Víz, Összefoglaló. a közös felelősségünk. Az ENSZ Víz Világjelentésének 2. kiadása.

Átírás

1 Víz, a közös felelősségünk Az ENSZ Víz Világjelentésének 2. kiadása Összefoglaló

2 A víz, közös felelősségünk Az ENSZ Víz Világjelentésének 2. kiadása (World Water Development Report 2, WWDR2) A vízválság egyesek számára azt jelenti, hogy minden nap nagy távolságokról kell gyalog tiszta vagy nem elég tiszta ivóvizet hordani, hogy valahogy megéljenek. Mások számára ez azt jelenti, hogy nem jutnak elegendő ennivalóhoz vagy megbetegszenek az aszály, az árvizek vagy a nem megfelelő szennyvíz-elvezetés miatt. Megint mások azt tapasztalják, hogy hiányzanak a pénzalapok, a megfelelő intézmények vagy a szükséges ismeretek ahhoz, hogy a vízhasználat és elosztás problémáit helyi szinten megoldhassák. Sok ország még nem kezdte el a Millenniumi Fejlesztési Célok (MDG = Millennium Development Goals) vízzel kapcsolatos célkitűzéseinek a megvalósítását, amivel kockáztatja biztonságát, fejlődését és a környezet fenntarthatóságát, és emiatt milliók halnak meg minden évben egyébként gyógyítható víz által terjesztett betegségekben. Miközben nő a vízszennyezés és pusztulnak az ökoszisztémák, tanúi lehetünk annak, hogy a világon milyen sok embert sújtanak a klímaváltozás, a természeti katasztrófák, a szegénység, a háborúskodás, a globalizáció, a népességnövekedés, az urbanizáció és a betegségek következményei, amelyek mindegyike komoly hatást gyakorol a vízügyi ágazatra. Széles körben elfogadott nézet, hogy a fenntartható és igazságos vízgazdálkodást integrált módon kell megközelíteni, a vízkészleteket racionális döntések alapján kell felbecsülni, és az ilyen felmérést végző nemzeti erőket a helyitől a nemzetköziig terjedő összes szinten támogatni és lehetőleg bővíteni kell. Ehhez a legfontosabb az, hogy a világ édesvíz készletének az állapotát világszerte minél jobban megismerjük és megértsük. A márciusában megjelent A víz, közös felelősségünk c. jelentés az ENSZ kollektív reagálásaként 2000-ben alapított, az országokat fontos vízügyi céljaik iránti elkötelezettségükben támogató Vízértékelési Világprogram (WWAP = World Water Assessment Programme) 2. fázisának az eredménye. A WWDR2 átfogó és holisztikus felmérést nyújt a világ vizeinek állapotáról, miközben a fejlesztő gondolkodás és gyakorlat fősodrába tereli a sajátos vízgazdálkodási, irányítási, ismeretszerzési és megosztási kérdéseket, amelyek a víz, az emberi jólét és fejlődés minden találkozási pontján fellépnek. A felhasználói igényekről egy pillanatra sem megfeledkezve, a 2006-os jelentés gyakorlatias szemléletű, és a követendő sikeres gyakorlaton kívül mélyreható elméleti és analitikus elemzésekkel igyekszik a vízügyi ágazatban jó ötleteket ébreszteni és az erőforrásokról való sikeresebb gondoskodást támogatni. Többszáz térkép, táblázat, ábra, keretes példa, indikátor és esettanulmány illusztrálja, hogy csak globális együttműködésünk segítheti a világ legnagyobb kincsének számító erőforrásával a vízzel való integrált, igazságos és fenntartható gazdálkodásunkat. A háromévente megjelenő Víz Világjelentés (WWDR) lerakja az alapokat egy folyamatosan működő globális monitoring rendszer létrehozásához, és bemutatja, hogyan működik az ENSZ rendszere, amely egybeolvasztja az UN-WATER-t alkotó 24 ENSZ ügynökség egyedi nézőpontjait és szakértelmét, miközben partneri viszonyt ápol az édesvízzel kapcsolatos problémákkal foglalkozó kormányokkal és egyéb szervezetekkel Mexico_B1_B4.indd 2 GWP Magyarország Közhasznú Alapítvány :11:57

3 Tartalomjegyzék Előszó RÉSZ VÁLTOZÓ ÖSSZEFÜGGÉSEK 1. FEJEZET Változó világban élünk FEJEZET Az irányítás kihívásai (UNDP és IFAD) FEJEZET A víz és az emberi települések urbanizálódó világunkban (UN-HABITAT) RÉSZ A TERMÉSZETI RENDSZEREK VÁLTOZÁSA 4. FEJEZET A vízkészletek állapota (UNESCO & WMO ÉS IAEA) FEJEZET A tengerparti és az édesvízi ökoszisztémák (UNEP) RÉSZ A JÓLÉT ÉS A FEJLESZTÉS KIHÍVÁSAI 6. FEJEZET Az emberi egészség védelme és megőrzése (WHO ÉS UNICEF) FEJEZET A víz szerepe az élelmiszer, a mezőgazdaság és a vidéki megélhetés területén (FAO & IFAD) FEJEZET A víz és az ipar (UNIDO) FEJEZET A víz és az energia (UNIDO) RÉSZ IRÁNYÍTÁSI VÁLASZOK ÉS GONDNOKSÁG 10. FEJEZET Kockázatkezelés: Hogyan őrizhetjük meg a fejlődés eredményeit? (WMO, ISDR & UNU) FEJEZET A víz megosztása (UNESCO) FEJEZET víz értékének megállapítása és a vízért fizetett díjak (UNDESA) FEJEZET A tudás és a kapacitás bővítése (UNESCO) RÉSZ KÖZÖS FELELŐSSÉGÜNK 14. FEJEZET Esettanulmányok: Az integrált megközlítés irányába tett lépések FEJEZET Következtetések és ajánlások...43 Előszó A víz, közös felelősségünk Az ENSZ Víz Világjelentésének 2. kiadása Az első Víz Világjelentés megjelenése (2003) óta eltelt három évben a világ jelentős változáson ment át. Nagyszámú vízzel kapcsolatos katasztrófa történt: 2004-ben az Indiai-óceánon végigsöprő cunami; 2004-ben és 2005-ben a karibi térségben, a Csendes-óceán nyugati részén és az Egyesült Államokban tomboló hurrikánok; a 2005-ös árvizek Kelet-Közép- Európában és sok más régióban; súlyos szárazságok Nigerben, Maliban, Spanyolországban és Portugáliában. Ezek az események emlékeztetnek bennünket egyrészt a víz pusztító erejére, másrészt arra a nyomorúságra, amely a hiányából származik a világ oly sok régiójában. Ezek a szélsőséges események mutatják a legélesebb fényben azokat az alapvető változásokat, amelyek hatással vannak a világ vízkészletére. Sok esetben ez a folyamat nagy valószínűséggel a lassú, de állandó globális klíma változásához kapcsolódik. Ez olyan jelenség, amelyet egyre több bizonyíték támaszt alá: az alacsonyabb csapadék és a magasabb párolgás kombinációja sok régióban a folyók, a tavak és a talajban tárolt víz mennyiségének csökkenését okozzák, míg a megnövekedett szennyezés károsítja az ökoszisztémákat és azok egészségét, életét és megélhetését, akik nem jutnak egészséges ivóvízhez és alapvető higiénés létesítményekhez. A jelentős demográfiai változások is komolyan érintik bolygónk édesvíz készletének minőségét és mennyiségét. Míg a fejlettebb országokban viszonylag stabil a népesség, a világ fejletlenebb régióiban gyorsan növekszik és hatalmas a városokba és nagyvárosokba irányuló népességmozgás. Sok gyorsan növekvő városi területen lehetetlennek bizonyul a szükséges vízellátási és csatornázási infrastruktúra kiépítése, ami rossz egészségi és életviszonyokhoz és nem ritkán társadalmi nyugtalansághoz vezet. A városok vízigényéhez adódik az élelmiszer előállítás, az energiatermelés és az ipar egyre növekvő vízszükséglete is. A népesség földrajzi eloszlásában bekövetkező nagymérvű eltolódások különböző körülmények között jelentkeznek, és gyakran tovább fokozzák a vízellátási problémákat és a szociális feszültségeket. Az olyan területekre, mint a szudáni Darfur, nemcsak az ország egyéb területeiről de a határokon túlról is érkeznek menekültek. Legális és illegális gazdasági okokból bevándorlók duzzasztják a lakosságot az Egyesült Államokban, Nyugat-Európában és máshol. Az idegenforgalom a világ számos üdülőkörzetében megterheli az adott régió vízellátását. Akár folyamatos társadalmi nyugtalanság, háborús helyzet, terrorizmus, akár gazdasági instabilitás okozza, a népesség mozgása olyan tényező, amely a világ rendelkezésére álló vízkészletet alaposan befolyásolja. 1

