A BALKAMRA MORFOLÓGIAI ÉS FUNKCIONÁLIS EDZETTSÉGI JELEI KÜLÖNBÖZŐ KORÚ ÉS SZÍNVONALÚ SPORTOLÓKNÁL. Doktori értekezés KNEFFEL ZSUZSANNA

Átírás

1 A BALKAMRA MORFOLÓGIAI ÉS FUNKCIONÁLIS EDZETTSÉGI JELEI KÜLÖNBÖZŐ KORÚ ÉS SZÍNVONALÚ SPORTOLÓKNÁL Doktori értekezés KNEFFEL ZSUZSANNA SEMMELWEIS EGYETEM DOKTORI ISKOLA NEVELÉS- ÉS SPORTTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA TÉMAVEZTŐ: DR. PAVLIK GÁBOR egyetemi tanár, az MTA doktora Hivatalos bírálók: Dr. Monos Emil professzor emeritus, az MTA doktora Dr. Simon György főorvos, C.Sc. Szigorlati bizottság elnöke: Dr. Sipos Kornél egyetemi tanár, C.Sc. Szigorlati bizottság tagjai: Dr. Istvánfi Csaba professzor emeritus, C.Sc. Dr. Szabó Tamás főigazgató, C.Sc. Dr. Pucsok József egyetemi tanár, az MTA doktora BUDAPEST, 2007.

2 TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS A szervezet alkalmazkodása a rendszeres edzéshez Az edzett szív jelentősége az egészség megőrzésében Az edzett szív jelentősége a versenysportban 9 2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS A diasztolés funkció és a pulzusszám összefüggései Labdajátékosok szív adatai Összefüggés az echokardiográfiás adatok és a relatív aerob kapacitás között CÉLKITŰZÉS, KÉRDÉSFELTEVÉS ANYAG ÉS MÓDSZEREK A vizsgált személyek A diasztolés funkció és a pulzusszám összefüggésében részvevők Labdajátékosok echokardiográfiás mutatóinak vizsgálatában résztvevők Az echokardiográfiás mutatók és a relatív aerob kapacitás közötti összefüggés vizsgálatában résztvevők általános adatai Echokardiográfiás vizsgálatok A mérések A mért adatok Számolt méretek, arányok Testméretre vonatkoztatás Statisztikai analízis A diasztolés funkció vizsgálatának statisztikai analízise A labdajátékosok vizsgálatához használt statisztikai analízis A szív mutatói a relatív aerob kapacitás függvényében vizsgálathoz használt statisztikai analízis EREDMÉNYEK 34 2

3 5.1. A diasztolés funkció vizsgálatának eredményei Az E/A hányados vizsgálata azonos életkorú és pulzusszámú nem-edzett és edzett emberek átlagértékei segítségével Az E/A hányados vizsgálata regressziós egyenesek segítségével A labdajátékosok vizsgálatának eredményei Férfi labdajátékosok eredményei Női labdajátékosok eredményei A szív mutatói és a relatív aerob kapacitás összefüggésének eredményei MEGBESZÉLÉS A diasztolés funkció és a pulzusszám összefüggései A labdajátékosok vizsgálatának eredményei A szív mutatói és relatív aerob kapacitás összefüggése KÖVETKEZTETÉSEK KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS HIVATKOZOTT IRODALOM SAJÁT KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE ÖSSZEFOGLALÁS SUMMARY 95 3

4 TÁBLÁZATOK ÉS ÁBRÁK JEGYZÉKE 1. táblázat: A pulzusszám és az E/A összefüggései táblázat: Összefüggések a szív és a teljesítmény között táblázat: A vizsgált személyek megoszlása sportág-csoportok szerint a különböző korcsoportokban táblázat: Élvonalbeli férfi labdajátékos csoportok általános adatai táblázat: Nem élvonalbeli férfi labdajátékos csoportok általános adatai táblázat: Élvonalbeli női labdajátékos csoportok általános adatai táblázat: Nem élvonalbeli női labdajátékos csoportok általános adatai táblázat: Az echokardiográfiás mutatók és a relatív aerob kapacitás közötti összefüggés vizsgálatában résztvevők alapadatai táblázat: A diasztolés funkciót jellemző adatok 19 év alatti férfiaknál táblázat: A diasztolés funkciót jellemző adatok 19 év alatti nőknél táblázat: A diasztolés funkciót jellemző adatok fiatal felnőtt férfiaknál (19-34 év) táblázat: A diasztolés funkciót jellemző adatok fiatal felnőtt nőknél (19-34 év) táblázat: A diasztolés funkciót jellemző adatok idősebb felnőtt férfiaknál (34 évnél idősebb) táblázat: A diasztolés funkciót jellemző adatok idősebb felnőtt nőknél (34 évnél idősebb) táblázat: A regressziós egyenesek összehasonlításával vizsgált személyek alapadatai táblázat: Az E/A hányados és a pulzusszám összefüggése nem-edzett férfiak egymást követő korcsoportjai között táblázat: Az E/A és a pulzusszám közötti öszefüggés edzett és nem-edzett férfiak között különböző korcsoportokban táblázat: Élvonalbeli férfi labdajátékosok funkcionális és regulációs echokardiográfiás adatai táblázat: Nem élvonalbeli férfi labdajátékosok funkcionális és regulációs echokardiográfiás adatai 47 4

5 20. táblázat: Az élvonalbeli női labdajátékosok funkcionális és regulációs echokardiográfiás adatai táblázat: Nem élvonalbeli női labdajátékosok funkcionális és regulációs echokardiográfiás adatai táblázat: Abszolút és testméretre vonatkoztatott balkamra adatok táblázat: Összefüggés a relatív aerob kapacitás és a kardiális mutatók között az összevont csoportban táblázat: Összefüggés a relatív aerob kapacitás és a kardiális mutatók között a különböző sportolói csoportokban 53 ÁBRÁK 1. ábra: Az E/A hányados a pulzusszám függvényében nem-edzett és edzett különböző életkorú férfiakban 42 5

6 1. BEVEZETÉS 1.1. A szervezet alkalmazkodása a rendszeres edzéshez Fizikai terhelésre megváltozik a szervezet, egyes szervek, szervrendszerek működése. A rendszeres edzés, fizikai terhelés alkalmazkodást eredményez, amely az edzésterhelés mennyiségének és minőségének függvényében tartós strukturális és funkcionális változásokat jelent a különböző szervekben, szervrendszerekben. Növekszik az izmok mérete, ereje, ritkábban fordulnak elő tartáshibák, megváltoznak az enzimaktivitások, gazdaságosabb lesz a légzés, kevésbé leszünk elhízottak, kiegyensúlyozottabb lesz az idegrendszer, módosul a vegetatív szabályozás. A rendszeres edzés egyik legjelentősebb hatása a szív-vérkeringési rendszer alkalmazkodása. Az izommunka emelkedett energiaigénye nagyobb teljesítményre ösztönzi a szív és keringési rendszert. A rendszeres edzés, alkalmazkodási folyamatokat indít el, aminek eredménye az edzett szív és a perifériás érrendszer alkalmazkodása, a gazdagabb izomkapillarizáció. Az edzett szív kifejezés magába foglalja mindazokat a kardiovaszkuláris alkalmazkodási jellemvonásokat, melyeket a hosszantartó, rendszeres edzésmunka kivált (Keul és mtsai 1982, Maron 1986). A morfológiai edzettségi jelek közül legszembetűnőbb a balkamra arányos hipertrófiája (Pelliccia és mtsai 1991, Spirito 1994, Fagard 1996, Pluim és mtsai 2000), ami azonban nem jár együtt a kamrafal rugalmasságának csökkenésével, sőt a diasztolés funkció inkább javul, ami elsősorban idősebb korban szembetűnő (Takemoto és mtsai 1992, Levy és mtsai 1993, Pavlik és mtsai 2001a). A másik morfológiai edzettségi jel a fejlettebb koszorúsér hálózat. Állatkísérletekben mutatták ki, hogy a rendszeres edzés gazdagabb koszorúsér hálózatot fejleszt ki, ez a hatás elsősorban fiatal állatokban mutatható ki (Bloor és Leon 1970, Unge és mtsai 6

