A gyengédség ölni képes...

Átírás

1 44 A gyengédség ölni képes... A férfi a telefonban hajthatatlan volt. Meg kell szabadulnia a malamutjától! Még soha nem volt ilyen kutyám, mint ez panaszolta. Ez õrült. Teljesen vad. Amikor rájöttem, hogy az õrült és vad szavak nem azt jelentik, hogy agresszív és harapós, megbeszéltem a férfival, hogy megyek és megnézem a kutyát, aki minden valószínûség szerint legújabb menhelyi szerzeményem lesz. Nanook, a kérdéses malamut az elmondottakkal ellentétben barátságosnak látszott, nagyon jókötésû, kitûnõ kondíciójú és igen aktív kutya volt. Már felásta az egész kertet és majdnem teljesen lerágta a ház hátsó szegélydíszét. A fából készült hátsó tornác és lépcsõ egy romhalmaz volt. Három órás intenzív ismerkedés után arra a megállapításra jutottam, hogy Nanook idegrendszere stabil és egy szerencsés másik gazda számára kitûnõ kedvenc lehet. Mivel Nanook nem szokta meg az autóban utazást vagy a pórázon sétáltatást (valójában még nyakörve sem volt soha), visszamentem a kocsimhoz egy fojtónyakörvért és egy pórázért (mindig tartok magamnál ezekbõl). Nanook gazdája furcsán nézett rám, amint könnyedén rácsúsztattam a nyakörvet az õ úgynevezett vad kutyájára. Két kemény rántás után Nanook vonalba fejlõdött mellettem és így sétáltunk a kocsim felé. Fel kellett állítanom egy ketrecet a hátsó ülésen. Kinyitottam a ketrec ajtaját és miközben Nanook centiméterrõl centiméterre vizsgálgatva a ketrecet lassan befelé haladt, én élénk, határozott hangon folyamatosan ismételgettem: Nanook! Ketrec! Egy pillanatig azt hittem, vissza fog mászni. De már lezártam a visszautat és hangosabban megismételtem: NANOOK! KET- REC! A ketrec belsejébõl erre egy mély kutyasóhaj válaszolt, amit két kis puffanás követett, amint Nanook körbeforgott és végül lefeküdt. Ellenõriztem, hogy a ketrecajtó biztonságosan be van-e zárva. Bedobtam neki egy kutyakekszet és kedveskedõ hangon azt mondtam: Nanook! Jó kutya! JÓ KUTYA! Legújabb szerzeményem befalta a kekszet, közben a farka végig boldogan csapkodta a ketrec belsejét. Mikor a vezetõülés felé indultam, Nanook most már volt tulajdonosa megérintette a karomat. Az arca és a hangja feszült volt. De ugye nem fogja õt egész úton abban a ketrecben tartani? És nem fogja azzal a lánccal a nyakán egrecírozni? Szerintem ez kegyetlenség. Nanook a szerencsések egyike volt. A gazdája jóindulatú ostobasága nem rontotta el alapvetõen kedves kutyatermészetét. Az összes úgynevezett problémáját orvosolni lehetett neveléssel, gyakorlatokkal, megfelelõ felügyelettel és a napi szükségleteire való körültekintõ odafigyeléssel. Nanook egy JÓ kutya volt. A tulajdonosa volt ROSSZ gazda. Princess nem volt olyan szerencsés. A nõ a telefonban azt mondta, hogy a kutya félelemben tartja. Princess kölyökkora óta náluk van. Õ és a férje úgy gondolták, hogy egy kölyök igazi családtagként fog kötõdni hozzájuk. Ehelyett Princess most uralkodik rajtuk. Nem mehetnek ki az udvarukra, ha Princess ott tartózkodik, mert õ egyedül szeret lenni. Nem nézhetik a tévét a nappalijukban, mert kisajátította a kanapét és nem enged minket odaülni. Amikor étkeznek, mindig ki kell õt zárniuk, mert különben