sötét bõrû nõhöz fordult: Hát, nõvérem, kifogott rajtam, túl kemény ez a vacak. Q. kárörvendõen rájuk szólt: Nem megmondtam, ti meg leintettetek. Ez a holmi acélötvözet, tízszer erõsebb, mint az a fûrész. A kis D. tehetetlenül bámult a sötét bõrû nõ kétségbeesett arcába. A fejére csapott, és hangosan felkiáltott: Hó, megvan! Hülye vagyok. Ha kivágjuk ezt a fát, akkor minden rendben, igaz? 134
11 Ne botránkozzatok meg, hogy megint közbeszólok, de ezt a fát ki lehet vágni? mutatott Q. a sír elõtt látható, feliratos kõoszlopra. Az írástudó õsök sírja a város fennhatósága alá tartozó védett mûemlék. Kivágni a fát? Vérszemet kaptál? Hát csak vágjad, mindössze attól félek, hogy róla még le sem vetted a béklyót, neked meg már csattan is a hüvelykujjadon. Erre a sötét bõrû nõ megint megszólalt: Vagyis azt mondjátok, semmit sem tehetünk? Csak nézzük, ahogyan fújja a szél, égeti a nap, a szél elszárítja, meghal, mint valami fára akasztott békaporonty? Q. így szólt: Talán szerencséje lesz, s jön valami nagymester, aki ki tudja nyitni neki. A kis D. így szólt: Azt beszélték, hogy a híres tolvaj, a Repülõ Füves vékony drótszállal ki tudja nyitni a béklyót. Q. gúnyos nevetéssel replikázott: Repülõ Füves? Hiszen három éve kivégezték. A magas P. így szólt: Miért nem keresünk valahol egy lakatost? A kis D. felelt rá: Azt hiszem, hegesztõpisztollyal is szét lehetne égetni. A magas P. erre így szólt: Az ujját is leégetnénk vele. Azt mondom nektek, cimborák, ne totojázzunk itt annyit vele, aki odakötözte, az tudja leoldani is türelmetlenkedett Q., felemelte a fejét, a napot bámulta, aztán még hozzátette: Ha még sokat vacakolunk itt, elmulasztjuk az ivászatot. Q. indult elsõnek a vontató felé, a másik három kedveszegetten követte. A vontató lassan nekiindult. Q. a kocsiról ordított vissza: Türelmesen várakozzál, te gyerek. Az ilyen béklyóban belül rugó van, minél jobban rángatod, annál szorosabban fog, vigyázz, mert szétnyomorítja a csontodat. Erre a magas P.: Ne ijesztgesd! A sötét bõrû nõ dühösen rájuk ordított: Fogjátok be a szátokat! 4 A vontató pöfögve nekilódult, füst és por szállt fel utána. A-yi homlokát a fa törzséhez ütögetve bömbölt. A szemébõl már kifogytak a könnyek, csak a homlokán kiserkenõ vér folyt le forró patakban a szája szögletéig. A szeme elõtt borzalmas kép táncolt: egy levelibéka csüngött a faágon, két hátsó lába összekötözve, és egy sanda szemû fiú fáklyával égette. A béka teste sercegett, fehér füst szállt belõle, aztán a füst is szétoszlott, a fáklya is elaludt, a béka feketére sült teteme maradt csak. A-yi becsukta a szemét, elernyedt a teste. Félálomban hallotta, hogy az úton megint léptek közelednek. Összeszedte minden erejét, és kinyitotta a szemét, azt látta, hogy sötétpiros tûz úszik feléje az út irányából. Megrázta a fejét, összeszorította a fogát, koncentrálni próbált, a jelenés akkor eltûnt. Valójában egy emberalak közeledett. Barnásvörös blúzban, fején szalmakalappal egy nõ jött a nappal szembe. A-yi felkiáltott: Segítség!
