TELEPÜLÉSI HULLADÉKGAZDÁLKODÁS AZ EU EGY VASI KÖZSÉGRE

Átírás

1 Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK levelező tagozat EU kapcsolatok szakirány TELEPÜLÉSI HULLADÉKGAZDÁLKODÁS AZ EU CSATLAKOZÁS ELŐESTÉJÉN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL EGY VASI KÖZSÉGRE

2 Készítette: Sütő Mirtill Budapest, 2004.

3 TARTALOMJEGYZÉK: TARTALOMJEGYZÉK:... 3 BEVEZETÉS A HULLADÉKGAZDÁLKODÁSRÓL ÁLTALÁBAN KÖRNYEZETVÉDELEM MAGYAROSZÁGON A HULLADÉKGAZDÁLKODÁS ALAPELVEI A termékdíj A HULLADÉK ÚTJA, HULLADÉKKEZELÉS A HULLADÉK HASZNOSÍTÁSÁNAK FORMÁI A HULLADÉK FOGALMA, TÍPUSAI A VESZÉLYES HULLADÉKOK TELEPÜLÉSI HULLADÉK INERT HULLADÉK EGYÉB CSOPORTOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEK AZ EU IRÁNYELVEI AKCIÓPROGRAMOK HULLADÉKGAZDÁLKODÁS JOGSZABÁLYOK ELÉRHETŐ FORRÁSOK NEMZETI FORRÁSOK ISPA LIFE ORSZÁGOS HELYZET HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI CÉLKITŰZÉSEK NEMZETI SZINTEN: HULLADÉKGAZDÁLKODÁS VAS MEGYÉBEN VAS MEGYEI HULLADÉKKEZELÉS A Vas megyei hulladéklerakók műszaki követelménye PÁLYÁZATOK... 46

4 6.3 CÉLKITŰZÉSEK CSELEKVÉSI PROGRAM A TELEPÜLÉSI HULLADÉKOK ESETÉBEN HULLADÉKGAZDÁLKODÁS EGY KISTELEPÜLÉSEN, GENCSAPÁTIBAN A KÖZSÉGBEN KELETKEZŐ HULLADÉKOK HULLADÉKKEZELÉS GENCSAPÁTI KÖZSÉGBEN A kommunális hulladék Veszélyes hulladék Újrahasznosítható hulladék Illegális hulladék A hulladékkezeléssel kapcsolatos alapvető műszaki követelménynek Hulladéklerakó Gencsapátiban HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI CÉLOK A CÉLOK ELÉRÉSÉNEK ESZKÖZEI Egy figyelemre méltó próbálkozás, az Öko-Pannon Kht. tevékenysége A MEGVALÓSÍTÁS PRIORITÁSI SORRENDJE A KÖZSÉG KÖLTSÉGVETÉSE A GENCSAPÁTI LAKOSOK SZEMETELÉSI SZOKÁSAI Ismeretek a szelektív hulladékgyűjtésről Szelektív hulladékgyűjtés és komposztáló alkalmazása Hulladékgyűjtés társadalmi munkában Veszélyes hulladékok minősítése Konklúzió KONKLÚZIÓ BIBLIOGRÁFIA... 74

5 BEVEZETÉS A környezetvédelmet általában úgy emlegetik, mint az egyik olyan pont, aminél messze el vagyunk maradva az európai színvonaltól. A csatlakozási folyamat során is számtalanszor említették, hogy a környezetvédelem területén akad talán a legtöbb problémánk, amiken nem lehet rövidtávon változtatni, elsősorban az anyagi források hiánya miatt. Tudjuk, mit kellene tennünk, tudjuk, milyen eredményeket szeretnénk elérni, de gondosan meg kell tervezni a lépéseket, hogy az adott pénzügyi lehetőségeket a leggazdaságosabban, a leghasznosabban tudjuk felhasználni. Maga a hulladékgazdálkodás kérdése is pontosan ilyen, technológiailag nem megfelelő lerakókba hordjuk/hordtuk a szemetet, szemet hunyunk a szabálytalanságok felett, mert a hulladék csak keletkezik, és valamit kezdeni kell vele. A lakosság szemszögéből az a legfontosabb, hogy a háztartásukból eltűnjön a fogyasztói társadalomnak hála egyre nagyobb mennyiségben keletkező hulladék, és ha a hulladék egy szemétgyűjtő autó révén távozik egy kijelölt lerakóba, nem pedig az autó csomagtartójából egy elhagyott mellékútra, akkor a lelkiismeretük már nyugodt. Szerencsére sokan válnak egyre igényesebbé a környezetükkel szemben, és hajlandóak odafigyelni, hogy ha lehet környezetbarátabban is, akkor miért ne tegyük. Május 1-én csatlakozunk az Európai Unióhoz, kijelölve ezzel magunknak az utat egy környezettudatosabb jövő felé. A csatlakozás révén szigorú mércét szabtunk magunknak, de egyúttal anyagi forrásokhoz is juthatunk ezen mércék teljesítéséhez. Azért választottam ezt a témát kutatásom céljául, mivel olyan sokat hallani erről, és szerettem volna jobban belelátni, hogyan is áll Magyarország hulladékgazdálkodása a csatlakozás előestéjén.

6 1. A HULLADÉKGAZDÁLKODÁSRÓL ÁLTALÁBAN A hulladékgazdálkodás alapelveit Magyarországon a LXIII. törvény (hulladékgazdálkodási törvény) határozza meg. A hulladékgazdálkodási törvény célja az emberi egészség védelme, a természeti és az épített környezet megóvása, a fenntartható fejlődés biztosítása és a környezettudatos magatartás kialakítása a hulladékgazdálkodás eszközeivel. A hulladékgazdálkodás nemzeti szintű célkitűzéseit a as időszakra, valamint azok eszközeit az Országos Hulladékgazdálkodási Terv (OHT) foglalja össze (erről bővebben az 5. részben). A hulladékgazdálkodás a hulladékok káros hatása elleni védelemnek, a hulladékok teljes életciklusára kiterjedő megvalósítása, amely a hulladékok keletkezésének a megelőzését, csökkentését, a keletkezett hulladékok lehetőség szerinti elkülönített gyűjtését és újrahasznosítását, valamint a nem hasznosítható hulladékok környezetszennyezés nélküli átmeneti tárolását jelenti. 1 A hulladékkezelés szűkebb fogalom, a hulladékkezelési tevékenységekhez a hulladék gyűjtése, begyűjtése, szállítása, előkezelése, tárolása, hasznosítása, ártalmatlanítása tartozik Környezetvédelem Magyaroszágon Magyarországon az első környezetvédelmi törvény 1976-ban született 3, amely azonban megmaradt az elvi általánosság szintjén. A környezetvédelmi kérdések még nem integrálódtak más szabályozási területekre, kevéssé volt szankcionálható az előírások be nem tartása, illetve a háttérintézmények hiánya súlyos nehézségeket okozott a megvalósításban. 1 Helyi Hulladékgazdálkodási Terv 2 Bándi Gyula: Hulladékgazdálkodási Kézikönyv I., o. 3 Bándi Gyula: Hulladékgazdálkodási Kézikönyv I., 2002.