Princess morog és odakapkod, amíg végül az összes ételt neki nem adjuk. Csak húsba rejtett nyugtatóval lehet õt orvoshoz vagy kozmetikushoz vinni, mert Princesshez senki nem nyúlhat hozzá, ha õ maga ezt nem akarja. Azt mondták nekem, hogy Princess egy fantasztikus kutya amíg nem kívánsz tõle olyat, amit nem akar megcsinálni. Miért akarnak mégis megszabadulni ettõl kutyatárs-eszményképtõl? A nõ válasza alig hallható volt. Elkezdett harapni MINKET méghozzá erõsen. Nanook és Princess mindketten a politikai korrektség igazi áldozatai, amely a modern élet minden területét megszállta. A kutyakiképzésben ez a

2 Csak Gyengéden metódussá fejlõdött, amely minden évben kutyák ezreinek halálba küldéséért felelõs. Tudom, hogy ez tény. Sokat beszélgetek a kutyák tulajdonosaival. A gyengédség öl. Ma a testi fenyítés bármely fajtája különösen a túlzó fizikai rendreutasítás ódivatúnak és kegyetlenségnek számít a kutyakiképzés során. Emögött a hiedelem mögött az az okfejtés áll, hogy az agresszió agressziót szül. A testi fenyítés bármely fajtája (mint pl. a pofon) állítólag azt eredményezi, hogy a kutya kézfélõ lesz, félénk és végül félelembõl harapós. Semmi sem állhat messzebb az igazságtól, a tudatlanok meséi mégis tovább terjednek. Hogy észrevegyük a téves következtetést a csak gyengéden nevelésben, csak annyit kell tennünk, hogy egy pillantást vetünk magára a kutyára. Errõl eszembe jut Olivia, a 10 hónapos malamut szuka, akinek a gazdái kétségbeesve hívtak fel egyszer késõ este. Olivia 5 hónapos kora óta volt náluk. Az elõzõ gazdája megszabadult tõle, mert a szavaival élve nagyon aranyos volt, de állandóan szétrágta a szõnyeget. Olivia új tulajdonosai egész életükben collie-tartók voltak és tévesen azt hitték, hogy bármilyen nagyobb kutyát is kezelni tudnak. Hamarosan rájöttek, hogy a malamut NEM collie. Eleinte, mondták, Olivia nagyon aranyos volt. Aztán a dolgok lassan megváltoztak. Megtanították neki az ülj, maradj és el (off) parancsokat. Elámultak az intelligenciáján. A kutya nem szeretett ketrecben aludni éjszaka és ilyenkor vonyított. Egyik este egyszerûen nem volt hajlandó bemenni a ketrecébe. A hasán csúszott körbe-körbe. A gazdái úgy érezték, hogy komoly traumát okoztak szegény babának. Azon az éjjelen hagyták szabadon aludni a házban. Semmi kártétel nem történt. Legalábbis õk úgy gondolták. Egy héttel késõbb óriási problémát okozott számukra, hogy betegyék Oliviát a kennelébe, amikor látogatóik érkeztek. Egész idõ alatt a földre kushadva csúszott-mászott mondta a férj. Szabályosan be kellett vonszolnunk. Az egyik vendégünk azt mondta, hogy Olivia a kölyökkorukban bántalmazott kutyák klasszikus jeleit mutatja. Szükségtelen mondani, hogy ezek után soha többé nem erõltettek semmit szegény bébire, amit az nem akart megtenni. Hamarosan Olivia már egyetlen korábban tanult parancsnak sem engedelmeskedett. Ehelyett semmibe kezdte õket venni. Amíg játszani nem akartak vele. Vagy megetetni. Vagy simogatni. A helyzet rosszról rosszabbra változott. Emlékezve bántalmazott múltjára, a gazdái hajlamosak voltak visszakozni, hogy elkerüljék a fegyelmezés vagy fenyítés bármilyen formáját. Olivia elkezdett morogni és