Alkalmazott jogszabályok: Ptk.328..(1) bekezdés, 329. (3) bekezdés,.339..(1) bekezdés, Ptk.6.., GK. 14. számú állásfoglalás

Átírás

1 I. Az engedményezés tárgya egy meghatározott követelés. Így a vállalkozói díj címén fennálló számlakövetelés engedményezése, arra tekintettel, hogy a kötelezett az új jogosulttal (engedményessel) szemben alappal hivatkozott a szolgáltatás nem teljesítésére, nem értelmezhetı egyúttal az engedményezıt ezzel kapcsolatosan esetleg megilletı kártérítési igény engedményezéseként is. II. Az alperes ügyvezetıjének nyilatkozata a felperes elıadása szerint sem közvetlenül okozott kárt a felperesnek, hanem a felperesi jogelıdöt indította olyan magatartásra, amelybıl ıket károsodás érte. Ez pedig nem kártérítés, hanem bíztatási kár megtérítésére adhatna alapot. Alkalmazott jogszabályok: Ptk.328..(1) bekezdés, 329. (3) bekezdés,.339..(1) bekezdés, Ptk.6.., GK. 14. számú állásfoglalás Gyıri Ítélıtábla Gf.IV /2009/4.szám Az elsıfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint az I.-A. Kft., mint vállalkozó és az alperes, mint megrendelı között szeptember 16. napján jött létre vállalkozási szerzıdés a S., V-i úti ingatlanon lévı hotel területén 26 szoba és egyéb helyiségek teljes körő generálkivitelezési munkáinak elvégzésére az épületgépészeti munkálatok kivételével, összesen ,-Ft bruttó vállalkozási díj ellenében. A szerzıdés 2. pontja szerint a kivitelezés kezdete szeptember 19., míg a mőszaki átadás befejezése november 17. A szerzıdés pontjában a felek abban is megállapodtak, hogy a szerzıdés mőszaki tartalma oszthatatlan szolgáltatás, ennek ellenére a szerzıdés 8. pontja szerint a vállalkozó jogosult volt a szerzıdés mellékletét képezı pénzügyi ütemezés alapján részszámlákat kiállítani. E számlák kiállításának feltétele az alperes által kiállított teljesítésigazolás és a vállalkozó raktározási nyilatkozatának kiállítása volt. A felperes szeptember 24-én bruttó ,- Ft-ról állított ki számlát raktározási nyilatkozat és az alperes akkori ügyvezetıje, V. I. részérıl aláírt teljesítésigazolás alapján. A 63/2003. sorszámú számla esedékessége december 17., tehát a vállalkozási szerzıdés 2. pontjában megjelölt befejezési határidın túli idıpont volt október 3. napján az I.-A. Kft. és a felperesi jogelıd K.I. Rt., mint faktor között keretjellegő szerzıdés jött létre faktoring szolgáltatás nyújtására. E szerzıdés szerint a felperesi jogelıd K.I. Rt. tartós faktoring szolgáltatás keretében egyedi engedményezési szerzıdésekkel megvásárolta az I.-A. Kft. követeléseit az azt biztosító mellékkötelezettségekkel együtt a követelés névértékének 80 %-át kitevı vételár ellenében azzal, hogy felperesi jogelıd I.-A. Kft. a követelés névértékének 1 %-át kitevı szolgáltatási díjat, valamint a követelés behajtásáig megkezdett 30 naponként ügyleti kamatot köteles fizetni, amelynek mértéke 1,4 %-ban került meghatározásra BUBOR kamatláb alapján. A szerzıdés szerint amennyiben a faktor a követelést behajtja, úgy hozamrészesedést tartozik fizetni az I.-A. Kft-nek, amely a követelés vételár és kamattal csökkentett összege. Ugyancsak e faktorszerzıdésben kikötötték a

