EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG

Átírás

1 EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG Ügyiratszám: EBH/418/ /2007 Ügyintéző: dr. Kádár Tamás Az Egyenlő Bánásmód Hatóság kérelmezőnek a Magyar Államvasutak Zrt. (1062 Budapest, Andrássy út ) eljárás alá vonttal szemben az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt előterjesztett kérelme tárgyában lefolytatott eljárásban az alábbi hozta: HATÁROZATOT A Hatóság megállapítja, hogy a Magyar Államvasutak Zrt. megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy a mozgássérült személyek számára a vasúton történő utazást, a szerelvényre történő feljutást csak az utazási szándék mintegy 7 nappal előre történő bejelentése esetén biztosítja. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság elrendeli a jogsértő állapot 3 hónapon belüli megszüntetését és jogerős határozatának a honlapon 6 hónapi időtartamra történő nyilvánosságra hozatalát. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálata a kézbesítésétől számított 30 napon belül kérhető a Fővárosi Bíróságnak címzett, de a Hatóságnál 3 példányban benyújtott keresettel. A keresetlevél benyújtásának a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya, azonban a keresetlevélben a döntés végrehajtásának felfüggesztése kérhető. A vizsgálat során eljárási költség nem merült fel. I n d o k o l á s Kérelmező kérelemmel fordult az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, mivel véleménye szerint a Magyar Államvasutak Zrt. (továbbiakban: MÁV) mozgáskorlátozott utasokkal kapcsolatban kialakított gyakorlata nem felel meg az akadálymentesítés és az egyenlő bánásmód követelményének. Beadványa szerint kerekesszékesként a tervezett utazás előtt hét nappal be kell jelentenie, hogy mikor szeretne el-, illetve visszautazni, hogy a MÁV technikailag fel tudjon készülni a kerekesszék vonatba való beemelésére. A MÁV ilyen előzetes bejelentés alapján biztosítja a kerekesszékesek számára az egyes állomásokon elhelyezett mobil emelők használatára kiképzett személyzet közreműködését és a mozgássérültek szállítására alkalmas vasúti kocsikba való bejutást. Panaszos szerint e helyzet megalázó és a gyakorlatban igen nehézzé teszi élete megszervezését, lehetetlenné téve előre el nem határozott, ám szükséges utazások lebonyolítását. Kérelmező számára nem elsősorban a MÁV állomásai, illetve vonatai akadálymentesítésének alacsony foka sérelmes, hanem a technikailag az akadálymentes közlekedésre már felkészített peronok, illetve vasúti kocsik adminisztrációs, illetve személyzeti okokból való használhatatlansága. Hangsúlyozta, hogy ezen okok sok esetben a vasutas dolgozók jóindulata, segítőkészsége ellenére is megakadályozzák az azonnali, vagy rövid határidőn belüli elutazást. Erre való tekintettel Kérelmező a MÁV-nak és a Magyar Köztársaság Miniszterelnökének is elküldött levelében kérte e helyzet

2 megoldását a szabályzatok felülvizsgálatával, illetve a jegykezelők kiképzésével a mobil, illetve a kocsikban található emelők használatára. A Hatóság a kérelem megvizsgálását követően eljárást indított a MÁV ellen és felhívta a céget írásbeli nyilatkozata megtételére. A nyilatkozatban a MÁV pontos és részletes képet rajzolt a vasút akadálymentesítésének jelenlegi helyzetéről és tervezett jövőjéről, leírja, hogy szolgáltatási stratégiájának kialakításánál figyelembe veszik a nemzetközi, illetve uniós akadálymentesítési ajánlásokat is. A MÁV célja a komplex esélyegyenlőségi szolgáltatás, ami magában foglalja a mozgáskorlátozottak speciális szükségleteire szabott helyhez kötött kiszolgáló létesítmények és járművek használatát. A Hatóság