A Legfelsőbb Bíróság Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Jogi Irodájának Hírlevele december 20. I. évfolyam 7. szám

Átírás

1 A Legfelsőbb Bíróság Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Jogi Irodájának Hírlevele december 20. I. évfolyam 7. szám EURÓPAI UNIÓS JOGI KÖZLEMÉNYEK 2 KÖZZÉTETT ELŐZETES DÖNTÉSHOZATAL IRÁNTI KÉRELMEK 2 BÜNTETŐ ÜGYSZAK 2 GAZDASÁGI ÜGYSZAK 3 MUNKAÜGYI ÜGYSZAK 4 POLGÁRI ÜGYSZAK 5 KÖZIGAZGATÁSI ÜGYSZAK 7 ELŐZETES DÖNTÉSHOZATAL TÁRGYÁBAN KÖZZÉTETT ÍTÉLETEK 14 BÜNTETŐ ÜGYSZAK 14 GAZDASÁGI ÜGYSZAK 14 MUNKAÜGYI ÜGYSZAK 14 POLGÁRI ÜGYSZAK 14 KÖZIGAZGATÁSI ÜGYSZAK 15 EGYÉB MAGYAR VONATKOZÁSÚ ÜGYEK AZ EURÓPAI BÍRÓSÁG ELŐTT 16 A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG UNIÓS JOGI TÁRGYÚ ÍTÉLETEI 19 BÜNTETŐ ÜGYSZAK 19 GAZDASÁGI ÜGYSZAK 19 MUNKAÜGYI ÜGYSZAK 20 POLGÁRI ÜGYSZAK 20 KÖZIGAZGATÁSI ÜGYSZAK 20 EMBERI JOGI KÖZLEMÉNYEK 22 AZ EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGÁNAK MAGYAR VONATKOZÁSÚ ÍTÉLETEI 22 AZ EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGÁNAK KIEMELTEN FONTOS ÍTÉLETEI 28 A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG EMBERI JOGI VONATKOZÁSÚ ÍTÉLETEI 34 BÜNTETŐ ÜGYSZAK 34 GAZDASÁGI ÜGYSZAK 34 MUNKAÜGYI ÜGYSZAK 34 POLGÁRI ÜGYSZAK 34 KÖZIGAZGATÁSI ÜGYSZAK 35

2 Európai uniós jogi közlemények Közzétett előzetes döntéshozatal iránti kérelmek Büntető ügyszak 1. Az Administrativen sad Sofia-grad (Bulgária) által szeptember 2-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem (C-430/10. sz. ügy) Az eljárás nyelve: bolgár 1. Az alapeljárás körülményei között úgy kell-e értelmezni az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 27. cikkének (1) és (2) bekezdését, hogy az az alábbi körülmények egyidejű fennállása esetén alkalmazandó abban az esetben, ha valamely tagállam állampolgárának amiatt, hogy egy harmadik államban kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményt követett el megtiltják, hogy saját államának területét elhagyja: 1.1. az irányelv említett rendelkezéseit a tagállam saját állampolgárai tekintetében kifejezetten nem ültették át; 1.2. a bolgár állampolgárok szabad mozgáshoz való jogának korlátozását megalapozó megengedhető célok elfogadása kapcsán a nemzeti jogalkotó által megjelölt indokokat a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre alapították, és 1.3. a közigazgatási intézkedéseket az június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény 71. cikkével összefüggésben, valamint a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) és (20) preambulumbekezdését tiszteletben tartva alkalmazzák? 2. Az alapeljárás körülményei között az következik-e az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogának gyakorlása vonatkozásában előírt korlátozásokból és feltételekből, valamint az ezek végrehajtására az uniós jognak megfelelően hozott intézkedésekből, ezek között a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény 71. cikkének a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) és (20) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett (1), (2) és (5) bekezdéséből, hogy megengedhető az olyan nemzeti jogi szabályozás, amely úgy rendelkezik, hogy a tagállam állampolgárainak egyikével szemben kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény elkövetése miatt az ország elhagyás[át] korlátozó közigazgatási kényszerintézkedést rendel el, ha ezen állampolgárt valamely harmadik állam bírósága e cselekmény miatt elítélte? 3. Az alapeljárás körülményei között úgy kell-e értelmezni az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogának gyakorlása vonatkozásában előírt korlátozásokat és feltételeket, valamint az ezek végrehajtására az uniós jognak megfelelően hozott intézkedéseket, ezek között a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény 71. cikkének a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) és (20) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett (1), (2) és (5) bekezdését, hogy valamely tagállam állampolgárának egy harmadik állam bírósága általi, e tagállam joga szerint kábítószerrel kapcsolatos súlyos szándékos 2

3 bűncselekménynek minősülő cselekmény miatti elítélésével az általános és a különös megelőzés ideértve mások egészségének fokozott védelmét okán az elővigyázatosság elve alapján megállapítást nyert, hogy ezen állampolgár személyes magatartása egy jövőbeli, törvényben pontosan meghatározott, a kiszabott büntetés letöltésének időtartamával összefüggésben nem álló, de a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesüléshez szükséges időtartam keretein belüli időszak tekintetében valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt jelent a társadalom valamely alapvető érdekére? Gazdasági ügyszak 1. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága (Magyar Köztársaság) által július 28-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem (C-378/10. sz. ügy) Az eljárás nyelve: magyar 1. A fogadó tagállamnak tekintettel kell-e lennie az EK 43. és 48. cikkeire akkor, amikor egy másik (származási) tagállamban létrehozott társaság a székhelyét áthelyezi ebbe a fogadó tagállamba, egyidejűleg a származási tagállamban a cégjegyzékből erre tekintettel törlik, a társaság tulajdonosai a fogadó állam joga szerint új létesítő okiratot fogadnak el, s a fogadó állam joga szerint a társaság kéri a bejegyzését a fogadó tagállam cégjegyzékébe? 2. Amennyiben az első kérdésre igen a válasz, abban az esetben úgy kell-e értelmezni az EK 43. és 48. cikkeit, hogy azokkal ellentétes egy olyan (fogadó) tagállami szabályozás vagy gyakorlat, ami megtagadja a valamely más (származási) tagállamban szabályszerűen létrehozott társaságtól azt, hogy a székhelyét a fogadó államba helyezze át és annak joga szerint működjön tovább? 3. A második kérdés megválaszolása tekintetében van-e annak a ténynek jelentősége, hogy a fogadó tagállam milyen alapon tagadja meg a társaságtól a cégbejegyzést, így különösen ha a társaság a fogadó államban elfogadott létesítő okiratában jogelődként jelöli meg a származási tagállamban létesített és ott a cégnyilvántartásból törölt társaságot, és a jogelődöt a fogadó állam cégjegyzékébe mint saját jogelődjét kéri bejegyezni? közösségen belüli nemzetközi átalakulás esetén a fogadó állam a társaság cégbejegyzési kérelmének elbírálásakor köteles-e figyelembe venni, s ha igen, mennyiben a származási tagállamnak a székhelyáthelyezés tényét a származási tagállam cégnyilvántartásában rögzítő aktusát? 4. Jogosult-e a fogadó tagállam a Közösségen belüli nemzetközi átalakulást végrehajtó társaság fogadó tagállamban benyújtott cégbejegyzési kérelmét a fogadó tagállam társasági jogának a belföldi társaságok átalakulására vonatkozó szabályai szerint elbírálni, megkövetelve a társaságtól mindazon feltételek teljesítését (így pl. vagyonmérleg és vagyonleltár elkészítését), amit a fogadó tagállam társasági joga a belföldi átalakulásokkal szemben megfogalmaz, vagy a fogadó tagállam az EK 43. és 48. cikkei alapján köteles a Közösségen belüli nemzetközi átalakulást a belföldi átalakulástól megkülönböztetni, és ha igen, mennyiben? 2. A Centrale Raad van Beroep (Hollandia) által szeptember 13-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem (C-435/10. sz. ügy) Az eljárás nyelve: holland 1. Úgy kell-e értelmezni a fizetésképtelenségről szóló irányelvet, különösen annak 4., 5. és 10. cikkét, hogy azzal már általánosságban összeegyezhetetlen az olyan nemzeti szabályozás, amely a munkavállalókat munkáltatójuk fizetésképtelensége esetén a munkabérre vonatkozó fennálló követeléseik átvállalása iránti jogosultságuk (teljes körű) érvényesítéséhez arra kötelezi, hogy magukat munkakeresőként legkésőbb a munkaviszony felmondásának napját vagy azon napot követő első munkanapon, amelyen a munkaviszonyt a jog szerint fel kellett volna mondani, nyilvántartásba vetessék? Nemleges válasz esetén: 2. Úgy kell-e értelmezni a fizetésképtelenségről szóló irányelvet, különösen annak 4., 5. és 10. cikkét, hogy azzal összeegyezhetetlen az olyan nemzeti szabályozás, amely e nyilvántartásba vételi 3

