MELLÉKLET a 139/2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott. an11 Az integrált növény- és talajvédelmi ismeretek képzési programhoz

Átírás

1 MELLÉKLET a 139/2008 (X 22) FVM rendeletben meghatározott an11 Az integrált növény- és talajvédelmi ismeretek képzési programhoz A képzési program kódszáma: an11 A képzési program megnevezése: Az integrált növény- és talajvédelmi ismeretek című képzés A képzés során megszerezhető kompetencia: - az integrált növényvédelem helye, szerepe az élelmiszerláncban - integrált növénytermesztési ismeretek (szántóföldi, zöldség- gyümölcs) - a növényvédelem közegészségügyi vonatkozásai, munkavédelem követelményei, eszközei; - a növényvédő szerek alkalmazásának kockázatai és veszélyei, ezek felismerése és szabályozása; - a növényvédelem környezetvédelmi vonatkozásai - a növényvédelem jogi szabályozása - tápanyag-utánpótlás az integrált növény-termesztésben - talajművelés az integrált növény-termesztésben - a növény - és talajvédelmi szakigazgatás rendszere A képzésen való részvételhez javasolt előképzettség: - iskolai alapképzettség 8 v 10 osztály - Az Integrált növény és talajvédelmi ismereteket képzésen kizárólag a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara tagjai oktathatnak; az Integrált növényvédelem helye szerepe az élelmiszerláncban, a növényvédelem jogi vonatkozásai és a növény- és talajvédelem szakigazgatás rendszere című modulok oktatóinak legalább 5 éves szakigazgatási gyakorlattal kell rendelkezniük A képzés óraszáma: - elmélet: 50 óra - gyakorlat: 30 óra A képzés módja: csoportos képzés (csoportlétszám legfeljebb 30 fő)

2 AZ ALMA INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME Az alma főbb betegségei Az alma ervíniás elhalása (Erwinia amylovora) Virágzáskor a fertőzött virágok barnulnak, feketednek, és megjelenik a baktérium csepp formájában, mely ha beszárad, piheszerű A fertőzött hajtások szintén barnulnak-feketednek, és jellegzetesen, pásztorbot szerűen görbülnek Előrejelzés: A legfontosabb fertőzési forrás a fás részekben és a rákos sebekben áttelelt baktériumok A primer fertőzés során elsősorban a növények természetes nyílásain jut a kórokozó a zöld növényi részekbe A másodlagos fertőzés a vegetációs időben bármikor kialakulhat, mert a melegebbé váló időjárás hatására a kórokozó szaporodása felgyorsul MARYBLYT program Védekezés: A kórokozó veszélyes, zárlati károsító, az ellene való védekezés kötelező a 7/2001 (I 17) FVM rendelet értelmében! Az agrotechnikai védekezés keretében fontos a betegségre kevésbé fogékony fajták kiválasztása, a fertőzött hajtások eltávolítása és elégetése A növényvédő szeres védekezés a megelőzésen alapul, pirosbimbós állapottól 3-4 kezelést végezzünk egészen sziromhullásig Engedélyezett hatóanyagok: réz és vegyületei, foszetil-al, kasugamicin (120 napos engedély), Aureobasidium pullulans Almalisztharmat (Podosphæra leucotricha) A tünetek a növény föld feletti részein figyelhetők meg A rügy pikkelylevelei szétállóak, rojtosak Hajtáson a primer tünet kihajtás után azonnal látható A hajtások rövid ízközűek, a levelek hajtástengelyhez hajlók, keskenyek, hullámosak és a levél színe felé begörbülnek A hajtástengelyen, a levélnyélen, valamint a levél színén és fonákján először finom, szürkésfehér, epifita micéliumbevonat, majd a konídiumláncok fehér, lisztszerű tömege jelenik meg A hajtások levelei a levélcsúcstól kiindulva fokozatosan elszáradnak, majd lehullnak A szekunder tünet csak jóval a kihajtás után jelentkezik Előrejelzés: Tél végén vesszővizsgálat (szobahőmérsékleten hajtatás), időjárás és növényállomány figyelése A kórokozó járványszerű fellépését a kedvező áttelelési lehetőség és az ivartalan szaporodáshoz szükséges kedvező száraz időjárás segíti elő Védekezés: A harmonikus tápanyag utánpótlás biztosítása az eredményes védekezés előfeltétele Fogékony fajtákon a mechanikai, agrotechnikai védekezések mellett a vegyszeres védekezés is szükséges A Jonathan fajta valamint csoportjai különösen érzékenyek a lisztharmatra, ezen fajták intenzív védekezést igényelnek Az első egy-két kezelést kontakt hatóanyagot tartalmazó készítménnyel, majd virágzás előtt (pirosbimbós állapotban) és sziromhullástól többször felszívódó triazol vagy lokálszisztemikus strobilurin készítményekkel kell elvégezni Az alma ventúriás varasodása (telemorf: Venturia inæqualis anamorf: Spilocea pomi) A tünet főleg a levélen és a termésen található A levélen kezdetben 0,5-1cm átmérőjű halványzöld enyhén kidomborodó folt látható, később a folt felszínén és a levél fonákon sötét színű konídiumtartó gyep fejlődik Később a folt elhal Termésen a folt kezdetben néhány milliméteres, a gyümölccsel együtt nő, szintén kialakul rajta a sötét konídiumtartó gyep, majd a folt elparásodik, varas lesz A folt és környékén a gyümölcs nem növekszik, így a termés deformált és többnyire apró lesz Előrejelzés: Az aszkospórák intenzív kiszóródása általában április közepétől június elejéig terjedő időszakban következik be Az aszkospórák szóródásra érettségét az adott gyümölcsösből heti 1-3 alkalommal az áttelelt levelekből vett minta vizsgálatával lehet megállapítani

3 Védekezés: A vegyszeres védekezésre a kontakt hatóanyagú készítményeket a kórokozó behatolásának (infekció) időpontjáig lehet eredményesen alkalmazni A felszívódó hatású készítmények kuratív (gyógyító) hatásúak Az alma főbb kártevői Pajzstetvek Kaliforniai pajzstetű (Diaspidiotus perniciosus); közönséges teknőspajzstetű (Parthenolecanium corni); közönséges kagylóspajzstetű (Lepidosaphes ulmi) A pajzstetvek lárvái és kifejlett egyedei egyaránt károsítanak a hajtások és a fás részek kérgének szívogatásával Erős fertőzöttség esetén a fa csúcsi része elhal, majd az egész fa kipusztul A kaliforniai pajzstetű és a közönséges kagylós pajzstetű a termést is károsíthatja A károsító egyedek körül kialakuló lázfolt a kártevő eltávolítása után is megmarad, rontva ezzel az áru piaci értékét Előrejelzés: a védekezés optimális időzítése szempontjából nagy jelentősége van, mivel a kártevő csak rövid időszakban sebezhető A védekezések a lárvák és hímek ellen irányulnak A hímek rajzásának megfigyelésére dobozos futtatót és fogólapot használunk Védekezés: A metszés során az erősen fertőzött ágakat célszerű eltávolítani, megsemmisíteni A télvégi lemosó permetezéssel a lárva alakban telelő fajokat megtizedelhetjük (növényi olaj, orsóolaj, paraffinolaj, poliszulfidkén + vazelinolaj, vazelinolaj) A vegetációs időszakban a védekezést a repülő hímek (kaliforniai pajzstetű) és a mozgó lárvák ellen kell irányítani Takácsatkák Piros gyümölcsfa-takácsatka (Panonychus ulmi); galagonya-takácsatka (Amphitetranychus viennensis); közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) A lárva és a kifejlett egyed egyaránt károsít Az apró, szabad szemmel alig látható piros, vagy sárga színű pókszabású állatok a levelek fonákán és színén szívogatnak A piros gyümölcsfatakácsatka nem képez szövedéket, a másik két faj egyedei a levél fonákán sűrű szövedék védelmében károsítanak A megtámadott levelek kezdetben sárgulnak, fakulnak, később a levélzet bronzbarna lesz Az atkák tömeges fellépése esetén korai lombhullás következhet be Károsításuk különösen koratavasszal veszélyes, mivel gyengébb lehet a terméskötődés Előrejelzés: Az előrejelzés alapja, hogy a takácsatkák elleni védekezés egyrészt az áttelelő nemzedék tojásai és tömegesen kelő lárvái ellen (tavasz), másrészt a téli tojások lerakásának kezdetét közvetlenül megelőző időszakban (ősz) hatásos A lárvakelés időpontjának meghatározása Müller-féle megfigyelőlapokkal lehetséges A védekezés megkezdése akkor indokolt, amikor a telelő tojások mintegy 50 %-ból kikeltek a lárvák Védekezés: A kora tavaszi kártétel megelőzése érdekében a telelő tojások elpusztítása igen fontos Az atkák elleni védekezés helyes stratégiája, ha különböző hatásmechanizmusú készítményeket használunk egymást követő permetezések alkalmával A szerrotáció betartását a számos engedélyezett hatóanyag biztosítja A rovar- és gombaölő szerek egy részénél kisebb-nagyobb mértékű atkaölő mellékhatásra is lehet számítani Almatermésűek levélatkája (Aculus schlechtendali) A fiatal és intenzív művelési módú ültetvények jelentős kártevője, mely szembetűnően május végén, június elején kezd jelentkezni Károsítása nyomán a levelek kanalasodnak, a levélfonák elbarnul, súlyos esetben a levél hullani kezd, és leáll a hajtásnövekedés A gyümölcs felülete a növényvédő szer perzselési tünetekhez hasonlóan parásodik Előrejelzés: Az ültetvényben amennyiben db atka van levelenként, már tanácsos védekezni Főleg így van ez a száraz, aszályos nyári hónapokban Védekezés: A kártevő ellen általában csak virágzás után kell vegyi úton védekezni Ekkor a takácsatkák ellen is engedélyezett speciális akaricidek alkalmazhatóak a levélatka ellen is

