Módszertani és tartalmi javaslat az intézkedések programjának összeállításához, az esettanulmányok tapasztalatai alapján

Átírás

1 Víz Keretirányelv végrehajtásának elősegítésére II. fázis. Zárójelentés Módszertani és tartalmi javaslat az intézkedések programjának összeállításához, az esettanulmányok tapasztalatai alapján /részlet/ Készítette: Simonffy Zoltán (BME, VKKT) Clement Adrienne (BME, VKKT) Rákosi Judit (ÖKO Zrt.) Szalay Miklós (Szalay Bt.) Megjegyzés: Az anyagban szereplő kék színű hivatkozások a projekt zárójelentésének egyéb mellékleteire vonatkoznak. ÖKO Zrt. vezette Konzorcium ÖKO Zrt. BME VKKT VTK Innosystem ARCADIS

2 Az intézkedések programjának tartalma tervezési alegység szintjén A VGT-be kerülő intézkedések programjának tartalma követi a decemberében kiadott tervezési útmutatót, amely megfelel a VKI hazai jogharmonizációját biztosító 221/2004 kormányrendeletnek. A VKI és ennek megfelelően a 221/2004-es Kormányrendelet is az intézkedéseket alapintézkedésekre és kiegészítő intézkedésekre bontva tárgyalja. Az alapintézkedéseket két fő csoportra osztva: az EU irányelvekből adódó minimális követelmények, illetve a hazai jogszabályok által tartalmazott, általánosan alkalmazható intézkedéseket. A kiegészítő intézkedések közé azok tartoznak, amelyek az alapintézkedéseken felül szükségesek a környezeti célkitűzés eléréséhez. Megjegyezzük, hogy bizonyos esetekben az alap- ill. kiegészítő intézkedés felosztást túlzottan adminisztratívnak, és emiatt erőltetettnek érezzük, de a VKI, az ennek megfelelő 221/2004-es Kormányrendelet, valamint az EU-beszámolóra vonatkozó útmutató ezt a megkülönböztetést alkalmazza. Emiatt az egy problémakört érintő intézkedések több pontban is megjelenhetnek, attól függően, hogy milyen jogszabályi háttérrel rendelkeznek. Az ebből fakadó tervezési és értékelési nehézségek áthidalására javasoljuk a fejezet végén bemutatott összefoglaló táblázatokat, illetve az intézkedések tervezésével kapcsolatos javaslatok összefoglalását, ahol a problémakörhöz tartozó valamennyi intézkedést érintjük, legyen az EU-követelmény, hazai jogszabályi előírás vagy egyedileg alkalmazott kiegészítő intézkedés. A következőkben a 221/2004 kormányrendelet 2. sz. mellékletében szereplő sorszámozást és elnevezéseket követve - azokra az intézkedésekre térünk ki bővebben, amelyeket a tervezési alegységek szintjén kell tervezni, illetve összeállítani, de a teljesség kedvéért valamennyi pontot felsorolunk, és jelezzük az országos feladatokat is. 1. A vizek védelmére vonatkozó jogszabályok alkalmazásához szükséges intézkedések összefoglalása 1.1. Ivóvízminőség-javító Program. Az országos Ivóvízminőség-javító Program jogi hátterének és régiókra történő felbontásának ismertetése az országos tervezés feladata. A tervezési alegység szintjén hivatkozni kell a régióra vonatkozó tervre, de ezenkívül a VGT-ben is javasoljuk megjeleníteni a terv készítésének időpontjában nem megfelelő minőségű ivóvízzel ellátott településeket, 62

3 a javasolt intézkedéssel (technológiafejlesztés vagy regionális, ill. térségi rendszer bővítése), ütemezéssel, külön megjelölve azokat településeket, ahol a terv szerint a megvalósítás december 22. utánra esik. Külön ki kell térni azokra a településekre, ahol a VGT készítése során elvégzett kiegészítő elemzések alapján a régióra kidolgozott terv módosítását javasolják. (Intézkedni szükséges ugyanakkor a regionális terv megfelelő módosításáról). A terv tartalmazza a után várható a regionális tervhez képest esetleg módosított - költségeket, technológiafejlesztés, kapacitásbővítés és távvezeték építés bontásban Települési szennyvízelhelyezés Az EU Városi Irányelvének megfelelő hazai szabályozás ismertetése az országos tervezés feladata. A tervezési alegység területére vonatkozó részleges tervnek ebben a pontjában az országos szennyvízprogram (25/2002 Kormányrendelet) tervezett beruházásait kell ismertetni, műszaki és költségjellemzőkkel. A VGT-hez kapcsolódóan a Szennyvízprogram felülvizsgálata szükséges. Csatornázandó települések esetén megvalósíthatósági tanulmányban kell indokolni a beruházás szükségességét. Vizsgálandó, hogy szükség van-e regionális rendszerre és a csatornázás nem helyettesíthető-e szakszerű egyedi szennyvízelhelyezéssel (174/2003 Kormányrendelet). Meglévő és új szennyvíztelepekre vonatkozó tisztítási követelmények megadása a 28/2004 KvVM rendelet szerint. (Jelenleg a rendelet módosítása van napirenden, nem eldöntött, hogy a technológiai határértéken túli követelmények alap vagy kiegészítő intézkedésként értelmezendők majd utóbbi esetben a 11. pontban tárgyalandó.) Egyedi tisztítási követelményekre abban az esetben van szükség, ha a befogadó valamely komponens (leggyakrabban foszfor) szempontjából kockázatos. Be kell mutatni, hogy csatornázás esetén a szennyvíztelep és onnan a felszíni befogadóba történő bevezetés mellett milyen egyéb tisztítási és elhelyezési módok jöhetnek szóba (természetközeli tisztítás, öntözés, illetve ezek kombinációja, beleértve a hagyományos tisztítást is). A javasolt törléseket a Szennyvízprogramban át kell vezetni. Az új javaslatok egy része is bekerülhet a programba, egyébként a kiegészítő intézkedések között szerepelnek (11. pont). Javasoljuk bemutatni az intézkedések hatására a talajvizet érő nitrogénterhelésben és a felszíni vizeket érő foszfor-terhelésben bekövetkező változásokat az országos elemzés (4. melléklet) eredményei vagy egyedi értékelések alapján. 63

4 A 25/2002 kormányrendelet szerinti szennyvízprogram azon elemeit, amelyek nem kötelezőek a hazai szabályozás alapján megvalósuló intézkedések között, a 8. pontban kell szerepeltetni, az ezen felül szükséges intézkedések pedig a kiegészítő intézkedések között (11. pont) jelennek meg Szennyvíziszap elhelyezése A jogharmonizáció bemutatása az országos tervezés feladata. Itt kell felsorolni azokat az intézkedéseket, amelyeket a tervezési alegység területén található, az EU-előírásoknak nem megfelelő szennyvíziszap elhelyezésekkel szemben kell meghozni. Meg kell adni az intézkedés/megszüntetés időpontját és a költségeket. Az arányok érzékeltetése érdekében utalni kell a megfelelő elhelyezésekre is. A szennyvíziszap elhelyezéshez kapcsolódó egyéb intézkedésekkel a 8., illetve a 11. pont foglalkozik Mezőgazdasági eredetű nitrát-szennyezéssel szembeni védelem A jogi háttér ismertetése az országos tervezés feladata. A tervezési alegységen belüli nitrát-érzékeny területekkel kapcsolatban utalni kell a VGT védett területeket tartalmazó pontjára (az aktuális országos szintű megegyezésnek, illetve a bővítésére vonatkozó egyeztetett javaslatoknak megfelelő nitrát-érzékeny területek), valamint a Nitrát-direktíva teljesítéséről készített jelentésekre. Fel kell sorolni azokat az intézkedéseket, amelyeket azokra a szántóterületekre vagy állattartótelepekre kell alkalmazni, ahol a jelenlegi tevékenység nem felel meg a 49/2001 kormányrendelet előírásainak. Javasoljuk megadni az előírásoknak megfelelő területek nagyságát és állattartótelepek számát is, valamint az intézkedések hatására a talajvizet és a felszíni vizeket elérő terhelés csökkenését, az intézkedések ütemezését és költségeit. A nitrát-érzékeny területeken belüli, tervezési alegységre vonatkozó technológiai szigorítás a jogszabály változtatásoktól függően vagy a 8. vagy a 11. pontba tartozik Növényvédőszerekkel szembeni védelem Értékelés a növényvédőszer használat EU-követelményeknek megfelelő szabályozásáról az országos programban. A tervezési alegység szintjén ebből adódó intézkedés (feladat) nincs. Ha előfordul, korábbi növényvédőszer használatból adódó szennyezésekre való utalás, azzal, 64