odakapkodni. Barátaik és rokonaik félni kezdtek a kutyától. ÕK is féltek a kutyájuktól! Amikor másnap megérkeztem hozzájuk, két riadt felnõttet és egy kutyapalántát találtam. Olivia teljesen a mancsa köré csavarta a gazdáit! Morózus tulajdonosai lemondóan tudomásul vették a tényt, hogy valahogyan, a kölyökkori bántalmazás következtében, Olivia megváltozott, ezért el kell pusztítani. Olivia hozzám ügetett és megszagolta a kezemet. Eddig jó. Olivia! Ülj! mennydörögtem. Olivia incselkedõen rámnézett és leült! A gazdái a padlón voltak. További ott-tartózkodásom alatt rájöttem, hogy Olivia egy nagyon kedves malamut szuka, aki megtanulta, hogy ha a gazdái a kisujjukat nyújtják felé, az egész karjukat elkaphatja. Következmények nélkül! Néhány évvel ezelõtt felszedtem egy reszketõ, 5-font (2,3 kg) súlyú chihuahuát egy autópálya közepérõl. Elsõ együtt töltött hónapunk alatt a chihuahua egyszer megharapott, de csak egyetlen egyszer. Azonnal megragadtam az aprócska pofáját, erõsen megszorítottam és ráüvöltöttem: NEEEM! ROSSZ! A fogai nem vacogtak. A feje nem reszketett. Nem kapott szívrohamot. Egyszerûen soha nem harapott és még csak meg sem próbált harapni többé. Tanulság? Egy csipet fegyelmezés többet ér egy jó adag nevelésnél. Végül is egy chihuahua harapása legfeljebb fájdalmas lehet, de egy harapás egy malamuttól: HALÁLOS. (Ezenkívül én azt szeretem, ha valamennyi végtagom pontosan ott van, ahol lennie kell, köszönöm szépen!) Fontos, hogy észben tartsuk, a kutyák NEM családtagok, õk FALKAÁLLATOK. A kutyákat SOHA nem lehet gyerekpótléknak tartani. Ehelyett az embereknek meg kellene tanulniuk, hogy önmagukat nézzék úgy, mint kutyapótlék. Nem számít, egyesek mit gondolnak, a kutya NEM tartja magát embernek. Úgy veszi az embereket, mintha kutyák lennének. Ha valaki ellenõrzése alatt akarja tartani a kutyáját, MEG KELL TANULNIA JOBB KUTYÁNAK LENNIE nála. Erõszakosabbnak, gyorsabbnak, furfangosabbnak kell lennie és teljesen irányítása alatt kell tartania õt. Én az összes kiképzõi fogást a malamutjaimtól tanultam. Ahogy egymást nevelik, teljesen elbûvöl és felnyitja a szememet. Kb. 3 évvel ezelõtt befogadtam egy ideges típusú fiatal szukát, Nellie-t. Bár Nellie soha nem mutatta agresszivitásnak semmi jelét, a tulajdonosai beadták a menhelyre, mert azt gondolták, hogy Nellie annyira fél mindentõl, hogy csak idõ kérdése, és félelembõl harapóssá válik. Véleményem szerint Nellie nem volt megfelelõen szocializálva. Mivel soha nem hagyta el az udvarát, minden látvány és hang körülötte nyugtalanította. A családja még rá is tett egy lapáttal: akárhányszor stresszes állapotba került, szorosan átölelték és idegesen suttogták neki: Jó kislány. Minden rendben van. Ne aggódj. Ha Nellie eddig csak aggódott, 45