4 Levéltetvek Zöld alma-levéltetű (Aphis pomi); közönséges levélpirosító alma-levéltetű (Dysaphis devecta); szürke alma-levéltetű (Dysaphis plantaginea) A zöld alma-levéltetű főként a fiatal fákat, ill az intenzív művelési módú ültetvényeket károsítja, esetenként azonban a hagyományos termő ültetvényekben is elszaporodhat káros mértékben A zöld színű tetvek a hajtás tengelyén és a levelek fonáki részén a főér mentén szívogatnak A károsított levél hosszirányban kissé meggörbülhet Súlyos esetben a hajtások elhalnak A közönséges levélpirosító alma-levéltetű sötét zöldesszürke egyedei szívogatásának hatására a levélszél a fonák felé legörbül, a levéllemez megvastagszik és élénkpirossá színeződik, majd június végén elhal A tetvek szívogatása nyomán a termésen élénkpiros foltok keletkeznek Több éven át ismétlődő erős fertőzöttség a fa pusztulását okozhatja A szürke alma-levéltetű károsítása nyomán a levelek hosszirányban bepödrődnek A levelek fonáki részén viszonylag nagy testű, hamuszürke egyedek szívogatnak A megtámadott hajtás rövidebb, a gyümölcs apró, deformált lesz Előrejelzés: A levéltetvek változatos faji összetétele, életmódja és rendszeres fellépésük miatt az előrejelzés eszköze a szignalizáció Március közepétől hetenkénti megfigyeléssel meghatározzuk az áttelelő tojásokból az ősanyák kelésének idejét A levéltetvek gradációjának felismerése céljából fontos az egyedsűrűség ismerete Védekezés: Metszés során (főleg a zöld alma-levéltetű esetében) a hajtásvégeken telelő tojások egy része eltávolítható Az áttelelt tojásokat a télvégi lemosó permetezés megtizedeli A zöld alma-levéltetű a legkevésbé veszélyes faj, környezetkímélő technológia alkalmazása (hasznos élőszervezetek jelenléte) esetén kolónia 100 hajtásonként megengedett lehet A másik két faj veszélyesebb, 1-3 kolónia/100 termőbog esetén már célszerű védekezni A vegetáció időszakában a tetvek ellen igen hatékonyak a speciális levéltetűölő készítmények, ill egyéb készítmények is hatékonyak a levéltetvek ellen Termő gyümölcsösben az egyéb kártevők elleni védekezéshez a kritikus időszakban a levéltetvek ellen is hatékony készítményt célszerű választani A levéltetvek természetes ellenségei közül melyek többnyire csak a környezetkímélő technológiák alkalmazása során tudnak tevékenykedni a különböző katicabogarak, fátyolkák és zengőlegyek a legjelentősebbek Sodrómolyok Almailonca (Adoxophyes orana); dudva-sodrómoly (Archips podana); ligeti sodrómoly (Pandemis heparana); kerti sodrómoly (Pandemis cerasana) A sodrómolyok áttelelt lárvái koratavasszal a rügyeket odvasítják, később a fiatal hajtásokat összesodorják Az összesodort hajtásokban a levelek és a virágok rágottak Amennyiben a tavasz hűvös, a lárvák fejlődése vontatott, s ilyenkor a fejlett lárvák a fiatal termést is károsíthatják Előrejelzés: A lárva fertőzöttség megállapításához rügyfakadás után fánként 100 db véletlenszerűen kiválasztott hajtást és virágkezdeményt megvizsgálunk Védekezni a veszélyességi küszöbérték szerinti fertőzöttség esetén kell, elhúzódó lárvafejlődéskor a permetezést nap múlva szükséges megismételni A nyár folyamán a lepkék rajzását szexferomon és illatcsapdákkal követhetjük nyomon Védekezés: Metszés alkalmával az áttelelő lárvák egy része eltávolítható A lepkék közül az almailonca ellen alkalmazható a feromonos légtértelítés technológiája, melynek során a hasznos élő szervezeteket messzemenően kíméljük A sodrómolyoknak számos természetes ellensége van közülük legfontosabbak a fürkészdarazsak, amelyek nagy arányban képesek elpusztítani a károsítók lárváit Környezetkímélő szereket használva természetes ellenségei (fürkészdarazsak) eredményesen gyérítik A sodrómolyok fontos ellenségei a madarak

5 Fészkelő helyek, odúk kialakításával, itatók kihelyezésével segíthetjük a betelepedésüket A sodrómolyok ellen számos készítmény áll rendelkezésre A Bacillus thuringiensis, az indoxakarb és a tiakloprid hatóanyagú készítmények, valamint a kitinszintézis-gátlók = kitinképződés-gátlók (pl diflubenzuron) alkalmazhatóak az integrált növényvédelem során Levélaknázó molyok Alma-levélmoly (Phyllonorycter blancardella); Geraszimov almalevélmoly (Phyllonorycter gerasimowi); almalevél-sátorosmoly (Phyllonorycter corylifoliella); almalevél-törpemoly (Stigmella malella); lombosfa-fehérmoly (Leucoptera malifoliella) Évenként és helyenként más-más fajok károsíthatnak Tömeges elszaporodásuk esetén korai (július-augusztusi) lombhullást okozhatnak Kártételük az asszimilációs felület, illetve a tárgyévi és a következő évi termés csökkentésében nyilvánul meg Előrejelzés: Az aknázómolyok előrejelzése viszonylag egyszerűen megoldható feladat A lepkék rajzása (hímek) szexferomon csapdával jól nyomon követhető A felesleges védekezések elkerülése érdekében fontos tudnunk az előző generáció által okozott kártétel és parazitáltság mértékét Ha az előző generáció által okozott levélfertőzöttség a 30 %-ot nem haladja meg és a levelenkénti aknaszám nem több háromnál illetve a kártevő populációja több mint 30 %-ban parazitált, nem szükséges permetezni a kártevő ellen Védekezés: A lehullott lomb talajba forgatása legalább 10 cm mélyen a telelő népesség nagy hányadának pusztulását okozhatja Kitinszintézis-gátló készítményekkel a rajzás elején, lehetőleg a tojásrakás előtt célszerű permetezni Általában nemzedékenként egy permetezés elegendő A környezetkímélő növényvédelem során a kitinképződés-gátló készítményeken kívül a Bacillus thuringiensis var Kurstaki, az acetamiprid, a tiakloprid hatóanyagú készítmények alkalmazhatóak az aknázómolyok ellen Lombosfa-fehérmoly (Leucoptera malifoliella) Az akna először alig észrevehető pontként jelentkezik a levél színén Később a spirális vonalban haladó lárva egyre nagyobbítja az aknát, míg végül kialakul az 1,0-1,8 cm átmérőjű foltakna Az aknában az epidermiszen keresztül jól látható spirál vonalban a lárva ürüléke Amíg a lárva az aknában tartózkodik, az akna feletti epidermisz világosbarna, távozása után sötétbarna színű, majd szürke lesz Előrejelzés: A lepkék rajzását szexferomon csapdával kísérhetjük figyelemmel Veszélyes egyedszám: lepke csapdánként egy hét alatt Védekezés: A metszés és faápolás során eltávolított nyesedéket március végéig el kell égetni vagy más úton meg kell semmisíteni A lehullott leveleket tanácsos legalább 10 cm mélyen a talajba forgatni Természetes ellenségeik közül a fürkészdarazsakon kívül a madarak (pl cinkék, seregély) is jelentősek, ezek télen leszedegetik a bábokat a fakéregről Fészkelőhelyek, odúk kialakításával, itatók kihelyezésével segíthetjük a betelepedésüket Nagyszámú telelő egyed esetén a télvégi lemosó permetezéstől nem lehet teljes sikert várni, a kártevő elleni kezeléseket a vegetáció során is folytatni kell Amennyiben szükséges, virágzás idején méhkímélő technológiával kell védekezni a rajzó lepkék ellen A lombosfa-fehérmoly populációját is gyéríthetik a különböző hasznos élő szervezetek, melyek közül a parazitoidok a legjelentősebbek A termés kártevői Almamoly (Cydia pomonella) A lárva a gyümölcsben magházig hatoló járatot készít A magvakat is kirágja Az érintkezési

