Klı mava ltoza s e s hata sainak cso kkente se, klı maadapta cio e s kocka zat-megelo ze s elo segı te se

Átírás

1 Klı mava ltoza s e s hata sainak cso kkente se, klı maadapta cio e s kocka zat-megelo ze s elo segı te se korábbi tapasztalatok és értékelési eredmények áttekintése Tematikus tanulmány-sorozat EU 2020-hoz kapcsolódóan értékelési eredmények és a szakpolitikai tervezés összekapcsolása szakpolitikai szakértők és gyakorlati szakemberek bevonásával c. projekt keretében Készült a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség megbízásából Konzorciumvezető: HÉTFA Elemző Központ Készítette: Magyar Emőke Scheer Márta ÖKO Zrt. Budapest október 31.

2 Tartalomjegyzék Vezetői összefoglaló... 3 I. A tanulmány célja... 5 II. Klímaváltozás, hatásai és az adaptáció fontossága... 7 III. A fejlesztéspolitika lehetőségei a klímaváltozás hatásainak csökkentése és az azokhoz való alkalmazkodás területén III.1. Árvíz és aszály elleni védekezés összekapcsolása ökoszisztéma alapú megközelítésben: korábbi intézkedések tapasztalatai III.1.1. Árterületek, vizes élőhelyek helyreállítása, új tájhasználati rendszer kialakítása III.1.2. Jelentős környezeti értékű területeken folytatott fenntartható gazdálkodás III.2. Ökoszisztéma szolgáltatások és azok jelentősége III.2.1. Az ökoszisztéma szolgáltatásokhoz kapcsolódó eredmények, tapasztalatok III.3. Közösségi alkalmazkodás a klímaváltozás hatásaihoz, riasztás és védekezés közösségi megoldásai III.3.1. Klímapolitika és a szükséges háttér adatbázis III.3.2. A klímaalkalmazkodás szereplőinek feladatai IV. Adatok, indikátorok IV.1. Adatok rendelkezésre állása IV.2. A klímaváltozás megfigyelését és előrejelzését segítő monitoring rendszer koncepciója IV.2.1. A monitoring rendszer céljának megfogalmazása IV.2.2. Lehetséges alapadatok IV.2.3. Lehetséges kapcsolatrendszerek IV.2.4. Az adatok előállítása V. Összegzés Irodalomjegyzék melléklet: Adatbázisok áttekintése melléklet: Ökoszisztéma szolgáltatások

3 Vezetői összefoglaló A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség megbízásából a HÉTFA Elemző Központ Kft. az ÖKO Zrt. bevonásával tematikus tanulmánysorozatot készített a korábbi értékelési eredmények és a szakpolitikai tervezés összekapcsolása céljából. A vizsgált 7 témakörből jelen tanulmány a Klímaváltozás és hatásainak csökkentése, klímaadaptáció és kockázat-megelőzés elősegítése témakört dolgozza fel releváns hazai és nemzetközi dokumentumok megállapításai alapján. Mindennapi tapasztalataink és a vonatkozó uniós előírások szerint a jövőben a megelőzés mellett a klímaalkalmazkodásra kiemelt figyelmet kell fordítani. A témakör sajátossága, hogy a megközelítés újszerűségéből adódóan nem voltak olyan beavatkozások az előző tervezési ciklusban, amelyek tapasztalatait összegyűjthetnénk, így tanulmányunk a klímaváltozás témaköréhez közvetetten kapcsolódó beavatkozások tapasztalatait, illetve elméleti kutatások eredményeit gyűjti össze és tárja az olvasó elé, amelyek leglényegesebb megállapításait az alábbiakban emeljük ki: Árvíz és aszály elleni védekezés összekapcsolása ökoszisztéma alapú megközelítésben A Tisza menti élőhelyfejlesztési projektek közvetlenül szolgálják az árvízi veszélyeztetés csökkentését az ár- és hullámtér érdességének csökkentése révén, egyidejűleg mérséklik az aszály kockázatát a vízvisszatartás és a területhasználatváltás révén, miközben megélhetést is nyújtanak, számos használat esetében nagyobb élőmunka igénnyel. A vízgazdálkodás megújítása a területhasználatok módosítását igényli, ami csak a különböző érintettek érdekeinek egyeztetésével valósulhat meg. A megfelelően rehabilitált és megfelelően fenntartott élőhelyek biztosítani tudják az elvárt élővilágvédelmi eredményeket. Érdemes tehát az ilyen jellegű rehabilitációs programokat folytatni, hiszen ezek a jelentős ökológiai, természetvédelmi eredmények mellett hozzájárulhatnak a klíma-alkalmazkodáshoz is. Ökoszisztéma szolgáltatások és azok jelentősége Törekedni kell integrált projektek létrehozására, amelyek helyi erőforrásokra (helyi természeti tőke és munkaerő) építve új ökológiai szolgáltatásokat hívnak életre. Az ilyen projektek lényege, hogy helyi problémára olyan választ adnak, amelynek eredménye a térségben az ökoszisztéma szolgáltatások bővülése sokszereplős összefogással. A részvételi jogosultságot a lehető legszélesebb körre kell kiterjeszteni. Elsősorban ott érdemes indítani ilyen projektet, ahol a természeti környezet még viszonylag háborítatlan, nincsenek fejlesztések és nagy a munkanélküliség. Sem az ökoszisztéma szolgáltatások fejlesztését, sem a biodiverzitás csökkenésének megállítását, sem a Víz Keretirányelv célkitűzéseit nem lehet megvalósítani a vidékfejlesztési célokkal és támogatásokkal való összhang nélkül. Az ökoszisztéma szolgáltatások és a zöld infrastruktúra fejlesztése szempontjából fontos a természetvédelem és a területfejlesztés kapcsolatának szorosabbra fűzése. A nemzeti parkok integráló szerepet tölthetnek be a regionális területfejlesztésben. Térségspecifikus környezeti problémák kezelése (lakossági interjúk alapján) csak az eddigieknél jóval környezettudatosabb, a tájak egyedi környezeti viszonyaival számoló és a természetvédelem érdekeit és a helyi társadalmi igényeket ötvözni tudó tervezéssel és programozással lehet sikeres. 3

4 Közösségi alkalmazkodás a klímaváltozás hatásaihoz, riasztás és védekezés közösségi megoldásai A klímapolitikában a klímavédelem felől a klímaalkalmazkodás felé kell a hangsúlyt eltolni. Ennek feltétele a háttér adatbázis megteremtése és a szemléletváltás. A klímaváltozás következményeihez való eredményes alkalmazkodás csak az államigazgatás, a nagy- és kisközösségek, a civil szervezetek és az egyének együttműködése esetén valósulhat meg. A klímaváltozáshoz való viszonyunk az utóbbi évtizedben jelentős változáson ment keresztül, a klímaváltozás befolyásolása, a klímavédelem helyett alapcél az alkalmazkodás lett. Az előrelépést és a szakpolitikák, beavatkozások eredményességét csökkentő, visszafogó hatással bír, hogy nincs a klímaváltozás és hatásainak megfigyelésére, nyomon követésére alkalmas szisztematikus és célzott adatgyűjtés (leginkább csak meteorológiai adatok állnak rendelkezésre, illetve néhány esetlegesen felvett adatgyűjtés), amely a klímaalkalmazkodás megismerését és a következő tervezési periódusban elkészülő projektek klímahatásának kimutatását, vizsgálatát segítené. A tanulmányban ezért egy rendszerezettebb adatgyűjtést szolgáló (klíma)monitoring rendszer koncepcióját is felvázoltuk. A káros folyamatok mérséklése (hagyományos klímavédelem) csak széleskörű nemzetközi összefogással oldható meg. Az összefogások sikere attól függ, hogy az egyes politikák milyen mértékben teszik magukévá az adott programot, célt, ezért a megvalósulás bizonytalannak mondható. Ezzel szemben a klímaalkalmazkodás egyéni és helyi közösségi intézkedésekkel is kezelhető, melyek ugyan lokálisak, de eredményesek. A megváltozott éghajlathoz való alkalmazkodás letéteményesei tehát az egyének és a helyi közösségek lehetnek, minden közösség saját módszerek kialakításával. Ennél fogva az egyének és a helyi közösségek szintjén a jelenleginél sokkal több tudásra és szándékra van szükség. A klímastratégiákban a védelem és alkalmazkodás helyesnek tartott aránya még bizonytalan, de annyi bizonyos, hogy összehangolásuk alapvető feladat. A klímaalkalmazkodásban azokat módozatokat kell előnyben részesíteni, amelyek egyidejűleg a klímavédelmet is szolgálják, de legalábbis nem hatnak ellene. Jelen tanulmányban tárgyalt három altémát éppen az fűzi közös szálra, hogy mindhárom a klímaalkalmazkodás klímavédelemmel harmonizáló módozatait fedi. A táji adottságokhoz jobban igazodó gazdálkodási formák újraélesztése a természeti környezethez való alkalmazkodásról szólnak. Megvalósulásuk egyúttal klímaalkalmazkodás. Az ökoszisztéma szolgáltatások jelentőségének tudatosítása, azok megőrzése, a nagyüzemi szántóföldi növénytermelés hegemóniájának mérséklése, változatosabb ökológiai környezet kialakítása, a biológiai sokféleség csökkenésének mérséklése a klímaalkalmazkodás egyik legkézenfekvőbb módja. Ezekre a módszerekre úgy is tekinthetünk, mint a közösségi alkalmazkodás egy lehetséges módjára. Mindezek a tevékenységek abban is hasonlóak, hogy közösségi kezdeményezésként, közösségi összefogással, érdekegyeztetések útján kialakuló konszenzus eredményeként jönnek létre, erősítve a helyi társadalom kohézióját és alkalmazkodóképességét. Többségükben nagy élőmunka ráfordítást igénylő elemeket is tartalmaznak, ezzel hozzájárulnak a megélhetéshez, a szegénység mérsékléséhez, összességében a fenntarthatósághoz. 4

