S TUDIA CAROLIENSIA SZÁM

Átírás

1 S TUDIA CAROLIENSIA SZÁM KOVÁCS KRISZTINA A SZOCIOMETRIAI POZÍCIÓK ÉS A SZEMÉLYISÉGVONÁSOK KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉS MEGJELENÉSE A PROFESSZIONÁLIS 1. Elméleti háttér 1.1. A sportoló személyisége CSAPATOKBAN A sportolói létformának a személyiségre gyakorolt hatását, illetve a sportolás folyamatának a személyiségkép tükrében történő vizsgálatát számos nézőpontból lehet és szükséges vizsgálni. A tevékenységforma sajátos jellemzői, a környezet, amelyben a személyes aktiváció történik és az egyéni tapasztalat mind döntő jelentőségű, személyiségformáló tényezők. A tudományos vizsgálódásokban elsősorban a személyes karakter, az egyének jelleme kerül górcső alá. A jellemstruktúra egyes aspektusait, mint a személyre jellemző temperamentumbéli sajátságokat, az önkontroll, az önállóság, a motivációs- és ezzel kapcsolatosan a morális jellemzőket különböző tesztmódszerekkel, interjúkkal és megfigyeléses eljárásokkal igyekeznek feltérképezni. Az adott problémakörbe tartozó kérdéseket a sportolók esetében is sokféle módon lehet vizsgálni. Tanulmányozható kérdés az egyes sportágak képviselői között tapasztalható személyiségkülönbségek, a nemek közötti eltérések, vagy a korosztálybéli különbözőség a személyes jellemzőkben. A kognitív elméletek (Horn, 1992.) szerint a sikeres sportoló több pozitív self-percepcióval rendelkezik, és jobban tudja hasznosítani a kognitív stratégiákat (pl.: a figyelem fokuszálása). A sportolói sikerességet előmozdítja a pozitív mentális egészség, a pozitív self-percepció és a produktív kognitív stratégiák. Különbségeket találtak a sikeres és kevésbé sikeres sportolók személyisége között a hangulati állapotukban, az észlelésükben és a megküzdési módjukban. Meg kell azonban jegyezni, hogy a sportban való részvétel nem építi a személyiséget, vagy nem lesznek tőle szociálisan értékes személyiség attribútumai. Gould és munkatársai 1988-ban (Weinberg, 1995.) az amerikai súlyemelő csapat 20 tagját interjúzta meg. Különbséget találtak az olimpiai éremmel rendelkezők és azok közt, aki nem nyerek érmet. A győztesek többször lelkesítették önmagukat, többször fókuszálták figyelmüket, jobban felkészültek mentálisan a váratlan negatív eseményekre és alaposabb volt a mentális gyakorlatuk. Úgy tűnik, hogy az érmesek képesek fenntartani az egyensúlyt és a pozitív emocionális szintet, mert a megküzdési stratégiájuk automatikussá vált, míg azok, akik 57

