Mitôl szorong az ápoló a betegágy mellett?

Átírás

1 Mitôl szorong az ápoló a betegágy mellett? Arzenovits Krisztina, Fôvárosi Önkormányzat Szent Margit Kórház Az ápolók munkavégzésük során jelentôs mértékben vannak kitéve fizikai, valamint pszichikai megterhelést okozó tényezôknek. Rendkívül fontos nagy hangsúlyt fektetni a szorongás tüneteinek korai felismerésére, valamint a csökkentését elôsegítô tényezôkre, mivel a szorongó ápoló betegekkel való bánásmódja, munkavégzése nem mondható megfelelônek és hosszútávon hátrányosan befolyásolhatja a nyújtott ápolás minôségét. Az egészségügyi intézmények számára a betegek igényeinek magas szintû kielégítése mellett fontos lenne a dolgozók munkakörülményeinek, valamint pszichoszociális egészségi állapotának megismerése és javítása. BEVEZETÉS Az egészségügyben nagyon nagy jelentôsége van az emberi erôforrásnak, mivel a dolgozók magatartása és teljesítôképessége közvetlenül befolyásolja a nyújtott ellátás minôségét és eredményességét. Számos tény bizonyítja, hogy az embert középpontba állító szervezetek sokszor behozhatatlannak látszó elônyre tesznek szert, az ezt figyelmen kívül hagyókhoz képest. Sajnos ennek felismerése még késlekedik, mivel sokkal több figyelmet, energiát fordítunk a berendezések, mûszerek, gyógyászati segédeszközök beszerzésére, mint a munkaerô fejlesztésére, terhelhetôségére, közérzetének és magatartásának javítására, pedig a talpon maradást a humán erôforrás állapota igen erôsen befolyásolja. Az egészségügyi munkakör nemcsak szakma, hanem hivatás is. A beteg emberekkel való bánásmód egyéni módszereket kíván, mivel a munka tárgya is maga az ember, viszont ez a mindennapi gyakorlatban fokozott fizikai és pszichikai megterhelésekkel jár. Az egészségügyben dolgozók kiemelten magas stresszhatásnak vannak kitéve a napi munkájuk során, sôt az egészségügyi ellátás területén, az ápolók tevékenysége az egyik legmagasabb stressz-szinttel jellemezhetô munkakör. Stressz helyzetben az emberi szervezet leggyakoribb válaszreakciója a szorongás, melyet alkati tényezôk mellett a munkavégzés során a munkakörnyezet pszichoszociális összetevôi is befolyásolnak. Míg fejlett országok egészségpolitikájának kiemelt területe az egészségügyi dolgozók védelme, hazánkban e témakör eddig még nem kapott kellô prioritást. Jelen cikk kivonat a Szent Margit Kórházban készült szorongás teszt, valamint az ehhez kapcsolódó dolgozói elégedettség vizsgálati eredményeibôl. A VIZSGÁLAT CÉLJA A Szent Margit Kórházban dolgozó ápolók munkavégzés során jelentkezô szorongásának és a pszichoszociális munkakörnyezetük bizonyos tényezôi közötti összefüggések vizsgálata. Keresni a választ arra, hogy a szorongás kialakulásában mi játssza a fôszerepet. RÉSZCÉLOK A közvetlenül betegágy mellett dolgozó ápolók alkati és a munkavégzés során jelentkezô, úgynevezett állapot szorongásának meghatározása. A munkavégzés során jelentkezô megterhelést okozó tényezôk kiszûrése, különös tekintettel a lelki tényezôkre. Felmérni, hogy az ápolók betegeiket, illetve azok ellátását elôbbre helyezik-e saját szükségleteiknél és ez milyen összefüggésben van a munkahelyi szorongással. Az ápolók pszichoszomatikus egészségének elemzése. A leggyakrabban elôforduló pszichoszomatikus tünetek meghatározása. Felmérni, hogy milyen összefüggés mutatható ki a dolgozók munkahelyi szorongása és saját szorongásuk elôfordulási gyakoriságának szubjektív megítélése között. Vizsgálni, hogy milyen összefüggés mutatható ki a munkahelyi szorongás, valamint a munkahelyi stressz elôfordulási gyakorisága, a