A Janus Pannonius Múzeum században készült bútorainak restaurálása

Átírás

1 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve Pécs, 2015 A Janus Pannonius Múzeum században készült bútorainak restaurálása Fertői Miklós Janus Pannonius Múzeum H-7621 Pécs, Káptalan u fertoi.miklos@gmail.com Előzmények A siklósi vár felújítási projektjének keretében 2011-ben nyílt meg Dr. Kovács Orsolya művészettörténész szakmai rendezésében a vár ún. lovagtermében, a Janus Pannonius Múzeum reneszánsz bútorait bemutató állandó kiállítás. A múzeumi gazdag bútorgyűjtemény több, reneszánsz stílusú, században készült darabot (szekrények - Credenzák, támlásszékek, karosszékek, asztalok, konzolasztalok, ládák, íróasztal, zsámoly, összesen 15 db) is tartalmaz. A kedvezőtlen raktározási lehetőségek, a bútorok elhasznált állapota, s a kiállítási cél együttesen indokolták az említett bútorok restaurálását. A munka 2010-ben kezdődött és 2011 tavaszán fejeződött be. A bútorok származása Sajnos e műtárgyak eredetéről, származási helyéről, készítőiről semmit sem tudunk. Az 1960-as években érkeztek a múzeumba, két darab kivételével, amelyek 1979-es és 1966-os leltári számozásúak. A tárgyleíró kartonok szerint a Baranya Megyei Idegenforgalmi Hivatal adta át őket múzeumunknak, és feltételezéseink szerint az államosítások idején a környező kastélyokból, kúriákból kerülhettek az Idegenforgalmi Hivatal tulajdonába. Egy 1979-es leltározású karszék Dr. Kunvári Bella hagyatékából ajándékként került hozzánk. 1 1 Ez idáig az ajándékozó felkutatása nem sikerült.

2 318 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) A reneszánsz szekrények és szék-bútorok jellemzői Kaesz Gyula bútorstílusokról írt könyvében így ír: A reneszánsz bútor alapvonása: a forma világossága, a felépítés tisztasága és építészeti formaelemek fokozott alkalmazása. A szekrénybútor (corpus) olyan, mint egy épület, egy kisebbített palazzo, összerakva oszlopokból, párkányokból, mindenféle tagozatból [ ] A mozgóbútor alakítása új és változatos. Egyik típus: lábak helyett ferdén álló, kivágott és faragott támasztékkal és ugyanilyen támlával készített deszkaszék [ ] a másik típus az egyszerű négylábú szék és a belőle fejlődött bőrülésű és támlájú karosszék-típus, amely komoly és méltóságteljes jellegű, és rajta hosszú idő után először jelenik meg a kárpitosmunka. (Kaesz 1972: 96.) Feltétlenül meg kell említenünk azt is, hogy az asztalos mesterségben is jelentős változásoknak lehetünk tanúi. Az asztalosok is szinte művészekké váltak: a díszítő elemeket nemcsak pontosan kellett legyártani és összeépíteni, de a bútorokat ízlésesen, funkcionálisan is meg kellett tervezni. S ezt csak komoly rajztudás, formaismeret, építészeti érzék és technikai ismeretek birtokában lehetett megvalósítani. Alábbiakban a credenzák (credenzone típusú ebédlő, tároló szekrény) és a székek restaurálási, konzerválási munkáit szeretném ismertetni. A bútorok restaurálása 2 1. Credenza: származás olasz; az 1600-as évekből; Ltsz.: mérete: 88 x 75 x 34 cm. Négy, belső felén hullámosan tagolt lábon áll. Egyajtós, az ajtót esztergált gomb és álló rombusz díszíti. Az ajtó felett gyöngyfüzérszerű faragással díszített, vízszintes, féldomború profil választja el a fiók részt, melynek húzója szintén esztergályozott gomb. Mellette jobbról, balról és két oldalt is esztergályozott gombok szolgálnak díszítésül. Fedőlapja kiugró. Anyaga tömör diófa. Az ajtók és az oldallapok nem a korszakra jellemző keretbetétes szerkezetűek, a kereteket jelző vonalakat a lapokba mélyítették. Az ajtó és a fiók rombusz formájú díszítő alakzatait rátétekként alakították ki a síklapokon. A fedőlap alatt épületek díszítésére formázó vastag, plasztikusan faragott profilléc fut körbe. Anyaga: diófa. Állapot: Felületein vastag szennyeződéseket, számtalan beütődést, kopásokat, penészfoltokat, kitöréseket, rengeteg rovar kirepülő nyílást (szúlyukakat) láthattunk. Szerkezete instabil volt, hiszen az évszázados ragasztó anyaga elöregedett. Tetőlapja három részre széttört, elvetemedett (szakszóval: elkajszult). A fedőlap alatti vastag, faragott profillécekből a bal oldali sarokponton egy tenyérnyi darab kitört, hiányzott. Műhelybe kerülése után a bútor valamennyi felületét 3%-os Sterogenol oldattal fertőtlenítettem, majd a szerkezetét megerősítettem, a szétnyílt csapozásokból eltávolítottam a régi enyvet, és Ponal Express ragasztóval összeragasztottam. Mind a külső, mind a belső felületekről eltávolítottam a szennyeződéseket: először 2%-os NaOH oldattal átmostam, majd ioncserélt vízzel leöblítettem, szárazra töröltem. A nem túl mély, nem túl nagy keresztmetszetű lyukakat színezett Arraldit XW 5184 Finishing pasztával kitteltem, majd a külső bútorfelületet háromszor (80,100,120 as szemcseszórású vász- 2 Az alábbi, restaurálásra került bútorok adatainak összeállítása a JPM Művészettörténeti Osztálya tárgy-leíró kartonjai alapján készült.

