Kedves Olvasó! Berényi András klinikai és addiktológiai szakpszichológus a Forrás Lelki Segítők Egyesületének elnöke. A serdülők és a drog

Átírás

1 Forrás füzetek 3

2 Kedves Olvasó! Ezt a kiadványt elsősorban a szülőknek, nevelőknek ajánljuk, akiknek serdülőkorú gyermekei, tanítványai vannak. A kutatások szerint a drogokat a fiatalok egyre korábban, éves korban próbálják ki. Köztudott, hogy a kamaszkor alkalmával jelentkező biológiai változások, mint a gyermeket, mint a nevelőket nehéz feladatat elé állítják. A kortársak és az új stressz források megjelenése a fiatalok körében gyakran vezetnek a drogok különböző formáinak kipróbálásához. A kis füzet a serdülőkorra jellemző pszichés és biológiai változásokat mutatja be. Ezzel is segítve, hogy mi felnőttek minél jobban meg tudjuk érteni, hogy mi játszódik le a gyermekeink lelkében. Így nem fogunk annyira kétségbeesni és elkeseredni, hogy az eddig példás magaviseletű gyermekünk minden igyekezetünk ellenére megváltozott. Berényi András klinikai és addiktológiai szakpszichológus a Forrás Lelki Segítők Egyesületének elnöke A serdülők és a drog

3 A serdülők és a drogok A tipikusan problémás korban lévő (12 év feletti) serdülők szülei gyakran tartanak attól, hogy szenvedélybeteggé válik gyermekük. Az aggódás azért kamaszkorban a legnagyobb, mert a szülői háztól való elválás változást, s ezzel bizonytalanságot hoz a család életébe. Fontos, hogy képesek legyünk felmérni tényleges mértékét és lehetséges okait annak a veszélynek, amely serdülő gyermekünket fenyegeti. Így jó eséllyel tehetünk valamit azért, hogy gyermekünknek soha ne kelljen kábítószerhez vagy más droghoz nyúlnia. SZÜLŐI FÉLELMEK Elsősorban a 14 és 18 év közötti serdülők szülei tartanak attól, hogy fiúk vagy lányuk valamilyen módon kapcsolatba kerül a droggal, valaki ráveszi, esetleg kényszeríti őt a droghasználatra. Az aggodalom érthető. A serdülők lassanként felnőnek, és kivonják magukat a szülői ház védelme és ellenőrzése alól. A szülők pedig kénytelenek elfogadni, hogy gyermekeiknek önálló céljaik, elképzeléseik vannak, amelyet döntő részben mások - pl. a baráti kör tagjai - alakítanak. Olyan időszak ez, amely magától értetődően számos gondot okoz szülőnek és gyereknek egyaránt. Ráadásul a médiák hátborzongató képet festenek elénk a drogpiacról, a drogmaffiáról, a kis- és nagystílű dealerekről (drogkereskedőkről), a kábítószerfogyasztás halálos áldozatairól, a drogbeszerzéssel összefonódó prostitúcióról és bűnözésről. Pusztán azért, mert létezik, nem fogják kipróbálni Noha minden további nélkül elítéljük az illegális kábítószerkereskedelmet és azokat, akik ebből gyűjtenek maguknak vagyont, tudnunk kell, hogy a drogok puszta léte még senkit nem tesz szenvedélybeteggé. Az Forrás füzetek 3

4 illegális drogok látványos médiabeli megjelenítése eltakarja szemünk elől azokat az összefüggéseket, amelyeket mindenképpen ismernünk kell, ha szeretnénk a gyerekeinket biztonságban tudni. A drogbetegséget többnyire csak az illegális drogokkal (hasis, heroin, kokain) hozzák kapcsolatba. Pedig a többi szer (pl. alkohol, orvosságok, szerves oldószerek, dohány) éppoly súlyosan károsító hatású. A hétköznapi drogfogyasztás mértéke rendszerint meg is előzi az illegális drogfogyasztásét. Elgondolkodtató az a tény is, hogy 1997-ben az alkoholizmus következményeibe a dohányzáséba ember halt bele. Annak veszélye, hogy egy gyerek valaha alkoholista lesz, nagyságrendekkel nagyobb, mint azé, hogy illegális kábítószerektől válik függővé. Tendenciák a serdülőkori drogfogyasztásban Az utóbbi években a fiatalok egyértelműen kritikusabban szemlélik a drogokat. Csökken azoknak a száma, akik legalább egyszer egy héten rendszeresen alkoholt fogyasztanak. A fiatalok majdnem egyharmada számol be arról, hogy még sohasem vett a szájába cigarettát. Azok aránya, akik már kipróbálták a kábítószert, állandó maradt. Ma már a fiatalkorúak 60%-a nyilatkozza azt, hogy semmilyen körülmények között nem nyúlna illegális droghoz. Mindazonáltal noha létszámuk megcsappant, a droggal élők annál intenzívebben és válogatás nélkül fogyasztanak kábítószert. Egyértelmű tény, hogy a drogfogyasztás beláthatatlan egészségügyi kockázatokkal jár. Kicsi az esélye annak, hogy valaki csupán a szer kipróbálása által válik szenvedélybeteggé. Azok a fiatalok, akik egyszer-kétszer hasist szívtak, többnyire rövidesen felhagynak vele, ha egyébként nincs késztetésük arra, hogy problémáik elől a drog kínálta élményhez meneküljenek. A próbálgatás, a kíváncsiság tehát nem tekinthető a kialakulóban lévő drogfüggőség biztos jelének. A serdülők és a drog