7 1979, Penpargkul és mtsai 1980, Jacobs és mtsai 1984, McKirnan és Bloor 1994, Tomanek 1994). A szív szabályozásának alkalmazkodása leginkább a lassúbb szívműködésben, a sinus bradikardiában nyilvánul meg. A lassúbb nyugalmi szívműködést elsősorban az emelkedett nyugalmi paraszimpatikus tónus eredményezi, bár nem kizárt a csökkent szimpatikus tónus, sőt, a sinus csomó csökkent kisülési frenkvenciája, az u.n. intrinsic heart rate szerepe (O Sullivan és Bell 2000). Az edzettségi, fiziológiás bradikardia a szívciklus diasztolés szakaszának megnyúlását eredményezi, a szisztole időtartama gyakorlatilag nem változik. Az edzett szív két területen is alapvető jelentőségű. - Az egyik terület népegészségügyi, amennyiben a rendszeres edzésnek alapvető szerepe van bizonyos szívbetegségek megelőzésében, - a másik terület a versenysport, amennyiben felismerték, hogy az állóképességi teljesítményt elsősorban a szív teljesítménye határozza meg Az edzett szív jelentősége az egészség megőrzésében A szív és érrendszeri betegségek által okozott halálozási arány világszerte a mortalitási statisztikák élén szerepel. Magyarországon az elmúlt évtizedben folyamatosan meghaladta az 50 %-os értéket. A 2002-es adatok szerint pl. az összhalálozás közel 51%-a volt szív és érrendszeri betegségek következménye, mint ischémiás, reumatikus, hipertóniás és gyulladásos szívbetegségek, agyi érbetegségek (WHO 2002). Az elmúlt tíz évben, míg az összhalálozás 20%-kal csökkent, a szív- és érrendszeri betegségben elhunytak száma 9,6%-kal emelkedett. Nagy nemzetközi felmérések szerint a mozgásszegény életmód a fejlett, civilizált országokban jelentős szerepet játszik a szív-érrendszeri betegségek gyakoriságában, 7

8 különösen az ischémiás szívbetegségek és a hipertónia kifejlődésében (Hardman 1996, Wannamethee és Shaper 2001). Magyarországon is számolnunk kell a mozgásszegény életmód hátrányaival. Hazai felmérések szerint a felnőtt férfiak 67%-a, míg a nők 81%-a soha nem sportolt rendszeresen, azaz a felnőtt lakosság több mint 70%-a fizikailag inaktív életet él (Martos 1994, Sidó és mtsai 1995). Tanszékünk munkatársainak vizsgálatai alapján 2003-ban a középiskolás lányok körében végzett antropometriai mérések azt mutatták, hogy már ebben az életkorban a lányok 25%-a elhízottnak számít. A kérdőíves életmód vizsgálat eredményei alapján csupán 10%-uk végez napi fizikai aktivitást a testnevelési órán kívül, vagyis a korábban említett WHO ajánlást igen kis százalékban teljesítik ebben az életkorban. Ugyanakkor a megkérdezetteknek 44%-a hetente többször is sportol a testnevelési órán kívül. Ez összefügghet a választható mozgásformák bővülésével, valamint az aktuális, divatos, fiatalos életmód-modell követésével (Uvacsek 2005). Az edzett szív több módon nyújt védelmet a szívbetegségek, elsősorban a koszorúsér betegségek ellen. A szív nagyobb teljesítőképessége lehetővé teszi a fizikailag aktívabb életvezetést. A gazdagabb koszorúsér hálózat a szív jobb vérellátását eredményezi, ritkábban fordul elő tehát szívinfarktus, illetve, ha előfordul, enyhébb lefolyású, hiszen egy érhez kisebb szívizom tartozik. Idősebb korban a jobb relaxáció jobb, gazdaságosabb szívműködést eredményez. A lassúbb pulzusszám nyugalomban és enyhe fizikai vagy pszichés terhelés alatt relatíve hosszabb diasztolés szakaszokat eredményez, tehát kedvezőbb a munka/pihenés aránya. Ha figyelembe vesszük, hogy a koszorúsér keringés diasztoléban szabadabb, könnyen belátható az edzettségi bradikardia jótékony hatása (Pavlik és mtsai 1999, Dickhuth 2005). 8

9 1.3. Az edzett szív jelentősége a versenysportban A sportteljesítményhez, ezen belül is az állóképességi teljesítményhez szükséges energiát aerob módon nyerjük, vagyis a hosszútávú fizikai aktivitás függhet a szervezet szénhidrát raktárainak szintjétől, az izmok oxigénnal való ellátottságától, az oxidációs enzim szinttől, de nagymértékben függ a szív állapotától és működésétől is. Az izmokban tárolt szénhidrát és zsír kb perces folyamatos fizikai aktivitáshoz elegendő, tehát a szubsztrát hiánya nem igazán befolyásoló tényező. Az oxidációs enzimek kapacitása a lassú típusú rostokkal rendelkező sportolókban magas, tehát ugyancsak nem jelenthet limitáló tényezőt az állóképességi teljesítményben. A legfőbb limitáló tényező az oxigén hiánya, aminek három oka is lehet: - a légzéssel nem jut megfelelő mennyiségű oxigén a szervezetbe, - a vér nem tud megfelelő mennyiségű oxigént kötni, pl. anémia esetében, - a szív és vérkeringési rendszer nem képes megfelelő mennyiségű vért pumpálni a fokozott terhelésnek kitett izomzatba. A légzés egészséges emberekben nagymértékben tud növekedni. A nyugalmi perctérfogat fiatal, egészséges emberekben 8 literről literre, tehát kb. tizszeresre, edzettekben literre, tehát kb. húszszorosra is emelkedhet (Frenkl 1983, Dickhuth 2005). Terhelés alatt az átlagember szívének perctérfogata ugyanakkor csak kb. négyszeresre (a nyugalmi 5 literről kb. 20 literre), az edzett ember maximális perctérfogata kb. 6-8-szorosra is emelkedhet, ami litert jelent. Magas színvonalú állóképességi sportteljesítményhez tehát elképzelhetetlen az edzett, elsősorban állóképességi munkával edzett szív, mert hipertrófizált balkamrájával nagyobb teljesítményre képes, több vért mozgat meg így magasabb lesz a maximális perctérfogat. Több szerző állítása szerint az edzés hatására bekövetkező maximális oxigénfelvétel növekedésének kb. fele a szív maximális perctérfogatának növekedéséből, másik fele az arteriovenosus oxigén különbségből adódik (Rowell 1986, Sadaniantz és mtsai 1996). 9

10 2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS Az edzett szív tulajdonságait sok szerző vizsgálta. A különböző tanulmányok nagyon sok kérdésre kitérnek, mint - melyek a legfontosabb edzettségi jelek, - kiknél hogyan jelentkeznek (életkor, nem, sportág, intenzitás), - hogyan függenek össze a szív edzettségi jelei más adatokkal (testalkat, edzettségi állapot), - stb. A kérdés problémakörében olyan területeket kerestem, amelyekben még tisztázatlan kérdésekre próbálhattam választ adni vizsgálataimmal. Az edzett szívre vonatkozó rendkívül gazdag tudományos anyagból csak annak a három témának az irodalmi áttekintését részletezem, amellyel disszertációmban foglalkoztam. 1. A sportolók bizonyos csoportjaiban talált magasabb E/A hányados mennyiben jelenti azt, hogy a rendszeres edzés javítja a diasztolés funkciót, vagy inkább tekinthető az edzésbradikardia következményének? 2. Milyen különbségek vannak az egyes labdajátékosok szívének adatai között? 3. Az állóképességet leginkább meghatározó szív mutatók hogyan függenek össze az állóképességet jellemző legfőbb spiroergometriás mutatóval, a relatív aerob kapacitással A diasztolés funkció és a pulzusszám összefüggései A balkamra diasztolés funkciójának jellemzésére szolgáló mutatók közül az E/A hányados bizonyos sportoló csoportokban (állóképes fiatal felnőttek, idősebb sportolók) magasabb lehet, mint a megfelelő nem-edzett csoportokban. A diasztolés funkciót jellemző más mutatók, a korai telődési szakasz decelerációs időtartama (EDT) és az 10

