tartjuk magunkat, nem marad más dolgunk, mint élvezni a természet szépségét és egymás társaságát!

Átírás

1 Légy résen! A túrázás a legtöbb kellemes élményt tartogató elfoglaltságok egyike. Olyan szabadidős tevékenység, amely ha egyszer megérint valakit, nehezen tud lemondani a folytatásról. A természet azonban nem játszótér. Bár rengeteg varázslatos pillanatot tartogat számunkra, ne feledjük, hogy alaposan fel kell készülnünk a vele való találkozásra! Ahogyan egy fontos randevúra, úgy egy kirándulásra sem mindegy, mennyire előrelátóan, és milyen ruhában indulunk el. Ez nem csak télen, hanem tavasszal és nyáron is igaz, hiszen az erdőben akár 5-10 celsius fokkal is hidegebb lehet, mint a városban, a szél pedig a letörő ágak miatt nagyobb veszélyforrást jelenthet, mint a településeken. Viharos szél esetén ne induljunk útnak. Az erdő páratlan szépsége minden évszakban barangolásra csábítja még a megrögzött otthonülőket is, a szeszélyes időjárás gyakran tartogat kellemetlen meglepetéseket számunkra. Éppen ezért mindig tervezzünk meg alaposan a kirándulásainkat! Tájékozódjunk az időjárásról, mert a városban eltérő viszonyokkal találkozhatunk, mint az erdőben. Különösen fontos, hogy a váratlan helyzetekre minden túrázás alkalmával legyen megfelelő válaszunk. Ennek megfelelően soha ne induljunk el kirándulni körültekintően összeállított túrafelszerelés nélkül! Ha van olyan darabja a ruhatárunknak, amelyen a túrázás sikere áll vagy bukik, akkor az éppen a lábbeli. Magassarkú cipőben, strandpapucsban ne induljunk útnak, még akkor sem, ha közel van a strand. Jó lehet egy terepi sportcipő is, de legjobb a túrabakancs. Egy zárt, vízhatlan bakancsban nem kell attól tartanunk, hogy megcsúszunk vagy a zokninkat rongyossá áztató patak- vagy esővíz teszi élvezhetetlenné a kirándulás óráit. A magas szárú, barázdált és csúszásmentes talpú bakancs jól tartja a bokánkat, amelyre az egyenetlen talaj és a túrafelszerelés súlya miatt amúgy is nagyobb teher nehezedik. A lábbeli kiválasztásakor ne ragaszkodjunk egyetlen márkához sem, hiszen a gyártók általában egyféle lábtípusra tervezik a termékeiket. Inkább próbáljuk fel az összes olyan modellt, amelyik szimpatikus számunkra, és a választáshoz bátran kérjük a szakértő eladó segítségét. Előbb-utóbb biztosan megtaláljuk a lábunkhoz és a pénztárcánk vastagságához legjobban illeszkedő lábbelit. Ugyan egy jó minőségű túrabakancs nem éppen olcsó mulatság, ám gondoljunk arra, hogy egyszeri befektetéssel hosszú időre gondoskodni tudunk a lábunk és a kirándulás biztonságáról. Komolyabb téli túrákra a masszív bőrbakancs jelenti a legjobb megoldást! A tiszta bőrből készült lábbelik azonban nem teljesen vízállóak, ezért rendszeres ápolást, impregnálást igényelnek. Rövidebb és kényelmes túrákra megfelelő a textil felsőrészű bakancs is, ám arra figyeljünk, hogy az anyaga ellenálljon a nagyobb esőzéseknek, és biztosítsa a lábunk megfelelő szellőzését. Jobb, ha legalább fél számmal nagyobb bakancsot vásárolunk, mert így nem csupán a hegyekről, dombokról való ereszkedést ússzuk meg a lábujjak fájdalma nélkül, de a lábfejünk és a bakancs közötti levegőréteg szigetelőképességét is élvezhetjük hideg időben. Arra azonban ügyeljünk, hogy a sarkunk ne csúszkáljon a bakancsban, hanem az tartsa jól a lábfejünket! A választott modellt fokozatosan szoktassuk a lábunkhoz, az első időben elégedjünk meg rövid kirándulásokkal, és ha kell, ragasszuk be a sarkunkat. Ezzel megelőzhetjük, hogy a bakancs feltörje a lábunkat, és esetleg eltántorítson a túrázásoktól. Legalább ennyire fontos, hogy jól válasszuk meg a hátizsákunkat. Rövidebb túrákra literes méret a megfelelő. Pár napos kirándulásra már érdemes literes zsákba csomagolnunk, de arra minden esetben ügyeljünk, hogy a hátizsákot soha ne töltsük színültig holmival. Annyi mindenre