4 ELŐSZÓ ELŐSZÓ 1. RÉSZ Ezek a néha gyors és jól érzékelhető, máskor meg szinte alattomosan, de kitartóan lopakodó globális változások adják a hátteret a vízgazdálkodás irányításának felméréséhez. Ez A víz, közös felelősségünk címet viselő második jelentés, a vízgazdálkodási kérdéseket e változó háttér előtt vizsgálja, úgy hogy a legnagyobb hangsúlyt az irányítási kérdésekre helyezi. Nagyon nehéz dolguk van a kormányoknak, ha hatékonyan próbálják kezelni a vízzel kapcsolatos bonyolult összefüggésrendszert alkotó számos problémát. Nemcsak az egyes országok minisztériumainak, hatóságainak nehéz hatékonyan együttműködniük, hanem a problémák csak tovább bonyolódnak, amikor regionális szinten vagy az egyes közösségek szintjén kell számos vezetési döntést hozni, mivel az irányítás különböző szintjei közötti kapcsolatok és az együttműködés sokszor gyenge lábakon állnak. A kormányhivatalok kapcsolatépítése a civil szervezetekkel és a magánszektorral a vízügyi problémák megoldása érdekében tovább bonyolítja az irányítást és a döntéshozatalt. A vízgazdálkodás feladatai még komplexebbek, ha országhatárokat metsző folyókra vonatkoznak. Az együttműködésen alapuló felvízi-alvízi kapcsolatok egyre fontosabbakká válnak, mivel a világ lakosságának közel a fele él olyan vízgyűjtőkön vagy víztartók felett, amelyek átnyúlnak az országhatárokon. A 2000-ben az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottságában résztvevő kormányok kérésére alapított Vízértékelési Világprogram (WWAP) fontos célja ezért az, hogy segítse a kormányokat nemzeti vízgazdálkodási tervük kifejlesztésében és megvalósításában. Így több esettanulmányt dolgoztunk ki és foglaltunk a jelentésbe. Az első jelentésben 7 esettanulmány szerepelt, amely 12 országot foglalt magába, hogy bemutassa a világ különböző régióinak változatos körülményeit. Azóta az esettanulmányok száma 17-re nőtt és már 42 országot érint. Egyetlen kötetben nem lehet minden esettanulmányt részletesen leírni. Ezért úgy döntöttünk, hogy jelentésünkben összefoglaljuk jelentésünkben az esettanulmányokat és internetes honlapunkon tesszük közzé azok részleteit. Ezzel a stratégiával a folyamatos aktualizálás is lehetővé válik számunkra, ha új adathoz vagy információhoz jutunk. Ahogy haladunk előre a Víz az életért (Water for Life) nemzetközi akcióprogram évtizedében ( ), a Víz Világjelentés egy felmérés sorozattal kívánja segíteni a vízügyi ágazatban végbemenő változások nyomon követését mind globális szinten, mind pedig az egyre több az esettanulmányokban résztvevő országban és vízgyűjtő területen. Az akciós évtizednek az a célja, hogy a figyelmet a vízgazdálkodási programok és projektek megvalósítására irányítsa, miközben minden szinten igyekezzen elősegíteni a kooperációt különös tekintettel a nők aktív részvételére a nemzetközileg elfogadott vízzel kapcsolatos célok elérése érdekében (Agenda 21., az ENSZ Millenniumi Nyilatkozata és a Johannesburg-i Végrehajtási Terv, valamint a Fenntartható Fejlődés Bizottság 12. és 13. ülésének célkitűzései). Az UN- WATER az akciós évtized elsőrendű problémái közé sorolta a vízhiány leküzdését, az ivóvízhez való hozzájutást, a közegészségügyi szanitáció és a higiénia kérdését, valamint a katasztrófa-kockázat csökkentését különösen Afrikában. A háromévente megjelenő Víz Világjelentés (melynek soron következő kiadásai 2009, 2012 és 2015-re várhatók) tartalommal tölti meg akciós évtized programját, és lefekteti egy folyamatosan üzemelő globális monitoring rendszernek az alapjait, kihasználva az UN-WATER-t alkotó 24 ENSZ ügynökség egyedi nézőpontjait és szakértelmét, partneri viszonyt ápolva az édesvízzel kapcsolatos problémákkal foglalkozó kormányokkal és egyéb szervezetekkel. Őszintén reméljük, hogy ezt a jelentést és a jövőben megjelenő jelentéseket tartalmas és érdekes olvasmánynak fogják találni. 2

5 1. FEJEZET / VÁLTOZÓ VILÁGBAN ÉLÜNK 11. FEJEZET Változó világban élünk Mindenki számára van elegendő víz. A mai idők kérdése elsősorban irányítási kérdés: hogyan tudjuk igazságosan elosztani a rendelkezésre álló vizet úgy, hogy eközben biztosítsuk a természetes ökoszisztémák fenntarthatóságát. Eddig ezt az egyensúlyt még nem sikerült elérnünk. Napjaink vízgazdálkodása előtt álló legfontosabb kihívásokat csak a világ társadalmi-gazdasági rendszerei átfogó összefüggéseinek keretében érthetjük meg. A változó demográfiai jelenségek, a népesség mozgása, a geopolitikai átrendeződések új országhatárok és szövetségi rendszerek létrejöttével, a gyorsan fejlődő informatika és távközlés, valamint az éghajlatváltozás és a szélsőséges időjárási helyzetek hatásai egyre nehezebb helyzet elé állítják a világ döntéshozóit. A szegénység, a háborúk és az egyébként megelőzhető betegségek még mindig sújtják a világ lakosságának nagy részét, különösen a fejlődő országokban és a túlzsúfolt nagyvárosok peremén. Ezek az elemei annak a széleskörű és gyorsan változó összefüggésrendszernek, amelynek keretei között kell tárgyalnunk a vízkészletünkkel való gazdálkodásunk kérdéseit. Ilyen körülmények között kell a világ vízgazdálkodással foglalkozó vezetőinek kezelni ezt az egyre ritkábbá és ingadozóbbá váló erőforrást. Annak érdekében, hogy a fejlesztési lehetőségeket fenntartható módon lehessen minél magasabb szinten kihasználni, a vízgazdálkodást az adott vízgyűjtő terület társadalmi-gazdasági összefüggésrendszerében kell megvalósítani. A vízgazdálkodási szakembereknek sokféle nehézséggel kell szembenézniük e feladat során. Egyre inkább elismert az a nézet, hogy integrált vízgazdálkodásra (IWRM = Integrated Water Resources Management) van szükség ahhoz, hogy egyidejűleg figyelembe vehessünk minden tényezőt és problémát, annak érdekében, hogy az édesvíz készletekkel igazságosan és fenntartható módon gazdálkodhassunk. A vízgazdálkodásnak ez az integrált megközelítésmódja e jelentés központi gondolata, és ez hatja át a következő fejezetekben megfogalmazott kihívásokkal kapcsolatban felvázolt jövőképet is. A Millenniumi Fejlesztési Célok (MDG) fontos globális célokat jelölnek ki. E célok kitűzése létfontosságú, hogy felhívhassuk a figyelmet, és ösztönzők segítségével mozgósíthassunk a fejlődés fő kérdéseinek megoldására. Felismerve a szegénység enyhítésének és a társadalmi-gazdasági fejlődésnek szükségességét, az ENSZ Közgyűlése a 2000-es ezredfordulós ülésén nyolc, számokkal is meghatározott millenniumi fejlesztési célt (MDG-t) tűzött ki, amelyeket 2015-re kell teljesíteni az 1990-es összehasonlító értékekhez képest. További közegészségügyi célokat valamint az integrált vízgazdálkodás (IWRM) nemzeti tervekbe való felvételének a célját fogalmazták meg a 2002-es johannesburgi Fenntartható Fejlődés Világtalálkozón. E célok kitűzésével az ENSZ vezető szerepet vállalt abban, hogy megoldást találjon a világ erőforrásainak igazságosabb elosztására, miközben nagyobb védelmet nyújtana a természeti veszélyforrásokkal szemben. Lépéseket tesz a világ 40%-át érintő súlyos szegénység felszámolására. Ezekben az erőfeszítésekben a víz kulcsszerepet játszik. Ez a jelentés megvizsgálja ezeket a problémákat, valamint a vízügyi ágazatban jelenleg történő fejlesztéseket és azokat az egyre kifinomultabb monitorozásra alkalmas eszközöket, amelyek ezt a folyamatot támogatják. A célok kitűzése konkrét, számszerűsíthető mutatók, indikátorok kidolgozását jelenti, miközben felhívja a figyelmet az aktuális problémákra, és ösztönzők segítségével mozgósítja a cél eléréséhez szükséges erőforrásokat. Célokra azonban nemcsak globális szinten, hanem nemzeti, regionális szinten és a helyi közösség szintjén is szükség van, ahol lépéseket kell tenni, amelyeket rendszeresen és megbízhatóan nyomon kell követni. A vízgazdálkodással kapcsolatos célok nyomon követésére alkalmas ilyen monitoring rendszer szintén központi témája ennek a jelentésnek. Fent Tipikus ásott kút Bahai-ban, Csád északkeleti részén, amelyet 2004 elején a Szudánból érkezett menekültek is használtak. 3