2 felek, hogy amennyiben a kötelezett a szerzıdés végsı lejáratáig, január 31-ig nem teljesít, úgy a faktort visszkereseti jog illeti meg a felperesi jogelıd I.-A. Kft-vel szemben, mely esetben a faktor évi 6 %-os késedelmi kamatot is felszámíthat. A keretszerzıdés szerint a limitösszeg ,-Ft-ban került meghatározásra. A faktorcég március 1-én elfogadott üzletszabályzatának pontja úgy rendelkezett, hogy a faktoring szerzıdés tárgyául kizárólag olyan követelések szolgálhatnak, amelyek átruházását jogszabály nem zárja ki, amelyekkel szemben a kötelezettek sem ellenkövetelést nem érvényesíthetnek, sem pedig kifogást nem támaszthatnak október 3. napján a keretjellegő faktorszerzıdés alapján az I.-A. Kft. átruházta a K.I. Rt-re a 63/2003. számla szerint fennálló Ft összegő követelését. A október 2. napján kelt faktorálási értesítésre az alperes részérıl vezetett záradékban az alperes kijelentette,hogy a követelést elismeri, azzal szemben beszámítható ellenkövetelése nem áll fenn (pl. garanciális visszatartás, takarítás és egyéb szolgáltatás) és az esedékességkor a vállalkozási szerzıdés teljesítésekor a követelés összegét a faktor részére a faktor bankszámlájára teljesíti. A felperes jogelıdje további engedményezéssel megvásárolta a 66/2003-as és a 72/2003. számú számlákban szereplı követeléseket is, melyek összege összesen ,-Ft volt. Az I.-A. Kft. a vállalkozási szerzıdésben foglaltakat csak részben teljesítette, az építkezésrıl decemberében levonult, úgy, hogy a szerzıdésben meghatározott határidıben a munkálatokat nem fejezte be. Annak érdekében, hogy a beruházás karácsonyára elkészüljön az alperes - részben az I.-A. Kft. alvállalkozóival - külön szerzıdéseket kötött és az e szerzıdéseken alapuló elszámolás kapcsán figyelembe vette az I.-A. Kft. vállalkozó általi pénzügyi teljesítést is. Tekintettel arra, hogy az alperes a 66/2003. és 72/2003. számú számlák kiegyenlítésével az I.-A. Kft. által elvégzett munkálatok ellenértékét megfizette, a december 22-én kelt levelében az alperes arról tájékoztatta a faktort, hogy a 63/2003. számú számlát nem áll módjában kiegyenlíteni december 20-án a faktorcég K.I. Rt. engedményezési szerzıdéssel a perbeli faktorált követelést a jelenlegi felperesre engedményezte. A Vas Megyei Bíróság elıtt G /2004. szám alatt folyamatban volt perben az elsıfokú bíróság 62. sorszám alatti ítéletével a felperesnek elsıdlegesen számlatartozás, másodlagosan kártérítés címén ,-Ft megfizetési iránt elıterjesztett keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította. A másodfokon eljárt Gyıri Ítélıtábla Gf.II /2005/4. szám alatti ítéletével az elsıfokú ítélet fellebbezett részét a kártérítési kereset tekintetében hatályon kívül helyezte, a pert megszőntette, egyebekben az elsıfokú ítéletet helybenhagyta. A károkozásra alapított másodlagos kereseti kérelem kapcsán megállapította, hogy a károkozásért az alperes egyébként felelne, de tekintettel arra: a október 3-i faktoring szolgáltatási szerzıdés 6. pontja alapján a felperesi jogelıdöt megillette a visszkereseti jog az I.-A. Kft-vel szemben, a kártérítési igény, mint szerzıdésen kívül okozott kár csak akkor terjeszthetı elı alappal, ha az már bekövetkezett, vagyis tisztázást nyert, hogy az I.-A. Kft. fa. elleni felszámolási eljárásban ezt a visszkereseti jogot a felperesi jogutód már nem tudja érvényesíteni. E körben utalt a Ptk (4), (3) bekezdésében írtakra, megállapítva, hogy a kártérítési igény vonatkozásában a kereseti

