A BAROMFITENYÉSZTÉS RÖVID TÖRTÉNETE A RÉGMÚLT IDŐKTŐL NAPJAINKIG 1.

Átírás

1 A BAROMFTENYÉSZTÉS RÖVD TÖRTÉNETE A RÉGMÚLT DŐKTŐL NAPJANKG 1. J~ ~i bm A kezdetektől a XV. századig A baromfifajok, vagyis a házityúk,a pulyka, a lúd és a kacsa, közvetlen gazdasági hasznot hajtanak élelmiszerként használt termékeikkel(hús, belső szervek, zsír, tojás), valamint egyéb produktumaikkal(bőr, toll, állati fehérjetakarmányok). A baromfi húsa nemcsak ízletes, tápláló és könnyen emészthető, hanem fehérjetartaima is nagyobb, mint az emlősállatoké. A háziszámyasok tojása nagy táplálóértékű, mivel jelentős mennyiségű fehérjét, zsírt, lecitint, vitaminokatés ásványi anyagokat tartalmaz. További előnye, hogy hosszú időn át eltartható,a cukrász-és sütőiparban előállítható mintegy nyolcszáz különféle ételkészítmény fontos alkotórésze. A baromfifajok közvetett haszna a kisgazdaságokban a be nem gyűjthető takarmányokés a művelésre alkalmatlanlegelők hasznosításából, valaminta gyommagvak és a kártevőállatok irtásából adódik. A háziasítás folyamán az egyes baromfifajokon belül kialakultaka természetes (primitív) fajták, amelyekből a helyi (átmeneti) fajtákatnemesítették ki. Ezután tenyésztették ki a kultúrfajtákat,végül a XX. század második felében az adott fajtán belüli vonalak keresztezésévei hibrideket alakítottak ki. A tyúk háziasítása a Kr.e. ll. évezredre tehető, legkorábbi régészeti lelete ndiában került elő. A gyöngytyúkot, amely vad formájában Afrikában, Madagaszkáron és Dél-Amerikábanél, Kr.e körül egy Földközi-tenger mellékén élő, földművelő nép háziasította. Szophoklész szerint a gyöngytyúk Észak-Afrikából került Görögországba. Már Arisztotelész idejében háziszámyasként ismerték (nemzetségének elnevezése, a Meleagris is tőle származik). Drágasága miatt ízisz istennőnek a gazdagok gyöngytyúkot, a szegények ludatáldoztak.a gyöngytyúkot megtalálhatjuka római fürdők mozaikjain és egy pompeji freskón is. Marcus TerentiusVarroszerint főként az ínyencek fogyasztották, és a rómaiaknagy lakomáinis szerepelt a fogások között. A mai, háziasított gyöngytyúk a V. században került Afrikából az bériai-félszigetre, majd egész Európában elterjedt. A római birodalom hanyatlásával a gyöngytyúk eltűnt Európából, majd a XV. században a portugál hajósoknak köszönhetően került vissza Guineából, ezért "guinea-fowl" az angol neve. A pulyka az amerikai kontinensen napjainkban is honos élő vadpulykától származik. Valószínűleg mexikóiindiántörzsek háziasították Kr.e körül.1519-ben már Spanyolországban is leírták, majd Európa-szerte elterjedt. Aházilúd vad formája az Európában ma is élő nyári lúd, más néven szürke lúd. Egyiptomban mára Kr.e. ll.évezredben tartottakháziasítottludat. A házikacsa az Észak-Afrikábanés Észak- Amerikábanma is gyakoritőkés récétől származik.feltehetően Kínábanés a Kr.e. 1. évezredben a Földközi-tenger mellékénháziasították.európában vadkacsát is tartottakkr.e. 100 évvel, amely a hazánkbanfellelhető magyar nemesítettkacsaősének tekinthető. A baromfifajok meghonosodása hazánkban A Kárpát-medence jellegzetes, szélsőséges éghajlatához a parlagi baromfi tudott legjobban alkalmazkodni. A magyar parlagi tyúk valószínűleg a honfoglalás korában alakultki,az őseink által hozott és a hazánkban talált fajtákkereszteződéséből. gen jól bírja a Kárpát-medence szélsőséges viszonyait. A tyúkhúsa középkorban kedvelt volt minden társadalmi