11 izovolumetriás relaxáció időtartama (IVRT) sem abszolút, sem relatív értékében nem mutat jobb, azaz rövidebb értékeket edzett emberekben (Pavlik és mtsai 1999, 1999a, 2001). A kamratelődés korai és késői szakaszában mért csúcssebességek aránya, az E/A hányados széles körben használt a diasztolés funkció jellemzésére, amennyiben értéke csökken a kamrai tágulékonyság életkorral járó romlása (Gerstenblith és mtsai 1977, Bryg és mtsai 1987, Feigenbaum 1994), vagy bizonyos betegségek, pl. hipertónia esetén (Sartori és mtsai 1987, Szlachcic és mtsai 1990). Az E/A hányadost leginkább befolyásoló tényezők a pulzussszám és az életkor (Palatini és mtsai 2001). A rendszeres edzésnek az E/A hányadosra való hatására vonatkozóan az irodalmi adatok meglehetősen szerteágazóak. Az általam talált 81 releváns cikk közül 41-ben a szerzők magasabb E/A értéket találtak a sportolókban, mint az inaktív egyéneknél, 11 cikkben vagy magasabb a hányados értéke vagy nem lát különbséget. 22 esetben a szerző nem talált különbséget a sportoló és nem-sportoló egyének diasztolés funkcióját jellemző hányados értéke között, és csupán 7 esteben látszik az, hogy a sportolóknak alacsonyabb vagy ugyanakkora lenne az E/A hányadosuk, mint a nem-sportoló társaiké. A rendszeres edzésnek a diasztolés funkciót jellemző E/A hányados emelkedését látták sokan fiatalokban vagy fiatal felnőttekben (Matsuda és mtsai 1983, Colan és mtsai 1985 Douglas és mtsai 1986, Finkelhor és mtsai 1986, Cohen és mtsai 1989, Fagard és mtsai 1989, Yellin és mtsai 1990, Nixon és mtsai 1991, Voutilainen és mtsai 1991, Douglas és O Toole 1992, Möckel és mtsai 1992, Störk és mtsai 1992, Brandao és mtsai 1993, Levy és mtsai 1993, Vanoverschelde és mtsai 1993, Yamamoto és mtsai 1993, Gledhill és mtsai 1994, Di Bello és mtsai 1996, Möckel és Störk 1996, Caso és mtsai 2000, Vinereanu és mtsai 2001, Pavlik és mtsai 2001a, Baldi és mtsai 2003, Naylor és mtsai 2005, Rodrigues és mtsai 2006), vagy idősebbekben (Gwathmey és mtsai 1990, Voutilainen és mtsai 1991, Douglas és O Toole 1992, Forman és mtsai 1992, Takemoto és mtsai 1992, Di Bello és mtsai 1993, Levy és mtsai 1993, Seals és mtsai 1994 Vinereanu és mtsai 2001, Pavlik és mtsai 2001a, Galetta és mtsai 2004). Más szerzők azonban nem úgy látják, hogy a rendszeres edzés növelné az E/A hányadost értékét 11

12 fiatalokban vagy felnőttekben (Shapiro és Smith 1983, Pearson és mtsai 1986, Fagard és mtsai 1987, Gregoire és mtsai 1989, Missault és mtsai 1993, Ozer és mtsai 1994, Deligiannis és mtsai 1995, Obert és mtsai 1998, 2001, Vinereanu és mtsai 2001, Sharma és mtsai 2002 ), vagy idősebbekben (Schulman és mtsai 1992, Martinez-Mas és mtsai 1994, Reid és mtsai 1994, Fleg és mtsai 1995, Sadaniantz és mtsai 1996, Colan 1997, Palka és mtsai 1997, Baldi és mtsai 2003, Kasikcioglu és mtsai 2006). A kérdéssel foglalkozó állatkísérletes vizsgálatok mind úgy találták, hogy a rendszeres edzés növeli az E/A hányadost mind fiatal felnőtt (Bersohn és Scheuer 1977, Penpargkul és mtsai 1977, 1980, Schaible és Scheuer 1981), mind idős állatokban (Spurgeon és mtsai 1983, Starnes és mtsai 1983, Tate és mtsai 1990). Rendkívül sok tényező eredményezheti, hogy az adatok ennyire szerteágazóak. Befolyásolhatja a sportolók E/A hányadosát életkoruk, nemük, sportáguk, edzésprogramjuk, edzettségük színvonala, stb. Disszertációmban az E/A hányadost befolyásoló tényezők közül a pulzusszám hatásával foglalkoztam. Számos közlemény egyértelműen mutatja, hogy az E/A hányados fordítottan arányos a pulzusszámmal gyermekekben is (Johnson és mtsai 1999), felnőttekben is (Fioretti és mtsai 1980, Bahler és 1983, Gillam és mtsai 1987, Danielsen és mtsai 1988, Smith és mtsai 1989, Harrison és mtsai 1991, Yamamoto és mtsai 1993, Palatini és mtsai 2001). Ez az összefüggés jelentősen megnehezíti az edzett szív diasztolés funkciójának értékelését. Többen felvetették már korábban is a kérdést, hogy az edzettekben talált magasabb E/A hányados mennyiben az edzésbradikardia, az edzettek alacsonyabb pulzusszámának következménye, vagy önálló edzettségi hatásnak tudható be (Möckel és Störk 1996, Colan 1997, Obert és mtsai 1998, 2001, Pavlik és mtsai 2001, 2005). A rendszeres edzésnek az E/A hányadosra kifejtett hatásával foglalkozó nagyszámú közlemény közül 1. táblázatomban csak azoknak a közleményeknek az eredményeit 12

13 mutatom be, amelyekben megállapítható, hogy az edzettek és nem-edzettek E/A hányadosában látható különbség mennyiben magyarázható a pulzusszám különbségeivel. A szerzők többfajta módszerrel (főként Doppler-echokardiográfia, kisebb számban szöveti Doppler-vizsgálat és radionuclid vizsgálat), többfajta vizsgálati lehetőséggel (keresztmetszeti, longitudinális), több korosztályban (gyermek, felnőtt, idős), vizsgáltak sportoló férfiakat és nőket, és E/A hányados értékeiket hasonlították a nem-sportoló átlagemberek értékeihez. Egyes esetekben diszkutálták a pulzusszám esetleges befolyásoló hatását, más esetekben a rendelkezésre álló adatokból lehetett következtetni a pulzusszám hatására. 1. táblázat A pulzusszám és az E/A összefüggései ÉV SZERZŐ KOR TÍPUS ER RÉSZL PULZ? M 1986 Douglas és mtsai FN KM/ue/F/N + E,E/A+ NEM D 1989 Cohen és mtsai FN KM/kpar + E=, A-, E/A+ IGEN D 1991 Nixon és mtsai FN KM/kos/F/N + E,E/A+, A- NEM D/t 1991 Voutilainen és mtsai GY/ID KM + E+ NEM D 1992 Douglas,O Toole FN KM/ue + E/A+ NEM D 1992 Douglas,O Toole ID KM/ue + E/A+ NEM D 1992 Forman és mtsai ID KM/sp + E+,A- NEM D 1993 Brandao és mtsai FN KM/mers/F + E+ NEM D/R/t 1993 Levy és mtsai FN L/F + E+ NEM R 1993 Levy és mtsai ID L/F + E+,A- NEM R 1993 Missault és mtsai FN KM/kpár/F = E,A,E/A= D 1994 Martinez-Mas és mtsai ID KM/ue = D 1995 Fleg és mtsai ID KM/F/mers + E-,A-,E/A+ IGEN D 1996 Sadaniantz és mtsai ID L/F + E= A- IGEN D 1997 Colan META = 1997 Palka és mtsai FN KM/sp/F/N = E,A,E/A= D 1997 Palka és mtsai FN KM/sp/F/N = E,A,E/A= TDI 1998 Giada és mtsai FN KM/kpar/F + E,A-,E/A+ LEHET D/t 1998 Giada és mtsai ID KM/kpar/F + E,E/A+, A- LEHET D/t 1998 Obert és mtsai GY KM/úsz/F/N + A-,E/A+ IGEN D 1999 George és mtsai FN KM/sí/F/N + E,E/A+ LEHET D 1999 Pavlik és mtsai. GY KM/sp/F/N = E/A= D 1999 Pavlik és mtsai. S KM/sp/F/N + E/A+ LEHET D 1999 Pavlik és mtsai. FN KM/sp/F + E/A+ LEHET D 1999 Pavlik és mtsai. FN KM/sp/N = E/A= D 1999 Pavlik és mtsai. ID KM/sp/F/N + E/A+ NEM D 2000 Caso és mtsai FN KM/vízi/F + E/A+ IGEN D 2000 Caso és mtsai FN KM/vízi/F + E m E m /A m + IGEN TDI 2001 Obert és mtsai GY L/F/N + A-,E/A+ IGEN D 2001 Pavlik és mtsai GY KM/sp/F = E/A= D 2001 Pavlik és mtsai S KM/sp/F + E/A+ NEM D 2001 Pavlik és mtsai FN KM/erő/spr/ljat/F = E/A= D 2001a Pavlik és mtsai FN KM/end/F + E/A+ IGEN D 2001a Pavlik és mtsai ID KM/sp/F + E/A+ NEM D ÉV SZERZŐ KOR TÍPUS ER RÉSZL PULZ? M 2001 Vinereanu és mtsai FN/ID KM/end/F/N + E/A+ NEM D 2001 Vinereanu és mtsai FN KM/súly/F/N = E/A= D 13