2 K OVÁCS K RISZTINA nem nyertek medált, nagyobb volt az emóciójuk fluktuációja, ami jelzi, hogy mentális szinten létrejüvő megküzdésük nem megfelelő. Golby (2004.) 115 válogatott és az első osztályban játszó rugby játékos mentális megküzdését és vakmerősségét hasonlította össze. A válogatott játékosok szignifikánsan magasabb volt a negatív energiaszint kontrolljuk, ezt kétféleképpen értelmezték. Először is, azok a sportolók, akik magasabb szinten űzték a rugbyt, jobban tudták uralni az érzelmeiket és nyugodtak maradtak a nyomás alatt, másszor ezek a játékosok jobban el vannak látva pszichológiai tanácsadással. A válogatott tagjainál nagyobb szintű figyelemkontrollt is mutattak Sportolók és vonások A vonáselméleti megközelítés különbséget feltételezett (1) sportolók és nem sportolók jellemző személyiségjegyei között, (2) különféle sportokat űzők személyisége között, (3) a sportolók képességük és sikerszintjük alapján meghatározott, jellemző személyiségtulajdonságai között. Már a témában végzett korai vizsgálatok (Butt, 1982.) is azt mutatták, hogy a sportolókat nagyobb mérvű extraverzió és emocionális stabilitás jellemzi. Kane (Butt, 1982.) szerint a sportolói személyiség a következő tulajdonságokkal írható le: dominancia, szociális agresszió, stabilitás, bizalmasság. A női sportolók annak tekintetében különböznek leginkább a férfiaktól, hogy esetükben kevésbé erősen nyilvánul meg az emocionális stabilitás. Ogivile (Butt, 1982.) is hasonló eredményre jutott saját vizsgálatában, de az extraverzió szintjében is talált különbséget a nemek között, méghozzá a női sportolók javára. Az MMPI-al végzett felmérés (Butt, 1982.) szerint a sportolók alacsonyabb szorongással, nagyobb maszkulinitással és általános érvényű szociabilitással jellemezhetők. CPI-al történő vizsgálati eredmények a sportolói személyiség és az iskolai végzettség érdekes összefüggéseire mutattak rá. A tesztfelvétel során nyert adatok alapján, a középiskolai végzettséggel rendelkező sportolók szociábilisabbak, mint a nem sportolók, de ez a viszony megfordul a főiskolai/egyetemi végzettségű sportolókra jellemző tulajdonságok kérdésében. Felsőfokú végzettség esetén a játékosok kevésbé lelkiismeretesnek, kevésbé toleránsnak, másokra kevésbé odafigyelő személyeknek mutatkoztak. Ezen felmérés során is az átlag populációhoz képest nagyobb fokú maszkulinitást mutattak a sportolók. Morgan (Gill, 2000., Horn, 1992.) nevéhez fűződik a sportolói sikeresség mentális egészség modell -je. Eszerint a mentális egészség sikerrel egyenesen arányos, míg a pszichopatológia és a siker fordított kapcsolatban van as tanulmányában egyetemi és olimpiai birkózókat, nemzeti válogatott evezősöket és elit hosszútávfutókat vizsgált meg. Eredményei szerint a sikeres sportolónak több pozitív és kevesebb negatív mentális egészség karaktere van, mint az átlagpopulációnak. 58

3 A SZOCIOMETRIAI POZÍCIÓK ÉS A SZEMÉLYISÉGVONÁSOK KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉS Az eredmény további vizsgálatra serkentette a kutatókat. A jéghegy profil (Singer 2001.) szerint az a sportoló, aki neurotikus, depressziós, szorong, skizoid, introvertált, zavart és alacsony szinten van a pszichikus energiája sikertelenebb lesz a teljesítménye, mint azoknak a társaiké, akik nem rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal. Van der Auweele és társai (Singer 2001.; Horn, 1992.) meghatározták, hogy melyek azok a tulajdonságok, amikben a sportolók eltérnek a nem sportolóktól. Profile of Mood States (POMS) szerint az átlagos sikeres sportoló pontszámai ez energia terén az átlag felett vannak, de az átlag alatt depresszió, negatív hangulatállapot, harag, fáradtság és zavar tekintetében. Természetesen a modell csak általánosságban értelmezhető, nem minden sikeres sportoló jellemezhető ezekkel a tulajdonságokkal, akik ezekkel a tulajdonságokkal rendelkeznek, nem jelenti szükségszerűen, hogy sikeresek lennének sportágukban. Mahoney és kollégái (Gill, 2000.) az 1987-es vizsgálatukban néhány elit, preelit (junior nemzeti válogatott) és nem-elit (egyetemi) csapatot hasonlított össze és sportpszichológusokat kértek fel, hogy az általuk használt Psychological Skills Inventory for Sports (PSIS) kérdőív alapján állapítsák meg az ideális sportolói személyiséget. Eredményeik szerint az elit sportolók erősebb pszichológiai érzékkel rendelkeznek, mint a preelit, vagy a nem-elit társaik. Kevésbé szoronganak, sikeresebben koncentrálnak, magabiztosabbak, jobban megbíznak a kinesztezikus mentális felkészülésben, jobban fókuszálnak a saját teljesítményeikre, mint a csapatéra és jobban Fehr és Russel (Singer, 2001.) egy hierarchikus struktúrába rendezte a jellemző személyiségvonásokat es vizsgálatukban az emóció fogalma magas szinten van, míg a harag, a szorongás, a boldogság, a szomorúság, a büszkeség és az irigység normál szinten van a versenyzőknél, míg a düh egyes típusai (pl.: bosszúság, megbotránkozás, harag) vagy a szorongásé (aggodalom, félelem, pánik) alacsony szinten van a sportolóknál. Reiss 2001-ben történő vizsgálatának eredményei szerint az atletizáló sportemberek pszichikai sajátságira is az erő, a fizikai feladatok megoldásának motivációja jellemző, valamint pszichés energiáikat családi és szociális kapcsolataikban is jól tudják kamatoztatni. Ellenben, a kapott eredmények értelmében, a sportolókra kevésbé jellemző tulajdonság a kíváncsiság, az újonnan szerzett ismeretek keresésének vágya. A szerző tanulmányában a sportolás tényével kapcsolatba hozta a személyekre meghatározó mértékben jellemző agresszió és bosszúvágy dominanciáját is de ebben a kérdésben nem tapasztalt szignifikáns eredményt. Egy másik, McKelvie (2003.) által vezetett vizsgálatban Eysenck kérdőívével elemezték a sportolók és nem sportolók személyiségében megnyilvánuló különbségeket. Az Extraverzió skálájában nem találtak szignifikáns eltérést a két populációt képviselő személyek között, de ennek ellenére mutatkozott különbség a két mintán nyert adatok természetében. Ismét alacsonyabb pontszámot 59