3 hogy valami veszély fenyeget, ennek hatására meggyõzõdésévé vált! Mi másért siránkozna és cselekedne olyan rémülten a falkája? Az elsõ napon, amikor hazavittem Nellie-t, nem volt hajlandó elhagyni a menedéket nyújtó ketrecét. Szó szerint ki kellett vonszolnom belõle. Hála Istennek éppen tél volt, így be tudtam fogni a vezérkutyám, Max mellé. Csak kettejüket vittem ki a reggeli futtatásra. Max vidáman szökdécselt elõre és az õ ragadós jókedvének hatására hamarosan Nellie is rájött, hogy nincs mitõl félnie. Egészen addig, amíg el nem értük az elsõ hidat. Nellie lecövekelt. Abszolút nem volt hajlandó átkelni. Max ránézett, megragadta a tarkójánál és áthúzta a hídon! Ezt tette, akárhányszor Nellie tétovázott. Ha megpróbált ellenállni, Max rámorgott, így sikerült helyreraknia. A második napon már csak morognia kellett ahhoz, hogy Nellie engedelmeskedjen. A harmadik napon Nellie már úgy futott Max mellett, hogy fütyült a világra! Csoda? Nem! Egy malamut! A lecke világos volt: a falkában az engedetlenség NEM elfogadható. Ismét hangsúlyozom: a kutyáimtól többet tanultam a kiképzésrõl, mint akármelyik könyvbõl, amelyet elolvastam a témában. Errõl eszembe jut a csak gyengéden kiképzési metódusnak egy másik fatális tévedése. Ez a mítosz, mely szerint a kutyád örömet akar neked szerezni. A kutyáknak nincs okuk örömet szerezni nekünk. Számukra mi csak másik kutyák vagyunk. A kutyák elõször is saját maguk kedvére tesznek. Ha ez még szórakoztató is, annál jobb. Ha ne adj Isten, amit tesznek, még az õket etetõ, mulatságos kinézetû, kétlábú kutyát is megörvendezteti, az már tényleg szuper. Nos, a kutya mindig elõször a saját érdekeit nézi és azt hiszi, mindent büntetlenül megtehet ennek érdekében. Mint a falka vezérkutyájának, neked kell biztosítanod, hogy ez ne így legyen. Álljon itt egy figyelmeztetés! Egy beteg vagy labilis idegrendszerû kutyának a kiképzés vagy fegyelmezés nem használ. Rák, csípõízületi diszplázia, csökkent pajzsmirigymûködés, hirtelen õrjöngési szindróma és számos más betegség azonnali orvosi kezelést igényel. Sok viselkedési zavar gyökere a rossz vagy hanyatló egészségi állapotban keresendõ. Ismerd meg a kutyádat! Kétséges esetekben szükség van állatorvosi kivizsgálásra. A könyörületes bánásmód szintén fontos. Különös figyelmet kell fordítani idõsebb vagy beteg kutyákra. Egy kis fa rámpa a lépcsõhöz támasztva, egy kényelmes ortopédiai párna a ketrecbe vagy kosárba, csendben feltakarítani egy elkerülhetetlen baleset nyomait, egy gyengéd masszázs, egy meleg fürdõ, egy lassú séta: ennyi kedvezményt joga van megkapni. A valódi félelem is közelebbi vizsgálatot kíván. Ismertem egy malamuttulajdonost, akinek a kutyája egyszer túlélt egy pusztító lakástüzet. Évekkel az eset után is, ha meggyújtottak egy gyufát a jelenlétében, nekirontott az ajtónak és addig döngette, amíg ki nem engedték! Ha nem nyitják ki idõben az ajtót, képes lett volna kitörni az ablakon keresztül! Szóval ez az IGAZI félelem (hozzá még egy jó adag életösztön). Amit a kutyatulajdonosok félelemnek vélnek, 99%-ban egyszerûen kutyamakacsság. A kutyák vonakodnak megtenni valamit, ami szerintük nem jó. Szûkölnek, földre vetik magukat, csúsznak-másznak, elbújnak, vagy akár moroghatnak is. Óvatosak vagy tétovázók lehetnek. Ilyenkor nem kell mindig kemény kézzel bánni velük, de igenis HATÁRO- ZOTTNAK és KÖVETKEZETESNEK kell lennünk velük szemben. Meg kell értened a fajtát, amellyel bánsz, hogy tudd, mit várhatsz tõlük és mit nem. A malamutok fajtaleírásában nem véletlenül szerepel az álatokkal szemben agresszív kifejezés. Õk NEM Lassie-k. Sokkal több