4 kötelezettséget azon munkavállalókra is kiterjeszti, akik a felmondási idő alatt saját vállalkozásuk vagy foglalkozásuk keretében végeztek tevékenységet? 3. Úgy kell-e értelmezni a fizetésképtelenségről szóló irányelvet, különösen annak 4., 5. és 10. cikkét, hogy azzal összeegyezhetetlen az olyan nemzeti szabályozás, amely, ha e nyilvántartásba vételi kötelezettséget nem (határidőn belül) teljesítik, azt eredményezheti, hogy a fizetésképtelenségi ellátás kifizetése részben elmarad, minek során az intézkedés mértéke és időtartama szempontjából az az időpont is jelentőséghez jut, amikor e kötelezettséget utólagosan teljesítik? Munkaügyi ügyszak 1. A Verwaltungsgericht Frankfurt am Main (Németország) által július 7-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem (C-337/10. sz. ügy) Az eljárás nyelve: német 1. Vonatkozik-e szolgálati jogviszonyokra is a 2003/88/EK irányelv 7. cikke? 2. Magában foglalja-e a 2003/88/EK irányelv 7. cikkének (1) bekezdése az éves, illetve rendes szabadsághoz való jogot, amennyiben a nemzeti jog az efféle jogot több mint négy hétre biztosítja? 3. Az olyan szolgálattól való távolmaradáshoz való jog is a 2003/88/EK irányelv 7. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik-e, amelyet a nemzeti jog szerint rendszertelen munkaidő-beosztás alapján az éves, illetve rendes szabadságon felül biztosítanak az ünnepnapok kompenzációjaként? 4. Alapíthatja-e az éves, illetve rendes szabadság megváltásához való jogot egy nyugdíjazott tisztviselő közvetlenül a 2003/88/EK irányelv 7. cikkének (2) bekezdésére, ha betegség miatt nem teljesített szolgálatot, és ezért nem tudta a szabadságát a szolgálattól való távolmaradás formájában igénybe venni? 5. Az ilyen pénzbeli megváltáshoz való joggal szemben lehet-e legalább részben a szabadsághoz való jog nemzeti jogban előírt idő előtti megszűnésére hivatkozni? 6. A 2003/88/EK irányelv 7. cikkének (2) bekezdésén alapuló pénzbeli megváltáshoz való jog hatálya csak a 2003/88/EK rendelet 7. cikkének (1) bekezdése által biztosított négyhetes minimumszabadságra terjed-e ki, vagy ezenfelül a nemzeti jogban előírt többletszabadsághoz való jogra is? E kiterjesztett szabadsághoz való jog magában foglalja-e azt az eset is, amikor a szolgálattól való távolmaradáshoz való jog csak valamely különleges munkaidő-beosztásból következik? 2. A Hof van Cassatie van België (Belgium) által július 29-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem (C-384/10. sz. ügy) Az eljárás nyelve: holland 1. Azt az országot kell-e érteni az azon telephely szerinti országon, ahol a munkavállalót a szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, június 19-én Rómában aláírásra megnyitott egyezmény 6. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében alkalmazták, amelyben a munkáltatónak a munkavállalót a munkaszerződés alapján alkalmazó telephelye található, vagy azt, amelyben a munkáltatónak a munkavállalót ténylegesen foglalkoztató telephelye található, még ha a munkavállaló a munkáját rendszerint nem is egy és ugyanazon országban végzi? 2. Az első kérdés értelmében vett tényleges foglalkoztatás helyének tekintendő-e az a hely, ahol a munkáját rendszerint nem egy és ugyanazon országban végző munkavállaló jelentkezni köteles, és ahol a tevékenysége elvégzéséhez kapcsolódó útmutatásokat és utasításokat megkapja? 3. Meg kell-e felelnie a munkáltató azon telephelyének, ahol a munkavállalót az első kérdés értelmében véve ténylegesen foglalkoztatják, bizonyos alaki követelményeknek például önálló jogi személyiséggel kell-e rendelkeznie, vagy e tekintetben elegendő a tényleges telephely léte? 4. Akkor is a harmadik kérdés értelmében vett telephelynek tekinthető-e a munkáltató társasággal kapcsolatban álló másik társaság telephelye, ha az utasítási jogot e másik társaságra nem ruházták át? 4

5 3. A Bundesarbeitsgericht (Németország) által augusztus 20-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem (C-415/10. sz. ügy) Az eljárás nyelve: német 1. Úgy kell-e értelmezni a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (átdolgozott szöveg) 19. cikkének (1) bekezdését és a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelv 8. cikkének (1) bekezdését, valamint a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv 10. cikkének (1) bekezdését, hogy a munkáltató által meghirdetett állásra vonatkozó feltételek teljesítését bemutató munkavállaló számára abban az esetben, ha nem alkalmazzák, felvilágosításhoz való jogot kell biztosítani a munkáltatóval szemben arra vonatkozóan, hogy a munkáltató alkalmazott-e másik pályázót, és ha igen, mely feltételek alapján került sor az alkalmazásra? 2. Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: Olyan ténynek minősül-e a körülmény, hogy a munkáltató a kért felvilágosítást megtagadja, amelyből a munkavállaló által állított megkülönböztetésre lehet következtetni? 4. A Centrale Raad van Beroep (Hollandia) által szeptember 13-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem (C-435/10. sz. ügy) Az eljárás nyelve: holland 1. Úgy kell-e értelmezni a fizetésképtelenségről szóló irányelvet, különösen annak 4., 5. és 10. cikkét, hogy azzal már általánosságban összeegyezhetetlen az olyan nemzeti szabályozás, amely a munkavállalókat munkáltatójuk fizetésképtelensége esetén a munkabérre vonatkozó fennálló követeléseik átvállalása iránti jogosultságuk (teljes körű) érvényesítéséhez arra kötelezi, hogy magukat munkakeresőként legkésőbb a munkaviszony felmondásának napját vagy azon napot követő első munkanapon, amelyen a munkaviszonyt a jog szerint fel kellett volna mondani, nyilvántartásba vetessék? Nemleges válasz esetén: 2. Úgy kell-e értelmezni a fizetésképtelenségről szóló irányelvet, különösen annak 4., 5. és 10. cikkét, hogy azzal összeegyezhetetlen az olyan nemzeti szabályozás, amely e nyilvántartásba vételi kötelezettséget azon munkavállalókra is kiterjeszti, akik a felmondási idő alatt saját vállalkozásuk vagy foglalkozásuk keretében végeztek tevékenységet? 3. Úgy kell-e értelmezni a fizetésképtelenségről szóló irányelvet, különösen annak 4., 5. és 10. cikkét, hogy azzal összeegyezhetetlen az olyan nemzeti szabályozás, amely, ha e nyilvántartásba vételi kötelezettséget nem (határidőn belül) teljesítik, azt eredményezheti, hogy a fizetésképtelenségi ellátás kifizetése részben elmarad, minek során az intézkedés mértéke és időtartama szempontjából az az időpont is jelentőséghez jut, amikor e kötelezettséget utólagosan teljesítik? Polgári ügyszak 1. A High Court of Justice (Queen's Bench Division) (Egyesült Királyság) által augusztus 18-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem (C-412/10. sz. ügy) Az eljárás nyelve: angol 1. Úgy kell-e értelmezni a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (Róma II. rendelet) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikkével összefüggésben értelmezett 31. és 32. cikkét, hogy e rendelkezések megkövetelik a nemzeti bíróságtól a Róma II. rendelet, különösen annak 15. cikke c) pontjának alkalmazását olyan esetben, amelyben a károkozó esemény augusztus 29-én következett be? 5

6 2. Befolyásolja-e az első kérdésre adandó választ az alábbi tények valamelyike: i. a kártérítés iránti pert január 8-án indították; ii. a nemzeti bíróság nem határozta meg az alkalmazandó jogot január 11-e előtt? 2. A High Court of Justice (Chancery Division) (Egyesült Királyság) által augusztus 27-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem (C-422/10. sz. ügy) Az eljárás nyelve: angol 1. Az SPC-rendelet, és különösen a 3. cikk b) pontja lehetővé teszi-e kiegészítő oltalmi tanúsítvány megadását egy hatóanyag, illetve hatóanyagok kombinációja tekintetében, ha: a) valamely hatályos alapszabadalom az SPC-rendelet 3. cikke a) pontjának értelmében oltalmat biztosít a hatóanyag, illetve a hatóanyagok kombinációja tekintetében; és b) az egy hatóanyagot vagy hatóanyagok kombinációját egy vagy több eltérő hatóanyaggal együttesen tartalmazó gyógyszer forgalomba hozatalát a 2001/83/EK irányelv vagy a 2001/82/EK irányelv szerint érvényesen engedélyezték, és ez az engedély a hatóanyag vagy a hatóanyagok kombinációja forgalomba hozatalára vonatkozó első engedély? 3. A Tribunal Judicial de Vieira do Minho (Portugália) által szeptember 13-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem (C-437/10. sz. ügy) Az eljárás nyelve: portugál Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés Járművek olyan ütközése esetén, amikor a balesetet illetően, amelynek következtében a (sérült, kártérítést igénylő) egyik járművezető testi károsodást és vagyoni károkat szenvedett, egyik járművezetőt sem terheli vétkesség, ellentétes-e a közösségi joggal, konkrétan a 72/166/EGK irányelv 3. cikkének (1) bekezdésével, a 84/5/EGK irányelv 2. cikkének (1) bekezdésével és a 90/232/EGK irányelv 1. cikkével e rendelkezéseknek a Bíróság által eddig adott értelmezése alapján a veszélyes üzemből eredő felelősség megosztásáról való rendelkezés lehetősége (a Código Civil 506. cikkének (1) és (2) bekezdése), amely közvetlenül visszatükröződik az elszenvedett sérülésekből eredő vagyoni és nem vagyoni károk miatt a sérültnek járó kártérítés összegében, és ezen összeg egyenlő arányban történő csökkentését eredményezi? 4. A Högsta domstolen (Svédország) által szeptember 20-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem (C-461/10. sz. ügy) Az eljárás nyelve: svéd 1. A nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatása keretében előállított vagy feldolgozott adatok megőrzéséről és a 2002/58/EK irányelv módosításáról szóló, március 15-i 2006/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (adatmegőrzési irányelv), és különösen annak 3., 4., 5. és 11. cikke kizárja-e egy olyan nemzeti rendelkezés alkalmazását, amely a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, április 29-i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 8. cikkén alapul, és amely lehetővé teszi, hogy egy polgári eljárásban egy adott előfizető azonosítása érdekében arra kötelezzék az internetszolgáltatót, hogy a szerzői jog jogosultjának vagy képviselőjének tájékoztatást adjon arról az előfizetőről, akinek a szolgáltató egy adott IP címet biztosított, amely címet állítólag a jogsértés elkövetése során használtak? A kérdés azon a feltevésen alapul, mely szerint a kérelmező egy konkrét szerzői jog megsértése vonatkozó bizonyítékra hivatkozott, és az intézkedés arányos. 2. Érinti-e az első kérdésre adandó választ az a tény, hogy a tagállam nem hajtotta végre az adatmegőrzési irányelvet, annak ellenére, hogy a nemzeti jogba való átültetésre nyitva álló határidő lejárt? 6

