Gayle Forman HOVÁ TŰNTÉL?

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Gayle Forman HOVÁ TŰNTÉL?"

Átírás

1

2 Gayle Forman HOVÁ TŰNTÉL? Gayle Forman: Where She Went Copyright 2011 by Gayle Forman Fordította: Rudolf Anna A dalszövegeket Gáti István fordította A SZÜLEIMNEK: amiért azt mondták, képes vagyok rá.

3 Egy súlyos órán én is, meglehet, enyhülésért nyögve, erőim végén, kíntól legyőzve kénytelen leszek az éj emlékéért megvenni békém, vagy szerelmedért kenyerem és vizem. Igen, talán így lesz. De nem hiszem. Edna St. Vincent Millay A SZERELEM ÉHET, SZOMJAT NEM OLT (részlet) Tótfalusi István fordítása

4 EGY Reggelente fölébredek, és azt mondom magamnak: ez is csak egy nap, mindössze huszonnégy órát kell kibírnom valahogy. Nem emlékszem pontosan, mikor kezdtem el így motiválni magam napról napra ahogy arra sem, hogy miért. Úgy hangzik, mint a Névtelen Alkoholisták tizenkét lépéses mantrája, csak éppen én nem járok se oda, se semmiféle más önsegítő csoportba, bár ha valaki elolvassa a sok szart, amit összeírnak rólam az újságok, azt gondolhatja, hogy bizony nem ártana. Az életért, amit élek, rengetegen a fél veséjüket odaadnák, nekem mégis arra van szükségem, hogy újra és újra emlékeztessem magam a napok időlegességére, és hogy győzködjem magam: ha a tegnapot túl bírtam élni, a mát is túl fogom. Ma reggel a napi önnyaggatásom végeztével vetek egy pillantást a szálloda éjjeliszekrényén pöffeszkedő minimalista digitális vekkerre. 11:47-et mutat, az én időszámításom szerint ez gyakorlatilag hajnalhasadás. Csakhogy a recepcióról már kétszer ébresztettek telefonon, és Aldous, a menedzserünk is megcsöngetett. Udvariasan ugyan, ámde határozottan. Meglehet, hogy a mai is csak egy nap, de igen zsúfolt példány. Először is irány a stúdió, fel kell játszanom egy új gitárszólamot a most megjelent albumunk első kislemezének extra, csak interneten elérhető változatához. Mocskos kis marketingfogás az egész, ugyanaz a szám, új gitárszólam, egy-két bonusz hangeffekt, fizess érte egy dollárral többet. Amint a lemezcég igazgatói rendszeresen emlékeztetnek rá: Aki már tíz centet elköltött, az egy egész dollárt is el tud költeni! Ha végeztem a felvétellel, együtt ebédelek a Random magazin egyik újságírójával. Ez a két program nagyjából az új életem két végpontja: zenélni, amit szeretek, és a zenélésről beszélni, amit rühellek. Egyazon érme két oldala. Mikor Aldous másodjára is megcsönget, lerúgom végre a takarót és felmarkolom a dilibogyós üvegcsémet a kisasztalról. Valami szorongásoldó izé, akkor kell szednem belőle, amikor reszketegnek érzem magam. És alapesetben reszketegnek érzem magam. A reszketegséget egészen jól meg is szoktam már. De amióta elindult a turné és megvolt az első három koncertünk a Madison Square Gardenben, valahogy mást is érzek. Mintha valami lehengerlőén fájdalmas akarna magába szippantani. Örvénylősen. Van ilyen szó egyáltalán? Magadban beszélsz, úgyhogy ki nem szarja le? vágom rá, és bekapok egy marék tablettát. Fölhúzok egy alsót, és kilesek az ajtón. A lábtörlőn egy kanna kávé várakozik. Nyilván a hotel egy megfélemlített alkalmazottja hozta, akinek vélhetőleg szigorúan meghagyták, hogy ne merészeljen a szemem elé kerülni. Megiszom a kávémat, felöltözöm, lemegyek a személyzeti liften, és a hátsó ajtón át távozom. A szállodaigazgató volt olyan szíves, és ellátott a szükséges kulcsokkal, így elkerülhetem az előcsarnokban parádézó rajongókat. Az utcán gőzölgő New York-i széllöket köszönt. Dögletes egy időjárás, de én szeretem, ha párás a levegő. Oregonra emlékeztet, ahol folyton-folyvást esik, és még a legforróbb nyári napokon is fehér gomolyfelhők virágoznak az égen; hatalmas árnyékuk egy percre sem engedi elfelejteni, hogy u kánikula éppen csak benézett egy kicsit, és az eső sosincs messze. Los Angelesben, ahol mostanában élek, alig esik. És a forróság sosem enyhül. De persze ez amolyan száraz hőség. Arrafelé az emberek minden alkalmat megragadnak, hogy a száraz idővel mentegessék a forró, szmogos városukat. Meglehet, hogy ma 42 fok van dicsekszenek, de legalább alacsony a páratartalom. New Yorkban viszont nagyon is magas, és amíg tíz sarkot lesétálok a stúdióig, a Nyugati Ötvenedik utca. egy elhagyatott részére, a hajam átnedvesedik a sapkám alatt. Cigarettát halászok elő a

5 zsebemből, és remegő kézzel rágyújtok. Nagyjából egy éve remeg a kezem. Teljes körű, részletes kivizsgálás után az orvosok arra jutottak, hogy csak az idegeim játszanak velem, és azt javasolták, hogy kezdjek jógázni. A bejárathoz lépek, Aldous már az ajtó előtt vár. Rám néz, aztán a cigarettára, aztán vissza az arcomra. Abból, ahogy méreget, világos, hogy azon töri a fejét, kedves legyen-e velem vagy inkább szigorú. Valószínűleg pocsékul nézek ki, mert a kedvesség mellett dönt. Jó reggelt, napsugaram! köszönt kedélyesen. Igazán? Mi jó van a reggelben? Én is viccelni próbálok. Szigorúan véve délután van. Késésben vagyunk. Elnyomom a csikket. Aldous a vállamra teszi hatalmas mancsát, mozdulatai a helyzethez egyáltalán nem illően óvatosak. Csak egy új gitárszólamot akarunk a Cukifalatra, éppen csak annyit, hogy a rajongók még egyszer megvegyék. Nevet, és a fejét csóválja azon, hogy mi lett a zeneiparból. Aztán az ebéd a Random magazinnal, utána jön a fotózás a Times rockzenei divatmellékletébe a többiekkel együtt, aztán egy gyors ital a cég pénzes fickóival, és én már megyek is a reptérre. Holnap még találkozol a közönségszolgálati osztállyal, bemutatják az új ajándéktárgyakat. Ha mosolyogsz és nem beszélsz sokat, nem lesz baj. Utána pedig egyedül lehetsz, mint az ujjam, egészen Londonig. Egyedül, mint az ujjam? Ellentétben azzal, amikor együtt vagyunk, és családom szerető keblére ölel? kérdezek vissza, de csak magamban. Mostanában úgy tűnik, hogy a beszélgetéseim jelentős részét magammal folytatom. Figyelembe véve, miket gondolok, valószínűleg jobb is így. Egyébként meg most tényleg tökegyedül leszek. Aldous és az együttes többi része ma este repül Angliába. Úgy volt, hogy én is velük tartok, amíg észre nem vettem, hogy péntek, tizenharmadika van, és azt mondtam, hogy ez kurvára ki van zárva. Épp eléggé rettegek ettől a turnétól már amúgy is, és nem kívánok tovább rontani rajta azzal, hogy a balszerencse hivatalos világnapján induljak. Úgyhogy egy nappal későbbre foglaltattam magamnak jegyet Aldousszal. Londonban még forgatunk egy videóklipet, és egy rahedli sajtótájékoztatót tartunk, mielőtt elkezdődne a tényleges európai turné, szóval nem maradok le semmiről, nem kell nélkülem fellépniük. Épp csak az első megbeszélést hagyom ki a klip rendezőjével. Amúgy sem fontos nekem, hogy meghallgassam, mit mond a művészi víziójáról. Ha majd elkezdünk forgatni, megcsinálom, amit kér, aztán kész. Bemegyek Aldous nyomában a stúdióba, és belépek az egyik hangszigetelt fülkébe. Csak én vagyok ott és egy csomó gitár. Az üveg másik oldalán Stim, a producer és a hangmérnökök ücsörögnek. Aldous csatlakozik hozzájuk. Oké, Adam mondja Stim csak egy-két plusz ütem kell a versszakok közé és még néhány a refrénhez. Tudod, hogy még fülbemászóbb legyen az egész. Az énekhanggal már nélküled is el tudunk játszani a keverőszobában. Fülbemászó. Vettem. Felteszem a fejhallgatót, és megragadok egy gitárt. Hangolok, bemelegítek. Próbálom nem észrevenni, hogy bármit mondott is Aldous az imént, máris úgy érzem, hogy egyedül vagyok, mint az ujjam. Tök-egyedül egy hangszigetelt fülkében. Túlagyalod a dolgot, mondom magamnak. Ma már így készülnek a lemezek, hála a modem technika vívmányainak. Az igazi baj sokkal inkább az, hogy pár nappal ezelőtt pontosan ugyanígy éreztem magam a Madison Square Garden-ben. Fenn, a színpadon, tizennyolcezer rajongó előtt, azokkal az emberekkel, akik egyszer, régen olyanok voltak nekem, mint a családom, pontosan ugyanolyan egyedül éreztem magam, mint itt, ebben a ficakban. Persze lehetne rosszabb is. Játszani kezdek, az ujjaim élénkebben mozognak, lecsusszanok a bárszékről, és tépem, nyúzom a gitáromat; addig szaggatom, amíg úgy nem visít és sikít, ahogy

6 akarom. Vagy majdnem úgy, ahogy akarom. Cirka száz lepedő értékben sorakoznak itt a hangszerek, de egyik sem szól olyan jól, mint a régi Gibson Les Paul Juniorom. Ezer éve megvolt már nekem, azzal vettük föl az első lemezeket, de aztán egy futó elmezavarnak vagy talán önteltségnek köszönhetően felajánlottam egy jótékonysági árverésre. A fényes, méregdrága pótlékai soha nem értek föl hozzá, soha nem szóltak olyan jól és soha nem éreztem őket egészen a magaménak. De azért ha nagyon felnyomom a hangerőt, még mindig sikerül néha pár másodperc erejéig elengednem magam. Csakhogy túlságosan hamar vége szakad, és mire észbe kapok, Stim meg a hangmérnökök a kezemet rázzák, sok sikert kívánnak a turnéra, és Aldous már terel is ki az ajtón. Beültet egy kocsiba, azzal már száguldunk is a Soho felé, egy szállodába, aminek az éttermét a lemezcég sajtosai megfelelőnek ítélték az interjú helyszínéül. Mégis, mit gondolnak, talán kisebb az esélye, hogy kifakadok vagy valami helytelent találok mondani, ha egy puccos nyilvános helyre visznek? Emlékszem, az első időkben csak underground zenei lapok önkéntes újságírói meg bloggerek csináltak velünk riportot. Rajongók, akik a zenére voltak kíváncsiak, és együtt akartak látni valamennyiünket. Az esetek döntő többségében teljesen normális beszélgetés lett a vége, mindenki egymás szavába vágva ordította túl a többieket. Akkor még nem kellett kínosan ügyelnem minden egyes szavamra. Manapság az újságírók külön-külön vallatnak bennünket, mintha rendőrök volnának, és elkülönített helységben hallgatnának ki engem meg a bűntársaimat abban bízva, hogy valamelyikünk megtörik, összezavarodik, és ellentmond a többieknek. Muszáj rágyújtanom, mielőtt bemegyünk, úgyhogy Aldousszal megállunk a szálloda előtt. Szemkápráztatóan tűz a déli nap, és elkezd sűrűsödni körülöttem a tömeg, ahogy az emberek megállnak, hogy megbámuljanak, de közben igyekeznek úgy tenni, mintha egészen mást néznének. Ez a különbség New York és a világ többi része között. Az itteniek is éppen annyira imádják a sztárokat, mint bárki más bárhol másutt, de a New York-iak legalábbis az a részük, akik a sokat tapasztaltak kifinomultságával lézengenek a Sohóban, ahol most állunk eljátsszák, hogy őket aztán abszolút nem érdeklem, még akkor se, ha meredten bámulnak a háromszáz dolláros napszemüvegük mögül. Aztán pedig nagyon megvetően viselkednek, ha valaki tévedésből megszegi az íratlan törvényt és autogramot kér, ahogy pár, Michigan Állami Egyetem feliratos pulcsiban feszítő csaj teszi. A közelben ácsorgó három sznob pofákat vág és együtt érző pillantásokat vet rám, mintha bizony a lányokkal volna a gond. Jobb álcára lesz szükséged, Vadember [1] állapítja meg Aldous, mikor a lányok izgatottan vihogva odébb rebbennek. Ma már csak neki engedem, hogy így szólítson. Régebben is előfordult néha, hogy egyesek viccelődve így hívtak, de amióta egyszer megtépáztam kicsit egy hotelszobát, és a bulvársajtó rám ragasztotta a Vadember jelzőt, lemoshatatlan gúnynévvé vált. Ebben a pillanatban egy fotós tűnik fel a semmiből. Ha az ember három percnél tovább áll egy flancosabb szálloda előtt, mindig ez történik. Adam! Bryn odabenn van? Egy Brynnel közös fotó körülbelül négyszer annyit ér, mint ha egyedül én vagyok rajta. De az első vakuvillanás után Aldous a tenyerét az objektív elé tartja, a másikkal az arcomat takarja el, és betaszigál az épületbe. Út közben próbál az interjúra hangolni. Az újságírót Vanessa LeGrandénak hívják. Nem az a kivénhedt típus, amelyiket úgy utálod. Fiatal. Nem fiatalabb nálad, de a húszas évei elején jár, azt hiszem. Valamelyik blogba írt, mielőtt állást ajánlott neki a Random. Melyikbe? vágok a szavába. Aldous nem szokott az újságírók életrajzával traktálni, hacsak nincs rá jó oka. Nem is tudom biztosan. Talán a LochiFechi.