12 A nõ riadtan megtorpant, a szalmakalapot magasan a feje fölé emelte, és arrafelé nézett. A-yi tovább kiáltozott, de torkából csak rekedt, furcsa hang tört elõ. Zaklatottan, tehetetlenül szakadt ki belõle, mintha a szalmacsimbókot vagy disznósörtét tömtek volna a torkába. A nõ fölfedezte, a síron keresztül átment hozzá. Arca aranysárga, mint valami kinyílott napraforgó. Lépésenként közeledett. A-yi elõbb csak érezte az égett, sûrû illatot, aztán látta is, amint a nõ testébõl csomónként kiárad az illat, aztán foszlányonként a földre hull. Az illat mintha megfüstölte volna a fejét, szédült tõle, lüktetett a feje, szinte elrepült. A nõ az égett illatban jött feléje, alakja hol elhomályosodott, hol újra megjelent. Arca hol oválisnak, hol elnyúltnak látszott, néha sápadt volt, néha meg aranysárga, néha kedvesnek látta, mint az anyját, néha meg gonosznak, mint a mesék boszorkányait. A-yi szerette volna látni, és szerette volna nem látni, hol kinyitotta, hol meg lehunyta a szemét. Amikor kinyitotta a szemét, egy valódi nõt látott, ott állt mellette. Bal kezében nagy sarló villogott hideg fénnyel, job kezében egy nagy, ódon, patinás, bronzszínû teáskanna lógott, két fekete vászonöv keresztbe kötve elválasztotta egymástól két telt mellét, a két vászonöv a hátán egy nagy fejû csecsemõt tartott. A csecsemõ az ujját szopta, közben oázott. A nõ lomhán odament a fenyõfa mellé, és nyújtott hangon megkérdezte: Ej, te gyerek, mit lármázol itten? Kérdezett, de nem várt választ, letette a teáskannát és a sarlót, sietõsen becaplatott a sír mögötti búzaföldbe és leguggolt, azután nagy vízcsobogás hallatszott. Az az aranysárga szalmakalap mintha a víz tetején himbálózott volna. Kis idõ múltán a nõ elõbukkant a sír mögül. A hátán a gyermek sírva fakadt, egyre elkeseredettebben bõgött, mintha fúró szúrná a fenekét. A nõ félrehajtott fejjel csitította: Kicsi kincsem, kicsi kincsem, ne sírjál! De a gyerek még keservesebben sírt, olyan magas hangon, mintha sípot fújtak volna. A nõ sietõsen a melle elé fordította a gyereket, miközben paskolgatta, leült az áldozati asztalhoz. Kibontotta a mellét takaró vászonövet, elõvette egyik, sárgás színû tejtömlõjét és a sötét datolyaszerû mellbimbót betuszkolta a gyerek szájába, a csecsemõ nyomban elnémult. A sír körül csend honolt, két világosbarna mókuskölyök kergetõzött, mintha ember nem is volna a közelükben. A kõlovak fejérõl a kõvitézek fejére ugrottak, onnan meg tovább a kõjuhok szarvára, azután A-yi fején át felszaladtak a fenyõfára. Kergetõztek és közben éles hangon incselegtek. A nõ meg is feledkezett róla, hogy A-yi ott van, egyedül az ölében pihenõ csecsemõt figyelte gondoskodva. Az ajka remegett, az orrán át lágy, hosszúra nyúló, mint a jól megfõtt metélt, mint a szálat húzó méz, mint a repülõ fûzfabolyhok, olyan dallam bújt elõ. A-yi megrendült a dallamtól, elrévülve úgy érezte, hogy õ az a tejet szopó gyermek, és a kõ áldozóasztalnál ülõ kövér asszonyság pedig az anyja. Érezte, hogy a szája megtelik a tej édes ízével, mézédes és sós-savas egyszerre, olyan éppen, mint a vér íze. Arra vágyott, hogy ez a kép megmerevedjen, mint kis, átlátszó labdákban ülõ sárga virágszirmok. A csecsemõ szopás közben elaludt. A nõ óvatosan kihúzta a gyerek szájából a mellbimbót. De a gyermek nagyon szorosan fogta, így a melle megnyúlt, mint 136
1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb
1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November
RészletesebbenEresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni.
Amikor Konrad Lang felébredt, sötét volt. Idegen ágyban feküdt. Keskeny volt és magas, Elisabeth nem feküdt mellette. Fel akart kelni, de nem tudott. Az ágy két oldalán rács volt. Hé! kiáltotta. Majd hangosabban.
RészletesebbenAztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget
Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat
RészletesebbenBányai Tamás. A Jóság völgye
Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy
RészletesebbenÉn Istenem! Miért hagytál el engem?
Édes Illat Én Istenem! Miért hagytál el engem? Sóhajtotta Jézus, miközben a fakereszten felfüggesztve, vércseppek csöpögtek végig a testén. És akkor, nem lélegzett többet. Nem, te voltál minden reményem!
RészletesebbenLEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT
1. fejezet Jack Reacher egy dupla feketét rendelt, csokireszelék és cukor nélkül, nem porceláncsészében, hanem mûanyag pohárban, és még mielõtt kihozták volna a kávét az asztalához, végignézte, ahogy egy
RészletesebbenAz Igazi Ajándék. Máté és a sárkány. Táblácska Megismételhetetlen alkalmakra copyright
Az Igazi Ajándék Máté és a sárkány Táblácska Megismételhetetlen alkalmakra copyright 2011-2013 www.tablacska.hu 1 Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, még az üveghegyen is túl,
RészletesebbenA mi fánk. "Fa nélkül egy fillért sem ér a táj, S üres a fa, ha nincs rajta madár. Én azt hiszem, nem kelne föl a nap,
A mi fánk "Fa nélkül egy fillért sem ér a táj, S üres a fa, ha nincs rajta madár. Én azt hiszem, nem kelne föl a nap, Ha nem lennének fák és madarak." (Horváth Imre) 2013.04.30. 1-2. óra Magyar nyelv és
RészletesebbenLázár Éva AJÁNDÉK. regény
Lázár Éva AJÁNDÉK regény Az élet furcsa játéka, a beletörődés és a küzdelem. A belső és külső lélek harca. A féltés, a halál, a megértés, a szeretet és az elfogadás játéka. Egy lány lelki tusája, a család
RészletesebbenGÁL LÁSZLÓ VERSEI KÓRHÁZBAN. a fehér ágy fekete világ háromszor rab az öreg a beteg az ablak alatt tavasz születik nekik mondom irigyen nem neked
GÁL LÁSZLÓ VERSEI KÓRHÁZBAN a fehér ágy fekete világ háromszor rab az öreg a beteg az ablak alatt tavasz születik nekik mondom irigyen nem neked és jól van így mondom magamnak és így is jól van így is
RészletesebbenCsillag-csoport 10 parancsolata
Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan
RészletesebbenSZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ
SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,
RészletesebbenErskine Angelika: Lélekmadár
A vers- és prózaíró pályázat díjazott alkotói a 2011-12-es tanévben: Erskine Angelika 1.a Ring Dóra 1.b Robotka Ádám 2.b Both Noémi 3.a Miletics Maya 4.b Bonecz Bendegúz 5.b Bodóczy Iliáná 8.b Török Anna
RészletesebbenBenedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA
Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a
RészletesebbenMiklya Luzsányi Mónika
Miklya Luzsányi Mónika Farkasidő Nem kell ma a húsokat jégverembe tenni. Csikorog a hó, foga van a szélnek, süt át a hideg a falakon. Akkor is egész éjjel vonított a szél, mint a csikaszok a nádasban.
RészletesebbenHelle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet)
Észak hírnökei 4023 Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Az Opera szálló Hamburg külterületén, egy építkezés mellett állt. Jóval éjfél után érkeztünk meg, útközben többször is megálltunk, hogy
RészletesebbenERDŐS VERONIKA Ha rád nézek, megy a hasam
ERDŐS VERONIKA Ha rád nézek, megy a hasam Szerelmes versfüzér 1. Nyolcvan sor a fáról, amire rádőlnél Ha most rádőlsz arra a fára, Ki fog dőlni és pont telibe talál- Na. Én állok a fa másik oldalán Pont
Részletesebbenmagát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.
Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.
Részletesebbendémontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén
1. A támadás Viktor az erőd tetejéről nézte a közeli erdőt. Minden nyugodtnak tűnt mozgásnak semmi nyomát nem látta. Pedig érezte a jelenlétüket, tudta, hogy a közelben vannak, nem látja őket, de valahol
RészletesebbenMichael Peinkofer. 1. kötet. A griff bűvöletében. Scolar
Michael Peinkofer 1. kötet A griff bűvöletében Scolar E lőhang Több száz évvel ezelőtt, régi, sötét korokban A felhőkön átszűrődő sápadt holdfényben az emberi szem alig tudta kivenni a kőrakások gyűrűjét.
RészletesebbenPánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő
Lev Tolsztoj Pánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő Élt egyszer, valamikor réges-régen, egy messzi orosz falucskában egy öreg cipészmester. Pánov volt a neve, ám senki sem nevezte Pánovnak,
RészletesebbenTÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4
TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 ŐRZÖM AZ ÁLMODAT 5 AZ IGAZ SZERETET 5 MA EGY VERSEM KAPCSÁN 6 BIZONY! 7 A HÁRSFAILLATÚ ESTÉKEN 7 A MI VERSÜNK
RészletesebbenPetőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt
Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva
RészletesebbenMi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó,
Manó úr Hát, ha éppen tudni akarod, arról a magas hegyről származom mondta, mielőtt bármit is kérdezhettem volna. Hogy miért jöttem le erre az alacsonyabb hegyre? folytatta, még mindig kérdés nélkül nos,
RészletesebbenAz élet napos oldala
Az élet napos oldala írta Mercz Tamás E-mail: mercz_tomi@hotmail.com Első rész Minden kicsiben kezdődik el A fűnyíró idegesítő berregő motorhangja teljesen betölti szobám zegzugait. Zúg a rikítóan kék
RészletesebbenDuna utca. családvers
Terék Anna Duna utca családvers és lehet, én mégiscsak a Duna utcában voltam egész életemben a legboldogabb. öten laktunk két szobában, s apám sosem tudta nyugodtan megcsókolni anyámat, mi néztük őket
RészletesebbenMándy Iván. A huszonegyedik utca. Regény
Mándy Iván A huszonegyedik utca Regény 2011 Gábor megállt az öreg, púpos hátú ház előtt, egy véznán fityegő cédulánál. Kiadó szoba Letette ráncos barna bőröndjét, kalapját feljebb tolta homlokán. Általában
RészletesebbenSzűcs Ilona: Zongora az éjben. Nyitott ablakomban állva A kerten át, hallgatom, Hogy finom, játszi ujjak Hangot csiholnak a zongorán.
A Miskolci Andrássy Gyula Szakközépiskolában helyezték ki az ország első Verstablóját csütörtökön. Az Irodalmi Rádió akciójának segítségével a fiatalok a kortárs alkotók művészetéhez kerülhetnek közelebb.
RészletesebbenAzt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett
16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.
RészletesebbenSokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe. Ábrándosabb lelkületű olvasóim, akik nem közömbösek régmúlt csaták és elporladt hősök iránt, bizonyára nem vennék zokon, ha úgy kezdeném: régesrég, azokban
RészletesebbenA szenvede ly hatalma
Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul
RészletesebbenS u l i S t o r y. Ú j r a i t t a z ő s z! D i á k m a g a z i n. Tartalomból. A világ egy iskola, és az élet az egyetlen tanító. De a tapasztalatban
S u l i S t o r y 2 0 1 3. o k t ó b e r D i á k m a g a z i n Ú j r a i t t a z ő s z! Tartalomból Becsengettek - 2. Program ajánló - 2. A világ egy iskola, és az élet az egyetlen tanító. De a tapasztalatban
RészletesebbenSZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ
SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,
RészletesebbenÖtven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****
Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,
RészletesebbenGeorge Varga: Az öregember és a farkas (részlet)
Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember
RészletesebbenMándy Iván. Robin Hood
Mándy Iván Robin Hood Mándy Iván Robin Hood 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Mándy Iván jogutódja A király vadászai Nem, hát Robin Hood nem is tudott szebbet elképzelni, mint egy ilyen gyönyörű erdőben barangolni!
RészletesebbenV i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés
V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,
RészletesebbenÉn Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része
Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol
RészletesebbenA Barátok Verslista kiadványa PDF-ben 2013.
Lektorálatlan összegyűjtött változat A Barátok Verslista kiadványa PDF-ben 2013. A BARÁTOK VERSLISTA KIADVÁNYA Farkas Mayer Zsó: Torkos (Fotó: Fetykó Judit) Farkas koma nem volt rest Piroska mamájához
RészletesebbenKiss Ottó. A nagypapa távcsöve
Kiss Ottó A nagypapa távcsöve ITT VANNAK A NAGYIÉK Itt vannak a nagyiék, megjöttek! Két hétre. Fogalmam sincs, hogy mit lehet majd velük addig csinálni. 3 A NAGYPAPA UGYANOLYAN A nagypapa ugyanolyan, mint
Részletesebben(a tatarozás) Amikor egyedül maradtam a lakásban, szokásom lett, hogy ha női cipőkopogást hallottam az utcáról, félbehagytam bár-
(Éva) Ezerkilencszázhatvannyolc augusztusában egy éjjel kimentem a Városligetbe. Nem tudom, miért. Nem volt szokásom éjjel sétálni. A Ligetet különben sem szeretem, ha letérek a főallékról, még nappal
RészletesebbenJézus lecsendesíti a tengert
A Biblia gyermekeknek bemutatja Jézus lecsendesíti a tengert Írta : Edward Hughes Illusztrálta : Janie Forest Átírta : Ruth Klassen Franciáról fordította : Dr. Máté Éva Kiadta : Bible for Children www.m1914.org
RészletesebbenMikor Stacy visszaért, a kirakós játék előtt állva találta. Gyönyörű! fordult a lányhoz. Nagy munka lehetett összerakni.
fejjel, mintegy alulról, egyenletesen szürke hajsátra alól pislogott rá. Mellette a padlón kisebbfajta tócsává gyűlt a víz, mely a kabátjáról csöpögött. Még mindig a karjára vetve tartotta. Meg kell mondjam,
RészletesebbenVálogatott verseim. Christin Dor. Publio kiadó. Minden jog fenntartva!