14 2002 Sharma és mtsai S KM/sp/F/N = E,A,E/A= D 2003 Baldi és mtsai FN KM/sp/F + E/A+ A- LEHET D 2003 Baldi és mtsai ID KM/sp/F = D 2004 Petridis és mtsai. S KM/sp/F = E/A= D 2004 Galetta és mtsai ID KM/sp/F + A-,E/A+ LEHET D 2005 Pavlik és mtsai. FN KM/sp/F = E/A= D 2006 Horváth és mtsai. FN KM/sp/N = E/A= D 2006 Kasikcioglu és mtsai ID KM/sp/F = E,A,E/A= D 2006 Rodrigues és mtsai FN L/F + A-,E/A+ IGEN D 2007 D Andrea és mtsai ID KM/end/F + E,E/A+,A= IGEN D 2007 D Andrea és mtsai ID KM/erő/F = E,A,E/A= D ÉV: megjelenés éve, ER: eredmény, + : a sportolók E/A hányadosa magasabb, mint a nem-sportolóké, = : nincs különbség a sportolók és nem-sportolók E/A hányadosa között, Részl: eredmény részletezve, E: a kamratelődés korai fázisának csúcssebessége, A: a kamratelődés késői fázisának (pitvar szisztole) csúcssebessége, PULZ?: magyarázza-e az eredményt a pulzusszám különbség? IGEN: magyarázza, NEM: nem magyarázza, LEHET: okozhatja pulzusszám különbség, de a szerző nem írja, KOR: a vizsgált személyek életkora, GY: gyermek (kor<15 év), S: serdülő-ifjúsági (15-18 év), FN: fiatal felnőtt (19-35 év), ID: idős (kor>35 év), TÍPUS: a vizsgálat tipusa és a vizsgált személyek, KM: keresztmetszeti vizsgálat, L: longitudinális vizsgálat, META: metaanalízis, F: férfi, N: nő, sp: sportolók, erő: erősportolók, úsz: úszók, súly: súlyemelők, end: (endurance) állóképességi versenyzők, atlf: futóatléták, ue: (ultraendurance) extra állóképességi versenyzők, kpár: kerékpár versenyzők, kos: kosárlabdázók, ljat: labdajátékosok, mers: mérsékelt színvonalú sportolók, sí: sízők, spr: sprinter-ugró atléták, vízi: vízilabdázók, M: módszer, D: Doppler, R: radionuclid vizsgálat, TDI: (tissue Doppler image) szöveti Doppler vizsgálat, t: terheléses vizsgálat. 47 olyan közlést találtam, amelyben választ kaphatunk arra a kérdésre, hogy a sportolók magasabb E/A hányadosa magyarázható-e a pulzusszám különbségeivel. A 47-ből csak 30 közleményben számoltak be a szerzők arról, hogy az edzettekben az E/A hányados egyáltalán magasabb, mint a nem-edzettekben. Ebből a 30 közleményből 13-ban jelentik ki a szerzők, hogy a magasabb E/A hányados nem magyarázható a pulzusszám különbségeivel, 9 esetben a sportolók magasabb E/A eredményeit az edzettekre jellemző lassúbb nyugalmi szívműködéssel tudják magyarázni, míg 8 esetben a sportolókra jellemző jobb diasztolés funkciót jellemző értékeket akár okozhatná a kialakult edzésbradikardia, de a szerző nem ír róla. A különböző közleményekben feltűnőek az életkorbeli különbségek. Fiatalokban (gyermek és serdülő korosztály) kb. ugyanannyi közlemény számol be sportolók hasonló értékéről (4), mint magasabb E/A hányadosáról (5), és az ebben az 5 cikkben közölt magasabb hányados 3 szerző szerint magyarázható a sportolók alacsonyabb pulzusszámával. Felnőttekben már kétszerannyi esetben (14) találtak magasabb E/A 14

15 hányadost sportolókban, mint amennyiben nem (7), és a 14-ből 6 szerző úgy találta, hogy a hányados növekedése nem vezethető vissza a pulzusszámok között talált különbségekre. Idősebbekben a talált 16 közlemény közül 12 számol be emelkedett E/A hányadosról, és ebből 7 úgy találta, hogy a növekedés nem magyarázható a pulzusszám különbségekkel. Az összes idézett közlemény közül tehát ifjúkorban 2 (22,2 %), felnőttkorban 6 (28,9 %), idős korban pedig 7 (43 %) találta úgy, hogy az E/A hányados sportolókban úgy növekedett, hogy az nem magyarázható a pulzusszám csökkenésével. Idősebb sportolókkal foglalkozik a legújabb közlemények közül Luthi és mtsai (2007), közleménye, amely egykori profi, a vizsgálat időpontjában átlagosan 66 éves kerékpárosok szívének méreteit és diasztolés funkcióit vizsgálja. Ebben az életkorban a kb. 1,0-es értékű E/A hányados viszonylag jó diasztolés funkcióra utal. A közlemény nem kerülhetett be a táblázatba, mert két edzett csoportot dolgoz fel, egykori kerékpárosokat és golfozókat, kontroll csoportot nem tartalmaz Labdajátékosok szív adatai A labdajátékok a sportjátékok csoportjába tartoznak. Értekezésemben a labdajátékoklabdajátékosok kifejezést használom, mert megfigyeléseim nem terjednek ki a nem labdával folytatott sportjétékokra, mint pl. jégkorong, tollaslabda. A labdajátékok a különböző sportág-csoportok között a legnépszerűbbeknek tekinthetők. Rendkívül népszerűek a versenysportban, egyrészt a legtöbb labdajáték hatalmas közönségvonzó hatásánál fogva (labdarúgás, kosárlabda, stb.), másrészt azért, mert a játék élvezete miatt, ezekben a sportágakban sokan játszanak alsóbb osztályú csapatok bajnokságaiban, jóval többen, mint pl. a különböző ciklikus sportágak versenyszámaiban. A labdajátékok ugyancsak rendkívül népszerűek a szabadidő sportban, a játék öröme sok fiatalt és idősebbet irányít a játékterekre [(labdarúgás (terem-, kispályás foci), tenisz, röplabda (strandröplabda), kosárlabda (streetball)]. 15