4 K OVÁCS K RISZTINA kaptak a Neuroticizmus skálában a sportolók, mint ezt már korábbi kutatások is bizonyították. Az Extraverzió és a Neurotikusság szintje a vizsgálat négy éve alatt nem változott, így az eredményt a szerzők általános érvényűnek találták. Elman és McKelvie (2003.) futballistákat hasonlított össze más sportot űzőkkel és nem sportolókkal. Vizsgálták a nárcizmus, extraverzió, pszichoticizmus, neuroticizmus szintjének különbségeit. Egyedüli különbséget a csoportok összehasonlításánál, a nárcizmus faktoránál találtak. A sportolók öszszevetésekor szignifikánsan pozitív korrelációt találtak a nárcizmus és az extraverzió között és a nárcizmus és a pszichoticizmus skála összehasonlításakor. Malinauskas (2003.) a ciklikus sportágakat hasonlította össze (14 evezős és 17 középtávfutót). Kutatásában arra kereste a választ, hogy milyen emocionális állapottal jellemezhetők ezek a sportolók. Eredményei szerint az evezősök magas szintű értékeket kaptak a Neuroticizmus skálán, de a középtávfutók között is csak két versenyző értéke volt a küszöb alatt. A szerző szerint náluk a legkisebb sikertelenség is szorongáshoz vezethet, csökkenhet a hitük a sikerben, és sikertelen lehet a negatív emóciók kontrollja. Egy másik vizsgálat (Karp, 2000.) a professzionális jéghokisok között kereste azokat a vonásokat, amik a sikeres játékos bejóslója lehet. A 16PF vonásai közt a magas B faktor (bátorság, versengés, stressztűrés), alacsonyabb M faktor (nagyobb külső fókusz), alacsonyabb N faktor (nagyobb becsületesség, őszinteség), alacsonyabb Q1 faktor (nagyobb tekintélytisztelet) és alacsonyabb Q4 faktor (nagyobb nyugodtság, kevesebb szorongás) kapcsolódott a nagyobb siker és teljesítmény képességéhez. Ezek a képességek nem feltétlenül járnak együtt a sikeres teljesítménnyel, de meghatározhatja a belső elvárásokat. Az egyik legnagyobb sportolói mintán végzett vizsgálat Schurr (Weinberg, 1995.) nevéhez fűződik. Körülbelül 2000 játékost vizsgált meg a Cattel -féle 16 PF- kérdőívével. Eredményei nem mutattak jelentős különbséget a sportolók és az átlag populáció tagjai között- habár, akadtak köztük említésre méltó adatok-, de a játékosok altípusai között talált figyelemfelkeltő eltérést: 1. Csapatban sportolók és a nem sportolók összehasonlítása során azt tapasztalta a szerző, hogy a játékosok inkább extravertáltak, náluk a függőség mértéke nagyobb, de kisebb az én ereje. 2. Párban játszók és a nem sportolók eredményeinek összevetése nyomán arra a következtetésre jutott, hogy a sportolók stresszes szituációban kevésbé szoronganak, de alacsonyabb fokú autonómiát, függetlenséget mutatnak. 3. A nem sportolók és az egyéni sportolók összehasonlítása alapján azt találták, hogy a sportolók az objektivitás magas szintjével, nagyobb függőséggel, kisebb szorongással és alacsonyabb absztrakt gondolkodással jellemezhetők Sport és a Big Five 60