7 Közigazgatási ügyszak 1. A Mora Kommun (Svédország) által augusztus 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem (C-344/09. sz. ügy) Az eljárás nyelve: svéd Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés 1. Mora község környezetvédelmi és egészségügyi bizottsága az EK 174. cikk (2) bekezdésével kapcsolatos 1999/519/EK tanácsi ajánlás értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjeszt elő. A kérdés arra vonatkozik, hogy úgy kell-e értelmezni az ajánlásban meghatározott elektromágneses térre vonatkozó referenciaszinteket, hogy azok az elővigyázatosság elvének alkalmazásához adnak iránymutatást, vagy ez az elv kiegészíti az ajánlást? 2. A Conseil d État (Franciaország) által augusztus 19-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem (C-414/10. sz. ügy) Az eljárás nyelve: francia A hatodik irányelv cikke (2) bekezdésének b) pontja többek között a csalás veszélyére figyelemmel lehetővé teszi- e, hogy valamely tagállam a behozatali hozzáadottérték-adó levonásához való jogot alárendelje ezen adó adóalany általi tényleges megfizetésének, amennyiben a behozatali hozzáadottérték-adó alanya és a megfelelő levonás jogosultja, csakúgy mint Franciaországban, ugyanaz a személy? 3. A Najvyšší súd Slovenskej republiky (Szlovák Köztársaság) által augusztus 23- án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem (C-416/10. sz. ügy) Az eljárás nyelve: szlovák 1. A közösségi jog (jelesül az EUMSZ 267. cikk) kötelezi e valamely tagállam legfelsőbb bíróságát, illetve lehetővé teszi-e e bíróság számára, hogy hivatalból előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesszen az Európai Unió Bírósága elé akkor is, ha az alapeljárásban a következő helyzet áll fenn: az alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte a legfelsőbb bíróságnak az elsődlegesen a környezetvédelemre vonatkozó közösségi szabályozás alkalmazásán alapuló ítéletét, arra kötelezve e bíróságot, hogy alkalmazkodjon az alkotmánybíróságnak az igazságszolgáltatási eljárásban részt vevő fél alkotmányos eljárási és anyagi jogai megsértésén alapuló jogi értékeléseihez anélkül, hogy figyelembe vette volna a jogvita közösségi vonatkozásait? Más szóval: amikor az alkotmánybíróság, mint az ügyben utolsó fokon eljáró bíróság nem jut arra a következtetésre, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelmet kell az Európai Unió Bírósága elé terjeszteni, és átmenetileg kizárta a megfelelő környezethez és az ennek védelméhez való jog alkalmazását az alapeljárásban. 2. Lehetséges e az integrált megelőzés alapvető célkitűzésének megvalósítása amely mindenekelőtt a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló 96/61/EK tanácsi irányelv (8), (9) és (23) preambulumbekezdéséből, 1. és 15. cikkéből, valamint általánosságban a környezetvédelemre vonatkozó közösségi jogból következik azaz a szennyezés megelőzése és csökkentése a nyilvánosságnak azon cél megvalósításában való részvételével is, hogy a környezet egészének magas szintű védelmét lehessen elérni egy olyan eljárás által, amelyben az érintett nyilvánosság az integrált megelőzésre vonatkozó eljárás megindításának időpontjában nem rendelkezik garantált hozzáféréssel a teljes vonatkozó dokumentációhoz (a 96/61/EK irányelv 15. cikkével összefüggésben értelmezett 6. cikke), különösen egy hulladéklerakó helyére vonatkozó határozathoz, majd ezt követően az elsőfokú eljárásban a hiányzó dokumentumot a kérelmező jogalany azzal a feltétellel csatolja, hogy ezt ne tegyék hozzáférhetővé az eljárás többi résztvevője számára, mivel az üzleti titok által védett anyagról van szó? Más szóval: megalapozottan állítható e, hogy a létesítmény helyéről szóló határozat (különösen ennek indokolása) lényegileg befolyásolja érvelések, észrevételek vagy egyéb releváns elemek előadását? 1 A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról közös hozzáadottértékadórendszer: egységes adóalap- megállapításról szóló, május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv 7

8 3. Teljesülnek e az egyes köz és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 85/337/EGK tanácsi irányelv célkitűzései, különösen a környezetre vonatkozó közösségi jog, és közelebbről a 2. cikkben előírt azon feltétel vonatkozásában, miszerint meghatározott projekteket engedélyezésük előtt környezetvédelmi hatásvizsgálatnak kell alávetni, abban az esetben, ha az eredetileg a környezetvédelmi minisztérium által 1999 ben megfogalmazott vélemény, amely a múltban egy környezeti hatásvizsgálati (KHV) eljárást zárt le, egy egyszerű határozattal több évre meghosszabbításra kerül új KHV eljárás lefolytatása nélkül? Más szóval: megállapítható e, hogy a 85/337/EGK irányelv értelmében kibocsátott határozat korlátlanul érvényes? 4. A 96/61/EK irányelvben (jelesül preambulumában, valamint 1. és 15a. cikkében) előírt általános feltétel amelynek alapján a tagállamok a szennyezés megelőzését és csökkentését azzal is biztosítják, hogy az érintett nyilvánosság számára igazságos, méltányos és gyors közigazgatási vagy bírósági eljárás lehetőségét adják meg a 85/337/EGK irányelv 10a. cikkével és az aarhusi egyezmény 6. cikkével, valamint 9. cikkének (2) és (4) bekezdésével összefüggésben értelmezve magában foglalja-e a hivatkozott nyilvánosság azon lehetőségét is, hogy ideiglenes közigazgatási vagy bírósági intézkedés (például egy integrált határozat végrehajtását felfüggesztő végzés) elfogadását kérjék a nemzeti jognak megfelelően, amely ideiglenesen, tehát az érdemi határozat meghozataláig, lehetővé teszi a tervezett létesítmény megvalósításának felfüggesztését? 5. Lehetséges e, hogy az a bírósági határozat, amellyel a 96/61/EK irányelvben, a 85/337/EGK irányelvben, illetve az aarhusi egyezmény 9. cikkének (2) és (4) bekezdésében rögzített feltétel kerül megvalósításra tehát a nyilvánosságnak a méltányos bírósági védelemhez való, e rendelkezésekben rögzített jogának alkalmazása az Európai Unió környezetvédelmi politikájáról szóló EUMSZ 191. cikk (1) és (2) bekezdésének értelmében jogellenesen megsérti valamely létesítmény üzemeltetőjének a többek között az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke által biztosított tulajdonhoz való jogát, például azon tény okán, hogy a bírósági eljárás során megsemmisítik a kérelmezőnek az új létesítményre vonatkozó végleges integrált engedélyét? 4. A Bayerischer Verwaltungsgerichtshof (Németország) által augusztus 23-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem (C-419/10. sz. ügy) Az eljárás nyelve: német Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés Úgy kell-e értelmezni a 2006/126/EK irányelv 2. cikkének (1) bekezdését és 11. cikke (4) bekezdésének második mondatát, hogy a tagállamnak meg kell tagadnia egy másik tagállam által az új engedély kérelmezésére vonatkozó tilalmi időszakon kívül olyan személy részére kiállított vezetői engedély érvényességének elismerését, akinek a vezetői engedélyét az előbbi állam területén visszavonták, és akinek szokásos tartózkodási helye a vezetői engedély kiállításakor a kiállító tagállam területén volt? 5. A Bundesfinanzhof (Németország) által augusztus 25-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem (C-421/10. sz. ügy) Az eljárás nyelve: német Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés Az adóalany már akkor a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló, május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv 21. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett nem belföldön letelepedett adóalanynak minősül-e, ha a gazdasági tevékenységének székhelye külföldön van, vagy további feltétel, hogy a lakóhelye ne belföldön legyen? 8