7 Basszus, Al, az egy szaros kis pletykaoldal! A Random viszont nem pletykaoldal, és a címlapon hoz titeket a következő szám. Felőlem... hagyom rá, és belököm az étterem ajtaját. Odabenn csupa alacsony, fémvázas üvegasztal és bőrhuzatos sarokgarnitúra, megszólalásig olyan, mint egymilliárd másik hely, ahol már jártam. Ezek az éttermek baromi nagyra tartják magukat, holott nem többek egy túlságosan drága és túlságosan kirittyentett McDonald snál. Ő lesz az, a sarokasztalnál, a szőke melírozott mutatja Aldous. Helyes kis csajszi. Na, nem mintha nem forgolódna elegendő helyes kis csajszi körülötted. Csak el ne áruld Brynnek, hogy ezt mondtam, jó? Felejtsd is el az egészet! Ott leszek a bárban. Aldous marad itt az interjú alatt? Ez alapvetően sajtósok dolga volna, csak éppen egy ideje nem viselem valami jól a gardedámkodásukat. Valószínűleg nagyon pocsékul nézhetek ki. Te leszel a bébisintér? kérdezem. Ugyan, dehogy! Csak úgy gondoltam, sosem árt egy kis lelki támasz. Vanessa LeGrande csinos. Vagy talán a szexi pontosabb kifejezés volna. Nem mintha számítana. Abból, ahogy a száját nyalogatja és a haját dobálja, pontosan látni, hogy tudja magáról, milyen vonzó, és ez voltaképpen agyon is vágja az egészet. A csuklóján tetovált kígyó tekergőzik fölfelé, és a platinalemezünket merném rátenni, hogy a derekán is van valami. És tényleg, mikor a táskájába nyúl a digitális diktafonjáért, a csípőnadrágja szegélyén kikandikál egy kis, délnek mutató nyíl. Nagyon menő. Szevasz, Adam! Vanessa úgy néz rám, mintha ezeréves cimborák volnánk. Bevallhatom, hogy hatalmas rajongód vagyok? Az Ártatlan áldozatok segített át életem legszörnyűbb szakításán a főiskola utolsó évében. Szóval koszi. Mosolyog. Izé... szívesen. És most eljött az idő, hogy viszonozzam a szívességet, és megírjam a valaha volt legtutibb cikket az Üstökösről. Szóval mit gondolsz, ragadjuk meg a szarvánál a dolgot, és csapjunk a lovak közé? Ragadjuk meg a szarvánál? Hallják egyáltalán az emberek azt a sok szart, ami kijön a szájukon? Lehet, hogy Vanessa sikkes próbál lenni vagy pimasz, vagy a nyíltságával akar megnyerni magának, de bármivel akar is etetni, nem veszem be. Persze. Ennyit mondok csak. Pincér lép mellénk, felveszi a rendelést. Vanessa salátát kér, én egy sört. Vanessa a Moleskine jegyzettömbjét lapozgatja. Tudom, hogy alapvetően a Vérszomjas napsugárról kellene beszélnünk... kezdi. A szemöldököm azonnal a homlokom közepére szalad. Pontosan erről kellene beszélnünk. Azért vagyok itt. Nem azért, hogy barátkozzunk, nem azért, hogy eláruljuk egymásnak a legbensőbb titkainkat, hanem azért, mert a munkám része, hogy reklámoznom kell az Üstökös új lemezét. Vanessa bedobja a csáberejét. Hetek óta hallgatom már, pedig kiállhatatlan csaj vagyok, akinek semmi sem jó! Felnevet. Hallom, hogy Aldous a torkát köszörüli. Rápillantok: Aldous hatalmas álvigyorral válaszol, és feltartja a hüvelykujját. Nevetségesen fest. Újra Vanessához fordulok és erőnek erejével viszonozom a mosolyát. Most, hogy már a második lemezetek jelenik meg egy komoly cégnél, és azt hiszem, megegyezhetünk benne, hogy a kemény hangzásvilágotokhoz eztán semminemű kétség nem férhet, totális áttekintést akarok nyújtani az olvasóimnak. Hogy lássák, miként alakult a pályafutásotok az emo-core indulástól egészen az agita-rock legújabb vadhajtásaiig. Az agita-rock vadhajtásai? Ez az öntelt, aprólékos, szételemző ripacskodás eleinte teljesen össze tudott zavarni. Ami engem illet, én dalokat írok: akkordokat és ritmusokat, és szöveget, versszakokat,

8 dallamokat és refréneket. Igen ám, de ahogy egyre nagyobbak lettünk, az emberek elkezdték felboncolni a számokat, mint a békát biológiaórán, amíg semmi sem maradt belőlük, csak belek: icipici darabkák, amik Összességében is sokkal kevesebbet adnak, mint az egész volt eredendően. A plafonra meredek, de Vanessa csak a jegyzeteit bámulja. Meghallgattam pár kalózfelvételt a legelső időkből. Színtiszta pop, hogy mást ne mondjak róla, egészen cuki. Plusz elolvastam rólatok mindent, amit csak értem, minden blogot, ahol megemlítettek, minden underground lapot. Akárhogy nézem is, lényegében mindenütt szóba kerül az a bizonyos fekete lyuk az Üstökös karrierjében, de valahogy soha, senki nem bocsátkozik részletekbe. Megvolt a kis független céges első lemezetek, jól is teljesített, és mikor eljött az idő felnőni a nagyok közé, nem tettétek, hanem jött ez a kihagyás. Azt beszélik, hogy szétmentetek. És aztán a semmiből felbukkan a z Ártatlan áldozatok és a nagy bumm! Vanessa hirtelen széttárja ökölbe szorított tenyerét, robbanást imitál. Drámai gesztus, de nem áll távol az igazságtól. Az Ártatlan áldozatok két éve jött ki, és a megjelenése után egy hónapon belül az első kislemez, az Új élet felkúszott az országos toplistákra, attól kezdve pedig viharos sebességgel kezdett terjedni a híre, mindenütt ott volt. Azzal viccelődtünk, hogy nem lehet egy órán át úgy rádiót hallgatni, hogy ne játszanák. Aztán a Híd következett, az album pedig meg sem állt az első helyig az itunes eladási listáján. Akkor már nem kellett sok hozzá, hogy minden sarki kisboltban is kaphatók legyünk, és mire észbe kaptunk, már Lady Gagát taszítottuk le a Billboard magazin listájának éléről. Jó ideig ágy tűnt, hogy minden, tizenkét és huszonnégy közötti srác ipodján ott a lemezünk. Hónapokon belül a félig elfeledett oregoni együttesünket címlapon hozta a Time magazin, és Az ezredforduló Nirvanája -nak tituláltak bennünket. Csakhogy ebből semmi sem újság már. Újra és újra megírták, az unalomig ismételték mindenütt, a Randomot is beleértve. Nem egészen látom még, hova akar ezzel Vanessa vezetni. Tudod, mindenki annak tulajdonítja az Ártatlan áldozatok keményebb hangzásvilágát, hogy Gus Allen volt a producere. Így is van felelem. Gus jól nyomja a rockot. Vanessa belekortyol a vizébe. A nyelvpiercingje jól hallhatóan koccan az üvegen. Igen ám, de nem Gus írta azokat a szövegeket, márpedig mindketten tudjuk, hogy azokból csírázott ki a siker. Te írtad őket. Csupa nyers erő és érzelem az egész. Meg merem kockáztatni, hogy az Ártatlan áldozatok az évtized legdühösebb albuma. Nahát! Milyen kár, amikor mi a legvidámabbnak szántuk! Vanessa felpillant rám, a szeme Összeszűkül. Bóknak szántam. Katartikus élményt adott rengeteg embernek, engem is beleértve. És pont ez a lényeg: mindenki tudja, hogy valami történt a fekete lyuk közben. Előbb vagy utóbb úgyis kiderül, és akkor meg már nem sokkal jobb, ha te szabod meg, hogy mi és miként? Kik voltak azok az ártatlan áldozatok? Az ujjával mutatja a levegőben az idézőjeleket. Mi történt veletek? Mi történt veled? A pincér kihozza Vanessa salátáját. Rendelek még egy sört, és nem válaszolok a kérdésére. Nem is mondok sem-mit, csak az asztalt bámulom. Mert Vanessának egy dologban igaza van: valóban mi szabjuk meg, hogy mi derülhet ki és azt is, hogy miként. Az első időkben állandóan ugyanezt kérdezték tőlünk, de nagyon homályos válaszokat adtunk: kellett egy kis idő, hogy megtaláljuk a hangzásunkat, hogy megírjuk a dalokat. De most, hogy már elég nagyok vagyunk, a sajtosaink listába szedhették, hogy mik a tabutémák, amikről nem szabad kérdezni: Liz és Sarah kapcsolata meg Bryné és az enyém, Mike már lezárult drogproblémái és nem mellesleg az Üstökös fekete lyuka. De Vanessa, úgy tűnik, nem kapta meg a figyelmeztetést. Segítségkérőn Aldous felé pillantok, de elmélyülten beszélget a csapossal. Ennyit a lelki támogatásról.

9 A cím háborúra utal mondom végül. Ezt már korábban is elmagyaráztuk. Hát hogyne vágja rá grimaszolva. Mert a dalszövegeitekben túlcsordul a politika. Vanessa rám mereszti hatalmas, babakék szemét. Ez is egy újságírói technika: hagyja, hogy kellemetlen csönd támadjon, és akkor az interjúalany idővel elkezd összevissza dadogni. De nálam ez nem jön be. Bárkinél tovább bírok bámulni. Vanessa tekintete egy pillanat alatt hideggé válik és megkeményedik. A fesztelen, csábos énjét takaréklángra állítja, és nagyon is céltudatosan méreget. Látom rajta, hogy szagot fogott, de még ez is előrelépés: most legalább önmagát adja. Mi történt, Adam? Tudom, hogy van itt egy történet, az Üstökös igazi története, és én leszek az, aki el fogja mesélni! Mi jött közbe, amitől az eredeti kis popegyüttesecske vadállatias rockzenei jelenséggé fejlődött? Kőkemény, jéghideg Ökölnyire zsugorodik a gyomrom. Az élet jött közbe. Időre volt szükségünk, hogy új számokat írjunk... Neked volt időre szükséged vág közbe Vanessa. Teljes egészében te írtad mind a két új lemezt! Egyszerűen vállat vonok. Ugyan már, Adam! Az Ártatlan áldozatok a te lemezed! A mesterműved. Büszkének kellene lenned rá! És én pontosan tudom, hogy a lemez története, az együttes története a te történeted is. Micsoda váltás volt, hogy alternatív kis együttesből, amelyikben mindenki egyenrangú, egyszer csak világszám emo-punk nagyhatalommá váltatok és ez egyes-egyedül a te műved! Úgy értem, a Grammy-díj átadón is egyedül vetted át az Év Legjobb Daláért járó díjat. Az milyen érzés volt? Hihetetlenül szar. Mintha elfelejtetted volna, hogy az Év Legjobb Új Együttese díjat együtt nyertük meg. És ennek több mint egy éve már. Bólint. Nézd, nem próbálok senkit sem lekezelni vagy régi sebeket felszakítani. Csak meg akarom érteni a váltás okát. Minden megváltozott! A hangzás. A szövegek. Az együttes belső egyensúlya. Mindentudó pillantást vet rám. És minden jel arra mutat, hogy ebben te voltál a katalizátor. Nincs katalizátor. Csak eljátszottunk a hangzásvilágunkkal. Állandóan történik ilyesmi. Amikor Bob Dylan átnyergelt az elektronikus zenére. Amikor Liz Phair eladta a lelkét a szórakoztatóiparnak. Csak az emberek mindig kibuknak, ha valami eltér az elvárásaiktól. Márpedig én tudom, hogy ennél több történt! Vanessa olyan lendülettel támaszkodik az asztalra, hogy az a hasamba vágódik, és erővel kell visszataszigálnom. Nos, ha úgyis megvan a remek elméleted, akkor semmi szükség rá, hogy a valósággal tönkretegyem. A szeme egy másodperc töredékére megvillan, és már azt hiszem, sikerült kiakasztanom, de aztán megadón felemeli a kezét. A körmei tövig vannak rágva. Ha már így szóba hoztad, érdekel az elméletem? Nem különösebben. Ki vele! Beszéltem néhány emberrel, akikkel együtt végezted a középiskolát. Az egész testem jéggé fagy, az ízületeim ólmossá válnak. Minden erőmre szükségem van, hogy a számhoz emeljem a poharamat és úgy tegyek, mintha belekortyolnék. Nem is tudtam, hogy egy iskolába jártál Mia Hall-lal mondja könnyedén. Ismered?

