MFB-INDIKÁTOR AZ MFB ZRT JÚNIUSI VÁLLALATI FELMÉRÉSÉNEK EREDMÉNYEI VEZETŐ KÖZGAZDÁSZ: GÉM ERZSÉBET. Készítette: Mikesy Álmos Szabó Zsolt

Átírás

1 VEZETŐ KÖZGAZDÁSZ: GÉM ERZSÉBET MFB-INDIKÁTOR AZ MFB ZRT JÚNIUSI VÁLLALATI FELMÉRÉSÉNEK EREDMÉNYEI Készítette: Mikesy Álmos Szabó Zsolt szeptember Az MFB-INDIKÁTOR adatainak, valamint az elemzés tartalmának felhasználása kizárólag a Magyar Fejlesztési Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaságra történő hivatkozással lehetséges. MFB

2 Tartalom Vezetői összefoglaló... 3 Az MFB-INDIKÁTOR vállalati felmérés összefoglaló eredményei... 5 Külső környezet Makrogazdasági-index Piac-index... 8 Belső környezet Beruházás-index Finanszírozás-index Makrogazdasági környezet A makrogazdasági helyzet megítélése A vállalatok működési környezetét befolyásoló makrogazdasági tényezők Vállalatok piaci helyzete Vállalati eredmények alakulását befolyásoló tényezők Belföldi értékesítés Belföldi piaci pozíció Belföldi értékesítést meghatározó tényezők Belföldi értékesítési árak Belföldi értékesítési forgalom Külföldi értékesítés Exportpozíció Exportpiacok Külföldi értékesítést meghatározó tényezők Külföldi értékesítési árak Külföldi értékesítés forgalma A foglakoztatás alakulása

3 Beruházás A termelőkapacitások alakulása Tervezett vállalati beruházások A beruházások piaci mozgatói Beruházási célok Beruházás tárgya Beruházási korlátok Finanszírozás Az előző egy év forrásbevonási tendenciái A tervezett forrásbevonást meghatározó tényezők Forrásbevonás során mérlegelt szempontok A hitelfelvétel célja Finanszírozási forrástípusok jelentősége A forrásbevonás tervezett csatornája Tervezett futamidő, türelmi idő Hitelfelvétel akadályát képező tényezők A devizahitelek hatása a vállalati működésre és a jövőbeli gazdasági kilátásokra Táblázat- és ábrajegyzék

4 Vezetői összefoglaló Az MFB-INDIKÁTOR júniusi eredményei a vállalatok külső és belső környezetének javulását mutatják, ugyanakkor a vállalati vélemények a válságból való kilábalás elhúzódását jelzik. A korábbi két, 2009 júniusi és 2009 decemberi felmérés eredményeihez viszonyítva az MFB-INDIKÁTOR komponensei közül egyedül a Makrogazdasági-index értéke javult jelentős mértékben november óta. Ez egyrészt azt jelzi, hogy a vállalati működés külső környezete a vállalkozások számára is érezhetően kedvezőbb lett az elmúlt egy év során, másrészt a többi index értékének alakulása alapján megállapítható, hogy a vállalati működés keretfeltételeinek javulása nem jelent automatikusan bővülő és új piaci lehetőségeket. A finanszírozási helyzet relatív javulása nyomán egyre inkább a (belföldi) kereslet vált a vállalati működés legsúlyosabb fékező erejévé. Vállalati oldalról ezzel összhangban felértékelődtek a termelés (szolgáltatás) költségoldali tényezői, így a következő egy évben a költségek alakulása (optimalizálása) válhat a vállalati sikerek kulcsává. Az elmúlt egy év nyertesei a vállalati eredmények alakulásának szempontjából azok a vállalatok voltak, amelyek magas (50% feletti) exporthányaduknak köszönhetően gyorsan tudtak rákapcsolódni az éledező külföldi keresletre. A következő egy évben azonban a külső konjunktúra törékenysége miatt ez a húzóhatás gyengül, illetve folytatódik a dinamikus növekedéssel rendelkező piacok (elsősorban Kína, szovjet utódállamok, Balkán) felértékelődése az ezeken a piacokon jelenlévő vállalatok számára. Emellett várható a lassuló külföldi konjunktúra pozitív hatásainak leszivárgása a kisebb, kevésbé exportorientált (0-50%) vállalatok szintjére. A szektorok közül az ipari vállalatok tudtak piaci pozícióikon leginkább javítani az elmúlt egy évben belföldön és külföldön egyaránt; az ágazat kettészakadását jelzi ugyanakkor, hogy a leszakadó, romló eredményű vállalatok is ebből a szegmensből kerülnek ki legnagyobb arányban. A siker kulcsa ebben az esetben is az exportorientáció (közúti járműgyártás, fémfeldolgozás), míg a hazai beruházási hullámtól és fogyasztástól függő ágazatok (elsősorban építőipar) leszakadása folytatódik. A felmérés eredményei alapján a következő egy évben sem várható számottevő javulás a hazai foglalkoztatás terén, bár minden bizonnyal csökkenni fog a jelenlegi rekord szintű munkanélküliségi ráta. Rövidtávon (a következő 12 hónapban) a külföldi tulajdonban lévő, elsősorban exportra termelő nagyvállalatok körében várható a munkaerő-állomány bővítése, ugyanakkor ez a vállalati kör csökkentette legnagyobb arányban az általa foglalkoztatottak számát az elmúlt egy évben, így ez nem jelenti a válság előtti szinthez képest új munkahelyek teremtését. A tartósabb munkahelyeket létrehozó hazai kkv-szektor foglalkoztatási terveit alapvetően a belföldi keresleti viszonyok határozzák meg a következő 12 hónapban, így a foglalkoztatás jelentős bővülésére még várni kell. A beruházási aktivitásban látványos előretörés nem következett be fél év alatt: változatlan maradt a beruházást tervező vállalatok aránya: továbbra is alacsony a versenyszféra beruházási hajlandósága. A fejlesztéseket fékező tényezők közül a piaci és a finanszírozási korlátok csak kismértékben oldódtak. A vállalatok továbbra is a piaci verseny miatt kényszerülnek alapvetően beruházásra, s nem a piaci kereslet élénkülése ösztönzi a fejlesztéseket; valamint a beruházások között másodlagos és tovább csökken a humántőke megújításának, javításának fontossága. 3

5 Ugyanakkor beruházási szempontból elindult néhány kedvező folyamat is az elmúlt fél évben: például kapacitási oldalról túl vannak a vállalatok a válság mélypontján, a külföldi tulajdonú vállalatok profilváltása, illetve -szélesítése pedig egyre intenzívebb, ami a vállalati szektor megújulásának és a sikeres alkalmazkodásának irányába mutat. Ezek a trendek azonban egyrészt törékenyek, másrészt csupán szűk vállalati kört érintenek. A válaszok alapján a finanszírozási és a piaci helyzet további konszolidálódása külön-külön is képes lenne a beruházási aktivitás dinamizálására, s eltérő típusú vállalatok beruházását volna képes gyorsítani, ugyanakkor mindkét területen egyidejű és további kedvező változások szükségesek a mikro- és kisvállalatok beruházási tevékenységének dinamizálásához. Az eddigi három felmérés beruházási tervekre koncentráló kérdései és a magyarországi beruházási tényadatok összhangja előrevetítik, hogy a következő 12 hónapban sem várható a magyarországi beruházásokban lényeges elmozdulás, azaz stagnálás, legfeljebb lassú beruházásbővülés várható a vállalati fejlesztésekben. Bizonyos átrendeződések mellett a vállalati forrásigény következő 12 hónapos alakulásában előreláthatóan a 2010 első felében tapasztalt tendenciák folytatódnak, s várhatóan nem nő jelentősen a vállalati forrásigény, ugyanakkor annak szerkezete átalakul: erősödik a kisvállalatok forrásszükséglete; egyre inkább utat törhet a fejlesztési források iránti igény; a forgóeszközhitelek iránti kereslet pedig tovább csökkenhet. A magyarországi hitelfelvételi körülmények tendenciája továbbra is romló irányú, de a folyamat lassulását tapasztaljak a vállalatok. Mivel a fejlesztési forrásigényű vállalatok egyre nagyobb arányban támasztanak forráskeresletet, ezért a hitelfelvételi körülmények további javulásának megakadása a beruházásokra, tágabban pedig a magyar gazdaság recessziós kilábalására is rányomhatja a bélyegét. Az első félévben a potenciális finanszírozási csatornák közül az uniós források váltak a legnépszerűbbé, s mivel az állami források kedveltsége is emelkedett, miközben a piaci források a takarékszövetkezeti lehetőségek kivételével iránti igény stagnált, illetve mérséklődött, így a forrásigény, illetve a piaci források kondíciói miatt folytatódhat az állami, EU-s és takarékszövetkezeti források kereslet erősödése a következő 12 hónapban. A mikrovállalatok devizahitelekhez való viszonya nagymértékben megszabja ezen vállalatok visszafogott piaci, beruházási és forrásbevonási várakozásait. Nagy részük nem rendelkezik devizahitellel, azaz kevésbé tudták kihasználni a válság előtti évek olcsó finanszírozási forrásaira támaszkodó konjunktúráját, így a válság kezdetére sem tudtak kellően megerősödni. Azok a mikrovállalatok ugyanakkor, amelyek rendelkeznek devizahitellel, jellemzően a kockázatosabb svájci frankban vannak eladósodva, ráadásul az alpesi fizetőeszköz jelentős arányt tesz ki a teljes hitelállományukban, így őket a jelentős árfolyamkilengések állítják nehéz helyzet elé. 4

6 Az MFB-INDIKÁTOR vállalati felmérés összefoglaló eredményei A Magyar Fejlesztési Bank 2010 júniusában harmadik alkalommal készítette el félévente ismétlődő vállalati felmérését. A kérdőívet ezúttal 577 vállalat töltötte ki és küldte vissza, az eredmények kiértékelése 519 vállalkozás 68 kérdésre adott válaszai alapján történt. A vállalati felmérés célja, illetve funkciója, hogy a válaszok elemzésével átfogó képet adjon a magyarországi vállalatokat érintő legfontosabb jelenlegi makrogazdasági és piaci trendekről, valamint a cégek forrásszerzési és beruházási igényeiről, a vállalatok e téren szerzett tapasztalatairól, jövőre vonatkozó terveiről és korlátairól. Másrészt lehetőséget ad a változások irányának és a folyamatok dinamikájának értékelésére, melynek révén tovább javul az MFB-INDIKÁTOR gazdasági folyamatokat előrejelző funkciója, hasznos információt nyújtva a hazai gazdaságpolitikai döntések meghozatalához, valamint a Magyar Fejlesztési Bank termékeinek piaci igényekhez történő alakításához. A felmérésben résztvevő vállalatok a lehetőségekhez képest jól reprezentálják a magyar vállalati struktúrát méret 1, regionális 2 elhelyezkedés és szektorális megoszlás vonatkozásában egyaránt, ezért következtetéseket ennek a struktúrának megfelelően is lehet levonni. Regionális bontás Vállalati méret Tulajdonosi szerkezet Az MFB-INDIKÁTOR júniusi vállalati felmérésben szereplő vállalatok strukturális megoszlása 3 Mezőgazdaság Ipar Szolgáltatószektor Minta átlag Közép-Magyarország 6,1% 24,0% 29,7% 25,3% Nyugat-Magyarország 34,7% 36,0% 30,1% 32,8% Kelet-Magyarország 59,2% 40,0% 40,1% 41,9% Mikrovállalat 26,5% 10,5% 38,9% 21,6% Kisvállalat 42,9% 29,5% 25,9% 28,9% Középvállalat 26,5% 43,5% 32,2% 36,0% Nagyvállalat 4,1% 16,5% 13,0% 13,5% 100%-ban belföldi tulajdon 91,8% 68,5% 74,6% 73,9% Állami/önkormányzati tulajdon 4,1% 1,0% 16,0% 9,1% Kisebbségi külföldi tulajdon 2,0% 4,5% 1,9% 2,9% Többségi külföldi tulajdon 2,0% 26,0% 7,5% 14,1% Összesen 100% 100% 100% 100% 1 A vállalati méret kategóriák az Európai Unió besorolását követi a foglalkoztatottak száma alapján: mikrovállalat (a foglalkoztatottak száma 0-9 fő), kisvállalat (9-49 fő), középvállalat ( fő), nagyvállalat (250 főnél több). 2 A hét magyarországi régió: Közép-Magyarország, Nyugat-, Közép- és Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország, Északés Dél-Alföld. Az elemzésben a régiókat három nagyobb földrajzi egységbe csoportosítottuk: Közép- Magyarország (Budapest és Pest megye), Nyugat-Magyarország (Nyugat-, Közép- és Dél-Dunántúl) és Kelet- Magyarország (Észak-Magyarország, Észak- és Dél-Alföld). 3 Az egyes gazdasági ágazatokban különböző színekkel mezőgazdaság: kék, ipar: zöld, szolgáltatószektor: bordó az adott szektorban a minta átlagához képes felülreprezentált strukturális jellemzőket jelöltük. Így például az ipari cégek között a teljes minta átlagához képest relatíve magas a nyugat-magyarországi telephelyű, a közép- és nagyméretű, továbbá a többségi külföldi tulajdonban lévő vállalatok aránya, míg a többi kategória esetében az ipari vállalatok alulreprezentáltak, vagy a minta átlagát követik. 5

7 Az MFB-INDIKÁTOR és a részindikátorok alakulása Az MFB-INDIKÁTOR jelenlegi értéke (46,1) 3,4 pontos emelkedést mutat a novemberi, illetve 7,9 pontos növekedést a tavaly júniusi felméréséhez képest. Habár az MFB-INDIKÁTOR értékének emelkedése a vállalkozások számára egyes külső és belső tényezők kedvező alakulását jelzi, a növekedés lelassulása (az Indikátor értéke június és november között 4,5 pontot emelkedett) a válságból való elhúzódó kilábalást támasztja alá. A as skálán az 50 pont alatti érték továbbra is azt jelzi, hogy a magyar gazdaság jelenlegi helyzete és a jövőbeni tendenciák is inkább kedvezőtlenek. Az MFB-INDIKÁTOR és a részindikátorok alakulása MFB- INDIKÁTOR MAKRO- GAZDASÁGI PIAC Belföld Külföld FiINANSZÍ- ROZÁS BERUHÁZÁS június 46,1 42,8 43,8 44,0 46,7 47,4 50, november 42,7 33,3 39,9 41,8 44,0 46,7 50, június 38,2 21,2 37,7 41,5 41,8 44,3 49,8 Az MFB-INDIKÁTOR négy részindexe közül a Makrogazdasági-, a Piac- és a Finanszírozás-indexek növekedtek a fél évvel ezelőtti értékhez képest (közülük legnagyobb mértékben a Makrogazdasági), míg a Beruházás-index minimális mértékben csökkent. A Makrogazdasági-index a jelentős (9,5 pontos) emelkedése ellenére továbbra is 50 pont alatti értéke az inkább kedvezőtlen, de folyamatosan javuló makrogazdasági környezetre utal. Tovább szűkült ugyanakkor a vállalatok számára külső környezet jelző két részindikátor, a Makrogazdasági és Piac-index értéke közötti különbség (2009. június: 16,5, november: 6,6, június: 1,0), ami azt támasztja alá, hogy a makrogazdasági keretfeltételek kedvezőbbé válását nem kíséri a piaci feltételek (bővülő és új piaci lehetőségek) hasonló ütemű javulása. A belső környezet két részindikátora közül a Finanszírozás-index kismértékű emelkedése a hazai vállalatok finanszírozási helyzetének és forrásbevonási terveinek, lehetőségeinek lassú és törékeny javulására utal, míg a Beruházás-index minimális csökkenése alapvetően a beruházási tervek változatlanságára utal. Külső környezet 1. Makrogazdasági-index A Makrogazdasági-index értéke (42,8) 9,5 ponttal haladja meg a novemberi és 21,6 ponttal a tavaly júniusi felmérés értékét, vagyis a felmérésben résztvevő vállalatok egyértelműen sokkal jobbnak ítélik a makrogazdasági környezetet, mint fél, illetve egy évvel korábban. Az eredmények 6

8 egyre világosabban mutatják, hogy az elmúlt 12 hónapban a pénzpiaci feltételek (árfolyam, forrásköltség, hitelezési hajlandóság stb.) helyett a keresleti tényezők váltak a gazdasági növekedés legsúlyosabb akadályává. A vállalatok átlagosan a GDP 0,9%-os bővülését várják a következő 12 hónapban (a júniustól júniusig tartó nem naptári évben). Ágazati különbségek Továbbra is megfigyelhető bár csökkenő különbség a makrogazdasági környezet megítélésében. A novemberi felméréshez hasonlóan az ipari vállalatok Makrogazdasági-indexe a legmagasabb (43,6), őket követik a szolgáltató cégek (42,5), s végül az agrárszektor helyzetértékelése és kilátásai a legpesszimistábbak (42,0). A szektorok makrogazdasági indexei között meglévő különbség szűkülése 4 alapvetően két dologra vezethető vissza: 1. a válság elhúzódása, általánossá válása a cégeket ágazattól függetlenül érinti; 2. az elmúlt 12 hónapban a makrogazdasági környezetben bekövetkezett javulást a vállalatok szektortól függetlenül érzékelték. Az ágazati különbségek a GDP várható alakulásában is megmutatkoznak: míg a mezőgazdasági cégek mindössze 0,4%-os bővülést várnak, a szolgáltató cégek 0,9%-os, az ipari vállalatok 1,0%-os növekedéssel számolnak. Regionális bontás A vállalatok regionális megoszlása alapján a korábbi felmérésekhez hasonlóan nem fedezhető fel jelentős különbség a Makrogazdasági-index értékét tekintve. A közép-magyarországi vállalatoké a legmagasabb index (43,7), ezt a nyugat-magyarországi vállalatoké (43,4), majd a kelet-magyarországi cégeké (42,0) követi; vagyis a vállalati külső környezet megítélésében a keleti országrész a legpesszimistább. 5 A kelet-magyarországi alacsonyabb index oka egyrészt a következő egy év gazdasági növekedésének kevésbé optimista megítéléséből (átlagosan 0,8%-os növekedést várnak, szemben a közép- és nyugat-magyarországi vállalatok 1,0%-os növekedési prognózisával), illetve bizonyos vállalati működést erőteljesen befolyásoló tényezők, elsősorban a források árának és az azokhoz való hozzáférés (negatívabb) megítéléséből fakad. Vállalati méret szerint A Makrogazdasági-index alakulása az egyes vállalati méret kategóriákban (0-100-as skála) Növekvő a szakadék a makrogazdasági környezet megítélésében a kis-, illetve nagyvállalatok között, a legalacsonyabb (kisvállalat) és legmagasabb (nagyvállalat) értékek közötti különbség a három felmérés folyamán folyamatosan nőtt: júniusban 3,9, novemberben 4,8, júniusban pedig már 6,5 pont volt jún nov jún. Mikrovállalat 21,3 32,5 41,6 Kisvállalat 20,2 31,7 40,3 Középvállalat 22,3 34,0 44,3 Nagyvállalat 24,1 36,5 46, júniusban az agrárszektor indexe 27,1 pont volt az ipar és a szolgáltató szektor 22,6 illetve 20,2 pontos értékével szemben novemberben az ipari ágazat makrogazdasági indexe 1,5 ponttal haladta meg a szolgáltató-, míg 4,4 ponttal a mezőgazdasági szektor indexértékét. Az egyes vállalatok makrogazdasági indexei közötti szórás júniusban 11,7, novemberben 13,2, míg júniusban 10,1 pont volt. 5 Az MFB-INDIKÁTOR részindexei közül a Makrogazdasági-index a leginkább hangulatindex-szerű, így az értékét befolyásolhatják olyan egyéb külső tényezők, mint például a felmérés idején bekövetkezett árvíz, ami a keleti országrészt sújtotta leginkább. 7

9 Ennek hátterében az áll, hogy a nagyvállalatok megfelelő eszközökkel rendelkeznek az árfolyam változásának kivédésére, illetve sokkal könnyebben és kedvezőbb feltételek mellett jutnak külső forráshoz, valamint a belső kereslet alakulását is kevésbé rossznak ítélték meg. A nagyvállalatok 78,6%-a ítéli rossznak a jelenlegi makrogazdasági helyzetet (szemben a teljes minta 87,0%-ával), míg az elmúlt 12 hónapban végbement változásokról kevesebb mint a felük (44,3%) gondolja úgy, hogy romlott a működési környezet, sőt közel egyharmaduk (28,6%) javulást tapasztalt. Átlagosan 0,9%-os GDP növekedést várnak, akárcsak a mikrovállalatok. A kisvállalatok értékelik mind az elmúlt 12 hónapot, mind a jelenlegi helyzetet, mind a jövőbeli kilátásokat a legpesszimistábban, s összességében 0,6%-os GDP bővülést prognosztizálnak a következő 12 hónapra. A középvállalatok a jövőt illetően a legoptimistább vállalati csoport: 1,1%-os gazdasági növekedést várnak. 2. Piac-index A Piac-index értéke 43,8, ami 3,9 pontos emelkedést jelent a novemberi és 6,1 pontos növekedést a tavaly júniusi felmérés eredményeihez képest. Az index értéke a piaci kilátások folyamatos, bár mérsékelt javulására utal, az 50 pont alatti érték továbbra is kedvezőtlen piaci folyamatokat jelent, a hazai vállalatok az idei év első felében valószínűleg elérték a mélypontot, ugyanakkor egyelőre nincs jele a gyors kilábalásnak. Vagyis a makrogazdasági feltételek jelentős javulása fontos, de nem elégséges feltétele a vállalkozások kilábalásának, ehhez a kereslet kedvezőbb alakulására, illetve új piacokra is szükség van. Ágazati különbségek A Piac-index alakulása (az ipari vállalatok esetében ugrásszerű javulása) arra utal, hogy a beindulni látszó, de egyelőre bizonytalan (nyugat-) európai konjunktúra leginkább az ipari VI. A Piac-index változása az egyes ágazatokban (0-100-as skála) XI VI VI XI VI VI XI. VI. Mezőgazdaság Ipar Szolgáltatás ágazatnak kedvez. A novemberi és júniusi eredményekhez, illetve a Makrogazdaságiindexhez hasonlóan, ismét a mezőgazdasági ágazat Piac-indexe a legalacsonyabb (40,8), azonban a szolgáltató szektor vállalkozásait megelőzték az ipari vállalatok (45,5, illetve 43,2). A legdinamikusabban az ipari cégek piaci kilátásai és eredményei javultak (az egy évvel korábbi értékhez képest 11,0, míg novemberhez képest 6,1 pontot). A mezőgazdasági vállalatok piaci helyzete a tavalyi év második felében elért jelentős javulás után (2009. november és június között +4,5) lelassult, 3,6 pontot javult az elmúlt hat hónapban. (A szolgáltató szektor esetében a változás év/év alapon 3,9, a fél évvel korábbi értékhez képest pedig 2,9 pont.) 8

10 Regionális bontás A piaci kilátásokban növekvő bár még mindig nem jelentős különbség figyelhető meg az egyes régiók között (2009. június: 1,1, november: 2,5, június: 2,9). A tavaly nyári eredmények alapján a válság a három régiót hasonló mértékben sújtotta. A külső piacok hirtelen beszűkülése akkor a nyugat-magyarországi régiót (exportorientált külföldi tulajdonú iparvállalatok nagyobb aránya) érintette a legérzékenyebben. Ezt 2009 második felében a nyugat-európai kilátások konszolidálódása korrigálta, azóta azonban az akkori növekedés (+4,8) vesztett lendületéből (+3,0). A keleti országrész Piac-indexe a tavalyi év második felével szemben (akkor mindössze 1,7 pontot nőtt az index értéke) 4,0 pontot bővült, ami az ipari és mezőgazdasági vállalatok mintaátlaghoz képest magasabb arányával (is) összefügg. A középső régió (Pest megye és Budapest) magára találása mögött egyértelműen a belföldi pozíciók elmúlt féléves stabilizálódása, sőt megerősítése áll. Vállalati méret szerint A Piac-index értékében a vállalati méret jelentősége tovább emelkedett, azaz nőtt a szakadék a nagy- és a kisvállalatok piaci eredményei és lehetőségei között 6, ami a belső piaci viszonyokra vezethető vissza, mivel a kisebb méretű cégek eredménye elsősorban a belföldi kereslet alakulásától függ. 7 Tulajdonosi szerkezet alapján Piac-index alakulása az egyes régiókban (0-100-as skála) Közép- Magyarország Nyugat- Magyarország Kelet- Magyarország jún nov jún. 37,4 39,6 45,7 36,3 41,1 44,1 36,9 38,6 42,6 A novemberi felmérés eredményeivel ellentétben, a külföldi tulajdon aránya és a piaci kilátások között egyértelmű pozitív kapcsolat van, ami elsősorban a külföldi piaci impulzusokra való gyorsabb reagálással és a magasabb exportaránnyal függ össze. A legmagasabb Piac-indexszel a külföldi többségi tulajdonban lévő vállalatok rendelkeznek (52,3, +8,9), majd a kisebbségi külföldi tulajdonú vállalatok következnek (47,0, +10,3). A közösségi, állami vagy önkormányzati tulajdonú vállalatok amelyek fél évvel ezelőtt még legjobb piaci kilátásokkal rendelkeztek Piac-indexe ugyanakkor minimálisan csökkent 2009 novemberéhez képest (44,3, -0,3), ami összefüggésbe hozható a költségvetési megszorításokkal. A 100%-ban belföldi természetes, illetve jogi személyek által tulajdonolt cégek indexe valamelyest emelkedett (42,2, +3,9). 6 A Piac-index értéke a különböző vállalati méretkategóriákban: mikro- (39,3, +1,3), kis- (41,9, +3,2), közép- (45,7, +5,1) és nagyvállalatok (50,4, +8,0). 7 A belső kereslet elmúlt egy éves alakulását a mikro- és kisvállalatok lényegesen rosszabbnak ítélték, mint a nagyvállalatok (2,1-2,1 szemben a 2,5-tel, 1-5-ig skálán). 9