5 I. A tanulmány célja A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség november 13-án Tematikus tanulmány-sorozat az EU 2020-hoz kapcsolódóan értékelési eredmények és szakpolitikai tervezés összekapcsolása szakpolitikai szakértők és gyakorlati szakemberek bevonásával tárgyú ajánlattételi felhívást tett közzé az Európai Unió hivatalos lapjában, 2012/S számmal. A hirdetmény közzétételével induló nyílt eljáráson a HÉTFA Elemző Központ Kft. (1051. Budapest, Október 6. u. 19.) tette a legkedvezőbb ajánlatot, így a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség a március 12- én aláírt szerződés alapján a HÉTFA Elemző Központ Kft.-t bízta meg a beszerzés tárgyát képező feladatok elvégzésével, amelyben az ÖKO Zrt. alvállalkozóként működött közre. A munkavégzés eredményeként 7 tematikus tanulmány és egy szintézistanulmány készült el. A tematikus tanulmányok az ajánlattételi felhívásban meghatározott 7 témakörben, azon belül a Megrendelő által jóváhagyott projektindító jelentésben (PIJ) részletezett területekre kiterjedően tárják az olvasó elé a főként Uniós forrásokra alapozott hazai fejlesztéspolitika eredményességét és végrehajtási tapasztalatait vizsgáló értékelések legfontosabb megállapításait. A témakör sajátossága, hogy a megközelítés újszerűségéből adódóan nem voltak olyan beavatkozások az előző tervezési ciklusban, amelyek tapasztalatait összegyűjthetnénk, így tanulmányunk a klímaváltozás témaköréhez közvetetten kapcsolódó beavatkozások tapasztalatait, illetve elméleti kutatások eredményeit gyűjti össze és tárja az olvasó elé. A 7 tematikus tanulmánynak a időszak fejlesztéspolitikáját meghatározó Partnerségi Megállapodás szempontjából kiemelkedő jelentőségű, illetve általános érvényű megállapításai a szintézistanulmányban is megjelennek. A tematikus tanulmányok széleskörű dokumentumkeresés és információgyűjtés eredményeként születtek. Hazai és nemzetközi internetes és könyvtári adatbázisokban lefolytatott keresések, valamint felsőoktatási intézmények, kutatóhelyek és tudományos műhelyek közvetlen megkeresése eredményeként fellelt, továbbá a közigazgatásban elkészült és hozzáférhetővé tett összesen nál is több dokumentumot tekintettünk át. A dokumentumok feldolgozásának eredményeként 300-at meghaladó értékelő jelentés és tanulmány lényegi megállapításait gyűjtöttük össze a tematikus tanulmányokban, amelyek a megrendelő szándékaival egyezően nem új gondolatokat fogalmaznak meg, hanem a nyaráig előállt és összegyűlt tudás és tapasztalatok összefoglalását adják. Az olvasó Klímaváltozás és hatásainak csökkentése, klíma-adaptáció és kockázatmegelőzés elősegítése tárgyú tematikus tanulmányt tartja kezében, amelyet a feladatok elvégzésében alvállalkozóként közreműködő ÖKO Zrt. készített, és amely a Megrendelő szándékai szerint az alábbi területeken ismert és fellelt értékelések, elemzések legfontosabb megállapításait és tanulságait összegzi: árvíz és aszály elleni védekezés összekapcsolása ökoszisztéma alapú megközelítésben o árterületek, vizes élőhelyek helyreállítása, o jelentős környezeti értékű (pl.: Natura 2000) területeken folytatott fenntartható gazdálkodás, különös tekintettel a magas emberi munka igényt támasztó környezetművelési módokban rejlő lehetőségekre, ökoszisztéma szolgáltatások és azok jelentősége, 5

6 közösségi alkalmazkodás a klímaváltozás hatásaihoz, riasztás és védekezés közösségi megoldásai. A tanulmány e fenti témakörökben keletkezett főként, de nem kizárólag magyarországi tapasztalatokat, tanulságokat, megállapításokat és tudományos eredményeket tárja az olvasó elé. 6

7 II. Klímaváltozás, hatásai és az adaptáció fontossága A növekvő környezetszennyezés és a természet jelentős átalakításának a Föld éghajlatára gyakorolt hatása a múlt század közepe óta foglalkoztatja intenzíven a szakértőket és laikusokat egyaránt. Az 1980-as évek közepe óta a Brundtland Bizottság jelentése alapján általánosan ismert és elfogadott a légkörben lévő üvegházhatású gázok mennyiségének növekedése és a klímaváltozás közötti ok-okozati összefüggés. Az első jelentősebb nemzetközi reakció az ben aláírt Kiotói Egyezmény, amelyben fejlett, iparosodott államok kötelezték magukat arra, hogy CO 2-kibocsátásukat az aláírást követő évtizedben 5,2 %-kal szorítják az 1990-es szint alá. Az egyezmény elején lépett életbe és decemberéig 169 állam csatlakozott hozzá. (A csatlakozott országok összességében a világ CO 2-kibocsátásának 61,6 %-áért felelősek. Sajnos a világ legnagyobb szennyezői, az Egyesült Államok és Ausztrália nem csatlakozott.) Bár a klímaváltozás mint a fenntartható fejlődést akadályozó tényező okairól és hatásairól folytatott vita nem lezárt, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) évi jelentésében[1]) rámutat, hogy egy olyan globális klíma-változásnak vagyunk részesei, amiben jelentős szerepet játszik az emberi tevékenység: Az éghajlati rendszer melegedése vitán felül áll, mivel ez ma már nyilvánvaló a globálisan átlagolt levegő- és óceán-középhőmérséklet emelkedéséből, a hó- és jégtakaró kiterjedt olvadásából és a globális átlagos tengerszint-emelkedés megfigyeléseiből. Az utóbbi évtizedekben számos klímamodell (GCM) készült a Föld egészére, ill. különböző részterületeire. A számítások mindegyike a meleg hőmérsékleti szélsőségek, valamint a nagycsapadékú események gyakoriságának növekedését jelezték előre, melyek világszerte növelik a klímaváltozással szembeni sérülékenységet. A PESETA projekt (Climate Change Impacts [2]) Európára 2,5-5,4⁰C, a Kárpát-medencére az évszázad közepéig 2 o C globális átlaghőmérséklet emelkedést jelzett előre. A klímaváltozás hatásait a tudományos kutatások eredményei mellett már saját bőrünkön érezzük, mindennapjainkban is tapasztaljuk. A melegedés mellett lényeges problémát okoz majd várhatóan, hogy az éves csapadékösszeg változatlansága mellett a nyári csapadék csökken, ugyanakkor a lehullott csapadék intenzitása emelkedik. Utóbbi gátolja a beszivárgást, ami esetenként jelentős árvizekben is megmutatkozhat. Ugyanakkor a hőmérsékletemelkedés fokozza a párolgást, ez a beszivárgás csökkenése mellett óhatatlanul növeli az aszályok kiterjedését mind térben, mind időben, így fokozódik a szárazodás (sivatagosodás). E folyamat megköveteli, hogy a változó körülményekhez alkalmazkodjunk és megelőzzünk jövőbeli, súlyosabb természeti és gazdasági károkat. Az éghajlatváltozás várhatóan fokozza a regionális különbségeket Európa természetes erőforrásait és javait tekintve. A csapadékintenzitás növekedése növeli a hirtelen árhullámok kockázatát. A melegedés a vegetációs és mezőgazdasági övezetek határainak északabbra tolódását, a szélsőségesség fokozódása a különböző fajokból álló társulások átalakulása, térbeli elmozdulását, ritka fajok pusztulását, más, kevésbé értékes fajok elszaporodását okozza majd. A változások általában erősen igénybe veszik az élőlények, köztük az ember alkalmazkodóképességét is. 7