9 6. A Rechtbank van eerste aanleg te Antwerpen (Belgium) által augusztus 26-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem (C-432/10. sz. ügy) Az eljárás nyelve: holland a) A Közösségi Vámkódex 221. cikkéhez 1. Úgy kell-e értelmezni a Vámkódexnek a november 16-i 2700/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet [ ]1. cikkének (17) bekezdésével módosított, módosítás előtti 221. cikkének (1) bekezdését és 221. cikkének (3) bekezdését (amelyet a 2913/92/EGK tanácsi rendelet [ ]állapított meg), hogy valamely okiratot, amelyben a vámot megállapítják, és azt a vámhatóságok az adóssal közlik, csak akkor lehet a Vámkódex 221. cikkének (1) bekezdése és a 221. cikkének (3) bekezdése értelmében vett közlésnek tekinteni, ha a vámhatóság a vámot már azelőtt könyvelésbe vette (azaz, ha a könyvelésbe vagy más, ilyen funkciót ellátó hordozóba bejegyezte), hogy azt a fent említett okirat révén az adóssal közölte? 2. A Vámkódex (2913/92/EGK rendelet) 221. cikke (1) bekezdésének amely szerint egy vámadósság könyvelésbe vételének meg kell előznie a közlését abban az értelemben történő megsértése, miszerint megállapítható, hogy a vámadósság közlése (2004. július 2.) a könyvelésbe vétele (2005 második negyedév) előtt történt, ahhoz vezet-e, hogy a hatóság utólagos beszedésre vonatkozó joga megszűnik? 3. Úgy kell-e értelmezni a Vámkódex 221. cikkének (1) bekezdését, hogy a vámtartozásnak a feltételezett adós részére történő közlése nem érvényes, ha a vámtartozás előzetes könyvelésbe vételére nincs bizonyíték? 4. A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 tanácsi rendelet 221. cikkének (1) bekezdése értelmében hatálytalannak vagy nem létezőnek kell-e tekinteni az adósnak küldött, vámtartozásról szóló közlést, ha a közlést megelőzően a vámtartozást nem vették könyvelésbe, aminek következtében a vámhatóságok nem vethetik ki a vámtartozást, kivéve, ha később, a vámtartozás könyvelésbe vételét követően az erre előírt határidőn belül újabb közlést küldenek? b) A Közösségi Vámkódex 202. cikkéhez 1. Úgy kell-e értelmezni a Vámkódex 202. cikke (1) bekezdésének a) pontját, hogy a behozatalivámköteles árukat pusztán amiatt léptették be jogszabályellenesen a vámterületre, mivel ezen árukat a Vámkódex 43. cikke szerinti gyűjtő árunyilatkozatban téves áruleírás alatt tüntetik fel, jóllehet a Vámkódex 202. cikke (1) bekezdésének második albekezdése kizárólag a Vámkódex cikkére és 177. cikkének második francia bekezdésére utal, a Vámkódex 43. cikkére nem, a 2454/93 végrehajtási rendelet 199. cikke szerinti kötelezettség a vámáru-nyilatkozatban szereplő adatok pontosságával kapcsolatban csupán a vámáru-nyilatkozatra utal, a gyűjtő árunyilatkozatra nem, a személy, akinek a gyűjtő árunyilatkozatot be kell nyújtania, gyakorlatilag és jogilag sem tudja ellenőrizni, hogy a konténerben milyen áruk találhatók? 2. Amennyiben az első kérdésre adandó válasz igenlő: úgy kell-e értelmezni a Vámkódex 202. cikkének (3) bekezdését, hogy valamely személy (a hajózási ügynök), aki a gyűjtő árunyilatkozatot a megbízója (hajózási vállalat) nevében és költségére benyújtja, egyedül a gyűjtő árunyilatkozatban szereplő téves áruleírás miatt e rendelkezés első francia bekezdése értelmében úgy minősül mint az a személy, aki az ilyen árut jogellenesen bejuttatta? 3. Amennyiben a második kérdésre adandó válasz nemleges: úgy kell-e értelmezni a Vámkódex 202. cikkének (3) bekezdését, hogy azzal ellentétes egy olyan nemzeti rendelkezés, mint a vámokról és jövedéki adókról szóló általános törvény 24. cikkének 2. -a, amely alapján valamely személy, aki másik személy javára és annak nevében a gyűjtő árunyilatkozatot benyújtja, automatikusan a vámtartozás adósává válik, anélkül, hogy az érintett személynek lehetősége lenne igazolni, hogy ő nem vett részt az áru vámterületre történő jogellenes bejuttatásában, és nem tudta, vagy nem kellett volna tudnia, hogy az árut jogellenesen juttatják be a vámterületre? 4. Úgy kell-e értelmezni a Vámkódex 5. cikkét, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabály, mint a vámokról és jövedéki adókról szóló általános törvény 24. cikkének 2. -a, amely megakadályozza a közvetlen képviselet azaz olyan személy általi képviselet, aki a megbízó javára és annak nevében lép fel alkalmazását, mivel ez a személy a gyűjtő árunyilatkozatban szereplő téves áruleírás esetében automatikusan felelőssé tehető vámtartozásért? 9

10 5. Az áru jogellenes bejuttatása okozójának, és így e rendelet 202. cikke (3) bekezdésének első francia bekezdése értelmében vett adósnak kell-e tekinteni azt személyt, aki a gyűjtő árunyilatkozatot elkészítette és aláírta, legyen az közvetlen vagy közvetett képviselője annak a személynek, aki az árut a Közösség vámterületére bejuttatta, amennyiben a gyűjtő árunyilatkozatot a bejuttatott áru téves áruleírás alatti adataival nyújták be, aminek következtében a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 202. cikkének (1) bekezdése értelmében vámtartozás keletkezik, valamint amennyiben e személy a gyűjtő árunyilatkozat benyújtása érdekében csak azon adatokra támaszkodik, amelyeket neki az árut a Közösségbe bejuttató hajó kapitánya bocsátott a rendelkezésére, illetve, a hajó fedélzetén található és a célkikötőben kirakodandó konténerek rendkívül nagy számára tekintettel ténylegesen nem volt lehetősége arra, hogy a vámhatóságoknál leállított konténer tartalmát olyan szempontból megvizsgálja, hogy az megegyezett-e a rendelkezésére bocsátott azon okiratokkal, amelyek alapján a gyűjtő árunyilatkozatot elkészítette? 6. Az áru a Közösségbe történő jogellenes bejuttatása okozójának, illetve ennek következtében a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 202. cikke (3) bekezdésének első francia bekezdése értelmében vett adósnak kell-e tekinteni a hajó kapitányát és azt a hajózási vállalatot, amelyet képvisel, amennyiben a képviselő a kapitány adatai alapján olyan gyűjtő árunyilatkozatot nyújtott be, amelyben a bejuttatott áru valótlan áruleírás alatt került megadásra, aminek következtében az árunak a Közösség területére történő jogellenes bejuttatása miatt e rendelet 202. cikkének (1) bekezdése értelmében vámtartozás keletkezett? 7. Amennyiben az ötödik és/vagy hatodik kérdésre adott válasz nemleges: az ötödik és/vagy a hatodik kérdésben hivatkozott személyek az adott körülmények között adósnak tekinthetők-e a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 202. cikke (3) bekezdésének második franciabekezdése értelmében? 7. A Finanzgericht Düsseldorf (Németország) által augusztus 27-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem (C-423/10. sz. ügy) Az eljárás nyelve: német Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés A végzésben részletesen ismertetett elektromos csatlakozók a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK tanácsi rendelet I. mellékletének módosítása érdekében elfogadott, szeptember 7-i 1810/2004/EK bizottsági rendelet, október 27-i 1719/2005/EK bizottsági rendelet és október 17-i 1549/2006/EK bizottsági rendelet szerinti Kombinált Nómenklatúra vámtarifa-alszáma alá tartoznak-e? 8. A Bundesverwaltungsgericht (Németország) által augusztus 31-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek (C-424/10. és C-425/10. sz. ügyek) 2 Az eljárás nyelve: német 1. Úgy kell-e értelmezni a 2004/38/EK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének első mondatát, hogy az huzamos tartózkodási jogot biztosít egy olyan uniós polgár számára, aki valamely tagállamban több, mint öt éve csak a nemzeti jog szerint tartózkodik jogszerűen, de ebben az időszakban nem felelt meg a 2004/38/EK irányelv 7. cikke (1) bekezdésében foglalt feltételeknek? 2. Hozzá kell-e számítani a 2004/38/EK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében vett jogszerű tartózkodás időtartamához azt az időtartamot is, amely alatt az uniós polgár a származási államának az Európai Unióhoz való csatlakozása előtt a fogadó tagállamban tartózkodott? 2 A két ügyben előterjesztett kérdések szó szerint megegyeznek. 10

11 9. Az Administrativen sad Sofia-grad (Bulgária) által szeptember 2-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem (C-430/10. sz. ügy) Az eljárás nyelve: bolgár 1. Az alapeljárás körülményei között úgy kell-e értelmezni az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 27. cikkének (1) és (2) bekezdését, hogy az az alábbi körülmények egyidejű fennállása esetén alkalmazandó abban az esetben, ha valamely tagállam állampolgárának amiatt, hogy egy harmadik államban kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményt követett el megtiltják, hogy saját államának területét elhagyja: 1.1. az irányelv említett rendelkezéseit a tagállam saját állampolgárai tekintetében kifejezetten nem ültették át; 1.2. a bolgár állampolgárok szabad mozgáshoz való jogának korlátozását megalapozó megengedhető célok elfogadása kapcsán a nemzeti jogalkotó által megjelölt indokokat a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre alapították, és 1.3. a közigazgatási intézkedéseket az június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény 71. cikkével összefüggésben, valamint a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) és (20) preambulumbekezdését tiszteletben tartva alkalmazzák? 2. Az alapeljárás körülményei között az következik-e az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogának gyakorlása vonatkozásában előírt korlátozásokból és feltételekből, valamint az ezek végrehajtására az uniós jognak megfelelően hozott intézkedésekből, ezek között a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény 71. cikkének a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) és (20) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett (1), (2) és (5) bekezdéséből, hogy megengedhető az olyan nemzeti jogi szabályozás, amely úgy rendelkezik, hogy a tagállam állampolgárainak egyikével szemben kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény elkövetése miatt az ország elhagyás[át] korlátozó közigazgatási kényszerintézkedést rendel el, ha ezen állampolgárt valamely harmadik állam bírósága e cselekmény miatt elítélte? 3. Az alapeljárás körülményei között úgy kell-e értelmezni az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogának gyakorlása vonatkozásában előírt korlátozásokat és feltételeket, valamint az ezek végrehajtására az uniós jognak megfelelően hozott intézkedéseket, ezek között a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény 71. cikkének a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) és (20) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett (1), (2) és (5) bekezdését, hogy valamely tagállam állampolgárának egy harmadik állam bírósága általi, e tagállam joga szerint kábítószerrel kapcsolatos súlyos szándékos bűncselekménynek minősülő cselekmény miatti elítélésével az általános és a különös megelőzés ideértve mások egészségének fokozott védelmét okán az elővigyázatosság elve alapján megállapítást nyert, hogy ezen állampolgár személyes magatartása egy jövőbeli, törvényben pontosan meghatározott, a kiszabott büntetés letöltésének időtartamával összefüggésben nem álló, de a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesüléshez szükséges időtartam keretein belüli időszak tekintetében valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt jelent a társadalom valamely alapvető érdekére? 11