16 A labdajátékosok edzettségi adataival rendkívül sok közlemény foglalkozik. Nem lehet célom valamennyi idevonatkozó cikk eredményeinek ismertetése, irodalmi áttekintésem ezért elsősorban a nagyobb, összefoglaló munkák ismertetésére szorítkozik, valamint azokra a cikkekre, amelyek a munkámban leginkább részletezett labdajátékokat (röplabda, vízilabda) érintik. A labdajátékosok szív adatainak vizsgálata leginkább két kérdésre keresi a választ. 1. Hol helyzekednek el általában a labdajátékosok a sportolók rangsorában? 2. Milyen különbségek figyelhetők meg az egyes labdajátékosok szívének adatai között, illetve, hogy a röplabda játékosok hol helyezkednek el ebben a rangsorban? Az első kérdésre a válasz voltaképpen abban az alapvető felismerésben rejlik, hogy a szív edzettségi jelei leginkább azokban a sportolókban fejlődnek ki, akiknek edzésmunkájában az állóképességi teljesítmény, állóképességi edzések vannak túlsúlyban. A labdajátékok összetett jellege miatt a játékosoknak sajátosan összetett tulajdonságokkal kell rendelkezniük: gyorsaknak, robbanékonyaknak kell lenni egy adott szituáció, helyzet megoldásához, a gyors kipihenést, regenerációt ugyanakkor a jó alapállóképesség, jó kardiorespiratórikus állapot biztosítja (Apor és Pavlik 1986). A jó labdajátékosnak tehát jelentős aerob teljesítménye kell, hogy legyen, egyben ez azt jelenti, hogy jó szív edzettségi mutatókkal kell rendelkeznie. A különböző, több sportág-csoportot felölelő vizsgálatban ennek megfelelően a labdajátékosok közvetlenül a kifejezetten állóképességi sportolók (hosszútávfutók, kerékpárosok, triatlonosok, sífutók, stb.) mögött vannak, megelőzve a sprinter-ugrókat, művészi sportágak versenyzőit és az erősportolókat (Spirito és mtsai 1997, Pavlik és mtsai 2001). A második kérdésre azokban a közleményekben kereshetjük a választ, amelyek a különböző labdajátékosok szív adatait dolgozzák fel. A nemzetközi irodalom nagyszámú adatainak összesítését megnehezíti, hogy sokan foglalkoznak különböző labdajátékosok szív vizsgálatával, a legtöbb cikkben azonban az egyes labdajátékosok szívét nem egy másik labdajáték képviselőihez hasonlítják, hanem egy nem-sportoló, kontroll csoport tagjaihoz. 16

17 A rendkívül nagyszámú adatok azt mutatják, hogy mind fiatal, mint idősebb játékosokban a labdajátékosok szíve jelentősen edzettebbnek bizonyul, mint a hasonló korú nem-edzetteké. Ilyen adatokat találunk labdarúgókban (Pavlik és mtsai 1993, Shephard 1999, Sidó és mtsai 2001, Somauroo és mtsai 2001, Rizzo és mtsai 2003), kézilabdázókban (Csanády és Gruber 1979, 1982, Dzudie és mtsai 2007), kosárlabdázókban (Roeske és mtsai 1976, Csanády és mtsai 1979, 1982, Sidó és mtsai 2001, Vasiliauskas és mtsai 2006), valamivel kevésbé kifejezett növekedés látható röplabdázókban (Tsuji és mtsai 1986, Concu és Marcello 1993). A szárazföldi csapatjátékok mellett hasonlóan fejlettebb, edzettebb szívet találtak idegen környezetben játszódó csapatjátékokban, mint vízilabdában (Caso és mtsai 2000, Zakynthinos és mtsai 2001, Pavlik és mtsai 2005, Horváth és mtsai 2006) és jégkorongban (Mesko és mtsai 1993, Bossone és mtsai 2004). Kevés olyan közleményt találtam, amelyben a különböző labdajátékosok szív adatait egymáshoz hasonlították (Olexó és mtsai 1989, Sidó és mtsai 2001). Ezekből a munkákból és az egyes labdajátékokra vonatkozó adatokból úgy tűnik, hogy az azonos korú és színvonalú labdarúgók, kézi- és kosárlabdázók szív adatai közel azonos szinten vannak, a vízilabdázók valamivel edzettebb szívvel rendelkeznek, (Caso és mtsai 2000, Zakynthinos és mtsai 2001, Pavlik és mtsai 2005, Horváth és mtsai 2006), míg a röplabdások szíve valamivel elmarad a legmagasabb szinten edzettekétől. A röplabdások kevésbé állóképes állapotára utalnak azok a vizsgálati eredmények is, amelyek szerint relatív aerob kapacitásuk nem (Spence és mtsai 1980, Fleck és mtsai 1985), vagy alig emelkedik (Tsuji és mtsai 1986, Concu and Marcello 1993), kondicionális állapotukat inkább jellemzi vertikális emelkedésük nagysága (Fleck és mtsai 1985) Összefüggés az echokardiográfiás adatok és a relatív aerob kapacitás között 17

18 A bevezetőben leírtak szerint az állóképességi teljesítmény elsősorban a szívvérkeringési rendszer állapotától függ. Az állóképességi teljesítményt a különböző teljesítmény-felmérő, vizsgáló eljárások közül leginkább a relatív aerob kapacitás tükrözi. Kézenfekvő tehát megvizsgálni, hogy a különböző kardiális edzettségi jelek mennyiben mutatnak korrelációt a spiroergometriás vizsgálattal meghatározható relatív aerob kapacitással. Azok a mutatók, indexek, változók tekinthetők a leginkább edzettségi jeleknek, amelyek a legerősebben korrelálnak a rel. aerob kapacitással. Kíváncsi voltam, hogy mely kardiális tulajdonságokat tekinthetjük a legfontosabbnak az edzettség megítélése szempontjából, továbbá arra, hogy a különböző típusú sportágakban a szív tulajonságai mennyire függenek össze az állóképességet leginkább jellemző relatív aerob kapacitással. A kérdés felvetése azért is jelentős, mert egy mért nyugalmi értékből esetlegesen következtethetni lehetne az egyén szívének és relatív aerob kapacitásának kapcsolatára. Számos szerző foglalkozott a szív különböző mutatóinak és valamilyen teljesítmény index közötti összefüggésével. A szív állapotát legtöbbször echokardiográfiával vagy Doppler echokardiográfiával mért adatokkal vagy indexekkel jellemezték, a teljesítmény jellemzésére a spiroergometriás vizsgálattal meghatározott relatív aerob kapacitás, oxigénpulzus, vagy anaerob küszöb, egyes esetekben csupán a maximális teljesítmény szolgált. A 2. táblázatban 16 szerző eredményeit foglaltam össze, néztem, hogy találtak-e összefüggéseket, ha igen, az negatív vagy pozitív korrelációt mutatott-e. 18