Válogatott verseim Christin Dor 2015 Publio kiadó Minden jog fenntartva! Valami Valami váratlan, Valami ismeretlen, Valami, ami magához vonz. Valami érzéki, Valami felülmúlhatatlan, Valami, ami megbabonáz.
RészletesebbenAndersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS
Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki
RészletesebbenÍrnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja
Írnod kell kislányom, erre születtél! Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Tudom Édes, írnom kellene, de bajban vagyok. Talán azt a témát kéne papírra vetnem, amit
RészletesebbenVERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK
VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat
Részletesebben1. Hány király él a mesében? egy... Hány lánya van neki? három... Hány országa van? három...
A SÓ (népmese) Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy öreg király s volt három szép lánya. Volt néki három dúsgazdag országa, mindhárom lányának jutott egy-egy ország. Hanem ahogy mondják: nincs három
RészletesebbenSzép karácsony szép zöld fája
Móra Ferenc Szép karácsony szép zöld fája Illusztrációk: Szabó Enikő Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam, és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri
RészletesebbenKIHALT, CSENDES UTCA
KIHALT, CSENDES UTCA Göb megállt egy hosszú kőkerítés mellett. Nem messze innen, rézsút egy valamivel szélesebb utca nyílt, s vége felé, a házak falára már bevilágítottak az állomás fényei. Utazótáskáját
RészletesebbenKisslaki László Kipper Róza temetése
Kisslaki László Kipper Róza temetése Mikor megkondult a lélekharang, a galambok riadtan szétrebbentek a toronyból, ahol eddig teli hassal hűsöltek a vastag falak között. Mostanság nehezen kaptak szárnyra
RészletesebbenKishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet!
Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Mivel sem az én szüleim, sem férjem szülei nem álltak olyan jól anyagilag, hogy támogatni tudtak volna új otthonunk megteremtésében, esküvőnk után vidékre kötöztünk
RészletesebbenLily Tiffin: A bűnjel
Lily Tiffin: A bűnjel Lily Tiffin A bűnjel (Részlet) Regény (Részlet) Lomart Kiadó A digitális kiadás a 2008-ban meg jelent ISBN 978-963-9632-15-8 számú kiadás változtatás nélküli másolata. A digitális
RészletesebbenFityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik
Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször
RészletesebbenGegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY
Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Volt egyszer a világon egy király, akit a népe nagyon szeretett. Csak egy búsította az ország népét. A király hallani sem akarta, amikor arról beszéltek neki, hogy ültessen
RészletesebbenA Barátok Verslista kiadványa PDF-ben 2013.
Lektorálatlan összegyűjtött változat A Barátok Verslista kiadványa PDF-ben 2013. A BARÁTOK VERSLISTA KIADVÁNYA Bagoly Bodó Csiba Gizella: Bölcs bagoly (Fotó: Kiss Tamás) Váram ablakában éjjel figyelek
RészletesebbenA gyűrűn látszott, hogy soká hordhatták és sokat dolgozott az, aki viselte, mert kopott volt, de gyűrű volt. Az anyós nagylelkűségére
A gyűrű kora A jobb keze gyűrűsujján lévő karikagyűrűt nézegette. A házassági évfordulójuk közeledett. Hányadik is? Ki kell számolnia. Ha 52-ben házasodtak és most 2011-et írunk, akkor ez az 59. Nem kerek
RészletesebbenPálfalvi Ilona MÉG MEDDIG?
Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? I. könyv Még meddig tart a dackorszak? PROLÓGUS Géza és Lina egymás mellett ültek a folyosói padon, a főorvosi szoba előtt. Várták, hogy beszólíttassanak. Nem beszéltek, mindegyikük
RészletesebbenMítoszok és Legendák Könyve. Magyariné Elek Andrea. Publio kiadó. Minden jog fenntartva!
Mítoszok és Legendák Könyve Magyariné Elek Andrea 2015 Publio kiadó Minden jog fenntartva! A tanító Benned hatalmas teremtő erő van. suttogta a mágus. Feladatod van az életben. Világok teremtője vagy.