11 2009.VI XI VI VI XI VI VI XI VI VI XI VI VI XI VI VI XI VI. Belföldi és külföldi piaci helyzet A belföldi piaci kilátások, iparági pozíció alakulását jelző Belföld-alindex (44,0) a tavalyi stagnálást követően (2009. júniusi 41,5, november: 41,8,) most először emelkedett jelentősebben (illetve került közelebb a határt jelentő 50 ponthoz). Vagyis a tavaly novemberi felméréskor a nemzetközi konjunktúra első jeleinek érzékelése után a mostani eredmények a hazai gazdaság korai élénkülését jelent(het)ik. Az 50 pont alatti érték azonban továbbra sem jelent egyértelmű pozitív fordulatot a hazai gazdasági folyamatokban, de jelzi, hogy vélhetően a magyar gazdaság elérte a mélypontját és további jelentős visszaesésre a mostani felmérés alapján nem kell számítani. A Külföld-alindex alakulása (2009. június: 41,8, november: 44,0, június: 46,7) azt jelzi, hogy nemzetközi gazdasági kilátások folyamatosan, igaz a vállalatok által korábban vártnál lassabb ütemben javulnak. A továbbra is 50 pont alatti érték azt jelenti, hogy a külföldi piaci lehetőségek továbbra sem tudnak kellő húzóerővel hatni a magyar gazdaságra. A húzóerő gyengülését jelzi, hogy csökkent a Piac-index és a Külföld-alindex értéke közötti különbség (2009. június: 4,1, november: 4,1, június: 2,9). Ágazati különbségek Belföldi és külföldi piaci kilátások az egyes ágazatokban (0-100-as skála) Mezőgazd. Ipar Szolgáltató sz. Külföld Mezőgazd. Ipar Szolgáltató sz. Belföld A Belföld-alindex az ágazatok közül továbbra is a szolgáltató szektorban a legmagasabb (44,2), igaz alapvetően nem változott június óta. A tavaly nyári mélypont óta az ipari szektor hazai piaci pozíciói tovább javultak (43,8), bár ennek mértéke jelentősen elmarad a külföldi piaci kilátásoktól. A mezőgazdasági cégek belföldi eredményei szintén javultak a tavaly novemberi értékhez képest (41,2, +4,7). A Külföld-alindexek között homogenizálódás figyelhető meg: bár továbbra is a mezőgazdasági szektor külföldi kilátásai a legjobbak (50,0, +3,5), az ipari vállalatok export pozíciói ugrásszerűen javultak (49,1, +9,8) a félévvel ezelőtti felméréshez képest, míg a szolgáltató szektor külpiaci lehetőségei valamelyest romlottak (45,4, -0,5). Regionális bontás A Belföld-alindex értékében nincs jelentős eltérés a különböző országrészek között: a legmagasabb a közép-magyarországi cégek indexe, amit a nyugati, majd a keleti országrész vállalatainak belföldi piaci kilátásai követnek. 8 A különbségek mögött alapvetően az adott régióban található vállalatok szektorális megoszlása áll: a felmérésben szereplő közép-magyarországi cégek körében a legmagasabba a szolgáltató cégek aránya (61,1%, a minta átlag: 51,9%), amelyeknek a legjobbak a 8 Belföld-alindex: Közép-Magyarország:45,3; Nyugat-Magyarország:43,7; Kelet-Magyarország:42,8. 10

12 belföldi pozíciói. Ezzel szemben a keleti országrészben van arányaiban a legtöbb agrárcég (13,4%, a minta átlag: 9,5%), amelyek Belföld-alindexe a legalacsonyabb. A külföldi értékesítési eredményeket, illetve kilátásokat jelző Külföld-alindex értékén belül már valamelyest nagyobbak a regionális különbségek, de ez szintén inkább szektorális, valamint vállalati méretbeli különbségekre vezethető vissza. A legalacsonyabb értékkel rendelkező középmagyarországi régión (45,5) belül a jobb exportpozíciókkal rendelkező mezőgazdasági és ipari cégek a mintához képest alul, míg a romló értékesítési kilátásokkal rendelkező szolgáltató cégek felül vannak reprezentálva. 9 Ezzel szemben a nyugat-magyarországi régió rendelkezik a legmagasabb Külföldalindexszel (50,3), ami az ipari vállalatok magas arányával (42,4%) magyarázható. A keleti országrész cégei közül elsősorban az ott felülreprezentált nagy mezőgazdasági exportvállalatok (13,4%) húzzák fel az alindex értékét (48,2). Vállalati méret szerint A Belföld-alindex értékben a vállalati méret alapján egyértelmű és jelentős eltérések tapasztalhatók: míg a mikrovállalkozások (38,6) hazai piaci helyzete jelentősen romlott a tavaly novemberi felméréshez képest (-3,7) és így már alacsonyabb a júniusi értéknél is, addig a kisvállalkozások belföldi piaci kilátásai javultak (42,4, +2,6 a fél évvel ezelőtti értékhez képest). A közép- és nagyvállalkozások tavaly novemberhez képest valamelyest jobb belföldi piaci helyzetről számoltak be (46,0 és 49,5), ami kismértékben, de már meghaladja az első felméréskor mért értékeket (+0,1, illetve +0, júniushoz viszonyítva). Az első két vállalati méretkategória alacsony index-értékei jelzik, hogy a kisebb méretű vállalatok további piaci pozíciókat veszítettek az elmúlt fél évben. A mikrovállalatok 49,1, a kisvállalatok 39,7%-a ítélte belföldi pozícióját kedvezőtlenebbnek, mint egy évvel korábban. Ugyanez az arány a közép- és nagyvállalkozások esetében csak 29,0, illetve 14,9%. Ez utóbbi két vállalati csoportban 26,1, illetve 24,2% a javuló piaci pozíciókról beszámolók aránya. A Külföld-alindex értékében sokkal kisebb a különbség az egyes vállalati méret kategóriák között, de hasonlóan a Belföld-alindexhez a vállalati mérettel párhuzamosan nő. 10 Mindez azt jelenti, hogy a külföldi pozitív impulzusok a vállalati mérettől kevésbé függően érik az exportáló vállalatokat, illetve hogy a kisebb (magyar tulajdonban lévő) vállalatok beszállítóként is képesek rákapcsolódni a konjunkturális hullámra Belföld-alindex alakulása vállalati méret szerint (0-100-as skála) Mikrovállalat Kisvállalat Középvállalat Nagyvállalat jún nov jún. 9 A közép-magyarországi régióban a mezőgazdasági vállalatok aránya 1,3%, míg az ipari cégeké 36,6% (a minta átlag: 9,5, illetve 38,6%. A szolgáltató szektorban működő vállalkozások aránya 61,1% Pest megyében, illetve Budapesten, szemben a teljes minta 51,9%-ával. 10 Külföld-alindex: mikrovállalat: 45,7; kisvállalat: 47,0; középvállalat: 49,0; nagyvállalat: 50,3. 11

13 Belső környezet 3. Beruházás-index A Beruházás-index értéke (50,2) a kismértékű csökkenés (-0,6) ellenére azt jelenti, hogy a vállalatok többsége tervez beruházást, igaz a fejlesztési tervek elsősorban a belföldi piaci kilátásokkal összefüggésben bizonytalanok, illetve alacsony azoknak a hazai vállalatoknak az aránya, amelyek már képesek voltak a világgazdaság jelenlegi húzópiacaira (távol-keleti régió) rákapcsolódni. A vállalatok következő 12 hónapra irányuló beruházási hajlandósága gyakorlatilag nem változott november óta: a válaszadók 38,7%-a biztosan, 16,8%-a valószínűleg tervez fejlesztéseket a következő egy évben. Kapacitási oldalról sem jelentkezik jelentős nyomás a vállalati fejlesztések irányába, bár a mélyponton valószínűleg túl vannak a vállalatok, hiszen csökken a kihasználatlan termelőkapacitások mellett működők aránya. Ágazati különbségek A válság idején is biztos felvevőpiaccal, kereslettel jellemezhető területeken az átlagot meghaladóak a beruházási szándékok. A szektorok közül továbbra is az agrárium vállalatai a leginkább beruházás orientáltak (ebben az ágazatban a legmagasabb a Beruházás-index 11 ). Az élelmiszerek mellett a közösségi szolgáltatások iránt is viszonylag stabil a kereslet, ami kihat ezeknek a vállalatoknak a fejlesztési lehetőségeire is. Az építőipar továbbra is a válság egyik vesztese, változatlanul alacsony a fejlesztők aránya. Az agrárvállalatok 46,8%-a biztosan, az ipari cégek 39,9%-a és a szolgáltatószektor vállalatainak 38,7%-a biztosan hajt végre beruházást jelenlegi tervei alapján a következő 12 hónapban Beruházás-index szektorális változása (0-100-as skála) Mezőgazdaság Ipar Szolgáltató szektor jún nov jún. Regionális bontás A három régió között a sorrend nem változott november óta, vagyis a kelet-magyarországi cégek fejlesztési hajlandósága a legnagyobb (52,9), majd a dunántúli (51,2) és a középső országrész vállalatai (47,4) következnek. A közép-magyarországi régióban a válaszadó cégek 34,9%-a, a nyugatmagyarországiak 41,3%-a, a kelet-magyarországiak 38,6%-a válaszolta, hogy biztosan hajt végre vállalati beruházást a következő 12 hónapban. A nyugat-magyarországi régióban tavaly júniusban a régió vállalatainak még több mint a fele (50,4%), novemberben azonban csupán harmada (35,4%) mondta biztosra beruházási terveit a következő egy évre. 11 Mezőgazdaság: 57,7; ipar: 52,1; szolgáltató szektor: 49,0. 12

14 Vállalati méret szerint A vállalati méret szignifikánsan befolyásolja a következő egy évre vonatkozó beruházási terveket: míg a mikrovállalatok többsége nem fog fejleszteni (37,8), a kisvállalatok pedig viszonylag bizonytalanok ezen a téren (48,3), ezzel szemben a közép- és nagyvállalatok határozott fejlesztési tervekkel rendelkeznek (56,5, illetve 63,3). Ugyanakkor a fél évvel ezelőtti felméréshez képest a mikro- és a nagyvállalatok között minimális mértékben csökkent, míg a kis- és középvállalatok között emelkedett a következő 12 hónapban biztosan beruházók aránya. 4. Finanszírozás-index A Finanszírozás-index értékének (47,4) 0,7 pontos javulásának hátterében a hitelfelvételi körülmények romlásában bekövetkezett lassulás áll. A külső források iránti igényben az elmúlt fél évben nem történt jelentős változás, a következő 12 hónapban várhatóan a 2010 első felében tapasztalt tendenciák folytatódnak, valamint várhatóan tovább nő a fejlesztési források iránti igény, illetve csökken a forgóeszközhitelek iránti kereslet. A következő 12 hónapban a vállalatok 48,2%-a (29,4%-a biztosan, 18,8%-a valószínűleg) tervez, míg 25,8%-a nem tervez forrásbevonást. A vállalatok finanszírozási helyzete a júniusi eredmények alapján nem változott jelentősen az elmúlt fél évben. A mostani felmérés szerint a vállalatok negyedének (24,3%) nem volt szüksége külső forrásra a vállalati célok eléréséhez, ugyanakkor több mint felének (56%) csak a folyó költségek fedezésére volt elég forrása, beruházásra és fejlesztésre már nem. A vállalatok ötödének (19,7%) a saját belső forrása még a folyó költségeket sem biztosítja. Habár a hitelfelvételi körülmények egyéves változásában továbbra is romló tendenciákról számoltak be a vállalkozások, egyre kevésbé látják negatívan a folyamatokat. Az egyetlen tényező, amely rosszabb értékelést kapott a fél évvel ezelőttinél a devizaárfolyamok alakulása, így ennek megítélése továbbra is a legrosszabb a hitelfelvételt befolyásoló tényezők között. A hitel futamideje, türelmi ideje és a hitelelbírálás gyorsasága (azaz a bankok rugalmasságát jelző elemek) kapták a viszonylag legkedvezőbb értékelést. Ágazati különbségek A Finanszírozás-index értékében továbbra is jelentős és növekvő különbségek tapasztalhatók a három ágazat között, a sorrend azonban nem változott. A mezőgazdasági vállalatok indexe tovább nőtt (62,6); az agrárcégek 57,4%-a biztosan, 14,9%-a valószínűleg igénybe vesz külső forrást a következő 12 hónapban (ugyanez az arány az ipari cégek esetében 27,2 és 22,1%, míg a szolgáltató szektor esetében 26,0 és 17,1%). Az ipari vállalatok körében némileg visszaesett a beruházási kedv, ami így a (mérséklődő) fejlesztési forrásbevonási terveken keresztül Finanszírozási-index kismértékű csökkenését eredményezte (49,3, szemben a fél évvel ezelőtti 50,2-vel). A szolgáltató szektor Finanszírozási-indexe (45,9) némileg emelkedett november óta. 13

15 Regionális bontás A három régió Finanszírozási-indexe között ismét a tavaly nyárihoz hasonló nagyobb különbség tapasztalható, ugyanakkor a Finanszírozás-index változása az egyes régiókban (0-100-as skála) sorrend nem változott. A középmagyarországi régió finanszírozási igénye a legalacsonyabb (42,8), ezt követik a dunántúli vállalatok (49,6), míg a keleti országrészben működő Közép- Magyarország Nyugat- Magyarország Kelet- Magyarország jún. 37,5 47,8 48, nov. 46,3 48,2 49, jún. 42,8 49,6 51,9 vállalkozások forrásigénye továbbra is a legnagyobb (51,9). Ennek oka, hogy Kelet-Magyarországon részben a nyugati konjunktúrától való nagyobb elzártság miatt kedvezőtlenebbek a piaci kilátások, így magas a forgóeszközhitelek iránti igény, s jelentős az egyébként is intenzív forrásigényeket támasztó agrárcégek részaránya. Vállalati méret szerint Jelentős eltérések vannak a finanszírozási igényben, illetve hozzáférésben a különböző vállalati méretek között. A mikrovállalatok Finanszírozási-indexe továbbra is a legalacsonyabb (42,8), a kis- és középvállalkozásoké tulajdonképpen megegyezik (50,4 és 49,0), míg a legmagasabb érték a nagyvállalatoké (54,4). A kisvállalatok növekvő forrásigénye mögött a belföldi piac átrendeződése áll, melynek során a nagyobb vállalatok a kisebbek rovására törekedtek pozícióikon javítani. A következő 12 hónapban forrásbevonást tervező vállalatok aránya vállalatméret szerint jún nov jún. Mikrovállalat 25,7% 38,0% 35,5% Kisvállalat 42,4% 45,4% 52,4% Középvállalat 38,3% 55,0% 47,8% Nagyvállalat 55,4% 63,9% 60,3% 14

16 Makrogazdasági környezet A makrogazdasági helyzet megítélése A makrogazdasági környezetet az MFB-INDIKÁTOR felmérésben résztvevő vállalatok továbbra is alapvetően rossznak ítélik meg, azonban több tény a válság enyhülésére utal: egyaránt csökkent a helyzet súlyosságának megítélése, valamint az elmúlt egy évben végbement folyamatokról is kevésbé negatívan vélekednek a hazai vállalkozások, mint a korábbi felmérésekben. A válaszadók 87,0%-a rossznak ítéli a jelenlegi makrogazdasági környezetet, ami öt százalékpontot meghaladó javulást jelent a korábbi két felméréshez képest. 12 Tovább csökkent ugyanakkor azoknak az aránya, akik a jelenlegi makrogazdasági helyzetet kifejezetten rossznak tartják és már nem éri el a vállalatok egynegyedét sem (22,3% szemben a tavaly novemberi 32,9, illetve júniusi 45,4%-kal). A felmérésben részt vevő vállalatok 64,7%-a tartja inkább kedvezőtlennek a helyzetet, míg 11,6%-uk szerint átlagos. 100% 80% 60% 40% 20% 0% A makrogazdasági helyzet megelőző egy éves változásának megítélése (válaszadók százalékában) 3,2% 9,1% 4,7% 9,4% 92,1% 81,5% 18,6% 27,2% 54,2% jún nov jún. Romlott Nem változott Javult A válság intenzitásának csillapodását jelzi, hogy a makrogazdasági környezet elmúlt egy éves változásának megítélésében szintén jelentős változás tapasztalható: júniusban a vállalatok több mint fele (54,2% 13 ) ítélte meg úgy, hogy romlott a helyzet, míg közel egyötöde (18,6%) javulást tapasztalt. Ágazati különbségek A jelenlegi makrogazdasági helyzet megítélésében nincs szektorális különbség 14, míg az elmúlt 12 hónap változásának értékelésében felfedezhetők halvány különbségek. A mezőgazdasági vállalatok kevesebb, mint fele (46,9%) gondolja úgy, hogy a jelenlegi helyzet rosszabb az egy évvel korábbinál 15 (sőt 22,4%-uk szerint javult). Ez az arány az ipari és szolgáltató ágazatokban 52,3, illetve 56,9%. (A tavaly novemberi felmérés idején mindhárom szektorban jelentősen magasabb volt azon vállalatok aránya, amelyek szerint a megelőző egy évben romlott a makrogazdasági környezet: az agrárcégek 94,6, az ipari vállalkozások 78,5, míg a szolgáltató szektorban működő vállalatok 81,9%-a gondolta így akkor.) júniusban ez az arány 92,6%, míg novemberben 92,1% volt. 13 Ez az arány tavaly novemberben még 81,5%, míg júniusban 92,0% volt. 14 Az agrárcégek 87,8, az ipari vállalatok 88,0%, míg a szolgáltató szektorban működő vállalkozások 861,%-a tartja rossznak a jelenlegi makrogazdasági környezetet. 15 A mezőgazdasági vállalatok 22,4%-a szerint javult az elmúlt egy évben a makrogazdasági helyzet. Ez az arány az ipari és szolgáltató szektorban 17,4, illetve 19,1%. 15

17 Regionális bontás Hasonlóan a szektorális bontáshoz, a jelenlegi makrogazdasági helyzet megítélésében nincs, míg az elmúlt 12 hónap változásának értékelésében van kisebb eltérés az egyes földrajzi régiók között: a közép- és kelet-magyarországi cégek nagyobb arányban (55,8-55,8%) értékelték romlónak az elmúlt egy év makrogazdasági folyamatait, mint a dunántúli vállalatok (50,6%). Vállalati méret A makrogazdasági helyzet értékelésénél is érvényesül a vállalati méret kategóriák közötti hagyományos különbség. Eltérés azonban, hogy az elmúlt egy év folyamatait és a jelenlegi helyzetet is a kisvállalatok ítélték meg a legnegatívabban. Tulajdonosi szerkezet A jelenlegi makrogazdasági helyzet megítélése (százalék) Rossz Átlagos Jó Mikrovállalat 85,5% 12,7% 1,8% Kisvállalat 89,9% 9,4% 0,7% Középvállalat 88,8% 10,2% 1,1% Nagyvállalat 78,6% 18,6% 2,9% Az aktuális makrogazdasági környezetet a külföldi tulajdonossal (is) rendelkező vállalatok jobbnak értékelik, mint a belföldi, magán vagy közösségi irányítás alatt állók. 16 Ugyanakkor az elmúlt egy év folyamatait az állami, illetve önkormányzati vállalatok értékelik a leginkább pozitívnak (34,0%-uk szerint javult a makrogazdasági környezet), míg a többségi belföldi és külföldi tulajdonban lévő vállalkozásoknak csak 14, illetve 26,0%-a vélekedett hasonlóan. A vállalatok működési környezetét befolyásoló makrogazdasági tényezők A vállalatok működési környezetét befolyásoló tényezők 2009 novemberéhez képest 0,2 pontot javultak (1-5-ig skála), azonban csak a negatív folyamatok enyhültek, mivel egy éves távon egyik tényező sem jelez pozitív elmozdulást az egy évvel korábbi szinttől (azaz egyik sem haladja meg a pozitív változást jelentő 3- as küszöböt). Változás történt azonban a tényezők sorrendjében: korábban a külső forrásokhoz való hozzáférést, illetve azok árát ítélték meg leginkább negatívnak a vállalatok. A júniusi eredmények alapján azonban mostanra a belföldi kereslet vált a vállalati működés legsúlyosabb fékező erejévé, amit a A vállalati működési környezetet leginkább negatívan befolyásoló makrogazdasági tényezők az elmúlt egy évben (1 sokat romlott, 5 sokat javult): 1. belföldi kereslet (2,2) 2. finanszírozási forrásokhoz való hozzáférés (2,3) 3. finanszírozási források ára és termelési költségek (2,4-2,4) finanszírozási feltételek, illetve a termelési költségek alakulása követ. A legnagyobb arányú javulást a cégek a finanszírozási forrásokhoz való hozzáférésben és a külföldi kereslet alakulásában (+0,4-0,4) tapasztaltak, amit a finanszírozási források ára követ (+0,3). 16 A kisebbségi, illetve többségi külföldi tulajdonossal rendelkező cégek 73,3, illetve 82,2%-a értékeli rossznak a jelenlegi helyzetet, míg a belföldi magán és állami/önkormányzati cégek 88,7, illetve 85,1%-a. 16

18 Ugyanakkor nem javult tovább jelentősen az árfolyam megítélése: míg tavaly november és június között 0,3 pontot nőtt, addig az elmúlt fél év alatt mindössze 0,1 pontot. Ennek egyrészt oka, hogy az idei év első félévében viszonylag stabilak voltak a devizaárfolyamok, másrészt épp a felmérés időszakában ismét jelentősen gyengült a magyar fizetőeszköz a fontosabb valutákkal szemben Hivatalos napi forint-euró árfolyam alakulása (2009. július június 30.) Ágazati különbségek Forrás: MNB Alapvető különbség van a belföldi és külföldi kereslet alakulásának megítélésében az ágazatok között: a mezőgazdasági vállalatok a belföldi keresletet a másik két ágazathoz képest kevésbé rossznak (aminek a hátterében az agrártermékek iránti rugalmatlanabb kereslet áll), illetve a külföldi kereslethez hasonlóan értékelték (2,5, illetve 2,6). Ezzel szemben az ipari és szolgáltató vállalkozások belföldi, illetve külföldi kereslet megítélése között az eltérés 0,8, illetve 0,7 pont. Vállalati méret és tulajdonosi szerkezet A mikro- és kisméretű, valamint a többségében belföldi tulajdonban lévő vállalatok továbbra is nagyobb akadályokat érzékelnek a forráshoz való hozzájutásban, mint az 50 főnél többet foglalkoztató, illetve többségi külföldi vagy állami/önkormányzati tulajdonban lévő cégek, valamint az árfolyam alakulását és az idegen források árát is negatívabban értékelik. A vállalatok működési környezetét befolyásoló (makro)tényezők (1-5-ig skála) Belföldi kereslet Külföldi kereslet Készletek alakulása Árfolyam Források ára Forrásokhoz való hozzáférés Termelési költségek Versenytársak magatartása 3,0 2,8 2,6 2,4 2,2 2,0 1,8 1, június november június javulás (1 - sokat romlott, 5 - sokat javult, 3 - nem változott) 17 A forint euró árfolyam július és május eleje között egy 261 és 279 forint közötti sávban mozgott alapvetően alacsony volatilitás mellett (a napi árfolyamok szórása: 3,6 forint). A felmérés idején, vagyis május júniusban 267 és 287 forint között alakult a napi árfolyam (ebben az időszakban a volaitilitás is erősödött: a szórás 4,3 forintra emelkedett). 17

19 Vállalatok piaci helyzete Vállalati eredmények alakulását befolyásoló tényezők Vállalatok működési környezete Az elmúlt egy év piaci eredményeinek alakulása és a makrogazdasági környezet megítélése között szignifikáns (pozitív) összefüggés van. Ennek alapvetően a Makrogazdasági-index felépítése az oka, amely a négy részindex közül a leginkább hangulatindex jellegű, vagyis azok a vállalatok, amelyek eredményei jobban alakultak az elmúlt 12 hónap során, a külső környezet számukra nem befolyásolható feltételeit (makrogazdasági folyamatait) is pozitívabban értékelték. Ugyanakkor a felmérés konzisztens jellegét bizonyítja, hogy a vállalati eredmény terén a legnagyobb visszaesést, illetve bővülést elért cégek Makrogazdasági-indexe között is mindössze 6,2 pont a különbség, illetve a vállalati eredmény 5%-nál nagyobb mértékű bővülést elérő cégek indexe sem haladja meg az 50 pontot (46,9). 18 A vállalatok működési környezetét befolyásoló legfontosabb makrogazdasági tényezők többségét alapvetően a piaci eredmények alakulásától függetlenül hasonlóan (legfeljebb 0,1-0,3 pontos eltéréssel az 1-5-ig skálán) ítélik meg a vállalkozások. Ezek alapján megállapítható, hogy bár az árfolyam alakulása, a finanszírozási források ára és az azokhoz való hozzáférés meghatározó tényezői a vállalati működésnek, nem befolyásolják döntően a vállalati eredményeket. A vállalati működést meghatározó külső tényezők közül az elmúlt 12 hónapban a belföldi kereslet vált fokozatosan a vállalati eredmények alakulásának egyre meghatározóbb tényezőjévé. A hazai kereslet megítélésében jelentős igaz a korábbi felmérésekhez képest kisebb 0,7 pontos különbség tapasztalható a legjobb és legrosszabb vállalati eredményt elért vállalati csoportok 3,0 2,8 2,6 2,4 2,2 2,0 1,8 1,6 A belföldi kereslet és a termelési költségek megítélése a vállalati eredmények változásának függvényében (1-5-ig skála) Belföldi kereslet javulás Termelési költségek (1 - sokat romlott, 3 - nem változott, 5 - sokat javult) között (míg ugyanez a különbség a külföldi kereslet megítélésében mindössze 0,3 pont). 5%-nál nagyobb mértékben csökkent 0-5% csökkent Nem változott 0-5% nőtt 5%-nál nagyobb mértékben nőtt A másik jelentősebb eltérés a termelési költségek megítélésében tapasztalható. A csökkenő piaci eredménnyel rendelkező vállalatok a termelési költségek nagyobb arányú romlását tapasztalták, míg 18 A vállalatok Makrogazdasági-indexei közötti szórás: június: 11,7, november: 13,2, június: 10,1. 18

20 a javuló eredményeket elérő cégek a költségek stagnálás közeli állapotáról számoltak be (2,8 az 1-5-ig skálán, ahol 3,0 jelöli a változatlanságot). Külföldi értékesítés Az elmúlt 12 hónap vállalati eredményeit vizsgálva megállapítható, hogy azok a vállalatok, amelyek külföldi értékesítésből származó bevétele a teljes árbevétel felét meghaladja, sokkal jobb teljesítményt nyújtottak: mindössze 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Az elmúlt 12 hónap vállalati eredménye és az exportarány közötti összefüggés Nincs export 0-50% % Csökkent Nem változott Nőtt 46,2%-uk számolt be az eredmények csökkenéséről (a teljes mintában ez az arány 62,6%), ugyanakkor 36,3%-uk esetében nőtt az eredmény. Ezzel szemben a kizárólag, illetve nagyobbrészt a belföldi piacokra koncentráló cégek körében a döntő többség (67,7, illetve 64,9%) az eredmények csökkenéséről számolt be. A következő egy év vonatkozásában a kilátások hasonlóak, vagyis azok a vállalatok lesznek képesek jobb eredményt elérni, amelyek külföldi értékesítéssel is rendelkeznek. Az előző 12 hónaphoz képest csökkent a különbség az alacsonyabb, illetve magasabb exporthányaddal rendelkező cégek között (a vállalati eredmények várható alakulásának tekintetében), ami egyrészt arra utal, hogy a külföldi piacok húzóhatása nem erősödött tovább, 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% A vállalati eredmény növekedését váró vállalatok aránya az exportarány függvényében Nincs export 0-50% % június november június másrészt várható a lassuló külföldi konjunktúra pozitív hatásainak leszivárgása a kisebb, kevésbé exportorientált vállalatok szintjére. Különösen az ipari vállalatok esetében érvényesül az exportorientáció pozitív hatása a várható eredményekre. Az exporttal nem rendelkező ipari cégek mindössze 24,0%-a várja eredményeinek növekedését a következő 12 hónapban, miközben a külföldi értékesítésre is termelő vállalatok esetében ez 52,3%. 60% 40% 20% 0% Az ipari vállalatok eredményeinek várható alakulása az export függvényében Nincs export0-50% 50-99% 100% Csökken Nem változik Nő 19