10 Gordonkaművész. Ő a legnagyobb durranás mostanság a komolyzenében. Persze, ki tudja, durrantanak-e a komolyzenészek egyáltalán. Talán mondjuk úgy, hogy mindenki róla dudorászik. A pohár megremeg a kezemben. Két kézzel kell letennem az asztalra, hogy magamra ne borítsam. Aki csak tudja, hogy mi történt valójában, az mind hallgat emlékeztetem magam. Egyébként is, a pletykák, még ha igazak is, olyanok, mint a lángok: ha nem kapnak oxigént, kis köpködés után elhalnak. Nagyon jó művészeti képzése van a sulinak. Amolyan versenyistálló; sorozatban termeli ki a zenészeket. Logikusan hangzik bólint Vanessa. De hallottam egy olyan kósza pletykát is, hogy Mia és te együtt jártatok gimiben. Ami elég meglepő, már csak azért is, mert soha, sehol nem olvastam róla, pedig abszolúte említésre méltónak tűnik. Lelki szemeim előtt felvillan Mia képe. Tizenhét éves, a szeme néha a szerelemtől, néha a lelkesedéstől, néha a rettegéstől, néha a zenétől, néha a szextől, néha a varázslattól, néha pedig a gyásztól sötétlik. A folyton jéghideg keze. Az én jéghideg kezem, ami még mindig a poharamra kulcsolódik. Említésre méltó volna, ha igaz lett volna mondom, higgadtságot erőltetve a hangomra. Belekortyolok az ásványvízbe, és intek a pincérnek még egy sörért. Ez már a harmadik; a cseppfolyós ebédem harmadik fogása. O, szóval nem igaz? Vanessa meglehetősen szkeptikus. Nem lett volna rossz vágom rá. Látásból ismertük egymást a suliból. Nem is találtam senkit, aki valamelyikőtöket is ismerné és meg tudta volna erősíteni. De aztán a kezembe került egy régi évkönyv, és abban van egy tűn déri fotó kettőtökről. Eléggé úgy néztek ki, mint akik együtt járnak. Igen ám, de nincs alatta név, csak egy képaláírás, szóval annak, aki nem tudja, hogy néz ki Mia, soha nem tűnne fel. Kösz szépen, Kim Schein, Mia legjobb barátnője, az évkönyv királynője, a létező legnagyobb paparazzo. Nem akartuk azt a képet felhasználni, de csak sikerült becsempésznie, mert nem szerepel a névmutatóban, csak az a hülye becenév. A Királycsávó meg a Kockalány? kérdi Vanessa. Ez bizony egy közös becenév! Manapság már a középiskolás évkönyv is forrásnak számít? Mi lesz a következő, a Wikipédia? Úgy tűnik, téged egyáltalán nem tekinthetlek megbízható forrásnak! Az imént mondtad, hogy csak látásból ismertétek egymást. Oké, az a helyzet, hogy talán jártunk egy pár hétig, nagyjából akkor, amikor a képek készültek. De most komolyan, elég sok csajjal kavartam a gimiben. Bedobom a legjobb nőcsábász vigyoromat. Szóval nem is találkoztatok a suli vége óta? Nem láttam, mióta egyetemre ment felelem. Ez legalább igaz. Akkor magyarázd már meg nekem, hogy lehet, hogy mikor az együttes többi tagjával beszéltem, és rákérdeztem Miára, azonnal rávágták, hogy no comment? Hát úgy, hogy hiába ment tönkre annyi minden közöttünk az évek során, még mindig hűségesek vagyunk egymáshoz. Legalább ebben az egy dologban. Minden erőmet össze kell szednem, hogy meg tudjak szólalni. Mert nincs mit mondani. Azt hiszem, hogy egyszerűen a magadfajta emberek imádják ezeket a romantikus sorozatba illő sztorikat, amikor van két híres zenész, akik egy gimibe jártak, mindennek a tetejébe még egy pár is voltak. A magamfajta emberek? értetlenkedik Vanessa. Dögkeselyűk. Vérszívók. Lélekrablók.

11 Újságírók felelem. Odavagytok a tündérmesékért. Miért, ki nincs oda? kérdi Vanessa. Bár annak a szegény kis nőnek minden volt az élete, csak nem tündérmese. Az egész családját elveszítette egy autóbalesetben. Vanessa összerázkódik a megjátszott rettenettől, valahogy úgy, mint amikor valaki más szerencsétlenségéről beszélsz, aminek semmi köze nincs hozzád, és amihez neked sincs semmi közöd. Soha nem érintett meg, és soha nem is fog, de azért úgy teszel, mintha átéreznéd. Életemben nem ütöttem még meg nőt, de őt most egy percig pofán akarom vágni, épp csak annyira, hogy megízlelje a fájdalmat, amit csak így, félvállról emleget. De ellenállok A kísértésnek, ő pedig mit sem sejtve beszél tovább. Tündérmesékről jut eszembe, igaz, hogy Bryn Schraedernek és neked kisbabátok lesz? Mostanában állandóan látom őt a magazinok Pocakriadójában. Nem válaszolom. Én legalábbis nem tudok róla. Holtbiztos, hogy Vanessának elmondták, hogy Bryn tabutéma, de ha Bryn állítólagos terhessége kicsit eltereli a figyelmét Miáról, ám legyen. Te legalábbis nem tudsz róla? De azért még együtt vagytok, ugye? Istenem, az a sóvár pillantás! Bármit hord is össze totális áttekintésről, az összes forrásmunkájával és nyomozásával sem jobb a világ bármelyik zugújságírócskájánál vagy a lesifotósoknál, az egész társaságnál. Majd belepusztulnak, hogy ők tudósíthassanak elsőként valami nagy szenzációról, legyen az élet Adam és Bryn ikreket vár? vagy halál Brynnek tele a hócipője? Bryn és a Vadember között mindennek vége? [2] Egyik sem igaz, mégis előfordul, hogy ugyanazon a héten látom mindkettőt különböző pletykalapok címoldalán? A közös házunkra gondolok Los Angelesben, ahol Bryn-nel élünk. Vagyis ahol időnként mind a ketten lakunk. Nem is emlékszem, mikor fordult elő legutóbb, hogy egy hétnél többet egy fedél alatt töltöttünk volna. Két-három filmet is forgat egy évben, és nemrég indította be a saját producercégét. Ő állandóan vagy forgat, vagy a filmeket reklámozza, máskor meg új forgatókönyvekre vadászik, én pedig vagy a stúdióban dolgozom, vagy turnézni megyek, úgyhogy csak véletlenül futunk össze. Ja, Bryn és én még mindig együtt vagyunk mondom Vanessának. És nem terhes. Csak rákapott mostanában ezekre a bő tunikákra, és mindenki azt hiszi, hogy a hasát akarja elrejteni velük. De nem. Hogy megmondjam az őszintét, már eszembe jutott, hogy Bryn szándékosan hordja ezeket a felsőket, pont azért, hogy felhívja magára a Pocakriadók figyelmét és hogy megkísértse a sorsot. Rettenetesen akar egy kisbabát. Bár hivatalosan csak huszonnégy éves, igazából már huszonnyolc múlt, és azt hajtogatja, ketyeg a biológiai órája, meg minden. De én huszonegy vagyok, és Brynnel még csak egy éve vagyunk együtt. És nem érdekel, hogy Bryn szerint a lelkem öreg és hogy egy életre elegendő szörnyűséget átéltem már. Ha negyvenegy volnék és most ünnepeltük volna Brynnel a huszadik évfordulónkat, akkor se akarnék tőle gyereket. Veletek tart ő is a turnén? A turné puszta említésére összeszorul a torkom. A turné ugyanis hatvanhét éjszakán át tart. Hatvanhét. Gondolatban kitapogatom, megvan-e a gyógyszeres dobozom, és már attól lecsillapodom egy kicsit, hogy érzem a helyét. Annál azért több eszem van, mint hogy Vanessa előtt nyugtátokat kapkodjak be. Hogyan? Találkoztok Brynnel a turné alatt? Veled utazik egy-két helyre? Elképzelem Brynt út közben a stylistokkal, a Pilates-edzőjével, a legújabb nyerskonyha étrendjével. Talán. Hogy tetszik Los Angeles? érdeklődik Vanessa. Nem vagy az a klasszikus dél-kaliforniai

12 típus. Alacsony a páratartalom arrafelé mondom. Tessék? Nem érdekes. Poén volt, Hát hogyne. Vanessa kételkedve méreget. Már jó ideje nem olvasom az interjúimat, de mikor még olvastam, gyakorta belefutottam olyan kifejezésekbe, mint a kifürkészhetetlen. Vagy arrogáns. Valóban ilyennek látnak az emberek? Hála az égnek, lejárt az időnk. Vanessa becsukja a jegyzetfüzetét, és a számlát kéri. Elkapom Aldous pillantását, hogy jelezzem neki, hamarosan vége. Megkönnyebbültnek tűnik. Örültem, hogy megismertelek, Adam dorombol Vanessa. Részemről a szerencse hazudom. Meg kell mondjam, nagy rejtély vagy. Rám villant egy mosolyt, a fogsora természetellenesen fehér. De én imádom a rejtélyeket. Az olyanokat, mint a dalszövegeid meg azok a hátborzongató képek az Ártatlan áldozatokon. És az új lemezen is nagyon titokzatos szövegek vannak. Biztos hallottad már, hogy néhány kritikus megkérdőjelezi, hogy a Vérszomjas napsugár zeneileg és hatásában felérhet-e az Ártatlan áldozatok hoz... Pontosan tudom, mi következik, számtalanszor hallottam már. Ezt csinálják az újságírók. Csak úgy mellékesen bedobják más kritikusok véleményét, hogy megtámogassák vele a magukét. És azt is tudom, mit kérdez valójában, még akkor is, ha ő maga mit sem sejt róla: milyen érzés, hogy az egyetlen értékes dolog, amit le tudtál tenni az asztalra, a létező legszörnyűségesebb veszteségből született? Hirtelenjében túl sok lesz nekem ez az egész. Bryn és a Pocakriadó. Vanessa és a gimis évkönyvem. A gondolat, hogy semmi sem szent. Hogy minden szabad préda. Hogy az életem mindenkire tartozik, csak rám nem. Hatvanhét éjszaka. Hatvanhét, hatvanhét, hatvanhét. Olyan erővel taszítom meg az asztalt, hogy több pohár víz és sör borul Vanessa ölébe. Most meg mi a...? Az interjúnak vége! hörgőm. Ezt én is tudom. Mi a franc bajod van? Az, hogy egy rohadék dögkeselyű vagy! Ennek az egésznek kibaszottul semmi köze a zenéhez! Ez csak arról szól, hogy mindent szétpiszkálj apró darabokra! Vanessa szeme felcsillan, ahogy a felvevője után kotorászik. Még mielőtt visszakapcsolhatná, elhalászom előle és az asztalhoz püfölöm, amíg darabokra nem hullik, és végül beejtem egy pohár vízbe, biztos, ami biztos. A kezem reszket, a szívem kalapál, és érzem, hogy pánikroham közelít, az a fajta, amikor biztosra veszem, hogy bele fogok pusztulni. Mit művelsz? sikít fel Vanessa. Nincs róla másolatom! Nagyon helyes. És mégis, hogy írjam így meg a cikkemet? Cikknek mernéd ezt nevezni? Igen! Képzeld csak, vannak közöttünk, akiknek meg kell dolgozni a megélhetésért, te, szeszélyes finomkodó kis pöcs! Adam! Aldous mellettem terem, és három százdolláros bankót fektet az asztalra. Vegyen belőle egy újat veti oda Vanessának, és már vonszol is kifelé az étteremből, be az első taxiba. Egy újabb százast ad a taxisnak, amikor az kiakad, hogy rágyújtok. Aldous a zsebembe nyúl, előkapja a gyógyszeres dobozomat, a tenyerébe ráz egy tablettát, és rám parancsol, mintha a morcos anyám volna: Tátsd nagyra!