rétegnél. A királyi udvarban csakúgy, minta főurakkörében - Csánkiszerint- főleg a kappant kedvelték. A középkorban a tyúkok testtömege meghaladta az avarkoriakét, de kisebbek voltak a mai magyar parlagi tyúknál.a X-XVszázadban Kardoskúton talált állatcsontanyag mintegy 2%-át tette ki a házibaromfi. A csontleletektanúságaszerinta házimadarak számaránya ugrásszerűen megnőtt, s a városiés városkömyékilakosság is szívesen tenyésztett baromfit. Egy 1440-ben kelt fiumei tanácsrendelet szerint a marhahúsfontjának ára öt tojás áránakfelelt meg ban Karakóna jobbágyok két telkenkéntegy kappant voltak kötelesek földesuruknakbeszolgáltatni. A török hódoltság idején jutott az erdélyi kopasznyakú tyúk Kis-Ázsiából Erdélybe, Szerbiába és Boszniába C"bosnyák tyúk"). Hazánkban a gyöngytyúkot, Csongrádon és Gyulán kelt feljegyzések szerint, gyöngyösnek is nevezik. Bármás testalakulású, mint a többi tyúkféle, egykor,,pharao-tyúk"-nakis nevezték, amely

2 tljjj!:.rqrj}p feltehetően az olasz kifejezésből (faraona) került szakirodalmunkba. génytelen, legszívesebben a fán alszik, az összes háziszárnyas közül a legellenállóbb a fertőző baromfibetegségekkel szemben. Érzékenységet csak az olvadó hólé és a nedvesség irántmutat.kuliffay - Beniczkyrma: A tollasokvilága c. könyvében azt ajánlja, hogy óljánakkerítése legyen legalább láb magas, mert különben kirepül.vadas ízű húsa miatt kedvelték akisparaszti gazdaságokban. Tojása nem apad, nem romlékony,mégsem volt kereskedelmi cikk. Csibéi még 3-4 hónapos korukban sem tágítanaka tyúkvagy pulykakotlómellől. Legelterjedtebb a kékesszürke vagy közönséges gyöngytyúk. A pulyka hazai előfordulását ből származó írás említi. A Duna-Tisza közén, a Dunántúldéli részén a fehér és a fekete színváltozatú pulyka terjedt el. A baromfifajokközül a legnagyobb tömegű húst szolgáltatja. A X.században az alföldi ternetőkben fellelt gyűrűkön talált madárábrázolások minden bizonnyal pulykák.a XVszázadból egy pulyka lábközépcsontja egy azonos lelőhelyről származó, jól datálható kerámiávalegyütt kerültelő. A XV században Mátyás király(uralkodott ) a pulyka minélhamarabbimeghonosításáthatározta el. Feleségének, Beatrixnakköszönhetően, aki olasz udvartartásával együtt az olasz étkezési szokásokatis magával hozta, a pulyka is bekerült ételeinkközé ben Mátyáskirálya milánóihercegtől kértkövetén keresztül pulykákatés hozzájukértő embert. A lúdról a legkorábbi hazai lelet egy tácfövenypusztai római villából előkerültvégtagcsont volt. A honfoglalás utánaz őshonos magyar ludat tenyésztették. A honfoglaláskoritemetőkben talált tyúk- és lúdtojás a halottaktúlvilágitáplálékául szolgált. A dömösi apátság évi alapítólevele szerint az apátsághoz tartozó egyik községcsoport Szent Margit napján többek között 30 ludat és 40 tyúkotvolt köteles beszolgáltatni. Ludat a XV századtól kezdve kellett a jobbágyoknak beszolgáltatni a földesúr javára. Az között végzett budavári ásatásoksorántalált X-XV.századi állatcsontok között a tyúké után a lúdé volt a leggyakoribb. A XV. századtól, a kukorica meghonosodásától kezdve Európában megindult a lúdhizlalásés a libamájtermelés. Jelentős lúdmáj-kiviteli állomás volt Érsek-Újvár,Galgócz-Lipótvár, Vágújhely, Győr, Pápa és Szeged. A baromfitenyésztés termékei közül legkorábban a lúdtoll került külkereskedelmiforgalomba, a XV. század végétől kezdve az összes baromfiexport vezető termékévé vált. A