kollegiális társas támogatás és a munkával kapcsolatos információáramlás között. Felmérni, hogy az ápolók szorongása hogyan jelenik meg a betegekkel való bánásmódban. Milyen hatással van ez a nyújtott ápolás minôségére és a kollégákkal való társas kapcsolatokra. A munkával való elégedettség, valamint az ezt meghatározó pszichoszociális munkakörnyezet bizonyos jellemzôinek felmérése. HIPOTÉZISEK A Szent Margit Kórházban dolgozó ápolók alkati és munkavégzés során jelentkezô szorongás értékei magasabbak, mint a magyar populációra vonatkozó normatív adatok. Az ápolók munkaterheltsége nagyfokú, a munkavégzés során jelentôs mértékben és nagyszámban vannak kitéve fizikai, valamint pszichikai megterhelést okozó tényezôknek. 29

2 Az ápolók betegeiket, azok ellátását elôbbre helyezik saját személyes és szakmai szükségleteiknél. Azoknak a dolgozóknak, akik a betegek ellátása érdekében kihagyják az étkezési és pihenô idôket, a munkahelyi szorongás értékei magasabbak. Azok között a dolgozók között, akik kihagyják az étkezési és pihenôidôket a gyomorfájás elôfordulási gyakorisága magasabb. Az ápolók pszichoszomatikus egészségi állapota nem megfelelô, a mindennapi munkahelyi követelményeknek csak részben felel meg. Azoknak a dolgozóknak, akiknek a munkahelyi szorongás értékei magasabbak a saját szorongásuk elôfordulási gyakoriságát is magasabbnak ítélik. Azoknak a dolgozóknak, akik a munkahelyi stressz elôfordulását gyakoribbnak ítélik, a munkahelyi szorongás értékei magasabbak. Azoknak a dolgozóknak, akik úgy ítélik, hogy a munkahelyen számíthatnak kollegáik segítségére, munkahelyi szorongás értékeik alacsonyabbak. Azoknak a dolgozóknak, akiknek a munkával kapcsolatos információ áramlásáról a véleménye rosszabb, a munkahelyi szorongás értékei magasabbak. A szorongó ápoló betegekkel való bánásmódja, munkavégzése és munkatársakkal való kapcsolata nem megfelelô, hátrányosan befolyásolja a nyújtott ápolás minôségét. Az ápolók munkájukkal és a munkahelyi légkörrel kevésbé elégedettek. A VIZSGÁLATI MINTA ÉS MÓDSZER A vizsgálat a Szent Margit Kórház tíz fekvôbeteg osztályára, a közvetlenül betegágy mellett dolgozó egy és többmûszakos ápolókra terjedt ki, teljeskörûen. Az intézetben 205 db kérdôív került kiosztásra, 72 érkezett vissza, melybôl 71 db volt értékelhetô, így a válaszadási arány 35%-os volt. A dolgozókat megpróbáltuk motiválni a minél nagyobb számú részvételre azáltal, hogy ha jelszóval látták el a kérdôívet az anonimitás megôrzése mellett, az eredmények az értékelés után saját maguk számára visszakereshetôek legyenek. A vizsgálatban résztvevô ápolók 46%-a igényelt visszajelzést saját szorongás tesztjének eredményérôl. A vizsgálatban adatgyûjtési módszerként elôre megszerkesztett értelmezést is tartalmazó önkitöltôs kérdôívet alkalmaztunk. A kérdôív két fô részbôl állt. Elsô része a Spielberger által kidolgozott State Trait Anxiety Inventory (STAI) Teszt magyarnyelvû változatát tartalmazta, mely az ápolók szorongását mérte és egyben annak két formáját különítette el [1]. A teszt elsô 20 kérdése az alkati szorongást mérte, az általában hogyan érzi magát kérdésre vonatkozólag, (ez az úgynevezett szorongásra való hajlam, mely a személyiség jellemzô vonása). A második 20 kérdés A munkahelyén, a munkavégzése során hogyan érzi magát kérdésre koncentrálva a munkavégzés során jelentkezô szorongást mérte. Az elérhetô pontszám mindkét esetben 20 és 80 között változott. A magasabb pontszám fokozottabb szorongást jelölt. A kérdôív második része egy saját összeállítású kérdéssort tartalmazott, melynek