21 Abban a vállalati csoportban, ahol az exportbevétel teszi ki az árbevétel több mint felét, a piaci kilátások javulása leállt: mindössze 2,5 százalékponttal több cég számít növekedésre, miközben november és június között közel megduplázódott az arányuk (25,5%-ról 47,0%-ra) ebben a kategóriában. Ezzel szemben a külföldi értékesítéssel nem rendelkező, illetve azoknál a vállalatoknál ahol az abból származó bevétel az árbevétel kevesebb mint felét teszi ki, a vállalati eredmények növekedését váró cégek aránya 10 százalékpontot meghaladó mértékben javult (+11,2, illetve +13,5 százalékpont). Ennek hátterében az áll, hogy az első vállalati csoport erős exportorientációja réven hamarabb érzékeli a külföldi piacok impulzusait és azokra hamarabb is képes reagálni, (2009. június és november között 11,5 százalékponttal nőtt a vállalati eredmények növekedését várók aránya ebben a csoportban), míg az utóbbi csoportba tartozó vállalatok valamelyest késve követik a folyamatokat. Beruházások alakulása ( Aktív válságkezelés szerepe ) Azok a vállalatok, amelyek a következő egy év során vállalati eredményeik növekedését várják, nagyobb arányban hajtottak végre beruházásokat, fejlesztéseket az elmúlt 12 hónap során, mint azok, amelyek eredményeik stagnálását vagy csökkenését várják. Az 5%-nál nagyobb eredménybővülést váró cégek 67,9%-a végzett valamilyen fejlesztési tevékenységet az elmúlt hónapokban, míg ez az Az elmúlt egy évben végrehajtott beruházás célja és a vállalati eredmények várható alakulása (válaszadók százalékában*) 0% 10% 20% 30% 40% 50% arány az 5%-nál súlyosabb visszaesést prognosztizálók között csak 52,8%. Vállalati tevékenység Fontos tényező átszervezése ugyanakkor a Költségek csökkentése Piaci helyzet stabilizálása végrehajtott beruházás célja. Azok a vállalatok Termelés/szolgáltatás lesznek várhatóan bővítése Profilváltás sikeresek a következő időszakban, amelyek a válság teremtette új 5%-nál nagyobb csökkenés 0-5%-os csökkenés Nem változik lehetőségek alapján 0-5%-os növekedés 5%-nál nagyobb növekedés *több válasz is lehetséges újra-, illetve átszervezték a tevékenységüket és nem pedig csak reagáló, követő stratégiát folytattak. A vállalati eredmények növekedését váró cégek a többi vállalathoz képest fejlesztéseikkel a vállalati tevékenység átszervezését, a termékek, illetve szolgáltatások körének bővítését, valamint a profilváltást célozták meg. Ezzel szemben a követő (további eredménycsökkenést váró) vállalatok inkább a költségcsökkentésre és a piaci helyzet stabilitására koncentráltak. (A technológiakorszerűsítést az elmúlt egy évben beruházó vállalatok többsége 68-71%-a hasonlóan fontosnak tartotta.) Míg az előző felmérések alapján egyértelmű(bb) összefüggés volt a beruházási tervek és a várt vállalati eredmények között, ez a kapcsolat valamelyest lazult, ami szintén a beruházási kedv mérséklődésére, elbizonytalanodására utal, illetve azt jelzi, hogy a válság teremtette új helyzettel 20

22 kapcsolatos fejlesztéseket, átalakításokat a (jól reagáló) vállalatok már elvégezték. Habár a vállalati eredményeik növekedését váró cégek konkrétabb beruházási tervekkel rendelkeznek, mint az eredmények csökkenését váró vállalatok (különösen a súlyos, 5%-ot meghaladó zsugorodással számolók), a fejlesztések már nem gyakorolnak olyan mértékű húzóerőt, ami a piaci kilátások tartós bizonytalanságáról árulkodik. Viszonylag szoros összefüggés tapasztalható a várt vállalati eredmények és a beruházásokat hátráltató (különösen a válsággal kapcsolatos) tényezők között. A felmérés alapján elmondhatjuk, hogy azok a vállalatok, amelyek eredményeik további visszaesését várják, a fejlesztések finanszírozási oldalának 70% 60% 50% 40% 30% A vállalati eredmények következő egy éves várható alakulása és a végrehajtott, illetve tervezett beruházások közti kapcsolat 5%-nál súlyosabb visszaesést vár 0-5%-os visszaesést vár Nem vár változást 0-5%-os 5%-nál növekedést nagyobb vár növekedést vár Végrehajtott beruházást az elmúlt 12 hónapban Tervez beruházást a következő 12 hónapban megteremtését (saját forrás hiánya, idegen források magas ára), az elégtelen keresletet (nincs szükség a kibővített kapacitásokkal történő termelésre) és a reálgazdasági bizonytalanságot súlyosabb beruházási korlátoknak érzik, mint a pozitívabb kilátásokkal rendelkező cégek. Amennyiben mégis beruháznak, akkor a növekedést váró cégek elsősorban a külső kereslet bővülésében bízva, míg a csökkenő eredményekkel számoló cégek az elmaradt (így valószínűleg jelenlegi rossz piaci kilátásaikat okozó) beruházásokat pótolnának, valamint alkalmazkodnának a megváltozott piaci helyzethez (versenytársak kényszerítik ki), illetve jogszabályi előírásokhoz (környezetvédelem). Forráshelyzet A felmérésben részt vevő vállalatok elmúlt egy éves eredményeinek alakulása és a finanszírozási helyzetük között erős kapcsolat fedezhető fel: a súlyos (5%-nál nagyobb mértékű) eredménycsökkenést elszenvedő vállalatok közel negyede (26,8%) saját forrásaiból a folyó kiadásokat sem képes fedezni (további 54,9% esetében pedig fejlesztések, beruházások csakis külső forrás esetén lehetségesek). Ezzel szemben elmondható, hogy az elmúlt 12 hónapban az átlagosnál jobb (5% feletti ütemben bővülő) 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0% A vállalati eredmények alakulása az elmúlt 12 hónapban a forráshelyzet függvényében Nincs szüksége külső forrásra Saját források a folyó költségek fedezésére sem elégségesek Csökkent Nem változott Nőtt 21

23 A vállalati eredmény a következő egy évben vállalati eredményeket elért cégek finanszírozási oldalon is stabilabb lábakon állnak: 32,7%-uk fejlesztésekhez is elegendő forrással rendelkezik és csak 10,9% számolt be a saját források elégtelenségéről. A vállalati eredmények várható alakulása és a forrásbevonási tervek közötti kapcsolat Tervez forrásbevonást Kivár Nem tervez Csökken 47,7% 11,9% 40,3% Nem változik 49,3% 16,2% 34,5% Nő 48,3% 15,0% 36,7% Hasonló egyértelmű összefüggés azonban nem fedezhető fel a következő egy év forrásbevonási tervei és a vállalati eredmények alakulása között. Ez egyrészt magyarázható az elbizonytalanodó beruházási tervekkel, másrészt a vállalatok finanszírozási helyzetének stabilizálódásával. Ez utóbbi faktor az elmúlt egy évben végbement piaci stabilizáció (és szelekció) révén a korábbinál kevésbé játszik fontos szerepet a vállalati eredmények alakulásában. A felmérés eredményei alapján a vállalati eredmények várható alakulása és a tervezett forrásbevonás célok között kapcsolat van. A forgóeszköz finanszírozást mindhárom vállalati kategóriában (eredmények csökkenését, változatlanságát, illetve növekedését várók) hasonló arányban (24,7, 25,5, illetve 26,3%) jelölték meg forrásbevonási célként. Ezzel szemben a fejlesztések finanszírozás külső forrásból különösen az új gépek beszerzésével történő termelésbővítés a jobb piaci eredményekkel számoló vállalatok esetében kapott nagyobb hangsúlyt (42,1, illetve 36,8% szemben a tovább csökkenő eredményekkel kalkuláló cégek 31,9%-ával). 22

24 Belföldi értékesítés Belföldi piaci pozíció A júniusi felmérés eredményei alapján valamelyest többen ítélték kedvezőtlenebbnek belföldi piaci pozíciójukat az egy évvel korábbinál, mint tavaly novemberben (35,4% szemben a fél évvel ezelőtti 30,8%-kal). Ehhez hasonlóan azon vállalatok aránya is csökkent némileg, amelyek belföldi pozícióik javulását tapasztalták (20,7% szemben a novemberi 21,5%-kal). A belföldi versenyképességi pozíciók kismértékű romlása alapvetően a belföldi piaci folyamatoknak, elsősorban a stagnáló keresletnek köszönhető. Ágazati különbségek Valamelyest változott a kép a belföldi piaci pozíció ágazatok szerinti megítélésében az elmúlt fél évben novemberében még a szolgáltató cégek ítélték legnagyobb arányban az egy évvel korábbinál jobbra piaci helyzetüket, míg most az ipari vállalatok. Az agrárcégek többsége (52,1%) változatlan, harmada (35,4%) rosszabb, míg nyolcada (12,5%) az egy évvel korábbinál jobbra értékeli piaci pozícióit. A szolgáltató cégek ehhez hasonlóan legnagyobb arányban (46,8%) változatlan belföldi piaci pozícióról, közel egyötödük (19,4%) azonban javuló, míg 33,8% romló helyzetről számolt be. Az ipari ágazat ezzel szemben sokkal heterogénebb: ebben a vállalati csoportban a legnagyobb aránya a romló (37,6%) és a javuló (24,9%) piaci pozícióval rendelkezők aránya (a változatlan pozíciójú cégek aránya: 37,6%). Az ipari ágazatban végbement jelentős javulást jelzi, hogy fél éve még ebben a vállalati körben volt a legalacsonyabb a romló pozíciókat elszenvedők aránya, mostanra pedig itt a legmagasabb. Mezőgazdaság elsősorban a növénytermesztéssel foglalkozó cégek piaci pozíciói romlottak (57,1% számolt be erről), az állattenyésztéssel foglalkozó mezőgazdasági vállalkozások 16,7-16,7%-ánál romlott, illetve javult, többségüknek (66,7%) változatlan maradt a piaci helyzete. Ipar a leginkább romló pozíciókról az építőipar és a villamos gép, háztartási készülékek előállításával foglalkozó vállalatok számoltak be (51,6%, illetve 41,7%), ugyanakkor ez jelzi az ágazat kettészakadását az ipari vállalatok egy jelentős részének javultak a pozíciói a közúti járműgyártás (38,5%), a mezőgazdasági és egyéb haszongépgyártás (37,5%), valamint a fémfeldolgozás (31,3%) kategóriákban, az élelmiszer- és italgyártás területén a vállalatok nagy részének (40,0%) belföldi piaci helyzete nem változott. Szolgáltató szektor legnagyobb arányban a turizmussal, vendéglátással (52,2%), valamint a gépjárművek, egyéb gépi berendezések javításával (54,5%) foglalkozó cégek számoltak be, a kereskedelmi területen működő vállalatok 24,0%-ának javultak a pozíciói (itt az átlagosnál több a gyógyszertár, gyógyászati termékek forgalmazására szakosodott kereskedőcég), míg 37,3%-uk piaci helyzete változatlan (többségük élelmiszer és ital forgalmazásával foglalkozik), szintén nagyobb arányban számoltak be a piaci helyzet javulásáról a gazdasági szolgáltatások nyújtásával (28,9%) és pénzügyi közvetítéssel (26,1% és mindössze 13,0%-nak romlottak a pozíciói ebben a szegmensben) foglalkozó vállalkozások. 23

25 Gépkocsi ipar: átmeneti fellendülés? A Magyar Fejlesztési Bank korábbi (2010. március 5.) elemzése megállapította, a válság ellensúlyozására több EU-s tagállamban beindított roncsautó programok kedvező konjunkturális hatása összeurópai szinten is érzékelhető volt: nyugaton az eladások révén inkább a fogyasztás, keleten inkább a termelés profitált az autócsere programokból. A hatás azonban átmeneti lesz a programok kifutása, a gyenge hitelezési dinamika, a vásárlók részéről előbbre hozott fogyasztás kifulladása és az emelkedő munkanélküliség révén csökkenő vásárlóerő és óvatosabbá váló autókereslet miatt. Emiatt nemcsak a nyugat-európai eladások és termelés fékeződésére, hanem akár a kelet-európai országokban is a járműipari kibocsátás visszaesésére lehet felkészülni 2010 második felében mindez kedvezőtlenül érinti a 2009 második felében éledező magyarországi autóipari termelést is. Az MFB elemzése kimutatta, hogy a kelet-európai országokban az autóipari gyártás termelési ciklusa 2009 második felében továbbra is egy-egy, az adott országban meghatározó szerepű nyugat-európai ország gépkocsigyártását követi (transznacionális vállalati hatás), így Magyarországon és Csehországban a meghatározó jelentőségű német, Lengyelországban az olasz, míg Romániában a francia autóipari termelés alakulása fejt ki komoly húzóerőt a kelet-európai autóiparra. Regionális bontás A vállalatok belföldi piaci helyzete és tevékenységének földrajzi elhelyezkedése között a korábbi felmérésekkel ellentétben nincs szoros kapcsolat, ami arra utal, hogy a novemberi felmérés óta egy erőteljes homogenizálódás ment végbe: akkor a középmagyarországi régióban jelentősen meghaladta a javuló piaci pozíciókkal rendelkező vállalatok aránya a másik két régióban mértet. Ez a folyamat azonban nem a nyugati és keleti országrész vállalatainak javuló pozícióit hozta, hanem a középmagyarországi vállalatok romló, illetve tovább nem javuló piaci helyzetét. 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0% Az egy évvel korábbinál jobb belföldi piaci helyzettel rendelkező vállalatok aránya az egyes régiókban november június Közép-Mo. Nyugat-Mo. Kelet-Mo. 24

26 Vállalati méret szerint A különböző vállalati méret kategóriákban ahogy az előző két felmérésből is látható volt jelentős különbségek vannak a belföldi piaci pozíció alakulásában. A mostani felmérés eredményei ugyanakkor arról tanúskodnak, hogy a novemberben mért javulás (akkor valamennyi kategóriában csökkent a romló, illetve nőtt a javuló piaci pozícióval rendelkező cégek aránya) megállt és elindult egy visszarendeződés. Ez a kisebb méretű cégek további kiszorulását, ellehetetlenülését eredményezi, mivel a legnagyobb cégek tartani tudták a pozícióikat % 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Mikrovállalatok belföldi pozíciójának alakulása az előző évhez képest 14,0% 38,0% 48,0% 23,0% 38,0% 39,0% 13,9% 37,0% 49,1% június november június Belföldi értékesítést meghatározó tényezők A belföldi értékesítésből származó bevételeket befolyásoló tényezők fontossági sorrendjében nem történt változás, de a költségek alakulását leszámítva ha csak minimális mértékben is csökkent a bevételek alakulására gyakorolt hatásuk. A júniusi és novemberi felmérés között elmozdulás történt a külső (árfolyam, kereslet) és a belső (ár, minőség) tényezők fontosságának megítélésében az utóbbiak javára, ami az elmúlt fél évben nem folytatódott tovább. Ennek oka, hogy a stagnáló belső kereslet miatt nem alakult ki (sem ár-, sem minőségbeli) verseny a vállalatok között. A következő 12 hónapban stagnáló piacok és kereslet mellett a költségoldal lehet a vállalati sikerek kulcsa. Romlott Nem változott Javult A belföldi értékesítést meghatározó legfontosabb három tényező (1-5-ig skála): 1. termék/szolgáltatás ára (4,1) 2. kereslet (4,1) 3. költségek alakulása (3,9) A belföldi bevételeket befolyásoló tényezők értékelése 3,0 3,5 4,0 4,5 Ágazati különbségek Az agrárcégek alapvetően ár- és költségérzékenyek, illetve az árfolyam alakulása is erőteljesebb hatást gyakorol a bevételeikre, míg a termékek ismertsége a másik két ágazathoz képest elenyésző jelentőségű. A piaci viszonyok Ár Minőség Költségek Kereslet Árfolyam erősödés Árfolyam gyengülés Ismertség 19 A nagyvállalatok 56,5%-a változatlan, negyede (24,2%) javuló belföldi pozíciókról számolt be, míg a középvállalatok esetében ezek az arányok 44,9, illetve 26,1% június november június 25

27 változására, erősebb versenyre utal ugyanakkor, hogy a termék minősége valamelyest felértékelődött a korábbi felmérésekhez képest, azt a mezőgazdasági vállalatok a többi vállalkozáshoz hasonlóan fontosnak ítélték meg. Az ipari vállalatok a termék ismertségét értékelik az átlagosnál fontosabbnak. A szolgáltató szektorban működő vállalatok jövedelmét a másik két ágazathoz képest a költségek és az árfolyam alakulása is kevésbé befolyásolja. Vállalati méret szerint A vállalati méret kategóriák alapján, a kis- és nagyvállalatok között alapvetően négy területen van eltérés: termék/szolgáltatás ára, költségek, árfolyam alakulása és termék/szolgáltatás ismertsége. A nagyvállalatok bevételeinek alakulása elsősorban ár-érzékeny, míg a termék/szolgáltatás ismertsége kevésbé számít. Emellett rendelkeznek az árfolyamváltozás negatív hatásait mérséklő eszközökkel és a vállalati költségek kezelésében is hatékonyabbak. Ezzel szemben a kisebb méretű cégek (elsősorban a mikrovállalatok) esetében a költségek, a termék/szolgáltatás ismertsége valamint az árfolyam alakulása (elsősorban gyengülése) fontos bevétel-befolyásoló tényezők. A belföldi értékesítésből származó bevételeket meghatározó tényezők megítélése az egyes vállalati kategóriákon belül (1-5-ig skála, 1 kismértékben, 5 nagymértékben befolyásolja) Ár Minőség Költségek Kereslet Árfolyam erősödés Árfolyam gyengülés Termék ismertség Szektor agrárium 4,3 3,7 4,0 4,1 3,3 3,4 3,0 ipar 4,1 3,7 3,9 4,1 3,1 3,3 3,6 szolgáltatószektor 4,1 3,7 3,8 4,0 3,0 3,1 3,4 Régió Közép-Magyarország 4,0 3,8 3,8 4,1 3,0 3,3 3,7 Nyugat-Magyarország 4,3 3,8 4,0 4,1 3,1 3,2 3,4 Kelet-Magyarország 4,0 3,6 3,9 4,0 3,1 3,2 3,3 Vállalatméret mikrovállalkozás 4,0 3,8 4,0 4,2 3,1 3,5 3,6 kisvállalat 4,1 3,7 4,0 4,1 3,2 3,4 3,5 középvállalat 4,0 3,7 3,8 4,0 3,0 3,1 3,5 nagyvállalat 4,5 3,8 3,8 4,1 2,9 2,8 3,1 Tulajdonforma 100% belföldi 4,1 3,7 4,0 4,1 3,2 3,3 3,5 állami/önkormányzati 3,8 3,3 3,6 3,7 2,4 2,7 2,7 kisebbségi külföldi 4,4 4,0 4,0 4,4 3,2 4,2 3,8 többségi külföldi 4,1 3,8 3,6 4,1 2,9 3,0 3,5 Teljes minta 4,1 3,7 3,9 4,1 3,1 3,2 3,5 26

28 Belföldi értékesítési árak Miközben az elmúlt 12 hónapban ahogy azt a júniusi felmérés előre jelezte a vállalatok legnagyobb arányban értékesítési árainak csökkenését voltak kénytelen elszenvedni, a következő egy évben a felmérésben résztvevő legtöbb vállalat az árak jelenlegi szinten való maradását (illetve legfeljebb minimális emelkedését) várja, ami alacsony növekedési kilátások mellett a gazdaság stagnálásának veszélyét növeli. Az elmúlt 12 hónapban a vállalatok 40,5%-a volt kénytelen csökkenteni értékesítési árait (közülük minden második 5%-nál is nagyobb mértékben), 33,4% nem változtatott, míg 26,1% volt képes növelni azokon. Ágazati különbségek Elsősorban a mezőgazdasági cégek kényszerültek rá értékesítési áraik mérséklésére (67,3%, sőt 46,9% 5%-nál nagyobb mértékben) az elmúlt egy évben, azon belül a legjelentősebb csökkentést a növénytermesztő vállalatok voltak kénytelenek elszenvedni. 20 Az ipari cégeknél vegyesebb a kép: miközben az ágazatban tevékenykedő vállalatok közel fele (44,7%) csökkentette az árait, 22,3% képes volt azokat növelni. Itt ismét elsősorban a belső kereslethez való függőség határozta meg a vállalatok árképzési lehetőségeit: a fémfeldolgozó cégek és főleg az építőipari vállalatok (54,8% 5%-nál is nagyobb mértékben) nagy arányban áraik csökkentésére A júniusi felmérés alapján az elmúlt egy évben az értékesítési árak visszaesése valamelyest nagyobb mértékben csökkentek (42,7, as skálán), mint azt a vállalatok tavaly nyáron várták (49,7). Ugyanakkor az árak mérséklődése lassult az idei első félévben, ha összehasonlítjuk a mostani eredményeket a tavaly novemberben mértekkel. A következő 12 hónapban kismértékű áremelkedés várható: először lépte át a növekedés-csökkenés határát jelentő 50 pontot az értékesítési árak alakulását jelző index. Értékesítési árak alakulása (0-100-as skála) az elmúlt 12 hónapban a következő 12 hónapban jún. 46,1 49, nov. 39,7 49, jún. 42,7 53,8 kényszerültek, míg a gépkocsigyártó vállalkozások már minimálisan emelni tudtak az áraikon. A szolgáltató cégek körében az árak ha változtak is, csak minimálisan az előző egy évben (mindössze 13,7% csökkentette és 5,3% növelte 5%-nál nagyobb mértékben árait). A kereskedelmi cégek közül az élelmiszer kereskedők voltak képesek nagy arányban árat emelni (67,9%) 21, míg a (háztartási) elektronikai cikkeket árusítók leginkább mérsékelték az áraikat. 20 A mezőgazdasági termékek termelőiár-indexe 2009-ben 9,5%-os csökkenést mutatott 2008-hoz képest. A növényi termékek árszintje mérséklődött erőteljesebben, a tavalyi egész évet nézve 12,7%-kal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban (az élőállat és állati termékek esetében a csökkenés 4,6% volt) január és május között a mezőgazdasági árak stagnálása (+0,5%) volt jellemző, ami a tavalyi alacsony bázis miatt 2009 első felében a növényi termékek árindexe 32,8%-kal volt alacsonyabb, mint 2008 azonos időszakában igen mérsékelt árszintet jelent. (Forrás: KSH) 21 Az a tény, hogy az elmúlt 12 hónapban a mezőgazdasági vállalatok értékesítési áraik mérséklésére kényszerültek, míg az élelmiszer-kereskedők árat emeltek, az utóbbiak erős piaci (alku) pozícióját jelzi. 27

29 A következő 12 hónap viszonylatában a szolgáltató és ipari cégek többsége (51,2, illetve 55,0%) változatlan árakkal számol, miközben a mezőgazdasági vállalatok azzal kalkulálnak, hogy az elmúlt év csökkenése után végre növelni tudják az értékesítési áraikat (42,9% vár szinte egységesen legfeljebb 5%-os áremelést). 22 A nyári felmérés értékesítési ár prognózisa megközelítőleg helyesnek bizonyult. A tavaly nyári várakozások mindhárom szektorban valamelyest optimistábbnak bizonyultak, 7,4-8,7 százalékponttal kevesebben vártak árcsökkenést, mint ahányan erről a mostani felmérésben beszámoltak. Ezek alapján az árak csökkenése megáll, és a következő 12 hónapban legfeljebb minimális mértékben emelkedik (elsősorban az agrártermékek körében). 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% -10% Csökkenő értékesítési árakat realizáló, illetve váró vállalatok aránya az egyes ágazatokban Csökkennek az értékesítési árak a következő 12 hónapban (2009. jún.) Csökkentek az értékesítési árak az elmúlt 12 hónapban (2010. jún.) Mezőgazdaság Ipar Szolgáltatás Csökkennek az értékesítési árak a következő 12 hónapban (2010. jún.) Belföldi értékesítési forgalom A vállalatok közel kétharmadának (63,1%) csökkent a belföldi értékesítési forgalma az elmúlt 12 hónapban (a felmérésben szereplő összes vállalat 38,8%-ánál 5%-nál is nagyobb mértékben, míg az ipari cégek esetében ez az arány 45,3%). Ez közel 10 százalékponttal meghaladja a júniusi értéket, akkor 54,3% várt csökkenést (a különbség elsősorban a szolgáltató és ipari vállalatok utólag optimistának bizonyult várakozásaira vezethető vissza). A következő 12 hónap viszonylatában az értékesítési forgalom csökkenése várhatóan megáll, lelassul és elsősorban az ipari szektorban valamint részben a mezőgazdaságban várható forgalombővülés (41,7, illetve 31,3%-a várja ezt a cégeknek az adott vállalati körben). A vállalatok az elmúlt egy évben a forgalom súlyos visszaesését voltak kénytelenek elszenvedni (30,4 pont a as skálán), illetve a korábbi felmérésekhez viszonyítva jól látszik, hogy júniusban a vállalatok még a válság enyhébb lefolyásával számoltak (a forgalom alakulása a következő 12 hónapban: 34,7). A vállalkozások jövőre vonatkozó várakozásai ugyanakkor folyamatosan javulnak, a következő egy év viszonylatában további kismértékű csökkenésre, illetve stagnálásra számítanak (47,2) Az értékesítési forgalom alakulásának megítélése (0-100 skála) jún nov jún. Elmúlt 12 hónap Következő 12 hónap 22 A várakozásokat befolyásolhatta, hogy a felmérés időpontjában a rendkívül rossz időjárás és árvíz már jelentős károkat okozott a termésben, így a korábban nyomott árak emelkedése már nyáron megindulhat. 28