5 Kereslet és kínálat Ha egy fiatalkorú kábítószert fogyaszt, és attól függővé válik, akkor ennek kiváltója csak legritkább esetben az elérhető kínálat. A dealer csupán az utolsó szem az okok hosszú láncolatában. A serdülő csak úgy, minden ok nélkül nem nyúl kábítószerhez. A kínálat akkor válik veszélyessé, ha van rá kereslet. Annak, hogy valaki kábítószert kezd fogyasztani, mindig előzményei vannak. Az előzmények pedig többnyire a gyermekkorig nyúlnak vissza. Hiányos önbizalom, gyenge konfliktusmegoldó képesség, kételkedés a dolgok értelmében, tehetetlenségérzés éppúgy alapját képezhetik a szenvedélybetegségnek, mint családi és szociális gondok vagy egyéb kényszerítő körülmények. Miért fordulnak a serdülők a droghoz? A fiataloknak számos olyan feladattal kell megbirkózniuk, amelyek abból adódnak, hogy fejlődésben vannak. Bele kell nőniük a felnőttek világába, el kell hagyniuk a szülői házat, függetlenedniük kell pszichés, szociális és anyagi téren, ki kell alakítaniuk saját személyiségüket és egy érett, kielégítő partnerkapcsolatot. Sokrétű terhelés éri őket, miközben olykor bizonytalanok a maguk képességeiben. Kézenfekvő, hogy azok a serdülők, akik ehhez a változáshoz nem éreznek elég bátorságot valamilyen kiutat, megkönnyebbülést keresnek. Beállítódásuktól, személyiségüktől és problémamegoldó képességeiktől függően más és más megoldásra lelnek: Egyesek képesek elviselni az őket érő pofonokat és kitartanak az elkerülhetetlen csalódások közepette. Ismét nekigyürkőznek a feladatoknak, más, új utakat keresnek, és ha megint kudarcot vallanak, megpróbálják kezelni a problémát. A drog nem vonzó megoldás számukra. Mások megadják magukat a csábításnak, és feszültségoldást, tehermentesítést keresnek a kábítószerekben. Ezáltal zsákutcába jutnak, ahonnan a visszatérés idővel csak egyre nehezebb lesz. Forrás füzetek 3

6 Azok a serdülők, akik már fogyasztottak kábítószert, nem annyira a drog problémamegoldó funkcióját értékelik, sokkal inkább a közvetlenül érzékelhető pozitív hatást. Ha megkérdezzük őket, miért kábítószereznek, akkor azt válaszolják például, hogy: A hangulat fokozása kedvéért vagy: El lehet tőle lazulni. Az ember könnyebben elfelejti a hétköznapokat. Boldogságérzetet okoz. Feloldja a gátlásokat, közelebb hozza egymáshoz az embereket, vagy egyszerűen: Mert a felnőttek ellenzik. A válaszokból kitűnik, mi az, amit a fiatalok hiányolnak az életükből, mi az, amit a kábítószer segítségével pótolni kívánnak. A szülök egyébként helyénvaló érvelése, miszerint alkohollal, dohányzással és gyógyszerekkel nem lehet megoldani a problémákat éppen a veszélyeztetett fiatalok füléig nem jut el. Hiszen a kábítószerekben az életükből kimaradt élményeket, a kielégülést találják meg. Célravezetőbb tehát, ha a serdülőknek eleve lehetőséget biztosítunk arra, hogy ezeket az igényeiket kábítószer nélkül elégítsék ki. Mi, szülők sokat segíthetünk nekik ebben. A GYEREKEK LASSANKÉNT FELNŐNEK A GYEREKEK LASSANKÉNT FELNŐNEK De ez a felnövekvés nem egyszerű folyamat, hanem nagyon is sok gonddal-bajjal jár. Csak a testi növekedés megy végbe (majdnem) magától, a többiért a felnövekvő gyermek kénytelen keményen megdolgozni. A bájos kisgyermekekből egyszerre nehezen kezelhető kamaszok válnak: zárkózottak, nehézkesek, ellenségesek. Nem csoda, hiszen érzik, hogy ki vannak szolgáltatva a bennük végbemenő változásoknak, amelyeket nem nagyon értenek. Testük kezd idegenné válni a számukra. Nemi fejlődésük során olyan érzések és vágyak jelentkeznek, amilyenekkel eddig még nem találkoztak. Hangulataik gyorsan változnak, és néha fogalmuk sincs róla, kik is ők tulajdonképpen. A serdülők és a drog

7 Első lépések az önállóság útján Pont ebben az időben vár el tőlük a külvilág (család, barátok, oktatási intézmények) is minden lehetségest és lehetetlent, nem egyszer egymásnak ellentmondó dolgokat: lassanként szakadjanak el a családtól, elégítsék ki a barátjuk vagy barátnőjük igényeit, de azért igazodjanak ahhoz az értékrendhez, amelyet ők maguk már elavultnak éreznek stb. Mindennek tetejébe olyan válaszutak elé érkeznek, amelyek egész életükre kihatással lesznek: Milyen típusú középiskolai záróvizsgát tegyek? Továbbtanuljak vagy sajátítsak el inkább egy szakmát? Töltsek egy évet előbb külföldön, és azután tanuljak tovább, vagy fordítva? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása egyéni döntést jelent. A döntést megelőző vívódás által a fiatalok megszerzik azt a nagyon fontos tapasztalatot, amely a jövőben képessé teszi őket az önálló problémamegoldásra. A megerősítés növeli öntudatukat és önbizalmukat: ez a két legfontosabb feltétel ahhoz, hogy önálló individuumként megtalálják helyüket a társadalomban. Addig azonban, amíg idáig eljutnak, a fiataloknak számtalan fejlődésüket szolgáló akadállyal kell megküzdeniük. A szülők ebben is komoly segítséget nyújthatnak. Túl alacsony és túl magas követelmények A szülők döntő szerepet játszanak abban, hogy képes lesz-e gyermekük szembenézni a fejlődéséhez nélkülözhetetlen kihívásokkal. Ha azok meghaladják erőit, akkor inkább a menekülés útját választja; például betegségbe, betegeskedésbe (amely miatt ugyebár sok mindent megbocsátanak neki), valakinek a gondviselő karjai közé (aki mindig mindent elrendez helyette), esetleg gyógyszerekhez vagy egyéb drogokhoz (amelyek látszólag mindent oly könnyűvé varázsolnak). A szenvedélybetegség-megelőzés tehát mindenekelőtt azt jelenti, hogy a szülő ösztönzi serdülő gyermekét a problémák és nehézségek önálló megoldására. Forrás füzetek 3