nevelést, idõt és felügyeletet kívánnak, mint amit a legtöbb ember hajlandó vagy képes biztosítani. Ez a fajta hanyagság igen messze van a jóindulattól. Így lehet egy illedelmes malamutból szörnyeteget csinálni. Ez fordíthatja tragédiába az események láncolatát. Ez vezethet és vezet végül emberhalálhoz. Van egy bûn, amely a kutyáknál megbocsáthatatlan: a gazda megharapása. A kutyádnak meg kell tanulnia, hogy ha a fogait csak hozzáérinti is a bõrödhöz, kemény büntetésben lesz része. Mint az anyakutyának, aki egyetlen csípést sem tûr el rakoncátlan kölykétõl, neked is csírájában el kell fojtanod malamutod minden harapási próbálkozását. Pistol gazdái akkor hívtak fel, amikor a kutya már háromszor is megharapta õket. Kölyökkorában mindig megfogta vagy megcsípte a kezüket, amikor fésülni próbálták. Õk nem vették komolyan ezt a viselkedést, azt gondolták, hogy csak játszik. A malamutok azonban így nem játszanak ; mindennel, amit tesznek, megvan a távolabbi céljuk. Most, hogy Pistol kitapasztalta: minden következmény nélkül harapdálhat, lassan növelni kezdte a fogás erõsségét, amíg végül vér serkent. A gazdái számára a szó szoros értelmében kezelhetetlenné vált. Elektromos nyakörv használatát szoktam javasolni, amikor úgy gondolom, hogy a kutya agresszivitása különösen nagy fokú, vagy egyetlen más fegyelmezési módra sem reagál. Egy hivatásos kiképzõ segédkezése mellett ez a szörny malamut három héttel és számtalan legyûréssel késõbb arra a megállapításra jutott, hogy a gazdái megharapása NAGYON ROSSZ dolog. A házaspár felhívott, hogy köszönetet mondjanak. Egészen más kutya lett 46

4 belõle, mondták. Kedves lett. Nem haboztam kiigazítani õket. Nem. Õ ugyanaz a kedves kutya, aki eredetileg és mindig is volt. Önök azok, akik megváltoztak. Önök most már jó gazdák. Ezzel boldogan egyetértettek. Miután együtt nõttem fel ezzel a fajtával, számtalan gazdát meginterjúvoltam, megfigyeltem, befogadtam és tulajdonosa voltam különbözõ méretû, korú, vérvonalú és vérmérsékletû malamutnak, a következõ megcáfolhatatlan következtetésre jutottam: Tedd félre a pálcát és tönkreteszed a malamutot. FIGYELEM: én nem védelmezem a kegyetlenkedést. Az álláspontom az, hogy az új babusgató módszerek, amelyeket jelenleg a pozitív megerõsítéses és csak gyengéden kiképzésben alkalmaznak, itt nem vezetnek eredményre. Tökéletes példa erre a kompromisszum-kötés. A kompromisszumos megoldás elve az, hogy adsz a kutyának valamit (falatkát, játéktárgyat vagy játéklehetõséget), amivel ellensúlyozod a kutya nemkívánatos viselkedését (ásás, ugatás, saját bõrének véresre nyalogatása stb.), vagy amivel meggyõzöd, hogy azonnal hagyjon abba egy romboló vagy veszélyes cselekvést (a papucs vagy a macska rágcsálása). A kompromisszum-kötés nem igazi kiképzési módszer ez erõtlen üzletelés. A gazda a GYEN- GÉBB pozíciójában dolgozik. Ha azt megteszed, akkor ezt neked adom. A kutya birtokolja az ÖSSZES HATALMAT. NE BOCSÁTKOZZ TÁR- GYALÁSOKBA A KUTYÁDDAL! Mert mi történik, ha a kutyának már nem tetszik a felajánlott csereáru? Milyen magasra emeled az alapot? ( Fido, ha elengeded a szomszéd gyereket, neked adom ezt a szép marhahúst. Ez az eset megtörtént! Milyen