8 Közép- és Kelet-Európában várható nyári csapadékmennyiség csökkenés növekvő vízgondokat okoz. Valószínűleg romlik mind az erdők, mind a kultúrnövények termőképessége. A hőhullámok egészségügyi kockázatot is jelentenek. A Kárpát-medence térségére az évszázad közepéig az átlaghőmérséklet 1,4-2,6 ⁰C, az évszázad végéig pedig 4,1-4,9 ⁰C növekedésére számíthatunk. Emellett mind a közeli, mind a távoli jövőre vonatkozóan változatlan éves csapadékösszeg mellett a nyári csapadékátlag 5-10 %-ot elérő csökkenésére számíthatunk. A magasabb hőmérséklettel járó, meleghez köthető szélsőségek gyakoribbá, a nyári hőhullámokhoz kapcsolható aszályok kiterjedtebbé, intenzívebbé és gyakoribbá válnak. A klímaváltozás hidrológiai következményei a szélsőségesség növekedésében, azaz az árvíz- és aszálygyakoriság emelkedésében mutatkoznak majd meg. ( ) Csökken a beszivárgás és így a kisebb vízfolyások vízutánpótlása is. Megnő a kisvizek gyakorisága. A csapadék intenzitásának növekedése ugyanakkor hirtelen árhullámok gyakoriságának növekedését segíti. Az intenzívebb csapadék növelheti az eróziót, a csökkenő csapadékmennyiség pedig negatívan hat a vízkészletekre, ami kevesebb felhasználható vízmennyiséget jelent, és növeli Magyarország sérülékenységét, illetve a szomszédos országoktól való függőségét. A kevesebb víz emellett vízminőségi problémákhoz is vezet. A talajvízszint süllyedése károsan hat az ökoszisztémákra, a vízkészletek csökkenése rontja a természetvédelmi területek állapotát, különösen a vizes élőhelyekét. (Gayer Molnár, 2012.[3]) A klímaváltozás a hőmérsékletnövekedés és a csapadékmennyiség csökkenése mellett a párolgást is befolyásolja. A levegő páratartalma a térségünkben nagyon alacsony (nyáron 64% alatti), ami hozzájárul a párolgás intenzitásának növekedéséhez, és ennek révén a nagyobb mértékű szárazodáshoz. A párolgás a szabad vízfelületek vízháztartására is jelentős veszteség. Hazánk fokozottan érzékeny a klímaváltozásra, többek között ebből a megfontolásból jött létre között az MTA és a KvVM közös vállalkozásaként a VAHAVA (Változás-Hatás-Válasz) projekt[3], melynek célja az alkalmazkodás leghatékonyabb módjainak feltárása volt. A projekt egyik eredményeként került sor a re szóló Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (NES) elfogadására, mely szerint az éghajlatváltozás elleni küzdelemben az alkalmazkodás és az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló intézkedések egymás hatását kell, hogy segítsék. A hazai szakpolitika a nemzetközi szakpolitikával összhangban egészen a legutóbbi időkig csak a klímaváltozás megelőzésére (ÜHG kibocsátás csökkentése) irányult. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás, mint lehetséges stratégia csak a 2000-es évek közepétől vetődött föl (Kiss E., [5]). Így az előző uniós tervezési ciklusban ( ) még nem is voltak klímaalkalmazkodást célzó intézkedések. Az EU2020 stratégia[9] azonban már önálló tematikus célkitűzésként jelöli meg az alkalmazkodást és a kockázatmegelőzést. Ennek megfelelően a Magyarország és az Európai Unió közötti Partnerségi Megállapodásban is hangsúlyos a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás, melynek számos eleme fejlesztési célkitűzésként került nevesítésre. Magyarország számára kiemelkedően fontos a klímaváltozás következményeihez való alkalmazkodás, tekintettel arra, hogy hazánk területének más európai uniós országokkal összehasonlítva már jelenleg is kiemelkedően nagy százaléka árvízveszélyes és/vagy aszállyal sújtott terület. A klímaváltozás következtében e területek kiterjedése növekszik. 8

9 A klímaalkalmazkodás hazai megvalósulása egy olyan komplex folyamat lehet, amely során a társadalom a természeti adottságokhoz jobban igazodó, azokat hatékonyabban használó gazdálkodási módokra tér át. Ennek része az árvízi és aszálykockázatok csökkentése a nagyvizek lehető legnagyobb mértékű raktározásával, tájgazdálkodással, nagy élőmunka-igényű ökogazdálkodási módok meghonosításával. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás egyik lehetséges következménye az öntözés, amely mint egyfajta vízkészlet-megőrzési eszköz a vízkészlet-gazdálkodás részeként történő alkalmazást kívánna. A klímaváltozás következményei (árvíz és aszály) elleni védekezés, illetve azokhoz való alkalmazkodás összekapcsolható az ökoszisztémák rehabilitációjával. Az alkalmazkodási folyamat fontos elemét jelentik a biológiailag aktív felületek, az ökoszisztémák, amelyek óriási szerepet játszanak a kisvízkörök fenntartásában, a vízraktározásban, a talajok kiszáradásának mérséklésében. Különösen az erdők klímaszabályozó szerepe jelentékeny, mivel egy sajátos mikroklímát létrehozva kedvezően hatnak a szomszédos területek éghajlatára is. A domb- és hegyvidéki erdők hatással vannak a felszíni lefolyás mértékére és minőségére, vízvisszatartásuk révén csökkentik az árvízi hozamokat, az árvízi veszélyeztetettséget. Az ökoszisztémák klímaszabályozó szerepe egyike a legfontosabb ökoszisztéma szolgáltatásoknak (ld. 2. melléklet). Magyarország az unión belül nemcsak az árvízi és aszálykockázat terén tér el jelentősen a többi országtól, hanem abban is, hogy területének jelentős része természetszerű, vagy féltermészetes ökoszisztéma. Az ország területéhez viszonyított arányuk jóval felülmúlja a Nyugat-európai régió országaira jellemző arányokat. Nem véletlen, hogy hazánk területének 20% került kijelölésre az Európai Ökológiai Hálózat, a Natura 2000 részeként. Bár a Magyarország teljes területét lefedő Pannon régió az EU szárazföldi területének mindössze 3%- a, az Élőhelyvédelmi Irányelv mellékletein szereplő 1301 állat- és növényfajból 226 fajnak (17 %), valamint a Madárvédelmi Irányelv hatálya alá tartozó 768 madárfajból mintegy 278 fajnak (36%) ad otthont. Ugyanakkor a Pannon biogeográfiai régióban a legmagasabb (87% 1 ) a kedvezőtlen természetvédelmi helyzetű közösségi jelentőségű élőhelytípusok aránya[8]. A nálunk előforduló közösségi jelentőségű fajok több mint fele (57%) szintén kedvezőtlen helyzetű. Az uniós természetvédelmi irányelvekben rögzített tagállami feladatok teljesítése érdekében Magyarországnak a időszakban jelentős erőfeszítéseket kell tennie a helyzet javítására, pl. további élőhely-fejlesztési és fajmegőrzési beruházások megvalósításával, illetve a természet-védelmi kezelés infrastrukturális feltételeinek javításával. Az ökoszisztéma szolgáltatások fogalmának körüljárását az is fokozottan aktuálissá teszi, hogy az Európai Unió politikájában is egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a biodiverzitás megőrzésének kérdése. Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve COM (2011) 571 [7] önálló fejezetet szentel a természeti tőkének és az ökológiai szolgáltatásoknak: Gazdasági és társadalmi jólétünk a természeti tőkénktől függ, többek között azoktól az ökoszisztémáktól, amelyek folyamatosan biztosítják számunkra a nélkülözhetetlen javakat és szolgáltatásokat, a termékeny talajtól a földterületekig és a tengerekig, az édesvíztől és a tiszta levegőtől a növények beporzásáig, az árvízvédelemig és az éghajlat-szabályozásig. A legtöbb ökoszisztéma-szolgáltatást szinte úgy használjuk, mintha azok korlátlanul rendelkezésre állnának. Ingyenes árucikként kezeljük őket, gazdasági értéküket nem számoljuk el megfelelően a piacon, ezért a készleteket túlságosan kimerítjük vagy 1 Az EU-szintű arány 65%. 9