a MÁV érdemi nyilatkozatát elsősorban a mozgássérült utasok utazási körülményeinek szempontjából vizsgálta. A nyilatkozat szerint a mozgáskorlátozott személyek közlekedési útjának kialakításánál meg kell szüntetni az akadályt képező lépcsőket, az 50 mm-nél magasabb küszöböket és mesterséges akadályokat, az ajtók nyitásánál-zárásánál törekedni kell a fotocellák alkalmazására. Fontos a közlekedő folyosók, WC-k, valamint információs és pénztárpultok akadálymentes kialakítása. A mai napig 36 állomáson került sor mozgáskorlátozott által igénybe vehető illemhelyek létesítésére. A peronok akadálymentes megközelítését a MÁV részben szintben az üzemi átjárón, átjáró elemekkel és vasutas dolgozó kísérővel, részben személyfelvonó, karfalift, mozgólépcső vagy mozgójárda segítségével oldja meg, illetve tervezi megoldani. A nyilatkozat szerint a MÁV jelenleg 93 helyszínen 98 mobil emelő berendezéssel rendelkezik, azonban jelenleg ezeket előzetes megrendelés esetén is csak 40 helyszínen lehet használni. A használatot a többi helyszínen a nyilatkozatban nem részletezett műszaki feltételek hiánya nem teszi lehetővé. Hivatkozásuk szerint e szerkezetek peronok közötti mozgatása súlyukból és méretükből adódóan nehézkes, sok helyen megoldhatatlan, működtetésük komoly fizikai erőkifejtést igényel. A kerekesszékes mozgáskorlátozottak külön bejelentés mellett jelenleg csoportos utazáshoz 2 speciális kialakítású vasúti kocsit, egyéni, menetrend szerinti utazás esetén 108 vasúti kocsit, valamint mellékvonali viszonylatokban a Bz szerelvények poggyászteres mellékkocsijait vehetik igénybe. A MÁV újonnan vásárolt Desiro, Flirt, valamint Talent típusú motorvonatai komplex szolgáltatást nyújtanak. A felsoroltakon kívül más típusú kocsik esetében a MÁV a kerekesszékesek szállítását nem vállalja. A MÁV nyilatkozata szerint az utazási igényt az indulás előtt legalább 7 nappal írásban kell bejelenteni közvetlenül a MÁV Személyszállítási Üzletág Üzemeltetési Főosztályához. Igényeket a MÁV szinte kizárólag fővonalon közlekedő vonatokra fogad el, az utazási igények 70%-át jellemzően fővárosi fejpályaudvarról vidéki állomásokra történő utazás teszi ki. A nyilatkozat szerint a vasúti személyszállítási tevékenységet a MÁV-tól július 1.-én átvevő MÁV-START Zrt. törekszik az akadálymentesítésre, ennek érdekében bevezette, illetve bevezeti a mozgáskorlátozottak utazásának egykapus intézését, interneten megjeleníti a mozgáskorlátozottakra vonatkozó szabályozást és a következő menetrendi módosítással meghirdeti a mozgáskorlátozottak számára igénybe vehető vonatokat. A MÁV távlati célként fogalmazta meg a mozgáskorlátozott utasok utazásai szervezésének egyszerűsítését, megvizsgálva, hogy milyen technológiai és ügykezelési változtatások szükségesek annak érdekében, hogy a jelenlegi 7 napos igény-bejelentési idő lerövidíthető legyen. Nyilatkozatához eljárás alá vont csatolta a mozgáskorlátozottak vasúti utazásainak lebonyolításáról szóló 44/1997 (MÁV Ért. 27.) Szsz. Ig. sz. utasítást (továbbiakban: Utasítás) is, amely részletesebben tartalmazza a fent leírtakat. Az utasítás mellékletét képezi a mobil kerekesszék-emelő berendezés kezelési utasítása. Ebből kiderül, hogy a mobil emelők kezelésének feltétele többek között a kezelői vizsga letétele, a 18. életév betöltése, a vágányok közti közlekedésre jogosultság, írásbeli megbízás a berendezés működtetésére, valamint az évenkénti munkavédelmi oktatás. Összefoglalva a nyilatkozat jelen ügy tekintetében releváns tartalmi elemeit megállapítható, hogy eljárás alá vont a mozgáskorlátozott utasokat érintő előzetes bejelentési kötelezettség fennállását nem vitatta.