3 kérelem idıelıtti volt. A felülvizsgálati kérelem folytán eljárt Legfelsıbb Bíróság Pfv.VII /2006/9. szám alatti ítéletében a jogerıs ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részében nem érintve azt hatályában fenntartotta. A felperes kereseti kérelmében ,-Ft és ezen összeg után október 3. napjától számított késedelmi kamat, további havi 1,4 %-os ügyleti kamat, mint elmaradt haszon, valamint perköltség megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Módosított kereseti kérelmét elsıdlegesen a Ptk ára, másodlagosan a Ptk ára, harmadlagosan a Ptk. 6. -ára alapította. Az alperes eljárásával kapcsolatban hivatkozott a Ptk. 3. és 4. -ában foglaltakra. Elıadta, hogy az I.-A. Kft. ellen folyamatban lévı felszámolási eljárás során követelésének megtérülésére nincs remény. A felperes hivatkozott az alperes és az I.- A. Kft. között létrejött vállalkozási szerzıdés 8.1., 8.2., 8.5. és 8.6. pontjaiban írtakra a számlázás feltételeivel kapcsolatban. Utalt arra, hogy az alperes az ,-Ft-ról szóló számlát a faktorálási értesítést követıen sem a faktornak, hanem az I.-A. Kft-nek küldte vissza. Károkozó magatartásként jelölte meg, hogy az alperes teljesítési igazolást állított ki a számlával kapcsolatban és a felperesi jogelıd ennek ismeretében kötött faktorálási szerzıdést. Ha a teljesítési igazolás szerinti anyag beszerzésére még nem került sor, úgy e téves nyilatkozatért az alperes kártérítési felelısséggel tartozik, ha pedig az anyag ténylegesen az építkezés helyszínére leszállításra, a vállalkozó részérıl beszerzésre került, úgy a korábbi perben tett valótlan tartalmú nyilatkozatok azok, amelyek az alperes részérıl károkozó magatartásként értékelendık. Hivatkozott a Ptk ával kapcsolatban a Legfelsıbb Bíróság több eseti döntésére (BH , , , , EBH , EBH ). Károkozó magatartásként jelölte meg, hogy az elıszámlát az alperes végszámlaként tőntette fel. Ezzel kapcsolatban elıadta, hogy a Vas Megyei Bíróság elıtt G /2004. számon folyamatban volt perben a 16. sorszám alatti jegyzıkönyv mellékleteként két eltérı pénzügyi ütemterv került csatolásra. A felperes által is ismert pénzügyi ütemterv a 63/2003. számú számlát részszámlaként, míg az alperes által hivatkozott pénzügyi ütemterv azt végszámlaként tőnteti fel. Ez utóbbival kapcsolatban utalt arra is, hogy a korábban megfizetésre került 66/2003. számú számla számlaszáma késıbbi, mint az állítólagos végszámláé. Vitatta, hogy az alperes az I.-A. Kft. alvállalkozóival olyan önálló szerzıdéseket kötött volna, amelyek alapján az alvállalkozói díjakat ténylegesen az alperes fizette meg. Elıadta, hogy az I.-A. Kft. elleni felszámolási eljárásban az alvállalkozók igényt nem jelentettek be. Álláspontja szerint az alperes ezzel kapcsolatos beszámítási igénye sem foghat helyt. Álláspontja szerint az alperes által így beszámítani kért követelés külön szerzıdésekkel létrejött alvállalkozói követelésnek minısül. E körben utalt az EBH számú jogesetre is. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Egyrészt hivatkozott arra, hogy a korábbi faktorcég K.I. Rt. és a jelenlegi felperes közötti engedményezési szerzıdés mellékletei nem lettek csatolva, így nem derül ki, hogy az engedményezés kártérítési igényre vonatkozott-e. E körben utalt a Ptk ában foglaltakra. Álláspontja szerint a felperesnek nincs kereshetıségi joga, így a Pp és a.) pontja alapján a bíróságnak a pert meg kell szőntetnie.