7 A nyolcvanas évektől (pontosabban 1988-tól kezdve) van környezetvédelmi minisztérium 4, de kezdetben jelentősége kicsi volt, és nem volt átfogó környezetpolitikája az országnak ben született meg az első környezetvédelmi törvény (1995. LIII Törvény), amely meghatározta azokat a célkitűzéseket, amelyeket az ország szeretne elérni. Ezek közé tartozott a környezet megóvása, a fenntartható fejlődés megvalósítása, a megelőzés és a szennyező fizet elv, amelyek a ma is érvényes alapelvek. Előírta, hogy a környezetvédelmi szempontokat be kell építeni a gazdaságba, ami jelenleg egyre nagyobb területen kezd megvalósulni, de a gazdálkodó szervezeteknek sajnos gyakran fontosabbak a gazdasági szempontok, mint a környezetvédelmiek, ezért EU csatlakozásunk után is számos tennivaló marad ezen a területen. A jelenleg hatályos környezetvédelmi, környezetgazdálkodási törvény (2000. XLIII) 2001 január 1-én lépett hatályba, és a csatlakozáshoz szükséges jogharmonizáció céljából már az EU irányelveit is beépíti. (Az EU környezetvédelmi politikájáról és irányelveiről bővebben a 3. pontban). A hulladékgazdálkodási törvényt követően létrejött az összes végrehatási jogszabály 5. A végrehajtás megkezdődött, fokozatosan épülnek ki azok a létesítmények, intézmények, amelyek ebben segítenek. Legfelső szinten található Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, amelynek élén a környezetvédelmi miniszter, jelenleg Dr. Persányi Miklós áll. Az Ő munkáját segíti a politikai és a közigazgatási államtitkár, Különböző hivatalok vannak a minisztérium alá rendelve, ezek közül a környezetvédelmi hivatal alá tartozik a hulladékgazdálkodás. 12 területi szerv van kialakítva, a vízgyűjtőterületeknek megfelelően. Ezt a felosztást lekövetve alakították ki a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságokat és felügyeleteket. Megalakult az Országos Környezetvédelmi Tanács, amely független szakértői testület, elsősorban tanácsadási, javaslattevő és véleményező funkcióval. A személyi állomány fejlesztése folyamatosan zajlik (hosszú távú feladatot fog jelenteni) 6. 4 Buday-Sántha Attila: Környezetgazdálkodás

8 Hazánk legfontosabb környezetvédelmi célkitűzéseit a hatéves időszakokra szóló Nemzeti Környezetvédelmi Program határozza meg, amely a nemzeti szintű környezetvédelmi tervezés alapja, elkészítését a LIII. Törvény írja elő. Az első Nemzeti Környezetvédelmi Program 1997 és 2002 között irányozta elő a környezetvédelemmel kapcsolatos megvalósítandó tennivalókat. A jelenleg aktuális második Nemzeti Környezetvédelmi Program közötti időszakra határozza meg a célkitűzéseket. 7 Ez a program különböző részekből áll, bemutatja a környezet aktuális állapotát, tartalmazza az elérni kívánt környezetvédelmi célokat és célállapotokat, a célok eléréséhez végrehajtandó feladatokat, azok megvalósítási sorrendjét és határidejét, a kitűzött célok eszközeit, a pénzügyi eszközök forrásainak megjelölésével, valamint azon területeket, amelyeken különleges környezetvédelmi intézkedések szükségesek. 8 A célkitűzések a finanszírozásra is kiterjednek, a környezetvédelmi kiadásokat a GDP jelenleg 1%-ról 1,7%-ra kívánják növelni, a közvetett (nem környezetvédelmi célú, de olyan hatású) kiadásokat 1,1%-ról 2,2%-ra kívánják növelni. 9 A Program megvalósításával számottevő javulást szeretnék elérni a környezet állapotában: a különböző intézkedések a levegő, a víz, a talaj védelmét szolgálják, de az ország törekszik a környezeti zaj és rezgés okozta károk csökkentésére is. Növelni kívánják a megújuló energiaforrások használatának arányát a jelenlegi 3,6%-ról 5%-ra. A hulladékgazdálkodás területén kiemelt feladatnak tekintik a hulladékok keletkezésének csökkentését, a keletkezett mennyiség hasznosítását, korszerű kezelését. A következő évtizedek tevékenységeit a fenntarthatóság elve határozza meg: a kitűzött cél, hogy a tervezésben a gazdasági szempontoknak lassan egyenrangú társa legyen a környezetvédelem szempontrendszere. 10 Május 1-én csatlakozunk az európai unióhoz, de a környezetvédelem területén meglehetősen el vagyunk maradva az uniós gyakorlatoktól. Az EU Magyarországról Bándi Gyula: Hulladékgazdálkodási Kézikönyv I., Buday-Sántha Attila: Környezetgazdálkodás 2002.

9 készített 2003-as monitoringja 11 kiemeli a hiányokat a környezetvédelem területén is. A hulladékkezelés területén több hiányosságot is említ, például ellenőrző rendszer kiépítését a szállításhoz, a regionális környezet-felügyeleti szervek bővítését, a leselejtezett gépkocsik megfelelő kezelését, a helyi hulladékgazdálkodási terv hiányát, amely utóbbit az önkormányzatok május 1-ig kötelesek pótolni 12. A jelentés szerint jelenleg a hulladékgazdálkodási szakterületen az EU joganyag átvétele (hazai jogrendbe illesztése) megtörtént, néhány kivételtől eltekintve, amely esetekben az ország átmeneti mentességet (derogációt) kért. A csatlakozási tárgyalások során Magyarország 9 területen kért derogációt (lásd 1. Melléklet), de a csatlakozás érdekében a mentességek számát négyre csökkentettük. Szennyvíztisztítás: itt kaptuk a leghosszabb átmeneti időt, az uniós előírásokat csak 2015 végétől kell teljes mértékben alkalmazni (bizonyos településeken már 2008, illetve 2010 végétől). Csomagolási hulladék: 2005 végére el kell érni a legalább ötvenszázalékos hasznosítást (a hasznosítás mértéke egyetlen csomagolási anyagfajtánál sem maradhat tizenöt százalék alatt). Veszélyes hulladékok égetése: az égetéshez használt berendezéseket június 30-ig kell korszerűsíteni vagy teljesen kicserélni. Nagy tüzelőberendezések: a légszennyező anyagok kibocsátása terén 2004 végéig kell teljesíteniük az uniós határértékeket (erőművek, cement- és cukorgyárak) /2003. (VIII. 15.) Korm. Rendelet

10 1.2 A hulladékgazdálkodás alapelvei Hulladékgazdálkodási törvényben meghatározott alapelvek 13 : Integrált szennyezés-megelőzés elve: a lehető legkisebb mértékűre kell szorítani a keletkező hulladék mennyiségét és veszélyességét, hogy minél kisebb legyen a környezetterhelés Elővigyázatosság elve: a veszély, illetve kockázat mértékének ismerete hiányában úgy kell eljárni, mintha azok a legnagyobbak lennének Gyártói felelősség elve: a termék előállítója felelős azért, hogy a választott termék vagy technológia a lehető legkevésbé legyen megterhelő a környezetre hulladékgazdálkodási szempontból. Megosztott felelősség elve: a gyártói felelősség miatt fennálló kötelezettségek teljesítésében a termék és az abból származó hulladék teljes életciklusában érintett szereplőknek együtt kell működniük. Elvárható felelős gondosság elve: a hulladék mindenkori tulajdonosa köteles mindent megtenni azért, hogy a hulladék környezeti szempontból a lehető legkevésbé legyen terhelő Az elérhető legjobb eljárás elve: az adott műszaki és gazdasági feltételek között törekedni kell a környezetkímélő hulladékkezelő technológiák alkalmazására Szennyező fizet elv: a hulladék termelője, birtokosa vagy gyártója köteles megfizetni a hulladékkezelés költségeit, illetve az általa okozott környezeti károkat helyreállítani Közelség elve: hulladék hasznosítása, ártalmatlanítása a lehető legközelebbi, arra alkalmas létesítményben kerüljön sor 13 OrszágosHulladékgazdálkodási Terv