5 hogy ezek múltbeli tevékenységek következményei és intézkedést nem igényelnek Haváriák A szabályozási háttér ismertetése az országos tervben. A tervezési alegység szintjén a súlyos ipari balesetek elleni védekezésről szóló szabályozás, vagyis a SEVESO direktíva és a vonatkozó hazai jogszabályok (1999. évi LXXIV. törvény IV. fejezete, a 2/2001. (I. 17.) Korm. rendelet, a 42/2001. (XII. 23.) GM rendelet, valamint a 90/2007 (IV.26.) Korm. rendeletet) hatálya alá tartozó üzemek listáját a tervben szerepeltetni kell. A tervezési alegység szintjén jelentkező feladatokat a 9. pont foglalja össze Vízszennyező anyagok kibocsátásának szabályozása A szabályozási háttér ismertetése országos szinten történik, mely tartalmazza a felszíni vizek vízminőség-védelmének szabályozását az IPPC-vel és leánydirektíváival összhangban kidolgozott országos szennyezés-csökkentési tervet. Tervezési alegységenként meg kell adni az IPPC hatálya alá tartozó üzemek listáját, valamint a szennyezés csökkentési terveket azokra az ipari üzemekre, melyek a 28/2004 KvVM rendelet technológiai kibocsátási határértékeit nem teljesítik (beleértve az ütemezést és a költségeket). A kommunális szennyvíztisztító telepek szervesanyag- és tápanyag kibocsátásának szabályozásával kapcsolatos alapintézkedéseket az 1.2. (EU-követelmény), illetve a 8. pontban (csak hazai előírás) kell szerepeltetni. A kiemelten veszélyes anyagok kibocsátásának megszüntetésével kapcsolatos intézkedések a 3. pontban szerepelnek, itt legfeljebb utalni kell rá Környezeti hatásvizsgálat A környezeti hatásvizsgálatok előírásának szabályait az országos tervben kell ismertetni. Össze kell állítani a tervezési alegységen belül található, a felszíni vagy felszín alatti vizek jó állapotát veszélyeztető, környezetvédelmi engedéllyel rendelkező (a 314/2005. (XII. 25.) kormányrendelet hatálya alá tartozó) létesítmények listáját Fürdővizek A hazai jogszabályi háttér ismertetése (és az EU védett terület koncepciójától való eltérés bemutatása) az országos tervezés feladata. 65

6 A tervezési alegység területén lévő fürdésre alkalmasnak nyilvánított vizek esetében (felsorolva a VGT védett területekkel foglalkozó pontjában), a vízminőség biztosításához szükséges intézkedések bemutatása ide tartozik (mivel a hazai jogszabály nem kezeli védett területként a fürdőhelyet és csak a meglévő állapotot minősíti, ennek a pontnak a tartalma kérdéses) A madarakról és az élőhelyekről szóló irányelvek A természetvédelemmel foglakozó irányelvek hazai jogharmonizációjának bemutatása az országos tervezés feladata. Itt kell bemutatni a természetvédelmi jogszabály előírásaiból közvetlenül adódó intézkedéseket (a védelem alatt álló területekkel kapcsolatban hivatkozás a VGT védett területekkel foglalkozó pontjára). Költségek és ütemezés 2015-ig, mert ezeken a területeken nem lehet enyhítés. A többi természetvédelemmel kapcsolatos intézkedés a kiegészítő intézkedések (11. pont) közé kerül Felszín alatti vizek védelme A felszín alatti vizeket veszélyeztető pontszerű szennyezőforrások feltárására és szükség esetén felszámolására vonatkozó jogszabályok és intézményi keretek ismertetése országos tervezési szint. (A VKI felszín alatti vizek védelmével foglalkozó leányirányelvének hazai jogharmonizációja még nem történt meg.) A tervezési alegység szintjén ebben a pontban azokat az intézkedéseket kell bemutatni, amelyek a felszín alatti vizek védelmével foglalkozó leányirányelv szerint szükségesek: azokkal a diffúz szennyezőforrásokkal (mezőgazdasági trágya-, műtrágya- és növényvédőszer-használat, településeken belüli szennyező tevékenységek) szembeni intézkedések, amelyek tényleges veszélyt jelentenek a táplált felszíni víz jó kémiai állapotára, illetve valamilyen felszín alatti víztől függő szárazföldi ökoszisztémára, vagy a szennyezettség arányai miatt veszélyeztetik a vízhasználatokat, vagy hozzájárulnak a víztest szinten észlelt, a megengedettnél nagyobb mértékű szennyeződési trend kialakulásához, azokkal a pontszerű vagy vonalmenti szennyezőforrásokkal (hulladéklerakók, anyagtárolók, üzemanyagtöltő vagy -tároló helyek, bánya-területek, állattartótelepek, utak, vasutak ) szembeni intézkedések, amelyek valamilyen felszín alatti víztől 66

7 függő szárazföldi ökoszisztémát (esetleg felszíni vizet) veszélyeztetnek, vagy egyéb vízminőségvédelmi szempontok miatt jelentősnek számító szennyezésterjedés okozói. Az intézkedésekhez kapcsolódóan be kell mutatni, hogy azok milyen mértékben járulnak hozzá a jó állapot eléréséhez (kiemelve azokat az eseteket, ahol a javasolt intézkedések nem elegendőek a jó állapot eléréséhez). Szerepelnie kell az intézkedések költségeinek és ütemezésének (különösen, ha az 2015 utánra nyúlik). A vízbázisokat ténylegesen veszélyeztető szennyezőforrásokkal szembeni intézkedések a 3. pontba kerülnek. Az előzőekben felsorolt intézkedések átfedésben lehetnek egyéb pontokban is megjelenő intézkedésekkel, amelyekkel az összhangot biztosítani kell: A diffúz szennyezőforrások közül a mezőgazdasági eredetű nitráttal az 1.4. pont, míg a növényvédőszerekkel az 1.5. pont is foglalkozik, de a felszín alatti vizek jó kémiai állapotának elérése azon felüli intézkedéseket is igényelhet. A szennyezőanyagok közvetlen bevezetésével kapcsolatos intézkedéseket az 5. pontban, míg a veszélyes anyagok kibocsátásának megszüntetésével kapcsolatos intézkedéseket a 7. pontban kell szerepeltetni, itt legfeljebb utalni kell rá. A települési eredetű nitrát-szennyezések közül a szikkasztás felszámolásával főként a települési szennyvízelhelyezéshez kapcsolódva kell foglalkozni (1.2, illetve 8. pont), itt csak utalni kell ezekre az intézkedésekre. Az egyéb települési diffúz szennyezőforrásokkal szemben jelenleg nincs érvényben átfogó hazai szabályozás, de elképzelhető, hogy a leányirányelv jogharmonizációja során ilyen születik. Ha nem, akkor ezek az intézkedések a 11. pontban jelennek meg. A nem települési eredetű, nitráton és növényvédőszereken kívüli egyéb diffúz szennyezésekkel szembeni intézkedéseket ugyancsak a 11. pontban kell felsorolni Halas direktíva A hazai jogszabályi háttér ismertetése az országos tervezés feladata. A tervezési alegység szintjén azokat az intézkedéseket kell felsorolni, amelyek a 24/2004. (XII. 18.) KvVM rendelettel módosított 6/2002. (XI. 5.) KvVM rendeletben kijelölt halas vizek (lista a védett területek között) esetén biztosítják a rendeletben előírt vízminőséget. 67