csontleletek tanúsága szerint a középkorban hazánkterületén tartott kacsák testmérete hasonlított a mai parlagi kacsához. Európa első gazdasági iskoláját Tessedik Sámuel hozta létre Szarvason 1779-ben ben sróf Festetics Györsr alapította meg keszthelyi uradaimában a "Georsikon"-t. E mezőgazdasági tanintézet 8 fakultásának egyikében, a gazdaasszonyi iskolában háztartási és baromfitenyésztési ismereteket is oktattak. Az iskola 1848-ban megszűnt. Schwartner Márton ( ): Statistikdes Könisreichs Unsam (1798) c. munkája szerint baromfitenyésztés, a tojás "a és a baromfi minden módon való erős hazai fo- -" gyasztása miatt, J Magyarországon viszonylag nagyobb, mintbár- országban". A szerző számszerű adatokat is közölt a közeli országokba szá ított szárnyasokról, tojásról és libatollról.a következő századokban a gazdálkodás belterjessé válásával a házimadarak egyre inkább előtérbe kerültek. A XX. század a kiegyezésig 1. kép:a magyar kakas.rajzról készül FF fató in Grubiczy Géza: melymáseurópai.atyúkászat" 1874 (neg.sz.: ) kezdetétől Ebben a században az ágazat fejlesztését elsőként a polihisztor Lánshy stván ( ), majd a jeles szakíró, Farkas Mihály ( ) szorgalmazta.a hazaiuradalmi majorokban (ahol még pávát is tartottak)és a parasztok udvarainekkortöbb baromfit neveltek, mintbárhol külföldön. A jobbágyok és a zsellérek portáin azonban a legprimitívebb körülményekközött, külterjes tartásban, a feltétlen baromfitakarmányokat(gyommagvakat, füveket, rovarokat) értékesítették. Galsóczi Károly (1855) szerint tyúkot, csirkét az egész országban mindenütt, a házak körül, de legtöbbet

3 #ienyédzl&fj ladád J) t il ":,~, J (i blw az alföldi tanyákon tartanak. Pulykát különösen kint a homoki tanyákon neveitek, ahol nagy kiterjedésű, rovarokban gazdag szabad kifutók és akácosok voltak. A közönséges magyar ludat az ún. kultúrfajtáknál sokan többre tartották igénytelensége, ellenálló képessége, jó tojó- és költőtulajdonságai miatt. A nagy vízszabályozások előtti időben a Duna, a Tisza, Vág, a Bodrog és a Sajó völgyében, a (sallóközben, a Sió és a Dráva mellékén különösen sok ludat tartottak. A kacsa mindenütt előfordult, de a lúdnál sokkal kisebb mértékben. A jobbágyterhekkel kapcsolatos évi V. tc. az "apró majorságban és tojásokban öszvesen tett eddigi adózások" - at megszüntette, így elősegítette az eladásra szánt baromfi mennyiségének növekedését. A nyugati vármegyék "tyúkászai" Ausztria, elsősorban Bécs és Graz piacain értékesítették a faluról falura jána fe vásárolt, egyre növekvő mennyiségű baromfit. A múlt század első felében alakult ki a ma ismeretes "magyar konyha". Teret hódítottak a nehéz, fűszeres ételek, például a húsleves recep~e a sokféle húson, fűszeren stb. kívül egy "vén tyúk"-ot is tartalmazott. Az erdélyi kopasznyakú tyúk kitenyésztésével az 1840-es évek táján, majd a múlt század második felében Erdélyben Szeremley Károly foglalkozott behatóan, ezért nevezik ezt a fajtát "szeremlei tyúk':.nak ( vagy "bosnyák tyúk':.nak). A magyar parlagi tyúk tisztavérű nemesítését a Magyar Parlagi Baromfitenyésztők Szindikátusa karolta fel. Az elhanyagolt vegyes, népi baromfiállomány termelésének javítására magántenyésztők nyugati baromfifajtákat importáltak. Elsőként a coc- 2. kép: Vándor "tyúk-ketrec". Fénymásolat in Farkas Mihály: Apró majorság p. hin fajtát hozták be (1842) ben már működött keltetőgép (költőgép ) a Városligetben