RészletesebbenA Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi
I. A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi értelme ennek az unalmas hímzésnek! A mamának már
RészletesebbenAudrey Niffenegger: A Highgate temető ikrei
Audrey Niffenegger: A Highgate temető ikrei Audrey Niffenegger A Highgate temető ikrei (Részlet) Fordította Gálvölgyi Judit (Részlet) Athenaeum A fordítás alapjául szolgáló mű Audrey Niffenegger: Her Fearful
RészletesebbenMegfordult a világ a kék ég zöldre vált ragyogva húztak el a Liberátorok õk dobták lefele a robbanó babát mit késõbb a gyerek magához szorított
Gyermekportré Csak ott ül a gyerek mint kiszerelt pokolgép amit bölcsõ után az apja otthagyott a virágok között ha megnõ az erõtér és szétröpíti majd a jövõ századot kis seggét bökködik piros fehér virágok
RészletesebbenBuddha pedig azt mondta a tanítványainak:
Buddha egy fa alatt ült, és a tanítványainak magyarázott. Odament hozzá egy férfi, és beleköpött az arcába. Buddha megtörölte az arcát, és visszakérdezett: - És most?akarsz még mondani valamit? A férfi
RészletesebbenAz otthonunk SZKA103_06
Az otthonunk SZKA103_06 tanulói Az otthonunk 3. évfolyam 37 Diákmelléklet D1 Zenehallgatás Gryllus Vilmos: Hallgatag erdő Hallgatag erdő, titkot rejtő, Mondd el, a mélyed mit rejt néked? Rejtem a tölgyet,
RészletesebbenFrank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó
1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása
RészletesebbenAz aranyhal Illusztrálta: Szabó Enikő
Benedek Elek Az aranyhal Illusztrálta: Szabó Enikő Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, a hármas üveghegyen is túl, túlonnan túl Megálljatok csak, nem jól kezdettem Hát: volt egyszer
RészletesebbenCsöngettek az ajtón. Katus támolyogva
Olcsó krumpli Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva ment ajtót nyitni. Nagy örömére, az édesanyja állt az ajtó előtt. Anyukám, de jó, hogy jössz. Alig állok a lábamon, olyan álmos vagyok. Kislányom! Csak
RészletesebbenÚJ LAKÁSBAN. Kedves Csilla!
ÚJ LAKÁSBAN Kedves Csilla! Képzeld el! Új lakásban lakom! Ez a legszebb ház a környéken! Egy mesés társasházban, gyönyörű lakásban élek! Képzeld el! Van benne egy csendes hálószoba, világos nappali szoba,
RészletesebbenA fölkelő nap legendája
Prof. Dr. Tapolyai Mihály A fölkelő nap legendája Máréfalvi barátaimnak mestereim egyikéről Dr. Szalay Károly pszichiáter emlékére Dr. Szalay Károly pszichiáter élete (1894-1973) Régen mesternek hívtuk
RészletesebbenHiszen csak közönséges mutatványosok vagyunk
Kelemen Emese Hiszen csak közönséges mutatványosok vagyunk Berniczky Éva: Várkulcsa, mesterek, kóklerek, mutatványosok, szemfényvesztõk. Magvetõ Kiadó, Budapest, 2010 Berniczky Éva Várkulcsa című novelláskötete
RészletesebbenSDG Bibliaismereti verseny 2014. Példabeszédek könyve
SDG Bibliaismereti verseny 2014. Példabeszédek könyve Csapat/iskola: Beadás ideje: Tudnivalók A teszt 100 kérdésből áll. Minden kérdésnél felsoroltunk 3 lehetséges választ, amelyek közül a Példabeszédek
RészletesebbenSZKB103_10. Konfliktusok a közösségben
SZKB103_10 Konfliktusok a közösségben tanulói konfliktusok a közösségben 3. évfolyam 103 Diákmelléklet D1 Tornai József: Ki tud tovább lefelé lógni? Kora tavasz köszöntött ránk meleg esővel, s mi a kunyhót
RészletesebbenFARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1.