6 felületeken gyakran áthatol a szomszédos gyümölcsbe is A károsodott gyümölcs általában lehullik a fáról Előrejelzés: Az előrejelzési módszerek többsége a lepkék rajzásának közvetett vagy közvetlen megfigyelésén alapul Ebből a tojásrakás és a lárvakelés időpontjára, dinamikájára következtethetünk, mely az inszekticides védekezések hatékony végrehajtásához elengedhetelen A lepkerajzás megfigyelése lehetséges izolátoros rajzásvizsgálattal, törzsizolátorral, fénycsapdákkal, effektív hőösszeg számítással és szexferomon csapdával Védekezés: A faápolás során a kéregrepedésekben telelő lárvák egy része elpusztul Biológiai, biotechnológiai védekezésre alkalmazható a feromonos légtértelítéses módszer, vagy almamoly granulózis vírus, amennyiben az egyedszám meghaladja kártételi küszöbértéket A Bacillus thuringiensis, a granulózis vírus, a kloronikotinil vegyületek, az emamektin-benzoát, a spinozád és az indoxakarb hatóanyagú készítményeknek - a juvenilhormon analóg és kitinszintézis-gátlókkal együtt - az integrált növényvédelemben van szerepük Az alma ültetvények legjelentősebb gyomfajai A gyomnövények a gyümölcsösben elsősorban a talaj vízkészletének felhasználásával okoznak gondot, de emellett jelentős mértékben csökkentik a talaj tápanyagkészletét és ezen kívül 1-3 ºC-kal csökkenti a talajhőmérsékletét is A gyomokkal erősen fertőzött ültetvények párásabb mikroklímája elősegítheti egyes kórokozók megjelenését, felszaporodását (pl varasodás) és kedvez a rágcsálók felszaporodásának is Fiatal ültevényben a legtöbb gondot a széleslevelű, egynyári gyomok okozzák, pl a libatop, a disznóparéj-félék, a betyárkóró, a parlagfű, a keserűfű Idősebb almás kertben az erőteljes, mélyre hatoló gyökérzetű évelő gyomfajok felszaporodását kell megakadályozni Az ültetvény sorát és sorközét gyomirtási szempontból célszerű külön kezelni Ritkán fordul elő, hogy a sorköz és a sor is ugyanolyan művelésben részesül (pl az egész ültetvény füvesítése) A növényvédő szer felhasználás csökkentése, valamint az almafa károsodásának elkerülése érdekében gyomirtó szert csak a gyümölcsös sorában alkalmazzunk és törekedjünk arra, hogy a gyomirtott sáv minél keskenyebb legyen A sorközökben pedig mechanikai úton végezzük el a gyomirtást A sorközben alkalmazható gyomirtási eljárások A mechanikai művelés hazánkban jelenleg az egyik leginkább elterjedt módszer a sorközök gyommentesítésére Klasszikus eszközei a tárcsa, talajmaró és a kultivátor Ezen hagyományos eszközök közül a kultivátor használata javasolt a talajt lazító, de a talajszerkezetet kímélő hatása miatt A gyepesítés, sorközfüvesítés magas költségei miatt, fűmag vetése helyett alkalmazhatjuk a sorközben a természetesen előforduló gyomnövényzet rendszeres kaszálását szár zúzását Ilyen módon a magról kelő kétszikű gyomnövények túlnyomó része visszaszorul, és kialakul a dominánsan fűfélékből álló gyepszőnyeg, a területre leginkább jellemző fűfajokból A takarónövény vetése ritkán alkalmazott eljárás, amikor zöldtrágya növényt vetünk a sorközbe (pl repce, mustár, facélia, rozs, őszi búza, bükköny stb), azt meghatározott fejlettségi állapotban levágjuk, mulcsozzuk, majd a talajba dolgozzuk Kedvező hatású a talaj szerkezetére, a tápanyag utánpótlás szempontjából, de a kultúrnövény elől vizet párologtat és magasabb a ráfordítás igénye A sorokban alkalmazható gyomirtási eljárások Az ültetvény sorának gyommentesítésére leggyakrabban a vegyszeres gyomirtási eljárásokat alkalmazzák A környezetvédelmi szempontokból azonban megnőtt a szerepe a

7 mechanikai gyomirtásnak Egyre több helyen alkalmazzák a mechanikai oldalazó sorművelő berendezéseket A talajtakarás facsík kezelés leginkább környezetkímélő módszere A talajtakarás jól szolgálja a gyommentesítést, amely a gyomirtó szerek megjelenése előtt általánosan elterjedt volt Leginkább fiatal ültetvényekben alkalmazzák, ahol még szűk a gyomirtó szer választék Élő mulcs alkalmazásakor a fasorokban egész éven át, vagy időszakosan fűfélékből, vagy pillangósvirágú, vagy egyéb növényből álló természetes növénytakaró, mulcs van A növényállományt szükség szerinti gyakoriságban kaszáljuk A gyomirtó szerek használata általános, és az egyik legolcsóbb megoldás Tartós gyommentességet (talaj herbicidek) lehet elérni vele, egyedül a talajtakarások előzik meg ebből a szempontból Hátránya, hogy a herbiciddel kezelt facsík talaja szárazabb, mint a mechanikailag művelt, vagy a takart facsíké A vegyszeres gyomirtás során csak a gyümölcsös sorát, egy keskeny sávot gyomirtunk, amely művelésmódtól függően cm lehet Az ültetvények eredményes és gazdaságos gyomirtása szempontjából nagyon fontos, hogy a területet még a telepítés előtt tisztítsuk meg az évelő gyomoktól A fiatal ültetvényben hatékonyan már csak az évelő egyszikű gyomok ellen tudunk védekezni Amennyiben évelő kétszikű gyomnövények nagyobb arányban fordulnak elő a telepítésre szánt területen, a glifozát hatóanyagú készítményt 2,4-D, vagy dikamba hatóanyagú gyomirtó szerrel önmagában vagy kombinációban juttassuk ki A kezelést az évelő gyomnövények cm-es fejlettségénél végezzük el, amikor intenzív fejlődésben vannak Sikeres védekezés esetén így az ültetvény első 3 4 évében az évelő gyomok elleni védekezést megoldhatjuk A fiatal ültetvényben engedélyezett gyomirtó szer hatóanyagok: S-metolaklór, pendimetalin, fluazifop-p-butil és a propaquizafop, diquat-dibromid és a napropamid Az eredményes gyomirtás érdekében nagyon fontos a terület gyomviszonyainak ismerete, és az erre alapozott gyomirtó szer kiválasztás Az évelő gyomfajok általában kolóniákat, telepeket alkotnak, és általában nem az egész ültetvényben, hanem csak egyes táblarészeken okoznak fertőzést Ezért ilyen esetekben indokolt csak a fertőzött területrészeket permetezni, un foltkezelést végezni, vagy nagyobb felületű fertőzés esetén a fertőzött táblarészt gyomirtani A gyomirtó szerre ellenálló gyomfajok szórványos megjelenésekor mechanikai módszer alkalmazása indokolt Két évesnél idősebb almában használható a linuron, melyet kora tavasszal kell kipermetezni vagy állományban, a gyomok 2-4 leveles fejlettségéig A magról kelő kétszikű gyomnövények ellen hatásos Az egyszikű gyomok ellen, hatásnövelés céljából metolaklórral, pendimetalinnal célszerű kombinálni A kora tavaszi kezelésnél a megfelelő hatás kifejtéséhez mm bemosó csapadék szükséges a permetezést követő két héten belül A három évesnél idősebb ültetvényben tovább bővül az alkalmazható hatóanyagok köre: glifozát, glifozát + amitrol, glifozát + terbutilazin, glufozinát-ammónium, flumioxazin, oxifluorfen, fluroxipir, 2,4-D + glifozát Négy évesnél idősebb ültetvényben alkalmazható hatóanyagok: MCPA, terbutilazin

8 AZ ÁRPA INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME Az árpa főbb betegségei Lisztharmat (Blumeria graminis f sp hordei) Az őszi árpa leggyakoribb betegsége A levél színén már a kelés után néhány héttel jelentkezhet szórványos, gócos, szürkésfehér színű lisztes bevonat formájában A fonákon a folt kisárgul Erős fertőzéskor a foltok összeolvadnak, a levél leszárad Előrejelzés: A fejlettebb állományokban már ősszel megjelenhet a kórokozó, azonban járványos mértékben csak meleg, mérsékelten csapadékos tavaszokon lép fel Védekezés:-Agrotechnikai: mérsékelhető a fertőzés kialakulásának veszélye a kalászos elővetemények tarlójának leszántásával, az árvakelések leforgatásával Fajtahasználat: az őszi árpában a magyar fajták közül a GK Rezi, a KH Korsó, a KH Rezko és a KH Agria tekinthető rezisztensnek, a tavaszi (sör) árpában a magyar fajták közül a KH Szofi valamint a Barke, Nitran, Bitrana, Madonna, Prestige külföldi fajták Humidabb, ezért veszélyeztetettebb klímájú területeken az eltérő rezisztencia géneket tartalmazó őszi árpa fajták kevert vetése is ajánlott Kémiai: kiváló hatékonyságú gombaölő szerek állnak rendelkezésre Közülük a kéntartalmú szerek elsősorban a prevenciót szolgálják Korai erős, bokrosodáskori fertőzés esetén a gyomirtással egy menetben kijuttathatók a készítmények, később erősödő fertőzés esetén a zászlós levél kibomlásakor célszerű a készítmények kijuttatása, összehangolva az esetlegesen fellépő rozsda elleni kezeléssel Árpa levél- vagy törperozsda (Puccinia hordei) Hazánkban az árpa leggyakoribb rozsdagombája, gyakran okoz jelentős termésveszteséget, különösen tavaszi árpában veszélyes a megjelenése Kezdetben a levélen elszórtan, kis sárga foltok formájában érzékelhető és más tünetekkel is összekeverhető Jellegzetes, narancssárga színű (uredo) telepei a levél bőrszövetének felrepedését követően jelennek meg Ezek a foltok később a fertőzés erősségétől függően összeolvadhatnak, és a levél leszáradhat A fekete, gyakran körkörösen elhelyezkedő telepek ezeken a leszáradó leveleken figyelhetőek meg A zászlós levélen történő erős megjelenése már számottevő ezermagtömeg csökkenést és szemzsugorodást okoz Előrejelzés: Akár enyhébb őszökön is megjelenhet a növényeken, de igazán erős fertőzést tavasszal, párás, mérsékelten meleg csapadékos májusi hónapokban okoz Védekezés: Fajtahasználat: az őszi árpánál a hazai fajták között rezisztens fajtát nem találunk Kevésbé fogékony fajták a magyar GK Omega és GK Rezi, a külföldiek közül a Rex, a Gotic és a Petra A tavaszi árárpánál a Michkának és a Mandolinának egészen jó a rezisztenciája Kémiai védekezés: az árpában engedélyezett triazol és strobilurin típusú gombaölő szerek többsége alkalmas a rozsdabetegségek elleni védekezésre, melynek kijuttatása 2-3 nóduszos állapotban javasolt Kalászfuzáriózis (Fusarium spp) Elsősorban virágzáskori csapadékos meleg időjárás esetén jelentkezik Jellemző tünete, hogy virágzás után 3-10 nappal egyes kalászkák pelyváin vizes jellegű barna foltok jelentkeznek, mely a kalászka elhalásához vezet Magyarországon tavaszi árpában nem gyakori Védekezés: Fajtahasználat: a Magyarországon termesztett fajták rezisztenciáját nem ismerjük, de a fajták fogékonyságában jelentős különbségek vannak Fogékony fajtákon a fertőzés tünetei már a 3 napon megjelennek Egyes vizsgálatok szerint a hatsoros árpák nagyobb fogékonyságot mutattak Kémiai: a talajból kiinduló csírapusztulást okozó fertőzés ellen az engedélyezett csávázószerek hatékony