12 10. Az Administrativen sad Sofia-grad (Bulgária) által szeptember 6-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem (C-434/10. sz. ügy) Az eljárás nyelve: bolgár 1. Az Európai Unió valamely tagállama területének elhagyására vonatkozó, olyan tilalomnak, amelyet ezen állam valamely állampolgárával, mint az érintett állam joga szerint bejegyzett kereskedelmi társaság ügyvezetőjével szemben e társaság ki nem egyenlített köztartozásai miatt rendeltek el, meg kell- e felelnie az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 27. cikkének (1) és (2) bekezdésében meghatározott közrend[védelm]i oknak az alapeljárás körülményei és az alábbi körülmények egyidejű fennállása esetén: 1.1. E tagállam alkotmánya nem teszi lehetővé a természetes személyek szabad mozgáshoz való jogának közrendvédelmi okból történő korlátozását; 1.2. a közrendi okot, mint az említett tilalom elrendelésének alapját olyan nemzeti törvény írja elő, amelyet az Európai Unió valamely másik jogi aktusának átültetése céljából fogadtak el; 1.3. az említett irányelvi rendelkezés értelmében vett közrendi ok a más állampolgárok jogai védelmének okát is magában foglalja-e, ha a tagállam költségvetési bevételeinek a köztartozások behajtása útján történő biztosítását szolgáló intézkedést hoznak? 2. Az alapeljárás körülményei között az következik-e az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogának gyakorlása vonatkozásában előírt korlátozásokból és feltételekből, valamint az ezek végrehajtása céljából az uniós jognak megfelelően hozott intézkedésekből, hogy megengedhető az olyan nemzeti jogi szabályozás, amely úgy rendelkezik, hogy a tagállam az állampolgárainak egyikével, mint az érintett tagállam joga szerint bejegyzett kereskedelmi társaság ügyvezetőjével szemben az ezen állammal szemben fennálló, ki nem egyenlített ezen állam joga szerint jelentős mértékű tartozásoknak minősülő köztartozások miatt az ország elhagyásának tilalma közigazgatási kényszerintézkedést rendeli el, ha e tartozás kiegyenlítésére az egyes lefölözésekből, vámokból, adókból és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló, május 26-i 2008/55/EK tanácsi irányelv, valamint a 2008/55 irányelv egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, november 28-i 1179/2008/EK bizottsági rendelet szerint megengedett a tagállamok közötti együttműködési eljárás alkalmazása? 3. Az alapeljárás körülményei között úgy kell-e értelmezni az arányosság elvét és az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogának gyakorlása vonatkozásában előírt korlátozásokat és feltételeket, valamint az ezek végrehajtására az uniós jognak megfelelően hozott intézkedéseket, illetve az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 27. cikkének (1) és (2) bekezdése szerinti kritériumokat, hogy azok abban az esetben, ha a valamely tagállam joga szerint bejegyzett kereskedelmi társaságnak ezen állam joga szerint jelentős mértékű tartozásnak minősülő köztartozása áll fenn, lehetővé teszik, hogy az érintett társaságot ügyvezetőként vezető természetes személynek megtiltsák e tagállam elhagyását az alábbi körülmények egyidejű fennállása esetén: 3.1. A jelentős mértékű köztartozás valódi, közvetlen és súlyos veszélyt jelent a társadalom valamely alapvető érdekére, amely értékelést a jogalkotó az ország elhagyásának tilalma konkrét közigazgatási intézkedés bevezetése útján végezte el; 3.2. nincs előírva az ügyvezető személyes magatartásával és alapvető jogainak mint a külföldi utazásokkal járó, más jogviszonyhoz kapcsolódó keresőtevékenység végzéséhez való jogának korlátozásával összefüggő körülmények értékelése; 3.3. az adós társaság kereskedelmi tevékenységét és a köztartozás kiegyenlítésének lehetőségét érintő következményeket a tilalom elrendelését követően nem értékelik; 12

13 3.4. a tilalmat kötelező jellegű kérelemre rendelik el, ha az tanúsítja, hogy valamely konkrét kereskedelmi társaságnak jelentős mértékű köztartozása áll fenn, hogy a tartozás a főkövetelés és a kamatok erejéig nincs biztosítva, és hogy a tilalom elrendelésének címzettjeként megjelölt személy e kereskedelmi társaság ügyvezető szerve; 3.5. a tilalom a köztartozás teljes kiegyenlítéséig vagy biztosításáig terjedő időszakra vonatkozóan áll fenn anélkül, hogy a tilalomnak a címzettnek a tilalmat elrendelő hatóság elé terjesztett kérelme alapján való felülvizsgálatára, valamint a tartozás elévülési idejének figyelembevételére lehetőség lenne? 11. A Tribunal administratif de Limoges (Franciaország) által szeptember 14-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem (C-443/10. sz. ügy) Az eljárás nyelve: francia 1. Az európai uniós jogi rendelkezéseket, nevezetesen az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek a szabad mozgás biztosítására irányuló rendelkezéseit, valamint a 2003/127/EK irányelvvel módosított, a járművek nyilvántartásba vételéhez kapcsolódó okmányokról szóló 1999/37/EK irányelv rendelkezéseit akként kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétesek valamely tagállam azon jogszabályai, amelyek a gépjárművek nyilvántartásba vétele kapcsán olyan különleges okmányt írnak elő, mint az a nyilvántartásba vételi igazolás, amelyen fel kell tüntetni a bemutató gépjármű megjelölést, és amely úgy tekinthető, hogy nem az április 29-i 1999/37/EK tanácsi irányelv 1. cikke szerinti ideiglenes nyilvántartásba vételre irányul, következésképpen pedig e rendelkezések kizárják, hogy valamely előny biztosítása ilyen okmány benyújtásától függjön? 2. Az előző kérdésre adott nemleges válasz esetén e rendelkezéseket akként kell-e értelmezni, hogy azok magukban foglalják, hogy a gépjármű más tagállamban történő megszerzése esetén mellőzni kell az olyan nemzeti szabályozás alkalmazását, amely a már nyilvántartásba vett tiszta gépjárművek megszerzése után járó támogatás odaítélését azon feltételnek rendeli alá, hogy az e nyilvántartásba vételhez kapcsolódó igazolás tartalmazza a tagállam szabályozása szerinti bemutató gépjármű megjelölést, amennyiben a gépjármű eladója maga nem részesülhetett e támogatásban, továbbá vagy a gépjárművet megszerző személy nyújt be a másik tagállamban kiállított és kifejezetten a bemutatás céljára rendelt gépjárművekre vonatkozó nyilvántartásba vételi igazolást, vagy a gépjármű rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, nevezetesen az első forgalomba helyezésének időpontját illetően, amelyeket a nemzeti szabályozás megkövetel ahhoz, hogy azt bemutató gépjárműnek lehessen minősíteni? 12. A Bundesfinanzhof (Németország) által szeptember 15-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem (C-444/10. sz. ügy) Az eljárás nyelve: német 1. Az teljes vagyonnak a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló, május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv 5. cikkének (8) bekezdése értelmében vett átruházásáról van-e szó, ha a vállalkozó a kiskereskedelmi vállalkozása árukészletének és üzleti felszereléseinek tulajdonjogát átruházza az átvevőre, és a tulajdonában álló üzlethelyiséget csak bérbe adja az utóbbi részére? 2. E tekintetben bír-e jelentőséggel, hogy az üzlethelyiséget tartós bérleti szerződés alapján adták használatba, vagy a bérleti szerződést határozatlan időre kötötték, és az mindkét fél által rövid határidővel felmondható? 13. A Bundesfinanzhof (Németország) által szeptember 17-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem (C-454/10. sz. ügy) Az eljárás nyelve: német A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet 202. cikke (3) bekezdésének második francia bekezdése értelmében vett adóssá válik-e valamely árunak az Európai 13

