Diplomamunka. Az euró bevezetése Magyarországon

Átírás

1 Diplomamunka Az euró bevezetése Magyarországon Készítette: Vály Róbert Konzulens: dr. Gyırffy Dóra DE KTK, 2007.

2 Tartalomjegyzék 1. Miért van szükség az euró bevezetésére? Gazdaságunk új orientációja Elızmények, a GMU létrejötte Az euró elınyei, hátrányai 8 2. Az euróbevezetés feltételei Konvergenciakritériumok Az árstabilitás problémái, kezelésének módjai a rendszerváltás után Magyarországon A hosszú lejáratú állampapírok hozama és annak tendenciája Magyarországon, más országokhoz is viszonyítva A forint árfolyamának alakulása az euró létrejötte óta A hazai fiskális helyzet alakulása A hazai pénzügyi szektor felkészültsége A költségvetési kiigazítás aktuális kérdései Magyarországon Stabilizációs folyamat a kilencvenes évek közepétıl Prudens fiskális politika, stabilitás, tartós növekedés kérdései A fiskális kihívásokra adott eltérı válaszok sikeressége az EU-ban Fiskális konszolidáció kérdései Magyarországon A konvergenciaprogram néhány problémája a makroelemzések tükrében A környezı országok konvergenciaprogramjainak összehasonlítása Az egészségügyi és nyugdíjrendszer magyarországi problematikája A gazdaság kilátásai A monetáris politika fı célkitőzései az euró-bevezetés tükrében Az árstabilitás elérésének eszközrendszere Optimális monetáris politika célrendszere A monetáris politika eredményessége Kritikák és válaszok 40 2

3 5. Az euróbevezetés gyakorlati kérdései A bevezetés idıpontjának lehetıségei Az euróbevezetés gyakorlati feladatai Magyaroszágon Az Európai Unió eljárási mechanizmusa Az euróbevezetés lehetséges módjai Néhány pénznem-váltással kapcsolatos alapelv Az euroátállásal érintett legfontosabb területek Következtetések 45 Hivatkozási jegyzék 49 3

4 1. Miért van szükség az euró hazai bevezetésére? Az elsı fejezet röviden ismerteti hazánk megváltozott gazdasági környezetét, annak létrejöttét, majd a közös valuta bevezetésének várható következményeit tárgyalja Gazdaságunk új orientációja Magyarország május 1.-tıl tagja az Európai Uniónak. Csatlakozásunk történelmipolitikai jelentısége többnyire érthetı a szélesebb közvélemény számára is, de a gazdasági vonatkozások közül inkább csak az általánosan elvárt jóléti növekedés lett része a közgondolkodásnak. Az Európai Bizottság által nyarán Agenda 2000 címen közzétett dokumentum szerint EU tagságunknak nem feltétele ugyan a Gazdasági és Monetáris Unió kritériumainak teljesítése (AZ EURÓ, MNB [1999]), de azok idıközben a közösségi joganyag (acquis communautaire) részévé, harmonizációs kötelezettséggé váltak. Ezek közül a legfontosabb, a Magyar Nemzeti Bank függetlenségének biztosítása és a szabad tıkemozgásokkal kapcsolatos korlátozások megszüntetése. (2001. májustól a közel 70 évig fennálló kötött devizagazdálkodás megszőnt.) Ettıl kezdve a magyar gazdaságpolitika célja az euróövezettel való gazdasági konvergencia elérése. A GMU-ban való részvétel feltétele viszont a maastrichti kritériumok teljesítése. Magyarország gazdasági kapcsolatainak kétharmada az euróövezet tagállamaival áll fenn. Uniós exportunk és között éves átlagban 34%-kal nıtt. Nagyon fontos, hogy ebben a relációban a magyar külkereskedelem aktívumot tud felmutatni. Exportunk több, mint 70%-át 1996-ra sikerült ebben az irányban teljesíteni, az import 60%-a származott a térségbıl. (Erdıs T. [2003] 295. o.) Legfıbb gazdasági partnereink ezen belül Németország, Ausztria, Franciaország, Olaszország. A volt szovjet utódállamok, fıleg Oroszország irányából az energiahordozók importja dominál, amit nem is tudunk ellensúlyozni exporttal. (Ebben nem állunk egyedül, az orosz állam pénzügyi helyzetének jelentıs megerısödése nyilván nemcsak a Magyarországgal szembeni aktívum következménye.) A volt KGST országokhoz főzıdı kapcsolataink terén kiemelendı Románia, amely idei csatlakozása óta szintén EU-relációnak számít (elıtte az egyik legnagyobb Unión kívüli exportpiacunk volt), és belátható idın belül csatlakozni kíván az euróövezethez is. Szerényebb volumenőek kapcsolataink a zónán kívüli nyugat-európai országokkal. Részben a nagyobb földrajzi távolság miatt, ezen országok kevésbé tekinthetık természetes 4

5 gazdasági partnereinknek. Természetesen még e megállapítás mellett is számos példát is lehetne említeni az újabban kiépülı, vagy korábbi hagyományokat folytató kapcsolatokra. A távol-keleti térség mindent elárasztó árudömpingjét ugyancsak nehéz ellentételezni, és ez más országokra is igaz. A kérdés összeurópai jelentıségő, bizonyos ágazatok számára végzetes is lehet, de ma már olyan iparágakat is elér, amelyeket korábban elsısorban technológai elınyük miatt védettnek gondoltunk. Az irányváltás korábbi KGST orientált gazdaság számára igen jelentıs változást jelent, ami történelmi léptékkel mérve igen gyors ma már kimondhatjuk, hogy sikeres átállás eredménye. A mai GMU tagok (EU 13-ak) mintegy 300 milliós népességő piacot képviselve az USA gazdasági potenciáljának jelentıs hányadát teszik ki. Ebbıl az is érzékelhetı, hogy közös pénzük, az euró ( ) ma már az össze pénzfunkciót teljesítve világpénzként is mőködik. A kezdetben (1999-tıl elszámolásforgalmi, értékmérı, és hitelpénzként funkcionáló) korlátozott fizetıeszköz január 1.-tıl a készpénzforgalom lehetıségét is biztosította. A teljessé vált pénzfunkciók mellett az euró a jegybankok számára a tartalék felhalmozás eszközévé is válva világpénzzé erısödött. A pénz- és tıkepiaci mőveletek egyre nagyobb hányadát is euróban kötik, nemcsak Európában, de a világ más térségeiben is. Meghatározó gazdasági partnereink nemzetközi szinten az integráció révén javuló versenyképessége húzóerıt képvisel, mivel dinamikusan növekvı piacot kínál az exportıröknek és a beszállítóknak. Ez alkalmazkodást indokol, aminek eszköze és alapfeltétele az euró bevezetéséhez szükséges a maastrichti kritériumoknak eleget tevı konvergenciaprogram teljesítése Elızmények, a GMU létrejötte Az Európai Gazdasági Közösség évi római megalakulásának kezdeti célja az integráció révén a háborús konfliktus elkerülése, majd a tagországok piacainak összenyitásával az európai versenyképesség növelése volt. A közös európai valuta az egységes piac hatékonyságát növelheti, amennyiben a termelık és fogyasztók összemérhetik a versengı termékek és szolgáltatások árát, elısegítve az olcsóbb beszerzéseket és az árak bizonyos fokú kiegyenlítıdését. A teljes kiegyenlítıdés több ok miatt, például a tagországok közötti eltérı jövedelmi- és adópolitika miatt sem valósulhat meg. Ezen gazdaságpolitikai alrendszerek továbbra is nemzeti hatáskörben maradtak számtalan közös elıírás ellenére is. Az integráció elırehaladását 1964-tıl a monetáris politikai együttmőködés, 1968-tól a vámunió létrejötte, majd a 70-es évek elejétıl, a Bretton-Woods-i árfolyamrendszer 5