3 A Hatóság eljárás alá vont ezen nyilatkozatát észrevételezésre megküldte panaszosnak, aki kérelmét fenntartotta és megerősítette, hogy panasza nem elsősorban a fizikai akadálymentesítéssel, mint inkább az utazás előzetes bejelentésének kötelezettségével kapcsolatos. A Hatóság a fenti tényállásra figyelemmel a kérelmet alaposnak találta. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló évi CXXV. törvény (Ebktv.) 19. -a az általánostól eltérő, osztott bizonyítási kötelezettséget ír elő az egyenlő bánásmód megsértése miatti eljárásokban. Ennek megfelelően a jogsérelmet szenvedett félnek kell valószínűsítenie, hogy őt hátrány érte, és a jogsérelem bekövetkeztekor ténylegesen, vagy a jogsértő feltételezése szerint rendelkezett az Ebktv. 8. -ában meghatározott valamely ún. védett tulajdonsággal. Ennek megtörténte esetén az eljárás alá vont akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a kérelmező által valószínűsített körülmények nem állnak fenn, vagy hogy megtartotta, vagy az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét. Jelen ügyben Kérelmező védett tulajdonságaként valószínűsítette mozgáskorlátozottságát, hátrányként pedig a MÁV vonalain a vasúti utazásokban, illetve azok szervezésében való akadályozottságát. Ennek megfelelően a Hatóság az eljárásban azt vizsgálta, hogy eljárás alá vont a kérelmező által valószínűsített körülmények cáfolatával vagy az általános kimentési lehetőségekkel igazolni tudta-e a sérelmezett gyakorlatot. Eljárás alá vont kimentésként adta elő, hogy az általa üzemeltetett közlekedési rendszer komplex, teljes akadálymentesítése nehezen felbecsülhető, igen magas költségekkel járna, így az csak fokozatosan valósítható meg. A Hatóság nem vitatja ezen érvelés létjogosultságát, nyilvánvalóan nem várható el a MÁV-tól, hogy az akadálymentesítést még a legkisebb vidéki állomáson is évekkel az erre törvényben meghatározott határidőt megelőzően hajtsa végre. Kérelmező panasza azonban nem is erre, hanem a már meglévő rendszerek fel nem használására, illetve nehézkes igénybevehetőségére vonatkozik. Az állomásokon meglévő, de nem működtetett mobil emelők vonatkozásában a MÁV arról nyilatkozott, hogy azok mozgatása nehézkes, működtetésük komoly fizikai erőkifejtést igényel. A Hatóság nem tudta elfogadni ezt az érvelést, tekintettel az Utasítás mellékletében foglalt kezelési utasításra, amelynek értelmében a berendezést nők is üzemeltethetik, az egy fő által maximálisan kifejthető erő pedig megfelelően nők esetében 200, férfiak esetében 500 Newtonban szabályozva van. Eljárás alá vont az indulást 7 nappal megelőzően történő bejelentés kötelezettségét a megfelelő vasúti kocsik és a kezelőszemélyzet rendelkezésre állása biztosításának adminisztrációs és szervezési idejével indokolta. A Hatóság azonban ezt kimentésként csak azokban az esetekben tudja elfogadni, amikor az állomásokon nem áll rendelkezésre emelő berendezés, ezért az utazás csak önemelő berendezéssel ellátott kocsikkal oldható meg. Az eljárás alá vont nyilatkozatához csatolt Utasításban leírtak alapján a Hatóságnak az az álláspontja, hogy az állomási mobil emelők használata nem minősíthető olyan bonyolult, nagy tudást igénylő tevékenységnek, ami lehetetlenné tenné, hogy minden ezekkel felszerelt állomáson legyen olyan vasúti dolgozó, aki a kezelés személyi feltételeinek megfelel. A meglévő készülékek használatának elmaradását a berendezés méretei és a mozgatására meghatározott feltételek sem indokolják. A Hatóság az alábbi jogszabályokat vette figyelembe határozatának meghozatalakor. Az Országgyűlés a évi XCII. törvénnyel elsők között ratifikálta az Egyesült Nemzetek keretében december 13.-án, New Yorkban elfogadott, a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményt, illetve annak fakultatív jegyzőkönyvét. Az Egyezmény 3. cikkében, általános alapelvei között tartalmazza mások mellett a veleszületett méltóságot, a hátrányos megkülönböztetéstől való mentességet, valamint a hozzáférhetőséget (akadálymentesség) is.