9 védelmet adnak, a virágzás időszakában jelentkező fertőzés széles hatásspektrumú gombaölő szerekkel megoldható Üszögbetegségek: Árpa fedetüszög (Ustilago hordei), árpa porüszög (Ustilago nuda f sp hordei), árpa fekete vagy álporüszög (Ustilago vavilovi) Tünet: Az árpa fedett üszög esetében az árpaszemek helyén kezdetben lágy, később összeálló kemény spóratömeg fejlődik ki, melyet ezüstös, vékony hártya borít A fertőzött növény szára sok esetben nem bújik ki a levélhüvelyből és rövidebb is A gomba elsődlegesen a magokra került spórákkal terjed Lassú csírázás, nagyobb talajnedvesség és a o C közötti hőmérséklet kedvez a fertőzésének Az árpa porüszög tünetei a kikalászolás és érés közötti időszakban válnak szembetűnővé A kórokozó virágfertőző A gomba által fertőzött kalászok korábban jelennek meg, a szemek helyén üszögspóra tömeg képződik A burok felrepedését követően az üszkös kalászról a szél segítségével szétszóródnak a spórák és fertőzik a virágzó kalászokat Csupán az üszögspóráktól feketéllő kalászorsó marad vissza Az álporüszög betegség tünetei hasonlítanak az árpa porüszögére, attól elkülöníteni a spórák csírázási erélye alapján lehet A fertőzése a mag felületéről és a maghéj alól, csírázáskor indul ki Előrejelzés: A kórokozó előrejelzésére nincs kidolgozott módszer, a tünetek észlelésekor már nincs mód a beavatkozásra Védekezés: Az üszöggombák fertőzésének és egyben továbbterjedésének megakadályozására, megelőző jelleggel, csávázást kell alkalmazni Hálózatos levélfoltosság (Pyrenophora teres) Tünetei elsősorban csapadékos tavaszi időjárás esetén jelennek meg Jellemző tünetei a levélen megjelenő barna foltok, klorotikus udvarral A tipikus levélfolt hosszában és keresztben is csíkos: hálózatos Jelentős kárt közvetlenül a csírázást követően bekövetkező fertőzés és a felső két levélemelet károsodása okoz Elsősorban az őszi árpán jelentkező betegség Előrejelzés: Fontos az első tünetek korai vizuális felismerése Védekezés: A fajták között jelentős fogékonyságbeli különbségek vannak A hazai fajták általában ellenállóbbak - Kunsági 2, GK Omega, GK Rezi, KH Agria, KH Viktor, KH Malko Tavaszi árpák közül a KH Szofi és a KH Lédi ellenállósága kifejezetten jónak mondható Kémiai: fungicides állományvédelmet szükség esetén a szárba induláskor kell végezni Hálózatos levélcsíkosság (Pyrenophora graminea) Jellemző rá, hogy szárba indulás után az egész növényen végigfutó, barna csíkok formájában jelentkezik Később a levelek hosszanti irányban felszakadoznak Az erősen fertőzött növények elhalnak, vagy nem kalászolnak ki Amíg a hálózatos levélcsíkosság az őszi árpán jellemzőbb, addig a hálózatos levélfoltosság a tavaszi árpán fordul inkább elő Előrejelzés: Fontos a növényállomány vizuális bonitálása, ez első tünetek felismerése Védekezés: A fajták között jelentős különbségek vannak a fogékonyságot illetően Több, egyébként kiváló fajta kifejezetten fogékony A fajtafogékonyság miatt különös gondot kell fordítani a csávázásra Legbiztosabb védelmet az imazalil hatóanyagú csávázószerek biztosítják Árpa sárga törpeség vírus (Barley yellow dwarf luteovirus) Hazánkban legelterjedtebb árpa törpeség vírus, melynek terjesztésében a Rhopalosiphum padi levéltetű faj játszik elsődleges szerepet A korai bokrosodásban fertőződött növények gyakran elhalnak Általánosan jellemző rájuk a levelek

10 sárgulása A vírusos sárgulás a csúcsi résztől kezdődik, majd a szélekről befelé haladva terjed Az elhaló leveleken barnás, feketés nekrotikus foltok alakulnak ki Esetenként vöröses levélelszíneződés is megfigyelhető Kora őszi fertőzések esetén a növények csokrosan bokrosodnak, gyökérzetük satnya, a növekedés visszafogott, a szárbaindulás elmaradhat, a kalász gyakran torz, vagy steril Védekezés: Fajtahasználat: a fajták érzékenységében vannak különbségek, de igazán toleráns vagy rezisztens fajta nem áll jelenleg rendelkezésre Agrotechnikai: alapvetően a terjesztő vektorok betelepülését, felszaporodását kell megakadályozni Ennek leghatásosabb módja a túl korai vetés (szeptember 25 előtti) elkerülése Törekedni célszerű a vírus és a vektor rezervoár területek csökkentésére: ez magában foglalja az árvakelések letárcsázását, az árokpartok és környező füves területek folyamatos kaszálását Az árpa főbb kártevői Polifág talajlakó kártevők Drótférgek (Elateridae) A pattanóbogarak lárvái, zömmel Agriotes-fajok, 2-5 éves fejlődésűek A gyökéren okozott kártételük csak a vegetációban jelentkezik, nyugalmi periódusban szünetel A táblán 0,5 vagy 1 m 2 -t szükséges átvizsgálni 2 ásónyom mélységben, hektáronként 2 mintaterületen A búzacsomós csalogató módszer szerint a táblán átlósan haladva méterenként 60 cm-es, egyenlőszárú háromszögeket kell kijelölni és a háromszög csúcsaiba egy-egy evőkanál búzát kell elvetni A kikelő növények gyökerei pont 1 m 2 -ről csalogatják össze a lárvákat Veszélyességi küszöb 3-5 db/m 2 Védekezés: Gabonafélékben igen ritka a talajlakó kártevők elleni vegyszeres védekezés, a magas tőszám miatt ugyanis a kártétel ritkán jelentős Jelenleg csak a csávázásos eljárások használhatók Vetési bagolylepke (Agrotis segetum) A hernyók a fiatal növényeket a talaj közelében átrágják Egy hernyó több, szomszédos növényt is károsít, így foltszerűen jelentkező kárkép alakulhat ki Kétnemzedékes faj, a második nemzedék az őszi, kelő vetésekben okozhatja a nagyobb kárt Védekezés: A tarló gyommentesen tartása fontos a megelőzésben Valamennyi talajmunka csökkenti a talajban lévő hernyók és bábok számát Gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides) A gabonafutrinka számottevő megjelenésére főleg az őszi kalászos előveteményű táblákon lehet számítani A fő kártevő a lárva (csócsároló) a leveleket károsítja szeptember végétől áprilisig, kezdetben az árvakelésen, majd az új vetésben A lárva a leveleket a földalatti járatába húzza le és ott az erek közötti részeket fogyasztja el A vetés foltosan pusztul Előrejelzés: A veszélyeztetett területeken október elejétől a terület rendszeres ellenőrzése, a veszélyességi küszöbérték (3-5 db lárva/m 2) elérésekor kezelése szükséges Védekezés: A gabonafutrinka felszaporodása a kalászos önmaga utáni termesztésének elkerülésével akadályozható meg, ezért őszi árpa előveteménye ne legyen kalászos Az imágó nyirkos talajra (szalma alatt) rakja le petéit, illetve ahol zöld növények (gyomok, árvakelésű gabona) vannak, ezért a tarló gyommentesen tartása igen fontos A veszélyességi küszöbérték elérésekor rovarölő szeres védekezés szükséges, amely történhet rovarnövekedés gátlókkal, melyek csak a fiatal lárvák ellen hatásosak vagy rövid hatástartammal rendelkező piretroidokkal, melyek nemcsak a fiatal lárvákra hatnak