5 A SZOCIOMETRIAI POZÍCIÓK ÉS A SZEMÉLYISÉGVONÁSOK KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉS A kutatók (Kei, 2003.) vizsgálataik során egyetemi tanulókat hasonlítottak össze több szempont alapján: sportolók és nem sportolók személyiségbeli különbségeinek feltérképezése céljából; hosszabb ideje sportoló (több mint 7 év) illetve rövidebb idő óta sportoló (kevesebb, mint 7 év) személyek összevetésének céljából; vezetők pozícióban játszó sportembereknek azon társaikkal történő öszszehasonlítása okán, akik nem rendelkeztek vezetői tapasztalattal. Eredményeik szerint sportolók és nem sportolók személyiségvonásai között szignifikáns különbségek tapasztalhatóak: a sportolók inkább extravertált és lelkiismeretes személyiségek, de kevésbé nyitottak az újdonságokra és problémás szituációkban kevésbé egyetértők. Az extraverzió és lelkiismeretesség kérdésében jelentős különbséget észleltek a kutatók a nagyobb tapasztalattal rendelkező sportolók és kevésbé tapasztalt társaik között is, mivel láthatóan nagyobb fokú extavertáltságot és lelkiismereti preferenciát mutattak a sportot több éve űző játékosok, míg a neurotikusság kérdésében ismételten az emocionális stabilitást jelző adatok emelkedtek ki az idősebb sportemberek javára. A vezetői posztot betöltő játékosok vizsgálatában is általában extravertált és emocionálisan stabil személyiségkép bontakozott ki, amely ezen személyek esetében hangsúlyosabb formában jelentkezett, mint az ilyen irányú tapasztalatokkal nem rendelkező társaik körében. Azon hipotézist miszerint, a sportban jelen levő testi kontaktus maga után vonná a sportolók nagyobb fokú ingeréhségét és ingerkeresési szükségletét (magas kockázatvállalás, személyes kihívások keresése), valamint az agresszív fellépést, a vizsgálat eredményei nem támasztották alá. Ingledew és mtsai (2004.) 214 rendszeresen sportoló személy feladat viselkedését elemezte a személyiség és self-determináció szemszögéből, ehhez a Costa és McCrae-féle NEO-FFI-t, emellett a BREQ-t (Behavioural Regulation in Exercise Questionnarie), RAI-t (Relative Autonomy Index) és egy saját kérdőívet használtak a változás állapotának meghatározására. A Neuroticitás skálán magasabb pontszámot elérők inkább az internalizált nyomások szabályozzák (introjektált reguláció), míg az Extravertáltakat a megtapasztalt értékek (identifikált reguláció) és a feladatok örömteli jellege (intrinzik reguláció) irányítja. A Nyitottság skálán magasabb tartományban levőknél kevésbé valószínű, hogy az externális reguláció irányítása alatt lennének. A Lelkiismeretesség skálán magas pontszámot elérőknél ismét nem valószínű, hogy az externális reguláció szabályozná, annál valószínűbb, hogy a feladat megtapasztalt örömteli jellege (intrinzik motiváció) hat rájuk. Azok az egyének, akik kevésbé neurotikusak, vagy extravertáltabbak, vagy lelkiismeretesebbek, nagyobb valószínűséggel öndetermináltak. 61

6 K OVÁCS K RISZTINA Diehm és Armatas (2004.) alacsony (golf) és magas kockázattal (szörf) járó sportokat hasonlított össze Zuckermann Szenzoros Élménykeresés Skálájával, Costa és McCrae NEO-PIR-jének Nyitottság skálájával és egy Sport Motivációs Skálával. A szörfözők magasabb pontszámokat értek el az extrinzik motiváció és az unalomtűrésen (BS) kívül az összes faktornál (TAS, ES, DIS). A kockázatosabb sportot űzők szignifikánsan magasabb pontszámot értek el a Nyitottság skálán is. Nem találtak kapcsolatot a Nyitottság és a Szenzoros Élménykeresés között, de Zuckerman izgalom és kalandkeresés (TAS) és gátolatlanság (DIS) faktora jó prediktora volt a tapasztalatokra való nyitottságnak. Ugyanezt a szempontot követve Kajtna és mtsai (2004.) magas kockázattal járó sportot űzőket (alpinisták, légi akrobaták, ejtőernyősök, síugrók és óriás műlesiklók) alacsony kockázattal járókkal (úszók, hajósok, kajakosok, evezősök ) és nem sportolókkal. Az emocionális stabilitás a magasabb kockázattal versengőknél volt a legnagyobb, őket követte a nem versenyzők csoportja. A Neuroticizmus skálán a legmagasabb pontszámot a nem rizikós sportot űzők érték el, de a Nyitottság fatorában, szemben az előző kutatással, ők érték el a legmagasabb pontszámot, őket követte a nem sportolók tábora. A Lelkiismeretesség faktorában ismét a nagyobb rizikóval járók értek el magasabb pontszámot, majd őket követte a nem sportolók csoportja. 2. Hipotézis A vizsgálatomban arra kerestem a választ, hogy milyen vonások különböztetik meg a professzionális csapatsportot űzőket a szociometriai pozíciójuk szerint. A szakirodalomban nem találtam hivatkozást a csapaton belüli szociometriai státuszok és a személyiségjellemzők közötti összefüggéseket. Az összehasonlítások általában a sportolók-nem sportolók, illetve az egyéni-csapatsportok közötti különbségekre korlátozódtak. A szociometriai pozíciókat szétválasztva a négy csoport ( sztár pozícióban elhelyezkedő, perem területen levő, funkció kérdésekben kiemelkedő pontszámot kapó és egyéb, az előző kategóriákba be nem sorolható játékosok) között különbséget várok az érzelmi stabilitás tekintetében. A központi helyzetben levő csapattagok emocionális stabilitásának magasabb fokát várom el a perem helyzetű játékosokkal szemben. Ugyanilyen irányú különbséget várok az extraverzió tekintetében is. A hipotézisem szerint szociális hálózatból kiszorultaknál introverzív tendencia jelenik meg, szemben a sztárokkal. Harmadik hipotézisként a kíváncsiságnál, újdonságokra való nyitottságnál várok különbséget. A sikeres játékosokat a figyelem magasabb fókuszával a kíváncsiság alacsonyabb foka jellemezheti. Ugyanezt a tendenciát várom a perem helyzetű játékosok között is, ami náluk a többiektől való elzárkózás egyik jele lehet. 62