8 Meg kell adni az intézkedések költségét és az ütemezést. 2. A vízhasználatokkal, illetőleg a vizek védelmével kapcsolatos költségmegtérülés elvének érvényesülése és érvényesítése, figyelemmel az ezt célzó és szolgáló intézkedésekre Az országos tervezés feladata. (Megjegyzés: a cím annyiban pontosításra szorul, hogy a költségmegtérülés elvének alkalmazása vízszolgáltatásokra vonatkozik) 3. Az ivóvízbázisok védelmének érdekében tett intézkedések összefoglalása A tervezési alegység területre eső sérülékeny (felszíni és felszín alatti) ivóvízbázisok védelmével kapcsolatos intézkedések felsorolása. Ez tartalmazza a még hátralévő diagnosztikai munkákat, a monitoring bővítését, a védőterületek bejegyzését, a diagnosztikai vizsgálatokra és a tényleges veszélyeztetettség elemzésére(!) alapozott kármentesítéseket. Az intézkedéseket állami, önkormányzati és üzemeltetői bontásban javasoljuk megadni. Fel kell tüntetni az ütemezést (2015-re be kell fejeződnie) és a végrehajtás költségeit. 4. A vízhasználatokhoz, vízkivételekhez és a használt vizek elvezetéséhez, valamint a vízimunkák elvégzéséhez szükséges hatósági (vízjogi, környezetvédelmi és természetvédelmi) engedélyezés rendszerére vonatkozó jogszabályok megjelölése, ideértve a döntés alapjául szolgáló anyagi jogi rendelkezéseket. A vízjogi engedélyezés országosan egységes szabályozása az országos tervben jelenik meg. Az intézkedés maga a vízjogi engedélyezés. Ehhez kapcsolódva kell megadni a tervezési alegységre vonatkozó tervben azokat az eseteket, ahol környezeti hatások elemzésére van szükség (ehhez kapcsolódó speciális korlátokat, mint pl. a felszín alatti víztestek egyes zónáira a megengedett vízszintsüllyedés értékét), vagy az egyszerű engedélyezési eljáráshoz a következő igénybevételi vagy terhelési korlátokat: felszíni vízkészlet esetén víztestenként a kifolyási szelvényre vonatkoztatott, az augusztusi 80%-os vízhozamból levezetett hasznosítható készlet, illetve a hasznosítás egyéb korlátai (a hasznosítható készlet mértéke további szabályozási értékektől függ, így a vízfolyás-szakaszonként előírt, feltétlenül a mederben hagyandó vízkészlettől (ökológiai vízkészlet vagy élővíz igény), illetve határokkal osztott vízgyűjtők esetében a nemzetközi vízkészlet-megosztástól; 68

9 a hazai vízrendszerek, vízgyűjtők közötti vízkészlet-megosztás szabályozási paraméterei, kiemelve azokat az eseteket, ahol ezek nem biztosítják a víztest jó állapotát, de fenntartásuk részletes elemzésre támaszkodva indokolt; a felszíni vizekbe történő vízbevezetések mennyiségi korlátai (ahol szükséges), a felszín alatti vízkészlet esetében víztestenként a hasznosítható készlet, valamint ennek területi megoszlása (különböző zónákra meghatározott igénybevételi korlátok: összes közvetlen és közvetett vízkivétellel kivehető vízmennyiség, illetve egyedi kutakkal, kútcsoportokkal kitermelhető maximális vízmennyiség), Hivatkozni kell arra az adatbázisra, amely az összes közvetlen vízkivételt, vagy gravitációs vízelvezetésre/vízkivételre alkalmas duzzasztott helyet tartalmazza (szerepel a VGT 2. pontjában is). Be kell mutatni azokat a korlátozó intézkedéseket (vízjogi engedélyek felülvizsgálata), amelyekre azért volt szükség, mert a vízhasználatok vízmérlege az igénybevételi korlátnál nagyobb volt. A vizsgálat a tényleges vízhasználatokra vonatkozik. Ehhez kapcsolódva elemezni szükséges azokat a vízkivételeket is, ahol a tényleges értékek tartósan lényegesen kisebbek, mint a vízjogi engedélyben szereplő érték. Az igénybevételi korlátok mellett utalni kell a VGT más fejezetében bemutatott jelenlegi és becsült várható igénybevételekre, kiemelve azokat a víztesteket, ahol a fentiek szerinti intézkedések hatására azokban jelentős változás várható, és azt, hogy ezek a változások elegendőek-e a jó ökológiai állapot, illetve jó mennyiségi állapot eléréséhez. Szintén utalni kell az esetleges monitoring igényekre is. Ugyancsak itt kell utalni a vizsgálati monitoring sűrítésének tervére. Ugyancsak itt kell megemlíteni azokat az intézkedéseket, amelyeket a felszíni vizekbe történő jelentős vízbevezetésekkel szemben kell alkalmazni (amelyek nem felelnek meg az erre vonatkozó korlátoknak). Ahhoz, hogy a vízhasználatok szabályozásával kapcsolatos intézkedések alapintézkedésnek számítsanak, az engedélyezés jogszabályi hátterében meg kell jelenjenek az igénybevételi és a terhelési korlátok, mint az engedélyezés, illetve a felülvizsgálat alapjai (a felszín alatti vizekre vonatkozó igénybevételi korlátot, mint szabályozási eszközt, tartalmazza a 219/2004 Kormányrendelet), míg a VGT-nek a fentiek szerint tartalmaznia kell magukat az igénybevételi és terhelési korlátokat. 5. A külön jogszabályban meghatározott feltételekkel engedélyezett felszín alatti vízbe való közvetlen bevezetések felsorolása 69