11 Regionalitás elve: a hulladékkezelő létesítmények kialakítása során a fejlesztési, gazdaságossági és környezetbiztonsági szempontoknak, valamint a kezelési igényeknek megfelelő területi gyűjtőkörű létesítmények hálózatának létrehozatalára kell törekedni Önellátás elve: a képződő hulladékok teljes körű ártalmatlanítására kell törekedni, ennek megfelelő ártalmatlanító hálózatot kialakítani, üzemeltetni Fokozatosság elve: a hulladékgazdálkodási célokat ütemezett tervezéssel, egymásra épülő lépésekben kell elérni Példamutatás elve: az állami és önkormányzati szervek a munkájukban érvényesítsék a törvény céljait és elveit Költséghatékonyság elve: a hulladékgazdálkodás szervezése során törekedni kell arra, hogy a költségekkel a lehető legnagyobb környezetei eredményt érjük el. A hulladékgazdálkodás alapvető szempontrendszere szerint 14 minden tevékenységet úgy kell megtervezni és végezni, hogy biztosítsa: elsősorban a hulladék keletkezésének megelőzését, a keletkező hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentését, a hulladék hasznosítását, valamint a hulladék környezetkímélő ártalmatlanítását. Ez a sorrend egyben prioritási sorrend is, tehát csak akkor lehet a sorrendben később szereplő megoldást választani, ha az előző tevékenységben már nem kínálkozik több megoldási lehetőség. Ahhoz, hogy a hulladékképződés megelőzhető legyen, valamint hogy 14 Zimler Tamás: Hulladékgazdálkodás, 2003.

12 a keletkező hulladék mennyisége és veszélyessége a lehető legkisebb mértékre legyen csökkenthető előnyben kell részesíteni: az anyag- és energiatakarékos, hulladékszegény technológiák alkalmazását; az anyagnak, illetőleg a hulladéknak a termelési-fogyasztási körfolyamatban tartását; a legkisebb tömegű és térfogatú hulladékot és szennyező anyagot eredményező termékek előállítását; a hulladékként kockázatot jelentő anyagok kiváltását. 15 Az elsőbbségi sorrend betartása a gazdálkodó feladata a jogszabályok előírásai szerint. Tilos a hulladékot elhagyni, felhalmozni, ellenőrizetlen körülmények között elhelyezni, kezelni. A gyártó köteles az azonos célra szolgáló nyers- és alapanyagok, félkésztermékek, valamint az azokból készült termékek, továbbá csomagolóeszközeik közül azokat előnyben részesíteni, amelyek gyártásának és felhasználásának anyag- és energiaigénye alacsonyabb, használata kevesebb hulladék keletkezésével jár, illetőleg az azokból készült termék, csomagolóeszköz tartósabb, többször használható, hulladékként kevésbé terheli a környezetet. 16 A települési hulladék kezeléséről a települési önkormányzatoknak kötelező közszolgáltatás keretében kell gondoskodniuk. A közszolgáltatás finanszírozása a szennyező fizess alapelvből következően a hulladék termelőjének kötelezettsége, amelynek a hulladékkezelési díj megfizetésével teljesíthet a lakosság. A fizetendő díj mértéke mindig az adott szolgáltatás színvonalától és a hulladék mennyiségétől függ, gyakorlatilag minden település esetében más összegű, amely különböző tényezőktől függ Zimler Tamás: Hulladékgazdálkodás Dr. Gellérthegyi István: Környezetvédelmi jogi útmutató gazdálkodó szervezetek részére, 2002.

13 1.2.1 A termékdíj Az LIII. Törvény kimondja, hogy a környezetet vagy annak valamely elemét a felhasználása során vagy azt követően különösen terhelő, illetőleg veszélyeztető egyes termékek előállítását, behozatalát, forgalmazását egyszeri termékdíj terheli 18. Ez azt jelenti, hogy a környezetet valamely szempontból terhelő termékekre mintegy környezetvédelmi adót kell fizetni. A termékdíj mértékét az előállított, behozott, illetve forgalmazott termék egységnyi mennyiségére állapítják meg. A termékdíj köteles termékek a 10/1995 (IX.28) KTM rendeletben vannak felsorolva. A rendelet 2003-ban lett módosítva az 5/2003 (IV.11) KTM rendelettel, amely további termékeket sorolt termékdíjköteles kategóriába. A megváltozott a termékdíjfizetési kötelezettség szerint például a csomagolóeszközök helyett a csomagolás termékdíjköteles, valamint 2003 április 19-étől termékdíjkötelesek a hígítók és oldószerek, valamint a reklámhordozó papírok A hulladék útja, hulladékkezelés A hulladék hosszú utat jár be, amíg hulladékká minősítése után megszűnik problémát okozni, sőt akár létezni, mint hulladék. A hulladékkezelés szabályozásai minél követhetőbbé, és főleg minél kevésbé környezetszennyezővé kívánja ezt tenni. Ennek szabályozását a hulladékgazdálkodási törvény írja elő, a megvalósításához szükséges intézkedéseket pedig rendeletek. A hulladékgazdálkodási törvény megadja a hulladékgazdálkodásban nélkülözhetetlen fogalmak definícióit. A hulladék termelője az, akinek a tevékenysége során a hulladék keletkezik vagy a tevékenysége során a hulladék jellege és összetétele megváltozik. A hulladék termelőjének felelőssége, hogy a törvényben előírt módon gyűjtse, majd szabaduljon meg 18 Dr. Gellérthegyi István: Környezetvédelmi jogi útmutató gazdálkodó szervezetek részére, Termékdíjról szóló KTM rendelet