13 Kivárja, míg már csak pár sarokra vagyunk a szállodámtól, addigra már elszívtam két cigarettát egyhuzamban és bekaptam még egy nyugtatót. Mi történt? Mindent kipakolok neki. Vanessa a fekete lyukat piszkáló kérdéseiről. Brynről. Miáról. Egyet se aggódj, felhívjuk Randomékat. Megfenyegetjük őket, hogy visszavonjuk tőlük az exkluzív interjút, ha nem állítanak rá valaki mást. Lehet, hogy feltűnik az eset néhány szennylapban vagy a LochiFechin, de csak egy pár napig, nem valami nagy történet. Nyoma se marad. Aldous nyugodtan beszél, mintha azt mondaná, hé, semmi gáz, ez csak rock V roll, de azért jól látom a szemében az aggodalmat. Aldous, nem bírom. Mondom, hogy egyet se aggódj! Nincs rá semmi szükség. Csak egy újságcikk, le lehet rendezni. Nem csak ezt. Nem bírom tovább. Semmit se bírok. Aldous, aki nem hiszem, hogy átaludt volna egy éjszakát is azóta, hogy Aerosmithszel turnézott, néhány másodperc erejéig engedélyezi magának, hogy kimerültnek tűnjön. Aztán rögtön visszazökken a szokásos manager üzemmódjába. Csak a turnét megelőző kimerültség. A legjobbakkal is megesik biztosít, Ha egyszer úton leszel végre, kiállsz a tömegek elé, érzed a szeretetet, az adrenalint, a zenét, szépen feltöltődsz majd. Persze kilóg majd a beled, de ez amolyan boldog bélkilógás lesz. És aztán eljön a november, és kidőlhetsz egy kis trópusi szigeten, ahol senki se tudja, hogy ki vagy, és mindenki magasról szarik az Üstökösre meg Mr. Vademberre is. November? Most augusztus van. Addig még három hosszú hónap. A turné hatvanhét éjszakán át tart. Hatvanhét. A fejemben ismételgetem, mintha mantra volna, csak éppen pont az ellenkezőjét teszi, mint amit egy mantrának kellene. Marékszámra akarom megragadni tőle a hajamat és tövestül kitépkedni. És hogy értessem meg Aldousszal, hogy értessem meg bármelyikükkel is, hogy a zene, az adrenalin, a szeretet, mindazok a dolgok, amik enyhítenék a kínjaimat, könnyítenének a terheken, már mit sem jelent? Nem maradt más, csak ez az örvény. És közvetlenül a szélén állok. Egész testemben remegek. Nem bírom tovább. Lehet, hogy egy nap csupán huszonnégy órából áll, de néha már egyetlenegyen is épp olyan lehetetlennek tűnik átvergődnöm, mint megmászni az Everestet.

14 KETTŐ Tű és cérna, hús és csont A nyál kifolyt, a szív csak kong Bőrödön gyémántkék varratok Csillog a magány. Hallgatok. VARRATOK Ártatlan áldozatok #7 Aldous a szálloda előtt tesz ki. Idefigyelj, öregem, azt hiszem, nagy szükséged van egy kis pihenésre. Szóval lemondom az összes mai programodat, és holnapról is törlőm a megbeszéléseket. Csak hét körül indul a géped Londonba, úgyhogy nem kell öt előtt a reptéren lenned. Vet egy pillantást a telefonjára. Azaz több mint huszonnégy órád van, hogy azt tedd, amit csak akarsz. Megígérem, hogy sokkal jobban fogod érezni magad utána. Indulás, légy szabad és mulass jól! Aldous aggodalmas pillantással méreget. Igaz, hogy részint a barátom, de mégiscsak ő felel értem. Átváltom a repülőjegyemet jelenti be egyszer csak. Veled repülök holnap. Szégyenkezem, amiért ennyire hálás vagyok neki. Az első osztályon utazni a többiekkel nem nagy szám. Mindannyian a saját, luxuskategóriás lejátszónkba temetkezünk, de legalább mikor velük repülök, nem vagyok egyedül. Ha egyedül repülök, a jó ég tudja, ki ül majd mellettem. Egyszer kifogtam egy japán üzletembert, aki a tízórás repülőút alatt egyetlen pillanatra sem fogta be a száját. Szerettem volna elülni mellőle, de nem akartam első osztályú kis pöcs rocksztárocskának tűnni, aki másik helyet követel, úgyhogy csak ültem ott kukán, bólogattam, és a felét se értettem annak, amit a fickó beszélt. De még ennél is rosszabbak az olyan alkalmak, amikor teljesen magam vagyok ezeken az iszonyú hosszú repüléseken. Tudom, hogy Aldousnak rengeteg a dolga Londonban. Arról nem is beszélve, hogy ha kihagyja a holnapi tárgyalást a banda többi tagjával és a videó rendezőjével, az önmagában is felér egy kisebb földrengéssel. Na, de ki nem szarja le: így is túl sok minden van a rovásomon, számolni sem érdemes már. Úgysem hibáztatja senki Aldoust; engem hibáztatnak. Szóval hatalmas áldozat, hogy Aldous még egy napot tölt New Yorkban, de azért persze elfogadom az ajánlatát, még ha próbálom is elbagatellizálni a nagylelkűségét, mikor annyit mondok csak: Részemről oké. Remek. Ürítsd ki szépen a fejed. Békén hagylak, még hívni se foglak. Jöjjek holnap érted, vagy találkozzunk a reptéren? Az együttes többi tagja a belvárosban szállt meg. A legutóbbi turné óta rászoktunk, hogy ők és én különböző szállodákban alszunk, Aldous pedig nagy diplomáciai érzékről téve tanúságot, felváltva marad hol velem, hol velük. Ezúttal éppen velük van. Jó lesz a reptér. A csarnokban válaszolom. Rendben van. Négyre kocsit küldök érted. Addig meg pihenj. Találkozunk valamiben, ami félig kézfogás, félig meg inkább Ölelés, aztán már vissza is pattan a taxiba és száguld tovább a dolgára; valószínűleg indul helyrehozni mindazt, amit ma tönkretettem. Megkerülöm az épületet, besurranok a személyzeti bejárón és felmászom a szobámba. Lezuhanyozom, és azon gondolkozom, ne feküdjek-e vissza. De manapság elkerül az álom, hiába van tele a szekrényem pszichofarmatikumokkal. A tizennyolcadik emeleti ablakból jól látni, ahogy a délutáni nap meleg ragyogásba vonja a várost,

15 amitől New York valamiképp otthonosnak, ám a lakosztályom klausztrofóbiásán szűknek és forrónak tűnik. Felkapok egy tiszta farmert és a fekete kabalapólómat. Holnapra tartogattam, mikor elindulok a turnéra, de úgy érzem, most is rám férne egy kis szerencse, úgyhogy dupla műszakot fog lehúzni. Bekapcsolom az iphone-omat. Ötvenkilenc új em érkezett és tizenhét üzenetem hangpostán, közülük nemegy a lemezcég méltán felháborodott sajtószolgálatától és jó néhány Bryntól, aki arról érdeklődik, hogy ment a felvétel és az interjú. Felhívhatnám, de mi értelme volna? Ha elmesélném neki, mi történt Vanessa LeGrandéval, csak dühöngene, amiért levetettem a nyilvánosság számára fenntartott álarcomat egy újságíró előtt. Megpróbál leszoktatni erről a rossz szokásomról. Azt mondja, ha ilyesmit művelek a firkászokkal, az csak még jobban meghozza a kedvüket, és provokálni fognak. Mutass nekik egy unalmas, egyszerű álarcot, Adam, és nem írnak majd annyi mindent rólad tanácsolja folyton-folyvást. De az a sejtésem, hogy ha elárulnám Brynnek, melyik kérdéstől is akadtam ki, valószínűleg ő is levetné a nyilvánosság számára fenntartott álarcát. Eszembe jut, amit Aldous mondott, hogy hagyjam az egészet a fenébe, úgyhogy kikapcsolom a telefont, és az éjjeliszekrény tetejére hajítom. Aztán felkapom a sapkámat, a napszemüvegemet, a gyógyszereimet meg a tárcámat, és már kinn is vagyok az ajtón. A Kolumbusz sugárúton sétálok tovább, a Central Park felé. Egy tűzoltóautó dübörög el mellettem, visító szirénával. Vakard meg a fejed, nehogy véged legyen! Már nem emlékszem, mikor tanultam az óvodás mondókát, ami előírja, hogy ahányszor csak szirénaszót hallasz, meg kell vakarnod a fejed, különben a következő szirénázó autó érted jön majd, de arra emlékszem, mikor kezdtem szót fogadni neki. Mostanra már a második természetemmé vált. Igen ám, de egy olyan helyen, mint Manhattan, ahol állandóan ordítanak a szirénák, elég fárasztó dolog lépést tartani ezzel a szokással. Kora este van, és az agresszív hőhullám kissé megenyhült. Mintha ezt mindenki érezné is, mert az emberek megszállták a parkot: piknikeznek a gyepen, babakocsival kocognak az ösvényeken, csónakáznak a tavirózsákkal borított vízen. Bármennyire szeretem is megfigyelni, hogy az emberek hogyan töltik az idejüket, szörnyen védtelennek is érzem magam tőlük. Fogalmam sincs, hogy csinálják mások, akiket szintén figyel a közvélemény. Néha látok fényképeket Brad Pittről is, amint a falkányi gyerekével kivonul a Central Parkba, hintáznak, játszanak, és bár követték őket a lesifotósok, mégis úgy tűnik, mintha egy teljesen normális napot töltött volna a családjával. Persze lehet, hogy nem így volt. A látszat igen csalóka tud lenni. Ahogy ezen töröm a fejem, és sorra haladnak el mellettem a nyári estét élvező boldog emberek, egyre inkább mozgó célpontnak érzem magam, hiába a szemembe húzott sapka és a napszemüveg, ráadásul még Bryn sincs velem. Ha Bryn és én együtt vagyunk, nagyjából lehetetlen észrevétlennek maradni. Csaknem leterít a paranoia, még csak nem is azért, hogy esetleg lefényképeznek vagy megtámad az autogramkérők tömege bár azzal se nagyon tudnék most megbirkózni, hanem amiatt, hogy kigányolnak, amiért én vagyok az egyetlen ember, aki egyedül van a parkban, még akkor is, ha ez nyilvánvalóan nem igaz. Mégis úgy érzem, bármelyik pillanatban elkezdhetnek röhögéséivé mutogatni rám az emberek. Ez meg hogy történhetett? Mi történt velem? Hogy lett belőlem ez a két lábon járó önellentmondás? Emberekkel körülvéve egyedül érzem magam. Azt állítom, hogy nem vágyom másra, csak hogy normális lehessek, és mikor kóstolót kapok belőle, milyen is az, azt se tudom, mihez kezdjek vele. Már nem tudom, hogyan viselkednek a normális emberek. A Ramble [3] felé veszem az irányt, ahol csak olyan főszerekbe botolhatok, akik nem akarják, hogy