14 Unió vámterületére történő jogellenes bejuttatásában való részvétel miatt az a személy, aki a bejuttatásban való közvetlen közreműködés nélkül közvetítőként jár el az érintett árukra vonatkozó adásvételi szerződés megkötésében, és ennek során felmerül számára, hogy az eladó az árukat vagy azok egy részét esetlegesen a behozatali vám megkerülésével szállítja? Adott esetben elegendő-e az is, ha ezt elképzelhetőnek tartja, vagy csak akkor válik adóssá, ha biztosan számol e cselekmény bekövetkezésével? Előzetes döntéshozatal tárgyában közzétett ítéletek Büntető ügyszak Az adott időszakban nem született ilyen tárgyú határozat. Gazdasági ügyszak Az adott időszakban nem született ilyen tárgyú határozat. Munkaügyi ügyszak 1. A Bíróság (első tanács) szeptember 16-i ítélete (a Dioikitiko Efeteio Thessalonikis (Görögország) előzetes döntéshozatal iránti kérelme) Zoi Chatzi kontra Ypourgos Oikonomikon (C-149/10. sz. ügy) 1. Az december 15-i 97/75/EK tanácsi irányelvvel módosított, az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött keretmegállapodásról szóló, június 3-i 96/34/EK tanácsi irányelv mellékletét képező, a szülői szabadságról december 14-én kötött keretmegállapodás 2. szakaszának 1. pontját nem lehet akként értelmezni, hogy egyéni jogot biztosít a gyermek számára a szülői szabadság igénybevételére. 2. Az említett keretmegállapodás 2. szakaszának 1. pontját nem lehet akként értelmezni, hogy az ikrek születése jogot keletkeztet a született gyermekek számával megegyező számú szülői szabadságra. Mindazonáltal az egyenlő bánásmód elvére figyelemmel e szakasz arra kötelezi a nemzeti jogalkotót, hogy a szülői szabadság olyan rendszerét vezesse be, amely az érintett tagállamban fennálló helyzettől függően olyan bánásmódot biztosít az ikrek szüleinek, amely kellőképpen figyelembe veszi sajátos igényeiket. A nemzeti bíróságra hárul annak vizsgálata, hogy a nemzeti szabályozás megfelel-e ennek a követelménynek, és az ő feladata, hogy adott esetben az említett nemzeti szabályozást amennyire lehetséges az uniós joggal összhangban értelmezze. A Bíróság (második tanács) szeptember 30-i ítélete (a Tribunal Superior de Justicia de Galicia (Spanyolország]előzetes döntéshozatal iránti kérelme) Pedro Manuel Roca Álvarez kontra Sesa Start España ETT SA (C-104/09. sz. ügy) A férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló, február 9-i 76/207/EGK tanácsi irányelv 2. cikkének (1), (3) és (4) bekezdését, valamint 5. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló, olyan nemzeti rendelkezés, amely előírja, hogy az olyan női munkavállalók, akiknek gyermekük van, és munkaviszonyban állnak, e gyermek születését követő kilenc hónapon át különböző módozatokban részesülhetnek egy adott munkaszünetben, míg a férfi munkavállalók, akiknek gyermekük van, és ugyanezzel a jogállással rendelkeznek, csak akkor részesülhetnek ugyanebben a munkaszünetben, ha e gyermek anyja szintén munkaviszonyban áll. Polgári ügyszak Az adott időszakban nem született ilyen tárgyú határozat. 14

15 Közigazgatási ügyszak 1. A Bíróság (harmadik tanács) szeptember 30-i ítélete (VAT and Duties Tribunal, London Tribunal centre Egyesült-Királyság előzetes döntéshozatal iránti kérelme) EMI Group Ltd kontra The Commissioners for Her Majesty's Revenue & Customs (C-581/08. sz. ügy) 1. A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról közös hozzáadottértékadó rendszer: egységes adóalap- megállapításról szóló, május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv 5. cikke (6) bekezdésének második mondata szerinti termékminta olyan mintapéldánya a terméknek, amely értékesítésének népszerűsítésére irányul, és amely lehetővé teszi a termék tulajdonságainak és minőségének a népszerűsítési ügyletekben rejlőtől eltérő végső fogyasztás nélküli értékelését. E fogalmat nem korlátozhatja nemzeti szabályozás általános jelleggel a kereskedelmi forgalomban nem elérhető formában átadott mintapéldányokra vagy az adóalany által azonos átvevőnek adott több, azonos termékminta közül az elsőre, anélkül hogy e szabályozás figyelembe venné a képviselt termék jellegét és az egyes, e mintapéldányok átadásában álló ügyletek sajátos kereskedelmi hátterét. 2. A 77/388 hatodik irányelv 5. cikke (6) bekezdésének második mondata szerinti kis értékű ajándékok fogalmát úgy kell értelmezni, azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely olyan mértékben állapít meg felső pénzbeli határt, mint amelyet az alapügyben szóban forgó jogszabályok előírnak, úgymint 50 GBP az ugyanazon személynek tizenkét hónap alatt adott ajándékok összessége vagy valamely ajándéksorozat része, illetve egymást követő ajándékok vonatkozásában. 3. A 77/388 hatodik irányelv 5. cikke (6) bekezdésének második mondatával ellentétes az olyan vélelmet felállító nemzeti szabályozás, amely szerint az adóalany által különböző, azonos munkaadóval rendelkező személyeknek adott, az e rendelkezés szerinti kis értékű ajándéknak minősülő termékek ugyanazon személynek juttatott termékeknek minősülnek. 4. A termékminták átvevőjének adójogi helyzete nem befolyásolja a többi kérdésre adott választ. 2. A Bíróság (negyedik tanács) szeptember 30-i ítélete (a Fővárosi Bíróság Magyar Köztársaság előzetes döntéshozatal iránti kérelme) Uzonyi József kontra Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal Központi Szerve (C-133/09. sz. ügy) A február 20-i 319/2006/EK tanácsi rendelettel módosított, a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról, továbbá a 2019/93/EGK, 1452/2001/EK, 1453/2001/EK, 1454/2001/EK, 1868/94/EK, 1251/1999/EK, 1254/1999/EK, 1673/2000/EK, 2358/71/EGK és a 2529/2001/EK rendelet módosításáról szóló, szeptember 29-i 1782/2003/EK tanácsi rendelet 143ba. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amilyen az alapeljárásban irányadó, amely a szállítási joggal nem rendelkező, a cukorgyártónak e szállítási joggal rendelkező integrátor útján cukorrépát beszállító mezőgazdasági termelőt kizárja az elkülönített cukortámogatásban való részesülésből, míg e szabályozás elkülönített támogatást nyújt a szállítási joggal rendelkező, a cukorrépát közvetlenül a cukorgyártónak beszállító mezőgazdasági termelőnek, valamint a szállítási joggal nem rendelkező, a cukorrépát valamely termelői csoport tagjaként az ezen, szállítási joggal rendelkező csoport útján a cukorgyártónak beszállító mezőgazdasági termelőnek. 3. A Bíróság (harmadik tanács) szeptember 30-i ítélete (Oberster Gerichtshof Ausztria előzetes döntéshozatal iránti kérelme) Stadt Graz kontra Strabag AG és társai (C-314/09. sz. ügy) Az június 18-i 92/50/EGK tanácsi irányelvvel módosított, az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, december 21-i 89/665/EGK tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a közbeszerzési jog 15

16 ajánlatkérő által történő megsértésén alapuló kártérítésre való jogosultság feltételéül szabja a szóban forgó jogsértés vétkes jellegét, beleértve azt is, ha e szabályozás alkalmazásának alapja az ajánlatkérő vétkességének vélelme, valamint az, hogy az ajánlatkérő nem hivatkozhat az egyedi képességeknek, és ebből következően az állítólagos jogsértés szubjektív felróhatóságának a hiányára. 4. A Bíróság (harmadik tanács) szeptember 30-i ítélete (a Baranya Megyei Bíróság Magyar Köztársaság előzetes döntéshozatal iránti kérelme) Uszodaépítő Kft. kontra APEH Központi Hivatal Hatósági Főosztály (C-392/09. sz. ügy) A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv 167., 168. és 178. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami jogszabály visszaható hatályú alkalmazása, amely a fordított adózási eljárás keretében az építési munkákhoz kapcsolódó hozzáadottérték-adó levonásának jogát az említett ügyletekre vonatkozó számlák módosításától és önellenőrzéssel módosított adóbevallás benyújtásától teszi függővé annak ellenére, hogy az érintett adóhatóság mindazon információkkal rendelkezik, amelyek ahhoz szükségesek, hogy megállapítsa, az adóalany a szóban forgó ügyletek címzettjeként hozzáadottérték-adó fizetésére kötelezett, és hogy ellenőrizze a levonható adó összegét. 5. A Bíróság (hetedik tanács) szeptember 30-i ítélete (a Naczelny Sąd Administracyjny Izba Finansowa Wydział I (Lengyel Köztársaság) előzetes döntéshozatal iránti kérelme) Oasis East sp. z o.o. kontra Minister Finansów (C- 395/09. sz. ügy) Az április 10-i 95/7/EK tanácsi irányelvvel módosított, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról közös hozzáadottértékadó rendszer: egységes adóalap megállapításról szóló, május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv 17. cikkének (6) bekezdését, amelynek rendelkezéseit lényegében átvette a közös hozzáadottértékadó rendszerről szóló, november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv, úgy kell értelmezni, hogy az nem teszi lehetővé a hatodik irányelv érintett tagállamban való hatálybalépésének időpontjában alkalmazandó olyan nemzeti jogszabály fenntartását, amely általános jelleggel kizárja az olyan szolgáltatásimporthoz kapcsolódó előzetesen felszámított HÉA levonásához való jogot, amelynek ellenértékét közvetlenül vagy közvetve olyan személynek fizetik ki, aki vagy amely az e jogszabály szerint adóparadicsomnak minősülő területen vagy országban telepedett le. Egyéb magyar vonatkozású ügyek az Európai Bíróság előtt július 8-án benyújtott kereset Magyar Köztársaság kontra Szlovák Köztársaság (C-364/10. sz. ügy) Az eljárás nyelve: szlovák Kereseti kérelmek A Bíróság állapítsa meg, hogy a Szlovák Köztársaság azzal, hogy az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a továbbiakban: 2004/38 irányelv) hivatkozva, annak rendelkezéseit azonban be nem tartva augusztus 21-én megtiltotta Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke belépését a Szlovák Köztársaság területére, megsértette a 2004/38 irányelv és az EK 18. cikk (1) bekezdése alapján fennálló kötelezettségeit; a Bíróság az előző pontban foglaltakon túl állapítsa meg, hogy az uniós joggal, így különösen az EUSZ 3. cikk (2) bekezdéssel és az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdéssel ellentétes a Szlovák Köztársaság által a kereset benyújtásáig képviselt azon álláspont, amely a 2004/38 irányelv alapján jogszerűnek tartja a Magyar Köztársaság képviseletét ellátó személy, így a Magyar Köztársaság elnöke belépésének megtiltását a Szlovák Köztársaság területére és ily módon fenntartja az ilyen jogsértés megismételt előfordulásának lehetőségét; 16