6 összeomlásától a monetáris stabilitásra törekvés jelezte tıl minden ERM (Exchange Rate Mechanism) tag köteles volt bilaterálisan meghatározott középárfolyamát ±2,25%-os ingadozási sávban tartani. Ekkor hozták létre az ECU kosárvalutát, mint számviteli elszámoló egységet, azt tartalékvaluta szereppel is felruházva. A Gazdasági és Monetáris Unió I. szakaszának kezdete (1990.) idején a tıkemozgások teljes, több lépcsıben megvalósuló liberalizációja által a további gazdasági integráció volt a célkitőzés. A Maastrichtban 1991-ben elfogadott Egyezmény az Európai Unióról törvényi szintre emelte a monetáris unió létrehozását. Az angolul EMU-ként rövidített (Economic and Monetary Union) második szakaszába lépve (1994) megkezdıdött a felkészítés a pénzcserére és a piaci szereplık ismereteinek bıvítésére, általános tennivalóinak meghatározására. A következı évben, Madridban dılt el, hogy a közös valuta nem az ECU, hanem az euró lesz. (Külügyminisztérium-MNB [1998]) A maastrichti kritériumok teljesülését 1998-ban mérlegelték, és ennek alapján 11 tagország létrehozta a monetáris uniót. Nagy-Britannia, Svédország és Dánia ebben nem akart (és nem akar máig sem), Görögország pedig gyenge teljesítménye alapján nem tudott csatlakozni. Érdekesség, hogy a britek és a dánok jogosultak kívül maradni az euróövezeten, de a svédek nem, ık az ERM-II.-be lépést halogatják. A britek jól ismert konzervativizmusa, a splendid isolation, valamint a nagyhatalmi törekvések közgondolkodásban máig fellelhetı motívuma magyarázatul szolgálhat a távolságtartásra. További érv lehet mindhárom országban, hogy az utóbbi években az EU meghatározó országainál erıteljesebb fejlıdést tudtak elérni. Bár ezt nemigen lehet a saját valuta javára írni (az ausztrál McKinsey Global Istitute [2006] tanulmánya a svéd versenyszférában a termelékenység deregulációnak köszönhetı jelentıs javulását hangsúlyozza), a társadalom jelentıs része valószínőleg ebben a hitben van, és ez nyilván befolyásolja a döntési helyzetben levı politikusokat is. A londoni székhelyő CEPR [2006] tanulmánya szerint ezen országok csatlakozás nélkül is profitáltak az euróövezet létrejöttébıl, csatlakozásukból az aszimmetrikus kereskedelmi elınyök elvesztése származna. A GMU harmadik szakaszában (1999-tıl) a monetáris politika szupranacionális szintre került, miután még 1998-ban létrejött az Európai Központi Bank, Frankfurt székhellyel és vele együtt a Központi Bankok Európai Rendszere. Ekkortól az euró számlapénzként funkcionált, a különbözı pénznemek az euró nem decimális váltópénzének voltak tekinthetık január 1.-vel megkezdıdött az euróbankjegyek és érmék kibocsátása és a fokozatos pénzcsere, ezáltal a mindenki számára érzékelhetı gyakorlatban is mőködıképes lett az Gazdasági és Monetáris Unió. 6

7 A kezdeti 11 tagállamhoz 2002-ben csatlakozhatott Görögország (1 EUR=340,750 drachma), majd 2007-tıl Szlovénia is, (1 EUR= 239,640 tolár) ahol az átmeneti idıszak mindössze két hét volt. A nemzeti valuták euróra való átváltásának december 31.-én meghatározott arányait az 1.sz. táblázat tartalmazza. A január 1.-tıl maximum hat hónapon át tartó átmeneti idıszakban a nemzeti valuták még forgalomban voltak. Ezután már csak az országok jegybankjai voltak kötelesek elfogadni a régi bankjegyeket. Ennek határideje országonként eltér, de nem ritka (például Németország esetén), hogy korlátlan idıre vállaltak beváltási kötelezettséget. Nemzeti fizetıeszköz Átváltási arány (1 EUR=) Belga frank 40,3399 Luxemburgi frank Finn márka 5,94573 Francia frank 6,55957 Holland forint 2,20371 Ír font 0, Német márka 1,95583 Olasz líra 1936,27 Osztrák schilling 13,7603 Portugál escudo 200,482 Spanyol peseta 166, Táblázat. Az EU 11-ek nemzeti fizetıeszközei és az euró közti átváltási arányok Forrás: MNB A közvélekedés szerint az átállás drágulást okozott, de ezt a statisztikák nem támasztják alá. Az egyidejőleg fellendülı tömegturizmus bizonyos helyeken megnyilvánuló árfelhajtó hatása, valamint egyszerő, olcsó mindennapos cikkek esetén a felfelé kerekítés kelthette ezt az érzetet. Érdemes megjegyezni, hogy Norvégia és Svájc, bár részt vesznek a gazdasági integrációban (mindketten EFTA tagok), az Uniónak nem tagjai, így hiába is keresnénk ıket a táblázatban. 7

8 1.3. Az euró elınyei, hátrányai A monetáris stabilitásra törekvést szolgáló közös valuta számos elınyt nyújt. Így a közös valuta mellett megszőnik a korábbi nemzeti valutákhoz kötıdı árfolyamkockázat és az átváltásokkal járó tranzakciós költség. Ez egyfelıl a termelés és forgalmazás költségeinek csökkenését jelenti az euróövezeti kapcsolatokban, másfelıl éles versenyhelyzetet teremt a gazdasági szereplık számára. Az euróövezeti tagság mellett megszőnik az árfolyam gazdaságpolitikai eszközként való használata, nincs mód valutaleértékeléssel az export támogatására, illetve az import drágítására. Mivel a játékszabályok mindenkire nézve kötelezıek, nem lehetséges a versengı valutaleértékelés eszközével javítani a pozíciókat a többiek rovására. A tagországok számára elvész az a lehetıség is, hogy saját valutájukban történt eladósodásuk esetén a velük szemben fennálló követeléseket elértéktelenítsék. (Manapság hasonló törekvés érzékelhetı az USA részérıl.) A kibıvült piac közös valuta mellett egységes pénzügyi piacot hoz létre, ahol a tıke a legjövedelmezıbb felhasználási területekre áramolhat. Mivel nem áll fenn az árfolyamok változásának veszélye, így a potenciális többlet profit sincs veszélyben. Az áruk és szolgáltatások szabad áramlása a határok leomlását követıen a tıkepiac élénkülését is maga után vonja, megkönnyítve a tıkepiaci eszközök elterjedését, használatát, bıvülı keresletét. Az egységes pénzügyi piac kamatversenyt is eredményez, miáltal a reálkamatok csökkennek. Alacsonyabb kamat mellett erıteljesebb lehet a gazdasági növekedés, és ez az integráció egésze számára elınyös. Az euró bevezetésének számszerősíthetı hátrányai az önálló monetáris politika feladásával, illetve a saját pénzkibocsátás elmaradó hasznával, az ún. seigniorage bevételek elmaradásával mérhetık. A GMU szinten keletkezı seigniorage utólag felosztásra kerül. A maastrichti követelmények betartása mellett az ilyen módon elért növekedés fenntartható, mert nem jár a pénzügyi egyensúly megbomlásával, sem az infláció felpörgése, sem a pénzügyi mérlegek romlása alapján. Az MNB korábban publikált mőhelytanulmánya (Csajbók-Csermely [2002]) szerint az elıbb vázolt, euró bevezetéshez köthetı elınyök közül legjelentısebb a külkereskedelem bıvülése, hosszú távon a GDP arányában évi 0,55-0,76%-os növekedési többletet biztosít. Egyes vélemények szerint ebben nem is annyira a korábbi akadályok leomlása, hanem a tagországok koordináltabb gazdaságpolitikája játszik szerepet. Az országok gazdasági ciklusainak összehangolódása miatt az azzal együtt mozgó export és import között nem 8