30 Ágazati különbségek A mezőgazdasági vállalatok értékesítésének visszaesése volt a három szektor közül a legkisebb (38,0), ami elsősorban az agrártermékek iránti kereslet rugalmatlanságával magyarázható. A következő egy évben az értékesítési forgalom mérséklődése lelassul, kisebb mértékű (45,3) csökkenés várható. Jelentős eltérés tapasztalható ugyanakkor a növénytermesztő és állattenyésztő vállalatok között: előbbiek további jelentős forgalom visszaeséssel számolnak (31,0), míg az utóbbiak belföldi értékesítésük felfutását várják (62,5). A forgalom az elmúlt 12 hónapban legnagyobb mértékben az ipari vállalatok esetében esett vissza (29,3 a as skálán), azonban a következő 12 hónapot tekintve ebben az ágazatban a legoptimistábbak a cégek (51,4): ez az értékesítés minimális növekedésére utal. Ezt az is alátámasztja, hogy a válaszadók 41,7%-a már (jellemzően 0-5% közötti) növekedést vár. A forgalom alakulása néhány ipari alágazatban (0-100-as skála) Elmúlt egy év Következő egy év Építőipar 21,0 31,3 Vegyi anyag, gumi, műanyaggyártás 25,0 58,3 Haszongép gyártás 25,0 60,9 Fémfeldolgozás 26,7 60,0 Villamos gép, háztartási készülék gyártás 27,1 58,3 Élelmiszeripar 43,0 52,0 Közúti jármű gyártás 47,9 64,6 A legnagyobb visszaesést az építőipar szenvedte el (21,0), míg az értékesítési forgalom az élelmiszeriparban (43,0) közepes mértékben, a közúti járműgyártás terén (47,9) pedig csak minimális mértékben esett vissza. 23 A következő 12 hónap értékesítésével kapcsolatos várakozások az export piacoktól erősen függő 24 ágazatokban (haszongép-gyártás, gépkocsigyártás, fémfeldolgozás) a legmagasabbak, a mostani felmérés alapján ezeken a területeken jelentős bővülésre lehet számítani. Az építőipar 70% 60% 50% 40% 30% 20% Csökkenő forgalmat realizáló, illetve váró vállalatok aránya szektorok szerint Csökken a forgalom a következő 12 hónapban (2009. jún.) Csökkent a forgalom az elmúlt 12 hónapban (2010. jún.) Mezőgazdaság Ipar Szolgáltatás Csökken a forgalom a következő 12 hónapban (2010. jún.) 23 A járműgyártás Magyarországon 2009 egész évben 29,2%-kal volt alacsonyabb, mint 2008-ban, ugyanakkor az év utolsó hónapjaiban éves szinten már bővült az ágazat kibocsátása (2009. november: +2,4%, december: +9,7%) első hónapjaiban a gépkocsigyártás lendületesen bővült: a termelés január és május között 22,3%-kal volt magasabb, mint az előző év hasonló időszakában (Forrás: KSH). 24 A felmérésben szereplő fémfeldolgozó, haszongép- és gépkocsigyártó cégek esetében a külföldi értékesítés aránya 46,3, 63,2, illetve 59,3% szemben a teljes minta 18,5, illetve az ipari vállalatok 37,8%-ával. 29

31 továbbra is zuhanórepülésben van (31,3), ami elsősorban a hazai gazdaság és beruházási hajlandóság stagnálására vezethető vissza. A szolgáltatószektor elmúlt egy éves visszaesése szintén jelentősnek mondható (29,7) és a vállalkozások közel fele (40,8%) további, bár kisebb mértékű forgalomcsökkenéssel számol (44,6). Az elmúlt 12 hónapban a legnagyobb visszaesést a gépjármű és egyéb gépi berendezések javítása (13,6), a kereskedelmi ágazat (24,0) és a turizmus (25,0) szenvedte el. További jelentősebb visszaesésre számít ugyanakkor a következő évben a szállítási és a közösségi szolgáltató szektor (36,0-36,0). Előbbi a gazdasági konjunkturális viszonyok (továbbra is kedvezőtlen) alakulásával, utóbbi a restriktív költségvetési politikával kapcsolható össze. Regionális bontás Az elmúlt egy évben a legjelentősebb visszaesést a közép-magyarországi vállalatok szenvedték el (21,0), a nyugati és a keleti országrészben némileg kisebb volt a visszaesés (22,1 és 22,3). A kilátások terén azonban a pest megyei és budapesti cégek optimistábbak, csak minimális visszaeséssel számolnak (46,6), sőt 34,9% növekedést vár a következő 12 hónapban. Ettől némileg lemaradnak a dunántúli vállalkozások (44,5), míg a kelet-magyarországi térség várakozásai nagyobb visszaesésre engednek következtetni (40,1). (Ez természetesen összefügg azzal, hogy a felmérésben Kelet- Magyarországon az átlagosnál több mezőgazdasági, míg a nyugati országrészben az átlagosnál több ipari vállalat szerepel, így az utóbbiak jobb kilátásai is okozzák a különbséget.) Vállalati méret és tulajdonosi szerkezet Megállapítható, hogy a vállalati méret pozitív irányban befolyásolja az értékesítési forgalmat, így az elmúlt 12 hónapban a legnagyobb visszaesés a mikrovállalatokat érte (18,7), míg a nagyvállalatok tudtak a leginkább alkalmazkodni a piaci folyamatokhoz (26,7). A következő egy évben a válaszok alapján a 10 főnél kevesebbet foglalkoztató vállalatok további piacvesztést lesznek kénytelenek elszenvedni (37,9), míg a 250 főnél több alkalmazottal dolgozó nagyvállalatok legfeljebb mérsékelt visszaeséssel számolnak (44,1). A tulajdonosi szerkezet és az értékesítési forgalom közötti kapcsolat vizsgálata alapján a belföldi és állami vállalatok forgalomcsökkenéssel (42,2 és 34,9), míg a többségi, illetve kisebbségi külföldi tulajdonban lévő vállalatok forgalmuk növekedésesével kalkulálnak (53,2 és 54,6). 30

32 Külföldi értékesítés A felmérésben szereplő vállalatok 50,6%-ának van külföldi értékesítése: az exportból származó bevétel a vállalatok 19,3%-ánál a teljes árbevétel legfeljebb 10%-át, 13,7% esetében 10-50%-át, míg a cégek 17,6%-ánál %-át teszi ki (a felmérésben résztvevő vállalatok 2,7%-a kizárólag külföldi piacokon van jelen termékeivel.) Ágazati különbségek A mezőgazdasági vállalatok 42,9%-a kizárólag belföldön értékesíti termékeit és az agrárcégek mindössze 8,2%-ának haladja meg a 25%-ot a külföldi értékesítés a teljes árbevételen belül. Az ipari vállalatok 25,1%-a nem rendelkezik exporttal, miközben 37,7% esetében a külföldi értékesítésből származó bevétel meghaladja a teljes árbevétel felét. Ebben a szegmensben szemben az agrárcégekkel egyértelmű kapcsolat van a vállalati méret és az exportarány között: a mérettel nő a külföldi értékesítés részesedése a vállalati bevételeken belül. Hasonló összefüggés van a tulajdoni szerkezet és a külföldi jelenlét között: az 50%-nál nagyobb külföldi értékesítési aránnyal rendelkező vállalatok 53,3%-a többségi külföldi tulajdonban van. A földrajzi elhelyezkedés alapján a jelentős exporttal rendelkező ipari cégek közel azonos arányban nyugat-, illetve kelet-magyarországi telephellyel rendelkeznek (41,3, illetve 40,0%). A szolgáltató szektor exportaránya a legalacsonyabb: 68,5%-a a szolgáltató vállalatoknak semmilyen külföldi értékesítéssel nem rendelkezik és összesen 5,9%-uk esetében haladja meg a szolgáltatás-exportból származó bevétel a teljes árbevétel 25%-át (elsősorban szállítmányozással foglalkozó vállalatok). Regionális bontás Földrajzi elhelyezkedés alapján Nyugat-Magyarországon található a legtöbb olyan vállalat, amelyek külföldi értékesítése az árbevétel több mint felét adja (23,7%). A kelet-magyarországi vállalatok esetében ez az arány 15,2, a pest megyei és budapesti cégek körében pedig 13,2%. Különbség ugyanakkor a régiók között, hogy míg a keleti országrészben működő magas exporthányaddal rendelkező exportcégek szinte kizárólag az ipari szektorhoz tartoznak, a nyugatiés közép-magyarországi régióban relatíve több külföldi értékesítéssel is rendelkező szolgáltató cég található. A közép-magyarországi cégek 40,5%-a rendelkezik külföldi értékesítéssel, ami az árbevétel 10-50%-át adja (ez az arány a dunántúli cégeknél 30,2, a kelet-magyarországiaknál 30,9%). Különbség ugyanakkor, hogy a közép-magyarországi régióban ezen vállalatok többsége (54,7%) a szolgáltató szektorban működik, a nyugati- és kelet-magyarországi régióban az ipari és mezőgazdasági cégek adják ennek a vállalati szegmensnek is a többségét. Vállalati méret és tulajdonosi szerkezet A vállalati méret és az exportarány között szignifikáns kapcsolat van. Míg a mikrovállalatok 67,0%- a egyáltalán nem értékesíti termékeit, illetve szolgáltatásait külföldön (a kisvállalatok esetében ez az arány 50,7%), addig a közép- és nagyvállalatok 24,1, illetve 30,4%-a teljes árbevételének több mint felét az exportból szerzi. Hasonlóan szoros az összefüggés a tulajdonosi szerkezet és a külföldi értékesítés között: a közösségi (állami vagy önkormányzati) tulajdonban lévő vállalatok 78,7%-ának semmilyen külföldi tevékenysége nincs, a belföldi vállalatok körében ez az arány 53,8%. Ezzel szemben a többségi külföldi tulajdonban lévő vállalkozások 60,3%-ánál a külföldi értékesítés a teljes árbevétel több mint felét adja (15,1%-uk kizárólag külföldi eladásra termel). A kisebbségi külföldi tulajdonossal rendelkező cégek szintén jelentős exporthányaddal rendelkeznek: 40,0% esetében az árbevétel nagy részét, 6,7%-uknál az egészet ez adja. 31

33 Exportpozíció Az előző két felméréshez képest csökkent azon cégek aránya, amelyek kiszorultak korábbi külföldi piacaikról, igaz jelentős javulásról nincs szó: az elmúlt egy évben legnagyobb mértékben a változatlan külföldi pozícióval rendelkező cégek aránya növekedett. A felmérésben szereplő vállalatok 30,9%-ának romlott 42,8%-ának változatlan maradt, míg 26,3%- ának javult az exportpozíciója az elmúlt 12 hónap során. A külkereskedelmi pozíciók stagnálása is visszaigazolja, hogy egyelőre a külföldi konjunkturális folyamatok húzó hatása nem tud érvényesülni a magyar gazdaság számára. Beruházási aktivitás Szoros kapcsolat figyelhető meg az elmúlt egy év beruházási aktivitása, a jövőre vonatkozó beruházási tervek és az export pozíció között. Alapvetően azok a vállalatok voltak képesek javítani külföldi értékesítési lehetőségeiken (75%), amelyek aktívan reagáltak (fejlesztettek) a válság és elsősorban a nemzetközi kereskedelem tavalyi jelentős zsugorodása által teremtett új helyzetre. Az elmúlt egy év beruházásainak céljaiban is eltérés tapasztalható. Azok a vállalatok, 40% amelyek javítani tudtak külföldi Romlott Nem változott Javult versenyképességükön (így piaci helyzetükön) szignifikánsan nagyobb arányban követtek Beruházott az elmúlt 1 évben Tervez beruházást a következő 1 évben aktív, az új körülmények által teremtett lehetőségekkel élő beruházási/fejlesztési politikát. Fejlesztéseikkel igyekeztek a termékeik, szolgáltatásaik körét bővíteni, korszerűsíteni az alkalmazott technológiát, illetve akár (részben) profilt váltani. A lemaradó, piacaikat elveszítő cégek pedig inkább passzív, követő fejlesztések elvégzésével igyekeztek piaci helyzetüket stabilizálni, költségeiket csökkenteni. Azok a vállalatok, amelyek javuló külföldi piaci helyzettel rendelkeznek, alapvetően a külső kereslet további bővülésében bízva terveznek további fejlesztéseket a következő egy évben (4,0 az 1-5-ig terjedő skálán, szemben 3,2-es minta átlaggal) és ezt nagyobb valószínűséggel, illetve mértékben képesek belső forrásaikból fedezni (2,7 szemben a romló külföldi értékesítési kilátásokkal rendelkező vállalatok 2,0-as átlagával). 80% 70% 60% 50% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Az exportpozíció elmúlt egy éves alakulásának megítélése a három felmérés alapján jún nov jún. Romlott Nem változott Javult A beruházási aktivitás és az exportpozíció elmúlt egy éves alakulása 32

34 Az elmúlt egy évben végrehajtott beruházás célja (válaszadók százalékában)* A külföldi piaci helyzet az elmúlt 12 hónapban Romlott Nem változott Javult Tevékenység átszervezése 5,5% 8,9% 6,5% Költségek csökkentése 16,4% 22,8% 27,4% Piaci helyzet stabilizálása 20,5% 20,8% 24,2% Termelés bővítése 17,8% 14,9% 35,5% Technológia korszerűsítése 35,6% 42,6% 61,3% Profilváltás 5,5% 5,0% 17,7% (* több válasz lehetséges) Exportpiacok A célpiacok száma és a külföldi piaci pozíció alakulásának megítélése közötti összefüggés ahogy ez az ábrán is látszik nem túl erős. Elmondható, hogy azoknak a vállalatoknak, amelyek diverzifikálják export tevékenységüket, nagyobb arányban javultak a külföldi értékesítési lehetőségeik, mint azoknak, amelyek csak egy-két országra, régióra koncentrálnak. A felmérésben szereplő exportvállalatok többsége (56,2%) egy lábú, azaz kizárólag egy célországra, illetve régióra koncentrál, míg a negyedük (24,9%) két piacon van jelen ( két lábú ), 18,9% pedig minimum három külföldi piacon értékesíti termékeit, szolgáltatásait ( sok lábú ). Az egyes exportpiacokon működő vállalatok piaci pozíciói között alapvetően nem az elmúlt egy év (forgalma) alapján, hanem a következő 12 hónap várakozásaival összefüggésben van különbség. Vagyis azok a magyar vállalatok lesznek képesek piaci pozícióikon javítani a következő egy évben, amelyek a gyorsan bővülő piacokon vannak jelen termékeikkel. Míg az új európai uniós tagállamokban (EU- 12) jelenlévő cégek 45,6, a nyugat-európai piacokon értékesítő vállalatok 55,3%-a számít az értékesítési forgalom bővülésére, addig ez az arány a távol-keleti piacokon, illetve A külföldi értékesítés célországai (százalék*) Nyugat-Európa 58,6% Kína 3,0% Kelet-európai EUtagokeleti 58,6% Egyéb távol- 4,2% ország Nem EU-tag 13,3% Észak- 8,0% balkáni országok Szovjet utódállamok Amerika 10,3% Egyéb 4,6% Kínában 60% felett van (72,7, illetve 87,5%). Ez alapvetően két dologra vezethető vissza: 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Export célpiacok száma és a piaci pozíció közötti kapcsolat "egy lábú" "két lábú" "sok lábú" Romlott Nem változott Javult * több válasz is lehetséges 33

35 1. ebben a régióban lesz a leggyorsabb a kilábalás az előrejelzések 25 szerint, illetve Kína esetében még a belső keresletélénkítés is húzó hatást gyakorol; 2. ezeken a piacokon a felmérésben szereplő exportcégek kis hányada értékesít (Kína: 3,0%, egyéb távol keleti ország: 4,2%), amelyek valószínűleg jó helyismerettel, piaci beágyazottsággal rendelkeznek (egy-egy piaci szegmensben vannak jelen), míg a nyugat-, illetve középkelet-európai országok piacaira exportáló vállalatok sokkal erősebb versenynek vannak kitéve. 80% 60% 40% 20% 0% Vállalatok külföldi piaci pozíciójának alakulása az egyes célországokban/régiókban Romlott Nem változott Javult Ágazati különbségek A mezőgazdasági vállalatok többségének (52,0%) exportpozíciója változatlan maradt az elmúlt egy évben. Ez az ágazat külkereskedelmi lehetőségeinek stabilizálódására, illetve a vállalati kilátások homogenizálódására utal: a novemberi felmérésben az agrárcégek 36,3%-a még romló (most: 28,0%), míg 32,0%-a javuló (most: 20,0%) pozíciókról számolt be. A szolgáltató cégek többségének (51,6%) szintén változatlanok maradtak a külföldi piaci lehetőségei. Az ipari ágazaton belül hasonlóan a belföldi pozíciókhoz egyfajta kettészakadás jelei mutatkoznak: az ipari cégek egyaránt 31,3-31,3%-ának tovább romlottak, illetve javultak a külpiaci értékesítési lehetőségei, 37,4%-uk pedig változatlan pozíciókról számolt be. Ugyanakkor összehasonlítva a tavaly novemberi felméréssel ez az ágazat mutatja a legjelentősebb javulást: akkor még 59,1% számolt be az egy évvel korábbinál rosszabb, sőt 20,0% sokkal rosszabb külföldi piaci Külföldi piaci pozíció változása az elmúlt egy évben (0-100-as skála) Élelmiszeripar 43,8 Vegyi anyag, műanyaggyártás 59,7 Fémfeldolgozás 40,6 Villamos- és háztartási gépgyártás 47,2 Haszongép gyártás 46,1 Közúti jármű gyártás 60,0 Építőipar 44,4 (50 alatt: romló, 50 felett: javuló piaci pozíció) pozíciókról. Elsősorban a vegyi anyag gyártó cégek külföldi piaci helyzete javult (44,4% számolt be erről), illetve a közúti jármű gyártó vállalatok esetében 33,3% számolt be javuló, 60,0% változatlan és mindössze 6,7% romló külföldi piaci helyzetről. A legnagyobb arányban építőipari, fémfeldolgozó és haszongép gyártó vállalatok (44,4, 43,8, illetve 42,1%) exportpozíciói romlottak az elmúlt 12 hónapban. 25 A fejlődő ázsiai régió (Developing Asia) GDP-je, ahova többek között Vietnám, Thaiföld és India is tartoznak, 2010-ben és 2011-ben is 8,7%-kal bővülhet, miközben a világgazdaság mindössze 4,2, illetve 4,3%-kal. Kína esetében a gazdasági növekedés még dinamikusabb lehet: idén 10,0, jövőre 9,9%-os. (Forrás: IMF) 34

36 Regionális bontás A regionális különbségek mögött alapvetően az adott országrészben működő vállalatok szektorális összetétele áll. A nyugati országrész javuló exportpozíciói (53,9) alapvetően az ott felülreprezentált nagyméretű ipari vállalatoknak köszönhető, míg a leginkább Közép-Magyarországon romló külkereskedelmi lehetőségek oka a kisebb méretű szolgáltató cégek magas aránya. A keleti országrész külföldi értékesítési lehetőségei közel változatlanok maradtak az elmúlt évben (46,7): itt az exportra is termelő mezőgazdasági cégek vannak a teljes mintához képest felülreprezentálva. Vállalati méret szerint A külföldi piaci lehetőségek és a vállalati méret között szoros kapcsolat van, amelyre jelentős hatással van az adott vállalati kategória exportfüggősége is. Míg a nemzetközi kereskedelem tavalyi zuhanását 26 a leginkább külföldi piacokra termelő, 250 főnél többet foglalkoztató vállalatok piaci pozíciói szenvedték meg, a legfőbb exportpiacok stabilizálódásának és az első konjunkturális jelek hatására ebben a kategóriában javultak a leginkább a kilátások. Tavaly novemberben a nagyvállalatok 60%-a még romló (sőt 22,5% sokat romló) külföldi értékesítési lehetőségekről számolt be, ez az arány 23,7%-ra csökkent fél év alatt, és a vállalatok 31,6%-ának pozíciói már javultak is. A külföldi konjunkturális élénkülés lassan eléri a többi méretkategóriába tartozó vállalatot is, amit az is jelez, hogy az előző felméréshez képest valamennyi vállalati csoportban javultak az exportpiaci kilátások A külföldi piaci pozíció alakulása az egyes vállalati méret kategóriákban (0-100-as skála) Mikrováll. Kisváll. Középváll. Nagyváll június november június Külföldi értékesítést meghatározó tényezők A korábbi felmérésekhez hasonlóan a külföldi értékesítésből származó bevételt elsősorban a kereslet, a termék, illetve szolgáltatás ára, illetve minősége határozza meg. Míg június és november között valamennyi tényező jelentősége erősödött, ez a folyamat idén leállt, sőt kismértékben (jellemzően 0,1-0,1 ponttal) valamennyi tényező bevételeket alakító szerepét alacsonyabbra értékelték a vállalatok. A belföldi és külföldi értékesítést meghatározó tényezők megítélésében a A külföldi értékesítést meghatározó legfontosabb három tényező (1-5-ig skála): 1. kereslet (4,3) 2. termék/szolgáltatás ára (4,0) 3. termék/szolgáltatás minősége (3,9) 26 A nemzetközi kereskedelem 2009-ben 12,2%-kal zsugorodott miközben a világ GDP-je csak 0,6%-kal. 35

37 legfőbb különbség, hogy utóbbiban inkább meghatározó a termék, illetve szolgáltatás minősége, míg az előbbiben az ár a legfontosabb faktor. Ágazati különbségek A belföldi értékesítéshez hasonlóan az agrárcégek exportbevétele is elsősorban a termék árától függ, ugyanakkor különbség a hazai értékesítéshez képest, hogy a költségek alakulását a mezőgazdasági vállalkozások a többi szektorhoz képest kevésbé értékelték fontosnak. Az ipari cégek exportját elsősorban a minőség és a kereslet befolyásolja, míg a szolgáltató vállalatok körében a minőség kevésbé, a szolgáltatás ismertsége, illetve az árfolyam alakulása jobban számít. A külföldi értékesítésből származó bevételeket meghatározó tényezők megítélése az egyes vállalati kategóriákon belül (1-5-ig skála, 1 kismértékben, 5 nagymértékben befolyásolja) Ár Minőség Költségek Kereslet Árfolyam erősödés Árfolyam gyengülés Termék ismertség Szektor agrárium 4,3 3,9 3,4 4,0 3,9 3,6 3,1 ipar 4,0 4,0 3,7 4,3 3,5 3,6 3,5 szolgáltatószektor 3,9 3,7 3,8 4,2 3,8 3,7 3,6 Régió Közép-Magyarország 3,8 3,8 3,6 4,4 3,4 3,6 3,7 Nyugat-Magyarország 4,1 4,0 3,8 4,3 3,7 3,6 3,4 Kelet-Magyarország 4,0 3,8 3,7 4,2 3,6 3,7 3,5 Vállalatméret mikrovállalkozás 4,0 3,8 3,8 4,2 3,8 3,6 3,7 kisvállalat 4,0 3,8 3,6 4,2 3,6 3,6 3,6 középvállalat 3,9 3,9 3,7 4,3 3,6 3,7 3,5 nagyvállalat 4,2 4,2 3,8 4,4 3,7 3,7 3,2 Tulajdonforma 100% belföldi 4,1 3,8 3,8 4,2 3,8 3,7 3,6 állami/önkormányzati 4,3 3,8 3,3 4,5 3,2 3,8 3,3 kisebbségi külföldi 4,0 3,8 4,0 4,5 3,3 4,3 3,8 többségi külföldi 3,6 4,0 3,6 4,3 3,3 3,4 3,3 Teljes minta 4,1 3,7 3,9 4,1 3,1 3,2 3,5 36

38 Külföldi értékesítési árak A tavaly júniusi felmérés eredményeivel összhangban az elmúlt egy év során az exportáló vállalatok közel felénél (46,1%) nem változtak az értékesítési árak, harmaduk (37,1%) volt kénytelen csökkenteni, míg 16,8% növelni tudta azokat. A többség a következő 12 hónap során is az árak változatlanságát várja, ami azzal van összefüggésben, hogy a vállalatok nem számolnak a külföldi piacokon jelentős kereslet élénküléssel (52,6% vár változatlan, 26,5% csökkenő és 20,9% növekvő árakat). Ágazati különbségek A mezőgazdasági és ipari szektorban az árak kedvezőbben alakultak, mint azt tavaly júniusban a felmérésben részt vevő vállalatok várták: akkor az agrárcégek 42,1%-a, az ipari vállalkozásoknak pedig 43,6%-a várta az árak mérséklődését, de egy évvel később csak 28,0, illetve 36,9%-uk számolt be tényleges csökkenésről. Ezzel szemben a szolgáltató szektorban a vártnál több vállalat volt kénytelen árat csökkenteni (a júniusban várt 28,6%-kal szemben 34,9%), ami az exportpiaci pozíció romlásáról árulkodik. A következő egy évben az agrárcégek várják a legnagyobb arányban (28,0%) az árak emelkedését, ugyanakkor 60,0% ebben a A júniusi felmérés visszaigazolta a 2009 nyári várakozásokat: akkor a vállalatok az értékesítési árak további mérsékelt csökkenését (40,8) várták, amit a mostani felmérés eredményei (41,8) visszaigazoltak júniusban a cégek 38,8%-a várt csökkenést, 46,0%-a változatlan, míg 15,1%- a növekvő árakat (ez szinte megegyezik a mostani felmérésben az előző 12 hónapra adott válaszokkal: 37,1%, 46,1%, 16,8%). A következő 12 hónapban az export árak változatlansága (legfeljebb minimális csökkenése) várható. Külföldi értékesítési árak alakulása (0-100-as skála) az elmúlt 12 hónapban a következő 12 hónapban VI. 38,4 40, IX. 39,0 45, VI. 41,8 48,2 szektorban is változatlan árakkal számol (a szolgáltató szektorban ez az arány 59,7%). Az ipari vállalatok közel egyharmada (29,9%) elsősorban az építőipari és háztartási gép gyártó cégek az árak mérséklődését várja, míg 21,8% már úgy tervezi, növelni tudja az eladási árait külföldön (vegyi anyag és műanyaggyártással foglalkozó vállalatok). 37