17 a Bíróság állapítsa meg, hogy a Szlovák Köztársaság visszaélésszerűen alkalmazta az uniós jogot, amikor a 2004/38 irányelv alapján hatóságai augusztus 21-én megtagadták Sólyom László köztársasági elnök belépését a Szlovák Köztársaság területére; feltéve, de meg nem engedve, hogy amennyiben az előző pontokban foglalt kérelem alapjául szolgáló magyar álláspont ellenére a Bíróság állásfoglalása az lenne, hogy a 2004/38 irányelv személyi hatályát konkrét nemzetközi jogi norma korlátozhatja, állapítsa meg az ilyen kivételek körét és hatályát; a Bíróság kötelezze a Szlovák Köztársaságot a költségek viselésére. Jogalapok és fontosabb érvek A Szlovák Köztársaság külügyminisztériuma augusztus 21-én szóbeli jegyzékben jelezte a Magyar Köztársaság külügyminisztériumának, hogy Sólyom László magyar köztársasági elnök aznapra tervezett látogatása kapcsán a Szlovák Köztársaság illetékes hatóságai a 2004/38 irányelv és az azt átültető nemzeti jogszabályok alapján úgy határoztak, hogy a megtiltják a magyar köztársasági elnök belépését a Szlovák Köztársaság területére. A Magyar Kormány álláspontja szerint a Szlovák Köztársaság Sólyom László köztársasági elnök belépésnek megtiltásával megsértette az EK 18. cikket és a 2004/38 irányelvet. A Magyar Kormány álláspontja szerint Sólyom László köztársasági elnök személyes magatartása sem általában, sem az adott konkrét látogatáshoz kapcsolódóan nem valósított meg olyan valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt a társadalom valamely alapvető érdekére, ami indokolhatta volna bármilyen korlátozó intézkedés meghozatalát. Feltéve, de meg nem engedve, hogy volt olyan ok, amely a korlátozó intézkedést megalapozta, a Magyar Kormány álláspontja az, hogy a konkrét esetben a köztársasági elnök belépésének megtiltásában megnyilvánuló intézkedés nem felelt meg az arányosság követelményének és túllépte az elérni kíván célt, amely kevésbé korlátozó, a Szlovák Köztársaság rendelkezésére álló egyéb eszközzel is elérhető lett volna. A Szlovák Köztársaság a 2004/38 irányelv eljárási szabályait sem tartotta tiszteletben, minthogy a Sólyom László köztársasági elnök belépésének megtiltásáról szóló döntést nem foglalták az irányelvnek megfelelő határozatba és azt nem kézbesítették, a döntésről szóló szóbeli jegyzék a belépés megtiltásáról tartalmazott tájékoztatást, azonban ebben sem szerepel sem részletes indoklás, sem a jogorvoslati hatóság vagy bíróság megjelölése, sem pedig a jogorvoslatra nyitva álló határidő. A Magyar Kormány szerint a Szlovák Köztársaság részéről fennáll a jogsértés megismétlődésének veszélye, minthogy továbbra is fenntartotta azon álláspontját, hogy Sólyom László köztársasági elnök belépésének megtiltására jogszerűen került sor. A Magyar Kormány álláspontja szerint a Szlovák Köztársaság hatóságainak jogalkalmazása nem csak önmagában a 2004/38 irányelv megsértését jelentette, de egyúttal az irányelvre történő hivatkozás maga visszaélésszerű volt, amennyiben a Szlovák Köztársaság hatóságait nem az irányelvben foglalt indokok vezérelték, hanem kifejezetten politikai célkitűzéseket kívántak az irányelvre történő hivatkozás útján érvényesíteni. A Szlovák Kormány nyilatkozatai alapján megállapítható, hogy Sólyom László köztársasági elnök belépésének megtiltását a Szlovák Kormány részéről nem az uniós jogban, így a 2004/38 irányelvben megfelelő hivatkozási alapként elismert közbiztonsági vagy közrendi okok, hanem lényegében politikai, elsősorban belpolitikai indokok motiválták. A Magyar Kormány álláspontja szerint téves az eljárás során az Európai Bizottság által megfogalmazott azon álláspont, mely szerint a tagállamok államfőinek hivatalos látogatásaira nem az uniós jog, hanem a nemzetközi jog szabályai alkalmazandóak. A Magyar Kormány álláspontja az, hogy a 2004/38 irányelv feltétlen alkalmazást kíván minden személyi kör és minden típusú látogatás során, így mind hivatalos, mind magánlátogatás tekintetében. A 2004/38 irányelv kógens jelleggel, minden uniós polgárra kiterjedően erősíti meg, hogy az uniós polgár elsődleges jogból eredő közvetlen és egyéni alapjogosultsága a bármely állam területére történő belépés. Ugyancsak kógens jelleggel és taxatíve sorolja fel a 2004/38 irányelv azokat az eseteket, amelyekben az uniós polgár mozgásszabadságát korlátozni lehet. Az irányelv a főszabály alól sem az államfők, sem a tagállamok állampolgárainak más köre tekintetében nem tartalmaz olyan kivételt, amely az irányelv rendelkezéseinek hatályát lerontaná. Amennyiben a 2004/38 irányelvet megalkotó Tanács és Európai Parlament függővé kívánta volna tenni a mozgásszabadság gyakorlását a nemzetközi jogi normáktól ideértve a nemzetközi szokásjogot is úgy ezt az irányelv elfogadásakor minden bizonnyal megtette volna. 17

18 A Magyar Kormány álláspontja szerint sem az írott nemzetközi jogban, sem a nemzetközi szokásjogban nem lelhető fel olyan hatályos nemzetközi jogi norma, amely a jelen ügyben alkalmazható volna. Még ha ilyen nemzetközi jogi norma létezne is, a tagállamok az Unióhoz való csatlakozásuk révén hatáskört ruháztak az Unióra a személyek szabad mozgására vonatkozó szabályok megalkotására vonatkozóan és kötelezettséget vállaltak arra, hogy az Unió jogi aktusait, az uniós jogot tiszteletben tartva gyakorolják e téren fennmaradó hatásköreiket. Amennyiben egy tagállam állampolgárának másik tagállamba történő átlépése tekintetében a nemzetközi jog bármely rendelkezése mégis korlátozhatja a 2004/38 irányelv személyi hatályát, úgy elengedhetetlen, hogy a Bíróság egyértelműen maghatározza e korlátozás körét és terjedelmét figyelemmel arra is, hogy ilyen kivételt, illetve derogációt a 2004/38 irányelv nem tartalmaz szeptember 14-én benyújtott kereset Magyarország kontra Bizottság (T- 407/10. sz. ügy) Az eljárás nyelve: magyar Kereseti kérelmek A Törvényszék helyezze hatályon kívül az Európai Regionális Fejlesztési Alapból és a Kohéziós Alapból származó strukturális támogatásra vonatkozó Közlekedés operatív program részét képező Budapest-Kelenföld Székesfehérvár- Boba vasútvonal átépítése, I. szakasz, 1. ütem nagyprojektről szóló, július 8-i bizottsági határozat 1. cikkének 3-4. pontját, illetve II. mellékletét annyiban, amennyiben e rendelkezések úgy állapítják meg azt a maximális összeget, amelyre a társfinanszírozási ráta alkalmazandó, hogy kizárják a támogatható kiadások köréből az általános forgalmi adó kifizetésekkel kapcsolatos kiadásokat; kötelezze a Bizottságot az eljárás költségeinek viselésére. Jogalapok és fontosabb érvek A felperes a konvergencia célkitűzés keretében az Európai Regionális Fejlesztési Alapból és a Kohéziós Alapból nyújtható strukturális támogatásra vonatkozó Közlekedés operatív program részét képező Budapest-Kelenföld Székesfehérvár- Boba vasútvonal átépítése, I. szakasz, 1. ütem című nagyprojektről szóló, július 8-án hozott C(2010) 4593 bizottsági határozatot részlegesen támadja. E határozatban a Bizottság jóváhagyta az Európai Regionális Fejlesztési Alapból és a Kohéziós Alapból az érintett nagyprojektnek nyújtott pénzügyi hozzájárulást. Továbbá a Bizottság úgy vélte, hogy a Bizottság szerint megtérülő általános forgalmi adó összege nem foglalható bele a maximális összeg kiszámításába, amelyre a szóban forgó nagyprojekt esetében az operatív program prioritási társfinanszírozási rátája alkalmazandó. A kereset indokolásában a felperes azt állítja, hogy a Bizottság a vonatkozó uniós jogi rendelkezések, így különösen az 1083/2006 rendelet 56. cikke (4) bekezdésének és az 1084/2006/EK rendelet 3. cikkének megsértésével hozta meg a megtámadott határozatot. A felperes úgy véli, hogy a 1084/2006 rendelet 3. cikkének e) pontja ugyanis egyértelműen rögzíti, hogy nem jogosult a Kohéziós Alapból való hozzájárulás formájában támogatásra a visszaigényelhető hozzáadottérték-adó. A felperes szerint e rendelkezésből egyértelműen következik, hogy a nem visszaigényelhető hozzáadottérték-adó viszont jogosult a támogatásra. Következésképpen, tekintettel arra, hogy a megtámadott határozattal érintett nagyprojekt kedvezményezettje (a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.) a hozzáadottérték-adóra vonatkozó uniós, illetve nemzeti szabályokkal összhangban nem minősül adóalanynak, így nem igényelheti vissza a rá áthárított előzetesen felszámított adót, a megtámadott határozatban a Bizottság nem zárhatta volna ki a támogatásból az ezen adóval kapcsolatos kiadásokat. Továbbá, a felperes kifogásolja, hogy, tekintettel arra, hogy a Bizottság olyan kiadást is el nem számolhatónak tekintett, melyet az 1084/2006/EK rendelet az el nem számolható költségek között nem tartalmaz, míg a vonatkozó nemzeti szabályozás kifejezetten elszámolható költségként nevesít, a Bizottság a megtámadott határozattal elvonta a tagállamnak az 1083/2006/EK rendelet 56. cikkének (4) bekezdése értelmében fennálló jogkörét. A felperes azt is előadja, hogy a Bizottság azon állítása, mely szerint a kedvezményezettre áthárított általános forgalmi adó visszaigényelhető lesz a kedvezményezett által megépített infrastruktúra üzemeltetői által szedett díjban felszámított általános forgalmi adó révén, az 1084/2006 rendelet 3. 18