8 Ekkor ugyanis nem lesz szüksége valamilyen látszólag jobb élményre. Minthogy a kamaszok számára gyakran éppen az egyedül meghozandó döntések súlya jelent túl nagy terhelést, a szülőknek ki kell nyilvánítaniuk saját véleményüket, világosan állást kell foglalniuk. A kamaszok számára fontos szüleik véleménye, még ha ez kívülről nem is így tűnik, és mind ritkábban teszik is szüleik nézeteit egy az egyben magukévá. A fiatalok azonban akkor is valamilyen látszatvilágba fognak menekülni, ha túl alacsony vagy éppenséggel semmilyen terhelést nem kapnak. A gond ilyenkor abban rejlik, hogy egyáltalán nem kell döntéseket hozniuk, hiszen mindent előre készen kapnak. A szenvedélybetegség megelőzése tehát azt is jelenti a szülők számára, hogy gondoskodnak fiuk vagy lányuk részére olyan élményekről, amelyekben képességeiket kipróbálhatják és amelyekben felelősséget kell vállalniuk. A serdülő kipróbálja saját erejét Ha a serdülő megtapasztalhatja saját erejét és képességeit, önbizalma nőni fog, s így önállóan is szembe mer nézni az új kihívásokkal. Az alkalmi kudarcok egyre kevésbé fogják elkeseríteni, inkább ösztönzést jelentek az újabb, talán másféle próbálkozásra. A fiataloknak mindezt éppúgy meg kell tanulniuk és be kell gyakorolniuk, mint ahogy egykor járni, vagy biciklizni tanultak. A sokféle kihívás nem fog túlterhelést jelenteni a serdülőnek, ha a célokat egyénileg éri el, és az erőbefektetés arányban áll a sikerélménnyel. A szülők gondoskodhatnak arról, hogy ez az arány mindenkor meglegyen. Mindez egészen hétköznapi dolgokkal kezdődik. Egy 16 éves lány már egyedül is elmehet a népesség-nyilvántartó hivatalba, hogy elintézze a személyi igazolványával kapcsolatos ügyeket. Apja ne intézkedjék helyette azzal az indoklással, hogy A gyerek még nem ismeri ki magát a hivatalokban, vagy hogy Amúgy is dolgom van a városban. A serdülők és a drog

9 Azok a kamaszok, akiknek a szülők mindig mindent elintéztek, akiknek az útjából minden akadályt elgördítettek, feltűnően nagy számban szenvedély-betegekké válhatnak. Ők a mindennapi feladatokat olyan elvárásként érzékelik, amelyekhez semmi közük sincs. Számukra nem magától értetődő mert egyszerűen nem tanulták meg hogy a saját dolgaikat önállóan intézzék. Megtanulnak felelősséget vállalni Egy kisgyermek még a szülők és nevelők teljes körű gondoskodását igényli. Nagyobb gyerekeknek és főként a serdülőknek már nem csak azt kell megtanulniuk, hogy e nélkül a mindenre kiterjedő gondoskodás nélkül boldoguljanak, és saját ügyeikben önállóan járjanak el, de azt is, hogy mások szükségleteire odafigyeljenek. Teljesen rendben van az, ha például a nagyobb gyerekektől megköveteljük bizonyos házimunkák elvégzését, vagy hogy vigyázzanak a kistestvérükre, és kívánságaikkal ne terheljék túl a családi költségvetést. Fontos, hogy a serdülők saját elképzelésük szerint is kivitelezhessenek korosztályuk színvonalának megfelelő feladatokat. Ezzel felelősségtudat alakul ki bennük, hiszen tudni fogják, hogy ezért vagy azért a dologért ők felelnek. MILYEN MEGBIRKÓZNIUK? NEHÉZSÉGEKKEL KELL A SERDÜLŐKNEK El kell fogadniuk saját testi fejlődésüket. Át kell értékelniük kapcsolataikat szüleikkel és a többi számukra fontos személlyel. Meg kell tanulniuk a nemi szerepeket, vagyis azt, hogy miben különböznek a külvilág (szülők, barátok, kollégák) elvárásai egy fiúval és egy lánnyal szemben. Meg kell találniuk a maguk helyét. Forrás füzetek 3

10 Meg kell érteniük saját nemi fejlődésüket. Át kell értékelniük kapcsolataikat a korosztályukba tartozó fiúkkal és lányokkal. Meg kell védeniük a csoportban kiharcolt pozíciójukat. Pályát kell választaniuk. Meg kell tanulniuk boldogulni az iskolában vagy a munkahelyen, ahol irányítás és ellenőrzés alatt állnak. Ki kell alakítaniuk saját értékrendjüket a rendelkezésre álló minták alapján. Ki kell fejleszteniük magukban a felelősségérzetet. Védekezés kifelé Gyermekkorban a gyakorlás legfontosabb terepe a család. A gyerek itt tanulja meg, hogyan kell ellátni kisebb-nagyobb feladatokat, megoldani konfliktusokat a szülőkkel és a testvérekkel stb. Legkésőbb a kamaszkorban azonban megváltozik a család szerepe. Ekkor ugyanis a külső, az igazi életben megoldandó feladatok kerülnek előtérbe. Most mindaz kipróbálásra kerülhet, amit a gyermek eddig a szülőkkel való napi együttélés során tanult. Az osztályban, a felnőttek közt, a kortárs csoportban a serdülőnek meg kell találnia a maga helyét. A család funkciója tehát módosul ebben a korszakban. Annak ellenére, hogy magatartásukkal éppen az ellenkezőjét fejezik ki, a serdülőknek az otthonra nemcsak mint gyakorlóterepre van szükségük, hanem mint biztos kikötőre is. Mindenesetre ez a kikötő már nem arra szolgál, hogy megoltalmazza őket. Inkább olyan hely, ahol a tengerészek élelmiszert és üzemanyagot vételezhetnek. Itt töltik fel lelküket erővel és vigasztalással, különösen, ha a külső tapasztalatok csalódásokkal járnak, vagy ha egyedül nehezen boldogulnak. Az az érzelmi háttér, amit a család nyújt, erőt ad nekik, hogy ismét tengerre szálljanak akkor is, ha a barátjuk, barátnőjük szakított velük, vagy ha az új iskola egészen más, mint amilyennek ők elképzelték. A serdülők és a drog