9 keletkezik jelentıs feszültség, így a külsı egyensúly is kevéssé bomolhat meg, nem kell a pénzügyi rendszernek túlságosan nagy hiányt finanszírozni. A reálkamat csökkenése szintén hosszabb idıszakra vetítve évi 0,08 0,13%-kal segítheti fejlıdésünket. E két hatás a tanulmány szerint 20 év átlagában 0,6 0,9 százalékponttal emelheti a hazai össztermék növekedési ütemét. A rövidtávon jelentkezı hatásokat a bevezetéskor a GDP szintjében bekövetkezı eltolódásként is értelmezhetjük. A tranzakciós költségek csökkenése 0,18 0,30% kétharmad részben a banki konverzió, egyharmad részben az ún. házon belüli ráfordítások elmaradásának köszönhetı emelkedést, a seigniorage bevétel visszaesése 0,17 0,23%-os süllyedést okoz, így a két jelenség közel kiegyenlíti egymást. Az államadósság és a jegybanki devizatartalék kezelés oldalán is számszerősíthetı, jelentıs megtakarításokkal lehet kalkulálni a közös pénz bevezetése esetén. (Boros I. - MN [2007]) A szerzı az állam, a lakosság, az önkormányzatok és a vállalkozások hitelállományának az euró hiánya miatti többlet-kamatterhét óvatosan becsülve is jóval 1000 milliárd forint fölé teszi. Ennek reálértéke függ a mindenkori inflációtól. A közös valuta mellett egy ország számára a külsı források elérése, bevonása egyszerőbbé és olcsóbbá válik, továbbá a tartalékképzés kockázatai is mérséklıdnek, egyszerőbb az adósság-portfólió kezelése. Kis, nyitott gazdaságú országok valutái folyamatosan ki vannak téve nemzetközi spekulációknak, ún. pénzügyi fertızéseknek. A spekulációs támadások irányulhatnak a nemzeti valuta árfolyamának manipulálására, és az ún. forró pénzek mozgatásán keresztül a haszon lefölözésére. A monetáris hatóság hibás, vagy megkésett lépései mellett ez óriási károkat okozhat a nemzetgazdaságoknak, esetenként pénzügyi összeomlást is eredményezve. Erre irányuló kísérletek elején a forintot is érték, de monetáris eszközökkel eredményesen elháríthatóvá váltak (ld. 2. ábra). Az euró valuta óriási piacot és gazdasági erıt képviselve aligha válhat spekulációs támadások célpontjává, így GMU taggá válva ezen kockázatok eliminálhatók. Nemigen képzelhetı el, hogy ekkora tömeget spekulánsok meg tudnának lendíteni, álljon mögöttük bármely bankház, vagy pénzügyi csoportosulás ereje. Említést érdemel a bankok konverziós hasznának, illetve a biztosítási üzletágak árfolyam-biztosítással összefüggı eredményének részbeni elmaradása, illetve csökkenése. Ez a piac többi szereplıje számára ugyanakkor, a kisebb költségek miatt eredménynövelı hatású. Az önálló monetáris politika alkalmazása esetén a valutaleértékelésbıl származó rövidtávú gazdasági elınyök elmaradnak ugyan, de az egyébként sem biztosíthat hosszú távú 9

10 eredményt. A már elızıekben említett nemzeti valutaleértékelés mellett az exportırök pozíciója átmenetileg javulhat ugyan, de éppen az import drágulása miatt az infláció emelkedése révén a tevékenységek költségei is nınek, miáltal a kezdeti elınyök eltőnnek. Hosszabb távon a leértékelı árfolyam-politika a rossz, kevésbé hatékony tevékenységeket, termelést konzerválja, azaz a strukturális problémákat tartósítja. Az eddigiekbıl egyértelmően kiderül, hogy az Unióban az árstabilitásra törekvés alapvetı, megkérdıjelezhetetlen célkitőzés. Ezt egyfelıl indokolja, hogy a közös pénz értékének megırzésében közös a felelısség, nem megengedhetı, hogy bárki önös érdekbıl hígítani kezdje. Másfelıl, az árstabilitás sehol sem bizonyult az utóbbi két évtizedben a nyugati világban növekedést gátló tényezınek. (Csaba L. [2006] 41. o.). Több EU tagállam esetén a tartós növekedés alapjának bizonyult, bár önmagában nem jelent arra vonatkozó garanciát. Az önálló monetáris politika feladásának akkor lehetne igazán hátránya, ha az euró-zóna és hazánk viszonylatában aszimmetrikus sokkok kialakulásától kellene tartani. (Csajbók- Csermely [2002]) Ennek azonban nincs jelentıs kockázata, mert egyrészt erısen integrálódtunk a zóna gazdaságába, másrészt a hazai gazdaság ágazati megoszlása jövedelemtermelı képesség és a foglalkoztatás szempontjából is hasonló, harmadrészt az eddigi ciklusok is egybeestek a zóna változásaival. Így az EKB anticiklikus intézkedései várhatóan megfelelı idızítésőek lesznek a magyar gazdaság számára is. Önálló pénznem megtartása esetén a már említett pénzügyi fertızések éppen a legsúlyosabb aszimmetrikus sokkok kiváltói lehetnek. Az idızítésen túl fontos a monetáris beavatkozás mértéke is. A különbözı országokban a reálgazdaság az ún. monetáris transzmisszió eltérése miatt más idıbeli lefutású, illetve mélységő reakciót ad a jegybanki alapkamat változására, így az egyik számára kedvezı monetáris intézkedés a másik számára túlzottnak, vagy erélytelennek bizonyulhat. Ennek oka lehet a bankrendszer kamatszintjének eltérı reakciója (erıs verseny esetén dinamikusabb); a vállalati szektor tıkepiaci finanszírozásának aránya (Magyarországon nem elterjedt); a rövid lejáratú és a változó kamatozású hitelek aránya (Mo.-on magas); a hitelállomány külföldi eredetének aránya (nálunk a vállalati hitelek 60%-a, zömmel euróban jegyzett); de a lakosság eladósodottsága is befolyásolja a monetáris transzmisszió hatékonyságát. Utóbbi a fejlett országokhoz (különösen az angolszász világhoz) mérten hazánkban viszonylag alacsony, de erıteljes felzárkózás tapasztalható, ami nem biztos, hogy pozitív jelenség. (Például a tıl a lakossági kiköltekezés miatt az államháztartás megugró deficitjét zömmel külsı forrásból kell finanszírozni, ami kockázatokat rejt, ld. 3. fejezet.) 10