6 1. FEJEZET / VÁLTOZÓ VILÁGBAN ÉLÜNK A VÍZ ÉS A MILLENNIUMI FEJLESZTÉSI CÉLOK 1. RÉSZ 1. CÉL: A SÚLYOS SZEGÉNYSÉG ÉS AZ ÉHÍNSÉG FELSZÁMOLÁSA A víz termelési tényező szinte minden vállalkozásnál: a mezőgazdaságban, az iparban és a szolgáltató szektorban. A jobb táplálkozás és a magasabb szintű élelmiszerbiztonság csökkenti a betegségek többek között a HIV/AIDS és a malária iránti fogékonyságot. A villamos energiához való hozzáférés modern korunkban kulcsszerepet játszik az élet minőségének javításában. A különböző ágazatok közti versenyt olyan politikával kell egyensúlyban tartani, amely elismeri, hogy minden ágazat képes részt vállalni és felelősségét viselni a szegénység és az éhínség elleni küzdelemben. Elérendő célkitűzések: Csökkenjen felére az ös időszakban azok részaránya, akik kevesebb, mint napi 1 dolláros jövedelemmel rendelkeznek Csökkenjen felére az ös időszakban az éhezők részaránya A WWDR2 vízzel kapcsolatos mutatói: Az alultáplált emberek százalékaránya Vidéki térségekben élő szegények százalékaránya A mezőgazdaság relatív jelentősége Az öntözött termőföldek százalékaránya az összes művelhető földterülethez képest A mezőgazdaság vízkivételének relatív jelentősége a vízmérlegben Az öntözés által elszikesített földterület nagysága A felszín alatti víz az öntözésben Étrendi kalória bevitel (DES = Dietary Energy Supply) ld. 7. fejezet A víz szerepe az élelmiszer, a mezőgazdaság és a vidéki megélhetés területén (FAO & IFAD) Az ipari vízfelhasználás trendjei Ágazatonkénti vízfelhasználás Ipari ágazatonkénti szerves szennyezőanyag kibocsátás Ipari vízfelhasználási hatásfok (Industrial water productivity) Trendek az ISO tanúsításban az es időszakban A villamos energiához való hozzáférés és annak háztartási használata A villamos elektromos energia előállítása tüzelőanyag fajtánként az es időszakban Vízerőművi kapacitás 2002-ben A teljes primér energiaellátás tüzelőanyag fajtánként A villamos energia előállításának szénigényessége 2002-ben Az előállított sótalanított víz mennyisége ld. 8. fejezet A víz és az ipar (UNIDO) ld. 9. fejezet A víz és az energia (UNIDO) 2. CÉL: ALAPFOKÚ OKTATÁS BIZTOSÍTÁSA MINDENKI SZÁMÁRA Az egészséges iskolai környezet elősegítése lényegi eleme az oktatáshoz való teljeskörű hozzáférésnek. Javítani kell a beiratkozási, részvételi, a folyamatos iskolába járási és teljesítményi mutatókat; javítani kell a tanárok megfelelő helyen történő alkalmazását. Ebből a szempontból a megfelelő ivóvízhez és a higiéniai berendezésekhez való hozzáférés kulcsszerepet játszik. Elérendő célkitűzés: Biztosítani kell, hogy 2015-re a gyermekek fiúk és lányok egyaránt mindenütt képesek legyenek az általános iskola elvégzésére. A WWDR2 vízzel kapcsolatos mutatója: Tudás index ld. 13. fejezet A tudás és a kapacitás bővítése (UNESCO) 3. CÉL: A NEMEK KÖZÖTTI EGYENLŐ- SÉG ÉS A NŐK FELEMELKEDÉSÉNEK ELŐMOZDÍTÁSA A nők és lányok oktatása lehetővé teszi számukra, hogy kiteljesítsék képességeiket, és a fejlesztési erőfeszítésekben teljes jogú partnerekként vehessenek részt. Elérendő célkitűzés: A nemek közötti egyenlőtlenség kiküszöbölése az alap- és középfokú oktatásban lehetőleg 2005-ig, ill. az oktatás minden szintjén legkésőbb 2015-ig. A WWDR2 vízzel kapcsolatos mutatója: Az információhoz való hozzáférés, rész- vétel és igazságosság a vízzel kapcsolatos döntésekben ld. 2. fejezet Az irányítás kihívásai (UNDP és IFAD) 4. CÉL: A GYERMEKHALANDÓSÁG CSÖKKENTÉSE A biztonságos ivóvízhez és a higiéniai berendezésekhez való hozzáférési lehetőség javítása segít a hasmenéses megbetegedések megelőzésében, és megalapozza többek között a talaj útján terjedő bélférgesség és a bilharzia leküzdését. Elérendő célkitűzés: Az 5 éven aluli gyermekek halandóságának kétharmadával való csökkentése az ös időszakban. A WWDR2 vízzel kapcsolatos mutatói: Az 5 éven aluli gyermekek halandósága Az 5 éven aluli alacsony súlyú gyermekek előfordulási gyakorisága (prevalenciája) Az 5 éven aluli fejlődésben visszamaradt gyermekek előfordulási gyakorisága ld. 6. fejezet Az emberi egészség védelme és megőrzése (WHO ÉS UNICEF) 5. CÉL: AZ ANYÁK EGÉSZSÉGÉNAK JAVÍTÁSA A jobb egészségügyi viszonyok és a jobb táplálkozás csökkentik a vérszegénység és egyéb megbetegedések előfordulását, amelyek befolyásolják a gyermekágyi halandóságot. Ha a szülés előtt és után elegendő tiszta víz áll rendelkezésre, az életet fenyegető fertőzések veszélye sokkal kisebb. Elérendő célkitűzés: Az anyák gyermekágyi halandóságának háromnegyedével való csökkentése az ös időszakban. A WWDR2 vízzel kapcsolatos mutatója: DALY mutató (Disability Adjusted Life Year = rokkantsággal súlyozott életévek) ld. 6. fejezet Az emberi egészség védelme és megőrzése (WHO ÉS UNICEF) (Lábjegyzet az 1. célhoz:) Jóllehet az ipart és az energiát közvetlenül nem érintik a Millenniumi Fejlesztési Célok, fontos szerepet játszanak a foglalkoztatásban, a jövedelem megszerzésében és az életszínvonal javításában. 4

7 1. FEJEZET / VÁLTOZÓ VILÁGBAN ÉLÜNK A VÍZ ÉS A MILLENNIUMI FEJLESZTÉSI CÉLOK 6. CÉL: A HIV/AIDS, A MALÁRIA ÉS MÁS BETEGSÉGEK ELLENI KÜZDELEM A jobb vízellátás és a higiéniai berendezések csökkentik a HIV/AIDS és más súlyos betegségek iránti fogékonyságot ill. a betegségek súlyosságát. Elérendő célkitűzések: 2015-re meg kell állítani, majd visszaszorítani a HIV/AIDS terjedését re meg kell állítani, majd visszaszorítani a malária és más súlyos betegségek terjedését. A WWDR2 vízzel kapcsolatos mutatója: DALY mutató (Disability Adjusted Life Year = rokkantsággal súlyozott életévek) ld. 6. fejezet Az emberi egészség védelme és megőrzése (WHO ÉS UNICEF) 7. CÉL: A KÖRNYEZET FENNTARTHA- TÓSÁGÁNAK BIZTOSÍTÁSA Az egészséges ökoszisztémák fontosak a biodiverzitás fenntartása és az emberi jólét szempontjából. Állapotuktól függ ivóvizünk, biztonságos élelmiszerellátásunk és környezeti javaink és szolgáltatásaink széles spektruma. Elérendő célkitűzés: Az országok politikájába és programjaiba integrálni kell a fenntartható fejlődés elveit, és vissza kell fordítani a környezeti erőforrások pusztulásának folyamatát. A WWDR2 vízzel kapcsolatos mutatói: Víz Stressz Index (Water Stress Index) A felszín alatti víz alakulása Éves csapadékmennyiség Összes megújuló vízkészlet (TARWR = Total Renewable Water Resources) mennyisége Egy főre eső TARWR Felszín víz (SW= Surface Water) a TARWR %-ában Felszín alatti víz (GW = Groundwater) a TARWR %-ában Átfedés a TARWR %-ában Hozzáfolyás a TARWR %-ában Elfolyás a TARWR %-ában Az összes felhasználás a TARWR %-ában ld. 4. fejezet A vízkészletek állapota (UNESCO & WMO ÉS IAEA A folyók fragmentációja és a vízrezsim szabályozása Oldott nitrogén (NO 3 + NO 2 ) Az édesvízi élőhelyek védelmének trendje Az édesvízi fajok alakulásának trendje Biológiai oxigénigény (BOI) ld. 5. fejezet A tengerparti és az édesvízi ökoszisztémák (UNEP) Elérendő célkitűzések: 2015-ig csökkenjen a felére azok aránya, akik nem jutnak fenntartható módon egészséges ivóvízhez és alapvető higiéniai berendezésekhez ra legalább 100 millió nyomornegyed-lakó életminőségében jelentős javulást kell elérni. A WWDR2 vízzel kapcsolatos mutatói: Városi vízellátással és higiéniai létesítményekkel kapcsolatos irányítási index (Urban Water and Sanitation Governance Index) A vízközművek teljesítményindexe ld. 3. fejezet A víz és az emberi települések urbanizálódó világunkban (UN-HABITAT) Egészséges ivóvízhez való hozzáférés Az alapvető higiéniai berendezésekhez való hozzáférés ld. 6. fejezet Az emberi egészség védelme és megőrzése (WHO ÉS UNICEF) 8. CÉL: A GLOBÁLIS FEJLESZTÉSI PARTNERSÉG KIALAKÍTÁSA A víz az értékek széles spektrumával rendelkezik, amelyeket a helyes irányítási stratégia megválasztásakor figyelembe kell venni. Az értékbecslési technikák tájékoztatják a döntéshozókat a rendelkezésre álló víz elosztására a fenntartható társadalmi, környezeti és gazdasági fejlődés érdekében hozott döntéseiknél, valamint átláthatóságot és elszámoltathatóságot is biztosítanak az irányítási feladatoknál. A fejlesztési törekvéseknek és a létrejövő partnerségeknek fel kell ismerniük az egészséges ivóvíznek és az alapvető higiéniai berendezéseknek a gazdasági és társadalmi fejlődésben játszott igen fontos szerepét. Elérendő célkitűzések: Nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt tovább kell fejleszteni azt a nyílt kereskedelmi és pénzügyi rendszert, amely szigorú szabályokon alapul, kiszámítható és nem folytat diszkriminációt, valamint elkötelezett a jó irányításpolitika, a fejlesztés és a szegénység enyhítése iránt. Foglalkozni kell a tengerrel nem rendelkező ill. kis szigeteken lévő fejlődő országok speciális szükségleteivel. A WWDR2 vízzel kapcsolatos mutatói A vízügyi ágazat részesedése az állami kiadások összességéből A vízellátásra fordított állami beruházás tényleges és kívánatos szintjének aránya Költség-visszatérülési ráta A vízdíjak a háztartások jövedelmének százalékában ld. 12. fejezet víz értékének megállapítása és a vízért fizetett díjak (UNDESA) A víz tekintetében az egymástól való kölcsönös függést (interdependenciát) kifejező mutató Kooperációs mutató Sebezhetőségi (vulnerabilitás) mutató Bizonytalansági (fragilitás) mutató Fejlődési mutató ld. 11. fejezet A víz megosztása (UNESCO). Katasztrófa- kockázati index (Disaster Risk Index) Kockázat és vízügy-politika értékelési index (Risk and Policy Assessment Index) A klíma okozta sebezhetőség indexe (Climate Vulnerability Index) ld. 10. fejezet Kockázatkezelés: Hogyan őrizhetjük meg a fejlődés eredményeit? (WMO, ISDR & UNU) Az integrált vízgazdálkodás (IWRM) megvalósításában elért haladás ld. 2. fejezet Az irányítás kihívásai (UNDP és IFAD) 1. RÉSZ (Lábjegyzet a 8. célhoz:) Ennél a célnál csak a legjellemzőbb célkitűzéseket soroltuk fel. 5