11 Útitársak Azokat a tapasztalatokat, amelyekre a serdülők a kikötőtől távol tesznek szert, semmi sem pótolhatja a számukra. Mégis szükségük van útitársakra, akik nemcsak megértést tanúsítanak hibáik, tévedéseik iránt, de olykor támogatnak és el is igazítanak. A kedvező fordulatok feletti együttes öröm éppúgy hozzá tartozik ehhez, mint az együttes szenvedés vagy a vigasztalás, ha a dolgok nem jó irányba haladnak. Jó érzés a serdülő számára, ha a szülei is örülnek az első nagy szerelemnek, és támogatják azt, még akkor is, ha tartanak attól, hogy az együttjárás fiuk vagy lányuk iskolai teljesítményének rovására mehet. Elengedni nem könnyű A gyermekünkért érzett aggódás megnehezíti számunkra, hogy idejében útjára bocsássuk. A szülői segítség nélkül szerzett tapasztalatok azonban fontos állomásai a független (drogoktól is független!) élet felé vezető útnak. Minél több teret adnak a szülők az önállósulási törekvéseknek, annál nagyobb eséllyel lesz képes a gyerek szabad kapcsolatok kialakítására, és a függetlenségét korlátozó helyzetek elkerülésére. Az elengedés persze nem azt jelenti, hogy egyszer s mindenkorra búcsút veszünk gyermekünktől. Továbbra is szüksége lesz ránk, akikkel megvitathat lényeges kérdéseket. Így van ez akkor is, ha csak hébe-hóba mutatkozik otthon, és kevés készséget mutat a beszélgetésre. Ha a serdülők úgy látják, odahaza megértő (ha nem is mindennel egyetértő) beszélgetőpartnerek várják őket, saját maguktól visszatérnek. Konfliktusmegoldás Azok a kamaszok, akik egyenrangú vitapartnernek érezhetik magukat, készek arra, hogy a nézeteltéréseket ne erőszakosan, hanem Forrás füzetek 3

12 mások igényeinek figyelembe vételével oldják meg, s nem fognak a problémák elől a droghoz menekülni. A konfliktusok kezelése a legfontosabb tapasztalatokhoz tartozik, amelyekre egy kamasz a családjában szert tehet, s amelyek az életben is hasznára válhatnak. A nehéz szituációk ugyanis alkalmat kínálnak arra, hogy érdekeit és vágyait érthető formában kifejezésre juttassa. Természetesen ebben benne lesz az érvényesülni vágyás mozzanata is, s ha ez csak a szülői véleménnyel való szembehelyezkedés árán lehetséges, akkor egyúttal az eredeti személyiségként való elhatárolódás igénye is. Sokféle kívánságban megmutatkozhat ez (pl. hogy ne kelljen este 10 óra előtt hazaérnie, vagy hogy olyan ruhát vegyen fel, amilyen neki tetszik stb.). Serdülő gyermekeinknek ezt a szembehelyezkedését könnyen félreérthetjük. De nem arról van itt szó, hogy számára a szülő már nem is fontos, hanem arról, hogy meg kell tennie a szükséges lépéseket a személyiségfejlődés útján. Természetesen világossá kell tennünk előtte, hogy mi az, amit már túlzásnak érzünk. Értsük meg azonban, hogy a konfliktust valahogy neki is fel kell dolgoznia. Ha azt a ma is még gyakran hangoztatott nézetet képviseljük, amely szerint amíg az én kenyeremet eszed, addig..., akkor a kamasznak csak két választása marad: vagy behódol, vagy hátat fordít a családnak, elzárva ezzel a konszenzus lehetőségét. Ha a szülői és gyermeki álláspont összeegyeztethetetlen, a kamasznak akkor is azt kellene éreznie, hogy igaz ugyan, hogy eltérnek a véleményeink, de a viták és csalódások ellenére a helyzet minden további nélkül elviselhető. Szülőként felelősséget hordozunk a családon belüli vitakultúra milyenségéért. Nem mindegy, hogy milyen módon rendezzük az egymás közötti konfliktusokat. Szállj le rólam, jó? Ismerősen cseng ez a mondat? Amikor a kisasszony vagy a fiatalúr először vágta az Ön fejéhez ezeket a szavakat, elképedve állt ott, nem igaz? A serdülők és a drog

13 Nem vitás, joggal. És természetesen az ezt követő dühös szülői reakciónak is megvolt a maga helye. De talán olykor a gyereknek is igaza van. Tegye szívére a kezét: Önt sem mindig a konkrét probléma hozza ki a sodrából serdülő gyermekével folytatott heves összetűzései sorén, hanem néha valami egészen más. Tényleg olyan egetrengetően ízléstelen a nagylány új szerelése? Vagy csak azért kritizáljuk, mert a szomszédok és a rokonok előtt kínosnak érezzük, hogy a gyerek ebben jár? Lehet, hogy egyszerűen még nem szoktunk hozzá, hogy a lányunk önállóan döntse el, milyen ruhát vegyen fel? Konfliktus esetén a szülőknek mindig meg kellene kérdezniük maguktól, csakugyan bosszúságuk valódi okát juttatják-e kifejezésre. Ellenkező esetben a kamasz számára érthetetlen marad, miért viselkednek a szülei úgy, ahogyan viselkednek. Ilyenkor támadnak azok az összetűzések, amikbe mindenki mindent belead, mégsem sül ki belőlük semmi értelmes. A kamasznak ilyenkor nincs esélye arra, hogy érdemben vitatkozzék a szülőkkel: érvei eleve célt tévesztene, mert azoknak egyszerűen nincs közük a szülők valódi motívumaihoz. Egyébként ami az öltözködést illeti, a vádak fordítva is jogosak. A serdülők nem feltétlenül azért védik álláspontjukat, mert a saját ruhadarabjaikat szépnek találják, hanem mert öltözködésükkel is kifejezésre szeretnék juttatni, hogy ők mások és másképp látják a világot, mint a többiek. Természetesen ez annak a jele, hogy új bálványok, új eszményképek felé fordultak. Hovatartozásukat öltözködésükkel és magatartásukkal is demonstrálni kívánják. A nézeteltérések kezelése legyen nyílt és tisztességes, ne lássunk benne alkalmat a másik megsértésére. Tekintsük a konfliktust az együttélés normális velejárójának, amelyekben alkalom nyílik az érdekek és álláspontok tisztázására. Minden konfliktusnak megvan a maga jó oldala: segít a félreértések tisztázásában, a döntéshozatalban és a másik jobb megértésében. Forrás füzetek 3