11 A korábban említett foglalkoztatási szerkezet, illetve annak tendenciája egybecseng a fentiekkel. Az Eurostat 2000-es adatai szerint az ágazati megoszlásban hazánk az EU15-öktıl legnagyobb arányban a pénzügyi szolgáltatások terén tér el. (MNB [2005]) A 15,5%-os referenciával szemben nálunk csak 8% az ebben a szektorban dolgozók aránya, de 2004-ig a foglalkoztatottak számában történt változás is e körben a legnagyobb, 18,1%, közel egyötöd rész a növekedés. Az euróövezethez tartozás elınyeit növelheti az a friss fejlemény, amelyet az Európai Bizottság versenypolitikai biztosának jelentése indított el. (Rajcsányi G. HV, Bankcsapdák) A jelentés súlyos versenyakadályokat feltárva a cégek és lakossági ügyfelek számára feleslegesen drága banki szolgáltatásokat jelez. A közel telített bankpiac szereplıi a szabad tıkeáramlás elvét is sértve olyan akadályokat állítanak, amelyek számukra extraprofitot biztosítanak. Az ügyfelek szabad bankválasztását kilépési, bankközi díjakkal nehezítik, továbbá mőszaki szabványok is korlátozzák a versenyt. A Bizottság az együttmőködés javításával kíván változtatni a helyzeten, az EKB szakmai támogatásával. Egységes eurófizetési térséget (SEPA) kívánnak létrehozni január 1.-tıl, miáltal az ügyfelek bármely tagállamban olyan feltételekkel bonyolíthatnak le pénzügyi mőveleteket, mintha hazájukban tennék. Az övezetben mőködı bankoknak kötelezı lesz SEPA konform bankkártyát kínálni, mellyel például a külföldön munkát vállalók az otthonival azonos díjakkal fizethetnek, vagy vehetnek fel készpénzt. A SEPA csak az eurót bevezetı GMU tagoknál mőködhet. Szükséges megemlíteni, hogy a kormány felkérésére a Gazdasági Versenyhivatal és egy külön bizottság Magyarországon is vizsgálja a bankok tartósan mérhetı extraprofitjának hátterét, a versenykorlátok leépítésének, a banki szolgáltatások költségcsökkentésének lehetıségét. A jelenlegi helyzet alkalmas az ügyfelek fogva tartására, és ez korlátozó a kedvezıbb feltételekkel kínált, innovatívabb pénzügyi termékek választásában. 11

12 2. Az euróbevezetés feltételei E fejezet elıször rövid áttekintést ad az euró-zónához csatlakozás deklarált követelményeirıl, majd sorra veszi a Magyarország eddigi eredményeit, illetve helyzetét a követelmények tükrében. Rövid ismertetést ad a pénzügyi szektor által eddig megtett intézkedésekrıl is Konvergenciakritériumok A már említett maastrichti szerzıdés konvergenciakritériumai a monetáris és fiskális (költségvetési) politika korlátok közé szorítását tartalmazzák. Az árstabilitást, a hosszú távú kamatkonvergenciát, és a fenntartható államháztartási pozíció követelményét egyéves, az árfolyam-stabilitási kritériumot kétéves referencia idıszakra határozza meg. A kritériumokat fenntartható módon azaz nem egyszeri intézkedésekkel kell teljesíteni, melyet egyéb jelzıszámok figyelembe vétele tesz vizsgálhatóvá Az árstabilitás érdekében a vizsgált tagország fogyasztóiár-indexe a vizsgált egyéves periódusban legfeljebb 1,5%-kal haladhatja meg a legalacsonyabb inflációs rátát felmutató három tagállam ilyen módon számolt átlagát. Ez a gyakorlatban 3% alatti inflációs értéket jelent, mely ráta már a gazdasági utolérés jegyében eszközölt erıteljesebb beruházási törekvéseket, illetve azok hatását is figyelembe veszi A GMU leendı tagjának hosszú távú kamatlába 12 havi átlagban legfeljebb 2%-kal múlhatja felül a három legalacsonyabb inflációs rátát felmutató tagállam hasonló jellemzıjét. A gyakorlatban a kamatokat a hosszú (10 éves) lejáratú államkötvények alapján határozzák meg A GMU-ba lépést minimum két évig az ERM-II. rendszer árfolyam-mechanizmusának kell megfelelni, azaz a tagország valutájának a piaci árfolyama meghatározott normál ingadozási sávon belül kell tartózkodjon. Így nem kerülhet sor az euróval szemben megállapított középárfolyam egyoldalú leértékelésére. Az ERM-II. árfolyam-mechanizmus az as árfolyamválság tapasztalatai alapján viszonylag széles, ±15 %-os lebegtetési sávot állapít meg. Miután az érintett ország valutájának euróval szembeni középárfolyamát rögzítik, így a valuta védelmében árfolyamingadozás esetén a sáv szélén áll fenn intervenciós kötelezettség. Az EKB egyetértésével szőkebb sávban is megállapodhatnak. A tagország sávon belül is élhet intervencióval. Az EKB olyan mértékben köteles támogatni az árfolyamot, mely mellett nem veszélyezteti az árstabilitást. 12