2 valószínűleg nem lesz szükségünk, ráadásul emlékezzünk arra, hogy amit magunkkal viszünk, azt cipelnünk is kell! Alaposan felmálházva a táj is sokat veszít a szépségéből! Általános érvényű szabály, hogy azok a hátizsákok kényelmesebbek, amelyeknek van merevítőjük és megoldott a hát szellőzése. Fontos, hogy a vállpántok megfelelően legyenek párnázva, és a hátizsák derékövét jól húzzuk meg magunkon. A súlyt így tudjuk egyenletesen elosztani a váll és a csípő között. Nem csak a súly eloszlása miatt, hanem az egyensúlyozás miatt is fontos a becsatolt a deréköv, hiszen nehéz terepen a hátunkon csúszkáló hátizsák miatt elveszthetjük egyensúlyunkat. A következő kérdés, hogy mi kerüljön a hátizsákba? Váltóruha és vízhatlan felsőruházat mindenképpen! Ügyeljünk arra, hogy meleg, hosszú ujjú felsőt és esőkabátot mindig vigyünk magunkkal a kirándulásra! Egy esernyőnek nem sok hasznát vesszük az erdőben, egy jó és legalább derékig érő vízhatlan dzseki viszont bármikor jól jöhet! A váltóruha pedig egy meredek úton való végtelen kapaszkodás után is jó szolgálatot tehet. Jó, ha van nálunk zseblámpa, multifunkcionális zsebkés, tájoló és nyomtatott térkép vagy GPS, valamint néhány karabiner, illetve spárga, arra az esetre, ha össze kellene fognunk valamit. A karabiner jól használható arra is, hogy a pihenők alkalmával a hátizsákunkat egy fára akaszthassuk, kivált, ha különösen sáros a talaj. Mindannyian ismerjük azokat a helyzeteket, amikor egy nehezen megoldható feladvánnyal szembesülve döbbenünk csak rá, hogy nincsenek birtokunkban azok az eszközök, amelyekkel orvosolni tudnánk a problémát. Jellemzően ilyenek az erdei étkezések utáni első pillanatok, amikor a jóleső érzések helyett azt kell kitalálnunk, hogy mi legyen azzal a hulladékkal, ami a gondosan becsomagolt élelem elfogyasztása után ránk maradt. Az erdő mélyén nagy valószínűséggel nem találunk szemetest, ezért mindig legyen nálunk olyan nejlonzacskó, amibe az út során keletkezett hulladékot összegyűjtjük, majd hazaérve kidobhatjuk a kukába. Nem csupán arról van szó, hogy az eldobott hulladék elcsúfítja a környezetet, hanem még vonzza is a további szemetelést. Azt is tudatosítanunk kell magunkban, hogy a természettől idegen emlékeink súlyosan ártanak az élővilágnak is! Ugyanígy érdemes előre gondoskodni elsősegély csomagról is, ami legalább az alapvető felszerelést (gyógyszerek allergiára, hasmenésre, fájdalomcsillapító, lázcsillapító, fertőtlenítőszer, kötszer, sebtapasz, kalcium pezsgőtabletta) tartalmazza. Ügyeljünk arra, hogy kullancskiszedő csipeszt több napos túra esetén rakjunk el magunkkal! A kullancs miatt nem kell pánikba esni, hozzátartozik az erdőkhöz, az általa okozott problémákat meg lehet előzni zárt ruházat viselésével, védőoltással, kullancsriasztó spray-vel és ami a legfontosabb: mielőbbi eltávolítással. Ha a túra minden napján este tüzetesen átvizsgáljuk magunkat és amennyiben kullancsot találunk, csipesszel, a fejéhez legközelebb megfogva kapkodás nélkül eltávolítjuk, nincs okunk aggodalomra. Az esetlegesen fertőző kullancs sem azonnal fertőz, így szakszerű eltávolításával (nem krémmel!) megelőzhetők az általa terjesztett betegségek. Ha nyár van, ne felejtsük otthon a naptejet, télen pedig a kesztyű és a sál válik nélkülözhetetlenné a túrázás során. Mindegy, hogy nyár, ősz, tavasz vagy tél van, legalább másfél liter vizet, vagy más egészséges folyadékot tartalmazó palack, néhány szendvics és valamilyen nagy energiatartalmú étel, pl. csokoládé legyen nálunk tartalékul arra az esetre, ha a túra a tervezettnél hosszabbra nyúlna. Télen érdemes termoszban meleg teát vinni magunkkal, hiszen néhány melengető korty mindig jólesik a hidegben. Alkohol fogyasztása a túra közben nem ajánlatos, mert csökkenti a