8 1. FEJEZET / VÁLTOZÓ VILÁGBAN ÉLÜNK 1. RÉSZ A víz változó erőforrás, ezért nehéz a mérése mind az időben mind a térben. Ez azt jelenti, hogy az adatgyűjtés koordinálása és harmonizálása mind a térbeli mind az időskálán kritikus feladat. Mivel az információigény különbözhet a helyi, regionális és globális szinteken, az egyik térbeli skálára kidolgozott mutató alkalmatlan lehet egy másikon. A Vízfelmérési Világprogram (WWAP) 17 esettanulmánya jó alapot nyújt a vízügyi ágazatban lezajló változások elemzésére, oly módon, hogy kiemel néhány lehetséges forgatókönyvet olyan különböző földrajzi régiókban, ahol a vízzel kapcsolatos feszültség és a társadalmi-gazdasági körülmények eltérőek. Az időskála is támaszthat nehézségeket. Például, az hogy valahol van-e elegendő víz, nagymértékben az évszaktól is függ. Így a víz rendelkezésre álló víz átlagos éves értéke a száraz időszakban komoly vízhiányt, a csapadékos évszakban pedig víztöbbletet rejthet el a szemünk elől. Annak érdekében, hogy nyomon követhessük e fejlesztési célok irányába történő előrehaladásunkat, mérföldköveket kell kitűznünk. Ezek jól definiált statisztikai mutatók, amelyek névértékükön túl is értékelhetők, és így jelzik a mért rendszer vagy folyamat körülményeit és mozgásirányát. Ezeknek a mutatóknak jól definiált tudományos kritériumoknak kell megfelelniük, kiválasztásuk alaposan tervezett és kivitelezett folyamat során történik, amelybe beletartozik az érdekelt felek bevonása és a tesztelés, így e mutatók kidolgozása hoszszadalmas, ismétlődő eljárás. A döntéshozók kezében ezek igen értékes eszközök, mert a szűkös erőforrások elosztásával kapcsolatos döntéseikhez szolgáltatják a szükséges információt. Az e jelentésben használt mutatók kidolgozásánál felhasználtuk és adaptáltuk a már meglévő tudásunkat, adatállományainkat és mutatóinkat, és ezek alapján fejlesztettük ki ezeket a jobb vízgazdálkodást elősegítő, könnyen használható és érthető, erőteljes és megbízható mutatókat. Ehhez a vízkészletek állapotának világos felmérésére, a felmerülő kritikus vízkészlet problémák azonosítására, valamint a vízpolitika céljkitűzései megvalósításának monitorozására volt szükség. A víz biztonságunk alapvető eleme. Számos fejlesztési kulcskérdés befolyásolja vízkészletünket és természeti környezetünket. Minden ilyen kérdésnél a helyzet sohasem statikus, hanem gyakran nehezen megjósolható módon változik. A fő szempont azonban az, hogy ezek a fejlesztési problémák milyen mértékben érintik a szegényeket és a hátrányos helyzetűeket. Nagy kihívás az integrált vízgazdálkodás (IWRM) alkalmazásakor, hogy lehetőleg minél több változót vegyen figyelembe a vízgazdálkodási rendszer keretében, hogy csökkentse az egyének, közösségek és kormányok sebezhetőségét, és növelje rugalmasságukat és leleményességüket különösen az alacsony jövedelmi szinttel rendelkező országokban. A természeti ökoszisztémák megóvása mellett, a szegénység enyhítéséért, az igazságos erőforrás elosztásért és a kockázat kezelésért folyó erőfeszítéseknek a társadalom minden rétegének közös ügyévé és felelősségévé kell válniuk. Az ENSZ és általában a nemzetközi közösség felelősséget érez ezért az ügyért, de ebből a felelősségből részt kell vállalniuk a nemzeti kormányoknak, a regionális és helyi közösségeknek is. Végső soron mindegyikünk egyéni felelősséggel tartozik azért, hogy sikeresen cselekedjünk, nemcsak a globális társadalom, hanem az eljövendő generációk érdekében is. Fent A Kibera nyomornegyed, Nairobi, Kenya Jobbra Fiatal férfiak a folyóban mosakodnak, India 6

9 2. FEJEZET / AZ IRÁNYÍTÁS KIHÍVÁSAI 2. FEJEZET Az irányítás kihívásai A vízgazdálkodással kapcsolatos döntések elsődleges fontosságúak. Kinek van joga a vízhez és mindahhoz a jóhoz, amit a víz jelent? Ki dönt a víz elosztásáról, továbbá arról, hogy ki részesülhet vízellátásban, és arról, hogy honnan, mikor és hogyan kapja a vizet? Készítette az UNDP (United Nations Development Programme = ENSZ Fejlesztési Programja) és Ilyen vízzel kapcsolatos, irányítási döntéseket percenként hoznak meg a világon. A színtér változatos akárcsak az érintett emberek és csoportok: városi és vidéki háztartások, lakónegyedek, kis üzleti vállalkozások és nagyvállalati igazgatósági tanácstermek, a helyi és állami kormányzatok vagy nemzetközi fórumok. A valódi élethelyzetekben túlélési kérdés lehet az, hogy van-e napi hozzáférés megfelelő vízellátáshoz. Az, hogy hogyan és ki kapja a vizet, hatással van a folyók folyására, a felszín alatti víz szintjére és a szennyezési szintre. Meghatározza a felvíz és alvíz vízfelhasználók vízből való részesedését. Az, hogy az országok képesek-e vízellátást és higiéniai berendezéseket biztosítani minden lakójuk számára, meg tudják-e valósítani mind szegénység enyhítő stratégiájukat mind integrált vízgazdálkodási (IWRM) terveiket, az új vízigények kielégítésére, illetve képesek-e a konfliktusokat és a kockázatokat kezelni, nagymértékben attól függ, hogy képesek-e megbízható és hatékony irányítási rendszert kialakítani. Az irányítás (governance) fogalma az elmúlt évtized során alakult ki és terjedt el. A nemzetközi politikai küzdőtéren az irányítás kérdését az Észak-Dél fejlődéséről szóló dialógusban korábban kerülték. Ma egyre inkább életfontosságú kérdésként kezelik minden szinten. A vízzel kapcsolatos kihívások irányítási kérdésként történő felfogása lehetővé tette a vízzel kapcsolatos napirend kibővítését. A korrupció, a demokratizálódási folyamatok és a hatalmi egyensúly elbillenésének alapos vizsgálata a gazdag és a szegény országok, a gazdag és a szegény emberek között egyre elfogadottabbá válik. Az irányítást és a politikát egyre inkább a probléma részének tekintik, és ezért ezek a vízzel kapcsolatos válság bármely megoldásának szerves részét képezik. Az elmúlt évtizedben a vízzel kapcsolatos problémák a nemzetközi politikai élet kiemelt kérdései voltak. Remények és elvárások ébredtek a millenniumi csúcs találkozón és a 2002-es a Fenntartható Fejlődés Világtalálkozón (WSSD) született egyezmények nyomán, amelyek határidőhöz kötött célokat tűztek ki, hogy javítsák többmilliárd ember vízellátási helyzetét. Paradox módon, a vízügyi szektor finanszírozása a fejlődő országokban jelenleg stagnál. Pozitív j+el azonban, hogy néhány ország, mint pl. Dél-Afrika, megerősítette elkötelezettségét a nemzeti és nemzetközi vízügyi és fejlesztési célok iránt. A vízzel kapcsolatos feszültség ott szokott fellépni, ahol az egyének szabadságjogai korlátozottak. Ha összevetjük azt, hogy az egyes országokban egy főre mennyi víz áll rendelkezésre és azt, hogy mennyire demokratikus ott a kormányzás, azt tapasztaljuk, hogy sok ország kettős kihívással küzd: a vízhiánnyal és az ebből eredő feszültséggel, valamint a korlátozott politikai és polgárjogokkal. Különösen ilyen a helyzet a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. A víz ügyi ágazat reformjának együtt kell járnia egy átfogó kormányzati, irányítási reformmal. Nagyon valószínűtlen, hogy a vízügyi ágazatban gyökeret tudna verni a hatékonyabb részvétel, az áttekinthetőség, a decentralizáció és az integrált vízgazdálkodás (IWRM), ha ezt nem támogatja az adott ország kormányzati, irányítási rendszere. az IFAD (International Fund for Agriculture Development = Nemzetközi Mezőgazdaságfejlesztési Alap) Fent: Az általában kézi szivattyúval felszerelt fúrt kutak fokozatosan átveszik a hagyományos falusi kút szerepét, ahogy az Elefántcsontpart északi részén készült képünk is mutatja. Jobbra: Vízvezetékcsövek Gangtok külvárosában, Sikkim, India 7

10 2. FEJEZET / AZ IRÁNYÍTÁS KIHÍVÁSAI 1. RÉSZ A vízzel kapcsolatos kérdéskör bővítéséhez tartozik az is, hogy a nemzetközi vízügyi célkitűzéseket és elveket összhangba kell hozni egyéb nemzetközi rendszerekkel, mint például a globális és regionális kereskedelmi társulásokkal. Ha nem sikerül a vízügyi problémákat a kereskedelem, stabilitás és igazságosabb irányítás szélesebb nemzeti és nemzetközi folyamataiba integrálnunk, csekély marad az esélyünk a nemzetközi vízgazdálkodási célok megvalósítására. Így tehát szükséges az együttműködés a vízügy területén kívüli új partnerekkel, és olyan vízügyi fejlesztési hálózatokat kell kialakítanunk, amelyekbe egyre jobban bevonhatjuk őket. A fejlesztési erőfeszítések szilárdabb alapokkal rendelkeznek az olyan rendszerekben, ahol a kormányzatok, a magáncégek és a civil társadalom az ilyen vállalkozásokban szorosan együttműködnek. Az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb hangsúly került a magánszektor szerepének növelésére a vízgazdálkodásban. A vízügyi szolgáltatások teljes privatizációja a fejlődő országokban azonban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket a jobb és szélesebb körű vízellátás, ill. a higiéniai szolgáltatások terén. Ezért a párbeszéd javítására van szükség a kormányzatok, a civil társadalom és a magánszektor között a vízzel kapcsolatban. Az integrált menedzsmenttel, a nagyobb nyilvánossággal, a kölcsönös bizalom légkörének kialakításában való részvétellel és párbeszéddel párosuló jobb irányítás javíthatja a vízügyi ágazatban a tárgyalások esélyét, és minimalizálhatja a feszültségeket. Talán naivitás azt gondolni, hogy minden vitás kérdés és különbség áthidalható. De annak a társadalomnak, amely elkötelezettnek vallja magát a vízügyi problémák megoldása iránt, komoly erőfeszítéseket kell tennie olyan hatékony intézmények és folyamatok kialakítására, amelyek képesek a viták kezelésére (az igazságszolgáltatási rendszer, az informális konfliktuskezelő mechanizmusok, és a választások segítségével), vagy legalábbis képesek a viták hatásainak minimalizálására (pl. az ilyen hatások ellen védekezni képtelen, sebezhető társadalmi csoportok megvédésével, kárpótlásával). A nemzeti szintű vízügyi reformok megvalósítása halad, de esetenként kínos lassúsággal. Jóllehet történt előrehaladás bizonyos területeken, mint például a vízjogok elismerésében, de más szükséges reformok, mint például a decentralizáció, lassan indulnak. Az alacsonyabb jövedelmű országok kormányainak az utóbbi időben tett azon lépései, hogy az érdekelteknek átadják a felelősséget, csak korlátozott sikert hoztak. A kormányok nem adták meg a szükséges felhatalmazást és erőforrásokat az érdekelteknek, és bizonyos esetekben vissza is vonták tőlük ezeket a felelősségi köröket. Gyakran azonban az ilyen konkrét reformok megvalósítása az ágazaton belüli nagyobb szervezeti problémákkal függ össze. Sok fejlődő országban a vízügyi ágazat és intézményrendszere szétaprózott, marginális helyzetű és alacsony kapacitású. Sajnos gyakori jelenség a vízügyi minisztériumok és hivatalok marginalizálódása sok ország politikai ügyeinek vitelében. Sok ország nem teljesítette a Fenntartható Fejlődés Világtalálkozónak (WSSD) az integrált vízgazdálkodási (IWRM) tervek elkészítésére vonatkozó célkitűzésének 2005-ös határidejét. Végső soron ezek a tervek és azok a nemzetközi vízügyi célkitűzések, amelyek megvalósítását e tervek célozzák, nem sokat érnek a törvényhozás támogatása és a megfelelő megvalósítás híján. Az országok készültségi szintje a johannesburgi, 2005-ös határidejű, integrált vízgazdálkodási tervezésre vonatkozó célkitűzések tekintetében Régió A felmért országok Jól halad Tett néhány lépést Kezdeti állapotban száma Afrika Közép-Afrika Kelet-Afrika Észak- Afrika Dél-Afrika Nyugat-Afrika Összesen Ázsia és a Csendes-óceáni térség Közép-Ázsia Kína 1 1 Dél-Ázsia Délkelet-Ázsia Csendes-óceáni térség Összesen Latin-Amerika és a Karibi térség Karibi térség 6 6 Közép-Amerika Dél-Amerika Összesen Összesen Forrás: GWP,