11 Gabonalegyek: Fritlégy (Oscinella frit), árpafritlégy (Oscinella pusilla), vastagcombú búzalégy (Meromyza saltatrix), csíkoshátú búzalégy (Chlorops pumilionis), ugarlégy (Delia coarctata), őszi fekete búzalégy (Phorbia fumigata), tavaszi fekete búzalégy (Phorbia haberlandti) A légy maga, lárvája (nyűve) károsít a fiatal növények hajtásaiban, szárában a levélhüvely védelme alatt Általában a bokrosodásig okozhatnak számottevő kárt akár teljes kipusztulást a fiatal kalászosokban, így az őszi árpán is A kártünet a hajtás sárgulásában, hervadásában nyilvánul meg és kipusztuláshoz vezet A csíkoshátú búzalégy lárvája a növény tövén duzzadást idéz elő, míg a fritlégynél ez nem fordul elő A fritlégy jellegzetesen kukoricán károsít Előrejelzés: A kártevő rajzása fehér (Phorbia-fajok) vagy kékszínű (Oscinella-fajok) vizes tálcsapdával nyomon követhető Fiatal növények százalékos fertőzési adatai alapján: 5-10 %- os mértékű állományfertőzés veszélyes szintet jelent Védekezés: Az önmaga utáni kalászos termesztés kerülendő, a tarlóhántás gyors elvégzése és a terület feketén tartása jelentősen mérsékelheti az őszi állományokban bekövetkező kártétel kialakulását A tavaszi korai N fejtrágyázás mérsékli a kártételt, mert a gyorsan fejlődő állomány úgymond kinő a kártevő foga alól Az inszekticides csávázás preventív védelmet nyújthat ellenük A károsodott állományt permetezéssel már nem lehet hatékonyan megvédeni Levéltetvek: Gabona-levéltetű (Sitobion avenae), zöld gabona-levéltetű (Schizaphis graminum), zselnicemeggy-levéltetű (Rhopalosiphum padi) Szívogatásukkal növekedésbeli lemaradást, növénytorzulást, a kalászokon megtelepedve a szemtermés minőségi károsodását okozzák Előrejelzés: A védekezést akkor kell elkezdeni, ha a növényállomány 30 %-án 1-2 kisebbnagyobb kolónia található növényenként Védekezés: A levéltetveknek igen sok és gyakorlati szempontból is hatékony természetes ellensége (katicabogarak, fátyolkák és lárváik, fürkészdarazsak, zengőlegyek stb) van A kártételt rendszerint önmagukban nem tudják megakadályozni Rovarölő szerrel végzett csávázással részben megelőzhető az őszi kártétel Ha a virágzáskori fertőzés eléri a veszélyességi küszöböt különösen vetőmag táblán javasolt a védekezés elvégzése Vetésfehérítő bogarak Veresnyakú árpabogár (Oleuma melanopa), kéknyakú árpabogár (Oulema gallaeciana) Gyakoribb, tömegesebben előforduló a veresnyakú árpabogár, de a gabonafélék közül a kéknyakú is az árpát kedveli legjobban A lárvák hosszirányban teljesen lehámozhatják a levelet Kártételük a táblaszéleken, vagy foltokban jelentkezik Előrejelzés: Akkor számíthatunk erős kártételükre, ha rovarhálóval végzett megfigyelés során lassan előrehaladva és közben jobbra balra 10 kaszáló mozdulatot végezve - a bogarak darabszáma eléri a db/10 hálócsapás mértéket Amennyiben már lárvákat is találunk a hálóban, 3-4 db lárva/ 10 hálócsapás értéknél szükséges lehet a védekezés Védekezés: A rovarölő szeres kezelést tömeges betelepülés vagy tömeges lárvakelés időszakában célszerű elvégezni, melyhez számos rovarölő szer áll rendelkezésre Gabonapoloskák: Szerecsen poloska (Eurygaster maura), osztrák poloska (Eurygaster austriaca), közönséges szipolypoloska (Aelia acuminata)

12 Tavasztól őszig előfordulnak, de komolyabb kárt csak a kalászhányás-érés időszakában okoznak Kalászhányáskori szívogatásuk miatt a kalász hasban maradhat, az érés időszakában okozott kár pedig léha kalászokat, töppedt, poloskaszúrt szemeket eredményez, amely csökkent sütőipari értékű Előrejelzés: Száraz, meleg májusi-júniusi időjárás estén számíthatunk nagyobb kártételükre Amennyiben 100 hálócsapásban a darabszámuk bokrosodás végén, szárbaindulás kezdetén eléri a db-ot különösen vetőmag táblán védekezni kell ellene Védekezés: Általában a vetésfehérítő bogarak elleni kezelések során a poloskák egyedszáma is gyérül, így általában külön védekezés nem szükséges ellene Szipolyok: Széles szipoly (Anisoplia lata), gabonaszipoly (Anisoplia tempestiva), osztrák szipoly (Anisoplia austriaca), vetési szipoly (Anisoplia segetum) A kártétel általában a tábla széleken vagy foltosan jelentkezik A jelenléte jól felismerhető a kártétel következtében jellegzetes borzas kalászról A kalászosok közül az árpán okozza a legkisebb a kártételt Előrejelzés: Ha a m 2 -enkénti pajorszám 3 db gyenge, ha 4 db közepes, ha 5 db erős fertőzés várható Védekezés: A szipolylárvák ellen legjobb védekezés a gabonafélék korai tarlóhántása A vetésfehérítő bogarak elleni kezelések ezen rovarok számát is csökkentik Szalmadarázs (Cephus pygmaeus) A lárvák a szár belsejében felülről lefelé haladva rágják ki a szár belsejét, elvékonyítva, gyengítve azt Ennek következtében a szalmaszár 5-10 cm-rel a talaj felett eltörik Előrejelzés: A nem megfelelően és nem időben végzett tarlóhántás, szántás és a késői betakarítás a következő évi egyedszámot növelheti Védekezés: Jelentősen mérsékelhető a fertőzés az idejében végzett tarlóhántással, őszi mélyszántással A vetésfehérítő bogarak ellen alkalmazott készítmények gyérítik a szalmadarazsak számát is Az árpa főbb gyomnövényei, gyomszabályozás Az őszi árpában a korai vetés és csapadékos október esetén, már ősszel megindulhat az erőteljes gyomosodás Átlagos időjárási körülmények között azonban az őszi árpa gyorsabb kezdeti növekedése miatt kevésbé hagy teret az ősszel kelő gyomnövényeknek Vetés utáni csapadékos időjárás esetén az ősszel kelő, áttelelő egyéves gyomnövény fajok (árvacsalán fajok, pásztortáska, tyúkhúr, veronika félék), illetve az ősszel és tavasszal egyaránt csírázó nyár eleji egyévesek (nagy széltippan, parlagi ecsetpázsit, perje és rozsnok fajok, a kétszikű kék búzavirág, mezei árvácska, mezei tarsóka, pipacs, pipitér fajok, ragadós galaj, sebforrasztó zsombor, szarkaláb fajok, szikfű fajok, vetési hérics stb) tömegesen jelenhetnek meg az őszi árpa vetésekben A gyomfertőzött árpa tavasszal rosszabbul bokrosodik, fejlődése lelassul Az áttelelő, vagy kora tavasszal csírázó gyomállományt kiegészítik a tavasszal kelő nyár elejei egyévesek (hélazab, füstike fajok, repcsényretek, vadrepce) és a tavasszal csírázó nyárutói egyévesek (keserűfű fajok, parlagfű, parlagi szikárka, szelíd csorbóka, tarló tisztesfű, szulák keserűfű, árvakelésű napraforgó stb), valamint az évelők (apró szulák, mezei aszat, útszéli zsázsa) A gyomok késői kártétele a szárba indulás, a kalász- és szemképzés gátlásában, a betakarítás akadályozásában nyilvánul meg

13 A tavaszi árpa a gyomnövények kártételére fokozott mértékben érzékeny A kora tavasszal csírázó egyéves gyomfajok közül a pipacs, mezei tarsóka, szarkaláb fajok, vetési hérics, ragadós galaj, pipitér fajok, a tavasszal kelő nyár eleji egyévesek közül a hélazab, repcsényretek, vadrepce, a nyár utói egyévesek közül a disznóparéj, libaparéj, keserűfű fajok, parlagfű, szulák keserűfű, árvakelésű napraforgó a leggyakrabban előforduló A felsorolt gyomnövényeken kívül helyenként, a tábla egyes részeiben az évelő egy- és kétszikűek (tarackbúza, apró szulák, mezei aszat, útszéli zsázsa) is számottevő gyomosodást okozhatnak Gyomszabályozás Agrotechnikai: a gyomok betelepülésének megakadályozása: a táblaszélek, út és árokpartok kaszálása; gyommag-mentes vetőmag használata; gyommaggal fertőzött takarmány etetésének kerülése, helyes istállótrágya kezelés; munka- és betakarítógépek két tábla közötti tisztítása Termesztéstechnológiai: okszerű növényi sorrend kialakításával törekedni kell az őszi és tavaszi vetésű, egy- és kétszikű, sűrű és ritka sorú kultúrnövények váltására Mechanikai: talajművelés: a váltakozó mélységű és gyakoriságú talajművelés a gyomszabályozásban eredményes módszer lehet Kémiai védekezés: Általános szabály az, hogy a kultúrnövény stresszes állapotában (fagy, magas hőmérséklet, pangó víz, erős tápanyaghiány) a vegyszeres védekezést kerüljük Az eredményes és gazdaságos gyomirtáshoz nélkülözhetetlen a táblák gyomfertőzöttségének táblaszintű ismerete, mert a megfelelő gyomirtó szer csak ennek alapján választható ki A gyomnövények kelését, fejlődését folyamatosan figyelni kell Az őszi gyomirtás elvégezhető az árpa vetése után, annak kelése előtt preemergensen, vagy az árpa kelése után, ún őszi korai posztemergensen Az őszi gyomirtást csak ott célszerű végrehajtani: - ahol törvényszerűen számíthatunk őszi erős gyomkelésre, - ahol gyomfelvételezéskor a kikelt gyomnövények egyedszáma meghaladja a veszélyes szintet, - ahol várhatóan a tavaszi gyomirtást nem tudjuk idejében megoldani, - ahol az éghajlati, domborzati adottságok miatt a nehezen járható, későn felszáradó területek gyomirtása biztonságosabban alapozható az őszi kezelésre Erősen porosodó, erózióra, deflációra és vízállásra hajlamos területeken ne végezzünk preemergens kezelést A fitotoxikus károsodás elkerülése érdekében fontos az egyenletes, 4-6 cm-es vetésmélység azért, hogy a gyomirtó szerek ne mosódhassanak le az árpaszemek csírázási zónájába Tavaszi gyomirtás - Tavaszi árpa gyomirtása A hagyományosnak mondható tavaszi posztemergens kezeléseknek is vannak szabályai, melyeket be kell tartani Hormonhatású készítményekkel (MCPA, 2,4-D, MCPP, dikamba) éjszakai fagyok és 25 C feletti léghőmérséklet esetén, továbbá pangó vizes területeken és szárbaindult állományban nem végezhető el a kezelés Egyes szulfonil-urea hatóanyagoknál az utóveteményre szóló korlátozásokat vegyük figyelembe A tavaszi kalászos gyomirtások végrehajtása általában a böjti szelek időszakára esik, ezért az elsodródás megakadályozására különös figyelmet kell fordítani A sörárpa gyomirtása különösen nagy odafigyelést igényel A söripari célra termesztett árpánál nagyon lényeges a viszonylag alacsony fehérjetartalom A növényvédelmi beavatkozások közül talán a gyomirtás befolyásolja legjobban az árpa minőségét Erre számos utalás található a szakirodalomban A gyomirtó szerek közvetetten és közvetlenül is befolyásolják a minőséget, egyes készítmények