4 A hozzáférhetőségről rendelkező 9. cikk kimondja: 1. A fogyatékossággal élő személyek önálló életvitelének és az élet valamennyi területén történő teljes körű részvételének lehetővé tétele érdekében a részes államok megfelelő intézkedéseket tesznek, hogy másokkal azonos alapon biztosítsák a fogyatékossággal élő személyek számára a fizikai környezethez, a közlekedéshez, az információhoz és kommunikációhoz, beleértve az információs és kommunikációs technológiákat és rendszereket, valamint más, nyilvánosan hozzáférhető vagy rendelkezésre álló lehetőségekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférést, mind városi, mind vidéki területeken. Ezek az intézkedések, amelyek magukban foglalják a hozzáférési akadályok és korlátok beazonosítását és felszámolását, többek között a közlekedésre is vonatkoznak. Az Egyezmény a huszadik megerősítő vagy csatlakozási okirat letétbe helyezését követő harmincadik napon lép hatályba. A Magyar Köztársaság Alkotmányának 70/A. (1) bekezdése kimondja, hogy: A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. A (2) bekezdés szerint: Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. g) pontja alapján közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt fogyatékossága miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne. Az Ebktv. 7. (2) bekezdése e rendelkezés alól általános kimentési lehetőséget biztosít, amikor kimondja, hogy ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az olyan magatartás, intézkedés, feltétel, mulasztás, utasítás vagy gyakorlat nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét, a) amely a hátrányt szenvedő fél alapvető jogát más alapvető jog érvényesülésének érdekében, elkerülhetetlen esetekben korlátozza, feltéve, hogy a korlátozás a cél elérésére alkalmas és azzal arányos, b) amelynek az a) pont hatálya alá nem tartozó esetekben tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van. Jelen ügyben az alapvető jogok konfliktusának kérdése nem merül fel, a Hatóság álláspontja szerint pedig eljárás alá vont nem tudta megfelelően bizonyítani, hogy a megkülönböztetésnek tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka lett volna. A már meglévő akadálymentesítési eszközök felhasználásának kívánalma semmiképpen nem tekinthető eljárás alá vontra nézve aránytalanul megterhelő követelménynek. Az ügyben különös jelentőséggel bír a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló évi XXVI. törvény (Fot.), amely alapelvei között a 2. (3) bekezdésében kimondja: A tervezési, döntési folyamatok során kiemelten kell kezelni a fogyatékos személyek sajátos szükségleteit, és figyelemmel kell lenni arra, hogy a fogyatékos személyek a bárki által igénybe vehető lehetőségekkel csak különleges megoldások alkalmazása esetén élhetnek. A 2. (4) bekezdés szerint a fogyatékos személyeket érintő döntések során tekintettel kell lenni arra, hogy a fogyatékos személyek a társadalom és a helyi közösség egyenrangú tagjai, ezért meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik számukra a társadalmi életben való részvételt. A Fot. 3. -a az alapelveknek való megfelelés érdekében általános felhatalmazást nyújt az előnyben részesítésre is. A törvény 8. -a szerint a közlekedési rendszereknek, továbbá a tömegközlekedési eszközöknek, utasforgalmi létesítményeknek beleértve a jelző- és tájékoztató berendezéseket is alkalmasnak kell lenniük a fogyatékos személy általi biztonságos igénybevételre. A Fot. 29. (1) bekezdése értelmében a kihirdetéskor már működő közlekedési rendszereknek fokozatosan, de legkésőbb január 1-jéig kell a 8. -ban foglalt feltételeknek megfelelniük. Noha a Fot. a közlekedési rendszerek akadálymentesítésére január 1.-jei határidőt határoz meg, a 29. (1) bekezdése értelmében ezt az állapotot fokozatosan kell elérni, így a Hatóság