14 hulladékától. A hulladékért való felelőssége egészen addig fennáll, amíg a hulladék hasznosításra vagy ártalmatlanításra történő átadása bekövetkezik. A gyűjtés a hulladék rendezett összeszedése, válogatása a további kezelésre történő elszállítása érdekében. A környezet veszélyeztetését kizáró módon törtnő gyűjtés a termelő felelőssége, a hulladékgazdálkodási törvény végrehajtási jogszabályai részletesen megállapítják a kötelezettség teljesítésének körülményeit. A hulladékgazdálkodás fogalmai szerint a gyűjtés a termelő telephelyén történik, míg a begyűjtés az a tevékenység, amikor a hulladékkezelő a hulladékot a termelőktől vagy más birtokosoktól rendszeresen összeszedi és elszállítja a begyűjtőhelyre, a hasznosítás vagy ártalmatlanítás helyére, illetőleg a hulladékot átveszi a hulladék birtokosaitól a begyűjtőhelyeken, gyűjtőpontokon. A tárolás a hulladék termelője által a környezet veszélyeztetését kizáró módon végzett három évnél rövidebb ideig tartó elhelyezése. A tárolásra sem a hulladékgazdálkodási törvény sem települési hulladékkezelés feltételeiről szóló kormányrendelet (213/2001. (XI.14.) nem tartalmaz rendelkezéseket. A hulladékkezelő az a természetes vagy jogi személy, amely a hulladékot gazdasági tevékenysége körében a hulladék termelőjétől átveszi, kezeli. A begyűjtés az a hulladékkezelési tevékenység, amely a hulladéknak a hulladék termelőitől történő összegyűjtésre és átvételére irányul továbbkezelés céljából. A hulladék átvétele történhet a hulladék termelőjének vagy a begyűjtést végzőnek a telephelyén, valamint gyűjtőpontokon, hulladékgyűjtő udvarokon, valamint tároló és kezelőtelepeken. 20 A szállítás a hulladék telephelyen kívüli mozgatása, beleértve a szállítmányozást és fuvarozást is. A hulladék szállítója a szállítmányainak a rendeltetési helyre történő biztonságos eljuttatásáért felelős. 20 Munkácsy Béla: A szeméthegyeken innen és túl 1999.

15 Az előkezelés a hulladék begyűjtését, tárolását, hasznosítását, illetőleg ártalmatlanítását elősegítő, azok biztonságát növelő, a környezetterhelést csökkentő tevékenység, amely a hulladék fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságainak megváltoztatásával jár. A hasznosítás a hulladéknak vagy valamely összetevőjének a termelésben vagy szolgáltatásban történő felhasználása. (A hulladékhasznosítási tevékenységeket a hulladékgazdálkodási törvény 4. melléklete tartalmazza). Az ártalmatlanítás a hulladék okozta környezetterhelésnek csökkentése, környezetet veszélyeztető, szennyező, károsító hatásának megszüntetése, kizárása. (A hulladékártalmatlanítási eljárásokat a törvény 3. melléklete sorolja fel.) Történhet hulladéklerakóban történő lerakással, termikus ártalmatlanítással, más kémiai, biológiai vagy fizikai eljárással. A hulladéklerakó bezárása után a hulladéklerakó üzemeltetőjének a kötelessége az utógondozás, a megfelelő rekultiváció és a környezetei felülvizsgálat. 1.4 A hulladék hasznosításának formái A hulladékban rejlő anyag és energia hasznosítása érdekében törekedni kell a hulladék legnagyobb arányú ismételt felhasználására, a nyersanyagoknak hulladékkal történő helyettesítésére, valamint - ha ezek nem megoldhatóak - a hulladék energiahordozóként való felhasználására. A keletkezett hulladékot, ha az ökológiailag előnyös, műszakilag lehetséges és gazdaságilag megalapozott, hasznosítani kell. Amennyiben a hasznosítás gazdasági és technológiai feltételei adottak, a hulladékot a hasznosítás elősegítése érdekében a hasznosítási lehetőségeknek megfelelően elkülönítve kell gyűjteni (szelektív hulladékgyűjtés). 21 A hulladék ártalmatlanítása a hulladék környezetveszélyeztető, szennyező vagy károsító hatásának megszüntetése, kizárása, amely megvalósítható a környezet elemeitől történő 21 Fodor István: Környezetvédelem és regionalitás Magyarországon, 2001.

16 elszigeteléssel vagyis lerakással. 22 Ártalmatlanításra csak az a hulladék kerülhet, amelynek anyagában történő hasznosítására vagy energiahordozóként való felhasználására a műszaki, illetőleg gazdasági lehetőségek még nem adottak, vagy a hasznosítás költségei az ártalmatlanítás költségeihez viszonyítva aránytalanul magasak. Az újrahasználat olyan megoldás, amellyel a hulladék képződése megakadályozható mindaddig, amíg a termék ismételt használata lehetséges, amíg a termék betölti eredeti funkcióját. Vagyis mindaddig nem keletkezik hulladék, amíg az újrahasználat ismétlődik. Ez történik pl. a betétdíjas palackokkal, amikor azokat a vásárló visszaváltja és a termelő, forgalmazó ismét megtölti. Végül alkalmatlan lesz a további használatra (vagy mert pl. esztétikailag nem megfelelő, vagy mert a vásárló nem viszi vissza a palackot és ezzel megszakítja a láncot) tehát a termékből hulladék lesz. Az újrahasználatnak kettős előnye van: nem keletkezik hulladék (aminek kezeléséről gondoskodni kellene, tehát költséget jelentene) és nem kell új terméket előállítani, ami által az anyag- és energiafelhasználás csökkenthető. Költségeit tekintve azonban gyakran kevésbé gazdaságos, mint új terméket a helyére állítani, mivel meg kell oldani a termék visszajutását a termelőhöz, valamint megfelelő tisztításáról is gondoskodni kell. 23 A hulladéknak vagy valamely összetevőjének a felhasználása az iparban vagy a szolgáltatásban, hasznosításnak minősül. A hasznosítási módok közül előnyben részesítendő az újrafeldolgozás, azaz a hulladék anyagának az ismételt felhasználása, ennek a lehetőségnek a hiányában a visszanyerés, azaz a hulladék valamely feldolgozható összetevőjének alapanyaggá alakítása, illetőleg energetikai hasznosítása, azaz a hulladék energiatartalmának kinyerése végezhető. Hasznosítás a biológiailag lebomló szerves anyagok aerob vagy anaerob lebontása és további felhasználásra alkalmassá tétele. 24 A hulladékgazdálkodási törvény értelmében a hulladék hasznosításának - a hulladéknak vagy valamely összetevőjének a termelésben vagy a szolgáltatásban történő 22 OHT 23

17 felhasználásának három módja lehetséges; az újrafeldolgozás, amikor a hulladékot keletkezési állapotában ismételten felhasználják valamely termelési folyamatban, a visszanyerés, amikor a hulladék valamely újra-feldolgozható összetevőjét leválasztják és alapanyaggá alakítják, illetve az energetikai hasznosítás, amikor nem a hulladék hasznos anyagának, hanem energiatartalmának kihasználásával történik a felhasználás. Az égetés minősülhet ártalmatlanításnak, de hasznosításnak is. Lényege a hulladék összetevőinek hőenergia közléssel történő megváltoztatása. Az égési folyamat végeredményeként a képződő égéstermékek az eredeti hulladéktól teljesen eltérő tulajdonságúak lesznek: veszélytelenebbek és könnyebben kezelhetők. Az így keletkező maradékok kezeléséről - általában ártalmatlanításáról - gondoskodni kell, legtöbbször lerakással Zimler Tamás: Hulladékgazdálkodás Buday-Sántha Attila: Környezetgazdálkodás, 2002.