4 Érdemben is vitatta a kereseti kérelemben írtakat azzal,, hogy a felek között nem volt szerzıdéses kapcsolat, így a felperes kárigényét legfeljebb a Ptk ára alapíthatja. Álláspontja szerint a felperesi jogelıd K.I. Rt. eljárása nem felelt meg a hitelintézeti törvény elıírásainak, és ez a kártérítési igénnyel kapcsolatban a jelenlegi felperes terhére kell figyelembe venni. A Hpt (1) és (2) bekezdése szerinti belsı szabályzat, illetıleg írásbeli szerzıdés, valamint a Hpt (1) bekezdése szerinti, a döntést megelızı eljárásban keletkezett iratok, valamint a Hpt (4) bekezdése szerinti, a szerzıdés megvalósulása során készített dokumentáció a perben beszerzésre nem került, azt a felperesi oldal nem tudta produkálni, ez alapján pedig felvetıdik az, hogy a faktorálás sem volt szabályszerő. Hivatkozott arra is, hogy a faktorálási szerzıdés szövegezése is szakszerőtlenségre utal, márpedig ez ugyancsak a felperes terhére értékelendı. Kifogásolta azt is, a faktorálási keretszerzıdés alapján összesen három követelés engedményezésére került sor, melyek együttes összege meghaladja a faktorálási szerzıdésben meghatározott ,-Ft-os limitet. Hivatkozott arra, hogy a faktorálási szerzıdés nem felelt meg a jogelıd. üzletszabályzatának pontja szerint az üzletszabályzatban írtaknak sem. A felperesi jogelıd faktor nem gondos eljárásával összefüggésben hivatkozott a BH számú eseti döntésre, valamint a BH számú eseti döntésre és a GK. 66. állásfoglalásra. Utalt arra, hogy a megvásárolandó követelés futamideje maximum 15 nap lehet, ehhez képest a 63/2003. sorszámú számla szeptember 24-én lett kibocsátva, december 17-i esedékességgel, a faktorálásra pedig ehhez képest október 2-án került sor, vagyis a faktor a követelések megvásárlása során nem tartotta be a vonatkozó szabályokat, ezért ha ennek kapcsán kár keletkezett, az a faktor saját felróható magatartásának következménye, az az alperes terhére nem értékelhetı. Ezt meghaladóan hivatkozott arra, hogy a felperes nem bizonyította az alperes károkozó magatartását. Amennyiben a faktorálási szerzıdésre figyelemmel mégis az lenne megállapítható, hogy az alperes korábbi, a teljesítésigazolás kiállítása során tett nyilatkozatai károkozó jellegőek, úgy az alperes kárt legfeljebb a K.I. Rt-nek okozott. Ilyen kárigényt pedig a K.I Rt. a jelen per felperesére nem engedményezett. Elıadta, hogy a Ptk ára alapított kereseti kérelem vonatkozásában is ugyanezen körülményeket kell vizsgálni, így a kereseti kérelem e vonatkozásban sem foghat helyt. K. J. tanúvallomásával kapcsolatban hivatkozott arra, hogy a tanúvallomás ellentétes a perben beszerzett okiratokkal. Az elsıfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a Vas Megyei Bíróság G /2004/62. számú ítéletét a Gyıri Ítélıtábla a Gf.II /2005/4. sorszámú ítélete a másodlagos kereseti kérelem tekintetében hatályon kívül helyezte, a pert megszőntette, egyebekben az elsıfokú ítéletet helybenhagyta, e másodfokú ítéletet a Legfelsıbb Bíróság Pfv.VII /2006/9. számú ítélete hatályában fenntartotta. Ebbıl pedig az következik, hogy a felperes kereseti kérelmét számlatartozásra nem alapíthatta. A Ptk (1) bekezdésére alapított elsıdleges kereseti kérelem kapcsán kifejtette, hogy a Pp (1) bekezdése szerint a felperesnek kellett bizonyítania ezzel összefüggésben az alperes jogellenes eljárását, felróhatóságát, a felperesnél bekövetkezett kárt, valamint az okozati összefüggést a kár és az alperesi magatartás