14 Terhelés és tehermentesítés A feladatok egy része nem jár azonnali jutalommal A nagyobb elismerések (szakmunkás- vagy érettségi bizonyítvány), amelyek eléréséhez a serdülőnek nap mint nap erőfeszítéseket kell tennie, gyakran még a távoli jövőben vannak. Annak érdekében, hogy a hosszú út ne válják egyetlen nagy gyötrelemmé, a serdülőnek mint mindenkinek a világon szüksége van olykor tehermentesítésre. Aki minden jót megtagad magától, és másoknak sem engedi, hogy csak úgy, ellenszolgáltatás nélkül kényeztessék, annak könnyen az a képe alakulhat ki az életről, hogy az nem más, mint próbatételek és unalmas események végeérhetetlen láncolata. Csábító noha önmagát megbosszuló tehermentesítési lehetőségként kínálkozik ilyenkor a drog. A követelmények teljesítésének művészetéhez hozzátartozik az is, hogy az ember képes anélkül lazítani, hogy közben az alkohol, gyógyszerek, vagy kábítószerek látszatvilágába menekülne: kikapcsolódásként sétál egy kiadósat, elnyúlik a fürdőkádban, áttáncol egy egész éjszakát és olykor egy kellemes kis borzongástól a moziban sem dől össze a világ. BESZÉLGETÉS Az egymással való beszélgetés még az előtt feloldhatja a nehézségeket, mielőtt azok valódi problémává duzzadnának. A beszélgetés természetesen nem a másik túlbeszélését jelenti, hanem komolyan vételét, figyelmes meghallgatását és megértését, sőt őszinte megnyílást is előtte. A fontos beszélgetések időt és nyugodt körülményeket igényelnek. A mindennapok feszített tempója lehetetlenné teszi az oldott helyzeteket. A szülök és a gyerekek, ha alkalmuk is nyílik élményeik kölcsönös megosztására, a nagy rohanásban arra már aligha találnak időt hogy meg is beszéljék azt, ami csakugyan nyomja a lelküket. A serdülők és a drog

15 Egy-egy ilyen beszélgetésre könnyebben sor kerül akkor, ha családtagoknak azonos az érdeklődési körük, vagy közösen töltik el szabadidejüket (pl. együtt motoroznak, sportolnak, együtt mennek koncertre vagy moziba), mert a beszélgetés ilyenkor nem csupán az iskolai problémák és a napi gondok körül forog. Másrészt a serdülőknek olykor nincs türelmük órák hosszat a szülőkkel nyomni a sódert, sőt a közös programokat sem mindig viselik el. Szívesebben töltik a barátokkal az időt mindkét esetben. Ezt el kell fogadnunk. Nem lehet erőltetni sem a beszélgetést, sem a közös programokat (nem beszélve a hozzájuk való kedvről). Mindenesetre jó, ha jelezzük - anélkül persze, hogy a sértődöttet játszanánk -, hogy mi készek vagyunk ezekre a közös együttlétekre. Tehermentesítést jelent a serdülőknek az is, ha mások elismerik teljesítményüket. A hosszú utat itt-ott kisebb-nagyobb jutalmakkal tehetjük elviselhetőbbé számukra. Megdicsérhetjük fiunkat iskolai dolgozatáért, ami ezúttal jobban sikerült, mint a múltkor; elkészíthetjük kedvenc ételét; elengedhetjük barátaival egy kirándulásra. Fontos, hogy a család légköre azt sugallja, hogy az iskola, a tanulás és a munkahely még nem minden, mert az utazások, színház- és koncertlátogatások, a házibulik, az otthoni ping-pongozás vagy a közös étkezések éppen úgy megérdemlik, hogy időt szakítsunk rájuk. A szülők nyugodtan kifejezésre juttathatják, hogy nekik is szükségük van jutalomra, tehermentesítésre, és hogy különösen is örömet jelent nekik, ha ezeket e gyermekeiktől kapják meg. Például ha bizonyos házimunkákból vagy a hétvégi program előkészítéséből ők is kiveszik a részüket, azzal megmutatják, hogy szüleik fáradozását nem tekintik magától értetődőnek. Átélni valami nem hétköznapit A napi munkának, rutintevékenységnek is megvan a maga értelme, hiszen szeretnénk hétköznapi feladatainkat elvégezni, magunk mögött Forrás füzetek 3

16 tudni. A fiatalok gyakran úgy érzik, agyukra megy a rutinszerű munka. Szeretnének részesei lenni valamilyen nem hétköznapi élménynek is. Keresik a kalandot, a kockázatot, a változatosságot. Szívesen próbálnak ki olyan dolgokat, amelyekről nem tudják pontosan előre, mi lesz a vége, amely során izgalmat, borzongást feszültséget élhetnek át. Az ilyen kalandok alkalmat kínálnak arra, hogy átéljék a szabadságot, kipróbálják fiatalságuk erejét, és bizonyítsanak. A szabályozott hétköznapok sarán a fiatalok kalandigénye általában vagy semmiben, vagy csak valamilyen kalandutánzatban talál kielégülésre. A szülök gyakran aggódnak amiatt nem is mindig ok nélkül, hogy a gyerek túl kockázatos dolgot művel, hiszen eddig még nem tanulhatta meg, hogyan viselkedjék a veszélyes szituációkban. Ezért aztán jobban örülnek annak, ha csemetéjük akciófilmeket bámulva mások veszélyes helyzeteibe éli bele magát, mintsem felvételre jelentkezik a sárkányrepülőszakosztályba. Ha a serdülő takaréklángon éli az életét, hirtelen igénye támadhat valamilyen túlságosan nagy kockázat kipróbálására. Elveszítve realitásérzékét elsősorban saját képességeit illetően aránytalanul nagy kockázatot vállal, netán életveszélyes kalandokba bocsátkozik. A túlszabályozott hétköznapok másik lehetséges hatása, hogy a serdülő még a reális kockázatokat is kerülni fogja. A feszültséget, az izgalmat inkább passzív módon, saját mindenhatóságával kapcsolatos fantáziákban, vagy a horrorfilmek művi kalandjaiban keresi. Az ilyen fiatalok számára a kábítószer kiváltotta bódulat is vonzó kalandpótlékot jelenthet. Nincsenek tökéletes szőlők Ha már egy kisgyermek nevelése sem egyszerű, a korai kamaszkor valószínűleg még több nevelési problémát vet fel A család életét ideges légkörben zajló viták, vagy éppen a kommunikáció megszakadása (különösen apa és fia, anya és lánya között) nehezítik meg. A serdülők és a drog