18 2. A HULLADÉK FOGALMA, TÍPUSAI A hulladékgazdálkodási törvény 26 szerint hulladék: bármely, az 1. számú melléklet szerinti kategóriák valamelyikébe tartozó tárgy vagy anyag, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles. A hulladék hétköznapibb megfogalmazása lehet tehát, hogy minden általunk elhagyni tervezett tárgy vagy eszköz hulladéknak minősül, de ide sorolandók a selejtezett eszközök is 27. Hulladékként nagyon gyakran a válogatott hulladékra utalunk, míg szemét kifejezésen a kevert hulladékot értjük. 28 A hulladékok különböző csoportjainak szabatos megfogalmazása a hulladékok jegyzékéről szóló 10/2002. (III. 26.) Környezetvédelmi Minisztériumi rendelettel módosított 16/2001. (VII. 18.) KöM rendeletben található, amely valamennyi ismert hulladékot felsorol, kódokkal azonosít. Ezeket a megnevezéseket és kódokat kell a hulladékok azonosítása során alkalmazni. A hulladékok összetételükből származó eltérő tulajdonságaik szerint sorolják különböző csoportokba. A jelenleg hatályos magyar jogszabályok megkülönböztetnek veszélyes, települési és inert hulladékot. 29 A veszélyes és települési hulladékra vonatkozó szabályokat külön jogszabályok tartalmazzák, az inert hulladékra csak a lerakás tekintetében vannak speciális előírások, egyébként az általános szabályok szerint kell azokat kezelni. 2.1 A veszélyes hulladékok Veszélyes hulladéknak számítanak azok a hulladékok, amelyeknek anyagi tulajdonságai, illetve egyes összetevői külön-külön vagy együttesen a környezetre, a környezet elemeire, az élővilágra és az emberi egészségre potenciálisan károsító hatást fejthetnek ki. 30 E káros XLIII. törvény 27 Munkácsay Béla: Szeméthegyeken innen és túl, Bándi Gyula: Hulladékgazdálkodási kézikönyv I., 2002.

19 hatásból eredő kockázatok minimalizálása és ha lehetséges- megszüntetése céljából, de legalább a hatások érvényesülésének minél teljesebb kizárása érdekében, a veszélyes anyagok különleges figyelmet és kezelési módszereket, speciális biztonsági és ellenőrzési intézkedéseket igényelnek. S ezt nem kizárólag maga a hulladékként megjelenő veszélyes anyag indokolja, hanem hogy helytelen kezelése miatt összekeveredhetnek más típusú, esetleg újrahasznosítható hulladékokkal, amelyek így azonban szintén veszélyes hulladék kategóriába fognak tartozni. 31 Ezért van szükség a veszélyes anyagokkal szembeni különleges jogszabályokra, azok szigorú betartatására. Ma a veszélyes hulladékkal kapcsolatos szabályozást is a környezetvédelmi törvény általános szabályai mellett a hulladékgazdálkodásról szóló, január 1-jén hatályba lépett évi XLIII. törvény alapozza meg. A törvény általánosan fogalmazza meg a minden hulladékra és hulladékgazdálkodási tevékenységre érvényes általános viselkedési normákat, a hulladékgazdálkodás alapfogalmait, elveit, céljait és prioritásait, a nyilvántartási, bejelentési, tájékoztatási, tervezési és ellenőrzési kötelezettségeket és felelősségi rendszert, valamint a hatósági engedélyezési és ellenőrzési rendszert. Az átfogó szabályok mellett azonban bizonyos általános, de csak a veszélyes hulladékok kezelésére vonatkozó szabályokat is megállapít a törvény. Megszűnt a veszélyes hulladékok osztályba sorolása, csak a veszélyes és a nem-veszélyes hulladékok kerülnek megkülönböztetésre. A hulladék veszélyességét meghatározó veszélyességi jellemzőket a hulladékgazdálkodási törvény 2. számú melléklete tartalmazza. A hulladékjegyzék csillaggal különbözteti meg veszélyességi jellemzők legalább egyikét bizonyítottan mutató veszélyes hulladékokat a nem-veszélyes hulladékoktól. A hulladékjegyzéket kihirdető rendelkező rész meghatározza az egyes veszélyességi jellemzőkre vonatkoztatott veszélyességi határékeket is. Az előző változások következtében megváltozott a hulladékminősítés rendszere és szerepe. Egyszerűsödött, egyben kibővült a sok helyen, kis mennyiségben képződő veszélyes 31 Zimler Tamás: Hulladékgazdálkodás, 2003.

20 hulladékok begyűjtésének lehetősége. Külön jogszabály határozza meg a hulladékok ezen belül a veszélyes hulladékok lerakásának, égetésének részletes szabályait, a kötelezettségek megszegése esetén alkalmazandó bírság mértékét, a nyilvántartási és bejelentési kötelezettséget, valamint az országhatárt átlépő szállítás feltételeit. 32 Mivel dolgozatomban elsősorban a települési hulladékgazdálkodást kívánom vizsgálni, ezért nem kívánom részleteiben feltárni a veszélyes hulladék gazdálkodásával kapcsolatos jogszabályokat, tevékenységeket. Azonban fontosnak tartottam legalább ilyen méretű ismertetését, hogy nyomatékosítsam a vele való helyes gazdálkodás fontosságát, hiszen a legszigorúbb szabályozás a veszélyes hulladékokat érinti. Bár külön kategóriaként kezelik, de településeken is előfordulnak veszélyes hulladékok, ezért ennek kezelésére is külön gondot kell fordítani. 2.2 Települési hulladék A települési hulladék a hulladéktípusok másik nagy kategóriája. A települési hulladék tovább bontható települési szilárd hulladék és települési folyékony hulladék csoportokra. A 213/2001. (XI. 14.) Korm. rendelet szerint: Települési szilárd hulladék: háztartási hulladék: az emberek mindennapi élete során a lakásokban, valamint a pihenés, üdülés céljára használt helyiségekben és a lakóházak közös használatú helyiségeiben és területein, valamint az intézményekben keletkező, közterületi hulladék: közforgalmú és zöldterületen keletkező, háztartási hulladékhoz hasonló jellegű és összetételű hulladék: gazdasági vállalkozásoknál keletkező - külön jogszabályban meghatározott - veszélyesnek nem minősülő szilárd hulladék. 32

21 A háztartási hulladék az a hulladékcsoport, amely leginkább érinti a civil lakosságot, hiszen ez az a hulladék, amelyre gyakran használjuk a kommunális hulladék vagy szemét kifejezéseket. Ez a hulladékcsoport azonban nem csak az emberek mindennapi élete során használt helyiségekben keletkezik, hanem az intézményekben keletkező hasonló összetételű hulladékot is jelenti. 33 A közterületi hulladék a közforgalmú és zöldterületen keletkező nem veszélyes hulladékot jelenti, amelyet a közlekedők hagynak el, illetve a zöldfelületek ápolása során keletkezik. Az erre a típusú hulladékra vonatkozó kezelési szabályok azonosak a települési szilárd hulladékra meghatározottakkal. 34 A háztartási hulladékhoz hasonló jellegű és összetételű hulladék a gazdasági vállalkozásoknál keletkező veszélyesnek nem minősülő szilárd hulladék. Ezt a csoportot az új (2000-es) szabályozás előtt termelési nem veszélyes hulladék -ként emlegetették. 35 A mostani besorolás értelmében a települési hulladékra vonatkozó szabályok szerint kell eljárni velük kapcsolatban. A települési folyékony hulladék fogalmát szintén a törvény 36 határozta meg: az a hulladékká vált folyadék, amelyet nem vezetnek el és nem bocsátanak ki szennyvízelvezető hálózaton, illetve szennyvíztisztító telepen keresztül. E fogalomba tehát beleértendő minden olyan hulladék, amely technológiai folyamatokból származik vagy a fogyasztás során a lakosság vagy az intézmények olyan körénél keletkezik, ahol a csatornázás nem történt még meg, illetőleg nem kötöttek rá ilyen hálózatra. A technológiai folyamatokból származó folyékony hulladék kezelési kötelezettsége a termelőt illetik és a hulladék tulajdonságaitól függ a kezelés mikéntje. 33 Zimler Tamás: Hulladékgazdálkodás, Zimler Tamás: Hulladékgazdálkodás, XLIII