és a rédei urada lomban. Az 1857-es általános gazdasági kiállítástói kezdődően már új baromfitenyésztési technológiákat is bemutattak. A kiegyezéstől a XX. század végéig A kiegyezés után is kisparaszti gazdaságokban tartották a baromfiállomány 90-95%-át. A fészerekben, az istállók és a sertésólak padlásán csak éjszakára tartózkodtak a tyúkfélék, nagy részük télen is a fákon hált. A gyöngytyúk nemesítésévei nem foglakoztak, viszont a pulykaállományt fehér mexikói pulykával, de főleg bronzpulykával keresztezték. Az Alföldön a vízszabályozások, vagyis az 1880-as évek után is sok parasztlibát tenyésztettek, s ez számottevő bevételhez juttatta a parasztságot. A hozamok növelése érdekében a parlagi ludat az Alföldön főleg emdeni, a Dunántúlon viszont pomerániai lúddal keresztezték. A magyar parlagi kacsát főleg pekingi kacsával nemesítették ben az úri portákon megjelent a kokinkínatyúk,és a húshibridek előállításához nélkülözhetetlen plymouth tyúkis. A tyúkászok mellett megjelentek a tenszerű tevékenységet folytató baromfi- és gyümölcskereskedők, akik áruik számára a legfontosabb mezőgazdasági központokban állandó telephelyeket hoztak létre. A szakosított baromfihizlaló telepek létrejöttével számottevővé vált a magyar export. A baromfihizlaló telepekhez társuló feldolgozó üzemek közül az elsőre iparengedélyt 1870-ben adtak ki, amelyet BenedekJózsef a baromfi-, tojás- és gyümölcskereskedelem gyakorlására kapott Nagykőrösön. Kiemelkedett még Hirschfeld Antal bécsi székhelyű, Első Osztrák-Ma-

4 1;11 ;j..~ '~ gyar Libamáj Export Vállalatai valamint Schneider gnác kiskunhalasi "öregháza". tt a tanyavilágban fevásárolt baromfi, tojás, vad és gyümölcs iparszerű feldolgozását, osztályozását, külföldi értékesítését jól fel szerelt üzemben fejlesztették ki ben indult meg Parthay Géza lapja: "A háziszárnyasaink'~ és az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) keretében baromfitenyésztési szakosztály alakult ben a fővárosi Állat- és Növényhonosító Társaság rendezte az első országos baromfi kiállítást, ahol már egy működő keltetőgépet is bemutattak ban Grubiczy Géza megalapította az első magyar baromfitenyésztési folyóiratot, a "Gallus"-t amelyben országos baromfitenyésztési egyesület alakítására szó- ította fel a tenyésztőket, 1878-ban pedig pulykatenyésztési pályázatot írt ki. A magyar tyúk nemesítésére 1880-tól 1914-ig főleg a kendermagos plymouth fajtát importálták. A kendermagos színű magyar tyúk tisztavérű nemesítésévei a múlt század utolsó évtizedétől kezdődően foglalkoztak, a fehér és a sárga színváltozatot csak szűk körben tenyésztették. Az 1879:XL. tc. 86. paragrafusa, mint törvényes állatvédelmi előírás tiltotta meg lábánál fogva, lelógó fejjel vinni abaromfit ben "mindennemű szárnyas" kivitelünk elsősorbanlevá- 3. kép: Vesszőből fent tyúkól rajza. FF fetó (neg.sz.: ). gott, kopasztott ludat, utána tyúkot, valamint kacsát és pulykát jelentett és 1913 között a jelentős mértékű, nyugatra irányulóexporton belül a tojás és a levágott baromfi részesedése nőtt, a tollé és az élő baromfié viszont csökkent. A falusi hetipiacokon és a gazdaudvarokon tömegesen összevásárolt baromfikat pépesített kukoricadarával 8-10 napig feljavították, hogya mezőről való befogás és szállítás következtében meggyötört csirkék "nyers" kékes színe tompuljon.1882-tőlkezdve a francia rendszerű baromfihizlalást (az ún. "Martin Odile"-féle