13 Az eurót bevezetni szándékozó országnak fenntartható pénzügyi pozícióval kell rendelkeznie, és az európai tanácsi döntés idején nem állhat ún. túlzott deficit eljárás alatt. A túlzott hiány elkerülése minden EU tagállam törvényi kötelezettsége is. Ez a gyakorlatban 3% alatti államháztartási hiányt, és 60%-ot el nem érı államadósságot jelent. Utóbbi állapot mérlegelésekor a csökkenı trend is elfogadható. A jelenlegi tagországok egy részénél a paraméterek teljesíthetısége növekedési problémákat vélelmezve visszatérı gazdaságpolitikai vitákat indukál ugyan, de a közös valuta értékállóságának biztosítása ezeket rendszeresen felülírja. A belépıkre vonatkozó követelmények azonban nem vitatottak! 2.2. Az árstabilitás problémái, kezelésének módjai a rendszerváltás után Magyarországon Az árak stabilitására több tényezı is hatással van. Egy ország monetáris és fiskális politikája, a reálgazdasági folyamatok mellett a gazdaság szereplıinek várakozásai is nagymértékben befolyásolják a pénzromlás kialakuló ütemét. Nem szabad elfeledkezni különösen a hazánkéhoz hasonló kis, nyitott gazdaságú országok esetén a külsı hatásokról sem. A monetáris politika elsıdleges célja a jegybanktörvény által deklaráltan az árstabilitás megırzése. A jegybankok így az MNB is eltérı gazdasági-politikai viszonyok között másmás monetáris politikai stratégia mentén tehetnek eleget legfontosabb törekvésüknek. Errıl részletesebben szól a 2.4. szakasz. A hazánkban 2001 óta alkalmazott inflációs célkövetı stratégia a forint-árfolyam alakulását és a dezinflációs folyamatot tekintve alapvetıen sikeresnek bizonyult, bár a szakmai vélemények ebben is megosztottak. Egyfajta nézetet Surányi György (NSZ [2007]) volt jegybankelnök fejtett ki, aki a és között folytatott gazdaságpolitikát minden elemében súlyosan hibásnak, felelıtlennek, és az ország érdekeivel ellentétesnek minısítette. Ebben kitüntetett szerepet tulajdonított ugyan az államháztartási (ezen belül a jövedelem-) politikának, de a monetáris politika olykor túl szigorú, máskor laza szerepét is elmarasztalja. Más elemzık utóbbi következtetéseit elutasítják. (pl.: Hamecz I., Hírszerzı [2007]) Az elıtti években az ország pénzügyi helyzetének ellehetetlenülésével párhuzamosan már határozottan emelkedett az infláció üteme, a csúcsot 91-ben érte el. Ebben az átmenet során a korábbi mesterséges viszonyok piacivá alakulása is szerepet játszott. A csökkenı trendet a 95-ös stabilizációs intézkedések törték meg (a forint leértékelése, vámpótlék kivetése, stb. által), majd az ismét meginduló mérséklıdés megállt, 13

14 aminek legfıbb oka a várakozások beragadása volt, de a tıkeáramlás liberalizációja, valamint az egyre lejjebb nyomott forintárfolyam is közrejátszott. A 2001-ben bekövetkezett felértékelıdés (ld. 2. ábra) éreztette hatását a pénzromlás lassulásán is. Ugyanebben az idıszakban ezzel ellentétes hatású volt a köztisztviselıket érintı kisebb mértékő, majd a 2002-es választások után nagyszámú közalkalmazott jövedelmét jelentısen növelı béremelés. Hasonló irányban hatott a minimálbérek többszöri emelése, bár a versenyszférában gyakran a Ábra. Az infláció alakulása a rendszerváltás óta Forrás: KSH nem legálisan kifizetett jövedelmek közteherviselés alá vonását szolgálta. A lakásvásárlási hitelek nagy számban történı felvétele is gyengítette a lassulást. A közepétıl beinduló újabb emelkedésben az energiaárak, illetve a vállalkozások adóterhének növelése, valamint a forint átmeneti leértékelıdése játszott fontos szerepet. Az inflációt mérsékli a globalizálódó termelés fokozódó hatékonysága, egyes szektorokban (például tartós fogyasztási cikkek esetén) nem ritka az árak csökkenése sem, ez az import termékeknél, illetve a velük versengı hazaiaknál is megfigyelhetı. A és között lehívható uniós fejlesztési támogatások a hozzájuk adandó saját forrásokkal együtt további inflációs nyomást eredményezhetnek. Összegezve elmondható, hogy az infláció megközelítette a kritériumot, de ez még nem áll szilárd alapokon. Az idıközben bekövetkezett súlyos egyensúlyi problémák, és részben azok kényszerő korrekciója miatt remélhetıleg csak az idén ismét felerısödik, éves átlagban 7-8 % között várható. 14

15 2.3. A hosszú lejáratú állampapírok hozama és annak tendenciája Magyarországon, más országokhoz is viszonyítva A vizsgált makrogazdasági paraméter elsısorban a pénzpiaci szereplık értékítéletét jelzi egy adott állam gazdasági helyzetét, valamint kitőzött gazdaságpolitikai céljainak hitelességét illetıen. A befektetık ugyanis a kockázat-jövedelem kompromisszum néven ismert pénzügyi axiómának megfelelıen magasabb hozamot várnak el a több bizonytalanságot hordozó befektetési lehetıségektıl, amit kockázati prémiumnak neveznek. Hazánkban a 10 éves lejáratú állampapírok hozama az Államadósság Kezelı Központ adatai szerint 2003 közepéig csökkenı tendenciát mutatott, ekkorra 6% körüli értékre esett, 2004-ben 8% fölött volt, majd ismét csökkent. Minimumát augusztusában 5,5%-on érte el, elején 7% körül tartózkodik. Fontos megjegyezni, hogy a befektetık által elvárt hozam az említett szempontokon túl a pénzpiacon uralkodó kockázatvállalási hajlandóságtól is erısen függ, valamint az egyéb befektetési lehetıségek hozamától és kockázatától. Nem véletlen tehát, hogy a megfogalmazott konvergenciakritérium sem számszerő, hanem relatív értéket ad meg. Magyarország mindig kívül volt a megengedett határon, de a 2003 közepén beindult emelkedésig nem volt messze tıle, 100 bázisponton belül. Azóta 200 bázispont körül állandósult a tılünk elvárt többlet hozam. (MNB [2005]) Hozzánk hasonló tendenciát mutat Cseh- és Lengyelország államkötvényeinek hozama, de elıbbi így is jóval belül marad a határon, utóbbi sem sokkal haladja meg azt. Az infláció újbóli meglódulása és esetleges ismételt beragadásának veszélye nem kedvez e kritérium teljesítésének sem, ezért a közeli jövıben a rés növekedésére is számítani lehet. 15

16 2.4. A forint árfolyamának alakulása az euró létrejötte óta Amint már utaltam rá, Magyarországon a rendszerváltás óta idıben különbözı árfolyamrendszerek (rezsimek) mőködtek A gazdasági átalakulás kezdetén a legtöbb rendszerváltó országhoz hasonlóan a stabilizációt a rögzített, de kiigazítható árfolyamrendszer segítette. Ez az árarányok átalakulásával, a liberalizálással, a tömeges privatizációval, a pénzügyi szektor konszolidációjával társult a 90-es évek elsı felében. A rögzített árfolyamok fokozottan ki vannak téve ugyanakkor a deviza spekulációnak, továbbá a jóléti szempontoknak (alacsony infláció), ahol alárendeltté válik az árfolyamcél (Monetáris politika Mo.-n MNB, [2006]) A Bokros-féle 1995-ös stabilizációs program keretében az ún. csúszó leértékelés látszott célravezetınek szők ingadozási sáv (±2,25%) alkalmazása mellett. A leértékelési ütem fokozatos elıre jelzett mérséklésével próbálta meg befolyásolni az inflációs várakozásokat. A dezinflációs folyamat azonban 9-10%-os pénzromlás közelében beragadt, (ld. 1. ábra) aminek hátterében az idıközben szabaddá tett tıkeáramlás is állt, mely hatástalanította a kamatlépéseket. A magasabb kamatokat gyorsabb tıkebeáramlás, növekvı likviditás és ennek következményeként inflációs nyomás követte, ami a jegybankot folyamatos sterilizációra, azaz a fölös vásárlóerı kivonására kényszerítette. A sterilizációs költségek a GDP néhány tizedszázalékát tehetik ki, s ez lényegében az államháztartás finanszírozására bevonható ún. forró pénzek esetenkénti távoltartásának az ára. Másrészrıl, ha ezek a pénzek ezek elmaradnak, akkor nagyobb kibocsátási igényük révén emelkednek a hosszabb lejáratú állampapír hozamok, s ez többe kerül az adósságszolgálat ágán. Hasonló árfolyamrezsim sikeres konszolidációhoz vezetett (Kopits Gy. [1995]) Chilében, Milton Friedman elméleti megalapozásán nyugvó neoliberális gazdaságpolitika véghezvitele mellett Az MNB 2001 tavaszán rugalmasabb, az ERM-II.-höz hasonló ±15 %-os árfolyamsáv alkalmazására épülı rezsimet vezetett be, melyet az inflációs célkövetés rendszerével kombinált. A 2. ábrán jól megfigyelhetı, hogy a forint szők korlátai közül kiszabadulva jelentısen erısödött. Ezt a rendszert 2006-ban a Nemzetközi Valutaalap közlése szerint már hét fejlett és tizenhét feltörekvı piaci ország alkalmazta (Monetáris pol MNB, [2006]). Köztük voltak a Brit Nemzetközösség országai, a visegrádi Négyek, Izrael, Románia, Törökország, valamint latin-amerikai és ázsiai országok is. Ezeknél a bevezetés idıpontjában meglevı infláció 0,8%-tól 13,1%-ig terjedt, a kitőzött cél 1% és 7,5% között volt. A rezsim lényege: egy elıre kijelölt, számszerősíthetı inflációs cél, amelynek rögzített idıhorizonton belüli elérésére (többnyire két-három év) vállal kötelezettséget a jegybank. 16