FARKAS KATALIN Félvér Tigris Derna krónikák 1. 1. Meglepetés A mai napom is ugyanúgy kezdődött, mint minden hétköznapom. Kicsit morcosan keltem fel, unottan ettem meg a reggelit, lassan öltöztem fel és
RészletesebbenCsukás István A LEGKISEBB UGRIFÜLES. Könyv moly kép ző Ki adó
Csukás István A LEGKISEBB UGRIFÜLES Könyv moly kép ző Ki adó Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyúl. Vagyis az az igazság, hogy ott, azon a bizonyos réten több nyúl is volt; hogy egészen pontosak
RészletesebbenDiana Soto. Nézz fel a Holdra
Diana Soto Nézz fel a Holdra A harcos Nevető szellő, kuncogó orkán. Megtördelt búzaszál a forgószél útján. Jaj és kiáltás, öröm és szenvedés. Bősz hadon egy csendes felkelés. Ilyen egy nő. Titkot rejt
RészletesebbenBALLADA A GERINC- TELENEKRÕL
NÉMETH DEZSÕ BALLADA A GERINC- (ÚT) TELENEKRÕL LANT Bár füllentetlen verseim rímel- csengõvel nem szerszámozott ír-dongók, mégis a panorámával keretezett anyád, aki paradicsomót kötve gorniuszozott a kecskekörmös
Részletesebbena viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság
ELSŐ FEJEZET Nem így kellett volna történnie. Addie Folsom úgy képzelte, a középiskola után hat évvel tehetősen és egy jó kocsi volánjánál ülve tér majd haza. Ehelyett behúzott nyakkal és egy közel háromszázezer
RészletesebbenRADNÓTHY SZABOLCS. A hullámlovas 2015.
RADNÓTHY SZABOLCS A hullámlovas 2015. PROLÓGUS Rájöttem, hogy az élet tenger. Hogy érted? Egyszerre csendes és hangos. Viharos és morajló. Amikor a horizonton a végét keresed, rájössz, hogy se eleje, se
RészletesebbenM. Veress Mária. Szép halál
184 Rügyek Szép halál Először nem figyeltem fel a kiáltásra, nem volt abban semmi különös, hogy valaki ordibál, megszokott volt ez arrafelé. Csak mikor közelebb értem, akkor hallottam, hogy mintha segítségért
RészletesebbenSzeretet volt minden kincsünk
Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van
RészletesebbenHéra Jeges öle tüskés hópelyhekt ől duzzadó felh đ Héra szeme eső eső eső esđ eső esđ esđ
Héra Jeges öle tüskés hópelyhekt ől duzzadó felh đ Héra szeme eső eső eső esđ eső esđ esđ a gyémántgolyó ' vígan szaladgál a fekete lemez serceg ő ereiben a gumifal nélküli fekete biliárdasztalon Vétkek
RészletesebbenA MEGFELEZETT AJÁNDÉK
A MEGFELEZETT AJÁNDÉK Volt egyszer egy királyfi. Ez a királyfi vadászni ment az erdőbe, s úgy belemelegedett a vadászatba, hogy egyszerre ráesteledett, s ment volna haza, de nem találta meg az utat a nagy
RészletesebbenHomloka a hűvös márványpadlót érintette. Te most hallgass, Szávitri! emelte fel lá nyát maga mellé Aszvapati király. Náradához fordult: Te meg
Szatjavánt. Meglátták és felnevettek. A nagyobbik felkapott egy elszáradt, tavalyi fügét, és megdobta a lányt. A másik a fér fit vette célba. Ide építsd! ujjongott Szávitri. Ide építsd a palotánkat! Ezek
RészletesebbenA döntés meghozatalában, miszerint egy lélekgyermeket vesz magához, Bonaria számára a legnagyobb problémát természetesen nem az emberek kíváncsisága,
A döntés meghozatalában, miszerint egy lélekgyermeket vesz magához, Bonaria számára a legnagyobb problémát természetesen nem az emberek kíváncsisága, sokkal inkább a házába befogadott kislány kezdeti viselkedése
RészletesebbenKisiskolás az én nevem,
1. Hallgasd meg a verset! Mondd el, kirõl szól! Kisiskolás az én nevem Kisiskolás az én nevem, ki nem hiszi, jöjjön velem. Iskolába sietek én, nem ülök már anyám ölén. Iskolában jól figyelek, ha kérdeznek,
RészletesebbenT. Ágoston László A főnyeremény
T. Ágoston László A főnyeremény Gondosan bezárta az ajtót, zsebre vágta a kulcsot és egy széllel bélelt, kopott nyári nadrágban, hasonlóképp elnyűtt pólóban, és mezítlábas papucsban lecsoszogott a földszintre
RészletesebbenSZKB104_14. Körön kívül, körön belül II.