17 A szőlők ilyenkor elbizonytalanodnak Valamit rosszul csináltunk?, kételkedni kezdenek rátermettségükben ilyen rossz szülők lennénk?, esetleg a düh érzésével küszködnek Lehetne kicsit hálásabb ez a kölyök. A kábítószerezők szomorú sorsáról rájuk zúduló információk és a különféle gyermeknevelési tanácsok általában nem segítik őket tovább. A káros szülői magatartás káros következményeivel kapcsolatos nyílt, vagy rejtett utalások a szülőket feldühítik vagy elbizonytalanítják. Egyes tanácsadók csak növelik tehetetlenségérzetünket, amikor azt javasolják, hogy ne legyünk túl szigorúak a gyermeknevelés során, de ne legyünk túl engedékenyek se. Bízzunk saját megérzéseinkben A szakemberek óvakodnak attól, hogy recepteket adjanak, és arra ösztönzik a szülőket bízzanak nyugodtan saját megérzéseikben. Senki sem lehet ugyanis tökéletes! Ha az a benyomásunk, hogy tökéletesek vagyunk, ez akadályává is válhat a gyerekkel való kapcsolatunknak. Nemcsak elbátortalanítja a serdűlőt, de oda is vezethet, hogy egyedül próbál megbirkózni bizonytalanságával és gyengeségeivel. Ha őszintén beismerjük, hogy mi magunk is tanácstalanok vagyunk, az megkönnyíti a gyerek számára a közeledést A szülőnek nem szabad másmilyenné formálnia gyermekét mint amilyen. Azonban segíthet neki másmilyenné válni, ha ezt ő is akarja. A gyereknek vagy serdülőnek jól esik, ha azt látja, érdekel bennünket a sorsa, hogy a szívén viseljük a fejlődését anélkül, hogy folyton elvárásokat, követelményeket támasztanánk vele szemben. A szülők figyelme nem terjedhet ki mindenre, és nem is felelősek mindenért, amit a gyermekük tesz. A gyerekek csak akkor tesznek szert önállóságra, ha egyre inkább felelősséget vállalnak Forrás füzetek 3

18 önmagukért. Ez tehermentesíti a szőlőket, de egyúttal megkívánja tőlük, hogy elviseljék, ha a gyerek valamit esetleg helytelenül tesz. Nem létezik olyan biztos nevelési módszer, amellyel kizárhatnánk, hogy serdülő gyermekünk kipróbálja a drogokat. A nevelés mégis döntően hozzájárul ahhoz, hogy megmarad-e csupán a kipróbálásnál, vagy továbblép a rendszeres drogfogyasztás felé. Az a nevelési stílus, amelyben a komoly odafigyelés önálló cselekvésre való ösztönzéssel párosul, képessé teszi a kamaszt arra, hogy megoldja feladatod és gondjait. Ez azt jelenti, hogy nem fog a nehézségek elől kábítószerekhez menekülni. Előírás helyett példaadás Természetesen létezik olyan pozitív szülői példa, amely megakadályozza a gyermeket abban, hogy a drogot élete szerves részének tekintse. Az első és legfontosabb, hogy végiggondoljuk saját viszonyunkat a hétköznapi drogokhoz (alkohol, nikotin, gyógyszerek). Például: Hozzátartozik-e nálunk minden vendéglátáshoz a szeszesital? Elviseljük-e szó nélkül a dohányfüstöt akkor is, ha mi magunk nem dohányzunk? Autóba ülünk akkor is, ha kis mennyiségű alkoholt fogyasztottunk? Magától értetődő-e számunkra, hogy egy kis fejfájást azonnal valamilyen pirulával csillapítsunk? Az ilyen kicsi, önmagukban jelentéktelennek tűnő szokásokat is más megvilágításban kell látnunk. A szülőknek mindenképpen hitelük lesz a gyerekeik előtt, ha azok látják, hogy képesek ezeket a kérdéseket végiggondolni, netán hozzáállásukon változtatni. Mi is voltunk gyerekek Ha visszagondolunk saját kamaszkorunkra, jobban megértjük gyermekeink helyzetét. Mindenekelőtt azokra a kiállhatatlan tiltásokra, A serdülők és a drog

19 büntetésekre és bírálatokra gondoljunk, amelyek annak idején minket is kikészítettek. Ha visszaemlékezünk saját gyermekkorunkra, eszünkbe jutnak azok a kívánságok is akár magánéletünket, akár szakmánkat illetően amelyek a körülmények kedvezőtlen alakulása folytán nem teljesülhettek be. Anélkül, hogy ez tudatossá válna bennünk, néha azt várjuk gyermekeinktől, hogy ők valósítsák meg álmainkat. Arról fantáziálunk, hogy fiaink és lányaink jó pozíciókba kerülnek majd. Kérdés, hogy ők maguk vágynak-e erre? Megfelelnek-e elvárásaink egyéni érdeklődésüknek és tehetségüknek? Ha a szülők képesek felidézni saját ifjúságukat, újra átélni egyéni útkeresésük bizonytalanságait, de egyúttal figyelembe venni azt is, hogy gyermekük önálló lény, és egy megváltozott korban él, akkor van esély a közeledésre és egymás kölcsönős megértésére. Időben elengedni A gyerekek önállóvá válásával a szülők is változás elé néznek. A gyerekekre való összpontosítás miatt sok mindent háttérbe kellett szorítaniuk az életben. Gyakran el is nyomták vágyaikat, hiszen egyszerűen hiányzott hozzá az energia, hogy ezeket végiggondolják, megvalósítsák. Mi minden tartozik ezek közé? Különféle igények, kívánságok, érdeklődési területek. A házastársi kapcsolat ápolása. Az olykor jelentkező elhagyatottságérzés feldolgozása. Az évek során lassanként megfogalmazódó, de soha igazán végig nem gondolt kérdés feldolgozása: Ennyi volt hát az életem? Ilyenkor túl sokat várunk a gyermekünkkel való kapcsolattól: érzelmi biztonságot, védettségérzést, olyasmit, ami más kapcsolatainkból hiányzik. Lehet, hogy a gyerek hajlandó a kötődésre, de akkor ezzel elmulasztja az önállóvá válást, amely megvédené a szenvedélybetegségtől. Sokat segíthet, ha a szülők néha kissé több figyelmet szentelnek önmagunknak, rendezik Forrás füzetek 3