11 2. FEJEZET / AZ IRÁNYÍTÁS KIHÍVÁSAI Sok kormány által kezdeményezett reform azért bukik el, mert sohasem jut el a magvalósítási szakasz végére. Hogyan lehet a hatékony megvalósítás esélyeit javítani? Megfigyelték, hogy egy reformprogramnak sokkal nagyobb az esélye a sikerre, ha terve gazdasági racionalitáson alapul, megvalósítása politikai érzékenységgel történik, és a politikai-gazdasági kölcsönhatásokra, valamint a társadalmi-intézményi tényezőkre állandó és alapos figyelmet fordít. Az országoknak fokozniuk kell az érvényben lévő vízügy-politikai irányelvek, tervek és törvények megvalósítása iránti politikai elkötelezettségüket és tevékenységüket. Ez nagy segítség lenne a nemzetközi vízügyi célkitűzések elérésében. 1. RÉSZ A korrupció elleni globális harc fokozott erőfeszítéseket igényel minden szinten. A korrupció a vízügyi ágazatnak minden évben dollármilliókba kerül. Elszívja a szűkös anyagi erőforrásokat és rontja az országok kilátásait arra, hogy mindenkinek megfelelő vizet és higiéniai berendezéseket biztosítsanak. Bár minden országban jelen van a korrupció, bizonyos országokban szinte szervezett kereteket ölt, ahol is gyakran a közszféra hivatalai, az állampolgárok és a magánszektor között, valamint a közszférán belül folyó normális üzleti gyakorlat részének tekintik. A korrupció elleni harc azonban fokozódik. Sok bilaterális és multilaterális szervezet, kormány, civil-társadalmi szervezet és magánvállalkozás dolgoz ki jelenleg belső és külső irányítási, vezetési irányelveket és magatartási kódexeket, és szponzorál korrupcióellenes és jobb irányítást célzó kutatási és fejlesztési programokat. Akkor lehet azonban a korrupció visszaszorítását célzó mozgalom igazán hatékony, ha magába foglalja: a közszféra reformját a köztisztviselők fizetésének emelését az érvényben lévő szabályok és rendeletek szigorú betartatását a jobb elszámoltathatóságot és átláthatóságot a multilaterális együttműködést és a koordinációt a pénzmozgások és a nemzetközi szerződések nyomon követésére. Az irányítási rendszerek természetes módon kapcsolódnak a politikai folyamatokhoz és hatalomhoz. A jobb irányításhoz vezető út a politikai hatalommal való kapcsolatfelvételt és annak a megtanulását jelenti, hogyan kell manőverezni nagymértékben átpolitizált összefüggésrendszerekben. A vízügyi irányítás fejlesztése azért nagy kihívás, mert olyan reformtörekvéseket is magába foglal, amelyek túlmutatnak a vízügyi ágazat keretein. Az érdekeltek minden szinten képesek a vízügyi reformot segíteni azzal, hogy olyan integrált vízügy-politikai irányelvekre és eredményekre törekszenek, amelyek elősegítik a különféle érdekcsoportok részvételét és a decentralizációt. Továbbá, hogy az érdekeltek a politikaformáló és döntéshozási folyamatokhoz stratégiai jelentősséggel hozzájárulhassanak sokkal nagyobb mértékben kell manőverezni tudniuk különböző társadalmi és politikai összefüggésrendszerekben. Ehhez ismerniük kell a politikai játszmát és szabályait. Nem létezik általános séma a jobb irányítás megvalósításához minden társadalomnak a saját útját kell járnia. Fontos az olyan intézmények és irányítási rendszerek kifejlesztése, melyek hatékonyan tudnak olyan helyzetekre reagálni, amelyeket a változatosság, a kockázat, a bizonytalanság és a változás jellemez. A hagyományos vízügyi tervezés sokszor túl merevnek bizonyul, és ez felveti az adaptív irányítási keretek és intézmények kialakításának szükségességét. Több figyelmet kell fordítani az olyan rugalmas intézményekre és módszerekre, amelyek jól vezethetik a vízügyi irányítás komplex, meglepetésekkel teli folyamatát, amely központi szerepet játszik a regionális, a vízgyűjtő területi, a víztartóra vonatkozó és a helyi szintű hosszú távú gazdálkodásban. Így azok a megoldások látszanak a legalkalmasabbaknak, amelyeknél a hangsúly az olyan folyamatokra és keretekre esik, amelyekkel a problémákat gazdasági és egyéb korlátok fennállása esetén, valamint változó körülmények között is kezelni lehet. Fent Az indiai Orissa szövetségi állambeli Bubel falu vitacsoportját vezető asszony. A csoport megvitatja a helyi fejlesztési problémákat, és kollektív lépésekről dönt. 9

12 3. FEJEZET / A VÍZ ÉS AZ EMBERI TELEPÜLÉSEK URBANIZÁLÓDÓ VILÁGUNKBAN 3. FEJEZET A víz és az emberi települések urbanizálódó világunkban Készítette az UN-HABITAT A vízkészlet-gazdálkodás óriási mértékben függ az emberi települések típusától. A településtípusok spektruma a nagyon gyéren lakott vidéki területek különálló lakóépületeitől, a falvakon és kisvárosokon át, a sűrűn lakott és sokszor zsúfolt nagyvárosokig és megavárosokig terjed. A világ lakosságának fele városi területeken él, és ezekről származik a világ gazdasági eredményének nagy része is. Ma a nagyvárosok külön kihívást jelentenek. 400 olyan város van a világon, amelyek lakossága meghaladja az 1 millió főt. Fenn Dzsakartai nyomornegyed egy folyóparton, Indonézia. Az urbanizáció növekedési trendje világjelenség. A legtöbb afrikai és ázsiai országban a lakosság a vidéki településekről a városokba vándorol. A leginkább figyelemreméltóak azok a jelentések, amelyek a világ megavárosainak peremén a lakosság gyors növekedéséről számolnak be. Bár kevesebb jelentés szól róluk, mégis jelentős a világ sok kisvárosának növekedése, amelyek legtöbbje a gyors terjeszkedés okozta feszültséggel küzd. A fejlődő világban, ahol az összlakosság növekszik, várhatóan a teljes vidéki lakosság száma nagyjából változatlan marad, miközben a városi lakosság száma gyors növekedést mutat. Azonban bizonyos különbségek megmaradnak: Latin-Amerika sokkal urbanizáltabb, mint Afrika vagy Ázsia, jóllehet a világ legnagyobb városai közül jónéhány Ázsiában van. Ezzel szemben, néhány fejlettebb országban, ahol a lakosság többsége nagyvárosokban él, az ellenkező irányú migrációnak is vannak jelei: az emberek elhagyják a nagyvárosokat a környező kisebb közösségek jobb életkörülményei kedvéért. Az alacsony fekvésű tengerparti helyek egyre sűrűbben lakottak. A világnak nemcsak sok nagyvárosa és megavárosa fekszik tengerparti területen, hanem növekszik a vidékies települések népsűrűsége is a tengerpartokon. E helyek közül sok a tengerszint alatt vagy ahhoz nagyon közeli magasságban fekszik. Így a tengerszint emelkedésével és a viharok hevességének és gyakoriságának növekedésével nő az árvízveszély. A lakosság veszélyeztetettsége ezekben a régiókban külön gondot jelent a felelős polgári hatóságoknak. Sok nagyváros és megaváros terjeszkedésének problémáit súlyosbítja az a körülmény, hogy az igénybe vett terület nagy része alkalmatlan emberi letelepedésre. Különösen ez a helyzet a fejlődő világban. A legjobb és a letelepedésre legalkalmasabb terület már foglalt, míg a maradék földterület, amelyre általában a szegények, a nemrég bevándorlók telepednek le, gyakran a leginkább árvíz által veszélyeztetett terület a folyóvölgyek alján, vagy a leginkább földcsuszamlás veszélyes terület a környező hegyoldalakon. Ezek egyben azok a területek is, ahol az olyan alapszolgáltatások, mint az ivóvíz ellátás és a higiéniai berendezések megvalósítása a legnehezebb és a legköltségesebb. A lakosság számának olymérvű növekedése, amely messze meghaladja a közösségek befogadó képességét csak súlyosbítja a problémát. A beáramló lakosságot kiszolgáló infrastruktúrát egyszerűen lehetetlen ilyen rövid idő alatt megépíteni. Mivel az emberi települések a vízkészletek fő szennyezői, az eredményes vízgazdálkodás és szennyvízkezelés alapvető a szennyezés korlátozásában és az egészségügyi kockázat minimalizálásában. A városi területek és a mezőgazdasági művelés alá vont területek terjeszkedése általában elősegítheti a betegségek terjedését. Ez a tendencia valószínűleg folytatódik, mert a világ lakossága növekszik, és fokozódik a nyomás, hogy korábban nem lakott területeken mezőgazdaságot, utakat és közlekedési rendszereket fejlesszenek. 10