19 2. táblázat Összefüggések a szív és a teljesítmény között ÉV Szerző KOR Típus Szignifikáns Korrel. + - NINCS 1978 Simon és mtsai. FN end F TEDD/VO 2 max SV/VO 2 max TEDD/OP max 1979 Dickhuth és mtsai. FN end, ne F N TEDD/OP max EDD/OP max HV/OP max 1980 Muss és mtsai. FN labd F TEDD/OP AT TEDD/OP max TEDD/VO 2 max FN atlf F N LVM/max.perf EDV/max.perf 1986 Mickelson és mtsai Pavlik és mtsai. FN sp, ne F HR/VO 2 max 1993 Levy és mtsai. FN, 6mthsTR F E/VO 2 max HR/VO 2 max ID rsv/vo 2 max redv/vo 2 max 1993 Pavlik és mtsai. GY labd F rlvm/vo 2 max HR/VO 2 max 1993 Vanoverschelde és end, atlf N F mtsai. év EDV/VO 2 max E/VO 2 max E:A/VO 2 max rlvm/vo 2 max Ej.Fr./VO 2 max 1996 Urhausen és mtsai. FN spr, labd F HV/AT, EDD/AT 1998 Gharavi és mtsai. ID hyp F A/VO 2 max LVM/VO 2 max 1998 Gharavi és mtsai. ID hyp N A/ VO 2 max LVM/VO 2 max 1999 Urhausen, FN labd F rhv/at Kindermann 2002 D Andrea és mtsai. FN atlf, úsz N F EDD/max.perf 2002 D Andrea és mtsai. FN erő N F EDD/max.perf 2005 Venckunas és FN atlfb F E:A/AT, mtsai. LVM/AT 2006 Rodrigues és mtsai. FN 6mthsTR F ΔIVST/ΔVO 2 m ΔIDd/ VO 2 max, ΔLVM/ΔVO 2 m ΔEDV/ VO 2 max ÉV: megjelenés éve, + : pozitív korreláció, - : negatív korreláció, NINCS: nincs szignifikáns összefüggés, TIPUS: a vizsgálat tipusa és a vizsgált személyek, end (endurance): állóképes sportolók, úsz: úszók, labd: labdarúgók, atlf: futók, erő: erő sportolól (súlyemelők, testépítők), spr: sprinterek, hyp: magas vérnyomásban szenvedők, ne: nem-edzett személyek, sp: sportolók, KOR: a vizsgált személyek életkora, FN: fiatal felnőttek, FELN: felnőttek, ID: idősebb személyek, 6mthsTR: személyek 6 hónapos edzésmunka után, GY: gyermekek, F: férfiak, N: nők, TEDD: balkamra védiasztolés teljes belső átmérője, VO 2 max: maximális aerob kapacitás, SV: ütőtérfogat, OP max : maximális oxigén pulzus, EDD: balkamra belső átmérője diasztoléban, HV: szív térfogat, AT: aerob-anaerob küszöb, OP AT : oxigén pulzus az aerob-anaerob küszöbnél, E: a kamratelődés korai fázisának csúcssebessége, EDV: balkamra végdiasztolés térfogata, LVM: a balkamra izomtömege, A: a kamratelődés késői fázisának (pitvar szisztole) csúcssebessége, max.perf.: maximális teljesítmény, Δ: a 6 hónapos edzésprogram utáni változások a mért változókban, IVST: kamrák közötti válaszfal vastagsága, HR: pulzusszám, Ej.Fr.: ejekciós frakció, r: relatív (testméretekre vonatkoztatott) értékek. 19

20 A különböző vizsgálatok nagyobb számban mutattak szignifikáns korrelációt a szív mutatói és a teljesítmény között, mint nem. Összesen 25 esetben láttunk szignifikáns korrelácitó, 13 esetben nem. A korreláció iránya értelemszerűen pozitív volt a szív méreteiben, pulzustérfogatban, a korai telődési sebességben (E), illetve az E/A hányadosban, negatív volt a késői telődési sebességben (pitvarszisztole: A), és a pulzusszámban. Azt, hogy a szív jellemzői mutatnak-e korrelációt a teljesítménnyel, három tényező határozhatja meg: 1. a szív jellemzői, 2. a teljesítmény mutatói, 3. a vizsgált személyek. 1. A szív anatómiai, funkcionális és regulációs jeleit vizsgálva kb. kétszer annyi esetben (24) korreláltak a szív adatok a teljesítménnyel, mint amennyiszer nem (13). Az egyes vizsgált mutatók közül a pulzusszám mutatott a legkövetkezetesebben szignifikáns korrelációt. 2. A teljesítmény-mutatók közül a legtöbb vizsgálat a klasszikus relatív aerob kapacitás vizsgálatra vonatkozik, 24 irodalmi adatból 17 esetben (70,8 %) leírtak a szerzők szignifikáns korrelációt, 7 esetben (29,2 %) nem. Hasonlóan magas korrelációt mutattak az oxigén pulzusra vonatkozó számítások, szerényebb arányokat mutattak az anaerob küszöbre (3 vs. 2) és a maximális teljesítményre (1 vs. 3) vonatkozó számítások. 3. A vizsgált személyek összetétele nagyban meghatározta, hogy volt-e szignifikáns korreláció, vagy nem. Azokban a vizsgálatokban, amelyekben a vizsgált személyek több csoportból tevődtek össze, tehát kombinált anyagot vizsgáltak a szerzők, nagyon magas arányban mutatkoztak szignifikáns korrelációk (13 vs. 2). A homogén csoportokra kiterjedő analízisekből azokban a csoportokban volt nagyobb számban szignifikáns korreláció, amelyekben állóképességi, vagy labdajátékosok voltak a vizsgált személyek. Az 20

21 erősportolók, idősebbek, illetve hipertóniások esetében szignifikáns összefüggés gyakorlatilag nem volt. 3. CÉLKITŰZÉS, KÉRDÉSFELTEVÉS Vizsgálataimban alapvetően három kérdésre kerestem választ Vizsgálataim első kérdése az volt, hogy az edzetteknél talált magasabb E/A hányados mennyiben tudható be az edzés bradikardiának, vagy mennyire tekinthető a rendszeres edzés önálló hatásának. A kérdésre kétféleképpen próbáltam válaszolni. a) Azonos nyugalmi pulzusszámú sportolók és nem-sportolók E/A hányadosát hasonlítottam össze. Saját korábbi vizsgálataink szerint is a rendszeres edzés hatása nem egyformán nyilvánul meg különböző életkorokban (Pavlik és mtsai 1999, 2001), az összehasonlítást három különböző korosztályban elkülönítve végeztem: gyermek és ifjúsági csoportokban (19 év alatt), fiatal felnőtt korosztályban (19-34 év között) és idősebb korosztályban (35-65 év). b) A pulzusszám függvényében vizsgáltam az E/A hányados értékét és regressziós egyenesek segítségével hasonlítottam össze az edzettek és a nem-edzettek értékeit. Ezt az összehasonlítást öt korcsoportban végeztem el férfiaknál. 21

22 3.2. Második kérdésem a labdajátékosok szívének edzettségi jeleire vonatkozott. Először azt vizsgáltam, hogy a különböző labdajátékosok szív mutatói hogyan helyezkednek el általában a sportolók rangsorában, majd arra a kérdésre kerestem választ, hogy milyen különbségek vannak az egyes labdajátékosok szívének adatai között, különösen kíváncsi voltam saját sportágam, a röplabdajátékosok adataira Harmadik kérdésem volt, hogy az állóképességet leginkább meghatározó szív mutatók hogyan függenek össze az állóképességet jellemző legfőbb spiroergometriás mutatóval, a relatív aerob kapacitással. Ezekben a vizsgálatokban, először fiatal felnőttek nagyobb, vegyes csoportjában határoztam meg a szív legfőbb edzettségi jeleinek korrelációs koefficienseit a relatív aerob kapacitással, majd megismételtem a számításokat különböző sportág-csoportok versenyzőiben. 4. ANYAG ÉS MÓDSZEREK 4.1. A vizsgált személyek Az E/A és a pulzusszám összefüggésében résztvevők Ebben a vizsgálatban 646 férfi (454 sportoló és 192 nem-sportoló) és 602 nő (384 sportoló és 218 nem-sportoló) adatait analizáltam. Az egyes csoportokba az adatokat úgy válogattam, hogy életkorban és pulzusszámban az átlagok megegyezzenek. 22