20 kapcsolataikat, ügyeiket, keresnek maguknak valamilyen életcélt vagy időtöltést, például nekilátnak tanulni valamit. Ha ily módon lekötik magukat, könnyebbé válik számukra az elengedés, a gyerekek pedig - olykor a szó fizikai értelmében is visszatérnek, telve bizalommal, és a beszélgetés vágyával. Az alábbi kérdések segítenek visszaidézni Önnek saját kamaszkorát, megkönnyítve ezzel az azonosulást gyermekével. Mit tiltottak és mit engedtek meg Önnek annak idején a szülei? Mi volt ebből érthetetlen az Ön számára? Hogyan viselkedtek a szülei, amikor egyre gyakrabban maradt ki otthonról? Beszéltek-e Önnek a félelmeikről? Mik voltak azok? Mit talált jónak annak idején a szüleiben? Mi zavarta és idegesítette bennük? Eltitkolta-e szülei elől az első barátját, illetve barátnőjét, és ha igen, miért? Hogyan reagáltak a szülei, amikor először észrevették, hogy jár valakivel? Érezte-e azt, hogy megértik? Miként kellett volna ebben a helyzetben viselkedniük? KÉPTELEN VAGYOK SZÓRA BÍRNI A GYEREKEMET Egy idő óta úgy érzem, mintha két külön világban élnénk. Ha szól is hozzám, csak szemtelenkedik. Korábban mindent elmondott nekem. Most naphosszat a tévé előtt gubbaszt, és egyre csak a képernyőt bámulja Amikor megkérdezem tőle, mi baja van, azt mondja, hogy az idegeire megyek. A régi barátjával sem kezdenek már soha semmibe És akkor észrevettem, hogy azzal a bandával jár! A sörözés egészen mindennapos dolog náluk, az egyiküket pedig egyszer már el is kapták marihuána miatt A serdülők és a drog

21 Általában így, vagy ehhez hasonlóan kezdődik a szülők beszámolója egy-egy segítő beszélgetés alkalmával. Megállapítják a változásokat gyermekük viselkedésében, és telve vannak aggodalommal. Néha konkrét jelekről számolnak be, amelyek arra utalnak, hogy a gyerek alkoholt, kábítószert vagy gyógyszert fogyaszt. Felismerhető-e a drogveszély? Az egészen normális serdülőkori fejlődés számos jegye utalhat drogveszélyre, vagy tényleges drogfogyasztásra: hirtelen leromló tanulmányi eredmény, visszavonulás a családi programoktól, ok nélküli hangulatváltozások, ingadozás agresszió, bizalom és elutasítás között. Noha éppen ezért a veszélyeztetettség nem ismerhető fel egyértelműen. Azért vannak olyan viselkedési jegyek is, amelyekre a szülőknek feltétlenül oda kell figyelniük. Ha azt látjuk, hogy a gyerek nem barátkozik senkivel, sokéves barátságokat egyszerre felrúg, magányos, semmire sem hajlandó magától, folyton panaszkodik ( feladom, nem bírom tovább ) akkor ezek a jelek utalhatnak arra, hogy a serdülő képtelen megbirkózni a hétköznapok kihívásaival, illetve hogy a család nem nyújt számára elégséges támaszt a problémák és konfliktusok kezeléséhez. A kialakult helyzet végződhet szenvedélybetegséggel is, esetleg más problémás magatartásforma kialakulásával (pl. pszichoszomatikus betegség jelentkezése, belépés egy fiatalokat tömörítő szektába). Az ilyenfajta tüneteket komolyan kell vennünk. Egyúttal alkalmat kínálnak arra, hogy elgondolkodjunk ha úgy ítéljük, akár szakember segítségével is a gyerek dolgairól, a vele kialakított viszonyunkról. AZ ELSŐ GYANÚS JELEK Ha erősödik a gyanúnk, hogy fiúnk vagy lányunk túlzott mértékben fogyaszt szeszesitalt, gyógyszerkészítményeket, vagy illegális Forrás füzetek 3

22 kábítószereket. Az első szabály, amit be kell tartanunk, hogy ne essünk pánikba! A meggondolatlan, pánikszerű reakció máris lezár néhány lehetőséget a szülő előtt. Most lenne a leginkább szükség arra, hogy kontaktusban, bizalmas viszonyban maradjunk a gyerekkel. Természetesen könnyebb mondani, mint tenni, hogy őrizzük meg nyugalmunkat, ha egyszer azt észleljük, hogy a gyermekünk drogos. A helyzetet azonban megkönnyítheti, ha figyelembe vesszük az alábbi tanácsokat: Beszéljünk a gyerekhez közelálló fontos személyekkel. Számos kérdést esetleg más megvilágításban fogunk látni. Sokat segít, ha a helyzetet pontosan, vagy legalább némileg pontosabban tudjuk megítélni. Találjuk meg a módját, hogy gyermekünkkel őszintén beszélhessünk. A beszélgetés kikényszerítésének nincs éhelme, mégis legalább jelezzük, hogy mi készek vagyunk rá. Beszélgethet vele egy kívülálló is (rokon, barát, tanár), akit talán könnyebben a bizalmába fogad. A nyíltságra, őszinteségre most különösen nagy szükség van. Magyarázzuk el, miért aggódunk. Azt se hallgassuk el, ha másokkal már beszéltünk, vagy hogy tájékozódni készülünk az ügyben. Ne bagatellizáljuk el a problémát, ne söpörjük a szőnyeg elé, de ne is dramatizáljuk túl. Tájékozódjunk! Amikor a szülők gyerekeikkel beszélnek, tudniuk kell, mi fán terem a drog és a drogbetegség, de azt is, milyen lehetőség van a segítségre és a tanácsadásra. Hogyan ismerhetik fel a szülők, hogy gyermekük szenvedélybeteg? A meglévő függőség gyakran annyira integrálódhat a hétköznapokba, hogy a kívülállóknak jó ideig fel sem tűnik. A drogfogyasztás módjától és intenzitásától is függ, hogy mennyire szembetűnő a betegség. A serdülők és a drog