22 Lényegében minden olyan szennyvíz, amely nem a csatornahálózatba kerül, folyékony hulladéknak számít, amely az un. közműpótló berendezésben átmeneti tárolásra kerül. 37 Ez a tárolás a tulajdonságait megváltoztatja, hiszen bomlási folyamatok kezdődnek meg a szennyvízben. Kezelése hasonló lehet a szennyvízéhez, de nem feltétlenül azonos. Addig folyékony hulladék, amíg hasznosítása nem történik meg (termőföldön vagy kezelőműben). Mihelyt beszállítják a szennyvíztisztító telepre, már a szennyvízkezelési szabályokat kell alkalmazni. Ugyanez a helyzet a leürítésnél: azt követően a szennyvízre vonatkozó szabályok szerint kell eljárni. A lakosságnál és az intézményeknél keletkező folyékony hulladékra külön definíció született 38 : Települési folyékony hulladék: a szennyvízelvezető hálózaton, illetve szennyvíztisztító telepen keresztül el nem vezetett szennyvíz, amely emberi tartózkodásra alkalmas épületek szennyvíztároló létesítményeinek és egyéb helyi közműpótló berendezéseinek ürítéséből, a nem közüzemi csatorna- és árokrendszerekből, valamint a gazdasági de nem termelési, technológiai eredetű tevékenységből származik. Erre a hulladékra vonatkozóan a 213/2001. (XI. 14.) Korm. rendelet határoz meg kezelési szabályokat Inert hulladék Az inert hulladék fogalmát a gyakorlatban (eddigi jogszabályi definiálatlansága miatt) leginkább építési és bontási hulladékként, kitermelt földként vagy sittként szoktuk emlegetni Buday-Sántha Attila: Környezetgazdálkodás,

23 Jogszabályi definíciót a 213/2001. (XI. 14.) Korm. rendelet tartalmaz: Inert hulladék: az a hulladék, amely nem megy át jelentős fizikai, kémiai vagy biológiai átalakuláson. Jellemzője, hogy vízben nem oldódik, nem ég illetve más fizikai vagy kémiai módon nem reagál, nem bomlik le biológiai úton, vagy nincs kedvezőtlen hatással a vele kapcsolatba kerülő más anyagra oly módon, hogy abból környezetszennyezés vagy emberi egészség károsodása következne be, további csurgaléka és szennyezőanyag tartalma, illetve a csurgalék ökotoxikus hatása jelentéktelen, így nem veszélyeztetheti a felszíni vagy felszín alatti vizeket. Az inert hulladék lerakására vonatkozóan speciális szabályok vannak életben (amelyek a 22/2001. (X.10.) KöM rendelet-ben találhatók meg), míg az egyéb kezelési megoldások esetében a hulladékokra vonatkozó általános szabályok szerint kell eljárni. 2.4 Egyéb csoportosítási lehetőségek A fentiekben talált definíció a jogszabály szerinti, de a gyakorlatban nagyon gyakran használnak egyéb csoportokat is. Ezek a csoportosítások különböző szempontokból történhetnek, például halmazállapot és eredet szerint, vagy az újrahasznosítás szempontjából. Fodor István javaslata látható az 1. Táblázatban 40, aki halmazállapot és eredet szerint osztályozta a hulladékokat. Újrahasznosítható hulladék 41, amely valamilyen formában újra hasznosítható. A maradék hulladék a háztartásokban keletkező hulladék azon része, amely nem kerül szelektív gyűjtésre, hiszen a szelektivitást nem lehet olyan mértékben megvalósítani, hogy maradék ne maradjon. Ezt a maradékot gyűjtik be a közszolgáltatás részeként az ingatlanoktól, kukában. A hulladékok jegyzékéről szóló miniszteri rendelet ezt a maradék hulladékot kevert hulladék -nak nevezi és EWC számon sorolja be a jegyzékbe. 39 Bándi Gyula: Hulladékgazdálkodási Kézikönyv I, Fopdor István: Környezetvédelem és regionalitás Magyarországon, Dr Gellérthegyi István: Környezetvédelmi jogi útmutató gazdálkodó szervezetek részére, 2002.

24 Csomagolási hulladékon minden hulladéknak minősülő csomagolást értünk (94/2002. (V.5.) Kormányrendelet alapján). Ez jelenthet csomagolóanyagot, -eszközt, illetve olyan terméket, amelyet termék, áru befogadása, megóvása, szállítása, csoportosítása és kínálása érdekében használnak fel. A csomagolás lehet fogyasztói (elsődleges csomagolás), gyűjtő (másodlagos) csomagolás, szállítási (harmadlagos) csomagolás. 42 Biohulladék a biológiailag lebontható hulladék, azaz minden olyan szerves-anyag tartalmú hulladék, amely anaerob vagy aerob (mikroorganizmusok, talajélőlények vagy enzimek segítségével lebontható 43.Ez lényegében a komposztálás folyamatát jelenti. Az OHT megjelöl egyes hulladékáramokat, amelyekre külön gonddal kell figyelni a tervidőszakban, ennek listája a 2. mellékletben található. 42 Dr Gellérthegyi István: Környezetvédelmi jogi útmutató gazdálkodó szervezetek részére, (213/2001. (XI.14.) Korm Rend).

25 3. AZ EU IRÁNYELVEI A környezetvédelmi politika még nem képezte részét a Római Szerződésnek, 1972-ben a párizsi csúcstalálkozón döntöttek a tagállamok állam- és kormányfői a közösségi környezetvédelmi politika létrehozásáról. Alapelveket határoztak meg 44, ezek közé tartozik a ma is érvényes szennyező fizet elv, illetve a környezetszennyezés megelőzése a legjobb politika. Akcióprogramokat indítottak a meghatározott célok elérése érdekében. Az áttörést az Egységes Európai Okmány hozta, amely a környezetvédelmi politikát a többi közösségi politikával egyenrangúvá emelte. Az alapelvek megerősítése mellett létrehozták az Európai Környezeti Ügynökséget (melynek központja Koppenhágában van), és környezetvédelmi biztost neveztek ki. 45 A Környezeti Ügynökség feladata a környezet állapotának állandó megfigyelése, és hogy minél hamarabb figyelmeztessenek az esetleges problémákra. Elsősorban tanácsadói feladatot lát el, megfelelő információval látja el a döntéshozókat, segíti a Bizottság munkáját, véleményezi a környezetvédelem technológiai oldalát. Az ügynökség célkitűzései 2004 és között a tájékoztatás bővítése, a környezeti politika kialakításának szélesebb körű támogatása, és a környezet védelmében teendő lépések javaslata. Az ügynökség összehangolja munkáját a hatodik akcióprogram prioritásaival, így saját célkitűzései közé is tartoznak a klímaváltozás kezelése, a biodiverzitás megőrzése, az emberi egészség és minőségi élet védelme, valamint a hulladékgazdálkodás, és a természeti erőforrásokkal gazdálkodás 46. Az Európai Unió létrejöttének alkalmából Maastrichtben aláírt Szerződésben az elővigyázatosság és a megelőzés elve kapott hangsúlyt 47, és azon alapszik, hogy a környezetszennyezést keletkezésének helyén kell megszüntetni, a szennyezőnek fizetnie kell, és hogy a környezetvédelmi követelményeket be kell építeni a Közösség egyéb politikájának meghatározásába, és annak végrehajtásába. 44 Bándi Gyula: Az Európai Unió környezetvédelmi szabályozása, Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról,