elsô része a szocio demográfiai adatok megismerését szolgálta, második része pedig a pszichoszociális munkakörnyezet jellemzôinek felmérését célozta meg. Segítségével a szorongást keltô és fokozó tényezôket próbáltuk meg kiszûrni. Ezek a munkahelyi stressz elôfordulási gyakoriságára, a munkaterhelés mértékére, a kollegiális társas támogatottságra, a munkatársi viszonyokra, a vezetésre, a munkával kapcsolatos információáramlás milyenségére, továbbá az egyéni jellemvonásokra, mint szakismeret, biztonságérzet, a munkával kapcsolatos vágyak, törekvések meghatározására irányultak. AZ ADATOK FELDOLGOZÁSA Az adatok Microsoft Excel táblázatba történô beírása után, az adatok összehasonlítására az ún. négy mezôs táblázatot, ellenôrzésképpen az Excel khi- próbáját alkalmaztuk. Az összetartozó változók közötti bizonyító erejû eltérés szignifikancia szintjét p=0,05 értékben határoztuk meg. Azoknál a változóknál, ahol az aktuális p érték 0,05 volt, ott a null hipotézist elvetettük és az eredményt statisztikailag szignifikánsnak értékeltük, vagyis kimondhattuk, hogy 95%- os bizonyossággal az összefüggés nem véletlenszerû. Továbbá bizonyos esetekben az adatok számszerûsítése után korreláció számítás segítségével vizsgáltuk a kapcsolat szorosságát a két változó között. Ez után szignifikancia próbával ellenôriztük, hogy a korrelációs együttható 0-tól való eltérése szignifikáns-e? Ezt t-próbával határoztuk meg. EREDMÉNYEK A kórházi felmérés során kapott szorongás értékeket a könnyebb áttekinthetôség érdekében három kategóriába soroltuk (nagy, közepes, alacsony), majd összehasonlítottuk, a magyar populációra vonatkozó normatív adatokkal [2] (1. táblázat 1. diagram). 1. táblázat Az intézeti felmérés eredményei 30

3 1. diagram Az ápolók alkati és munkavégzés során jelentkezô szorongás értékei Az intézeti felmérés eredményei mindkét esetben magasabb értékeket mutattak a normatív adatoknál, de a végeredmények között nem mutatkozott lényegi (szignifikáns) különbség annak ellenére sem, hogy a dolgozók munkaterheltsége igen nagyfokú (p = 0,87) (2. diagram). A vizsgálat bizonyítja, hogy a munkavégzés során jelentôs mértékben és nagy számban vannak kitéve fizikai, valamint pszichikai megterhelést okozó tényezôknek. Ezek közül a legjelentôsebbek a létszámhiány okozta feszültség, valamint ennek egyik következménye, a gyakori túlmunkavégzés, a túlzott mértékû adminisztráció, az erkölcsi elismerés hiánya és a megfelelô tárgyi eszközök hiánya (2. táblázat). 2. diagram Milyennek tartja a jelenlegi létszámra jutó munkaterhelést? 3. diagram Melyik megállapítás illik leginkább Önre? valamint a dolgozók alacsonyabb rendû szükségleteinek, mint az étkezés, a kipihentség és létbiztonság kielégítetlensége ellenére a dolgozókat motiválja a beteg emberek ellátása, a másoknak való segítségnyújtás, viszont csak kis százalékánál okoz lelki megterhelést a nyújtott ellátás minôsége. A felmérés továbbá bizonyítja azt is, hogy az ápolók betegeiket és betegeik ellátását elôbbre helyezik saját személyes és szakmai szükségleteiknél, hiszen túlnyomó többségük jelezte, hogy kihagyja az étkezéseket, pihenô idôt is a betegek ellátása érdekében (4. diagram). Jelen vizsgálat- 2. táblázat Mi az, ami leginkább megterhelést jelent az Ön számára munkavégzése során? A pszichés tényezôk közül a vezetô helyet a betegekkel való bánásmódból, valamint a munkatársi kapcsolatokból származók foglalták el. A mindennapi munkavégzés során jelenlévô, nagyfokú lelki megterhelést okozó tényezôk, a munkahellyel kapcsolatos létbizonytalanság, a munkavégzés során elkövethetô hibák lehetôségének lelki nyomása, a váratlan helyzetekbôl adódó megoldandó problémák pszichés terhe és a megnövekedett elvárásoknak való megfelelés nem kevés súlya (3. diagram). A felsorolt nehézségek, 4. diagram 31