17 Ennek függvényében határozza meg a rugalmasan változó jegybanki alapkamatot. Alapfeltétele a magas színvonalú, pontos inflációs elırejelzés. A rendszer elınye, hogy közvetlenül a végsı célra koncentrál, ugyanis a társadalmi jólétre legközvetlenebb hatással az infláció van. Ez egyúttal a jegybank hitelességét, elfogadottságát is javíthatja. Elısegíti az inflációs várakozások lehorgonyzását, mert a nyilvánosság számára követhetı és érzékelhetı célt jelenít meg, plasztikusabban mint más, a jegybank által befolyásolható változókra (pénzmennyiség, árfolyam) irányuló célok kitőzése esetén Ábra. A forint árfolyamának alakulása az euró létrejötte óta Forrás: MNB Az alapkamat alakulása a 3. ábrán követhetı nyomon. (Az grafikon az idıtengely mentén torzít, de a tendencia így is felismerhetı.) A kilencvenes évek közepén végrehajtott korrekció óta apró korrekcióktól eltekintve egyenletes csökkentést a júniusában végrehajtott árfolyam-sávközép eltolás miatt meg kellett törni % 25.00% 20.00% 15.00% 10.00% 5.00% 0.00% Ábra. A jegybanki alapkamat alakulása a rendszerváltás óta Forrás: MNB 17

18 A szerencsétlen lépést követıen a piac bizalma erısen megrendült a monetáris politika elkötelezettsége iránt, a forint zuhanni kezdett, és csak három, összesen 6 százalékpontos emeléssel (a eleji 6.5%-ról november végére 12.5%-ra) lehetett visszacsábítani a befektetıket. Járai Zsigmond akkori jegybankelnök nyilatkozatai szerint hiba volt a Monetáris Tanács részérıl (saját magát is beleértve) engedni a kormányzati nyomásnak, ugyanis a miniszterelnök által a költségvetési megszorításra, valamint a 2008-as euróbevezetésre tett ígéret teljesítése elmaradt. A hosszú lejáratú állampapírok hozamát is befolyásoló események árát a költségvetés magasabb kamatterheiben máig fizeti az ország. A kamatszintet csak apró lépésekkel sikerült két év alatt 6%-ra csökkenteni, majd a forint mélyrepülése miatt újból emelésre kényszerült (8%-ig) a jegybank. Az árfolyam jelentıs mozgásainak miértjére az elemzık is keresik a választ, a piac reakciói úgy tőnik, rövidtávon nem mindig korrelálnak a belföldi eseményekkel Az elızıekben érintett alternatív monetáris politikai stratégiák mellett, illetve azokkal átfedésben léteznek a pénzmennyiség-szabályozáson alapuló, az árfolyam-célkitőzésen alapuló, az ún. hibrid és a be nem jelentett stratégiák is. A pénzmennyiség-szabályozás lényegében a pénzkereslet és kínálat befolyásolását kívánja alkalmazni. Ez az 1970-es évek közepétıl alkalmazott módszer Magyarországon a 90-es évek közepéig volt gyakorlatban, de esetünkben nem bizonyult eredményesnek az infláció visszafogására. Az árfolyam-célkitőzés esetén az árfolyamot intervencióval szők sávban tartja a jegybank. Rögzített átváltási arány (középárfolyam) kerül meghatározásra a csúszóárfolyam-rendszer (elıre bejelentett kismértékő leértékelések) alkalmazása esetén is. A már taglalt tıkebeáramlási és spekulációs lehetıségek mellett Magyarországon ez és között volt gyakorlatban, a szintén említett sterilizációs kényszer miatt csökkenı eredményességgel. A pénzromlás beragadásában a várakozások rögzülése is komoly szerepet játszott. A hibrid stratégia a monetáris és inflációs célkitőzés kombinációját alkalmazza a gazdasági jelzıszámok széles körének vizsgálatára alapozva. Az EKB az euró bevezetését megelızıen még nem tudott megbízható inflációs elırejelzésekre építeni, számtalan bizonytalansági tényezı hatott a gazdasági prognózisokban, mégis sikeresen felvállalta ezt a rugalmas, kombinatív módszert. Hátránya, hogy igen összetett, ezért a szélesebb nyilvánosság felé nehezen kommunikálható. (MNB [2006a]) A be nem jelentett stratégia az amerikai FED gyakorlatában érvényesül. Itt a szövetségi jegybank hitelessége többnyire a jegybankelnök személyére épül, ami komoly jegybanki kommunikációs igénnyel társul. A piacot folyamatosan széleskörő információkkal kell ellátni. 18