10 Intézkedés abban az esetben szükséges, ha valamely közvetlen bevezetés nem felel meg a 219/2004-es jogszabályban rögzített feltételeknek. Egyébként javasoljuk a tervezési alegység területén a felszín alatti vizekbe történő mesterséges beszivárogtatások és közvetlen bevezetések felsorolását (helye, üzemeltetési vízjogi engedély száma és kelte, hatálya, valamint a kibocsátó hatóság megnevezése és a műszaki azonosító paraméterek, mint vízhozam, hőmérséklet, fiziko-kémiai adatok), hiszen ez máshol nem jelenik meg. 6. A területhasználat szabályozása A földhasználatot érintő jogszabályok, illetve a különböző, művelésiágvagy művelésimód-váltást támogató programok ismertetése az országos tervezés feladata. A programokhoz való csatlakozás önkéntes, amely nem biztosítja, hogy a tervezett földhasználat-váltás be is fog következni. A 12. mellékletben részletezett jogszabály módosító javaslatok lényege, hogy a VGT céljai szempontjából fontos, földhasználat-váltást igénylő területek bekerüljenek abba a körbe, ahol a gazdálkodók önkéntes csatlakozása esetén igénybe vehető a támogatás. Ezzel teremtődik meg a VGT szempontjából szükséges földhasználat-váltás jogi háttere és anyagi fedezete (a finanszírozás forrásait be kell mutatni). Feltételezve a jogszabály-módosítás elfogadását, a tervezési alegységre vonatkozó feladat lesz a VGT szempontjából kiemelt területek kijelölése és a VGT-ben való megjelenítése. Itt kell tehát összegezni a különböző célból (ivóvízbázisok védelme, eróziócsökkentés, tápanyag emisszió korlátozása, vízvisszatartás, vésztározók területe, nyílt ártér, hullámtér) szükséges, földhasználat-váltással érintett területeket. Rögzíteni kell/lehet a vizes élőhely-legelő-erdő arányt. A ténylegesen megvalósuló földhasználatváltás, mint intézkedés - az önkéntesség miatt a kiegészítő intézkedések (11. pont) között jelenik meg. Ugyancsak itt kell megadni azokat a területeket és a várható vízminőség javulást, ahol a földhasználat-váltás valamilyen jogszabályra hivatkozva kötelező érvényű. (Ilyen esetben nem jár a gazdálkodónak támogatás). 7. A külön jogszabályban meghatározott, kiemelten veszélyes anyagok által a vizekben okozott szennyezés megszüntetésére tett intézkedések összefoglalása A jogszabályi háttér ismertetése az országos tervben szerepel. Tervezési alegységenként kell megadni azokat a kibocsátókat, ahol a jogszabályok alapján intézkedni szükséges, az intézkedések ütemezésével 70

11 és költségeivel együtt. (A jogszabályokban ne rögzített intézkedéseket a kiegészítő intézkedések között, a 11. pontban kell felsorolni. 8. A vizek állapotát befolyásoló környezeti károk megelőzésére és csökkentésére tett intézkedések összefoglalása A Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervezési Útmutató értelmezésében idetartozik minden olyan, szabályozással (a VGT is ennek tekinthető) alátámasztott intézkedés, amely a VKI követelményeinek teljesítését szolgálja, és nem szerepel a fenti pontok valamelyikében. Egyrészt szerteágazó kategóriáról van szó, másrészt a tartalom bizonytalan, mert nem dőlt még el, hogy a küszöbön álló jogszabály módosítások mely intézkedéseket emelnek ebbe a kategóriába, és melyek lesznek kiegészítő intézkedések. (A szabályozásra vonatkozó javaslataink megtalálhatók a 12. mellékletben). Egyelőre csak megismételni lehet a VGT Tervezési Útmutatóban szereplő listáról azokat az intézkedési elemeket, amelyeket ez valószínűleg érint. A listáról itt nem szereplő intézkedési elemek egyrészt már megjelentek valamely korábbi pontban, vagy nagy valószínűséggel a kiegészítő intézkedések közé kerülnek. Várhatóan lesznek közöttük olyanok, amelyeket ebből a szempontból fel kell osztani. Az intézkedés azon része, amelyet egy szabályozás általánosan alkalmazhatóvá tesz, itt tárgyalandó, míg az egyedileg alkalmazott részei a 11. pontba kerülnek. Országos szabályozással érintett vagy szabályozásra javasolt intézkedések, melyek várhatóan ebbe a csoportba sorolhatók a következők lehetnek: Síkvidéki vízrendezés, a vízvisszatartás és a belvízelvezetés összehangolásával. Tározók és duzzasztóművek ökológiai szempontú üzemeltetése. Szabályozott medrű és szűkített ártérrel rendelkező vízfolyások rehabilitációja az árvízvédelmi követelmények betartása mellett. Hajózhatóság fenntartása és kikötők létesítése ökológiai szempontok figyelembevételével. Állóvizek rehabilitációja. A Nitrát-érzékeny területeken a nitrogénmérlegre vonatkozó korlátok előírása, amennyiben erre vonatkozó jogszabály-módosítás történik (ld. 12. melléklet). A jó halgazdálkodási gyakorlat bevezetése. A települési jó vízgazdálkodási gyakorlat bevezetése (jogszabályi alap szükséges): csapadékvíz elvezetés és elhelyezés, trágyaelhelyezés, településen belüli mezőgazdasági tevékenység, közterület kezelés, hulladékelhelyezés. 71

12 A szennyvízprogram (25/2002 kormányrendelet) azon része, amely nem közvetlenül EU-követelmény, valamint az egyedi szennyvízelhelyezéssel kapcsolatos intézkedések a 174/2003 Kormányrendelet alapján. A felszíni befogadóba történő szennyvízbevezetéseknél foszfor-, ammónium, vagy nitrogén eltávolítás meglévő és új szennyvíztelepeken, az adott tápanyag szempontjából kockázatos víztestek esetében (a 28/2004 KvVM rendelet és a 220/2004 Kormányrendelet jelenleg folyamatban lévő módosításától függ, hogy itt vagy a 11. pontban tárgyalandó). Engedéllyel nem rendelkező szennyvíziszap/szippantott szennyvíz kieresztés, elhelyezés felszámolása, illetve a rendeleteknek (50/2001 Korm. rendelet és 219/2004-es Kormányrendelet) megfelelő elhelyezés biztosítása. Időszakos vízfolyásokba történő szennyvízbevezetés szabályozása. A kutak állapotának felülvizsgálata, új kutak megfelelő műszaki kialakításának szabályozása és ellenőrzése. Bányászati öregségek esetén szükséges intézkedések. A környezeti hatásvizsgálatok alkalmazási körének bővítése (javaslatok a 12. mellékletben). Az intézkedések esetében meg kell adni a hivatkozott jogszabályt, az érintett víztesteket, a főbb műszaki jellemzőket, az előző pontokban felsorolt intézkedésekhez való kapcsolódásokat, valamint a költségeket (több víztestet érintő intézkedések esetében különösen, ha azok víztest szintű értékei bizonytalanok elegendőek a tervezési alegység szintjére összesített adatok) és a végrehajtás ütemezését. 9. A balesetszerű szennyezések hatásainak megelőzésére és csökkentésére tett intézkedések összefoglalása Itt - a 90/2007 (IV.26.) Korm. rendelet értelmében - a tervezési alegység területére érvényes területi tervet, illetve azoknak az ipari és mezőgazdasági üzemeknek a vízminőségi kárelhárítási és megelőzési terveit kell felsorolni és röviden összefoglalni, amelyek számára ezt a jogszabály előírja. Ide tartoznak a külföldről érkező szennyezések elhárítására, csökkentésére tervezett intézkedések, beleértve a vízkormányzással megoldható kárenyhítő intézkedéseket is. Ezenkívül be kell számolni azokról a havária-eseményekről, amelyeknek a víztest állapotát befolyásoló maradó hatása még a tervezés időszakában is jelentkezik. Ezekre vonatkozóan itt kell felsorolni a megtett, folyamatban lévő és a továbbiakban szükséges intézkedéseket, közötte az emiatt létrehozott vizsgálati monitoringot. 72