23 Alkoholfüggőség esetén például a legtöbb érintett magatartása csak felnőttkorában válik feltűnővé. A beteg csak ekkor jelenik meg a segítő szolgálatban, s egyúttal a statisztikai kimutatásban. A függőséghez és az alkoholizmushoz vezető első lépéseket azonban gyakran már éves korában, vagy még előbb megtette. A kemény drogok nem utolsó sorban azért állnak annyira a figyelem középpontjában, mert ezeknél a szociális és biológiai következmények gyorsak és látványosak. A rendszeres gyógyszerhasználat nem annyira nyilvánvaló, mint például a heroin-függőség, amelyhez sok pénzre van szükség, hiszen a betegnek folyton fel kell hajtania az anyagot. Bizonyos szenvedélybetegségeknél (pl. evési kényszer, bulémia, anorexia) rövid időn belül felismerhető a függőség. Ennek ellenére a szülők számára gyakran nem válik tudatossá. Játékszenvedély esetén hiányoznak a testi elvonási tünetek. Ami itt feltűnő lehet, az a túlzott költekezés (állandó pénzhiány), és hogy a fiatal folyton játéktermekben tartózkodik. MIT TEGYÜNK, HA GYERMEKÜNK SZENVEDÉLYBETEG? Ha már nem egyszerűen csak az alkohol, a kábítószer, vagy a gyógyszer fogyasztásra utalnak jelek, de a tőlük való függőségre is, gyorsan kell cselekedni. A függőség számos olyan testi és pszichés tünetben mutatkozik meg, ami mással nem magyarázható. Például: állandó izzadás, kézremegés, nyugtalanság, kialvatlanság, elhanyagolt külső, gyenge összpontosítás. Az, hogy konkrétan milyen szerrel él a serdülő, bizonyos tárgyak felbukkanásából következtethető ki. Ha gyanúnk beigazolódik, csak egy választásunk van: a szenvedélybeteg gyermek. Vagy fiatal érdekében szakemberhez forduljunk. A legjobb és sokszor egyetlen lehetséges módja annak, hogy gyermekünk kiutat találjon ebből a Forrás füzetek 3

24 nagyon veszélyes szituációból az, ha azonnal felvesszük a kapcsolatot egy speciális segítő intézménnyel. Hogyan viselkedjünk, ha tudomásunkra jut, hogy gyermekünk kipróbált egy kemény drogot? Ne essünk pánikba! Nem segít, ha szidjuk vagy szemrehányást teszünk neki ( Van fogalmad arról, milyen helyzetbe hozol ezzel bennünket?! ). Ne dramatizáljuk túl a helyzetet! Ne büntessük a gyereket szobafogsággal, vagy ehhez hasonlóval. Ne kutassunk a szobájában, vagy a holmija között, mert ezzel kockára teszzük a bizalmát! Próbáljunk meg nyugodt körülmények között beszélgetni a gyerekkel, hagyjuk, hogy meséljen! Ne rendezzünk kihallgatást! Ne az legyen az első kérdésünk, hogy honnan jutott kábítószerhez! Kérdezzük meg inkább, milyennek érezte a szer hatását Számoljunk azzal, hogy a gyerek esetleg szóba hozza a mi káros szenvedélyeinket is (szeszesital, dohányzás). Ha mi magunk is fogyasztottunk már pl. marihuánát, ne tagadjuk le. Mondjuk el, miért döntöttünk úgy, hogy nem élünk többé vele. Nem jutunk előbbre, ha állandóan csak a drogfogyasztás káros következményeit hajtogatjuk. Mondjuk el gyermekünknek, miért féltjük! Azok a szülők, akik úgy vélik, ők a maguk eszközeivel majd leszoktatják gyermeküket a drogról, szinte egészen bizonyosan csalódni fognak. Az intézmények munkatársai lehetőségeket vázolnak fel a szülők számára arra nézve, mit és hogyan tegyenek a gyermek gyógyulása érdekében, s hogy ők maguk miként viselhetik el ezt a súlyos helyzetet. A serdülők és a drog

25 A LEGFONTOSAB B SZAB ÁLY: GOND OLJU NK ÖNMAGUNKRA IS Bármennyire is aggódunk gyermekünkért, ne szorítsuk háttérbe saját érdekeinket. Csak akkor lesz elég erőnk segíteni, ha tekintettel vagyunk magunkra is. Foglaljunk állást világosan egyfelől a gyermek mellett, másfelől a függősége ellen, és próbáljunk meg higgadt magatartást tanúsítani. Az önvádaskodásnak most nincs értelme. Mint minden szülő, Ön is követhet el hibákat a gyermekével szemben. Felelősek vagyunk a többi gyermekünkért is! Gyermeke szenvedélybetegségéért nem Ön a felelős, viszont sokat tehet azért, hogy ismét leszokjon a drogokról! Persze a sok előremutató dolog mellett most is követhetünk el újabb hibákat. Hogyan viselkedjünk drogfüggő gyermekünkkel szemben? Foglaljunk állást határozottan a gyerek drogfogyasztása ellen! Vizsgáljuk felül saját viszonyunkat a drogokhoz! Változtassunk rajta, ha nekünk is gondjaink vannak pl. a dohányzással vagy az alkoholfogyasztással! Csak akkor adjunk pénzt gyermekünknek, ha biztosak vagyunk abban, hogy nem drogokra költi. A serdülő esetleges adósságainak törlesztésében csak akkor vegyünk észt, ha a gyerek már drogmentes. Ne mutassunk megértést, hanem beszéljünk nyíltan a problémáról! Ne tűrjünk meg otthonunkban kábítószert, drogot! Támogassuk azokat a lépéseket, amelyek segítik a gyereket megválni a drogtól! Ha nem vagyunk biztosak abban, helyesen viselkedünk-e, forduljunk szakképzett szenvedélybeteg-segítőhöz. Vegyük igénybe a szülői- és hozzátartozói csoportok segítségét! Forrás füzetek 3

26 A serdülők és a drog