7 A SZOCIOMETRIAI POZÍCIÓK ÉS A SZEMÉLYISÉGVONÁSOK KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉS A központi pozícióban elhelyezkedőknél a szociabilitás, együttműködés faktorokban és a nyitottság esetében magasabb pontszámot várok el, szemben a többi szociometriai pozícióval. 3. Módszer 3.1. Vizsgálati személyek Csak azoknak a csapatoknak az eredményei kerültek elemzésre, akiknek a szociometriai kérdőíve értelmezhető volt, azaz a tagoknak legalább a 80%-a jelen volt a kitöltésnél. A kérdőívek 10 NB1, OB1, válogatott, illetve junior férfi csapat között kerültek kitöltésre. Ezek közül az egyik a Big Five: 10 csapat (n=180 fő), amik közül 4 vízilabda, 3 futball, 2 kézilabda és 1 jéghoki. A kérdőívek első lapján a vizsgálatban részt vevő sportolók személyes adatait kellett feltüntetni: Az ifjúsági csapat (kézilabda ifjúsági válogatott) mellett az Újpest vízlabda és jéghoki csapata a legfiatalabb (1. táblázat, lsd. Melléklet), míg átlagban a legidősebb a Vasas futballcsapata, őket követi a Ferencváros vízilabda csapata. A végzettség tekintetében a legmagasabban kvalifikáltak (2. táblázat) a Ferencváros vízilabdásai és a kézilabda válogatott tagjai, míg alacsonyabb végzettséggel, életkorukból eredően, a 3 junior csapat rendelkezik. A végzettséget következőképpen vannak kódolva: 1. Nyolc általános 2. Középiskolai végzettség 3. Főiskolai végzettség A legtöbb időt (3. táblázat) a BVSC vízilabdásai tagjai töltötték az adott egyesületnél, míg a legkevesebbet a négy futball (Győri ETO, Vasas FC, UTE, Kaposvár FC) csapatnál. Érdekes tényező, hogy általában a vízilabda csapatoknál a legmagasabb a szórás az adott szempont tekintetében, noha ezeknél a kluboknál viszonylag magas az egy csapatnál eltöltött idő Eszközök, kérdőívek ismertetése A játékosok egy kérdőív csomagot kaptak kézhez. Mindegyik adag két részből állt. Az első lapon a személyes adataikat kellett feltüntetni: nevüket, életkorukat, végzettségüket és a csapatnál eltöltött évek számát. Ezt követte egy személyiség kérdőív. Costa és McCrae NEO-FFI személyiségtesztjét használtam fel a vizsgálatban. A 60 itemből álló kérdőív a NEO- PI-R rövidített változata. Funkciója, hogy felmérje a 240 itemes teszt skáláit: Neuroticitás, Extroverzió, Nyitottság, Együttműködés, Lelkiismeretesség. A másik kérdőív a szociometriai vizsgálat kérdéscsoportját tartalmazta: négy rokonszenvi és három funkcióra utaló kérdésből állt. A funkció kérdések olyan általános képességekre utaltak, amik az összes csapatsportágban fontosak (gyorsaság, hatékonyság, eredményesség). Mindegyik kérdésre maximum öt 63