13 10. Azoknak az intézkedéseknek az összefoglalása, amelyeket azokkal a víztestekkel kapcsolatban kell meghozni, amelyeknél a 221/2004-es Kormányrendelet 5 (1) bekezdésében és a külön jogszabályokban megfogalmazott célkitűzések nem teljesíthetők Azokra a természetes, de nem erősen módosított felszíni víztestekre és a felszín alatti víztestekre, ahol a környezeti célkitűzések nem érhetők el (vagyis derogációra van szükség) következő információk megadása: az eltérés rövid indoklása, az aránytalan költségekre vonatkozó elemzések eredménye, az enyhítés az állapotra vagy a határidőre vonatkozik-e, az elfogadható terhet jelentő intézkedések felsorolása és költségeik. Ezenkívül be kell mutatni annak az elemzésnek az eredményeit is, amelyek igazolják, hogy a nem megfelelő állapotú víztest hatása lokális, és nem érinti a szomszédos víztesteket. Ellenkező esetben a szükséges javító intézkedések bemutatása a feladat (ezek a kiegészítő intézkedések körébe tartoznak (ld. 11. pont). (A felszín alatti vizek esetében ezek csak azután határozhatók meg, ha EU szinten megtörténik az enyhébb intézkedések/kivételek alkalmazására vonatkozó útmutató kiegészítése). 11. A környezeti célkitűzések teljesítése érdekében tett kiegészítő intézkedések összefoglalása A kiegészítő intézkedések körébe tartozik minden olyan intézkedés, amelyet jogszabályok vagy egyéb szabályozás (pl. maga a VGT is lehet ilyen) nem általánosan tartalmaz. A szabályozási javaslatokkal a 12. melléklet foglalkozik, de ezek tényleges megvalósulása egyelőre kérdéses. Nagy valószínűséggel a kiegészítő intézkedések között szerepel majd: Földhasználat-váltás az önkéntes támogatási rendszerhez kapcsolódóan. Az önkéntesség miatt pontosan nem tervezhető, ide tartoznak viszont a tényleges megvalósulást elősegítő helyi egyeztetések, népszerűsítési kampány stb. Itt kell megadni a vizes élőhelyek kialakításával kapcsolatos egyedi szabályokat is. A hosszirányú átjárhatóság biztosítása (amíg tényleges biológiai hatásának megítélése bizonytalan, és emiatt nem lehet általánosan szabályozni). Védett természeti területek rehabilitációja (beleértve a holtágakat is). Felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák mennyiségi állapotának lokális javítása és fenntartása (ha nem NATURA 2000-es terület, mert akkor az alapintézkedések között szerepel). Vízfolyások települési mederszakaszainak rendezése (településfejlesztési programokkal összehangolva). Illegális vízkivételek felszámolása. 73

14 Mezőgazdasági trágya- és növényvédőszer-használat kiegészítő szabályozása (kiegészítések a jelenlegi, a mezőgazdasági eredetű nitrátra és a növényvédőszerekre vonatkozó rendeletekhez képest: lokálisan eltérő, az általánosnál szigorúbb, rendelettel nem szabályozott felhasználási korlátok). Várhatóan nehéz lesz ilyen külön-megállapodások megkötése, de esetenként elképzelhető. Természetes vizekbe történő haltelepítés felülvizsgálata. Kiegészítő foszfor-, ammónium, vagy nitrogén eltávolítás meglévő és új szennyvíztelepek esetében az egyedi határértékek rendszerén keresztül (a 28/2004 KvVM rendelet és a 220/2004 Kormányrendelet jelenleg folyamatban lévő módosításától függően). Egyedi szennyvízelhelyezés azokon a településeken, amelyek nem szerepelnek a Szennyvízprogramban (a VGT-hez kapcsolódóan módosított változatában - ld. 8. pont), valamint nem tartoznak a 174/2003 Kormányrendelet (B program) alá tartozó települések közé. Szennyvízöntözésre, természetközeli tisztítási módszerek alkalmazására alkalmas területek kijelölése. Szennyvíziszap elhelyezésére alkalmas helyek kijelölése. Csatornahálózatok rekonstrukciója. Állóvizek vízminőségének javításával kapcsolatos speciális intézkedések (pl. üledék kémiai kezelése, kotrás). Vízfolyások, csatornák vízminőség javító kotrása. Hordalék- és tápanyagvisszatartás előülepítőkkel és szűrőmezőkkel. Gazdátlan kutak felülvizsgálata és felszámolása. Hőszennyezéssel kapcsolatos intézkedések. Intézkedések, amelyek a tervezési részegység szintjén (az alegység ehhez kicsi!) gyakoriságuk vagy kiemelt jelentőségük miatt fontos, felszín alatti vizeket veszélyeztető szennyezőforrás-típus esetén szükségesek (nem elég a 219/2004-es kormányrendelet esetenkénti alkalmazása). Jogszabályi előírásokkal nem lefedett, a felszíni vizek jó kémiai állapotát veszélyeztető pontszerű, vonal menti és diffúz szennyezésekkel szembeni intézkedések, beleértve az illegális szennyezőforrásokkal szembeni fellépést. Minden olyan kiegészítő intézkedés, amely nem közvetlenül, hanem valamilyen kedvezőtlen hatás kompenzálásával járul hozzá a környezeti célkitűzés eléréséhez (árvízcsúcs csökkentő tározók, a főmeder levezetőkapacitásának növelése, hordalékfogó műtárgy, duzzasztás.. stb.) 74

15 A kiegészítő intézkedések egy része az. 1. pontban ismertetett EUkövetelmények szerinti, és a 8. pontban összefoglalt, általánosan alkalmazott hazai jogszabályoknak megfelelő állapotjavító intézkedésekhez kapcsolódik. A kiegészítő intézkedések esetében a feladatok azonosak, mint a 8. pontban felsorolt általános állapotjavító intézkedéseknél, kivéve a jogszabályi hivatkozást. Vannak olyan kiegészítő intézkedések amelyeket - bár a hatások nyilvánvalóan érintik - nem a tervezési alegységek szintjén kell beépíteni a tervbe (pl. víztakarékos technológiák bevezetése, jogi, adminisztratív és közgazdasági szabályozók, a társadalmi szférát érintő intézkedések, oktatás- és intézményfejlesztés, kutatásfejlesztés, tanácsadói szolgálat kialakítása... stb). 12. Az egyes részvízgyűjtőkre, azok részeire, egyes témakörökre vagy víztípusokra vonatkozó részletes programok és tervek jegyzéke, azok tartalmának összefoglalásával A tervezési alegységet érintő 10 évnél nem régebbi, még nem megvalósult részletes terület- és településfejlesztési, rendezési, erdő- és halgazdálkodási, természetvédelmi programok és tervek jegyzéke, azok tartalmának összefoglalásával. Vízgazdálkodási fejlesztésre vonatkozó tervek (árvízvédelem, vízrendezés, tározó-fejlesztés, rehabilitációs programok, öntözés és egyéb gazdasági célú vízellátás, regionális ivóvízellátó rendszerek, rekonstrukció és technológiai fejlesztés, szennyvíz- és szennyvíziszap-elhelyezés) tartalmának összefoglalása és a VGT tervezési vagy megvalósítási(!) fázisával való kapcsolat, illetve összhang értékelése. Az intézkedések programjának fentiek szerinti kötelező tartalmát javasoljuk kiegészíteni összefoglaló táblázatokkal: a program hatékonysága, azaz a tervezési alegység víztestjein azonosított vízgazdálkodási problémák közül melyek megoldására alkalmas, illetve milyen környezeti célkitűzések megvalósítását lehet elérni, a program jellemző költségei, a program megvalósításában érdekeltek köre, a finanszírozás forrásai (ezt csak azokra az intézkedési csomagokra érdemes megadni, amelyekre a tervezési alegység szintje megfelelő). Amennyiben ennek jelentősége van (többlépcsős pályáztatás 2015-ig, illetve a következő ciklusba átnyúló megvalósítás), meg kell adni az intézkedések ütemezését. 75