5 álláspontja szerint nem csak az akadálymentesítés megtörténte, de annak folyamata is vizsgálható. A jóhiszemű joggyakorlás követelményével ellentétes az a felfogás, amely a fokozatos megvalósítást előíró törvény rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva pusztán a végső határidő betartására koncentrál, azt fogadja el kötelezőként és számon kérhetőként. A fokozatos megvalósítás követelményének ellenőrzése során a Hatóság nem vizsgálja az eszközök és a közlekedési rendszert alkotó elemek akadálymentesítettségének arányát, ugyanakkor ellenőrzi, hogy az akadálymentesítés céljából már beszerzett, rendelkezésre álló eszközök valóban felhasználásra kerüljenek, funkciójukat el tudják látni. Fenti jogszabályokat és nyilatkozatokat figyelembe véve a Hatóság megállapította: eljárás alá vont azzal, hogy a közlekedési rendszerek akadálymentesítésére már beszerzett, rendelkezésre álló eszközök használatát csak indokolatlanul hosszú előzetes bejelentési idő mellett teszi lehetővé, megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. A szankciók alkalmazásával kapcsolatban a Hatóság azt állapította meg, hogy jelen esetben azok teljes közlekedési szektort érintő preventív, visszatartó hatásának eléréséhez a jogsértő állapot megszüntetésének elrendelésén túl szükséges a határozat nyilvánosságra hozatala is, ezért az eljárás alá vonttal szemben az Ebktv. 16. a) és c) pontjaiban meghatározott szankciókat alkalmazta. A Hatóság a szankciók kiszabása során tekintettel volt a sérelmet szenvedő személyek széles körére, valamint a jogsértéssel okozott sérelmekre, arra, hogy eljárás alá vont gyakorlatának következményeként Kérelmező és más mozgáskorlátozottak az előre nem tervezhető utazásaikhoz a vasutat nem vehetik igénybe. Ugyanakkor a Hatóság nem vonta kétségbe és eljárás alá vont javára értékelte, hogy nyilatkozata szerint törekszik a bejelentési idő csökkentésére, valamint a további, minél teljesebb akadálymentesítés megvalósítására. A Hatóság erre, valamint a teljes akadálymentesítésre január 1.-ig nyitva álló határidőre figyelemmel eltekintett a pénzbírság kiszabásától. A Hatóság az ügyben a tárgyalás tartását az Egyenlő Bánásmód Hatóságról és eljárásának részletes szabályairól szóló 362/2004. (XII.26.) Korm. rendelet 9. (2) bekezdésének b) pontja alapján mellőzte. A végrehajtás felfüggesztéséről a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló évi CXL. törvény a rendelkezik. A határozat elleni fellebbezést az Ebktv. 17. (1) bekezdése zárja ki. A határozat bírósági felülvizsgálatát Ebktv. 17. (3) bekezdése biztosítja. A Hatóság a határozatát az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló évi CXXV. törvény 15. (1) bekezdés a) pontjában biztosított hatáskörében eljárva hozta meg. Budapest, augusztus 15. Dr. Demeter Judit Elnök A határozatot kapja: 1. Kérelmező 2. Magyar Államvasutak Zrt Budapest, Andrássy út Irattár 1024 Budapest, Margit krt. 85. Tel.: (1) Fax: (1)