16 megtalálják őket. Veszek egy pár hot dogot, és mikor alig egy-két harapással el is tüntetem őket, rájövök, hogy ma még egyáltalán nem is ettem. Erről aztán eszembe jut az ebéd és az egész Vanessa LeGrande-féle ballépésem. Mi a görcs történt? Persze, mindenkivel megesik néha, hogy kóstolgatja az újságírókat, vagy ilyesmi, de ez nagyon kezdő, kispályás húzás volt tőlem, mondom magamnak. Csak kimerültem, magyarázkodom. Elfogyott az erőm. A turnéra gondolok, &Í a mohaszőnyeg mintha kavarogva megnyílna mellettem. Hatvanhét éjszaka. Megpróbálom lenyomni a saját torkomon. Hatvanhét éjszaka semmi. Kutyafüle. Megpróbálom elosztani a számot, kisebb részekre darabolni, hogy valamiképp kevesebb legyen, de nem megy. Hatvanhét semmivel sem osztható. Úgyhogy másként osztom fel: tizennégy ország, harminckilenc város, pár száz óra a buszon. De a számolgatástól csak felgyorsul a kavargás, és kezdek elszédülni tőle. Elkapok egy fatörzset, és fel-alá futtatom a tenyerem a kérgén, ami Oregonra emlékeztet, és ettől, legalább ideiglenesen összezárul a föld. Nem tudok nem emlékezni rá, hogy fiatalabb koromban mennyit olvastam a nagy zenészekről, akik összeomlottak. Morrison. Joplin. Cobain. Hendrix. Undorodtam tőlük. Megkapták, amit akartak, és aztán tessék, mit csinálnak magukkal! Az Öntudatlanságig szétnarkózták magukat. Vagy lerobbantották a saját fejüket. Micsoda seggfejek! Vess csak egy pillantást magadra most. Nem vagy drogos, de nem vagy sokkal jobb. Megváltoznék én, ha tudnék, de mind ez idáig nem segített valami sokat, ha azt mondtam magamnak: pofa be és élvezd a kalandot. Ha a környezetemben tudnák, hogyan érzem magam, kiröhögnének. Nem, ez nem egészen igaz: Bryn nem röhögne. Csak nem tudná felfogni, miért vagyok képtelen kiélvezni az utolsó cseppig mindazt, amiért olyan keményen megdolgoztam. De vajon tényleg. olyan keményen dolgoztam volna? Mind azt gondolják, a családom, Bryn meg az együttes többi tagja legalábbis régebben ők is azt gondolták, hogy ezt valamiképp kiérdemeltem, hogy az elismerés és a valag pénz jár nekem. De ezt én sose hittem el. A karma nem bank. Nincs befektetés, nincs pénzfelvétel, nem így működik. És mostanában egyre inkább kezdtem azt hinni, hogy ez az egész igenis jár nekem, csak nem éppen jutalomként. Cigarettáért nyúlok, de kiürült a doboz. Felkelek, leporolom a farmeromat, és kifelé indulok a parkból. A nap kezd ereszkedni nyugat felé, fényes lánglabda dülöngél a Hudson fölött, narancs és lila csíkokat pingálva az égre. Tényleg szép a látvány, egy másodperc erejéig sikerül is gyönyörködésre kényszerítenem magam. A Hetedik sugárúton délnek fordulok, beugróm egy kis boltba cigit vásárolni, aztán irány a belváros. Visszamegyek a szállodába, hozatok valamit a szobaszolgálattal, aztán talán, egyszer az életben, korán fogok elaludni. A Carnegie Hall előtt taxik fékeznek, kiteszik az esti koncertekre érkezőket. Egy gyöngysorokkal ékített idős hölgy tipeg elő magas sarkokon az egyik kocsiból, görnyedező frakkos kísérője a könyökébe kapaszkodik. Láttukra, ahogy együtt botladoznak, érzem, hogy összerándul valami a mellkasomban. Bámuld a naplementét, adom ki a parancsot. Bámulj valami szépet! De mikor felpillantok az égre, azt kell látnom, hogy a csikók egy többnapos véraláfutás színére sötétedtek. Szeszélyes, finomkodó kis pöcs. Ennek titulált az újságíró. Ő is megérte a pénzét, az igaz, de abban az egy pillanatban igazat szólt. A pillantásom visszatér a Földre, és mikor megérkezik, az ö szemét látom. Nem úgy, ahogy régebben láttam mindenütt minden sarkon, minden reggel, a saját lecsukott szemhéjam mögött. Nem úgy, ahogy valamennyi lány tekintetében az övét kerestem, akire csak ráfeküdtem az elmúlt években. Nem bizony, ezúttal tényleg az ő szeme az.

17 Az ő fényképe az, talpig feketébe öltözötten, a cselló úgy támaszkodik a vállának, mint egy fáradt kisgyerek. A haja feltűzve, abba a bizonyos kontyba, ami úgy tűnik, kötelező a klasszikus zenészeknél. A kamarakoncerteken és vizsgákon is ezt a frizurát szokta viselni, de egy keveset mindig leengedett a hajából, hogy finomítson kissé a viselet szigorúságán. De ezen a fényképen nincsenek szabadon röpködő hajszálak. Közelebb lépek, elolvasom a feliratot. Az IFJÚ TEHETSÉGEKÉRT ALAPÍTVÁNY BEMUTATJA: MIA HALL. Pár hónappal ezelőtt Liz megtörte a Miával kapcsolatos dolgok hallgatólagos embargóját, és elküldött nekem egy kitépett oldalt az Amerika Mi Vagyunk magazinból. A ráragasztott öntapadós címkén csak ennyi állt: Azt hiszem, ezt látnod kell Az összeállításnak 20 húsz év alatti tehetségek volt a címe: feltörekvő csodagyerekekről írtak benne. Az egyik oldalt Miának szentelték, a közepén egy kép, amire alig mertem rápillantani, és néhány hasáb, amit csak jó néhány nagy levegővétel után mertem átfutni. Az újság Yo-Yo Ma első számú trónörökösének titulálja. Ezen muszáj volt elvigyorodnom. Mia mindig azon morgolódott, hogy akiknek fogalmuk sincs a csellóról, minden csellistát a következő Yo-Yo Mához hasonlítanak, mert egyedül az Ő nevét ismerik. És Jacqueline Du Pré? kérdezte mindig, a saját példaképét hozva fel példának, aki viharos tehetségnek indult, ám huszonnyolc éves korában leterítette a szklerózis multiplex, és tizenöt évvel később meg is halt. Az Amerika Mi Vagyunk újságírói ezen felül túlviláginak nevezték Mia játékát, aztán nagyon élethűen részletezték a több mint három évvel ezelőtti autóbalesetet, amely a szülei és a kisöccse életét követelte. Ezen megdöbbentem. Miát nem olyannak ismertem, aki erről beszélne, hogy sütkérezzen az idegenek együttérzésében. De amikor még egyszer átfutottam a cikket, rájöttem, hogy az egész csak régi újságok beszámolóiból összeollózott szöveg, nincs benne semmi, amit maga Mia mondott volna. Néhány napig magamnál tartottam azt az oldalt, néha előszedtem és rápillantottam. De a tárcámban hordani olyan érzés volt, mintha egy kazetta plutóniumot tartanék a zsebemben. És ha Bryn rajtakapott volna egy Miáról szóló újságcikkel, akkor bizony valódi nukleáris robbanások következtek volna be. Szóval néhány nap elteltével eldobtam, és kényszerítettem magam, hogy elfeledkezzek róla. Most, hogy megpróbálom felidézni a részleteket, úgy rémlik, említett valamit arról, hogy Mia otthagyta a Juilliardot, hogy koncertezzen, elsőként a Carnegie Hallban. Újra felemelem a tekintetemet. A szeme még mindig ott van, még mindig engem néz. És hirtelen tudom, éppolyan bizonyossággal, mint bármit a világon, hogy ma este lép föl. Tudom már jóval azelőtt, hogy megkeresném a dátumot a plakáton, ami kétségkívül augusztus tizenharmadika. Mielőtt tudatosodna bennem, mit is teszek, még mielőtt meggyőzhetném magam, mennyire borzalmasan rossz ötlet is ez, máris a jegypénztár felé tartok. Nem akarom látni, győzködöm magam. De nem is fogom látni. Csak hallani akarom. A jegypénztáron kinn a tábla, hogy ma estére minden jegy elkelt. Bejelenthetném nagy hangon, hogy ki vagyok, felhívhatnám a hotel recepcióját vagy Aldoust, és minden valószínűség szerint tudnának nekem jegyet szerezni, de én inkább a sorsra bízom magam. Névtelen, kissé alulöltözött fiatalemberként állok elő és kérdezem meg, van-e még szabad hely. Nemrég kezdtük eladni a pótszékeket. Van még egy hely a galérián, egészen hátul. Kilátás szempontjából nem éppen ideális, de már csak ez maradt feleli a lány az üvegablak mögül. Nem a kilátásért jöttem felelem. Én is mindig ezt mondom mondja a lány, és nevet. De az emberek néha nagyon válogatósak tudnak lenni. Huszonöt dollárt kérek szépen. Átnyújtom a hitelkártyámat, és belépek a hűvös, félhomályos koncertterembe. Becsusszanok az ülésemre, lehunyom a szemem, és felidézem a legutóbbi alkalmat, amikor ilyen előkelő helyen voltam

18 csellókoncerten. Öt éve történt, az első randevúnkon. És épp, mint azon az estén, ma is érzem, hogy elönt a várakozás hulláma, hiába tudom, hogy ma este, ellentétben azzal a régi estével, nem fogom megcsókolni őt. Még megérinteni sem fogom. Sőt, még csak nem is fogom közelről látni. Ma csak hallgatni fogom. És ez elég is lesz.

19 HÁROM Mia négy nap után felébredt, de semmit sem mondtunk el neki a hatodik napig. Nem is nagyon számított, mert úgy tűnt, mintha már tudná. Körbeültük az ágyát az intenzíven, és szegény, szűkszavú nagyapja húzta a rövidebbet, őt jelölték ki, hogy közölje Miával: a szülei, Kat és Denny azonnal meghaltak a balesetben, amely idejuttatta őt. És azt is, hogy a kisöccse, Teddy annak a helyi kórháznak a sürgősségi osztályán vesztette életét, ahová mindkettejüket szállították, és ahonnan Miát továbbküldték Portlandbe. Senki sem tudta, mi okozta a balesetet. Van-e Miának valami emléke róla? Mia csak feküdt, nagyokat pislogott, a kezembe kapaszkodott, és olyan erővel mélyesztette belém a körmeit, mintha soha nem akarna elengedni. A fejét rázta, és csöndesen csak annyit ismételgetett nem, nem, nem, újra és újra és újra. De könnyeket nem ejtett, ezért nem tudtam, hogy a nem válasz-e a nagyapja kérdésére vagy egyszerűen az egész helyzetet próbálta meg nem történtté tenni. Akkor aztán közbelépett a szociális munkás, és a maga ellentmondást nem tűrő módján átvette a beszélgetés irányítását. Elmondta Miának, miféle műtéteken esett át addig ( csak a legeslegsürgősebb, életmentő beavatkozások történtek meg, hogy az állapotodat stabilizáljuk, és ami azt illeti, ez rendkívül jól sikerült )? aztán felsorolta azokat az operációkat, amik az eljövendő hónapokban voltak esedékesek. Az első műtét az lesz, ami helyreigazítja és acélcsavarokkal rögzíti á bal lábában a csontokat. Aztán következik egy másik, egy héttel később, amelynek során bőrlebenyt vételeznek a sérülést nem szenvedett lába combjáról. Ezután, a következő operáció során ezt a bőrt ültetik át a szétbarmolt lábra. Ez a két beavatkozás sajnálatos módon hagy majd néhány csúf sebhelyet. De az arca sérülései egy év múlva majd plasztikai műtéttel teljesen eltüntethetők. Ha egyszer végeztünk a feltétlenül elvégzendő operációkkal, és nem lép fel semmiféle komplikáció, sem fertőzés a lép eltávolítása miatt, sem tüdőgyulladás, sem pedig a tüdő más problémái, akkor elhagyhatod a kórházat és beköltözhetsz egy rehabilitációs otthonba mondta a szociális munkás. Fizikoterápiára, munka- és beszédterápiára, meg ki tudja, mire lesz még szükséged. Egy pár napon belül jobban fel tudjuk már mérni az állapotodat. Én teljesen beleszédültem ebbe a litániába, de Mia minden egyes szóra koncentrált; több figyelmet szentelt az eljövendő műtéteknek, mint amennyire a családját illető híreket méltatta. Aznap délután, kicsivel később a szociális munkás hölgy félrevont bennünket Mia nagyszüleit és engem. Aggódtunk Mia reakciója, illetve leginkább annak hiánya miatt. Sikoltozásra számítottunk, haj tépésre, valami kirobbanó erejűre, valamire, ami felér a történtek szörnyűségéhez, ami felér a tulajdon lesújtottságunkhoz. De ez a hátborzongató hallgatás csak egyet jelenthetett: agykárosodást. Nem, nem, arról szó sincs sietett megnyugtatni minket a hölgy. Az agy nagyon sérülékeny műszer, és még valószínűleg hetekbe kerül, amíg megtudjuk, pontosan melyik területeit érintheti a sérülés. De a fiatalok nagyon rugalmasak és erősek, és a neurológusok igencsak bizakodnak. Mia mozgáskoordinációja meglehetősen jó. A beszédkészsége, úgy tűnik, nem károsodott. A jobb oldala gyenge, és egyelőre nem találja az egyensúlyát. Ha csupán ennyi sérülés érte az agyát, nagyon szerencsésnek mondhatja magát. Mindannyian megütődtünk a szóhasználatán. Szerencsésnek? De a szociális munkás keményen a szemünk közé nézett. Hihetetlenül szerencsésnek, mert mindez visszafordítható. Ami petéig a reakcióját illeti az imént mondta, és fejével az intenzív osztály felé bökött, az teljesen normális válasz egy ennyire extrém mértékű érzelmi traumára. Az agy befogadóképességének megvannak a határai, úgyhogy leengedi a sorompóit, és fokozatosan emészti csak a híreket. Előbb-utóbb fel fogja fogni teljes egészében, de ehhez segítségre lesz szüksége.