26 3.1 Akcióprogramok A Közösség környezetvédelmi politikáját között az Ötödik Akcióprogram a Fenntartható Fejlődés irányába határozza meg, egyidejűleg meghatározva a főbb irányvonalakat, követelményeket, prioritásokat 48. Ezek közül néhány a következőkben foglalható össze: Az elővigyázatosság elve alapján a veszély, illetőleg a kockázat valós mértékének ismerete hiányában úgy kell eljárni, mintha azok a lehetséges legnagyobbak lennének; A megosztott felelősség elve, a gyártói felelősség alapján fennálló kötelezettségek teljesítésében a termék és az abból származó hulladék teljes életciklusában érintett szereplőknek együtt kell működniük; A szennyező fizet elv alapján a hulladék termelője, birtokosa vagy a hulladékká vált termék gyártója köteles a hulladék kezelési költségeit megfizetni vagy a hulladékot ártalmatlanítani. A szennyezés okozója, illetőleg előidézője felel a hulladékkal okozott környezetszennyezés megszüntetéséért, a környezeti állapot helyreállításáért és az okozott kár megtérítéséért, beleértve a helyreállítás költségeit is; A regionalitás elve (területi elv) alapján a hulladékkezelő létesítmények kialakításánál a fejlesztési, gazdaságossági és környezetbiztonsági szempontoknak, valamint a kezelési igényeknek megfelelő területi gyűjtőkörű létesítmények hálózatának létrehozására kell törekedni; A jelenlegi aktuális 6. akcióprogram 2001 és 2010 közötti időszakra vonatkozik, jelszava: Európa 2010: a mi jövőnk, a mi választásunk 49. Nagyrészt követi az ötödik akcióprogram elemeit, mivel azok nagy részét nem sikerült kielégítő mértékben teljesíteni. A környezeti szempontok szakpolitikákba való integrálása, valamint a fenntartható fejlődésre áttérés 47 Fazekas István: Az európai Unió környezetvédelmi politikája és a magyar integráció,

27 meglehetősen szerény mértékben valósult meg 50. Azonban új prioritási területeket is határoztak meg, ezek az éghajlatváltozás és a globális felmelegedés, a természeti élőhelyek és vadvilág megóvása, a környezet és egészség, valamint a természeti erőforrások és a hulladék. Az Európai Bizottság céljául tűzte ki, hogy a jogszabályok meghozatala mellett nagyobb figyelmet fordítanak azok betartatására is, valamint hogy az összes közösségi politika beépítse működésébe a környezetvédelmi szempontokat. Az állampolgárokat széles körben kívánják tájékoztatni, hogy tudatosan válasszák a környezetbarátabb termékeket és technológiákat. A vásárlók a termék tájékoztató céduláján tudja nyomon követni, hogy egy termék mennyire környezetbarát. Ezeknek az igazoló céduláknak a használatát kizárólag megfelelő ellenőrzés után nyerhetik el a gyártók. 51 Figyelembe kívánják venni a korábbi akcióprogramok, valamint az elmúlt év tapasztalatait. Mostanra átfogó környezeti ellenőrző rendszerek alakultak ki, szinte minden fontos területen, a zajvédelemtől a csomagolási hulladékon át a természeti élőhelyek védelméig. Minden környezetvédelmi tevékenységnek az alapja a szennyező fizet elv 52. A fizetés több formában valósulhat meg, befektetés formájában, amely arra irányul, hogy újrahasznosító rendszert hoznak létre a termék életciklusának végére, de megvalósulhat adó formájában is, amit a gyártó vagy a fogyasztó fizet nem környezetbarát termék használatáért. Pusztán az ellenőrzés helyett már a biztonságosabb alternatívák használatát ösztönzik, azaz amikor a gyártó már eleve figyelembe veszi, hogy mi történik a termékkel, miután kiszolgálta az idejét. Különösen nagy erőfeszítések zajlanak az autóipar területén ebből a szempontból. Ez az összetett hozzáállás azt bizonyítja, hogy felismerték a Föld tűrőképessége is határos, nem kevésbé az energiaforrások legnagyobb része. A társadalom bevonását a döntéshozatali mechanizmusba is fontosnak tartják, hogy az állampolgárok egyénként is felelősnek érezzék magukat a fenntartható fejlődés iránt. A közösségi folyamatok ösztönzik a nyilvános részvételt, aminek elengedhetetlen előfeltétele Choises for a greener Europe. The European Union and the environment,

28 a megfelelő tájékozottság. A környezetvédelmi tájékoztatásban oroszlánrészt vállal a bizottság által finanszírozott az Európai Környezeti Kommunikációs Hálózati Titkárság Hulladékgazdálkodás A hulladékgazdálkodásra vonatkozó átfogó közösségi stratégia megfogalmazására egy 1989-ben elfogadott kommünikéban testesül meg, amely az alapelveket és prioritásokat határozza meg, de nincs kötelező ereje a dokumentumnak, azonban a jogalkotó számára kijelöli a követendő célokat és irányokat, annak figyelembe vételével, hogy a hulladék nem csak a szennyezés lehetséges forrása, hanem másodlagos nyersanyagként is szolgálhat. 54 A stratégia öt fő célt fogalmaz meg: a szennyezés megelőzése tisztább technológia alkalmazásával és olyan termékek gyártásával, melyek kevesebb hulladékot eredményeznek újrahasználat, újrafeldolgozás, másodnyersanyagok hasznosítása, energiakinyerés, a végleges ártalmatlanítás optimalizálása, a lerakás és az égetés szigorú szabályokhoz kötése a szállítás szabályozása helyreállítási cselekmények. A bővítés a környezetvédelem területén is számos kihívást jelent az Európai Unió számára. Hatalmas költséget jelent a most csatlakozó országok számára, hogy környezetvédelmi szempontból megfeleljenek az EU-s normáknak. Az EU által elsősorban támogatott területek az integrált szennyvízkezelés, hulladékgazdálkodás, illetve a sürgős ügyek, mint például az elsivatagosodás, az integrált tengerpart-gazdálkodás, szennyezés, vagy a 52 The application of the polluter pays principle in Cohesion Funds countries,