16 76

17 A program hatékonysága A program fenti pontja az intézkedéseket főként szabályozási, illetve adminisztrációs oldalról csoportosítja. A hatékonyságot azonban a megoldott problémák oldaláról érdemes közelíteni, ezért javasoljuk az intézkedések tervezése közben felállított, az egyes kockázati problémák megoldását szolgáló intézkedési csomagok felsorolását is, megadva, hogy ezek elemei az pont melyikében szerepelnek (Ezzel a megoldással megszüntethető az egyébként szorosan összefüggő alap- és kiegészítő intézkedések szétválasztása, és a gyakorlatnak megfelelően - sokkal kisebb lesz a jelentősége annak, hogy melyik intézkedés számít alapintézkedésnek, és melyik kiegészítőnek.) A program hatékonyságát a környezeti célkitűzések elérésében a következő formájú táblázattal javasoljuk dokumentálni. A táblázat a tervezési alegység területén lévő felszíni víztestekre valamint az adott alegységhez szorosan kapcsolódó felszín alatti víztestekre vonatkozik. A tervezési alegységet érintő intézkedési csomagok és hatékonyságuk a környezeti célkitűzések megoldásában Víztestek Környezeti célkitűzés Intézkedési csomagok Megjegyzések és az érintett probléma Int.cs.1 Cél1 Int. cs.2 Cél2 Int. cs.3 Cél3 Int. cs.4 Cél4 Fsz. Víztest Jó ökológiai állapot x x x 1 Jó kémiai állapot Fsz. Víztest 2 Erősen módosított Jó ökológiai potenciál (EM) x x Indoklás Fsz. Víztest 3.. Jó kémiai állapot Derogáció a jó ökológiai állapothoz képest Jó kémiai állapot x Indoklás FAV Víztest1 FAV Víztest2.. Jó mennyiségi állapot Jó kémiai állapot Jó mennyiségi állapot Jó kémiai állapot 2027-ben x x Indoklás Intézkedési csomag 1: célja: tartalma: Intézkedési csomag 2: célja: tartalma: 77

18 . Megjegyzés: a tervezési alegységenként kidolgozott intézkedési programok magasabb szintű összegzésének alapja, hogy az intézkedési csomagok összevonhatók legyenek. Ez akkor valósítható meg, ha azok a definiált kockázati problémákra vonatkoznak és nagyon indokolt kivételtől eltekintve az intézkedési kézikönyvben talált intézkedésekből épülnek fel. 78

19 A program költségei A tervezési alegységet érintő intézkedések programjának költségei (millió Ft) Intézkedés Időtáv (év) A kiinduló időszak* beruházási jellegű költségei (nominális) Int. cs. 1. Int. cs. 2. Int. cs. 3. Int. cs. 4. Összesen * Kiinduló időszak: év A kiinduló időszak* működési jellegű éves költségei Intézkedések költségeinek jelenértéke Annualiz ált költség A program megvalósítói és finanszírozási forrásai A tervezési alegységet érintő intézkedések programjának finanszírozási igénye megvalósító és forrás szerint Intézkedé s Megvalósí tó* Fejlesztés finanszírozási igény finanszírozási forrás szerint ** millió Ft-ban és %- ban Működtetés (periodikus is), fenntartás, pótlás finanszírozási igény finanszírozási forrás szerint**, millió Ft-ban és %-ban Az intézkedések finanszírozhatóságá nak értékelése *** Int. cs Int. cs. 2. Int. cs. 3. Int. cs megvalósító esetén: a. forrás: b. forrás: c. forrás: 2. megvalósító esetében a. forrás: b. forrás: 1. megvalósító esetén a. forrás: b. forrás: c. forrás: 2. megvalósító esetében a. forrás: b. forrás * Megvalósító lehet: KÖVIZIG, Önkormányzat, társulat, gazdák, ipari cég stb. ** Finanszírozási forrás lehet: megvalósító saját forrása, KEOP, ÚMVP, ROP, egyéb operatív program (megnevezve), egyéb központi költségvetési forrás (megnevezve), szolgáltatási díjbevétel, egyéb forrás megnevezve (Részletes leírás található a 13. mellékletben) *** Az értékelés a mindenkori forrásfelhasználási lehetőségek ismeretében 79

20

21 Függelék Gyakorlati tanácsok intézkedések tervezéséhez az esettanulmányok tapasztalatai alapján 63

22 Gyakorlati tanácsok intézkedések tervezéséhez, az esettanulmányok tapasztalatai alapján A tervezési alegységek szintjén többféle víztest fordul elő (vízfolyás, állóvíz és felszín alatti víz), többféle kockázati problémával. A problémák részben összefüggenek, és nem egyértelmű, hogy a tervezés során milyen sorrendben, milyen feltételezések mentén célszerű a tervezést felépíteni. Általános szabályként rögzíthetjük, hogy a nagy felől érdemes a kicsi felé haladni, azaz a több víztestet érintő problémákkal (csomagokkal), és a jelentősebb egymásrahatásokkal javasoljuk kezdeni a tervezést. A tervezés javasolt lépései természetes vízfolyások esetén 1. A hosszirányú átjárhatóságot biztosító intézkedések A hosszirányú átjárhatóság akadályozása több víztestet, gyakran a tervezési alegységen kívüli víztesteket is érinthet. Fő kérdés persze, hogy az adott alegységen belül lényeges problémát jelent-e a halak számára, ha elzárások vannak, illetve az elzárások között mekkora szabad hossz szükséges, amely már biztosítja a nem vándorló fajok számára szükséges életfeltételeket. Ennek vizsgálatára regionális alapozó tanulmányokat javasolunk. Ha a fentiek alapján intézkedésre van szükség, akkor először azt kell megvizsgálni, hogy megszüntethető-e minden akadály. Ha ez hosszabb távon ütemezve sem reális elképzelés (műszakilag nem megvalósítható vagy aránytalanul nagy költségekkel jár), akkor nincs értelme egy-egy műtárgy megszüntetését betervezni. Ez egyben döntést is jelent az erősen módosított állapotról, a legdrágább intézkedést igénylő műtárgy funkciójára hivatkozva. Ha viszont a probléma megfelelő ütemezéssel megoldható, akkor az elzárás típusától függően lehet az erre a célra ajánlott intézkedések között választani: a hallépcső és a megkerülő csatorna megközelítőleg azonos, de általában jelentős költségű megoldás, közöttük az adott helyszín alapján lehet dönteni, a fenékküszöbök, illetve kisebb fenékgátak kialakítása az alvízi oldalon a halak számára átjárható surrantó jellegű megoldással javasolható, a meglévőket ilyenné lehet átépíteni. A jó ökológiai potenciálba, ha költséges hallépcsők és megkerülő csatornák építése nem is, kisebb fenékküszöbök vagy fenékgátak átépítése, esetleg elbontása beletartozhat. Az esettanulmányok közül ezt a kérdést a Túr, a Hernád és a Bán-patak esetében vizsgáltuk. 2. A keresztirányú átjárhatóságot biztosító intézkedések A természetes ártér töltésekkel (depóniákkal) beszűkített állapota általában ugyancsak több víztestet érint. Ez ugyan több problémára is érvényes, de a 64