20 Ezután hosszasan magyarázott a gyász lépcsőfokairól, ellátott mindenféle ismertetőkkel a poszttraumás stressz szindróma lefolyásáról, és felajánlotta Mia számára a kórházban dolgozó gyászterapeuta segítségét is. Tulajdonképpen maguknak se ártana felkeresni őt tette hozzá a végén. Ezt elengedtük a fülünk mellett. Mia nagyszülei nem éppen lelkizős alkatok. Ami pedig engem illet, az én szemem előtt csak Mia gyógyulása lebegett, nem a sajátom. A műtétek sorozata szinte azonnal megkezdődött. Ezt szörnyen kegyetlennek találtam. Mia épp az imént érkezett vissza a halál küszöbéről csak azért, hogy a családja elvesztésével kelljen szembesülnie, és tessék, már fekhet is újra a kés alá. Nem hagyhatnák legalább egy kicsit pihenni? De a szociális munkás elmagyarázta, hogy minél előbb sikerül Mia lábát helyretenni, annál hamarabb fog tudni mozogni, és akkor végre elkezdhet igazán javulni az állapota. Úgyhogy a combcsontját összecsavarozták, és elvégezték a bőrátültetést. Szinte még levegőhöz se jutottam, mikor már ki is tették a kórházból, és áttelepítették egy rehabilitációs otthonba, ami inkább lakóparkra, mint egészségügyi intézményre hasonlított, a gyepen cikázó sima ösvényekkel és mindenfelé tavaszi virágokkal, amik akkoriban kezdtek nyílni, mikor Mia megérkezett. Alig egy hetet töltött ott egyetlen eltökélt, rémületes, fogcsikorgató hetet, amikor megérkezett a boríték. A Juilliard. Annyi mindent jelentett már nekem korábban is. Valamit, ami előre eldöntetett. Okot adott büszkeségre. Vetélytárs is volt. És aztán egyszerűen elfeledkeztem róla. Azt gondolom, mindannyian így voltunk vele. De az élet ment tovább Mia rehabilitációján kívül is, és valahol, abban a másik világban a másik Mia az, akinek két szülője, öccse és működőképes teste volt még mindig létezett. És ebben a másik világban pár hónappal korábban néhány vizsgabiztos meghallgatta Mia játékát, folytatták a jelentkezésének elbírálását, a dolgok mentek a maguk útján, míg végül döntésre jutottak, és ez a végső döntés most itt volt előttünk. Mia nagyanyja nem merte egyedül felbontani a levelet, így aztán megvárta, míg Mia nagyapja és én megérkezünk, csak akkor hasította fel a gyöngyház nyelű levélkésével. Miát felvették. Mintha bizony ez valaha is kérdés lett volna. Mind úgy gondoltuk, jót tesz majd neki a hír; talán feltűnik valami örömteli az amúgy nagyon is kilátástalan jövőjében. Már beszéltem a felvételikért felelős dékánnal, és elmagyaráztam neki, mi történt. Engedélyezte, hogy egy-két évvel később kezdd csak meg a tanulmányaidat mondta Mia nagyapja, mikor megosztotta Miával a híreket és hogy milyen bőkezű ösztöndíjat ajánlottak fel neki a felvétele mellé. Maga a Juilliard javasolta a halasztást, hogy Mia biztosan képes legyen az iskola szigorú előírásainak megfelelően játszani, amennyiben elfogadja a felkínált helyet. Nem mondta Mia a központ vigasztalan társalgójában, ugyanazon az érzelemmentes hangon, amelyen a baleset óta beszélt. Egyikünk sem tudta biztosan, hogy az érzelmi megrázkódtatás okozta-e vagy ez lesz az új hanghordozása, így tud az új, átrendeződött agya beszélni. Bármit mondott is a szociális munkás, hogy bátorítson bennünket, bármennyit hangsúlyozták a terapeuták, hogy Mia állapota rohamosan javul, mi bizony aggódtunk. Fojtott hangon beszélgettünk erről távozóban, miután magára hagytuk azokon az éjszakákon, amikor képtelen voltam rávenni magam, hogy ott maradjak vele. Nem kell semmit sem elkapkodni felelte Mia nagyanyja. Egy vagy két év múlva nagyon más fényben láthatod majd a világot. Lehet, hogy akkor majd mégis el akarsz menni. Szegény, azt hitte, Mia a Juilliardra mondott nemet. De én jobban tudtam. Jobban ismertem Miát. A halasztás lehetőségét utasította el.

Gayle Forman. Hová tűntél?

Gayle Forman. Hová tűntél? Gayle Forman Hová tűntél? A mű eredeti címe Where She Went Fordította Rudolf Anna A dalszövegeket Gáti István fordította Fedélterv Kühne Andrea ISBN 978 963 539 771 6 Copyright 2011 by Gayle Formán Hungárián

Részletesebben

E D V I N Írta Korcsmáros András

E D V I N Írta Korcsmáros András E D V I N Írta Korcsmáros András A színen a Fiú, aki egy padon ül, majd előveszi a telefonját. Szia! Én vagy az, Dávid! Most hallasz? Nem? Na és most? Nagyszerű! Minden rendben. Nem, nincs baj. Éppen ebédszünetem

Részletesebben

"Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval

Soha nem érzem, hogy itt a plafon - Interjú Bánsági Ildikóval "Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval 2014. augusztus 26. kedd, 07:00 "Mindig büszke voltam, ha valami újra hívtak. Soha nem érzem, hogy itt a plafon, hanem inkább azt, hogy szeretnék

Részletesebben

Akárki volt, Te voltál!

Akárki volt, Te voltál! Mindenkinek annyi baja van, az annyi bajnak annyi baja van, hogy annyi baj legyen. A. E. Bizottság: Vaníliaálomkeksz Előszövegelés De sok gyerekfilmet meg kellett néznem a gyerekeimmel! Micsoda időpocsékolás

Részletesebben

Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül. 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika

Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül. 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika Péterfy Bori színész- és énekesnő. A Krétakör Színháznak, majd 2008-tól Alföldi menesztéséig a Nemzeti Színház társulatának

Részletesebben

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY Néha fel kell adnunk az elveinket, hogy megélhessük az álmainkat Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY - részlet - Szakmai konzultáns: dr. Almási Krisztina Borító és tördelés: White Noise Team ISBN 978-963-12-4568-4

Részletesebben

Miért nem hív?! Hisz elkérte a számod, és megígérte

Miért nem hív?! Hisz elkérte a számod, és megígérte Miért nem hív?! Hisz elkérte a számod, és megígérte Miért nem hív?! 10/2. Képzeld el ezt a szituációt: Megismerkedtél egy nagyon vonzó pasival. Úgy érezted magad vele, mintha már ezer éve ismernétek egymást.

Részletesebben

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt,

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt, II. fejezet [...] Legyél az esernyőm, Óvj a széltől, és ha mégis elázom, Te legyél az égen a Nap, Te melegíts át, ha néha fázom! Én meg olyan leszek hozzád, mint a gazdájához a véreb Amikor először láttam

Részletesebben

Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest!

Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest! Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest! Szia! A Faipari Tudományos Alapítvány saját profiljába vágó önkéntes programot indított ZuzmóKa néven. Az egy éven át tartó rendezvénysorozat önkéntesek

Részletesebben

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com Korrektúra: Egri Anikó 2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Az összefogás döbbenetes ereje... 4 Depressziós helyett bajnok... 6 Na

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

Anita Wekker KÖNNYEZŐ CIPRUS

Anita Wekker KÖNNYEZŐ CIPRUS Anita Wekker KÖNNYEZŐ CIPRUS Regény Felém lép, én hátrálok, és már a szikla szélén állok. A föld egyszer csak szétfolyik a talpam alatt, térdre rogyok. Próbálok megkapaszkodni egy bokorban, egy fűcsomóban,

Részletesebben

DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET

DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET 13. Ha megnyerte, nehogy vigye! Egyre kevésbé tudok a küldetésemre koncentrálni. Lehet, hogy az illuzionista megsejtette, hogy a nyomában vagyok, és mindenféle

Részletesebben

HÁLA KOPOGTATÁS. 1. Egészség

HÁLA KOPOGTATÁS. 1. Egészség HÁLA KOPOGTATÁS 1. Egészség Annak ellenére, hogy nem vagyok annyira egészséges, mint szeretném, teljesen és mélységesen szeretem és elfogadom a testemet így is. Annak ellenére, hogy fizikailag nem vagyok

Részletesebben

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva Olcsó krumpli Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva ment ajtót nyitni. Nagy örömére, az édesanyja állt az ajtó előtt. Anyukám, de jó, hogy jössz. Alig állok a lábamon, olyan álmos vagyok. Kislányom! Csak

Részletesebben

A holdfényben repülő bicikli

A holdfényben repülő bicikli A holdfényben repülő bicikli Páros interjú Mindketten rövid ideig tudhatták magukénak különleges biciklijüket, és vendéglátós művészi karrierjük sem tartott sokáig. Marozsán Erika színésznő épp túl egy

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG)

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy Igen? Kérlek, ne zavarj, imádkozom. De te megszólítottál! Én, Téged megszólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom:

Részletesebben

Pár szóban a novella létrejöttéről:

Pár szóban a novella létrejöttéről: Pár szóban a novella létrejöttéről: A Heléné Cixous-pályázatot a Feldmár Intézet Nők Iskolája alapította. A pályázat feltételeit Feldmár András fogalmazta meg...a nyertes pályázatoktól őszinte, magas színvonalú,

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

o r v o s - b e t e g K A P C S O L A T beszeljunk rola A Magyar Hospice Alapítvány Orvos-Beteg Kapcsolat Programja

o r v o s - b e t e g K A P C S O L A T beszeljunk rola A Magyar Hospice Alapítvány Orvos-Beteg Kapcsolat Programja o r v o s - b e t e g K A P C S O L A T beszeljunk rola A Magyar Hospice Alapítvány Orvos-Beteg Kapcsolat Programja Sok szerencsét kívánok önöknek, és ne felejtsék el, hogy a beteg is ember (A Budapest

Részletesebben

És bizony: Ha az emberek nincsenek valami hatalmas és kemény kontroll alatt, felfalják egymást. Ez nem igaz.

És bizony: Ha az emberek nincsenek valami hatalmas és kemény kontroll alatt, felfalják egymást. Ez nem igaz. Van egy hamis adat. Íme: Az igazság fáj. Hídvégi Róbert Ez nem igaz. Persze van egy dolog, ami miatt igaznak tűnik. De nem az. Hogyan is használható? 1. Amitől jól érzed magad, abban igazság van 2. Ha

Részletesebben

Első szín (Osztályterem, a diákok ülnek, dr Wieser a hitoktató vezetésével folyik az óra) Rövid, de velős! Durva bűn a lopás?

Első szín (Osztályterem, a diákok ülnek, dr Wieser a hitoktató vezetésével folyik az óra) Rövid, de velős! Durva bűn a lopás? DRÁMAJÁTÉK TINIKNEK Vári Lili: A KULCS A történet egy vallási középiskolában játszódik. Szereplők: Tanár dr Wieser Tanár Brown Diákok: Jim, Larry, Jeff, Tom és Matthew Első szín (Osztályterem, a diákok

Részletesebben

Ősi családi kör 2012

Ősi családi kör 2012 Ősi családi kör 2012 Egy ősember(őe) és egy ősasszony(őa) ülnek a tűz mellett és rágcsálnak egy-egy cupákot. ŐA: Jenő te nem fázol? Olyan huzatos ez a barlang. ŐE: Ne morogj! Örülj, hogy fedél van a fejed

Részletesebben

Valódi céljaim megtalálása

Valódi céljaim megtalálása Munkalap: Valódi céljaim megtalálása Dátum:... - 2. oldal - A most következő feladat elvégzésével megtalálhatod valódi CÉLJAIDAT. Kérlek, mielőtt hozzáfognál, feltétlenül olvasd el a tanfolyam 5. levelét.