13 3. FEJEZET / A VÍZ ÉS AZ EMBERI TELEPÜLÉSEK URBANIZÁLÓDÓ VILÁGUNKBAN Továbbá, mivel az ipar a nagyvárosokban és azok körül koncentrálódik, a mezőgazdasági termelés pedig a környező szabad területeken, ki kell terjeszteni azokat az intézkedéseket, amelyekkel korlátozzuk a szennyezést és bevezetjük és fenntartjuk a hatékony és biztonságos ivóvíz ellátást és szennyvízkezelést. Ez alapvető fontosságú a lakosság és különösen a nagyvárosok lakóinak egészségvédelme érdekében. Ha nem sikerül megbirkóznunk ezekkel a kihívásokkal, annak katasztrofális hatása lesz a nagyvárosok terjeszkedésére. 1. RÉSZ A vízgazdálkodásnak mindig szembe kell majd nézni azzal a problémával, hogy egyensúlyt találjon a különböző vízfelhasználók igényei között. Ez a helyzet a nagyvárosi és a viszonylag kis vidéki közösségek esetében egyaránt. A mezőgazdaság, az energiatermelés és az iparágak vízigényei gyakran versenyben állnak egymással. Így, míg elsőbbséggel rendelkezik a megfelelő tiszta ivóvízzel ill. higiéniai-közegészségügyi célú vízzel való ellátás, valamint a szennyvíz kezelése, ezeket az igényeket egyensúlyba kell hozni a fent említett és egyéb igényekkel is. Az emberi települések biztosítják a cselekvési program kereteit. A vízre és a higiéniai berendezésekre vonatkozó Millenniumi Fejlesztési Célokért (MDG) a nagyvárosokban, a városokban és a falvakban kell megküzdeni. Ezek azok a helyek, ahol az ipari termelés és a gazdasági tevékenység nagy része koncentrálódik, és ahol, a legkritikusabb irányítási kérdések születnek. Mivel a városok fizikai és pénzügyi szempontból is erősen növekednek a szétszórtabb vidéki településekhez képest, a vízzel kapcsolatos kihívások is egyre inkább városi természetűvé válnak. A városi önkormányzatok kritikus szerepet játszanak a vízgazdálkodásban; ők gondoskodnak a vízellátásról, a higiéniai berendezésekről, és a szennyvíz elvezetéséről. Kulcsfontosságú az a kérdés, hogy hogyan illeszkedik a vízügyi irányítás a környezetvédelmi és gazdasági politika tágabb keretei közé. Ezen a szinten válnak a politikai kezdeményezések valósággá, valamint politikai és igazgatási támogatásra szorulnak, amikor fel kell oldani a konfliktusokat, és egyezségre kell jutni az egymással versenyző érdekek és felek között. A cselekvési terveket össze kell hangolni és irányítani kell ezeken a területeken, ha 2020-ra jelentős javulást akarunk elérni a legalább 100 millió nyomortelep-lakó életében. A világ városi lakosságának százalékos megoszlása, A világ városi lakosságának %-ában Afrika Ázsia Európa Latin-Amerika és a Forrás: ENSZ statisztikák alapján, Karibi térség Észak-Amerika Óceánia Fenn Vizeskannák Santiagóban, Zöld-foki-szigetek Nyomornegyed Curitibában, Brazília 11

14 4. FEJEZET / A VÍZKÉSZLETEK ÁLLAPOTA 44. FEJEZET A vízkészletek állapota Készítették: az UNESCO (United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization = az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete) a WMO (World Meteorological Organization = Meteorológiai Világszervezet) és az IAEA (International Atomic Energy Agency = Nemzetközi Atomenergia Ügynökség) A világ vízkészleteinek számos igényt kell kielégíteni: ivás, tisztálkodás, élelmiszer, energia és ipari termékek előállítása, valamint a természeti ökoszisztémák fenntartása. Azonban a világ vízkészletei korlátosak és egyenetlen eloszlásúak. Ez teszi nehézzé a vízgazdálkodást, különösen a döntéshozók számára, akiknek fenntartható módon kell kezelni és fejleszteni ezt az erőforrást, úgy, hogy közben meg kell birkózniuk a gazdasági növekedés, a jelentős népszaporulat és az éghajlatváltozás okozta problémákkal is. Az elmúlt évtizedben tudatosult az az igény, hogy fenntartható gyakorlatot alakítsanak ki a vízkészletek védelmére, kezelésére és hatékony felhasználására. Egyre szélesebb körben felismerik az olyan természetes egységeket, mint amilyenek a folyók vízgyűjtői és a víztartó (aquifer) rendszerek, és ezeket egyre inkább alkalmazzák a nemzeti és a regionális programokban. Azonban a különböző sürgető gazdasági, környezeti és szociális igények gyakran megnövelik a vízfelhasználást, a versenyt és a szennyezést tovább súlyosbítva a nagyon rossz hatékonyságú vízellátási gyakorlatból eredő problémákat. Mivel a vízkörforgás összetevőinek szerepével és kölcsönhatásával az emberek gyakran nincsenek az emberek teljesen tisztában, nehéz a megfelelő védelmi és megelőzési stratégiák felállítása. Az éghajlat különösen a csapadék és a hőmérséklet a földtömeggel, az óceánokkal és a topográfiával való kölcsönhatásban a vízkészletek elsődleges mozgatója. A vízgazdálkodási tervek kialakításánál azonban a vízkörforgás (a hidrológiai ciklus) minden elemével a csapadékképződéssel, a talajba való beszivárgással, a lefolyással, a párolgással és a transzpirációval számolni kell. Fontos, hogy jobban értsük ezek szerepét: például, hogyan szolgál az eső és a hó a szárazföldi ökoszisztémák és a talajnedvesség közvetlen vízforrásául a mezőgazdasági művelés számára, vagy hogyan befolyásolja a gleccserek olvadása a rendelkezésre álló vízmennyiséget sok országban. Esővizet gyűjtenek ebben a hordóban és megszűrik, hogy ivóvízhez jussanak. Komati, Szváziföld Ezt az okozza, hogy majdnem minden szinten a döntéshozatalt alapvetően a rövidtávú gazdasági és politikai megfontolások vezérlik, és hiányzik az a hosszútávú jövőkép, amely a fenntartható fejlődés gyakorlatához szükséges lenne. Ha azt várjuk, hogy vízkészleteink továbbra is értékes és hasznos szolgáltatásokat nyújtsanak, nagyobb elkötelezettségre és tudatosságra lesz szükség a hosszú távú integrált módszerek és megoldások kidolgozásához és fenntartásához. Több adatra van szükség a felszín alatti vízekről és a víztartó rendszerekről, különösen a fejlődő országokban, ahol a megfelelő felszíni vízkészlet hiánya a legélesebb probléma. A felszín alatti víz nagyon értékes lehet, különösen a száraz régiókban, ahol a felszíni vízkészlet szűkös. Bár a víztartó rétegeket meg lehet csapolni, hogy pótoljuk az elégtelen felszíni vízkészletet, magas a potenciális kockázat, ha a víztartó réteg nem töltődik fel természetes úton vagy emberi beavatkozással. Csak idő kérdése, mikor fogynak ki vagy válnak gazdaságtalanul hozzáférhetővé ezek a készletek. A Közel-Kelet, Dél- és Észak-Afrika és Ázsia sok országában, valamint bizonyos európai országokban és Kubában történik jelenleg igen jelentős a megújuló vízkészlet több mint 50%-át kitevő mértékű vízkivétel. Ezért életfontosságú országos és regionális szinten a felszín alatti vízfelhasználás nyomon követése és összevetése a megújuló vízmennyiséggel különösen a különálló víztartó rétegek esetén. Ez lehetővé teszi az olyan területek azonosítását, ahol be kell avatkozni, hogy a felszín alatti víz megújulása fenntartható legyen. 12

15 4. FEJEZET / A VÍZKÉSZLETEK ÁLLAPOTA A felszín alatti vízkivétel aránya az átlagos megújulás százalékában 2. RÉSZ Felszín alatti vízkivétel az átlagos éves megújuló vízmennyiség százalékában > 100 nincs adat Forrás: különböző források Habár több nagyléptékű erőfeszítés van folyamatban a hálózatok korszerűsítése és modernizálása érdekében, például Európában és Indiában, a felszín alatti víz felmérése, nyomon követése és az adatkezelés alacsony szinten van, vagy nem hatékony sok fejlődő országban ill. csökkentett szinten folyik sok fejlett országban. Ez különösen igaz Ázsiára és Afrikára, ahol a monitoring programok visszafogása drámai méreteket öltött. Több pénzügyi ráfordítás szükséges a felszín alatti vízkészletek és a víztartó rétegek jobb megismerését célzó programokra. Eközben a felszín alatti víztől függő régióknak a vízszintet és a vízminőséget nyomon követő, átfogó programokat kell kidolgozniuk. A világ számos régiójában az emberi behatás egyre erőteljesebben alakítja a környezetet, mint a természeti tényezők. A folyók vízjárását sok régióban igen jelentősen befolyásolja a gátak és elterelések kialakítása. Ezek az óriásgátaktól, mint amilyen a Három Szurdok Gát Kínában a Jangce folyón, a Délkelet-Ázsiában szokásos teraszos művelési rendszerben alkalmazott számtalan apró gátig terjednek, amelyek, jóllehet egyenként kicsik, nagy kumulatív hatást gyakorolnak a folyók vízjárására. A gátak nagyon hatékony hordalékfogóként működnek, sőt annyira hatékonyak, hogy minden gát egy bizonyos élettartammal rendelkezik, amely után a tározó teljesen feltöltődik, és a gát már nem képes hatékonyan működni. A táj változása vagy a természetes ökoszisztéma elpusztítása ill. károsítása van a legkritikusabb hatással a természetes vízkészlet fenntarthatóságára. Az erdők kiirtása, az urbanizáció és a mezőgazdasági művelés alá vont terület növekedése mind nagymértékben befolyásolják a vízfolyások minőségét és mennyiségét. A táj változásai pedig megnehezítik számunkra, hogy megjósolhassuk a vízkészletre gyakorolt hatásokat. Ettől sokkal nehezebbé válik, hogy megértsük az éghajlatváltozás jövőbeli hatásait. A rossz minőségű víz és a nem fenntartható vízellátás korlátozza az országok gazdasági fejlődését, és hátrányos egészségügyi és megélhetési viszonyokhoz vezethet. Ma már elég jól ismerjük A folyóvíz oxigén-18 tartalma nagy folyók főága mentén Amazonasz felső folyásának mellékfolyói Amazonasz Nagy tavak árvízi hozzáfolyás Darling mellékfolyók hozzáfolyása Duna Forrás: Forrás: Aggarwal Aggarwal and és Kulkarni, Kulkami, folyamkilométer (km) tározók párolgása Rio Grande szennyvíz visszafolyás mellékfolyók hozzáfolyása a szennyezés és a túlzott felszín allati- és felszíni vízkivétel hatásait a víz minőségére és mennyiségére. A fejlődő országokban anyagilag támogatni kell azokat a célprogramokat, amelyek ezeket a hatásokat csökkentik. Országos és vízgyűjtő területi szinten egyre inkább elfogadott, hogy megbízható vízminőségi adatokra van szükség. Ez nagyon fontos a hatások kiértékelésénél és a fejlett vízfelhasználási és újra-használati stratégiák tervezésénél a minőségi és mennyiségi igények kielégítése szempontjából. Busz halad át egy elöntött fennsíkon az Andokban, Bolívia. 13