SZKB104_14 Körön kívül, körön belül II. TANULÓI KÖRÖN KÍVÜL, KÖRÖN BELÜL II. 4. ÉVFOLYAM D1 Három szituáció képen 137 138 SZOCIÁLIS, ÉLETVITELI ÉS KÖRNYEZETI KOMPETENCIÁK TANULÓI D2 Fekete István: A két
RészletesebbenAnnus szobalányként dolgozott,
Annus döntése Annus szobalányként dolgozott, akkor már majdnem 10 éve, amikor az asszonya váratlan ajánlattal állt elő. Kedves Annuskám, tudja mennyire szeretjük magát, a férjem és én is. Családtagnak
RészletesebbenMindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.
Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Ady Endre Utálok hajnalban kikelni az ágyamból. Nagy bögre kávé nélkül
RészletesebbenSzilánkok TÚL A VALÓSÁGON. Téboly
Szilánkok TÚL A VALÓSÁGON Téboly Annának nem volt sok dolga, hiszen rajtam kívül egy teremtett lélek sem volt a presszóban, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen kinek jutna eszébe éppen vasárnap éjjel
RészletesebbenÁltalános iskolás kategória
Általános iskolás kategória I. helyezett Implom Renáta: Ki ül ott? A nap vacogva lement, S a jégfelhők mögött Még mindig fény bágyad. Talán a felhők fölött, Az ég tetején Ül a Teremtőnk? S egy óriás lámpával
RészletesebbenEZÜSTHARANG. A KÉK DUNA OTTHON lakóinak híradója 2011. szeptember Földanya, Kisasszony, Őszelő. Szent Mihály hava. 25. szám
A barátság legszebb aktusa az, Midőn barátunkat hibáira figyelmessé tesszük. ( Berzsenyi Dániel )) EZÜSTHARANG A KÉK DUNA OTTHON lakóinak híradója 2011. szeptember Földanya, Kisasszony, Őszelő. Szent Mihály
RészletesebbenTommaso Grado SÓLYOMLÁNY
Néha fel kell adnunk az elveinket, hogy megélhessük az álmainkat Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY - részlet - Szakmai konzultáns: dr. Almási Krisztina Borító és tördelés: White Noise Team ISBN 978-963-12-4568-4
Részletesebben... Talyigán vetett ágy. hózz mosni, takarftaxri, én meg ideástam e mögé a dög taliga mögé és
Németh István Talyigán vetett ágy Háti itt van a tavasz is megint. A tavasz mindig eljön, meg a: nyár is, meg a tél is, ha várják, ha nem. Az ember szerencséje em jđn el soha. Hiába várják, hiába futnak
RészletesebbenKönnyek útja. Versválogatás
Könnyek útja Versválogatás Szerző: Nemes Kiss Kata Minden jog fenntartva Borítóterv és kivitelezés: Boris Vanessza Szerkesztette: Lélek Sándorné 2014. Előszó a Könnyek útjához: A szépség: álom. Az álom
RészletesebbenHét este, hét reggel. Kiscsoport. Sötét van, semmit sem látok! Teremtek világosságot! És lett este, és lett reggel,
Kiscsoport Hét este, hét reggel 1. Sötét van, semmit sem látok! Teremtek világosságot! az első nap ezzel telt el. 5. Égben madár, vízben halak, röpködjenek, pancsoljanak! ötödik nap ezzel telt el. 2. Hát
Részletesebben2014. október - november hónap
2014. október - november hónap Téma: A Lélek gyümölcse 5. hét Szeretet 2014. szeptember 30., kedd Tapasztald meg Isten szeretetét Ige: Drágának tartalak, és becsesnek (Ézsaiás 43,4) Max Lucado: Értékes
RészletesebbenFELLEGHAJTÓ. A SZIRT Krónikái. Paul Stewart & Chris Riddell
FELLEGHAJTÓ A SZIRT Krónikái Paul Stewart & Chris Riddell Könyvmolyképző Kiadó, 2008 ELSÔ fejezet TALÁLKOZÁS D él volt. Alvégvárosban sürgött-forgott a nép. A város fölött lebegô, a tetôket és a napot
RészletesebbenMax Lucado: Értékes vagy
Max Lucado: Értékes vagy A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester műhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a
RészletesebbenKata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt.
Kata Az egyik budapesti aluljáró, metróbejárat előtt találkozunk, azt mondta, itt szokta napjainak nagy részét tölteni. Mocsok van, bűz és minden tele hajléktalanokkal. Alszanak dobozokon, koszos rongyokon,
Részletesebben