39 Külföldi értékesítés forgalma Az elmúlt 12 hónapban az exportáló vállalatok 40,3%-a külföldi értékesítési forgalmának csökkenését volt kénytelen elszenvedni (26,6%-uk esetében ez 5%-nál is nagyobb mértékű volt). Ez mérsékelt javulást jelent az előző két felmérés eredményeihez képest: júniusban az exportcégek 52,5, míg novemberben 57,6%-ának csökkent a megelőző egy évben a külföldi értékesítése. A vállalatok nagy része optimista, a következő 12 hónapban a cégek 47,2%-a vár bővülő értékesítést és mindössze 18,0% számol további visszaeséssel. Ez jelentős mértékben meghaladja a tavaly júniusi arányt (23,7%) és valamelyest jobb, mint a tavaly novemberi (41,5%). Ágazati különbségek A szekunder szektor exportforgalmának elmúlt egy éves kismértékű csökkenése (43,4) jelentős javulást jelent a korábbi felmérések eredményeihez képest (2009. június: 32,5, november: 33,5) és azt jelzi, hogy a hazai ipari vállalatok az idei év első felében érhették el a mélypontot (legalábbis a külföldi értékesítés tekintetében). A legnagyobb visszaesést a haszongépgyártó (30,3), fémfeldolgozó (31,3) és építőipari (33,3) cégek voltak kénytelenek elszenvedni, míg néhány ágazatban vegyi anyag és műanyaggyártás (54,2), közúti járműgyártás (56,7) 27 már mérsékelt bővülés volt tapasztalható. A következő egy évben az építőipart A külföldi értékesítési forgalom tekintetében is pontosnak bizonyultak a vállalatok tavaly júniusi várakozásai: akkor mérsékelt visszaeséssel (42,3) számoltak, ami végül valamelyest kisebb mértékű volt (43,3). A következő 12 hónapban már lendületes exportbővüléssel kalkulálnak, ami a kezdete lehet az elmúlt két évben tapasztalt jelentős mértékű külkereskedelmi zsugorodás korrekciójának. A mezőgazdasági vállalatok exportja kismértékben esett vissza az elmúlt 12 Külföldi értékesítési forgalom alakulása (0-100-as skála) hónapban (47,0), a következő egy évben az elmúlt 12 a következő 12 ugyanakkor már mérsékelt növekedésben hónapban hónapban bíznak. A növénytermesztő ágazat előző évi VI. 36,2 42,3 visszaesése ugyanakkor jelentősen alulmúlta az IX. 37,3 50,4 állattenyésztéssel foglalkozó cégekét (39,6, VI. 43,3 59,1 illetve 50,0), amelyek az elmúlt hónapok stagnáló exportja után jelentős mértékű bővüléssel számolnak (75,0). Külföldi értékesítés alakulása néhány ipari alágazatban (0-100-as skála) az elmúlt egy évben a következő egy évben Közúti jármű gyártás 56,7 76,7 Vegyi anyag gyártás 54,2 66,7 Élelmiszeripar 45,0 60,5 Villamos gép gyártás 41,7 69,4 Építőipar 33,3 33,3 Fémfeldolgozás 31,3 65,6 Haszongép gyártás 30,3 67,1 27 Ezt alátámasztják a hivatalos statisztikai adatok is: a gépek és szállítóeszközök árufőcsoportban a kivitel 2009 harmadik negyedévében csökkent utoljára éves szinten (-11,8%), tavaly október és december között a bővülés 5,6, míg 2010 első negyedévében 21,1% volt. (Forrás: KSH). 38

40 leszámítva valamennyi ipari alágazatban bővülő kivitellel számolnak az exportvállalatok, legnagyobb mértékben ez a felmérés egészére is igaz a közúti járműgyártók (76,7). A szolgáltató szektor külföldi értékesítése az elmúlt 12 hónapban a három ágazat közül a legnagyobb mértékben csökkent (41,8) és a következő egy évben is csak stagnálás várható (50,4). Egyedül a pénzügyi közvetítők (66,7) és a szállítmányozási vállalatok (57,5) várják határon átnyúló szolgáltatásaik bővülését. Regionális bontás Az elmúlt 12 hónapban a középmagyarországi exportvállalatok külföldi értékesítése csökkent a legnagyobb mértékben (36,7), amit a keleti országrészben működő cégek követtek (42,7), míg a dunántúli vállalkozások export forgalma stagnált az előző évben (48,8). A várakozásokban azonban már nem fedezhető fel jelentős különbség, mindhárom régióban bővülést várnak a vállalatok (Közép-Magyarország: 57,4, Nyugat-Magyarország: 58,6, Kelet-Magyarország: 60,8) Vállalati méret és tulajdonosi szerkezet A vállalati méret növekedésével egyenesen arányosan nő a következő évre várt exportértékesítés bővülése: míg a mikrovállalatok a jelenlegihez hasonló forgalmat várnak (48,5), a nagyvállalatok jelentős bővülésben bíznak (62,5). Utóbbiak már az elmúlt 12 hónapban is növelni tudták külföldi értékesítésüket (55,4). Ehhez hasonlóan a következő egy évben a külföldi tulajdonossal rendelkező cégek külpiaci kilátásai szignifikánsan jobbak % 50% 40% 30% 20% 10% 0% Az egyes ágazatok külföldi értékesítésének alakulása (a júniusi eredményekkel összevetve) Nő az export értékesítés a következő 1 évben (2009. jún.) Nőtt az export értékesítés az elmúlt 1 évben (2010. jún.) Mezőgazdaság Ipar Szolgáltatás Nő az export értékesítés a következő 1 évben (2010. jún.) 28 A külföldi értékesítés várható alakulása a következő 12 hónapban (0-100-as skála): 100%-ban belföldi tulajdon: 55,6, közösségi tulajdon: 54,2, kisebbségi külföldi tulajdon: 63,5, többségi külföldi tulajdon: 68,5. 39

41 Belföldi értékesítés forgalma A foglakoztatás alakulása Az MFB-INDIKÁTOR felmérésben résztvevő vállalatok több mint egyharmada (37,6%) csökkentette az általa foglalkoztatottak számát és mindössze 13,2% vett fel új munkaerőt az elmúlt 12 hónapban. A válaszok alapján nem várható fordulat a foglalkoztatottak számában a következő egy évben sem, mivel a vállalatok kétharmada (65,9%) nem számol új munkatársak alkalmazásával, egyötöde (19,0%) további leépítéseket tervez és csak 15,1% kalkulál a munkavállalói állomány bővítésével. A júniusi felmérés eredményei alapján a foglalkoztatás alakulását alapvetően a piaci kilátások és a vállalati eredmények alakulása határozza meg. Míg az elmúlt egy évben a külföldi piacok összehúzódása fejtett ki negatív hatást a hazai foglalkoztatásra, a jelenlegi magas munkanélküliségi ráta csökkentése elképzelhetetlen a belső piaci folyamatok dinamizálása nélkül. Ez azt jelenti, hogy a válságból való kilábalás elhúzódásával a hazai munkaerőpiac könnyen ördögi körbe kerülhet: a stagnáló kereslet miatt bizonytalanok a vállalati kilátások, ami a foglalkoztatás bővítése ellen hat, illetve a költségvetési kiigazítási kényszer miatt kérdéses kormányzati élénkítéssel együtt hozzájárul a munkanélküliség magas szinten való beragadásához ; ez végül a belső kereslet (gyors) felpörgésének szab határt. Különbség van a munkaerőpiaci folyamatokra az előző és a következő 12 hónapban ható elsődleges tényezők között. Az elmúlt egy évben a foglalkoztatás alakításában az exportpiaci kilátások, a külföldi A belföldi értékesítés és a foglalkoztatás várható alakulása a következő egy évben 5%-nál nagyobb zsugorodást vár 0-5%-os zsugorodást vár Foglalkoztatottak száma Csökken Nem változik Nő 36,6% 62,0% 1,4% 34,3% 57,6% 8,1% Nem vár változást 12,3% 79,9% 7,8% 0-5%-os bővülést vár 5%-nál nagyobb bővülést vár 9,1% 63,6% 27,3% 0,0% 45,5% 54,5% Külföldi piaci pozíció és a foglalkoztatás alakulása az elmúlt egy évben 2,7% 15,8% 32,9% 33,9% 64,4% 48,5% 35,6% 38,7% 27,4% értékesítés (illetve annak zsugorodása) játszott fontos szerepet. Vagyis azok a vállalatok bocsátották el munkavállalóikat a legnagyobb arányban az elmúlt 12 hónapban, amelyek külföldi piaci pozíciói romlottak, illetve export forgalmuk jelentősen zsugorodott. A következő egy évben ezzel szemben a foglalkoztatás alakulását alapvetően a belföldi piaci kilátások, a hazai konjunkturális folyamatok határozzák majd meg a válaszok alapján. Ugyanakkor a magasabb beruházási aktivitás nem jelenti egyértelműen a munkahelyek számának bővülését: a beruházási célok között egyelőre a technológia korszerűsítése, új gépek és berendezések beszerzése élvez prioritást. 100% 80% 60% 40% 20% 0% Romlott Nem változott Javult Foglalkoztatottak száma csökkent Nem változott Nőtt 40

42 A hazai vállalatok munkaerő-állomány alakulásának strukturális megoszlása (az előző 12 hónapban, illetve a következő egy évben) Ágazati bontás Legnagyobb arányban az ipari vállalatok számoltak be a foglalkoztatottak számának csökkentéséről (43,2%), ugyanakkor a javuló piaci kilátásokkal összefüggésben ebben a szektorban várható a leginkább új munkahelyek teremtése (21,6%). Az elmúlt egy évben mind az agrár-, mind a szolgáltató szektorban többségben voltak azok a cégek, amelyek nem hajtottak végre sem elbocsátást, sem új munkaerő felvételt (53,1, 55,8%) és előreláthatólag ez a tendencia fog folytatódni a következő 12 hónapban is: a mezőgazdasági vállalatok 59,2, a szolgáltató cégek 70,6%-a nem tervez változtatást a munkaerő-állományban. Regionális különbségek Nincs jelentős eltérés a foglalkoztatás alakulásában az egyes régiók között, a nyugati országrészben az elmúlt egy évben végbement nagyobb elbocsátási hullámnak iparági okai voltak. Vállalati méret A kisebb méretű vállalatok többsége megtartotta munkavállalóit az elmúlt egy évben (mikro: 58%, kis: 60,0%), igaz nem is vett fel új munkatársakat sem. Ezzel szemben a közép- és nagyvállalatok jelentős része (43,5 illetve 47,8%) csökkentette a foglalkoztatottak számát. A következő 12 hónapban elsősorban a nagy- és középvállalkozások tervezik új munkahelyek létrehozását (20,3, illetve 16,7%). Azaz rövidtávon a nagyvállalatok révén javulhatnak a munkaerő-piaci statisztikák, de hosszabb távon (a tartós munkahelyek révén) a kisebb méretű vállalkozások játszanak fontos szerepet a foglalkoztatásban. Tulajdonosi szerkezet Az állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő vállalatok közel fele (45,7) bocsátott el egy vagy több alkalmazottat. A külföldi tulajdonossal (is) rendelkező cégek nagy része az elmúlt 12 hónapban csökkentette (kisebbségi külföldi tulajdon: 40,0, többségi: 41,1%), míg a következő egy évben bővíteni tervezi alkalmazottai számát. A 100%-ban belföldi tulajdonban lévő cégek többsége nem hajtott végre (53,5%) és nem is tervez (67,7%) változtatásokat a munkaerőállományon belül. 41

43 Beruházás A beruházási aktivitásban látványos előretörés nem következett be fél év alatt: nem nőtt a beruházást tervező vállalatok aránya; a fejlesztéseket fékező tényezők közül a piaci és a finanszírozási korlátok csak kismértékben oldódtak; a vállalatok továbbra is a piaci verseny miatt kényszerülnek alapvetően beruházásra, s nem a piacok élénkülése készteti fejlesztésekre a vállalatokat; valamint a fejlesztések típusában másodlagos és tovább csökken a humántőke fontossága. A mélyben ugyanakkor elindult néhány kedvező folyamat is: például kapacitási oldalról túl vannak a vállalatok a válság mélypontján, a külföldi tulajdonú vállalatok profilváltása, illetve - szélesítése pedig egyre intenzívebb, ami a megújulás és a sikeres alkalmazkodás irányába mutat. A termelőkapacitások alakulása Felméréseink szerint lassan de fokozatosan csökken a szabad termelői kapacitásokkal rendelkező vállalatok részaránya (2009. júniusban a vállalatok 52,3%-a, novemberben 50%-a, júniusban 45,9%-a számolt be kihasználatlan kapacitásokról), ugyanakkor kapacitáshiányról beszámoló vállalatok aránya nem emelkedik. Összességében kapacitási oldalról nem jelentkezik jelentős nyomás a vállalati fejlesztések irányába, bár a mélyponton valószínűleg túl vannak a vállalatok, hiszen csökken a kihasználatlan termelőkapacitások mellett működők aránya. Emelkedett a megfelelő szintű termelési erőforrásokkal rendelkező vállalatok aránya (tavaly nyáron a válaszadók 100% 80% 60% 40% 20% 0% Vállalati kapacitáskihasználtság alakulása 0,9% 1,0% 1,2% 12,0% 11,7% 12,6% 34,8% 37,2% 40,3% 32,6% 26,4% 27,9% 19,7% 23,6% 18,0% jún nov jún. Gyakori a kapacitáshiány Olykor kapacitáshiány van Megfelelő Szezonálisan kapacitásfelesleg lép fel Jelentős kapacitásfelesleg van 34,8, novemberben 37,2, míg a mostani felmérés idején 40,3%-a vallott erről), ami egyrészt a korábban kapacitáshiányban szenvedő vállalatok által elmúlt egy évben végrehajtott fejlesztéseknek, illetve bővítéseknek, másészt a korábban kapacitásfelesleggel rendelkező vállalatok termelésének leépítésének eredménye. A tendencia azt jelzi, hogy a magyarországi vállalati szektor alapvetően alkalmazkodott a válság kívánta feltételekhez, mégha azok sok esetben fájdalmasak is voltak. Szektorálisan az időjárási viszonyok kiszámíthatatlansága és a termelés erős szezonális ingadozása ellenére az agráriumban a legalacsonyabb (19,1%), a szolgáltatószektorban 41,4%, az iparban pedig a legmagasabb (58,2%) a szabad kapacitást tapasztalók aránya, így a szektorális eredmények visszaigazolják, hogy a magyarországi ipari szegmenst különösen drámaian sújtotta a válság. Valamennyi szektorban felmérésről felmérésre csökken a szabad kapacitások aránya, azaz egyenletes az előrelépés ilyen tekintetben. Regionálisan nem tapasztalhatóak jelentős eltérések, a nyugati piacok közelsége és azok éledezése azonban jelentősen csökkentette (54,2%-ról 42,4%-ra) a nyugati országrészben a kihasználatlan erőforrásokkal rendelkező vállalatok körét. Az elmúlt fél év nemzetközi tendenciáit főleg a nagyvállalatok használták ki, amit jelez a szabad kapacitások markáns (60,3%-ról 38,3%-ra történő) visszaesése. 42

44 Tervezett vállalati beruházások A vállalatok következő 12 hónapra irányuló beruházási hajlandósága gyakorlatilag nem változott november óta: a válaszadók 38,7%-a biztosan, 16,8%-a valószínűleg tervez fejlesztéseket a következő egy évben. 29 Az eddigi három felmérés beruházási tervekre koncentráló kérdései és a magyarországi beruházási tényadatok összhangja előrevetítik, hogy a következő 12 hónapban sem várható a magyarországi beruházásokban lényeges elmozdulás, azaz stagnálás körüli helyzet várható a vállalati fejlesztésekben, mivel a beruházásokat fékező tényezők közül a piaci és a finanszírozási korlátok csak kismértékben oldódtak az elmúlt fél évben. 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Beruházási tervek és megvalósult beruházások A felmérés alapján a felvevőpiacok helyzete jelentős mértékben megszabja a beruházási aktivitást a következő egy évben. Az agrárcégeknek továbbra is viszonylag nagy hányada tervez beruházást (mivel a szektorban kevés a szabad kapacitás, valamint az agrártermékek iránt a csökkenő vásárlóerő ellenére is viszonylag nagy a kereslet), és a nyugat-magyarországi vállalatok között is erősebb az átlagnál a beruházási hajlandóság a nyugat-európai piacok élénkülése nyomán. Kedvezőtlen azonban, hogy továbbra is az állami/önkormányzati szektorban a legélénkebb a közeljövőre vonatkozó beruházási aktivitás, mivel ez a szegmens csak a töredékét adja a teljes hazai beruházásoknak. 30 A távol-keleti piacok felé korábban vagy most nyitó cégek a megrendelések növekedésén keresztül élénkebb beruházási impulzusokat kapnak, azonban ezek a vállalatok speciálisak (döntően ipari közép- és nagyvállalatok, melyek vagy 100%-ban belföldi magántulajdonban, vagy többségi külföldi tulajdonban vannak), az útjukat nehezen követhetik a kisebb vállalkozások. Szektorális bontás 16,5% 41,6% 18,2% 16,8% 36,5% 38,7% Forrás: KSH A válság idején is biztos felvevőpiaccal, kereslettel jellemezhető területeken az átlagot meghaladóak a beruházási szándékok. A szektorok közül továbbra is az agrárium vállalatai a leginkább beruházás orientáltak. Az élelmiszerek mellett a közösségi szolgáltatások iránt is viszonylag a stabil a kereslet, ami kihat ezeknek a vállalatoknak a fejlesztési lehetőségeire is. Az építőipar továbbra is válság egyik vesztese, továbbra is alacsony a fejlesztést tervezők aránya. 4% 0% -4% -8% -12% -16% -20% n.év 2. n.év 3. n.év 4. n.év 1. n.év 2. n.év következő 12 hónapban biztosan beruházó vállalatok aránya (bal skála, %) következő 12 hónapban valószínűleg beruházó vállalatok aránya (bal skála, %) magyarországi beruházások alakulása (jobb skála, év/év, %) júniusban 41,6 illetve 16,5, novemberben 36,5 illetve 18,2% volt a biztos illetve valószínűleg beruházó vállalatok aránya. 30 A KSH adatai szerint éves átlagban a költségvetési szféra a teljes hazai beruházások kb. 10%-át hajtja végre. 43

45 Az agrárvállalatok 46,8%-a biztosan, az ipari cégek 39,9%-a és a szolgáltatószektor vállalatainak 38,7%-a biztosan hajt végre beruházást jelenlegi tervei alapján a következő 12 hónapban. 31 Az agráriumon belül a vad- és erdőgazdálkodással foglalkozó vállalatok között továbbra is a mezőgazdasági átlagot meghaladó a beruházási hajlandóság. Az ipart tekintve a válaszok alapján a szektor átlagánál továbbra is nagyobb a biztosan beruházók aránya a fafeldolgozás, papírtermék és nyomdai tevékenység (60%), a vegyi anyag-, gumi-, műanyaggyártók körében (72,2%), valamint most már meghaladja a gép, gépi berendezés, mezőgazdasági gépgyártásban dolgozó vállalatok esetén is (50%). Az építőiparban fél év alatt nem következett be változás a beruházási szándék jellegében, az iparág válaszadóinak csupán 25,8%-a tervez biztosan beruházást a következő 12 hónapban. A szolgáltatószektorban a közösségi szolgáltatók között kimagasló (64%-os) a biztos beruházók aránya. A júniusi beruházási tervek és az azt követő 12 hónapban megvalósított beruházások összevetése azt mutatja, hogy az agrárszektorban egyezik meg legjobban a tavaly nyáron tervezett biztos beruházási arány és az azóta beruházást végrehajtó vállalatok aránya, míg a másik két 80% 60% 40% 20% 0% Beruházási tervek és megvalósított beruházások az egyes szektorokban Beruházást biztosan tervez a június utáni júniust követő egy június utáni 12 hónapban évben 12 hónapban Mezőgazdaság Ipar Szolgáltatószektor Regionális szinten szektorban a beruházást tervezőknél végül nagyobb arányban hajtottak végre beruházást. A következő egy évben a szektorok között a beruházásokat tekintve az ágazatok közti különbségek némileg kiegyenlítettebbek lehetnek, mint június és június között, sőt az ipar és a szolgáltatószektor vállalatai között akár erősebb is lehet a beruházási aktivitás, mint az agrárvállalatok körében, ha az előző egy év tendenciáját vesszük figyelembe. Egy év után újra a nyugat-magyarországi vállalatok körében tapasztalható a legintenzívebb beruházási hajlandóság, a külső konjunktúra erősödése ezeket a vállalatokat kedvezőbben érinti. A közép-magyarországi régióban a válaszadó cégek 34,9, Nyugat-Magyarországon 41,3, Kelet- Magyarországon 38,6%-a válaszolta, hogy biztosan hajt végre vállalati beruházást a következő 12 hónapban. 32 A nyugat-magyarországi régióban tavaly júniusban a térség vállalatainak még több mint a fele (50,4%), novemberben azonban csupán harmada (35,4%) mondta biztosra beruházási terveit a következő egy évre. A régió beruházási elképzeléseinek nyaranta tapasztalt tetőzése és novemberben mért kifulladásának oka lehet akár egy természetes szezonális hullámzás is (ezt a 31 A valószínűleg beruházók aránya a három szektorban rendre 19,1, 17,2 illetve 16,8%. 32 A következő 12 hónapban valószínűleg beruházó vállalatok aránya Közép-, Nyugat- és Kelet-Magyarországon 13,2, 17,4 és 18,6%. Beruházást végzett a Beruházást biztosan tervez a 44

46 következő felmérések tudják kiszűrni), de magyarázat lehet erre az is, hogy a nyugat-európai, élénkülő piacokhoz földrajzilag viszonylag közelebb lévő cégek 2009 nyarán és 2010 nyarán (a karácsony előtti élénkebb termelési periódus miatt) erősebb ösztönzést kaptak beruházásaik felpörgetéséhez, mint más vállalatok. A nyugat-magyarországi vállalatok számoltak be a leghatározottabb beruházási tervekről egy évvel ezelőtt, s visszatekintve a válaszaik alapján ők hajtottak végre legnagyobb arányban beruházásokat az elmúlt 12 hónapban. A következő 12 hónapra megfogalmazott júniusi válaszok alapján ezért várhatóan Nyugat- Magyarországon az országos átlagnál erőteljesebb lesz a beruházási aktivitás is, viszont a régiók közti különbségek némileg kiegyenlítettebbek lehetnek, mint június és június között. 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% -10% 0% Beruházási tervek és megvalósított beruházások az az egyes régiókban Beruházást biztosan tervez a június utáni 12 hónapban Beruházást végzett a júniust követő egy évben Beruházást biztosan tervez a június utáni 12 hónapban Közép-Magyarország Nyugat-Magyarország Kelet-Magyarország Vállalati méret A magyarországi vállalati szektorban továbbra is a nagyvállalati körben a legbizakodóbbak a beruházási terveket illetően. A mikrovállalkozások 19,3%-a, a kisvállalatok 31,3%-a, a középvállalatok 45,9%-a, a nagyvállalatok 66,2%-a biztosan folytat beruházási tevékenységet a következő 12 hónapban % 60% 40% 20% 0% Beruházási tervek és megvalósított beruházások vállalatméret szerint Beruházást biztosan tervez a június utáni 12 hónapban Beruházást végzett a júniust követő egy évben Beruházást biztosan tervez a június utáni 12 hónapban Mikrovállalat Kisvállalat Középvállalat Nagyvállalat A fél évvel ezelőtti felméréshez képest a mikro- és a nagyvállalatok között minimális mértékben csökkent, míg a kis- és középvállalatok között emelkedett a következő 12 hónapban biztosan beruházók aránya. Az MFB-INDIKÁTOR felmérés eddigi tapasztalatai szerint a mikro-, kis- és középvállalatok a biztosan tervezetthez képest nagyobb arányban végeznek beruházást a válaszadást követő 12 hónapban. A felmérésekre alapozott várakozásaink szerint a mikrovállalatok körében némileg nagyobb, míg a másik három vállalati csoportban némileg kisebb lehet a beruházási aktivitás a következő 12 hónapban, mint az előző egy évben, ezzel a vállalati méret szerinti széles különbségek a beruházási teljesítményben a következő 12 hónap alatt némileg csökkenhetnek. 33 A valószínűleg beruházók aránya ezen bontás szerint 14,7%, 18,4%, 19,7% illetve 8,8%. 45

47 Tulajdonosi szerkezet A felmérésből kibontakozó kép szerint a következő 12 hónapban a beruházások motorja a novemberi felméréshez hasonlóan az közösségi tulajdonú vállalatok fejlesztései lehetnek, míg a kisebbségi külföldi tulajdonban lévő vállalatok között várható a legkisebb beruházási aktivitás. A 100%-ig belföldi tulajdonban lévő vállalatok harmada (33,3%), a többségi állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő vállalatok háromnegyede (72,3%), a külföldi résztulajdonú vállalatok negyede (26,7%), míg a többségi külföldi tulajdonban álló vállalatok közel fele (46,5%) biztosan végez invesztíciót elmondása szerint a következő 12 hónapban. 34 Az eredmények alig változtak a novemberi felméréshez képest. Akkor a többségi állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő vállalatok közül a megkérdezettek 62,7%-a nyilatkozott úgy, hogy biztosan, 15,7%-a valószínűleg tervez beruházást, míg a többi vállalati típusban jóval kisebb, a mostanihoz hasonlóak voltak az arányok. A hivatalos adatok első negyedévben a versenyszférában az egy évvel korábbi 93,3%- át, a költségvetési szektorban pedig 125%-át érte el a beruházások volumene 35 visszaigazolják a MFB-INDIKÁTOR felmérés novemberi válaszainak megalapozottságát, így a mostani válaszokból az olvasható ki, hogy a következő egy évben is várhatóan inkább az állami szféra lesz a beruházások húzóereje. Az export vállalati súlya A vállalatok exportorientáltságát tekintve a 10-50% közötti, illetve a 75%-nál nagyobb exportaránnyal rendelkező vállalatok körében a legmagasabb a következő 12 hónapban biztosan beruházók aránya. A felmérés szerint tehát magas, illetve alacsony exportarány mellett is vannak biztosan beruházást tervező vállalatok, az exportarány emelkedése nem determinálja szükségszerűen a beruházási aktivitást, a fejlesztést tervező vállalatok sok esetben egyéb sajátosság miatt (a belső, illetve külső piacokra való sikeres támaszkodás) tudnak beruházásban gondolkodni. -20% június december június Az első csoportba tartozó vállalatok között növénytermesztő 0% 0-10% 10-25% 25-50% 50-75% % 100% agrárcégek, vegyi anyag gyártók, míg a túlnyomórészt külső piacokra szállító második csoportban villamos gép-, mezőgazdasági gép- és közúti járműgyártók vannak 34 A valószínűleg beruházók aránya ezekben a vállalati csoportokban 18%, 8,5%, 13,3% illetve 15,5%. 35 Forrás: KSH. 140% 120% 100% 80% 60% A következő 12 hónapban biztosan beruházást tervező vállalatok aránya az exportarány függvényében 60% 40% 20% 0% Beruházások alakulása a versenyszférában és a költségvetésben (év/év, %) 90,6% 80,5% 103,2% 100,9% 99,3% 125,0% 89,6% 90,7% 83,3% 93,3% n.év n.év n.év n.év n.év versenyszféra költségvetés Forrás: KSH 46