16 4. FEJEZET / A VÍZKÉSZLETEK ÁLLAPOTA 2. RÉSZ Az egyre növekvő vízigénnyel való megbirkózás azt jelenti, hogy megkeressük a megoldásokat az egyes konkrét problémákra. Hogyan lehet a vízkörforgás természetes ingadozását úgy kompenzálni, hogy folyamatosan rendelkezésre álló vízkészletet biztosítsunk? Hogyan küzdjük le az emberi tevékenység és a fejlődés okozta vízminőség romlást és a vízmennyiség csökkenést? A meglévő természetes vízkészletet gyarapító, a vízigényt csökkentő és a hatékonyságot fokozó megelőzési stratégiák és új technológiák részét képezik a rendelkezésre álló vízkészletre nehezedő egyre nagyobb terhelésre adott válasznak. Az eddig használt megoldások közé tartozott a talaj felszínén elfolyó víz tározókba való összegyűjtése, a vízfolyások elterelése a vízben gazdag területekről a vízben szegény területekre és a víztartó rétegekből való vízkinyerés. Ezekkel a módszerekkel elegendő vizet nyertünk ott és amikor szükség volt vízre. Ezek a módszerek valószínűleg továbbra is a legtöbb vízkészlet-fejlesztési stratégia részei maradnak. A jelenlegi és jövőbeli igények kielégítése érdekében nagyobb figyelmet kell fordítani a természetes vízellátás innovatív felhasználására és az új technológiákra. Egyre inkább használnak olyan nem hagyományos erőforrásokat, mint például a víz újrafelhasználása vagy a víz sótalanítása, és az olyan új technológiák, mint például a vízkészlet mesterséges megújítása, is egyre elterjedtebbekké válnak. Az esővíz forráshelyen való begyűjtése szintén egy másik olyan módszer, amellyel a természetes vízkészlet elérhetőségét lehet fokozni. A vízigény csökkentése és a hatékonyságot fokozó módszerek a modern vízgazdálkodás szerves részét kell képezzék. A legtöbb száraz éghajlatú területnek, amely a vízhiánytól szenved, régóta megvannak a saját bevált vízvédelmi módszerei. Ezeket fenntartják vagy kiegészítik nagyobb hatásfokú igénykezelő gyakorlattal, amelyet gyakran vízigény kezelésnek (WDM = Water Demand Management) neveznek. A trópusi és a hideg éghajlatú területeken azonban hozzászoktak a nagy vízellátási projektekhez, és olyan irányítási gyakorlatot követnek, amely az ottani körülményekhez igazodik. Mégis a vízellátó és a vízkezelő telepek élettartalmának és a szennyvízkezelő rendszerek üzemeltetési hatékonyságának növelése itt is jelentős gazdasági hasznot hajthat. Környezetvédelmi oldalról nézve a vízvédelem lehetővé teszi a fel nem használt víz elvezetését az ökoszisztémák ellátására és csökkenti a tavak, folyók és a felszín alatti víz szennyezési szintjét is. A vízigény kezelést (WDM) támogatni kell, de ehhez érezhető módon meg kell változtatni az intézmények, közművek és a lakosság viselkedési szokásait, amihez képzésre, a tudatosság fokozására és politikai elkötelezettségre lesz szükség a hatékony megvalósítás érdekében.. A vízkészlet értékelések (WRA = Water Resources Assessment) alapot nyújtanak a tudósoknak, mérnököknek és menedzsereknek, valamint a politikai irányelvek kidolgozóinak és a tervezőknek a széleskörű döntéshozatalhoz. A WRA, a vízkészletek minőségét és mennyiségét monitorozó (mérő, adatokat gyűjtő és elemző) folyamat, nyújtja az alapot a vízkészletek fenntarthatóságát célzó politika és törvények kialakításához. Következésképpen megvannak a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi előnyei az időszakos vízkészlet értékeléseknek (WRA) minden vízgyűjtőn és víztartóban, az egyes országokban, valamint regionális szinten is, különösen ott, ahol a vízkészletek átnyúlnak az országhatárokon. Fenn: Sanghaj, Kína Jobbra: Élelmiszerhulladék a napi piac után a Mekong folyóban, Vietnám 14

17 5. FEJEZET / A TENGERPARTI ÉS AZ ÉDESVÍZI ÖKOSZISZTÉMÁK 5. FEJEZET A tengerparti és az édesvízi ökoszisztémák Ha a Millenniumi Fejlesztési Célokat (MDG) meg akarjuk valósítani többek között az édesvíz, a biodiverzitás és az éghajlatváltozás vonatkozásában, a megteendő irányítási lépéseknél figyelembe kell vennünk az ökoszisztémák megvédését. A 2002-es Fenntartható Fejlődés Világtalálkozón (WSSD) résztvevő országok azon a céljukon túl, hogy a biztonságos ivóvizet és az alapvető higiéniai berendezéseket nélkülöző lakosság arányát 2015-re a felére csökkentsék, az iránt is elkötelezték magukat, hogy a vizes ökoszisztémákban 2010-ig jelentős mértékben csökkentsék a biodiverzitási veszteségeket. E két cél összeegyeztetése nagy feladat. Készítette az UNEP (United Nations Environment Programme = Az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja) Az integrált vízgazdálkodási (IWRM) rendszerek regionális és helyi megvalósítása, a folyók vízgyűjtő területére összpontosító, ökoszisztéma szemléletű megközelítések elterjedése, számos vitatott gát építési megbízásának viszszavonása Észak-Amerikában, és sok folyó és vizes terület különféle helyreállítási projektjei azt mutatják, hogy ezt az elkötelezettséget ha nem is mindenütt a világon kezdik végre komolyan venni. Az egészséges édesvízi ökoszisztémák kulcsfontosságúak a biodiverzitás és az emberi jólét fenntartásához. Élelmiszerbiztonságunk, valamint környezeti javaink és szolgáltatásaink széles köre függenek az édesvízi ökoszisztémáktól. Az édesvizek biodiverzitása kiemelkedően gazdag, mivel nagyon sok táj jellegű faj fordul bennük elő, de ugyanakkor nagyon érzékeny ez a sokféleség a környezet állapotának romlására és kizsákmányolására. Ezek az ökoszisztémák, amelyeket gyakran belső vizeknek is neveznek, sok nagyszaporulatú élőhelyet foglalnak magukba, amelyek jelentős mértékű édesvizet tartalmaznak. Ide tartoznak a tavak és a folyók, a vizes területek és árterek, a kis patakok, tavacskák, források és víztartó rétegek. A vizes terület kifejezés a vízi élőhelyek egy bizonyos csoportját írja le, amelyek különféle sekélyvizű, vegetációval borított ökoszisztémák, mint például a lápok, mocsarak, ingoványok, árterek és tengerparti lagúnák amelyek gyakran tompítják az olyan szélsőséges időjárási eseményeknek a hatását, mint a hurrikánok. Az ilyen vizes területek pusztulása fokozza a kockázatot a tengerparti területeken. Sokfelé gyorsan pusztulnak az édesvízi ökoszisztémák és az ott élő fajok. Gyakran gyorsabban, mint a szárazföldi és tengeri ökoszisztémák. Ez azonnali hatást gyakorol a világ legsebezhetőbb emberi közösségeinek megélhetésére. Az ilyen hatások közé tartoznak a táplálék fehérjeszintjének, a tiszta víz mennyiségének és a potenciális jövedelemforrásoknak a csökkenése; a szegénység elleni stratégiák összeomlása; valamint az ott élő fajok olyan ütemű kihalása, amelyre még nem volt még példa az emberiség történelmében. A rendelkezésre álló adataink, mint például az Élő Bolygó Index (LPI = Living Planet Index), alátámasztani látszanak azt a hipotézist, mely szerint az édesvízi fajtákat sokkal jobban fenyegeti az emberi tevékenység, mint a más környezetben élőket. Átlagosan ezen fajták populációi 1970 és 2000 között 47 %-kal csökkentek. Ez sokkal meredekebb hanyatlás, mint amelyet a szárazföldi vagy tengeri ökoszisztémákban mértek. A legkomolyabb ilyen visszaesést Délkelet-Ázsiában tapasztalták. Az édesvízi biodiverzitás alakulása és a szennyezés mérések mint például a víz biokémiai oxigén szükségletének (BOI) és nitráttartalmának a mérése sok édesvízi ökoszisztéma folyamatos állapotromlását jelzik. Fenn: A globális felmelegedés az izlandi Vatnajökull gleccser visszahúzódását okozta. 15