23 A sportoló csoport tagjai különböző sportágak különböző színvonalú versenyzői és szabadidő sportolók voltak. A 19 évesnél fiatalabb fiúk csoportjában a vizsgált személyek zömét labdajátékosok (56 %) és állóképességi versenyzők (28 %), lányoknál állóképességi versenyzők (42 %), művészi sportolók (25 %) és labdajátékosok (22 %) alkották. A éves férfiak csoportjában is a labdajátékosok voltak legtöbben (44 %), őket az állóképességi versenyzők (20 %), majd a sprinterek-ugrók és szabadidő sportolók (12-12 %) követték. A nők közül is a labdajátékosok voltak legtöbben (44 %), majd a szabadidő sportolók (18 %) és a művészi sportágak versenyzői (16 %) következtek. Az idősebb korosztály edzett személyei férfiakban is és nőkben is zömmel szabadidő sportolók voltak (62-62 %), mellettük a labdajátékosok szerepeltek számottevő arányban (23 % férfiakban, 20 % nőkben). A nem-sportoló csoport tagjai rendszeres edzést nem végző egészséges személyek voltak, akiknek heti edzés mennyisége nem haladta meg a három órát. A regressziós egyenesekkel vizsgált esetek száma bővült, hiszen ide minden vizsgálati adat bekerülhetett. Összesen 1237 férfi (939 edzett és 298 nem-edzett) adatait hasonlítottam össze. Az edzett csoport tagjai különböző sportágak, különböző színvonalú versenyzői és szabadidő sportolók voltak. Mivel az idősebb korosztályban már nehéz elvárni a versenyszerű fizikai aktivitást, ebbe a korosztályba jellemzően szabadidő sportolókat soroltam, de voltak közöttük állóképességi sportágat űzők és labdajátékosok is. Az öt korcsoport kialakítása a következő besorolás alapján történt: gyermekek (14 év alatt), serdülők (14-20 év között), fiatal felnőttek, versenyző korosztály (21-30 év között), középkorúak (31-44 év között), és idősebbek (44 év felett). Az edzettségi besorolás a heti edzésórák számán alapult. Mivel az idősebbeknél az elvárható edzés óraszám lecsökken, az alábbi határokat állapítottam meg: a két fiatalabb korosztályban az edzettek és a nem-edzettek közötti edzés óraszám határa 4 óra/hét volt. A versenyzői korosztályban 3,5 óra/hét, a középkorúaknál 2,5 óra/hét, míg az idősebbeknél 1 óra/hét volt. A korcsoportok sportágankénti megosztását mutatja a 3. táblázat. 23

24 3. táblázat A vizsgált személyek megoszlása sportág-csoportok szerint a különböző korcsoportokban SPÁG/KOR < >45 ÖSSZ ÁLLÓ LJAT SPR ERŐ MŰV SZAB Összes sp NE ÖSSZESEN SPÁG: sportág-csoport, KOR: életkor (év), ÁLLÓ: állóképességi sportolók, LJAT: labdajátékosok, SPR: sprinterek-ugrók, ERŐ: erő-sportolók, MŰV: művészi sportág versenyzők, SZAB: szabadidő sportolók, NE: nem-edzettek. Az állóképességi sportolók közé országúti kerékpározók, triatlonosok, öttusázók, hosszútávfutók, úszók, kajak-kenusok tartoztak. A labdajátékosok kézilabdázók, kosárlabdázók, röplabdázók, labdarúgók és vízilabdázók voltak. A sprinterek csoportjába soroltuk a rövidtávfutókat, ugrókat és a rövidpályás korcsolyázókat. Az erősportolók közé a súlyemelők, cselgáncsosok és karatésok tartoztak. A művészi sportágakat tornászok, aerobik versenyzők, műugrók és versenytáncosok képviselték. A szabadidő sportolók közé olyan aktív személyeket soroltunk, akik versenyszerűen nem sportoltak, de a heti edzés óraszámuk meghaladta a megállapított minimum óraszámot az adott korcsoporton belül. A nem-edzettek egészséges, gyógyszeres kezelés alatt nem álló önkéntes férfiak voltak, akik edzés óraszáma az adott korcsoportban nem haladta meg a megállapított minimum heti edzésóraszámot A labdajátékosok echokardiográfiás mutatóinak vizsgálatában résztvevők A férfi labdajátékosok echokardiográfiás mutatóinak összehasonlításában válogatott vízilabdázók, labdarúgók és alsóbb osztályban szereplő vízilabdázók, röplabdázók kosárlabdázók, labdarúgók, kézilabdázók, míg a nők vizsgálatában szintén válogatott 24

25 röplabdázók, vízilabdázók, valamint alsóbb osztályban szereplő röplabdázók, vízilabdázók, kézilabdázók és kosárlabdázók adatai szerepelnek. Az élsportolók minden esetben a magyar válogatott vagy valamely élvonalbeli klub játékosai vagy versenyzői voltak, az alsóbb osztályú sportolók másod- vagy harmadosztályban versenyeztek. 4. táblázat Élvonalbeli férfi labdajátékos csoportok általános adatai (átlag ± SD) VÁLT/SPORTCS. V L Ne Estetszám Kor 21,6±4,01 24,0±3,67 24,9±4,4 BSA 2,18±0,14 2,01±0,11 1,93±0,16 BPS 128,3±15,8 130,0±11,6 127,5±11,9 BPD 83,5±8,4 76,5±9,8 78,0±12,1 Vált: változók, Sportcs: sportág-csoportok, V: vízilabdázók, L: labdarúgók, NE: nem-edzettek. Kor: a vizsgált személyek életkora (év), BSA: testfelület (m 2 ), BPS: szisztolés vérnyomás (Hgmm), BPD: diasztolés vérnyomás (Hgmm). 5. táblázat Nem élvonalbeli férfi labdajátékos csoportok általános adatai (átlag ± SD) VÁLT/SPORTCS. V L KO KÉ R NE Esetszám Kor 23,5±4,1 24,9±4,3 21,6±3,3 21,8±3,2 21,57±1,6 24,9±4,4 BSA 2,13±0,11 1,97±0,10 2,06±0,17 2,02±0,12 1,97±0,11 1,93±0,16 BPS 129,6±11,0 127,8±11,8 124,3±10,0 128,8±13,5 126,4±4,76 127,5±11,9 BPD 82,5±10,7 77,6±9,1 78,3±7,8 79,0±10,1 80,5±8,2 78,0±12,1 Vált: változók, Sportcs: sportág-csoportok, V: vízilabdázók, L: labdarúgók, Ko: kosárlabdázók, Ké: kézilabdázók, R: röplabdázók, NE: nem-edzettek, Kor: a vizsgált személyek életkora (év), BSA: testfelület (m 2 ), BPS: szisztolés vérnyomás (Hgmm), BPD: diasztolés vérnyomás (Hgmm). A vizsgált személyek életkora nem különbözött egymástól számottevően, valamennyien a éves korosztályba, tehát a felnőtt versenyzői korosztályba tartoztak. Valamivel idősebbek voltak a nem-edzettek és a labdarúgók, a legfiatalabbak az élvonalbeli vízilabdázók, valamint röplabdázók, kosárlabdázók, kézilabdázók voltak. A vízilabdázók testfelülete volt a legnagyobb, a kosárlabdázók testfelülete alig maradt el a 25

26 vízilabdázókétól. A nyugalmi vérnyomás értékek sem különböztek számottevően, a kézi-, kosár- és röplabdások vérnyomása valamivel alacsonyabb volt, mint a többi csoport tagjaié. 6. táblázat Élvonalbeli női labdajátékos csoportok általános adatai (átlag ± SD) VÁLT/SPORTCS. V R NE Estetszám Kor 22,48±2,77 22,33±2,77 22,7±2,8 BSA 1,85±0,11 1,85±0,092 1,66±0,14 BPS 122,0±9,60 119,6±1,2 119,7±13,0 BPD 81,29±7,94 82,9±6,20 76,5±9,5 Vált: változók, Sportcs: sportág-csoportok, V: vízilabdázók, R: röplabdázók, NE: nem-edzettek, Kor: a vizsgált személyek életkora (év), BSA: testfelület (m 2 ), BPS: szisztolés vérnyomás (Hgmm), BPD: diasztolés vérnyomás (Hgmm). 7. táblázat Nem élvonalbeli női labdajátékos csoportok általános adatai (átlag ± SD) Vált/Sportcs. V R Ko Ké NE Estetszám Kor 21,9±1,8 20,9±1,5 22,0±4,3 20,7±1,6 22,7±2,8 BSA 1,83±0,25 1,70±0,09 1,77±0,08 1,70±0,13 1,66±0,14 BPS 119,8±10,4 116,0±7,5 117,3±9,2 121,5±11,4 119,7±13,0 BPD 78,6±8,9 78,2±8,6 76,2±5,8 78,0±9,7 76,5±9,5 Vált: változók, Sportcs: sportág-csoportok, V: vízilabdázók, R: röplabdázók, ko: kosárlabdázók, Ké: kézilabdázók, NE: nem-edzettek, Kor: a vizsgált személyek életkora (év), BSA: testfelület (m 2 ), BPS: szisztolés vérnyomás (Hgmm), BPD: diasztolés vérnyomás (Hgmm). A vizsgált női személyek életkorban gyakorlatilag nem különböztek egymástól. A röplabdások és a vízilabdások testfelülete volt valamivel nagyobb, mint a többi vizsgált csoporté. A nyugalmi vérnyomás a vízi- és kézilabdázókban volt valamivel magasabb, mint a többi csoportban, de a férfi csoportokhoz hasonlóan a normál határokon belül volt Az echokardiográfiás mutatók és a relatív aerob kapacitás közötti összefüggés vizsgálatában résztvevők általános adatai 26