48 nagyobb arányban. Mindkét csoportban túlreprezentáltak az ipari vállalatok, élelmiszeripari cégek, s fémfeldolgozó vállalatok. Az időbeli változást tekintve egyrészt fokozatosan nő a biztos beruházók aránya valamennyi csoportban. Másészt alapvetően az első és a második felmérés idején is két, egymástól eltérő (egy alacsonyabb, illetve egy magasabb) exportarányú csoport emelkedett ki mint aktívabb beruházó vállalati kör, azonban mindkét csoportban megfigyelhető az eltolódás a nagyobb külpiaci értékesítést folytató vállalatok felé a belső piac tartós gyengélkedése és a külső piacok hamarabb éledése révén. Az exportpiacokat tekintve A külső piacok közül alapvetően a kínai kereslet fejt ki az átlagosnál nagyobb beruházási ösztönzőerőt a magyarországi vállalatokra, s egyre intenzívebb egyéb távol-keleti piacok beruházásokra gyakorolt hatása is. Valamennyi vállalati csoportban emelkedett fél év alatt a biztos invesztálók aránya, függetlenül a vállalati export irányától, azonban a viszonylag gyenge teljesítményt nyújtó Nyugat-Európába (EU-15) exportáló vállalatok között csak 2,9 százalékponttal nőtt ez az arány. Ezzel szemben a továbbra is rohamosan növekvő Kínába szállító vállalatok háromnegyede biztosan, s további negyede valószínűleg hajt végre beruházást a következő 12 hónapban. A kínai piac beruházásokra kifejtett hatása már novemberben is érezhető volt, bár akkor némileg mérsékeltebb volt: akkor a vállalatok 57,1%-a, illetve 14,3%-a számolt be biztos, illetve valószínűsített beruházási tervekről. Az egyéb távol-keleti piacok is jelentős és rohamosan erősödő beruházási keresletet támasztanak az ezekbe az országokba exportáló vállalatok számára: novemberben még csak a válaszadók 16,7%-a számolt be biztos, s 50%-a valószínű beruházásokról a következő 12 hónapban, júniusra arányuk 54,5, illetve 18,2%-ra változott a beruházási elképzelések, tervek konkrétabbá válásával. A következő 12 hónapban biztosan, illetve valószínűleg beruházó vállalatok aránya az exportpiacok szerint Beruházó vállalatok aránya Biztosan Valószínűleg Biztosan + valószínűleg Kelet-európai EU-tagok 44,0% 15,7% 59,7% EU-15 45,0% 20,5% 65,6% Egyéb Nyugat-Európa 75,0% 12,5% 87,5% Nem EU-tag balkáni országok 50,0% 17,6% 67,6% Szovjet utódállamok és 50,0% 15,4% 65,4% kaukázusi térség Kína 75,0% 25,0% 100,0% Egyéb távol-keleti ország 54,5% 18,2% 72,7% Észak-Amerika 52,6% 15,8% 68,4% A kelet-európai EU-s tagállamokba exportáló vállalatok körében a legalacsonyabb a beruházási hajlandóság, azonban fél év alatt itt is emelkedett (36,4%-ról 44%-ra) a biztos beruházók aránya. Kapacitások alakulása A válság átrendezte a kapacitáskihasználás beruházásra gyakorolt szerepét. A súlyos kapacitáshiány ugyan továbbra is döntő hatással van a beruházási aktivitás határozottságára (különösen az agráriumban), összességében azonban egyre kevésbé jelent meghatározó különbséget a jövőre vonatkozó beruházási elképzelések komolyságára a kapacitások alakulása. Míg egy évvel ezelőtt a gyakori/folyamatos kapacitáshiányban szenvedő vállalatok 66,7%-a tervezett beruházást a következő 47

49 egy évben, addig arányuk novemberre 60, júniusra 50%-ra csökkent. Az elmúlt egy év tendenciája, hogy a kapacitáskihasználtságtól egyre kevésbé függ a beruházási aktivitás. A félévente ismétlődő MFB- INDIKÁTOR felmérések egy másik tendenciája, hogy megfelelő szabad kapacitások mellett is fokozatosan erősödik a fejlesztési kedv, ez különösen az agrárszektorban, illetve a pénzügyi szolgáltatók körében jellemző. A beruházások piaci mozgatói Néhány tényezőn kívül alapvetően nem változott fél év alatt a beruházási hajtóerők megítélése sem azok fontosságát, sem a köztük lévő sorrendet tekintve. A vállalatok továbbra is piaci verseny miatt kényszerülnek alapvetően beruházásra, s nem a piacok élénkülése készteti fejlesztésekre a vállalatokat. Figyelmeztető jel lehet a beruházásokra nézve és erősödő korlátot jelent finanszírozási oldalról, hogy sem a belső források alakulása, sem a külső finanszírozási helyzet nem tud támasza lenne a vállalati fejlesztéseknek. Az egyes tényezőket tekintve a finanszírozhatóság (belső és külső egyaránt) egyre inkább fékezője, mintsem ösztönzője a beruházásoknak, mivel tartósan kevésbé fontosnak tekintik a vállalatok. A piaci forráshelyzet A következő 12 hónapban tervezett beruházásokban szerepet játszó okok értékelése (1-5 skálán, 5 nagyon fontos szempont, 1 legkevésbé fontos szempont) A következő 12 hónapban biztosan beruházó vállalatok aránya a termelési kapacitások alakulása szerint jún nov jún. Jelentős kapacitásfelesleg van 27,0% 32,7% 31,1% Szezonálisan kapacitásfelesleg van 15,1% 35,7% 39,1% Megfelelőek a kapacitások 20,4% 38,7% 43,5% Olykor kapacitáshiány lép fel 12,8% 39,3% 34,9% Gyakran/folyamatosan kapacitáshiány lép fel 66,7% 60,0% 50,0% jún nov jún. Erős piaci verseny kényszeríti ki 3,6 3,6 3,4 Régóta esedékes 3,1 3,2 3,3 Megváltozott piaci igények 3,2 3,2 3,1 Jelentős technológiai változások az iparágban 3,0 3,0 3,1 Belső kereslet növekedése várható 3,0 3,0 3,0 Környezetvédelmi előírások 2,9 2,9 2,9 Külső piaci bővülést vár 2,7 3,0 2,8 Bevételek növekedése 2,2 2,4 2,3 Olcsóbb, könnyebben hozzáférhető források 2,1 2,3 2,2 A beruházásban szerepet játszó legfontosabb tényezők (1-5 skálán): 1. piaci verseny kikényszerítő ereje (3,4 pont), 2. a beruházások régóta esedékes jellege (3,3) valamint 3. a piaci igények változása (3,1). alakulása (2,2) továbbra sem tud a vállalati invesztíciók támogatója lenni, s fél év alatt minimális mértékben csökkent annak beruházás támogató ereje, akárcsak a beruházásokban szerepet játszó vállalati bevételek alakulásáé (2,3). A külső piacok szívóhatása júniusban (2,8) újra elmarad a belső piacokétól (3,0), azaz a belső piaci impulzusok erősebbek a belföldinél. Szektorális bontás A mezőgazdasági vállalatok értékelése továbbra is eltér a másik két szektor beruházási terveitől, az 48

50 iparban és a szolgáltatószektorban ugyanis alapvetőek a piaci verseny keltette impulzusok, míg az agráriumban kevésbé. A mezőgazdasági vállalatoknál kiemelt tényező a régóta fennálló esedékesség (3,8), a környezetvédelmi előírásoknak való megfelelési kényszer (3,8) akárcsak az előző felmérésekben. Megfigyelhető ugyanakkor, hogy az egyes felmérések során minimálisan, de csökken az egyes tényezők fontossága. Az agrárcégek között a régóta esedékes jelleg különösen hangsúlyos az állattenyésztő vállalatok körében (4,0). Az ipari- és szolgáltatóvállalatok a piaci verseny kikényszerítő erejét tekintik leginkább meghatározónak (3,6, illetve 3,4), ezt a versenytől viszonylag elzártabb agrárvállalatok csak 3,2-re értékelik. Az ipari vállalatok körében fontos elem továbbá a külső kereslet (3,3), a végbement technológiai változások (3,2) és a piaci igények változása (3,2), míg a szolgáltatóvállalatoknál kiemelkedő a belső kereslet (3,2) húzószerepe. Az iparon belül a vegyi anyag-, gumi-, műanyaggyártó vállalatok között kiemelkedő a külső piacok élénkülése (4,1) és a piaci verseny (4,0), az építőiparban a régóta esedékes jelleg (4,1), míg a szolgáltatószektort tekintve kiugró a turizmus, vendéglátás, szálláshely-szolgáltatás terén a belső kereslet várható növekedése (4,3). Regionális bontás Regionális metszetben mindhárom országrészben az erős piaci versenyt sorolták leginkább előre, míg az olcsó forrásokat helyezték az utolsó helyre a beruházási ösztönzők között. Regionális különbség, hogy a piaci versenyt Közép-Magyarországon kevésbé tartják meghatározónak (3,1), mint a másik két régióban (3,5). A források árát az országos átlag szerint ítélik meg a válaszadó cégek a három vizsgált régióban, s a külső piacok élénkülésének megítélésében sincs regionális különbség, azonban a belső piacokat Közép- és Kelet-Magyarországon az átlagnál jobban (3,1), míg Nyugat-Magyarországon kevésbé tartják meghatározónak a vállalatok, mivel ott arányaiban több az exportáló cég, ami miatt Nyugat- Magyarországon a belső piac relatíve alacsonyabb jelentőséget kap. Markáns eltérés figyelhető meg egyrészt a beruházások régóta fennálló esedékességében (ezt Közép- Magyarországon csupán 3,0-ra értékelik, a másik két régió 3,4 pontjával szemben), másrészt a környezetvédelmi célú beruházásokban (Közép-Magyarország: 2,3, Nyugat-Magyarország: 2,9, Kelet- Magyarország: 3,1 ennek oka abban is keresendő, hogy a kelet-magyarországi régióban a gazdasági hagyományok és lehetőségek révén relatíve több az agrárvállalat.) Vállalati méret Továbbra is megfigyelhető egy halvány törésvonal a mikro-, kis-, illetve a közép-, nagyvállalatok között, bár valamennyi kategóriában a piaci verseny a legfontosabb beruházásösztönző tényező. Az eltérés novemberhez hasonlóan abban jelentkezik, hogy a belső piaci élénkülés és a bevételek szerepe a mikro- és kisvállalatoknál sokkal hangsúlyosabb, mint a közép- és 49

51 nagyvállalatoknál, míg a technológiai változások jelentősége, a környezetvédelmi előírásoknak való megfelelési kényszer az utóbbi két vállalatcsoportban jóval erőteljesebb motorja a tervezett fejlesztéseknek. A mikro- és kisvállalatok a belső kereslet javulását hamarabb érzékelhetik a válság enyhülésével, mint a nagyobb vállalatok, melyek sok esetben kisebb vállalatokon keresztül, közvetve tapasztalják a keresleti ingadozást, s a külső piacok többnyire meghatározóbbak utóbbiak számára a belföldihez képest. A kisebb vállalatok számára sok esetben külső piacok hiányában a belső kereslet az egyetlen keresleti húzóerő, a környezetvédelmi normák szerepe kisebb számukra, sok esetben fel sem merül (kevés, illetve nincs rá vállalati keret, vagy nincs rá szükség, továbbá szervezeti okokból a környezetvédelmi problémák a vállalati méret növekedésével hatványozottan erősödnek). Tulajdonosi forma alapján A vállalatok tulajdonosi formája alapján továbbra is élesek a különbségek, de nem következett be karakteres elmozdulás a beruházási hajtóerők között november óta. A belső kereslet inkább a közösségi, míg a külső a külföldi tulajdonú cégek számára meghatározó. A hazai, belső kereslet továbbra is a kizárólagosan belföldi magántulajdonban álló vállalatok körében számít viszonylag fontosnak (3,1). A külső piaci bővülést novemberhez képest már nem a kisebbségi, hanem a többségi külföldi tulajdonban álló vállalatok tartják leginkább meghatározónak (3,2). Utóbbiak az élénkülő külső piacok és a belföldön tapasztalt stagnálás között sok esetben jelentős külső érdekeltségeik révén könnyebben kihasználják az előbbit, mivel nagyarányú közöttük a meghatározó külföldi piacokkal rendelkező vállalat. A fejlesztések régóta fennálló esedékessége az állami, illetve önkormányzati vállalatok (4,2) körében kap kirívóan magas, a novemberi eredményeket (3,7) is jóval meghaladó pontszámot. A költségvetési megszorítások, a finanszírozás csökkenése következtében a közösségi tulajdonban lévő vállalatok a válságból való lassú kilábalás tompítottan érzékelik, ezáltal szükséges beruházások tolódhatnak későbbre a kereslet esetleges erősödése ellenére is. Ez érződik abban is, hogy az közösségi tulajdonú vállalatok körében kimagasló (3,8) a környezetvédelmi indíttatású beruházási szándék. Beruházási célok A pozícióvédő törekvések (erős piaci verseny, elmaradt beruházások pótlása) a beruházási döntéseknél továbbra is hangsúlyosabbak a felmérés szerint, mint a piacok bővüléséből (külső, illetve belső kereslet javulása, bevételek emelkedése) eredő, s a vállalati működés szempontjából egyébként kedvezőbb, proaktívabb vállalati fellépést lehetővé tevő impulzusok. A következő 12 hónapban beruházást tervező vállalatok körében a különböző A következő 12 hónapban beruházó vállalatok között a leggyakrabban említett beruházási célok: 1. a technológia korszerűsítése (56,8%), 2. a piaci helyzet stabilizálása (41,8%) és 3. a termelés/szolgáltatás bővítése (37,1%). beruházási célok között mégis a kezdeményező vállalati stratégiához illeszkedő célok (bővítések és korszerűsítések) szerepelnek előrébb, míg a reagáló stratégiába illeszkedő elemek (költségcsökkentés, reorganizáció) hátrébb kaptak helyet. 50

52 A fél évvel ezelőtti felmérés óta a fő beruházási célok közül érdemi változás a piaci helyzet stabilizálásának említésében figyelhető meg, melyet most számottevően kisebb arányban említettek a változás főleg annak köszönhető, hogy a keleti országrészben valamint a kisvállalatok körében jelentősen csökkent az ezt említők aránya. A következő 12 hónapban tervezett beruházás célja A különböző költségek (bér, energia, anyag, logisztika stb.) lefaragását tervező vállalatok aránya nagyjából 10-30% között mozog. A vállalati tevékenység átszervezését mint beruházási célt a válaszadók 6,2%-a jelölte meg, a beruházást tervező vállalatok körében fél év alatt a reorganizációt megjelölők aránya harmadával csökkent (részben a vállalati szektor válság következtében történő megrostálódásával). 36 A felmérésbe novemberben bekerülő profilváltás, profilszélesítés továbbra sem tekinthető markáns beruházási prioritásnak (11,2%), sőt fél év alatt (15,5%-ról) tovább csökkent a jelentősége mint lehetséges beruházási cél. Míg június és november között általában emelkedett, addig november és június között legtöbb esetben csökkent az egyes beruházási célpontok említésének aránya. Míg második félévében a tervezett beruházások több cél egyidejű elérését is szolgálták (amiben szerepet játszhatott a piaci forráshiány erősödése), addig az idei év első hat hónapjában az említések arányának csökkenése inkább a technológiai korszerűsítés irányába történő eltolódására utal, azaz egy beruházási stratégiaváltás jegyei fedezhetőek fel, ami ugyancsak a források hiányára utal: a korszerűsítésen kívüli más szempontok relatíve leértékelődnek, mivel a rendelkezésre álló forrásokat egy-két cél elérésére érdemes fordítani a vállalatoknak. Szektorális bontás (a beruházást tervezők százalékában*) jún. nov jún. Technológiai korszerűsítés 44,7% 54,3% 56,8% Piaci helyzet stabilizálása 41,7% 49,5% 41,8% Termelés/szolgáltatás bővítése 39,0% 41,1% 37,1% Energiaköltség csökkentés 25,5% 26,1% 28,7% Anyagköltség csökkentés 12,6% 15,0% 15,2% Bérköltség csökkentés 14,4% 14,2% 14,0% Logisztikai költség csökkentés 13,8% 16,8% 13,1% Profilváltás, profilszélesítés 15,5% 11,2% Vállalatirányítási költség 10,8% 17,5% 10,2% csökkentés Vállalati tevékenység átszervezése 5,4% 9,9% 6,2% (* több válasz lehetséges) A harmadik felmérésben is a szolgáltatószektor tűnik a leginkább bővítést tervezőnek, korszerűsítés tekintetében azonban az agrár- és ipari vállalatok határozottabbak. November óta valamennyi szektorban a stabilizációs célú beruházások jelentős (mintegy 10 százalékpontos) visszaszorulása figyelhető meg, ami a vállalati fejlesztések egészségesebb, proaktívabb irányba való terelődésének a lenyomata. 36 A különböző beruházási célok közötti kapcsolat minimális, a legerősebb összefüggés továbbra is az energiaköltség és anyagköltség lefaragásának együttes említése között (korreláció: 0,42) valamint a logisztikai és vállalatirányítási költség között (0,29) adódik, fél év alatt azonban itt is gyengült az összefüggés. 51

53 A mezőgazdasági szektor vállalatai kifejezetten technológiai korszerűsítésre koncentrálnak (73,7%-uk említette), piaci stabilizációs beruházást pedig 42,1%-uk tervez. Profilváltást, illetve szélesítést az ágazati merevségek miatt csupán az agrárvállalkozások 7,9%-a tervez a következő 12 hónapban. Az ipari cégeknél a technológiai korszerűsítés (65,3%) és a piaci helyzet stabilizálása (36,5%) a két legfontosabb cél előbbi aránya a külső kereslet élénkülése nyomán nőtt, míg utóbbié jelentősen visszaesett fél év alatt. A szolgáltatóvállalatok ugyan a termelés/szolgáltatás bővítést jelentős arányban (45,1%) nevezték meg beruházási célként, a piaci stabilizáció (45,8%) helyett most már a technológiai korszerűsítés (47,2%) a legtöbbet említett beruházási cél. Regionális bontás A technológiai fejlesztés most már nemcsak Nyugat-Magyarországon, hanem a másik két országrészben is a legfontosabb beruházási prioritássá vált (korábban a piaci stabilizáció szerepelt az első helyen). A beruházó vállalatokat tekintve a közép-magyarországi vállalatok 55,8%-a, a nyugat-magyarországi cégek 50,7%-a, s a kelet-magyarországi vállalatok 61,8%-a említette a technológiai korszerűsítést. Az egyik legmarkánsabb regionális eltérés, hogy a vállalat piaci helyzetének stabilizálását sokkal nagyobb arányban említették a közép-magyarországi vállalatok (49%), mint a nyugat-, illetve keletmagyarországi cégek (38,4, illetve 39,9%). Ennek oka, hogy a novemberi felmérés óta jelentősen (13,2 százalékponttal) csökkent a stabilizációs célú beruházást végző vállalatok aránya a kelet-magyarországi vállalatok között, míg a másik két régióban nem következett be jelentős változás a véleményekben. Vállalati méret A vállalatméret növekedésével erősödik a költségcsökkentés és a technológiai korszerűsítés, ugyanakkor csökken a termelés/szolgáltatás bővítés fontossága a magyarországi vállalatok között a beruházási célok sorában (a felmérésben ez egy visszatérő elem, s összhangban áll a vállalati életciklus elméletek következtetéseivel). Általános vonás azonban, hogy a technológiai korszerűsítés minden méretkategóriában (mikro-, kis-, közép-, és nagy: 42,1%, 54,5%, 63,4% és 61,9%) a leggyakrabban említett célok között szerepel. Jelentős pozitív és negatív irányú tendenciák egyaránt megfigyelhetőek az utóbbi fél év során. Előbbiek közül a legmarkánsabb, hogy érezhetően nőtt a technológiai korszerűsítés említettsége a középvállalatok (53%-ról 63,4%-ra), s jelentősen csökkent a piaci helyzet stabilizálásának célja a kisvállalatok (53,4%-ról 34,7%-ra) között. A proaktív beruházási stratégiák visszaszorulását jelzi és kedvezőtlen azonban, hogy a termelés/szolgáltatás bővítése a középvállalatok (41,8%-ról 33,5%-ra), a profilváltás/-szélesítés a mikrovállalatok (26,4%-ról 15,8%-ra) között szintén jelentősen csökkent. A nagyvállalatok a felmérés alapján a beruházások előnyeit továbbra is komplexebben, sokkal több területen tudják kihasználni, mint a kisebb cégek: előbbiek beruházásaikkal a válaszok alapján általában több vállalati célt is ki tudnak egyszerre elégíteni. 52

54 Tulajdonosi struktúra A termelés/szolgáltatás bővítése az átlagosnál nagyobb arányban kerül említésre a többségi külföldi tulajdonban lévő (45,8%), s kisebb arányban az állami/önkormányzati vállalatok (28,9%) között, ami kedvező, mivel előbbiek jelentős részt vállalnak a hazai beruházásokból, illetve annak költségvetési vonzata is minimális. A vállalat piaci stabilizációja viszonylag kevésbé hangsúlyos invesztíciós szempont (a sok közösségi szolgáltató és egyéb speciális vállalat miatt) az állami/önkormányzati vállalatok körében (35,6%). Az állami/önkormányzati vállalatok között minimális arányú a profilváltás/-szélesítés célú beruházás (6,7%) említése. Beruházás tárgya A vállalati megújulásban a siker egyik lehetséges kulcsa lehet a profilváltás/-szélesítés, különösen válsághelyzetekben. A novemberi felmérés óta a külföldi tulajdonban lévő vállalatok körében emelkedett, a 100%-ig magyar magántulajdonban lévő vállalatok körében pedig csökkent a profilváltás/szélesítés súlya. Ez azt jelzi, hogy előbbiek relatíve rugalmasabban képesek és nagyobb arányban akarnak a vállalati profil átalakításához nyúlni, ami azt is előrevetíti, hogy alkalmazkodóképességük révén nagyobb esélyük lehet a talpon maradáshoz a válság elmúltával is. Mivel azonban a beruházási aktivitás nem körükben, hanem az állami/önkormányzati szektorban lehet a legintenzívebb a szándékok alapján a következő 12 hónapban, így önmagában ennek kedvező makrogazdasági hatása mérsékelt lehet. A profilváltás/-szélesítés célú beruházás aránya a következő 12 hónapban beruházást tervező, különböző tulajdonosi 18,2% formájú vállalatok között 20% 15% 10% 5% 0% 12,2% 6,4% 5,6% 11,1% 13,6% 10,0% 6,7% november június 100% belföldi magántulajdon Közösségi tulajdonú Kisebbségi külföldi Többségi külföldi A beruházó vállalatok homlokterében elsődlegesen továbbra is a gépvásárlások, ingatlanfejlesztések állnak, a humántőke jellegű fejlesztési kiadások viszont tovább csökkenhetnek, ami hosszabb távon kedvezőtlen hatású lehet a vállalatok versenyképességére. A vállalatok sok esetben csak egy beruházási típusra koncentrálnak (átlagosan 1,7 típust említettek, tavaly novemberben még 1,9-et). 37 Fél év alatt némileg szűkült valamennyi felmérésben felsorolt beruházási irány említése, különösen a szoftver és a képzés területén figyelhető meg nagyobb arányú csökkenés. A beruházó vállalatok a A következő 12 hónapban beruházó vállalatok között továbbra is a gépberuházások (68,8%) és az épület-, ingatlan beruházások (40,6%) állnak az első helyen. finanszírozási források és értékesítési piacok megszabta korlátok között a válaszok alapján könnyebben mondanak le a humántőke fejlesztéshez szorosabban kapcsolódó beruházásokról, mintsem gépi, illetve ingatlan beruházásokról a döntésben szerepet játszik a növekvő magyarországi munkanélküliség is, így ugyanis a vállalati munkaerő képzése, oktatása helyett a vállalati működéshez szükséges ismeretek és szaktudás pótlása egyre könnyebbé válik a 37 A különböző beruházási típusok között továbbra sem fedezhető fel erős kapcsolat. A legerősebb azonban így is gyenge korreláció a licensz illetve szoftverbeszerzés között van (0,11). 53

55 n.év n.év n.év n.év n.év n.év n.év n.év n.év munkaerőpiacról felvett munkaerő révén. A felmérés azonban nem tud arra választ adni, hogy miért csak november után indult csökkenésnek a humántőke centrikusabb beruházási formák (képzés, szoftver stb.) részaránya. Véleményünk szerint ennek egyik oka az, hogy az év első felében a nemzetközi gazdasági kilátások kedvezőbbé válásával a termelés mennyiségi felpörgetéséhez szükséges gépek, berendezések megújítása kapott relatíve nagyobb vállalati prioritást, míg a vállalati humántőke fejlesztés másodlagossá vált. A vállalatok költségalapú versenye erősödőben van a piacokon a vállalatok szerint különösen a belföldi piacon, ahol a kereslet bővülése sem indult még el, s ebből a szemszögből a gépi fejlesztések fontosabbak a munkaerő képzésénél. A következő 12 hónapban tervezett beruházás típusa (a beruházást tervezők százalékában) jún nov jún. Gép 60,4% 71,8% 68,6% Épület, ingatlan 38,1% 44,2% 40,6% Szoftver 24,3% 37,8% 28,0% Képzés 14,4% 19,0% 14,5% Licensz, technológia 15,3% 15,7% 14,0% (* több válasz lehetséges) Forrás: KSH A munkanélküliek száma Magyarországon Ágazati bontás Az agráriumban az épület- és gépberuházás hasonlóan népszerű (76,3, illetve 73,7%), fél év alatt jelentősen (62,9%-ról) emelkedett az épület/ingatlan beruházást tervezők aránya. A gépberuházás a leginkább fontos beruházási típus az iparban és szolgáltatószektorban (75,4, illetve 62,5%), az épületberuházás pedig az országos átlag alatt van. A szolgáltatószektorban kiugróan magas a szoftver, illetve képzés említése (37,5, illetve 17,6%), azonban (a novemberi 49,2, illetve 21,2%-ról) fél év alatt itt is csökkenés tapasztalható. Regionális metszet Mindhárom régióban a gépberuházás a legnagyobb arányban említett beruházási forma, azonban van némi regionális eltérés. A közép-magyarországi régióban továbbra is kimagasló arányú a szoftverbeszerzés (41,3%), a licensz, technológia (22,1%) vásárlási arány, s jóval az országos átlag alatti az épületberuházás (26,9%) ez a szolgáltatóvállalatok Budapest és Pest megye centrikusságából adódó logikus következmény. A nyugat-, illetve kelet-magyarországi országrész között nincs nagy eltérés, alapvetően az országos átlaghoz közeliek a válaszok. Fél év alatt mindenhol csökkent valamennyi beruházási típus népszerűsége, azonban különösen nagy volt a visszaesés Közép-Magyarországon az épület- és szoftverbeszerzés (-9,5, illetve -11,2 százalékpont), Nyugat-Magyarországon a gépberuházás és képzés (-8,9, illetve -14 százalékpont) terén. A szoftverbeszerzések népszerűsége valamennyi régióban jelentősen (7-11% között) zuhant fél év alatt. 54