18 5. FEJEZET / A TENGERPARTI ÉS AZ ÉDESVÍZI ÖKOSZISZTÉMÁK Fragmentáció és a lefolyás szabályozása a nagy folyórendszereknél (LRS = Large River System) 2. RÉSZ Nem érintett Mérsékelten érintett Erősen érintett terület Umes University and World Resources Institute Fenn: Az argentínai Misiones tartományban az erős esőzések kimossák a talajt és jelentős mennyiségű vastartalmú földet mosnak bele az Uruguay folyóba, amitől a víz sötét, vöröses okkerszínű lesz.. Az első, a folyók áramlási viszonyaival foglalkozó globális tanulmány bemutatta a folyók vízgyűjtő területének egyre növekvő fragmentációját, a gátépítések és az egyéb áramlási akadályok miatt. A vízesések, a zúgók, a partmenti növényzet és a környező vizes területek mind eltűnhetnek, ha a folyó áramlási viszonyait gátakkal megváltoztatják. Az édesvízi ökoszisztémákat fenyegető főbb helyi és regionális tényezők lehetnek: az élőhelyek megváltozása, a földhasználat változása, különösen az erdőirtás és az intenzív mezőgazdasági művelés megjelenése, a folyó fragmentációja és a lefolyásszabályozása, a vízszennyezés, a behatoló fajok megjelenése, valamint a klímaváltozás. Ha nem sikerül ezeket a problémákat kezelni, közvetlen társadalmi és gazdasági költségeket okoznak, és hosszú távon pedig visszafordíthatatlan hatással lesznek a biodiverzitásra. Az édesvizek kezelése krízishelyzetbe került. A biodiverzitás és a fajok, az élőhelyek és az ökorendszerek funkcióinak védelme szerves részét kell, hogy képezze minden megalapozott vízkészlet-gazdálkodási programnak. Sürgős szükség van gyakorlatias módszerekre a vízi ökoszisztémák fenntartható használatához. Jelentős lökést adhat ebbe az irányba a Fenntartható Fejlődés Világtalálkozó (WSSD) megvalósítási terve, amelyben a résztvevő országok megállapodtak, hogy 2005-ig kidolgozzák az integrált vízgazdálkodást (IWRM) és a vízgazdálkodási hatékonysági terveket. Sürgős szükség van az integrált vízgazdálkodási módszerek megvalósítására. Bár az integrált vízgazdálkodási módszerek már széles körben elfogadottak, azokat a helyi körülményekhez és igényekhez kell igazítani. Ehhez egy sor eszközt és módszertant kell kidolgozni bizonyos esetekben adaptálni kell a más élőhelyekre és helyzetekre kifejlesztetteket. Néhány kormány és nemzetközi fejlesztési és vízvédelmi szervezet az integrált vízgyűjtő gazdálkodási módszert (IRBM = Integrated River Basin Management) használja. Ez a koncepció hasonló az integrált vízgazdálkodáshoz (IWRM), és az adott folyó vagy a tó vízgyűjtő területét, illetve a víztartót ökológiailag definiált gazdálkodási, irányítási egységnek tekinti. Az IRBM módszert ezért különböző méretskálákon használhatjuk a vízgyűjtő méretétől függően. Ez a néhány négyzetkilométeres apró vízgyűjtő területtől a fontosabb, országnyi méretű vagy akár az országhatárokon is átnyúló vízgyűjtőkig terjedhet, ahol az elosztási és a szennyezési kérdések is nemzetköziek. Ugyanakkor a kormányok, közösségek, civil szervezetek, ipari érdekcsoportok és kutatócsoportok közötti partneri viszonynak az általános elkötelezettségektől tovább kell lépni a konkrét tevékenységekig, és rugalmas és tartós munkakapcsolatokat kell kialakítaniuk. A hatékony intézmény irányítási struktúráknak figyelembe kell venni a nyilvánosság véleményét, a vízgyűjtők területén a prioritások változását és az új informatikai és monitoring eljárások beépítését. 16

19 5. FEJEZET / A TENGERPARTI ÉS AZ ÉDESVÍZI ÖKOSZISZTÉMÁK Édesvízi fajok Index Ausztrália-Ázsia Trópusi Afrika Indonézia-Malajzia vidéke Neoarktikus Neotropikus Paleoarktikus Édesvízi index Fajok száma az indexben 2. RÉSZ Forrás: Loh et al.,2004 Az irányítási struktúrák alkalmazhatóságát ki kell terjeszteni a vonatkozó egyezményeket alá nem író partmenti országokra is (vagyis azokra, amelyek egyazon vízgyűjtő rendszer határain belül vannak), olyan kikötések bevételével, amelyek az ő igényeikkel, jogaikkal foglalkoznak és jövőbeli csatlakozásukat készítik elő. A múltban a partneri problémák megoldására édesvízi és regionális tengeri egyezményeket kötöttek helyi, vízgyűjtő területi és regionális szinten (pl. a Mekong, a Fekete-tenger és a Duna, a Földközi-tenger és a Csád-tó esetében). Mégha ezek a kezdeményezések néha bizonyos sikerrel jártak is, gyakran hiányoztak azok a politikai eszközök, amelyek a hosszútávú integrált vízgazdálkodáshoz szükségesek. Sürgős szükség van az adatminőség jelentős javítására. Erre különösen azért van szükség, hogy kiértékelhessük a Fenntartható Fejlődés Világtalálkozó (WSSD) és a Biodiverzitási Egyezmény (Convention of Biological Diversity) által 2010-re kitűzött, a biodiverzitás pusztulását lassító célok irányába történő haladásunkat. Jóllehet léteznek a biodiverzitásra és a vízminőségre vonatkozó adataink néhány fajcsoport, élőhely és régió tekintetében, még mindig igen hézagosak az információink sok fajról és igen kevés az információnk a vizes ökoszisztémák kiterjedéséről és minőségéről. Végül is az ökoszisztémák állapotmutatói csak annyira lehetnek pontosak, mint azok az adatok, amelyekből képezzük őket. Balra: A sivatagos területek öntözési módszere az Aral-tó összezsugorodásához vezetett. Most a halak számára túl sós, a hajóközlekedéshez pedig túl sekély. A Ferenc József-gleccser Te Wahipounamunál, Új-Zélandon. 17

20 6. FEJEZET / AZ EMBERI EGÉSZSÉG VÉDELME ÉS MEGŐRZÉSE 6. FEJEZET Az emberi egészség védelme és megõrzése Készítette a WHO (World Health Organization = Egészségügyi Világszervezet) és az UNICEF (United Nations Children s Fund = ENSZ Gyermekalap) Fenn: A képen látható nő kezén az ivóvíz okozta arzénmérgezés jelei mutatkoznak. Az ember egészségi állapota sok szálon kapcsolódik a vízzel kapcsolatos feltételekhez: a biztonságos ivóvízhez, a megfelelő higiéniai berendezésekhez, a vízzel kapcsolatos betegségek visszaszorításához és az egészséges édesvízi ökoszisztémákhoz. Sürgősen javítani kell a vízhasználat és az higiéniai létesítmények igazgatási módján, hogy gyorsabban haladhassunk az emberi egészséggel kapcsolatos Millenniumi Fejlesztési Célok (MDG) megvalósítása útján. Az emberi egészség kérdése átszövi a vízgazdálkodás és vízügyi fejlesztés minden fő ágazatát. A vízkészlet különböző állapotparamétereinek egész sora határozza meg az emberi közösségek egészségét. Az otthoni szférában, akár városi akár falusi területen, a legnagyobb problémát az elegendő biztonságos ivóvízhez, a megfelelő higiéniai berendezésekhez való hozzáférés és a megfelelő higiéniai gyakorlat hiánya jelenti. Ezek mindegyike fontos a hasmenéses betegségek és más emésztőrendszeri betegségek terjedésének megakadályozásában. Ahol vízre van szükség az élelmiszer és az energia előállításához, ott a figyelem a vízierőművekhez és öntözőrendszerekhez szükséges tározók építésének a hatására, valamint az emiatt esetleg fellépő betegségek malária, bilharzia-betegség, fonalféreg-betegség és japán agyvelőgyulladás kockázatára irányul. Az egészség kulcstényező lehet a közösségek mozgósításában, hogy részt vegyenek a természetvédelemben és a környezetgazdálkodásban, különösen az olyan közösségeknél, amelyek megélhetése ökoszisztémáktól függ, vagy amelyeknek védekezniük kell a vízzel kapcsolatos betegségek ellen. Így egy adott közösség egészségügyi állapota a legfőbb mutatója az integrált vízgazdálkodás és vízügyi fejlesztés sikerességének vagy sikertelenségének. A fertőző betegségek, különösen a hasmenés és a malária, továbbra is elsődlegesek maradnak a világ vízzel kapcsolatos betegségei között. E betegségek okozta tehertétel jól jelzi, hogy milyen állapotok uralkodnak a vízellátás és a higiéniai berendezések tekintetében. A vízhez való hozzáférés elégtelenségével kapcsolatos betegségeket elsődlegesen a DALY (Disability-Adjusted Life Years = rokkantsággal súlyozott életévek) mutatóval jellemezhetjük. Az adatok korcsoportok szerint rendezettek és információt tartalmaznak a hasmenés, malária, bilharzia, a nyirokrendszeri fonalférgesség, Onchocercaféreg-fertőzés (folyami vakság), dengue-láz, japán encephalitis (agyvelőgyulladás), trachoma, bélrendszeri fonalféreg fertőzések, fehérje- ill. kalóriahiány okozta alultápláltság, valamint a vízbefulladás nemek szerinti és földrajzi területenkénti megoszlására ben a hasmenéses betegségek 1,8 millió, a malária pedig 1,3 millió halálesetért volt felelős. Ezek szinte kizárólag az 5 évnél fiatalabb gyermekpopulációban történtek. A gyermekeknél a vízzel kapcsolatos betegségek esetében továbbra is a hasmenés a vezető halálok. A fejlődő országokban ez az 5 évnél fiatalabb gyermekek halálozásának 21%-át teszi ki. Jóllehet csökken a hasmenés okozta mortalitás, a makacs hasmenés és vérhas okozta halálozás részaránya nő. Maláriában 400 millióan betegszenek meg évente. Mivel részaránya a világot sújtó betegségek között növekszik, egyike a legsürgetőbb globális egészségügyi problémáknak. Afrikában és Ázsiában a vízzel kapcsolatos betegségek továbbra is különösen nagy terhet rónak az egészségügyi helyzetre. Afrika szubszaharai területe és Dél-Ázsia viseli a legnagyobb terhet: a becslések szerint a fejlődő országokban minden 5 éven aluli gyermek évente átlagosan háromszor szenved hasmenéses betegségben. Míg a hasmenéses betegségek egyaránt sújtják Afrikát és Dél-Ázsiát, addig a malária elsősorban az 5 évnél fiatalabb afrikai gyermekeket érinti. Az afrikai országokban, ahol a malária népbetegség, a járóbeteg rendelések 30 %-a ezzel kapcsolatos. 18