10 elszennyezzük, ami veszélyezteti a hosszú távú fenntarthatóságot és a környezeti sokkhatásokkal szembeni ellenállóképességünket. A tagállamok és a Bizottság: azáltal, hogy az ökoszisztéma-szolgáltatások értékét figyelembe veszik a szakpolitikáik kialakítása során, törekszenek a biodiverzitási stratégiában szereplő célkitűzések megvalósítására (folyamatosan zajló tevékenység). 10

11 III. A fejlesztéspolitika lehetőségei a klímaváltozás hatásainak csökkentése és az azokhoz való alkalmazkodás területén III.1. Árvíz és aszály elleni védekezés összekapcsolása ökoszisztéma alapú megközelítésben: korábbi intézkedések tapasztalatai Az között bekövetkező sorozatos tiszai árvizek rámutattak arra, hogy árvízvédelmi rendszerünk nem rendelkezik megfelelő tartalékokkal, az árvízi veszélyeztetettség nő, miközben az árvíz levonultával szinte ugyanezeket a területeket aszály sújtja. Így az árvízi védekezés fejlesztése, ill. a vizekkel való jobb gazdálkodás az utóbbi évtized magyar fejlesztéspolitikájának hangsúlyos elemévé vált. A releváns uniós stratégiák (Víz Keretirányelv [10], Árvíz Irányelv [11], Blueprint [12], A sivatagosodás és az aszály elleni küzdelemtől szóló ENSZ Egyezmény (UNCCD [13]), Európai Unió Közös Agrárpolitikája [14], Biodiverzitás Stratégia [15]) is abba az irányba mutatnak, hogy a két problémát együtt kell kezelni, ahogy arra az altéma címe is utal. Az EU Magyarországnak szánt ajánlásaiban [6] is előkelő helyen kezeli a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodás kérdését, kiemelve az alábbi témaköröket: a magyarországi folyók és vízforrások kezelésének integrált fejlesztése, beleértve az árvízkezelést, a környezet, az ökoszisztéma és a táj védelme, a biodiverzitás megőrzése. Az árvízkelési beruházásokra vonatkozóan a dokumentum hangsúlyozza, hogy: Az árterületek és mocsaras területek helyreállítása az élőhelyek védelme érdekében, a természetvédelmi területek fenntarthatósága legyen kiemelt fontosságú, mivel ezek segítségével az aszály hatásai is enyhíthetőek. A klímaváltozás és alkalmazkodás, valamint az azokhoz kapcsolódó fejlesztéspolitikai beavatkozások eredményeinek, hatásainak nyomonkövetése nehézkes. Az ökoszisztéma változásai ugyanis nem azonnal, hanem időben elhúzódva jelentkeznek csak, így a hatások gyakran csak évtizedes távlatokban lennének mérhetőek, vizsgálhatóak, azonban a vizsgálatokhoz hiányoznak mind az általános, kiinduló állapot leírására alkalmas, mind az intézkedések hatásait megfelelően tükröző adatok, indikátorok, sőt, gyakran a mérés módszertana sem egyértelmű. (Nehezen ragadható meg egzakt módon pl. a mozaikosan megvalósított ártéri vagy egyéb többnyire kis kiterjedésű vizes élőhelyek kialakításának és fenntartásának klíma-alkalmazkodáshoz való hozzájárulása. Nincsen egyértelmű szakmai konszenzus arra vonatkozóan sem, hogyan, milyen módon lenne célszerű egy-egy természeti tőkébe történt beruházás pl. élőhelyrekonstrukció, vizes élőhelyek létrehozása ökoszisztéma szolgáltatásokhoz való hozzájárulását mérni. Annak megítélésére sincsenek protokollok, hogy egy-egy helyi kezdeményezés pl. energiafelhasználás vagy hulladékgazdálkodás átalakítása milyen mértékben járul hozzá a klímaalkalmazkodáshoz.) Mivel maga a megközelítés is újszerűnek tekinthető és ezért kevés ilyen szemléletű beavatkozás történt a korábbi időszakokban, továbbá a fenti megfigyelhetőségi és mérési problémák a teljes témakört áthatják, nehéz lenne valódi eredményekről hitelesen beszámolni. Ezért kevésbé az intézkedések eredményeit, mint inkább a vizsgált altémákban szórványosan megvalósult kutatási vagy gyakorlati projektek tapasztalatait, tanulságait tekintjük át és mutatjuk be azokat, 11

12 amelyek meglátásunk szerint hozzájárulhatnak a következő időszakok beavatkozásainak eredményes kidolgozásához. A megelőző években is történt azonban néhány olyan intézkedés, amelynek szemléletmódja, vagy várható eredményei vélhetően kapcsolódhatnak az alkalmazkodás új szemléletű megközelítéséhez. Árvízveszély csökkentését szolgáló programok: A századforduló árvízi jelenségekre válaszként indult meg a Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív Program, majd a Környezet és Energia Operatív Program keretében a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése program (VTT). Ennek elsődleges célja a nagyvízi meder érdességének csökkentése és ún. árvízi tározók kialakítása, illetve a tározók területén a tájgazdálkodás vagyis a táj adottságaihoz jobban igazodó területhasználatok infrastrukturális feltételeinek megteremtése. A Tiszán összesen 6 árvízi tározó kialakítása kezdődött meg, nagyjából 80 ezer hektáron. A VTT hiányossága, hogy nem sikerült összekapcsolódnia az agrártámogatások rendszerével, így a tájgazdálkodás tényleges megjelenése még várat magára között 42 db árvízvédelmi projektet támogattak európai Uniós forrásból. Több mint 200 Mrd fejlesztési forrást ítéltek meg, és ebből több mint 190 Mrd szerződéssel is lefedett. (Kifizetésre viszont még csak 70 Mrd került, csak 8 projekt valósult meg.) Forrás: NFÜ Térképtár Élőhely rekonstrukciós projektek: Hasznos tapasztalatokkal szolgálhatnak még az elsősorban a vízjárta vidékek hasznosítása terén született LIFE-projektek, magán-kezdeményezések is. A témához kapcsolódó fejlesztésnek tekinthetők még a klímaalkalmazkodást is elősegítő élőhelyrekonstrukciós tevékenységek, melyek sok esetben vízvisszatartással társultak. Utóbbiak részben a KEOP élőhelyrekonstrukciós intézkedései, részben LIFE-projektek keretében valósultak meg. Élőhely kezeléshez, rekonstrukcióhoz kötődő projektek közül a KEOP projektekre rendelkezünk a támogatásra vonatkozó információkkal. A KEOP 3.2.0/11 és a KEOP /2F/09 konstrukciókból több, mint 100 projektet támogattak, közel 30 Mrd Ft megítélt költséggel. Ennek nagyobb része szerződésre is került, viszont kifizetés alig több, mint 10 Mrd, 30 megvalósult projekttel. Azt azonban tudni kell a számokról, hogy ezek nem teljes egészében élőhelyrekonstrukciós projektek, ezeket leválogatni az NFÜ térképtárából nem lehet. E fejlesztéseket még korai lenne értékelni, főként azért, mert az árvízi tározók még csak részben készültek el, a tározóterületeken a tájgazdálkodás nem indult meg, így annak eredményei főként ezek hatása a klímaváltozásra még nem értékelhetők. Az árterületeken, vizes élőhelyeken zajlott élőhelyrekonstrukciókat és néhány egyéb, az ártéri gazdálkodás kialakítását célzó kezdeményezésnek, valamint egy-egy jelentős környezeti értékű területen folytatott fenntartható gazdálkodás kísérletének vannak azonban már most is felhasználható tapasztalatai, amelyeket az alábbiakban foglalunk össze. 12