4 ban azoknak a dolgozóknak a munkahelyi szorongás értékei mutattak magasabb értékeket, akik nem hagyják ki az étkezési és pihenôidôket a betegek ellátása érdekében, de az adatok között nem mutatkozott lényegi (szignifikáns) különbség (r= 0,18; p=0,14). A válaszokból tükrözôdô nagyfokú stresszterheltség ellenére, melynek eredményeképpen várhatóan a munkahelyi szorongás értékeknek kellene magasabbnak mutatkoznia, a vizsgálatban résztvevô ápolók 41%-ánál, még az alkati szorongás értékeiknél is alacsonyabb eredményeket kaptunk. Ez felveti a helfer szindróma segítôk tünetcsoportja jelenlétét a dolgozók körében, melyet Schmidbauer pszichoanalitikus 1977-ben írt le elôször. A segítô foglalkozásúak körében megfigyelt jelenség lényege, hogy az emberi problémákkal foglalkozó személy, jelen esetben az ápoló, saját ingatag pszichés egyensúlyának fenntartásával függ össze rejtetten a gyengéken, a betegeken való segítés szükséglete. Saját gyengeségtôl, segítségre szorulástól való félelmet, adott esetben más típusú problémák, kapcsolatok, érzelmek, elutasítását szolgálja. A másoknak való segítségnyújtás biztonságérzetet jelent, mintegy szorongáscsökkentô hatással bír a segítô szerepbe történô kerülés. Ez azonban a késôbbiek során gyakran a saját fejlôdés kárára megy, droggá válik a hivatás (Weisbach 1989), és kiégés szindrómához (burnout) vezethet [3]. Ezen kívül a dolgozók egy részénél megfigyelhetô volt a túlmunka vállalására motiváló belsô késztetés is, mely szintén a helfer szindróma egyik ismert jellegzetessége. Az ápolók ezáltal jelentôsen hozzájárulnak az intézet stabilitásához is. Szintén az elôbbi feltevést látszik alátámasztani az az eredmény, mely szerint a vizsgálatban résztvevô ápolók között a mindennapi munkában a legfontosabb sikerélményt a másoknak való segítségnyújtás, az emberekkel való foglalkozás, valamint a munkavégzés elismerése jelenti. A vizsgálatban résztvevô ápolók, 53,5%-ának viszont a munkahelyi szorongás értékei voltak a magasabbak. Szorongás keltô és fokozó tényezôként egyértelmûen a munkahelyi stressz hatását lehetett bizonyítani. Statisztikailag igazolható, szignifikáns összefüggést sikerült kimutatni, a dolgozók pillanatnyi munkahelyi szorongása és a munkahelyi stressz elôfordulási gyakoriságának szubjektív megítélése között (r=0,31; p=0,007). 6. diagram Azoknak a dolgozóknak, akik a munkahelyi stressz elôfordulását gyakoribbnak ítélték, a munkahelyi szorongás értékei is magasabbak voltak (5 6. diagram). Annak ellenére, hogy a vizsgálatban a munkavégzéssel kapcsolatos információ áramlását minôsítették az ápolók a legrosszabbra, az eredmények alapján mégis azt mondhatjuk, hogy statisztikailag igazolható szignifikáns összefüggés nincs a dolgozók munkahelyi szorongása (pillanatnyi) és a munkával kapcsolatos információ áramlás szubjektív megítélése között (r=0,02; p=0,85). 7. diagram Mi a véleménye a kórházban a munkájával kapcsolatos információ áramlásáról? 5. diagram Megítélése szerint milyen idôközönként éri stressz a munkahelyén 8. diagram 32