14 közvetlenül hatást gyakorolhatnak a különböző biokémiai folyamatokra, főként a fehérjeszintézist serkenthetik A FEKETE BODZA INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME A fekete bodza főbb betegségei Vírusos betegségek Uborka mozaik vírus (Cucumber mosaic virus CMV) Zöldessárga vagy mozaikmintázat, a fák gyenge növekedése Arabis mozaik vírus (Arabis mosaic virus ArMV), cseresznye levélsodródás vírus (Cherry leaf roll virus CLRV), paradicsom fekete gyűrűsfoltosság vírus (Tomato black ring neprovirus TBRV) Hálózatos érsárgulás, klorotikus gyűrűsfoltosság, elsősorban a fiatal leveleken Gyakori a termékenyülési zavar, kevés bogyó kötődik Vírusos fertőzésre utalnak a levélfoltosságok mellett a levéltorzulások, hajtáscsúcs-elhalások és deformálódások Súlyosabb esetekben a hajtáscsúcsok feketednek, az oldalrügyek pusztulnak A szaporítóanyag-előállításban a keskenylevelűség tünete vírusos fertőzésre utal Védekezés: A megelőzésre kell a hangsúlyt fektetni: a vírusmentes szaporítóanyag használata, optimális termőhely megválasztása, növények sérülésének minimalizálása, a beteg növények eltávolítása, a metszéshez, szedéshez használt eszközök fertőtlenítése, vírusvektor levéltetvek irtása Gombás betegségek Cerkospórás levélfoltosság (Cercospora depazeoides) A tünetek a leveleken megjelenő maximum 6 mm nagyságú foltok, amelyek néha szabálytalan alakúak, fehéres szürkék, sötétebb peremmel E foltokon a levél mindkét oldalán a gomba barnás konídiumtelepei táthatók A foltok pergamenszerűen beszáradnak, töredezhetnek, súlyos fertőzéskor a levelek lehullnak Előrejelzés: A gomba számára a csapadékos, nedves időjárás kedvező Száraz nyarakon csak gyenge mértékű fertőzöttség alakul ki Vizuális megfigyelés: csapadékos nedves periódust követően a bodza növényeket átvizsgáljuk, ha a növények 10 %-án előfordul a fertőzés, a lombpermetezés szükségessé válhat Védekezés: - Agrotechnikai: sorközműveléssel a lehullott lomb aláforgatása - Kémiai: őszi, tavaszi lemosó permetezés, lombpermetezés a tenyészidőszakban (pl rézoxiklorid, folpet) Fillosztiktás levélfoltosság (Phyllosticta sambuci) A levélen, az erek által határolt területeken fakó száradó foltok jelentkeznek, amelyek határvonala nem éles Ezek a foltok elszórtan vagy csoportosan jelennek meg, gyakran a főér mentén Előrejelzés: A gomba számára a csapadékos, nedves időjárás kedvező Száraz nyarakon csak gyenge mértékű fertőzöttség alakul ki Vizuális megfigyelés: csapadékos nedves periódust követően a bodza növényeket át kell vizsgálni Védekezés: - Agrotechnikai: a lehullott lombozat megsemmisítése - Kémiai: lemosó permetezés Külön védekezést nem igényel, a cerkospórás levélfoltosság ellen alkalmazott gombaölő szerek hatékonyak ellene

15 Szürkepenészes rothadás (Botrytis cinerea) A bodza termésének legnagyobb ellensége A kórokozó az érett bogyókat az ép bőrszövet áttörésével, a kutikula enzimatikus bontásával fertőzi Az éretlen termésbe és a zöld növényi szövetekbe azonban csak kisebb-nagyobb sebeken képes behatolni A termésen belüli rothadt bogyók nagy részaránya az értékesítést jelentősen megnehezíti Előrejelzés: A gomba számára a csapadékos, nedves időjárás kedvező Száraz nyarakon csak gyenge mértékű fertőzöttség alakul ki Kedvező számára a sűrű lombkorona, gyomos, elhanyagolt és nitrogénnel túltrágyázott terület Fokozzák a fertőzésveszélyt a rovarok, jégverés, erős szél, heves eső által előidézett mechanikai sérülések Rendszeresen ellenőrizni kell a betegség megjelenését, ill terjedését Védekezés: - Agrotechnikai: a gyomnövények irtása, a sorok jó szellőzésének biztosítása, a betakarítás, tárolás kíméletes módszerének megválasztása - Kémiai: az érés első szakaszában megelőző védekezés, majd szükség szerinti védekezés (pl folpet, iprodion) Ágelhalás (Cytospora sp) A gomba a kéreg sérülésein keresztül fertőz A termő ültetvényekben gyakran előfordulhat a betegség A tünetek a vegetációs időben jelentkeznek és egy-két ágra, esetleg a korona egy részére terjednek ki A következő tenyészidőszakban a fertőzött fák kérgén jellegzetes fekete szemölcsszerű képletek jelennek meg Védekezés: - Agrotechnikai: fontos a megelőzés: az elhalt ágak eltávolítása, a kéregrepedések, ágsebek tisztítása, sebkezelés, a metszett felület fertőtlenítése - Kémiai: réztartalmú gombaölő szerrel végzett lemosó permetezés A fekete bodza főbb kártevői Levéltetvek (Aphidoidea) Bodza-levéltetű (Aphis sambuci, fekete répa-levéltetű (Aphis fabae), zöld őszibaracklevéltetű (Myzus persicae) A három faj közül leggyakrabban a bodza-levéltetű fordul elő a bodzaültetvényekben A levéltetvek felszaporodása már április végén megkezdődik, de legszembeötlőbb május-június hónapokban, az egymást követő nemzedékek szaporulata révén gyakran tömegesen lepik el a bodza hajtásait, levélnyeleit Szívogatásuk hatására a hajtások fejlődése leáll, a levélzet torzul, erősen zsugorodik Ha a levéltetű-telep a virágzati tengelyt körbeöleli, akkor a virágok elszáradnak Súlyos tünetek gyakran csak egy-egy növényen alakulnak ki és a védekezés hiányában ezek a gócok további megtelepedés, és felszaporodás elindítói lehetnek A legnagyobb, összefüggő telepek többnyire a növények alsó harmadában, a talaj közelében alakulnak ki A levéltetvek mézharmatot ürítenek, amin megtelepszik a korompenészgomba Csökken az asszimilációs felületet, fokozódik a kár A levéltetvek közvetett kártétele a vírusok terjesztése Mindhárom faj tápnövényváltó, a bodza-levéltetű áttelelő tojásai a bodzán vannak, már a fiatal hajtásokon népes kolóniák károsíthatnak A fekete répa-levéltetű áttelelő tojásai kecskerágón, jezsámenen, kányabangitán, labdarózsán, a zöld őszibarack-levéltetűé őszibarackon találhatók Szárnyas egyedeik májustól vándorolnak a bodzára, ahol több szűznemzéses nemzedékük fejlődhet