19 cikkének e) pontjában szereplő visszaigényelhető hozzáadottérték-adó fogalmának olyan kiterjesztő értelmezését jelenti, amelyet a rendelkezés szövege nem támaszt alá, továbbá az ellentmond az uniós hozzáadottérték-adó szabályozásnak is. A felperes szerint az építtetést végző kedvezményezett és a megépített infrastruktúra üzemeltetését végző szervezetek egymástól függetlenek, egymással csak a vonatkozó jogszabályi rendelkezések folytán, áttételesen tehát nem gazdasági jellegű ügylet révén állnak kapcsolatban. Erre vonatkozóan a felperes arra hivatkozik, hogy a kedvezményezett a rá áthárított előzetesen felszámított hozzáadottérték-adót ténylegesen és végérvényesen viselni kénytelen. Végül a felperes azt állítja, hogy sem az 1083/2006 rendelet, sem az 1084/2006 rendelet nem alapoz meg olyan értelmezést, amely szerint a Bizottság a támogatható költségek, ezen belül a támogatható hozzáadottérték-adó elbírálása során arra alapozhatná döntését, hogy a tagállam választhatott volna más szabályozási megoldást a projektek lebonyolítására és az infrastruktúra üzemeltetésére vonatkozóan. Erre vonatkozóan a felperes arra hivatkozik, hogy a tagállami infrastruktúra igazgatásának, illetve a kapcsolódó közszolgáltatásoknak a megszervezése alapvetően tagállami hatáskör. Továbbá, a felperes úgy véli, hogy amennyiben az uniós jogszabályokban előírt feltételek teljesülnek, úgy a Bizottságnak a tagállam által választott megoldást el kell fogadnia, mégpedig azon következményekkel együtt, amelyek a kedvezményezett hozzáadottérték-adó szerinti adóalanyiságából vagy annak hiányából adódnak a támogatható kiadások megítélésére vonatkozóan szeptember 28-án benyújtott kereset Fuchshuber Agrarhandel kontra Bizottság (T-451/10. sz. ügy) Az eljárás nyelve: német Kereseti kérelmek A Törvényszék tartson tárgyalást; a Törvényszék kötelezze az Európai Bizottságot, hogy a felperesnek fizessen meg 14 napon belül ,31 euró összeget ,50 euró szeptember 24- étől számított 6 %-os éves kamatával, valamint ,81 euró október 16-tól számított 6 %-os éves kamatával együtt; a Törvényszék állapítsa meg, hogy az Európai Bizottság köteles a felperesnek megtéríteni bármely más kárt, amely a szeptember 3-án odaítélt KUK459 tételszámmal és a szeptember 17- én odaítélt KUK465 tételszámmal összefüggésben keletkezett; a Törvényszék állapítsa meg, hogy az Európai Bizottság köteles 14 napon belül a felperesi képviselő számára megtéríteni a felperesnél felmerült eljárási költségeket. Jogalapok és fontosabb érvek A felperes kárának megtérítését kéri, amely abból ered, hogy a 2007-ben a magyar intervenciós hivatal készleteiből két pályázati felhívás keretében vásárolt kukoricából bizonyos mennyiség a megfelelő raktárakban nem állt rendelkezésre. Keresete alátámasztására a felperes többek között úgy érvel, hogy a Bizottság nem gyakorolta ellenőrzési jogkörét a magyar kifizető ügynökség felett, és nem követelte meg a magyar kifizető ügynökségtől, hogy teljesítse kötelezettségeit. A felperes kifejti továbbá, hogy nem keletkezett volna kára, ha a Bizottság jogilag és ténylegesen is szigorúbb és pontosabb követelményeket és ellenőrzési rendszereket határozott volna meg a raktárüzemeltetők alkalmassága és megbízhatósága, a raktárak alkalmassága, valamint az intervenciós áru készletkimutatása, azonosítása és raktározása tekintetében. A Legfelsőbb Bíróság uniós jogi tárgyú ítéletei Büntető ügyszak Az adott időszakban nem született ilyen tárgyú határozat. Gazdasági ügyszak Az adott időszakban nem született ilyen tárgyú határozat. 19

20 Munkaügyi ügyszak Az adott időszakban nem született ilyen tárgyú határozat. Polgári ügyszak Pfv.II /2010/6. I. A szülői felelősség tárgyában egy másik uniós tagállamban hozott határozat elismerése és végrehajthatóságának megállapítása nem tagadható meg amiatt, hogy magyar bíróságnak a jogellenes gyermekelvitel tárgyában hozott jogerős végzése alapján már végrehajtás van folyamatban. II. A külföldi határozat elismerését a Brüsszel II. A. Rendelet alapján kizáró okokat azonban - ha a kötelezett ilyen okra hivatkozik - a magyar bíróságnak vizsgálnia kell. Pfv.IV /2010/5. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott a Tanács 2000/43/EK számú, ún. Faji Irányelve rendelkezéseinek közvetlen alkalmazása nélkül, a hatályos Ptk. és eljárási jogszabályok alkalmazásával bírálta el a keresetet. A perben nem merült fel a közösségi jogszabály Európai Bíróság általi értelmezésének szükségessége. A Legfelsőbb Bíróság számára nem kétséges, hogy a Ptk. 84. (1) bekezdése alapján a szegregáció felszámolása érdekében a bíróságnak - az Irányelv felperes által hivatkozott 15. cikkében is megkívánt - hatékony, elrettentő és arányos jogorvoslatot kell biztosítania. Ennek feltétele azonban a személyiségi jogi perben érvényesíthető, reális, teljesíthető és végrehajtható marasztalási kereset előterjesztése. Ennek hiányában a Legfelsőbb Bíróság a felperes követelését nem teljesíthette. Mindebből ugyanakkor az is következik, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének elrendelése szükségtelen volt, így azt a Legfelsőbb Bíróság mellőzte. Közigazgatási ügyszak Kfv.III /2010/4. A törvényes feltételek teljesítése esetén tartózkodási kártya a tartózkodási jogot deklaratív hatállyal tanúsítja, ami a 2004/38/EK irányelv szabályaiból, logikájából, de az ezzel harmonizált Szmtv. konkrét szabályaiból /Szmtv. 14., 15., 22. / is kitűnik. Az Szmtv. személyi hatálya szélesebb, mint a 2004/38/EK irányelvé, melyből viszont nem következik az, hogy a 2004/38/EK irányelv szűkebb személyi körre érvényes szabályozási logikája ne érvényesülne az Szmtv. szélesebb személyi kört érintő szabályozásában. A tartózkodási jog ex lege fennállása a feltételek teljesítése esetén - egyértelműen következik abból, hogy az eljáró hatóság - a feltételek fennállásának hiánya - esetén a tartózkodási jog megszűnésének megállapításáról kell, hogy rendelkezzen /Szmtv. 15. /, és az Szmtv a is egyértelműen rögzíti, hogy a tartózkodási kártya a tartózkodási jogot nem keletkezteti, hanem tanúsítja. Bár a családi életközösség hat hónapon belüli megszűnését kell az Szmtv. 14. /2/ bekezdése alapján a hatóságnak vizsgálnia, ez nem jelenti azt, hogy a házasság megkötésétől számított 6 hónapon belül kell erről döntést hozni. Kfv. III /2010/4 A 2004/38/EK irányelv 3. cikkének /2/ bekezdés b/ pontja mindössze általános rendelkezéseket tartalmaz, melyhez képest a részletes rendelkezések között a 10. cikk /2/ bekezdés b/ és c/ pontja egyértelműen a tagállamok kötelességévé teszi, hogy a családi vagy regisztrált élettársi kapcsolat fennállását tanúsító dokumentum bemutatását írják elő, továbbá az uniós polgárnak a bejelentkezésről szóló igazolást, vagy bejelentkezési rendszer hiányában annak az uniós polgárnak a fogadó tagállamban való tartózkodásának bármely más bizonyítékát, akit kísérnek vagy akihez csatlakoztak, tartózkodási kártya kiállítását kérő 20