5 9. diagram Milyen gyakran számíthat kollégái segítésgére munkahelyén, amikor szüksége lenne rá? 10. diagram Azoknak a dolgozóknak, akiknek a véleménye rosszabb volt a munkával kapcsolatos információáramlásról, a munkahelyi szorongás értékei nem mutattak magasabb értékeket (7 8. diagram). Feltehetôen ennek az lehet a magyarázata, hogy önmagában a munkavégzéshez szükséges információ áramlás elégtelenségének nincs szorongás fokozó hatása, csak abban az esetben, ha ennek a következményeként stresszhelyzet alakul ki. Jelen vizsgálatban a társas támogatásnak, a munkahelyi stressz megelôzésében, ezáltal a szorongás elôfordulási gyakoriságának csökkentésében betöltött pozitív szerepét statisztikailag nem sikerült igazolni, annak ellenére sem, hogy ezt számos tapasztalati tényezô és szakirodalmi adatok is igazolják [4]. Azoknak a dolgozóknak, akik úgy ítélték meg, hogy a munkahelyen számíthatnak kollegáik segítségére, munkahelyi szorongás értékeik nem voltak alacsonyabbak (r=0,04; p=0,73). Fontos viszont kiemelni azt a tényt, hogy ebben a vizsgálatban nagyon jó eredmények születtek ezen a területen, hiszen a válaszadók túlnyomó többsége minden esetben, vagy általában számíthat a kollégái segítségére, és nem volt olyan az ápolók között, aki úgy érezte volna, ritkán, vagy soha sem számíthatna munkatársai segítségére (9-10 diagram). Feltételezhetô, hogy a jelen felmérés során tapasztalt jó munkahelyi légkörnek, mint ismert védôfaktornak az eredményes mûködése miatt, nem bizonyultak a dolgozók szorongás értékei a normatív adatoknál magasabbaknak. Megállapítható volt a továbbiakban az is, hogy azoknak a dolgozóknak, akiknek a munkahelyi szorongás értékei magasabbak voltak, a saját szorongásuk elôfordulási gyakoriságát is magasabbnak ítélték. Statisztikailag igazolható, szignifikáns összefüggést sikerült kimutatni a dolgozók munkahelyi szorongása (pillanatnyi) és saját szorongásuk elôfordulási gyakoriságának szubjektív megítélése között (r= 0,55; p<0,001) (11. diagram). 11. diagram A dolgozók érezték és jelezték az átélt szorongás élményt, ennek megfelelôen az itt alkalmazott szorongás teszt pedig ezt ki is mutatta, alátámasztva ezáltal azt a feltevést, hogy alkalmas az ápolók szorongásának mérésére. A kapott eredmények alapján továbbá azt is elmondhatjuk, hogy a többnyire fiatal korcsoporti megoszlást mutató ápolók pszichoszomatikus egészségi állapota már jelenleg sem megfelelô. A leggyakrabban elôforduló panaszok és betegségek a hát és derékfájás, az alsóvégtagi fájdalom, a kimerültség, a krónikus fáradtságérzés, a fejfájás és a gyomorfájás voltak, melyek egyértelmûen tükrözik a munkavégzés során állandóan jelenlévô fizikai és pszichés megterhelést okozó tényezôk hatását. A mindennapi munkahelyi követelményeknek a dolgozók fizikai és szellemi teherbíró képessége már most, saját bevallásuk szerint is csak részben felel meg. Az itt kapott egészségi állapotra vonatkozó eredmények megegyeznek több hazai szakirodalom eredményeivel [5, 6]. Az étkezés, pihenés és a biztonságérzet olyan alapvetô fiziológiás szükségletek, melyek kielégítetlensége hosszútávon szintén egészségkárosodáshoz vezethet, valamint a munka minôségének romlását eredményezheti, jelentôs kockázatot hordozva magában az ápolók mindennapi munkavégzése során. Megállapítható volt az is, hogy statisztikailag igazolható szignifikáns összefüggés nincs a betegellátás érdekében kihagyott étkezési és pihenôidôk, valamint a gyomorfájás elôfordulásának gyakorisága között. Azoknál a dolgozóknál, akik kihagyták az étkezési és pihenôidôket, a gyomorfájás elôfordulási gyakorisága nem mutatott magasabb értékeket (r=0,06; p=0,61). Ennek feltehetôen az lehet a magyaráza- 33