23 keresztirányú átjárhatóságot mégis azért célszerű előrevenni, mert az alkalmazott megoldás befolyásolja a tápanyag visszatartással és a hordalékkal kapcsolatos intézkedéseket is, sőt közvetve a mederrehabilitációt is (a megfelelő parti zonáció kialakításához hely szükséges, az árvízvédelmi szempontból szükséges mederméreteket csökkenti). Szóba jöhet: az ártér kiszélesítése a kapcsolódó tulajdonszerzéssel és/vagy földhasználatváltással, mentett oldalra került régi árterek rendszeres elárasztása, ugyancsak ennek megfelelő földhasználat váltással, régi mellékágak, holtágak vízpótlása. Nem mindegyik alkalmazható mindenütt, sőt a vízpótlás nem is alternatívája az első kettőnek. A lehetőségek közül több szempont együttes mérlegelésével célszerű dönteni: A földmunka általában a legköltségesebb megoldás, célszerű a minimumra korlátozni. A tulajdonszerzés, illetve művelésiág-váltás lehetőségei az ártéren. A szélesebb ártérnek/hullámtérnek a tápanyaggal- és a hordalékkal összefüggő problémák megoldásában játszott szerepe (mindkettő esetében az ártér szélesítése költséghatékonyabb megoldás, mint a vízgyűjtőn a művelésiág- illetve művelésimód-váltás). Árvízvédelmi szempontok (a természeteshez közeli szélességű ártér kialakításával jelentősen csökken az azon kívüli területek árvízi veszélyeztetettsége). Védett természeti területek különleges szempontjai. Költségek, közvetett hatások. Érintettek véleménye. Kulcsszerepe van a megvalósításban. Az érintett terülteteken történő tulajdonszerzés, illetve a kívánatos művelésiág-váltás az intézkedések alapját jelentik, az érintettek akarata ellenében az intézkedés nem hajtható végre. Az optimális megoldás a vízfolyás típusától is függ. Hegyvidéki, és 1000 km 2 -nél kisebb vízgyűjtőjű dombvidéki vízfolyások esetében lehetőleg nyílt ártér kialakítására célszerű törekedni. (ld. részletesen a Vadászpatak esettanulmányban, illetve a dombvidéki vízfolyások rehabilitációjáról szóló útmutatóban). Kis és közepes síkvidéki vízfolyás esetében a természetes terepviszonyokhoz igazodva, vagy kis töltésekkel kialakítva, kiöblösödéseket célszerű létrehozni, így legalább szakaszonként megjelennek a természetes állapothoz hasonló viszonyok. Ezekre a területekre általában tulajdonszerzés szükséges (Bereg esettanulmány, Csaronda-főcsatorna) Javasolt egy, a dombvidékiekhez hasonló, síkvidéki kis és közepes vízfolyásokra vonatkozó útmutató kidolgozása, 65

24 amely egyébként a mesterséges csatornákra vonatkozó javaslatokat is tartalmazná ) km 2 -nél nagyobb vízgyűjtővel rendelkező dombvidéki folyók esetében a legjobbnak látszó megoldás a jelenlegi töltések meghagyása mellett egyes szakaszokon nyílt ártér kialakítása: a domborzati viszonyokhoz igazodva, a meglévő töltések megnyitásával, legfeljebb településeket vagy egyéb kiemelt létesítményeket védő körtöltések építésével és az egyéb töltésépítések minimálásával (Hernád esettanulmány) km 2 -nél nagyobb vízgyűjtőjű, szűk hullámtérrel rendelkező síkvidéki folyók esetében inkább a mentett oldalra került ártér rendszeres un. szelíd árasztása lehet a megoldás (Túr esettanulmány). Az intézkedéshez szorosan kapcsolódik a rendszeresen elárasztott területeken szükséges művelésiágváltás is. Ha a mentett oldalon holtágak és/vagy mellékágak találhatók, akkor ezek rendszeres vízpótlását meg kell oldani. A szelíd árasztás és a vízpótlás is kombinálható árvízi tározók kialakításával. (Túr esettanulmány, és a Tisza a Bereg esettanulmány keretében). Alapvető fontosságú a kialakított állapot fenntartása. A széles hullámtér vagy nyílt ártér növényzetének, illetve földhasználatának kialakítását a mederrehabilitáció keretében, azzal összhangban célszerű tervezni. Amennyiben a fenti megoldások megvalósítása csak aránytalan költségek mellett lehetséges, akkor ez egyben - az árvízvédelemre hivatkozva - erősen módosított állapotot jelent. A jó ökológiai potenciálnak megfelelő intézkedések az előzőek részleges megvalósítását jelentik, az elfogadható költségek mértékéig. 3. Tározással és duzzasztással kapcsolatos intézkedések A probléma megoldása azért szerepel ezen a helyen, mert egyrészt hosszú vízfolyásszakaszok állapotát befolyásolhatják, másrészt fennmaradásuk oka lehet az erősen módosított állapot deklarálásának, harmadrészt befolyásolják a vízminőségi célállapotot, ugyanis az ivóvíz vagy rekreációs célú tározók felvízi szakaszaira a tápanyagra vonatkozó terhelhetőségi kritérium szigorúbb. Első lépésként sorra kell venni a tervezési alegységen belül található völgyzárógátas tározókat (függetlenül attól, hogy önálló víztestek-e vagy sem!), meg kell vizsgálni, hogy az egyes tározók milyen célt szolgálnak (jelenleg!), és ennek fenntartása mennyire indokolt. Ez műszaki, gazdasági és társadalmi szempontokat egyaránt jelent. Figyelembe lehet venni az éghajlatváltozás várható hatásait is, de tekintettel kell lenni arra, hogy a szélsőségek várható növekedése a hegy- és dombvidéki területeken elsősorban a nagyvizek visszatartására alkalmas több kis tározó 66

25 létesítését igényli, és nem nagyok építését és fenntartását. Második lépésként azt kell elemezni, hogy a problémafeltárás során ezekhez a funkciókhoz (üzemeltetési gyakorlathoz) milyen alvízi hatásokat állapítottak meg (a felvízi hatások a hosszirányú átjárhatóság értékelésekor már előjöttek). Ezután tározónként, vagy azok csoportjaiként a következő kérdésekre kell válaszolni: Indokolt-e a tározó fenntartása? (Ebbe beletartozik a helyettesítés vizsgálata is). Ha nem indokolt, akkor milyen átalakítás szükséges (teljes vagy részleges elbontás, záportározóvá történő átalakítás)? Ha indokolt, akkor a fenntartást alátámasztó funkcióval összhangban hogyan üzemeltethető úgy a tározó, hogy az alvízi hatások a minimumra csökkenthetők legyenek? Ez iteratív elemzést jelent: az igényeket és az ökológiai hatásokat összhangba kell hozni. Figyelembe veendő szempontok, javaslatok: Ivóvíztározók csak költségesen helyettesíthetők, fenntartásuk általában indokolt (ld. Bán-patak, Lázbérci víztározó esettanulmány). A tervezés során meg kell állapítani a releváns hasznosítási formá(ka)t. (A nem ivóvíz célú tározók építéskor érvényes hasznosítási céljai mára sok helyen megváltoztak: csökkent az öntözési célú vízfelhasználás, általános a halászatihorgászati hasznosítás, ezzel helyenként ellentétes követelményeket jelentenek a rekreációs igények, változó mértékű az árvízcsökkentő hatás). Ebből a szempontból kiemelten fontos az érdekeltek véleménye. A tározók üzemeltetése gyakran csak a tározó teltségéből indul ki és nincs tekintettel az alvízi vízfolyás-szakasz ökológiai igényeire. Az alvízi szakaszon a természetes kisvízi vízjárást a tározóból történő rendszeres vízeresztéssel kell a lehetőségek szerint minél inkább megközelíteni. A vízfolyás típusától függő kisvízi ökológiai vízkészlet meghatározható, ugyancsak kívánatos egy un. mederalakító vízhozam biztosítása. Ezeket a követelményeket kell összhangba hozni a tározó funkcióját is figyelembe vevő vízleeresztésekkel. (ld. 12. pont és 25. melléklet) Egyes tározókban, halastavakban fellépő vízminőségromlás (pl. eutrofizáció) kockázatossá teheti az alvízi szakaszon a jó állapot fenntartását. Kisvízi körülmények között ilyen esetben a tározóból történő vízeresztés nem éri el a célját. Megoldás lehet viszont a tározót megkerülő csatorna létesítése, amely egyúttal a vízfolyás hosszirányú átjárhatóságát is biztosítja. A lehetőség nagyon helyfüggő, de új tározók esetén feltétlenül figyelembe veendő szempont. Az alvízi szakaszt érintő akár mennyiségi, akár vízminőségi beavatkozások esetében mérlegelni kell, hogy azok milyen hosszú szakaszon fejtenek ki érdemi hatást, tehát hol lépnek be az alvízi szakaszon olyan mellékágak, amelyek vízszállítása kompenzálja, a kívánatos szintre mérsékli a tározó hatását. 67