8 K OVÁCS K RISZTINA csapattársukat jelölhették meg a csapat tagjai. Ezek alapján négy osztottam egy adott csapat tagjait: sztár pozícióban elhelyezkedő perem területeken levő funkció kérdésekben kiemelkedő játékosok egyéb, a fenti kategóriákba be nem sorolható csapattagok. 4. Eredmények Nem található szignifikáns különbség a négy csoport között az öt személyiségvonás tekintetében ( diagram). Lebontva az eredményeket az egyes csoportokra (4. táblázat), gyenge szignifikancia (p=0.05) szint található az Nyitottság faktorában a sztárok és a funkcióban kiemelkedett játékosok között, és az Együttműködés faktor esetében (p<0,05) a perem helyzetű csapattagok és a szociometria alapján egyik kategóriába se tartozó játékosok között. 5. Eredmények értelmezése A vizsgálatomban arra kerestem a választ, hogy milyen különbségek vannak különböző szociometriai pozíciók és a személyiségvonások között. Ezt a szakirodalom eddig még nem vizsgálta, bár az adott elemzés különösen fontos lehet az edzők számára az eredményes csapatösszeállítás tekintetében. A felállított hipotéziseim közül kettőt az adatok nem igazolták. Ezek a vonások a sportolók érzelmi stabilitására és a nagyobb mérvű extraverzióra utalnak. Noha a legtöbb szakirodalom hangsúlyozza a sportolóknál megjelenő érzelmi stabilitást és extraverzív tendenciát, meg kell említeni, hogy a legtöbb kutatás nem a csapatokon belüli szerepek összehasonlításából ered, hanem a sportolók és a nem sportolók összevetéséből. Sikerült különbséget találnom azonban az újdonságra való nyitottság és az együttműködés, közösségiség vonások és a szociometriai pozíciók összehasonlításakor. A Big Five elméletén alapuló kérdőív statisztikai elemzése után két vonás között találtam különbsége. Ez a kettő a Nyitottság és az Együttműködés faktora volt. Az első mutató arra vonatkozik, hogy a személy érdeklődési köre mennyire széles (mennyiségi oldal), illetve mennyire mély az érdeklődése egy-egy kiválasztott irányban. A nagy mértékű nyitottság feltételezi, hogy a személynek viszonylag szélesebb érdeklődési köre van. Kis mértékű nyitottság olyan személyre jellemző, akinek a figyelme viszonylag kevesebb tárgyra irányul, de nagyobb hangsúlyt, figyelmet szentel ezeknek. A különbség a sztár pozícióban levők és a funkció kérdésekben kiemelkedők között jelent meg. A kapott eredmény szerint a funkcióban kiemelkedettek inkább a feladatra fókuszálnak, mint a sztárok. Meg kell említeni, hogy a két csoport csak a legritkább esetekben fedte egymást; általában, aki sztár pozíciót foglalt el a csapaton belül, nem lett jelölve a funkció kérdésekben kiemelkedő mértékben. 64