gépi tömést) nálunkis bevezették. Az állatokat lábukon láncocskákkal rögzítettéka ketrecekben, ahol tejjel és vízzel pépes í- tett kukorica- és árpalisztet kaptak. A tömőgépből, egy állványra szerelt henger aljából, csövön keresztül nyomták ki a pépet. Ezután következett a vágás, a kopasztás, a kibelezés, a csomagolás,a hűtés és a szállítás a fogyasztókat ellátó boltokba. A baromfitenyésztést évszázadokon át kockázatossá tették a fertőző baromfi-betegségek: a baromfikolera, a baromfipestis és a baromfihimlő. A szervezett védekezés a /1884. sz. FM körrendelettel vette kezdetét, amelyben a miniszter felhívta a törvényhatóságokat, hogy a baromfi pestis és a baromfi koleraelleni védekezés céljából alkossanak szabályrendeletet. Ezek az előírások bekerültek az állategészségügy rendezéséről szóló, évi XV. törvénycikkbe. Párizsban az évi gazdasági kiállításon bemutatták Roulierés Arnoult módosított Jöltőkészülék"-ét, amely cserépmelegítőket tartalmazott a reggelenként és esténként beöntött melegvíz helyett. A század utolsó harmadátói a baromfi és termékei a magyar külkereskedelemben egyre nagyobb szerepet játszottak, és növelték a baromfitenyésztés közgazdasági jelentőségét. A baromfi kivitel azonban az egyes baromfi fajok tartásmódjával összefüggésben idényjellegű hullámzást mutatott. A tavasszal kikelt baromfi csakőszrefejlődött ki, majd az aratást és az őszi termény betakarítást követően hizlalták meg a téli export céljára. Télre csak a törzs-állományt tartották meg. Az ivartalanított kakas, a kappan mellett hizlaltak ivartalanított jércét is (poulard). A tojástermelés tavasszal, az időjárásnak és a friss zöldtakarmányoknak köszönhetően volt a legnagyobb, utána fokozatosan csökkenve, télre szinte teljesen elapadt ben megalakult a Magyar Baromfitenyésztők és HizlalókSzövetkezete. A hazai élelmiszerfogyasztás összetételét és mennyiségét elsőként ben Keleti Károlykísérelte meg felmérni. Keleti megbízására a birtokkataszteri kiigazítások végrehajtására kirendelt élelmiszer biztosok jegyezték fel körzetükben az élelmiszer-fogyasztási adatokat. A történelmi Magyarország 63 vármegyéjének 248 kataszteri járásában gyűjtött adatok szerintaz országban átlagosan 2,95 kg baromfit és 2,28 kg tojást fogyasztottak, de ennél jóval több keltel a városokban, s különösen a fővárosban. A városi kispénzűek és a falusiak leginkább ünnepnapokon ettek baromfit, tojást viszont folyamatosan használtak a tésztafélék készítéséhez. A városban többnyire egyedenként, csak élő tyúkot és csirkét, valamint vágott kacsát és libátvásároltak ben Budapesten Nemzetközi Baromfikiállítást rendeztek ban a Baromfitenyésztők és Hizlalók Szövetkezete részvénytársasággá alakult, és hírt adtak a Löhr-féle Jöltőgépről" és mesterséges anyáról ben Parthay megalapította az országos baromfitenyésztési egyesületet. A század utolsó évtizede TormayBéla ( ) a baromfitermékek exportjának növelését tűz- b~