Részletesebben

- A Kodály iskola kóruséletéről híres. Te is tagja vagy valamelyik kórusnak?

- A Kodály iskola kóruséletéről híres. Te is tagja vagy valamelyik kórusnak? INTERJÚ Tarek Ferenccel Sokan sokféle indíttatásból kezdjük meg zeneiskolai tanulmányainkat. Vannak, akik szüleik kezdeményezésére, mert egykor ők maguk is zenéltek, vagy pont azért, mert felnőtt korban

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

Bói Anna. Konfliktus? K. könyvecskék sorozat 1.

Bói Anna. Konfliktus? K. könyvecskék sorozat 1. Bói Anna Konfliktus? K könyvecskék sorozat 1. Tartalom: Üdvözölöm a kedves Olvasót! Nem lehetne konfliktusok nélkül élni? Lehet konfliktusokkal jól élni? Akkor miért rossz mégis annyira? Megoldás K Összegzés

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

A boldog felhasználó

A boldog felhasználó A boldog felhasználó Ingyenes e-book, a Felhasználó Update csapattól Írta: Vidi Rita Mi a különbség a begyakorolt, monoton, örökké félelmetesnek tűnő felhasználás, és a tudás alapú, céltudatos, örömfelhasználás

Részletesebben

Károlyi Veronika (Ronyka) 5 bődületes hiba, amit ha elkövetsz kinyírod a hitedet. Ronyka http://www.varazslatostitkok.com

Károlyi Veronika (Ronyka) 5 bődületes hiba, amit ha elkövetsz kinyírod a hitedet. Ronyka http://www.varazslatostitkok.com Károlyi Veronika (Ronyka) 5 bődületes hiba, amit ha elkövetsz kinyírod a hitedet Írta: Károlyi Veronika (Ronyka) Copyright Károlyi Veronika, 2015 Minden jog fenntartva! Ingyenes e-könyv 5 bődületes hiba,

Részletesebben

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve Kiss Ottó A nagypapa távcsöve ITT VANNAK A NAGYIÉK Itt vannak a nagyiék, megjöttek! Két hétre. Fogalmam sincs, hogy mit lehet majd velük addig csinálni. 3 A NAGYPAPA UGYANOLYAN A nagypapa ugyanolyan, mint

Részletesebben

Belső Nóra: Utak egymáshoz (részlet) Beszélgessünk!

Belső Nóra: Utak egymáshoz (részlet) Beszélgessünk! Belső Nóra: Utak egymáshoz (részlet) Beszélgessünk! Sokszor nagyon kevés dolgon múlik, hogy egy kapcsolat miképpen alakul. Ugyanazzal az energiával lehet építeni és rombolni is. A lényeg a szándék, illetve

Részletesebben

Miért tanulod a nyelvtant?

Miért tanulod a nyelvtant? Szilágyi N. Sándor Mi kell a beszédhez? Miért tanulod a nyelvtant? Nyelvtani kiskalauz (Részletek a szerző Ne lógasd a nyelved hiába! c. kötetéből, Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, 2000) 2. rész Térjünk

Részletesebben

A tudatosság és a fal

A tudatosság és a fal A tudatosság és a fal Valami nem stimmel a világgal: háborúk, szenvedések, önzés vesz körül bennünket, mikor Jézus azt mondja, hogy az Isten országa közöttetek van. (Lk 17,21) Hol van ez az ország Uram?

Részletesebben

Tizenötödik lecke. ágyad nagyapam családja. felesége, nagyapam. kislánya nagynénem

Tizenötödik lecke. ágyad nagyapam családja. felesége, nagyapam. kislánya nagynénem Tizenötödik lecke Családi kép Te, Gergely, mindig meg akarom kérdezni, csak elfelejtem: kik vannak azon a nagy képen az ágyad fölött? Ja, azok, azon a régi képen? Az az apai nagyapám családja, még a háború

Részletesebben

Cukimami én idős motiváció:

Cukimami én idős motiváció: Cukimami s én idő ió: c motivá Énidó Kezdjük ott, hogy miért is fontos, az Énidő; Magad miatt, mert kell, hogy érezd; az anyasággal nem veszítetted el a nőiességedet, azt, hogy egy önálló és utánozhatatlanul

Részletesebben

Az élet napos oldala

Az élet napos oldala Az élet napos oldala írta Mercz Tamás E-mail: mercz_tomi@hotmail.com Első rész Minden kicsiben kezdődik el A fűnyíró idegesítő berregő motorhangja teljesen betölti szobám zegzugait. Zúg a rikítóan kék

Részletesebben

ÉRZELMEK HANGULATOK ÍZEK. 2013. márciusi kiadás

ÉRZELMEK HANGULATOK ÍZEK. 2013. márciusi kiadás ÉRZELMEK HANGULATOK ÍZEK 2013. márciusi kiadás MéTa kiadó 2013 Minden jog fenntartva! Fotók: Qaradah Szimonetta Nyomtatás: Nemzeti Védelmi Szolgálat Tartalomjegyzék: Szerintük mit jelent. Szerinted mit

Részletesebben

A királykisasszony cipője

A királykisasszony cipője A királykisasszony cipője Színpadra alkalmazta: Steinwender József Szereplők: Királykisasszony Mészáros Csizmadia Szobalány Kisbíró Herceg koldus ruhában Hajdúk Napszámosok (férfiak, nők) Hercegek, királyfik

Részletesebben

Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem

Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem jelenthetett komolyabb problémát az, hogy megértesse

Részletesebben

T. Ágoston László A főnyeremény

T. Ágoston László A főnyeremény T. Ágoston László A főnyeremény Gondosan bezárta az ajtót, zsebre vágta a kulcsot és egy széllel bélelt, kopott nyári nadrágban, hasonlóképp elnyűtt pólóban, és mezítlábas papucsban lecsoszogott a földszintre

Részletesebben

- De nem, a film szemmel láthatólag megtette a magáét. - Először nálunk, aztán meg itt. A buta nyugatiak azt hitték, hogy elég, ha egy francia

- De nem, a film szemmel láthatólag megtette a magáét. - Először nálunk, aztán meg itt. A buta nyugatiak azt hitték, hogy elég, ha egy francia dem az árnyékot, az árnyékot, amely a megperzselődéstől véd. Belebújok, bele az árnyékba, újra felfedezem őt a képeimen. Az én nyelvemen szólítom meg. A szemeimből Ő néz rám. A fejemben van. A véremben

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt.

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt. Kata Az egyik budapesti aluljáró, metróbejárat előtt találkozunk, azt mondta, itt szokta napjainak nagy részét tölteni. Mocsok van, bűz és minden tele hajléktalanokkal. Alszanak dobozokon, koszos rongyokon,

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

Szita Szilvia - www.magyarora.com 2004. II. Biztatás, bátorítás

Szita Szilvia - www.magyarora.com 2004. II. Biztatás, bátorítás I Biztatás, bátorítás I Biztatás, bátorítás Beszédpanelek és mintadialógusok - Ne izgulj, menni / sikerülni fog! - Ne butáskodj, menni / sikerülni fog! - Ne hülyéskedj, menni / sikerülni fog! - Ne félj,

Részletesebben

Megbánás nélkül (No regrets)

Megbánás nélkül (No regrets) Stargate SG1- Megbánás nélkül (No Regrets) Kategória: Stargate SG1 Romantika Rövid ismertető: Bárcsak a Jég foglyai néhány perccel tovább tartott volna... Írta: Alli Snow Web: http://www.samandjack.net/fanfics/viewstory.php?sid=1251

Részletesebben

A kötőszók. Mindenki jól ismeri a DE szócskát, amivel ellentétet fejezünk ki. Gyakori, jól és könnyen használható:

A kötőszók. Mindenki jól ismeri a DE szócskát, amivel ellentétet fejezünk ki. Gyakori, jól és könnyen használható: A kötőszók Előhang (prelúdium): DE Mindenki jól ismeri a DE szócskát, amivel ellentétet fejezünk ki. Gyakori, jól és könnyen használható: Vera csak 2 éves, de már 100-ig tud számolni. Ez az étterem kitűnő,

Részletesebben

Isten nem személyválogató

Isten nem személyválogató más. Ezért gondolhatja őszintén azt, hogy ő, aki az összes többi apostolnál többet tett, még arról is lemond, ami a többi apostolnak jár. Mert mid van, amit nem Istentől kaptál volna? És amit tőle kaptál,

Részletesebben

T.Ágoston László A lovak állva álmodnak

T.Ágoston László A lovak állva álmodnak T.Ágoston László A lovak állva álmodnak Alszol, öreg? fordult a férje felé az asszony. Megigazította feje alatt a kispárnát, és lélekben felkészült a nagy beszélgetésre. Nem, nem alszom. Jár az agyam,

Részletesebben

Azonnal megkezdődtek a bejelentkezések. És szinte kizárólag férfiak hívtak.

Azonnal megkezdődtek a bejelentkezések. És szinte kizárólag férfiak hívtak. A NAPI BETEVŐ A Férfiak a díványomon egy váratlan utazás története, amely történetesen a férfiak erotikus gondolkodásába vezetett. Amit ott megtanultam pácienseim vágyairól és viselkedéséről a szex és

Részletesebben

- Hétévesen kezdtél hegedülni. Volt aki zenei múlttal rendelkezett a családban és ennek hatására kezdtél el tanulni vagy teljesen önszántadból?

- Hétévesen kezdtél hegedülni. Volt aki zenei múlttal rendelkezett a családban és ennek hatására kezdtél el tanulni vagy teljesen önszántadból? Balczó Péter operaénekessel, a Magyar Állami Operaház és az Erkel Színház oszlopos tagjával, a nagykörúti Szamos Cukrászdában találkoztam. Észnél kell lenni, hiszen interjúalanyaimnak általában fogalmuk

Részletesebben

Robert Antoni. Bezárt szabadság. 31 nap az USA bevándorlási börtönében

Robert Antoni. Bezárt szabadság. 31 nap az USA bevándorlási börtönében Robert Antoni Bezárt szabadság 31 nap az USA bevándorlási börtönében 3 4 A könyv igaz, megtörtént események alapján íródott. A könyvben említett egyes személyek nevét megváltoztattam, hogy ezzel is védjem

Részletesebben

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk?

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? 2013. február 6., 11:00 Sorozatunkban a Színház- és Filmművészeti Egyetemen ebben az évadban végzősöket, Novák Eszter és Selmeczi György zenés szakirányú osztályának

Részletesebben

A Cseppnyi Önbizalom kútja

A Cseppnyi Önbizalom kútja Bertóti Johanna A Cseppnyi Önbizalom kútja Szereplők: Fodor testvérek (kertészlegények) Bodor Magnólia, tündér Kuruzs Ló Utolsó Sárkány Kurta Farkú Malac Félénk Tigris 1 1. jelenet Kert. Csukott szirmú

Részletesebben

1. Hipnotikus Csábítás technika: Benned van az erő. Nicholas Victor www.csabitasakademia.com

1. Hipnotikus Csábítás technika: Benned van az erő. Nicholas Victor www.csabitasakademia.com 1. Hipnotikus Csábítás technika: Benned van az erő Nicholas Victor www.csabitasakademia.com Tartalom: 1. Hipnotikus Csábítás technika:... 2 Benned van az erő... 2 Nicholas Victor www.csabitasakademia.com...

Részletesebben

Grilla Stúdiója - gyógytorna, szülésfelkészítés

Grilla Stúdiója - gyógytorna, szülésfelkészítés Az ikrek nevelése R.: - Önt talán azért is érdekli az ikerkutatás, az ikergyerekek világa és élete, mert Ön is egy iker, ikerpár egyik tagja. Önök egypetéjû ikrek, vagy kétpetéjû ikrek? Métneki Júlia,

Részletesebben

VIZSGÁLJÁTOK MEG A LELKEKET!