3 teljesítőképességet, a koncentrációt és a hidegérzetet. Ez persze nem jelenti azt, hogy a túra végeztével nem fogyaszthatnánk el egy pohár jól megérdemelt forralt bort! Figyeljünk arra is, hogy zseblámpa és gyufa legyen velünk elérhető közelségben! Ha a papírt mégis otthon felejtenénk, ráadásul nedves időben kellene tüzet gyújtanunk, a gyufa még mindig remek szolgálatot tehet. Mivel a felázott erdőben szinte lehetetlen éghető faanyagot találni, több jó lehetőségünk is van a tűzgyújtásra! Gyűjtsünk apró, száraz gallyakat a kisebb fákról, vagy keressünk leszakadt partoldalakat, ahol a természetes párkány alábukó széle alatt jó eséllyel találhatunk a tűzgyújtáshoz elegendő száraz füvet. Bicskánkkal a száraz ágakról a nedves külső részeket lefaraghatjuk, így juthatunk száraz tüzelőhöz. Ne feledjük, hogy erdőterületen külön engedély nélkül tüzet csak a kijelölt és kiépített tűzrakó helyeken szabad gyújtani! Ugyanígy fontos az is, hogy a kirándulás előtt tájékozódjunk: a meglátogatni kívánt területen nincs-e érvényben tűzgyújtási tilalom. Amennyiben igen, a tűzgyújtás az erdő 200 m-es körzetében még kijelölt tűzrakó helyeken is tilos. Egész országra kiterjedő, aktuális információt a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság honlapján ( vagy a honlapon találunk, de a saját területén érvényben lévő tűzgyújtási tilalomról a Pilisi Parkerdő is tájékoztatja honlapján ( a kirándulókat. Mielőtt elindulunk, tervezzük meg a kirándulás útvonalát! Keressük fel az úti célunknak otthont adó erdőgazdaság honlapját, hiszen az erdőgazdálkodó a kirándulók érdekében az időleges korlátozásokra a legtöbbször az interneten figyelmezteti az erdőjárókat. A korlátozás oka lehet szélsőséges időjárás (szél- vagy hótörés, esőzés miatt járhatatlanná váló utak, stb.) éppúgy, mint az erdőgazdálkodás különleges szempontjai. Ha a terepen találkozunk korlátozásra figyelmeztető táblával, esetleg az erdőgazdaság alkalmazottjával, mindenképpen vegyük figyelembe a friss információkat! Értesítsük otthon maradt hozzátartozóinkat a tervezett útvonalról, hogy ha bármi váratlan történne velünk, legyen, aki legalább nagyjából ismerheti a helyzetünket! Győződjünk meg arról, hogy a tervezett túrát a csoportunk minden tagja képes teljesíteni! A túra szépsége a közös élményekben rejlik, a kirándulás ütemét a legkisebbek, illetve a gyengébb állóképességűek haladásához igazítsuk, soha ne hagyjuk magukra a tapasztalatlanabb társainkat! Lehetőleg ne térjünk le a kijelölt turistautakról! Utunk során szép kilátást adó sziklakibúvásokhoz, mély árkokhoz, barlangokhoz érhetünk, szakadékok mellett haladhatunk el. Ha mindig a felfestett turistaúton maradunk, azzal saját magunk és mások épségére is vigyázunk, megóvjuk a védett növényeket és megelőzzük a talajeróziót. Ha minden óvatosságunk ellenére mégis eltévednénk, jusson eszünkbe a Magyarországra vonatkozó régi tájfutó tanács: ha végképp nem tudjuk, merre járunk, induljunk el lefelé, amerre a víz folyna, persze csak akkor, ha nem túl meredek a terep. Előbb-utóbb kiérünk egy burkolt útra, vagy egy településre. Ugyanígy használhatjuk az erdő élővilágát is a tájékozódáshoz. Iránytű nélkül, ha van mutatós óránk, legjobb módszer a déli irány meghatározására a következő: Úgy forgatjuk karunkat, hogy a pontos időt mutató óránk kismutatója a Nap irányába nézzen! Miután a megfelelő irányba állítottuk karóránkat, képzeljünk el egy szaggatott vonalat a 12-es szám felé. (A téli időszámításnál a 12-es, a nyárinál az 1-es szám felé.) Végül nem maradt más dolgunk, mint az óra kismutatója és a 12-es szám felé mutató képzeletbeli vonal szögfelezőjében egy szintén elképzelt nyilat húzni. Amerre ez a nyíl mutat, arra van a déli irány. Kiváló támpontot jelent az égbolt is a tájékozódásban. A Nap állása kézenfekvő segítségünk lehet a helymeghatározásban, de éjszaka sem kell kétségbe esnünk! A Hold is sokat elárul a helyzetünkről,