6 ta, hogy a gyomorfájás kialakulásában más, általunk itt nem vizsgált tényezôk játszanak szerepet. Jelen vizsgálat szempontjából fontos kiemelni, hogy a stressz reakció megnyilvánulhat rövid ideig tartó szubjektív tünetekben, mint szorongás, koncentráció csökkenés, elkeseredés, harag. Hosszabb távon pedig különbözô pszichés jelekben, mint depresszió, rezignáltság, elidegenedés, vagy pszichoszomatikus tünetekben, valamint magatartási agressziót, mértéktelen dohányzást, alkoholfogyasztást, a társas kapcsolatok megromlását eredményezheti. Végül pedig a stresszorok jelenléte kihathat a munkateljesítményre, elégedettségi mutatókra, hiányzások számára, a fluktuációra és a minôségi munkavégzésre (Margolis és mtsai 1974.) [6]. Az egészségügyi dolgozók munkaköre azért sajátságos, mert a stressz következményeinek utolsó lépcsôfoka, a munkateljesítmény romlása nem megengedett. Jelen vizsgálat érdekessége, hogy a már ismertetett megterhelést okozó tényezôk megléte, valamint az ápolók kevésbé jónak mondható erônléti és egészségi állapota ellenére a dolgozók túlnyomó többsége általában elégedett a munkájával. A munkahelyi légkörrel az intézet egészében kevésbé, viszont saját osztályon belül szintén többségében elégedettek a dolgozók és szerepét egészségük megôrzésében fontosnak ítélik. Ennek feltehetôen az lehet az egyik magyarázata, hogy a munkával való elégedettség elsôsorban a magasabb rendû szükségletek kielégítettségének függvénye (fejlôdés lehetôsége, elismertség, önmegvalósítás, közösséghez tartozás) [7]. A vizsgálatban résztvevô ápolók akik az ismert nehézségek ellenére ez idáig a betegágy mellett maradtak, az alacsonyabb rendû szükségleteik kielégítetlensége ellenére a szükséglethierarchia alacsonyabb szintjének átugrásával is motiválhatóak a mindennapi munkavégzésben. Ehhez feltehetôen hozzájárul továbbá az eredményekbôl tükrözôdô jónak ítélt munkahelyi légkör, és a társas támogatottság érzése a kollégák részérôl. Fontos kiemelni viszont azt is, hogy az alacsonyabb rendû szükségletek kielégítetlenségének az egészségre nézve komoly következményei lehetnek, tehát hosszútávon ennek kihasználása semmiféleképpen sem jelenthet végsô megoldást. A stresszterheltség ismerete a munkahelyen, melynek mérésére pszichoszomatikus tünetek gyakorisága, valamint az egészségi állapot önértékelésének romlása jelzés értékû lehet kulcsfontosságú, mivel a stressz szorongásfokozó hatása egyértelmûen bizonyított. A vizsgálati eredmények továbbá azt sugallják, hogy szükség lenne az egészségügyi intézményekben dolgozók alkati és munkavégzés során jelentkezô szorongásának monitorozására is, a szorongás mértékének meghatározására, valamint preventív stratégia kidolgozására. A State Trait Anxiety Inventory Test alkalmazása a mindennapi gyakorlatban hasznos diagnosztikai eszköz lehet az ápolók számára, mivel ez a módszer hatékonyan segíti a szorongás felismerését és típusának elkülönítését. Különbözô betegségekben, egészséges kontrollcsoporttal történô összehasonlítással, már több esetben alkalmazták eredményesen, melyeket szintén szakirodalmi adatok bizonyítanak [8, 9]. A mindennapi munkavégzés során, rendkívül fontos nagy hangsúlyt fektetni a szorongás tüneteinek korai felismerésére, lehetôség szerint megelôzésre, valamint a csökkentését elôsegítô tényezôkre, mivel a szorongó ápoló betegekkel való bánásmódja, munkavégzése és munkatársakkal való kapcsolata nem mondható megfelelônek és hosszútávon hátrányosan befolyásolhatja a nyújtott ápolás minôségét [10] (3 4 táblázat). KÖVETKEZTETÉSEK 3. táblázat Jellemezze, hogy az Ön eddigi tapasztalatai szerint a szorongó ápolónak milyen a betegekkel való bánásmódja? (Nem válaszot 26.8%) 4. táblázat Jellemezze, hogy az Ön eddigi tapasztalatai szerint a szorongó ápolónak milyen a kapcsolata a munkatársaival? (Nem válaszolt 33.8%) 34