5 "12arQ/~lJ;; te ki célul. Ennek feltétele volt a magyar baromfi minőségének javítása, főleg a már meghonosodott külföldi fajtákkal való keresztezés ú~án, amikor a nemesített hímivarú baromfit a régiek beszolgáltatásáért cserébe osztották ki. Az ágazat korszerűsítésében az addigi M. kir. Földmívelés, par- és Kereskedelemügyi Ministerium-ból kivált és önállóvá lett Földmívelésügyi Minisztérium már élt az állami baromfitenyésztési politika eszközeivel: a nemesítési és a mesterséges keltetési akciókkal, valamint a fertőző baromfi betegségek elleni intézményes küzdelemmel. (Az akciókból a gyöngytyúktenyésztés kimaradt.) A kendermagos, a sárga és a fehér színű magyar tyúkot a kis állományok miatt nem sikerült tisztavérben nemesíteni. A köztenyésztés fellendítésére az egész országra kiterjedő nemesítési akciót kezdett Grubiczy Géza ( ) a Földművelésügyi Minisztériumban 1891-ben kinevezett baromfitenyésztési előadó, aki intenzív és széles hatókörű szakírói munkásságot fejtett ki. Két gazdasági tanintézet és öt földműves iskola gazdaságában ún. baromfi-törzstenyészetet (pepinériát) hozott létre. Megalakult az Országos Magyar Baromfitenyésztő Egyesület. A "Georgikon" helyén létesült Keszthelyi Magyar Királyi Gazdasági Akadémián az 1890-es évektől kezdve a felsőfokú oktatáson és ismeretterjesztésen kívül népes látogatottságú gazdasági előadásokat is tartottak a szomszédos falvakban és városokban. A regionális baromfitenyésztő egyesületek is szerveztek népszerűsítő előadásokat a gazdakörökben és az uradamakban ben a kormány megkezdte a plymouth-rocksl a világos brahma és a fekete langshan tyúkok, pekingi kacsák és emdeni ludak kiosztását. A baromfira nézve előnyös, új kereskedelmi szerződés jött létre Németország és a Monarchia között ben megalakult Budapesten a "Magyar kiviteliés csomagszállítórr~ amely Kőbányán baromfitelepet rendezett be. Megjelent a "Baromfiak" című folyóirat ben a földművelésügyi miniszter körrendeletben hívta fel a törvényhatóságok figyelmét a baromfiak fertőző betegségei (baromfipestis, -kolera) elleni védekezésre. Felismerték az igazán korai, értékes baromfi előállítását szolgáló mesterséges keltetés és felnevelés jelentőségét is ban, a költségvetésben Darányi gnác az előző évek háromszorosát irányozta elő a baromfitenyésztésre, és a fővárosban egy állandó baromfikiállítást, köré egy mintatelepet szándékozott létesíteni. A baromfiárak között 87%-kal drágultak. A legdrágább, a kisebb mennyiségben piacra kerülő pulyka és a csemegének számító gyöngytyúk volt. A fővárosi vásárcsarnokok ben nyíltak meg. A gyakorlati baromfitenyésztési ismeretek elsajátítását és terjesztését szolgálta az 1897-ben Gödöllőn alapított baromfitenyésztő-telep és munkásképző iskola amely langshan tyúk tenyésztésére volt hivatott. Első vezetője, Hreblay Emil ( ) Grubiczy munkásságát folytatta. Az iskola deszkaóljaiban a külföldi származású tyúkfajták mellett fehér, sárga, kendermagos és fogolyszínű magyar, valamint erdélyi kopasznyakú tyúkokat, fehér, fekete és bronzpulykákat, emdeni és fodrostollú ludakat, valamint pekingi kacsát tartottak ban a gödöllői baromfitenyésztő telep építése befejeződött, és megkezdődött a tenyésztés. Ebben az évben 1100 nemes baromfit osztottak ki. Hreblay létesítette az első tojásértékesítési szövetkezetet is. A millenniumi kiállításon mutattak be először vándorólat, amely főleg a Duna-Tisza közén és a déli sík vidéken mozdította elő a legeltetéses baromfitenyésztés fej lődését ben Budapesten nemzetközi baromfi kiállítást rendeztek. A nemesített magyar baromfit azonban igazán csak az évi szegedi baromfi-kiállításon fedezték fel. SZOVÁTAY ADRlENN MAGYAR MEZŐGAZDASÁG MÚZEUM ADR/ENN SZOVATAY HUNGAR/AN MUSEUM OF AGR/CUL TURE A brief history of poultry breeding from the ansient time to present 1. Part one covers the story from beginning to the end of XX. century. flt