3 XVI-XVII. században készült bútorok restaurálása 1. ábra: Credenza restaurálás előtt. (Ltsz.: ) 2. ábra: Credenza restaurálás után. (Ltsz.: ) 319

4 320 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) 3. ábra: Credenza restaurálás előtt. (Ltsz.: ) 4. ábra: Credenza restaurálás után. (Ltsz.: )

5 XVI-XVII. században készült bútorok restaurálása 321 nakkal) megcsiszoltam. Diófával és Arraldit AW 354 típusú facsiszolatot tartalmazó reparír Epoxi öntőgyantával pótoltam a felületi hiányosságokat, a szétnyílt repedéseket, a kitört profilléceket. Konzerváló anyagként Basileum Holzwurm und Pilz-et használtam, amely kombinált vegyszer, megelőző és megszüntető tulajdonságokkal rendelkezik a rovar- és gombakárosítókkal szemben. Mivel a fa anyagának jelentős része az öregedés a rovar- és gombakártevők pusztítása következtében több helyen szivacsos, puha szerkezetűvé vált, a belső felületeket Embaleum LX Hartend-el ecseteltem, ez az anyag keménységét, szilárdságát, stabilitását megnövelte. Ugyan a reneszánsz bútornak egyik sajátos jellemzője, hogy általában nem színezték, nem festették, nem pácolták, hanem a faanyag saját felületkezelt színét használták, jelen esetben egy világos barna diópácot kellett felvinnem rá, hogy a kittelések, pótlások nyomait egységesítsem az épen maradt felületekkel. Ezután egy újabb csiszolás (400-as szemcseszórású papírral) következett, majd természetes gyantaolaj (Auro 121) alapozást és viaszos (Auro 187) felületkezelést alkalmaztam. Száradás és feldörzsölés után 2%-os politúrral ecseteltem át a felületeket, melyeket König 757 Auspolir End-Finish überollal políroztam. (1-2. ábra). 2. Credenza: származás olasz; 1600 körül; Ltsz.: , mérete: 137x50x112 cm Az előző szekrény nagyobb változata. Hátul hasáb alakú, elől stilizált oroszlánkörmös lábakon áll. Két állótéglány alakú, keskeny kazettával elválasztott, középen gömbfogantyúval ellátott keretbetétes ajtó. Az ajtók felett 5 fiók, melyből 2 gömbfogantyús, keretbetétes előlapú, az ajtók szélességének megfelelő méretű. 3 db keskeny, fogantyúk nélküli, előlapjuk egy-egy plasztikusan profilozott deszka, mely egyben a fiókok húzására is szolgál. Az oldalai is keretbetétes szerkezetűek. Fedőlapja egy rovátkasorral egybeépített perem, mely levehető. Ez régen vélhetően más formában volt kialakítva, és az is valószínűnek tűnik, hogy korábban a fedőlapra helyezett felépítménye is lehetett. Anyaga: diófa. Állapota: sokkal rosszabb volt az előzőnél, mind szerkezetileg, mind a fa állagát illetően. Erősen lehasznált alkotórészei több helyen elvékonyodtak, átlyukadtak. Óriási rovarpusztítás nyomait viselte. Profillécei a faanyag málló, porladó állapota következtében a felismerhetetlenségig deformálódtak. Az oroszlánkörmös lábak tagozatainak csak sziluettjei látszottak. Belsejét vastag csiriz ragasztóval felvitt többrétegű papír tapéta fedte, mely a faanyag szivacsos málló tulajdonságát takarta, és egyfajta szilárdítást adott. Restaurálási munkáinak fázisai és a felhasznált anyagok is megegyeznek a fent leírtakkal, s ez a székek munkálataira is vonatkozik, a továbbiakban csak a különbségeket fogom említeni. Komoly munkát igényelt a tapéta eltávolítása, ami csak hosszas vizes áztatással és mechanikus módszerekkel (citlingelés, különböző eszközökkel történő kaparások, csiszolások) volt lehetséges. Ezután a faanyag kiszárítását kellett úgy megoldani, hogy további romlás ne keletkezzen. A természetes és ventillációs szellőztetésen kívül etilalkoholos ecsetelést is alkalmaztam. A kis credenzánál eszközölt felületkezelés utolsó fázisát, az überolos polírozást kihagytam, mert ezen a bútorfelületen a rengeteg lyuk, repedés hiánypótlásaival ez nem volt megoldható. (3-4. ábra). 3. Támlásszékek, 6 db: származás olasz; 17. sz; Ltsz.: , méret: 66x62x137 cm Hátul hevederrel merevített hasábos lábak, elől gazdagon faragott S alakú csigában végződnek. Az első lábakat keresztben kettős S alakból összeépített, gazdagon faragott heveder köti össze. Kárpitozott, trapéz alakú az ülőlap és a támla is. Anyaga: diófa.