56 Vállalati méret A méret növekedésével továbbra is erősödik a gép valamint a licensz és technológia beszerzés népszerűsége, azonban némileg homogénebbek lettek a beruházási szándékok ebben a metszetben a válaszok kisebb szóródása révén. A vállalati méret csökkenése a képzés relatív előtérbe kerülését jelzi a válaszok alapján, az összefüggés tovább erősödött az előző felmérés óta. A nagyvállalatok határozottan kevesebb beruházási irányt neveztek meg, mint tavaly novemberben (igaz, akkor különösen széles beruházási skálában, számos irányt említett jelentős részük): a gépberuházást 13,9, a szoftverbeszerzést 23,9, míg a képzést 15,3 százalékponttal kevesebben említették júniusban, mint novemberben. Ennek révén a képzést tekintve míg fél évvel ezelőtt a nagyvállalati körben volt a legmagasabb az említések aránya (23,2%), addig ma már itt a legalacsonyabb (7,9%). Tulajdonosi struktúra Valamennyi csoportban a gépberuházás szerepel az első helyen. Fél év alatt látványosan (55,6%-ról 10%-ra) visszaesett a kisebbségi külföldi tulajdonban lévő vállalatok között az épületberuházások említése. A másik markáns változás, hogy a szoftver beszerzéseket az állami/önkormányzati vállalatok és a kisebbségi külföldi tulajdonban lévő vállalatok 25%-kal kisebb arányban említették, mint tavaly novemberben, ami ugyancsak az állami költségvetési kiadások alakulásával áll összefüggésben. A vállalati beruházást hátráltató tényezők (válaszok 1-5: 1 - legkevésbé fontos szempont, 5 - legfontosabb szempont) Ciklikus tényezők jún. nov. jún. Vállalati eredmény alapján nem szükséges 2,4 2,7 2,6 Nemrég fejeződött be egy korábbi fejlesztés 2,0 2,3 2,3 Legkorábban egy éven túl lesz időszerű 1,7 2,2 2,2 Válsággal összefüggésbe hozható tényező jún nov jún. A fejlesztett, kibővített kapacitásokkal történő termelésnövekedésre nincs kereslet 2,9 3,2 3,0 Szűkös a hitelkínálat 2,6 3,3 3,1 Nem áll rendelkezésre saját forrás 2,9 3,6 3,6 Idegen források magas ára (magas hitelkamat) 3,2 3,7 3,6 Nagy a piaci bizonytalanság 3,6 4,0 3,7 A gazdasági válság miatt csökkenő kereslet 3,5 4,0 3,7 55

57 Beruházási korlátok Az elmúlt fél év során némileg gyengültek a beruházásokat fékező tényezők, alapvető elmozdulás azonban nem történt sem az egyes beruházást gátló körülmények megítélésében, sem a különböző korlátok sorrendjében. Összességében továbbra is a válsággal összefüggésbe hozható tényezők (piaci bizonytalanság, csökkenő kereslet, drága hitelek) fogják vissza leginkább a vállalati invesztíciókat. A válaszok alapján a finanszírozási és a piaci helyzet további konszolidálódása különkülön is képes volna a beruházási aktivitás dinamizálására, s eltérő vállalatok beruházását volna képes gyorsítani. A finanszírozási típusú beruházási korlátok jellemzőek inkább az agrárcégek, a keletmagyarországi vállalatok között. Ezek a vállalatok már önmagában a forráshelyzet javulásával is viszonylag jelentős beruházási tevékenységet folytatnának, mivel keresleti korláttal nem találkoznak. Az agrárvállalatok termékei iránt recesszió idején is viszonylag erős marad a kereslet, s ezen vállalatok nagyobb része inkább a keleti országrészben dolgozik. A piaci-keresleti jellegű beruházási fékek az átlagnál erősebbek az iparban és a szolgáltatószektorban, a kelet- és különösen nyugat-magyarországi vállalatok között. Ezen vállalati csoportban elvileg a piacok élénkülése tudna elindítani beruházási lendületet. Végezetül van egy vállalati csoport mikro- és kisvállalkozások, melyeket egyszerre sújtanak a szűkös piacok és a forráshiány is. Belső tartalékaik kisebbek, hitelképességük alacsonyabb, mint a nagyobb vállalatoké, ugyanakkor a piaci feszültségek is súlyosabban érintik, azokat nehezebben is kezelik. A mikro- és kisvállalatok beruházási aktivitása várhatóan a kétfajta korlát együttes oldódásával erősödhet csak. Sajátos összefüggés figyelhető meg az egyes beruházásblokkoló tényezők megítélésében. Egyrészt a három lehetséges finanszírozási típusú korlát (hitelszűkösség, saját forrás hiánya, magas hitelkamat) megítélésében az egyes vállalatok kevésbé tesznek különbséget, azokat hasonlóan ítélik meg, így ezek értékelése hasonló, s közöttük viszonylag magas, 0,63-0,75 a korreláció. Másrészt ugyancsak relatíve magas (0,69) a korreláció a piaci típusú korlátok a piaci bizonytalanság és a csökkenő kereslet megítélését tekintve mivel azok között is összefüggést látnak a válaszadók. Ugyanakkor a finanszírozási és a piaci viszonyokat értékelő válaszok között csupán gyenge a kapcsolat, 0,09-0,25 közöttiek a korrelációk, amiből az következik, hogy a finanszírozási, illetve a piaci helyzet javulása külön-külön is képes volna a beruházási aktivitás dinamizálására, s eltérő vállalatok beruházását volna képes gyorsítani. 56

58 Beruházási korlátok értékelése különböző vállalati kategóriák szerint (5 - leginkább, 1 - legkevésbé meghatározó tényező) Saját forrás hiány Szűkös hitelkínálat Magas hitelkamat Piaci bizonytalanság Válság miatt csökkenő kereslet Szektor agrárium 3,9 3,6 4,1 3,6 3,4 ipar 3,5 3,2 3,5 3,8 3,7 szolgáltatószektor 3,6 3,0 3,6 3,7 3,7 Régió Közép-Magyarország 3,6 2,9 3,3 3,6 3,5 Nyugat-Magyarország 3,4 3,2 3,5 3,8 3,8 Kelet-Magyarország 3,8 3,3 3,8 3,8 3,7 Vállalatméret mikrovállalkozás 3,9 3,4 4,0 4,0 3,8 kisvállalat 3,8 3,5 3,7 3,9 3,8 középvállalat 3,5 2,9 3,4 3,6 3,6 nagyvállalat 3,1 2,7 3,2 3,4 3,3 Tulajdonforma 100% belföldi 3,7 3,3 3,7 3,8 3,8 állami/önkormányzati 3,8 3,1 3,7 3,2 3,2 kisebbségi külföldi 3,9 3,5 3,8 3,5 3,2 többségi külföldi 2,7 2,4 2,7 3,5 3,6 57

59 Finanszírozás Bizonyos átrendeződések mellett a vállalati forrásigény következő 12 hónapos alakulásában várhatóan a 2010 első felében tapasztalt tendenciák folytatódnak. A hitelfelvételi körülmények romlása a vállalatok szerint lassulást mutat, s egyre inkább utat törhet a fejlesztési források iránti igény a forgóeszközhitelek iránti kereslet pedig tovább csökkenhet. Az előző 12 hónapban hitelt igénylő vállalatok aránya (százalék) Az előző egy év forrásbevonási tendenciái Az elmúlt egy évben a válaszoló vállalatok 52%-a igényelt hitelt (tavaly novemberben 54,2% volt az arány), azaz fél év alatt némileg csökkent a forrásigény. Ugyanakkor a mikrocégek és a közép-magyarországi régióban fokozódott a forráskereslet novemberhez képest különösen nagymértékben csökkent az igénylők aránya a szolgáltatószektorban, a nagyvállalatok, a kizárólagos magyar valamint a többségi külföldi tulajdonban lévő vállalatok között. A változás azt jelenti, hogy az idei első fél évben ezen vállalatok között nőtt a forrást nem igényelők aránya. Némileg nőtt a mikrovállalkozások, valamint a középmagyarországi vállalatok körében a hiteligénylők aránya novemberhez képest, ami a forráséhség erősödésére utal. A júniusi felmérésben a válaszadók 39,5%-a, s további 18,2%-a EU-s forrás elnyerése esetén tervezett forrásbevonást, amit nagyjából sikerült is elérniük a vállalatoknak az előző 12 hónapban (a bizonytalanabb EU-s forrásokkal együtt a vállalatok összesen 57,7%-a tervezett, s végül 52%-a jutott idegen forráshoz). A tervezett forrásbevonást meghatározó tényezők A következő 12 hónapban a vállalatok fele (48,2%-a, ezen belül 29,4%-a biztosan, 18,8%-a valószínűleg) tervez, míg negyede (25,8%-a) nem tervez forrásbevonást. A forrásigény következő 12 hónapos alakulásában várhatóan a 2010 felében tapasztalt tendenciák folytatódnak, bár bizonyos átrendeződések következhetnek be: erősödik a kisvállalatok forráskereslete, a forgóeszköz hiteligénylések csökkenhetnek, míg a fejlesztési források iránti igény erősödhet. Szektorális bontás nov jún. Szektor agrárium 75,7% 70,2% ipar 58,0% 55,7% szolgáltatószektor 58,8% 45,9% Régió Közép-Magyarország 43,2% 47,3% Nyugat-Magyarország 56,0% 51,6% Kelet-Magyarország 60,7% 55,1% Vállalatméret mikrovállalkozás 34,8% 39,8% kisvállalat 58,3% 55,6% középvállalat 55,8% 55,9% nagyvállalat 66,7% 53,7% Tulajdonforma 100% belföldi 53,4% 46,5% állami/önkormányzati 68,8% 60,0% kisebbségi külföldi 60,9% 60,0% többségi külföldi 45,8% 31,9% A mezőgazdasági vállalatok között a legmagasabb (72,3%-uk tervez forrásbevonást a következő 12 hónapban), míg a szolgáltatószektorban a legkisebb (43%) a forrásbevonási hajlandóság

60 nyarán. Az agrárcégek körében némileg emelkedett, az iparvállalatok között némileg visszaesett (52,8%-ról 49,2%-ra) a forrásbevonási kedv tavaly november óta. 38 Az agrárszektoron belül különösen az állattenyésztő cégek 88,2%-a aktív a forrásbevonási terveket tekintve (a növénytermesztő vállalatoknál 66,7% az arány). Az ipari átlagnál (49,2%) jóval kisebb a várható forrásbevonási aktivitás a közúti járműgyártás (33,3%), a villamos gép és háztartási készülékgyártás (28,6%) terén, s nagyobb a vegyi anyag, gumi, műanyag gyártás (72,2%) és a gép, gépi berendezés, mezőgazdasági gépgyártás (60%) terén. Az építőipari cégek 51,6%-a számol forrásbevonással a következő 12 hónapban. A közúti járműgyártók körében radikálisan csökkent (78,5%-ról 33,3%-ra) a forrásbevonást tervezők aránya az elmúlt egy évben ebben az iparágban az átlagnál jobban javult a külföldi pozíciójuk a nyugat-európai roncsprémium programoknak köszönhetően, s a következő egy évre előretekintve körükben a legoptimistább a várható külföldi piaci kilátások értékelése. A szolgáltatószektorban a szállítás-közlekedésben magas (62,9%), míg a pénzügyi szolgáltatás (26,1%) és gépjárműjavítás (27,3%) terén elmarad az átlagtól a forrásbevonási aktivitás. Regionális metszet Erősödtek a regionális különbségek. Közép-Magyarországon 36,4, Nyugat-Magyarországon 49,4, Kelet-Magyarországon a vállalatok 54,3%-a tervez forrásbevonást (novemberben még alig voltak regionális eltérések). Ennek oka, hogy Kelet-Magyarországon részben a nyugati konjunktúrától való nagyobb elzártság miatt kedvezőtlenebbek a piaci kilátások, így magas a forgóeszközhitelek iránti igény, s jelentős az egyébként is intenzív forrásigényeket támasztó agrárcégek részaránya. Vállalati méret Novemberi felmérésünkhöz hasonlóan a nagyobb vállalati méretbe tartozó vállalatok általában nagyobb arányban fogalmaznak meg forrásbevonási igényeket a következő egy évre vonatkozóan: a mikrovállalatok 35,5%-a, a kisvállalatok 52,4%-a, a középvállalatok 47,8%-a és a nagyvállalatok 60,3%-a tervez forrásbevonást a következő 12 hónapban. A vállalati elképzelések alapján tovább erősödhet a kisvállalatok forráskereslete, míg a többi vállalaté kisebb-nagyobb mértékben visszaeshet a következő 12 hónapban. A kisebb vállalatok növekvő forrásigénye mögött a belföldi piac átrendeződése áll, melynek során a nagyobb vállalatok a kisebbek rovására törekedtek pozícióikon javítani. Tulajdonosi struktúra A következő 12 hónapban forrásbevonást tervező vállalatok aránya vállalatméret szerint jún nov jún. Mikrovállalat 25,7% 38,0% 35,5% Kisvállalat 42,4% 45,4% 52,4% Középvállalat 38,3% 55,0% 47,8% Nagyvállalat 55,4% 63,9% 60,3% Fél év alatt a közösségi tulajdonú vállalatok beruházási és forrásbevonási elképzelései is nagyjából hasonló ütemben erősödtek, ami arra enged következtetni, hogy a tervezett pluszforrások célja alapvetően az élénkülő beruházások finanszírozása. 38 A biztos illetve valószínű forrásbevonók aránya a három szektorban júniusban 57,4, 27,2 és 26% illetve 14,9, 22,1 és 17,1%. 59

61 A 100%-ig magyar tulajdonú cégek esetén sem a beruházási, sem a forrásbevonási elképzelések nem változtak. A kisebbségi külföldi tulajdonú vállalatok visszafogott beruházási aktivitása nem nőtt, ugyanakkor forrásigényük jelentősen emelkedett fél év alatt, ami a vállalatok belső pénzügyi működésének forrásigényére utal. (A beruházások visszafogása mint válságra adott válasz valószínűleg nem volt elég e vállalati körben, s vagy kénytelenek e körben a külső forrásokra egyre intenzívebben támaszkodni, vagy már kedvezőbbé váltak a külső források kondíciói számukra ugyanakkor ezek a pluszforrások nem járnak a beruházások bővítésével, termelésbővítéssel, korszerűsítéssel, így ezek a vállalatok egyre jobban veszélyeztetettebbek lesznek a válságból való kilábalás során). A többségi külföldi tulajdonú vállalatok beruházásaik bővítése mellett egyre kevesebb forrást igényelnek, azokra vagy nincs szükségük vagy pedig azok túlzottan megdrágultak (pl. az olcsó devizahitelek visszaszorulásával) számukra. Belső források alakulása A következő 12 hónapban beruházást, illetve forrásbevonást tervező vállalatok aránya tulajdonosi forma szerint nov. Biztosan beruház jún. Forrásbevonást tervez nov. jún. 100% magyar 32,1% 33,3% 48,8% 48,6% Közösségi 62,7% 72,3% 59,2% 65,2% Kisebbségi külföldi 26,9% 26,7% 52,0% 66,7% Többségi külföldi 40,8% 46,5% 45,9% 29,0% júniusban a vállalatok negyedének (24,3%) nem volt szüksége külső forrásra a vállalati célok eléréséhez, ugyanakkor több mint felének (56%) csak a folyó költségek fedezésére volt elég forrása, beruházásra és fejlesztésre már nem. A vállalatok ötödének (19,7%) a saját belső forrása még a folyó költségek fedezésére sem volt elég. Az arányok azonosak a fél évvel ezelőttivel, így a vállalatok forráshelyzete alapvetően nem változott fél év alatt. Forrásellátottság alapján a folyó költségeket saját erőből finanszírozni nem képes vállalatok 60,6%-a (novemberben 68,2%-a), az elegendő belső forrásokkal rendelkező vállalatok 17,9%-a (novemberben 25%-a), a csak a folyó költségeket, de fejlesztéseket saját forrásból finanszírozni nem képes vállalatok 55,9%-a (novemberben 54,4%-a) tervez forrásbevonást a következő 12 hónapban. A válaszok azt jelzik, hogy a forgóeszközhitelek iránti kereslet csökkenhet, míg a fejlesztési hitelek esetén akár némi emelkedés is várható. A forrással való ellátottság (rendelkezik/nem) és a forrásbevonás tervezése (tervez/nem tervez) alapján négy vállalati csoportról beszélhetünk. A forráshiányban szenvedő vállalatok közül a forrásbevonást nem tervezők az igazán veszélyeztettek a sikeres működést illetően, hiszen a forráspiacról kiszorulva csak a piacok élénkülése teremthet kedvezőbb lehetőséget számukra, így 60

62 Elegendő forrással rendelkezik Forráshiányban szenved viszonylag könnyen tönkremehetnek. Közöttük relatíve nagy arányban találhatóak pl. kisvállalatok, kelet-magyarországi cégek, alacsony exporthányadú vállalkozások. Az elegendő forrással rendelkezők közül a forrásbevonást tervezők válhatnak a leginkább megújulókká, közöttük viszonylag magas többek között a (pénzügyi, gazdasági) szolgáltatók, a nagyvállalatok és a kisebbségi külföldi tulajdonú cégek aránya. A leginkább válságtűrőek az elegendő belső forrással rendelkező, de forrást fel nem vevő cégek. Közöttük azonban alacsony a beruházást tervező, s magas pl. a középvállalatok, többségi külföldi tulajdonú vállalatok részaránya. Felülreprezentált vállalati jellemzők a forráshelyzet, illetve a forrásbevonási elképzelések szerinti négy vállalati csoportban Forrásbevonást tervez a következő 12 hónapban Forrásbevonást nem tervez a következő 12 hónapban szállítás/közlekedéssel foglalkozó vállalatok agrárcégek és ipari vállalatok (főleg élelmiszeripari) kelet-magyarországi vállalatok mikrovállalatok állami/önkormányzati tulajdon 5%-nál jobban csökken a vállalati eredmény a következő 12 hónapban kelet-magyarországi vállalatok kisvállalatok 100% magyar tulajdonú magáncég 0-10% exportarány 0-10% exportarány elmúlt 1 évben igényelt hitelt van devizahitele (euró, svájci frank) szolgáltatócégek (gazdasági szolgáltatók, pénzügyi szolgáltatók) közép-magyarországi vállalatok nagyvállalatok állami/önkormányzati tulajdon kisebbségi külföldi tulajdon vállalati eredmény nem változik a következő 12 hónapban biztosan tervez beruházást a következő 12 hónapban 5%-nál jobban csökken a vállalati eredmény a következő 12 hónapban kapacitásfelesleg van nincs devizahitele megfelelő a kapacitáskihasználtság nem fog beruházni a következő 12 hónapban alacsony gazdasági növekedést vár szolgáltatócégek (nagy-, illetve kiskereskedők, pénzügyi szolgáltatók) közép-magyarországi vállalatok középvállalatok többségi külföldi tulajdon 100%-os exportarány elmúlt 1 évben nem igényelt hitelt nem fog beruházni a következő 12 hónapban nincs devizahitele viszonylag magas gazdasági növekedést vár Hitelfelvételi körülmények változása A hitelfelvételi körülmények egyéves változásában továbbra is romló tendenciáról számolnak be a vállalatok egy évre visszamenőleg, az egyes MFB-INDIKÁTOR felmérésekben azonban a válaszadók egyre kevésbé látják negatívan a folyamatokat. 61

63 2009. január április július október január április július október január április A legrosszabb (2,3) a devizaárfolyamok alakulásának a megítélése, ráadásul ez az egyetlen olyan tényező, mely rosszabb értékelést kapott, mint novemberben. A hitel futamideje, türelmi ideje és a hitelelbírálás gyorsasága (azaz a bankok rugalmasságát jelző elemek) kapták a viszonylag legkedvezőbb értékelést (2,8), azonban itt is inkább negatívan ítélik meg az egyéves folyamatokat a vállalatok. Az elmúlt fél évben a vállalatok is tapasztalták a jegybanki kamatcsökkentés hitelkamatokba átszivárgó hatását: legnagyobb mértékben (+0,3 pont) a kamatok és az egyéb forrásköltségek értékelése javult. A forrásbevonást tervező és nem tervező vállalatok között a legnagyobb eltérés a devizaárfolyam-változások jellemzésében van: előbbiek valamivel rosszabbra ítélik a folyamatokat, mint a forrásbevonástól tartózkodók (2,1, illetve 2,4). Vállalati hitelkamatok alakulása Magyarországon (%) 14,0 12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 Forrás: MNB 2,0 0,0 min. 5 éves euróhitel min. 5 éves forinthitel 1-5 éves euróhitel 1-5 éves forinthitel Részletesebb bontásban bizonyos vállalati szegmensekben a vélemények egy évre visszatekintve már nemcsak romló tendenciáról szólnak, hanem stagnálásról, néhány dimenzióban pedig javulásról is. A mezőgazdasági vállalatok véleménye derűlátóbb a másik két szektorénál, előbbiben a kamatoknak és a hitelek futamidejének a megítélése már a helyzet változatlanságáról szól (3,0). A nagyvállalatok értékelése az előző egy éves folyamatokról az átlagnál kedvezőbb, a mikro- és kisvállalatoké kedvezőtlenebb. A felmérés elindítása óta először fordul elő, hogy egy tényezőről egy évre visszatekintve javuló véleménnyel vannak: a kisebbségi külföldi tulajdonú cégek a forint és devizahitelek kamatkülönbözetében enyhe mértékű (3,1) javulást látnak. Összességében egyre súlyosabb a helyzet a hitelfelvételi körülményekben, azonban a romlás üteme lassulóban van. A folyamatokhoz a vállalatok részben alkalmazkodtak, részben pedig elindult néhány kedvező folyamat is, mint pl. a hitelkamatok csökkenése. Tervezett beruházások Forint és devizahitel kamatkülönbözet jún nov jún. Hitelfelvétel különböző körülményeinek változása az elmúlt 12 hónapban (5 - sokat javult, 3 - nem változott, 1- sokat romlott) Devizaárfolyam változása Hitel fedezete Egyéb forrásköltség Saját erő nagysága Hitel futamideje Hitelelbírálás gyorsasága Türelmi idő 1,0 1,5 2,0 2,5 3,0 A strukturális tényezőkön, a forrásellátottságon és a hitelfelvételi körülmények változásán túl a tervezett beruházási tevékenység jelentős, a fél évvel ezelőttinél markánsabb húzóerőt fejt ki a forrásbevonásra. Kamat 62

64 A következő 12 hónapban tervei szerint biztosan beruházó vállalatok között egyre nagyobb arányú a forrásbevonást tervező vállalatok aránya, 39 Forrásbevonást tervező és nem tervező vállalatok míg a beruházást nem tervező cégek aránya különböző beruházási tervek mellett körében fokozatosan csökken a külső 100% 26,5% 24,1% forrás iránti igény % 34,6% Mindez azt jelzi, hogy 6,0% 8,6% 54,9% 60% 68,0% a forrásigénylést egyre inkább a fejlesztési 33,3% 40% 67,5% 67,2% 20,7% célok, s nem a napi működéshez 20% 8,8% 32,1% 24,4% 23,2% szükséges tőkeigény motiválja a vállalatok 0% között, ami a recessziós kilábalást Nem tervez Valószínűleg Kivár Valószínűleg Tervez beruházást nem tervez beruház beruházást mutatja. Nem tervez forrásbevonást Kivár Tervez forrásbevonást Forrásbevonás során mérlegelt szempontok A forrásigénylések során számításba vett és a felmérésben megkérdezett tényezők közül valamennyit az átlagosnál fontosabbnak tartják a megkérdezett vállalatok, ezek közül a kamat mértéke (1-5 skálán 4,6) továbbra is meghatározó. Fél év alatt annyi változás történt csupán, hogy a hitelelbírálás gyorsasága mely eddig is a hátrébb sorolt szempontok között szerepelt valamelyest tovább veszített jelentőségéből. Hiteligénylésnél mérlegelt szempontok (5 nagyon fontos szempont, 1 egyáltalán nem szempont) Türelmi idő Hitelelbírálás gyorsasága Devizaárfolyamok változása Forint- és devizahitelek kamatkülönbözete Hitel futamideje Saját erő nagysága Hitel fedezete Egyéb forrásköltségek mértéke Kamat mértéke 3,5 3,8 3,8 3,8 4,0 4,0 4,0 4,2 4,6 1,0 1,5 2,0 2,5 3,0 3,5 4,0 4,5 5,0 Regionálisan bontva a vállalatokat nem fedezhető fel igazi különbség az egyes tényezők értékelése terén. Szektorálisan, vállalati méret és tulajdonosi szerkezet alapján is csak minimális eltérések figyelhetőek meg, általános tendencia azonban, hogy az agrárcégek, a mikro- és kisvállalatok, közösségi tulajdonú és 100%-ban belföldi magántulajdonú cégek körében az egyes szempontoknak nagyobb hangsúlyt tulajdonítanak, míg a külföldi tulajdonú, a közép- és nagyvállalatok egyéb forráslehetőségek révén azokat némileg kisebb jelentőségűeknek tekintik. Míg júniusban a hitelfelvételi körülmények közül épp azok romlottak leginkább a vállalatok szerint, amelyek a legfontosabb szerepet játsszák egy tényleges/lehetséges vállalati forrásbevonás júniusban 33,1%, novemberben 66,1%, júniusban 68% júniusban a vállalatok 34,4%-a, novemberben 30,9%-a, júniusban 26,5%-a számolt be a következő 12 hónapra időzített forrásbevonásról. 63