29 biodiverzitás elvesztése. Számos környezeti probléma túllépi az EU határait, ezért az unió számos nemzetközi programot és megegyezést írt alá Jogszabályok Az EK hulladékokkal kapcsolatos szabályozói alapvetően négy csoportba sorolhatók 56 : a hulladékokra vonatkozó keretszabályok (ezen belül a hulladékgazdálkodási keretirányelv (75/442/EGK), a veszélyes hulladékokról szóló keretirányelv (91/689/EGK), szakmapolitikai és stratégiai dokumentumok). az egyes anyag- és hulladékáramokra vonatkozó speciális szabályok (ezen belül a titándioxid ipar hulladékai (78/178/EGK) és 89/368/EGK), a csomagolás és hulladékai (94/62/EK), a hulladék olajok (75/439), a PCB-k és PCT-k (96/59/EK), az akkumulátorok és elemek (91/86/EGK)) a hulladékkezelő eljárásokra és létesítményekre vonatkozó szabályok (ezen belül a települési hulladék égetése (89/429/EGK és 89/369/EGK), a veszélyes hulladék égetése ((94/67/EGK), a hulladéklerakók (99/31/EK), a szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználása (86/278/EGK)) a hulladékok nemzetközi szállítására vonatkozó szabályok (a 259/93/EGK rendelet és számos módosítása, illetve kiegészítő végrehajtási szabályai.) A rendszer alapvető kereteit a 75/442/EGK irányelv a hulladékokról határozza meg, amely mintegy kerettörvényként funkcionál. Minden hulladékkal kapcsolatos átfogó feladatot, azok végrehajtásának általános szabályait, az eljárási és hulladékkezelési normákat meghatározza. A speciális hulladékokkal kapcsolatos szabályokat (kezelési módokat, betartandó irányszámokat stb.) további irányelvek tartalmazzák. 54 Bándi gyula: Az Európai Unió környezetvédelmi szabályozása,

30 Az EU által irányelvnek nevezett szabálygyűjtemény azonban nem csak iránymutatást jelent az egyes tagországok számára, az azokban foglaltakat kötelező betartani. A tagország annyiban dönthet, hogy a saját jogszabály-rendszerén belül hogyan gondoskodik az előírások bevezetéséről.

31 4. ELÉRHETŐ FORRÁSOK Magyarország érdeke, hogy a környezetvédelem területén minél nagyobb legyen az előrelépés, minél inkább megvalósuljanak a célkitűzések. A helyi önkormányzatok címzett- és céltámogatásokat pályázhatnak meg, amelyek rendszerét az 9/1998. (I. 23.) Kormány Rendelet mondja ki. Ezeket a pályázatokat az egyes minisztériumok írják ki. 4.1 Nemzeti források Az önkormányzatok címzett támogatást igényelhetnek: 57 a) a céltámogatási körben nem támogatható regionális hulladékégető létesítésére vonatkozó, vagy jogszabály által elfogadott országos, illetve törvényben meghatározott fővárosi, megyei szakmai fejlesztési programba foglalt önkormányzati feladatok ellátását szolgáló, kiemelt fontosságú, 200 millió forint feletti beruházási összköltségű önkormányzati beruházások megvalósítására, továbbá b) térségi szilárdhulladék kezelő rendszer létesítését szolgáló 1 milliárd forint feletti összköltségű beruházások megvalósítására. A címzett támogatásokról szóló döntés során előnyben kell részesíteni azon beruházásokat, amelyekre EU támogatás (ISPA, PHARE) iránti igényt nyújtottak be és azzal az érintett szakminisztérium egyetért, illetve amelyek EU támogatási igényéről kedvező döntés született. A címzett támogatás lehívása csak akkor kezdhető meg, amikor az EU támogatás jóváhagyásáról az önkormányzat hivatalosan értesült. Az önkormányzatnak a beruházási koncepcióját egyeztetni kell a szakminisztérium szakmai programjával. A címzett támogatás iránti önkormányzati igényt a 57

32 szakminisztérium véleményezi. A címzett támogatás mértéke legfeljebb a beruházási összköltségnek az önkormányzati saját forrásból nem fedezett része. Céltámogatás a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló 9/1998. (I. 23.) Kormány Rendeletben meghatározott céloknak és feltételeknek megfelelő, 1 milliárd forint, illetve az 1 milliárd forint alatti beruházási összköltségű önkormányzati beruházások megvalósításához igényelhető. Céltámogatás nyújtása a szakminisztériumok által kidolgozott, évenként felülvizsgált fajlagos költségek alapján történik, kivéve a működő kórházak és szakrendelők orvosi gépműszer beszerzéseit. (A hulladékgazdálkodási támogatások megítélése során figyelembe vehető fajlagos költségeket a környezetvédelmi tárca tette közzé.) A beruházás befejezéséig a támogatás aránya nem változtatható. A területfejlesztési alapból is lehet pályázni forrásokra hulladékgazdálkodási területen, hiszen a hulladékgazdálkodás magas színvonala az egész közigazgatási egység (megye, régió) színvonalát emeli. A területfejlesztési alapból regionális vagy megyei szinten lehet pályázni. KAC (Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat) pályázatok kiírója a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 58. Pályázhatnak belföldi székhelyű jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok, és egyéni vállalkozó. Környezetvédelmi célú fejlesztésekre lehet pályázni. A KAC terhére a magyarországi környezet és természet védelmét közvetlenül elősegítő beruházások, műszaki intézkedések megvalósításához pályázat nyújtható be az alábbi tételekre: vissza nem térítendő támogatás, (támogatás és kamattámogatás) visszatérítendő kamatmentes vagy visszatérítendő kedvezményes kamatozású támogatás hitelgarancia

33 kamattámogatás termékdíj-visszafizetés. A pályázó legalább a pályázatban szereplő fejlesztési költségek 30%-át elérő saját forrással kell, hogy rendelkezzen, települési önkormányzatok esetében ez a mérték 20%. A fentiekben felsorolt támogatási formák együttes alkalmazása esetén a támogatás mértéke legfeljebb a fejlesztés költségeinek 60%-áig terjedhet azzal, hogy a vissza nem térítendő támogatás mértéke nem haladhatja meg a 30%-ot. Támogatásban csak hatékony, műszakilag és közgazdaságilag megvalósítható (üzembe helyezhető, üzemeltethető), gazdasági szempontból megalapozott (a megalapozottságot vizsgálatokkal alátámasztott), a hatályban lévő szabályoknak megfelelő megoldásokat tartalmazó fejlesztések részesíthetők. Közösségi programokból is lehet forrásokhoz jutni. A fentiekben említett ISPA és PHARE támogatások előcsatlakozási támogatási formák, amelyek a csatlakozás után megszűnnek, helyettük a tagállamok számára fenntartott közösségi forrásokból részesülhetünk. Kimondottan környezetvédelmi programokra igényelhető közösségi forrás a LIFE, amely azonban már a csatlakozás előtt is hozzáférhető az ország számára. 4.2 ISPA Az ISPA egy 1999-ben létrehozott Európai Uniós előcsatlakozási alap, melynek fő célja a csatlakozásra váró országok felkészítése a Kohéziós Alap támogatásának fogadására, valamint a környezetvédelmi és közlekedési infrastruktúra területén a csatlakozást hátráltató konkrét problémák megoldása. 59 Az ISPA programozási szakaszát az Európai Bizottság regionális politikáért felelős főigazgatósága irányítja a Bizottság végrehajtásért felelős Delegációinak segítségével A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, mint Magyarország nemzeti közigazgatásának egy végrehajtó szerve (ISPA Végrehajtó Szervezet), felelős az ISPA projektek kialakításáért, megfogalmazásáért, tendereztetéséért, Gyakorlati tudnivalók az Európai Unióról, 2002.