6 322 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) Állapotuk: A hat szék alkatrészeire bontása után 3,4 kg fémet (stabilitásra használt különböző vasidomokat, lemezeket, csavarokat, szögeket) távolítottam el. A kárpitos szerint az anyagmaradványokból ítélve legalább hatszor voltak áthúzva. Szinte valamennyi faragott lábvég csiga alakzata letört, hiányzott. A rárakódott vastag szennyeződéseket 10%-os NaOH oldattal tudtam csak eltávolítani. (5-6. ábra) 4. Karosszék: származás magyar 3 ; 17. sz; Ltsz.: méret: 66x62x137 cm Négy, hasáb alakú lábon áll, a két hátsó egyben a támlakeret szélső oldalai is, faragott akantusz levélben végződnek. Ülőlapja és támlája rézverettel díszített bőrkárpitozású, mely az ülés hátsó végén több helyen kiszakadt, hiányos volt. Alul a lábak kereszt merevítői közül az első fűrészeléssel kialakított szalagfonat mintázatú, az oldalsók alsó fele hullámos formájú, a hátsó, közvetlen az ülőrész alatt, egyenes deszka. A vízszintes kartámla alátámasztója hengeresen tagolt. A karfa végeken rozettaformára hasonlító faragott virágszirom végződéssel. Anyaga: tölgyfa. Mivel a porózus faanyagát néhány területen a keményítő" vegyszeres kezelés sem tudta a kívánt mértékben biztosítani, itt is elhagytam az utolsó felfényezési fázist. A bőrtámlát és ülőrészt először radírszivaccsal tisztítottam, majd vízbázisú likker oldattal dörzsöltem, végül bőrpasztával kentem be, amit szőrkefével, gyapjú ronggyal felfényeztem. A hiányzó bőrterületeket sikerült barnára pácolt disznóbőrből kivágnom és Pálmatex ragasztóval kiegészítenem. 2 db rézdíszítő veret hiányzott, ezeket szilikon negatív elkészítése után fémporral feltöltött Diamant (Epoxi) gyantából öntöttem ki és réz-bronzpor, nitrolakk (Milesi politúrhatású LAC 266) keverékkel színeztem. (7-8. ábra) Irodalom Kaesz Gy. 1972: Ismerjük meg a bútorstílusokat. - Bp. Gondolat Kiadó, 3. kiadás, 286 p. Vadászi E. 1987: A bútor története. - Bp. Műszaki Könyvkiadó, 243 p. 3 A magyar származásra tekintettel Vadászi Erzsébet: A bútor története című munkájából idéznék néhány idevágó részletet, a magyar késő reneszánsz bútorművészet fejezetből. A XVI. század végétől kezdik el rögzíteni az ülőlapon és a háttámlán alkalmazott székkárpitot: eleinte bőrt, [ ] A bőrkárpitokat ólmos, vagy rézszegekkel cifrázottan tűzték a fa állványokhoz. (Vadászi 1987: 97.)

7 XVI-XVII. században készült bútorok restaurálása 5. ábra: Támlásszék restaurálás előtt. (Ltsz.: ) 6. ábra: Támlásszék restaurálás után. (Ltsz.: ) 323

8 324 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) 7-8. ábrák: Karosszék restaurálás előtt - és után. (Ltsz.: ) Restoration of 16-17th century pieces of furniture in Janus Pannonius Museum Miklós Fertői The 16-17th century renaissance furniture (altogether 15 pieces) possessed by the Fine and Applied Arts Department of Janus Pannonius Museum Pécs, were restored in 2011, as part of the renovation of the Siklós Castle. The origin of the furniture is unknown; they were probably transferred to the collection from different manor houses in the region. They are high quality woodworker creations, proving the excellent drawing skills and technological knowledge of their makers. Fundamental features of renaissance furniture are: clear shape, pure structure and pronounced application of architectural forms. (Kaesz 1972: 96.) Restoration of credenza and chairs: The pieces of furniture were first disinfected with chemicals, followed by their structural reinforcement (gluing, repairing mortise and tenon joints), surface cleaning (using chemicals and by sanding), and puttying. Broken off or missing parts were replaced (from wood or resin). The objects were then treated with preserving chemicals that have both extinguishing and preventive effects on harmful organisms. In order to improve the solidity of the furniture, they were saturated with special wood structure reinforcing agents. Colouring was done using light walnut stain. To give them a silky shine, they were treated with natural oil primer and were then waxed and rub polished.