4 ugyanis ha növekszik, a holdsarló csúcspontjai kelet felé mutatnak, fogyó Holdkor viszont nyugat felé. Nem árt, ha tisztában vagyunk a csillagképek egymáshoz képesti helyzetével is. Ha az éjszakai égtáj beazonosítása mégsem menne könnyedén, legalább annyit jegyezzünk meg, hogy két csillag mindig mozdulatlanul látszik az égen: a Sarkcsillag Északot, a Dél Keresztje pedig a nevével összhangban a déli irányt jelzi. Ahogy a különböző mozgásformáknak általában, úgy a túrázásnak is megvan a maga jó gyakorlata. Hegyre felfelé kapaszkodva törekedjünk arra, hogy a talpunk minél nagyobb felületén érintkezzen a talajjal. Így elérhető a megfelelő stabilitás, amit a felsőtestünk előrebillentésével tovább fokozhatunk. A meredek szakaszokon a talp elülső részére és a lábujjakra terheljük a testsúlyunkat, a lépéseink hosszát pedig rövidítsük le. A lényeg ezúttal is a biztonság: nem kell sietnünk sehová. A sétánk ritmusát igazítsuk a saját légzésünkhöz. A futáshoz hasonlóan itt is igaz, hogy a légzésünk képes szabályozni a sebességünket. Ha a légzésünk üteme tudatossá válik, és mindvégig ügyelünk arra, hogy a ki- és belégzéseink egyenletesen mélyek maradjanak, magától rátalálunk az optimális haladási sebességre. Hegyről lefelé menet enyhén hajlított térddel célszerű menni, úgy, hogy a felsőtest kicsit előre van döntve. Nem kell félnünk attól, hogy a súlypontunk túlságosan elől van. Ez nagyobb stabilitást eredményez, míg ha hátradőlünk, azt kockáztatjuk, hogy egy váratlan pillanatban elcsúszhatunk. A túrázáshoz további segédeszközöket is igénybe vehetünk. Teleszkópos túrabotok használatával a térdízületeinkre kevesebb terhelés nehezedik, ami lényeges könnyebbséget jelenthet emelkedőn és lejtőn, ráadásul különösebb gond nélkül rejthetjük el a hátizsákunkba, ha már nincs rájuk tovább szükségünk. A túrabotok használata azonban körültekintést igényel. Köves talajon, fűvel benőtt, meredek szakaszokon óvatosan használjuk a botokat, ugyanis megcsúszhat a végük. Erre kiadós esőzések után még nagyobb esély van. Az óvatosság egyébként is szolgáljon kirándulásaink vezérfonalául! Ne csapjunk zajt az erdőben, hiszen a természet életét zavarják az erős hangok! Hamar tapasztalni fogjuk, hogy nagy társaságban is lehet fegyelmezetten, csendben beszélgetve haladni. Ne gyűjtsünk növényeket vagy állatokat, ugyanis az erdőben talált állatok, legyenek bármilyen tetszetősek, kedvesek, természetes környezetükből kiszakítva hamar elpusztulnak. Ugyanez a helyzet a növényekkel is: ahelyett, hogy letépnénk, inkább csodáljuk őket ott, ahol az igazi otthonuk van. A letépett vadon növő virág hamar elhervad, többnyire már az erdő széléig sem bírja. Gyűjthetünk viszont saját használatra gombát, erdei gyümölcsöt. Állami, nem védett területen naponta 2 kg gombát és gyümölcsöt vihetünk magunkkal. Védett területeken a nemzeti park, magánterületen a tulajdonos engedélyével gyűjthetünk. Erdei kirándulásainkról hozhatunk még haza leveleket, érdekes ágdarabokat, köveket is. Ne kockáztassuk saját testi épségünket akkor, ha az idő hirtelen rosszra fordul, leszáll a köd, vagy valamilyen útakadály nehezíti a továbbhaladásunkat. Ha bizonytalanok vagyunk a teljesíthetőségben, inkább forduljunk vissza, hiszen a hiúságunknak engedve sincs értelme veszélynek kitenni magunkat és a csoportunk többi tagját! Ha mégis baj történik, mobiltelefonnal, kiáltásokkal vagy fényjeleket leadva próbáljuk meg a külvilág figyelmét felhívni a problémára. Ha van a közelben település, túratársunk onnan is hívhat segítséget. A sérültet lássuk el, és ne hagyjuk magára, amíg a segítség megérkezik. Reméljük, hogy ilyesmire nem kerül sor. Ha minden körülmények között megőrizzük a nyugalmunkat, és a túrázás szabályaihoz

5 tartjuk magunkat, nem marad más dolgunk, mint élvezni a természet szépségét és egymás társaságát! Kutyusunk sétáltatása kapcsán a legfontosabb elvek és szabályok, amelyeket civil- és szakmai szervezetek képviselőivel közösen fogalmaztunk meg, ebben az anyagunkban olvashatóak: Kellemes és biztonságos kirándulást kívánunk!