13 III.1.1. Árterületek, vizes élőhelyek helyreállítása, új tájhasználati rendszer kialakítása Az elérhető projekttapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy a Tisza menti területeken megvalósított élőhelyfejlesztések közvetlenül szolgálják az árvízi veszélyeztetés csökkentését az ár- és hullámtér érdességének csökkentése révén, ugyanakkor egyidejűleg mérséklik az aszály kockázatát a vízvisszatartás és a területhasználat-váltás révén. E mellett in situ génmegőrzés helyszínei lehetnek, miközben megélhetést is nyújtanak és számos használat esetében feltételezhető a nagyobb élőmunka igény is. A vízgazdálkodás megújítása a területhasználatok módosítását igényli, ami pedig nem lehetséges a helyi csoportérdekek egyeztetése nélkül, különösen, ha az érintett terület nem nemzeti parki tulajdonban van. A Közép-tiszai LIFE program legösszetettebb eleme a nagykörűi Tóalja átalakítása volt a LIFE00NAT/A/7051 projekt (Sashalmi dr. Érdiné, és Siposs Gadó, 2002 [16, 17]) keretében. A régmúltban árvízjárta természetes mélyület a vízrendezések után mentett oldali területé vált. Egy 1999-ben történt gátszakadást követően viszont újra komplex természetes rendszerként működő terület kialakítását határozták el. A területen a tengerszint feletti magasságnak megfelelően három nagy tájhasználati formát (tó, legelő, ártéri gyümölcsös) honosítottak. Amennyiben egy ilyen összetett rendszer nagyobb léptékben is megvalósulhat, akkor nem csak az árvízi probléma oldódik meg, de a gazdálkodás, a vidéki jövedelemszerzés, a kulturált turizmus, a természeti értékek megőrzésének kérdései is rendeződhetnek. A három tájhasználati formával kapcsolatos tapasztalatok szerint: A legmélyebben fekvő terület vízszintje szabályozhatóvá vált a Tiszából kivezető keskeny meder, az Anyita-fok felújításával. A 2004-ben megkezdett rendszeres elárasztás óta az élővilág fokozatosan gazdagodik. A mintegy 100 ha kiterjedésű víz halbölcső, fészkelőés madártáplálkozó hely. Az erőteljes nyári párolgás következtében a tó fokozatosan átadja helyét a szárazföldi élőhelyeknek, folyamatosan friss, zöld legelőterületet biztosítva a szürke marha gulyának. Októberre a vízfelület már csak ha területű. Az őszi leengedés bevezeti a halivadékot a Tiszába, és egyben helyet ad a következő tavaszi vizek megtartásának. A tó szélén és partján nádas, gyékényes és zsiókás (szikikákás) állományfoltok alakultak ki. A nemesnyár ültetvény az elmúlt években kipusztult, helyét fokozatosan sokkal változatosabb élővilágú fűz-nyár ligeterdő foglalja el. Facsemeték ültetésére nem volt szükség, mert a természetes erdőművelési eljárások lehetővé tették a spontán megjelenő őshonos fácskák előnyhöz juttatását. A Tóalja középső sávjában felhagyott, elgazosodott szántó volt, ma ezen a területen időszakosan vízjárta legelőt találunk. A szürke marhával való szisztematikus legeltetés (amely más közép-tiszai területeken pl. Tiszajenő, Tiszakürt is bevált)és a szárzúzás következtében 3-5 év alatt visszaszorítható volt a tájidegen gyalogakác. A szürkék májustól októberig legelnek a hullámtérben. A projekt végére látszik, hogy a gyalogakác átadja helyét a gyepnek. A szürke marhák tehát nemcsak a gyep hasznosítására, hanem az invazív fajok visszaszorítására is jól alkalmazhatók. Mivel a tavaszi áradás évente hozza a magot, a gyepek kezelése folyamatosságot igényel. Egy hullámtéri gyep emiatt sokkal érzékenyebb a kezelés elmaradására, ráadásul az iszapterítés miatt a nagyobb produkció még gyorsabbá teszi a szukcessziós folyamatokat. A gyeprehabilitáció után a területek fenntartó kezelése elengedhetetlen. A legmagasabb térszínen a területen egykor jellemző őshonos fajtákból 6 hektár gyümölcsöst telepítettek, mely permetezés nélkül is jó minőségű gyümölcsöt terem. 13

14 Az árvizek gyorsabb lefolyását a fent leírt (gyalogakácos bozótok legeltetéssel történő újrahasznosítása) érdességmentesítési technológián kívül a területen meglévő nemesnyár ültetvények letermelésével és gyepterületté alakításával is elősegítették Nagykörüben. Első lépésben a tervezett 12 ha-ból 8,4 ha alakult így át, a fennmaradó 4 ha a következő 10 éven belül kerül letermelésre, és utána hazai fajösszetételű puhafa erdővel újítják fel. A felújított élőhelyek a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet részévé válnak. A projektben kialakított kezelések, területhasználatok hosszú távú fenntartására állami gazdaságok, magánszemélyek, szövetkezetek és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság együttesen vállaltak szerződésben rögzített garanciákat. Ezek nélkül a hosszabb távú kezelés és így az eredmények fenntartása megvalósíthatatlan. A korabeli töltésépítésekből származó és mára jó élőhellyé vált kubikgödrök a vízvisszatartás helyszínei lettek Nagykörűben ugyanezen projekt keretében. A több mint 100 kubikgödröt a Tisza felé lejtő csatornarendszerrel kötötték össze, a vezérárokba zsilipet építettek. Így a tavaszi áradáskor annyi víz tartható vissza a kubikokban, amennyi a nyári párolgás után is elegendő a halak életben maradásához. A kialakított kubikrendszer a klasszikus fokgazdálkodás elvein alapul, belőlük a vizek leengedésekor életképes őshonos halak (köztük csukák, balinok, pontyok, dévér- és laposkeszegek) úszhattak a Tiszába. Volt olyan év, mikor a gödrökben nagy tömegű réti csík, szórványosan vágó csík fordult elő (védett halfajok). A víz őszi leengedése arra is lehetőséget ad, hogy az őshonos fajok védelmében az Amerikából származó, és nálunk tömegesen szaporodó invazív törpeharcsákat lehalásszák, vagy madártápláléknak a kubikgödrökben hagyják. A beavatkozás elsősorban a természetnek jelent hasznot, de a gödrök vizének leengedésekor a méretes halakat a régi foki halászathoz hasonlóan ki is lehet fogni. A vízzel teli kubikgödrök a fekete gólyák, szürke gémek, vöröshasú unkák és mocsári teknősök számára is élő- és, táplálkozóhelyet jelentenek. A kubikgödrök közötti öreg fűzek odvaiban számos állatfaj talál menedéket. A tapasztalatok alapján a program sokszorozása javasolható, hiszen a Tisza mentén sorakozó sok ezer kubikgödör segítségével jelentősen növelhető a folyó halbősége. A zsilip üzemeltetője: Nagykörű Községi Önkormányzata. A Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzet területén megvalósult Integrált vízgazdálkodási rendszer az árvízvédelmi, a természetvédelmi és a vidéki foglalkoztatási problémák egyidejű kezelésére c. LIFFE projekt (Sashalmi dr. Érdiné, [16]) célja a kiszáradt területek vízellátásának helyreállítása a Tiszából eredő elárasztások és a Bükk hegységből érkező patakvizek visszatartásával, a mezőgazdasági eredetű szennyezések mérséklése extenzív ökológiai gazdálkodás (külterjes állattartás, halászat, alternatív növénytermesztés) bevezetésével. A projekt célja továbbá vízszennyezések pufferolása, alternatív megélhetési lehetőségek biztosítása (halászat, vadászat, vidéki és zöldturizmus, tájfenntartó mezőgazdálkodás). A komplex fejlesztés a Tisza-völgy egésze számára árvízvédelmi és területhasználati mintát szolgáltathat. A projekt eredményeként a vizes élőhelyekhez kötődő növénytársulások már az üzemelés első évében újra életre keltek, ezzel együtt a területen megjelenő madarak száma többszörösére emelkedett. A kora tavasszal átvonuló vadludak száma tízezres nagyságrendű volt. Jelentősen megnőtt a területen ősszel megpihenő darvak száma, és közel száz az átnyaraló példányoké. A sekélyvizű mocsarakat nagy számban keresik fel a Tisza-tavon és a Hortobágyon költő gémfélék táplálkozás céljából. Több száz páros vegyes szerkőtelep alakult ki a területen. Itt a szürkemarhák mellett vízibivalyok is segítik a legelők karbantartását. 14