9 A SZOCIOMETRIAI POZÍCIÓK ÉS A SZEMÉLYISÉGVONÁSOK KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉS A sztárok szerepe inkább a csoportkohézió kialakításában jelenik meg. Ők tartják a kapcsolatot a csapat különböző egységei között, információt továbbítanak, ezzel erősítve a csoport szerkezetét. A funkció kérdéseknél kiemelkedettek inkább a csapat feladatmegoldásában játszanak fontos szerepet, ők azok, akik képességeikkel kiemelkednek a csapat többi tagjai közül. Míg az előbbi inkább a feladatra orientálódva, addig a sztár a csoportra hatva erősíti a csapat kohézióját, hiszen ahhoz nemcsak a meglévő jó hangulat (Carron, 2001.), hanem a sikeres teljesítmény is hozzájárul. Az edző számára fontos információt nyújthat ez az eredmény, mert egy jól teljesítő csapat összeállításához nemcsak kitűnő játékosok kellenek, hanem olyan csapattagok, akik összefogják az egész csoportot. A nyitottság faktora magába foglalja a kíváncsiságot, az újdonságra való nyitottságot is. A témában több kutatás is folyt. Kei (2003) eredményei szerint a sportolókat megkülönbözteti a sportokat nem űzőktől, hogy az előbbiek kevésbé nyitottak. Az eredmény háttere mögött az a tény állhat, hogy a sportolók feladatorientáltak, a fókuszuk a saját sportágukban való teljesítményre irányul, ami viszont abban játszik szerepet, hogy ott nagyobb sikereket érjenek el. A sikeres sportoló egyik ismérve (Horn, 1992.), hogy jobban tudja hasznosítani a kognitív stratégiáit, figyelmét jobban tudja fókuszálni egy adott célra. Mahoney (Gill, 2000.) eredményei szerint az ideális sportoló jellemzője az alacsony szorongásszint mellett a nagyobb koncentrációs képesség. Az utóbbi kiemelten fontos a mentális felkészülésükhöz. Reiss (2001.) azt találta, hogy a sportolókra inkább jellemző a fizikai feladatok megoldására való törekvés, mint az új ismeretek keresésének vágya. Azt az erőt, ami a feladatok megoldásának motivációjából ered, könnyen át tudják irányítani a szociális kapcsolataik megerősítésére. A fenti szerzők eredményei nem a csoporton belüli szerepekre, hanem általában a sportolókra vonatkoznak. Újdonságként jelenik meg a vizsgálatomban, hogy ezek az eredmények a csoporton belül is megjelennek. A jól teljesítő játékosnak alacsonyabb az újdonságokra való nyitottsága, azaz a figyelmét az adott sportágon belül nyújtott teljesítményére fókuszálja. Ezzel szemben az a csapattag, aki kiterjedt szociális hálózattal rendelkezik, nagyfokú nyitottsággal jellemezhető, figyelmét megosztja a társai között. Az együttműködés faktora azt mutatja meg, hogy a személy hány forrásból vesz mintát a megfelelő viselkedéséhez. A magas érték olyan személyre jellemző, aki több forrásból származó normához alkalmazkodik (pl. házastárs, vallási vezető, barát, főnök). Alacsony érték esetén, szélsőséges esetben, a személy csak saját belső hangjára hallgat. Itt a különbség a perem helyzetű és a szociometriai szerepekbe be nem sorolható játékosok között jelent meg. Azok, akiknek kevesebb a szociális kapcsolatainak száma, kevésbé mutatnak együttműködési hajlamot, mint a másik csoport tagjai. Bastin (Mérei, 2001.) elmélete szerint, az elutasítás összefüggésben áll a kirekesztett személyiségével. Bizonyos viselkedési minták megjelenése indítja egy csoport tagjait arra, hogy egy társukat elutasítsák. Egyik ilyen tényező lehet az alacsony teljesítményszint. Mivel a 65

10 K OVÁCS K RISZTINA csapat számára kiemelten fontos az együttműködés, háttérbe szoríthatják azokat a társukat, akik erre nem hajlandók. Ezzel együtt megjelenik az együttműködési hajlam magas foka azoknál a játékosoknál, akik a csapat szempontjából nem töltenek be kiemelkedő szerepet. A kapott eredményeim szerint a két szerep közti különbség tehát ott nyilvánul meg, hogy az a játékos, aki a csapat befogadott tagja, magas együttműködési hajlamot mutat. 6. Konklúzió Vizsgálat több pontban igazolni tudta a hipotézisekben megfogalmazott feltevéseimet, a professzionális csapatsportot folytató játékosok személyiségét érintő kérdések sorában. Nem találtam különbséget az Érzelmi stabilitás/labilitás, illetve extraverzió/introverzió faktorokban, de szignifikáns eltérés jelentkezett a tapasztalatokra való nyitottság és a közösségiség együttműködés vonásokban a négy csoport között. A fenti eredmény arra utalhat, hogy a szociometriai pozíciót nem annyira a személyiség, mind inkább a feladatra való orientálódás és a csapattal való együttműködési hajlandóság határozza meg. A sportklub egy formális csoportnak határozható meg, miszerint hierarchikusan szerveződik, meghatározott szerepek vannak, ahol a személyek nem maguk választják meg a tagságot. Belbin azon elmélete, hogy azok a személyek tudnak jól együttműködni a csoporttal, akik érzelmileg stabilak és nagyobb fokú extarverzív tendenciát mutatnak, nem állta meg a helyét a vizsgált csapatok esetében. A szerző szerint azok a személyek fontosak a csapat számára, akik egy veszélyes helyzetben segítik a szituációhoz való alkalmazkodást, képességeik révén hathatósan segítik ki válságosnak bizonyuló körülményből. Ők a sztár pozícióban levő játékosok, akik kiterjedt szociális hálózatukkal kapcsolatot tudnak teremteni a csapat különböző egységei közt, információt továbbítanak a tagok számára, ezzel is erősítve a szociális kohéziót. A csapat elégedettségéhez nem elegendő a megfelelően erős hálózat kialakítása, kellenek hozzá a sikerek is, amikben nagy szerepet játszanak a funkcióban kiemelkedett játékosok. A kapott eredmények alapján elmondható, hogy a sztár pozícióban levő játékosok nyitottabbak az újdonságra, rugalmasabbak, kevésbé konvencionálisak. Alacsony szorongás szinttel és jobb közérzettel rendelkeznek és magasabb náluk az intrinzik motiváció szintje. A funkció kérdéseknél kiemelkedők felelősségtudata igen magas és szűkebb érdeklődési körrel rendelkeznek, azaz a fókuszuk az adott sportágukra, így a teljesítményük tökéletesítésére irányul. A perem helyzetbe került játékosok kevésbé nyitottak az újdonságra és kevésbé mutatnak együttműködési hajlandóságot. Vizsgálataim segítséget jelenthet az edzők számára a csapatösszeállítás tekintetében. Az említett fontos személyiségjellemzők mellett a feladatorientáci- 66