7 JAVASLATOK A MEGELÔZÔ STRATÉGIA KIDOLGOZÁSÁRA Kívánatos a jó munkahelyi légkör, valamint a ténylegesen támogató, segítô társas kapcsolatok kialakítása, mivel jelentôs a szorongás csökkentô hatása és ezáltal fontos védô faktor is egyben. Jelen vizsgálat eredményei alapján elsôsorban az intézeti munkahelyi légkörnek és az osztályok közötti kapcsolatoknak a javítására lenne még szükség. Az ápolók részérôl javaslatként felvetôdött a vezetôi módszerek javítása és közös programok szervezése iránti igény is. Az új dolgozók beilleszkedésének, valamint a biztonságos munkavégzéshez szükséges ismeretek minél elôbbi elsajátításának segítése. A tanulás ideje alatt az ápolókat nem magára hagyva, hanem mindvégig támogatva megismertetni az adott munkaterület követelményeivel. A munkahelyi vezetôk részérôl fontos lenne a munkavégzés során jelentkezô szorongásos tünetek korai felismerése, lehetôség szerint megelôzése, mivel a szorongó ápoló betegekkel való bánásmódja, munkavégzése és munkatársakkal való kapcsolata nem mondható megfelelônek, és hosszútávon hátrányosan befolyásolhatja a nyújtott ápolás minôségét. Az egészségügyi dolgozók munkakörében a munkateljesítmény romlása pedig nem megengedett. Fontos az adott osztály stressz terheltségének ismerete mivel szorongás fokozó hatása egyértelmûen bizonyított, illetve a legfontosabb megterhelést jelentô tényezôk meghatározása. A leginkább veszélyeztetett osztályokon dolgozó ápolók szorongásra való hajlamának és a munkavégzés során jelentkezô szorongásának felmérése. A kapott eredmények alapján fontos a forgás lehetôségének biztosítása a különbözô megterhelésû munkaterületek között. A veszélyeztetett osztályon dolgozó ápolók saját kezdeményezésére, illetve a felmerülô igények esetén személyzeti csoportfoglalkozások szervezése pszichológus vezetésével. Az ápolók folyamatos szakmai képzése, személyiségük fejlesztése, a problémakezelés hatékonyságának, az egyéni teherbírás és a tolerancia növelésének érdekében. Jelen vizsgálatban az általuk megnevezett területek, melyekben segítséget igényelnek fontossági sorrendben a következôk (12. diagram): Váratlan helyzetek, krízis állapotok kezelése, A munkatársi jó kapcsolat képességeinek fejlesztése, Az emberekkel való hatékonyabb bánásmód elsajátítása, Önismeret és probléma megoldó képesség fejlesztése, Kommunikációs képesség és döntési képesség fejlesztése. 12. diagram A fenti eredmények alapján szakmai továbbképzésekre, valamint együttmûködô képességet, önismeretet, konfliktuskezelô képességet és kommunikációs készséget fejlesztô tréningek szervezésére lenne szükség. Az ápolók egészségi állapotának rendszeres monitorozása, a foglalkozás-egészségügy aktív közremûködésével. A kapott eredmények felhasználása a munkakörülmények javításában. Fontos megemlíteni azt a tényt, hogy az ápolók egészsége azért is kiemelt kérdés, mivel magatartásukkal példaként szerepelnek betegeik elôtt. Kiemelt feladat a munkaszervezés javításával, egy egyenletesebb munkaterhelés elérésére történô törekvés. Fontos a kompetencia körök kidolgozása, az egyértelmû feladat meghatározás. Az ápolók teljesítményértékelése során, amennyiben az adott munkakörben a dolgozó hatékonyságát, valamint interperszonális kapcsolatait javítani szükséges, lehetôségként szerepelhetne a szorongás teszt alkalmazása. Segítséget nyújthatna az esetlegesen felmerülô problémák feltárásában. Természetesen ennek a módszernek az alkalmazása csak a dolgozó önkéntes