15 A kedvező élőhelyrekonstrukciós tapasztalatok mellett olyan dokumentumokat is találtunk, melyek megerősítették a terület- és vízgazdálkodás kiemelkedő szerepét a klímaalkalmazkodásban és árvízvédekezésben és felhívják a figyelmet arra, hogy a változások csak széleskörű érdekegyeztetésen keresztül vezethetők be. Koncsos (2010. [18]) kimondja, hogy az árvízvédekezés megújítása csak a területhasználat differenciált szemléletének bevezetésével képzelhető el, melynek széles érdekcsoportok megegyezésén kell alapulnia. A kapcsolódó műszaki feladatokat ehhez a konszenzushoz kell igazítani. A megegyezés alapja: a területek kivonása az intenzív gazdálkodásból, az agrárökológiai adottságok alapján. Meg kell teremteni az érdekeltségi rendszert, amelynek révén a tározás és a területhasználat minimális konfliktusban áll egymással. Némethné (2012. [19]) szerint a lehullott csapadék mielőbbi elvezetése helyett törekedni kell a talajjal és a csapadékkal való együttes gazdálkodásra. Azaz a jövőre nézve integrált vízgazdálkodásban kell gondolkodni, amely átfogja és kezeli az összes érintett területet (mezőgazdaság, vidékfejlesztés, terület- és tájhasználat, árvízvédelem, belvízvédelem, aszálykezelés, természetvédelem, környezetvédelem), és kiemelten veszi tekintetbe a természeti adottságokat és a lehetséges éghajlati változásokat. A megvalósuló projektek hatékonysága a rendszerek megfelelő működtetésén múlik. Az érdekeltségi viszonyok fontosságát hangsúlyozza Pinke (2012. [20]) is: A magyarországi belvizes területek nagy értékű árvízvédelmi szolgáltatás potenciálja erős érdekeltségi viszony kialakítására kínál lehetőséget a földjeiken időszakos víztározást biztosító, így a közösség számára szolgáltatást nyújtó földhasználó és az árvíz elleni védekezésben továbbá a környezetvédelemben érdekelt közösségi aktorok között. Más megközelítésből, a katasztrófa védelem szempontjait is figyelembe véve Schmidt (2011.[21]) kiemeli, hogy Magyarországnak nagyobb gondot kellene fordítani a víztárolásra, a víztárolás feltételeinek előteremtésére, az optimálisabb vízhozam, csapadék felhasználásra. A tiszta ivóvíz jelenlegi felhasználását is át kell gondolni, oltóvíznek pl. a csapadék is jó volna. III.1.2. Jelentős környezeti értékű területeken folytatott fenntartható gazdálkodás A megfelelően kivitelezett és későbbiekben az élőhelynek megfelelően fenntartott rekonstruált élőhelyek biztosítani tudják az elvárt élővilágvédelmi eredményeket. Érdemes tehát az ilyen jellegű élőhelyrehabilitációs programokat folytatni, azok eredményeit továbbvinni a következő tervezési időszakban is, hiszen ezek a jelentős ökológiai, természetvédelmi eredmények mellett hozzájárulhatnak a klíma-alkalmazkodáshoz is. Az Tapolcai-medencében, Felső-Kongó-mezőn (HUBF20028-Natura 2000 terület) zajló élőhely helyreállítás és gyepkezelés (Petróczi Dr. Cservenka, [22]) eredményeként védett, Natura 2000-es fajok egyedszáma és a Natura 2000 jelölő élőhelyek kiterjedése kimutatható módon nőtt, sőt új Natura 2000 jelölő fajok megjelenésére is lehet számítani. Az projekt eredményeinek monitorozása 2007 és 2009 között többszöri hidrológiai adatgyűjtéssel (csapadék és talajvízkút adatok), többszöri botanikai adatgyűjtéssel és vegetáció-térképezéssel történt. E mellett a Naturás fajok ponttérképezése és állományfelmérése, a céltársulások kiterjedésének vizsgálata, továbbá zoológiai felmérések (vidra, kisemlős és madárközösségek, halfauna monitoring, herpetofauna monitoring és vízi makro-gerinctelenek) is történtek. A 15

16 projekt befejezését követően ún. AFTER-LIFE monitoring is működik 2014-ig, hasonló tartalommal. Nagy Déri dr. Lengyel [23] tapasztalatai szerint a pannon száraz gyepek rekonstrukciója természetes visszatelepüléssel is megvalósulhat, nem kell feltétlenül gyepesítést végezni. A már kialakult száraz gyepek biológiai sokszínűsége legeltetéssel megőrizhető, a degradált vizes élőhelyeké pedig növelhető. A Hortobágyi Nemzeti Parkban a szikespuszták és mocsarak rehabiltációjának (Dr. Gőri - Kapocsi[24]) alapját az intenzív gyepművelés és rizstermesztés számára kialakított gát- és csatornarendszerek felszámolásával, földművek és betonműtárgyak természetvédelmi elvárások szerinti eltüntetésével végezték el. A projekt eredményeként megállapítható, hogy megfelelő színvonalú kivitelezés esetén a természetes térszínbe tökéletesen belesimuló terepfelszín alakítható ki, mely a visszagyepesítés után olyan természetes élőhellyé válik, amely NATURA 2000 élőhelyek és fajok megőrzéséhez is hozzájárul. A Természet- és élőhelyvédelmi kezelés a Bihari-sík Natura 2000 területén [25] tárgyú, a Bakonszegi tározónál végzett projekt eredményeként kialakított költősziget növényzet-mentes felszínei, a rajta kialakult tocsogók új típusú fészkelő és táplálkozóhelyet jelentenek. Ennek következtében a tározón korábban nem jellemző fajok jelentek meg, melyek között kiemelkedő természeti értéket képvisel például a fokozottan védett gólyatöcs fészkelése. Ez a kisléptékben kimutatható eredmény Déri és tsai (2008. [26]) szerint nagyobb léptékű munkák elvégzésével is kimutatható. Az Egyek-pusztakócsi LIFE-Nature program eredményei alapján megállapították, hogy a tájléptéken végzett, természetvédelmi stratégiai tervezés alapján megvalósított élőhelyrehabilitációs program hatására számottevően növekedhet az élőhelyek tájszintű sokfélesége és csökkenhet a táj emberi terhelése. Nemcsak a természetvédelem szakemberei, hanem civil szervezetek is végeztek hasonló élőhelyvédelmi munkát. A Hortobágyi Természetvédelmi Egyesület ig tartó LIFE projektje [27] igazolta, hogy a füves élőhelyek hosszú távú fenntartása, extenzív külterjes állattartással megvalósítható. A legeltetésre ökotérségi biogazdálkodás és biotermék produktumok készítése épül. Tapasztalatok szerint ezen a területen a kopár folt : rövid fű : nyílt vízfelület = 30 : 30 : 40 %-os aránya biztosítja a legtökéletesebb élőhelyet a partimadarak számára. A legelt és nem legelt terület közötti különbség nagy: a legelt részen nyílt víz és ún. "marokkal rakott" szik alakult ki, megjelentek a tájra jellemző növényfajok (sóvirág, bárányparéj) és társulások (látonyás = Elatini-Lindernenion). Gazdagabb lett a rovarvilág is. Sok madár fészkelő- és táplákozóhelyévé vált az elárasztott terület. Greeninfo (2012. [28]) szerint az Országos Környezeti Információs Rendszerbe (OKIR) integrálható talajdegradációs alrendszer (TDR) alkalmas az alkalmazott agrotechnikai gyakorlat leírásával az üzemek termesztési színvonalának minősítésére, valamint a gazdálkodás következményeként fellépő talajdegradációs hatások is észlelhetők vele. A gazdálkodás éves adataira épülő egyedi számítások alapján értékelhető a gazdaságok ökológiai, környezeti teljesítményének alakulása is. E témakörben, mivel a megvalósított intézkedések és az alkalmazott megközelítés egyaránt újszerű, intézményi működésre vonatkozó írásos tapasztalatokat nem találtunk. 16