5 között. A perbeli un. nem valódi faktoring szerzıdésnél a faktor felperesi jogelıd az elsıfokú bíróság megállapítása szerint nem vállalta át a követelés behajthatatlanságának kockázatát, mert a del credere kockázat kizárását jelentette a faktor visszkereseti joga, így a Gyıri Ítélıtábla hivatkozott ítélete alapján a követelés átruházására vonatkozó rendelkezés a hitelügylet biztosítékaként szolgált. Az alperes a korábban folyamatban volt eljárásban pedig a Ptk (1) bekezdése szerinti tartozáselismerı nyilatkozatával szemben eredményesen bizonyította, hogy tartozása nem áll fenn. Mivel az alperes a faktorálási értesítıben szereplı tartozás-elismeréssel szemben eredményesen bizonyította, hogy a felperesi jogelıdnek, illetıleg a felperesnek számlatartozáson alapuló követelése nincs vele szemben, így jogellenes magatartás a részérıl nem állapítható meg azzal összefüggésben, hogy a teljesítést a faktorcég részére megtagadta. Így nincs relevanciája annak sem, hogy az alperes a munkák befejezésével kapcsolatban milyen vállalkozókkal kötött szerzıdéseket. Utalt az elsıfokú bíróság arra, hogy a felperes jogelıdje a faktorálás során megszegte saját üzletszabályzatának pontjában írtakat. Hivatkozott arra is az elsıfokú bíróság, a perben nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy a limit összegét tekintve a faktorálási szerzıdés módosításra, felülvizsgálatra került volna. A faktorálási értesítı záradékában az alperes jelezte; jogfenntartással él arra nézve,hogy a vállalkozó nem megfelelı teljesítése esetén a faktor felé a számla esedékességekor a követelés kiegyenlítését megtagadhatja. Jogellenes alperesi magatartás hiányában a Ptk (1) bekezdésre alapított kártérítési felelısség megállapításának nincs helye. A Ptk (1) bekezdésre alapított kártérítési kérelem kapcsán az elsıfokú bíróság utalt arra, hogy az alperes munkavállalójaként eljáró V.I. ügyvezetı tevékenységével összefüggésben sem állapítható meg kártérítési felelısség ugyanazon okok alapján, amelyekbıl kifolyólag a Ptk ára alapított kereseti kérelem elutasításra került. A Ptk. 6. -ára alapított kereseti kérelmet az elsıfokú bíróság azért nem találta alaposnak, mert a károsodott személy konkrét tevékenysége és jóhiszemősége, mint a Ptk. 6. -a szerinti kereseti kérelem feltételei a jelen per keretei között értelmezhetetlenek, ezek csak az engedményezı K.I. Rt. esetében lennének vizsgálhatók. E körben megállapította azt is, az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a K.I. Rt. saját üzletszabályzatát, valamint a Hpt. 77., 78. -aiban foglalt elıírásokat is megsértette. Az elsıfokú ítélet ellen a felperes terjesztett elı fellebbezés, amelyben elsıdlegesen a másodlagos, illetıleg harmadlagos keresetnek való helyt adást, másodlagosan pedig az elsıfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Támadta az elsıfokú ítéletet azzal összefüggésben, hogy az elsıfokú bíróság az elsıdleges kereseti kérelemmel kapcsolatban az utolsó érdemi tárgyalás tartalmának teljes figyelmen kívül hagyásával döntött. Elıadta, hogy az eredetileg elıterjesztett kereseti kérelemében a kereset jogalapjaként jelölte meg a Ptk át, de erre azért volt szükség, mert a vállalkozási szerzıdéshez kötıdı, az annak feltételeként megjelölt alperesi nyilatkozatokra és ráutaló magatartásra tekintettel kívánt kártérítési igényt elıterjeszteni. Amennyiben az elsıfokú bíróság érdemben helyt adott volna a felperes bizonyítási indítványainak, úgy elegendı bizonyíték állt volna a felperes