11 A SZOCIOMETRIAI POZÍCIÓK ÉS A SZEMÉLYISÉGVONÁSOK KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉS ót és az együttműködési készséget is fontos megvizsgálni a játékosok közt, megfelelő mérőeszközök segítségével. A fenti összefüggések megerősítik azt a gyakorlati tényt is, hogy a kizárólag legjobb játéktudás alapján összeállított csapatok kohéziója és eredményessége nem lesz feltétlenül a legjobb. További segítség az edzők számára, hogy a feladatorientációt speciális sportszakmai feladatokkal elő lehet segíteni. Az edzőtáborokban használatos közösség építő játékok növelhetik az együttműködési készséget a csapaton belül. A vizsgálataimban kapott eredmények megerősítettek abban, hogy saját vizsgálataimat érdemes folytatni. Terveim szerint további hat csapat tesztelését és eredményeinek értelmezését szeretném elvégezni, remélem hogy a kapott adatok mind a kutatásban, mind a gyakorlati sportszakmai munkában hasznosíthatóak lesznek. Mellékletek: életkor vé gze tts é g UTE hoki kézi válogatott Kézi ifi UTE Vasas FC Kaposvár FC szórás átlag UTE hoki kézi válogatott Kézi ifi UTE V asas FC Kaposvár FC OSC vízi OSC vízi BV SC vízi BV SC vízi UTE vízi UTE vízi FTC vízi FTC vízi átlag szórás 1. táblázat 2. táblázat 67

12 K OVÁCS K RISZTINA csapatnál eltöltött idő UTE hoki UTE Vas as FC O S C vízi B VS C vízi szórás átlag U T E vízi F T C vízi táblázat Multiple LSD Comparisons Mean Difference (I-J) Std. Error Sig. 95% Confidence Interval Dependent Variable (I) CSOP (J) CSOP Lower Bound Up per Bou nd NY EGY sztár perem perem 2,18 1,38,116 -,54 4,90 funkció 2,62 1,22,051 -,39 4,43 egyéb,83 1,06,437-1,27 2,92 funkció -1,43 1,62,379-4,63 1,77 sztár -1,84 1,64,263-5,07 1,39 egyéb -2,70 1,45,045-5,57,17 4. táblázat: NEO-FFI eredménye 68

13 A SZOCIOMETRIAI POZÍCIÓK ÉS A SZEMÉLYISÉGVONÁSOK KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉS 1 5. diagram 29,5 41,5 29,0 41,0 40,5 28,5 40,0 Mean of N 28,0 27,5 perem funkció sztár egyéb Mean of E 39,5 39,0 perem funkció sztár egyéb CSOP CSOP 37,5 42,5 42,0 37,0 41,5 36,5 41,0 36,0 40,5 40,0 Mean of NY 35,5 35,0 perem funkció sztár egyéb Mean of EGY 39,5 39,0 perem funkció sztár egyéb CSOP CSOP 47,7 47,6 47,5 Mean of LEL 47,4 47,3 perem funkció sztár egyéb CSOP 69

14 K OVÁCS K RISZTINA A szerző, tanulmányával a XXVIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Pedagógiai, Pszichológiai, Közművelődési és Könyvtártudományi Szekciójában április 3-án, Piliscsabán második helyezést ért el. 70