beleegyezésével történhet. Ezenkívül a munkatársakkal történô megfelelô kommunikáció, a munkavégzés elismerésének örömet okozó hatása, a dolgozók biztonságérzetének és közérzetének javítása révén szorongáscsökkentô hatású lehet, mely további kutatás tárgyát képezi. Jelen vizsgálatban az ápolók, a második legjelentôsebb örömforrásként jelölték meg a hivatás gyakorlásából fakadó sikerélmények mellett, munkájuk elismerésének fontosságát, nem csak a betegek, hanem a munkatársak és a vezetôk részérôl is. A visszajelzések alapján azt is elmondhatjuk, hogy önmagában a teszt kitöltése is bizonyos esetekben szorongáscsökkentô hatásúnak bizonyult. Sok pozitív visszajelzés érkezett az ápolóktól, és több esetben tapasztalható volt, hogy mintegy kiírták magukból a felgyülemlett problémákat, ezzel jelentôsen hozzájárulva a kutatómunka sikeréhez. 35

8 Végezetül fontos kiemelni, hogy az egészségügyi dolgozó érték, melynek felismerése sajnos még késlekedik, pedig számuk egyre csökken. Az intézmények számára a betegek igényeinek magas szintû kielégítése az elsôdleges, de emellett nem szabad megfeledkezni a dolgozók munkakörülményeinek, igényeinek, valamint pszichoszociális egészségi állapotának megismerésérôl, javításáról sem. E területre befektetett energia jelentôsen megtérül, a szakmai ellátás színvonalának és a betegellátás minôségének növekedésével. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönetemet szeretném kifejezni azoknak a kollégáknak, akik a kutatómunka sikeréhez segítôkész együttmûködésükkel hozzájárultak: Dr. Boros Magdolna pszichológus, Dr. Szôke Barnabás közgazdász, Vidáné Laboncz Krisztina fôigazgató ápolási helyettese, Pölöskei Gyula statisztikus IRODALOMJEGYZÉK [1] Sipos K., Sipos M., Spielberger, C.D.: A State Trait Anxiety Inventory (STAI) magyar változata. (1983). [2] Sipos Kornél: A State Trait Anxiety Inventory (STAI) magyar nyelvû változatával szerzett elsô hazai tapasztalatok. 75 éves a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézete (Az Nov i ülésszak elôadásai). Budapest, MTA Pszichológiai Intézete (1978, old). [3] Dr. Fekete Sándor: Segítô Foglalkozások kockázatai helfer szindróma és burnout jelenség. Psychiatria Hungarica március, VI. évf. 1. sz. (17-29 old.) [4] Dr. Pikó Bettina: A nôvéri munka magatartás tudományi vizsgálata. Lege Artis Medicinae 11. évf. 4. szám. ( old.) [5] Molnár Edit: Ápolók egészségi állapota Nôvér évf. 4. szám (4 10 old.) [6] Dr. Pikó Bettina: Munkahelyi stressz a nôvérek körében: kik a legveszélyeztetettebbek? Szenvedélybetegségek. VII. évf. 4. sz. ( old) [7] Dobák Miklós és munkatársai: Szervezeti formák és vezetés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, ( old). [8] Dr. Szeverényi Péter és munkatársai: A gyógyulás folyamata nôgyógyászati laparoscopiát követôen: adatok a pszichés tényezôk jelentôségéhez. Orvosi Hetilap 1999, 140 (19), ( old.). [9] Gróf Kinga: Szorongás miokardiális infarktusban. Nôvér évf. 2. szám. [10]Dr. Tringer László: A szorongás és a szorongásos zavarok. UCB Kiskönyvtár. Budapest, A SZERZÔ BEMUTATÁSA Arzenovits Krisztina a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Egészségügyi Fôiskolai Karán 1994-ben végezett diplomás ápolóként. Ezt követôen Zalaegerszegen, a Zala Megyei Kórház II. sz. Belgyógyászati osztályán dolgozott szakoktatói munkakörben. Jelenleg Budapesten a Szent Margit Kórház VI. sz. Belgyógyászati osztályán dolgozik ápolás koordinátorként, és a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Fôiskolai Kar egészségügyi szakmenedzser szakán végzi tanulmányait. 36