17 III.2. Ökoszisztéma szolgáltatások és azok jelentősége Az ökoszisztéma szolgáltatások 2 viszonylag új fogalma azt tükrözi, hogy a társadalom felismerte: érdeke fűződik az ökoszisztémák megőrzéséhez, mert azok ún. ellátó (vagy termelő), szabályozó, kulturális és támogató típusú szolgáltatásokat nyújtanak számára. A szolgáltatások ilyen elkülönítését az utóbbi évtized legátfogóbb, világméretű nemzetközi projektje a Milleniumi Ecosystem Assassment (2005.[29]) vezette be. Az ökoszisztéma szolgáltatások helyzetének feltérképezését célul tűző kutatási projekt eredményei azt mutatják, hogy miközben nagy ütemben nőnek a mezőgazdasági jellegű ökoszisztéma szolgáltatások, az egyéb ökoszisztéma szolgáltatást nyújtani tudó területek kiterjedése veszélyesen csökken, így összességében az ökoszisztéma szolgáltatások degradálódnak. (A világméretű felmérésben vizsgált 24 ökoszisztéma szolgáltatás közül 15 volt degradálódott vagy használata fenntarthatatlan.) Ennek ellensúlyozása érdekében az Európai Bizottság közleménye az Erőforrás-hatékony Európáról [30] és az unió Biodiverzitás Stratégiája [15] egyaránt nagy hangsúlyt fektet az ökoszisztéma szolgáltatások körének feltárására, az alapjukat képező természeti tőke értékének meghatározására, ezen értékek gazdaságba történő beépítésére. A klímaalkalmazkodás és ezzel összefüggésben a vizes területek jelentőségét és az ökoszisztéma szolgáltatások fontosságát a magyar kormány is felismerte, és a magyar EU-elnökség egyik prioritásaként nevezte meg a vizet (Baranyai [31]). A magyar EU-elnökség víz prioritáshoz kapcsolódó általános célkitűzései között a következő ajánlás szerepel: További lendületet adni a víz témában folyó közösségi tárgyalásoknak, különös tekintettel a klímaváltozáshoz kapcsolódó szélsőséges vízügyi jelenségekre és a vízhiányra, az ökoszisztéma szolgáltatások szerepének hangsúlyozására, illetve a határokon átnyúló együttműködés erősítésére, mind az EU-n belül, mind nemzetközi szinten. Ennek ellenére hazánkban direkt módon az ökoszisztéma szolgáltatásokat célzó fejlesztéspolitikai elképzelés eddig nem volt. Ugyanakkor minden, a helyi természeti értékekre építő kezdeményezés egyúttal az ökoszisztéma szolgáltatások fejlesztésének tekinthető, hasonlóképpen a természetvédelmi célú beavatkozások is. Ezek eredményeit az előző fejezetben bemutattuk. Hazánk európai viszonylatban jelentős természeti tőkével rendelkező ország, így az ökoszisztéma szolgáltatások biztosítása és fenntartása terén komoly lehetőségeink vannak. III.2.1. Az ökoszisztéma szolgáltatásokhoz kapcsolódó eredmények, tapasztalatok Az ökoszisztéma szolgáltatás témakörben fellelhető releváns hazai projektek alapvetően elméleti kutatások, melyek részben az ökoszisztéma szolgáltatások fogalmát, illetve az ökoszisztéma szolgáltatásokról való lakossági vélemények feltárását, részben az ökoszisztéma szolgáltatások értékbecslésének módszertani kidolgozását célozták. Kifejezetten ökoszisztéma szolgáltatás célú gyakorlati projekt nem zajlott hazánkban, de e témakörbe tartozónak tekinthetjük mindazokat a kísérleteket, amelyek a vízjárta területek alternatív haszonvételeinek megteremtését célozták, igazolva ezzel milyen nem szántóművelésű, a táj adottságaihoz jobban alkalmazkodó, azokat jobban kiaknázó megélhetési lehetőségeket (ökoszisztéma szolgáltatásokat) kínál a vízjárta terület és milyen módon szervezhető erre piac. 2 Az ökoszisztéma szolgáltatások részletes listáját a 2. melléklet tartalmazza. 17

18 Az ökoszisztéma szolgáltatás-fejlesztésnek minősíthető projektek eredményeinek értékelése azonban akkor sem lenne magától értetődő, ha számos ilyen projekt zajlott volna. Ennek egyik oka, hogy e fogalom meghatározása is egészen a közelmúltig kutatás és szakmai vita tárgya volt. A másik ok, hogy az élőhelyfejlesztések, az ökoszisztéma szolgáltatások körének bővítése, minőségük javítása olyan típusú beavatkozások, amelyek tényleges eredménye általában csak évek múlva mutatkozik meg. Az ökoszisztéma szolgáltatásokkal kapcsolatos fejlesztésekre nem tekinthetünk úgy, mint ahogyan mondjuk az energiatakarékosságiakra, ahol azonnal megállapítható, hogy az intézkedés keretében elvégzett épületszigetelések összességében milyen mértékű energiamegtakarítást eredményeztek. Az áttekintett számos magyar és nemzetközi dokumentumból azonban leszűrhető néhány, a következő tervezési ciklus számára használhatónak látszó következtetés: Törekedni kellene integrált projektek létrehozására, amelyek helyi erőforrásokra (helyi természeti tőke, helyi munkaerő) építve új ökológiai szolgáltatásokat hívnak életre. A részvételi jogosultságot a lehető legszélesebb körre kellene kiterjeszteni, sőt minél több aktor bevonása lehetne a cél. Az integrált projektek lényege, hogy valamilyen jelentős helyi problémára adjanak olyan választ, amelynek eredménye a térségben az ökoszisztéma szolgáltatások bővülése többszereplős összefogással. A megvalósításnak számos különböző eleme elképzelhető a területvásárlástól az infrastrukturális beruházásokon és eszközvásárlásokon át a piackutatásig, vagy a képzésig. Ilyen típusú projekteket elsősorban ott érdemes indítani, ahol a természeti környezet még viszonylag háborítatlan, nincsenek fejlesztések, nagy a munkanélküliség. Az ilyen leszakadó térségek elszegényedő lakossága a nemzetközi tapasztalatok szerint is idővel feléli természeti környezetét. Mintapéldája lehet az ilyen kezdeményezéseknek az Ős-Dráva program (lásd alább). Sem az ökoszisztéma szolgáltatások fejlesztését, sem a biodiverzitás csökkenésének megállítását, sem a Víz Keretirányelv célkitűzéseit nem lehet megvalósítani a vidékfejlesztési célokkal és támogatásokkal való összhang nélkül. Az ökoszisztéma szolgáltatások és a zöld infrastruktúra fejlesztése szempontjából nagyon fontos a természetvédelem és a területfejlesztés kapcsolatának szorosabbra fűzése. A nemzeti parkok integráló szerepet tölthetnének be a regionális területfejlesztésben. Ennek nálunk nincsenek hagyományai, bár az 1996 évi LIII. törvény a természetvédelméről erre lehetőséget ad. Alföldi településeken végzett lakossági interjúk azt igazolják, hogy bizonyos térségspecifikus környezeti problémák kezelése csak az eddigieknél jóval környezettudatosabb, a tájak egyedi környezeti viszonyaival számoló és a természetvédelem érdekeit és a helyi társadalmi igényeket ötvözni tudó tervezéssel és programozással lehet sikeres. Fenti megállapítások hazánkban elsősorban a lakossági vélemények feltárására irányuló projektek, kutatások tapasztalatain alapulnak [32, 33, 34]. Az ökoszisztéma szolgáltatás, mint fogalom a szakmai körökön túl ma még gyakorlatilag ismeretlen, ugyanakkor a lakosság kortól, iskolázottságtól és lakóhelytől függően különböző módon, de érzékeli a természet adományainak jelentőségét. A Szent István Egyetem Környezet és Tájgazdálkodási Intézete és a Szegedi Egyetem 2007, majd 2008 novemberében Tiszaalpáron és Lakiteleken (és szórványosan néhány környező településen) készített közös kérdőíves felmérései (Jedlik jelentés, [32, 33]) szerint a 18