szeretetreméltó kinyilatkoztatás a kutyának! Dönts a földre egy gyereket és kapsz egy szelet bélszínt!) A POZITÍV MEGERÕSÍTÉS a HELYES CSELEK- VÉS JUTALMA. Egy ölelés vagy a fej megveregetése egy jól sikerült foglalkozást követõen. Esetleg egy kis falat közvetlenül a jól végzett kellemetlen vagy nehéz gyakorlat UTÁN. A NEGATÍV MEGERÕ- SÍTÉS a HELYTELEN VISELKEDÉS BÜNTETÉSE. Ügyelj arra, hogy a büntetés arányban álljon a rossz cselekedet mértékével. A fegyelmezést különösen a testi fenyítést igazságosan kell kimérni, harag és bosszúszomj nélkül. Egy jó fõkutya -vezérnek ritkán kell testi fenyítést alkalmaznia ahhoz, hogy irányítani tudja a falkáját. Ellentmondást nem tûrõ egyénisége és a büntetés KIMONDATLAN FENYE- GETÉSE elegendõ az alárendelt kutyák kezeléséhez. LEGYÉL KEMÉNY! LEGYÉL SZIGORÚ! Tudasd a kutyáddal: NE PRÓBÁLKOZZ VELEM, MERT NEM TRÉFÁLOK! Minden kutya biztonságban szeretné érezni magát. Minden kutya szeretetre vágyik. EMLÉKEZZ: a malamut nem képes szeretni, amit nem respektál és nem respektálja, amitõl NEM fél. Ez azonban nem jogosít fel senkit sem arra, hogy brutálisan bánjon egy kutyával. (Egyetlen kutya sem fog lekushadni abban a pillanatban, ahogy belépsz a szobába, amíg rajta nem kapod, amint éppen a tapétát szaggatja le a falról, és fel nem veszed az ÉN VAGYOK A FÕ KUTYA pózodat. A félelem egy nagyon tiszta határvonal a kutyák elméjében. Ösztönösen tudják, hogy nem szabad átlépni, mert különben valami ROSSZ történik velük. A fõkutya rájukmorog, megkergeti, megrázza, földhöz szegezi õket, sõt még beléjük is harap! NE harapd meg a kutyádat, ha elegendõ csak rámorogni! (A férjem esküszik, hogy SOHA nem fogja elfelejteni azt a napot, amikor hazaérve a következõ látvány fogadta: egy 150 font (68 kg) súlyú malamut kan a hátán fekve, lábai a levegõben, szemei szorosan csukva, megalázkodó pózba merevedett teste körül pedig az 5-láb-2-inch (157 cm) magas felesége köröz, morogva és vicsorogva fejezve ki nemtetszését.) ALKALMAZD a kutyák testbeszédét miközben neveled vagy fegyelmezed a kutyádat. Ráncold össze a szemöldököd, mutasd ki a fogad fehérjét, húzd ki magad és MOROGJ, ha szükség van rá! Túl sok idõt és erõfeszítést pocsékolunk arra, hogy rávegyük kutyáinkat ember módra gondolkodni és cselekedni; sokkal egyszerûbb és hatásosabb lenne, ha mi tanulnánk meg kutyául. MINDIG TE LE- GYÉL A JOBBIK KUTYA! SOHA ne engedd, hogy a malamutod elbitorolja a hatalmadat. Mert a malamutját ellenõrzése alatt tartó ember JÓ helyzetben van, de a gazdáját irányító malamut esete NAGYON ROSSZ. Soha ne felejtsd el, hogy a kutyák, akárcsak az emberek, EGYÉNISÉGEK. A kutyafajták között óriási változatosság látható, de minden egyes fajtán belül az egyedek is különbözõek. Nincs két pontosan egyfoma kutya ugyanazon a fajtán belül (vagy akár egy almon belül) sem. (Ez sokkal inkább vonatkozik a személyiségre, mint a külsõ megjelenésre. Vagy 47