26 Dombvidéki területen a szélsőséges csapadékok gyakoribbá válásával együtt megjelenő gyors és nagyon intenzív árhullámokkal szemben a kisméretű, egy-egy vagy néhány egymás alatt elhelyezkedő település védelmét biztosító záportározó-rendszer kialakítása javasolt (ld. részletesen Vadász-patak esettanulmány). Megfelelő méretek kialakíthatósága esetén a zápor visszatartás kombinálható állandó tározóval, és így a bevezetőben említett, a kedvezőtlen éghajlati változások részbeni kompenzálására alkalmas kistározó-rendszer is kialakulhat (igények szerint). Síkvidéki tározók esetében kevesebb hidromorfológiai jellegű probléma vetődik fel és azok megoldása is könnyebb. Síkvidéken a tározók többnyire oldaltározók, így eleve nincs szükség megkerülő csatornára, átfolyásos tározók esetében pedig általában van elegendő hely megkerülő csatorna létesítésére. Árvízmentesítés céljából elsősorban zöldtározók kialakítására kell törekedni. Síkvidéken a területi vízvisszatartás általános növelésével (ld. részletesebben a 5. pontban) jelentősen csökkenhet a belvizes területekről csatornákkal elvezetett víz mennyisége, és így az átemelőtelepek tehermentesítését szolgáló belvíztározók szükséges térfogata is. A vízfolyás szempontjából tehát a fő cél a tározó olyan üzemeltetése, amely nem befolyásolja az alvízi szakaszt olyan mértékben, ami a jó ökológiai (hidromorfológiai) és jó kémiai állapot elérését akadályozná. Kérdés, hogy ezek az üzemelési követelmények összeegyeztethetők-e a tározó funkciójával. Sűrűn egymás után következő tározók esetén erre kicsi az esély. Azoknál a tározóknál, amelyek önálló víztestet alkotnak, a tervezés szorosan kapcsolódik a tározó jó ökológiai potenciáljának és jó kémiai állapotának elérését célzó intézkedések tervezéséhez (ld. külön fejezet Mesterséges víztestek, állóvizek). Noha a javaslat szerkezete miatt azt külön pontban tárgyaljuk, magát a tervezést ehhez a fázishoz kapcsolódva célszerű elvégezni. (A tározók fenntarthatóságának ellenőrzésében teljes az átfedés). A megmaradó tározókat, mint vízhasználatokat kell beépíteni a terület vízhasználataira vonatkozó tervezésbe (ld. 12. pont). Természetes vízfolyásokról lévén szó, szerepelnie kell olyan változatnak, amely megfelel a jó állapot követelményeinek. Amennyiben a tározó(k) miatt a jó ökológiai állapot elérése ésszerű módon, bizonyítottan nem lehetséges, az érintett víztestek erősen módosított besorolást kapnak. A természetes vízfolyásokon lévő tározók fenntartásával, üzemelésének módosításával kapcsolatos intézkedésekkel a Bán-patak esettanulmányban foglalkoztunk részletesen (az intézkedések adatlapjai mellett szükségesnek látszik egy tározókra vonatkozó külön útmutató elkészítése). 68

27 Ehhez a témakörhöz tartozik a duzzasztás hatásának értékelése, illetve az ezzel kapcsolatos intézkedések tervezése is, amely ugyancsak a duzzasztott szakaszok számbavételével kezdődik (bővebben: A hidromorfológiai kockázatfeltárás eredményei, KvVM, 2006). Dombvidéken a duzzasztott szakasz az esésviszonyok miatt nem jelentős. A duzzasztás ellenére továbbra is áramló vízről beszélhetünk. Intézkedés legfeljebb akkor mérlegelendő, ha a duzzasztott szakasz után annak kétszeresénél rövidebb távolságon belül található egy újabb duzzasztó. Az intézkedés amennyiben a részletes ökológia felmérés a szükségességét igazolja a duzzasztás mérséklése lehet. Az alvízi hatások ugyancsak mérsékeltek (Hernád esettanulmány). Síkvidéken a duzzasztóművel létrehozott böge, és így a hatástávolság több tíz kilométert is elérhet, általában a víztest számottevő részét érinti. A sebesség is jelentős mértékben csökkenhet, aminek vízminőségi következményei is vannak. Ebből adódóan az alvízi hatások is (elsősorban vízminőségi okok miatt) jelentősebbek, mint a dombvidéken. Nagy folyókon épült duzzasztóművek esetében intézkedésre nem nagyon van lehetőség. Elvileg meg kell vizsgálni a jó állapot helyreállításának lehetőségét, de nagy valószínűséggel ezt csak aránytalan költségek és a betöltött funkció tekintetében túlzottan nagy változással lehet megoldani. Emiatt a duzzasztással jelentős mértékben érintett síkvidéki folyószakaszok (víztestek) erősen módosított besorolást kap(hat)nak. Bizonyos esetekben a vízmegosztás következtében lecsökkent vízhozam hatásának mérséklésére a duzzasztás javíthatja a kialakult viszonyokat (Hernád esettanulmány, illetve Öreg-Túr, a Túr esettanulmányban) Síkvidéki kisebb természetes vízfolyásokon a duzzasztás általában a vízvisszatartás, a tartós vízborítás biztosításának eszköze. Ez legfeljebb csak azokon a szakaszokon felel meg a jó állapotnak, ahol természetes állapotban is visszamaradt a víz, vagyis mélyfekvésű részeken. A jó állapot közelítése azonban nem csak mederduzzasztást, hanem kiöblösödéseket is jelent. Ha ez nem valósítható meg, akkor a belvízelvezetésre hivatkozva erősen módosítottá kell nyilvánítani a vízfolyást. Gyakran előfordul a nagyobb folyók régi árterein, hogy korábbi holtágakat kötnek össze mesterséges mederszakaszok. Ha a természetes holtág jellegű részek dominálnak, akkor a vízfolyás kaphat természetes besorolást, ami tulajdonképpen egy köztes állapot. Noha elvileg lehet pontosítani a helyzetet, egyszerűbbnek látszik a természetes vízfolyás besorolás megőrzése (mind a mesterséges csatorna, mind a holtág, mind a váltakozó besorolás rosszabb megoldás lenne), és a jó állapothoz tartozónak tekinteni egyes szakaszok duzzasztását (a holtág jellegnek megfelelően), sőt ez vízpótlással is támogatható (ld. 2. pont), (Csaronda-főcsatorna a Bereg esettanulmányban). 69