VIZSGÁLJÁTOK MEG A LELKEKET! Pasarét, 2012. augusztus 30. (csütörtök) PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK Horváth Géza VIZSGÁLJÁTOK MEG A LELKEKET! Alapige: 1János 4,1 Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket,

Részletesebben

A HECSEDLI MEG A POSTÁS

A HECSEDLI MEG A POSTÁS SZEMLE 13 T. Ágoston László A HECSEDLI MEG A POSTÁS Hecsedli. Várjuk a postást mondta Bányai, az író, és letette a kagylót. Régi, jól bevált, mondhatni egyezményes szövegük volt ez Zsengellérrel, a költővel

Részletesebben

isteve Szerkesztette George Beahm Steve Jobs egy az egyben Kukkants bele egy zseni agyába!

isteve Szerkesztette George Beahm Steve Jobs egy az egyben Kukkants bele egy zseni agyába! isteve Szerkesztette George Beahm Steve Jobs egy az egyben Kukkants bele egy zseni agyába! Az Apple tehetségekre épül, olyan tehetségekre, akik, azt hiszem, képesek jó hardvert tervezni, erősek az ipari

Részletesebben

Már újra vágytam erre a csodár a

Már újra vágytam erre a csodár a Már újra vágytam erre a csodár a Szüleinktől kapjuk az utat, gyermekeinktől a célt olvasható az államfő feleségének hitvallása internetes bemutatkozó oldalán. Áder János köztársasági elnök felesége, négygyermekes

Részletesebben

Miklya Luzsányi Mónika

Miklya Luzsányi Mónika Miklya Luzsányi Mónika Farkasidő Nem kell ma a húsokat jégverembe tenni. Csikorog a hó, foga van a szélnek, süt át a hideg a falakon. Akkor is egész éjjel vonított a szél, mint a csikaszok a nádasban.

Részletesebben

Elmélkedés a halálról, az orvosaimról, és sorstársaimról

Elmélkedés a halálról, az orvosaimról, és sorstársaimról PAPP ZSOLT Elmélkedés a halálról, az orvosaimról, és sorstársaimról Összefoglalás A nehéz sorsú, hajléktalanszállón lakó, AIDS betegségének állandó fenyegetettségében élő szerző a halálról, félelmeiről,

Részletesebben

A gyermek, aki sosem voltam

A gyermek, aki sosem voltam A gyermek, aki sosem voltam Emlékezések Annette Kuhn Ez a történet egy fényképrõl szól; vagy inkább sok történet egy témára, melyeket sok fényképrõl el lehetne mondani. A képen látható hatéves kislány

Részletesebben

A Dumort Hotel tündöklése

A Dumort Hotel tündöklése A Dumort Hotel tündöklése Bane krónikák 5. CASSANDRA CLARE MAUREEN JOHNSON B A N E K R Ó N I K Á K Ötödik könyv A Dumort Hotel tündöklése Könyvmolyképző Kiadó, 2014 3 A Dumort Hotel tündöklése Bane krónikák

Részletesebben

Jeremej Ajpin. Kihunyó tűzhely mellett. A Földet hallgatom

Jeremej Ajpin. Kihunyó tűzhely mellett. A Földet hallgatom Jeremej Ajpin Kihunyó tűzhely mellett A Földet hallgatom Este, amidőn a Nap ott függött a fenyőfák csúcsán, Anyám lehalkított hangon szólt rám: Ne zajongj. Miért nem szabad zajongani? Mindjárt elül a Nap.

Részletesebben

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG?

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? I. könyv Még meddig tart a dackorszak? PROLÓGUS Géza és Lina egymás mellett ültek a folyosói padon, a főorvosi szoba előtt. Várták, hogy beszólíttassanak. Nem beszéltek, mindegyikük

Részletesebben

HANGERŐ, ÍRÁS, TESTTARTÁS, TÉRHASZNÁLAT, JELNYELV

HANGERŐ, ÍRÁS, TESTTARTÁS, TÉRHASZNÁLAT, JELNYELV ALAPÉRZELMEK MIMIKÁVAL: Mennyire ismered a nem verbális jeleket? (teszt) Tárgyalás, beszélgetés közben érdemes ezekre a jelekre is figyelnünk. Végezzétek el a tesztet, és értékeljétek ki az eredményt!

Részletesebben

szerelmes éneke T E D D W A Y N

szerelmes éneke T E D D W A Y N szerelmes éneke T E D D Y W A Y N E A testvéreimnek és a szüleimnek Azt akarom, hogy az életem buli legyen. Se szülôk, se szabályok, se semmi. Hogy senki se állíthasson meg. Senki ne állíthasson meg. Justin

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

Hogyan néz ki az iskola társadalma 2013-ban?

Hogyan néz ki az iskola társadalma 2013-ban? Hogyan néz ki az iskola társadalma 2013-ban? A Jövô diákja Felkelni nehéz dolog, fél hét elôtt sosem sikerül. Az indulásig hátra lévô fél óra arra ugyan elég volna, hogy magamra rángassak valamit, aztán

Részletesebben

Harmadik lecke. a szekrény mellett. a tükör előtt. az ablak alatt. a trikó és az alsónadrág között. a fehérnemű között

Harmadik lecke. a szekrény mellett. a tükör előtt. az ablak alatt. a trikó és az alsónadrág között. a fehérnemű között Harmadik lecke - Hol a koffer? - A szekrény mellett. - Melyik szekrény mellett? - A nagy barna mellett. - Hol? - Ott, a tükör előtt. - Aha, tényleg. És az a nagy táska? - Kint, az ablak alatt. - Cipő.

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

NEGYEDÓRA AZ OLTÁRISZENTSÉG ELÔTT

NEGYEDÓRA AZ OLTÁRISZENTSÉG ELÔTT NEGYEDÓRA AZ OLTÁRISZENTSÉG ELÔTT Szent Claret Mária Antal (1807 1870) gondolatai alapján Szeretett gyermekem! Látogass meg engem gyakran az Oltáriszentségben! Nem szükséges hosszasan maradnod és sokat

Részletesebben

Mit tehetsz, hogy a gyereked magabiztosabb legyen?

Mit tehetsz, hogy a gyereked magabiztosabb legyen? Mit tehetsz, hogy a gyereked magabiztosabb legyen? Természetesen minden szülő a legjobbat akarja a gyerekének, de sajnos a hétköznapok taposómalmában nem mindig veszi észre az ember, hogy bizonyos reakciókkal

Részletesebben

Go to London!!! S.O.S. Lépésről - Lépésre, a kezdetektől - az új életig! Szigeti Attila. Publio kiadó. Minden jog fenntartva!

Go to London!!! S.O.S. Lépésről - Lépésre, a kezdetektől - az új életig! Szigeti Attila. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! Go to London!!! S.O.S. Lépésről - Lépésre, a kezdetektől - az új életig! Szigeti Attila 2015 Publio kiadó Minden jog fenntartva! Köszönetnyilvánítás jó és rossz akaróimnak: Nem egy szokványos köszönet

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Írnod kell kislányom, erre születtél! Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Tudom Édes, írnom kellene, de bajban vagyok. Talán azt a témát kéne papírra vetnem, amit

Részletesebben

Ára: 200 Ft, mely összeggel gyülekezetünk gyermek- és ifjúsági munkáját támogatja. I. évf. 1. szám 2010. május

Ára: 200 Ft, mely összeggel gyülekezetünk gyermek- és ifjúsági munkáját támogatja. I. évf. 1. szám 2010. május I. évf. 1. szám 2010. május S z ö s z i m a n ó vagyok. Még nem találkoztunk. Én fogok segíteni Neked abban, hogy eligazodjál a különféle érdekes é s i z g a l m a s olvasmányok között. Számomra a legemlékezetesebb

Részletesebben

Joachim Meyer. Bot. A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Fordította: Berki András

Joachim Meyer. Bot. A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Fordította: Berki András Joachim Meyer A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Bot Fordította: Berki András A botról Az ötödik, és egyben utolsó fejezete ennek a könyvnek, amiben elmagyarázom és röviden

Részletesebben

TÁRSAS KAPCSOLATOK, BARÁTOK

TÁRSAS KAPCSOLATOK, BARÁTOK SZKB_207_05 FELKÉSZÍTÉS A FELNÔTT SZEREPEKRE TÁRSAS KAPCSOLATOK, BARÁTOK KIBÔL LESZ A JÓ BARÁT? A modul szerzôi: Simon Gabriella Nagy Ilona SZOCIÁLIS, ÉLETVITELI ÉS KÖRNYEZETI KOMPETENCIÁK 7. ÉVFOLYAM

Részletesebben

*P141A1031203* 3/12. Üres oldal LAPOZZON!

*P141A1031203* 3/12. Üres oldal LAPOZZON! *P141A10312* 2/12 *P141A1031202* *P141A1031203* 3/12 Üres oldal LAPOZZON! 4/12 *P141A1031204* 1. Irányított irodalmi fogalmazás Móricz Zsigmond Égi madár című novellájának részlete alapján A dárdás vasrácskerítésen

Részletesebben

Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött.

Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött. C. A. Tűréshatár 0 Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött. El kellett érnem a Szentpétervárra

Részletesebben

Mennybõl az Angyal... 2010.02.04. Utolsó frissítés 2013.02.04.

Mennybõl az Angyal... 2010.02.04. Utolsó frissítés 2013.02.04. Mennybõl az Angyal... 2010.02.04. Utolsó frissítés 2013.02.04. Mennybõl az Angyal, lejött hozzátok Abban a pillanatban szólalt meg ez a dal a cédé lejátszómon, amikor belekezdtem ebbe az írásba az angyalokról.

Részletesebben

Ő is móriczos diák volt

Ő is móriczos diák volt Ő is móriczos diák volt 107 Az idén évkönyvünk vendége Gryllus Dorka színésznő, aki 1987 és 1991 között volt iskolánk diákja. Vöröslő arccal, zihálva rohantam be egy magyar népmese címére hallgató pesti

Részletesebben

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT 1. fejezet Jack Reacher egy dupla feketét rendelt, csokireszelék és cukor nélkül, nem porceláncsészében, hanem mûanyag pohárban, és még mielõtt kihozták volna a kávét az asztalához, végignézte, ahogy egy

Részletesebben

Baróthy Borbála. Kártyák kiterítve. Cards on the table

Baróthy Borbála. Kártyák kiterítve. Cards on the table Baróthy Borbála Kártyák kiterítve Cards on the table 1. Fejezet A tükörből visszabámuló lányra meredtem. Szomorúnak tűnt és félt. Az arca fehérebb volt a szokásosnál és általában csillogó kék szeme most

Részletesebben

Bányai Tamás. A Jóság völgye

Bányai Tamás. A Jóság völgye Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy

Részletesebben

Isten hozta őrnagy úr!

Isten hozta őrnagy úr! Isten hozta őrnagy úr! Filmrészlet szöveges átirat Napsütéses idő van, a házak előtt egy négytagú tűzoltózenekar vidám indulót játszik. A zenészek barna egyenruhában vannak, fejükön tűzoltósisak. A zenekart

Részletesebben

HA ISMERNÉD AZ ISTEN AJÁNDÉKÁT

HA ISMERNÉD AZ ISTEN AJÁNDÉKÁT Pasarét, 1984. augusztus 26. (vasárnap) PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK refpasaret.hu Cseri Kálmán HA ISMERNÉD AZ ISTEN AJÁNDÉKÁT Lekció: Jn 4,3-15 Alapige: Jn 4,10 Jézus így felelt neki: Ha ismernéd az Isten ajándékát,

Részletesebben

konyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom

konyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom NAGYTAKARÍTÁS Én csak egy szegény asszony vagyok. Asszonyiságom utolsó éveit számlálgatom már, a fejemen tincsekké duzzadtak a fehér hajszálak, az arcomon, a szám körül megszaporodtak a ráncok, lekúsznak

Részletesebben

SIKER CLUB. SIKER CLUB 2009, No. 23. Siker tippek és stratégiák

SIKER CLUB. SIKER CLUB 2009, No. 23. Siker tippek és stratégiák SIKER CLUB SIKER CLUB 2009, No. 23 Siker tippek és stratégiák James Vágyi vagyok a Siker Club huszonharmadik számával, ahol sikeres gondolatokat, ötleteket és információkat ajánlunk arról, hogy hogyan

Részletesebben

Hosszúhetény Online. Kovács Dávid 2012. júl. 24. 11:23 Válasz #69 Szia Franciska!

Hosszúhetény Online. Kovács Dávid 2012. júl. 24. 11:23 Válasz #69 Szia Franciska! Hosszúhetény Online H.H.Franciska 2012. júl. 24. 12:00 Válasz #70 Köszi a gyors választ! Csak arra tudok gondolni, hogy nem jutott el a felajánlás az illetékesekhez, mert máskülönben biztosan éltek volna

Részletesebben

Az 50-es Évek. (tavasz)

Az 50-es Évek. (tavasz) Az 50-es Évek (tavasz) Te vagy az Út Pora a Hajamban, mondta magában Psziché, ahogy a folyó hullámai fel-felcsaptak eláztatva ülő lábfejeit, az évben először száraz folyóé. Halott galamb zuhan a mélybe

Részletesebben