19 lakosság körében elsősorban az ún. ellátó ökoszisztéma szolgáltatás tudatosul tekintve, hogy ez a többség megélhetési forrását jelenti. Nyilvánvaló, hogy egészen máshová helyezik a hangsúlyt a városlakók, akik a vidéki környezetbe látogatóként, kikapcsolódni érkeznek. Számukra a természeti környezetnek inkább létértéke van, hiszen jövedelmük más forrásból származik. Az ilyen kulturális ökoszisztéma szolgáltatásokhoz általában esztétikai vagy rekreációs értékeket ritkább esetben a turizmusból fakadóan gazdasági értéket kapcsolnak a megkérdezettek. A szabályozó és támogató szolgáltatások a megkérdezettek számára alig érzékelhetőek. Akik találkoztak ezekkel a fogalmakkal, azok számára is a kézzelfogható hasznot leginkább az adja, hogy hozzájárulnak a terület termőképességéhez, mezőgazdasági hasznosításához. Csak néhányan érzékelik, hogy ezek a szolgáltatások a globális változásokkal szembeni ellenálló képesség, a környezet regenerációs képessége miatt is nélkülözhetetlenek. Ezek ismeretében nem meglepő, hogy a természetvédők és a gazdálkodók között gyakoriak a konfliktusok. Általában véve az idősebb korosztály az ellátó szolgáltatásokat tartja a legfontosabbnak, a fiatalok gyakrabban említenek egyéb ökoszisztéma szolgáltatásokat is, nagyobb körükben a környezettudatosság. A 2008-ban végzett további Tiszaalpár, Lakitelek, Csongrád-Bokros és Tiszaug településeken végzett vizsgálatokból az is kiderül, hogy a helyi közösség tájékoztatásának elmaradása, vagy sikertelensége kiélezi a konfliktusokat, másfelől a lakosságnak a döntési folyamatokba történő minél jobb bevonása elfogadóbbá teszi a feleket, így mérsékelheti a konfliktusokat. Ugyanezt erősítették meg a Maros völgyében az apátfalvi és bökényi lakosok körében, illetve a Fehér-Körös völgyében Gyulán a Szegedi Egyetem Ökológia Tanszéke és az aradi Vasile Goldiş Nyugati Egyetem Ökológiai és Környezetvédelmi Tanszéke közös projektje[34] keretében készített interjúk is, amelyek rámutattak arra, hogy bár a lakosok fontosnak tartják a természet szolgáltatásait, a nemzeti park tájrekonstrukciós programja komoly konfliktusok forrása. A Milleniumi Ecosystem Assassment (2005. [29]) keretében öt éven át zajló vizsgálatsorozat eredményeként készült szintézistanulmány megállapítása szerint a természeti tőke elemeit jelentő fizikai és biológiai készletek korlátozottan állnak rendelkezésre, így az ökoszolgáltatásokra is érvényes a közgazdaságtanból ismert átváltás (trade-off) jelensége: azaz az ellátás típusú ökoszisztéma szolgáltatás növelése pl. a szabályozás típusú ökoszisztéma szolgáltatások mértékének, minőségének visszaesésével jár. Ugyanis globális léptékben az utóbbi évtizedekben az élelmiszer ellátás túlzott kiaknázása figyelhető meg, ami a szabályozó és kulturális szolgáltatások egyértelmű hanyatlását vonta maga után. A szintézistanulmány azt is megállapította, hogy a szabályozó típusú ökoszisztéma szolgáltatások leromlása növeli a természeti katasztrófák valószínűségét, ami pénzben könnyen kifejezhető károkat jelent. Ezek terheit az emberiség nem egyenlően viseli, vannak nyertesek és vesztesek. Hasonló feltételezésekből indul ki a Magyarországon 2009-ben kezdődött WateRisk 3 [35] néven futó, eredetileg az NKTH által finanszírozott hároméves projekt. Feladata egy olyan döntéstámogató szoftver kifejlesztése volt, amely segíti a tiszai településeket a szélsőséges vízjárásokkal szembeni védekezés legjobb alternatívájának megtalálásában. Az Alföld területén jelentős kihívás a szélsőséges vízkészlet jelenségek kezelése (pl. árvíz, aszály, belvíz), amelyekre 3 A projekt technikai száma: TECH-08-A4/ A kutatásban részt vevő partnerek: GeneralCom Mérnöki Kft., Budapesti Corvinus Egyetem Környezettudományi Intézet, Budapesti Műszaki és Gazdaság-tudományi Egyetem Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék, MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet, Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület (SZÖVET). 19

20 megoldásként az árvízkor érkező többlet víz tárolása, majd későbbi felhasználása (pl. aszály idején) szolgálhat. A projekt feltételezése szerint a tájhasználat-váltás révén a többletvíz a természetben is tárolható, vagyis kihasználható a tájban rejlő ökoszisztéma szolgáltatás, a vízraktározás. A tájhasználat-váltás eredményeképpen a legmélyebben fekvő területeken mocsaras, lápos élőhelyek alakulhatnának ki, amelyek a biodiverzitásra is pozitív hatást gyakorolnak. Annak ellenére, hogy a vizes élőhelyek által nyújtott adományok a világ természeti tőkéjének 15%-át teszik kiállapították meg Costanza és mtsai1997-ben (Marjainé Eszlári [36]), mégis gyakran veszélyeztetjük ezeket olyan döntésekkel, amelyek akár irreverzibilisváltozásokat is előidézhetnek bennük. A WateRisk kutatásokban résztvevő szakemberek véleménye szerint éppen ezért alapvető fontosságú a környezetértékelési eljárások használata, hiszen ezek szem előtt tartják a természet érdekét a döntéshozatalban. E WateRisk projektnek a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszékén zajló kutatásai abból indultak ki, hogy a kockázatok enyhítése csak tájszintű tervezés segítségével lehetséges, amit nagyban megkönnyítene az egyes tájhasználati szcenáriók természeti tőkéjének összehasonlítása. Ezt a projekt keretében el is végezték, egy, a mezőgazdasági haszon becslésére kidolgozott speciális módszertannal, ami egyrészt a víztöbblet és vízhiány okozta károk (mint költségek) meghatározására, másrészt az ökológiai rendszerek (ez esetben szántók és erdők) nyújtotta szolgáltatások (mint hasznok) figyelembevételére terjedt ki. Az értékelés során a hagyományos profit alapú megközelítés mellett a modellben haszonként szerepel az erdőnek, mint ökoszisztémának az éghajlat szempontjából nyújtott szabályozó szolgáltatása, a széndioxid-megkötés, költségként pedig a szélsőséges hidrológiai helyzetek (tartós vízborítás vagy aszály) miatt fellépő esetleges kár. A WateRisk projektben a tájhasználat-váltás alternatíváinak vizsgálatában költség-haszon elemzés is helyet kapott. Ennek során öt élőhelyet: szántót, legelőt, erdőt, vízfelületet és a vizenyős területet értékeltek a Budapesti Corvinus Egyetem, Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszékének kutatói (Marjainé Eszlári 2012.[36]). A bevételeket a termelésből származó és az ökoszisztéma szolgáltatások által nyújtott haszonnal, míg a költségeket a termelésből (telepítés és üzemeltetés), az állam által nyújtott támogatásból, és a kártérítésből származóakkal azonosították. A költségek és hasznok összevetéséből származik a társadalmi mérleg, amely döntési kritériumként szolgál arra vonatkozóan, hogy végrehajtsák-e a tájhasználat-váltást vagy sem. A WateRisk project keretében végzett kutatás a wetlandek általnyújtott nem vagy nehezen piacosítható hasznok értékelésével foglalkozik kétféle módszertant, a feltételesértékelést és a haszonátvitelt használva. Mindkettő pénzbeli környezetértékelési eljárás, amelyekúgy segítik a természeti vagy környezetvédelmi projektekkel kapcsolatos döntéseket, hogy az előnyöket és a hátrányokat is a pénz nyelvére fordítják le, így azok könnyen összemérhetővé válnak. Hátrányuk, hogy a Ft-ban ki nem fejezett tényezők kisebb súllyal esnek latba a döntéshozásnál. Az Európa Tanács 6. keretprogramja égisze alatt 2006 és 2009 között megvalósult RUBOCODE projekt[37] az ökoszisztéma szolgáltatások európai helyzetét volt hivatott fölmérni és a biodiverzitás azon komponenseit kutatta, amelyek meghatározóak az ökoszisztémák rugalmassága szempontjából. Ebben a nemzetközi projektben hazánk is részt vett a Szent István Egyetem Környezet és Tájgazdálkodási Intézetének Környezetgazdaságtani Tanszéke által. A kutatók megállapították, hogy egy-egy szolgáltatást általában több faj biztosít és a fajok összetétele időben és térben változó lehet, ezért a szolgáltató azonosítása több, mint pusztán a 20