16 Előrejelzés: Számukra legkedvezőbb a tartós 20 C körüli hőmérséklet, és a levegő állandóan magas, %-os relatív páratartalma A heves záporok és zivatarok is lesodorják és tömegesen pusztítják a levéltetveket A védekezés időpontjának meghatározásához a növények megfigyelésére van szükség, meg kell keresni az egyedeket Május hónaptól előfordulhat kártételük, a védekezés a felszaporodás kezdetén indokolt, kedvező időjárás esetén ezután is figyelni kell a bodzát, mert többszöri védekezés is szükségessé válhat Védekezés: - Agrotechnikai: A harmonikus tápanyagellátásban, trágyázásban részesített, a gondosan metszett növények kevésbé károsodnak a levéltetvektől A túlzott nitrogéntrágyázás buja, gyors hajtásnövekedést eredményez, ami a levéltetvek táplálkozási lehetőségének kedvez - Biológiai: A levéltetveknek igen sok és gyakorlati szempontból is hatékony természetes ellensége (katicabogarak, fátyolkák és lárváik, fürkészdarazsak, zengőlegyek stb) van Ezek az ízeltlábúak, főleg rovarok mindenütt kisebb-nagyobb faj- és egyedszámban jelen vannak, de felszaporodásuk rendszerint a levéltetvek gradációját csak késve követi, hiszen egyedüli táplálékuk a levéltetvek A kártételt rendszerint önmagukban nem tudják megakadályozni, ennek ellenére komoly segítőtársaink, és mindent meg kell tenni, hogy a szükséges rovarölő szeres beavatkozások alkalmával a kezelések időzítésével és a használandó növényvédő szer megválasztásával a lehető legnagyobb mértékben kíméljük őket A hasznos élőszervezetek szempontjából nagyon fontos a kezelések időzítése; az ősanyák ellen végzett korai védekezés idején, vagy későbbiekben a felszaporodás kezdetén a levéltetvek természetes ellenségei többnyire még nincsenek jelen, vagy még nem telepedtek be tömegesen és így jórészt megkíméljük őket - Kémiai: Túlszaporodásuk rovarölő szeres kezelésekkel megelőzhető A télvégi lemosó permetezés az áttelelő tojásokat gyéríti Szükség esetén évi egy-két speciális levéltetű elleni vagy kombinált hatású inszekticiddel (pl acetamiprid) végzett permetezés megoldást nyújt, illetve un vadászó permetezés is elegendő lehet, mivel a kezdeti felszaporodás általában csak néhány növényen tapasztalható A kezeléseket nemcsak a hasznos ragadozó fajok védelme és a jó hatékonyság érdekében kell a fertőzés kezdetén elvégezni, hanem azért is, mert ilyenkor megelőzhető a gazdasági kár Továbbá a szívás nyomán besodródó levelek, torzulások ilyenkor még nem védik a levéltetveket, így jobb hatás érhető el, ami költségkímélő is Amerikai fehér medvelepke (Hyphantria cunea) Gradációs években a nyár elején már az első nemzedék hernyói is súlyos károkat okozhatnak, azonban gyakoribb és jelentősebb a nyár végén (augusztus-szeptember) jelentkező második nemzedék kártétele A nőstény lepkék petecsomóikat a levelek fonákjára helyezik, a kis lárvák kezdetben a tojás-csomó környéki bőrszövetet hámozgatják Pókhálószerű szövedékben együtt károsítanak Szövedékükkel a környező leveleket összehúzva kialakítják az ismert hernyófészkeket Csak az idősebb hernyók másznak szét, de ilyenkor az okozott kár már jelentős lehet Évente 2 nemzedéke van, a kártevő báb alakban telel szövedékgubóban a fák kérge alatt és egyéb védett helyeken Az első generáció rajzása április végén, május elején, a második lepkerajzás július végén kezdődik Az első hernyók, hernyófészkek megjelenése a rajzás megindulása után már nap elteltével várható Az első nemzedék teljes kifejlődése kb 2 hónapig tart, a másodiké 1,5 hónapot vesz igénybe Előrejelzés: Tömeges felszaporodása párás meleg és napfényes években várható A faj számára a korai kitavaszodás és meleg ősz kedvező A lepkék rajzása feromoncsapdával nyomon követhető, használatuk nem igényel speciális fajismeretet A feromoncsapdákat április első felében és június végén kell kihelyezni A csapdák számát az ültetvény mérete alapján kell meghatározni, 1-5 hektáronként 2 csapdát célszerű üzemeltetni A csapdák mivel a nőstények

17 illatanyagát bocsátják ki a hímek rajzását jelzik A hím lepkék egy átlátszó ragacslapra tapadnak, így az egyedek rendszeres megszámlálásával következtetni lehet a rajzás megindulására, a tömeges megjelenésre (rajzáscsúcsra), és az egyedszám alakulására A hímlepkék megjelenése a rajzáskezdet, utána 1-2 nappal jelennek meg a nőstények (természetesen ezeket a csapda nem fogja meg) A csapdába tapadt hímek növekvő száma jelzi a rajzáscsúcsot, melyet 1-3 napos érési táplálkozás követ, utána indul meg a tojásrakás és általában 4-7 nap múlva következik be a tömeges lárvakelés (vagyis ez az időpont a rajzáscsúcstól számított 7-10 nap elteltével várható) Kártételi küszöbérték: 1-2 db lepke/nap veszélyes lehet A rajzás csúcstól számított 7 nap elteltével kell kezdeni a kémiai védekezést a kártevő ellen Védekezés: - Mechanikai: általánosan elterjedt a hernyófészkek mechanikai lemetszése a fiatal hernyók szétmászása előtt, vagy propán-butángázüzemű perzselővel történő leégetésük - Biológiai: A kártevő imágóit és lárváit a mezei veréb, az erdei pityer, a pinty és a kis őrgébics is fogyasztja - Kémiai: Az első nemzedék elleni eredményes védekezéssel a második generáció nagyobb kártétele megelőzhető (pl diflubenzuron, Bacillus thuringiensis, indoxakarb) Gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) A gyapottok-bagolylepke a fekete bodza alkalmi kártevője Gradációs években a bevándorolt lepkék számos növényen okoznak kárt Kártételük többnyire a generatív részeket (virág, termés) érinti, de gyümölcstermő növényeken a leveleket is rágja, esetleg a még nem fásodott hajtásokat is odvasítja A fekete bodzában alkalmanként érzékeny levél- és hajtásvég kártétele észlelhető Előrejelzés: Tömeges felszaporodásához száraz, meleg periódus szükséges, csapadékos viszonyok mellett jelentős hernyópusztulás következik be A lepkék rajzása feromoncsapdával nyomon követhető, használatuk nem igényel speciális fajismeretet Június középétől augusztus végéig 1-5 hektáronként 2 feromoncsapdát célszerű üzemeltetni A hím lepkék egy átlátszó ragacslapra tapadnak, így az egyedek rendszeres megszámlálásával következtetni lehet a rajzás megindulására, a tömeges megjelenésre (rajzáscsúcsra), és az egyedszám alakulására A hímlepkék megjelenése a rajzáskezdet A csapdába tapadt hímek növekvő száma jelzi a rajzáscsúcsot, melyet 1-3 napos érési táplálkozás követ, utána indul meg a tojásrakás A tömeges lárvakelés a rajzáscsúcstól számított 7-10 nap elteltével várható Védekezés: - Mechanikai: A rajzó lepkék száma varsás csapdával végzett tömeges csapdázással jelentősen csökkenthető - Biológiai: A madárgyomor-vizsgálatok alapján kimutatták, hogy a kártevő imágóit és lárváit a mezei veréb, az erdei pityer, a pinty és a kis őrgébics is fogyasztja - Kémiai: feromoncsapdás rajzásmegfigyelés és növényvizsgálat alapján a fiatal hernyók ellen pl kitinszintézis-gátló diflubenzuron, Bacillus thuringiensis vagy pl indoxakarb hatóanyagú készítménnyel védekezhetünk Bodza-levélatka (Epitrimerus trilobus) A levelek fonákán szabadon élő faj A fekete bodza leveleinek jellegzetes fodrosodását, ráncosodását okozza A kártétel mértéke az egyes ültetvényeken belül is változó Esetenként csak egyes levelek vagy néhány hajtás jelzi a kártevő jelenlétét, de az is előfordul, hogy a hajtás jelentős része zsugorodik, hullámosodik Tavaszi kártételére különösen jellemző, hogy a károsodott hajtások növekedése erősen csökken, visszamarad vagy leáll A mikroszkopikus méretű nőstények kéregrepedésekben és