19 2.5. A hazai fiskális helyzet alakulása A fiskális politikával szemben megfogalmazott uniós elvárások alapvetıen a tagországok jövedelmi növekedésének fenntarthatóságát tőzik ki célul. Ennek megfelelıen meg kívánják akadályozni, hogy az államok olyan gazdálkodásra rendezkedjenek be, amelyet a reálgazdaság teljesítménye nem támaszt alá. A két kritérium egyike az éves gazdálkodást jellemzı deficit, a másik pedig a korábbi évek örökségét is tartalmazó államadósság. Rögtön meg kell jegyezni, hogy a kölcsönhatás kétirányú, tehát az adósság is befolyásolja a deficitet, a kamatfizetési kötelezettség által. A fenntartható pozíció szempontjából a harmadik alapvetı tényezı a növekedés. A számszerően megfogalmazott kritériumok azt a helyzetet tételezik fel, hogy egy adott ország GDP-je évi 5%-kal növekszik (Oblath G. [1999]). Ebben az esetben a 3%-os deficit a 60%-os államadósságot (mindkettı a GDP arányában van kifejezve) a tárgyévben huszadával növeli, ami megegyezik a jövedelem növekedési ütemével, így az eladósodottság mértéke nem nı. Az államadósság mértékére a makroökonómia leegyszerősítı modellje szerint nem kellene tekintettel lenni, mert azt sohasem kell visszafizetni (Csaba L. [2006] 258. o.) A gyakorlatban ez úgy zajlik, hogy a lejáró adósságokat újabbakra cserélik. A probléma azonban az, hogy a hiteleket (legyen annak formája akár banki kölcsön, akár állampapír megvásárlása) kamatra adják, mégpedig reálhozamot is biztosító kamatra. Azt pedig ki kell termelni, így az eladósodottság növekedtével egy ország erıfeszítései egyre nagyobb hányadban fordítódnak a múltból örökölt terhekre, egyre kevésbé a jelen kiadásaira, illetve a jövı megalapozására. Emiatt húz meg egy határt az Unió, bár a régi tagállamokban is meglevı súlyos problémák miatt engedékenységet mutat, megelégszik a csökkenı tendenciával is A magyar államháztartás deficitje ciklikus jelleget mutat. Választáshoz közeledve lazul a fiskális fegyelem, a ciklusok elején-közepén szigorodik. A deficit mértékében azonban jelentıs eltérést mutat a két utolsó kormányzati ciklus. Míg 2000-ben a 3%-os kritérium teljesült (legalábbis az ESA 95 módszertanát követve), addig a 2004-es hiány több mint kétszeresen meghaladta azt. Az MNB óta alkalmazza az ún. kiegészített SNA mutatót. Ennek lényege, hogy a kreatív könyvelés által más évekre áttolt tételekkel azonnal kiegészíti a deficitet, illetve csökkenti azt a korábbról a tárgyévre hagyott tételekkel, ilyen módon az eredményszemlélető könyvelésre hasonlít. (MNB [2005]) Ezek a tételek lehetnek olyan beruházások költségei, amelyeket átmeneti idıszakban nem az államháztartás finanszíroz (pl: autópályák építése), magántıke bevonásával (PPP) megvalósuló projektek, de 19

20 az ún. kvázi-fiskális tevékenységet végzı állami vállalatok (MÁV, BKV, ÁAK Rt.) adósságainak átvállalása is. A deficit 2002-es kiugrása is jelentıs részben ilyen tételeknek volt köszönhetı. A leírt módszer szerint az ESA módszerhez képest a és évi hiányadat egy-egy százalékponttal romlik, a 2002-es néhány tized százalékponttal javul, a következı évek közül pedig a legjobb (2004) is 8% körül van, tehát a helyzet még rosszabb. A tárgyalt deficit és államadósság adatok nem választják le az as nyugdíjreform hatását Ábra. Az államháztartás elsıdleges és kamatfizetéssel kiegészített egyenlege az ESA módszerével számítva Forrás: Pénzügyminisztérium Egy adott év gazdálkodásáról a kamatfizetési kötelezettségektıl megtisztított, ún. elsıdleges egyenleg hitelesebb képet ad. Ez alapján látható, hogy 2002-t megelızıen többlete volt az államháztartásnak, azóta viszont jelentıs a hiánya. Ennek egyrészt az adóbevételek kismértékő csökkenése (a GDP kb. 1%-a), másrészt az elsıdleges kiadások a 2000-es 35%-ról 40% fölé emelkedtek. Itt fıleg a jelentıs béremelésekre, ezáltal az államháztartási körben dolgozók létszámának felduzzadására, valamint a nyugdíjak erın felül vállalt növelésére kell gondolni. Az ilyen jellegő kiadásoknak tartós, a jövıt determináló hatása is van. A deficit növekedését a rövidtávon kisebb kiadással járó beruházás finanszírozási módszerek sem tudták kordában tartani. A szükséges kiigazításról bıvebben szól a 3. fejezet Amint az köztudott, Magyarország a rendszerváltást súlyos pénzügyi nehézségekkel megterhelve élte meg. Az államadósság csökkentésére az 1995-ös nagyprivatizáció jelentıs bevételei adtak lehetıséget. A GDP arányában közel 90%-os adósságrátát 1998-ig 28 százalékponttal sikerült csökkenteni, amit 2001-ig további 8 százalékpontos javulás követett. 20

21 Szólni illik az érme másik oldaláról is. A legnagyobb tételt jelentı energetikai szektor magyar állami helyett nyugat-európai került (Csaba L. [2006] 108. o.) állami vagy félmagán tulajdonba, és immár nem a legrosszabb tulajdonos kezében jelentıs, az ágazatban nem szokásos profitot termel, aminek árát az egész magyar társadalom fizeti Ábra. Az államadósság alakulása a GDP arányában Forrás: Pénzügyminisztérium A kedvezı tendencia 2002-ben megtört, és azóta folyamatosan romlik az adósságráta. A pontban leírtak szerint az államadósság változása alapvetıen az államháztartás (pénzforgalmi szemlélető) elsıdleges egyenlegétıl függ. Az állami gazdálkodás szerkezeti problémái tartósan meghatározzák a tendenciát. Emellett a kifizetett reálkamat, a gazdasági növekedés is befolyásolja az adósságrátát, de a nemzeti fizetıeszköz árfolyama is hatással van a devizában jegyzett adósságállomány hazai pénzben kifejezett értékére. Az egyszeri jellegő bevételek illetve kiadások szintén módosító hatásúak. Az MNB korábbiakban többször hivatkozott konvergencia tanulmánya szerint a módosító tényezık elıtt és után összességében hasonlóan kedvezıek voltak, így az újabb eladósodás a fiskális politikai döntések miatt következett be. A Kormány által 2006 decemberében közzétett konvergenciaprogram 2008-ig további romlást prognosztizál 71% fölötti tetızéssel. Izgalmas kérdés, hogy hogyan sikerül megállítani és visszafordítani a folyamatot. Annyi bizonyosnak látszik, hogy az egyensúlyt rövidtávon javító bevételnövelés mellett tartósan csak a kiadások jelentıs csökkentése teremtheti meg a fenntartható növekedés feltételeit. 21