6 rendelkezésére arra is, hogy perújítással támadja meg az alapügyletet. A másodlagos és harmadlagos kereseti kérelem kapcsán pedig kifejezetten a Gyıri Ítélıtábla korábbi ítéletében megfogalmazott iránymutatásnak megfelelıen járt el a felperes, amikor azt kívánta bizonyítani, hogy az alperes a Ptk. 4. -ába ütközı módon járt el. Kifogásolta, hogy az elsıfokú bíróság eljárása során nem került beszerzésre a felszámoló iratanyaga és a megyei bíróság a szokásoktól eltérı két, egymástól is különbözı pénzügyi ütemtervet nem vetette össze, a szokásoktól eltérı számlázási rendet nem tisztázta. Sérelmezte, hogy K. J. és V.I. szembesítésére nem került sor és az elsıfokú bíróság nem értékelte azt sem, csak az elsı számla faktorálása ment teljesedésbe. Elıadta, hogy az I. számú részszámlát meghaladóan a többi részszámla kiállításával kapcsolatban a vállalkozási szerzıdés nem követelte meg teljesítési igazolás és raktározási nyilatkozat kiállítását. A vállalkozási szerzıdés 8.6. pontjából következıen az alperes akkor járt volna el megfelelıen, ha teljesítésigazolást nem állít ki abban az esetben, amennyiben minıségi vagy mennyiségi kifogásai vannak az Inter-Arhitech Kft. teljesítésével kapcsolatban. A másodlagos kereseti kérelem minden tényállási eleme megvalósult akkor, amikor a vállalkozási szerzıdést aláíró, a faktorálási értesítés záradékoló, a teljesítésigazolást kiállító, illetıleg a számlát igazoltan befogadó alperesi ügyvezetı semmilyen további nyilatkozatot nem tett a felperes felé. Ezzel kapcsolatban kifogásolta azt is, hogy a vállalkozási szerzıdést a bíróság nem ismertette V. I. tanúval. Álláspontja szerint az alperesi volt ügyvezetı eljárásával kapcsolatban megállapítható Ptk a szerinti felelısségi alakzat is. V. I. nyilatkozataival szándékos, aktív magatartással okozott kárt, amiért az alperes is felel. Hivatkozott arra, hogy a felperesi jogelıdnek a kártérítés vonatkozásában is jogutóda a jelenlegi felperes. Az egyes nyilatkozatok megtétele során az alperesi magatartás nem gondatlan magatartásként, hanem szándékosként értékelendı a Ptk. 6. -ára alapított harmadlagos kereseti kérelem körében. Erre tekintettel kérte, hogy az ítélıtábla az elsıfokú ítéletet akként változtassa meg, hogy kötelezze az alperest ,-Ft tıke, valamint ezen összeg után október 3-tól megkezdett 30 naponként 1,4 % ügyleti kamat, január 31-tıl 6 %-os késedelmi kamat, valamint perköltség megfizetésére. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsıfokú ítélet helybehagyását és a felperes másodfokú perköltségben való marasztalását kérte. Utalt a Legfelsıbb Bíróság felülvizsgálat során hozott ítéletében írtakra azzal összefüggésben, hogy az alperesi teljesítésigazolás sem a felperes jogelıdei, sem a felperes részére nem alapoz meg olyan igényérvényesítési jogcímet, amely alapján az alperessel szemben a vállalkozási szerzıdéstıl függetlenül önállóan követelést érvényesíthetne. Álláspontja szerint az elsıdleges kereseti kérelem elutasítása miatt a felperes nem fellebbezett, vagyis nem vitatottan a Ptk a szerinti kártérítési felelıssége az alperesnek nem áll fenn. Ebbıl viszont az következik, hogy a Ptk (1) bekezdésére alapított másodlagos kereseti kérelem sem lehet alapos. A harmadlagos kereseti kérelemmel kapcsolatban pedig álláspontja szerint teljes körően helytállóan döntött az elsıfokú bíróság. E körben utalt arra, hogy a Ptk. 6. -ában meghatározott bíztatási kár esetében a