27 A vizsgálatban 346 férfi vett részt, életkoruk 18 és 35 év között változott, sportágankénti megoszlásuk a következő volt: Állóképességi sportolók: Futóatléták 18 Hegyi kerékpárosok 14 Kerékpárosok 15 Öttusázók 13 Triatlonosok 12 Összesen 72 Labdajátékosok: Kézilabdázók 4 Korfballosok 1 Kosárlabdázók 2 Labdarúgók 124 Összesen 131 Erő és gyorserő-sportolók: Cselgáncsozók 10 Karatézók 2 Kick-boksz versenyzők 3 Kung-Fu versenyzők 5 Rövidp.gyorskorcsolyázók 2 Sprinter-ugrók 11 Súlyemelők 40 Dobóatléták 8 Testépítők 2 Tornászok 4 Vívó 1 Összesen 88 27

28 A sportolói csoportot válogatottak, első osztályban szereplők illetve a magyar bajnokság alsóbb osztályaiban sportolók alkották. A kontroll csoport tagjai egészséges önkéntesek voltak, akik rendszeres testedzést nem végeztek. 8. táblázat Az echokardiográfiás mutatók és a relatív aerob kapacitás közötti összefüggés vizsgálatában résztvevők alapadatai (átlag±sd) Á L ER NE Különbségek N KOR 24,1±4,3 24,0±4,4 23,0±3,9 23,9±4,1 nincs kül. TM 182±6 180±6 177±11 178±7 Á,L>ER,NE TS 72,0±6,8 77,6±6,4 80,9±14,9 74,0±9,3 ER,L>Á; ER>NE BSA 1,93±0,11 1,98±0,11 2,06±0,68 1,92±0,14 nincs kül. Pulz 55,3±8,3 55,7±9,3 63,9±11,2 73,7±13,8 NE,ER>Á,L; NE>ER BPS 126±12,1 128±11,4 128±15,3 131±12,6 nincs kül. BPD 80,4±8,9 77,5±9,1 78,1±12,5 82,1±11,6 nincs kül. VO 2 m 70,0±6,7 62,9±6,8 55,0±8,9 52,9±5,5 Á>L,ER,NE; L>ER,NE Á: állóképes sportolók, L: labdajátékosok, ER: erő-sportolók, NE: nem-edzettek, KOR: a vizsgált személyek életkora, TM: testmegasság (cm), TS: testsúly (kg), Pulz: pulszuszám (ütés/perc), BPS: szisztolés vérnyomás (Hgmm), BPD: diasztolés vérnyomás (Hgmm), VO 2 m: maximális aerob kapacitás (ml kg -1 min -1 ). A vizsgált személyek életkora és nyugalmi vérnyomása nem különbözött egymástól. Az állóképesek voltak a legmagasabbak, az erősportolók a legnehezebbek. A nyugalmi pulzusszám az állóképességi versenyzőkben és a labdajátékosokban volt a legalacsonyabb, a relatív aerob kapacitásban állóképességi versenyzők labdajátékosok erősportolók nem-edzettek volt a sorrend Echokardiográfiás vizsgálatok Az echocardiográfiás vizsgálatok a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszékén történtek. 28

29 A vizsgált személyek zömmel sportolók voltak, akik önként jöttek a vizsgálatra kardiális állapotuk, kondícionális állapotuk meghatározására. Ugyancsak önként jöttek vizsgálatra azok a nem-sportoló fiatalok és idősebbek, akik az egyes vizsgálatokban a kontroll csoportot alkották Mérések Az echokardiográfiás mérések előtt megmértük a vizsgált személyek testmagasságát és testsúlyát, az adatokat felhasználtuk a testfelület és a BMI (body mass index) számításához. A testfelületet Du Bois és Du Bois (1915) szerint, a BMI-t (body mass index) a testsúly (kg)/testmagasság (m 2 ) képlet szerint számoltuk. Az echokardiográfiás méréseket Dornier 4800 típusú echokardiográffal, 2,5 MHz-es fejjel végeztük az általánosan használt elvek szerint (Lengyel 1988, Forster 1999). A mérések mindig a reggeli órákban, teljes nyugalomban készültek félig balra fordított, fekvő testhelyzetben, az EKG-t a mellkasra helyezett elektródok segítségével regisztráltuk (Lange 1979). A pulzusszámot az EKG-ből és az echokardiogrammból számoltuk. A vizsgálat végén ülő helyzetben, higanyos manométerrel vérnyomást mértünk. A méréseket az Amerikai Echokardiográfiai Társaság (ASE) ajánlásai szerint végeztük (Sahn és mtsai 1978). A balkamra, a balpitvar és az aortagyök méreteit kétdimenzionálisan irányított M-mód paraszternális felvételről a képernyőn mértük. Az aortagyök átmérőjét diasztoléban, zárt aorta billentyűknél, a balpitvar átmérőjét a szisztole csúcsán mértük, a balkamra méréséhez a sugár irányát a mitrális billentyű csúcsától valamivel disztálisan választottuk meg. Az interventricularis septum és a balkamra hátsó falának mérésekor az endokardiumot is figyelembe vettük. A diasztolés falvastagságokat és a balkamra diasztolés belső átmérőjét a QRS hullám kezdetekor mértük, a szisztolés értékeket a septum és a hátsó fal legkisebb távolságánál határoztuk meg. 29

30 A paraszternális felvételek után közvetlenül csúcsi, négyüregi felvételen meghatároztuk pulzatilis Doppler vizsgálattal a transzmitrális, majd folyamatos Doppler vizsgálattal a transzaortális áramlás értékeit. A mérési hibák elkerülésére mindig több szívciklusban mértük az adatokat, a transducert többször helyeztük ugyanarra a helyre, és ha a mérések között nagyobb eltérések voltak, a mérést megismételtük. Csak azokat a vonalakat és értékeket vettük figyelembe, amelyek több cikluson keresztül következetesen azonosak voltak. A paraszternális mérések esetében 3-10 szívciklus értékeit mértük le, majd az átlagokat vettük figyelembe. Az áramlási időtartamokat szintén több, 3-5 szívciklusban mértük le és ezekkel számoltunk a továbbiakban, a csúcssebességeknél azonban a megfigyelt időszakban a legnagyobb értékeket vettük figyelembe A mért adatok Egyes adatokat a különböző cikkekben a kiadók igényének megfelelően különbözőképpen rövidítettem, az adatok ismertetésében tehát egyes adatokat többféleképpen is rövidítettem, ebben a felsorolásban valamennyi rövidítés szerepel. IVSTd (interventricular septum thickness in diastole): a kamrák közötti válaszfal vastagsága diasztoléban, LVPWTd (left ventricular posterior wall thickness in diastole): a balkamra hátsó falának vastagsága diasztoléban, LVIDd (left ventricular internal diameter in diastole), vagy EDD (end diastolic diameter): a balkamra végdiasztolés belső átmérője, LVIDs (left ventricular internal diameter in szisztole) vagy ESD (end systolic diameter): a balkamra végszisztolés belső átmérője, E (early peak velocity): a diasztolés telődés korai fázisának csúcssebessége, A (atrial, late peak velocity): a diasztolés telődés késői fázisának csúcssebessége. 30