22 2.6. A hazai pénzügyi szektor felkészültsége A hazai hitelintézetek januártól igény szerint eurószámlákat nyithatnak ügyfeleiknek, illetve az euróövezeti devizaszámláikat eurószámlává alakíthatták át. A konverzió költségmentes volt, és a devizamőveletek nemére és összegére vonatkozó információ nyújtásával társult. Az euróban denominált (jegyzett) kötvénypiac már ezen idıszakban is létezett, ami ma már a dollár-kötvény piacnál is kiterjedtebb alkalmazást nyert. A már elızıekben érintettek szerint az euróövezeti kockázat csökkent; az alkalmazott felárak, járulékok mérséklıdtek; az elhelyezési lehetıségek bıvültek, miközben a dollár iránti korábbi bizalom a tartós leértékelıdés, ill. az USA pénzőgyi mérlegeinek romlása folytán megrendült. A Budapesti Érték- és Árutızsde határidıs piacain 1999 elejétıl eurókontraktusokkal lehet kereskedni. Ezeket a lehetıségeket az MNB elıkészítı intézkedései elızték meg. Ez érintette a forint árfolyamát meghatározó valutakosár összetételének (euródollár súlyarány, Január 1.-tıl 70% euró, 30% dollár), az árfolyamjegyzés módjának, a bankközi devizapiaci elszámolások rendjének (VIBER= Valós Idejő Bruttó Elszámolási Rendszer) meghatározását, továbbá az államadósság menedzselését. Mindezek jegyében január 1.-tıl az euró 100%-os súlyt kapott a 251,43 forintos induló árfolyam meghatározásában. A kiadott árfolyam tájékoztató az eurón keresztül végzett konverziós arányokat tükrözi. A jegyzési, számlavezetési és kerekítési szabályok a hitelintézetek (kereskedelmi bankok) szabályzataiban is rögzítésre kerültek. Az euró magyarországi térnyeréséig a devizapiaci intervenciók dollárban történhetnek. A kialakított belföldi fizetési rendszer (VIBER) nagyértékő fizetési megbízások prompt elszámolására alkalmas a KELER(=Központi Elszámolóház és Értéktár) közremőködésével. Ez elıfeltétele az eurózónán belül mőködı ún. TARGET rendszerhez való késıbbi csatlakozásnak. (A kisértékő fizetések rendezése a zsírórendszerben történik.) Az ECU-ben vezetett számlákat 1999-ben átalakították euró-számlára, ugyanakkor az MNB korábbi értékpapír-kibocsájtásait nem redominálta, de január 1.-tıl a kamatfizetéseket és tıketörlesztéseket euróben teljesíti a rögzített átváltási arányok szerint. Az euró, mint új devizanem bevezetése a statisztikai adatszolgáltatások módosítását is indokolta. (AZ EURÓ, MNB, [1999]) 22

23 3. A költségvetési kiigazítás aktuális kérdései Magyarországon Közgazdasági alapvetésnek tekinthetı, hogy a makrogazdasági jellemzık közt kitüntetett szerepe van a gazdasági növekedés (GDP, GNI változása); a foglalkoztatás (keresık, munkanélküliek, inaktívak); az infláció; és a pénzügyi egyensúlyok (államháztartási hiány, nemzetközi fizetési mérleg, államadósság) alakulásának. Ezek egyidejő kedvezı állása biztosítana elınyös konstellációt, amire csak ritkán és rövid idıszakban lehet példát találni. Sıt, többnyire ezek egyik-másikának a preferálása kedvezıtlenül hathat a többi paraméter alakulására. (Pl.: növekedés vs. egyensúly) A piacgazdaságban a kormányzati tevékenység fı törekvése olyan tartós növekedés lehet, amely mellett a pénzügyi egyensúlyok és társadalmi célok elérhetık, ill. megırizhetık. Az Egyezményben rögzített követelmények gyakorlatilag ezt célozzák meg. A fejezet ezekre a kérdésekre keresi a választ Stabilizációs folyamat a kilencvenes évek közepétıl A téma részletesebb taglalása elıtt érdemes visszapillantani az EU tagországokban a konvergenciakritériumok évi ill elejére vonatkozó teljesülésére és az akkori magyar pozíciókra (2. táblázat). (Oblath G. [1999] 854. o.) Az összeállításból látható, hogy a valutaunióra érettnek minısült tagországok (ebbe Görögország nem értendı bele) mindegyike teljesítette az inflációs és deficit követelményt, többségük azonban távol volt az elfogadott adósságrátától. Utóbbi miatt állapodtak meg abban, hogy az évente csökkenı GDP arányos adósság lesz a követelmény. Az is látható, hogy Magyarország akkor még és sajnálatos módon ma ismét a követelmények egyikének sem tudott ill. tud megfelelni, miközben végén már a deficit és adósság követelmény elfogadhatóvá vált. Elıbbi 3% közelében járt, utóbbi 53% körül. Az infláció ugyanakkor 9-10% körül ingadozott, maga után vonva a hosszú lejáratú kamatok magasabb szintjét. Indokolt megemlíteni, hogy a 90-es évek közepének privatizációs bevételeibıl jelentıs mértékő (4 milliárd dollárt meghaladó) adósság visszafizetésére került sor. Az ország külsı adóssága (a magánszférát is beleértve) 1999 és 2002 között gyakorlatilag stabilizálódott, majd 2002-tıl három év alatt 13 milliárd euróval emelkedett, elérte a GDP 28%-át. Ez azért súlyos gond, mert jellemzıen az állam túlköltekezése amit a megtakarítani alig hajlandó lakosság nem tud finanszírozni áll mögötte, nem a vállalati szektor beruházásai. (Antal- Czeti-Hoffmann [2006]). A külföldi adósság finanszírozása szempontjából meghatározó az 23

24 export, illetve annak növekedése. Ha ez nem megfelelı ütemő, a hazai valuta gyengülhet, ami viszont a külsı adósság visszafizetését drágítja. Ország Infláció Deficit/GDP Adósság/GDP Hosszú távú kamat Referenciaérték 2, ,8 Belgium 1,4 2,1 122,2 5,7 Dánia 1,9-0,7 65,1 6,2 Németország 1,4 2,7 61,3 5,6 Görögország 5,2 4,0 108,7 9,8 Spanyolország 1,8 2,6 68,8 6,3 Franciaország 1,2 3,0 58,0 5,5 Írország 1,2-0,9 66,3 6,2 Olaszország 1,8 2,7 121,6 6,7 Luxemburg 1,4-1,7 6,7 5,6 Hollandia 1,8 1,4 72,1 5,5 Ausztria 1,1 2,5 66,1 5,6 Portugália 1,8 2,5 62,0 6,2 Finnország 1,3 0,9 55,8 5,9 Svédország 1,9 0,8 76,6 6,5 Egyesült Királyság 1,8 1,9 53,4 7,0 EU átlag 1,6 2,4 72,1 6,1 Magyarország 18,3 4,8 65 n.a. 2. Táblázat. A konvergenciakriakritériumok teljesülése az EU tagállamokban 1998-ban Forrás: Közgazdasági szemle, Gazdaság Oblath Gábor ıszén úgy foglalt állást, hogy mivel a hazai inflációs és kamatszint jóval meghaladja az EU átlagát, ezért tartalmilag összehasonlíthatatlanná teszi a nominális deficit/gdp rátákat. A szerzı úgy értékelt, hogy nincs olyan közgazdasági ill. gazdaságpolitikai megfontolás, mely Magyarországot arra késztetné, hogy a körülmények alakulásától függetlenül éppen a 3 százalékos deficitráta elérésére törekedjen. Arra utal, hogy a hiány nominális értékénél fontosabb a hiány makrogazdasági hátterének megítélése. Matematikailag igazolja, hogy az infláció rontja a deficit arányát, ezért bizonos értelemben torz képet kapunk a gazdálkodás fegyelmezettségérıl, ha csak a hiány jelzıszámát vizsgáljuk. Elemzésében arra is rávilágít, hogy Magyarországon az államháztartási deficitnek egy tetemes része nem az állam túlköltekezésébıl, hanem az infláció megfékezésére és a folyó fizetési 24