65 során, addig ez az összefüggés 2009 végére kismértékben, majd júniusra nagyobb ütemben gyengült. 41 A kapcsolat erejének gyengülése a forráshelyzet lassú konszolidálódását jelzi, azonban a vállalatok továbbra is a negatív tendenciát látják elsősorban valamennyi dimenzióban. A hitelfelvétel célja A felmérés lassú, de folyamatos és pozitív elmozdulást jelez a forgóeszközhitelek és fejlesztési források iránti kereslet struktúrájában: utóbbit egyre többen nevezik meg a forrásbevonás céljaként. A fejlesztési tőke iránti igény erősödése folyamatosnak mondható 2009 dereka óta, míg a forgóeszköz hitelek iránti kereslet fokozatosan csökken, ami a válságból való fokozatos kilábalásra enged következtetni. A fejlesztési célú hiteligények között ellentmondásos folyamatok figyelhetőek meg. A vállalati működés sikerességét rövidtávon kedvezően érinti, hogy a gépek beszerzésével való termelésbővítés céljából eredő forráskereslet folyamatosan emelkedik, s a technológiai korszerűsítések iránti igény sem csökken érdemben a következő 12 hónapban. A hosszabb távú vállalati sikerességet ugyanakkor kedvezőtlenül befolyásolja, hogy a képzésre, oktatásra, K+F-re valamint marketingre egyre kisebb arányban terveznek a vállalatok külső forrást bevonni, miközben ezek a kiadások alapvető szerepet játszhatnak a tartós és hosszútávon is kiaknázható vállalati profitabilitásban. Az egyes tényezők együttes említése nem jellemző, a legerősebb kapcsolat is gyengének nevezhető: a gépek beszerzése és az ingatlan beruházás, valamint a technológia korszerűsítés és ingatlan beruházás között is gyenge (0,31, illetve 0,30) a korreláció. A forgóeszköz finanszírozás újabb visszaesése alapvetően az agrárcégek, kis-, közép- és nagyvállalatok, valamint a többségi külföldi tulajdonban lévő vállalatok körében tapasztalt érdeklődés mérséklődésére vezethető vissza. A re tervezett fejlesztési célú forrásbevonás országos emelkedése alapvetően a nyugatés kelet-magyarországi, a mikro- és A következő 12 hónapban a vállalatok 36,4%-a tervez fejlesztési célú hitelfelvételt, 25,4%-a forgóeszköz hitel felvételt. Pótlólagos forrásbevonás célja (vállalati válaszok arányában) jún nov jún. Fejlesztés 31,8% 34,2% 36,4% Forgóeszköz finanszírozás 35,1% 29,2% 25,4% Technológia korszerűsítése 17,4% 21,9% 21,0% Termelésbővítés új gépek beszerzésével 6,6% 13,8% 15,6% Ingatlan beruházás 15,2% 14,8% (EU-s) pályázati önrész 13,8% 11,5% 8,5% Képzés, oktatás 4,2% 2,9% 2,3% Marketing 3,3% 2,9% 2,3% Kutatás-fejlesztés 4,5% 2,5% 1,5% (* több válasz lehetséges) nagyvállalatok, valamint az állami/önkormányzati és kisebbségi külföldi tulajdonban lévő vállalatok körében emelkedő fejlesztési forrási igénynek tudható be, így ezek a vállalatok képezhetik a következő évben a relatíve leginkább megújuló termelői struktúrát. 41 A közöttük lévő korreláció a három felmérés idején -0,71, -0,66 végül -0,20. A korreláció erejének alakulása egyre inkább a függetlenség irányába mutat, azaz egyre kevésbé gátolja az egyes vállalatok tervezett forrásbevonását a hitelfelvétel különböző körülményeinek továbbra is megfigyelt romló tendenciája. 64

66 1. Forgóeszköz hitel 2. Fejlesztési hitel Szektorális metszetben a forgóeszközhitel leginkább a mezőgazdaságban (34,7%) népszerű, azonban fél év alatt (55,3%-ról) jelentősen csökkent a népszerűsége. Az iparban (28%) és a szolgáltatószektorban (21,9%) az országos átlag körüli a vonzereje. A mezőgazdasági termékek hazai feldolgozásával állhat összefüggésben, hogy az élelmiszeriparban is jelentős (44%) a forgóeszköz hitel iránti igény. Földrajzi szerekezet szerint nincs érdemi különbség, s a novemberi felmérés óta sem figyelhető meg változás. Vállalati méret alapján a mikrovállalatok ötöde (19,4%), a kis- és középvállalatok negyede (26,7 és 25,7%), a nagyvállalatok harmada (31,4%) jelölte meg a forrásbevonás céljaként. A mikrovállalkozások körében nem, míg utóbbi három méretkategóriában 4-5 százalékponttal csökkent a forgóeszköz hitel iránti kereslet november óta. Tulajdonosi struktúra szerint a kisebbségi külföldi tulajdonban lévő vállalatok több mint fele (53,3%), a többségi külföldi tulajdonban lévő vállalatok nyolcada (12,3%) tervez forgóeszköz hitel bevonást előbbiben jelentős emelkedés, míg utóbbiban csökkenés figyelhető meg. A belföldi magántulajdonban lévő vállalatok 26,7%-a, az állami/önkormányzati vállalatok 27,7%-a tervez forgóeszközhitel bevonást, hasonlóan a novemberi elképzelésekhez, így összességében szélesedtek a tulajdonosi forma szerinti különbségek. Szektorális dimenzióban a forgóeszköz finanszírozáshoz hasonlóan az agrárágazatban a legmagasabb a fejlesztési finanszírozás iránti kereslet aránya (53,1%) a növénytermesztésben 47,6%, az állattenyésztésben 66,7%. Az iparban a vállalatok 39,1%-a (ezen belül a vegyi anyag, gumi, műanyag gyártásban a legmagasabb, 52,6%), a szolgáltatószektorban 31,5%-a (szállítás-közlekedés területeken 68,6%) tervez fejlesztési hitelt igénybe venni. November óta valamennyi szektorban 1-2 százalékponttal nőtt a fejlesztési források iránti igény, az egyes alágazatok közül az állattenyésztésben figyelhető meg jelentős emelkedés fél év alatt. Területileg vizsgálva továbbra is Kelet- Magyarország az élenjáró (40,6%), majd Nyugat-Magyarország következik 36,5%-kal, s Közép-Magyarország az utolsó 29%-kal. Vállalati méret alapján a mikrovállalatok 32,1%-a (fél éve 26,9%-a), a kis- és középvállalatok 35,3-35,3%-a, a nagyvállalatok 48,6%-a (fél éve 42,7%-a) említi, azaz a mikroés nagyvállalatok körében figyelhető meg a fejlesztésekhez kapcsolódó forrásbevonási tervek erősödése. Tulajdonosi struktúra szerint fél év alatt az állami/önkormányzati vállalatok (35,3%-ról 48,9%-ra) és a kisebbségi külföldi tulajdonú vállalatok (26,9%-ról 40%-ra) között tapasztalható a fejlesztési tőke iránti kereslet növekedése. A belföldi magántulajdonban lévő vállalatok 37,2%-a, a többségi külföldi tulajdonban lévő vállalatok 23,3%-a említi a forgóeszköz hiteligényt. 65

67 Finanszírozási forrástípusok jelentősége A vállalatok továbbra is elsősorban saját magukra, másodsorban a kereskedelmi bankokra támaszkodnak pótlólagos forrásigény felmerülése esetén, ugyanakkor a forráshiány következtében megfigyelhető bizonyos nyitás egyéb finanszírozási csatornák irányába is. A vállalati finanszírozás különböző módjai közül a harmadik MFB-INDIKÁTOR felmérésben a saját források szerepelnek az első, a kereskedelmi banki források a második, s az európai uniós források a harmadik helyen. Finanszírozási forrástípusok jelentősége (1-5 skálán, 5 - legfontosabb, 1 - legkevésbé fontos forrás) Kockázati tőke 1,5 "Üzleti angyal" Egyéb pénzintézetek saját hiteltermékei MFB hiteltermékek Állami támogatás EU-s forrás Kereskedelmi bankok saját hiteltermékei Saját forrás 1,6 2,0 2,3 3,0 3,1 3,3 4,3 A saját és a kereskedelmi banki források 1,0 1,5 2,0 2,5 3,0 3,5 4,0 4,5 megítélése nem változott, azonban a piaci forráshiányra utal, hogy az EU-s és állami források jelentősége felmérésről felmérésre 0,1-0,3 ponttal emelkedik, bár továbbra is jelentősen elmarad a saját források mögött. A kockázati tőke és az üzleti angyalok népszerűsége ugyan jelentősen nőtt június és november között, azóta azonban nem következett be elmozdulás azok jelentőségének megítélésében, mivel a hazai kockázati tőke piac alulfejlett, s a vállalatok zömében továbbra is erős az ellenérzés idegen tulajdonostárs bevonását illetően. A forrásbevonás tervezett csatornája Az első félévben a potenciális finanszírozási csatornák közül az uniós források váltak a legnépszerűbbé, s mivel az állami források kedveltsége is emelkedett, miközben a piaci források a takarékszövetkezeti lehetőségek kivételével iránti igény stagnált, illetve mérséklődött, így a forrásigény, illetve a piaci források kondíciói miatt folytatódhat az állami, EU-s és takarékszövetkezeti források vállalati felértékelődése a következő 12 hónapban. A következő 12 hónapban forrásbevonás céljából említett finanszírozási csatornák (említések aránya a forrásbevonást tervező vállalatok között) jún nov jún. EU-s forrás 32,70% 51,30% 63,10% Kereskedelmi bankok saját hiteltermékei 34,70% 54,80% 51,90% Állami támogatás 21,20% 36,10% 43,60% MFB hiteltermékek 21,20% 35,20% 28,20% Egyéb pénzintézetek saját hiteltermékei 7,40% 7,80% 10,40% Társtulajdonos 11,70% 7,10% Kockázati tőke 2,40% 4,30% 2,90% "Üzleti angyal" 0,60% 1,70% 0,40% 66

68 A következő egy évben forrásbevonást tervező vállalatok az európai uniós forrásokat (63,1%), a kereskedelmi banki hiteltermékeket (51,9%) és az állami támogatást (43,6%) nevesítették mint leginkább megcélzott finanszírozási csatornát. Az uniós állami támogatások előretörése folyamatos, júniusra megelőzte az addig első kereskedelmi banki forrásokat is. Folytatódott az egyéb pénzintézetek (takarékszövetkezetek) szerepének erősödése, amiben a takarékszövetkezetek speciális forráshelyzete, aktivizálódó marketingje és a továbbra is élénk vállalati forrásigény játszik szerepet. Míg a teljes vállalati hitelállomány Magyarországon szeptember és március között 2,5%-kal csökkent, addig a 6 milliárd forint feletti mérlegfőösszegű takarékszövetkezetek hitelállománya 14,5%-kal bővült. 42 Külső tőkebefektető esetleges bevonása (társtulajdonos, kockázati tőke, üzleti angyal ) továbbra is viszonylag alacsony, valamint fél év alatt tovább csökkenő népszerűségű, azok fél évvel ezelőtti relatív felértékelődése átmenetinek bizonyult. Szektorálisan az agráriumban az EU-s, az állami források és a hitelfelvétel is jelentősen meghaladja a másik három szektorban tapasztaltat, részben azért, mert az agrárcégek nagyobb arányban terveznek forrásbevonást. Az iparban a külső tőkebefektető (társtulajdonos, kockázati tőke, üzleti angyal ) bevonása mintegy másfélszeres gyakoriságú a válaszokban, mint az országos átlag a szektor forrásigénye jelentősen relativizálja a külső tőkebefektetőktől való averziót. A regionális különbségek közül kiemelhető, hogy a piaci források (hitelfelvétel, társtulajdonos) opciója Közép-Magyarországon a legnépszerűbb, míg az uniós és különösen az állami források népszerűsége (27,7 illetve 54,7%) jelentősen elmarad az országostól. Egyfajta halvány specializálódás nyomai fedezhetőek fel a vállalatméret alapján: a mikrovállalatok az MFB-hiteltermékek (36,8%), a kisvállalatok az állami források és egyéb pénzintézetek (18,4%), a középvállalatok az EU-s források (69,8%), a kereskedelmi banki termékek (62,8%) és társtulajdonos bevonása (10,5%), míg a nagyvállalatok ugyancsak a kereskedelmi banki termékek (58,5%) terén térnek el jelentősen az átlagtól. Tulajdonosi szerkezet szerint az állami és EU-s források főleg a közösségi tulajdonú vállalatok körében kiemelt jelentőségűek (56,7 illetve 70%). Az egyes finanszírozási források jelentősége és a jövőbeli forrásbevonás tervezett csatornája közötti kapcsolat nagyon szoros júniusban 0,96, novemberben 0,84, majd idén júniusban újra 0,96 a korreláció, azaz a vállalatok túlnyomó része az eleve fontosnak ítélt finanszírozási csatornákat részesíti előnyben. Tavaly novemberre azért gyengült, majd idén júniusra azért lett újra Finanszírozási forrástípusok vállalati jelentőségének megítélése (vízszintes tengely, 1-5) és a következő 12 hónapban tervezett forrásbevonás csatornája az említések arányában (függőleges tengely, %) 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% MFB hiteltermék Kereskedelmi banki termékek EU-s forrás Állami támogatás Kockázati Egyéb pénzintézetek termékei tőke Üzleti angyal 1 1,5 2 2,5 3 3,5 42 Forrás: MNB 67

69 szorosabb a kapcsolat (azaz csökkent, majd nőtt a korreláció), mivel novemberre ugyan felértékelődött a kockázati tőke és üzleti angyal jellegű források vonzereje, azonban ezt akkor nem kísérte az irántuk megmutatkozó kereslet erősödése, majd idénre csökkent, s a továbbra is gyenge kereslethez visszazárkózott a róluk alkotott fontossági kép. Azaz tavaly év vévén a kockázati tőkét kínáló piaci szereplők nagyobb kereslettel találkozhattak, mint az idei év derekán. Tervezett futamidő, türelmi idő A hitelfelvételt a következő 12 hónapban fontolgató vállalatok átlagosan 6 év futamidő és 1,3év türelmi idő mellett szeretnének hitelt felvenni. A novemberi válaszokhoz képest 0,1 évvel csökkent mindkét hitelezési tényező vállalatok által akceptált ideje, markánsabb azonban a szórás csökkenése (futamidő esetén 4,5 évről 3,6 évre, türelmi idő kapcsán pedig 1 évről 0,8 évre), mely azt mutatja, hogy fél év alatt homogénebbé vált a vállalatok igénye. Míg fél évvel ezelőtt ágazatilag a szolgáltatószektorban, most az iparban a legalacsonyabb a futamidő és a türelmi idő is (5,2 illetve 1,1 év). Regionálisan továbbra is Közép-Magyarország tér el az átlagtól: ott csupán 5,3 illetve 1,2 év a futamidő illetve türelmi idő. Vállalati méret szerint jelentősem kiegyenlítődött a magyar vállalati szektor (fél éve például mikrovállalatok gondolkodtak a leghosszabb, 7,1 éves futamidőben, s itt is 6,1 évre csökkent ez júniusra). Tulajdonosi szerkezet alapján az állami/önkormányzati vállalatok kitételével ugyancsak enyhültek a különbségek, előbbieknél azonban 7,1 évről 8,8 évre emelkedett a futamidő hossza. Hitelfelvétel akadályát képező tényezők Mind a következő 12 hónapban forrásbevonást tervező vállalatok, mind az azoktól tartózkodó cégek vezetői a magas kamatokban a piaci bizonytalanságban látják a legjelentősebb hitelfelvételi akadályt, ugyanakkor a forrásbevonást tervező vállalatok között némileg enyhült a korlátok súlya. A pénzintézetek által állított korlátok továbbra is jelentősek különösen a hitelkínálat mennyisége Külső forrásbevonás előtt álló legjelentősebb korlátok a forrásbevonást tervező vállalatok körében (1 - legkevésbé, 5 - leginkább visszatartó erő) Bevételek nem teszik szükségessé 2,6 Megfelelő EU-s program 3,2 3,2 3,2 3,3 3,3 3,4 3,7 4,0 1,0 1,5 2,0 2,5 3,0 3,5 4,0 4,5 Olcsó devizahitelek megszűnte Külső befektető bevonása elképzelhetetllen Korábbi hitelek terhei Megfelelő állami támogatás hiánya Külső befektető túlzott hozamelvárásai Piaci bizonytalanság Magas hitelkamatok és a hitelek költsége bár fél év alatt minimális kedvező változás következett be, különösen a hitelkínálatban és a hitelkamatokban. A következő 12 hónapban forrásbevonást tervező vállalatok között elsősorban a magas kamatokban és a piaci bizonytalanságban látják a legjelentősebb hitelfelvételi akadályt. Fél év alatt átlagosan 0,1 ponttal javult a korlátok megítélése, ezt meghaladó mértékben mérséklődött a külső befektetőtől való tartózkodás (-0,3), valamint azok túlzott hozamelvárásai, a piaci bizonytalanság és olcsó devizahitelek megszűnte (-0,2). A 68

70 forrásbevonási korlátok enyhülését jelzik a folyamatok, akárcsak az, hogy a bevételek kevésbé teszik szükségessé opció minimálisan emelkedett (+0,1) fél év alatt. Külső forrásbevonás előtt álló legjelentősebb korlátok forrásbevonást nem tervező vállalatok körében (1 - legkevésbé, 5 - leginkább visszatartó erő) 3,1 3,2 3,3 3,3 3,5 3,5 3,7 4,0 4,2 1,0 1,5 2,0 2,5 3,0 3,5 4,0 4,5 Korábbi hitelek terhei Olcsó devizahitelek megszűnte Külső befektető túlzott hozamelvárásai Bevételek nem teszik szükségessé Megfelelő állami támogatás hiánya Megfelelő EU-s program Külső befektető bevonása elképzelhetetllen Piaci bizonytalanság Magas hitelkamatok A következő 12 hónapban forrásbevonást nem tervező vállalatok között (a forrásbevonásban kalkuláló vállalatokhoz hasonlóan) elsősorban a magas kamatokban és a piaci bizonytalanságban látják a legjelentősebb hitelfelvételi akadályt. Fél év alatt a korlátok két kivétellel nem változtak: a hitelkamatok és a külső befektető realitása is magasabb (0,2, illetve 0,5 ponttal) értékelést kapott novemberhez képest, utóbbiak értékelése nehezebbé tették a belépést a forrásbevonást nem tervező vállalatok 1. Forrásbevonást tervező vállalatok Különböző vállalati metszetekben is a magas hitelkamatszint képezi a legjelentősebb korlátot. Ágazati bontásban az agráriumban a bevételek kedvező alakulása jelent relatíve magas korlátot (2,9) a forrásbevonás számára. Az iparban és a szolgáltatószektorban a piaci bizonytalanság jóval meghaladja az agráriumét (3,7-3,7 illetve 3,4). Regionális bontásban a nyugati országrészben valamennyi dimenzióban erősebbek a fékek a forrásbevonás kapcsán, mint Közép- és Kelet-Magyarországon (fél évvel ezelőtt még nem volt regionális különbség), s ugyanez mondható el vállalati méret szerinti bontásban a mikrovállalatok és a többi vállalattípus összehasonlításával. Tulajdonosi szerkezet alapján a 100%-ban magyar magántulajdonban és a többségi külföldi tulajdonban lévő cégek a piaci bizonytalanságot és a magas kamatokat átlagot meghaladó akadálynak ítélik meg, az olcsó devizahitelek megszűnése pedig a kisebbségi külföldi tulajdonú cégeket érinti nagyon kedvezőtlenül. Az állami/önkormányzati vállalatok a lehetséges korlátokat többnyire sokkal kisebb problémaként érzékelik, mint a magántulajdonban lévő cégek. 2. Forrásbevonást nem tervező vállalatok Valamennyi vállalati dimenzióban a magas hitelkamatszint jelenti a legmeghatározóbb korlátot. Ágazati bontásban az agráriumban az átlagnál nagyobb, míg a szolgáltatószektorban kisebb nehézségeket érzékelnek a válaszadók. Regionális bontásban a hiteligénylést tervező vállalatokhoz hasonlóan a nyugati országrészben valamennyi dimenzióban erősebbek a fékek a forrásbevonás kapcsán, mint Közép- és Kelet-Magyarországon (fél évvel ezelőtt még itt sem volt jelentős regionális eltérés), s ugyanez állapítható meg vállalati méret szerinti bontásban a mikrovállalatok és a többi vállalattípus összehasonlításával. Tulajdonosi szerkezet szerint az állami/önkormányzati vállalatok jeleznek kirívóan súlyos korlátokat a forrásbevonást nem tervező vállalatok között viszont épp az állami/önkormányzati vállalatok szembesülnek a legkönnyebben áthidalható nehézségekkel. Fél évvel ezelőtt az állami/önkormányzati vállalatok kevésbé emelkedtek ki a panaszkodók táborában, mint júniusban. 69

71 számára a forráspiacra. A pénzintézetek részéről kisebb ellenállást tapasztalnak a következő 12 hónapban forrásbevonást tervező vállalatok, mint fél évvel ezelőtt, a változás ugyanakkor nem jelentős. Továbbra is a szűkös hitelkínálat és a magas kamatok terén a leginkább korlátozó a pénzintézetek magatartása a válaszok alapján, viszont itt következett be a legjelentősebb pozitív fordulat is. A pozitív változással együtt nem tapasztalták azt a vállalatok, hogy a hitelkínálat bővülése és a hitelkamatok csökkenésével együtt a bankok egyéb területeken szigorították volna a hiteligénylést. A következő 12 hónapban forrásbevonást tervező vállalatok megítélése a pénzintézetek által támasztott legjelentősebb hitelfelvételi akadályokról (1- legkevésbé, 5 - legjelentősebb akadály) jún nov jún. Szűkös hitelkínálat 4,1 4,3 4,0 Magas kamatok 4,1 4,3 4,0 Kedvezőtlen hitelfelvételi kondíciók (futamidő, türelmi idő) 3,9 4,0 3,9 Saját erő hiánya 3,4 3,9 3,8 Biztosítékhiány (ingatlan) 3,4 3,6 3,7 Biztosítékhiány (kezességvállalás) 3,2 3,5 3,4 Biztosítékhiány (bankgarancia) 3,2 3,5 3,2 Biztosítékhiány (egyéb tárgyi eszköz) 2,9 2,9 3,1 Üzleti terv elutasítása 2,8 2,5 2,6 Szektorális metszetben az ipari vállalatok eltérnek a másik két szektor vállalataitól. Nagyobb ellenállást tapasztalnak, főleg a különböző biztosítékhiányok tekintetében. Regionálisan a nyugati országrészben érzékelnek az országos átlagnál nagyobb (igaz nem sokkal) korlátokat a pénzintézetek felől. Vállalati méret szerint a kisebb vállalatok továbbra is némileg erősebb akadályokat tapasztalnak a hitelkínálat, a magas kamatok és a hitelfelvételi kondíciók területén, mint a nagyobb méretűek. Tulajdonosi szerkezet alapján a kisebbségi külföldi tulajdonú vállalatok jeleznek erősebb banki korlátokat, különösen a banki biztosítékok vonatkozásában. A devizahitelek hatása a vállalati működésre és a jövőbeli gazdasági kilátásokra derekán a devizában való eladósodás főleg az ipari vállalatok, a nyugat- és keletmagyarországi cégek, a nagyobb méretű vállalatok között, valamint a jelentős exportarányú vállalatok körében volt jellemző. Az ipari vállalatok 45,5%-a, a nyugat- és kelet-magyarországi cégek 35,9 és 35,5%-a, a középvállalatok 43,9%-a, a legalább 50%-os exportarányú vállalatok 52,9%-a rendelkezett devizahitellel, ezekben a csoportokban a devizahitelesek aránya meghaladta a 32,8%-os országos átlagot. A vállalati hitelállományon belül a devizahitelek aránya a vállalatok makrogazdasági kilátásait jelentősen befolyásolta. A devizahitellel nem rendelkező vállalatok csupán 0,8%-os gazdasági növekedést várnak a következő 12 hónapban, míg a hiteltartozásaik 0-50%-át, 50-99%-át, illetve 100%-át devizában tartó vállalatok 1,1, 1,3, illetve 0,9%-os GDP növekedést prognosztizálnak. Azaz a legpesszimistább kilátásokat a devizahitelt fel nem vevő, illetve az azokra jelentősen ráutalt vállalatok fogalmazták meg, közös a két csoportban, hogy magas közöttük a mikrocégek aránya. 70

72 A tapasztalatok szerint az olcsó devizahitelek nyújtotta költségelőny a válság idején is érvényesült: a vállalati hitelállományban 0-50% közötti devizahitel arányú vállalatok között 18,8% nyilatkozott az előző 12 hónap vállalati eredményének növekedéséről, míg az 50-99, illetve 100%- os devizahitellel rendelkező cégek 26,8, illetve 40,4%-a számolt be az eredmény javulásáról. 40% 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0% Különböző devizahitelekkel rendelkező vállalatok aránya vállalati méret szerint* 9,8% 5,4% 24,0% 35,3% 32,9% 14,7% 13,4% 7,1% Mikrovállalatok Kisvállalatok Középvállalatok Nagyvállalatok euró svájci frank japán yen egyéb * több válasz lehetséges A mikrovállalatok a különböző devizanemek közül inkább svájci frankban adósodtak el az elmúlt években (9,8%-uk svájci frankban, 5,4%-uk euróban), míg a nagyobb vállalatok a devizahiteleken belül inkább az euróhiteleket preferálták. A kis- és főleg a mikrovállalkozások viszonylag kis arányban vállalták a devizahitelek kínálta alacsonyabb törlesztőrészlet fejében az árfolyamkockázatot, azonban feltűnő, hogy a devizahiteleken belül milyen magas az euróhoz képest kockázatosabb alpesi devizában eladósodást vállalók aránya közöttük. Ez önmagában is megmagyarázza, hogy a kisebb vállalatok piaci, beruházási és forrásbevonási várakozásai miért maradnak el általában a többi vállalatétól. A mikrovállalatok ugyanis vagy eleve kimaradtak a válság előtt az olcsó devizahitelek nyújtotta finanszírozási lehetőségek kiaknázásából (forinthiteles mikrovállalatok), vagy pedig a válság során volatilissá vált árfolyamok, a forint gyengülése, a bankok óvatosabbá vált hitelezési magatartása, valamint a devizahitelezés visszaszorulása állította a devizahitelekkel rendelkező kisebb vállalatokat nehezen kivédhető, komplex finanszírozási probléma elé. Ráadásul a svájci frankban, illetve euróban eladósodott mikrocégek között ezek a devizahitelek sok esetben a teljes vállalati hitelállomány tekintélyes részét teszik ki, tovább növelve számukra az árfolyamkockázatot (a frankhiteles mikrovállalatoknak 36,4%-a, az euróhiteleseknek pedig 37,5%-a jelezte, hogy a teljes vállalati hitelállomány alpesi, illetve európai közös valutában van denominálva). 100% 80% 60% 40% 20% Svájci frankban eladósodott vállalatok között a frankhitel aránya a teljes hitelállományon belül (százalék) 0% 36,4% 18,2% 45,5% 9,1% 31,8% 59,1% 20,8% 37,5% 40,0% 20,0% 41,7% 40,0% Mikrov. Kisváll. Középváll. Nagyváll. 100% 50-99% 0-50% Euróban eladósodott vállalatok között az euróhitel aránya a teljes hitelállományon belül (százalék) 100% 80% 60% 40% 20% 0% 37,5% 25,0% 37,5% 22,0% 26,0% 52,0% 30,9% 35,8% 33,3% 40,0% 40,0% 20,0% Mikrov. Kisváll. Középváll. Nagyváll. 0-50% 50-99% 100% Az eredmények egy nehezen átugorható akadályról tanúskodnak a kisebb és a nagyobb vállalatok között: a nagyobb vállalatok méretük és általában magasabb arányú devizabevételeik miatt viszonylag könnyebben jutnak olcsó devizahitelekhez, az számukra viszonylag kis kockázatot jelent, míg költségoldalról jelentős versenyelőnyt biztosít. Ezzel szemben a legkisebb vállalkozások vagy nem vállalkoznak devizahitel felvételre, vagy nem kapnak (ezáltal eleve versenyhátrányba kerülnek költségoldalról a piacon a drágább forinthitelek miatt), illetve ha mégis, akkor az számukra jelentős kockázatokat rejt, ami különösen súlyosan érinti őket volatilis forintárfolyam mellett. 71