5 amit én úgy nevezek: jó iker, gonosz iker szindróma. Ne gondold egy pillanatig sem, hogy csak mert az új kutyád (számodra) pont úgy néz ki, mint az elõzõ, úgy is fog viselkedni, mint az. Ha ezt hiszed, durva ráébredésben lesz részed.) Minden kutyának hasznára válik a fegyelmezés. Megtanulják a jó és rossz viselkedés határait. Megtanulják, hogy te tartod ellenõrzés alatt a területet. Megtudják, hol van a helyük a falkahierarchia legalsó lépcsõfokán. A malamutok élik és lélegzik a hierarchiát. Egy szemernyi kétség sem merülhet fel okos kutyaagyukban afelõl, hogy TE vagy a fõnök. A hatalmad eljátszása már egyetlen alkalommal is drága és veszélyes lehet. A malamutod a legjobbat érdemli egy vezért, aki vezeti õt! Aki nem rendelkezik kellõ bölcsességgel vagy merészséggel ahhoz, hogy irányítsa a falkáját (álljon az a falka egy malamutból vagy akár 50-bõl), annak egyáltalán NEM szabadna kutyát tartania, különösen egy malamutot nem! Az alaszkai malamut túl csodálatos teremtmény ahhoz, hogy az emberi ostobaság bemocskolja és elpusztítsa. A gazdája hibájáért a végsõ árat a vétlen malamut fizeti meg. Kidobva az utak mellett, elhagyatva menhelyeken, halálba altatva állatorvosi rendelõkben vagy agyonlõve idegenek által: ez a szomorú sorsa minden évben jó malamutok százainak, akiknek egyetlen bûne, hogy ROSSZ emberi vezérük volt. Kutyamentésben eltöltött utóbbi tíz évem alatt (ebbõl hét év az Alaszkai Malamut Védelmi Ligában) minden elképzelhetõ malamut- és gazdatípussal találkoztam már. Nem bírom nézni, ahogy jó kutyákat pusztítanak el tulajdonosok, akik nem hajlandók néhány egyszerû nevelõ intézkedést megtenni, amely megmenthetné a malamutot otthona vagy élete! elvesztésétõl. Megdöbbent a megcsonkított gyermekek egyre növekvõ száma, akik változatlanul a szülõi gondatlanság áldozatai. Mindig, MINDIG a gyámoltalan gyermek és a nem megfelelõen nevelt kutya az, aki sebesülten vagy holtan végzi, amikor a felnõttek vezérlete hiányzik. Láttam gazdákat sírni bûnösségük tudatában, mert kudarcot vallottak miközben az állatorvos beadja kedvencüknek a végsõ megoldás injekciót. A fogamat csikorgattam, amikor mások egy gyorsan feladott ajándékba adom jó helyre hirdetéssel rázták le magukról a felelõsséget az általuk elrontott kutyáért. A menhelyeken sehol nincs elég pénz, hely vagy idõ megmenteni az összes jó malamutot, akiket meg kellene menteni. Ha egy jó kutyának el kell vesztenie az életét emberi hülyeség miatt, az BÛNTETT. De egy olyan bûntett, ahol csak a kutya áldozat bûnhõdik. Én soha nem fogok kudarcot vallani a kutyáimmal! NEM fogom õket korai halálba küldeni. BÁR- MILYEN SZÜKSÉGES ESZKÖZT felhasználok annak érdekében, hogy irányításom alatt tartsam a falkámat. Talán nem tetszik nekik, amikor megbüntetem õket, de végsõ soron, ha tudnák, megköszönnék. A mérce magasra van állítva, mondanám nekik. Ez élet vagy halál (a TIÉTEKÉ) kérdése. Fordította: Márton Zsuzsa NORDI Északikutyás Hírmagazin Szerkesztõ: Schererné D. Zsuzsa ( anadir@elender.hu) A szerkesztõség címe: 1188 Budapest, Pázsit u. 4. Tel.: Tördelõ-szerkesztõ: Márton Zsuzsa ( mzs@matavnet.hu) (honlap: Borító tipográfia: Márton Zsuzsa Kiadja: ÉSZK SE ISSN: Megjelenik negyedévente, belsõ használatra, 1500 példányban, címre postázva. E lapban megjelent minden cikk védett. Más írott sajtóban vagy könyvben a lap szerkesztõjének engedélye nélkül fel nem használható! A fizetett hirdetések valóságtartalmáért felelõsséget nem vállalunk. 48