7 kifogásolt magatartás nem jogellenes. Álláspontja szerint ellentmondásos az a felperesi álláspont, mely szerint V. I. magatartása egyrészt az elsıdleges és másodlagos kereseti kérelem vonatkozásában jogellenesként lenne értékelhetı, míg a harmadlagos kereseti kérelmet illetıen ugyanez a magatartás bíztatási kár megítélésére adna alapot. Fenntartotta azt az álláspontját, mely szerint az alperes magatartásával nem indította a faktort arra, hogy kockázatmentesnek tekinthesse a vállalkozói jogosultságból eredı követelést. Ismételten utalt a károsulti önhibára, a faktor szerzıdéskötéskori gondosságára. Álláspontja szerint alaptalanok a felperes által megfogalmazott eljárásjogi kifogások is. Az ítélıtábla az elsıfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészíti: A K. I. Rt. felperesi jogelıd, valamint a felperes között december 20. napján létrejött engedményezési szerzıdésben az engedményezı az alperessel szemben fennálló számlakövetelését kifejezetten bizonytalan megtérülési követelésként engedményezte a felperesre, a kötelezett teljesítéséért a Ptk. szerinti kezesi felelısségét kifejezetten kizárta. Az ítélıtábla az így kiegészített tényállás alapján megállapította, hogy a fellebbezés nem alapos. Elırebocsájtja az ítélıtábla, hogy a másodlagos kereseti kérelemmel kapcsolatban a felperes tévesen hivatkozott a Ptk.348..(1) bekezdésében írtakra. A Ptk.348..(1) bekezdése szerint a munkáltató kártérítési felelıssége attól függ, hogy alkalmazottja okozott-e felróható módon harmadik személynek kárt. A faktorálási értesítés október 2-ai záradékolásakor hatályos 1997.évi CXLIV. törvény (régi Gt.) 9..(3) bekezdése szerint a társaság felelıs azért a kárért, amelyet vezetı tisztségviselıje e jogkörében eljárva harmadik személynek okozott. Amennyiben tehát az alperesi ügyvezetı károkozó magatartása lenne megállapítható, úgy az alperes képviseletében eljárt V. I. magatartásával kapcsolatban az alperest a régi Gt.29..(3) bekezdése alapján terhelné kártérítési felelısség figyelemmel arra, ügyvezetıje nyilatkozatait az alperes nevében tette. A felperes által is hivatkozott BH számú eseti döntés alapján a Ptk.339..(1) bekezdésére alapított kártérítési felelısséget el kell határolni a Ptk.6. -ára alapított felelısségi alakzattól. A gazdasági társaság vagy a társaság ügyvezetıjének nyilatkozata elvileg önmagában is alkalmas lehet arra, hogy közvetlen kárt okozzon a gazdasági élet más szereplıinek. Ezzel kapcsolatban azonban azt helyesen állapította meg az elsıfokú bíróság, hogy az alperesi oldalon a jogellenesség hiányára tekintettel a Ptk.339..(1) bekezdése szerinti kártérítési felelısség nem áll fenn. A felperes elıadása is arra vonatkozott, hogy az alperesi ügyvezetı nyilatkozata nem közvetlenül okozott kárt a felperesnek, hanem a felperest, illetıleg a felperesi jogelıdöt indította olyan magatartásra, amelybıl ıket károsodás érte. Ez pedig a már hivatkozott eseti döntés, valamint a felperesi kereseti kérelemben ugyancsak megjelölt GK. 14. számú állásfoglalás szerint a Ptk.6. -ában szabályozott bíztatási kár megtérítésére adhatna alapot.