18 rügypikkelyek alatt telelnek át Rügypattanást követően a szétvándorolt atkák intenzív táplálkozásba és szaporodásba kezdenek Évente több nemzedékük is kifejlődhet, és kártételük a nyár folyamán tovább nő A kifejlett egyedek október közepén húzódnak telelőhelyükre Előrejelzés: A hosszúkás, fehéresen áttetsző testű, 0,16-0,18 mm testméretű atkák egész évben megtalálhatók Kora tavasszal a begyűjtött rügyeket, hajtásokat mikroszkóppal 25 nagyítással vizsgáljuk, meghatározzuk az atkák számát Kártételi küszöbérték: átlagban 5 db atka/rügy jelenléte fokozott figyelmet igényel Ezt követően a hajtásnövekedés időszakában megindul az atkák felsőbb levélemeletre vándorlása; a begyűjtött leveleket mikroszkóppal 25 nagyítással vizsgáljuk, meghatározzuk az atkák számát Kártételi küszöbérték: átlagban 1-5 db atka/ levél fokozott figyelmet igényel Védekezés: - Agrotechnikai: Egészséges szaporítóanyagot telepítsünk Telepítés előtt a tápanyagvizsgálatra alapozott tápanyagfeltöltést el kell végezni Termőévekben ősszel a foszfor és kálium (szulfátsó formában), tavasszal a nitrogén hatóanyagot jutassuk ki Kerülni kel a nitrogén túladagolását, mivel fokozza a sarjnövekedést, továbbá a szövetek lágyabbak lesznek, fogékonyabbá válnak a betegségekkel, kártevőkkel szemben - Mechanikai: Októberben hajtásválogatást kell végezni, a nyesedéket a sorból kihordva a parcellaúton kell elégetni - Kémiai: A télvégi lemosó permetezések mérséklik a kártétel kialakulását; a rügypattanást követően speciális akariciddel végzett kezelésekkel védekezhetünk ellene Közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) Elsősorban a lágyszárú növényeken és gyomokon károsít; a zölden tartott, mulcsozott és elhanyagolt, gyomos ültetvényekben szaporodik fel Száraz években intenzív károsítása észlelhető: a megtámadott levelek sárgulnak, barnulnak, széleik befelé hajlanak A kifejlett nőstények telelnek át a gyomokon, a lehullott lomb között, esetleg ritkán a kéreg és a rügypikkely alatt Innen jönnek elő, szívogatásuk és első szaporulatuk gyomnövényeken jelenik meg Az ültetvény gyomosodása teszi lehetővé a faj felszaporodását Előrejelzés: Felszaporodásának a száraz, meleg évek kedveznek A közönséges takácsatka kártétele nem jelezhető előre a téli rügyvizsgálattal Az atkák egyedszámát a nyári időszakban a gyomnövényeken is érdemes nyomon követni Vegetációs időszakban az atkák egyedszámának felmérését legalább havonta egyszer javasolt elvégezni, a leveleket kézi nagyítóval átvizsgáljuk Kártételi küszöb: tavaszi időszakban 3, a nyári időszakban 3-5 db atka/levél Védekezés: - Agrotechnikai: fontos a lágyszárú gyomok folyamatos irtása - Biológiai: Az ültetvényekben előforduló ragadozó atkák (Typhlodromus pyri, Zetzellia mali), poloskák (Orius spp, Anthocoris spp stb), bogarak (Coccinella spp, Stethorus punctillum, Oligota flavicornis) és tripszek (Haplothrips subtilissimus) nem tudják teljes mértékben megoldani a problémát, de jelentősen visszafoghatják felszaporodásukat - Kémiai: nyáron a bodzára való vándorlásuk mérsékelhető a gyomirtó szer és atkaölő szer kombinált kijuttatásával Mivel a nyári népességben valamennyi fejlődési alak megtalálható, védekezéskor a valamennyi fejlődési alakra ható készítményeket részesítsük előnyben A bodza-levélatka ellen felhasznált atkaölő szerek a kezelés idején jelenlévő más atkafajokra is hatékonyak

19 A fekete bodza ültetvény gyomszabályozása Leggyakoribb gyomnövények A bodza ültetvényekben jellemzően az alábbi gyomnövények fordulnak, fordulhatnak elő: évelő egyszikű gyomnövények közül a tarackbúza (Elymus repens), a siska nádtippan (Calamagrostis epigeios) a csillagpázsit (Cynodon dactylon) Évelő kétszikű gyomnövények közül a mezei aszat (Cirsium arvense), az apró szulák (Convolvulus arvensis), a mezei csorbóka (Sonchus arvensis), a keszegsaláta (Lactuca serriola), a pongyola pitypang (Taraxacum officinale) A magról kelő gyomnövények köre már sokkal szélesebb lehet, de a legjelentősebbek az egyszikűek közül a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), a pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis), a muharfélék (Setaria spp), az egynyári perje (Poa annua) A magról kelő kétszikű gyomnövények közül a tyúkhúr (Stellaria media), a pásztortáska (Capsella bursapastoris), az árvacsalánfajok (Lamium spp), a közönséges aggófű (Senecio vulgaris), a betyárkóró (Conyza canadensis), az ebszékfű (Tripleurospermum perforatum), a disznóparéjfélék (Amaranthus spp), a libatopfélék (Chenopodium spp) Gyomszabályozás a telepítés előtt A bodza gyomszabályozási technológiáját alapvetően az határozza meg, hogy nincsenek a kultúrában engedélyezett gyomirtó szerek Ennél fogva különös hangsúlyt kap az ültetvény tervezett területének előkészítése, gyommentesítése A területet tehát lehetőleg a telepítésig meg kell tisztítani az évelő egy- és kétszikű gyomnövényektől Már a telepítésre szánt terület kiválasztása során figyelemmel kell lenni arra, hogy lehetőleg ne egy elhanyagolt, magas gyommagkészlettel rendelkező területet jelöljünk ki a bodza számára Ne a telepítés évében kezdjük a terület előkészítését, hanem legalább 2 évvel korábban! Ekkor még hatásos engedélyezett gyomirtó szereket is használhatunk A herbiciddel végzett totális gyomirtással (bármelyik glifozát hatóanyagcsoportba tartozó herbicid) természetesen nem csak az évelő gyomoktól tudunk megszabadulni, hanem minden más egyéb magról kelő gyomnövénytől is A telepítés előtti évben ezt a kémiai gyomirtást több alkalommal is el kell végezni A hatékonyság növelése érdekében mechanikai gyomirtással is szükséges kombinálni a kémiai védekezést Így a telepítés utáni években a gyomok alacsonyabb egyedszámmal jelennek meg, tehát később okoznak majd problémát, továbbá a legolcsóbb és leghatékonyabb védekezési módok egyike a telepítés előtti totális gyomirtás Az előkészítés időszakában folyamatos talajforgatással újra és újra csírázásra késztethetjük a talajban lévő gyom magvakat Egyre kell ügyelni: a kikelő gyomnövények ne tudjanak magot hozni, tehát előtte tárcsázzuk be azokat Gyommentesítés az ültetvényben: Az ültetvényben a gyommentesítést alapvetően agrotechnikai eszközökkel, elsősorban tárcsázással kell megoldani, törekedve arra, hogy a növényállomány sorában minél kisebb műveletlen sáv maradjon, melyet már kisebb rotációs kapával vagy kézzel is megművelhetünk A művelést biztosító erő és munkagépek beszerzésénél legyünk erre figyelemmel, hiszen kisebb méretű traktorok hatékonyabban tudják a bodzában megoldani ezt a feladatot A keresztirányú műveléssel ezek a sávok tovább szűkíthetőek és csupán a törzs körüli részeket kell kézi erővel bekapálni Kényelmes megoldás lenne ezt a néhány m 2 -es gyomos részt motoros, damilos fűnyíróval lecsapatni, de vigyázzunk, mert a nagy sebességgel forgó damil a törzsön komoly károkat akár kéregleválást is okozhat A sorközök füvesíthetőek, de ezek rendben tartása, kaszálása is folyamatos feladat A keletkezett kaszálék vagy zúzalék a törzs körüli részek mulcsozására felhasználható, amely elbomolva tápanyag, és takarásánál fogva a gyomok csírázását, fejlődését is gátolja Amennyiben az ültetvényben mégis szükségessé válna valamely gyümölcsösben

20 hatékony gyomirtó szer alkalmazása, az csak a növényvédelmi hatóság eseti engedélyével tehető meg A borsó főbb betegségei A BORSÓ INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME Borsómozaik (Pea mosaic potyvirus) A tünetek megjelenhetnek száron, levélen, hüvelyen A levél kisebb lesz, mozaikfoltosodás lép fel, illetve a levél erek világosabban színeződnek el A száron sötét csík található, a hüvely deformált lesz, magok nem lesznek benne Terjedése levéltetvekkel történhet, de mechanikailag is átvihető Borsóperonoszpóra (Peronospora pisi) Kétféle tünete ismert Primer tünet, amikor a fertőzött magból betegszik meg a növény, akkor torzult, gyengült növények fejlődnek, a levél fonákon lilás penészgyep jelenik meg Szekunder tünet esetében a növény jól fejlődik, később betegszik meg, ilyenkor a levelek színén sárgás foltok jelennek meg, majd a fonákon lilás penészgyep keletkezik A levél barnul, majd elszárad A fertőzés ebben az esetben növényi maradványokról kerül az egészségesre Ezek a tünetek hüvelyen is megjelenhetnek Fertőzési forrás a fertőzött növényi maradványok és a fertőzött mag A gomba szaporodására csapadékos, hűvösebb idő kedvez Védekezés: Agrotechnikai: fontos a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése, talajba forgatása Célszerű kevésbé fogékony fajtát termeszteni Kémiai: a fertőzés veszélyes időjárási körülmények esetén megelőző fungicides védekezés, illetve az első tünetek megjelenésekor 10 napos időközönként (pl kaptán, mankoceb) Borsórozsda (Uromyces pisi) A tünet a levélen, hüvelyen és száron is megjelenhet A fertőzési forrás a kutyatejfélék, ahol is a kórokozó több évig fenn maradhat A spórák légmozgással jutnak a fertőzött kutyatejről a borsóra A levél színén sárgászöld foltok jelennek meg, majd a fonákon fahéjszínű szemölcsök keletkeznek A kórokozó levélhullást okoz, illetve leszáríthatja a leveleket Védekezés: Agrotechnikai: fontos a borsótábla környékén levő kutyatejfajok irtása Növényi maradványok mély aláforgatása Kémiai: tenyészidőszakban, ha a betegség megjelenik kémiai védekezés szükséges, virágzás kezdetéig érdemes permetezni Csak a megelőzés vezet eredményre (pl azoxistrobin, dimetomorf) Borsóragya (Ascochyta pisi, A pinodella) A növény valamennyi földfeletti részét megtámadja, a magon is megtalálhatók a tünetek A száron, hüvelyen barna foltok találhatók középen piknídiummal, ami a magon csak ritkán képződik A párás időjárás kedvez a gomba szaporodásának Védekezés: Agrotechnikai: fertőzési forrás elsősorban a mag, illetve a növényi maradványok is, ha több évig termesztik ugyanazon a helyen 5-7 éves vetésforgó betartása, fémzárolt vetőmag használata Fontos a növényi maradványok talajba forgatása Kémiai: vetőmagcsávázás