8 Erre tekintettel a perben azt kellett vizsgálni, az alperes magatartása mint utaló magatartás alkalmas volt-e arra, hogy a felperesnél, vagy a felperesi jogelıdnél kárt okozzon, a károsultak részérıl megállapítható-e jóhiszemőségük, illetıleg önhibájuk hiánya. Másrészt vizsgálni kellett azt is, hogy a felperesi jogelıd és a felperes között december 20-án kelt engedményezési szerzıdés milyen követeléseket ruházott át a felperesre. A december 20-ai engedményezési szerzıdés pontosan meghatározta az engedményezett követelést és azt az eredetileg az I.-A. Kft-t megilletı számlakövetelésként nevesítette. A Ptk.328..(1) bekezdésébıl következıen az engedményezés tárgya nem maga a jogviszony, hanem az abból eredı meghatározott követelés. A december 20-i engedményezési szerzıdés helyesen úgy értelmezendı, hogy az abban átruházott követelés szerzıdésen alapul. Ebbıl következıen felperesi jogelıd és a felperes között nem került sor olyan engedményezésre, amely alapján a jogelıdöt ért kár vonatkozásában a felperes akár a Ptk.339..(1) bekezdésére, akár a Ptk.6. -ára alapított igényt érvényesíthetne az alperessel szemben. E követelések vonatkozásában a felperes perbeli legitimációja hiányzik. Ebbıl az következik, hogy a perben kizárólag azt kellett vizsgálni, van-e olyan alperesi magatartás, amely a Ptk.6. -a szerint közvetlenül a felperesnél okozott bíztatási kárt. Az ugyanis elvileg nem kizárt, hogy egy nyilatkozat több károsult vonatkozásában is megalapozottá tegye a Ptk.6. -ára alapított igényt. Tekintettel az engedményezési értesítı záradékára, a már hivatkozott december 22-i levélre, valamint a december 20-i engedményezési szerzıdésre, az állapítható meg, hogy a Ptk.6.. szerinti bíztatási kár az alperes részérıl a felperes felé közvetlenül nem valósult meg. Az ítélıtábla rámutat: kiemelt jelentısége van annak, hogy a december 20-i engedményezési szerzıdés elıtt is már ismert volt a felperesi jogelıd számára, hogy az alperes a felperesre engedményezett követelést nem akarja megfizetni. Az alperes ezzel kapcsolatos álláspontját már december 22-i levelében is ismertette. Az alperes a december 22-ei levelében arról tájékoztatta az I.-A. Kft-t, hogy a 63/2003. számú számlát visszaküldi, mert a vállalkozási szerzıdést az I.-A. Kft. nem teljesítette. A október 2-ai faktorálási értesítıre vezetett alperesi záradékkal kapcsolatban M.-né dr. K. É. tanúvallomásában elıadta, hogy az nem felelt meg a K.I. Rt. által szokásosan alkalmazott záradék szövegének. Helyesen állapította meg az elsıfokú bíróság, hogy e záradékban az alperes fenntartotta a jogot magának arra nézve, hogy a vállalkozó nem megfelelı teljesítése esetén a faktor felé a számla esedékességekor a követelés kiegyenlítését megtagadja. Ezzel kapcsolatban a záradék szövege nem csak önmagában vizsgálandó, hanem e körben kell figyelemmel lenni a december 22-i, az alperes által írt levélre, valamint arra a körülményre is, hogy a felperesi jogelıd a december 20-án kelt engedményezési szerzıdésben az alperes számlatartozása bizonytalan követelésként került engedményezésre.

9 Mindennek azért van jelentısége, mert a Ptk.6.. szerinti bíztatási kár feltétele, hogy a károsodás a károsult önhibáján kívül következzék be. Az alperesi levélbıl, a záradék és az engedményezési szerzıdés szövegezésébıl pedig az egyértelmően megállapítható, hogy a felperes bizonytalan követelést szerzett, vagyis ismert volt számára, hogy az alperes felé fennálló számlakövetelés érvényesítése bizonyos kockázattal jár. A felperes által kifogásolt bizonyítási eljárás lefolytatására az elsıfokú bíróság eltérı jogi álláspontja miatt az elsıfokú bíróság eljárása során nem került sor. Mivel az engedményezési szerzıdés a Ptk.339..(1) bekezdése, illetıleg a Ptk.6. -a szerinti kárigényekre nem terjed ki, így szükségtelen V.I.és K.J. szembesítése, valamint a felszámoló részletesebb meghallgatása, a felszámolótól további iratok beszerzése. A Pp.221..(1) bekezdése szerint a bíróságnak számot kell adnia arról, a felajánlott bizonyítást miért mellızte, a peres fél által elıterjesztett eljárási kifogásokat miért nem tartja megalapozottnak. Az elsıfokú bíróság ezen indokolási kötelezettségének nem tett eleget, ez azonban nem olyan lényeges eljárási szabályszegés, amely alapul szolgálhatna az ítélet hatályon kívül helyezésére, figyelemmel a Pp (3) bekezdésében foglaltakra. Mindezekre tekintettel az ítélıtábla az elsıfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp (2) bekezdés alapján helybenhagyta.